Elnök . – A következő pont hat állásfoglalásra irányuló indítvány Szudánra és különösen az Afrikai Unió békefenntartó katonáinak megölésére vonatkozóan.⁽¹⁾

  Marios Matsakis (ALDE), szerző. – Elnök úr, ez a Ház többször foglalkozik a darfúri borzalmas helyzettel, az utolsó állásfoglalást csak ez év szeptember közepén fogadták el. Rémítő figyelmeztetésként jött az a hír, hogy szeptember végén vérengző támadás történt egy afrikai uniós bázis ellen Darfúr déli részén, amely 10 békefenntartó halálát okozta, az egyéb személyzetből nyolc fő súlyos sérülést szenvedett, és körülbelül még 40 embert kétségtelenül túszként vittek el, mert erőfeszítéseink ellenére még sokat kell tenni annak érdekében, hogy békét és stabilitást biztosítsunk a világ e szomorú szegletében.

Persze vissza kellene gondolnunk arra, hogy legalább 200 000 ember halt meg Darfúrban a négyéves konfliktus során, és több mint kétmillió embernek kellett hátrahagynia otthonát. Az Afrikai Unió békefenntartói ellen irányuló szeptemberi támadásnak rá kell vennie az EU-t és az ENSZ-t, hogy bizonyosodjanak meg afelől, hogy a békefenntartók Darfúrban elegendően vannak és megfelelő képzésben részesülnek ahhoz, hogy megfelelően és teljesen felszereltek legyenek, valamint hogy megfelelő logisztikai és más szükséges támogatást megkapnak ahhoz, hogy feladatukat biztonságosan és hatékonyan teljesítsék.

Csupán gyengén képzett és rosszul felszerelt afrikai uniós civileket küldeni nagyon veszélyes helyzetekbe, ahogyan az jelen esetben bebizonyosodott, semmilyen más hasznos célt nem szolgál, mint hogy anyagi szempontból csökkentsék a költségeket, viszont az emberi élet szempontjából pedig növelik azokat. Elengedhetetlen, hogy a nemzetközi közösség a helyzetet sürgősen gondolja át újra, és módosítsa terveit.

Végül, de nem utolsósorban nem szabad elfeledkeznünk arról a 40 emberről, akik még mindig nem kerültek elő, és akikről úgy gondoljuk, hogy túszként vitték el őket. Mindent meg kell próbálni, hogy sorsukat megtudjuk, és segítsünk nekik biztonságosan visszatérni a szeretetteikhez.

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
alelnök

  Alain Hutchinson (PSE), szerző. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, kollégák, miután tíz embert elvesztettek a haskanitai támadásban, az Afrikai Unió darfúri missziójának vezetője, Martin Luther Agwai tábornok vészriadót fújt, amikor kiemelte, hogy az emberei rosszul felszereltek és kevesen voltak, és hogy nagyon rövid időn belül legyőzhetők. A helyzet eddig még nem változott, és a szeptember 29-eihez hasonló további támadások továbbra is lehetségesek. A tábornok vészjelzésére a nemzetközi közösségnek és különösen az Európai Uniónak oda kell figyelnie, amely biztosan kiadhatna egy erőteljes felhívást, hogy az ígért EU támogatás biztosításában részt vevő valamennyi tagállam hatékonyan közösen cselekedjen.

Két napon belül fontos megbeszélések lesznek Líbiában a szudáni kormány és több felkelő erők között. Még mindig nem világos, hogy Abdel el-Nur – a Szudáni Felszabadító Hadsereg alapítója, aki most Franciaországban van száműzetésben – részt fog-e venni a megbeszéléseken. Valójában ugyanennyi bizonytalanság van a többi személy körül is, akik a lázadó erők csapatait képviselik, mivel számuk egyik napról a másikra változik. Bárhogy legyen is, rangsorolnunk kell ezeket a megbeszéléseket, amelyek magukban hordozzák a tűzszünet lehetőségét. Így még egyszer szeretnénk megkérni az európai uniós hatóságokat, hogy minél szélesebb körben terjesszék el a találkozó fontosságát, valamint azt, hogy Európa bármilyen pozitív fejlődést támogatni szándékozik, amely ebből származhat, mind katonailag, mind pedig a segélyszervezetek dolgozóinak körülményei javításával kapcsolatban, akik különösen nehéz helyzetben működnek.

