Elnök. – A következő napirendi pont a Nők Jogaival és az Esélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottság nevében Raül Romeva i Rueda által összeállított jelentéssel (Α6-0338/2007) kapcsolatos vita a következő témában: közép-amerikai és mexikói asszonygyilkosságok, és az Európai Unió szerepe az e jelenség elleni küzdelemben (2007/2025(ΙΝΙ)).

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), előadó. – (ES) Tisztelt elnök asszony! Bár az asszonyok meggyilkolása globális probléma, vannak a világnak olyan szegletei, melyek mind a jelenség nagysága, mind pedig annak összetettsége miatt paradigmatikus esetek lettek.

Ezek a helyek sajnálatos módon számos olyan problémát is tükröznek, melyek különböző mértékben ugyan, de azon társadalmakat érintik, melyeket patriarchális kultúrán alapuló társadalmi minták irányítanak. Ez a helyzet például Mexikóval és Közép-Amerika országaival.

Valójában Mexikó volt az, ahol az asszonygyilkosság koncepciója elkezdett alakot ölteni, főleg akkor, amikor a Mexikói Köztársaságban a Marcela Lagarde kongresszusi képviselőnő elnöksége alatt működő, az asszonygyilkossági esetek kutatásával és bíróság elé állításával foglalkozó különleges ügyészség megalkotta az említett koncepciót, és idézem, ‘az emberiség ellen elkövetett összes, lányokat és asszonyokat érintő bűntett, mely magában foglalja a bűncselekményeket, emberrablásokat és eltűnéseket az intézményi összeomlás kontextusában’.

Röviden: ez a jogállam csődje, ami pártolja a büntetlenséget. Bár a koncepció a kidolgozás folyamatában van, egyesek azt javasolják, hogy az ‘asszonygyilkosság’ szót használjuk, hogy szembeállítható legyen az ‘emberölés’ kifejezéssel.

Egy kis csendet szeretnék kérni a tisztelt Házban.

előadó. – (ES) Köszönöm, elnök asszony! Folytatom.

Azt mondtam, hogy bár a koncepció folyamatosan alakul, egyesek úgy érzik, hogy asszonygyilkosságról kell beszélni ahhoz, hogy szembeállíthassuk az emberölés fogalmával, és fontos, hogy amire felhívja a figyelmet, az korunk egyik legaggasztóbb jelensége: asszonyok meggyilkolása azzal az egyszerűn indokkal, hogy nők.

Az utóbbi két év során az Európai Parlament komoly munkát végzett ebben a kérdésben, és holnap, október 11-én ennek a folyamatnak fontos mérföldkövéhez érünk akkor, amikor a Plenáris elfogadja a jelentést a következő témában: közép-amerikai és mexikói asszonygyilkosságok, és az Európai Unió szerepe az e jelenség elleni küzdelemben.

A jelentés továbbá egy hosszú és intenzív, valamennyi érintett ágazattal folytatott párbeszédfolyamat, és számos politikai csoportok közti kompromisszum eredménye. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy köszönetet mondjak valamennyi árnyék-előadónak támogatásukért, valamint, hogy tájékoztassam Önöket arról, hogy a mai napon jelen van Marjo Searle és Arsène Van Nierop, a Mexikóban meggyilkolt Brenda, illetve Hester édesanyja.

Ezen jelentés elfogadásával az Európai Parlament összhangba kerül más intézményekkel, melyek már kifejezték a témával kapcsolatos álláspontjukat. Így tett az Európai Tanács, az Egyesült Nemzetek Szervezete, valamint számos parlament és kormány szerte a világon. Tartalma jelentős előrelépést képvisel, mind a probléma meghatározása terén, mind pedig abban, hogy számos fél felelősséget vállal a megszűntetése elleni küzdelemben.

A jelentés egyik alapelve mindenféle elemzés kezdőpontjaként felismeri, hogy ezen bűncselekménynek számos oka és formája létezik.

Kétségtelen például, hogy Ciudad Juárez nagy publicitást kapott esete – 1993 óta több, mint 400 asszonyt öltek itt meg – nagyban kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy határváros az ilyen területek tipikus problémáival. Azonban számos olyan tényező van, ami az erőfeszítések összpontosítását és integrált közösségi intézkedések megvalósítását teszik szükségessé.

Ezek az intézkedések a következőket foglalják magukban: megelőzés, beruházás az egyenlőségre oktatásra és a patriarchális kultúra eltörlésére; javulás az adatgyűjtésben és a törvényszéki nyomozásban; a bűncselekmények bejelentésének megkönnyítése és felgyorsítása; a rendőrök, bírók és orvosok képzése az ilyen típusú bűnügyek kapcsán; a helyi cégek és a területen működő nemzetközi vállalatok ellenőrzése, melyek közül sokan borzasztóan sebezhető helyzetnek teszi ki a női dolgozókat; törvényi reformok és a szabályozások áthelyezése a társadalom megfelelő szintjére; és végezetül, különös hangsúly az áldozatok és családjaik támogatására.

