Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2659(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0449/2007

Viták :

PV 15/11/2007 - 9.1
CRE 15/11/2007 - 9.1

Szavazatok :

PV 15/11/2007 - 10.1

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0542

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2007. november 15., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

9.1. A közel-keleti keresztény közösségek (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök: – A következő napirendi pont a vita hét, közel-keleti keresztény közösségekről szóló állásfoglalási indítványról(1).

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE-DE) , szerző. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a vallásszabadság az emberi jogok tiszteletének vitathatatlan alapeleme. A keresztények által világszerte elszenvedett erőszak gyalázatos, és sérti az emberi méltóságot.

Már a legutóbbi plenáris ülésen be akartam terjeszteni ezt az állásfoglalási javaslatot, de a képviselőcsoportok koordinátora azt kérte, hogy halasszam el a dolgot a novemberi plenáris ülésig, hogy legyen időnk egy részletesebben kidolgozott szöveget elkészíteni, ami mögött szélesebb konszenzus áll. A szövegben, amiről ma szavazunk majd, és ami a szocialisták, a liberálisok, a Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportja és a Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoport kompromisszumának eredménye, megmaradtak az eredeti változat fontosabb elemei.

Ezen kívül sikerült a keresztény közösségek ellen idén a Közel-Keleten és másutt elkövetett erőszakos cselekményekre és visszaélésekre vonatkozó konkrét hivatkozásokat beleillesztenünk a szövegbe. Ilyen események főleg Irakban, Egyiptomban, Pakisztánban, Törökországban Kínában és Vietnámban történtek; valójában az elmúlt néhány napban zajlott intenzív koordináció során, amikor is sok olyan esetre derült fény, ami nem a Közel-Keleten történt, új, a helyzetet jobban tükröző címet is választottunk, a következőt: "azokról a súlyos eseményekről, melyek veszélybe sodorják a keresztény közösségek létét és más vallási közösségeket".

Nyilvánvalóan a szöveg nem tartalmazza a keresztények elleni összes erőszakos cselekményt, nem említi például az eritreai és észak-koreai esteket. De arra szeretném önöket kérni, hölgyeim és uraim, hogy fogadják el a szöveg politikai üzenetét, ami azokra az országokra is vonatkozik, amelyeket nem említ külön. A többi képviselőcsoporttal folytatott egyeztetések során már a kezdetektől fogva sikerül egyértelművé tennem, hogy ez az állásfoglalási indítvány semmiképpen nem kívánja felszítani a civilizációk konfliktusát. Európa mindig is a kisebbségek jogainak egyik élharcosa volt, és nem hagyhatja tovább figyelmen kívül az oly sok keresztényt érő egyre nagyobb károkat.

Hölgyeim és uraim, ma ez a Parlament fontos és égető kérdésről nyilatkozhat meg, kiállhat az élet és a vallásszabadság védelme mellett; nem csak a keresztények védelméről van szó, hanem több millió, különböző vallású ember védelméről. Ezért szeretném önöket arra kérni…

(Az elnök félbeszakítja a beszélőt.)

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), szerző. Elnök asszony, a szocialista képviselőcsoport teljes mértékben támogatja ezt vallások üldözéséről szóló közös állásfoglalási indítványt.

Egy percben csak az állásfoglalás néhány eleméről tudok szót ejteni, és szeretnék az iraki lakosság 10%-át kitevő történelmi gyökerű keresztény közösség által elszenvedett igazságtalanságokról beszélni. Mint olyasvalaki, aki támogatja a Save the Assyrians kampányt, illetve támogatást is kap attól, meg kell mondanom, hogy ez a Parlament hajlamos kompromisszumos konszenzusra, ami miatt néha elvész a javaslatok igazi tartalma.