Arra is szeretném emlékeztetni önöket, hogy a khartoumi kormány az eddigi akciói révén a felelősség hatalmas részét viseli a mai tragikus helyzetért – és nem csak azért, mert támogatta a Janjaweed milíciákat, akik halált és félelmet hoztak a fekete afrikai közösségekbe. Ez a kormány utasította vissza kategorikusan hónapokig, hogy elfogadja nyugati erő jelenlétét Szudánban. Ez a kormány volt az is, amelyik lehetetlené tette az újságírók és külföldi megfigyelők számára, hogy bejussanak a legzavarosabb területekre, annak ellenére, hogy ottani munkájuk nagyban hozzájárulhatna a nemzetközi közvélemény folyamatos mozgósításához. Erre a mozgósításra nyilvánvalóan szükség van, ha biztosítani akarjuk, hogy Európában mindannyiunk vállalja felelősségünket az az ellen irányuló harcban, amit csak népirtásként szabad felfogni.

Másik fontos pont, hogy az új európai erő Csád keleti részén és a Közép-afrikai Köztársaság északi részén történő bevetésének köszönhetően meg fogja nehezíteni a lázadók számára, hogy szabadon mozogjanak az adott országok határain át, és hogy folytassák harcosok toborzását célzó politikájukat – akár hajlandóak rá, akár nem – menekülttáborokból és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek táboraiból. Mivel előre látták tevékenységük ezen akadályát, néhány fegyveres csoport már Darfúr másik oldalára irányítja figyelmét, Kordofan szomszédos területére, amelyhez Haskanita a kapu. Itt is nagyon hasznosnak bizonyulhat az a támogatás, amelyet az Európai Unió vállalt, bár rövid időn belül meglehetősen elégtelennek is bizonyulhat.

Ezért feladatunk része, hogy továbbra is kitartóan tegyük, amit tudunk, hogy olyan politikai körülményeket idézzünk elő, amelyben az európai beavatkozás hatásos lesz. Bizonyára elég erőszakot és szívettépő fájdalmat láttunk a világnak ezen a területén? Nem csak életek százezrei vesztek már el, hanem Darfúr társadalmi felépítése is teljesen elpusztul, ezért az újjáépítés feladata napról napra nehezebbé válik.

  Elnök . – Látom, hogy ma délután még van egy kis időnk, de kérem, ne engedjük teljesen elragadtatni magunkat!

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), szerző. – (DE) Elnök asszony, az a támadás, amelyre ez az állásfoglalás vonatkozik, a szudáni helyzet diplomatikus megoldása ellen irányult. Az összefüggés elég fontos, mert a támadás röviddel az előtt következett be, hogy Desmond Tutu jelentőségteljes beszélgetéseket vezetett volna le Darfúrban. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a támadást szándékosan úgy időzítették, hogy meghiúsítsa a diplomatikus megoldásra vonatkozó kérést, amelyre borzasztóan szükség van azon a területen. Ezt persze hosszadalmas spekuláció követte a lázadó csoport azonosítására vonatkozóan, amely elkövette a támadást, amely az AU békefenntartó erőiből tíz katona életét követelte. A jelek szerint úgy tűnik, hogy a legvalószínűbb elkövető nyugatpárti felkelői csoport volt.

Amikor a darfúri kérdéssel foglalkozunk, fontos, hogy ne túl szűken összpontosítsunk, hanem emlékezzünk arra, hogy a szudáni, csádi és közép-afrikai köztársaságból származó legkülönbözőbb lázadó csoportok a mindkét oldalon álló helyi fegyveres erőkön felül működnek.

Nagyon jellemzőnek tartom, hogy az Európai Unió által tett kísérlet arra, hogy a darfúri konfliktussal kapcsolatban a csádi misszión keresztül cselekedjen, valójában jelenleg nagyon siralmas. Kezdetben a megbeszélés arról szólt, hogy EU erőt küldenek oda. Valójában néhány kiegészítő csapattal rendelkező francia erőt küldtek oda EU zászló alatt. Még nem tudtam megfelelő információkat szerezni az erő tényleges hadműveleti területéről. Bár nekünk még mindig azt mondják, hogy az erő lényegében azért van ott, hogy megvédje a menekülteket, a legtöbb menekült a határmenti területen található, amely pontosan ott van, ahol a csádi kormány nem akarja, hogy bevessék az EU erőt. Talán a biztos asszony megint tud valamilyen információval segíteni.

