Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

O-0006/2008 (B6-0007/2008)

Viták :

PV 31/01/2008 - 4
CRE 31/01/2008 - 4

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :


Viták
2008. január 31., csütörtök - Brüsszel HL kiadás

4. A szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődése (Éves vita) (Az EU-Szerződés 2. és 39. cikke) (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. (IT) A következő megvitatandó napirendi pont

- a Jean-Marie Cavada által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében előterjesztett szóbeli választ igénylő kérdés a Tanácshoz a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget illetően elért haladásról szóló 2007-es éves vitáról (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke) (O-0005/2008 - B6-0006/2008), és

- a Jean-Marie Cavada által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében előterjesztett szóbeli választ igénylő kérdés a Bizottsághoz a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget illetően elért haladásról szóló 2007-es éves vitáról (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke) (O-0006/2008 - B6-0007/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Gérard Deprez, a szerzőt helyettesítve. − (FR) Elnök úr, a Tanács elnöke, biztos úr, hölgyeim és uraim, ahogy Önök is tudják, a mai vitánkra két fontos elem által jellemzett összefüggésben kerül sor.

Ezek közül az első – nem kell emlékeztetnem Önöket – a naptár. Általánosan megfogalmazva legjobb esetben is 16 felhasználható hónapunk van az Európai Parlament jelenlegi hivatali idejének végéig. Így láthatják, hogy egy ennyire szűk időkeret mellett mennyire meg kell állapodnunk azokról az ügyekről, amelyeket remélhetőleg együtt véglegesítünk a fennmaradó időben. Nem tudunk mindent elvégezni; választanunk kell, és ki kell tartanunk döntésünk mellett.

A másik elem, elnök úr, még fontosabb a mi szempontunkból. Mégpedig az, hogy az új szerződés várható hatálybalépése – ahogy hozzánk hasonlóan Ön is tudja – jelentős strukturális változásokhoz fog vezetni a hatáskörünk terén. Külön megemlíteném, hogy megszűnik az első pillér és a harmadik pillér szerinti politikák mesterséges szétválasztása, aminek egyik fontos eredménye, hogy bevezetik az együttdöntést, és olyan intézkedéseket terjesztenek elő, amelyek eddig a Tanács kizárólagos illetékességébe tartoztak, és kívül estek az Európai Bíróság valós bírósági felülvizsgálatra irányuló hatáskörén.

Ezért megértheti, hogy türelmetlenül várjuk az új szerződés mihamarabbi hatálybalépését, mivel az mind a demokratikus kontroll, mind pedig a polgárok jogainak megerősítését képviseli. E két kritérium fényében pedig – azaz a demokratikus kontroll és a polgárok jogainak megerősítése fényében – azt az elvi tartózkodásunkat is meg fogja érteni, amit azzal kapcsolatban érzünk, hogy a jelenlegi szerződés keretrendszerében foglalkozzunk olyan érzékeny ügyekkel, amelyekkel hamarosan az új szerződés rendelkezései szerint foglalkozhatunk.

Ez az elvi tartózkodás igenis valós. Mélyen gyökerezik, és széles körben osztják mind az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, mind pedig a közgyűlésünk általánosabb összetételeiben képviselt különböző képviselőcsoportok. Azonban akármilyen mélyen is gyökerezik, e tartózkodás – legalábbis jelenleg – elég mérsékelt. Nem az az eltökélt szándék vezet bennünket, elnök úr, a Tanács elnöke, biztos úr, hogy késleltessük a fellépést azokban a fontos ügyekben, amelyek már megérettek erre, és amelyek sürgőssége minden kétségen felül áll.

Éppen ellenkezőleg, készek vagyunk megpróbálni egyfajta úriemberek közötti megállapodást elérni, mégpedig valódi párbeszéden keresztül, amely intézményeink mindegyikének megadná az általa szükségesnek vélt biztosítékokat és garanciákat. Véleményünk szerint nagyon gyorsan lehetővé kell tenni a megállapodást bizonyos intézményközi jogalkotási programokról 2008-ra és 2009 első felére vonatkozóan, amely korlátozott számban tartalmazná az érzékeny ügyekkel kapcsolatos közös prioritásokat, és lehetővé tenné számunkra, hogy előnyt kovácsoljunk az új szerződés pozitív rendelkezéseiből, anélkül, hogy idő előtt bevezetnénk őket.

A Parlament a legutóbbi strasbourgi plenáris ülésen az Europol személyzeti szabályzatának és küldetéseinek módosításáról tartott szavazáson már jelzett egy lehetséges módszert arra, hogy milyen választ adjanak erre a kérésre. A Tanács elnöke, biztos úr, a Parlament valóban túlnyomó többséggel, 537 szavazattal fogadta el az azt rögzítő módosítást, hogy ezt a határozatot a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontjától számított hat hónapon belül felülvizsgálják.

Természetesen, még ha túlnyomó többséggel fogadták is el, ez az egyoldalú módosítás nem kötelező erejű. Mindazonáltal, ahogy Önök is meg fogják érteni, ez egy rendkívül egyértelmű megnyilvánulása azon politikai akaratunknak, hogy vitát kezdeményezzünk és megoldásokat találjunk. Bizottságunk ebben a szellemben erősíti meg eltökéltségét és készségét a valódi intézményközi párbeszéd mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Dragutin Mate, hivatalban lévő elnök. − (SL) Örömömre szolgál, hogy ma itt lehetek Önökkel, és reszt vehetek egy ilyen fontos vitában. Az igazságügyi és belügyi politikák végrehajtása rendkívül fontos polgáraink számára. Társadalmunk és a modern technológiák fejlődésével a biztonság kérdése az egyik legfontosabb témává vált polgáraink számára. Úgy gondolom, hogy nekünk, a Tanács, a Bizottság és a Parlament képviselőinek ugyanaz a célunk: biztosítani a tagállamok közötti együttműködés feltételeit, amely megfelelő szintű biztonságot fog kínálni polgáraink számára.

Két évvel ezelőtt két jogszabályról kezdtük meg a vitát, amelyek hatalmas előrelépést voltak hivatottak lehetővé tenni együttműködésünk minőségében. Az első egy határozat volt, hogy európai ügynökségként hozzák létre az Europolt, a másik pedig az, hogy a Prümi Szerződést beépítsék az európai jogszabályokba. Az új jogalappal összhangban az Europol gyorsabban választ tud majd adni a terrorizmus és a szervezett bűnözés változó tendenciáira, és tovább javítja elemzési kapacitásait és képességeit a tagállamok támogatása céljából. Ez jelentős segítséget nyújt majd a szervezett bűnözés és a terrorista szervezetek elleni hatékonyabb küzdelemben, amelyek az Európai Unió több államában működnek. A Prümi Szerződés átültetése az európai jogszabályokba lehetővé teszi majd a nemzeti adatbázisok DNS-re, ujjlenyomatokra és a járműnyilvántartásra vonatkozó adatainak gyorsabb cseréjét.

A két korábbi elnökség, a német és portugál elnökség mindent megtett annak érdekében, hogy mindkét jogszabályt elfogadják e három elnökség végéig. Azzal a programmal összhangban, amelyet bemutattam az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban dolgozó kollégáiknak, idén júniusig konszenzust kívánunk elérni mindkét jogszabályról. Fontosságukat tekintve késedelmes elfogadásuk nem lenne indokolt, különösen hogy már jóváhagytuk ezeket, és a jelenlegi szinten összehangoltuk őket a tagállamok és mindhárom intézmény között. A még megvitatandó jogszabályokat illetően az elnökség eseti alapon és az elfogadásuk iránti közös felelősség szellemében hajlandó szorosan együttműködni a Parlamenttel. Ekképpen mindkét intézmény közös felelősséget vállal az uniós polgárok biztonsága terén és más területeken.

A Tanács jelenleg vitát folytat olyan általános hatályú jogszabályokra irányuló javaslatokról, amelyek a szervezett bűnözés és a terrorizmus valamennyi formája elleni küzdelemmel foglalkoznak. Ez elsősorban az adatgyűjtési és az adatcserére irányuló eljárásokat érinti, és az Europol keretében folytatott együttműködésre is alkalmazandó. Olyan jogszabályokról is tárgyalunk, amelyek sajátos problémákkal és a sajátos bűncselekményekkel foglalkoznak.

A Prümi Szerződés átültetésére irányuló javaslaton és az Europolra vonatkozó határozaton túl jelenleg olyan intézkedéseket is alapul veszünk, amelyek megakadályozzák, hogy nem kívánt személyek lépjenek be az Európai Unió területére. Jómagam is személyesen részt veszek a Schengeni Információs Rendszer második generációja fejlesztésének felgyorsítására irányuló erőfeszítésekben. Előkészítjük azon jogszabályok elfogadásának felgyorsítását, amelyek egyszerűbbé teszik a vízuminformációs rendszer használatát. A külügyek terén keményen dolgozunk a Nyugat-Balkán országaival és Oroszországgal azon, hogy előkészítsük a szervezett bűnözés által támasztott veszélyek regionális értékelését.

Ebben a hónapban a Tanács megkezdte a vitát a legális bevándorlásról szóló irányelvekre irányuló két javaslat közül az elsőről. A munkacsoportok első ülését követően, ahol a vita a magasan képzett munkavállalókkal foglalkozott, az elnökség úgy érezte, hogy széles körű konszenzus alakult ki az irányelv alkalmazásáról. Reményeink szerint a további vita elnökségünk végére azonosítani fogja a kiemelt politikai kérdéseket, ezt követően pedig a munka eredményes folytatása érdekében átadhatjuk az aktát a francia elnökségnek.