Ez a helyzet ezzel az állásfoglalással is. A K preabmulumbekezdés elítéli a török határ menti asszíriai falvakban történő eseményeket. Hogy pontosan mit? Azt, hogy a török kormány tüzérségi tűz alá veszi ezeket a falvakat, azt állítva, hogy ott a PKK harcosainak bázisai vannak, ez viszont valójában igen valószínűtlen. Az S preabmulumbekezdés Szíriáról szól, ahova több tízezer, ha nem több százezer menekült érkezett Jordániából és Irakból, de a határt most lezárják.

Itt segítségnyújtásra van szükség, nem másra.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), szerző. (PL) Elnök asszony, azzal kezdeném, hogy hangot adok elégedettségemnek és köszönetet mondok az állásfoglalás társszerzőinek. Ez az állásfoglalás a közel-keleti és világszerte másutt élő keresztény közösségek egy nagyon fontos problémájával foglalkozik.

Ugyanakkor, mint az állásfoglalás egyik szerzője, szeretném kihangsúlyozni, hogy a vallásszabadság biztosítása az első lépés az alapvető emberi jogok biztosítása felé, és a keresztények üldözése, aminek világszerte voltak megnyilvánulásai, ezen jogok megsértését jelenti.

Ezentúl, nem elfelejtve azt, hogy világszerte a hatóságok, az intézmények és a politikai erők nem reagáltak a jelenségre, szeretném még egyszer kiemelni, hogy milyen fontos a most megvitatásra kerülő állásfoglalás a keresztények jogainak védelme szempontjából, és azt is hangsúlyoznám, hogy a javaslat a Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportjának teljes támogatását élvezi.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Flautre (Verts/ALE), szerző. (FR) Elnök asszony, nem is merek belegondolni, milyen arcot vágnának PPE tagtársaim, ha megtudnák, hogy az Öböl-országok vagy az ASEAN állásfoglalást adott ki az európai muszlimok sorsáról. Sokkoló lenne; agressziónak értékelnénk; egy nem-EU ország vallási hatóságai részéről történt elfogadhatatlan beavatkozásának tartanánk a tagállamok és az azokban élő vallásos kisebbségek viszonyába. Keresztény alapelv, hogy ne tégy mással olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek.

Komolyan azt gondolják, hogy egy ilyen állásfoglalást a toleranciára és a interkulturális vallási párbeszédre való felhívásnak tekintenének? Hát nem! Az értékeire oly büszke Európai Unió jobban tenné, ha ezekben az rendkívül érzékeny kérdésekben egy cseppnyi tapintatot mutatna, és tiszteletben tartaná a nemzetközi egyezményeket.

A vallási kisebbségek jogainak megsértése esetén, vagyis ha keresztényeket ölnek meg vagy korlátozzák a vallásgyakorláshoz fűződő jogaikat, két, egyformán megalapozott lehetőségünk van cselekedni. Először is felvehetjük a kapcsolatot az érintett országgal, nemzetközi kötelezettségvállalásai és a fennálló kétoldalú megállapodások alapján, és felkérhetjük, hogy indítson vizsgálatot, járjon el a felelősökkel szemben és biztosítsa a vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartását; ilyen esetekben rendszeresen ezt is tesszük.

A második lehetőség az ENSZ-en keresztül való cselekvés: 12 ország és az összes EU-tagállam javasolta azt a határozatot, ami a vallási intolerancia és a diszkrimináció minden fajtájával le kíván számolni és biztosítani kívánja a gondolati és lelkiismereti szabadságot, mivel a nemzetközi jogban – és ez nagyon fontos – ezek összekapcsolódnak. Az egyén joga a hitéhez, a valláshoz, a gondolathoz és a saját lelkiismeretéhez mind-mind összefügg.

