Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2641(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B6-0403/2007

Viták :

PV 23/10/2007 - 16
CRE 23/10/2007 - 16

Szavazatok :

PV 25/10/2007 - 7.9

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0480

Viták
2007. október 23., kedd - Strasbourg HL kiadás

16. Az élelmiszerek árának emelkedése, fogyasztóvédelem (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a következőkről folytatott vita

- szóbeli kérdés a Bizottságnak (O-0065/2007 – B6-0321/2007) az élelmiszerárak emelkedésével és a fogyasztóvedelemmel kapcsolatban Joseph Daul, Lutz Goepel és Neil Parish, részéről a PPE-DE képviselőcsoport nevében,

- szóbeli kérdés a Bizottságnak (O-0067/2007 – B6-0377/2007) az élelmiszerárak emelkedésével és a fogyasztóvedelemmel kapcsolatban Luis Manuel Capoulas Santos részéről a PSE képviselőcsoport nevében, és

- szóbeli kérdés a Bizottságnak (O-0069/2007 – B6-0378/2007) az élelmiszerárak emelkedésével és a fogyasztóvedelemmel kapcsolatban Sergio Berlato, Janusz Wojciechowski, Gintaras Didžiokas és Liam Aylward részéről az UEN képviselőcsoport nevében.

 
  
MPphoto
 
 

  Neil Parish (PPE-DE), szerző. – Tisztelt elnök úr! Nagy örömöt jelent számomra, hogy ma este Önhöz szólhatok. Az élelmiszerbiztonság komoly kérdéssé vált. Huszonöt éven keresztül bőségesen elegendő élelmiszer állt rendelkezésre Európában. Sőt, számos olyan határozatot hoztunk a mezőgazdaságban, a közös mezőgazdasági politikával kapcsolatban, hogy korlátozzuk a termelést, hogy az árszintet fenntartsuk, és csökkentsük az exporttámogatások felhasználását, és a termést a világpiacra exportálhassuk.

Most azonban teljesen megváltozott a helyzet: a gabonaárak idén háromszorosára nőttek; az állattenyésztés hatalmas problémával küzd amiatt, hogy a takarmány ára 50-60%-kal nőtt, és ez komolyan aggaszt minket. Daul és Goepel úrral együtt terjesztettük be ezt a kérdést, és nagy örömünkre szolgál, hogy Fischer Boel biztos urat ma körünkben köszönthetjük, mert úgy érezzük, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk ahhoz, hogy további takarmányt szerezzünk az Európai Unió számára.

Szembe kell néznünk a valósággal, hogy vannak olyan takarmányok, amelyek genetikailag módosított kukoricából és szójából készülnek, amelyek, mivel nem engedélyezettek, jelenleg nem kerülhetnének be az Európai Unió területére. Úgy gondolom, hogy meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést, és meg kell oldanunk, hogy engedélyezzük ezeket a termékeket. Amennyiben ezek a termékek biztonságosak, engedélyeznünk kell az importjukat, hogy legyen mivel megetetnünk a haszonállatokat, különösen a sertéseket, valamint a hús- és tejmarhát, mert iparunknak nagyon versenyképesnek kell lennie.

Meg kell vizsgálnunk a szupermarketek kérdését is, mert – ne felejtsük el – nem csak az aggaszt minket, hogy mennyit kap a terméséért a gazda, hanem az is, hogy a fogyasztónak mennyit kell fizetnie. Azt tapasztaljuk, hogy a szupermarketek azt mondják, hogy azért nő jelentősen például a kenyér ára, mert ennyivel többe kerül nekik a gabona, holott egy kiló kenyérben csupán 10% a gabona. Ezért nyomást kell gyakorolnunk a szupermarketekre, hogy a fogyasztók a megfelelő árat fizessék.

Nagyon jó, hogy az európai mezőgazdaság ennek köszönhetően erős helyzetben van ahhoz, hogy szembenézzen a bátor új világgal, mert szükségünk van az élelmiszertermelésre, a gazdákra és a vidékre, és mindez nagyon jól működik.

Most azonban egyensúlyba kell, hogy kerüljön a gabonatermesztés és az állattenyésztés, ezért is terjesztettük be ezt a kérdést. Nagy örömmel hallgatnánk meg erről Fischer Boel biztos úr véleményét.

 
  
MPphoto
 
 

  Luis Manuel Capoulas Santos (PSE), szerző. (PT) Tisztelt elnök úr és biztos úr! Nagy örömömre szolgál, hogy újra itt láthatom Önöket a Parlamentben. Amint azt Önök is tudják, pár hónappal ezelőtt meglepődtünk azon, hogy mennyire megváltozott néhány mezőgazdasági termék piaci helyzete, amit nemrég még elképzelhetetlennek tartottunk; hatalmas nyomás nehezedik az ellátásra, amelynek következményeit tapasztaljuk.

Ez komoly zavart okozott az állattenyésztésben, amelynek előrelátható következménye a fogyasztói árak növekedése, és ne feledkezzünk meg a FAO figyelmeztetéséről sem, hogy ennek a helyzetnek milyen hatása lehet az élelmiszerekre világszerte. Ne felejtsük el továbbá, hogy míg Európában a háztartások bevételeik 10-20%-át költik élelmiszerre, vannak olyan társadalmak, ahol ez a bevételek 90%-át vagy még annál is többet emészt fel, és nem nehéz elképzelni, mit jelentene egy áremelkedés ennek a rengeteg embernek, akik már most is nagy szegénységben élnek.

Ezért tennünk kell valamit, mégpedig azonnal; és igen nagy örömöt jelent számomra, hogy a Bizottság gyors – és helyes - lépéseket tett azáltal, hogy enyhítő intézkedéseket foganatosított, például 2008-ban nullára csökkentette az ugaroltatást. Szégyenteljes azonban, hogy ennél nem tettünk többet. További intézkedéseket is tehetnénk anélkül, hogy ez újabb költséget jelentene a Közösség költségvetése számára, mint például engedélyezhetnénk egyes állattenyésztők számára az őket megillető támogatások előre történő kifizetését, hiszen őket nem csak az emelkedő árak sújtják, hanem az állataikat érintő betegségekkel, pl. a ‘kéknyelvvel’ is meg kell küzdeniük. Úgy gondolom, hogy most ennél kicsit többet is tehetnénk.