Amit az EU jelenleg csinál, az határozottan nem az, ami a jelenlegi helyzet elhárításához szükséges. Nagyon világosan meg kell mondanunk, hogy az, amit Desmond Tutu akart, mégpedig a diplomatikus megoldás az, amit támogatnunk kellene itt.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), szerző. – (PL) Elnök asszony, biztos asszony, az 1956-os függetlensége után Szudán, amely a területét tekintve a legnagyobb afrikai ország, állítólag mindenki otthona volt, az arab északnak és a fekete délnek, a muzulmánoknak, a keresztényeknek és az animistáknak.

Azonban a polgárháború, amely majdnem 50 évig tartott, legalább kétmillió áldozatot követelt abban az országban. Több mint 4,5 millió ember kényszerült elhagyni otthonát. Darfúrban, ahol 2003 elején a konfliktus kitört, körülbelül 200 000-en haltak meg, és közel kétmillió embert űztek el otthonából. Ez a szörnyű csaták, tisztogatás és terror eredménye. Jelenleg ez a legtragikusabb válság a világon, és tovább súlyosbítja az éhség és a vízhiány.

Ezért hálásnak kell lenni mindazoknak, akik ezen a meggyötört földön békekezdeményezést vállalnak. Ilyen köszönetet kell mondanunk az Afrikai Uniónak, amely 7 000 főből álló békemissziót küldött oda. A legutóbbi támadás a misszió ellen, amelyik Haskanitában zajlott, erős tiltakozásokat váltott ki. Legalább tíz halott volt, és körülbelül 50-en tűntek el vagy rabolták el őket. Ez a fennálló megállapodások, valamint az Egyesült Nemzetek állásfoglalásainak nyilvánvaló megszegése. Részvétemet szeretném kifejezni az érintettek családjainak.

Európai Unióként követelnünk kellene, hogy a felelősöket büntessék meg és a békefolyamatot állítsák helyre. Az ENSZ misszió tervezett erői az Afrikai Unióval együtt körülbelül még húszezer katonát tesznek ki. Azonban kell, hogy legyenek bizonyos lehetőségeik a fegyveres konfliktus semlegesítésére, és segítsenek stabilitást létrehozni Afrika e robbanékony sarkába. Remélem, hogy az Európai Parlament döntése, amely szerint a Sakharov-díjat a szudáni ügyvédnek, Salih Mahmoud Osmannak ítélte oda, segíteni fog áttörést elérni a szudáni drámában.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), szerző. – (ES) Elnök asszony, természetesen hangomat kívánom adni annak nyomatékos elutasításához, hogy a békefenntartó erők tagjait megölték.

Ugyanakkor azonban minden civilről szeretnék megemlékezni, akik áldozatok voltak, és akik a darfúri helyzet áldozatai, különösen arra a brutalitásra vonatkozóan, amellyel bizonyos testi sértéseket nyilvánvaló szexuális felhanggal követnek el, és súlyos szabálysértések történnek, ahogyan a nőket különféle módon használják, beleértve nemileg is.

Úgy gondolom, hogy mindez nem csak intézkedéseket és nyilatkozatot igényel, hanem komoly vizsgálatot is, amelyet nem csak a területen levőknek kellene elvégezni, hanem a Nemzetközi Büntetőbíróságnak is. Számomra ez a vita egyik legfontosabb szempontja.

Másodsorban azt is szeretném megjegyezni, hogy örülnünk kellene annak, hogy jelenleg van engedély – hogy valami nevet adjunk neki, a szudáni kormánytól, hogy elfogadják az UNAMID csapatokat, de ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy más alkalmakkor megszegték ezt a kötelezettséget, megszegték ezt az ígéretet, és ezért bizonyos fokú elővigyázatossággal kell élnünk.

Természetesen úgy gondolom, hogy továbbra is ki kell tartanunk, míg ugyanakkor, ahogyan Pflüger úr mondta, biztosítanunk kell, hogy azok az erők, amelyek mennek, az Egyesült Nemzetek átfogó megbízásából menjenek, és ne csak azért, hogy főleg egy ország érdekeit támogassák.

