Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2678(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B6-0545/2007

Viták :

PV 12/12/2007 - 11
CRE 12/12/2007 - 11

Szavazatok :

PV 13/12/2007 - 6.8
CRE 13/12/2007 - 6.8

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0622

Viták
2007. december 12., szerda - Strasbourg HL kiadás

11. EU-Kína csúcstalálkozó – EU/Kína párbeszéd az emberi jogokról (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont az EU-Kína csúcstalálkozóról szóló bizottsági nyilatkozat.

 
  
MPphoto
 
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! Üdvözlöm az EU és Kína közötti emberi jogok párbeszédről szóló mai vitát. Mint ahogy Önök előtt is ismeretes a közelmúltban, Pekingben lezajlott csúcstalálkozón felvetődött és megvitatásra került az emberi jogok kérdése, a közös nyilatkozat is kifejezetten erre vonatkozik.

Annak ellenére, hogy léteznek még komoly, megoldásra váró aggodalmak, el kell ismernünk, hogy az elmúlt évek során Kína jelentős haladást ért el az emberi jogok területén. Ez elsősorban a szociális és a gazdasági jogokra, de néhány más területre is igaz.

Lépések történnek a „munka általi átnevelés” rendszerének megreformálására. E tekintetben örömmel fogadjuk, hogy terítéken van az új jogalkotási kezdeményezés és egyben reméljük, hogy hamarosan konkrét reformokat is elindítanak. Az emberi jogok alapelve szerint senki sem fosztható meg szabadságától az őt megillető igazságszolgáltatás és tisztességes eljárás nélkül.

Kína foglalkozik az ENSZ kínzással foglalkozó külön előadó ajánlásainak foganatosításával is. Például a közelmúltban az Igazságügyi Minisztérium utasította a bíróságokat, hogy ne csak a beismerő vallomásokra hagyatkozzanak, mert esetenként ezek a vallomások a rendőrség vagy a börtönszemélyzet által elkövetett kínzások hatására születnek meg. Kína speciális kiképzéseket indít kifejezetten a közrendért felelős hivatásos személyekből álló csoportok számára.

Örömmel látjuk azt az eredményt, hogy a Legfelsőbb Népi Bíróság most már teljes felülvizsgálati hatalmat gyakorol az eljáró bíróságok szintjén hozott halálos ítéletek felett. Ismereteink szerint ez a halálos ítéletek és kivégzések számának csökkenését eredményezte. Ez megelégedéssel szolgál az Európai Unió számára. Mint ahogy Önök előtt is ismeretes, ez egy régóta kiemelt fontosságú intézkedési terület.

Azonban – és most néhány negatívumot kell megemlítenem – a Bizottságot továbbra is aggodalommal tölti el az emberi jogok helyzete Kínában általános értelemben is, de különösen a polgári és a politikai jogok területén. Itt elsősorban a szólás, a vallás, az egyesülés szabadságára és a kisebbségek – például Tibetben és a Hinsziang tartományban – jogainak védelmére gondolunk.

Ebben a vonatkozásban az emberi jogok védelmezőinek elnyomása továbbra is kulcsfontosságú. A szólásszabadság gyakorlása gyakran verésekhez, házi őrizethez, sőt kiszabható börtönbüntetéshez is vezet. Szigorúan figyelik és korlátozzák az internethez való hozzáférést – a tájékoztatáshoz való jogot – és aránytalanul hosszú börtönbüntetést szabnak ki azokra, akik Tibet nagyobb autonómiája mellett emelik fel szavukat. Azoknak a bíróság elé állítását, akik szabadon szólnak és publikálnak, az állami titoktartásra vonatkozó jogszabályok alkalmazásán túl a nagyvonalakban megfogalmazott büntetőjogi rendelkezések is megkönnyítik.

A Bizottság nyomatékosan felszólítja a kínai kormányt, hogy engedélyezze a szabad véleménynyilvánítás minden formáját. Ez fontos tényező Kína nemzetközi közmegítélésében is, különösen jövőre, az olimpiai játékokra való felkészülés évében, amikor minden szem Kínára szegeződik majd. A történelem megmutatja, hogy hosszú távon a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása egy sokkal stabilabb társadalmat eredményez. Ezt mindannyian tudjuk.

Az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéden ezek a kérdések rendszeresen szerepelnek. Ezért üdvözöljük a tényt, hogy a legutóbbi októberben, Pekingben folytatott párbeszéden lehetőség nyílt a bennünket foglalkoztató témákkal kapcsolatos őszinte és mélyreható véleménycserére és számos olyan vitára, amit konkrét lépések követnek. Fel kell ismerni, hogy ez a párbeszéd fontos fórumot jelent mindkét fél számára, ahol nyíltan megfogalmazhatják őszinte aggodalmukat, hozzájárulva a közöttünk meglévő különbözőségek – melyek igen jelentős különbözőségek – jobb megértéséhez.

Ebben az összefüggésben sajnáljuk, hogy két nem kormányzati szerv részvétele miatt Kína lemondta a Berlinben tartandó emberi jogok szemináriumon való részvételét és hasonló okokból kifolyólag, Pekingben sem lehetett a közelmúltban megtartani a szemináriumot. A civil társadalom szerepét fontosnak tartjuk és a szeminárium megfelelő fórumot biztosít a nem kormányzati szervek értékes hozzájárulásához. Hiszem, hogy képesek vagyunk mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, ami lehetővé teszi, hogy a jövőben sikeresen folytassuk az EU-Kína csúcstalálkozón is kihangsúlyozásra került fontos gyakorlatot

Befejezésképpen engedjék meg, hogy elmondjam, hogy még két fontos olyan emberi jogi kérdés van, amit rendszeresen felvetünk és kiemelt fontosságú témaként kezelünk. Az egyik a Civil és Polgári Jogok Egyezségokmányának Kína részéről történő ratifikálása, a másik pedig a Tienanmen téri tüntetéseken résztvevő és az 1989-es eseményekre később megemlékező bebörtönözöttek szabadon bocsátása. Határozott fellépés mindkét oldal részéről örvendetes és egyértelműen kedvező jel lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Edward McMillan-Scott, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök asszony! Szeretném Ferrero-Waldner biztos asszonynak megköszönni ezt a nyilatkozatot.

Fontosnak tartom az EU-Kína csúcstalálkozót – és különösképpen az EU-Kína emberi jogokról folytatott párbeszédet – követően a Ház képviselői lehetőséget kapjanak az eredmények megvizsgálására. Nem akarok kitérni az EU-Kína csúcstalálkozóra. Az emberi jogok párbeszédéről akarok szólni, mert emiatt voltam tavaly nyáron Pekingben, amikor Flautre asszonnyal együtt az Európai Kezdeményezés a Jogokért és a Demokráciáért reformjáról szóló jelentést készítettem.