Először is folytatni kell a helyzet értékelését és tanulmányozását, hogy gyorsan meghatározhassuk azokat az intézkedéseket, amelyekkel rövid távon, azonnal meg lehet tenni. Természetesen bízunk a biztos úrban és a Bizottságban, hogy foglalkoznak az aggályainkkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (UEN) , szerző.(IT) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! Európa-szerte mindenhol nőtt az élelmiszerek ára. A piaci felmérések szerint az európai fogyasztók étkezési szokásai radikális változáson mennek át - rákényszerülnek arra, hogy a csillagászati árak miatt más minőségű és típusú élelmiszereket vásároljanak.

Az élelmiszerárak egyrészt azért nőnek, mert túl sok szereplő vesz részt abban a folyamatban, amíg a termékek eljutnak a termelőtől a fogyasztóig, másrészt pedig a legnagyobb szupermarketláncok által alkalmazott aránytalanul magas árrés. Egy dolog biztos: az áremelésért nem okolhatjuk a gazdákat, akiket leginkább sújt ez az aggasztó helyzet.

Tisztelt elnök úr és biztos úr! Úgy gondoljuk, hogy még soha ekkora szükség nem volt az európai mezőgazdasági modell védelmére, hogy az egyes országok mezőgazdasági piacát meg lehessen védeni a nemzetközi áringadozásoktól, és megszilárdítsuk a termelési modellek és a területhasználat védelmét, ami annyira jellemzi az európai mezőgazdaságot. Üdvözöljük a Tanács közelmúltban hozott határozatát, mely szerint ratifikálja azt a javaslatot, hogy a 2008-as évben az ugaroltatás nullára csökkenjen.

Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy megnyugodjunk a gabonakészletek aggasztó helyzete és a gabona egyre növekvő világpiaci ára miatt. Együtt kell dolgoznunk a különböző közös piaci szervezetekkel, és jól ki kell használni ezeket a mechanizmusokat a piac egyensúlyának visszaállítása érdekében, amelynek következtében legalább az egységes piacon csökkennének az élelmiszerárak. Nemrégiben felkértük a Bizottságot, hogy javasolja a tejkvóták azonnali legalább 2-3%-os emelését, hogy ezáltal stabilizálja ennek az alapvető élelmiszernek az árát.

Olyan nehéz gazdasági helyzetben, mint a mostani is, az Európai Unió és a tagállamok felelőssége, hogy segítsenek a fogyasztóknak fenntartani az élelmiszerekre vonatkozóan a vásárlóerejüket, miközben megvédik a gazdák bevételhez fűződő jogait is.

 
  
MPphoto
 
 

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Emlékszem egy régi japán káromkodásra: „élj meg furcsa időket” s úgy gondolom, most ilyen kort élünk. Az elmúlt 6-8 hónapban láthattuk, hogy a mezőgazdasági nyersanyagárak elszabadultak, amint ezt már az előttem szólók is említették, de el kell mondanom azt is, hogy történelmi mélypontról indult. Fontos, hogy mindannyian észben tartsuk ezt. Az áremelkedés a fogyasztói árakra is hatással lesz, de kisebb mértékben. Ha a kenyér – mint fontos árucikk – példáját veszem, s ez német példa lesz, elmondható, hogy ha a német áruházakban és boltokban kapható kenyér árából indulunk ki, annak mindössze 4%-a kapcsolódik a búza árához.

Ami a tejipart illeti, már említettük, hogy több intézkedést jó előre megjósoltunk. A tejkvótát 11 tagállamban 2006. április 1-én és 2007. április 1-én 0,5%-kal emelték. 2006. április 1-án 8 új tagállam kapta meg ezt a restrukturált tartalékot 2-5%-os mértékben tagállami kvótájukhoz mérten. 2008. április 1-én – jövőre – további 0,5%-kal bővül a kvóta 11 tagállamban.

Sőt, minden piaci támogatás nagymértékben csökkent és jelenleg egyáltalán nincs export-visszatérítés és rendelkezésre állási támogatás - nulla mindkét esetben. A piaci kilátásról szóló jelentést idén elfogadja a Bizottság, ami további kiindulópontot szolgáltat számunkra annak megvitatásánál, hogy szükséges-e a tejkvóta további emelése. Sőt mi több, alkalmam volt jelezni a tejkvóta 2015. március 31-i lejártát, amelynek értelmében mostantól 2015-ig fokozatosan el kell törölni a kvótarendszert. A korábban említett lehetőségek egyike, hogy az előttünk álló időszak során fokozatosan bővítjük a kvótarendszert, erről majd az állapotfelmérés idején is folytathatunk vitát a jövő évben.

A gabonaszektorban különféle okok játszottak közre az áremelkedést illetően. A félreértések elkerülése végett szeretném kiemelni, hogy nem a bioüzemanyag okozta az árak emelkedését. Ma Európában a gabona kevesebb, mint 2%-át fordítjuk etanolgyártásra, az okok elég szerteágazóak: kedvezőtlen időjárás Ausztráliában, szárazság Dél-Európában, áradások Észak-Európában, növekvő kínai és indiai kereslet, kevés export Ukrajnából és Oroszországból. Emellett erőteljes hólabda-hatás érvényesült, mivel az Egyesült Államokban komoly figyelmet fordítanak az etanolra, ami hozzájárult a kukorica áremelkedéséhez.

A Bizottság, mint említettük, reagált: a területpihentetés nullára csökken a következő szezonban, mivel most ősszel és jövőre tavasszal vetnek. Az állapotfelmérés idején folytatott vita során megtárgyaljuk majd, fennmaradjon-e a későbbiekben is a zéró területpihentetés. Számításaink szerint a zéró területpihentetés időjárástól függően 10 és 12-15 millió tonnányi gabonát érint majd. Emellett beterjesztek a biztosok testületének egy Tanácshoz intézett javaslatot egy javaslatot annak érdekében, hogy a gabonaimport kötelezettségek felfüggesztésre kerüljenek erre a piaci évre. Úgy gondolom, hogy ezek a kezdeményezések enyhítenek az állattenyésztés gondjain és a fogyasztói árakon.

