A szavazáshoz fűzött szóbeli indoklások

- Jelentés: Paolo Costa (A6-0049/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, először nem értettem önt. Azért szavaztam meg ezt a jelentést, mert ez az új rendelet helyes egyensúlyt teremt egyik oldalról a terrorizmus elleni ésszerű intézkedések, másrészről az utasok jogai között.

Ugyanakkor rámutatnék egy kielégítő megoldást továbbra is nélkülöző a problémára, és ez a folyadékok szállításával kapcsolatos szabályok problémája. Tudjuk, hogy az ellenőrzések a terrorizmus megelőzését szolgálják, ám ezek az ellenőrzések sok bosszúságot okoznak az utasok számára a repülőterek különböző értelmezése miatt. Továbbra is megválaszolatlan, hogy ez így hatékony megoldás-e. Erősen kétlem, mert a terroristák hosszú ideje alakítanak ki más stratégiákat, és találnak más módokat.

Azt várom, hogy megállapításra kerüljön: vagy szabványosítsák és javítsák az ellenőrzési eljárásokat, vagy fejezzék be ezeket az intézkedéseket, hogy ne terheljék az utasokat olyan intézkedésekkel, amelyek egyetlen esetben sem hatékonyak.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök úr, a Costa-jelentés mellett szavaztam. Majdnem hat év telt el a 2320/2002/EK rendelet elfogadása óta. Két év telt el azóta, hogy érvénybe lépett. Az utasbiztonság ügye a repülőtereken és a járatokon továbbra is igen élő probléma. A polgári repülés biztonsága a repülőjegyek árának drámai emelkedését, és az utazási komfort csökkenését okozta. A védelem ára más kérdés; ezeknek az áraknak, amennyire csak lehet, átláthatónak kell lenniük, és a fogyasztóknak tudniuk kell, hogy a repülőjegyért fizetett pénzt mire költik el. A biztonságra beszedett díjakat kizárólag védelmi célokra lehet felhasználni. Az e célra szedett pénzt másra nem szabad költeni.

  Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, tartózkodtam a közös szabályokról szóló rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatos szavazáson, mert szerintem az tartalmaz néhány gyengébb elemet. Ezek közül a legkomolyabb a légi személyzet megbízhatósága becsülésének módszere, amit nem maga a rendelet szabályoz, hanem azt majd később, külön szabályozzák. Az elfogadott szövegből az következik, hogy miután érvénybe lép, a végrehajtás alapjául szolgáló rendelet bizalmas EU-dokumentum lesz, és a benne lévő információhoz nem lehet majd nyilvánosan hozzáférni. Így megtörténhet, hogy még azok az emberek sem férnek hozzá, akiknek a kötelességeiről e rendelet szól. Ez sérti a jogbiztonság elvét. Ugyanez vonatkozik a Bizottság által felállítandó tanácsadó csoport tevékenységére. A tanácsadó csoport közvetlenül a légi közlekedés védelmével foglalkozó európai szervezetekből fog állni. A Bizottság részéről helytelen, ha csak tájékoztatja őket, anélkül, hogy biztosítaná számukra a bizalmas információhoz való hozzáférést. Ezért olyan megoldást szeretnék látni, amely tiszteletben tartja a nyitottság és az átláthatóság elveit.

- Jelentés: Reino Paasilinna (A6-0041/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) A felállítandó új intézet céljai számomra teljes mértékben igazolhatónak és ésszerűnek tűnnek, és ezért támogatom a jelentést, valamint az intézet létrehozását.

Az Európai Uniónak – és így nekünk is – nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy sikeresen megőrizzük technológiai versenyképességünket más gazdasági térségekkel szemben, de – és most értem a fő mondanivalómhoz – megkérném a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a harminckét ügynökséget céljuk és hatékonyságuk szempontjából, és ez megint egy ezek közül, hogy végezzen egyfajta állapotértékelést, hogy kiderüljön, melyek nem szolgálják a céljaikat, és nem működnek hatékonyan az adófizetők érdekében.

Remélem – és ez egy kérés a Bizottsághoz, amely jelen van itt ezen a délutánon, és ez a kérdés szerepel a napirendjén –, hogy a Bizottság ma végre elhatározza ezen állapotfelmérés végrehajtását.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Üdvözlöm, hogy három év után végre elindítjuk az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet. Örvendek, hogy az intézet nem egy “szuperegyetem” lesz, hanem innovációs hálózatokat fog létrehozni, amelyek jobban felhasználhatóak az ipari és az egészségügyi kutatásban. Az ilyen kapcsolatok jelentősen növelik az üzleti szféra befektetéseit a tudományba. Látni fogjuk a sikert, amikor az európai szabadalmak száma nő, és hozzákezdünk, hogy behozzuk az Egyesült Államokkal és Japánnal szembeni lemaradásunkat. A intézetnek egy új tagállamban kellene majd helyet keresni. A Cseh Köztársaság készült fel erre a legjobban: van egy közkedvelt konferenciaközpontja tudósok és üzletemberek számára. Továbbá, a Károly Egyetem a régi és az új Európa közös oktatási gyökereinek szimbóluma.

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE). – (CS) Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozatala mellett szavaztam. Határozottan úgy vélem, hogy ez segít a tagállamok versenyképességének javításában azáltal, hogy partnerszervezeteket von be egyesített tevékenységekbe az innováció, a fejlesztés és a kutatás területén, a legmagasabb nemzetközi szinten. Azt várom az EITI-től, hogy hivatkozási alappá váljon az innováció-menedzsment számára, mert a tudásháromszög résztvevői, tehát a kutatás, az egyetemek és a magánszektor partnerszervezetei együttműködésének új formáit mozdítja elő. Elképzeléseim szerint az EITI világhírre tesz majd szert, és vonzó környezetet biztosít a világ legtehetségesebb emberei számára.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, először is köszönetet mondok az előadónak, Passilinna úrnak, aki remek munkát végzett.

