Elnök. − A következő pont a szavazáshoz fűzött indokolások.

- A 2008. pénzügyi év

  Jens Holm, Kartika Tamara Liotard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Ellenezzük az EU költségvetésének további bővítését, amely már ma is túl nagy, a források nagy része rossz célra megy el. Mostanában úgy tűnik, hogy az Unió új céljai és az EU által történő finanszírozás iránti igény ellentétes.

Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak új igényük van a kifizetésekre, de azt is, hogy az új forrásokat olyan rendszerbe utalják, amely bürokratikus, nem hatékony és bonyolult. Ma túlságosan az ipari mezőgazdaságra, a külpolitikára és a katonai projektekre összpontosítanak, és nem eléggé a környezetre és a szociális projektekre. Azonban sok kívánatos kezdeményezés van, amelyet a költségvetésből finanszíroznak, és támogatjuk a meglévő eszközök elfogadható változtatásait. Úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a konkrét 945. sz. módosítást, mivel többek között kiterjed a palesztin segélyre, bár a módosításnak voltak más aspektusai, amelyeket nem hagytunk jóvá.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Teljesen ellenzem, hogy európai forrásokat használjanak fel az Európai Unióban dohány termesztésére. Félmillió EU polgár hal meg fölöslegesen minden évben dohányfüggőség miatt. Nem támogathatjuk tovább a dohánytermesztést az EU-ban.

  Lars Wohlin (PPE-DE), Írásban. − (SV) Úgy döntöttem, hogy a lehető legnagyobb mértékben a Tanács 2008-as költségvetési tervezetére szavazok, és így a kiadások Európai Parlament által javasolt összes emelése ellen. Rendkívül sajnálatos, hogy a Parlament Galileot a közösségi költségvetésből kívánja finanszírozni. Ha kitudódik, hogy a magánbefektetők jövedelmezőségi problémák miatt kihátrálnak, akkor az EU-nak vállalnia kell a következményeket és abbahagyni a projektet, vagy lehetővé tenni az érdeklődő tagállamoknak, hogy csatlakozzanak, ahogy az a Boeinggel történt. Részt vettem a dohánytermesztők és a bortermelés támogatásának megszüntetésével kapcsolatos kérdésben is, és csak sajnálni tudom, hogy a Parlament nem áll készen arra, hogy ezeket a javaslatokat támogassa.

– Virrankoski-jelentés (A6-0397/2007)

  Gyula Hegyi (PSE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Természetesen nincs tökéletes költségvetés, de azért törekednünk kell a közpénzek méltányos és jövőorientált elköltésére. Az uniós költségvetés jelentős része sajnos még mindig a múltbeli állapotok konzerválására megy el. Ezért is fontos, hogy valamennyi pénz a jövőre, a kutatásra, a fejlesztésre, a tudományra is jusson. Az Európai Technológiai Intézet támogatása egyelőre megoldatlan, mert a bizottság áthidaló javaslatot tett maximum 308 millió euró folyósítására. Kiváló kutatási eredményeivel, a klímaváltozás elleni küzdelemben elért tudományos felkészültségével Budapest ideális székhelye lenne az Európai Technológiai Intézetnek. Ezért is szorgalmazom, hogy oldjuk meg a finanszírozás kérdését. Egy méreteiben szerény, takarékos, szellemi bázisát tekintve annál igényesebb intézetnek kínálunk mi, magyarok megfelelő helyszínt.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Ma befejeztük az EU 2008-as költségvetésének első olvasását és megszavaztuk. A költségvetés szerint több mint 129 milliárd eurót határoztak meg kötelezettségvállalásra és több mint 124 milliárd eurót kifizetésekre 2008-ban.

Az Európai Bizottság javaslatához képest szeretnék a kifizetésekre meghatározott összegeket a következő évben az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelmének 0,97%-áról 0,99%-ára emelni.

Szeretném kiemelni, hogy ez az emelés teljesen indokolt és olyan fontos projektekhez kapcsolódik, mint a Galileo műholdas navigációs rendszer és az Európai Technológiai Intézet projektje.

Véleményem szerint nagyon fontos a további források allokációja a koszovói és palesztin elkötelezettségünkre – azaz a negyedik kategória, „Az EU mint globális szereplő” megvalósítására.

  Bastiaan Belder (IND/DEM), írásban. − (NL) Az EU költségvetésének mindkét előadója, Virrankoski úr és Itälä úr jogosan vettek némileg kritikus irányvonalat a 2008-as összeg emelése kapcsán. Szeretném elmondani véleményemet ezzel kapcsolatban.

Sajnos az Európai Parlament túl sok esetben dönt úgy mostanában, hogy több pénzt költsön. Ezért van gondom a Virrankoski-jelentés 2. és 4. bekezdésével. Ez nem megfelelő egy olyan Európai Unióban, amely azokra a területekre kíván összpontosítani, amelyekből előny származik, a fő feladatokra.

Végül további probléma a Szocialista Csoport 2. sz. módosítása, amely megnehezíti a Virrankoski-jelentés jóváhagyását. A módosítás azt javasolja, hogy a Parlament álláspontja terjedjen ki a szexuális és reproduktív jogokra. Azonban ezek nem zárják ki az abortus provocatust (művi terhességmegszakítás). Ezért a „szexuális és reproduktív jogok” kifejezés helytelen.

  Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) A mai napon mi, a svéd szociáldemokraták a 2008-as EU költségvetésre szavaztunk.

Úgy gondoljuk, hogy az elfogadott javaslat jó kompromisszum volt és még ha bizonyos szempontból kudarcot is vallottunk, mi teljes mértékben támogatjuk a javaslatot.

Megszavaztuk, hogy csökkentsék a mezőgazdaságnak adott exporttámogatásokat, de úgy gondoljuk, hogy ésszerűtlen, ha a támogatás teljes és azonnali visszavonására szavazunk.

A dohánytermelők további támogatását sem szavaztuk meg, és megszavaztuk a strasbourgi parlamenti ülések számának korlátozását.

Ami a Daphne programot illeti (a gyermekek, a fiatalok és a nők védelme az erőszak ellen), mi arra szavaztunk, hogy az előirányzatot emeljék meg a bizottság javaslata alapján tett szintig. Annak ellenére, hogy készek voltunk megszavazni további finanszírozást, nem volt lehetőségünk erre, mert a módosítást sosem bocsátották szavazásra.