A sertéságazatot több gond sújtja. A feldolgozóknál sok a hús, tehát a bemeneti és a kimeneti oldal nincs egyensúlyban, ezért az irányítóbizottság úgy döntött múlt csütörtökön, hogy bevezeti a magántárolás lehetőségét, amivel reményeim szerint enyhíteni lehet a sertéságazat gondjain. Van más lehetőség is, de véleményem szerint az egyensúly helyrehozása a legfontosabb, mert ha csak gördítjük magunk előtt a problémát, semmit nem nyerünk.

Úgy gondolom tehát, hogy megtettük a lépéseket és már volt alkalmam megköszönni a Parlamentnek a gyors reakciót, amelynek köszönhetően a lehető leggyorsabb választ tudtuk adni a gazdálkodóknak a zéró területpihentetést illetően. A végén még szeretnék visszatérni a GMO-k (génmódosított termékek) témakörére, most látom már lejárt az időm.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nagy örömömre szolgált volna, ha most hallhattam volna a biztos asszony érveit a GMO-kkal kapcsolatban, de itt leszek a vita teljes ideje alatt.

Ki kell mondanunk, ahogy már nem egyszer kimondták a Kamarában is, immár szomorú igazság, hogy a viszonylag olcsó élelmiszerek kora lejárt s ezt sem a Bizottságban, sem máshol nem látták előre.

A biztos asszony felsorolt néhány okot, amiért most nincs keresleti-kínálati egyensúly, s én egyetértek vele: időjárás, éghajlatváltozás, keresletnövekedés a fejlődő országokban, és igen, a bioüzemanyagoknak világszintű a hatása, ezt ő is elismerte. Ne feledjük azonban, hogy az ön elődje, Fischler úr mit mondott a KAP 2003 reformja során. A gazdáknak jobb piaci árakat ígért. Talán most érezzük az akkori reformok hatásait és most megkérdőjelezzük azokat a hatásokat az emelkedő fogyasztói árak miatt.

Voltak pozitív fejlemények a gabonát és a tejet illetőlen, de nincs meg ugyanez az állattenyésztés, nevezetesen a marha-, a juh-, a csirke- és a sertéstenyésztők esetében, amiről a Bizottság is nyilatkozott.

Kérdéseket teszünk fel a piaci kilengésekkel kapcsolatban, s hogy valóban jó-e nekünk a kereslet-kínálat volatilitása. Egy nagy élelmiszer-feldolgozó cég úgy nyilatkozott, hogy a bevásárlóközpontok fogyasztóit nem érdeklik az élelmiszer-feldolgozás gazdasági vonatkozásai, de már felfigyeltek bizonyos dolgokra, ami jó jel. Azonban a szupermarketek hatalmának felügyeletére lenne szükség s meg kellene vizsgálni, hogy tovább hárítják-e az áremelkedéseket az élelmiszer-feldolgozókra, vagy sem. Ennek megtételére buzdítanám a Bizottságot – talán leginkább a versenypolitikai biztost. A múltban ezt visszautasították.

Ami a génmódosított termékeket (GMO) illeti, nagyon komoly a kérdés. Egyik probléma, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok jóváhagyási módszerei különböznek, s ezt át kell gondolnunk. A biztosi válaszra várok, mielőtt bővebben kifejteném álláspontomat.

S végül, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fejlődő világrészekben uralkodó bizonytalanságot, főleg a gabonára gondolok, hiszen azokban az országokban is jelentősen drágul majd az élelmiszer, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy többet fizessenek érte. Itt, ebben a Házban is el kell ismernünk ezt, és jövőbeni politikáink kialakításánál figyelembe kell venni.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernadette Bourzai, a PSE képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Október 16-án, kedden a Világélelmezési Nap alkalmával a FAO az alultápláltság tényére kívánta felhívni a figyelmet, amely a világon jelenleg 854 millió embert érint. Az alkalom során hangsúlyt kaptak az emelkedő mezőgazdasági nyersanyagárak, s ennek hatásai a világ fejlődő országaira – képviselőtársaim erről hosszasan beszéltek – és azokra a szegény országokra, amelyek gabonát vásárolnak. Mi a fejlett részén a világnak háztartási költségvetésünk 10-20%-át költjük élelmiszerre, míg a legkevésbé fejlett országokban ez az arány 60-80%, ezért 20%-os élelmiszerár-emelés számukra drasztikus. A helyzetet még az is rontja, hogy sok ország nagyban függ az importtól, így őket érzékenyen érinti az árfolyamváltozás, az éghajlatváltozás és a szállítási költségek emelkedése.

Biztos asszony, részben már válaszolt, de remélem lesznek más intézkedések is. Milyen lépéseket kívánnak tenni rövid- és középtávon a KAP állapotfelmérés érdekében, hogy megoldják ezt a súlyos helyzetet az északi félteke fogyasztóinak s ugyanúgy a déliek nehéz helyzetét, hogy visszaálljon a globális élelmiszer-egyensúly?

 
  
MPphoto
 
 

  Niels Busk, az ALDE képviselőcsoport nevében. (DA) Elnök úr, biztos asszony! Nagyon fontos, hogy figyelemmel kísérjük a mezőgazdasági alapanyagok piaci áremelkedésével kapcsolatos folyamatokat. Ugyanakkor azokon a területeken, ahol még ez a folyamat nem érezteti hatását, például a sertéságazatban, az áremelkedések miatt drága lesz a tél, ami az élelmiszerárakat illeti. Ismerjük a mögöttes okokat: gyenge őszi hozam, üres kukoricatárolók stb. – nem szeretnék ezzel kapcsolatban további részletekbe bocsátkozni.

Úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzet ugyanakkor alkalmat is ad a vitákra. Először is, ne aggodalmaskodjunk az áremelkedések miatt. Túl sokáig volt úgy, hogy egy liter tej olcsóbb volt, mint egy liter kóla vagy egy liter víz. Teljesen értelmetlen nem elfogadni, hogy az ételnek annyiba kell kerülnie, amennyit valójában ér, hiszen sokáig tart, míg valamiből étel lesz és sok munka áll az adott termék mögött, különösen igaz ez a tejágazatra. Az is világos, hogy itt az alkalom az európai termelés növelésére. Megvan rá a piaci igény. A Bizottság kezdeményezése helyénvaló a területpihentetés eltörlését illetően és emellett megvan a lehetőség a termelés gyors növelésére, főleg a tejágazatban.