Azonban szeretnék beszámolni az utóbbi témáról, és mélységesen bánom, hogy az áldozatokat számos alkalommal lenézik, sőt, akár kriminalizálják; családjaikat zaklatják, sőt, akár azzal is megvádolják, hogy rontják egy város vagy egy ország jó hírét, csupán azért, mert szeretnék felhívni a figyelmet a problémára, és mivel igazságot akarnak követelni, és azt is teszik.

Nyilvánvalóan a javasolt intézkedések megvalósításának fő és legnagyobb felelőssége a közvetlenül érintett országok kormányzati intézményeit terheli, és ebben az esetben kézenfekvő, hogy ezek az országok Mexikó és Közép-Amerika országai.

Azonban, nem feledkezve meg arról, hogy az Európai Uniónak társulási egyezménye van az előbbivel, ami egyébként tartalmaz egy kitételt a demokráciáról és az emberi jogok tiszteletéről, valamint arról, hogy egy hasonló megállapodása van folyamatban a közép-amerikai régióval, több, mint indokolt, hogy az európai intézmények állást foglalnak, és specifikus kötelezettséget vállalnak ezen probléma kapcsán.

Ezt senkinek sem szabadna úgy értelmeznie, hogy az Európai Unió beavatkozik egy másik ország belügyeibe, főleg tekintettel arra, hogy bár jelentős előrelépések történtek, főleg törvényhozási szempontból, amint azt a jelentés is elismeri, a probléma nagysága nagyobb erőfeszítéseket és elkötelezettséget tesz szükségessé az egész világ, főleg Európa részéről.

Röviden szólva: remélem, hogy mindezen hónapok után elértük a megállapodás és a konszenzus szükséges szintjét, és így holnap a szavazás alkalmával ezt a határozatot a Ház többsége elfogadja, és végül egyértelmű és határozott üzenetet küldünk arról, mit is jelent a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, főleg az érintett országokban.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Nőként és a Bizottság tagjaként mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani a Nők Jogaival és az Esélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottságnak a nők védelméért Európában, sőt, szerte a világban.

Ez a ma bemutatott jelentés valóban a nemi alapú erőszak elleni globális küzdelem összefüggésében értelmezendő. Ez az, ahogy mi látjuk a helyzetet, és nagyon köszönöm Romeva i Rueda előadó úrnak amit mondott.

Az asszonygyilkosság tragikus kérdés, ami egy sokkal szélesebb problémát ölel fel, a nőkkel szembeni erőszakét, ami ellen minden szinten fel kell vennünk a küzdelmet: helyi, de világszinten is. És szeretnék Önöknek arról is beszélni, mit teszünk mi, a Bizottság a nemi erőszak kérdésének megközelítésében általában, illetve konkrétan. Külkapcsolati politikánk segítségével előmozdítjuk Mexikóban és a Közel-Keleten.

Továbbá – ha megengedik – szeretnék néhány szót szólni a régióban tett közelmúltban történt látogatásomról, mivel épp a múlt héten jártam ott (de Mexikóban nem). Jártam Panamában, El Salvadorban, Hondurason és Nicaraguában. Mexikóban korábban már voltam, és nagy valószínűséggel jövőre is megyek.

Elmondhatom Önöknek, hogy a Bizottság a nőkkel szembeni erőszak megelőzése terén vezető szerepet játszik. Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy 2006. március 8-án a Bizottság kiadta az úgynevezett ‘a férfiak és nők közötti egyenlőség ütemtervét’, ami elsődleges célként tűzte ki a nemen alapuló erőszak minden formájának kiirtását.

Ezév márciusában fejlesztési együttműködés keretében elfogadtunk egy közleményt a nemek közti egyenlőségről, mely kimondja, hogy a nemen alapuló erőszak, annak mindenféle megnyilvánulási formájában sérti a nők emberi jogait, és valóban súlyos akadályt jelent az egyenlőség, a fejlődés és a béke elérésében.

A Bizottság támogat továbbá oktatással és figyelemfelkeltő beavatkozásokkal kapcsolatos projekteket, melyek célja, hogy minden fiatal részt vegyen olyan programokban, melyeknek célja a lányokkal és asszonyokkal szembeni erőszakkal kapcsolatos magatartásuk megváltozása.

Például, amint azt említettem, épp mostanában voltam El Salvadorban, és meglátogattam az úgynevezett ‘Pro Jóvenes’ programot, melyet olyan lányoknak és fiúknak – de elsősorban lányoknak – szánnak, akik már vagy voltak, vagy beléphetnének az úgynevezett Marasba, annak megelőzése érdekében. Ez a program valóban lenyűgözött.