A Parlament és a Tanács már két éve folytat vitát az azon harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolásáról szóló irányelvre irányuló javaslatról, akik illegálisan tartózkodnak az Európai Unióban. A vita középpontjában több olyan meghatározott kérdés áll, amelyekről az intézményeknek különböző véleményük van. Az elnökség továbbra is minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy megállapodásra jusson a Parlamenttel, ami lehetővé teszi az irányelv mihamarabbi elfogadását, lehetőleg az első olvasat keretében. Azonban óvatosan kell eljárnunk, hogy az irányelv következtében ne legyenek rosszabbak a kitoloncolási eljárások, ami így csökkentené politikáink hatékonyságát az illegális migrációval szembeni küzdelemben.

A származási és tranzitországokkal folytatott párbeszéd elmélyítése során a Tanács továbbra is törekszik arra, hogy folyamatosan globális megközelítéseket valósítson meg a migrációs problémákkal kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy ezeket napirendre kell tűzni, és földrajzi egyensúlyt kell teremteni. Így figyelmünket Észak-Afrikára és Délkelet-Európára összpontosítjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, üdvözlöm a Tanács elnökét, és köszönöm a bizottság elnökének, Deprez úrnak a bevezetőjét.

Nyilvánvalóan ma nem csak a 2007-es eredményeket értékelését vitatjuk meg, amelyek a mi adott területükön pozitívak voltak véleményem szerint: a schengeni bővítéssel több mint 400 millió uniós polgár előtt nyitottuk meg a belső határokat; létrehoztuk és megvalósítottuk az Alapjogi Ügynökséget; nagyon fontos megállapodást értünk el a Parlamenttel a vízuminformációs rendszerről; dolgoztunk a bevándorlás és – ahogy a szlovén miniszter, Mate úr is említette – a terrorizmus kérdésén.

Csak hogy statisztikai áttekintést adjak, 2007-ben a megbízási körömbe tartozó és az általam Önök elé terjesztett javaslatok mintegy 20%-át tették ki az Európai Bizottság összes stratégiai kezdeményezésének, ami azt jelenti, hogy ez a terület valóban óriási jelentőségű volt, és az is marad. Mindent elértünk, ami a stratégiai programban szerepelt.

Most, 2008-ban egy minden szempontból fontos kihívás előtt állunk. Ahogy Önök is tudják, a Bizottság 26 stratégiai javaslatot határozott meg 2008-ra, és ezekből nyolc, azaz mintegy 30%-uk, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel foglalkozik.

Az idén a külső határokkal fogunk foglalkozni: egy javaslatcsomagot terjesztünk elő februárban a külső határaink megerősítésére, ugyanolyan irányvonalak mentén szervezve és ugyanazokat a kritériumokat alkalmazva, mint a schengeni és a vízuminformációs rendszer esetében; elvégezzük a Frontex átfogó értékelését, amelynek alapján mindenki levonhatja a jövőre vonatkozó tanulságokat is; reményeim szerint néhány előremutató és ambiciózus javaslatot teszünk majd a polgári igazságszolgáltatással kapcsolatban; a szlovén elnökséggel megvitatjuk az e-igazságszolgáltatásként ismert kérdést, illetve azt, hogy a legújabb technológiák alkalmazásával miként biztosíthatunk a polgároknak jobb hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz polgári és büntetőügyekben.

Természetesen továbbra is foglalkozunk a bevándorlással. Az idén megtárgyaljuk és továbbfejlesztjük az elmúlt év kezdeményezéseit, amelyekkel kapcsolatban széles körű politikai konszenzust sikerült elérni. Az idei évben kerül sor a menedékjogról, a menedékkérőkről és a menekültek kezelésére irányuló európai rendszerről szóló cselekvési tervre; júliusban és novemberben pedig két átfogó javaslatot teszünk.

Javaslatot teszünk majd az erőszakos radikalizálódás megelőzésére irányuló európai stratégiára, amely a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló politikai stratégia egyik kulcsfontosságú tényezője; erre júniusban kerül sor.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a Deprez úr által felvetett politikai kérdés politikai választ érdemel, amit örömmel meg is adok. 2008 az átmenet éve. A Lisszaboni Szerződés és annak ratifikálása irányába tartó átmenet éve, hogy az – ahogy mindannyian szeretnénk – 2009 januárjában hatályba lépjen. Hiszen nyilvánvaló, hogy mindhárom követelményt szem előtt kell tartani, egyrészről hogy az átmenet érdekében együttműködjünk a Parlamenttel, másrészről pedig hogy ne lassítsuk le az alkalmazásra kész kezdeményezéseket, amelyekről konszenzus alakult ki, ugyanakkor pedig ne hozzuk előre azt, amit a Lisszaboni Szerződés mondani vagy érvényesíteni fog hatálybalépésekor. Így tehát úgy vélem, hogy intézményközi politikai megállapodásra lesz szükség.

Nyilvánvalóan ez csak úgy érhető el, ha a Tanács, a Bizottság és a Parlament egyetért a munkamódszerben, még mielőtt megállapodnak az adott prioritásokról. Ha politikai megállapodás születik a munkamódszerről, együtt tudjuk meghatározni a közös prioritásokat, a prioritásoknak pedig olyan kezdeményezéseknek kell lenniük, amelyek azonnali hozzáadott értéket hoznak létre a polgárok számára, kellő konszenzusra képesek, és megteremtik a szóban forgó érdekek, azaz a biztonság, a polgárok biztonságának védelme és egyben a polgári szabadságjogok előmozdítása és védelme között általunk elérni kívánt egyensúlyt – azaz képesek arra a szokásos politikai egyensúlyteremtő fellépésre, amely a mindannyiunk előtt álló kihívást képezi.

Hiszem, hogy a legjobb munkamódszer az, amit elkezdtünk feltárni a Tanáccsal: nem hathónapos időszakokban dolgozunk, hanem egyesítjük az elnökségek trojkáját, amit a jelenlegi és korábbi elnökségek is tettek, hogy a hathónapos időszak helyett egy tizennyolc hónapos időszakot felölelve tekintsük át a kezdeményezéseket, mivel nyilvánvaló, hogy ha csak egy korlátozott időkeretben dolgozunk a kezdeményezéseken, akkor nem rendelkezünk azzal a rálátással, amelynek – hitem szerint – ésszerűen vezetnie kell minket legalább 2009 júniusáig, hiszen véleményem szerint az európai parlamenti választások időpontja az egyetlen valós határidő, amelyet szem előtt kell tartanunk.

Így hát én felkészültem erre, felkészültem a Tanáccsal és a Parlamenttel folytatandó politikai párbeszédre, hogy a 2008-as és 2009-es prioritások közül kijelöljük azokat a dolgokat, amelyeket azonnali válaszként fel tudunk kínálni polgárainknak, továbbá azokat, amelyeket érdemes részletesebben áttekinteni. Úgy vélem, ekképpen a Szerződés sérelme nélkül bizonyítani fogjuk, hogy ha az intézmények együttműködnek, gyorsabban és jobb politikai eredményekkel érnek célba. Úgy gondolom, ez az az út, amelyen együtt haladhatunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Manfred Weber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, biztos úr, hölgyeim és uraim! A mai vita az európai belpolitikával foglalkozik, és úgy hiszem, helyes azt tenni, amit a Bizottság alelnöke, Frattini úr már megtett, azaz röviden visszapillantani az elmúlt időszakra. 2007 az európai belpolitika nagyszerű éve volt. A schengeni térség megnyitása nagy siker volt, és képesek vagyunk azt is megerősíteni polgáraink előtt, hogy nem csökkenti, hanem növeli a biztonságot, ha Európa valamennyi nyomozó hatósága hozzáférést kap egyetlen adatbázisrendszerhez.

Azonban természetesen a jövő felé is kell tekintenünk. Azt olvasom, hogy a szlovén elnökség alatt tárgyaltak a SIS II-ről a tanács szlovéniai informális ülésén. Jelenlegi ismereteim szerint a központi rendszer kérdését megint elnapolták. Úgy tűnik, a Bizottság szolgálatai készen állnak, most azonban egy belügyi szakminiszterekből álló új politikai csoportot hoznak létre, amely a SIS II-vel fog foglalkozni. A SIS II-t illetően a céljuk az, hogy valós gyakorlati előrelépést érjenek el a szervezett bűnözéssel és az európai bűnözéssel szembeni küzdelemben. Akkor miért van szükség további halasztásra? Attól tartok, hogy a bővítést követően megfeneklünk, mivel mindenki elégedett, hogy a bővítés jól sikerült. Rá szeretnék mutatni, hogy itt a Parlamentben hat hónap után elvégeztük a rendszerek értékelését, és ehhez a későbbiekben is ragaszkodunk.

A második gyakorlati terület, ahol fellépést kell kérnem, az a politikai együttműködés kérdése. Ahogy Önök is tudják, sajnos a Prümi Szerződés nem mindegyik cikkét építették be a közösségi jogba, viszont különösen a rendőrségi együttműködés alapvető kérdéseit nem fogadták el. Ezért ezen a területen további előrelépésekre an szükség.

Várjuk a Bizottság határvédelemmel kapcsolatos javaslatait. Várom a be- és kiléptetési rendszerekkel kapcsolatos javaslatokat, mivel nagyon érdekes lesz kideríteni, hogy hány továbbtartózkodó van Európában.

És egy végső pont: megkapjuk az új szerződést. Ezért bátorítani szeretném a bizottság elnökét, Deprez urat. Akkor nyerjük el a polgárok bizalmát e szerződés iránt, ha a belpolitika terén hatályban lévő döntéseket elővesszük a Tanács hátsó szobáiból és e plenáris ülésen napvilágra hozzuk. Itt az emberek látni fogják, hogy miként hozunk döntéseket. Ezért kérem, hogy fogadják el a Parlament kinyújtott kezét. Mi készen állunk az együttműködésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, a Tanács elnöke, a Bizottság alelnöke, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy oszthatom Frattini biztos megközelítését a vitát illetően. A jövőbe kell tekintenünk, meg kell értenünk, hogy miképp gazdálkodjunk a megmaradt időnkkel azon felelősségérzet és elkötelezettség keretében, amelyben minden európai intézmény osztozik.