Ma délután azok nevében kívánok szólni, akik nem tudnak saját érdekükben szólni.ez Kína változást és reformot akaró nagy többségét jelenti. A mozgalmat, többek között egy keresztény ügyvéd Gao Zhisheng vezeti, akit tavaly ilyenkor „felforgatásért” elítéltek, házi őrizetben tartottak, és aki most eltűnt otthonából.

Tudom, hogy az ő neve is felmerült a párbeszéd során, mégis úgy gondolom, hogy a Házban felvetett egyik probléma pont a párbeszéddel kapcsolatos. Miközben tudomásul veszem a biztos asszony azon állítását, hogy a véleménycsere őszinte és mélyreható volt – biztos vagyok ebben az európai oldal részéről – nem vagyok arról meggyőződve, hogy hasonló volt a helyzet a kínaiak oldaláról is. Tíz évvel ezelőtt, 1997-ben a folyamat beindulásakor én voltam az EU-Kína kérdés előadója, de tapasztalatom szerint semmilyen kézzelfogható haladás sem történt azóta Kína részéről, sem az emberek életének javulása, sem az elítéltek kiszabadítása, sem a kínzások, sem a Laogai Alapítvány részéről Harry Wu által jelentett tömeges bebörtönzések megszüntetése terén. Harry Wu becslése szerint Kínában ma 6,8 millió ember van vallási meggyőződése miatt – és itt elsősorban a Gong-gyakorlóira gondolunk, akik vétlenek, de akiket kínoznak, sok esetben halálra kínoznak a hitükért –valamilyen formában fogva tartva.

Utalni szeretnék az olimpiai játékok közelségére is. Nem szabad elfelejteni, hogy az Olimpiai Charta 1. cikke kimondja, hogy az országoknak követniük kell az „általános alapvető etikai elveket”. Ez csak egy dolgot jelent, hogy Kína nem tekinthető az olimpiai játékokra alkalmas rendezőnek, különösen azért nem, mert 2001 óta alapvetően semmi sem változott. Remélem, hogy minden képviselőcsoport támogatni fogja a közös indítványt, amely felszólítja a NOB-ot annak megvizsgálására, hogy Kína milyen mértékben felel meg a 2001-ben megállapodott feltételeknek. Attól tartok, hiányosságokat fognak találni. Úgy gondolom, az olimpiát haladéktalanul Athénbe kell áthelyezni, és mindörökre ott is kell tartani.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök asszony! Hogy rögtön a tárgyra térjek, úgy gondolom, az olimpiai játékokat Kínában kell megtartani, mert a játékok jó alkalmat kínálnak a Kínával folytatott párbeszédre. McMillan-Scott úr, ez a közös nyilatkozatban is szerepel, és ha fenntartja véleményét, akkor a közös nyilatkozat ellen van.

Ferrero-Waldner asszony! Madeleine Albright – amikor amerikai külügyminiszter volt – megjegyezte, hogy természetesen sokkal nehezebb Kínában felvetni emberi jogi kérdéséket, mint Burmában, mert Kínában geopolitikai tényezők is szerepelnek az egyenletben. Az tény, hogy amikor megoldást keresünk a sok globális problémára, akkor szükségünk van Kínára partnerként. Ez azonban nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy felvessük és részletesen megvitassuk az emberi jogok kérdését, de nem feltétlenül a mindent tudó tanárurak és tanár kisasszonyok hangnemében. Nagyon örülök, hogy a mai napon aláírásra került az Alapjogi Charta, mert sok felszólaló felvetette, hogy nincs jogunk emberi jogi kérdésekről beszélni, hacsak mi magunk nem járunk elől jó példával az emberi jogok tiszteletben tartásának terén. Mi szilárdan hiszünk abban, hogy Kínának nem az emberi jogok lábbal tiprása, hanem azok tiszteletben tartása áll érdekében.

Kína stabilitást akar. Hogy maradhatna Kína stabil, ha nem vetjük fel hangsúlyosabban az emberi jogok kérdését? Nem akarjuk, hogy Kína összeomoljon. Értelmetlen lenne Európa felépítése közben Kína elpusztítására törekedni, azonban veszélyt jelent Kína stabilitására, ha nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Azt akarjuk, hogy Kínát a társadalmi igazságosság elve szerint irányítsák. Egy monumentális növekedési folyamattal összefüggésben, amire Barroso úr is utalt, a stabilitás megőrzésének az egyetlen módja, ha a társadalmi tényezőket teljes körűen vesszük figyelembe. Nem lehet harcolni a társadalmi igazságosságért, ha az emberi jogokat nem tartják tiszteletben, ha az emberek nem alakíthatnak szakszervezeteket vagy ha nem indíthatnak el népi kezdeményezéseket.

Azt akarjuk, hogy Kína sokkal erőteljesebben foglalkozzon a környezettel kapcsolatos kérdésekkel, mert a környezet az egyik legfontosabb közös, mindenre kiterjedő vagyonunk. Tudjuk, hogy sok olyan kezdeményezés jön létre Kínában, aminek célja az elemi környezetvédelmi előírások megsértése ellen szervezett tömegtüntetés. Jót tenne Kínának, ha a nemzet meghallaná ezeket a hangokat.ez előrelépést jelentene Kína számára.

Ezért hiszem, hogy ez nem európai arrogancia, hanem a közös érdekeink védelmének a kérdése. Kína érdekében fel fogjuk vetni az emberi jogok kérdését és a kínai politikai rendszer felvilágosult képviselői jól tennék, ha hallgatnának ránk és erre az állásfoglalásra, ami Kína érdekeit képviseli, és ami a haladásban segítené Kínát, amit csak az emberi jogok tiszteletben tartása esetén tud megvalósítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök asszony! Nagy tiszteletet érzek Kína iránt a világcivilizáció fejlődéséhez való hozzájárulásáért. Az emberiség fejlődéséért, akár a technológia terén, akár a társadalom terén, akár a kultúra terén Kína alighanem többet tett, mint bármely más ország.

Sajnálom azonban, hogy Kína növekvő gazdasági érettsége nem párosul egy növekvő politikai érettséggel. Sajnálom azt is, hogy az Európai Unió nem tesz többet azért, hogy Kínát a helyes irányba tolja.

