Elnök. − A következő napirendi pont az együttes tárgyalás a következőkről:

- a Tanács nyilatkozata a konszenzus kinyilvánításáról a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban, és

- Cornillet úr a Fejlesztési Bizottság nevében készített (A6-0372/2007) az Európai Unióról és a humanitárius segítségnyújtásról szóló jelentése [2007/2139(INI)].

  Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, előadó úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Cornillet úrnak és gratulálok a jelentéséhez, ami tökéletesen tárja fel a humanitárius erőkifejtések előtt álló kihívásokat, és különösen ahhoz, hogy tökéletesen feltárja, milyen megközelítést kell aklamazni az európai humanitárius tevékenységgel kapcsolatosan. Ez a jelentés létfontosságú hozzájárulás a Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes munkájához, ami az európai konszenzus jövőbeli létrehozását érinti a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban. Közös célkitűzésünk a jövőképünk és a humanitárius segítségnyújtási politika közös megközelítésének rögzítése a három intézmény által kiadott együttes nyilatkozatban. Úgy gondolom, kétség nem fér hozzá, hogy az Európai Parlament aktív részvétele elengedhetetlen a nyilatkozat elfogadási folyamatának sikeréhez.

Engedjék meg, hogy nagyon röviden megismételjem e politikai kezdeményezés okát: gyakorlatilag a humanitárius összefüggés megváltozott az utóbbi időben, és alkalmazkodnunk kell hozzá, ha azt szeretnénk, hogy a humanitárius tevékenységünk továbbra is következetes és hatékony legyen.

Melyek a fő változások, és mik a fő kihívások? Véleményem szerint a következőképp foglalhatók össze. Először, egyre több a konfliktus és a természeti csapás, és egyre több halálos áldozatot követelnek. Különösen az éghajlatváltozás okozza gyakran a természeti csapásokat: a közelmúlt mexikói árvizei a valóságot és ezen aggasztó trend mértékét tükrözik.

Másodszor, egyre több összetett válságnak és a konfliktusok természetében végbemenő jelentős változásnak vagyunk tanúi. A fegyveres konfliktusok során alkalmazott módszerek például egyre bonyolultabbá teszik a humanitárius szervezetek munkáját. A támadások kockázata és a segélyszállítmányok kifosztása sajnos mindennapos dolog, legyen az Darfurban vagy Szomáliában, Srí Lankán vagy Mianmarban, Kolumbiában vagy a Kongói Köztársaság keleti részén. Egyre többször vagyunk tanúi a nemzetközi humanitárius törvények megszegésének, és következésképp a humanitárius értékek korlátozásának.

Állandóan fennáll a veszély, hogy összekeverik a politikai és a humanitárius napirendet. Meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak, mivel a legnagyobb adományozó világszinten – úgy vélem, fontos hangsúlyozni, hogy együttesen a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás 40%-át tesszük ki – és mivel a nemzetközi jog és a többoldalúság egyik politikai pillérje, szerintem különös felelősséggel bír, hogy gondoskodjon a hatékony és megfelelő humanitárius segítségnyújtásról. Politikai katalizátorként léphetünk fel és lehetünk politikai irányadók, szolgálhatunk példával, és ezt kell tennünk. Ebben az összefüggésben közel egy esztendővel ezelőtt úgy határoztunk, hogy elindítjuk a kezdeményezést, hogy kifejezett konszenzusra jussunk az EU-szintű humanitárius segítségnyújtásról.

Cornillet úr jelentése híven tükrözi ezeket az aggályokat, és én természetesen támogatom a fő elemeket, amiket az Európai Parlament hangsúlyozni és védelmezni kíván az európai humanitárius konszenzus előkészítése során. Ez a konszenzus és a mind a 27 EU tagállamot és a közösséget felölelő megfelelő ellenőrzés először hoz létre közös politika alapértékeket, célkitűzéseket és alapelveket, a tagállamok és a Bizottság támogatásával, amelyek elősegítik a tagállamok és a Bizottság munkája kiegészítő jellegének és koordinációjának fejlesztését.

Melyek a konszenzustervezet főbb elemei? Az első a humanitárius elvek tiszteletben tartása: emberség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség. Önök természetesen tisztában vannak ezek jelentésével.

A második, hogy nemzetközi szinten erősíteni kell a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló törvények tiszteletben tartását és alkalmazását. Hadd mondjak el egy rövid anekdotát e tekintetben. Nem árulom el az ország nevét, de emlékszem, nem is olyan régen egy humanitárius szempontból különösen drámai műveleti területen voltam. Az ország egyik vezető alakját kérdezgettem, aki felelős volt a történtekért, és a következőt mondtam neki: „Ön nem tartja be a nemzetközi humanitárius törvényeket”. Szörnyű választ adott: „Valóban, de most háborús időket élünk”. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi humanitárius törvények pontosan a háborús időkre készültek. Ezért képzelhetik, hogy egyre távolabb és távolabb kerülünk tőlük, gyakorlatilag bármilyen reakció nélkül, vagy hogy egyre távolabb és távolabb kerülünk a legalapvetőbb előírásoktól e tekintetben.

Harmadszor, fejlesztenünk kell az adományozók gyakorlatát és módszereit, valamint a humanitárius szervezetekkel folytatott partnerkapcsolatot annak érdekében, hogy a segítségnyújtás hatékonyabb legyen.

Negyedszer, a tagállamok önkéntes kötelezettségvállalására van szükség a humanitárius tevékenységeink kiegészítő jellegének és koordinációjának erősítésére, és természetesen ez annál is inkább szükséges, mivel a bővítéssel már 27 tagállamunk van. A jövőbeli konszenzusnak általános keretet kell biztosítania a humanitárius segítségnyújtás és az EU egyéb külpolitikái közötti kapcsolat meghatározásához. A végső cél, hogy következetesebb és hatékonyabb legyen az EU humanitárius tevékenysége. Mindezek jelentősen hozzájárulnak a nemzetközi rendszer megerősítéséhez az ENSZ égisze alatt, és ezt a dolgot szeretném hangsúlyozni. Az európai megközelítés elősegítésére irányuló lépés célja természetesen nem az ENSZ központi szerepének gyengítése, vagy az azzal való versengés. Épp ellenkezőleg: megerősíti ezt a központi szerepet, és szomorúan tapasztaljuk az európai konszenzussal kapcsolatos zárkózottságot azon az alapon, hogy az ENSZ-szel versenyezne. Egyáltalán nem így van. Az ellenkezője igaz: a célja az európai pillér megerősítése az ENSZ keretén belül, és ezt mondanom sem kell.

A konszenzus kinyilvánításának tervezett szövege egyértelműen utal a konszenzus azon elemeire, amelyek a jövőben bizonyos mértékig alkotni fogják az Európai Unió humanitárius elméletét. Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek és a portugál elnökségnek a szöveg tárgyalása során végzett munkájukért. Most e háromoldalú eljárás utolsó szakaszába lépünk, ami lehetővé teszi, hogy teljesítsük a tervünket, miszerint december 18-án mindhárom intézmény aláírja az együttes nyilatkozatot.

A konszenzus kinyilvánítása még csak a folyamat eleje. Nem maga a vég, hanem egy folyamat eleje. Tudjuk, hogy ez a megközelítés jelentős erőkifejtéseket igényel, hogy biztosíthassuk, szavainkat tettek is követik. E célból a következő év elején egy cselekvési tervet mutatunk be a jövőbeli humanitárius konszenzus végrehajtásához. A konszenzus előkészítéséhez szükséges több hónapnyi vita során az Európai Parlament néhány nagyon konkrét javaslattal állt elő, és úgy érezzük, teljesen megfelelő ezeket is a cselekvés tervbe foglalni, például a humanitárius segítségnyújtási atlasz létrehozására irányuló javaslatukat, a fejlesztési atlasz mintájára.

Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek két témához, ami számot tart a Ház képviselőinek különös érdeklődésére. Ezek a humanitárius segítségnyújtás kvázi filozófiai elemeihez kapcsolódnak, amelyek egyes viták középpontjában állnak, mi több, a humanitárius segítségnyújtás céljának elemei.

Az első a „védelmi felelősség” kérdése. A Parlament javaslatát követően a konszenzus szövegtervezetében hangsúlyoztuk az országok e tekintetben tett kötelezettségvállalásait az ENSZ és a nemzetközi közösség keretein belül. Szeretném hangsúlyozni, hogy a humanitárius tevékenység és a védelmi felelősség két külön megközelítésen alapul, bár egy fontos dolog közös bennük, nevezetesen az, hogy véget vetnek az emberi szenvedésnek. El kell kerülnünk, hogy e két megközelítést összekeverjék, mert az károsíthatná a humanitárius tevékenységet végzők semlegességéről és függetlenségéről alkotott képet, pedig ez elengedhetetlen ahhoz, hogy segíthessünk a humanitárius válsággal sújtott polgárokon.

A védelmi felelősség elve még mindig viszonylag zavaros. Ez a fogalom régen és még ma is szorosan összefügg a szélsőséges körülmények között, humanitárius okokból, például a népirtás megakadályozására történő közbelépéshez és katonai beavatkozáshoz való jog elgondolásával Azonban pontosan emiatt az értelmezés miatt utasítja el néhány rendszer a védelmi felelősség elgondolását: a nyugatiak politikai álcájának gondolják, amellyel az imperializmusukat igazolhatják, amellyel nem a humanitárius érdekeken, hanem a hatalomvágyukon alapuló beavatkozásokat igazolhatják. Időnként összekeverik a védelmi felelősség és a védelmi humanitárius tevékenység tanát, ami többek között hagyományosan a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának megbízása. Humanitárius segítségnyújtásunkkal teljes mértékben támogatjuk ez utóbbi tevékenységet.

Cornillet úr jelentése egy nagyon aktuális kérdést is felvet a humanitárius politika megvitatásának intézményi keretével kapcsolatban. A Parlament kinevezett egy humanitárius segítségnyújtással foglalkozó állandó előadót, és ehhez gratulálunk neki. A jelentés jogosan veti fel a Tanács ilyen képviselőinek kérdését. A Bizottság nevében méltatjuk a portugál elnökség jelentős erőkifejtéseit, hogy a konszenzus fejlesztési munkacsoportban történő előkészítéséhez kellő időt biztosítsanak a Tanácsnak. A humanitárius politikával foglalkozó tanácsi csoport létrehozásáról szóló intézményi határozat természetesen a tagállamokon múlik, de teljes mértékben egyetértek Cornillet úrral abban, hogy létfontosságú egy megfelelő testület létrehozása, amely rendszeresen, az Unió egyéb külpolitikáival egyenlő félként kezelni tudja a humanitárius kérdéseket.

A humanitárius segítségnyújtás semleges és mindenféle politikai vagy egyéb célkitűzéstől független, de ez nem jelenti azt, hogy a politika teljesen ki van zárva. Épp ellenkezőleg: a humanitárius értékeket fenyegető elemek és szereplők politikai természetűek. A Lisszaboni Szerződés egyértelműen elismeri, hogy a humanitárius segítségnyújtás a nemzetközi tevékenységünk külön fejezetét képezi, és úgy érzem, ezt egy intézményi struktúrának is tükröznie kell.

E tekintetben el kell mondanom, hogy úgy érzem, egyre nagyobb trend – amit nem ítélek el, mert egyelőre nincs okom elítélni, mert semmi gyanús nem történik – azt hinni, például, hogy katonai logisztikai képességeit bizonyos fokig elég könnyen lehetne szorosabban bevonni a humanitárius területen.

Nem utasítok el semmit azonnal, azt azonban elmondom, hogy el kell utasítanunk egy olyan ágazat beavatkozását, amely nem rendelkezik humanitárius céllal. Megértem, hogy bizonyos konkrét esetekben katonai logisztikával segítik a humanitárius tevékenységeket. Azonban nem fogom tagadni, hogy én személy szerint jobban szeretném, ha az ilyen tevékenységek bizonyos országokhoz hasonlóan a külügyminiszterek politikai feladatai közé tartoznának, ahelyett, hogy egy vagy több védelmi miniszter szárnya alatt hajtanák végre őket.

Ez a vita folytatódik, de úgy érzem, egyre több közös dolgot találni a humanitárius terület ágazataiban vagy a logisztikában – a korpuszban –, amelyek vitathatatlanul zűrzavart okozhatnak.

Végezetül, elnök úr, Cornillet úr, hölgyeim és uraim, örömömre szolgál az Európai Közösség jelentős közreműködése a humanitárius erőkifejtésekben, és különösen tisztelgek minden férfi és nő előtt, aki terepen, nagyon nehéz körülmények között dolgozik, hogy humanitárius segítséget nyújtson azoknak, akiknek szüksége van rá.

Meggyőződésem, hogy ez a konszenzus rendszeresebb, koordinált tevékenységet tesz lehetővé. Bizonyos fokig a tan, az alapelvek alapja és valódi keretet biztosít az európai szintű állandó koordináció számára. E jövőbeli konszenzus alapján sokkal hatékonyabbak lehetünk, és végeredményben ez a célkitűzés.

  Thierry Cornillet, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, próbálom nem ismételni a biztos úr imént elhangzott kiváló érvelését.

Egy teljesen új környezetben fejlődünk. Olyannyira, hogy az erre szánt Alkotmány és az egyszerűsített Szerződés is magában foglalja, egy teljes uniós politikát állítunk össze, és, ahogy a biztos úr nyilatkozta, mi vagyunk a támogatás legnagyobb forrása a világon.

Ebben a környezetben kell vizsgálni ezt a jelentést. Ez nem csak a Bizottság közleményére adott válasz, hanem a kollégáimmal elért konszenzus munkadokumentuma. A három intézmény most fog először együttes dokumentumot kiadni. Először, a humanitárius segítségnyújtásról szóló rendelet 1996. évi elfogadása óta. Itt volt az ideje egy jól átgondolt szövegnek, ami a három intézményünk számára általános politikai nyilatkozatot tartalmaz a humanitárius segítségnyújtásról.

Szeretném hangsúlyozni a megbeszélés során tanúsított kiváló együttműködést, mind a Fejlesztési Bizottságban, ahol a jelentésem egyhangúlag elfogadásra került, mind az Európai Bizottsággal és a portugál elnökséggel.

Szeretném továbbá hangsúlyozni, hogy a képviselők 12 konkrét kérdést, valamint egy költségvetési kérdést támogattak. Szeretném őket körvonalazni, hogy elmagyarázzam először, hogy milyen mértékben és miért támogatjuk őket, és különösen, hogy elmondjam, hogy ezek a kérdések bekerültek a konszenzusba, és az Európai Parlament elégedett volt minden kérdéssel, amit kért.

Az első kérdés tekintetében, a természeti csapások témájához szorosan kapcsolódva szerettük volna a humanitárius tevékenység új meghatározását, mert természetesen vannak fegyveres konfliktusok, amelyeket természetüknél fogva nem feltétlenül lehet megjósolni, és vannak olyan katasztrófák, amelyek paradox módon lassan előre láthatók lesznek, különösen az éghajlatváltozás következtében. Tudjuk, hogy néhány országban lesznek katasztrófák, még ha nem is tudjuk, hogy pontosan mikor: erre egy példa a délkelet-ázsiai áradások. Reméljük tehát, hogy a humanitárius tevékenység határait sokkal hamarabb le lehet fektetni, a személyzet képzésével és előzetes helymeghatározással. Aztán egy későbbi szakaszban tisztán látjuk a szürke területet, ami részben még mindig a humanitárius erőkifejtésekhez tartozik, de már kezd újjáépítéssé válni, és végül fejlesztési támogatássá alakul át.

Szilárd meggyőződésünk volt, hogy ezeket a határokat ki kell terjeszteni, és ennek költségvetési hatásai is lennének, amelyekről a későbbiekben fogok szót ejteni. Ezen határok másik fontos eleme, ami a Parlamentet illeti, az elfelejtett válságok, amelyeket elfeledett a közvélemény, de nem azok, akik benne élnek. Például, Kolumbiában majdnem annyian kényszerültek elhagyni a lakóhelyüket mint Darfurban, és ez indokolja a figyelmünket.

A második kérdés természetesen a humanitárius segítségnyújtás és az elveinek meghatározása, amelyeket a biztos úr is megfogalmazott: emberség, semlegesség, pártatlanság és függetlenség. A konszenzus meghatározza ezen intézkedési elveket, amelyeken intézményünk humanitárius tevékenysége alapul.

Végezetül, kiemeltük a legérzékenyebb csoportokat, különös tekintettel a nőkre, a nemre és a nők humanitárius tevékenységekben játszott konkrét szerepére. Hangsúlyozni kívántuk továbbá a helyi szereplők és a civil társadalom szerepét. Erre a témára visszatérek az élelmiszersegély kapcsán.

A katonai erőforrások felhasználását illetően – és a biztos úr nagyon világos volt a témában – a katonai erőforrásokat, különösen a logisztikai erőforrásokat – itt természetesen a helikopterekre gondolok, amelyek létfontosságúak lehetnek egy arcvonali beavatkozásnál természeti csapás esetén – csak végső esetben szabad felhasználni, megbízás keretein belül, hogy használatuk mindenképpen egyértelműen legyen meghatározva. Mindig fennáll a kockázat, hogy a konfliktus résztvevőinek, vagy fegyveres konfliktus résztvevőinek tartják őket, ezért fontos ezt igen részletesen vizsgálni. Ugyanez vonatkozik a polgári védelemre: itt is reméljük, hogy a polgári védelem eszközei mindig kivételt képeznek és egyértelmű keret határain belül mozognak, hogy biztosítsuk, a humanitárius erőkifejtést nem homályosítja el azon résztvevők beavatkozása, akik nem közvetlenül arcvonalbeli szereplők.

Itt, az Európai Parlamentben természetesen támogatjuk az ENSZ reformjait, egy kikötéssel, biztos úr. Reméljük, hogy a CERF számára kiutalandó alapok extra alapok. Nincs ok arra, hogy intézményeinket megfosszuk a lehetőségtől, hogy különösen az ECHO főigazgatóságon keresztül hajtóerőként lépjenek fel. Ha a tagállamok vagy más adományozók hozzá kívánnak járulni az ENSZ arcvonali beavatkozásokra teremtett alapjaihoz, az nem válhat az eddigiek kárára, és ezeken túl és fölül kell lennie.

A számunkra szintén nagyon fontos aspektus az élelmiszersegély. Természetesen szerepel a humanitárius segítségnyújtási keretben, de hangsúlyozni kívántuk, hogy néha káros hatása lehet, mert rombolja a helyi piacokat. Amikor az élelmiszersegélyt felajánlják, de nem gondolják át kellőképpen, megszegheti a primo non nocere alapelvet: „ne árts”. Fontos más országok példájából tanulni, akik közismertek a humanitárius tevékenységükről, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat.