A javaslat mellett szavaztam. Akárcsak akkor, amikor a javaslat vita tárgya lett, és amikor néhány alkalommal megtárgyaltam a Bizottság elnökével, még mindig úgy gondolom, hogy az alapvető prioritás a meglévő egyetemek helyzetének és az ő hálózatépítési lehetőségeiknek az erősítése. Nem szabad intézeteket csak önmaguk kedvéért létrehozni. Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az intézet koordináló szervezet maradjon, és hogy a kutatásra szánt kereteket ne vonják el a meglevő, remek munkát végző egyetemektől és kutatóintézetektől.

Az új intézmény koordinálhatja az európai innovációt és technológiát, és így új hozzáadott értéket hozhat létre. Az intézményre szükség van, de, ahogyan mondtam, a központi kérdésnek a tartalomnak, és nem a szervezeti felépítésének kell lennie. Szerintem a megfelelő körülmények megvannak Lengyelországban és máshol is, de ne feledkezzünk meg a tartalomról.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, Londont képviselem, a világ legnagyszerűbb városát, a világ legnagyszerűbb országának fővárosát. Az én városomban több innovatív egyetem van, ezért talán azt várnák, hogy támogassam ezt a jelentést, de valójában ellene szavaztam. Meg szeretném magyarázni, hogy miért.

Thomas Dalby, a dalszövegíró, így énekelte egykor: „kedvesem elvakított a tudománnyal”. A 2 Unlimited nevű együttes egyszer azt mondta, hogy „digitális forradalom, technikai megoldás; egyeseknek csak még több összezavarodás”. A dalszövegek értékeitől függetlenül, úgy tűnik számomra, hogy ez EITI-vel kapcsolatos gondolkodásra is ez vonatkozik. A Bizottságnak igaza van, hogy Európa sikeres a kutatásban, de hiányzik az innováció. Honnan szerzünk innovációt?

Nem az új struktúrák vagy a több tégla és malter hozza meg az innovációt. Nem a jelenlegi erőfeszítések duplikálásával hozzuk meg az innovációt. Amit itt látunk, az, hogy az EITI szeretné lemásolni a Massachusetts Intitute of Technology sikerét, anélkül, hogy tanulni az MIT mögött álló sikeres üzleti modellből. Ezért szavaztam ellene.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, először is történelmi összefüggésbe helyezném az EITI-t. Amikor először hallottam az EITI-ről, akkor arról beszéltünk, hogy mit csinálhatunk ezzel az épülettel, mivel a Parlamentnek két székhelye van, és ha elhagyjuk ezt a helyet, akkor mire használjuk ezt a strasbourgi épületet? Az ötlet szerint egy világszínvonalú egyetemet adtunk volna Strasbourgnak.

Sajnos Strasbourg már rendelkezik egy igen jó egyetemmel, és ők nem örültek annyira ennek az ötletnek. Strasbourg nem szerette volna elveszteni ezt az intézményt. Sok vitánk volt itt erről, bár reális, hogy a Parlament döntsön a saját székhelyéről.

De megszületett ez az ötlet, és így egy hatalmas, sok millió eurós költségvetést hoztunk létre, amelyet most a jelenleg is folyó munka duplikálására használunk fel; mi értelme van ennek, gondolhatjuk. Valami olyasmit szeretne Európa megszerezni, amire nincs szüksége, mert már rendelkezik ilyennel. Szükségünk van arra, hogy ezt a szakértelmet európai márkaként hozzuk forgalomba? Most elköltünk rengeteg pénzt téglára és habarcsra egy olyan területen, ahol sokkal összehangoltabban cselekedhetnénk Oxford, Cambridge vagy az európai kontinens többi egyeteme remek példájának felhasználásával.

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0065/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Köszönöm, elnök úr. Bár nem az Egyesült Királyságot képviselem, de támogatom a 162 millió eurós segély kifizetését az Egyesült Királyságban bekövetkezett áradásokat követően, amelyek 4,6 milliárd eurós kárt okoztak.

Azonban két fenntartásom van. Először is, csupán kilenc hónap után hozzuk meg ezt a döntést. Másodszor, a releváns szabályokkal összhangban, vannak más európai országok is, amelyeknek segítségre van szükségük, ilyen például Görögország. Úgy vélem, két alapot kellene létrehozni: egyet az EU igényei, és egyet más országok számára, hogy elkerüljük azt a helyzetet, hogy nem marad pénz a szegény országok támogatására. Másodszor, a pénzek lehívására vonatkozó szabályok kedvezőbben a nagyobb katasztrófák esetén. Ám módot kell találnunk arra, hogy a kisebb régiókat is támogassuk. Hölgyeim és uraim, szívesen látnám a szabályok felülvizsgálatát.

  Glyn Ford (PSE). – Elnök úr, örülök, hogy a Parlament a múlt nyári áradások által okozott katasztrófákat követően 162 millió eurót fizet ki az európai szolidaritási alapból segélyezés céljára az én régiómban, és máshol.

Mint tudjuk, egyértelmű, hogy ez a pénz infrastrukturális projekteket szolgál, utak, hidak, sínek, kórházak és más intézmények helyreállítását, ugyanakkor lehetővé tette az Egyesült Királyság kormányának, hogy pénzt szabadítson fel, amelyet erre költöttek volna más módokon. Továbbra is emberek ezrei élnek átmeneti lakásokban, több bolt és gyár be van zárva.

Tehát örülök annak, hogy az Európai Unió szolidaritási alapjából származó pénzt felszabadították, és remélhetőleg Gloucestershire népe, és mások is hasznot húznak ebből.

  Elnök. − Én írásban kívánom szavazatomat indokolni Yorkshire és Humber népe nevében, Ford úr iménti felszólalásához hasonló szellemben.

- Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0058/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogattam a Galileo-program költségvetési tételének létrehozását – kiadások az adminisztratív vezetés számára, ahogyan az a Bizottság felülvizsgált javaslatában áll. Támogattam továbbá azt a módosítást, amely a Galileo költségvetésében átcsoportosít kétmillió eurót a operatív működési sorból az igazgatási sorba.