Úgy véljük, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről éveken át folytatott vitát követően, amelyben ez a Parlament kritikus volt a nyilvánvaló demokratikus deficitet illetően – milyen ravasz térség a polgárok alapvető jogait illetően –, üdvözlendő az új szerződés aláírása, amely végre egy európai dimenziót teremt e térségben, és amely teljes jogalkotási hatásköröket ruház a Parlamentre, beleértve az igazságügyi, büntetőügyi és rendőrségi együttműködést, valamint a beléptetési és letelepedési politikát is.

Emiatt képviselőcsoportom is úgy véli, hogy még a ratifikálás kényes szakaszában sem bújhat el egyetlen intézmény sem azon tény elől, hogy a keretrendszer teljesen megváltozott. Tudjuk, hogy nem lehet egyszerűen előrehozni a Szerződés hatálybalépését, de úgy véljük, hogy politikai hiba lenne úgy folytatni a munkát a rendkívül érzékeny kérdéseket tartalmazó aktákon, amely megkerüli a Lisszaboni Szerződés demokratikus alkalmazási körét.

Ebből kifolyólag képviselőcsoportunknak az is meggyőződése, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság közös kötelezettségvállalására van szükség annak érdekében, hogy meghatározzák a különösen fontos aktákat, hogy ne blokkolják ezek útját, hanem a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével garantálják a Parlamenttel folytatott konzultációt, és hogy beépítsék ezeket az új intézményi keretbe. Különösen azokra a fontos aktákra gondolok, amelyekkel kapcsolatban eddig csak konzultáltak velünk, mint amilyen az utas-nyilvántartási adatok európai rendszerére irányuló javaslat, a terrorizmusról szóló kerethatározat felülvizsgálatára irányuló javaslat, a magasan képzett munkavállalók befogadásáról szóló irányelv, valamint a migráns munkavállalók befogadására irányuló egységes eljárásról szóló irányelv.

Engedje meg elnök úr, hogy néhány percben megfogalmazzam aggályaimat azzal kapcsolatban, amit a Tanács a kitoloncolásról szóló irányelvről mondott. Nagyra becsüljük a Tanács rendelkezésre állását és együttműködését, de úgy véljük, hogy van néhány rendkívül kényes pont. Ezek közül az egyik különösen fontos pont az, hogy a 18 hónapos letartóztatás nem tekinthető javulásnak ezen irányelv hatékonyságát illetően, hanem olyan elnyomó intézkedés, amellyel kapcsolatban a Parlamentben sokan fejezik majd ki elégedetlenségüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azt a fejlődést tekintjük át, amelyet az Európai Unió tett annak érdekében, hogy a szabadságon, a biztonságon és jog érvényesülésén alapuló térséggé váljon. Ez egy olyan Európa irányába mutató fejlődést jelent, ahol biztosítják a polgári jogokat, ugyanakkor kezelik a bűnüldözés, közte a terrorizmus és a szervezett bűnözés összetett kérdéseit is.

Sajnálatos módon azonban az elmúlt 10 évben elmulasztottuk azt, hogy megteremtsük a helyes egyensúlyt a biztonság, a szabadság és a jog érvényesülése között, és ténylegesen inkább a biztonság szűk értelmezését valósítottuk meg.

Célzottabban kell foglalkozni a bűnüldözéssel, a polgári szabadságjogok pedig javításra szorulnak. Például az, hogy az elmúlt 10 évben nem állapodtunk meg olyan intézkedésekben, amelyek biztosítják a gyanúsítottak és fogva tartottak minimális jogait, tátongó hiányosság a teljesítményünkben.

Maduro főtanácsnok a terroristák fekete listájáról megfogalmazott véleményében – azt hiszem az Izraeli Legfelső Bíróságot idézve – azt mondta, hogy „Különösen szükségünk van a törvényekre akkor, amikor az ágyúk dörögnek. Nincsenek fekete lyukak. A terrorizmus elleni háború a jog háborúja is azokkal szemben, akik fellázadnak ellene.”

Sajnos a tagállamok Tanácsa nem tartotta ezt szem előtt, amikor megvizsgálta a foglyok illegális fogva tartásával és szállításával foglalkozó ideiglenes bizottság keretében készített jelentésünket. Nem kaptunk érdemi választ e jelentésre.

Egyetértek Frattini biztossal abban, hogy szükségünk van a Bizottság, a Tanács és a Parlament közötti megállapodásra az átmeneti időszakban előremutató útról, amely a büntető igazságszolgáltatás terén az elégtelen kormányközi eljárásoktól a rendes közösségi döntéshozatal felé vezet. Ez változást hoz majd a kultúrában és a hozzáállásban, valamint az eljárásokba is. A harmadik pillér néhány kialakulóban lévő intézkedése, mint amilyen a Prümi Szerződés, az adatvédelem, az EU P&R, mind a demokratikus ellenőrzést, mind pedig a polgári szabadságjogok garantálását illetően alacsony minőségűek.

Nagy bizalommal tekintenek a technológiai projektekre, akár a tagállamok közötti adatcseréről, akár új EU-adatbázisok létrehozásáról legyen szó. Én mindenképpen támogatom a megfelelő adatmegosztást, azonban óva intek a rögtönzött technológiai megoldásokba vetett túlzott bizalomtól. Ne feledkezzünk meg a hagyományos, hírszerzésen alapuló rendőrségi munkáról; még ha nehezebb is ezt működtetni a határokon átnyúló ügyekben, nem szabad, hogy ezt az adatbázisok varázslatosságtól elvakítva másodlagos erőfeszítéssé minősítsék vissza, hiszen az adatbázisok komoly adatvédelmi és adatbiztonsági kérdéseket vetnek fel.

Felkértem Frattini biztost, hogy mérlegelje egy zöld könyv elkészítését arról, hogy adatbiztonsági rendszerünk megfelelőnek tekinthető-e, különösen az egyesült királyságbeli botrányos adatvesztések fényében. Eddig elhárította ezt kérést. Remélem, hogy valamikor újra mérlegelni fogja a kérdést.

Mérlegelhetné ennek szükségességét annak fényében is, hogy szépen haladunk a profilalkotás útján? Frattini biztos nem ismeri el ezt, azonban az Egyesült Királyság kormánya nyíltan megmondta: „Végzünk profilalkotást”. Folytassunk vitát arról, hogy milyen védintézkedésekre van szükségünk.

Végezetül az Egyesült Királyság kívül maradását illetően úgy vélem, hogy a Parlamentben ülő kollégák – és különösen én mint brit európai parlamenti képviselő – nagyra értékelnénk, ha lenne néhány elképzelés arról, hogy mi lesz az Egyesült Királyság stratégiája a részvételt vagy kívül maradást illetően, mivel szerintem ez elég sokat segítene annak tisztázásában, hogy az Egyesült Királyság támogatóan kíván szerepet vállalni a bel-és igazságügyben az elkövetkező években.

 
  
MPphoto
 
 

  Seán Ó Neachtain, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, az ír kormány tevőleges, központi szerepet játszik Európában a nemzetközi szervezett bűnözéssel szembeni küzdelemben. Az ír rendőri erők az Európai Rendőrségi Hivatal, az Europol keretében járulnak hozzá az erőfeszítésekhez.

500 milliós népesség és immár 27 tagállam mellett létfontosságú, hogy a nemzetközi határok védelmet szolgáltassanak a bűnözők illegális tevékenységeivel szemben. Ennek lehetővé tétele érdekében szilárd alapokon nyugvó intenzív együttműködést kell kialakítani a rendőrségi, vámügyi, tengerészeti és hírszerzési szolgálatok között, amely valamennyi tagállamot felöleli.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a lisszaboni reformszerződés semmiképpen sem fogja érinteni az ír semlegességet. Írország egy semleges ország, és ír csapatok nem vethetők be külföldön, kivéve, ha az ENSZ megfelelő határozatot fogad el erről, és – a Dáil Éireann-ban tartott szavazását követően – megkapták az ír kormány szükséges jóváhagyását.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, képviselőcsoportom sok mindennel egyetért az elhangzottakkal kapcsolatban, különösen azzal, hogy hangsúlyozni kell az alapvető jogok védelmének szükségességét, ami központi alapját képezi számos olyan döntésnek, amelyet szeretnék meghozni e Parlament mandátumának fennmaradó időszakában.

Képviselőcsoportom azzal is egyetért, hogy egy intézményközi megállapodás hasznos lenne az együttdöntés azon önkényes alkalmazásának elkerülésében, amire alkalmanként példát láttunk, annak a Tanács parancsára történő önkényes alkalmazásnak az elkerülésében, amikor sokan éreztük, hogy – mivel az ügyeket nem lehetett egyhangúsággal keresztülvinni – a Parlamentet egyfajta alibiként használták fel. Inkább azt szeretnénk látni, hogy az ilyen jellegű szabályozásokat egy megfelelő keretrendszerben rögzítik – valami olyasmi keretében, amely nem fogja öt évig késleltetni azoknak az előrelépéseknek a többségét, amelyet meg szeretnénk tenni.

Az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdéseket illetően mély aggodalmunknak adunk hangot amiatt, hogy az egyik olyan ügy, amelyet láthatóan a Tanácsban nem rendeztek, eljárási biztosítékok kérdése.

E Parlamentben sokan egyetértettek az európai elfogatóparancs bevezetésével, azt feltételezve, hogy hamarosan az eljárási biztosítékok is sorra kerülnek. Mások, akik nyilvánvalóan szkeptikusabbak voltak, azt mondták, hogy először látni akarjuk a biztosítékokat, és ezt követően vizsgáljuk meg a tagállamok közötti fokozottabb együttműködést. Szóval először szeretnénk tudni kérem, hogy mikorra várhatóak ezek az intézkedések, amelyek rendkívül fontosak polgáraink számára.