Harmadsorban úgy gondolom, hogy arra is fontos és szükséges visszaemlékezni, hogy minden segélyt elérhetővé kell tenni, akár politikai, pénzügyi vagy technikai, ahogyan azoknak a feladatoknak a teljesítése megkívánja, amelyekkel az adott missziónak kell szembenéznie a területen. Nem lehet egy missziót anélkül a területre küldeni, hogy ne lenne garanciája arra, hogy képes lesz megbízatását teljesíteni.

Végül és ismét nagyon lényegesen szeretném megjegyezni, és itt kétségtelenül túlmegyek az állásfoglalás szavain, amely arra sürgeti a szudáni kormányt, hogy tartsa be a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének, Luis Moreno-Ocampo úr felszólításait és tartóztassa le Ahmed Harount, szudán humanitáriusügyi miniszterét, kifejezetten azért, hogy elszámoltatható legyen kétmillió darfúri ember elűzéséért, ezáltal olyan nemzetközi perre sarkalljon, amelynek már korábban el kellett volna kezdődnie.

  Jürgen Schröder (PPE-DE), szerző. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a tények ismertek: szeptember 30-án támadás érte az AU békefenntartó erejét; tíz katona vesztette életét, nyolc súlyosan megsérült és negyven még mindig nem került elő.

Darfúrban voltam a Parlamentünk küldöttségével júliusban. A látogatásunk során találkoztunk az AMIS, az Afrikai Unió szudáni missziójának képviselőivel. Ez egy hihetetlenül nehéz misszió volt és továbbra is az, ahogyan néhány AMIS képviselőtől hallottuk. Például az egyik parancsnok, egy nigériai tábornok elmondta nekünk, hogy úgy érezte, mintha pap lenne és nem katona. Mindössze annyit tehetett, hogy az emberekhez fordult, hogy tartsák vissza magukat a bűnös tettektől; nem volt valódi felhatalmazása a cselekvésre, és így aligha meglepő, hogy lázadó csoportok kihasználták ezt a gyengeséget.

A nyugat nem összpontosít elég határozottan Afrikára. Nincs egyensúly a darfúri tragédia mértéke és a figyelem szintje között, amelyet ennek szentelünk. Az afrikai katonai hadműveletek mind szépek és jók, de fennáll a veszély, hogy Afrika az ilyen missziók próbaterületévé válik. Amikor az EU hajt végre ott hadműveleteket, akkor az erőit erőteljes felhatalmazással, megfelelő felszereléssel és elegendő élőerővel kell felfegyverezni. A misszió időtartamának is a céljaitól kell függnie.

Nem szabad mások mögé bújnunk, hanem a saját kötelezettségeinket kell teljesítenünk. Ez az AMIS finanszírozására és arra a támogatásra vonatkozik, amely a logisztikától a katonai felszerelésen át a személyzetig terjed. Mindenek felett azonban mindenkinek a politikai akaratára szükségünk van, és véleményem szerint a darfúri béke és Szudán teljessége csak Kínával való együttműködéssel érhető el.

  José Ribeiro e Castro, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, felolvasok a sajtóból: „Éppen az esti étkezést követően, amely a ramadán böjtnek vetett véget szeptember 29-én, körülbelül 30, több száz szudáni lázadóval megtöltött jármű hajtott át az Afrikai Unió békefenntartói bázisának peremsávján a dél-darfúri kisváros, Haskanita szélén. A Szudán nyugati részén fekvő háborús Darfúr tartományban legalább 200 000, de talán 300 000 ember vesztette életét 2003 óta, amikor a felkelés kezdődött.”

A körülbelül 100 csapatból álló egységek, amelyek legtöbbje nigériai, leverték az első támadást, mielőtt a lövészárkokba visszamenekültek volna, egész éjjel tüzeltek, míg lőszerük el nem fogyott. Ezt követően tízen meghaltak. Legalább 40 a bozótba menekült. A támadók kifosztották a tábort, mielőtt a szudáni csapatok megmentették a túlélőket. Egy héttel később Haskanitát rombolták le. Amikor az ENSZ megvizsgálta a károkat, már csak az iskola és a mecset állt. Úgy gondolják, hogy körülbelül 7 000 ember menekült el. Aztán október 8-án harc tört ki Muhajiriya városban, amelyet egy darfúri lázadó csoport irányított. Rengeteg embert megöltek.