Ez olyan intézkedések finanszírozására szolgál, mint a kockázatkezelési program meghatározása és nyomon követése, a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos politika meghatározása, de az innovatív navigációs piacoké is. Erősen támogatom ezt. Ugyanakkor aggodalommal tölt el, hogy január 29-én az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nagy többséggel fogadott el nyolc olyan módosítást, amely a Galileo felügyeleti hatóságát megfosztotta a Galileo- és az EGNOS-programokra vonatkozó módosított javaslat szerinti jogalaptól. Komoly vitát szeretnék folytatni ezzel kapcsolatban a plenáris ülésen.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök úr, nagyon rövid leszek ezzel a jelentéssel kapcsolatban. Mellette szavaztam, mert nagyságától függetlenül minden állam tehetetlen a vis maior-helyzetekkel szemben. Rendkívüli helyzet kihirdetése esetén a rendkívüli kiadások támogatása segít az államoknak a légköri viszonyok vagy a természeti katasztrófák által okozott károk kijavításában. Ez nyilvánvaló.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, ebben a jelentésben hivatkozás szerepel az EU szolidaritási alapjának mobilizációjára, amiről valamivel korábban beszéltünk. Az én régióm egy része hasznot húzott vagy hasznot fog húzni abból a pénzből, különösen Észak-Lincolnshire, amely nagyon nagy károkat szenvedett el az áradás miatt.

De kíváncsi vagyok, hogy a lincolnshire-i emberek úgy gondolják, hogy ez a pénz jó felhasználása-e. Olyan sokat fizetünk az Európai Uniónak, és vissza kell könyörögnünk pénzt, amikor nekünk lenne rá szükségünk. Minden visszakapott 2 fontért eredetileg fizettünk öt fontot a közös kasszába. Kíváncsi vagyok, elkölthetnénk-e ezt a pénzt jobban.

Komoly kétségeim vannak abban a kérdésben is, ahogyan a szavazás indoklásánál is megállapítottam korábban, hogy miként kezeljük ezeket költségvetésmódosítás-tervezeteket. Hatalmas pénzek mozognak különféle költségvetési sorokban, és nagyon nagyon kevés ember látja ezt át.

Ma csupán néhány millió eurót utalunk át ide a Galileo számára, néhány milliót pedig oda, de a múltban százmillió eurók voltak ezek. Kétségeim vannak afelől, hogy ez lenne-e a megfelelő parlamenti folyamat, amely segít nekünk átlátni az európai adófizetők pénzével kapcsolatos dolgokat.

- Jelentések: Luis Manuel Capoulas Santos (A6-0053/2008) és Daniel Varela Suanzes-Carpegna (A6-0054/2008)

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, folyamatosan és mindig a Ház és a Bizottság által megalkotott halászati megállapodások ellen szavaztam, és véleményem szerint jó okom volt erre. Röviden idéznék a jelentésekből.

A Bizottság értékelése Bissau-Guinea-ról megállapította, hogy ez segítette a Közösség atlanti-óceáni vonóhálós és tonhalhalászati iparát, és stabil jogi környezetet, valamint középtávú kilátásokat biztosított az ettől függő közösségi hajóknak, iparágaknak, sőt, így szól: „nagy hatást tett” Bissau-Guinea költségvetési és politikai stabilitására. Nem számít, hogy amikor ezeket a halászati egyezményeket megkötjük, akkor lényegében halat lopunk azoktól, akik helyben ki tudnák fogni és el tudnák ott adni azokat, pénzt tudnának csinálni, és így ki tudnának emelkedni a szegénységből. Egy olyan megoldást hozunk létre, amelyben valójában fizetünk az európai halászoknak azért, hogy gépek segítségével halásszák ezeket a vizeket, halak tonnáit vigyék el, és ezáltal tönkre tegyék a part menti országok halászati gazdaságait.

Az Elefántcsontparttal kapcsolatos dokumentumban szó van az erre költött pénz nagyságrendjéről. Közel 600 000 euróról beszélünk, amit olyan EU-s halászhajóknak adunk, amelyek több mint 7000 tonna tonhalat fognak ki. Ha egy hétköznapi spanyollal beszél, és megkérdezi tőle, hogy hányan lépnek be az országában Elefántcsontpartról – mivel azok a hajók, amelyekkel korábban Spanyolországba vittek halat, ma már illegális bevándorlók százait, ha nem ezreit szállítják a Kanári-szigetekre, és máshová –, akkor látni fogja, hogy magunk számára okozunk nagyobb problémákat, és nem olyan piaci alapú megoldást ajánlunk, amelyre képesek lehetnénk, ha engednénk ezeknek az országoknak, hogy megtartsák a halászati jogaikat, és ezzel fellendítsék a gazdaságukat.

- Jelentés: Gabriele Albertini (A6-0014/2008)

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, semmi nem okozna számomra nagyobb örömet annál, mint hogy a fenntartható európai közlekedésről beszéljek.

Azért tartózkodtam e jelentés kapcsán, mert bár jelentős mennyiségben értelmes európai politikát tartalmaz, de talán a legjobb az lenne, ha a piaci megoldásokat meghagynánk a tagállamoknak, például azzal kapcsolatban, hogy miként oldjuk meg a londoni közlekedési problémákat. Nehezen tudnám elhinni, hogy egy összeurópai együttműködési és kooperációs stratégia megoldaná a parkolási problémákat Nottinghamben vagy Leicesterben. Igen, a legjobb gyakorlatok cseréje igen, de most arról van szó, hogy rengeteg pénzt beteszünk egy közös kasszába, amiből bizottságaink lesznek, amelyek a Bizottság és a Tanács szintjén találkoznak, és gondolkodnak a politikákon.

Úgy gondolom, hogy ezekről a politikákról jobb, ha helyben döntenek. Ezért tartózkodtam a jelentésről való szavazáson.