Végezetül a védelmi felelősségről ejtenék szót. A biztos úr rendkívül fontos dolgokat mondott, és teljes mértékben támogatjuk a beavatkozási joggal és azzal kapcsolatos megjegyzéseit, hogy álljunk meg és gondolkodjunk, és teljes mértékben tiszteletben kell tartani a humanitárius erőkifejtéseket, amelyek EU szinten szankciók megvitatását eredményezhetik. Végre sikerült biztosítani a képviselőnket, és köszönöm, hogy erre rámutatott.

Egyszerűen azt szeretnénk, ha ez a konszenzusjelentés nem csak egy sor alapelvet foglalna magában, hanem egy ütemtervet is, amiről – és erről megállapodás született – éves megbeszélésünk lesz, hogy a Parlament is teljes szerepet tölthessen be.

  Vittorio Agnoletto, a Külügyi Bizottság véleményének szövegezője. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Külügyi Bizottság támogatja Michel biztos úr intézményközi nyilatkozatra irányuló javaslatát az európai konszenzusról a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban, de a 27 tagállam saját kormányai még mindig nemzeti politikák céljaira törekednek a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban, amelyek néha jelentősen eltérnek Európa céljaitól.

A Tanács és a tagállamok tegyék erkölcsi és politikai kötelességükké a humanitárius segítségnyújtást, amit inkább a segítségnyújtás hatékonysága, mint a nemzeti vagy posztkoloniál érdekek vezérelnek. Nem szorítkozhatunk rizs és kenyér osztogatására, bármennyire is szükséges. Az EU humanitárius segítségnyújtását politikai és diplomáciai tevékenységnek kell követni, amely a nemzetközi jogszabályoknak, különösen a nemzetközi humanitárius törvényeknek való megfelelést prioritássá teszi az úgynevezett kedvezményezett állam számára. Az emberség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapelvét őrizni kell, és tartózkodni kell mindenféle aktív katonai beavatkozástól a humanitárius segítségnyújtás területén.

Ezen alapelvek nem betartása hátrányos lehet mind a humanitárius dolgozók, mind az érintett népesség számára. Fontos, hogy ne feledjük azt sem, hogy a humanitárius segítségnyújtási műveletekben különös figyelmet kell fordítani a legérzékenyebb csoportokra, például a nőkre és a gyerekekre.

  Filip Kaczmarek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja üdvözölte az Európai Bizottság közleményét az Európai Parlament és az Európai Tanács számára, amely „A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus felé” címet viseli.

Ne feledjük, hogy az Európai Unió a humanitárius segítségnyújtás legnagyobb adományozója a világon. 2006-ban 2 milliárd eurót utalt ki humanitárius segítségnyújtásra. Ezek az alapok a világ 75 országában 100 millió embernek hoztak segítséget.

Ráadásul az Európai Unióban rejlő lehetőségek nincsenek teljes mértékben kiaknázva. Ezt a legutóbbi OECD-jelentés is megerősítette, amely rámutat a szerkezeti hiányosságokra és az Európai Unió tevékenységeivel kapcsolatos bizonyos ellentmondásokra. Az Európai Unió három legnagyobb intézményének együttes és egyértelmű nyilatkozata kivételes lehetőség a politikai konszenzus elérésére azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió miként reagáljon a világban felmerülő egyre összetettebb válsághelyzetekre.

A nyilatkozat lehetővé teszi a humanitárius segítségnyújtás keretének és meghatározásának kidolgozását, és az Európai Unió alapelveinek és stratégiájának létrehozását a segítségnyújtással kapcsolatban azok számára, akiknek erre a legnagyobb szüksége van. Továbbá, a nyilatkozat elősegíti az egységes európai uniós álláspont kidolgozását és bemutatását, amelyben számos humanitárius szervezet vesz részt. Emellett lehetővé teszi, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Európai Unió nem csupán a humanitárius segítségnyújtásra összpontosít, hanem részt vesz az okok elemzésében is, amik miatt ilyen segítségnyújtásra van szükség.

Amikor lehetséges, igyekszünk segítséget nyújtani a megfelelő politikai megoldások megtalálásában, amelyekkel ki lehet küszöbölni a fent említett okokat. Úgy vélem, hogy Cornillet úr, az előadó kiválóan elemezte az összetett és bonyolult összefüggést, amelyben humanitárius segítséget nyújtottak az elmúlt 15 évben. Michel biztos úr ma már utalt erre a bonyolultságra.

A körülmények változnak, és ennek eredményeképp az Európai Unió és a nemzetközi közösség egésze új kihívásokkal áll szemben. A változások közé tartozik például a fegyveres konfliktusok természetének alapvető különbsége, és a természeti csapások gyakoribb előfordulása, amelyek hatása egyre fájdalmasabb. A belső konfliktusok száma is nő, ezért egyre több a menekült. Sok helyütt figyelmen kívül hagyják vagy szándékosan megszegik a nemzetközi humanitárius törvényeket. A nemzetközi humanitárius szervezetekhez tartozó dolgozókat egyre nagyobb veszély fenyegeti. Egyre többen vesznek részt a humanitárius segítségnyújtásban.

Ezért egyetértek az előadóval, hogy technikai és politikai szinten elengedhetetlen a humanitárius segítségnyújtás kiegészítő jellege, következetessége, hatékonysága és koordinációja az Unió 25 tagállama között, a sine qua non az Európai Unió vezető státuszának erősítéséhez a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás területén. Ez az erős európai politika kidolgozásához is szükséges a nemzetközi intézmények összefüggésében, egy olyan politikához, amely jobban megfelel az Unió által rendelkezésre bocsátott költségvetési erőforrásoknak.

Szeretném megemlíteni az úgynevezett védelmi kötelességet. Támogatom az előadó véleményét, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania abban, hogy ez a fogalom valósággá váljon. Ehhez prioritást kell adni a diplomáciai és megelőző tevékenységeknek, támogatni kell a kormányokat abban, hogy eleget tegyenek a kötelességüknek és megvédjék a polgáraikat és szükség esetén megfelelő nyomást kell alkalmazni. Ez utóbbi diplomáciai és gazdasági szankciókat is magába foglalhat. Az erő használatára, például a katonai beavatkozása csak végső és kivételes esetben kerülhet sor, a nemzetközi jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartásával és betartásával.

  Alain Hutchinson, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először szeretnék köszönetet mondani kollégánknak, Cornillet úrnak a jelentésen végzett munkájáért, és a vitákért, amiket a Fejlesztési Bizottságban vezetett. Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak is a helytálló elemzéséért a vita elején.

A humanitárius segítségnyújtásról szóló jelentés középpontjában helyesen a humanitárius személyzet és az áldozatokhoz való hozzáférés szerepel, ez a két fő kérdés, amellyel a humanitárius segítségnyújtásnak foglalkoznia kell most, és egyre többet a jövőben. E tekintetben szeretném hangsúlyozni, ahogy a biztos úr, hogy a fegyveres erők felhasználásának módja elhomályosíthatja a humanitárius tevékenykedőkről kialakított képet. A katonai erőforrások használata időnként a humanitárius dolgozók kíséretére elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy a civil szervezetek és csapataik elvesztik az eddigi immunitásukat a területen.

Mi több, az áldozatok elérése és bizonyos szólásszabadság követelése érdekében lényeges, hogy látszólag sem vegyünk részt ezekben a konfliktusokban, vagy ne függjünk a szervezetek származási országának politikáitól. A konfliktus térségeiben a közelmúltban lezajlott változások miatt összetettebb lett a civil szervezetek pozicionálásának megítélése. Különösen Darfurban több nemzetközi civil szervezet, köztük a Médecins du Monde, mondja, hogy egyre nehezebben érik el az áldozatokat a lakhelyüket elhagyni kényszerülők számára létesített táborokon kívül, és új erőszakos kitörések vannak a polgárok és a humanitárius dolgozók ellen. Mozgásterük attól függ, hogy meg tudják erősíteni a területen fellépő fegyveres erőktől és bárminemű politikai hovatartozástól való függetlenségüket.

Azt is fontos megjegyezni, hogy a humanitárius civil szervezetek pénzügyi erőforrásainak egyre nagyobb része származik pénzintézetektől, különösen az európai intézetektől. Ez a helyzet tovább erősítheti ezekkel a civil szervezetekkel szembeni bizalmatlanságot, amelyek néha tapasztalják, hogy tevékenységeiket összekeverik az adományozó országok vagy az Unió geo-stratégiai álláspontjával. Ez okból kívánom hangsúlyozni, hogy az állami támogatás növekedése, bár üdvözöljük és kiváló dolognak tartjuk, nem szabad, hogy a civil szervezetek kihasználásához vezessen.

Az elmúlt tíz évben több mint 1 000 humanitárius dolgozót öltek meg több mint 500, civil segítségnyújtási műveletek ellen intézett támadás során. Ha nem teszünk meg mindent, hogy garantáljuk a civil szervezetek függetlenségét, az intézkedési lehetőségeik kétségkívül csökkennek, és ennek következtében nagymértékben csökkenni fog azon térségek száma, ahol alkalmazzák a nemzetközi humanitárius törvényeket.

A média hozzáállása miatt ma az egész világ Zoé Bárkájára koncentrál, ami az elismert struktúrákkal és igen bátor, és remek emberi és szakmai tulajdonságokkal rendelkező dolgozókkal bíró humanitárius műveletek többségéhez képest elképesztően apró amatőr szervezet. Nem szabad hagyni, hogy ez az elkülönült eset rontsa a többi humanitárius segítségnyújtó hitelét. Ellenkezőleg, arra emlékeztet bennünket, hogy elengedhetetlen, hogy a humanitárius műveleteket szigorúan a nemzetközi humanitárius törvényeknek és az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak megfelelően hajtsák végre.

Üdvözöljük tehát, hogy ez az európai konszenzus, amelyet a következő ülésen fogadnak el, tartalmazza a kérésünket, hogy a Tanácsban hozzanak létre egy formális struktúrát, amely konkrétan a humanitárius kérdésekért, valamint a konszenzus és az azt kísérő cselekvési terv éves felülvizsgálatáért felelős.

  Toomas Savi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Először Cornillet úr jelentésének 21. bekezdésére szeretnék utalni, amely úgy tekinti, hogy a konszenzusnak fel kell ismernie és jobban meg kell határoznia a humanitárius segítségnyújtás különböző szereplőinek eltérő szerepeit, megbízatásait és komparatív előnyeit.

Az új tagállamok esetében van néhány olyan ország, köztük hazám is, amely másokkal együttműködve, a szakértelmet összegyűjtve, az egyéni know-howt megosztva tud a leghatékonyabban teljesíteni. Ha a gyakorlatban is alkalmazzák, ez sokat profitálhat az EU humanitárius cselekvéseiből és az új tagállamoknak lehetővé tenné, hogy az európai politikákban jobban részt vegyenek. Ugyanakkor az Európai Uniónak készen kell állnia, hogy centralizálja ügynökségeit, hogy fellépéseit a lehető legjobb módon koordinálja.

A második megjegyzésem, hogy az új tagállamok meglehetősen szerény mértékben járulnak hozzá a humanitárius segítségnyújtáshoz. Az új tagállamok, amelyek mintegy két évtizeddel ezelőtt fejlesztési támogatásokra és humanitárius segélyekre szorultak, most gyors gazdasági növekedést produkálnak. Arra biztatom ezeket az országokat, hogy lényegesen növeljék hozzájárulásukat és ne felejtsék el, hogy ez ugyanolyan módja a kevésbé fejlett országok segítésének, mint ahogy a fejlett országok nem is olyan régen nekik segítettek.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az európai társadalmakban jelenleg elterjedt a meggyőződés, miszerint erkölcsi kötelességünk humanitárius segítségnyújtás a válsághelyzetek áldozatainak. Legyünk büszkék arra, hogy az Európai Unió nyújtja a legtöbb segítséget.

Mindazonáltal a természeti csapások és egyéb válsághelyzetek mértékének köszönhetően gyakran megesik, hogy a segítség nem megfelelő, vagy késlekedik az odaítélése. Olykor azokhoz nem jut el a segítség, akik a legjobban rászorulnak. A segítségnyújtás hatékonyságát nagyban fejleszthetné a jó szervezés, többek között a többi segítségnyújtó együttműködése, pontos alapelvek és egyértelmű feltételek. Fontos a humanitárius segítségnyújtás összehangolása a fejlesztési támogatással. Ez lehetőséget biztosít a kedvezményezettek számára, hogy önellátók legyenek, azaz a jövőben ne támaszkodjanak a segítségnyújtásra. Ezért ilyen fontos az európai konszenzus a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban. Egy másik aktuális szempont, hogy az önkénteseket meg kell védeni az erőszaktól.

  Kyriacos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a ma megvitatott jelentés hangsúlyozza, hogy az EU humanitárius tevékenységét alapelveknek kell irányítani, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos szabályok és bevált gyakorlat szerint. Amikor ilyesmit olvasunk, elgondolkodhatunk az EU kettős szerepéről, egy kézzel ad, a másikkal elvesz. Palesztina ügye jó példa. Itt pénzt adunk, hogy humanitárius mivoltunkat fitogtassuk, ugyanakkor külpolitikánk 1,5 millió embert rekeszt ki gazdasági és szociális szempontból, és nem adunk nekik reményt a jövőbeli fejlődésre. A tanulság ebből az, hogy reális külpolitika nélkül nincs értelme a humanitárius segítségnyújtásnak: e kettő kéz a kézben jár. Itt az ideje, hogy a Bizottság ráébredjen.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztel elnök úr! Az elmúlt években több humanitárius válságra és nem kevesebb sürgősségi segélyprogramra volt példa. Mindennap szenvednek emberek az élelmiszerhiánytól és betegségektől; minden évben számtalan természeti katasztrófa történik, amely ezreket hagy fedél, és a megszokott életbe való visszakerülés esélye nélkül.

Az ilyen válságok esetében a legfontosabb dolog a terület és az emberek biztonságának biztosítása, az egészségügyi igények teljesítése, az élelmiszer, víz és szállás biztosítása. Ezek a sürgős feladatok nagyon fontosak és minden erőfeszítést ezekre kell fordítani. Sajnos azonban néhány országban az élesedő belföldi konfliktusok miatt az áldozatok csak korlátozottan férnek hozzá a humanitárius segélyekhez, a humanitárius segélymunkások élete pedig veszélyben van.

Néha, miután a közvetlen válság véget ér és a segélynyújtás befejeződik, a szenvedés újból súlyos lehet, mert semmi nem történt annak érdekében, hogy segítsenek az embereknek az újjáépítésben, és abban, hogy hosszú távon önállóak legyenek. Ez a legfontosabb feladatunk: akkor segítsünk másoknak, amikor arra a leginkább szükségük van. Nem engedhetjük meg, hogy továbbra is fennálljanak az ezzel kapcsolatos problémák és más módot kell találnuk arra, hogy rövid- és hosszú távon egyaránt segítsünk.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, gratulálok Cornillet úrnak a humanitárius segítségnyújtásról szóló hihetetlenül professzionális jelentéséhez. Nem csökken az ilyen segítségnyújtásra irányuló igény, sőt, a természeti csapások száma és hatása egyre nő. A fejlődő országokban nem csökkent a fegyveres konfliktusok száma, mindössze jellegükben változtak. A humanitárius dolgozók gyakran kerülnek szembe támadásokkal vagy a nemzetközi jogszabályokat sértő egyéb tevékenységekkel. A világ összes humanitárius segítségnyújtásának 40%-át az európaiak adták, közvetlenül a tagállamokon vagy az EU-n keresztül. Csak az elmúlt évben 2 milliárd euróra rúgott ez a támogatás. Ez elég ahhoz, hogy hatékonyabb segítségnyújtásra törekedjünk. Tudjuk, hogy rendszeresnek kell lennie és jól össze kell hangolni a többi résztvevővel.

Egyetértek azzal, hogy a humanitárius segítségnyújtást össze kell kapcsolni a fejlesztési támogatással. Kéz a kézben kellene járnia a politikai és diplomáciai tevékenységekkel is, nevezetesen a humanitárius dolgozók védelmével és annak biztosításával, hogy eljussanak a beavatkozás térségére.

A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos egyik érdekes adat szerint tízből kilenc európai támogatja. Felük hiszi, hogy a humanitárius segítségnyújtás hatékonyabb, ha uniós, mint ha nemzeti szinten biztosítják. Ezért logikus, hogy a humanitárius segítségnyújtás idén az EU külön politikai területe lett. Ez természetesen hatalmas kötelezettségvállalás is. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a humanitárius segítségnyújtás nem a válságkezelés eszköze: nem szabad, hogy hatással legyen a helyi politikára vagy piacokra, és függetlennek kell maradnia a politikai körülményektől. Ezért teljesen azonosulok a segítségnyújtás alapelveivel, például az emberséggel, a pártatlansággal, a semlegességgel, a függetlenséggel, az azonnalisággal és a hatékonysággal. Támogatom a Központi Sürgősségi Segélyalap ötletét, mert a katasztrófák mindig gyors beavatkozást igényelnek. Támogatom a közös EU-s keretet az igényfelmérés céljából.

  Corina Creţu (PSE). - Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék én is gratulálni az előadónknak, Cornillet úrnak a kemény és értékes munkájáért ezzel a nagyon összetett témával kapcsolatban. Szeretném köszönteni Michel biztos urat is, és kiemelném a Parlament Fejlesztési Bizottságával való jó együttműködésre vonatkozó felhívását.

A humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó európai konszenzus nagyon fontos szerepet fog játszani a humanitárius politikák fejlesztésében. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy erről közösen egyezett meg a Tanács, a Parlament és a Bizottság. Ezzel arra törekszünk, hogy megerősítsük a humanitárius elvekkel kapcsolatos elkötelezettségünket és megteremtsük a szorosabb együttműködés alapját, hogy az elkövetkezendő években biztosítsuk az EU humanitárius segélyeinek leghatékonyabb végrehajtását és segítsünk a humanitárius válságtól szenvedő embereknek.

A Fejlesztési Bizottság tagjaként örülök annak, hogy a végleges szöveg olyan kulcselemeket is tartalmaz, mint a védelmi felelőségről szóló ENSZ-határozat kifejezett említése, és figyelembe veszik a kiszolgáltatott népesség speciális igényeit, különös figyelemmel a gyerekekre, nőkre, idősekre, betegekre és fogyatékkal élőkre. A humanitárius segélynyújtásra vonatkozó rendelkezések évenkénti felülvizsgálatának lehetőségéről is szó esik a szövegben, amely egy nagyon fontos rész, és amely lehetővé teszi az igényeknek megfelelő pénzügyi támogatás alapján történő humanitárius fellépést. Továbbá a szöveg említést tesz a helyi támogatási kapacitások felhasználásának ötletéről, illetve a területen tevékenykedő nemkormányzati szervekről, amely a humanitárius vészhelyzetekben való gyorsabb és jobb fellépéshez lehetővé teszi a helyi körülményekre vonatkozó tudás és szakértelem felhasználását.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy azok, akik a leginkább szenvednek a természeti vagy emberi katasztrófáktól, azok, akik a szegénység miatt már amúgy is sérülékeny helyzetben vannak. Főleg fejlődő országokban élőkről van szó, akiknek kevés lehetőségük van a jobb életre. Ezért fontos, hogy az Európai Unió a szolidaritás és a támogatás üzenetét küldje feléjük. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, elengedhetetlen a humanitárius vészhelyzet esetén a megfelelő, gyors és hatékony fellépés. A jobb koordináció szintén lényeges ahhoz, hogy jobb kapcsolatot lehessen teremteni a segélyezés, a rehabilitáció és a fejlesztés között annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy a katasztrófa utóélete a lehető legkevesebb emberi életet követelje.

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök úr, biztos úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak a kiegyensúlyozott jelentésért ebben a nagyon fontos témában. Kevés ügy fontosabb az Uniónk számára mint az, hogy reagálhassunk, és erőteljesen reagálhassunk, ha kitör a háború vagy természeti katasztrófák történnek. Az EU-ban megvan az akarat és a képesség, de ennél többre van szükség.

Hadd érintsek két kényes kérdést. Először, bizonyos esetekben véleményem szerint ésszerű, ha katonai fellépést tudunk alkalmazni a humanitárius erőkifejtések védelmére. Darfurban közvetlen fegyveres védelemre van szükség a humanitárius erőkifejtések nyújtásához. Itt elsődlegesen az eredményt kell figyelembe vennünk – életeket mentünk.

Másodszor, a segítséget demokratikus fejlesztésre is fel lehet használni. Itt is az eredményeket kell figyelembe vennünk. Hadd mondjak egy konkrét példát, amit a biztos úr jól ismer. Eritreában egy svéd újságíró több mint hat évet töltött börtönben egyszerűen azért, mert a szólásszabadságát gyakorolta. Harminc svéd főszerkesztő követeli, hogy összefüggést állapítsanak meg a svéd segítségnyújtás és David Isaak bebörtönzése között, mert hogy ez az újságíró neve. Hajlok arra, hogy melléjük álljak. Eritreának tudnia kell, hogy eltűnik a segítségnyújtási hajlandóság, ha valahol olyan égbekiáltóan visszaélnek a demokratikus alapelvekkel, mint jelenleg Eritreában.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). - (CS) Michel biztos úr és Cornillet úr, köszönöm a munkájukat. Hölgyeim és uraim, a nagyon várt és értékes szöveg már a címben vesztett értékéből: földrajzi értelemben véve az EU csak egy része Európának, kivéve, ha az Unión kívüli országokkal, például Oroszországgal, Ukrajnával, Törökországgal, Kazahsztánnal, Szerbiával, Belarusszal és a többiekkel is megkezdődtek a Bizottság javaslatáról szóló tárgyalások, de természetesen nem így van. Támogatom e kiváló és igen várt állásfoglalás elfogadását. Azonban hogyan biztosítjuk betartásukat transzatlanti szomszédaink börtöneiben, Guántanamóban vagy Afganisztánban? Vagy egyetértünk a gyakorlatukkal a transzatlanti partnerség elmélyítésével összefüggésben? Igen, az állásfoglalás szükséges és helyes. Azonban vizsgáljuk meg, miként ösztönözhetnénk transzatlanti partnereinket a humanitárius alapelvek elismerésére és alkalmazására. Különben a mások által előidézett kérdések megoldásával fogunk küszködni.

  Luis Yañez-Barnuevo García (PSE). - (ES) Elnök úr, e késői órán gyorsan lezárom beszédem az előadót, Cornillet urat illető gratulációval, és a biztos úrnak is gratulálok a javaslatához és a felszólalásához, csak ismételni tudom a képviselőcsoportom szóvivője, Hutchinson úr szavait, és önnek adom az így megtakarított egy percet, biztos úr.

Apropó, Borrell úr azt mondta, hogy Michel biztos úr zseniálisan szerepelt a múlt hétvégi lisszaboni találkozón.

Elnök úr, egy percet megtakarítottam.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, röviden szeretnék köszönetet mondani Cornillet úr jelentésének és a Bizottság álláspontjainak széles körű támogatottságáért.

Az elfeledett válságokra adott reakció pontosan a munka jobb elosztása. Egyértelmű, hogy ha nincs munkamegosztás, és a humanitárius segítségnyújtás vagy fejlesztés politikai lehetőségtől függ, az ország külpolitikájától, természetes, hogy lesznek elfeledett válságok és árva országok; ezért a munkamegosztás az egyetlen válasz.

A kiválóan fejlődő és már végrehajtott fejlesztési atlaszhoz hasonlóan a humanitárius atlasz ötlete egyértelműen jó megoldás. Egyetértek a sok felszólalóval, akik megemlítették a helyi erők és a civil társadalom bevonása létfontosságú szerepének hangsúlyozására irányuló igényt.

A CERF-et illetően teljes mértékben egyetértek – és ezt több alkalommal elmondtam az ENSZ-nek, az OCHÁ-nak, mindenkinek, és önök ismerik az álláspontomat – az ECHO nem fog hozzájárulni a CERF-hez, amíg további alapok nem állnak rendelkezésre. Az ECHO minden évben elkölt mindent, ami humanitárius tevékenységekre rendelkezésére áll, és ha az ECHO hozzájárulása szükséges, akkor az ezen felül kell, hogy legyen.

Másodszor, a valóságban az ECHO az európai CERF. Ezt fontos észben tartani. Ezért nincs nagy igény rá. Az ECHO épp olyan rugalmas – álmaimban ugyanolyan rugalmas, mint a fejlesztési ágazat – és talán rugalmasabb, mint a CERF. Harmadszor, szeretném, ha az ENSZ a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos alapvető feladataira koncentrálna, ami alapvetően a humanitárius segítségnyújtás koordinációja, és itt jön a képbe az OCHA. E tekintetben is fontos feladatok vannak hátra.