Ha ma elfogadjuk ezt az elfogadhatatlan szöveget, azzal mit érünk el? Ezzel figyelmen kívül hagynánk a tagállamok által az ENSZ-ben végzett munkát és más megközelítést alkalmaznánk, ami valószínűleg arra ösztönözne bizonyos országokat, hogy nemzetközi kapcsolataikban használják ki a vallási kérdéseket. Ezzel eltérnénk attól a kiegyensúlyozott megoldástól, amit például Jahangir asszony, az ENSZ – jelenleg Pakisztánban háziőrizetben lévő – különleges megbízottja is javasolt, és végeredményként világszerte rontanánk a vallásos kisebbségek, köztük a keresztények helyzetén.

Szeretném megismételni, a magam és olyan vallásszabadságért dolgozó szervezetek nevében, mint a Christian Solidarity Worldwide, hogy ez az állásfoglalás csak növeli a veszélyt azok számára, akiket megvédeni hivatott.

 
  
MPphoto
 
 

  Bastiaan Belder (IND/DEM), szerző. – (NL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ha valóban fontosak nekünk az alapvető jogok, akkor nem mehetünk el szótlanul a közel-keleti keresztény közösségek helyzete mellett. Ez az állásfoglalási indítvány minden európai intézménynek felhívja erre a figyelmét.

Nemrégiben ebből a Parlamentből delegáció ment Libanonba, és saját szemével látta az ottani keresztények helyzetét. A Libanonban élő keresztények attól tartanak, hogy másodrangú állampolgárrá válnak, mint a többi keresztény a régió csaknem minden országában.

Választaniuk kell a személyes biztonságuk és a személyes méltóságuk, vallási meggyőződésük között. A libanoni keresztények mindkettőt szeretnék megtartani.

Az utóbbi években zajlott politikai erőszak már közvetlenül érinti a közel-keleti keresztényeket. Egy libanoni informátor éppen ezen a héten jelentette, hogy, bár nem a keresztények jelentik az első számú célpontot, a legtöbb meggyilkolt politikus keresztény, csakúgy, mint azok az újságírók, akik támadások áldozataivá váltak; ez félelmet kelt a libanoni keresztény közösségben.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis (ALDE), szerző. – Elnök asszony, több ezer éven át az ember túlélése olyan erőktől függött, amik fölött nem volt hatalma, és amiket még csak nem is értett. Ilyenek a természet erői és az akkor érthetetlen testi és lelki betegségek. A tehetetlenséget könnyebb volt elviselni azáltal, hogy az ember hinni kezdett egy természetfeletti erőben, amit "Istennek" nevezett el. A különböző embercsoportok eltérő módon látták a maguk istenét.

Ennek eredményeként sok különböző vallás jött létre. Ezeket a vallásokat természetesen nem isten, hanem az ember teremtette, így sok hiányosságuk van. Ilyen a fanatizmus, a dogmák és a képtelenség arra, hogy elfogadják mások jogát a sajátjuktól eltérő hitre. Ezek a hiányosságok a különböző vallásokban másként és eltérő mértékben jelentkeznek, és sajnos gyakran használják ki őket radikális vallási vezetők és gátlástalan politikusok.

Emiatt indult sok vallásháború és emiatt követtek el gyalázatos bűnöket az ember ellen a vallás nevében. A két legnagyobb vallás, a kereszténység és az iszlám sem volt mentes ilyen szomorú esetektől, amire a történelem sajnos rengeteg szégyenletes példával tud szolgálni. Az idő múlásával természetesen a legtöbb vallás érettebb és humánusabb lett; ez a kereszténységre mindenképpen igaz. De ez a változás sajnos nem történt meg minden vallásban.

Ezért üldözik egyes, főleg muszlim országokban a keresztényeket, néhol rendkívüli erőszakossággal és néha az ottani politikai erők, sőt, a kormány egyetértésével. Nagyon szomorú a helyzet világszerte sok országban és régióban – némelyiket már kollégáim név szerint említették is ma – de a leginkább a Közel-Keleten.