  Richard Seeber, (PPE-DE) . – (DE) Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy egyrészt ez egy jó jelentés, másrészt pedig a helyes irányba mutat. A közlekedési szektornak fel kell ismernie az általánosságban vett felelősségét, különösen a környezeti célok, illetve a lisszaboni célok elérésével kapcsolatban.

Különösen örülök annak, hogy elfogadták az 5. módosítást, amely megköveteli az Európai Uniótól az Alpesi Egyezmény ratifikálását, nem csak az aláírását. Ugyancsak örömre ad okot, hogy az 1. módosítást elutasították, és meghagyták az eredeti szöveget, tehát hogy a közúti közlekedés externális költségeit internalizálnunk kell. Szomorú azonban, hogy elutasították a 7. módosítást. Ez arra vonatkozott volna, hogy a hetedik kutatási programot jobban integrálják, és a közlekedés felé fordítsák.

Végezetül, azt tanácsolnám az Egyesült Királyságból érkezett, és az Unió ellen kirohanásokat intéző képviselőtársaimnak, hogy olvassák el a szövegeket valamivel nagyobb figyelemmel, mert azok nagy része kötőmódban fogalmazódott meg. Ezek nem kötelező érvényű rendelkezések, és az Egyesült Királysághoz hasonló nagy országoknak saját hatáskörébe tartozik, hogy az intézkedések bevezetéséről döntsön.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) A tegnap esti vita nem győzött meg afelől, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok készen állnak arra, hogy az előre látható jövőben pénzeket irányítsanak az új tagállamok közlekedési infrastruktúrájának javítására.

A biztos úrnak igaza volt, amikor a tegnapi vita végén a modális változások iránti igényről beszélt. Arra kérném a Bizottságot, hogy mutasson be valószerű terveket az új tagállamok közúti és vasúti infrastruktúrájának javításával kapcsolatban. Enélkül nem beszélhetünk realisztikusan fenntartható közlekedési stratégiáról, legalábbis környezetbarát perspektívából nem. Támogattam továbbá az „Euromatrica” módosítást; ennek felülvizsgálata nem vehet el a fenntartható közlekedés stratégiából.

A szavazás írásbeli indoklása

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0062/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német kollégám, Böge úr konzultációs eljárásban készült jelentése mellett szavaztam, amely támogatja a felszámolás alatt álló Európai Szén és Acél Közösség (ESZAK), valamint a felszámolást követően a Szén- és Acélipari Kutatási Alap eszközeinek kezelésére vonatkozó többéves pénzügyi iránymutatások megállapításáról szóló 2003/77/EK tanácsi határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot. Helyes volt számításba venni a változó piacokat és pénzügyi termékeket e tőke kezelése naprakésszé tételének felvetésénél, miközben fenntartjuk a biztonság és a hosszú távú stabilitás magas fokát.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Valóban igen értelmes lehet az acéltermelés által kibocsátott széndioxid mennyiségének csökkentését elősegítő technológiák keresését közösségi szinten támogatni. A feltörekvő országok által támasztott kereslet, és néhány természeti katasztrófa miatt – ami a csökkentést lehetetlenné tette – folyamatos hiány van ezekben a nyersanyagokban, és ez tükröződik a szén és az acél rekordáraiban. Ideje, hogy megkezdjük végre a kifogyóban lévő szén, mint erőforrás alternatíváinak keresését.

Ugyancsak rendkívül vitatható, hogy olyan, az EU-ba már beolvadt korábbi társulások, mint az Európai Szén és Acél Közösség (ESZAK) és az Euratom, még mindig saját alapokkal, programokkal stb. rendelkeznek, különösen annak tekintetében, hogy a tagállamok ellenzik a nukleáris energiát, és ennek ellenére még mindig finanszírozniuk kell a kutatásukat stb. El kellene gondolkodnunk ezen végre.

- Jelentés: Paolo Costa (A6-0043/2008)

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Egyetértek a javaslattal, hogy bizonyos, meglévő bilaterális megállapodásokban lévő rendelkezéseket közösségi megállapodások váltsanak fel.

Az előadónak, Paolo Costának igaza van a légi szolgáltatások díjaival és illetékeivel kapcsolatban, hogy egy olyan rendelkezést vezetett be, amely megakadályozza a harmadik országok szállítóit, hogy nekik legyenek a legjobb áraik a közösségben a légi közlekedés területén.

- Jelentés: Neil Parish (A6-0044/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Brit kollégám, Parrish úr a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló jelentése mellett szavaztam, amelyet a 2006. december 31-i helyzet alapján fogadtak el. Azáltal, hogy a huszonegy, a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó rendeletet egyetlen átfogó rendeletbe vonták össze, hogy racionalizálják és egyszerűsítsék az olyan piaci politikák jogi keretét, mint az intervenció, a magántárolás, az importvámkvóták, export-visszatérítések, védőintézkedések, az állami támogatás és a versenyszabályok, valamint a kommunikáció és az adatszolgáltatás, szükségessé vált e szöveg felülvizsgálata a 2006 óta a cukor-, gyümölcs- és zöldség-, feldolgozottgyümölcs- és zöldség-, vetőmag-, marhahús-, tej- és tejtermék-ágazatokban hozott határozatok fényében.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ellenezzük a jelenlegi közös mezőgazdasági politikát, és ellenezzük a létező rendszeren való, annak alapjai szempontjából kis jelentőségű változásokat. Követeljük az egész közös mezőgazdasági politika átfogó felülvizsgálatát és újraértékelését.