Osztjuk azt az aggodalmat is, amelynek ma délelőtt az adatvédelmi kérdésekkel kapcsolatban adtak hangot. Egyre több aggály fogalmazódik meg az átláthatóság hiánya miatt, és a közvéleményt különösen aggasztja, hogy a nyilvánosság egyértelmű tájékoztatása nélkül használják fel és cserélik ki az adatokat – ami pontosan így is történik.

Finoman szólva kissé aggódva hallgattam a Tanács felszólalását a kitoloncolásról szóló irányelvről, amelyben azt mondták, hogy néhány tagállam nem akarja, hogy a kitoloncolás nehezebbé váljon. Néhányan azt hihetjük, hogy a Tanács nem akar egy olyan biztonságos, garantált és nyílt eljárást életbe léptetni, amely szavatolja az egyének jogait, ahelyett, hogy egyszerűen a kitoloncoláson keresztül megpróbálják teljesíteni a célokat, ahogy ez néhány tagállam esetében jelenleg is így van.

Nem szükségszerűen azt akarjuk, hogy a kitoloncolás nehezebbé váljon. Azt akarjuk, hogy olyan nyílt eljárássá váljon, amely garantálja a jogokat. Az egyik bennünket aggasztó kérdés például az, hogy néhány tagállam automatikus visszautazási tilalmat alkalmaz. Osztjuk a fogva tartás időtartamának hosszával kapcsolatos aggályokat is.

Üdvözlöm a magasan képzett migránsokra irányuló javaslattal kapcsolatban tett kijelentést. Végre láthatunk egy pozitív bevándorláspolitikai intézkedést, egy elmozdulást attól, amiben néhányan az elrettentés politikáját láttuk, és amit az Unió már egy ideje követ. Végre valamin pozitívabb és nyitottabb dologban állapodunk meg, még ha ez csak egy kis részét is érinti az Európai Unióba érkező embereknek.

Azonban szívesen látnék észrevételeket arról, hogy mi történik a munkaadókkal szembeni szankciókkal kapcsolatban. Végezetül választ szeretnék kapni arra a Tanácsnak és a Bizottságnak is feltett kérdésre, hogy tegyenek észrevételeket az Egyesült Királyságnak a szerződés reformjával kapcsolatos álláspontjáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyra értékelem a Bizottság és a Tanács hajlandóságát is arra, hogy az elkövetkező néhány hónapban előttünk álló új átmeneti időszak fényében gyorsan intézményközi politikai megállapodást kívánnak elérni. 2009 januárjától e Parlament fontos szerepet tud majd játszani a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése terén azt illetően, hogy az európai polgároknak képesnek kell lenniük demokratikus kontrollt gyakorolni az Európai Unióban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség terén hozandó döntések felett.

Úgy gondoljuk, hogy 2008 az átmenet éve lesz, és ezért az év során számos prioritást kell meghatározni a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése terén. Úgy vélem, hogy tovább kell haladnunk azokkal az ügyekkel, amelyek terén nem fordulhatunk vissza, azokkal az ügyekkel, amelyekhez ragaszkodnunk kell. Arra gondolok, hogy 2010-re egy közös menekültpolitikát kell bevezetni, és fel kell gyorsítani azt a folyamatot, amely e közös politika meghatározásához vezethet; arra is gondolok, hogy gyorsan elő kell terjeszteni egy általános tervet a legális bevándorlásról, nem csupán bátorítani kell a képzett vagy magasan képzett munkavállalók befogadását, hanem tervet is kell készíteni, amely kiterjed az Európai Unió valamennyi befogadási műveletére; úgy vélem, hogy a 2007-ben elért eredményeket kiaknázva a férfiak és nők schengeni térségen belüli szabad mozgására kell összpontosítanunk, és meg kell próbálnunk tőkét kovácsolni ezekből a szempontokból.

Úgy vélem, hogy 2008 során meg kell próbálnunk értékelni a már meghozott döntések némelyikét is. Elsősorban két fontos kérdésre gondolok. Úgy vélem, hogy valódi értékelést kell készíteni a Frontex hasznosságáról és eredményességéről. Úgy tűnik számomra, hogy a célkitűzések értékelése alapján nyugodtan bevallhatjuk, hogy a Frontex nem hozta meg azokat a hatásokat, amelyeket e Parlament és az európai polgárok túlnyomó többsége remélt. Hasonlóképpen azt gondolom, hogy értékelni kell a rendelkezésünkre álló hatalmas mennyiségű adatbázisokat is. Túlságosan gyakori, hogy az információcserének semmilyen értéke sincs, néha pedig elvesznek az információk.

Zárásképpen, elnök úr, úgy gondolom, hogy talán el kellene végeznünk a kitoloncolásról szóló irányelv végleges értékelését is. Úgy tűnik, hogy most értük el azt a pontot, ahonnan nincs visszaút, és talán módosítani kell stratégiánkon: egy cselekvési tervet és egy legális bevándorlással foglalkozó tervet kell előterjesztenünk, és ezt követően tudni fogjuk, hogy miképpen bocsássuk el, utasítsuk ki és tartsuk fogva a bevándorlókat.

 
  
MPphoto
 
 

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Tanácshoz intézett kérdések arra szólítanak fel, hogy különleges figyelmet kell fordítani a Frontexszel kapcsolatos fejleményekre. Korábban többször felhívtam a figyelmet erre a kérdésre. E vita ezért jó alkalmat kínál arra, hogy ismételten hangot adjunk a Frontexszel kapcsolatos aggályainknak. Ebben a tekintetben mondanivalóm egybecseng Catania úr szavaival.

Több nemzeti parlament sürgette a tagállamok kormányait, hogy biztosítsanak emberi és anyagi erőforrásokat a Frontex tevékenységei számára. A tagállamok nyilvánvalóan nem igazán kapkodnak az után, hogy részt vegyenek az operatív tevékenységekben, ezért örömömre szolgál, hogy Hollandia végre beleegyezett abba, hogy egy hajót állítson a flottába. Így a kérdésem immár az, hogy mi fog történni a csónakokon érkező menekültekkel és migránsokkal, miután felvették őket a hajóra?

Meg tudja mondani a Tanács hivatalban lévő elnöke nekünk, hogy a tengeren a csónakokon elfogott emberekkel hogyan fognak bánni? Rendszeres jelentéseket kapunk arról, hogy zsúfolt csónakokon érkező migránsokat fogtak el; a szabály szerint ezeket az embereket először a szárazföldre viszik, és gondoskodnak róluk. A haditengerészeti hajónak utasítást adó tagállam köteles megadni a menedékjogot, vagy gondoskodni az elfogott, csónakokkal érkező emberek befogadásáról?

A holland igazságügyi államtitkár e heti reakciójából arra lehet következtetni, hogy még nincs végleges válasz erre a kérdésre. Nagyobb egyértelműséget szeretnék ebben a tekintetben, hiszen nem helyes, hogy azoknak a tagállamoknak kelljen viselniük a teljes terhet, amelyek emberi és anyagi erőforrást biztosítanak. Hivatalban lévő elnök úr, ha nem tudná nekünk e vita keretében szóban megválaszolni ezt a kérdést, megtenné ezt írásban?

És most egy másik kérdésem van Frattini biztoshoz. Az igazságügyi minisztereknek könnyű megígérniük, hogy például haditengerészeti hajókat biztosítanak; azonban a végrehajtás a védelmi miniszterek kezében van, akik gyakran annak is örülnek, hogy tájékoztatták őket az igazságügyi miniszterek ígéretéről. Nyilvánvalóan ez komoly koordinálási problémákat vet fel.

A kérdésem Frattini biztoshoz: mit kíván tenni az ilyen jellegű problémák elkerülése érdekében a jövőben? Mindenekelőtt nagyon hosszú ideig tartott, hogy az ilyen régen tett ígéretek lassan kifejtsék a legcsekélyebb hatást is.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI).(NL) Elnök úr, nagyon helyesen széles körű vita folyt a ciklus első felében a polgáraink biztonságának javítására irányuló intézkedések valamennyi fajtájának szükségességéről. Ebben az összefüggésben a Frontex jut eszembe. Azonban ne dugjuk a fejünket a homokba, mivel maga Európa sokkal kevésbé lett biztonságos, pontosan az általa követett nyitott határok politikája miatt. A valóság az, hogy ez a politika kézzelfoghatóan megerősítette a nemzetközi szervezett bűnözés hatalmát, anélkül, hogy megfelelő intézkedéseket léptetett volna életbe annak leküzdése céljából.

És ez nem minden. Európai polgárok is áldozatául estek az illegális bevándorlók jogállásáról szóló azon jogszabályok tömegének, amelyek végrehajtásáról egyes tagállamok döntöttek. Ez bizonyosan nem fogja csökkenteni a gyalázatos emberkereskedelmet. Azonban a biztonság térsége, amelyről itt vitatkozunk, sajnálatos módon bizonyos mértékben egy olyan térség is, ahol a bűnözők – különösen az iszlám szélsőségesek – szabadon mozoghatnak.

Ezen a területen az összes alapvető állami hatáskör egyre nagyobb mértékben erodálódik – például a legális bevándorlással kapcsolatos hatáskörök is. Ez elfogadhatatlan. A tagállamoknak meg kell tartaniuk a teljes és feltétel nélküli ellenőrzést saját munkaerőpiacuk felett, és egyáltalán semmilyen korlátozást sem szabad bevezetni annak módjára vonatkozóan, ahogyan munkaerő-piaci politikájukat irányítani kívánják.

 
  
MPphoto
 
 

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE-DE).(ES) Elnök úr, úgy vélem, Deprez úr helyesen határozta meg a problémát, Frattini alelnök pedig megoldást adott az említett problémára.