Ezzel az állásfoglalással szeretnénk felhívni a figyelmet a keresztények üldözésére, és remélhetőleg hozzájárulni ahhoz, hogy ezeknek az országoknak a politikai és vallási hatóságai megértsék, hogy az ilyen agresszív viselkedés nem összeegyeztethető sem az emberi jogok tiszteletben tartásának elvével, sem az igaz vallási tanításokkal.

Köszönöm, elnök asszony, és mint láthatja, még maradt is 20 másodpercem!

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), szerző.(NL) Elnök asszony, a közel-keleti keresztény közösségek már a kereszténység kezdetétől léteznek. Ősibbek, mint az európai kereszténység, és ősibbek, mint az iszlám jelenléte a Közel-Keleten.

De manapság mégis gyakran idegen elemként tekintenek rájuk a Közel-Keleten, ami ma túlnyomórészt iszlám vallású terület. Ez nem csak az iszlám egyes irányzatainak vallásos intoleranciájából fakad, hanem részben Európa hibája is.

Európa és a kereszténység a történelem során háromszor is ellenérzést és gyűlöletet keltett a régióban. Az első a keresztes hadjáratok kora volt a késő középkorban, amikor a megszálló európai hadseregek olyan szent helyeket foglaltak el, amik nem csak a keresztények számára, hanem a zsidók és a muszlimok vallása szerint is szent helyek. A második alkalom az Oszmán Birodalom bukása volt, a múlt század elején, amikor Egyiptom, Szudán, Jordánia és Irak a brit gyarmatbirodalom részévé vált, Szíria és Libanon pedig francia gyarmati irányítás alá került.

A harmadik időszak most zajlik. Európa Izraellel, Palesztinával és Irakkal kapcsolatos álláspontja erős ellenérzéseket kelt a Közel-Keleten, ahol úgy érzik, Európa főleg saját energiaellátásával és kereskedelmi útvonalainak biztosításával törődik, és különleges elbánásban részesíti azokat az etnikai és vallásos kisebbségeket, amelyek a legjobb viszonyt ápolják Európával.

Emiatt lehetséges, hogy a keresztény kisebbségek nem lesznek képesek hosszú távon fennmaradni a Közel-Keleten, és kénytelenek lesznek Európába menekülni. Ennél jobb lenne némi mozgásteret biztosítani a Közel-Keleten a keresztényeknek és a zsidóknak, pontosan úgy, ahogyan ezt Európának kell tennie az itteni muszlim kisebbséggel.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, bocsássa meg a megfogalmazást, de Flautre képviselőtársam azt se tudja, miről beszél. A muszlimok rengeteget tesznek a muszlim kisebbségekért. Mi is támogatjuk a muszlim és más vallásos kisebbségeket. Az viszont sajnos tény, hogy ha mi nem teszünk semmit a keresztényekért, akkor senki nem fog.

Az Iszlám Liga vagy az Arab Liga soha nem állt ki a keresztények jogaiért úgy, ahogyan mi kiálltunk a muszlimok jogaiért. Éppen ezért itt az ideje, hogy foglalkozzunk ezzel is. Igazságtalanság történik, és hadd szögezzem le, hogy azért nem az iszlám vallás a felelős. A Közel-Keleten a keresztények 1200 évet éltek iszlám uralom alatt. Csak most, az oly fejlettnek tartott korunkban kerültek komoly veszélybe, különösen Irakban, ami nyugati megszállás alatt áll.

El kell ismernünk a saját felelősségünket ahhoz, hogy ezek a közösségek fennmaradhassanak és méltósággal, szabadon élhessenek. A legerősebb vallásos üldözés a kommunista Kínában, a névleg keresztény nacionalista Oroszországban és kommunista diktatúrákban zajlik – és iszlám rezsimek alatt. Szerintem az iszlám radikalizmus nem más, mint egy huszadik századi torz diktatórikus rendszer és ideológia. Nekünk, európaiaknak ebben az ügyben kötelességünk van, és teljesíteni is fogjuk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Casaca, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, gratulálok a közös indítvány szerzőinek. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a keresztények üldözése előtt Irakban üldözték például a zsidókat, és máig üldözik a yazidi vallásúakat, a mandeistákat és a síita és szunnita muszlimokat is.