Ez a két jelentés fenntartja a közös mezőgazdasági politika létező struktúráit. Ezért nem támogathatjuk azt. Az egész közös mezőgazdasági politika egy abszurd tákolmány, és meg kell szüntetni.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Parish úrnak a mezőgazdasági piacok közös szervezéséről, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló jelentését. Az ipar különböző területei, például a magántárolás, az importvámkvóták és a védőintézkedések számára harmonizált szabályokat meghozó jelentések pozitív elmozdulást jelentenek az európai mezőgazdasági politika egyértelművé tételének irányában. Nagy szükség van a szabályozás átláthatóságának és egyszerűsítésének növelésére ebben az ágazatban, és ez közvetlenül hasznot fog hozni a skót gazdáknak. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

- Jelentés: Neil Parish (A6-0045/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Brit kollégám, Parrish úr a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet a kender- és lenágazat tekintetében történő módosításáról szóló jelentése mellett szavaztam. Az Európai Bizottság, amely jelenleg írott javaslatot készül benyújtani a len- és kenderrostok termelésének támogatásáról a 2008/2009-es gazdasági évre vonatkozóan, azt javasolja, hogy hosszabbítsák meg ezt a támogatást, amíg a közös mezőgazdasági politika állapotértékelések keretében elkészített politikai felülvizsgálatok elkészülnek. Támogatom ezt az igen ésszerű javaslatot.

  David Martin (PSE), írásban. − A len- és kendertámogatás meghosszabbításáról szóló határozat ügyrendi szükségszerűség, hogy lehetővé tegyük a KAP állapotértékelése keretében történő megfelelő reflexiót és lehetséges reformot. Ezen okból kifolyólag támogatom a jelentés ajánlásait, és ennek megfelelően szavaztam.

- Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0055/2008)

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Geringer de Oedenberg asszonynak a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról szóló európai parlament és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentése mellett szavaztam.

Különösen érdekes volt számomra kollégám jelentését olvasni. Támogatom a jelentést, mert úgy gondolom, hogy a közösségi jognak egyértelműbbnek és érthetőbbnek kell lennie, hogy átláthatóbb és hozzáférhető legyen minden polgár számára.

Az alkalmazás célja az 1990. október 9-i, az Európai Közösségben űzött gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról szóló 3037/90/EK tanácsi rendelet kodifikációja.

Jogászként szeretném szavazatom indoklásakor hangsúlyozni a kodifikáció értékét, amely egy nagyon fontos, nagy számú jogi rendeletet egységes, rendszerezett gyűjteménybe rendező folyamata, amelyből alapvető jogi normák értelmezhetőek. Nagy jelentőséget tulajdonítok a közösségi jog rendezésének és egyszerűsítésének.

- Jelentés: Paolo Costa (A6-0049/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Képviselőtársam, Costa úrnak az egyeztetőbizottság által elfogadott, az Európai Parlament és Tanács közös szövegéről, valamint a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és – az alkalmazása fényében felülvizsgálatra szoruló – 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló közös szövegről szóló jelentése mellett szavaztam, amelyet a 2001. szeptember 11-i Egyesült Államok elleni támadás utáni napokban fogadtak el. Szerencsére sikerült kompromisszumot kötni a biztonsági intézkedések finanszírozásával kapcsolatban, ezt megosztják a tagállamok és a repülőtéri hatóságok, légitársaságok és utasok között.

Örülök neki, hogy az Európai Parlament sikeres volt a Tanács és a Bizottság meggyőzésében, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást használja egy sor intézkedés tekintetében a repülés biztonságának közös alapvető szabványainak, például az utasok átvizsgálásával és a tiltott cikkekkel, például folyadékokkal kapcsolatos szabványok meghatározásában.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a rendelet a közös szabályok “nagyobb fokú harmonizációját” hozza a polgári repülés biztonságának területén az EU szintjén – például az utasok és az utastéri csomagok átvizsgálásával, a hozzáférés ellenőrzésével és a repülőterek biztonsági vizsgálataival kapcsolatban –, megszüntetve a 2002-es, a 2001 szeptember 11-én az Egyesült Államokban történt események nyomán elfogadott rendelet hatályát.

Többek között azért gyakoroltunk kritikát, mert nem volt garancia arra – sőt, éppen ellenkezőleg –, hogy a biztonsággal kapcsolatos költségeket nem terhelik ezen egyértelműen közszolgáltatások fogyasztóira. Arra sincs semmi garancia, hogy a fogyasztónak nem kell majd pótdíjat fizetniük ezekért az intézkedésekért. Továbbá, nem egyértelmű, hogy a mi lesz azon biztonsági intézkedések megszüntetésével, amelyek sok kritika tárgyai voltak, különösen azzal kapcsolatban, hogy mennyire hatékonyak valójában.

Ugyancsak megdöbbentő a munkavállalókkal kapcsolatban, hogy a repülőgép forgalmi területéhez való hozzáférés biztonsági korlátozását arra használják, hogy korlátozzák a szabadságukat a szakszervezetek alakításában. A jelenlegi szöveg nem kínál garanciát arra, hogy az ilyen visszaélések ellen fellépjenek, vagy hogy az ezeket a jogokat megvédjék. Végezetül, a rendelet megnyitja a lehetőségét annak, hogy fegyveres személyzet is tartózkodhasson a fedélzeten, és ezt az ötletet mi még biztonsági okból is hibásnak tartjuk.

  Stanisław Jałowiecki (PPE-DE), írásban. − (PL) Mindennek ellenére e jelentés mellett szavaztam. Szeretném néhány szóval megmagyarázni ezt. Úgy tartják, hogy az ideiglenes megoldások a legmaradandóbbak. Egy olyan évünk volt, amely meggyőzhetett e mondás igazságáról. Amikor bevezették az italok és más folyékony anyagok repülőgépek fedélzetére hozatalának tilalmát, biztosak voltunk benne, hogy ez csak átmenetileg szükséges. Röviddel ezt követően az eljárás felülvizsgálata következett volna, különleges felszerelések kerültek volna telepítésre, például veszélyes anyagokat jelző érzékelők formájában.

Ez nem történt meg. Mi történt eközben az utasokkal? Az utasok hozzászoktak ezekhez a kényelmetlenségekhez... úgy tekintenek rájuk, mintha mindig is léteztek volna, és elengedhetetlenek lennének. Vegyük észre, hogy a szabadságunkat és jogainkat pontosan ugyanígy korlátozzák, szinte észrevétlenül – más területeken is; nem csak a polgári repülésben.