Két nappal ezelőtt, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulóján, az Unió kinyilvánította elkötelezettségét „az emberi jogok világszerte történő támogatása és védelme mint külpolitikánk sarokköve” mellett.

És mindennek ellenére két héttel ezelőtt, Barroso és Socrates urak idő előtt távoztak a csúcstalálkozóról, megvédve ezzel ugyan Európa gazdasági érdekeit, és a tisztviselőkre bízták a megoldások kitárgyalását – ami, nem meglepő módon szinte alig érintette az emberi jogok kérdését, viszont támogatta az embargó feloldását és ellenezte Tajvan ENSZ-taggá válási szándékát. Sokat tettek, hogy Solana úr előző hónapban elhangzott, óvatosan megformált szavait hiteltelenné tegyék.

Vajon hova jut a világ, ha az Európai Unió az univerzális, összefüggő és oszthatatlan emberi jogok önjelölt védelmezője, nem emeli fel határozottan a hangját az emberi jogokat a világon egyik legnagyobb mértékben megsértő országgal szemben.

Feltételezem, hogy mind a kínaiak, mind a többiek meg fogják bánni azt a döntést, hogy Pekingben rendezzék meg az olimpiai játékokat. Maguk a kínai hatóságok tettek ígéretet egy szabadabb és nyitottabb légkör megteremtésére. Ennek ellenére, a Human Rights Watch emberjogi szervezet adatai szerint az elmúlt hét év során a jogtalanságok száma növekedett. Kínában továbbra is több embert végeznek ki, mint a világ többi részén összesen és ezen túlmenően a játékok közeledtével, Kína erőteljesen fellép az országon belül jelentkező ellenvéleményekkel és a sajtószabadsággal szemben.

Ezek a fejlemények sértik az Olimpiai Charta szellemét. Ez kötelezettségeik nyílt megsértését jelenti, amiket maguk a pekingi hatóságok vállaltak a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal közösen aláírt Rendező Város Szerződésben.

Azt a szerződést nem hozták nyilvánosságra. Hogy miért nem? Mert ha a világ látná a teljes és totális eltérést a kínai ígéretek és a kínai gyakorlat között, akkor nem maradna más választásunk, mint Peking bojkottálása, a dél-afrikai apartheid bojkottjához hasonlóan.

Nem hiszek a bojkottban. Fenntartom azt az álláspontot is, hogy az üres fenyegetéseknél jobb eredményre vezetne a reformok és nyitás irányában elkötelezett Kínával való együttműködés. Hu Jintao elnöknek el kell fogadnia, hogy az alku az alku. A Rendező Város Szerződése, az emberi jogok záradéka a kínai alkotmányban, az Emberi Jogokról szóló Egyetemes Nyilatkozat – ezek mind a kínai polgároknak tett ígéretek. Ha Kína azt akarja, hogy az olimpia bebizonyítsa a világ előtt legitimitását és szavahihetőségét, akkor cserében bizonyítania kell hajlandóságát az emberi jogok terén vállalt kötelezettségeinek betartására: a sajtószabadság javításával az olimpiai vállalások szellemében, a halálbüntetés felfüggesztésével az ENSZ követelések értelmében, katonai diktátorok – Burmától Dárfúrig – támogatásának megszüntetésével és az általános választójog alapján engedélyezett választások megtartásával Hong Kongban. Kína így biztosíthatná központi helyét a nemzetközi közösségben.

 
  
MPphoto
 
 

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt Elnök asszony! A Kínai Népköztársaság egy olyan ország, amely az emberi jogsértésről készített összes listán szerepel, legyen szó a szólás- vagy egyesülés szabadságról, kötelező abortuszról, eltűnésekről, kínzásokról, vallási szabadságról vagy a Tajvannal szembeni agresszióval való fenyegetésről.

Kína továbbra is üldözi a katolikus egyház követőit. David Kilgour, az Ázsiáért felelős egykori kanadai államtitkár által készített jelentésből kiderül, hogy 1999 óta az egyik leginkább üldözött csoport a Falun-Gong, amely csoport tagjainak nemzőszervét erőszakkal távolították el a kínai munkatáborokban. Nemrégiben, nyomtalanul eltűntek olyan emberek, akiknek az egyetlen bűne az volt, hogy találkoztak ennek a Parlamentnek az alelnökével, McMillan-Scott úrral.

Mind ezalatt, a kereskedelmi kapcsolataink virágoznak. Kína tovább növeli befolyását Afrikában és hamarosan több millió vendéget fog az olimpiai játékokra meghívni. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy eddig miért nem született meg a legkézenfekvőbb válasz: a szabad világnak bojkottálnia kell a 2008. évi olimpiát.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt Elnök asszony! Ma Ferrero-Waldner biztos asszonyhoz szólunk és ez üdvözlendő. A november 28-i, Pekingben megtartott 10. EU-Kína csúcstalálkozón azonban az Európai Uniót az elnöke, a kereskedelmi biztosa, valamint a gazdasági és monetáris ügyek biztosa képviselte.

Való igaz, hogy 2000 óta 15%-kal növekedett az Európai Unió és Kína között kereskedelem; de az is igaz, hogy sokkal nehezebbé vált a Kínában egyre romló emberi jogi helyzetről szóló statisztikák készítése. Nem jelent szentségtörést, ha a kereskedelmi kérdésekkel egyidejűleg vitatjuk meg az emberi jogi kérdéseket. Világos kapcsolat van a kettő között, például a szakszervezetekhez való csatlakozás szabadsága és a kínai munkavállalók mozgósítása és a jobb munkakörülmények követelésének képessége között. Szánalmasnak mondható az az általánosan hozzáállás amit tapasztalunk, annál is inkább, mivel azt eredményezi, hogy elpazaroljuk az időnket: a 2001-ben hozott határozat ígéretet tett egy új nyitottság és az emberi jogok és a demokrácia fejlődésére Kínában és Kína népe várja ennek az ígéretnek a betartását és felénk tekint.

Nem vált valóra az a reményük, hogy a Kínában tartandó olimpiai játékok nyitottságot eredményeznek, és a csalódottság érzése keserű. Nem elég, hogy az olimpiai játékokra való felkészülés ezidáig még keményebb elnyomáshoz vezetett, de – ami még sajnálatosabb – maguknak az olimpiai játékoknak a szervezése előre nem látott következményekkel járt és ürügyként használták fel az emberi jogok súlyos megsértésére. Itt, a kényszer kisajátítások és a migráns munkaerő kizsákmányolásának eseteire gondolok. Mindez nem lehet meglepő a disszidens Hu Jia információja alapján, miszerint a pekingi biztonságért felelős vezető egyben az olimpiai játékok megszervezéséért is felelős.

Lehet, hogy akkor majd végre megfogalmazzuk a helyzettel kapcsolatos meglepődésünket vagy akár aggodalmunkat, ha majd még drasztikusabbá válik a külföldi újságírók megfélemlítése és elnyomása, mivel már most is akadályozzák őket munkájuk elvégzésében. Az Agence France-Presse két újságírójának szeptember 12-én történt letartóztatása például megmutatja, hogy a 2007. januárjában bevezetett szabályokat csak esetenként és olyan mértékben alkalmazzák, hogy az érintett személyek ne hozhassák a rendszert kínos helyzetbe. A Kína által vállalt kötelezettségek csak papíron léteznek, oly annyira nem teljesíti kötelezettségeit, hogy feketelisták összeállításához folyamodott. Jelenleg, 42 csoportban létezik feketelista olyan emberekről, akiket az olimpiai játékok során persona non grata-nak tekintenek, kezdve a dalai lámától, a Falun-Gong-gyakorlókig, beleértve disszidenseket is.

Idén januárban, elkezdődtek az EU-Kína keretprogram megállapodásra vonatkozó tárgyalások. Ezt üdvözöljük, mivel egy új megállapodás egy új, az „emberi jogokra és demokráciára” vonatkozó záradékot is jelent. Új lehetőséget teremt arra, hogy a kínai hatóságokkal megvitassuk az emberi jogokkal kapcsolatos aggályokat. 2007 volt azonban annak éve is, amikor az emberi jogi párbeszédet előkészítő jogi szemináriumot törölték, mivel a kínai hatóságok megtagadták két konkrét nem kormányzati szervezet részvételét – az egyikük, az emberi jogi aktivista, Sharon Hom által képviselt, jól ismert szervezet volt. Igazán üdvözlésre méltó volt látni, hogy ez alkalommal milyen határozott álláspontot képviselt az Unió. Ugyanakkor, fel kell tennünk természetesen azt a kérdést, hogy lehet-e folytatni az ilyen szemináriumokat. A mi álláspontunk szerint a két dolog nem zárja ki egymást. Nagyon fontos, hogy továbbra is megtartsuk a jogi szemináriumokat. Ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy a kínai hatóságok határozzák meg, hogy kik vehessenek részt rajta.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI). - (NL) Hölgyeim és uraim! Az elmúlt évtizedekben ez az ülésterem, az emberi jogok számos ékesszóló nyilatkozatnak volt a helyszíne. Az Alapjogi Charta kihirdetése, ismét Európa valódi lényegére fordította figyelmünket. Közösségünk közös értékrendre épül, aminek alapja a szolidaritás, a tolerancia és az emberi jogok tiszteletben tartása.

Legalábbis, ez az elmélet, de a valóság jelentősen eltér ettől. Igazából egy ettől eléggé eltérő jelmondatot kellene az Európai Uniónak az emberi jogokkal kapcsolatban használnia. Az elmúlt hetek során teljesen világossá vált, hogy azok, akiknek elegük van abból, hogy az emberi jogokról halljanak, sok esetben ugyanazok, akik a Realpolitik másik elvét alkalmazzák, nevezetesen erst das Fressen, dann die Moral, avagy „előbb jön a has, aztán a morál”, ahogy Brecht fogalmazta.

Párizsban Nicolas Sarkozy, haszonnal kecsegtető szerződések fejében egy olyan tömeggyilkos előtt gördíti le a vörös szőnyeget, aki mindössze pár nappal ezelőtt a terrorizmus legitimálására tett kísérletet azzal kérkedve, hogy a saját hazájában nem veszteget felesleges szavakat az emberi jogokra. Lisszabonban egy olyan vérszomjas zsarnokot mint Mugabe-t teljes tiszteletadással fogadják, mert Afrikában is vigyáznunk kell gazdasági érdekeinkre.

Kínában, ugyanezt az utat követjük. Tavaly az Amnesty International jelentette, hogy Kínának jelentős lemaradása van olyan kulcsfontosságú kérdések területén mint a halálbüntetés, a bírósági eljárások, a sajtószabadság és az emberi jogi aktivisták mozgásszabadsága. Időközben a kínai fővárosban egy gyors tisztogatás megy végbe, állítja az Amnesty International. A kényszermunkával történő átnevelést és a vád nélküli bebörtönzést, most olyan vétségek büntetésére használják mint az engedély nélküli plakátragasztás, engedéllyel nem rendelkező taxi vezetés és a koldulás, csak hogy párat említsek.

Az emberi jogi aktivistákat elhallgattatják, de a stadionok csillogni-villogni fognak jövőre, hölgyeim és uraim. Sok kiváló európai ügyeskedik majd, hogy a játékok megnyitójára az első sorokba szerezzen helyet. És miután hazaérkeztek, nyugodt szívvel folytatják majd a szélsőséges eszmék elleni küzdelmet Európában. Ez elég ahhoz, hogy felforduljon az ember gyomra.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE).(LT) Nem lehet letagadni, hogy 2008 óta, amikor is a Kína és Európa közötti csúcstalálkozók kezdetének voltunk tanúi, az EU és Kína közötti kapcsolatok – politikai, gazdasági, kereskedelmi és tudományos kutatási szinten – intenzíven fejlődnek és stratégiai partnerséggé váltak. A stratégiai partnerségek azonban a mi értelmezésünk szerint közös értékrendre, valamint az emberi jogok és a demokrácia tiszteletére épülnek.

Az emberi jogok tiszteletben tartása volt és lesz is mindig az az alap, amire az EU épül. Ez nem egy rövid életű nyilatkozat, amit az EU több mint fél évszázados történelme is kétségtelenül bizonyít. Itt az ideje, hogy az országok és az EU partnerek is megértsék, hogy vannak olyan dolgok, amiket az EU sohasem fog feladni, és amikről sohasem fog lemondani. Ezért kívánok rámutatni arra, hogy ebben a teremben néhány órával ezelőtt egy történelmi jelentőségű dokumentum – az EU Alapjogi Chartája – került aláírásra.

Ezen a ponton szeretném megjegyezni azt a tényt, hogy bizonyos kérdések kedvezőtlenül hatnak az EU-Kína közötti kapcsolatok fejlődésére és a problémák megoldásának kulcsa legtöbb esetben a kínai hatóságok kezében van.

A kínai képviselőkkel folytatott megbeszéléseink, sőt a kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásokról folytatott tárgyalásaink során is, mindig tudatában voltunk annak és a jövőben sem fogunk soha megfeledkezni arról, hogy az emberek Kínában börtönben szenvednek politikai nézeteik, vallásuk vagy etnikai kisebbségi csoporthoz való tartozásuk miatt és az adócsaláshoz hasonló gazdasági bűncselekményekért, halálbüntetést szabnak ki rájuk.

Az elmúlt években, a pekingi olimpiai játékok közeledtével egyéb „fejleményekről” is tudomást szereztünk, például arról, hogy az olimpiai játékokhoz kapcsolódó helyszínek kiépítése céljából kártérítés nélkül lerombolják az emberek lakóhelyét, hogy létezik a 42 csoportban szereplő emberekről készült feketelista, akik nem látogathatják meg az olimpiai játékokat, idesorolva a dalai lámát és követőit, valamint az emberijog-védőket.

Csak egyet mondhatok: ez egyáltalán nem felel meg az olimpiai játékok hagyományának és szellemének. Ezért azt javasolom, hogy töröljék el ezeket a listákat, amelyek egyáltalán nem válnak Kína becsületére, és biztosítsák, hogy az olimpiai játékok tiszteletére bocsássanak szabadon minden politikai foglyot és lelkiismereti okokból bebörtönzött személyt és rendeljenek el kivégzési moratóriumot.

Sajnálattal veszem tudomásul azt a tényt, hogy a Pekingben tartott EU-Kína csúcstalálkozó nem vált történelmi eseménnyé és hogy a résztvevők nem olyan politikusok voltak, akik képesek lettek volna új szintre helyezni az EU-Kína kapcsolatokat. Mindössze egy dolog hiányzott: az emberek és jogaik iránt tanúsított nagyobb figyelem és tisztelet.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE). - Tisztelt Elnök asszony! Az EU-Kína csúcstalálkozó és az EU-Kína emberi jogok párbeszéd vitáján szólalok fel, igaz, a politikai képviselőcsoportok által benyújtott állásfoglalásokból nem derül ki, hogy a vitának volt egy első fele is.

Helyénvaló, hogy a kínaiaknál felvetjük az emberi jogok kérdést. Kínában az emberi jogok helyzete messze nem kielégítő. Mint azt Ferrero-Waldner biztos asszony nyitóbeszédében elmondta, Kína továbbra is alkalmazza a halálbüntetést. Elnyomnak minden Tibet autonómiája mellett kampányoló szervezetet és minden, a hivatalosan engedélyezett, kisszámú vallási csoporton kívül létező csoportot, mindenkit, aki támogatja térségüket, aki kiáll a sajtószabadság mellett és aki kísérletet tesz a szakszervezetek megszervezésére. Leküzdhetetlen akadályok állnak előttünk a Kínában élő több százmillió migráns munkavállalóval kapcsolatban, akik a kizsákmányolás megszüntetése és a tisztességes munkafeltételek megteremtése érdekében megpróbálják megszervezni önmagukat.

Ennek a Háznak több képviselője részéről teljes ellenállás nyilvánul meg annak elismerésével szemben, hogy az elmúlt két évtized során Kína bármilyen haladást is elért volna. Nézetem szerint az emberi jogok helyzete Kínában, igaz távolról sem kielégítő, de sokkal jobb, mint a Tienanmen tér idején. Mint ahogy azt a biztos asszony is megjegyezte, a halálbüntetéshez például most már a kínai Legfelsőbb Bíróság jóváhagyása szükséges. Tapasztalataim szerint Kínában nagyfokú gondolati szabadság létezik, de nincs meg a szervezkedés szabadsága, amely még mindig Kína és a kínai hatóságok általi tilalmak sine qua non-ja.

Ezekben a kérdésekben továbbra is nyomást kell gyakorolnunk Kínára, de az eredmények elismerésének megtagadása egyértelműen elbizonytalanítja a további előrelépéseket szorgalmazó – rendszeren belüli – haladó és liberális erőket, mivel tettükért semmilyen elismerésben sem részesülnek.

Kína ma egy globális gazdasági, ipari és politikai hatalom. Az EU kritikus szerepvállalására van szükség, amely jogosan kritizálja Kínát ott, ahol hibákat követett el és ott, ahol további lépésekre van szükség azzal egyidejűleg, hogy folytatjuk a párbeszédet a globális felmelegedés leküzdéséről, a globalizáció negatív hatásainak kezeléséről, az afrikai fejlődésről és a terrorizmus elleni küzdelemről.

 
  
MPphoto
 
 

  Dirk Sterckx (ALDE). - (NL) Tisztelt Elnök asszony! Üdvözlöm a Kínával kialakult stratégiai partnerséget. Örülök annak, hogy közöttünk már nemcsak gazdasági kötelékek léteznek, például az elmúlt évek során nagyszámban növekedtek a kulturális együttműködési projektek. Örömmel látom, hogy nagy figyelmet kap a politikai dimenzió és most egy példára fogok hivatkozni.

Afrika: Folytatnunk kell tárgyalásainkat Kínával afrikai politikáját illetően, és most van egy olyan fórumunk, ahol ezt meg is tehetjük. Örülök, hogy Michel úr hamarosan Pekingbe utazik, hogy erről és más témákról tárgyaljon. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a gazdasági kérdésekben egyre inkább együttdolgozunk. De aggodalommal töltenek el a gazdasági kapcsolatunkban tapasztalható egyensúlytalanságok.

Például, nem találok okot arra, hogy miért kellene az Egységes Piacunkról szerzett tapasztalatainkat átadni a kínaiaknak, akik lehet, hogy ezáltal jelentős javulást érnek el saját piacukon. Ugyanez vonatkozik a regionális politikára, a regionális különbségek kiküszöbölésére. Ezen a téren is vannak tapasztalataink. Jó néhány leckét megtanultunk. De nem hiszem, hogy a kínaiak olyan nagyon együtt kívánnak működni ezen a területen.

Mandelson úr azt mondta, hogy a Kínába történő befektetések egy jó adag bizonytalanságot tartalmaznak és ez károsan hat a Kínába irányuló exportunkra és a kínai gazdasági növekedésre. Úgy gondolom, hogy igaza van. Ahhoz, hogy a gazdaság prosperáljon, szükség van a jogállamiságra, a bizonyosságra. A szellemi tulajdonnál, a termékbiztonságnál vagy a tőkekezelésnél is. De a jogállamiságra természetesen akkor is szükség van, ha az egyéni emberi jogokról van szó. Ez ugyanolyan, ha nem még sokkal fontosabb.

Örülök, hogy az emberi jogokról folytatott párbeszédről jelentést fogunk kapni. Úgy gondolom, hogy minden alkalommal kellene egyet kapnunk. Önhöz hasonlóan, biztos úr, én is sok biztató jelet látok, azonban az Európai Parlamentnek egy vagy két olyan témára kell koncentrálnia, amely még mindig megoldatlan: mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a kisebbségi politika, a kényszermunka, amely sajnos még mindig létezik, a hatalommal való visszaélés, amelyből sajnos túl sok is van és a halálbüntetés, amely a mai napig érvényben van. Nekünk, Európai Parlamentként kötelességünk állandóan kihangsúlyozni ezeket a dolgokat, és megállás nélkül ezt kell tennünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Helga Trüpel (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy újra és újra felmerül az a kérdés, hogy mi a helyes módja a Kínával kialakított politikai kapcsolatokat folytatásának. Sterckx úr az imént beszélt megint a stratégiai partnerségről, és helyesen tette ezt. Én, ezt egy tökéletesen kívánatos célnak tartom. De realistának kell lennünk, és jelenleg még biztosan nem vagyunk azon a szinten, nem rendelkezünk a közösen vallott értékek alapjával – emberi jogokkal, a kisebbségeknek kijáró méltányos bánásmóddal, a halálbüntetés elutasításával – amelyre egy hiteles stratégiai partnerség építhető lenne.

Úgy gondolom, hogy nagyon helyes volt – és ezt tudatosan mondom Zöld német EP képviselőként – hogy Angela Merkel találkozott a dalai lámával, mert ez megmutatja, hogy komolyan gondoljuk azt, amit az emberi jogok tiszteletben tartásáról mondunk.

Másfelől azonban van valami, amit egyáltalán nem tartok helyesnek. Sarkozy elnök, amikor legutóbb itt felszólalt, azt mondta nekünk, hogy az Európai Uniót az emberi jogoknak kell fémjeleznie, ezt követően pedig, három héttel később elutazott Kínába és fel sem vetette az emberi jogok kérdését. Ezek az európai kettős mércék, és ezek azok, amiket nem tűrhetünk.

Én komolyan hiszem, hogy a Kínával folytatott, általam támogatott párbeszédünknek, aminek folytatásához szükség van a politikai akaratunkra, nemcsak hízelgő, aranyos beszélgetésekből, de összecsapásokból is állnia kell. Ha kombináljuk ezeket és magabiztosan tárgyalunk Kínával, akkor kendőzetlen kritikával is élnünk kell. Az olimpiai játékokkal összefüggésben is, teljesíteniük kell a kínaiaknak az önmaguk által kitűzött célokat, és nekünk európaiaknak bátraknak és őszintéknek kell lennünk, és amikor szükség van rá, akkor szembesítenünk kell kritikánkkal a kínaiakat.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Tisztelt Elnök asszony! Az Európai Parlament elnöke néhány órával ezelőtt aláírta az Alapjogi Chartát és kijelentette, hogy „morális és politikai kötelezettségünk az emberi méltóság védelme. Ez a világ minden lakosára vonatkozik.” A portugál miniszterelnök pedig kijelentette, hogy „a Charta az EU külpolitikájának része”.

Hadd térjek rá Kínára. Úgy gondoljuk, hogy a kínai kormány a pekingi olimpia rendezésének elvállalásával elkötelezte magát mind az emberi méltóság olimpiai ideálja, mind a nemzetközileg garantált emberi jogok teljes tiszteletben tartása mellett.

Az Európai Parlament kénytelen megállapítani, hogy a közvetlenül az olimpiával összefüggő politikai üldöztetések száma a közelmúltban megnövekedett. Sőt mi több, több embert végeznek ki, mint a világ többi részén összesen – ez a szám eléri a 10 000 főt évente.

Letartóztatják az emberi méltóság védelmezőit és hét millió embert kínoznak a hírhedt laogai táborokban.

Hogy mit kellene tennünk? Úgy gondolom, hogy a tegnapi nap folyamán megkaptuk a választ a Szaharov-díj egyik kitüntetettjétől, Osman úrtól, aki felszólított bennünket arra, hogy nagyobb nyomást gyakoroljunk az illetékes kormányokra, annak érdekében, hogy: hogy konkrét lépéseket tegyenek. A mulasztás vétségének értelmezése szerint: felelősség terhel azért, amit meg kellett és meg lehetett volna tenni, de amit nem tettünk meg. Nem elég megfogalmazni aggodalmainkat; itt az idő, hogy alkalmazzuk a feltételrendszer elvét és Watson képviselőtársunkhoz hasonlóan kijelentsük: az alku az alku.

Az egyetlen módja, hogy a kommunista diktátorok Kínában jobban tiszteljék állampolgáraikat, ha érzékeltetjük, hogy olyan nagy mértékben komolyan vesszük a szolidaritás és az emberi méltóság értékeit, amitől az elkövetett jogtalanságokért és arroganciáért a diktátorok igazán kellemetlenül érzik majd magukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Józef Pinior (PSE). - (PL) Tisztelt Elnök asszony! Az Európai Parlament több alkalommal is kihangsúlyozta, hogy Kínában megsértik az emberi jogokat, valamint azt, hogy az országban egyáltalán nem létezik demokrácia. Ez mind nyilvánvaló. Éppen tegnap, az Európai Unió előző évi emberi jogokról szóló jelentésének megvitatása során beszéltünk az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság hiányáról Kínában.

Másrészről szerintem nem helyes, ha figyelmen kívül hagyjuk a Kínában tapasztalt kedvező változásokat. Különösen a jövő évi olimpiai játékokat kellene az Európai Uniónak arra felhasználnia, hogy nyomást gyakoroljon a kínai hatóságokra a liberalizálás, a jogállamiság és az összes politikai fogoly szabadon bocsátása érdekében.

November 20-án az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának képviselői New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében találkoztak Liu Zhenminnel, Kína ENSZ nagykövetével. Úgy ítélem, hogy a találkozó konstruktív volt. A kínai fél nyitottságot és fogékonyságot tanúsított az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos nyomás iránt – ezt a tényt a Human Rights Watch emberjogi szervezet és az Amnesty International képviselői is kihangsúlyozták az Albizottság küldöttségével folytatott megbeszélések során.

 
  
MPphoto
 
 

  István Szent-Iványi (ALDE). - (HU) Elnök asszony! Biztos asszony! 2008. augusztus 8-át, az olimpiai játékok megnyitóját milliárdok várják nagy érdeklődéssel. Nem csak a sportszerető emberek figyelnek erre, hanem mindazok, akik az emberi jogok terén előrelépést várnak Kínától. Sajnos, az eddigi eredményekkel egyáltalán nem lehetünk elégedettek. A Kínai Kommunista Párt örülhet, hiszen a hatalmának a legitimizálásához sok sikert érhetett el ennek során. De nekünk is van lehetőségünk arra, hogy az olimpiáig terjedő időszakot jól használjuk ki, és szigorúan számon kérjük az emberi jogok területén fellépő törvénytelenségeket. Az Európai Unió-Kína emberi jogi dialógusnak eddig 24 fordulóját tartották meg. Ennek a mérlege sajnos egyáltalán nem kedvező. Van némi előrelépés, például a halálbüntetés alkalmazásának területén, de számos területen súlyos visszalépés tapasztalható. Ilyen a szólásszabadság, ilyen a médiaszabadság, és az internetszabadság. Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, változtatni kell az emberi jogi dialógusokon is.

Először is ki kell mondanunk, hogy az emberi jogi dialógus nem kizárólagos fóruma az ilyen problémák felvetésének. Minden tagállamnak kötelessége a bilaterális kapcsolatokban is szigorúan és keményen föllépni ezekben az ügyekben.

Másodszor: biztosítani kell a civil szervezetek jelenlétét és a tárgyalások nyilvánosságát. A nyilvánosság nagyon fontos, hogy ellenőrizni tudjuk, hogy mi történik ott. Hiszen a dialógus nem öncél, csak akkor van értelme, ha érdemben hozzájárul az emberi jogi helyzet javulásához Kínában.

Végül szeretnék az ujgur kisebbség helyzetéről szólni. Erről keveset esik szó, ez egy elfeledett kisebbség. Őket nem csak az általános elnyomás sújtja Kínában, de etnikai, vallási és nyelvi diszkrimináció áldozatai is. Én nagyon kérem, hogy az ő érdekükben is lépjenek fel. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). - (ES) Tisztelt Elnök asszony! Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy emlékeztessem az európai kormányokat néhány kérdésre.

Az első, a Kínával szembeni fegyverembargó feloldása, amire számos alkalommal történt hivatkozás. Csak abban az esetben kerülhet sor a tilalom feloldására, mint ahogy ezt ez a Parlament többször is követelte, ha az 1989-es Tienanmen téri eseményekkel összefüggésben letartóztatottak ügyében valódi és hatékony előrehaladás történik, nem általános értelemben vett előrehaladás, hanem kifejezetten a témával összefüggő, mert jelenleg ezt várjuk a kínai hatóságoktól: hatékony előrehaladást, ami lehetővé teszi egy ilyen lépést.

Addig azonban a fegyverembargó feloldását, nemcsak hogy túl korainak tartom, de rossz üzenetértéke lenne és nagyon rossz képet festene Európáról, amelynek bevezetésére ismétlem a mai napig tisztázatlan, nagyon specifikus okokból került sor

A második üzenet, amiben egyetértek képviselőtársammal, Trüpel asszonnyal hogy néhány európai ország enged, sőt néha aláveti magát a kínai hatóságok által gyakorolt nyomásnak, ennek hatására a Kínával folyatott biztos piaci kapcsolatok fejében meghiúsulnak a fontos kínai személyiségekkel, bizonyos esetekben disszidensekkel vagy a dalai láma képviselőivel való hivatalos találkozók.

Különösen ezen a napon, amikor aláírtuk az Alapjogi Chartát, ez teljesen ellentmond annak az erkölcsi világképnek, amit az Európai Unió számára kívánunk kijelölni.

 
  
MPphoto
 
 

  Ana Maria Gomes (PSE). - (PT) A csúcstalálkozón Európa világosan elmondta, hogyan ferdíti el Kína a WTO szabályokat, nem tartja tiszteletben a munkavállalók jogát, egészségre káros termékeket exportál, technológiákat hamisít és akadályozza a kínai piachoz való európai hozzáférést. A kínai vezetők nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy az EU ilyen nyíltan beszéljen velük, és ezt azzal torolták meg, hogy pár napra felfüggesztették a közös nyilatkozatot, de sajnálatos módon az európai vezetés felhagyott a nyomásgyakorlással: nemcsak hogy elfogadhatatlan engedményeket tett a tajvani népszavazással kapcsolatban, de nem mondott ellent az „egy Kína” elvnek sem és az emberi jogokkal kapcsolatos súlyos problémákkal sem szembesítette Pekinget. Mivel nem volt idő, mondta portugál újságíróknak José Sócrates elnök, néha vannak olyan dolgok, amiről az ember inkább vacsora alatt beszél.

A halálbüntetés és a Tienanmen téri mészárlás óta letartóztatásban tartott személyek szabadon bocsátása: ezek azok az okok, amiért ez a Parlament, a Kínával szembeni fegyverembargó fenntartása mellett foglal állást. Az önkényes letartóztatások és bírósági tárgyalások, a korrupció és a kényszerkilakoltatások, az újságírók és az internet-felhasználók zaklatása és elnyomása, a tibetiek és más kisebbségek elnyomása, felelősség a Dárfúrban és Burmában bekövetkezett tragédiákért: ezek közül az alapvető fontosságú kérdések közül egyik sem szerepelt a csúcstalálkozó napirendjén. Világos, hogy nem kizárólag az EU kötelessége, hogy a 2008. évi olimpiai játékok megrendezése előtt, számadásra szólítsa fel Kínát. Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közbenjár a levegő minőségével kapcsolatban, miért nem az alapján ítéljük meg, hogy Peking mennyire tartja tiszteletben az olimpiai eszmét, hogy milyen a kapcsolata saját és más országok állampolgáraival? Senki, de legkevésbé az EU Tanácsa és Bizottsága, nem hagyhatja továbbra is figyelmen kívül a szabadságokért és az emberi jogokért Kínában folytatott küzdelmet. Ez egy olyan maraton, ami csak a 2008. évi olimpiai játékokkal összefüggésben kap majd lendületet. Nemcsak kínaiak millióira és millióra lesz hatással, de jelentősége lesz az egész emberiségre nézve is.

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Horáček (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt Elnök asszony! Az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédre az elmúlt tizenegy évben zárt ajtók mögött, évente két alkalommal került sor és ennek ellenére azonban semmit sem tett annak érdekében, hogy Kínában javuljon az emberi jogok helyzete. A kivégzésekről, a bebörtönzöttek kínzásáról, a munkatáborokról és a tibetiek elnyomásáról szóló jelentések világosan megmutatják, hogy mi európaiak, nem vesszük ki részünket a felelősségvállalásból.

Az olimpiai játékok közelednek és ez jó okot szolgál Kínának, hogy bizonyítékát adja a reform iránti valódi lelkesedésének. Nagy örömet jelent, hogy Angela Merkel, szövetségi kancellár a súlyos kritikák ellenére is fogadta a dalai lámát. Logikus lenne, ha a belga, francia és más országok vezetői is hasonlóképpen járnának el. Az EU-t világszerte elismerik mint az emberi jogok szószólóját és itt az ideje, hogy minden vonatkozásban következetesek legyünk, beleértve a Kínával folytatott párbeszédet is.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexandra Dobolyi (PSE). - Tisztelt Elnök asszony! Ma a tíz nappal ezelőtt lezajlott EU-Kína csúcstalálkozóról és a két hónappal ezelőtt lezajlott EU-Kína Párbeszéd az Emberi Jogok 24. fordulójáról tartunk vitát.

Engedjék meg, hogy különösen ezen a napon, a második témával kezdjem. Az EU-nak és politikáinak központi alapelve az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, ez mindannyiunk számára fontos és mindannyian támogatjuk. Azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy az EU-nak sokkal inkább egy eredmény-orientált, mintsem kizárólag elvekre épülő megközelítést kellene alkalmaznia az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításakor és nagyon fontos, annak elfogadása, hogy javulás csak lépésről lépésre érhető el. Ez azonban nem tarthatja vissza az EU-t a kritikák megfogalmazásától és attól, hogy hatalmával élve ragaszkodjon a demokratikus reformokhoz.

Azok közé tartozom, akiknek fontos az 550 millió európai állampolgárt érintő magas szintű termékbiztonság; akiknek fontos a több ezer európai céget, több millió európai munkavállalót érintő kereskedelmi egyensúlyhiány, a hatékony piaci hozzáférés, a szellemi tulajdonjogvédelem és a nemzetközi versenypolitikák kérdése, és akiknek fontos az együttműködés a környezetvédelem, a nemzetközi környezet irányítása és a világ minden egyes lakosát érintő éghajlatváltozás terén.

Mivel a fentiek fontosak számunkra, határozottan támogatjuk a Bizottságot, a Tanácsot és elnökségét abban, hogy a kínai féllel rendszeresen folytatott párbeszédek során minden egyes kérdést újra és újra felvet, megtárgyal és kihangsúlyoz. A legutóbbi EU-Kína csúcstalálkozó 18 oldalas közös nyilatkozatának puszta átolvasása is elég az EU és Kína közötti együttműködés összetettségének, érzékenységének és fontosságának megértéséhez.

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! Ez a vita is megmutatja, hogy a társadalmi átalakulásokhoz időre van szükség és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy honnét indult el Kína. Mint ahogy az elején is elmondtam, el kell ismernünk, hogy vannak bizonyos eredmények. Ugyanakkor az is igaz, hogy Kína még nem ott tart, ahol látni szeretnénk.

Ezért gondolom, hogy Kína esetében az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmaink kezelésének sarokköve továbbra is az Emberi Jogok Párbeszéde marad – a kapcsolódó nem kormányzati szervek szemináriumával együtt.

Úgy gondolom, hogy elszántnak, de egyben realistának kell lennünk. Elszántnak abban, hogy meggyőzzük Kínát arról, hogy saját érdeke az emberi jogok mindenre kiterjedő, teljes körű tiszteletben tartásának megvalósítása. Realistának, mert fel kell ismernünk, hogy Kínában csak kötelezettségvállalás és hosszú távú erőfeszítés árán remélhetjük a valódi reformok megvalósítását. Ebben az összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy mind Kína, mind az Európai Unió közös érdeke a nem kormányzati szervek szemináriumának rendszeres megtartása. Ezt is most hagyták jóvá a csúcstalálkozón.

Ezért úgy hiszem, hogy a szlovén elnökség idejére eső, következő emberi jogi párbeszéddel egyetemben képesek leszünk a civil társadalmi szeminárium újraindítására.

Néhány más kérdést érintve, hadd mondjam el, hogy a közös nyilatkozatban említésre kerülnek az emberi jogok is, most ebből fogok néhány sort felolvasni: „A két oldal hangsúlyozta elkötelezettségét az emberi jogok támogatása és védelme mellett és továbbra is kiemelt fontosságúnak tartja az EU-Kína emberi jogokról folytatott párbeszédet, beleértve a kapcsolódó jogi szemináriumot.” Látják, itt van. Kiemelik az emberi jogok területén tett konkrét lépések fontosságát és megerősítik elkötelezettségüket a párbeszéd további megerősítése mellett és így tovább.

Szeretném elmondani, hogy a vita során kiemelt helyen szereplő néhány konkrét kérdés esetében előrelépést akarunk látni, mint például a Falun Gong. Továbbra is aggodalomra ad okot a Falun Gong-gyakorlók helyzete, akiket hitük miatt nyomnak el. Számos esetben, de főképp az Emberi Jogok Párbeszédének ülése alkalmával vetettük fel ezt a kérdést. Felszólítottuk és a jövőben is fel fogjuk szólítani a kínai hatóságokat, hogy szüntessék meg a Falun Gong-gyakorlói ellen alkalmazott durva bánásmódot.

A halálbüntetést illetően már többször említettem, hogy ez a kérdés cselekvési programunkban kiemelt helyen szerepel. Ennek keretében, nyomatékosan felszólítottuk Kínát – és a jövőben is megtesszük a kijelölt keretek között – hogy a halálbüntetés eltörlésének végső célját szem előtt tartva, csökkentse a főbenjáró bűnök körét.

Az első lépés a végrehajtásra vonatkozó moratórium bevezetése lenne. Mint ahogy bevezetőmben is elmondtam ezt, a halálbüntetés ítéletének a Legfelsőbb Bíróság által történt felülvizsgálata követné első lépésként, amire folyamatos ellenőrzés mellett kerülne sor.

Úgy gondolom, a vita világosan megmutatta, hogy a kép vegyes: van haladás, de sok még a teendő. Csak azt tudom mondani, hogy a haladás előmozdítása céljából továbbra is folytatjuk Kínával a párbeszédet. Az olimpiai játékok jó lehetőséget jelentenek Kína számára, hogy megmutassa, hogy a játékokig még több eredményt tud elérni.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Hat állásfoglalásra irányuló indítványt nyújtottak be az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése szerint.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor.

 
Utolsó frissítés: 2008. október 27.Jogi nyilatkozat