Senki nem biztos abban, hogy kik voltak a támadók. Még Omar El Bashir kormányát is meggyanúsították. De lehettek a lázadók is. Annyit tudunk, hogy ezek a dolgok továbbra is folytatódnak, amíg nincsenek ott hatékony felhatalmazással és hatékony eszközökkel rendelkező nemzetközi erők. Mindenki tudja, hogy ideje megállítani ezt a bújócskát a khartoumi kormánnyal.

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a lázadó erőknek az Afrikai Unió szudáni missziója (AMIS) ellen elkövetett megdöbbentő támadását Haskanitában a kormányerők más bosszúálló támadásainak sorozata követte az összes olyan falu ellen, amelyek feltételezhetően menedéket adtak a lázadóknak óriási civil veszteséggel.

Észre kell vennünk, hogy ez megfelel a khartoumi Bashir-féle érdekszövetkezet népirtó stratégiájának, hogy megosszák és romba döntsék a darfúri közösségeket és a lázadó csoportokat annak érdekében, hogy béketárgyalásokat folytassanak, például olyat, amilyennek ezen a hétvégén kellene kezdődnie Líbiában, csak hogy ne menjünk messzire.

A megdöbbentő támadás és az erőszak, amely követte, a csak afrikai erő, mint például az AMIS alapvető korlátait is demonstrálja Darfúrban. Ezért nagyon fontos, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége és az Afrikai Unió közös békefenntartó egysége (UNAMID) Darfúrban, amelyet január elején vetnek be, addigra teljes létszámban és kapacitásban valóban megfelelően felszerelt legyen a működéséhez.

Ebben az összefüggésben nagyon zavaró, hogy az Afrikai Unió bizottságának elnöke, Konaré úr csak afrikai erőhöz ragaszkodik, még Uruguay, Thaiföld és Norvégia által kínált egységek UNAMID-ba történő integrálását is elutasítja, ami ellentmond az ENSZ biztonsági tanácsának döntésével, és így a khartoumi érdekszövetkezet lépéseit erősíti meg.

Az is zavaró, hogy az Európai Unió, az USA és más gazdag országok nem biztosítják azt a gyors és teljes támogatást, amelyet meg kellene adniuk a misszió bevetéséhez, ugyanis nem biztosítják a pénzügyi utánpótlást és más logisztikai és katonai kapacitást, amelyre a működéshez szükségük lenne. Még a csádi missziót is nagyon késleltetik, és az állítólag „sürgős” volt.

Végül Bashir urat vörös szőnyeggel fogadják majd Lisszabonban: nem csak Mugabe urat. Remélem, hogy az Európai Unió hatóságai, a bizottság és az Elnökség, valamint a tagállamok nem fogják elszalasztani a lehetőséget, hogy ténylegesen szembeállítsák ezzel a borzasztó felelősséggel, amely miatt egy napon Hágába kerül.

  Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Először is, megemlékezünk azokról a fiúkról, fivérekről és szeretett férfiakról, akik most eltűntek az AMIS erő ellen elkövetett brutális támadást követően. Ezek az emberek úgy haltak meg, hogy megpróbáltak segíteni egy szomszédos országban élő embertársaikon. Sokukat érte bántalmazás, nemi erőszak, gyilkosság vagy rendkívüli szegénység itt. Hányszor álltunk itt és beszéltünk erről? Hányszor követeltük, hogy a kormány vagy mások intézkedjenek? Hadd emlékeztessem Önöket, hogy bármilyen kormány központi feladata, hogy civil lakosságának emberi jogait megvédje. Ez a kormány az egész pályafutása alatt sosem tett kísérletet erre vagy nem próbálta ezt megtenni. Azonban türelmesnek kell lennünk csalódottságunkban, mivel csak a konfliktus megoldására törekvők hosszú távú gazdasági és politikai támogatásával érhetjük ezt el. Nem szabad teljesen figyelmen kívül hagynunk a saját gazdasági érdekeinket. Néha a mi saját olajtársaságaink azok, akik valójában támogatnak bizonyos csoportokat, közvetetten vagy közvetlenül. Ezzel is foglalkoznunk kell. Súlyos felelősség nehezedik a kormányra, és további igényeket kell támasztanunk. Teljesen egyetértek munkatársammal, Raül Romevaval, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságnak teljes hozzáférési jogot és teljes vizsgálati jogot kell adni annak érdekében, hogy az emberek ebben a nehézségekkel sújtott országban a kellő időben igazságszolgáltatást lássanak. Köszönöm.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ahogy az ír katonák elindulnak Csádba, hogy megmentsék a szomszédos Szudánból érkező menekülteket, ez megint fájdalmasan emlékeztet engem arra, hogy a szudáni népirtás tragédiája napról napra folytatódik, végeláthatatlanul. Gratulálok, hogy az indítvány rosszalja az erőszakot, és hogy támogatja az ENSZ és AU missziókat Szudánban. „Egyesült harcvonalat kell mutatnunk” – javasolja az indítvány; és míg megtapsolom az elképzelést, nem látom, hogy ez hogyan történhetne meg. Látják, maga az ENSZ is hallgatólagosan megosztott ebben a kérdésben.