Hutchinson úr nagyon fontos kérdést tett fel a civil szervezeteknek és a civil társadalom szereplőinek adott leírásról, vagy bizonyos fokig címkéről – még akkor is, ha ez egy veszélyes szó. Egyetértek vele abban, hogy természetesen nem hagyhatjuk, hogy egyik vagy másik szervezet miatt nyilvánosan szidalmazzák a civil szervezeteket. Futólag megemlítem, hogy a Bizottság soha nem vett részt a Zoé Bárkájában, soha nem finanszírozta és nem használta ügynökeként, és a félreértés elkerülése végett szeretném, ha ezt tudnák.

Ha már itt tartunk, az ön által felvetett kérdésről egy másik jut eszembe, amit talán meg kellene vitatnunk a civil szervezetekkel – és már volt lehetőségem erről beszélni – nevezetesen, egy főhatóság létrehozása a civil szervezetek és a civil társadalom résztvevői számára, ami kizárólag a civil szervezetek és a civil társadalom képviselőiből állna. Tehát az állami hatóságok nem képviseltethetik magukat ebben a főhatóságban, és láttam, hogy Bernard Kouchner reagált erre a javaslatra. Bizonyos fokig lehetne például az orvosi kamara vagy más szakmai szervezet a mintája, amelyek maguk oldanak meg egy sor problémát, ami egyébként felmerülhet, a magatartási és etikai kódex alapján. Ez az egyik javaslat, amit előterjesztek, bár érdemes lenne részletesebben vizsgálni.

Ami az új tagállamokat illeti, nagy örömömre szolgál megjegyezni, hogy nagyfokú hajlandóságot mutat különösen némelyikük – és különösen a Cseh Köztársaság jut az eszembe – a nemzetközi szolidaritás kimutatására a jövőbeli nagyobb humanitárius segítségnyújtáson keresztül.

Fontos arra is rámutatni, hogy (az EU25) hat tagállama egyedül nyújtja az Európai Unió összes támogatásának 49%-át, és a többi 19 tagállam részesedése az össztámogatás 18%-át teszi ki. A kötelezettségvállalás a humanitárius területen tehát korántsem kiegyensúlyozott.

Palesztinát illetően nem hiszem, hogy az Európai Unió egyik kézzel ad, a másikkal pedig elvesz. Természetesen kérdések övezik, hogy a fejlesztési támogatásunk és különösen a humanitárius segítségnyújtásunk gyakran a palesztin helyzettől tesszük függővé, de nem érzem úgy, hogy az Európai Unió, és különösen a Bizottság megérdemelné, hogy azzal vádolják, hogy ugyanannyit elvesz, mint amennyi ad.

Schmidt úr, szeretnék egy rövid megjegyzést fűzni az eritreai humanitárius segítségnyújtáshoz. Eritreában nincs humanitárius segítségnyújtás, ott egyetlen fillért nem költünk humanitárius segítségnyújtásra. Feltételezem, a fejlesztési támogatással keveri össze. Az Eritreával folytatott politikai párbeszédünkben az említett újságíró kérdése mindig napirenden volt. Felhívtam Issaiast, sőt, találkoztam vele, és beszéltem vele a kérdésről. Azzal takarózik, hogy a probléma szigorúan az eritreai törvények hatáskörébe tartozik.

Természetesen osztom a véleményét és a kérdésben felvett álláspontját, de hihetetlenül veszélyes a fejlesztési támogatást a kérdéssel összefüggésbe hozni. Ha az újságíró szabadon bocsátását például politikai határozathoz köti, ha a fejlesztési támogatást a kérdéshez köti, ki fogja megszenvedni? Nem az eritreai hatóságok, hanem azok, akiken segíteni akar, más szóval a lakosság.

Egy kicsit bonyolultabb a helyzet, mint gondolja. Nem feltétlenül közhetünk össze ilyen kérdéseket. Bár igen sajnálatos kérdések, amelyek aggasztanak és amelyek párbeszédünk állandó témáját képezik – és folyamatosan nyomást gyakorlok, hogy meg tudjuk oldani ezt a problémát – nem köthetjük őket a fejlesztési támogatás odaítéléséhez.

Mindenesetre ami a humanitárius segítségnyújtást illeti, elmondhatom, hogy Eritreában nincs európai humanitárius segítségnyújtás, bár finanszírozunk ottani fejlesztési projekteket.

  Elnök. − A vitát lezárom.

Fel kell hívnom a figyelmüket, hogy a Bizottság nyilatkozatáról történő szavazásra Brüsszelben, 2007. november 29-én kerül sor, a Cornillet úr jelentéséről szóló szavazás pedig holnap lesz.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. – Üdvözlöm az intézmények részéről azt a kezdeményezést, hogy európai uniós konszenzus szülessen a fejlesztési politikáról. Ez először ad majd lehetőséget arra, hogy egyértelműen megfogalmazzuk a humanitárius segélyezésről szóló EU politikát.

Gyorsan bővül az a környezet, ahol humanitárius fellépés történik, és ez folyamatosan új kihívásokat jelent.

Egyre több a védtelen ember a válsághelyzetekben és a természeti katasztrófákban. 2003-ban 200 millió ember volt érintve, akik közül 45 milliónak életmentő segítségre volt szüksége. Azóta láthattuk az ázsiai szökőárat, a Közép-Amerikát érintő számtalan földrengést, áradást és hurrikánt, valamint a borzasztó helyzetet Darfurban.

A konszenzus kiemeli az emberségesség, semlegesség, pártatlanság és függetlenség humanitárius elveit.

A fejlesztési segély a legfontosabb kapocs a humanitárius vészhelyzetek megelőzésében. Fontos a katasztrófák esélyének csökkentése, valamint a segélyezés, rehabilitáció és fejlesztés iránti egyértelmű elkötelezettség.

A katonai erőket egyre inkább bevonják a segélynyújtásba és a civil lakosságnak nyújtott segítségbe az újjáépítésben. Az ilyen beavatkozás a hagyományosan humanitárius vagy fejlesztési területnek tekintett cselekvésekbe fontos kérdéseket vet fel.

A polgári és katonai szereplők közötti különbség többeket is foglalkoztat a humanitáriánus területen dolgozók közül. Egyértelműen meg kell határozni a különböző szereplők megbizatását.