Ám dicséret jár a Parlamentnek, és különösen a Parlament egyeztetőbizottsági képviselőinek, akik állhatatosan védelmezték ezeket az elveket. Kétségtelen, hogy a sikerük nem volt egyértelmű, de érdemes hangsúlyozni azt, amit elértek.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Az új repülésbiztonsági rendelet mellett szavazok, amely növeli a biztonságot a légi közlekedésben.

Erősen támogatom a szabványokról és rendeletekről való európai szintű együttes szavazást, hiszen csak az új irányelvek hatékony és gyors elfogadása védi meg a légi utasok biztonságát, valamint a jogaikat. A nemzetközi terrorizmus jelentette fenyegetés fényében nagyon üdvözlöm kísérő biztonsági tisztek, az “égi marsallok” bevetése lehetőségének felvetését, különösen a sebezhető légi útvonalakon . Támogatom továbbá a biztonsági rendeleteket, amelyek csak a csomagtérben, és csak különleges esetekben, az államok beleegyezésével teszik lehetővé fegyverek szállítását

A finanszírozás vitatott kérdésével kapcsolatban támogatom azt a kompromisszumot, hogy minden tagállamnak magának kell a döntést meghoznia ezzel kapcsolatban, így a biztonsági intézkedések költségeit a repülőterek, légitársaságok és maguk a fogyasztók viselik. Ám tisztáztuk, hogy költségek közvetlenül a biztonság fenntartására szolgálhatnak, és csak a valós költségek fedezhetők. Továbbá sürgetjük a Bizottságot, hogy az év végére tegyen jelentést a költségek finanszírozásáról, együtt a jogalkotási javaslattal, amennyiben ez helyénvaló.

  David Martin (PSE), írásban. − Egy olyan állam képviselőjeként megszólalva, amely a terrorizmus közelmúltbeli áldozata volt, üdvözlöm Costa úr jelentését a polgári repülés terén hozott közös szabályokról. A polgári repülés biztonsága olyan ügy, amely minden tagállam számára fontos, ezért közös alapvető szabványokra tarthat igényt az EU szintjén. A biztonsági intézkedések javításának finanszírozásával kapcsolatban megfelelőnek tartom az elért kompromisszumot, amely szerint a tagállamok és a fogyasztók megfelelő mértékben osztoznak a költségeken. A rugalmas finanszírozási szabályok nemcsak az alapvető intézkedések európai végrehajtásának szükségét veszik számításba, hanem lehetővé teszik a terrorcselekmények szempontjából legnagyobb veszélynek kitett repülőterek számára, hogy további lépéseket tegyenek a fenyegetés ellen. Üdvözlöm továbbá azt a javaslatot, amely a harmadik országból érkező utasok vizsgálatának gyakoriságát az EU biztonsági szabványai által előírt szintre csökkentené. A javaslat mellett szavaztam.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament és a Tanács végső kiegyezése ellen szavaztam, mert ellenzem a repülőgépeken tartózkodó fegyveres őrökkel kapcsolatos intézkedést, tekintve a magas szintű ellenőrzéseket, amelyeknek az utasok ki vannak téve a fedélzetre lépés előtt. Túlzónak tartom ezt az intézkedést: feláldozza az utas jogait a légi biztonság nevében; nem szolgálja az arányosság elvét, és végül pénzügyi terhet ró a polgárokra – más szavakkal az utasokra. Arra kérjük a tagállamok kormányait, és különösen a görög kormányt, hogy ne lépjenek ezen intézkedés ügyében, és használják a jelenleg meglévő jogköreiket.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az utóbbi években valóságos, halálos és precedens nélküli kihívások érték a polgári repülés biztonságát. Megtettünk minden lehetséges erőfeszítést, hogy megfelelő választ adjunk az utasok és a légi kísérők életét fenyegető veszélyekre, és mégis azt látjuk, hogy a meghozott szabályok még mindig nem tartják a lépést a bűnözők kreativitásával. Nem halogathatunk tovább, vagy nem vesztegethetünk további időt olyan vitákkal, amelyek a biztonság hamis érzetén alapulnak.

A joganyag, amiről ma szavazunk, része annak a jogalkotási intézkedésnek, amelyet az Unió a polgárai nagyobb és nyilvánvalóbb biztonságának elérésért dolgoz ki. A repülés biztonságának területén létfontosságú, hogy olyan rugalmas eszközökkel szerelkezzünk fel, amelyek lehetővé teszik a maximális védelem légkörének kialakítását polgáraink számára, és amelyek könnyen és megfelelő módon értékelhetőek. A Parlament egyeztetései nyomán létrejött megegyezés mellett fogok tehát szavazni, ez garantálni fogja a polgárok védelmét, a civil repülés biztonságát, és a biztonságunkat, a demokratikus intézményrendszert és a jogállamot fenyegető személyek folyamatos felügyeletét.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Costa úrnak a polgári repülés biztonsága területén hozott közös szabályokról és a 2320/2002/EK számú tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló jelentése mellett szavaztam.

Valóban úgy hiszem, hogy nagy fontossággal bír egy egyszerűbb és rugalmasabb jogi keret megteremtése, amely növeli a szabadságot és a döntéshozatali hatáskört a jogszabályok végrehajtási szakaszában a korábbi intézkedésekhez képest, amelyek túl részletesek voltak.

Ám úgy vélem, hogy helyes néhány megkülönböztetést tenni, konkrétan a repülőtéri illetékek és a szolgáltatások árainak összekapcsolásával kapcsolatban. Ebben az összefüggésben megkérném a Bizottságot, hogy kezdeményezzen minél hamarabb lépéseket az európai repülőterek biztonsági intézkedéseinek finanszírozásról, és a biztonsági költségek átláthatóságáról, hogy a verseny torzulásának lehetőségét kiküszöbölje.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Az egyeztetések során elért kompromisszumos megegyezés mellett fogok szavazni, annak ellenére, hogy fenntartásaim vannak nemcsak a rendeletek finanszírozása, hanem a Miniszterek Tanácsának az egész eljárás során mutatott hozzáállása miatt is.