Virrankoski úr jelentésében (A6-0397/2007) mi, svéd szociáldemokraták nem szavaztunk meg egy módosítást, amely többek között felszólította a bizottságot annak biztosítására, hogy egyik termelő se kapjon évente 50 000 eurónál magasabb összeget az EU közvetlen támogatásaként. Ez folyamatos vita, ezért mi egyetértünk a javaslat szellemével, de nem tartjuk helyénvalónak sem pontos összeg, sem pedig konkrét feltételek meghatározását ebben a pillanatban.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mint ahogy kiemeltük, bár olyan szempontokat tartalmaz, amelyek javítják a Tanács és a bizottság javaslatát, végül a 2008-as általános költségvetés-tervezet, amelyet az EP első olvasásra jóváhagyott, nincs összhangban azzal, amiben 2008-ra vonatkozóan megegyeztek a 2007–2013-as többéves pénzügyi keretben.

Ugyanakkor, mivel megszorításokat tettek az EU költségvetésével kapcsolatban, a prioritásait úgy határozták meg, hogy azok versenypolitika (amire példa a strukturális politika fokozatos torzulása, ezáltal a lisszaboni stratégia rendelkezésére bocsátják), valamint a „belső biztonság és a határt átlépő személyforgalom ellenőrzése” és az EU külpolitikájának közösségivé tétele, ami a beavatkozást és a nemzetközi kapcsolatok militarizálását mozdítja elő.

Ezért szavazunk ellene.

Azonban az általunk előterjesztett javaslatok jóváhagyását figyelembe kellene venni, mint például:

- A strukturális alapokra, a POSEI (Azori-szigetek és Madeira) és PROGRESS (a nemek közötti egyenlőség) programokra szánt összegek emelése;

- támogatás a termelői szervezetek és más vidéki tevékenységek közötti együttműködés és a kis és családi gazdálkodások számára;

- 2 millió euró összegű emelés annak a programnak a javára, melynek célja a legtávolabbi területekről származó bizonyos halászati termékek értékesítése során felmerült járulékos költségek kompenzálása, ami 570 000 eurós összegű emelést jelent Madeira és az Azori-szigetek autonóm területek javára.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Támogatom az Európai Unió költségvetését a jelenlegi formájában több okból is. Az 553 millió eurós csökkentést a mezőgazdaságban, amelyet a Tanács vitt véghez, nagyrészt helyreállították, és a bizottság adminisztratív forrásaira képzett tartalékot indokolják azok a késedelmek, amelyek az ágazati operatív programok és a vidékfejlesztési programok jóváhagyásában jelentkeztek. Az európai költségvetés második olvasásakor a Miniszterek Tanácsa ne csökkentse tovább a mezőgazdasági vagy strukturális alapokat.

Indokolatlan az az ülés elé benyújtott módosítás, amely szerint a termelők éves bevételét maximum 50000 euróra korlátozzák. Az ilyen mesterséges korlát megakadályozná, hogy a legjobb termelők jövedelmezően fejlesszék munkájukat. Ezenkívül ez a korlátozás közreműködne a mezőgazdasági munkák tönkretételében és az európai mezőgazdaság versenyképességének hanyatlásában. Ezért én elutasítottam az erről az intézkedésről rendelkező módosítást.

A 2008-as költségvetés abban a formában, amelyet ma elfogadunk, olyan költségvetés, amely az Európai Unió intézményeit elszámolásra kötelezi. Támogatom azt a javaslatot, hogy a bizottságnak kijelölt forrásokból helyezzünk át 49 millió eurót a tartalékba addig, amíg világos jelentést nyújt be a humánerőforrás-politikájával kapcsolatban, különösen az új munkatársaknak az Európai Unióhoz legújabban csatlakozott országokból – Romániából és Bulgáriából – történő toborzására vonatkozóan.

  David Martin (PSE), írásban. − A 2008-as költségvetésnek megszavaztam ezt a részét, miközben számos kérdésben támogatom az Egyesült Királyság kormányának álláspontját.

  Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) Megszavaztam a Parlament 2008-as költségvetési javaslatát, mert a Tanács által javasolt költségvetés-tervezet határozott javulását indítványozza. 2008-ra egyensúlyt találtak a finanszírozásban, egyrészről a külpolitika javára, mint például Koszovó és Palesztínia támogatása, másrészről a Galileo projekt javára, amely szorosabban összefűzi a tagállamokat. Az európai szocialisták prioritásai ennélfogva jól tükröződnek a Parlamentnek az EU 2008-as költségvetésére vonatkozó álláspontjában az első olvasás során.

Azonban kiemelném, hogy milyen szerény költségvetés ez: jelenleg az Unió GDP-jének nem több mint 0,99%-át képviseli. Ez az első alkalom, hogy a költségvetés a GDP 1%-a alá esett. Az Unió mégsem cselekedhet a polgárai érdekében, ha nem rendelkezik az ehhez szükséges erőforrásokkal. Ideje, hogy a tagállamok vállalják a felelősségüket.

– Itälä-jelentés (A6-0394/2007)

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy ismét úgy döntöttünk, hogy nem fogadunk el utazási költségeket. Javasolnám a Parlamentnek, hogyha esetleg szétválasztják a jegyek árát a kilométerpénztől, akkor több támogatás lehetne a jövőben. Úgy gondolom, hogy a polgárok nézni fogják ezt a szavazást és megint nagyon csalódottak lesznek.

  Brigitte Douay (PSE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament jól megvédte prioritásait a 2008-as költségvetés jelen első olvasása során, és én támogatom, amit a két előadó elért, különösen az összetartozással és a fenntartható növekedéssel kapcsolatban. Azonban ne felejtsük, hogy mivel a 2007-2013 közötti pénzügyi kilátást túl alacsonynak állapították meg, így ez szegényes éves költségvetés lesz – a bruttó nemzeti jövedelemnek csak a 0,99%-át képviseli. A politikai képviselőcsoportomhoz hasonlóan sajnálom ezt a helyzetet, mert nem fogja lehetővé tenni, hogy megfeleljünk az összes parlamenti bizottság elvárásainak, vagy hogy elegendő finanszírozást szánjunk az olyan fontos jövőorientált európai uniós projektekre mint a Galileo.

Azonban megegyeztünk abban, hogy támogatjuk az információs és kommunikációs politika fő csapásirányát: ekképpen összpontosítani tudunk majd a helyi médiára, amely olyan jelentős szerepet játszik az információk valamennyi európai emberhez történő eljuttatásában. Ez különösen fontos, figyelembe véve a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának függő kérdését és a 2009-es európai választások előkészületeit. A Költségvetési Bizottság információs politikájának állandó előadójaként örömmel várom azokat a lehetőségeket, amelyeket az új költségvetés e tekintetben megengedhet.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A 2008-as költségvetés-tervezet sok kiemelhető aspektusa közül kettőt szeretnénk hangsúlyozni:

- Először is azt, hogy mennyire sajnáljuk a jelen Parlament következetlenségét, amely azt állítja, hogy elismeri és megőrzi az európai parlamenti képviselők nyelvi különbözőségét, de ugyanakkor elutasítja olyan világos utalás elfogadását, hogy az EU valamennyi hivatalos nyelve tekintetében kötelező, hogy használhatók legyenek az üléseken, mint ahogyan azt néhány éve javasoljuk. Ezért a Költségvetési Bizottság érthetetlen és elfogadhatatlan módon utasította el a javaslatunkat, amely például azt szándékozott biztosítani, hogy a portugál legyen az egyik munkanyelv az EU-AKCS parlamenti közgyűléseken, különös tekintettel arra, hogy a bizottságban képviselt számos ország parlamenti képviselőjének hivatalos nyelve a portugál.

- Másodszor, annak aggasztó és növekvő tendenciáját, hogy támogassák az „erős információs politika” javára tett előirányzatot a „reform”szerződés (újra)„indításával” és az EP 2009-es következő választásával összefüggésben. Ahhoz, hogy megértsük, valójában mi folyik, elegendő az Alkotmányügyi Bizottságnak az európai politikai pártokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatáról szóló vitáit követni.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) A Parlament strasbourgi központjában tartott plenáris ülésekre és a brüsszeli bizottsági vagy csoportülésekre vonatkozó eljárások jelenlegi rendszere nem hatékony és nem gazdaságos. Becslések szerint évente több mint 200 millió eurót lehetne megtakarítani az európai adófizetők pénzéből, ha úgy döntenének, hogy a Parlament központja Brüsszelben legyen, nem csak az ezzel járó költségcsökkenés miatt, hanem azáltal is, hogy előmozdítják az intézmények közti munkát. Ugyanakkor polgári csoportok hívták fel a figyelmet az európai törvényhozói tevékenység eljárásmódja miatt az európai parlamenti képviselők és köztisztviselők városok közti gyakori szállításának komoly környezetvédelmi következményeire.

Ezért indokolatlannak tartom, hogy a strasbourgi központban kétszer tartsanak éves plenáris ülést. Ez súlyosbítaná az igazgatási költségek helyzetét, mivel egész évben teljesítenék a kifizetéseket az ilyen ülések előkészítésére, a helyiségekkel és a személyzettel is kapcsolatos költségek tekintetében.

Számos polgári kezdeményezés, amelyek közül legalább egynek a javát szolgálja a legtöbb tagállamból származó több mint egy millió aláírás, kéri az Európai Parlament kettős központjának megszüntetését. Ideje, hogy ezt a helyzetet megvitassa a Parlament és a Tanács vezetősége annak érdekében, hogy intézményünknek egyetlen központot hozzon létre.

  Niels Busk (ALDE), Anne E. Jensen (ALDE) és Dan Jørgensen (PSE), írásban. − (DA) Mi, a dán liberális párt (Venstre) tagjai az Európai Parlamentben szavazatunkkal elutasítottuk a Függetlenség/Demokrácia képviselőcsoportban dolgozó Schlyter úr és Jens-Peter Bonde úr által tett 8. sz. módosítást. A Venstre támogatja az utazási költségtérítés reformját azért, hogy minden indokolt és szükséges utazási költséget megtérítsenek. Azonban ezt már eldöntötte az új tagok alapokmánya, amelyet 2009-től hajtanak végre.

Bonde úr javaslata nem volt átgondolt és a jelenlegi alapokmányt megszegi.

  David Martin (PSE), írásban. − Megszavaztam a 2008-as költségvetés e részeit.

– Itälä-jelentés (A6-0394/2007) és Virrankoski-jelentés (A6-0397/2007)

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Megszavaztam a 2008-as költségvetés-tervezettel kapcsolatos jelentéseket, de nehéz szívvel tettem, mert úgy tűnik, hogy a drága cirkusz, azaz a rendszeres strasbourgi látogatásaink folytatódnak.

Különösen szomorú, hogy ugyanazon a napon szavazunk arról, hogy továbbra is Strasbourgban ülésezzünk, amikor az Air France úgy döntött, hogy néhányunk járatát kihagyja, vagy bizonyára kellemetlenséget okoz, bizonyos személyzetének kollektív fellépése miatt.

Martin Luther King egyszer azt mondta: „Van egy álmom”. Nekem is van egy álmom, és az álmom az, hogy egy napon e Parlamentnek egyetlen székhelye van, ahonnan működik, és a strasbourgi cirkusz véget ér.

– Esteves-jelentés (A6-0356/2007)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Közös erőfeszítést kell tenni, hogy megpróbáljuk a minőségi szabványokat és az igazságszolgáltatás hatékonyságát javítani.

Ez azonban egy nagyon érzékeny és változékony terület, amely hangsúlyozza a bizalom megerősítésének szükségességét annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, ezáltal hozzájárulva az európai bírósági kultúra fokozatos fejlődéséhez.

Támogatom Esteves asszony kitűnő jelentését, amelynek a határozatok kölcsönös elismerése elvének megerősítésével kapcsolatban az a célja, hogy növeljék az elítélt arra vonatkozó kilátásait, hogy visszahelyezhető a társadalomba, míg javítani szándékozik az áldozatok védelmét és meggátolni a visszaesést.

Ez a kerethatározat olyan szabályok lefektetését célozza, amelyek szerint egy tagállamnak a hatáskörének korlátain belül figyelemmel kell kísérnie és felülvizsgálnia azokat a szabadságelvonással nem járó intézkedéseket (felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és további ítéletek végrehajtásával kapcsolatos határozatok), amelyeket más tagállamokban hozott határozatok mondanak ki.

Remélem, hogy a portugál elnökség alatt a jelentős kérdésekben döntenek és általános egyetértés érhető el az év végéig.

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, amely felsorolja, hogy hogyan lehet egy elítéltet a társadalomba való visszahelyezésében segíteni, jobb védelmet nyújt az áldozatok számára, és segítséget nyújt a megfelelő ítéletek végrehajtásában ott, ahol az elkövetők nem helyi lakosok.

– Varvitsiotis-jelentés (A6-0362/2007)

  Bruno Gollnisch (ITS), írásban. – (FR) Ha valaha is volt érzékeny téma, akkor a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése biztosan az. Valójában a büntetőjog Európában ma nem szabványos – tényleg messze áll ettől. A különböző országoknak nem csak eltérő jogi hagyományaik és értékeik vannak, hanem eltérő büntetőjoguk is. A tagállamok büntetőjogi rendszerében a saját identitásuk tükröződik.

A büntetőjog nemzeti szintű különbözőségére sok és változatos példa van. Például országonként feltűnően különbözik a kifejezés szabadságának védelme és annak meghatározása, hogy mi képezi a kifejezés szabadságának megsértését. Ezért nagyon veszélyes lenne ahhoz ragaszkodni, hogy az egyik országban adott büntetést automatikusan alkalmazzák a másikban: nem csak azok számára veszélyes, akik a törvény előtt állnak, hanem általánosságban a jogállamra nézve is.

Ezért valóban nagyon körültekintően kell eljárnunk, mert jelenleg lehetetlen biztosítani bizonyos közös alapvető standardok alkalmazását a büntetőjogban. Különösen arra az alapelvre gondolok, hogy ugyanazt a gyanúsítottat ne lehessen másodszor is bíróság elé állítani ugyanazzal a váddal, valódi és nem csupán előírásos védelemhez való jogra és az áldozatok jogára.

Két alapelv van, amelyeket mindig követni kell és betartani – különben a jogállam megszűnne létezni. Ezek az alapelvek a jogszerűség és a jogbiztonság.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ahogyan a jelentés kimondja, 1999-ben Tamperében az Európai Tanács támogatta a kölcsönös elismerés elvét, mint az „Európai Unión belül mind a polgári, mind a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapját”.

Egy évvel később a Tanács intézkedési programot hagyott jóvá, amely erre az alapelvre összpontosított azért, hogy adaptálják a jogerős ítéletek kölcsönös elismerésének mechanizmusát és kiterjesszék az elítéltek átadása elvének alkalmazását annak érdekében, hogy a tagállamban állandó lakcímmel rendelkező személyek részére védelmet biztosítsanak.

A hágai program ezt követően új célokat állít fel, különösen a „terrorizmus elleni küzdelemben”, hogy előrelépést tegyenek ezen terület közösségi kifejeződésében, ami a tagállamok szuverenitásának a szíve mélyén helyezkedik el.

E javaslat fényében és ahogyan azt a parlamenti képviselőcsoportunk hangsúlyozta, aggasztó, hogy a jelentés megállapítja, hogy „azzal együtt, hogy az elítélt személyt megfelelő biztosítékokkal kell ellátni, az eljárásban való részvétele többé nem lehet annyira domináns, hogy minden esetben beleegyezését kelljen kérni a kiszabott büntetőítéletnek – annak elismerése és a kiszabott büntetés végrehajtása céljából – egy másik tagállamba történő továbbításához”, különösen mivel nem látjuk, hogy ha ezt az alapelvet nem biztosítják, az hogyan áll összhangban a kerethatározat céljával: segíteni az elítélt rehabilitációját.

– Sudre-jelentés (A6-0405/2007)

  Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, az Európai Parlament svéd szociáldemokrata képviselői a jelentés mellett szavaztunk. A megállapodás jó irányba tett lépés. Nagyobb az igény a halállományra vonatkozó megállapodás következményeinek és a helyi lakosok életkörülményeinek megfigyelésére. Most már fontos megfelelően figyelemmel kísérni a megállapodás hatását.

Nem szavaztuk meg azonban a 7. sz. módosítást. Teljes mértékben támogatjuk a halászat fenntartható fejlődéséhez való hozzájárulási szándékot, ami szintén célja az új halászati megállapodásnak. Nem szabad, hogy a megállapodásnak káros következményei legyenek sem a halászatra, sem a madagaszkári lakosokra nézve. Másrészről nem támogathatjuk, hogy a megállapodást azonnal visszavonják, ha káros következményekkel jár. Úgy gondoljuk, hogy a vegyes bizottság, amely a megállapodás felügyeletére alakul meg, jobb megoldás annak biztosítására, hogy a megállapodást teljesítik és mindkét fél és a környezet számára előnyös. A megállapodást újratárgyalják, ha kiderül, hogy káros következményei vannak.

Támogatjuk azt, hogy a költségek nagyobb részét a megállapodás által támogatott európai hajókból finanszírozzák. Azonban úgy gondoljuk, hogy a cél az kell legyen, hogy a teljes megállapodást önállóan finanszírozzák.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ezt a partnerségi megállapodást 2007. január 1-jétől kezdődő, megújítható hatéves időszakokra kötötték, mellyel Portugália hét halászati lehetőséget kapott felszíni horogsoros halászhajókra, ami egy halászati engedély elnyerését jelenti az előző megállapodáshoz képest.

A megállapodás többek között azt is kiköti, hogy mindegyik hajó legénységének legalább 20%-a AKCS-beli országok állampolgára kell, hogy legyen (az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országaiból). A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkahelyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatában levő szabályok alkalmazását is bevezeti, amely a kötelező egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokhoz való jog hathatós elismeréséről, valamint a munkavállalás és foglalkoztatás tekintetében a megkülönböztetés megszüntetéséről rendelkezik. A megállapodás arról is rendelkezik, hogy a tengerészek bérét a hajótulajdonosok és a halászok vagy képviselőik közti tárgyalással rögzítsék, valamint elfogadja a „származási ország elvét”, amely súlyos és igazságtalan egyenlőtlenség szempontját mutatja.

  David Martin (PSE), írásban. − Megszavaztam a jelentést, amely támogatta a Madagaszkárral kötött halászati partnerségi megállapodást. Ez tonhalról szóló megállapodás, amely három hajókategória szerint halászati lehetőségeket oszt ki Spanyolországnak, Franciaországnak, Olaszországnak, Portugáliának és az Egyesült Királyságnak. Halászati erőforrásokat ad az EU-s hajóknak, míg lehetővé teszi, hogy Madagaszkár jövedelemhez jusson azért az állományért, amelynek kiaknázásához az országnak nem lenne technikai kapacitása.

– Fernandes-jelentés (A6-0404/2007)

  Luis Manuel Capoulas Santos, Paulo Casaca és Manuel António dos Santos (PSE), írásban. − (PT) Mi nem szavaztuk meg a jelentést tiltakozásul az ellen, ahogyan a bizottság a halászati lehetőségek tagállamok közti megosztását javasolja a jelen megállapodás értelmében.

Annak ellenére, hogy mi történt mindig az ilyen fajta megállapodásokban, a bizottság azt javasolja, hogy egy olyan alapelvet szegjenek meg, amely a tagállamok közti igazság és egyenlőség biztosításának alapvető eszköze volt és a gyakorlatban hallgatólagos megegyezés köztük.

Úgy gondoljuk, hogy ezen alapelv alkalmazásának elmulasztása ebben az esetben érthetetlen és elfogadhatatlan.

  Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, az Európai Parlament svéd szociáldemokrata képviselői a jelentés mellett szavaztunk. A megállapodás jó irányba tett lépés. Nagyobb az igény a halállományra vonatkozó megállapodás következményeinek és a helyi lakosok életkörülményeinek megfigyelésére. Most már fontos megfelelően figyelemmel kísérni a megállapodás hatását.

Nem szavaztuk meg azonban a 8. sz. módosítást. Teljes mértékben támogatjuk a halászat fenntartható fejlődéséhez való hozzájárulási szándékot, ami szintén célja az új halászati megállapodásnak. Nem szabad, hogy a megállapodásnak káros következményei legyenek sem a halászatra, sem a mozambiki lakosokra nézve. Másrészről nem támogathatjuk, hogy a megállapodást azonnal visszavonják, ha káros következményekkel jár. Úgy gondoljuk, hogy a vegyes bizottság, amely a megállapodás felügyeletére alakul meg, jobb megoldás annak biztosítására, hogy a megállapodást teljesítik és mindkét fél és a környezet előnyét szolgálja. A megállapodást újratárgyalják, ha kiderül, hogy káros következményei vannak.

Támogatjuk azt, hogy a költségek nagyobb részét a megállapodás által támogatott európai hajókból finanszírozzák. Azonban úgy gondoljuk, hogy a cél az kell legyen, hogy a teljes megállapodást önállóan finanszírozzák.

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE), írásban. − (PT) Tartózkodtam a jelentésemről szóló szavazástól, mert bár elismerem a megállapodás megkötésének sürgősségét, és úgy gondolom, hogy ez a javaslat részben pozitív, ami a halászati engedélyek elosztását illeti, valamint figyelembe véve, hogy módosítása nem lehetséges, ami a Tanács és a bizottság felelőssége, én erősen nem értek egyet azzal, hogy nem tartják be a viszonylagos stabilitás elvét, amely az előző megállapodásokat mindig uralta.

Azt is sajnálom, hogy lehetséges jogi megfontolások miatt nem lehet többféle törvényhozói módosítástervezetet előterjeszteni a megállapodás rendelkezéseire vonatkozóan, egyrészről arra törekedvén, hogy a mozambiki polgári társadalom megerősödjön a halászoknak a jövőbeni megállapodások előkészítésében való aktív részvételével, és másrészről hogy optimalizáljuk az érintett foglalkozási kategóriákra vonatkozó nemzetközi szabályokat, mégpedig az AKCS-beli tengerészek minimális bérére vonatkozó szabályok rögzítése tekintetében.

Úgy éreztem, hogy az Európai Parlament politikai mandátuma ezen a területen korlátozott, és ezért más javaslatokat nyújtottam be a módosításokhoz – ami jogilag elfogadható – azért, hogy javítsam a Parlamentnek továbbított információkat és a Parlamentnek és a Tanácsnak jelentést kelljen benyújtania a megállapodás alkalmazhatóságáról a jegyzőkönyv érvényességének utolsó évében, és mielőtt másik megállapodást kötnek a megújítása miatt.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nem szavazhatunk a jelen halászati megállapodás mellett, mert úgy gondoljuk, hogy a halászati lehetőségek több tagállam közötti megosztása aránytalan és nem megfelelő, mivel nem biztosítja Portugália törvényes érdekeit.

A EK és Mozambik közti jelen partnerségi megállapodás 2007. január 1-jén ötéves időszakra lépett érvénybe, és az előző megállapodáshoz képest a Közösség tonhal és tonhalszerű fajokra vonatkozó halászati kvótájának 2 000 tonnás emelésről rendelkezik.

Az előző megállapodásban Portugália elég erősen kihasználta a halászati lehetőségeire (öt) való jogosultságát, ezért kért Portugália kilenc engedélyt a felszíni horogsoros halászhajókra és még a lehetőségek meghosszabbítását a mélyvízi garnélarákot halászó, fagyasztóval felszerelt, fenéken vontatott zsákhálós halászhajókra. Azonban csak hét engedélyt kapott tonhalhalászatra.

Emlékezvén az engedélyek előző elosztására és a viszonylagos stabilitás elvének tiszteletben (nem) tartására a halászati lehetőségek növekedésének fényében, ez az új megállapodás ezért feltűnő kiegyensúlyozatlanságot foglal magában: Portugália csak kettővel több engedélyt kap, míg a többi tagállam további 16-ot (Franciaország) és 13-at (Spanyolország).

Ha a Tanács döntései teljes egyetértést követelnének meg, akkor ilyen nem történne.

Ezért szavazunk ellene.

  David Martin (PSE), írásban. − Megszavaztam ezt a vitathatatlan jelentést, amely támogatja az Európai Közösség és Mozambik közti új halászati partnerségi megállapodás megkötésére vonatkozó szabályozásra tett javaslatot. A megállapodást a hatályba lépésétől kezdődő ötéves időszakra írták alá (megújítható), és halászati lehetőségeket biztosít spanyol, francia, olasz, portugál és egyesült királyságbeli hajóknak.

– Hans-Peter Martin-jelentés (A6-0353/2007)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A vállalkozások nyilvántartásáról szóló rendelet célja (A Tanács 2186/93/EGK rendelete), amely az Európai Unióban működő vállalkozásokról állít össze statisztikát, azaz a számukról, típusukról, méretükről, struktúrájukról és más tulajdonságaikról, az volt, hogy megbízható statisztikai adatokat nyújtson az EU-politikák kialakítói számára.

2006. június 1-jén az Európai Parlament első olvasatban támogatta a bizottság javaslatának lényeges aspektusait 22 módosítás kikötésével, amelyek középpontjában az adminisztratív terhek kérdése, bizalmas adatok küldésével kapcsolatos feltételek tisztázása, és végül számos szakmai és szerkesztési jellegű módosítás áll. A Tanács a 2007. május 21-ei közös álláspontjában a Parlament mind a 22 módosítását jóváhagyta.

Azonban az új, túlzott bürokrácia következésképpen további nehézségeket okozott a folyamatban, ami mostanáig elhúzódott, számottevő költséggel együtt – az előadó jogosan kifogásolta.

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, amely segíti az EU statisztikai rendszerének azon részeit javítani, amelyek az Unióban működő vállalkozásokról szóló információk nyilvántartását foglalják magukban.

– Állásfoglalásra irányuló indítványok: (B6-0400/2007)

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. − (DA) Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának dán tagjai a Parlament emelkedő takarmány- és élelmiszerárakra vonatkozó állásfoglalása mellett szavaztunk.

A küldöttség úgy véli, hogy oda kell figyelni az emelkedő takarmány- és élelmiszerárakra. Azonban a küldöttség nem osztja azt a véleményt, hogy jó dolog, hogy az EU mezőgazdasági miniszterei nemrégiben úgy döntöttek, hogy felfüggesztik az eltávolításra vonatkozó kötelmeket 2008-ban.

  Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk az RC B6-400/2007 indítványról szóló szavazástól, hivatkozva az emelkedő takarmány- és élelmiszerárakról szóló B6-0321/2007 számú szóbeli választ igénylő kérdésre, mivel úgy gondoljuk, hogy az állásfoglalás gazdasági helyzetre vonatkozó bizonytalanságra ad okot az EU termelői körében.

A megnövekedett gabona- és élelmiszerárak előnyösek a termelők számára és jobb lehetőséget nyújthat az EU mezőgazdasági szektorának átszervezésére.

Továbbá a mezőgazdaságnak, csakúgy, mint a többi szektornak, az igények bizonyos változásaival foglalkoznia kell.

Másrészről osztjuk a bioüzemanyagokról, az élelmiszerárak terjesztési ágazatban levő nagy növekedéséről és a világ élelmiszerrel kapcsolatos bizonytalanságáról szóló állásfoglalásban foglalt nézetet.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az élelmiszerárak legújabb emelkedése nagymértékben a KAP egymást követő reformjainak, az így támogatott termelés feladásának és a sok kis- és középméretű gazdaságok ebből eredő eltűnésének köszönhető. A tagállamok adott helyzetének figyelmen kívül hagyása, és a nagy mezőgazdasági-ipari vállalkozások, multinacionális élelmiszer-forgalmazók és a WTO-n belüli kereskedelem liberalizálására irányuló tárgyalások fokozottabb figyelembe vétele hozzájárult a mezőgazdasági tevékenység alapjaiban történő megváltoztatásához, és ez termeléscsökkenéshez vezetett.

Miközben a mezőgazdasági termékek nem élelmiszer céljára történő felhasználása – főleg bioüzemanyag előállítására, amelyet szándékoznak előnyben részesíteni –, nem fogja segíteni a mezőgazdasági tevékenység fejlődését és éppen ellenkezőleg, felválthatja az élelmiszerek előállítását, ezáltal negatív hatást gyakorolva az élelmiszer-önrendelkezés védelmére.

Ezért úgy gondoljuk, hogy fontos újra megbecsülni a közös agrárpolitika céljait annak érdekében, hogy növeljük az élelmiszertermelést, támogassuk a kis- és középméretű mezőgazdasági és állattartó üzemeket és mérsékeljük a fogyasztói árakat az intervenciós mechanizmusok megerősítésével és megfelelő intervenciós árak biztosításával.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Támogattam a növekvő takarmány-és élelmiszerárakra vonatkozó közös állásfoglalási indítványt, amely a nyersanyagárak az EU-ban és globálisan jelentkező jelentős elmozdulásával foglalkozik.

Megszavaztam az 1., 2., 3., 4. és 5. sz. módosításokat is, amelyek a takarmányösszetevők géntechnológiás módosításának kérdésével foglalkoznak. Ezek a módosítások kiemelik a piac helyzetét és egyszerűen rámutatnak arra, hogy jelentős mennyiségű kukorica és szója, amelyet már felhasználnak állati takarmány előállításához, géntechnológiával módosított.

A módosítások a géntechnológiával módosított állati takarmányösszetevők engedélyezésével kapcsolatos nehézségekkel is foglalkoznak. Ez a helyzet hatással van az EU-beli állattartó gazdálkodók versenyképességére is, és olyan paradox helyzethez vezet, hogy az EU-beli fogyasztók olyan harmadik országoktól vesznek húst és állati eredetű termékeket, amelyek géntechnológiával módosított takarmányt használnak fel.

Ezek a módosítások azért szükségesek, hogy kiemeljük az EU géntechnológiás módosításhoz való hozzáállásának következetlenségét és egy nyitottabb vita iránti igényt a témával kapcsolatban.

– Kacin-jelentés (A6-0325/2007)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. − (RO) Megszavaztam a jelentést annak reményében, hogy döntő hatással lesz Szerbia döntésére, hogy folytassák a demokratikus reformot és összekapcsolását az európai standardokkal, különösen a kisebbségi jogok tekintetében.

Bár a jelentés üdvözli a helyzet viszonylagos javulását, az még nem teremtette meg a szükséges feltételeket az etnikumok közti igazi együttélésre és közös tiszteletre, és még mindig számos és komoly eset van a kisebbségi jogok felháborító megsértésére. Itt egy konkrét példára utalok – a Szerbiában, különösen Valea Timoculuiban és Vajdaságban élő román közösség és románul beszélők jogainak semmibevételére. Ma csak annyit állapítok meg, sajnálattal, hogy a nyelvi jogaikat megtagadják és figyelmen kívül hagyják, akár román nyelvű oktatásról, akár vallás gyakorlásáról beszélünk.

Világos üzenetet kellene küldeni Szerbiának e tekintetben: csak olyan Szerbia tekinthető valóban európainak, amely igazán több etnikumot foglal magában, és amely a közösségek között megértést és kölcsönös toleranciát biztosít.

– Martens-jelentés (A6-0375/2007)

  Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök úr, a Martens-jelentés ellen szavaztam. Be kell vallanom, hogy elég sok ésszerű pont van a jelentésben, de véleményem szerint nem érinti Afrika problémáinak fő okát, és nem küldi a megfelelő jeleket sem a jövő problémájáról, a jövő kihívásáról, ami a bevándorlók áradata.

Miért nem lehetséges egy európai parlamenti jelentésben, hogy az afrikai szegénység, éhség, biztonság hiánya, társadalmi és gazdasági problémák fő okára utaljon? A fő ok a kontinensen levő rossz kormányok. A korrupt vezetők nem törődnek a jó kormányzással, a demokráciával vagy az emberi jogokkal, de a saját országukban abból a pénzből, amelyet a polgároktól lopnak, évente többet költenek fegyverekre, mint amennyit fejlesztési segélyként kapnak.

A migrációval kapcsolatos jelzés is teljesen helytelen. Először is, Európa nem tud több bevándorlót fogadni és másodszor a magasan képzett emberek szegény országokból Európába történő bevándorlása maguknak a kibocsátó országoknak tragédia.

  Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. (SV) − Mi, a svéd szociáldemokraták támogattuk a jelentést, amely jó. Szükség van az EU és Afrika közötti partnerségre annak érdekében, hogy megfeleljenek a jövő kihívásainak. A 61. bekezdés mellett szavaztunk, mert támogatjuk a szabadkereskedelmet. Azonban szeretnénk kiemelni, hogy nem hozhatunk létre növekedést szabadkereskedelem révén, ha ugyanakkor nem fektetünk be az oktatásba, egészségbe és egyéb hosszú távú befektetésbe, ami szintén kiderül a jelentés többi részéből.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Világos, hogy a szexuális és a reproduktív egészség rendkívül fontos kérdés. Ezért a nők és gyermekek jólétét nem aknázhatja ki az Európai Parlament azzal, hogy megpróbálja hatalmát kiterjeszteni, mint az a jelentés 77. bekezdésében található. Ezenkívül egy hozzáértő, törvényes ENSZ-szerv már dolgozik ezeken a kérdéseken.

A kellemetlen áramlatok fényében, amelyek ebben a ülésteremben vannak, ahol sok képviselő aktívan ellenzi a szexuális és reproduktív egészséget az Unión belül és máshol is, nagy tragédia lenne, ha az Európai Parlament több hatalmat kapna ebben a kérdésben.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Bár ez a jelentés olyan szempontokat foglal magában, amelyeket pozitívnak tartunk, nem vizsgálja meg az EU-Afrika kapcsolatok valódi lényegét, kihagyja legfontosabb kötelezettségeit és stratégiai céljait, vagy kivonja magát alóluk.

A legmeglepőbb példa talán a NATO/USA/EU Afrikával kapcsolatos kezdeményezéseiről való hallgatása, mint például a speciális katonai csapatok kialakítása (USA/AFRICOM), a katonai hadműveletek megtartása (NATO), vagy a nagy EU hatalmak növekvő katonai jelenléte („békefenntartó mechanizmusok”, katonai missziók).

A jelentés olyan szempontokat is tartalmaz, amelyek utat nyitnak az intervenció – álnéven az „emberbaráti”, „konfliktuskezelés” vagy „felelősségteljes kormányzás” – előtt és nem ellenzi, hogy a fejlesztési politikát fokozatosan alárendelik a „biztonsági” stratégiáknak, helyesli a katonák által nyújtott „fejlesztési segélyt” vagy a forrásainak olyan célokra történő felhasználását, amelyeknek semmi közük az ilyen segélyhez, a fő hatalmak stratégiai céljai – mégpedig Afrika hatalmas természeti erőforrásainak ellenőrzése, beleértve az olajat is – szerint osztja el.

Végül, ha beszámítjuk azon korlátok értékét, amelyeket támogat a „Gazdasági Partnerségi Megállapodáshoz”, a jelentés a kereskedelmi liberalizáció dogmáját a fejlődés alapjaként erősíti meg újra.

Az EU-Afrika csúcstalálkozó védelmében elutasítjuk ezeket a politikákat.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Martens asszony helyesen jegyzi meg, hogy Afrika és Európa közti együttműködés kiépítésének alapja a fejlődő demokrácia és közös tiszteleten alapuló partnerség kellene, hogy legyen. Azt is helyesen emelte ki, hogy a partnerek a jogaik és felelősségeik tekintetében egyenlőek, azonban integrációs szintjüket vagy pénzügyi, technikai és emberi erőforrásaik fejlettségét és rendelkezésre állását illetően nem.

Egyetértenék azzal, hogy közös felelősségünk és az EU és Afrika közti együttműködés elsődleges célja a szegénység megszüntetése kell, hogy legyen, valamint, hogy a béke kulcsfontosságú első lépés a fejlődés felé.

Úgy gondolom, hogy a jelentés szellemében fontos, hogy figyelembe vegyük Afrika népességének valódi igényeit: megfelelő jövedelmet biztosítsunk a kistermelőknek, növeljük a helyi termelést, biztosítsuk az élelmezésbiztonságot és a megélhetés biztonságát, valamint a hazai és regionális piacok kiépítését.

  Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) A tisztességtelen kereskedelmi politikák fontos megvitatásán kívül az EU és Afrika közti kapcsolatok helyzetéről szóló jelentés a konfliktusok megelőzésével és megoldásával is foglalkozik. Ebben az összefüggésben szeretnék utalni a világ utolsó gyarmatára, Afrika utolsó gyarmatára, mégpedig a Nyugat-Szaharára, amelyet Marokkó tart birtokában több mint 30 éve. Ez a megszállás sérti a nemzetközi jogot és az emberi jogok felháborító megsértésével társul. Amikor a saharawi emberek emberi jogait és önállóságra való jogukat védelmezzük, gyakran azt halljuk, hogy sahawari mellett állunk. Ez megdöbbentő hozzáállás, mivel egyetlen célunk az emberi jogok és a nemzetközi jog védelme. Minden európai intézménynek ennek az ügynek kellene szentelnie magát és nem csupán a tagországok gazdasági érdekeit hajszolni. Európának hihetően kellene állást foglalnia a diktatúra ellen. Ha csak az ujjunkat mozgatjuk fenyegetőleg néhány kiválasztott diktatúrára, az tönkreteszi az Unió, mint békeközvetítő hitelességét, és kárt okoz azoknak, akik elszenvedik az elnyomást és emberi jogaik durva megsértésének napi szinten ki vannak téve.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Martens asszony EU-Afrika kapcsolatokról szóló jelentése mellett szeretnék szavazni.

Közös stratégiát kell kialakítani az Európai Unió és az afrikai országok közötti együttműködésre, amelynek közös tiszteleten és közös, világosan meghatározott elveken és értékeken kell alapulnia. Figyelembe kell vennünk az afrikai fél álláspontját és különösen a fejlődés kérdésére összpontosítani, valamint elérni a millenniumi fejlesztési célokat, mint például a stabil növekedés és fejlődés, a szegénység megszüntetése és az oktatáshoz és egészségvédelmi intézkedésekhez való hozzásegítés.

– Állásfoglalási indítvány: (B6-0429/2007)

  Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. (SV) − Mi, a svéd szociáldemokraták a jelentés mellett szavaztunk, amely jó. Azonban az 1. sz. módosítás ellen szavaztunk, amely a repeszlőszerek használatára utalt két konkrét összeütközésben. Úgy döntöttünk, hogy ellene szavazunk, mert a repeszlőszerek használatát minden összeütközésben elítéljük, és nem csak konkrét esetekben.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A repeszlőszerek kétségtelenül nagyon kegyetlen fegyverek, amelyek nagy szenvedést okoznak a civileknek. Ezért lesújtó, hogy az Európai Parlament ilyen fontos kérdést használ fel arra való törekvéseiben, hogy meggyorsítsa az Európai Egyesült Államok létrehozását.

Az ilyen fegyverekre az ENSZ-en keresztül és a nemzetállamok kezdeményezésére globálisan kell tilalmat bevezetni, nem pedig az Európai Parlament által.

Ezért az állásfoglalás ellen szavaztunk a mai szavazáson.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Szeptember 17-én az Egyesült Nemzetek összehívta tagállamait, hogy azonnali intézkedéseket hozzanak a repeszlőszerek használatának rettenetes hatásaira való reagálásképpen, és nemzetközi humanitárius törvény kötelező erejű jogi okmányának megkötését kérték, amely megtiltja az ilyen lőszerek használatát, kifejlesztését, előállítását, felhalmozását és szállítását.

Az Egyesült Nemzetek megköveteli az ilyen lőszerek jelenlegi készletének megsemmisítését, kockázatmérséklést és áldozatsegítő tevékenységeket kér, és amíg elfogadják a jogi aktust, addig felkéri a tagállamokat, hogy fagyasszák be az ilyen fegyverek használatát és szállítását.

Amint a jelen állásfoglalás megállapítja, adatokkal alátámasztják, hogy az ilyen bombák áldozatainak 98%-a civil, magas számban okoz durva haláleseteket és sérüléseket, különösen a gyerekeknél.

Ennek ellenére az EP többsége annak meghatározása ellen szavazott, hogy repeszlőszereket használtak fel az úgynevezett koalíciós erők Afganisztánban és Irakban, valamint az izraeli erők Libanonban.

A fegyverkezési versenyt sürgősen meg kell állítani. Sürgősen be kell tiltani a tömegpusztító fegyvereket, a repeszlőszereket, a gyengített uránfegyvereket és a foszforgránátokat.

Ezért támogatjuk az állásfoglalást.

  David Martin (PSE), írásban. − Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely megismétli, hogy meg kell erősíteni a nemzetközi humanitárius törvényt a repeszlőszerekre vonatkozóan és nemzetközi szinten egy átfogó tilalmat kell haladéktalanul elfogadni a repeszlőszerek használatára, előállítására, szállítására és felhalmozására vonatkozóan. A Ház is megjegyezte, hogy erősen támogatja a 2007 februárjában indított oslói békefolyamatot.

– Cappato-jelentés (A6-0341/2007)

  Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök úr, szeretném megmagyarázni Cappato úr jelentésére adott szavazatomat, valamint azt is tisztázni, hogy az Unió a Nemzetek Európájáért miért tartózkodott a szavazástól. Én ellene szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy ez egy nagyon vitatható elképzelés. A kábítószerek a legfontosabb üzlet Afganisztánban és több mint vitathatónak tűnik, hogy a termesztésnek valamennyi részét is megpróbálják szabályozni orvosi célokra történő felhasználásra. Ezért én a javaslat ellen szavaztam.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ezzel a jelentéssel Cappato úr azt javasolta és azt érte el, hogy közismertté tegyék, hogy az Európai Parlament támogatja azokat a kísérleteket, melyeknek célja Afganisztánban az ópium bűnös felhasználásra történő termesztésének átalakítása az ópium orvosi felhasználásra történő termesztésévé a betegek kezelése céljából.

Meg kell, hogy mondjam, hogy én ellene szavaztam, mert a földeken mákot termesztő munkás az igazi kezdőpontja azoknak a haláleseteknek és bűncselekményeknek, amelyeket azok hajtottak végre, akik tudatosan vagy akaratlanul estek bele az emberiség e szörnyű csapdájának a hálójába.

Véleményem szerint azok, akik erre a jelentésre szavaztak, azzal csapják be magukat, hogy annak a valaminek, amit jelenleg illegálisan folytatnak, azaz az ópiummák termesztésének Afganisztánban, egyszerűen véget lehet vetni azáltal, hogy hasznos célokra engedélyezik használatát.

  Richard Howitt (PSE), írásban. − Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja nem támogathatta ezt az állásfoglalást, mivel a lényegében az a javaslat áll, hogy ösztönözzék az ópiumtermesztést Afganisztánban. Ez ellentétben áll az afganisztáni kormány törekvéseivel, amelyeket a nemzetközi közösség is támogat, és ellentétben áll az afgán emberek 80%-ának kívánságával is - az ópiumipar táplálja a talibán lázadást. Megjegyezzük, hogy az ópiummentes tartományok Afganisztánban ebben az évben több mint kétszer annyian lettek.

Az 1. bekezdés (a) és (b) pontjában foglalt eredeti szövegek ellen szavaztunk, mivel erősen úgy érezzük, hogy az Európai Parlamentnek nem feladata semmilyen olyan projekt támogatása, amely az ópiumtermesztést ösztönzi Afganisztánban.

A jelentés ellen szavaztunk a fenti okokból és azért is, mert ez a javaslat azon a ténylegesen téves feltételezésen alapul, hogy globális hiány van az orvosi felhasználású ópiumszármazékokból. A Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv (INCB) megállapította, hogy a megengedett ópiumszármazékok túltermelése 2000 óta a termesztő országokban olyan készletfelhalmozáshoz vezetett, ami „két év ellátását [biztosítaná]”.

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés ellen szavaztam. Az orvosi felhasználásra kapható ópiumból nincs hiány a világon, és az afganisztáni biztonsági helyzet úgy tűnik, nem alkalmas arra, hogy orvosi célokra biztosítsa az ópium termesztését és összegyűjtését.

– Lechner-jelentés (A6-0371/2007)

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam. A letiltás olyan folyamat, amellyel egy hitelező bírósághoz fordulhat, hogy fagyasszanak be egy bankszámlát annak érdekében, hogy megakadályozzanak valakit olyan pénzek felhasználásában, amellyel szemben követeléssel élnek. Áthidaló megoldást talál a hitelezők adósság behajtására vonatkozó jogai és az alperesek megfelelő védelmének biztosítása között. Nem mond ellent a nemzeti törvényeknek, és az kellene, hogy közös standard eljárás váljon elérhetővé mindenhol az Európai Unióban.

– Sbarbati-jelentés (A6-0301/2007)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A tevékenységek nyilvántartásából származó információk szerint az ombudsmanhoz 3 830 panasz érkezett 2006-ban. Azonban az ombudsman úgy érezte, hogy ezen eseteknek csak 21,5%-a esett a hatáskörébe, amelyekből 258 vezetett vizsgálathoz. 2006-ban az ombudsman összesen 582 vizsgálatot hajtott végre, amelyek közül 315 már folyamatban volt 2005-ben és kilenc indult meg az ombudsman saját kezdeményezésére.

Érdekes módon, ahogy az előző években, a bizottság volt az az intézményi szerv, amely a legtöbb vizsgálat tárgya volt, ez az összes eset 66%-át (387) tette ki. Ezt követte az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO), amely 13%-ot tett ki, és az Európai Parlament, amely 8%-ot tett ki.

A leggyakoribb panasz az átláthatóság hiánya volt, beleértve az információk megtagadását (25%), ezt követte a tisztességtelenség vagy a hatalmi visszaélés és számos más jellegű hivatali visszásság. Azonban, ahogy maga az ombudsman állítja, sok olyan eset van, amelyben a kritikai észrevételeinek nyilvánvalóan nincs hatásuk, de kétségkívül figyelmeztetés arra, hogy vannak problémák, és a Parlamentnek ezért megfelelően oda kell rájuk figyelnie.