Az erőfeszítések csak addig tarthatnak, míg Kína, egy döntő tag, továbbra is fenntartja és elnyújtja a konfliktust azzal, hogy fegyverekkel látja el a régiót. Még egyszer, ujjal kell mutogatnunk Kínára, aki a khartoumi kormány fő támogatója. Kína kínai fegyvereket cserél szudáni olajra, és nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy lássuk, hogy ez az egyik legfontosabb módja annak, ahogyan a folyamatos konfliktust táplálják.

Nem szabadna elfogadnunk, hogy a fegyverexport kínai politikája titokban maradjon. Peking nem tesz közzé semmilyen információt a külföldi fegyverszállításról, és nem nyújtott be semmilyen adatot az ENSZ hagyományos fegyvereket tartalmazó jegyzékébe az elmúlt nyolc évben. A kínai fegyverexportot – némelyikük részt vett az egy perce ismertetett támadásban – több mint 2 milliárd USD összegre becsülik évente; kérdőre kell vonni őket azért a felelőtlenségért, amellyel párhuzamosan cselekszenek.

Ha ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk, akkor nem csak Szudán fog szenvedni. Kínai fegyverek találhatók Ausztráliában, Malájziában, Thaiföldön, Dél-Afrikában; rendszeres szállítmányokat küldenek Burmába és Nepálba. Ezért végül könyörögve kérem a Parlamentet, hogy ítélje el Kínát azért a szerepéért, amellyel támogatja a szudáni népirtást. Az mind rendben van, hogy támogatjuk a békét és az ENSZ szerepét, de ezt aktívan kell tennünk – ha nem, akkor azt kockáztatjuk, hogy hozzájárulunk a szudániak szenvedéséhez.

  Koenraad Dillen, az ITS képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, természetesen az Afrikai Unió darfúri békefenntartó erejében szolgáló tíz katona halála egy másik tragikus esemény. Ez a Parlament évek óta kifejezi aggodalmát a régióval kapcsolatban.

Nagyon sajnálom azonban, hogy még egyszer kihagytunk egy alkalmat arra, hogy felvessük a felelősség és Kína végzetes szerepének kérdését ebben a konfliktusban, mert újra el kell mondani, hogy az afrikai befolyásra törekvés közben Kína pusztító szerepet játszik a háborúsújtotta Szudánban. A Darfúrban megölt áldozatok hátán teszi ezt, és most közvetetten is, azoknak a katonáknak a vérével, akik a helyzetet segítenek stabilizálni.

Kétséges befektetéseikkel a kínaiak nagymértékben hozzájárultak az ottani rezsim háborús törekvéseihez. Európának éppen azt kell észrevennie, hogy minél erősebbek lesznek a kínaiak Afrikában, annál jobban veszít erejéből a demokrácia, szabadság és felelősségteljes kormányzás általunk hirdetett nyugati üzenete. Azonban Kína túl fontos kereskedelmi partnere Európának és az emberi jogokról és a demokráciáról szóló beszédek túl gyakran kényszerülnek a háttérbe, amikor a Reálpolitika belép a képbe.

  Colm Burke (PPE-DE). - Elnök asszony, nagyon sajnálom, hogy ismeretlen erők 10 afrikai uniós békefenntartót öltek meg 2007. szeptember 30-án a dél-darfúri Haskanitában. Legalább másik nyolc ember is súlyosan megsérült az Afrikai Unió szudáni missziójában (AMIS) szolgáló személyzetből, és további 40 még mindig nem került elő. Sürgetem a szudáni kormányt, hogy teljesen együttműködjön a támadás független kivizsgálásában, és hogy minden felelőst állítsanak az igazságszolgáltatás elé.

Ezek a halálesetek a régióban levő biztonsági helyzet veszélyességére figyelmeztetnek. Sajnos jelenleg nincs béke, de ennek ellenére a nemzetközi közösség felelőssége, beleértve az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy minél hamarabb megpróbáljon segíteni a régió biztosításában, és ezzel a békét megvalósítsák a jövőben.

A Csád, Közép-afrikai Köztársaság és Darfúr határában levő európai uniós missziónak is vigyáznia kell az előforduló emberveszteségek veszélyére. Senki nem mondta, hogy ez könnyű vállalkozás lesz. Fontos, hogy az EU tagállamok mobilizálják politikai, pénzügyi, logisztikai és technikai támogatásukat a misszió részét képező ír, francia, belga, lengyel és más csapatok számára. Nem szabad, hogy csapataink rosszul felszereltek legyenek, mint a bekerített AMIS katonák. Ha csapatainkat veszélyes környezetbe tesszük, akkor eszközt kell nekik adnunk, hogy megvédjék magukat. Ennek az EU-missziónak erőteljes hatásköre lesz erőszak alkalmazására, hivatkozva az ENSZ Alapokmányának VII. fejezetére, és a csapatokat biztatni kell, hogy alkalmazzák is. A békefenntartás az egyik legnemesebb hivatás, és tragikus, amikor békefenntartó veszti életét, miközben mások életét védi.

Ezért kell nyomás alatt tartanunk a részt vevő különböző feleket ...

(Az elnök kikapcsolja a hangszórót)

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). - (PL) A 2003 óta tartó darfúri konfliktus időnk legnagyobb humanitárius katasztrófája. Kétszázezer ember vesztette életét az etnikai tisztogatás és szervezett mészárlások eredményeként, és további két és fél milliót telepítettek ki. Menekültek milliói élnek félelemben, hogy mit hoz a holnap, és csak hétezer rosszul felszerelt katona vigyáz rájuk az Afrikai Unió békefenntartó erőitől, amely egyre inkább véres támadások középpontjává válik, mint például a tavaly szeptemberi támadás Haskanitában.

A helyzet ebben a régióban drámai módon romlik, és a humanitárius békeszervezetek képviselői emberrablás áldozataivá válnak. Ebben a helyzetben fontos a lehető leggyorsabban cselekedni, hogy elindítsák a közös ENSZ és afrikai uniós missziót, amelynek – a szudáni kormány beleegyezésével – most már erős felhatalmazással is rendelkeznie kell, amellyel teljes védelmet tudnak nyújtani a civil lakosságnak. A missziónak rendelkeznie kell a megfelelő számú katonával és a megfelelő mennyiségű felszereléssel és pénzzel. Az Európai Uniónak, az ENSZ-nek és az Afrikai Uniónak közös erőfeszítéseket kell tennie, hogy újra kezdjék a darfúri békefolyamatot és segítsenek igazságos és tartós megegyezést találni, amelyet valamennyi érdekelt fél aláír.

  Benita Ferrero-Waldner, a bizottság tagja. − Elnök asszony, az Európai Bizottságtól csatlakozunk az Európai Parlamenthez és erősen elítéljük az Afrikai Unió békefenntartóinak megölését Haskanitában, valamint más incidenseket is az elmúlt év során, és természetesen azt is, hogy még sokan nem kerültek elő.

Nem szabad azt színlelnünk, hogy még a jelenlegi Afrikai Unió szudáni missziója (AMIS) átvételének köszönhető nagyobb békefenntartó erő is könnyen meg tudja magát védeni, hogy biztosítsa az Európai Bizottság és sok más adományozó által támogatott hatalmas humanitárius akciót és tartsa fenn a békét, ha nincs béke, amelyet fenntarthatna.