Szigorúan fogalmazva jelenleg az átmenet éve előtt állunk, azonban az átmenet évében, amelyhez még hozzá kell adnunk hat hónapot a parlamenti megbízatás végéig, néhány olyan érett döntést kell hoznunk, amelyeket nem hanyagolhatunk el. Ezért gondolom azt, hogy feltétlenül szükség van az intézményközi megállapodásra annak érdekében, hogy harmonizáljuk az érett kezdeményezéseket az egyre szükségesebb és nagyon várt együttdöntési eljárással.

Ezért elnök úr, úgy gondolom, hogy a folyamatban lévő jogszabálytervezetek tárgyalása során hatalmas felelősséget hárítanak ránk az olyan kezdeményezések, mint amilyenek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében tett kezdeményezések – ne feledjük, hogy a Bizottság 26 stratégiai kezdeményezésének egyharmada a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének körébe tartozik.

Ezért az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségnek a többség által igényelt értékelése megérdemli figyelmünket, ahogy a migráció jelenségével foglalkozó összes kérdés is, legyen szó a legális vagy illegális bevándorlásról.

A polgári és büntető igazságszolgáltatás, amelynek jobb szolgáltatásokat kell nyújtani a polgároknak, az Europol, az új alkotmányszerződés keretében felülvizsgált európai ügynökség – nem feledkezve meg elnök úr az adatvédelemről sem a harmadik pillér alá tartozó ügyekben –, mindezek miatt mind módszerekben, mind pedig időben érdemes harmonizálni a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Lambrinidis (PSE). – (EL) Elnök úr, az Internet az új csatamező. A Bizottság és a Tanács szerint ezen a harcmezőn küzdünk meg a terrorizmussal, amit nem is vitatunk. Sokunk számára azonban az Internet egyben az a csatamező is, ahol a polgárok alapvető jogait védelmezzük. Természetesen, ahogy mi is jól tudjuk, a terroristák felhasználják az Internetet, de ártatlan polgárok milliói is használják, hogy kérdéseket vitassanak meg. Előfordul, hogy éppen a terrorizmusról vitatkoznak, amelyet – anélkül, hogy felmentenék azt – megpróbálnak megérteni: valami olyasmit tesznek, amit mi itt sajnos csak túl ritkán. Így a terrorizmust támogató propaganda Interneten való terjesztésével szembeni jogalkotási kezdeményezés ellenére ez egyben egy nagyon érzékeny kérdést is érint.

Biztos úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, azt kell mondanom Önöknek, hogy e jogalkotási kezdeményezés a jelenlegi formájában eléggé problematikus. Nem köti ki, hogy a terrorizmust támogató propagandát terjesztő személy ezt szándékosan tegye, és… „és” hogy e propaganda alkalmas legyen arra, hogy terrorista cselekményekhez vezessen. „És” helyett a szövegben „vagy” szerepel. Más szavakkal megfogalmazva, ha a nyilvánosság egy szereplője megpróbálja megérteni a világon valahol elkövetetett terrorista cselekményeket, azt kockáztatja, hogy végül bajba kerül, mert „valaki” úgy véli, hogy szavai terrorista cselekményekhez vezethetnek: a nyilvánosság e szereplőjét megvádolják, még akkor is, ha nem szándéka ilyen cselekményt okozni. Ezt mindenképpen ki kell javítaniuk.

Felkérem Önöket annak tisztázására is, hogy e-mailjeink tartalmát ellenőrzik-e majd. Ki fogja ellenőrizni azokat, hogy a rendőrség megítélhesse, hogy ez az Önök által támogatott új jogszabályt megsértették-e? Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy a telefonhívásokkal kapcsolatos adatmegőrzés esetén többször biztosítottak bennünket arról, hogy az sms-ek és a telefonhívások tartalmát nem ellenőrzik. Az Önök által támogatott intézkedés eredményeként fogják-e ellenőrizni e-mailjeink tartalmát?

Egy másik pont, amit ki szeretnék emelni, az az európai utas-nyilvántartási rendszerre irányuló kezdeményezés. Barátaim, nincs szükségünk erre. Vagy legalábbis nem magyarázták el nekünk, hogy miért van szükségünk erre. Rendelkezésünkre áll az APIS; rendelkezésünkre áll – ahogy arra Frattini úr igen helyesen rámutatott – a VIS, amelyet megállapodásunk sikeres eredményének tekinthetünk; és rendelkezésünkre áll Schengen is: így nagyon pontosan tudjuk, hogy jelenleg ki és hová utazik a világban, és hogy ki érkezik Európába.

Ezenkívül Európa 27 országa közül jelenleg csak 3 ország léptetett életbe rendelkezéseket az utas-nyilvántartási rendszer lehetséges végrehajtása céljából. Nem látom azt a nyomást, amely miatt most kellene harmonizálni az utas-nyilvántartási rendszerekről szóló jogalkotást.

Miért támogatják ilyen fanatikusan ezt az intézkedést még akkor is, amikor az európai adatvédők nem értenek egyet azzal? Miért nem ülnek le és vitatják ezt meg a Parlamenttel, az emberekkel, akik elkötelezettek a terrorizmussal szembeni küzdelem mellett, de akiket adott esetben ugyanennyire aggaszt jogok védelme – ha nem jobban, amivel néha bennünket is vádolnak?

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök úr, pozitívumként nem csak az a tény erősíthető meg, hogy a Tanács és a Bizottság dokumentumaiban a „biztonság” fogalmára helyez nagyobb hangsúlyt, hanem az is hogy, láthatóan egyre inkább tudatában vannak a polgárok alapvető szabadságainak és jogainak is. Azonban mi itt Európában dolgozhatunk annyit a szabadságon, biztonságon és jog érvényesülésén alapuló térségen, amennyit csak akarunk, a harmadik országok jogrendszerei láthatóan akadályoznak minket ennek végrehajtásában.

Úgy vélem, hogy a Bizottságnak, és külön a tagállamoknak is, egyre fokozottabban figyelemmel kell kísérniük azt, hogy például az Egyesült Államok jogrendszere milyen mértékű hatást gyakorol az európai polgárok háztartásaira. Azt a kérdést szegezzük néhány kollégámmal a Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy miként lehetséges, hogy az Egyesült Államok levéltovábbítási adatait, amelyek eredetileg csak vámügyi célokra használhatók fel, átadják a biztonsági hatóságoknak.

A levéltitok az az utolsó bástya, amelyet eddig védelmezni tudtunk. Remélem, hogy a Bizottság a Tanáccsal együttműködve képes lesz arra, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem globális megközelítésének problémáját ne csak biztonsági szempontból, hanem a polgárok szabadsága és biztonsága szempontjából és az egymással ütköző jogrendszerek problémájának megoldásával is rendezze.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Borghezio (UEN).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Corriere della Sera főszerkesztő-helyettese, Magdi Allam, akit aligha lehetne rasszizmussal vagy idegengyűlölettel vádolni, egy komoly kérdést vetett fel: a nagy római mecset imámjait és egyéb szükségleteit – finanszírozás és fizetés – több iszlám ország nagykövetsége támogatja.

Ez nyújt biztonságot Európában, annak egyik legnagyobb fővárosában, a szélsőséges iszlám doktrínák terjedésének valós kockázatával szemben? Nem hiszem. Úgy vélem inkább, hogy ellenőrizni kell a fundamentalista iszlám eszmék terjedését, amelyek szorosan kapcsolódnak a terrorizmushoz, és éppen ez az, amit az Európai Uniónak nagyon óvatosan kell figyelnie.

Terrorizmus: mit gondolunk az Európai Bíróság főtanácsnokának, Poiares Maduronak a véleményéről, aki azt állítja, hogy az Al-Quaida és a Talibán tagjaiként feketelistán szereplő személyek pénzeszközeinek befagyasztásáról szóló 881/2002/EK rendelet jogellenes? Meg szeretném ismételni, hogy ez a rendelet semmi több, mint az ENSZ 1390. sz. határozatának alkalmazása, amelyet a nemzetközi közösség egésze fogadott el a szeptember 11-i támadásokra adott válaszként. A civilizált világ meg akarja védeni magát a terrorizmus veszélyével szemben: sohase lankadjon elővigyázatosságunk az iszlám terrorizmus halálos fenyegetésével szemben!

 
  
MPphoto
 
 

  Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy nem tettünk semmilyen jelentős előrelépést a szabadságot, a biztonságot és a jog érvényesülését érintő ügyekben. Éppen ellenkezőleg: a kormányok nem engedik meg, hogy állampolgáraik népszavazáson szóljanak hozzá a Lisszaboni Szerződéshez, ennélfogva egyre messzebb kerülünk a szabadságtól.

Miért nem dönthetnek szabadon a polgárok arról, hogy akarják-e, hogy csökkenjen országuk részvétele az EU döntéshozatali folyamataiban? Miért nem dönthetnek szabadon a polgárok arról, hogy akarják-e, hogy megszűnjön kormányaik vétójoga olyan területeken, mint a migráció, az energia és közlekedés, valamint az Európai Központi Bank feletti felügyelet? Miért ne tudnák meg a tagállamok, különösen a kisebb tagállamok polgárai, hogy gyakorlatilag elképzelhetetlenné válik a jövőben, hogy rotációs alapon betöltsék az Európai Tanács elnökségét? És tényleg, valaki elmondta nekik, hogy hat éven belül országuk elveszti majd azt az automatikus jogát, hogy legyen egy biztosa az Európai Bizottságban? A reformszerződés alapvetően változtatja meg az Európai Unió fontosabb dokumentumait. Ha azt népszavazás és nemzeti szintű vita nélkül csak a parlamentek fogadják el, a szabadság helyett a hatalom korlátozatlan arroganciája valósul meg. Az Európai Bizottságnak emlékeztetnie kell erre a kormányokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Mihael Brejc (PPE-DE). – (SL) Először is köszönetet szeretnék mondani a mai vita tárgyát képező, meglehetősen bonyolult kérdéssel kapcsolatos nagyon jó előterjesztéseket illetően.

