Elnök. – A következő tétel a Gerardo Galeote által a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés az európai területi együttműködési csoportosulás ügyében. (Ο-0076/2007/rev.1 – Β6-0008/2008).

  Gerardo Galeote, szerző. − (ES) Elnök asszony! A Strukturális Alapokról szóló szabályok felülvizsgálatának egy fontos szempontja az volt, hogy ennek nyomán a területi együttműködés fejlesztése kohéziós politikánk elsődleges céljává váljon, mely kohéziós politika finanszírozását, megjegyzem, az Európai Parlament a pénzügyi elképzelésekről folytatott megbeszélések nyomán megnövelte. Éppen ezért e vitára való felhívás senkit sem érhet meglepetésként: a vitát a politikai képviselőcsoportok egyhangúlag kezdeményezték, én pedig a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében megnyitom. Köszönetet mondok a biztos asszonynak a részvételért, és sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Tanács nem tudott ma csatlakozni hozzánk ebben, az őt közvetlenül érintő vitában.

Az INTERREG programokban szerzett tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy egy saját jogi személyiséggel rendelkező kezdeményező struktúra hiánya csökkentette a hatékonyságot, ezért üdvözöljük a Bizottság javaslatát, hogy önálló jogi személyiséggel rendelkező jogi eszközként európai területi együttműködési csoportosulásokat hozzunk létre.

A Lisszaboni Szerződés értelmében a nemzetek és polgárok egységes Európájában e szervek jelentik a régiók legmagasabb szintű kifejeződési formáját.

Való igaz, hogy néhány tagállam még a tanácsi vizsgálat során is fenntartásainak adott hangot az európai területi együttműködési csoportosulások hasznosságát illetően.

Az a vita alapjául szolgál, hogy vajon az elfogadott rendelet természetét és tartalmát tekintve túlságosan megfoghatatlan-e, illetve, hogy vajon bizonyos fokú jogi bizonytalanságot teremtett-e azáltal, hogy alkalmazását túl sok esetben alárendelte a nemzeti jog előírásainak.

Elmondhatjuk, az, hogy egyes tagállamok hogyan kezelik az összetett helyzeteket, decentralizáltságuk fokán múlik, amely szükségessé teszi számukra, hogy a területi együttműködés terén megfelelő stratégiákat dolgozzanak ki.

Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy a 1082/2006 rendeletet 2006 júliusában fogadták el, egy évvel azután, hogy a kollégánk, Jan Olbrycht által benyújtott javaslat alapján az Európai Parlament egyhangúlag megszavazta, 2007. augusztus 1-je óta pedig minden tagállamban kötelező érvényű.

A tagállamoknak így hat hónapjuk volt arra, hogy bevezessék a szükséges jogi változtatásokat.

A rendelkezésünkre álló információk alapján azonban – a biztos asszony majd kijavít, ha netán tévednék – még tíz tagállam sem hozta meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy mostanra biztosítsák a rendelet teljes körű hatályát.

Köztudott, hogy az Európai Bizottság kötelessége és felelőssége, hogy biztosítsa az európai jogalkotás hatékony végrehajtását, illetve, hogy a végrehajtást gátló akadályok megszüntetése érdekében beavatkozzon.

Nem elfogadhatók azok a nem hivatalosan adott magyarázatok, miszerint a szubszidiaritás elve alapján a késlekedő tagállamokkal szemben semmiféle intézkedés nem foganatosítható: ha elfogadnánk ezeket a magyarázatokat, a tagállamok késleltethetnék vagy meg is tagadhatnák bármely olyan közösségi jogszabály végrehajtását, amelyet helytelennek vagy megkérdőjelezhetőnek ítélnek.

Ezért, Hübner asszony, az Európai Bizottsághoz intézett kérdésünkkel egyúttal kérjük, hogy világosan tájékoztassák a Parlamentet a tagállamok által a rendelet végrehajtása kapcsán tapasztalt problémákról.

Mely tagállamok nem hozzák meg a rendelet megfelelő végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és milyen lépéseket tett, illetve tervez az Európai Bizottság, különös tekintettel az Európai Bíróságon történő jogsértési eljárások kezdeményezésére, annak érdekében, hogy biztosítsa, minden tagállam betartja a rendeletben előírtakat, illetve, hogy megakadályozza, hogy a megítélt támogatások veszélybe kerüljenek azért, mert néhány tagállam képtelen a meghatározott szabályoknak megfelelően eljárni?

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
alelnök

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Azzal a megállapítással szeretném kezdeni, hogy a nemzeti jogszabályok kialakítására szánt egyéves határidő igen ambiciózus terv volt. Ha megnézünk más, jogi szerveket létrehozó rendeleteket, azt láthatjuk, hogy az előirányzott határidők többnyire három és négy év között mozognak. Így tehát ezt is figyelembe kell vennünk.