Nem lenne igazságos az iraki eseményeket az európai helyzettel összehasonlítani. Sőt, ne felejtsük el, hogy azok, akiket Irakban üldöznek, sajnos nem hagyatkozhatnak olyan védelemre, amilyen Európában mindenkit, keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt megillet. Az Európai Unió időnként hihetetlen érzéketlenséget tanúsít az üldözött irakiak iránt. Végezetül hadd emlékeztessek mindenkit a moszuli Ragheed Ganni atya és társai esetére, akiknek a meggyilkolása az év egyik legszörnyűbb bűntette volt.

 
  
MPphoto
 
 

  Marcin Libicki, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök asszony, ma itt a keresztények brutális üldözéséről beszélünk, ami főleg a Közel-Keleten van jelen. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a keresztényeket világszerte üldözik, és abban nem értek egyet Casaca képviselő úrral, hogy sok üldözött vallási kisebbség lenne.

Tudna példát mondani, hogy mely kisebbségeket üldözik komoly mértékben? Nem egy-egy elszigetelt gyilkossági esetre gondolok – amik természetesen elítélendőek – hanem rendszeres üldöztetésre, amilyennek a keresztények ki vannak téve. Teljes mértékben egyetértek Posselt képviselő úrral, és sok minden mással is, ami ma itt elhangzott a keresztények üldöztetéséről, de Casaca úr állításával, hogy sok más vallás is üldöztetést szenvedne el, nem. Ez nem igaz. A keresztények az üldözések fő célpontjai és áldozatai.

Tegnap a Parlamentben hallhattuk Sarkozy elnök úr beszédét, amiben Európa identitásának megvédéséről beszélt. Mi ez az identitás? Ki fog minket megvédeni, ha mi nem védjük meg magunkat és identitásunk gyökerét? A közel-keleti keresztények európai identitásunk tanúi. 2000 éve élnek ott, és meg kell védenünk őket, ha azt akarjuk, hogy közösségeik továbbra is fennmaradjanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, azt hiszem, ma ezzel az állásfoglalási indítvánnyal fontos lépést teszünk meg, mert a Parlamentnek mindig el kell ítélnie az olyan tetteket és eseményeket, amik vallási vagy politikai okokból emberek életét sodorják veszélybe.

A vallásszabadság fontos érték, amit mindig meg kell védenünk. Igaz, hogy egyes esetekben a keresztények üldöztetés áldozatai, és a törvények nem engedélyezik vallásuk gyakorlását; éppen ezért kell ennek a Parlamentnek megvédenie őket, mint ahogy mindig is megvédte a muszlim állampolgárokat, akik Nyugaton diszkrimináció áldozatai lettek. Úgy véljük, hogy minden vallás játszhat pozitív szerepet a világban; mindegyik tehet a békéért és a sokféleség tiszteletben tartásáért. Ezért a leghatározottabban elítélünk mindenfajta vallási fundamentalizmust, ami oly sokszor okoz konfliktust. Úgy vélem, ennek a parlamentnek mindig meg kell hallgatnia és támogatnia kell a vallások közötti párbeszédet.