Meg szeretném ragadni a lehetőséget, hogy felhívjam a figyelmet egy másik területre, amellyel még foglalkoztunk kellő tisztánlátással. Az Európai Unió külső hatásairól beszélek. Mindegyik tagállam, amely jelenleg az Európai Unió új külső határaiért felel, nagy erőfeszítéseket tett e határok megfelelő biztosítása érdekében, hogy védje azokat, és biztosítsa, hogy az infrastruktúra megfelelő legyen, és elősegítse a schengeni előírások végrehajtását. Ugyanakkor megállapítottuk, hogy az élet romlott a határokon. Fel szeretném hívni a figyelmet a határokon élő emberek életminőségének romlására, különösen a kevésbé fejlett régiókban, és azt kérdezném a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy tervezik-e további különleges intézkedések bevezetését a határ menti régiókban az életminőség javítása érdekében, hogy megakadályozzák az emberek elvándorlását ezekből a térségekből. Mindannyian nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy ha az emberek elhagyják ezeket a térségeket, azaz ha lakatlan területekké válnak, akkor védeni is nehéz lesz ezeket.

Második kérdésem: a bizottsági ülésen a Tanács elnöke megemlítette, hogy a balkáni országokkal folytatott együttműködés is azon fontos feladatok közé tartozik, amelyre a Tanács kiemelt figyelmet fordít. Ebben az összefüggésben különösen érdekelne, hogy a schengeni előírások végrehajtása és biztonságunk szavatolása akadályozza-e majd rendőri erőink és a balkáni országok rendőri erői közötti együttműködést.

 
  
MPphoto
 
 

  Martine Roure (PSE). (FR) Elnök úr, az Európai Parlament szempontjából fordulóponthoz érkeztünk a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló valódi térség létrehozásának útján, és a Lisszaboni Szerződés elfogadása lehetővé teszi, hogy megerősítsük a demokratikus és joghatósági kontrollt. Magától értetődően támogatni kívánom képviselőtársaim kérését, hogy terjesszék elő a prioritások felsorolását, amelyeken egy intézményközi politikai megállapodás alapján a korai együttdöntési eljárás alkalmazásával dolgozhatunk.

Valóban, az Európai Parlament teljes körű részvétele csak javíthat a döntések minőségén, és néha – ahogy azt már láttuk – lehetővé teszi, hogy egyáltalán megállapodás szülessen. Nyilvánvalóan ez nem történhet meg anélkül, hogy bevonjuk a nemzeti parlamenteket ebbe a vitába, és javaslom, hogy hozzuk előre az új szerződés által a nemzeti parlamentekre ruházott megerősített szerepet is.

Másik prioritásunk természetesen az adatvédelem. Nem fogja meglepni Önöket, hogy visszatérek ehhez. Ahogy Önök is jól tudják, hogy ösztönöztük a kerethatározat elfogadását a harmadik pillér alá tartozó ügyekben az adatvédelemről. Természetesen örülünk, hogy ismételten konzultáltak az Európai Parlamenttel a tárgyban. Azonban rendkívül aggaszt minket a Tanácsban e szöveggel kapcsolatban elért középszerű eredmény, pontosabban megfogalmazva az egyhangúsági szabály.

Figyelembe véve, hogy a pilléreket hamarosan eltörlik, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy valóban védjük polgártársaink magánéletét, nem gondolják, hogy módosítani kellene a jelenlegi adatvédelmi irányelveket, úgy, hogy azok a rendőrségi és igazságügyi együttműködésre is alkalmazandók legyenek? Rendkívül fontos a magas szintű adatvédelem biztosítása, mivel ennek kell irányadónak lennie az európai utas-nyilvántartási rendszer létrehozásáról szóló javaslatra is. Fontos kérdést tettem fel Önöknek, és tényleg szeretnék választ kapni rá.

 
  
  

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Sophia in 't Veld (ALDE). (NL) Elnök úr, mindenekelőtt teljes átláthatóságot kérek a Bizottságtól és a Tanácstól az Egyesült Államokkal a transzatlanti adatvédelmi rendszerről folytatott tárgyalásokat illetően. Úgy tűnik, hogy most – a tárgyalási folyamat végén – kér mandátumot a Bizottság a Tanácstól. Ez rossz irány.

Másodszor, az utas-nyilvántartási rendszer aktája kezd teljes zűrzavarba torkolni. Az egész program iránti igény messze nem megalapozott. Tisztázatlan a jogalap. Még mindig nincs adatvédelmi rendszer a harmadik pillérben. Mégis úgy tűnik, hogy ez nem állítja meg a belügyminisztereket abban, hogy döntést hozzanak az európai utas-nyilvántartási programról. Ráadásul az Európai Parlament képviselőjét, Deprez urat nem hívták meg.

Szeretném megérteni, hogy miként lehetséges, hogy a német igazságügyi miniszter ezzel egyidejűleg azt nyilatkozta, hogy az európai utas-nyilvántartási rendszer a német alaptörvénybe ütközne. Véleményem szerint ez az akta messze nem áll készen; az Európai Parlament először azt szeretné megtudni, hogy miért van szükség erre a programra.

 
  
MPphoto
 
 

  Konrad Szymański (UEN). – (PL) Elnök úr, 2007-ben a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a legfontosabb esemény egyértelműen a schengeni térség bővítése volt. Most azt mondhatjuk, hogy a határokon átívelő szabad mozgással kapcsolatos elvárások és a valóság között kegyetlen ellentmondás feszül.

A schengeni térség bővítése miatt jelenleg problémákba ütközik a szabad mozgás a Szászország és Alsó-Szilézia közötti lengyel-német határon. Az embereket találomra illegális bevándorlók csempészetével vádolják meg, és a rendőrség a szokásos bűnözőkhöz hasonlóan tartja őrizetben őket órákon át. Ilyen vádakat szegeznek a határ menti térségben dolgozó taxisofőröknek. A jogot megsértve azt mondják nekik, hogy ellenőrizzék utasaik okmányait. A lengyel rendszámú járműveket több órán át tartó ellenőrzésnek vetik alá.

A Schengeni Megállapodást úgy vezetik be a lengyel-német határon, hogy az elriasztja az embereket a határátlépéstől. Ez nincs összhangban e megállapodással, és az Európai Bizottság sürgős fellépéséért kiált.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). – (RO) A Bizottság és a Tanács arra irányuló erőfeszítései, hogy Európa-szerte biztosítsák a személyek szabad mozgását, 2007 decemberében, a schengeni térség bővítésével hozták meg gyümölcsüket. Ami az illegális migráció kérdését illeti, a harmadik országokból érkező illegális bevándorlók hazatelepítésére vonatkozó közös szabályokról és az illegális migránsokat foglalkoztató munkaadók szankcionálásáról szóló jogszabálytervezet minden bizonnyal segítséget nyújt majd a jelenség visszaszorításában.

A legális migrációt illetően a Bizottság jogi intézkedéseket kezdeményezett azzal, hogy jogszabálytervezetet nyújtott be a Parlamentnek a magasan képzett munkavállalók belépési és tartózkodási feltételeiről és a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó egységes engedélyezési eljárásról.

Fel szeretném hívni a figyelmet egy témára, amely megítélésem szerint kiemelten fontos: még mindig átmeneti intézkedések vannak érvényben, amelyeket néhány tagállam vezetett be, hogy korlátozzák az Európai Unió más tagállamaiból érkező munkaerő mozgását. Nagyon helyes annak előmozdítása, hogy egy egységes politika keretében kezeljék a harmadik országokból érkező legális bevándorlást, az azonban nem normális, hogy korlátozásokat szabnak ki az uniós polgárokra. Nem beszélhetünk a szabadság térségéről, ha korlátozások állnak a munkaerő szabad áramlásának útjában.

Véleményem szerint magától értetődő, hogy végre kell hajtani a harmadik országokból érkező legális migrációról szóló irányelvet, ezzel egyidejűleg el kell törölni a néhány tagállammal szemben alkalmazott korlátozást. Ez megtehető fokozatosan, azáltal, hogy felkérik a legális migrációról szóló irányelvet alkalmazó tagállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül azokat a munkaerő-korlátozásokat, amelyek az irányelvben említett más tagállamokra alkalmazandók.

Emellett a kedvezményes elbánás koncepcióját kellene alkalmazni, amelynek keretében az európai állampolgárok előnyt élveznének a munkaerő-piaci kereslet kielégítése terén. Úgy vélem továbbá, hogy további különbséget kellene tenni a harmadik országok között, ahol a szomszédos országok, különösen a szomszédsági politikába bevont országok állampolgárai elsőbbséget kapnának. Remélem, hogy a Frattini úr és Deprez úr közötti tárgyalás, amely megnyitotta vitánkat, tényleges eredményekhez, részünkről pedig támogató tevékenységhez fog vezetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés megszületése és az Európai Unió reformja jelentős változásokat hoz a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése terén, bár az uniós polgárok ezt várták. Különösen e területnek az Európai Bíróság hatáskörébe utalása jó előkészítést követel meg mind az országok, mind pedig az uniós intézmények részéről. A Parlament tudatában van ennek, és felkészül az új feladatokra, és különösen arra, hogy a döntések többségét közösen hozza meg.

Ebben az összefüggésben meg szeretném kérdezni a Tanácstól: elkezdjük a prioritások közös listájára irányuló munkát a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése terén, és ha igen, mikor? Tudom, hogy mind a Tanácsnak, mind pedig a Bizottságnak vannak programjai. A Parlament az én bizottságomon, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon keresztül szintén tudja, hogy mit kell tenni. Azonban közös, hatékony és átlátható fellépésre, valamint a prioritások közös listájára van szükségünk, hogy polgáraink javára tevékenykedjünk.