Először is, meg kell állapítani, hogy a kormányok úgy gondolják, hogy a polgári repülés területén úgy növelhetik a biztonsági intézkedéseket, hogy elvárják, hogy az iparág, és így az utasok fizessenek érte. Véleményem szerint, és ez volt a Parlament meglátása is, ha a tagállamok fokoznák a biztonsági intézkedéseket, akkor legalább hozzájárulhatnának a költségekhez.

Másodszor, szerintem azt nevezhetjük egyeztetésnek, amikor a két fél kompromisszumot köt eredeti nézeteihez képest egy megegyezés érdekében. Ebben az ügyben a Tanács nem hogy meg sem gondolta azt, hogy kompromisszumot vagy akár egyezséget kössön, hanem arrogánsan azzal vádolta a Parlamentet, hogy veszélynek teszi ki az utasok biztonságát. Ez teljesen elfogadhatatlan, és keserű emléket hagy bennünk, amire emlékezni fogunk a jövőbeli tárgyalásokon. Végül úgy érzem, hogy a Tanács megzsarolt, hogy megszavazzam ezt a megállapodást, hogy növelhessük a biztonsági intézkedéseket, és így védjük meg a lakosságot. Vonakodva és dühvel, de adom a szavazatomat.

- Jelentés: Reino Paasilinna (A6-0041/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Örülök a második olvasatban elfogadott, és a finn képviselőtársam, Paasilinna úr az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet létrehozó európai parlamenti és tanácsi rendeletet elfogadó tanácsi közös álláspontról szóló jelentése alapján; az intézet alapötletét az Európai Bizottság elnöke, José-Manuel Barroso 2005 februárjában vetette fel, és ez bizonyos mértékű szkepszist keltett abban a tekintetben, hogy egy ilyen létesítmény milyen hozzáadott értéket biztosíthat.

Bár én osztom az ilyen jellegű projektek finanszírozásával kapcsolatos nézeteket és aggályokat, lényegesnek tartom egy ilyen létesítmény kialakítását, hogy a tudás kerüljön az európai eszme középpontjába, mert a tudás fejlesztésével, és nem a tudatlanság kultúrájával halad előre a mi humanista európai kultúránk. Mellékesen megjegyezném, hogy az Európai Unió költségvetési struktúrája egyre kevésbé felel meg az elvárásoknak, különösen az ilyen nagy projektek (vagy például a Galileo) finanszírozásában. Végül nem értem hogy a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja miért nyújtott be olyan módosítást, amelynek célja a közös álláspont elutasítása, és ezért annak megvalósításának késleltetése, és amit ezért az én képviselőcsoportom és magam is leszavaztam.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, üdvözlöm és támogatom kollégám, Paasilinna úr jelentését, amelynek célja, hogy hozzájáruljon az EU gazdasági növekedéséhez és versenyképességéhez az innovációs új formáinak létrehozása által, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásával.

Az EITI célja a versenyképesség egy kulcsfontosságú elemének támogatása: ez a „tudás”. A tudás definíciószerűen nem statikus fogalom, tehát csak a kutatás és az új felfedezések dinamikus és strukturált folyamata által létezhet.

Ma, a régi és új „tudásgazdaságok” globális piacán olyan versenytársak dolgoznak, mint az Egyesült Államok, India és Japán, tehát olyan országok, amelyek az innovációt gazdasági fejlődésük alapkövévé tették, és azért erős versenyelőnyt élveztek az EU-val szemben.

Az EITI a tudás cseréjét fogja elősegíteni, hogy összehozza, cserélje és áramoltassa az eszméket, összegyűjtse a kutatásokat egész Európából olyan makroterületeken, amelyek létfontosságúak az EU jövőbeli versenyképessége szempontjából.

Szinte határtalanok a potenciális előnyök piacunk versenyző rendszerében. Rajtunk múlik, hogy biztosítsuk, hogy az erre szánt 2,4 milliárd eurót helyesen használják fel, és hogy az Európai Unió erőteljesebben válaszolhasson a globális piacok jelentette kihívásokra.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ahogyan azt már az első olvasatnál is említettük, nagyon kritikusak vagyunk az európai technológiai intézet felállításával szemben, különösen több kutatói szervezet véleménye miatt.

Összhangban több olyan tudományos szervezet álláspontjával, amely kritizálta az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel kapcsolatos javaslatot, támogattunk egy olyan javaslatot, amely visszautasította a Tanács közös álláspontját, de sajnos ezt a javaslatot elutasították. Először is, nincs megfelelő finanszírozás. Az egyik finanszírozási lehetőség a közösségi költségvetés, beleértve a kutatásra szánt forrást, amely azután egy másik úton a fejlettebb országok támogatását szolgálja majd, növelve ezáltal az egyenlőtlenségeket.

Több, az intézetnek otthont adni kívánó ország nyomását követően ez különböző tudományos közösségek virtuális tanácskozó központjává vált. Az Európai Parlament több módosítást fogadott el a Bizottság javaslatából, ám véleményünk szerint ez nem elég ahhoz, hogy megerősítsenek valamit, ami nagyon gyengeként látta meg a napvilágot.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Teljes mértékben támogatom kollégám, Paasilinna úr jelentését. Meg vagyok győződve arról, hogy erre az intézetre nagy szükség van az Európai Unióban és a tagállamokban. ez nemcsak európai kutatók és különböző országok tudóscsoportjainak érdeklődését keltette fel, hanem gyakorlati emberekét is – főleg üzletemberekét. Úgy vélem, az intézetnek be kell töltenie mobilizációs funkcióját az egész EU számára, és ezért az alkotóelemeinek nem szabad kihagynia egyik tagállamot sem.