Az Új Európai Eszköz a Demokráciára és az Emberi Jogokra ugyancsak a tevékenységek széles tárházát biztosítja a nemek közti egyenlőség terén.

Ami a mexikói helyzetet illeti, szeretnék rámutatni arra, hogy az EU-mexikói kapcsolatok 1997-es globális megállapodáson alapul, melyben az 1. cikk az emberi jogokat az EU-mexikói kapcsolatok alapvető elemeként határozza meg. Éppen ezen alapulva idő közben mindkét fél egy – véleményem szerint – gyümölcsöző együttműködést hozott létre az emberi jogok és méltányosság terén; egy együttműködést, amit a mexikói szövetségi hatóságok különböző bizottsági programjainkon keresztül hajtanak végre, valamint nem állami felek és civil szervezetek programjain keresztül. A mexikói hatóságok folyamatosan tájékoztatnak bennünket a mexikói nemekkel kapcsolatos erőszakos cselekményekről. Így megtudtuk, hogy számos esetet megoldattak, másokkal kapcsolatban pedig nyomozás folyik.

Legutóbbi személyes megbeszélésemre Santo Domingóban került sor az új mexikói külügyminiszterrel – aki, amint azt Önök is tudják, maga is nő –; ennek során említettük az asszonygyilkosság kérdését, és fontos információkat kaptam arról, mit is tesz a mexikói kormány. Van egy különleges emberjogi tanácsadójuk, egy másik hölgy, aki kifejezetten ezen a kérdésen dolgozik.

Közép-Amerika, mint régió esetében Guatemalában a legsúlyosabb a helyzet. Megközelítésünk célja a problémával történő szembeállás mind a hatóságokkal folytatott párbeszédben, mind pedig számos, a nőkkel szembeni erőszak problémájával kapcsolatos tevékenységeken keresztül. Ez magában foglalja a nemi szempontok kiterjesztését minden együttműködési programra.

A Bizottság a tavalyi év márciusában szervezett továbbá egy fontos kommunikációs kampányt, mely a fiatalokat és a döntéshozókat célozza meg a nőkkel szembeni erőszak felszámolásának módja kérdésében. Ugyanebben az időszakban örömmel fogadtuk az asszonygyilkosság nemzeti bizottságának megalakulását is, mely a végrehajtásban dolgozókból, bírákból, valamint a kongresszus, és összesen 18 állami intézmény hivatalnokaiból tevődik össze.

Mostanában hallottunk egy, a guatemalai büntetlenség elleni nemzetközi bizottság megalakulásáról, amit határozottan támogatunk. A bíráskodást támogató ezen bizottsági program részeként külön részt szentelünk az asszonygyilkosságoknak. Különösen az úgynevezett CEPROM részéről végrehajtott tevékenységeknek. Ez az a hivatalban levő elnöki iroda, mellyel együttműködési megállapodásról szóló memorandumunk van.

Engedjék meg továbbá, hogy megemlítsem az épp a Kongresszus előtt levő asszonygyilkosság elleni törvény felülvizsgálatának előkészítő munkáival kapcsolatos támogatásunkat is, mely a büntetőtörvénykönyv módosítását célozza meg.

Végezetül hadd mondjam el, hogy nagyon sok jó szándékkal és Európát támogató hangulattal találkoztam ebben a kérdésben közép-amerikai utam során. Valóban pozitív csalódást jelentett a regionális integráció fokozásával kapcsolatos érdeklődés, valamint a szövetségi megállapodás küszöbön álló tárgyalásaival kapcsolatos együttműködő hozzáállás. Azt kell, hogy mondjam, nagyon fontos volt látni, hogy még Panamában is a vártnál nagyobb érdeklődést mutattak. Nagyon várom már, hogy mindenkinek meglegyen a lehetősége a részvételre.

Az első ott átadott üzenetem lényege az volt, hogy mennyire fontos haladást elérni azokon a tárgyalásokon, melyeket végül most fognak megkezdeni a San José folyamat Costa Ricában. Ez azért fontos, mert - természetesen – politikai párbeszédre kerül sor; együttműködési programra és szabadkereskedelmi tárgyalásokra is sor kerül. De tömör program lesz.

A szociális kohézió egyike lesz teljes Latin-Amerika legfontosabb kérdéseinek, beleértve Közép-Amerikát, és ott ennek a programnak is nagy lesz jelentősége.

A fiatalkori erőszak és a nőkkel szembeni erőszak valóban olyan kérdések, melyeknek szerepelniük kell, mivel valamennyiünknek mindent meg kell tennünk azért, hogy mérsékeljük a társadalomban megjelenő erőszakot.