Az egész eljárás meggyorsítása érdekében a Regionális Politikai Főigazgatóság készített egy kérdőívet a rendeletek azon elemeiről, amelyeket a nemzeti jogalkotásban figyelembe kell venni. 2007 márciusában az alapok koordinációs bizottságának (COCOF) taghálózatán keresztül a kérdőívet minden tagállamnak eljuttattuk. A kérdőívek továbbá tárgyát képezték a COCOF két tavalyi találkozója alkalmával a tagállamokkal folytatott megbeszéléseknek is: az egyik találkozóra áprilisban, a másikra július közepén került sor.

Hogy állunk tehát most a rendelet elfogadásával? Jelenleg hat tagállam fogadott el megfelelő nemzeti jogszabályokat: Magyarország, az Egyesült Királyság, Bulgária, Portugália, Románia és Spanyolország. Négy további tagállamban, Franciaországban, Luxemburgban, Németországban és Belgiumban hamarosan lezárul a nemzeti jogszabályok elfogadásának folyamata. A 17 további tagállam közül 15 már elindította a parlamenti vagy a kormányzati elfogadási eljárást. Van azonban két tagállam – Dánia és Észtország –, ahonnan ez idáig semmiféle információt nem kaptunk a folyamatról. Nekik is be kell tartani a főigazgatóság levelében foglalt február közepi határidőt. E levelet minden tagállamnak eljuttattuk, és benne február 14-ig tájékoztatást kérünk a jogszabályi előírások elfogadásának folyamatáról. Ugyanebben a levélben, amelyben a február 14-i határidőt megszabtuk azon tagállamok számára, akik még nem tettek eleget az elfogadásról illetve az elfogadás várható dátumáról szóló bejelentési kötelezettségüknek, egyben tájékoztatjuk a tagállamokat az intézményközi EGTC-szeminárium előkészületeiről is, amely a Parlament és a Régiók Bizottságának részvételével június 19-én kerül megrendezésre Brüsszelben, a szlovén elnökség vezetésével. Javasoltuk a tagállamoknak, hogy vegyenek részt a Régiók Bizottsága által létrehozott EGTC szakértői csoport munkájában is.

Ami egy esetleges jogsértési eljárás kezdeményezését illeti, először is hadd mondjam el, hogy egy rendkívül sajátos rendeletről van szó: nem egy irányelvről beszélünk. Ez a rendelet mind a 27 tagállamban közvetlenül alkalmazandó, ezért a végrehajtási szabályok elfogadásánál a tagállamoknak ebben az esetben többet kell tenniük. Február 14-ét követően, miután megkaptuk a tagállamok válaszait – különös tekintettel azokra, ahol a szükséges jogszabályok elfogadásának menetrendjéről egyelőre még nincs információnk –, amely válaszok tartalmától függően dönthet a Bizottság bármely jogsértési eljárás kezdeményezéséről, felülvizsgáljuk majd álláspontunkat és megnézzük, hol indítsunk jogsértési eljárást. Mindenesetre természetesen a már hatályban lévő szabályok gyakorlati alkalmazását is szigorúan figyelemmel fogjuk kísérni. Hadd tegyem azonban hozzá – és úgy gondolom, ez az egész folyamatnak egy rendkívül fontos része –, hogy mindeközben múlt hétfőn Franciaország és Belgium között létrejött az első EGTC, bár a nemzeti szabályokat még nem fogadták el, ez a rendelet ugyanis közvetlenül alkalmazandó, a helyi és regionális hatóságoknak pedig jogukban áll, hogy maguk alakítsák ki a csoportosulásokat. A nemzeti jogszabályoknak meg kell határozniuk az előzetes ellenőrzési folyamatot, ideértve az illetékes hatóság kinevezését is, amely a regionális vagy helyi hatóságnak egy EGTC-ben való részvételi szándékáról szóló kérelmét fogadná. Az európai projekteknek hozzávetőleg 30 programjában jelent már meg az EGTC létrehozásának lehetősége. Néhány régió pedig már aláírta a szándéknyilatkozatot. Jelentős előkészítő munka folyik, ezért számításaink szerint a nemzeti végrehajtási szabályok elfogadásának befejezésével a folyamat valódi lendületet nyer majd.

  Jan Olbrycht, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Biztos asszony! Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az európai területi együttműködési csoportosulást az európai jogrendszer részeként létrehozó rendelet tekintetében előadó lehettem. Tanúja és résztvevője lehettem számos megbeszélésnek, amely az új jogi eszközön alapuló területi együttműködés által megnyitott új lehetőségekről szólt.

Az új lehetőségeket hangsúlyozó érvekkel együtt felmerültek szervezeti és politikai tárgyú kétségek is, különösen a tagállamok képviselőinek részéről. Végül olyan rendelet született, amely a támogatókat és a szkeptikusokat is egyaránt kielégítette. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy egy újfajta jogalanynak a nemzeti rendszerekben való megjelenése komplikációkhoz vezethet, a tagállamok megszabtak egy határidőt, amely előtt a vonatkozó nemzeti jogszabályok módosítását végre kell hajtani. A határidőt azonban sokan nem tartották be, ez idáig csupán néhány tagállam végzett a feladattal, köztük Bulgária és Románia, akik e rendeletet a közösségi joganyag részeként kötelesek voltak elfogadni.

A rendelet feltételeinek megfelelően a Régiók Bizottsága felügyeli az európai területi együttműködési csoportosulások végrehajtását és működését, és máris birtokában van néhány érdekes, az új szervek létrehozásának előkészületeiről szóló információ. A rendelkezésre álló információk alapján azt mondhatom, szükség van arra, hogy az európai intézmények – nem csupán a Bizottság, hanem elsősorban a Tanács – különösen aktív szerepet vállaljanak abban, hogy meggyőzzék a kormányokat a kötelezően elvégzendő, általuk korábban közösen meghatározott feladatok megvalósításáról. Nem lenne szerencsés, ha a végrehajtás az Európai Bírósághoz érkezett panaszok alapján hozott ítéletek alapján történne meg.

  Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Az INTERREG elnevezésű kezdeményezés a kezdetektől fogva a határon átnyúló, nemzetek és régiók közötti együttműködésen alapuló európai térség valóban többközpontú elképzelésének alapjául szolgált.

Az új jogi eszköz, az EGTC létrehozása olyan nehézségek eredményeképp született, amelyekkel egy hasonló folyamatnak a rendszerek és az érvényben lévő eljárások különbözősége miatt szembe kell néznie.

Az Európai Parlament közel két évnyi jogalkotó munkáját követően elért megoldás lehetővé tette és teszi az egyes hatóságok és szervek számára, hogy az Unió egész területén elismert, jogi személyiséggel rendelkező szervként jegyeztessék be magukat.

Ahogy az már korábban elhangzott, a tagállamoknak 2007. augusztus 1-ig meg kellett hozniuk bizonyos intézkedéseket. Mivel a késlekedés nyilvánvaló volt, tavaly júliusban a Régiók Bizottsága szemináriumot tartott, amelynek során tanulmányozták a helyzetet. Erre előadóként én is meghívást kaptam, s ott, mintegy képviselve az Európai Parlamentnek a megoldás keresése iránt tanúsított hajlandóságát, benyújtottam egy Krehl asszony és jómagam által aláírt kérdést, s az akkor elvetett mag csíráiból született aztán a mai vita.

Biztos asszony! Büszkén jelenthetem be, hogy hazám, Spanyolország és régióm, Galícia Portugália északi régiójával közösen úttörő szerepet vállat mindebben, és követendő példát biztosít a többi európai régió számára.

Éppen ezért fel szeretném tenni a kérdést, mit tehet az Európai Parlament a Bizottsággal együttműködve annak érdekében, hogy a még késlekedő országok is módosítsák nemzeti jogszabályaikat, és részt vegyenek hasonló területi csoportosulásokban, illetve maguk is alakítsanak ilyeneket?

  Mojca Drčar Murko, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SL) A szóban forgó rendeletről folyó vita során tisztában voltunk azzal, hogy a fő probléma az, milyen jogi eszközöket válasszunk a területi együttműködés keretén belül elfogadott nemzeti törvények megvalósításához. A rendelet célja az volt, hogy lehetővé tegye az együttműködő felek számára, hogy olyan jogszabályokat használjanak, amelyeknek mindkét országban azonosak a joghatásai, korábban ugyanis két különböző jogrendszer egyidejű alkalmazása nem bizonyult eredményesnek. Ebből a szempontból a rendelet egyértelműbb, mint bármely hasonló korábbi dokumentum. Ez azt jelenti, hogy a határon átnyúló együttműködésért felelős hatóság bejegyzett székhelyének településén érvényes jog az irányadó, amennyiben létezik ilyen hatóság.

Tisztában voltunk azzal, hogy a rendelet nem újabb jogi eszköz akart lenni, hanem olyan eszköz, amely már meglévő struktúrákkal együtt alkalmazandó. Mostanra kiderült, hogy a rendeletnek eltérő joghatásai lesznek az Európai Unió területének egészén, és hogy az egyes tagállamok által előírt különböző feltételeknek köszönhetően valószínűleg számos különböző típusú területi együttműködési csoportosulás jön majd létre. A rendelet eredményes alkalmazása érdekében a 16. cikk rendelkezéseinek megfelelően módosítani kell a nemzeti jogalkotásokat. Csak így lehetséges ugyanis, hogy az egységes gyakorlat eredményei hosszabb távon is kézzelfoghatóvá váljanak.

Ezért olyan jogszabályok elfogadására szólítjuk fel a tagállamokat, amelyek lehetővé teszik a területi együttműködés kialakítását és növelik a jogbiztonságot annak keretein belül. Röviden, hiányosságai miatt a rendelet várhatóan egyfajta jogi laboratórium szerepét tölti majd be, ahol összehasonlíthatjuk a különböző gyakorlatokat és feltételeket, ahogyan és amikor azokat az egyes tagállamok bevezetik. Ezért hasznos lenne szisztematikusan ellenőrizni a rendelet alkalmazásának eseteit, és ezáltal párhuzamosan létrehozni az európai területi együttműködési csoportosulások nyilvános adatbázisát.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Mit is csinálunk itt tulajdonképpen ma este? Megpróbálunk mérleget vonni azután, hogy az Európai Parlament, illetve a három uniós intézmény egyértelmű döntést hozott, amelyben bejelentettük, hogy immár új jogi eszközök állnak rendelkezésünkre a határon átnyúló területi együtmműködés elmélyítéséhez.

Az országhatárok még mindig a múlt sebeit idézik, és sokszor egyes közösségeket vagy új fejlesztési területeket szelnek ketté. Szükség van az európai egyetemek, kórházak és egyebek közötti együttműködésre. Új eszközökre van szükségünk, és ha megvizsgáljuk a bevezetett szabályozást, láthatjuk, hogy a tagállamoknak igen nagy mozgásteret garantált ebben a kérdésben. Ezért olyan kiábrándító – főleg, mivel fel kellene gyorsítani a határon átnyúló együttműködést –, hogy azon tagállamok közül, amelyek annyira ragaszkodtak e nagy szabadsághoz, most ilyen kevesen élnek vele.

A Parlament ezért helyesen jár el, amikor felszólítja a Bizottságot, és még inkább a Tanácsot, amelynek képviselői nincsenek jelen ma este, hogy vállalják az ügyért a felelősséget és minél hamarabb találjanak valamilyen megoldást. Örömömre szolgál, hogy jó példákat is láthatunk arra – az imént említették a Régiók Bizottságát –, hogyan gyorsítható fel az integrációs folyamat anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a nemzeti kormányok jogrendszerének működését. Határozott meggyőződésem, hogy ezen az úton kell tovább haladnunk.

Az emberek megijedtek: ez az egész túl nehéznek tűnik. Éppen ma este folytattunk megbeszéléseket a lakókörnyezetek energiahatékonyságáról. Öt évig tartott, mire a tagállamok végrehajtották az erre vonatkozó szabályozást. Véleményem szerint itt egy közösségi kezdeményezésre van szükség, amely biztosítaná, hogy az említett rendeletet már végrehajtó hét tagállam száma mondjuk egy éven belül 25-re vagy 27-re nőjön. Ez biztosan megvalósítható. Ezért szeretnék a Tanácstól választ kapni, a Tanács azonban nincs jelen ma este, ami mélységes sajnálattal tölt el.

  Gábor Harangozó (PSE). – Köszönöm szépen, elnök úr! Biztos asszony, kedves kollégák! Magyarország sajátos helyzetéből adódóan számunkra különösen fontos a határon átnyúló együttműködések gyakorlati alkalmazásának elősegítése. Éppen ezért az EGTC-t létrehozó közösségi rendeleteknek megfelelő nemzeti szabályozást Magyarország az elsők között alkotta meg és léptette hatályba. Azonban az új eszköz gyakorlati alkalmazása nehézségekbe ütközik, ezért a programpartnerekkel együttműködve munkacsoportot szeretnénk felállítani egy kézikönyv kidolgozásához.

Tisztelettel kérdezném a biztos asszonyt, hogy az INTERACT technikai segítségnyújtás keretében támogatna-e egy EGTC munkacsoportot, és ha igen, milyen módon lehet ezt megtenni. Továbbá az IGTC együttműködés számára nemcsak a belső határ menti, hanem a külső IPA és ENPI programok is fontosak. Belső határmenti programjainkat már jóváhagyta az Európai Bizottság, az IPA által támogatott programok jóváhagyása februárra várható. Azonban az ENPA által finanszírozott magyar-román-szlovák-ukrán határmenti program tervezésének lezárásához a Bizottság által készítendő útmutatókra kell várni.

Kérdésem továbbá az lenne, hogy mikorra várható a szomszédsági programokra vonatkozó bizottsági útmutató megjelenése? Köszönöm szépen.

  Jean Marie Beaupuy (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony! Engedjék meg, hogy elmondjam, milyen nagy örömmel tölt el, hogy ma este ebben a témában felszólalhatok, amikor ugyanis az Olbrycht úr által benyújtott kiegészítést elbíráltuk, magam is támogattam a jelentést.

A témát tegnap a francia parlament is megvitatta és – ezt érdemes kiemelni, hiszen nem gyakran történik meg – mindegyik politikai párt támogatta az EGTC létrehozását, sőt számos példával illusztrálták, milyen nagy szükség lenne például Észak- és Dél-Franciaországban, az Alpokban vagy Lotaringiában arra, hogy az EGTC minél hamarabb működésbe lépjen. Ahogyan azt a biztos asszony már elmondta, ennek alapjául elsősorban Lille példája szolgált, amely múlt hétfőn kétmillió belga, illetve francia állampolgárra kiterjedő EGTC megállapodást írt alá.

Miért is kelt ez a példa ekkora reményeket? Azért, mert kollégáink már három-négy éve sikertelenül próbálták megtalálni a jogi lehetőségeket. Az EGTC-vel azonban ráleltek a megoldásra. Számítunk rá, hogy a napi szinten Luxemburgban dolgozó 70000 francia állampolgár, a Monacóban és Olaszországban dolgozó 30000 francia, vagy a Spanyolországban és máshol dolgozók az EGTC keretein belül valóban elősegítik majd az új együttműködési formák kialakulását.

Kollégáimmal együtt szeretnénk, ha a biztos asszony megsürgetné a késlekedő tagállamokat. Azon kívül, hogy kötelességük betartani a rendelet előírásait, tájékoztathatja őket arról is, hogy néhány országban máris sikeresen működik a rendszer.

  Rolf Berend (PPE-DE). – (DE), Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az európai területi együttműködési csoportosulás célja egy határon átnyúló, nemzetek fölötti és régióközi együttműködés megvalósítása és fenntartása. Nem túlzás azt mondani, hogy ezen új hálózat kialakításának célja az emberek számára a mindennapi élet minőségének javítása, vállalkozásaink versenyképesebbé tétele, kutató- és oktatóközpontjaink lehetőségeinek növelése, és végül, de nem utolsósorban, környezetünk védelme.

Nincs sürgető szükség arra, hogy az EU pénzügyi támogatást nyújtson az EGTC-intézkedésekhez. Az EGTC segítségével a regionális és helyi hatóságok önálló jogi személyiséggel rendelkező, határon átnyúló szövetségeket alkothatnak majd, ami jelentős újítás a területi együttműködés korábbi lehetőségeihez képest. Az EGTC egyedülálló lehetőség olyan szinergikus hatások létrehozására, amelyek meghaladják az intézményi kereteket, ezzel együtt pedig garantálja a jobb és szervezett beruházásokat, illetve az erőforrások egységes és hatékony felhasználását is.

Mint tudjuk, ezt az eszközt egy európai parlamenti és tanácsi rendelet hozta létre 2006. július 5-én. 2007. augusztus 1-ig minden tagállam köteles lett volna meghozni a kiegészítő jogi és/vagy közigazgatási rendelkezéseket. Komoly aggodalomra ad okot az a tény, hogy csupán öt vagy hat tagállam fogadott el nemzeti jogszabályokat az ügyben. Azok a potenciális, elkötelezett résztvevők veszítenek a legtöbbet, akik jó ötleteikkel és innovatív elképzeléseikkel elő szeretnék segíteni a határon átnyúló együttműködést. A kérdőívet ebben a tekintetben jóváhagyták, és a Tanácstól is türelmetlenül várjuk az üggyel kapcsolatos információkat.

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök úr, biztos asszony! A területi együttműködés a kohéziós politika harmadik legfontosabb célja az új programozási időszakra vonatkozóan. E célmeghatározás szerint az európai régiókon belüli kiegyensúlyozott, harmonikus fejlődés elősegítése érdekében elengedhetetlen az együttműködés.

Az európai területi együttműködési csoportosulás eredményeképp a különböző európai uniós tagállamokból származó regionális és helyi hatóságok közötti együttműködést szorgalmazó csoportok jogi személyiséggel bírnak majd. Nem előzmény nélkül hoztuk meg az ezzel kapcsolatos döntést; ez valójában az együttműködési programok során felmerült technikai és jogi nehézségekre adott válaszként született. Sajnálatos módon ma, hat hónappal a határidő lejárta után a helyi és regionális szervek még mindig nem tudtak létrehozni területi együttműködési csoportosulást, néhány tagállam ugyanis indokolatlanul elhanyagolta vagy késleltette a rendelet végrehajtásához szükséges megfelelő intézkedések bevezetését. Ezért teljesen egyértelmű üzenetben kell tudatnunk a tagállamokkal, hogy az intézmények létfontosságúnak tartják a rendeletnek a következő programozási időszakban való megfelelő végrehajtását, illetve azt, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérésének eszközeként kialakuljon az együttműködés.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Ötven év telt el azóta, hogy a német-holland határon létrejött az első eurorégió. Azóta számos más régió között született kölcsönös együttműködés. Segítenek egymásnak a határmenti régiókban gyakran előforduló azonos vagy hasonló problémák megoldásában. Új munkalehetőségeket teremtenek és megosztják egymással kultúrájukat.

Az európai területi együttműködési csoportosulást létrehozó rendelet, amelyet 2006 júliusában fogadtak el, úgy tűnik, rendkívül jó eszköz a regionális együttműködés megvalósítására, és további lépést jelent a helyes irányba. Rugalmas együttműködést tesz lehetővé a régiók számára, miközben pozitív hatással van a tagállamok polgáraira, a gazdaságra és az üzleti környezetre is. Így még sajnálatosabb, hogy a tagállamok annak ellenére késlekednek e hasznos rendeletnek saját jogrendszerükbe való beépítésével, hogy 2007. augusztus 1-ig kötelességük lett volna ezt megtenni.

Számos régió nagy érdeklődést mutat az európai területi együttműködési csoportosulás iránt, ennek keretében ugyanis lehetőségük nyílik együttműködni más régiókkal, miközben a kormányokkal és a központi igazgatási szervekkel szemben jelentős szintű autonómiát élvezhetnek. Emellett az EGTC jó hatással van az egyes régiók lakosságára is: a regionális együttműködés egyik célja, hogy elősegítse az emberi erőforrások hatékony fejlesztését, és ennek eredményeképp a regionális munkaerőpiacokon kialakítsa a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyt.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az EGTC-ből az üzleti élet is profitál: az EGTC támogatja a gazdasági fejlődést, ezáltal ugyanis növeli a termelékenységet és javítja a gazdaság szerkezetét, új munkalehetőségeket teremt, a veszélybe került munkahelyeket pedig stabilizálja. Az egyéni területi együttműködési csoportosulások képesek lesznek aktívan hozzájárulni a foglalkoztatottság és a társadalmi integráció növeléséhez.

A rendelet egyszerűbbé teszi és támogatja az uniós tagállamok közötti regionális együttműködést, és ezáltal erősíti a gazdasági és a társadalmi kohéziót. Ez igen pozitív, ezért javaslom, hogy a Tanács és a Bizottság tegye meg a szükséges lépéseket a rendelet tagállamokban történő végrehajtásának biztosítása érdekében.

  Antolín Sánchez Presedo (PSE). – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Az európai területi együttműködési csoportosulás új eszköze lehet az Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió megerősítésének.

Önálló jogi személyiséggel rendelkező eszközről van tehát szó, amely egy szorosabb, szervezettebb együttműködést tesz lehetővé, és mind közösségi, mind más forrásból származó támogatásokhoz is hozzáférhet.

A 23. portugál–spanyol csúcstalálkozó 10 nappal ezelőtti, bragai tetőpontja jelentős mérföldkőnek számított. Mindkét ország azon hat tagállam között van, amelyek már elfogadták a 2006 júliusi európai rendelet eredményes végrehajtásához szükséges rendelkezéseket.

A Galíciai Tanács és a Portugália északi régiójában működő hatóságok, amelyek 2006 novemberében fejezték be a megállapodás- és alapszabály-tervezet szövegezését, hamarosan egy 6  400 000 lakosra kiterjedő csoportosulást hoznak majd létre, vigói székhellyel.

Elsőként létesítenek majd kormányzati szervekkel rendelkező eurorégiót, amely előmozdíthat egy, az újjáéledés lehetőségét példázó, nagyívű európai együttműködést.

Erőfeszítéseik megérdemlik az Európai Parlament elismerését.

  Ivo Belet (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Az EGTC, mint ahogy az már néhányszor elhangzott, rendkívül fontos eszköz, különösen a határmenti régiók számára. Nagy örömmel tölt el, tisztelt biztos asszony, hogy megemlítette Eurodistrict nevű projektünket, amely Franciaország és Belgium között jött létre. Erre Beaupuy úr is utalt. Kortrijk, Doornik és Lille városa éppen ezen a héten írt alá együttműködési megállapodást, amelynek értelmében a lakossági közreműködésre is igényt tartó projekteket gyakorlati szempontból is közösen hajtanák végre. Ilyenek például a határokon átnyúló munkavállalás, a tömegközlekedés, a kórházak közötti együttműködés és a bűnözés elleni küzdelem – ezek azok a területek, ahol az emberek gyakorlati megoldásokat várnak tőlünk.

Számos egyéb kezdeményezés született egy másik határmenti régióban – Belgium és Hollandia között – azzal a céllal, hogy az EGTC alkalmazásával elősegítse az egyetemek közötti együttműködést. Az érintett területek a belgiumi Limburg tartomány, a holland Limburg tartomány, és az aacheni régió. Az alapötlet az, hogy az EGTC segítségével egy határon átnyúló, közös egyetemet hozzanak létre, így ugyanis számos meglévő adminisztrációs probléma orvosolható vagy kivédhető lenne.

Elnök úr, biztos asszony! Az EGTC természetesen nem oldhat meg minden problémát, és tisztában vagyok vele – mindannyian hallhattuk –, hogy a program elindítása még jó néhány tagállamban várat magára. Most azonban az eszközzel kapcsolatos eddigi tapasztalatok alapján előre kell tekintenünk, és végig kell gondolnunk, hogy az első értékelés eredményei alapján milyen fejlesztésekre van szükség. Van néhány megoldásra váró probléma, például az EGTC keretein belül dolgozó munkavállalókra vonatkozó eltérő szociális előírások.

Biztos asszony! Csak annyit mondhatok, létfontosságú, hogy a Bizottság továbbra is megkövetelje a késlekedő kormányoktól ezen jogi eszköz végrehajtását és működtetését.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Biztos asszony! A határmenti régiók projektjeinek – mind a már sikeresen kivitelezett és mind a jelenleg is az euroregionális csoportosulások felügyelete alatt folyó projektek – száma azt bizonyítja, hogy számos fejlesztési program megvalósítása folyik, és e programokat európai támogatás nélkül nem lehetne végrehajtani.

Egyértelmű szabályozásra van azonban szükség, különben a megítélt összegek felhasználása nem biztosított. Bízom benne, hogy ez a vita arra ösztönzi majd az érdeklődő határmenti feleket, hogy részt vegyenek az EGTC-ben.

A tagállamoknak minden kötelessége teljesítését elmulasztó résztvevőt azonosítania kell. A Bizottságnak jelentős erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa, a határon átnyúló együttműködés nem sérül. Az eurorégiók olyan határon átnyúló struktúrák, amelyek régóta léteznek, és az előző programozási időszak során az Interreg program keretén belül már végrehajtottak bizonyos feladatokat, elsősorban kisebb, személyek közötti projekteket.

Nem hiszem, hogy az eurorégiók kudarcot vallottak volna. Meggyőződésem, hogy a Bizottság, a tagállamok, a regionális és helyi önkormányzatok, a kereskedelmi és iparkamarák és a határmenti régiókban élők aktív támogatásával az eurorégiók korábbi tapasztalataikat felhasználva kihasználják majd az EGTC által nyújtott új lehetőségeket.

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Nagyon köszönöm a képviselők hozzászólásait, a programnak nyújtott támogatást és az iránta tanúsított elkötelezettségüket.

Hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy egyetlen tagállam sem utasította el az EGTC végrehajtását, ami véleményem szerint nagyon fontos. Egyértelmű, hogy mindannyiuknak teljesíteni is kell, amit vállaltak. Ahogyan azt bevezető hozzászólásomban is megpróbáltam kifejteni, már számos eszközzel megpróbáltuk elérni a feladat teljesítését és felgyorsítani a folyamatot. Természetesen a közvetlen ösztönözés lehetősége továbbra is fennáll, hiszenÖönök aktívan jelen vannak mind tagállami, mind regionális szinten; ezt a módszert követtük az egész elmúlt év során is. Minden látogatásom, minden találkozó és konferencia alkalmával – nem csupán a területi együttműködésről, hanem a szakpolitika lényegéről szólókon is – biztattuk a tagállamokat, beszéltünk, utasításokat adtunk. Rengeteget dolgoztunk együtt a régiókkal, hogy segítsük őket az együttműködés ezen új jogi eszköze végrehajtásához szükséges előkészületekben.

Úgy gondolom azonban, mára mindez meghozta az eredményt. Úgy gondolom, a tagállamok sokkal inkább tudatában vannak az intézkedések szükségességének, mint korábban. Remélem, hogy e mostani, a főigazgatóság által biztosított lendület elegendőnek bizonyul majd ahhoz, hogy júniusra minden tagállamban bevezessék a rendelet végrehajtásához szükséges jogi módosításokat.

Ne felejtsük el azonban, hogy egy program irányítása fennállásának bármely szakaszában átkerülhet az EGCT-be, ezért a stratégiára nézve semmilyen veszélyt nem jelent, hogy a tagállamok még nem hajtották végre a szükséges módosításokat. Ezen túl az eszköz bármely projekt végrehajtása során használható, és mint tudjuk, egészen 2013 végéig indíthatók új projektek. Ezen a téren sincs tehát ok az aggodalomra.

Bár nem nagy vigasz, azért szeretném, ha Önök is látnák, hogy ebből a szempontból nem jelent veszélyt, hogy a végrehajtási eljárás még nem mindenhol fejeződött be.

Jelenleg a Bizottság több más főigazgatósága is érdeklődést mutat az EGTC iránt, és szívesen használnák fel ezt az eszközt a hetedik keretprogramban, de ugyanúgy a CIT programban és más politikákban is.

Fontos, hogy a regionális és helyi szintű találkozókon emlékeztessék régiójukat arra, hogy ha nincsenek is még érvényben a végrehajtási szabályok, Franciaország és Belgium példája egyértelműen azt mutatja, hogy a tagállamok létrehozhatnak és kijelölhetnek egy ad hoc hatóságot, amely felvállalja azt a szerepet, hogy fogadja a regionális és helyi szervek megkereséseit és tájékoztatja őket az EGTC létrehozásával kapcsolatos kérdésekben.

Rátérve az EGTC-ről szóló kézikönyvre, az INTERACT már dolgozik rajta. Márciusban rendeznek egy, a kézikönyv előkészületeivel kapcsolatos konferenciát Brüsszelben; erre a szemináriumra minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Ami a Madridi Egyezményt illeti, ne felejtsük el, hogy ennek ratifikálása már 20 éve tart, és ha jól emlékszem, még mindig van olyan tagállam, amely máig sem ratifikálta. A rendeletet közel két éve újratárgyalták, jelenleg pedig a végrehajtás első évében járunk.

Ez lenne tehát az eddig elhangzottakra adott válasz. Biztosítani szeretném Önöket, hogy elkötelezettségünk szilárd, mert látjuk a hozzáadott értéket és együtt dolgozunk a régiókkal. Ezért van az, hogy sokan közülük máris ennyire felkészültek. Látjuk az Önök által említett összes olyan értéket, amelyet e jogi eszköz teremtett.

Ugyanakkor emlékeznünk kell rá, hogy az EGTC a pénzügyi támogatást nem garantálja. Nem egy projektről van ugyanis szó, csupán egy eszközről, amelyet az együttműködéshez szeretnénk felhasználni. Az EGTC azonban az európai kohéziós politika keretein belül, a hagyományos szabályoknak megfelelően természetesen jogosult közösségi támogatásokra. Erre is érdemes emlékezni.

Még egyszer köszönöm az érdeklődést. Határozott szándékunk, hogy ezt a folyamatot a lehető leggyorsabban véghezvigyük.

  Elnök. − A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban. – (GA) Javasolnám, hogy a Regionális Fejlesztési Bizottság vállaljon kezdeményező szerepet és fejtsen ki nyomást olyan intézkedések érdekében, amelyek révén a készségek egy területi együttműködésre irányuló európai csoportosuláson belül összegyűjthetők, a stratégiák megismerésének céljából.

Az új EGTC-k a tagállami jogszabályok végrehajtásának eszközeként szolgálnak majd, új lendületet adnak a határon átnyúló együttműködésnek és lehetővé teszik, hogy az országhatáron túl is fenntartható legyen a nagyobb bizalom és a magasabb szintű együttműködés

Az én megosztott hazámban a hasonló kezdeményezések és más európai uniós támogatási tervek kulcsszerepet játszhatnának az Írország megosztottságából fakadó negatív hatások csökkentésében. Teljes mértékben támogatom a határon átnyúló együttműködést ösztönző megfontolásokat, ez ugyanis egy valódi európai eszmény.

Írország számára rendkívül fontos a határon átnyúló együttműködéshez vezető összes út feltérképezése, határmenti területeink ugyanis szegény megyékben találhatók, ahol nagyon alacsony a fejlettségi szint. Jó ideje habozunk már és keressük a kifogásokat. A tagállamoknak kötelességük segíteni a határmenti területeket, hogy azok a lehető leggyorsabban végrehajthassák az EGTC-re vonatkozó jogszabályokat.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. – (PL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A közösségi jogalkotás tagállami szintű végrehajtása nem újkeletű probléma. Azt mondhatom, hogy a legtöbb közösségi stratégia esetében felmerül.

A 27 tagállam által egységesen elfogadott európai szintű álláspont létrehozása csupán az első lépés az elfogadott elvek harmonizációjának és végrehajtásának körülményes folyamatában. Itt az ideje, hogy a tagállamok maguk is felelősséget vállaljanak e folyamat sikerességéért. Közös vállalásaink európai szintű sikere nagy mértékben a tagállamok elkötelezettségén múlik, és azon, hogy a nemzeti közigazgatási rendszerek végrehajtják-e az ajánlásokat..

Közigazgatási rendszerünk különböző szintjeinek együtt kell működniük. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy mivel az Európai Parlament képviselőit a tagállamok állampolgárai közvetlenül választják, készen állunk és nyitottak vagyunk a nemzeti és a regionális közigazgatási rendszerek közötti együttműködés bármely olyan formáját elfogadni, amely javítaná és felgyorsítaná a közösségi jogalkotás végrehajtását.

Nem engedhetjük, hogy az olyan ügyek, mint pl. a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése, amely a Szerződésekben foglalt egyik alapelv, marginalizálódjanak – ahogyan az a ma megvitatott témával is történik. 2006 júliusa óta létezik a területi együttműködési csoportosulásokra vonatkozó európai uniós rendelet, azonban a mai napig nem tudjuk kiaknázni az általa biztosított előnyöket, mert néhány tagállamban hiányzik a megfelelő nemzeti szabályozás.