Vannak már jó példái annak, hogyan lehet elérni, hogy a különböző vallások képviselői meghallgassák egymást és megtalálják a közös pontokat, a megegyezést. Szintén szeretnék emlékeztetni azoknak a katolikusoknak, azoknak a keresztényeknek az áldozatvállalására, akik a szegények felszabadításáért küzdöttek, és a társadalom szabadságáért. Ezért szavaz képviselőcsoportom az állásfoglalás mellett, az olyan papok emlékére, mint Peppino Diana és Pino Puglisi, akik a maffia és általában a szervezett bűnözés ellen való kiállásuk miatt kellett, hogy meghaljanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, üdvözlöm ezt a közös állásfoglalási indítványt, mivel kulcsfontosságúnak tartom az afrikai, ázsiai és közel-keleti keresztény kisebbségek védelmében. Fontos, hogy minden vallási kisebbséget megvédjünk diszkriminációtól. Döbbenetesnek találom, hogy keresztény vallásuk miatt egyes emberek korlátozva vannak a mindennapi tevékenységeikben, abban, hogy hova mehetnek és hova nem, mit tehetnek és mit nem, a tanulásban, a munkában, sőt, még az életük is veszélyben foroghat.

A vallásgyakorlás szabadsága alapvető emberi jog, és így elengedhetetlen, hogy a kormányok biztosítsák, hogy országuk vallási kisebbségei is szabadon, korlátozások nélkül gyakorolhassák vallásukat, anélkül, hogy életük vagy bármi más veszélybe kerülne.

A muzulmánok nem jöttek még rá, hogy a vallásszabadság elvét kell hirdetniük, ugyanazt a vallásszabadságot, amit a mi, sok esetben keresztény többségű országainkban elvárnak és megkapnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök asszony, nagyon nagyra értékelem Mauro képviselőtársam kezdeményezését. A békeszerető keresztények minden nap a szervezett elnyomás veszélyében élnek, és bűnbaknak használják fel őket olyan válságokban, amikhez semmi közük. Ez elítélendő, és nem mehetünk el mellette szó nélkül. Ahhoz azonban, hogy valóban javuljon a keresztények helyzete, az egész helyzetet meg kell értenünk, aminek ez a probléma csak egy része. Nem csak a keresztényeknek vannak nehézségeik, hanem sok országban a muzulmánoknak, a buddhistáknak, a hinduknak, a zsidóknak, a szikheknek és az ahmadiknak is. Hosszú a lista…

A vallásszabadság létfontosságú egy olyan társadalomban, amely tiszteletben kívánja tartani az emberi jogokat és a polgári szabadságjogokat. Ez szinte a többi alapvető emberi jog előfeltétele, és egyben jól jelzi egy társadalom állapotát is. Ha egy társadalomban gondok vannak, az először a szabad vallásgyakorlás korlátozásában és a vallási kisebbségek helyzetében jelentkezik. Ezért határozottan ki kell állnunk az ENSZ Közgyűlésének a vallásszabadságról szóló határozata mellett.

Érdemes megjegyezni, hogy sok országban, mint például Pakisztánban és Indonéziában a különböző vallásos közösségek összefogva harcolnak a vallásszabadságért és a kisebbségek védelméért. A vallás maga tehát egyben a megoldást is jelentheti. A többoldalú párbeszéd mindig enyhíti a feszültséget és segíti a vallás és a társadalom szabadságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Ana Maria Gomes (PSE).(PT) A vallási kisebbségek sok országban zajló üldözése el kellene hogy gondolkoztasson minket a civilizációnk egyes vívmányainak törékenységéről. A vallásszabadság az általános emberi jogok egyik alapvető, elidegeníthetetlen pillére. A jó szándék dacára ez az állásfoglalási indítvány nem megfelelő; nem teljes.

Az Európai Parlamentnek fel kell emelnie a szavát konkrétan a keresztény kisebbségek üldözése ellen, de elsősorban a vallási intolerancia és a diszkrimináció minden formája ellen kell kiállnia – ezek minden vallási közösséget érintenek. Aggasztó az Európában és másutt egyre terjedő iszlamofóbia és antiszemitizmus. Ha csaknem kizárólag a keresztények elleni diszkriminációra koncentrálunk, akkor rossz benyomást kelthetünk másokban. Ezért mindenképpen nagy hangsúlyt kell arra fektetni, hogy az EP teljes mértékben támogatja az intolerancia és diszkrimináció minden formájának eltörléséről szóló határozati javaslatot, amit az EU tagállamai nyújtottak be az ENSZ-közgyűlésnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Elnök asszony, a Közel-Keletnek is megvannak a maga keresztény gyökerei. A különbségek dacára az ottani keresztényeknek sikerült sokszor megmutatniuk, hogy képesek a muszlimokkal, a zsidókkal és más vallások követőivel kölcsönös tiszteletben és békében élni.