  Anna Záborská, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az asszonygyilkosságok realitását Közép-Amerikában. A világ számos régiójában a nők nélkülözhetetlen hozzájárulást tesznek az emberiség legértékesebb társadalmi struktúráihoz. Női megérzésüknek köszönhetően a nők gazdagítják a világgal kapcsolatos ismereteinket. Segítenek abban, hogy az emberi kapcsolatok becsületesebbek és hitelesebbek legyenek.

Eljött annak az ideje, hogy elítéljük és súlyosan büntessük a nőkkel szemben elkövetett erőszak valamennyi formáját, nem csupán Közép-Amerikában, hanem számos európai országban is. E tekintetben a nők részvétele az erőszaknak áldozatuk esettek anyagi segélyezésben és támogatásában alapvető fontosságú lehet.

Hölgyeim és uraim! Amennyiben az EU tagállamai tapasztalataikat a problémák megoldásának szolgálatába tudják állítani, akkor nem szabad megtagadni szakértelmünket. Éppen ezért vagyok továbbra is meggyőződve arról, hogy a tagállamok és a közép-amerikai országok közti együttműködés hatékony lehet.

Ezennel tanúsítom a Nők Jogaival és az Esélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottságon belül végzett őszintén kényes munkát. Köszönöm Romeva úrnak politikai érzékenységét és együttműködését. Közös megállapodással terjesztettünk elő néhány módosítást. Amennyiben elfogadják ezeket, büszkék lehetünk egy olyan munkára, ami javíthatja a nők és így az egész közép-amerikai társadalom helyzetét.

  Edite Estrela, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak kiváló munkájáért, az árnyékelőadókkal tartott folyamatos párbeszédért, valamint a benyújtott javaslatokkal kapcsolatos nyitottságáért, fogékonyságáért. Sokan vettek részt a folyamatban, és azt hiszem, ez eléggé példamutató.

Így tehát a Szocialista Csoport támogatni fogja a jelentés tartalmát, valamint az előterjesztett módosító indítványokat. Tudjuk, hogy amikor bármiféle probléma lép fel, mindig a nők szenvednek a legtöbbet szerte a világban: Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában, mindenütt. Szegénység és társadalmi kirekesztettség a nők végzete – csakúgy, mint az erőszak; lelki és fizikai erőszak, valamint halált okozó szélsőséges erőszak. Ez a jelentés a szélsőséges erőszakkal és a sok-sok nő halálával foglalkozik a közép-amerikai országok és Mexikó vonatkozásában.

Lehetőségem nyílt arra az előadóval együtt, hogy ellátogassak Guatemalába az Európai Unió közép-amerikai küldöttségével, és meghallgassam számos civil szervezet hivatalnokának megdöbbentő beszámolóit és jelentéseit. Tudjuk, hogy sok asszonygyilkosságot követnek el Guatemalában és Ciudad Juárezben. Az asszonygyilkosságot, amint azt a jelentés is említi, nem lehet csupán az általános erőszakos légkörrel magyarázni. Számításba kell venni a környezetet és a nőkkel szembeni folyamatos diszkriminációt, és az is valóban tragikus, hogy sok eset büntetlen marad. Ezenfelül ott van még a jelentésben említett eset is, ahol két holland állampolgár ugyancsak asszonygyilkosságnak esett áldozatul.

Így tehát, bár történtek előrelépések és különböző intézkedések, ezek nem elegendők; sokkal tovább kell mennünk, és mindenekelőtt hatékony védelmi intézkedéseket kell foganatosítanunk a szemtanúk és az áldozatok számára, hogy az elkövetők büntethetők lehessenek, és az Európai Parlament ezen országokba küldött küldöttségei ezt a pontot mindig napirendjükre tűzhetik.

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Az utóbbi években a nők elleni erőszak drámai méreteket öltött Mexikóban és Közép-Amerikában: nők ezrei estek áldozatul erőszakos halálnak, melyek sok esetben borzasztóan kegyetlen természetűek voltak, és gyakran kísérte őket szexuális erőszak és kínzás.

Bár az ilyen kegyetlen esetek elkövetői sok esetben elmebetegek, sokszor nagyban megjelenik a szervezett bűnözés tevékenysége, valamint az embercsempészet, a prostitúció és a kábítószer szerepe is nagymértékben bizonyítható.

Nagyon sajnálatos, hogy Mexikóban és a közép-amerikai országokban a jogállam funkciója bizonyos esetekben sok kívánnivalót hagy maga mögött, vagy a rendőrség és az igazságszolgáltatási rendszer valódi szervezeti hiányosságai, vagy pedig a korrupció és a büntetlenség miatt.

Az előadó, Romeva i Rueda úr gratulációt érdemel azért, hogy megbizonyosodott arról, hogy ez a jelentés elég erős ahhoz, hogy a szükséges üzenetet ne csupán az érintett országok kormányainak küldje meg, hanem az egész világnak, azaz azt, hogy az előbb említett országokban az asszonygyilkosságok magas szintje teljes mértékben elfogadhatatlan.

A kis számú végső módosítás – melyek mellesleg az előadó teljes támogatását élvezik – hasznos és teljessé teszi a jelentést. Képviselőcsoportom teljes mértékben támogatja ezeket a módosításokat.

Remélhetőleg a Ház nagyon nagy többséggel szavazza meg ezt a jelentést, hogy azt az egyértelmű jelet küld valamennyi érintettnek, miszerint a nők meggyilkolása Közép-Amerikában, és természetesen a világ egyéb részein is egy olyan dolog, ami teljes figyelmet érdemel, és nagyon drasztikus és hatékony helyreállító intézkedéseket tesz szükségessé.

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! A mexikói küldöttség tagjaként köszönetet szeretnék mondani a Nők Jogaival és az Esélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottságnak és különösképp az előadónak azért, hogy foglalkoznak ezzel a kérdéssel, ami beárnyékol számos, mexikói kollégáinkkal folytatott vitát. Komoly többségben reménykedem holnapra, ami egy véleményt tükröz, és azt hangsúlyozza, mennyire komolyan is foglalkozunk ezzel a problémával.

A döbbenetes adatok tükrében a szemtanúkról és ügyészekről, halálos és kínzásról szóló fenyegetésekről, a családok zaklatásáról, valamint a semmiféleképpen el nem fogadható helyzetekről szóló jelentésekkel az Európai Unió feladata, hogy felemelje a hangját és rámutasson a jelenség sajátos vonására. A nőkkel kapcsolatos bánásmód világméretű jelenségének különösen drámai alakulását mutatja be, aminek a 21. században gyorsan véget kellene vetni.

Nagyon barátságos alapokon kellene megközelíteni az érintett országokban élő kollégáinkkal, mivel pozitív előrelépés csak olyan társadalomban lehetséges, ahol a nők félelemtől és agressziótól mentesen tudnak élni, és ahol megfelelően büntetik az őket ért és nekik szenvedést okozó fenyegetéseket.

Így tehát örömmel veszek minden itt elfogadott pozitív intézkedést. Tanúvédelemre, jobb jogrendszerre és oktatásra van szükségünk. Továbbá – véleményem szerint – képesnek kell lennünk a nők támogatására Mexikóban és Latin-Amerikában, hogy egy számunkra elfogadható védelmi szintet érjünk el esetükben.

  Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm, elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kiváló munkájáért, elkötelezettségéért, valamint a témában mutatott tudásáért, és azonnal el is akarom mondani, hogy képviselőcsoportunk teljes mértékben támogatja ezt a jelentést.

Egyre növekszik a most tárgyalt asszonygyilkosság mértéke minden olyan területen, ahol vállalataink alvállalkozói üzemekbe fektetnek be, és ahol a nők minden területen, társadalmilag, gazdaságilag a férfiaktól függnek. Az ezen összeszerelő üzemekben dolgozó fiatal nőkre nem csupán az igaz, hogy valószínűleg érinti őket az egyre növekvő erőszak, hanem az is, hogy nagyon megalázó körülmények között dolgoznak, ami megerősíti a nőkről alkotott azon képet, miszerint alsóbbrendű lények, akiket meg lehet gyilkolni, kínozni, el lehet rabolni, és így tovább. Feljegyeztem a Bizottság által ismertetett intézkedéseket, de azt szeretném látni, hogy még keményebb és erősebb nyomást gyakorol az Európai Unió ezekre az országokra. Meg kell mutatnunk, hogy teljes mértékben elfogadhatatlan az emberi jogok tiszteletben tartásáról megállapodásokat aláírni addig, amíg folytatódnak a gyilkosságok. Be kellene tudnunk fagyasztani a kereskedelmi magállapodásokat mindaddig, amíg azt nem látjuk, hogy teljesítik indokoltan felállított követeléseinket, amíg például a megfelelő országok kormányai be nem fektetnek megfelelő forrásokat abba, hogy megtalálják a bűncselekmények értelmi szerzőit és igazságot szolgáltassanak nekik. Ez a nőkkel szembeni széleskörű brutalitás már majdnem tíz éve folyik, és éppen, hogy nő, ahelyett, hogy csökkenne, így legfőbb ideje a közbelépésnek. Köszönöm.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak munkájáért, és különösképpen azért, hogy hajlandó volt kifejezni a Parlament elkerülhetetlen és állhatatos elkötelezettségét a nőkkel szembeni erőszak komoly és sürgető problémája mellett.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés azóta, hogy kikerült a bizottságtól, még kiegyensúlyozottabb, és kevésbé leereszkedő lett, valamint megtalálta a helyes perspektívát, mivel – sajnálatos módon – a nőkkel szembeni erőszak nem egyetlen régióra, országra vagy kontinensre korlátozódik, hanem globális és egyetemleges, és ezt a Házban folytatott jövőbeni munkánknál figyelembe kell vennünk.

Sajnos, és talán különböző körülmények mellett, ez az Európai Unióban is megtörténik. Szeretném elmondani – anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék -, hogy országomban a statisztikák lesújtók: 166 000 esetet jelentettek a bíróságoknak, 48 000 embert vettek őrizetbe a múlt évben (tizenkét percenként egyet) és közel 70 nőt gyilkoltak meg; a legutóbbira tegnap került sor, az élettársa vágta el a torkát.

Azt hiszem, elnök asszony, hogy ezeknek a szörnyű statisztikáknak komolyan el kellene gondolkodtatniuk bennünket a Parlamentünk szerepéről, amire nem úgy tekintek, mint egy büntető és nagyképű bíróságra, hanem mint egy olyan intézményre, ami saját hatékony stratégiával rendelkezik a folyamat megszűntetésére irányuló megoldások keresésére, kölcsönös megállapodásban partnereinkkel, valamint a párbeszéd, az együttműködés és a jó gyakorlat alapján.

Mexikó nagyon jelentős és a jelentésben említett esete: ez egy olyan ország, ahol először is nagyfokú erőszak van jelen, melynek az Európai Unió polgárai is áldozatul esnek, és akik családjai mellett kiállunk. Azonban azt is fel kell ismernünk, hogy ez egy küzdő társadalom, mely nem elégedett a helyzetével és hősiesen küzd a probléma leküzdéséért az állami, szövetségi és helyi hatóságok, illetve az egész társadalom és valamennyi politikai pártja mobilizálásával, így, elnök asszonyt, a jelentés elismeri az eddigi haladást.

Fontos megkérni a Bizottságot, elnök asszony, – és ezzel fogom befejezni -, hogy gyorsan és ambiciózus módon fejezze be az emberi jogi cselekvési tervet. Azzl szeretném befejezni, hogy elmondom, a nőkkel szembeni erőszak a nemi erőszak, a gyávaság, az intoleracia, és, Tisztelt elnök asszony, mindenekelőtt a félelelem és a tehetetlenség problémája; félelem mások akaratának elfogadásától és mindenekelőtt félelem az érveken alapuló akarat és ok békésen történő másra erőltetéséről; békésen, erőszak nélkül.

  Zita Gurmai (PSE). – (HU) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony, kedves képviselőtársaim! Köszönöm Romeva képviselőtársamnak a jelentést, fontos problémáról foglal állást benne. Nagyon örülök annak, hogy kollégaként ennyire komolyan foglalkozik a nők helyzetével.

A nők elleni erőszak az emberi jogok megsértését jelenti, amely akadályozza a nőket alapvető jogaik gyakorlásában. Tehát ez így a nemek társadalmi egyenlősége előtt álló egyik legnagyobb, globális akadálynak számít. Ez a jelenség bár eltérő mértékben ugyan, de globálisan jelen van, így Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával összhangban világszerte fel kell lépni ellene.

Az államok, így jelen esetben Mexikó is, maguk felelősek állampolgáraik szabadságának és biztonságának tiszteletéért és megteremtéséért, így biztosítaniuk kell a nők elleni erőszak megelőzéséhez, felderítéséhez és megbüntetéséhez szükséges eszközöket akkor is, ha az erőszak a családban fordul elő.

Nagyon pozitívnak tartom, hogy Mexikó jogi lépéseket tett a férfiak és nők közötti egyenlőségért. A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem azonban nem korlátozódhat pusztán jogi eszközök használatára, hiszen ez egy komplex jelenség, amely így komplex kezelést, jogi, adminisztratív, megelőző, tanácsadó, áldozattámogató, párbeszédet folytató és ellenőrző feladatokat, kötelezettségeket ró az adott államra.

Az Európai Unió – amely több alkalommal elkötelezte magát az esélyegyenlőség globális biztosítása mellett, és egyik fő prioritásaként határozta meg, az Európai Bizottság által kiadott 2006–2010-es esélyegyenlőségi ütemtervet, amelyre a biztos asszony is utalt, a nők elleni erőszak megfékezését – nem mehet el szótlanul az ilyen jellegű atrocitások mellett.

Külkapcsolatai alakításánál kiemelt szempontként kell figyelembe venni a partnerországoknál az emberi jogok, így a női esélyegyenlőség helyzetének alakulását is. A jelentés kiváló, elfogadásra javaslom.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Nem maradhatunk közömbösek a nőkkel szemben a világ bármely részén, főleg saját országainkban elkövetett erőszakkal kapcsolatban. Így tehát különös figyelmet szentelünk ennek a súlyos problémának Mexikóban és némely közép-amerikai országban, ahol még mindig jelen van az asszonygyilkosság, amit nem lehet egyszerűen az általában vett erőszakos légkörrel magyarázni. Tudjuk, hogy arra is szükség van, hogy figyelmet fordítsunk a helyi társadalmi és gazdasági közegben megjelenő diszkriminációnak, ami kedvezőtlen a nők számára, és még ennél is rosszabb a súlyos szegénységben és gazdasági függőségben élő bennszülött nők esetében, valamint problémát jelent a bűnöző elemekből álló csoportok tevékenysége is.

Így tehát itt is szolidaritásunkat fejezzük ki az ilyen erőszaknak áldozatul esett nőkkel kapcsolatban, és mi is felemeljük a hangunkat azért, hogy megvalósuljon a nők jogainak védelme, méltóságuk tisztelete; természetesen támogatjuk képviselőtársunk, Romeva úr jelentését.

  Maria Badia i Cutchet (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Először is szeretnék gratulálni az előadónak ehhez a jelentéshez. Ki szeretnék emelni belőle néhány kérdést, valamint rá szeretnék mutatni egy szempontra, ami szerintem talán hiányzik.

Annak érdekében, hogy megnyerjük a csatát a nőkre irányuló gyilkosságokkal és a büntetlenséggel szemben, számos fronton kell támadnunk. Rövidtávon meg kell szüntetnünk a törvényi szabályozásban jelen levő diszkriminációt, meg kell könnyítenünk a bűncselekmények bejelentését és védelmi intézkedéseket kell tennünk az áldozatok, tanúk és családtagok kapcsán, illetve javítanunk kell a bírói és börtönrendszereket.

Ezen a területen egyetértek azzal, hogy szükség van arra, hogy az Európai Unió felajánlja teljes körű együttműködését ezeknek az országoknak, hogy így azok felülkerekedjenek a nehézségeken és a nők jogainak törvényhozói megvalósításának halogatásán, hogy bátorítsuk az emberi jogok védelméről szóló nemzetközi szerződések ratifikálását és támogassuk a nemzeti törvényhozás felülvizsgálatát és reformját ezen a területen. Így tehát támogatni fogom az Obiols-Estrela-módosítást az említettek szerint.

A helyzet hosszú távú javításához támogatnunk kell az oktatást olyan értékek mentén, mint a nemek közti egyenlőség, és oktatási kampányokra, figyelemfelkeltő programokra van szükség az iskolákban már gyerekkortól, hogy elősegítsünk egy olyan társadalmi lelkiismeretet, ami véget vet a nőkkel szembeni erőszaknak és a hatóságok áldozatokkal szembeni megbélyegző viselkedésének.

Úgy gondolom, hogy talán az oktatás specifikusabb említése hiányzik. Úgy gondolom, hogy minden ez irányba tett erőfeszítésünk kevésnek bizonyul a társadalom ezen szégyenfoltjának eltávolításához, aminek nem szabadna helyet engedni a 21. századi társadalmakban.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Nagyon köszönöm ezt a valóban fontos vitát, és külön köszönet illeti még egyszer az előadót.

Amint azt egy kicsivel korábban említettem, mint nő és a Külkapcsolati és Európai Szomszédsági Politika biztosa, ez a kérdés különösen fontos számomra, és teljes mértékben helyes azt állítani – amint azt az elején meg is tettem -, hogy ez egy nemi vonatkozású kérdés; olyan, ami sajnálatos módon mindannyiunkat érint minden országban. Ez magában foglalja az Európai Uniót is, de természetesen ez hangsúlyozottabban igaz a szegény országokra, azokra, amelyek nem rendelkeznek megfelelő szocio-ökonómiai feltételekkel, illetve elsősorban azokra, ahol hiányzik a hatékony rendőri rendszer – ami azt jelenti, hogy már az észrevétel szintjén is problémák merülnek fel –, illetve legtöbb esetben a hatékony bírói rendszer is. Mindent egybevetve ez túlzottan válságos. Azzal is tisztában vagyunk, hogy számos itt említett országban, így például Közép-Amerikában és Mexikóban, többek mellett még mindig létezik a korrupció jelensége, és a maffiaszervezetek bizonyos esetekben együtt dolgoznak az igazságszolgáltatás vezetőivel, ami azt jelenti, hogy még mindig nagyon gyenge a felderítések aránya.

Sokban egyetértek a ma elhangzottakkal: elsőként törvényi intézkedések, majd megvalósítási intézkedések. Továbbá megismételhetem, hogy a Bizottságnak már két programja van, és dolgozik ezeken a kérdéseken. Azonban az időtényezőt is számításba kell venni. Sajnos ez a jelenség nem olyan, amit egyik napról a másikra meg lehetne szűntetni; csak fokozatosan lehet irányítás alá vonni a szocio-ökonómiai fejlődés kontextusában. Sajnálatos módon ez egy olyan dolog, amivel még egy ideig foglalkoznunk kell.