Folytatnunk kell a KAP 2003 óta tartó reformját, tovább kell csökkentenünk a támogatást és komolyan meg kellene fontolnunk, hogy bizonyos esetekben mezőgazdasági helyett vidékfejlesztési támogatást nyújtsunk. Most itt a lehetőség, hogy dinamikus mezőgazdasági termelés-növekedést indítsunk útjára, amelynek értelmében még több szabadságot adhatunk gazdáinknak a kereslet növekedésének kiaknázásában. Természetesen, ahogy ez már hagyomány, külön figyelmet fordítunk azokra, akik hegyekben vagy kevésbé termékeny területeken végeznek mezőgazdasági tevékenységet, ennyi kell! De ne féljünk az áremelkedéstől, inkább értsük meg és nagyon is használjuk ki a jelenlegi helyzetet!

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az Európai Unióban az utóbbi időben jelentős mértékű élelmiszerár-emelkedést tapasztalhattunk, főleg az új tagállamokban. Lengyelországban például az elmúlt két évben 15%-kal emelkedett a kenyér ára, az alma ára 83%-kal, a burgonyáé 33%-kal, míg a tej ára majdnem megkétszereződött. Ugyanez a folyamat megy végbe a régi tagállamokban is: Olaszországban és Írországban. Az újak közül Litvániában majdnem megduplázódott a gabona, a tej, a gyümölcs és a zöldség ára.

Ugyanakkor az EU politikája a mezőgazdasági termékek korlátozásán alapul és ennek a politikának a hátrányai egyre inkább éreztetik hatásukat a fogyasztói igényekre. A KAP összes úgynevezett reformja az Európai Unió termelésének korlátozásáról szól.

A cukor piaci reformja az Unió cukortermelésének csökkentése 18 millió tonnáról 12-re. A borpiaci reform ugyanúgy csak korlátozás.

Más reformok is az uniós termelés csökkentését célozzák meg. Ugyanakkor nagyon fontos jelet kaptunk. A fogyasztók élelmiszerigénye nő Európában, ami arra késztet bennünket, hogy a KAP céljait igazoljuk. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, valóban jó-e a termeléskorlátozás, a kvótarendszer, elsősorban fogyasztói szemszögből, hiszen jórészt róluk szól az egész.

Arról van szó, hogy Európa annyi élelmet szolgáltasson polgárainak, amennyit azok kérnek. Több jel mutat arra, hogy az eddigi agrárpolitikát át kell gondolnunk. Nagyon köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Biztos asszony! Elfajult a vita. Eddig csökkenő árakról, lehető legalacsonyabb árakról meg minden idők legalacsonyabb árairól beszéltünk. Akik azt fájlalják, hogy – végre valahára – felmennek az árak, most intézkedésekért kiáltanak, hogy tartsuk azokat vissza.

Inkább örüljünk annak, hogy – köszönhetően önöknek is – a piac jól működik. Elődeiknek köszönhetően és az Európai Parlament követeléseinek köszönhetően arra a sokmilliárd euróra, amely intervencióra és árstabilizálásra ment – s amellyel letörtük a világpiaci árakat és bajba sodortuk a harmadik világbeli országokat – most nincs szükség. Most végre nincs ilyen helyzet, egyre közelebb vagyunk a valódi piaci körülményekhez és olyan helyzetbe jutunk, amely súlyosbodik, ha kukoricából bioüzemanyag készül.

Több más ok van, miért olyan nagy ma a piaci kereslet. A piac válaszol, az árak felmennek, mi meg itt az Európai Parlamentben, gazdáink képviselőjeként azt kérjük, hogy szorítsuk ismét vissza az árakat. Soha nem vettem még részt ekkora képtelenségben az elmúlt 20-25 évnyi parlamenti munkám során! Ezért is tapsoltam Busk úrnak. Örülnünk kellene ennek a helyzetnek. Természetesen emellett ügyelnünk kell azokra, akik nem tudnak rendes áron élelmet venni.

Fel kell lépnünk az igazságtalan bérek és a szociális rendszerek rossz irányítása ellen, bármely országról is legyen szó, de nem tehetjük meg, hogy annak a sokszázezer gazdának a kárán adunk élelmet az éhes szájaknak, akik az elmúlt években felhagytak a termeléssel. Ez nem helyénvaló!

Nagyon örülök, hogy egyáltalán van ma itt alkalmunk erről vitázni, mert végre emelkednek a piaci árak.

 
  
MPphoto
 
 

  Vincenzo Aita, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom fontos ma erről vitáznunk, bár részben amiatt, amit a biztos asszony mondott, még nem látjuk a teljes képet.

Szeretném a biztos asszonyt emlékeztetni, hogy néhány hónappal ezelőtt moratóriumot kértünk a zöldség- és gyümölcspiac közös szervezésének módosítására vonatkozó vitákat illetően annak érdekében, hogy picit időt nyerjünk és reflektálhassunk arra, ami történt – s ami jelenleg a bornál történik – annak a pár szempontnak alapján, amelyet most kiemelnék.

Először: olyan betakarításról beszélünk, amely éghajlati okok miatt gyengén sikerült, de arról nem esik szó, hogy ugyanezzel a bajjal még éveken át szembesülnünk kell, hiszen az éghajlatváltozás folyamatosan zajlik Európában és az egész világban! Ez az egyik tény!

Másodszor: 1950-hez képest, amikor még 2,5 milliárdnyian voltunk és mindenkire fél hektár jutott, 2020-ra (ENSZ adatok szerint) 7,5 milliárdnyian leszünk fejenként 0,2 hektárnyi művelhető területtel.

Értem Baringdorf úr álláspontját, amikor azt mondja, hogy ez fundamentális probléma, de nem hiszem, hogy az az áremelkedés, amely most ezúttal történik, a termelők javára válik. Ha megnézzük a termelési költség és a fogyasztói ár közötti különbséget, láthatjuk, hogy mind a termelők, mind a fogyasztók a nagyon hosszú közvetítői csatornáért fizetnek sokat. Azonban ez részben éppen a Parlamentben hozott intézkedések miatt van így, ezért úgy vélem, a biztos asszonynak jól át kell tanulmányoznia azokat az intézkedéseket, amelyeket mi fogunk javasolni.

Természetesen nagyon fontos volt, hogy az ugaroltatott területeket újra termelésbe vonjuk, bár az külön mélyreható vita tárgyát képezné, hogy az összesből mennyire van szükség. Amikor az Európai Közösséget létrehozták, a döntéseket az európai lakosság élelemigényének alapján hozták meg. Ma is ezt a politikát kellene alkalmaznunk. Nem hagyhatjuk tovább, hogy földeket pihentessék a függetlenítés politika alatt, mert ez termelési veszteséghez vezet és kérdéseinket értelmetlenné teszi. Olyan mélyreható vitára kell felkészülnünk, amelynek keretén belül át kell gondolnunk, hogy vajon megfelelő választ adtak-e az elmúlt évek politikái fogyasztóknak és termelőknek, vagy csak bajt okoztak mindkét oldalnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI). - Elnök úr! Az intenzív ágazat pozíciójára kívánok most összpontosítani. Nem szeretném most azzal tölteni az időt, hogy sok termelő keserves helyzetéről beszéljek az ágazatban, inkább azt kívánom kiemelni, amit véleményem szerint a Bizottságnak tennie kellene a segítségnyújtás érdekében.

Először is, szerintem a biztos asszonynak fel kellene ismernie, hogy a puha intézkedések, mint a piaci támogatás, nem lesznek elegendőek. Másodszor, szembe kellene néznie, sokkal inkább, mint eleddig, a gabonaellátás hosszútávú piaci hatásaival és annak az árhatásával, amely az Egyesült Államok hirtelen átváltása okoz a bioüzemanyag-termelésre. Céljaik, amelyek nagyon nagyratörőek, felszívják azt a behozatali mennyiséget, amelyre szükségünk van.

Harmadszor, mivel a vetőmagkészletekkel kapcsolatban intervencióra riasztóan alacsony áron kerül sor, és a felhasználás aránya teljesen nincs rendben, sürgős intézkedés kell az említett egyensúly kezelésére. Negyedszer, javaslom, hogy a biztos asszony sokkal provokatívabb legyen a GM helyettesítők gyorsabb jóváhagyásáért vívott harcban. Tisztelettel, biztos asszony, a mezőgazdaság érdekében hasonló eréllyel kell fellépnie, mint Kyprianou és Dimas biztosok a GM jóváhagyása ellen.

S végezetül, ötödször, a piacon állást kell foglalni intenzív ágazatunkat illetően, az export-visszatérítést azonnal ki kellene terjesztenie a húsra és sonkára. Nem hiszem, hogy ezen a téren a magántárolás hosszútávon megoldást nyújt.

 
  
MPphoto
 
 

  Struan Stevenson (PPE-DE). - Elnök úr! Először is szeretném Graefe zu Baringdorf urat afelől biztosítani, hogy örülök az árak emelkedésének, feltéve, hogy abból gazdáink húznak hasznot és nem az üzletláncok. Eddig úgy volt, hogy az a néhány üzlethálózat, amely Európa kiskereskedelmi piacán uralkodó szerepet tölt be, gazdáink és termelőink kárára könyvelhetett el nyereséget.

Skóciai választókerületemben túl sokáig kaptak a tejtermelők 0,17 fontot a tej literjéért, ami egyébként a termelési költség alatt van, miközben a szupermarketek polcain 0,50 font egy liter tej. Emiatt sok gazda a választókerületemben felhagyott a termeléssel.

Az az ár, amelyet a termelők a gabonáért kapnak, eddig 10%-kal emelkedett, míg a szupermarketek polcain a gabonaalapú termékek ára 40%-kal ment fel. Ismétlem, a bevásárlóközpontok arra használják fel az árkilengéseket, hogy még több nyereségre tegyenek szert.

Ez arcátlanság és teljesen egyetértek Parish úrral, aki szerint fel kell kérni a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bevásárlóközpontok árképzését annak érdekében, hogy mind a termelők, mind a fogyasztók számára biztosítható legyen a méltányos ár.

 
  
MPphoto
 
 

  María Isabel Salinas García (PSE).(ES) Elnök úr! Világos, hogy a fogyasztók által közvetlenül tapasztalt áremelkedés több tényező együttes hatása, de beszédemben kitérek majd a Stevenson úr által említettekre is.

Úgy vélem, hogy a közvetítők és nagy kiskereskedelmi áruházláncok szerepe aggodalomra ad okot. Sokszor spekulatív eseményekre reagálnak, ezért a végtermékek áremelkedése sokszor nagyobb, ahogy erről már szó volt, százalékos arányban, mint a nyersanyagárak %-os emelkedése.

A termelők számára is aggasztó a helyzet, akik a hatalmas vásárlóerőt képviselő üzletláncokkal néznek farkasszemet és kénytelenek áraikat csökkenteni úgy, hogy a nyersanyag és az üzemenyag áremelkedését nem érvényesíthetik termékeik értékesítésekor.

Ezért gondolom úgy – s ebben támogatom az előttem szólót –, hogy fontos lenne a Bizottság részéről, – hogy megragadom az alkalmat megköszönjem a biztos asszonynak a jelenlétet – hogy cselekedjen és tegyen lépéseket: vizsgálatot kell indítani és a megfelelő eszközöket alkalmazni annak érdekében, hogy véget vessünk ennek a gyakorlatnak, amely méltánytalan és sok esetben gyalázatos.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Elnök úr! Sokan az előttem szólók közül üdvözölték az élelem áremelkedését, de meg kell vizsgálnunk, hogy ez az áremelkedés eljut-e a gazdáig. Komoly kétségeim vannak efelől. Sok kis gazdaság fejezi be működését manapság, a Bizottság és az Európai Unió politikájának megfelelően. Felmerül az a kérdés is, vajon gazdáink milyen nyersanyaggal dolgoznak. A marhahús Brazíliából érkezik, a cukor Dél-Amerikából, gyanús csirke Ázsiából, olcsó élelemmel elöntve a piacokat, ami „csökkenti” az árakat, de gyakorlatilag korlátozza az európai termelést. A kérdés tehát ez: meddig kell fejet hajtanunk az ipari lobbi előtt? Miért nem lehet, hogy európai gazdákat támogassunk ismét, éppen olyan időszakban, amikor rés nyílt a piacon és megvan a lehetőség a termelés bővítésére, a tej vagy a keményítő kvótaemelésére például, amelyre folyamatosan megvan az igény Lengyelországban és más kelet-európai országban.

 
  
MPphoto
 
 

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, a kenyér, a tej, a burgonya és más élelem áremelkedése, amely sok esetben tízszer nagyobb, mint az infláció, nagyon akut probléma, elsősorban az alacsony bevétellel rendelkezők körében, akik a pénzt jórészt élelemre költik.

Ez a probléma nem a semmiből bukkant elő. Tudjuk jól, hogy az élelmiszerágazatot néhány vállalat irányítja, akik a termelők és a fogyasztók kárán hatalmas nyereségre tesznek szert. A fogyasztói árak többszörösen meghaladják a termelői árakat a sok közvetítő és a piaci monopólium miatt. Ezért nő egyre a világpiaci kereslet az élelemért és a takarmányért. A gabonát és a repcemagolajat bioüzemanyag gyártására használják fel, de nem környezetvédelmi okokból, hanem az olajipari óriáscégek profitszerzése érdekében.

Az árak lezuhantak, a gabonatermelés támogatását célzó EU intervenciót eltörölték, emellett kötelező területpihentetésre is sor került a KAP miatt. Fenti tényezők együttesen, rossz időjárással karöltve természetes, hogy borzalmas hatást váltanak ki. Az EU tartalékai és termelése drasztikusan lecsökkent. A kereskedelem és az ipar alaposan ki is használta a helyzetet, a gazdák és a fogyasztók kárára.

Ezért nőttek az élelmiszer- és takarmányárak. Az emelkedés rontotta a munkások helyzetét, növelte az alultápláltak arányát és csődbe vitte az állattenyésztéssel foglalkozó kis- és középvállalkozásokat. A görög állattenyésztők kétségbe vannak esve: lépéseket tesznek, hogy állami támogatást szerezzenek és túléljék a nehéz időszakot.

A Miniszterek Tanácsának szeptember 26-ai döntése a kötelező területpihentetésről, felfüggeszti az import gabonával kapcsolatos kötelezettségeket és más lépéseket foganatosít, ami – s erre már ön is utalt biztos asszony – enyhíti némileg a bajt, de meg nem oldja. A döntés félmegoldásokat javasol, amelyek természetüknél fogva nem elegendőek. Alapvető változásokat eredményező döntésekre van szükség a termelés fokozására, az árakat ellenőrizni kell, a kartellek és a spekuláció ellen pedig erélyesen fel kell lépni.

 
  
MPphoto
 
 

  Agnes Schierhuber (PPE-DE). (DE) Elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Örömmel tölt el, hogy alkalmunk van erre a vitára a biztos asszonnyal. Az árucikkek ára nő, ezért az emberek egyre több figyelmet szentelnek a mezőgazdaságnak. A helyzet adott, egyrészről – ahogy a biztos asszony és néhány felszólaló is elmondta már – nő a kereslet a harmadik világbeli országokban, másrészről terméskiesés van a hagyományos mezőgazdasági országokban, például Ausztráliában és Új-Zélandon. Ezért alapvető, hogy mozgósítsuk minden erőforrásunkat Európában. Láttam például romániai utam során, hogy a megművelhető területnek legalább egyharmada parlagon hever és ez a múltban is így volt. Jelentékeny erőtartalékaink vannak még az egyes tagországokban. Az első lépés mindenképpen az lenne, hogy nem hagynánk a földet parlagon heverni.

Mint már elhangzott, gazdaként teljes szívemből hiszem, hogy az elsődleges szempontnak az egészséges élelem termelésének kell lennie, a második legfontosabb a takarmány, a harmadik pedig az energiahordozók termelése kell legyen. Nem hiszem, hogy az utóbbi idők enyhe áremelkedése olyan árkiigazítást eredményez, amely gazdáink számára ellensúlyozná az elmúlt évtizedekben elszenvedett veszteségeket. Többen kiemelték, hogy a nyersanyagárak 10%-kal emelkedtek, miközben egyes esetekben 40-50%-os az árnövekedés a kiskereskedelemben. Például a vaj esetében s úgy gondolom, ez nem méltányos.

Nekünk gazdáknak egyik reakciónk az lehetne, ha termelőszövetkezetekbe tömörülnénk és termelői szerződéseket kötnénk, megragadva így a kiskereskedelmi monopolhelyzet okozta probléma üstökét.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) A mostani vita is pontosan megmutatja, hogy mennyire különbözőek az itteni vélemények. Én Stevenson úrral értek egyet, ugyanis ez az áremelkedés csak nagyon kis mértékben jelent jövedelememelkedést a termelők számára, ezt döntően a kereskedelem, az áruházláncok, a spekulánsok viszik el.

Másik ilyen probléma, hogy a gabonatermelők nagyot nyernek ezen az ügyleten, az állattenyésztők pedig rengeteget veszítenek. Tehát nem lehet ezt: különböző szektorok vannak, amelyek a közös agrárpolitikának édesgyermekei és mostohagyermekei, a mostohagyermekek még mostohábbak az áremelkedés következtében, és a gazdagok még gazdagabbak.

Én egyetértek Graefe úrral is, hogy jó, hogy emelkednek az árak, de kinek emelkedik ez az ár? Ezek az ellentmondások tovább nőnek és sajnos, sajnos a közös agrárpolitika torzulásai ezeket a torzulásokat még tovább mélyítik, még tovább fokozzák. Ezért kell a közös agrárpolitikát alapvetően újragondolni, mert minden egyes közbelépés csak kozmetikázás. Addig, amíg az állattenyésztők, a szőlő-bor, a zöldség-gyümölcs, a sertés-baromfi mostohagyermek, addig nem lesz normális közös agrárpolitika. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Esther Herranz García (PPE-DE).(ES) Elnök úr, amint azt már említettem a múlt havi, kötelező területpihentetés felfüggesztéséről szóló parlamenti vita során, amely szintén éjszakai ülés volt, a mezőgazdasági árak növekedésének olyan mélyreható vitákat kellene gerjesztenie, amelyek a KAP jelenlegi irányával kapcsolatosak.

Hamarosan asztalon lesz az Európai Bizottság KAP állapotfelméréssel kapcsolatos közlése, de attól tartok, hogy a közlésben a közösségi végrehajtó szerv nem lesz olyan bátor, hogy beismerje, a piaci liberalizációnak ára van, s ezt az árat a gazdák és a fogyasztók most fizetik meg.

Sok parlamenti képviselő mindig is a piaci beavatkozás eszközei ellen foglalt állást és tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy az európai fogyasztók fejében negatív kép alakuljon ki a KAP-pal kapcsolatban.

Amint azt már elmondtam a legutóbbi plenáris ülés alkalmával, szeretném tudni, hogyan magyarázzuk meg a polgároknak, hogy alig van eszközünk az Európai Unióban a mezőgazdasági áremelkedések fékentartására.

Érdemes volna továbbá arról is megkérdezni az Európai Bizottságot, hogy becslésük szerint mennyit kell az európai polgároknak az áremelkedésért fizetni s ezt az árat össze kell hasonlítani a KAP szabályozása után fennálló árral.

Arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy a polgárok a következő években végül nyerni fognak-e azon, hogy a piacok felszabadultak és a közvetlen támogatások drasztikusan lecsökkentek, amitől az európai gazdák szenvednek, vagy sem.

Bemutatok önöknek egy statisztikát, amely véleményem szerint nagyon fontos: a KAP létrejötte előtt, 1961-ben, kétszer olyan magasak voltak a takarmánykészítéshez szükséges nyersanyagárak, mint 20 évvel később. A KAP elfogadható áron garantálta a nyersanyagellátást, ugyanakkor az európai fogyasztók is sokat nyertek az alapvető árucikkek méltányos árképzése révén.

Olyan országban, mint az én hazám, Spanyolország, olyan alapvető árucikkeknek emelkedik az ára, mint a tej. Úgy vélem, hogy az európai kormányok gazdasági és pénzügyminisztereinek jobban kellene aggódnia azok miatt a negatív következmények miatt, amelyeket az áremelkedésből adódó infláció okoz majd országaikban.

 
  
MPphoto
 
 

  Rosa Miguélez Ramos (PSE).(ES) Elnök úr! Biztos asszony! Aki ma este itt van, mind tisztában van a gabona és a nyersanyagok áremelkedésének okaival. Emellett azonban válaszaiban finoman említést tett egyéb okokról is.

Novemberben előadja majd a KAP állapotfelméréssel kapcsolatos előterjesztését és most elő szeretném Ön elé terjeszteni elgondolásaimat és azt mondom, remélem, hogy ebben a állapotfelmérésben kielemzi majd, vajon a KAP megfelelő válaszokat ad-e a világpiaci kihívásokra, különösen azért, mert meggyőződésem szerint az európai termelés csökkenése elsősorban azért következett be, mert a közösségi szakértők híján voltak az előrelátásnak.

Át kell vizsgálnunk a szélsőségesen leapadt készletekre vonatkozó politikákat. A Közösség intervenciós tárolóinak a szerepe az lenne, hogy védőhálóként biztosítsák az ellátást olyan időszakokban, mint a mostani, de nincs kínálat és a közösségi tározók üresek.

Biztos asszony! Komoly aggodalommal töltenek el az európai állattenyésztést sújtó következmények, amelyek a takarmányárak emelkedéséből adódnak. Nagyon negatívak a hatások, főleg a kis- és közepes méretű gazdaságokra nézve.

 
  
MPphoto
 
 

  James Nicholson (PPE-DE). - Elnök úr, nagyon időszerű ez a vita. Mindnyájan tudjuk, hogy a gabonaárak az egekbe szöktek, az okok is ismertek. Biztos asszony, tény, hogy rá vagyunk utalva a gabonaimportra és az Európai Unión kívűlről származó helyettesítőkre, leginkább az Egyesült Államokból származó árura. Ennek tükrében aggodalommal tölt el, hogy milyen lassú az új gabonafajták jóváhagyása. Tudom, hogy ez nem feltétlenül a Bizottság hibája. A nemzeti kormányok hibája, mert ők élhetnek ellenvetéssel. Önnek kell döntenie és remélem minél hamarabb megteszi.

Arra biztatnám, hogy a már elbírálási folyamatban levő fajták esetében gyorsítsák meg a döntési eljárást. Ha az árak nőnek, a költségek óhatatlanul a vevőre hárulnak. Ezt senki nem szeretné, de ezen a ponton szembe kell néznünk a szupermarketek hatalmával.

Graefe zu Baringdorf urat lassan 19 éve ismerem – amióta ebben a Parlamentben vagyok. El kell mondjam, hogy néha beletalál, ám néha mellétrafál: ebben az esetben melléfogott. Nem vagyok az áremelkedések ellen, ha azt a termelő is, a feldolgozó is és a vevő is érzékeli.

Nem csak ezt a kérdést, hanem a génmódosított gabona témáját is meg kell tárgyalnunk. Az Európai Unióba élelmet hozunk be, amelyet az üzletekben megvásárolnak és közben fogalmunk sincs, hogyan termelték. Nincs meg az importáruk nyomonkövetése. Akárhogyan is termeszthették azt az árut. Ezzel szembesülnünk kell. Rengeteg hús érkezik Brazíliából, csak hogy egy országot emeljek ki az említettek közül, ahol szinte biztosan génmódosított búzát használnak takarmányként. Hogyan is állapíthatnánk meg a különbséget?

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Neris (PSE). – (FR) Elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Szeretnék a szerzőknek gratulálni ehhez a határozathoz és biztosítani őket támogatásomról.

A gabonaárak emelkedése és az ebből származó élelmiszerár-emelkedés jól tükrözi Európa függőségét a mezőgazdasági világpiac ingadozásaitól. A helyzet elfogadása annak elfogadása, hogy a fogyasztók a piacok korrekciós időszakában kiigazítási változókká válnak. A helyzet elfogadása azt is jelenti, hogy tagadjuk a szupermarketek befolyását, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy 40 éven keresztül csökkentek a termelői árak, s közben maradtak vagy emelkedtek a fogyasztó árak.

A növekvő árrést arra lehetett volna, vagy kellett volna felhasználnia a szupermarketeknek, hogy tompítsák a mezőgazdasági nyersanyagár-emelkedés hatásait olyan válsághelyzetekben, mint a mostani. Világos, hogy nem ez történik. A nagy üzletláncok továbbra is visszaélnek hatalmi helyzetükkel, a Bizottságnak pedig sürgősen tárgyalnia kellene a kérdést annak érdekében, hogy ne váljanak az európai fogyasztók ennek az igazságtalan és veszélyes rendszernek a túszává.

 
  
MPphoto
 
 

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Igyekszem néhány felmerült kérdésre válaszolni.

Először is, egyetértek mindazokkal, akik szerint jó látni és elégedettségre ad okot, hogy a piac működik, csakúgy, mint az általunk foganatosított reformok. Ez a cél lebegett a szemünk előtt, amikor a mezőgazdaság reformját véghezvittük és most megnyílt a gazdák számára a lehetőség, hogy maguk tegyenek válaszlépéseket a piaci változásokra és – a gazda szemszögéből nézve – pontosan ezt akarjuk elérni.

Fontos észrevennünk, hogy az áremelkedés nem európai, hanem világpiaci jelenség, éppen ezért olyan nehéz ellene megfelelően intézkedni.

Szeretnék válaszolni az export-visszatérítés bevezetésének ötletére. Úgy gondolom, hogy éppen a rossz jeleket küldené az ágazat felé, azaz folytatódna a termelés és csak kitolná a fájdalmat addig a pontig, amíg áremelkedést tapasztalunk – itt elsősorban a sertéshúságazatra gondolok. Árprés addig lesz, amíg a kereslethez mérten túltermelés van. Az árak aláhullnak, mint ősszel a levél; tudjuk előre, a ciklus része, hogy ősszel mindig nyomott a sertéshús ára.

Hadd térjek ki a bioüzemanyagra, amely a Bizottság által 2007. január 10-én bejelentett kötelező célszámok értelmében 2020-ra a teljes közlekedési üzemanyagszektor 10%-át adja majd. Soha nem nem állt szándékunkban, hogy ez kizárólag európai termelésből származzon: importra lesz szükségünk. Fontos azonban, hogy már az első nemzedékkel kezdjük, így ösztönözve kutatóintézeteinket arra, hogy megleljék azt az aranyat érő megoldást, amelynek köszönhetően nem csak gabonából, hanem szalmából, faforgácsból és vágóhidak melléktermékeiből állítsák elő a bioüzemanyagok második nemzedékét. Van tehát potenciál és becslésünk szerint 2020-ra 20-30%-nyi jön majd a bioüzemanyagok második nemzedékéből, sőt ettől jobbat is el tudunk érni, ha jobban ösztönözzük a kutatási beruházásokat.

Ami a GMO-kat illeti, teljes mértékben biztosíthatom önöket arról, hogy a Bizottság tisztában van a nem összehangolt engedélyezések okozta gondokkal. Tetten érhetők a következmények a Mezőgazdasági Bizottság legutóbb közzétett – interneten is elérhető – jelentésében, amely három forgatókönyvet vázol. A Bizottság jelenleg azon dolgozik, hogy a legjobb módját találja meg a probléma megoldásának anélkül, hogy kompromisszumot kelljen kötni a kockázatmendzsment emberi és környezetvédelmi szempontjait illetően.

Komoly fejlődést értünk el a folyamatidők csökkentése terén – azt az időszakot illetően, amely a génmódosított fajták engedélyeztetéséhez szükséges. Példaként kiemelném az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság elkötelezettségét, amelynek értelmében hat hétre rövidíti a teljesség ellenőrzését, míg korábban jóval hosszabb volt ez az időszak. Arra is számítok, hogy a tagországok még erőteljesebben fogják támogatni a Bizottságot az engedélyeztetési eljárás idejének csökkentésében. Lépéseket tettünk ebbe az irányba, hogy erősíthessük a tagországok támogatását az engedélyeztetési eljárásban.

Eltökélt vagyok jól működő intézkedések foganatosítása iránt, hogy biztosítani lehessen a takarmányozáshoz köthető kereskedelmi tevékenységek zökkenőmentességét, amelyek egyébként negatívan érintenék gazdáinkat. Ugyanakkor elkötelezett vagyok amellett is, hogy a legmagasabb fokú élelmiszerbiztonsági előírások jussanak érvényre, ha új génmódosított élelmiszerek piacra jutásáról van szó és természetesen kereskedelmi partnereinknek tisztában kell lenniük minden olyan szabályozással, amelyet az Európai Unióban alkalmazunk.

Mindössze két napja, hogy hazatértem Argentínából és Brazíliából. Egyértelműen közölték velem, hogy képesek lesznek GMO-mentes termékek leszállítására, elsősorban szójára és kukoricára, de azokat a génmódosított termékekre is, amelyeket Európában engedélyeztek. Azt is elmondták, hogy tudatában kell annak lennünk, hogy így drágább lesz. Ha készek vagyunk magasabb árat fizetni, leszállítják, de észben kell tartanunk, hogy más vevőik is vannak, és itt Kínát emelték ki, mint nagy vevőjüket.

Biztos vagyok abban, hogy visszatérünk még a témára. S abban is biztos vagyok, hogy még azelőtt, hogy túl késő lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Hat határozati tervezetet kaptam(1), melyeket az eljárási szabályzat 108(5) cikke alapján nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. október 25-én, csütörtökön kerül sor.

 
  

(1) See minutes

Utolsó frissítés: 2008. november 4.Jogi nyilatkozat