Az utóbbi időben azonban az iszlám egyes követőinek tettei a átültették a gyakorlatba azt a téves gondolatot, hogy a keresztényellenesség megmutatja, hogy valaki milyen jó muszlim. A Hazem Saghieh libanoni lap nemrégiben ezt le is írta. Sok példa van arra, hogy a csupán a vallásuk miatt másodrangú állampolgárként kezelt keresztények jogait sokszor, gyakran durván, megsértik, ami egy alapvető jogba ütközik: sérti a vallásgyakorlás szabadságát.

Fel kell tennünk a kérdést, hogy mit tehet a muszlimok jogait maximálisan tiszteletben tartó Európai Unió azokért a keresztényekért, akik ilyen jogokat a legelemibb szinten sem élveznek országukban? Hát hol itt a kölcsönösség? A vallási gyilkosságok és a széleskörű diszkrimináció vagy a keresztény templomok építése engedélyezésének megtagadása és a keresztény kultúra emlékeinek romba döntése nem kölcsönösségről tanúskodik.

Az egész világ békét szeretne, és az emberek szabadok akarnak lenni, vallásuk gyakorlásában is.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, a Közel-Kelet jelenlegi politikai helyzete miatt az ott élő keresztények egyre inkább fenyegetve érzik magukat. Ennek egyik oka az iszlám fundamentalisták egyre növekvő befolyása, akik őket vádolják a régió minden problémájáért. Az őket a Nyugattal összekapcsoló vallásos kötelékek miatt a hagyományos társadalmi struktúrák elnyugatiasításával – amiről a Közel-Keleten nemigen hajlandóak beszélni – is őket vádolják.

A fundamentalisták az elégedetlenségüket például azzal fejezik ki, hogy nyugatellenes demonstrációkat szerveznek, amiken a kereszténységhez kötődő szimbólumokat és keresztények tulajdonában lévő boltokat semmisítenek meg. Extrém esetekben gyilkosságokra is sor került már. A kormányok passzivitása miatt egyre több keresztény család dönt a kivándorlás mellett.

Az állásfoglalás több, a Közel-Keleten élő keresztényeket érintő problémára hívja fel a figyelmet. De az állásfoglalás nem ejt szót minden problémáról, ezért szerintem az Európai Parlamentnek teljes jelentést kellene összeállítania a Közel-Keleten élő keresztények helyzetéről, vagy általánosságban a vallásokról. Át kellene gondolnunk, hogy hogyan lehet párbeszédet folytatni a civilizációk között, a keresztény közösségek és a muzulmán régiók aktív részvételével.

 
  
MPphoto
 
 

  Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni Mauro képviselőtársamnak. Az állásfoglalást a legteljesebb mértékben, hezitálás nélkül támogatom. Az egyetlen gond az, hogy nem biztos, hogy hatásos lesz, és ezzel bármit meg tudunk változtatni. Háromféleképpen cselekedhetünk.

Először is ott a diplomáciai nyomásgyakorlás. Jelenleg ezt alkalmazzuk, de az európai kormányoknak is akcióba kell lendülniük. Ezt minden diplomatának jó lenne észben tartania. A bilaterális és multilaterális egyeztetéseken ilyen irányú lépéseken kell dolgoznunk. Jó eredményt ebben az ügyben csak széles körű diplomáciai nyomással lehet elérni.