Arra is meg szeretném ragadni itt az alkalmat, hogy megköszönjem a portugál elnökségnek a schengeni térség bővítését, ugyanakkor kérem e rendszer működésének rendszeres értékelését. Alig néhány héttel a belépést követően már látunk néhány esetleges negatív következményt a kiemelkedő előnyök mellett. Ezek közé tartoznak a megfizethetetlen vízumköltségek a harmadik országok állampolgárai, különösen a fehéroroszok számára. A vízumköltség – 60 euró – akadályt képez, és lehetetlenné teszi, hogy ezek az emberek meglátogassák uniós szomszédjaikat; megnehezíti számunkra a szomszédsági politika végrehajtását is, amelyet mindenekelőtt a reformszerződés is rögzít.

Biztos úr, ezt többet tesz szükségessé az egyszerű ellenőrzésnél, ezt meg kell változtatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE).(ES) Elnök úr, olyasmit szeretnék most a figyelem középpontjába helyezni, amely kis dolognak tűnhet, azonban 2007 során súlyosbodott, és emberek millióinak biztonságát érinti az európai repülőtereken.

Az Európai Bizottság és a Tanács lehetővé tette és lehetővé teszi, hogy a repülőtereken a terrorizmus megelőzését úgy kezeljék, mintha az közlekedéspolitika lenne.

A szabadságjogokat korlátozzák, a jogokat pedig olyan eljárások szorítják korlátok közé, amelyeket a repülőgépekre és vonatokra vonatkozó logisztikai és műszaki szabványokra terveztek. Ennek eredményeképpen a polgárok semmilyen védelemben sem részesülnek a visszaélésekkel szemben, a jogok korlátozását pedig anélkül hagyják jóvá, hogy értékelnék az arányosságukat vagy hatékonyságukat. A nőket és férfiakat az ellenőrző pontokon időnként szinte állatként kezelik a biztonsági tisztek, akik nem ismerik azokat a szabályokat, amelyeket alkalmaznak, vagy e szabályok alóli kivételeket, mivel a szabályokat titkosították.

Azt kérem a Bizottságtól – és különösen Frattini úrtól –, hogy állítsa helyre tekintélyét ezen a területen, és kérem a Tanácsot e kérdés komoly kivizsgálására.

Szükségállapot sújtotta területté változtattuk a repülőtereket, ahol nem érvényesek sem az alapvető garanciák, sem pedig a jog, sokkal inkább a rendőri hatalom, amelyet semmi sem korlátoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Roselyne Lefrançois (PSE). (FR) Elnök úr, három ügyet szeretnék megemlíteni, amelyek különösen közel állnak a szívemhez. Az első annak módját érinti, ahogyan a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig vezető fázist fogjuk kezelni. Ahogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban dolgozó valamennyi kollégám is, szeretném, ha intézményközi megállapodást érnénk el a hatáskörünkbe tartozó területekre alkalmazandó új rendelkezések előterjesztéséről. Valóban ez tűnik számomra a hatékony és átlátható együttműködés elengedhetetlen előfeltételének. A nemzeti parlamentek szerepére vonatkozó új szabályokat is ki kell próbálni az idén. A terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározat előadójaként kötelezettséget vállaltam arra, hogy szorosan és strukturált keretek között együttműködök a nemzeti parlamentekkel.

A terrorizmus tárgyában a már elfogadott különböző szövegek áttekintése jobb képet adna azok megfelelő alkalmazási köréről és arról, hogy miképpen kapcsolódnak egymáshoz. Továbbá miközben a terrorizmus elleni küzdelemnek prioritást kell képeznie az Európai Unió számára, ugyanígy az alapvető jogok védelmének is. Ezért a kerethatározaton dolgozva rendkívül éber leszek az alkalmazott fogalommeghatározásokkal és feltételekkel kapcsolatban, hogy kizárjam e szabadságok, különösen a szólásszabadság megsértésének lehetséges kockázatát.

Végezetül szeretnék néhány szót mondani a bevándorlással kapcsolatos jövőbeli fellépésről. Az EU már hosszú ideje főként azzal foglalkozik, hogy jogszabályok valóságos arzenáljával szerelje fel magát az illegális bevándorlással szembeni küzdelemhez, mindazonáltal a határain ezt a védekező attitűdöt nem ellensúlyozza egy olyan legális bevándorlásra irányuló politika, amely méltó a nevéhez. Ezért rendkívüli örömömre szolgálnak az utóbbi években az ezen a területen elfogadott kezdeményezések, és remélem, hogy a befogadó Európát támogató politikai akarat ugyanolyan erős lesz, mint amilyen az Európa erődjét védő akarat volt.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Most pedig a gyakorlatba ültetjük azt, amit az angol a „catch the eye” névvel illet. Mindenesetre, mivel én vagyok a többnyelvűségért felelős alelnök is, beszélni fogok a tolmácsokkal, barátaimmal a tolmácsokkal, hogy miképpen fordítható le a „catch the eye” fogalom más nyelvekre.

Mostantól aki fel kíván szólalni, akkor teheti ezt meg, ha az elnök a „catch the eye” keretében szót ad neki. Nos, akkor a „catch the eye” keretében felszólalási időt adok Cavada úrnak, akinek biztosan sok mondanivalója van nekünk ebben a tárgyban.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Marie Cavada (ALDE). (FR) Elnök úr, először is elnézésért esedezem a napirend megzavarásáért, vagyis pontosabban a napirendi pontok sorrendjének felborításáért. Egy Párizs és Brüsszel között lerobbant vonat szinte kiragadott engem Európából, de most már rendbe hozták a dolgot, köszönöm.

Minden évben megvitatjuk a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kiépítése terén tett előrelépéseket. Ma azonban különösen fontos ez a vita, és emiatt be kívánom mutatni azokat az indokokat, amelyek arra indították az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy benyújtsa ezt a két szóbeli választ igénylő kérdést a Tanácsnak, illetve a Bizottságnak, és arra kényszerítse ezen intézményeket, hogy világos választ adjanak feltett kérdéseinkre.

Amiért fontos ez a vita, az a Lisszaboni Szerződés tavaly decemberi aláírása és 2009. január 1-jére tervezett hatálybalépése, az alapvető jogokhoz kapcsolódó politikák és a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget illető előrelépések alapvető változáson kell, hogy átmenjenek és fognak is átmenni, olyan változásokon, amelyeket – ahogy Önök is tudják hölgyeim és uraim, a Parlament már évek óta követelt.

Ezek közül a pillérekre épülő szerkezet megszüntetését említeném meg, ami lehetővé teszi, hogy a jelenlegi harmadik pillér szerinti legtöbb eljárást közösségi szinten folytassák le, hogy általánossá váljon a minősített többségi szavazás, hogy kiterjesszék az Európai Bíróság joghatóságát, hogy megerősítsék az Európai Parlament társjogalkotói szerepét, és hogy az Alapjogi Charta jogilag kötelező erejűvé váljon.

Hogy teljes mértékben kiaknázzuk az ezen új szerződés által kínált lehetőségeket, mostantól elő kell készítenünk egy közös intézményközi stratégiát, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elkészítsük a 2008 során politikai tárgyalások tárgyát képező és a 2008. január és 2009. május közötti időszakban elfogadandó javaslatok listáját.

Végezetül elnök úr, azt kívánom mondani, hogy egy ilyen jellegű stratégia azt jelentené, hogy az új szerződés hatálybalépését követően nem kell majd állandóan módosítanunk az éppen elfogadott javaslatokat, és az új szerződés teljes körű joghatósági ellenőrzést fog garantálni az Európai Bíróságnak, és biztosítani fogja a Parlament teljes körű bevonását olyan politikák meghatározásába, amelyek a polgárok jogainak igazi lényegét érintik.

A hozzám intézett kérdést illetően jómagam is megragadom a szót, és átgondolom azt, hogy a magam szerény módján segíthessek Önöknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Dragutin Mate, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm a mai napon feltett kérdéseiket. Sajnos nincs elég idő arra, hogy részletesen megválaszoljam ezeket, így megpróbálom érinteni a legfontosabbakat. Először Weber úr SIS II-vel kapcsolatos kérdésével foglalkozom.

Világosan ki szeretném jelenti, hogy a Tanácsban úgy érezzük, hogy a „mindenki előtt nyitva álló SIS I-ből” a SIS II rendszerbe való átmenet biztonsága kiemelt fontosságú, és semmiképpen sem engedhetjük meg az adatvesztést és azt, hogy „mindenki előtt nyitva álló SIS I” működését bármilyen veszély fenyegesse. Ezért döntöttünk az egyik rendszerből a másikba való fokozatos átmenet mellett, amely természetesen az átalakító fejlesztését is magával vonja. Következésképpen ez valamennyivel meghosszabbítja a SIS II rendszer üzembe helyezéséhez szükséges időszakot. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó döntés, mivel biztosítani fogja az adatbiztonságot és természetesen az adatok minőségének javítását, amelyet az új rendszer fog lehetővé tenni, és ami a SIS II rendszer legfontosabb szempontja.

A továbbiakban azt a kérdést szeretném érinteni, amelyet számos európai parlamenti képviselő tett fel a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament közötti együttműködéssel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a legtöbb esetben ennek az együttműködésnek szorosnak kell lennie. Természetesen valamilyen politikai konszenzusra és kölcsönös kapcsolatokra van szükségünk ahhoz, hogy megteremtsük és biztosítsuk a megfelelő szintű biztonságot és az emberi jogok védelmét. Egy megalapozott és kiegyensúlyozott megközelítésre van szükségünk, és ez az, ahol az Európai Parlamentnek rendkívül fontos szerep jut, és nemigen tudom elképzelni, hogy miképpen működhetnénk e Parlamenttel folytatott szoros együttműködés nélkül.

Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy a Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba. A ratifikáció folyamatban van. Ez egy viszonylag érzékeny folyamat, néhány országban talán jobban mint más országokban. Azonban olyan módon kell dolgoznunk és működnünk, ami az Európai Unió egyik tagállamában sem veszélyezteti a ratifikációs folyamatot. Ezért véleményem szerint bölcs dolog lenne az idei, a Lisszaboni Szerződés alkalmazásához vezető évben, ha együttműködnénk egymással, és két csomagra osztanánk a vita tárgyát képező jogalkotási kezdeményezéseket. Az egyik csomagban azok a jogszabályok lennének, amelyek véglegesítése már nincs messze, és amelyekkel kapcsolatban már rendelkezésünkre áll a Parlament véleménye, illetve amelyeket már teljesen lezártunk, illetve a befejezés előtt utolsó fázisban vannak. A másik csomagba azok a jogszabályok tartoznának, amelyeket most indítunk el, vagy hamarosan elindítunk, és amelyek tekintetében szoros és rendszeres együttműködést kell folytatnunk a Parlamenttel. Szerintem ez a módja annak, hogy megtaláljuk az együttműködés megfelelő formáját a megfelelő biztonság és a kellően hatékony működési módszerek garantálása és a munka jövőbeli gyakorlatainak rögzítése érdekében.

Röviden megemlíteném a kitoloncolásról szóló irányelvet és a Frontexet is. A kitoloncolásról szóló irányelvről folytatott technikai viták és tárgyalások a szlovén elnökség alatt is folytatódni fognak, és abban is megállapodtunk, hogy politikai tárgyalásokat folytatunk. Remélem ezért, hogy meg fogjuk találni a szükséges és megfelelő politikai kompromisszumot. Még mindig reménykedem abban, hogy ez megszületik, és már kapcsolatba léptem az előadóval, Weber úrral, aminek alapján arra a véleményre jutottam, hogy az ügy jól halad előre.

A Frontexet illetően egyszerűen csak azt mondanám, hogy a Frontex munkájának értékelése folyamatban van, az elnökség pedig egy részletesebb miniszteri szintű vitát tervez a március elején tartandó konferencián, amikor is beszélni fogunk a Frontexről, annak jövőjéről és értékeljük eddigi munkáját. A vitát követően részletesebb jelentést tudunk majd adni a Parlamentnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy a ma délelőtti vita rámutatott arra, hogy mindhárom intézmény részéről mindannyian hajlandóak vagyunk együtt dolgozni. Ezért nem csak a munkamódszerek fontosak, hanem a munka tényleges tartalom is. Így a Deprez úr által az elején kifejezett kívánság, amellyel kapcsolatban azt mondhatom, hogy széles körű konszenzus alakult ki, a Tanács elnökét is beleértve, és amellyel én személyesen egyetértek, a helyes alkalmazandó munkamódszer.

Ahogy az elején is mondtam, sikeresnek bizonyult a Tanácsban az az ötlet, hogy nem egy hat hónapra korlátozott időkeretben dolgoznak. Ezt itt is meg kell próbálnunk, mivel az emberek elmondása alapján úgy vélem, hogy sok olyan téma merült fel, amelyek egyértelműen prioritást képeznek. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem lassíthatjuk le a SIS II – a SIS-rendszer második generációja – létrehozása irányába mutató munkát. Előre kell haladnunk, és az időkeretről folytatott vitán túl azzal kell foglalkoznunk, hogy ezen új rendszer kipróbálásának folyamata azt mutatja, hogy a rendszer valóban hozzáadott értéket teremt külső határaink biztonsága szempontjából.

Ahelyett, hogy a késedelemről beszélnék, annak szükségességét emelném ki, hogy – és ezzel egyetértek – a tagállamoknak mélyreható próbának kell alávetniük a rendszert, hogy megismerjék működését és a működés javíthatóságának módjait, mielőtt ténylegesen működésbe állítják. Az időkeretek, amelyekről tárgyalásokat folytatunk az elnökséggel, és amelyeket a februári Miniszterek Tanácsában öntünk majd formába néhány héten belül, olyan időkeretek, amelyek bizonyítják elkötelezettségünket a SIS új generációjának hozzáadott értéke mellett, amellett, ami egyértelműen prioritást képez.

Sokan beszéltek a biztonsági intézkedések, különösen a terrorizmusellenes intézkedések értékeléséről. Ezt a Parlament kérte, én pedig egyetértettem ezzel egy évvel ezelőtt. Jelenleg folyamatban van egy tevékenységünk. Decemberben minden tagállam részletes kérdőívet kapott az alkalmazott terrorizmusellenes intézkedésekkel elért eredményekről. Nem csak Ludford bárónőnek, hanem mindannyiuknak azt mondhatom, hogy április közepére közzé tudom majd tenni ezen elemzés eredményeit mind a 27 tagállam tekintetében. Úgy vélem, hogy ez egy másik kiemelt, megvitatandó ügy, ami mindig is érdekelte e Parlamentet.

Néhányan beszéltek az eljárási biztosítékokról. Ahogy Önök is tudják, erről nem született megállapodás, mivel néhány tagállam leküzdhetetlen akadályokat gördített az útba, most azonban a szlovén elnökség felvetett valami olyasmit, amellyel szerintem prioritásként kellene foglalkozni: a vádlott távollétében hozott ítéletek ügye. Ez az egyike az eljárási biztosítékokhoz kapcsolódó szempontoknak. Nem ez teszi ki az egész vitát, azonban annak egyik rendkívül fontos szempontja: a vádlott távollétében hozott ítéletek harmonizálása – Lambert asszony szerintem ezt az ügyet érintette – olyan ügy, amelyet érdemes prioritásként kezelni 2008-ban.

Már említettük a Frontex értékelését. Február 13-án tesszük közzé első átfogó értékelésünket a Frontexről. A Bizottság dokumentuma nyilvánvalóan megvitatásra kerül a Tanács és a Parlament keretében is, és a fellépés alapját fogja képezni, amely szerintem szintén prioritás 2008-ban: hogyan dolgozott a Frontex, hogyan javíthatunk rajta, miképpen bátoríthatjuk a tagállamokat a nagyobb részvételre.

Szó volt a terrorizmusról, sokan megemlítették. Az Interneten terjedő terrorista propaganda és az erőszakos radikalizálódás mind olyan ügyek, amelyek nem jogalkotási kezdeményezések tárgyát fogják képezni. Már tervbe van véve néhány jogalkotási intézkedés, kiadásra kerül majd egy bizottsági közlemény, és érdemes lesz megvitatni.

Nagyra értékelem, amit Roure asszony mondott az európai utas-nyilvántartási rendszerről. Ez a vita a teljes 2008-as évben folytatódni fog. Nem hiszem, hogy az év végéig el fogjuk fogadni az európai utas-nyilvántartási rendszert. Azonban úgy vélem, hogy három kritériumnak kell vezetnie bennünket, amelyeket ha nem tévedek Roure asszony is említett: arányosság ezen adatok gyűjtésében és ezek hozzáadott értéke a terrorizmus elleni küzdelemben, mivel ez az, amivel foglalkozunk. Amennyiben működik ez az eszköz, elfogadjuk; amennyiben nem, akkor kiigazítjuk vagy pedig nem fogadjuk el. Én személyesen úgy vélem, hogy az eszköz hasznos lesz, de azt is gondolom, hogy ezt itt kell majd megvitatnunk. És ott van annak ügye is, hogy miképpen védjük az összegyűjtött adatokat, és hogyan büntessük meg azokat, akik visszaélnek ezekkel az adatokkal. Ezek azok a megvitatandó és nyilvánvalóan nyitott ügyek, amelyekkel 2008 során foglalkozhatunk.

És végül a bevándorlás. Úgy vélem, hogy a decemberi Európai Tanácson említettek szerint most a bevándorlás általános megközelítésével kell folytatnunk, hogy a következő francia elnökség fényében átgondoljuk azt, amire a francia kormány európai bevándorlási paktumként tervez javaslatot tenni, jómagam pedig a Bizottság részéről már tervbe vettem, hogy teljes körűen rendelkezésre állok ebben a munkában.

És végül ismét essen pár szó a menekültpolitikáról. 2008 döntő év lesz, mivel 2010 a határideje az európai menekültügyi rendszer létrehozásának. 2008 lesz az az év, amikor a cselekvési tervet benyújtják a Bizottságnak.

Néhány példát mutattam be arra, hogy ebben a szellemben miként lehet megállapodásra jutni Deprez úr javaslatáról, amely véleményem szerint üdvözlendő, és miként lehet konkrétan meghatározni, hogy mit lehet azonnal megtenni, mivel már elő van készítve – már pedig a szlovén elnökség alatt sok dolgot be tudunk fejezni –, továbbá mi az, amelyről folytathatjuk a vitát a mai naptól akár 2009 júniusáig.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophia in 't Veld (ALDE). – Elnök úr, meglepődve jegyzem meg, és sajnálattal látom, hogy elsősorban a Tanács nem válaszolt egyetlen kérdésre sem az utas-nyilvántartási rendszerrel kapcsolatban. Szeretném tudni, hogy beleegyezik-e abba, hogy írásban ad választ az itt feltett összes kérdésre.

Másrész – ismételten sajnálattal – megjegyzem, hogy már egy éve kérünk tájékoztatást a magas szintű kapcsolattartó csoportról és a Bizottság és az amerikaiak között az adatvédelemről folyó tárgyalásokról. Ezzel kapcsolatban sem kaptunk választ. Egy éve tárgyalnak, és azt hiszem. éppen itt az ideje, hogy elmondják nekünk, miről is tárgyalnak. Írásbeli választ szeretnék.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm n 't Veld asszony. Úgy gondolom, hogy mind a Bizottság, mind pedig a Tanács tudomásul vette, amit mondott, és biztos vagyok benne, hogy írásbeli választ fognak adni az Ön iménti megkeresésére.

A vitát lezárom.

A szavazásra a márciusi ülésen kerül sor.

 
Utolsó frissítés: 2008. október 8.Jogi nyilatkozat