Méltányoljuk, hogy a szudáni kormány elfogadja az ENSZ békefenntartó erő jelenlétét szudáni földön. A nemzetközi közösség többi részével együtt az a szándékunk, hogy a kormányt a szava mellett tartsuk. Örömmel vesszük a kormány szándékát, hogy fegyverszünetet jelentsen be, amikor Líbiában megkezdődnek a tárgyalások október 27-én, azonban a kormánynak tovább kell lépnie. Az Európai Bizottság felhívja a szudáni kormányt, hogy értelmesen kezdjen tárgyalásokba, amelyek célja a hatalom és vagyon jogos elosztása Darfúrban. Csatlakozunk az Európai Unió többi részéhez és felhívjuk magukat a lázadó mozgalmakat, hogy jelentsék be az öldöklés és banditizmus végét, amely beszennyezi ügyüket. Arra is felszólítjuk őket, hogy teljes szívvel vegyenek részt a sirte-i tárgyalásokon.

Ezenfelül, ahogy tudják, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1778. számú határozata, amelyet szeptember 25-én fogadtak el, nemzetközi többdimenziós erőt hatalmaz fel, hogy működjenek közre Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság észak-keleti részének stabilizálásához, és így a helyi civil lakosság, a menekültek és a kitelepítettek biztonságát is garantálják, és stabilizálják a helyzetet Szudánban.

Ezen az alapon az Általános Ügyek Tanácsa és a Külügyek Tanácsa október 15-én úgy határozott, hogy 3 000 csapatból álló átmeneti és többdimenziós európai erőt küld, az EUFOR Csádot, ahogy mi nevezzük, hogy rövidtávon támogassa és kiegészítse az ENSZ kontingens bevetését. Figyelembe véve a darfúri válság területi kiterjedését, az új EUFOR Csád misszió és az ENSZ rendőri missziójának szudáni bevetése az UNAMID-dal párhuzamosan úgy gondolom, fontos előrelépés a darfúri konfliktus tartós megoldásának elősegítésére és végül a szudáni menekültek önkéntes visszatérésére, akik Csádban telepedtek le. Elmondhatom, hogy ebben a pillanatban egy ír tábornok méri fel a helyzetet és vizsgálja meg, hogy pontosan hol vessék be az EUFOR-t.

De visszatérve magára a szudáni kérdésre, hadd mondjam el, hogy határozottan hisszük, hogy Szudán jövője a vagyon és a hatalom megosztásában, egy szövetségi kormányban és egy szövetségi megegyezésben rejlik. Ebben állapodott meg a kormány és a lázadók Naivashaban 2005 januárjában, amikor aláírták az átfogó békeszerződést, amely az észak és dél között dúló több évtizedes polgárháborúnak vetett véget. A nemzetközi közösségnek határozottan e mögött az átfogó békeszerződés mögött kell állnia. Mivel ha ezt a megegyezést fenn lehet tartani – igen, jelenleg ez nehéz, de ezeknek a nehézségeknek nem kell véglegesnek lenniük –, akkor ez erőteljesen demonstrálja majd, hogy hasonló megegyezéseket biztosan ki lehet terjeszteni Darfúrra.

Tehát az Európai Fejlesztési Alap keretében is kiterjesztett támogatás révén, amelyet Dél-Szudán felújítására és helyreállítására, valamint az egész ország hosszú távú igazságos és fenntartható fejlődésére nyújtanak, mi határozottan az átfogó békeszerződés mögött állunk. Az EU szudáni különleges képviselőjének törekvéseit is támogatjuk, hogy elősegítse a darfúri békét, és más adományozókkal együtt, készen állunk annak biztosítására, hogy a béke – Darfúr helyreállításának és felújításának formájában – a megújított békeszerződést szorosan kövesse.

Úgy gondolom, hogy minden fél – a kormány, a darfúri lázadók, Afrika horn-foki országai és a nemzetközi közösségek – érdekében áll, hogy Szudán együtt maradjon. Bármennyire is hosszúak és fáradságosak, és néha elcsüggesztőek lehetnek a sirte-i tárgyalások, azt hiszem, kitartónak kell lennünk a szudáni békéért. Az ország egysége a mi kezünkben marad.

  Elnök . – A vitát lezárom.

A szavazásra a vitákat követően kerül sor, a szavazások órájában – ami valójában a következő pont.