A második lehetséges megoldás a gazdasági szankciók alkalmazása. Saját országom 20-30 évvel ezelőtti példájából tudom, hogy mit jelentettek a gazdasági szankciók a varsói kommunista kormánynak – célzott, okosan alkalmazott szankciók, amik nem a polgárokat sújtják. Ezt a módszert is alkalmaznunk kell.

Végül, a harmadik megoldás a saját tetteink elemzése, mert a közel-keleti és más országok politikái is változnak. Az, hogy mit tesznek, rajtunk is múlik, és mi nem mindig a legszervezettebben és a legóvatosabban cselekszünk. Ideértem az intervenciót, a kulturális eseményeket és a diplomaták által mondott beszédeket is. Nem akarom, hogy elrejtsük, titkoljuk meggyőződésünket, épp ellenkezőleg: mutassuk ki azokat egyértelműen. De nem csak határozottnak kell lennünk, hanem átgondoltnak is.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Hübner, A Bizottság tagja. − Elnök asszony, a Bizottság tud a vallási alapon történő diszkriminációról és elítéli azt. Politikánk része a diszkrimináció minden fajtája elleni küzdelem, amit a kétoldalú kapcsolatainkban és olyan multilaterális fórumokon igyekszünk érvényesíteni, mint az ENSZ.

Az ENSZ-közgyűlésen az EU benyújtotta a szokásos határozati javaslatát az valláson alapuló intolerancia és a diszkrimináció minden formájának megszüntetéséről. Tavaly a szöveg rekordszámú, 99 támogatóra talált.

A tagállamokkal együtt szoros figyelemmel követjük a partnerországokban az emberi jogok és a demokrácia helyzetét. A politikai egyeztetések során ezeket a kérdéseket demarsok és nyilatkozatok útján vetjük fel, így emlékeztetve partnereinket a nemzetközi jogi kötelezettségeikre, amik tiltják a diszkriminációt.

Az EU a szomszédságpolitikán belül aktívan keresi az emberi jogok előmozdításának módjait. Az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervek sok ilyen kérdéssel foglalkoznak. Az Emberi Jogi Albizottság Jordániával, Izraellel, Marokkóval, Libanonnal és Tunéziával külön-külön tartott találkozóin már áttekintette az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervek emberi jogokról és alapvető szabadságokról szóló kötelezettségvállalásainak végrehajtásában elért eredményeket. Az Emberi Jogi Albizottság Egyiptom képviselőivel a tervek szerint még ebben a hónapban találkozik majd.

A más nemzetekkel kötött bilaterális egyezmények és a politikai reformok támogatása mellett világszerte támogatjuk azokat a nem-kormányzati szervezeteket is, amelyek az emberi jogok védelmének elősegítésén dolgoznak. Úgy érezzük, hogy az emberi jogok védelmezői nélkülözhetetlenül fontos társadalmi munkát végeznek.

Ugyanilyen fontosnak tartjuk, hogy Európában fenntartsuk és tovább bővítsük a vallásszabadságot. Az EU demonstrálhatja és terjesztheti a helyes gyakorlatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Casaca képviselő úr az eljárási szabályzat 145. cikke értelmében személyes nyilatkozatot kíván tenni.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Elnök asszony, sajnálom, ha nem sikerült teljesen világosan kifejeznem magam. Teljes mértékben, fenntartások nélkül támogatom a Közel-Keleten, különösen Irakban üldözött keresztény közösségeket. Csak arra mutattam rá kollégáim teljes körű tájékoztatása érdekében, hogy az ilyen üldözések nem korlátozódnak csak a keresztényekre, és a yazidok, a mandeisták a síiták és a szunniták, akik mind egyes területeken kisebbségben vannak, szörnyű üldöztetést szenvedtek el, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül. Csak ezt szerettem volna megismételni, és ha valakinek kételyei lennének, szívesen adok bizonyítékokat is.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Casaca képviselő úr, ön túllépte a személyes nyilatkozat időkeretét.

A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül majd sor.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat