Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2005/0805(CNS)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0362/2007

Viták :

PV 24/10/2007 - 19
CRE 24/10/2007 - 19

Szavazatok :

PV 25/10/2007 - 7.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0476

Viták
2007. október 24., szerda - Strasbourg HL kiadás

19. A felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések elismerése és felügyelete – Európai végrehajtási okirat és az elítélt személyek átszállítása (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a büntetőügyekről és ítéletekről szóló következő jelentések együttes vitája:

- A6-0356/2007, Esteves asszony az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kezdeményezéséről a felfüggesztett ítéletek, az alternatív szankciók és a feltételes ítéletek elismeréséről és felügyeletéről szóló tanácsi kerethatározat elfogadására tekintettel [06480/2007 - C6-0129/2007 - 2007/0807 (CNS)];

- A6-0362/2007, Varvitsiotis az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a szabadságvesztéssel járó ítéletek kölcsönös elismerése elvének az Európai Unióban való végrehajtás céljából való alkalmazásáról szóló tanácsi ekrethatározatról [09688/2007 - C6-0209/2007 - 2005/0805(CNS)].

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − Elnök asszony, mindkét kezdeményezést támogatom, mivel szerintem ezek egymást kiegészítik, és lehetővé teszik az elítéltek fokozottabb társadalmi újraintegrálását akár egy szabadságvesztéssel járó, akár nem ilyen ítélet esetében a saját szokásos lakóhelyüktől eltérő tagállamban.

Támogatunk az ezekhez hasonló minden olyan kezdeményezést, mely a kölcsönös elismerés elvét hajtja végre. A két kezdeményezés szövegtervezete sokat alakult a büntetőügyi együttműködéssel foglalkozó munkacsoport vitái során. Esteves asszony és Varvitsiotis úr számos első parlamenti konzultáció során javasolt módosítása máris elfogadásra került a következő viták során. Köszönöm mindkét előadó érdekes jelentését, és különösen az első kezdeményezésre vonatkozót, Esteves asszony igen szigorú jogi elemzést végzett a német/francia szövegről. Azonosította a fő problémákat, miszerint a tagállamokban eltérő szankciók léteznek, és azt a problémát, hogy hogyan működtethető a kölcsönös elismerés, ha valaki saját rendszerének nincs pontos megfelelője.

A másik probléma, melyet az előadó kiemelt, az, hogy hogyan lehet kezelni a nem szabadságvesztéssel járó feltételeket, és melyekért a tagállam – a kiadó tagállam vagy a végrehajtó tagállam – felelőssé tehető az említett jogsértésre vonatkozó szankció kiszabásáért.

Néhány észrevétel egyes főbb módosításokról. Észrevételem lenne az első jelentés 1. módosításáról. A címnek elfogadáskor változnia kell, mivel a feltételes ítéletek kikerültek az alkalmazási körből. Ez fontos számos különböző módosítást illetően is, melyek a feltételes ítéletekkel kapcsolatosak.

A 12. módosítás a „törvényes lakóhelyet” érinti. Ez jelenleg áll tárgyalás alatt a Tanács keretében, mint olyan lehetőség, hogy másik tagállamban lehessen dolgozni vagy tanulni. Különösen a 16. módosításra utalok. Tájékoztathatom Önöket arról, hogy a szöveg Tanácson belüli vitái igen jól haladnak, és a portugál elnökség reményei szerint a Bizottság teljes körű támogatása mellett 2007 decemberének végén politikai megállapodás születik a portugál elnökség végét megelőzően.

A második kezdeményezésről, az európai végrehajtási rendelkezésre vonatkozó kezdeményezésről és az elítéltek átszállításáról üdvözlöm Varvitsiotis úr második jelentését, mely szerint az Európai Parlamentben az első jelentésben felvetett kérdéseket nagymértékben figyelembe vették. Ez így van: figyelembe vettük a Parlament módosításait és javaslatait.

Az előadó által az új 2a. preambulumbekezdést illetően javasolt egyetlen módosítást illetően teljesen osztom azon állítás lényegét, hogy a büntetőeljárásokban az eljárási jogok alapvető elemei a tagállamok közötti kölcsönös bizalom biztosításának, és abban is egyetértek, hogy igen sajnálatos, hogy az eljárási jogokra vonatkozó eszközt nem fogadták el, a Parlament támogatása ellenére, illetve erőfeszítéseink ellenére, hogy az eljárási jogokról megállapodásra jussunk. Ez sajnos nem volt lehetséges.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria da Assunção Esteves, előadó. – (PT) Elnök asszony, biztos úr, először is őszintén köszönöm, hogy velem szorosan együttműködtek az Állampolgári Jogi, a Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjai, és segítettek kritikus észrevételeikkel, különösen Guardans úr, Demetriou úr és végül, de nem utolsósorban Correia úr. Mindannyiunknak nagyon hiányzik Correia úr, aki az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának volt tagja, és portugál képviselőtárs. Azt követően halt meg, hogy segített nekem e jelentést elkészíteni. Szerintem a legjobb segítség, amit neki nyújthatok, egy nyilvános ígéret, hogy az Európai Parlamentben való jelenlétemmel segítek megvalósítani elképzeléseit Európáról mintegy ambiciózus, jövőbe tekintő projektként, mely mintegy óriásként képes jogai kultúráját a világba elvinni. Ma ezzel adózom itt barátom és kollégám, Fausto Correia emléke előtt.

Röviden összefoglalnám a jelentés kérdéseit. Először is hangsúlyozom, hogy a jelentés minden ilyenhez hasonlóan nyitott: nyitott a keresésre és a legjobb megolások megtalálására. Két alapvető előnye van Franciaország és Németország kezdeményezésének, ahogy azt a biztos hangsúlyozta. Az első az, hogy a szabadságvesztéssel szembeni alternatív intézkedések elismerésének és felülvizsgálatának ösztönzésével olyan politikai kultúrát támogatunk, melynek eredményeként a bíróságok támogatóbban állnak ezen intézkedésekhez. Támogatjuk a büntetőjog humanizálását a tagállamokban, illetve az európai büntetőjog minőségét. A második előny azzal kapcsolatos, hogy ez a kezdeményezés segít abban, hogy a büntetőjog egyre európaibb legyen Európán belül a harmonizáltság és a kevésbé való feudalizálódás tekintetében.

Az európai integráció, mely alapvető lépést élt meg a Lisszabonban múlt hétvégén kötött megállapodással érintett legújabb szerződésnek köszönhetően, valójában olyan szinten van, ahol a büntetőjog az európai színtéren még nem tudott egymáshoz illeszkedni. Elengedhetetlen, hogy egyre jobban támogassuk nem csak a kölcsönös elismerés kultúráját, hanem a büntetőjog harmonizálsáát is az ítéletek megtervezése terén, a végrehajtási módszerek terén, az elkövetők és a társadalom kapcsolatában, illetve a tagállamok anyagi és eljárási büntetőjoga közötti fokozottabb egyenlőségben.

Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke az Európai Unó közös elveit alkotó alapvető elvekre hivatkozva egyértelműen rámutat, hogy csak akkor van ennek értelme, ha egyre határozottabb európai büntetőjoggal rendelkezünk. A legtöbb ilyen elvet büntető jogszabály védi. E jelentésben különösen két-három alapvető észrevétellel élnék. Először is a Parlament hozzájárulása különösen hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a hatásköröket megosszák a kibocsátó és a végrehajtó tagállam között. Egyértelmű logikája van annak, hogy egy adott hatáskört gyakorló állam arra saját törvényeit alkalmazza. Másodszor egy elv szerint az elutasítás a kivétel, vagyis a jövébeli kerethatározat a lehető leghatékonyabb lehet. Harmadszor itt van az logka, amely szerint lehetetlen az intézkedések jellegéhez igazodni, máskülönben a szigorú büntetőjogi törvényesség elve kérdőjeleződik meg. Végül szükséges továbbá megvédeni a vádlottak meghallgatásának elvét olyan esetekben, melyekben felfüggesztett ítéletet vonnak vissza vagy feltételes ítéletet szabnak ki.

Elnök asszony, végül elmondanám, hogy az európai büntetőjog ezen fejlődése mindennek ellenére hamarosan csak ránk korlátozódik. Európa projektként csak akkor érhető el, ha antropocentrikus, kozmopolita jogi aktusaink vannak, ideértve egy harmonizált és határoktól kevéssé megosztott büntetőjogot.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE), előadó. – (EL) Elnök asszony, azzal kezdeném, hogy gondolataimat tisztelettel fordítom az elhunyt Correia képviselőtársunkra, aki lényegesen hozzájárult a Bizottság alelnöke említette megfelelő, átfogó jelentés elkészítéséhez.

Rámutatnék, hogy a ma tárgyalt téma messzire nyúlik vissza. 1983-ban kezdődött, az Európa Tanács egyezményével, melyet minden tagállam elfogadott. Az egyezmény azonban kikötötte, hogy egy elítélt egyik országból másikba csak beleegyezésével szállítható át. Az egyezmény tehát nem volt eredményes. Egy második egyezmény kikötötte, hogy nem szükséges az elítélt beleegyezése, azonban ezt az Európa Tanács nem minden tagállama írta alá, így ezt a kísérletet is megakadályozták.

Három EU-tagállam – Ausztria, Finnország és Svédország – kezdeményezésére tervezetet nyújtottak be, melyet a Tanács megfelelően előkészített és keretegyezményként kiadott. Miről rendelkezik ez a kerethatározat? Ennek értelmében egy EU-tagállam elítéltje átszállítandó abba a tagállamba, melynek állampolgára vagy ahova állandó lakóhelye vagy érdekei kötik. Ez igen ésszerű, mivel láthatóan rehabilitálsáa is könnyebb, mikor kijön a börtönből: valakit saját állampolgársága szerinti tagállamba átszállítani azt jelenti, hogy könnyebb a nyelvhez, barátaihoz, rokonaihoz való hozzáférés, és ismerős a környezet.

Ez a jelentés, ahogy elnök asszony is emlékezhet, 2006 júniusában lett elfogadva a Parlament nagy többségével. Sajnos Lengyelországban bürokratikus reakció született, és ez különféle eljárási intrikák folytán késleltette a kerethatározat végrehajtását. Így hát újabb tanácskozások jöttek. Szerencsére Lengyelországnak tett engedményekkel kielégítően megoldódott végül a probléma.

Hadd mutassak azonban rá, elnök asszony, hogy ha így gondolkodunk, nem beszélhetünk egységes Európáról. Nem beszélhetünk európai konszenzusról, amikor az egyes tagállamok saját kis érdekeik miatt veszélyeztetnek egy ilyen értelmes intézkedést. Ilyenkor miféle egyesített Európáról beszélünk tehát?

Szeretném hangsúlyozni, hogy a két napja a portugál miniszterelnök által ismertetett alkotmányszerződés szerencsére nagy többséget ír elő e téren, így a vétó végül megszűnik.

Végül hadd köszönjem meg a Bizottság alelnöke, Frattini úr részvételét, és adjak hangot óhajomnak, hogy 25 év után ez a jól kitalált kezdeményezés a lehető leghamarabb valóság lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Panayotis Dimitriou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése gyakran hallható fogalmak az EU-ban. Ez a három komponense a Hágai Programnak, melyekre együttesen és külön is hivatkoznak valamennyi uniós tagállam vonatkozásában.

A bírósági ítéletek kölcsönös elismerésének és végrehajtásának elvét nyolc éve, 1999-ben a tamperei Európai Tanács a bírói együttműködés sarokkövének tekintette, azonban immár nem fejlődik. Az ezen elv végrehajtásához szükséges néhány lépés igen lassan megy. Varvitsiotis úr helyesen azonosította a probléma alapvető okát, illetve kezelte ezt: az egyéni, nemzeti álláspontok az egyes államok részéről. A Tanácsnak a büntetőítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló kerethatározata, ideértve a más uniós tagállamban elrendelt szabadságvesztést is Varvitsiotis úr jelentésének tárgya. A határozat igazolja, milyen lassú és elszórt intézkedések vannak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területének megteremtésében, mivel ez a határozat csak egy azon intézkedések közül, melyeket már meg kellett volna hozni, és mivel olyan sokáig tartott az elkészítése.

Mindenesetre üdvözöljük a tanácskozási eljárás lezárását és közös álláspont elfogadását a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek elismeréséről.

Varvitsiotis úr dicséretet érdemel azért, mert hozzájárult a javaslat kedvező fogadtatásához, melyet elfogadtunk és melyről támogatóan szavazunk.

A felfüggesztett ítéletek elismerése és felülvizsgálata, az alternatív szankciók és a feltételes ítéletek, Esteves asszony jelentésének tárgya egyértelműen újabb lépést jelentenek a bírüsági ítéletek kölcsönös elismerése és végrehajtása elvének végrehajtásakor figyelembe veendők közt.

A francia–német javaslat célja az elítéltek társadalomba való újraintegrálása. Javasolja, hogy engedélyezzék számukra lakóhely szerinti államukban a felfüggesztett büntetést, az alternatív szankciókat és a feltételes ítéleteket más tagállamok bíróságai részéről.

Az előadó kiváló munkát végzett, gratulálok. Úgy vélem azonban, hogy a „törvényes és szokásos lakóhely" definíciója nem megfelelő. Emellett az emberi jogok megsértését illetően az „elfogadhatatlan” szó használata szükségtelen, hisz elfogadható erőszak nincs. Úgy értelmezem tehát, hogy e két kifejezés fordítása problémás, és kérem Esteves asszonyt, hogy tegye meg a szükséges módosításokat, hogy a szöveg minden nyelven megfelelő legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Unió nem csak közös gazdasági térség. Az európai dimenziót immár az Unión belüli intenzív politikai és jogi integráció tükrében kell szemlélni.

Az Unió olyan politikai szervezet, mely számos tagállam érdekeit egyesíti egyetlen jogi rendszeren belül. A tagállamok számos büntetőjogi rendelkezése még mindig a harmonizáció elején tart. Mindenesetre örülnünk kell a tagállamok közötti kapcsolatok bizalmi jellegének egymás jogi rendszereit illetően. Ez elősegíti az együttműködést és lehetővé teszi, hogy a végrehajtó állam elismerje a kibocsátó állam hatóságainak döntését.

Megjegyzendő, hogy a büntetőjog humanizálása áthatja az európai jogrendszert. Az utóbbi természetesen az alapvető egység, vagyis az ember értékén nyugszik: az európai politika minden tekintetben konzisztensen kell, hogy eljárjon az ítélethozatal és –végrehajtás terén, illetve az elítélt és a társadalom közötti általános kapcsolatokban. Az alternatív büntetések megkönnyítése hozzájárul egy humanitárius megközelítés támogatásához a büntetőjog és az ítéletek terén és ilyen módon az európai jogban. Külön figyelmet érdemel az elítélt joga a társadalomba való újbóli beilleszkedésre, illetve az ilyen lehetőség. Szélesebb körű alternatív ítéleteket kell figyelembe venni a szabadságvesztés-büntetésről szólók helyett. Fontos emlékeztetni arra, hogy a nemzetközi szabványok szerint egy elítélt státusza az alapja annak felmérésének, hogy egyes politikai közösségek bírósági rendszere civilizáltnak tekinthető-e.

Vagyis a ma a büntetőjog területén a kibővített együttműködésről szóló kerethatározatok támogatásra érdemesek. Mindenesetre a büntetőjogi rendelkezések tagállamok közötti folyamatos harmonizálása alapvető feltétele a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése európai térsége megteremtésének.

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto (PSE). - Elnök asszony, szeretnék a javaslat egyik elemére összpontosítani. E jogszabály nyilván humanitárius alapokon nyugszik. Ha megvizsgáljuk, hogy egy adott országban hozott ítélet miért erősíthető meg egy másikban a büntetőítélet tekintetében, értékeljük, hogy alapvetően jobbá tesszük az elítélt életét: közelebb talán családjához, közelebb talán származási helyéhez.

Igazából meglep, hogy míg ezt a jogszabályt humanitárius szempontból vizsgáljuk, az egyik hiányzó feltétel akkor, amikor a büntetését töltő személyt államok között szállítják, szerintem a humanitárius feltétel. Feltételeinket alapvetően állampolgárságra, illetve törvényes állandó lakcímre alapozzuk. Másfelől javaslat és ellenjavaslat gyanánt „szoros kapcsolatok”-ról beszélünk, ám a humanitárius szempont mint önmagában való kritérium hiányzik.

Nézzünk például konkrét esetet: nem EU-s polgár, aki EU-s országban tölti szabadságvesztés-büntetését, nem kerülhet anyaországához közelebb, mert a humanitárius feltétel szempontja kimaradt.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

 
Utolsó frissítés: 2008. október 30.Jogi nyilatkozat