Természetesen megelőző intézkedésekre van szükség; épp az imént világítottam rá „Pro Jóvenes” példájára, mivel az egy nagyon érdekes program. Hölgyeim és uraim! Ha valaha is visszatérnek El Salvadorba – vagy éppen Guatemalába, de főleg El Salvadorba – azt javaslom, Önök is nézzenek körül. Legalább ez egy csipetnyi jó hír.

Csak megerősíteni tudom, hogy természetesen folytatnunk kell programjainkat, valamint folytatnunk kell a Mexikóval folytatott kétségtelenül kritikus párbeszédet, de kész vagyok elismerni, hogy – amint azt Salafranca Sánchez-Neyra úr említette – Mexikónak magának kell felkészülnie a kérdés kezelésére és arra, hogy kiálljon az ügyért. Arról van szó, hogy amikor a bűncselekményt túl későn derítik fel, akkor nagyon nehéz meghatározni minden aspektust az esemény után. Következésképpen nagyon fontos a modern rendőri technika minden megfelelő eszközét bevetni, így elsőként a nyomozást, másodszor pedig az igazságszolgáltatást, és természetesen a társadalom általános diszkrimináció-mentessége is döntő fontosságú.

Csak biztosítani tudom Önöket arról, hogy annyi bizonyos, ebben a kérdésben Önök mellett állok.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2007. október 11-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) 2007. március 8-án a nemzetközi nőnap alkalmából a Nők Jogaival és az Esélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottság megkezdte kampányát az Európai Parlamentben a nőkkel szembeni erőszak megszűntetéséért.

Ez a mexikói és közép-amerikai asszonygyilkosságokról szóló jelentés egy átfogó kezdeményezés része, melynek célja a nőkkel szembeni erőszak egész világra kiterjedő felszámolása. Ezek azok az országok, ahol különösen nőtt az erőszakos halálesetek száma az utóbbi években.

A hivatalos mexikói statisztikák szerint 1999 és 2006 között 6 000 lányt és asszonyt gyilkoltak meg. A legijesztőbb statisztikák főleg olyan országokból származnak, ahol a társadalomban mélyen gyökerező gazdasági egyenlőtlenségek figyelhetők meg, és főleg ott, ahol a nők hagyományosan alá vannak rendelve a férfiaknak: az olyan országokban, mint például Guatemala, Salvador, Honduras – Dél-Amerika harmadik legszegényebb állama – és Nicaragua.

Különösen ijesztők a Ciudad Juárezben és Guatemalában történt asszonygyilkosságok, és ez okból nagyon örülök ennek a mai vitának. Hiszem, hogy csak ezen kérdések mélyre ható elemzésén keresztül – melyre a 2008-as limai EU–LAC csúcstalálkozó előtt kell sort keríteni – tudjuk majd meghatározni a szükséges intézkedéseket, beleértve a mexikói hatóságok tapasztalatát, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy legyőzzük a nőkkel szembeni erőszakot mind az EU-ban, mind pedig Dél-Amerikában.

Fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy megóvjuk a nőket mindenféle erőszaktól.

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az asszonygyilkosság és a bűnelkövetők büntetlenségének problémája Mexikóban és Közép-Európában nem javult a komoly erőfeszítések ellenére sem. Így tehát Mexikó és a közép-amerikai országok kormányainak továbbra is fokozniuk kell erőfeszítéseiket az asszonygyilkosság és egyéb nőkkel szemben elkövetett erőszak megelőzése és felderítése terén.

Ezzel kapcsolatban arra kérem a közép-amerikai országok kormányait, hogy fokozzák maquiladora (alvállalkozó) vállalatok részéről gyakorolt közös társadalmi felelősség felügyeletét. Továbbá az esélyegyenlőség és a férfiak és nők egyenjogúsága európai elveinek is erősebben befolyásolniuk kell az EU proaktívabb emberi jogi politikáját.

Következésképpen felszólítom a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogyan lehet olyan különféle, az asszonygyilkosság leküzdésére kigondolt európai kezdeményezéseket jobban koordinálni a jövőben a helyi hatóságokkal és intézményekkel. Alkalmazni kell valamennyi elérhető külső politikai eszközt. Ezzel kapcsolatban arra kérném a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a meglévő és a függőben levő szerződések demokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos előírásai betartásának biztosítására.

A közép-amerikai államokkal kapcsolatos társulási szerződés tárgyalásakor a fenntartható fejlődés határtanulmányának részeként egy, a nemek közti egyenlőségre vonatkozó hatástanulmányt is végre kell hajtani. Az európai emberi jogi politikánk, és főként a nők jogaival kapcsolatos politikánk semmi esetre sem képezheti megfontolás tárgyát gazdasági vagy geopolitikai érdekek eredményeként.