Az intézmény konkrét szerepet játszhat az esélyek kiegyenlítésében és az EU gazdaságainak egyesítésében az új tagállamokban. Csupán a “régi” és az “új” Európa kutatói potenciáljának és erőfeszítéseinek kombinálásával fogjuk olyan helyzetben találni magukat, amelyben kiegyenlíthetjük a meglévő egyenlőtlenségeket, és továbblépjünk a lisszaboni stratégia céljainak megvalósításával. Mindezt fejben tartva a lehető legkomolyabban szeretnék amellett érvelni, hogy az intézet (az igazgatótanács) székhelye az én országomban legyen, Lengyelországban – Wroclawban.

Ez a város ott található, ahol a régi és az új Európa kultúrái találkoznak, mivel közel van három tagállamhoz: Németországhoz, Ausztriához és a Cseh Köztársasághoz; remek tudományos és kutatói támogatóplatformja van, számos felsőoktatási intézménye és hatalmas, majdnem kétszázezres diáklakossága. Nincs kétségem afelől, hogy Wroclaw a legjobb helyszín az Európai Innovációs és Technológiai Intézet számára.

  David Martin (PSE), írásban. − Paasilinna úrnak az “Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozása” című jelentése jelentős hozzájárulás a lisszaboni stratégia által kijelölt célok elérésében. A magánszektor, a kutatói szervezetek és a felsőoktatási intézetek szakértelmének összehozása remek elképzelés, és érdekes pilotprojekt. Biztosítanunk kell, hogy az EITI igazgatótanácsát átlátható módon válasszák ki, hogy megőrizzük a munka integritását. A Parlamentnek és a Bizottságnak szerepet kell játszania az átláthatóság betartatásában, és annak biztosításában, hogy az EITI elszámoltatható legyen, és tiszteletben tartsák a tudás- és innovációs közösségek autonómiáját. Támogatom a jelentést.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A Tanács és Parlament között elért megállapodás fényében, amellyel szemben az Európai Bizottság nem emelt kifogásolt, úgy vélem, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló rendelet elfogadására vonatkozó javaslat második olvasatban történő elfogadása különösen fontos pillanatot jelöl, hiszen ez szimbolizálja e fontos projekt születését.

Már néhány éve annak, hogy az Európai Unió az innovációt és a tudást a globalizáció és a feltörekvő gazdasági szereplők kihívásaira való megfelelésként azonosította. Ebben a kontextusban a kutatás és a fejlesztés – mint gazdasági fegyver – konkrét támogatása olyan kezdeményezés, amely a lehető legnagyobb támogatást érdemli – és ez van a projekt központjában.

Csak az idő döntheti el, hogy jobb lett-e volna egy valódi campus, vagy a közösségek által elfogadott a jó megoldás. Mindenesetre fontos – sőt létfontosságú –, hogy rugalmas legyen, és folyamatosan a legjobb megoldásokhoz tudja alakítani a modellt. Máskülönben az innováció mentora nem lenne képes az újításra, ami megbocsáthatatlan hiba lenne, ha egyszer az a cél, hogy a hatékonyság modelljeit építsük ki.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Kezdetben támogattam volna az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről szóló javaslatot, hiszen egy meglevő hézagot töltene be a felsőoktatás, a kutatás és az innováció között, és ez fontos a gazdaság és a belső piac szempontjából. Ezért az EITI egy kitűnő projektnek látszott volna – ha nem lennének az alkalmatlan pénzügyi feltételek.

Ebből következik, hogy nem támogathatom a Tanács közös álláspontjának jelenlegi javaslatát, főleg azért, mert a költségvetés nem megfelelő. A Bizottság olyan összeget javasolt, amely elég lett volna a tudás- és innovációs közösségek finanszírozására hat évig. A Tanács csökkentette a költségvetést olyannyira, hogy ez már nem lehetséges. Pedig egy EITI-hatástanulmány kimutatta, hogy a megfelelő alapfinanszírozás fontos tényező a siker szempontjából.

A javaslat jelenlegi helyzete szerint a tudás- és innovációs közösségeknek külső forrásokat kell keresniük más közösségi programokból, amelyeket nem erre a célra szántak volna. Így a tagállamok felelőssége lesz a finanszírozás, mintha elég lenne csupán a magántámogatókra alapozni. A javaslat azt jelenti, hogy a projekt bukásra van ítélve.

.

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0065/2008)

  Derek Roland Clark, Nigel Farage és John Whittaker (IND/DEM), írásban. − Természetesen támogatjuk, hogy Nagy-Britannia pénzt kapjon az Európai Uniótól a múlt évi áradások költségeihez való hozzájárulás gyanánt. Ezért támogatjuk ezt a lépést.

Ám ebből az alkalomból leszögezzük, hogy nem támogatjuk azt a struktúrát, amelynek keretében Nagy-Britanniának az Európai Unióhoz kell fordulnia segítségért.

Az Egyesült Királyság nagy nettó befizetője az EU költségvetésének. Ahelyett, hogy vissza kellene könyörögnünk a befizetett pénz egy kis részét, inkább azt szeretnénk, hogy megtarthassuk a pénzünket, és mi dönthessünk annak elköltéséről.

  Richard Corbett (PSE), írásban. − Örülök, hogy az Európai Parlament elfogadta a 170 millió eurós árvízi segélyt az EU szolidaritási alapjából, hogy segítse a tavaly nyári árvíz utáni takarítási munkákat az én országomban, különösen az én régióban . Az árvizek otthonok és üzletek százait érintették, és emberek ezreit taszították a nyomorba. A tény, hogy ez minden idők második legnagyobb kifizetése az EU szolidaritási alapjából, jelzi azt a hatalmas pénzügyi és személyes árat, amit az áldozatoknak fizetniük kellett. Ez a pénz remélhetőleg ezen ár törlesztésére lesz fordítva.

Az egyik leginkább érintett régió képviselőjeként azt mondhatom, hogy üdvözlünk minden hozzájárulást. A választóim üdvözlik Európa többi részének ezen szolidaritási gesztusát.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A ma elfogadott szöveg jóváhagyja a Szolidaritási Alap mobilizálását a 2007. év nyarán bekövetkezett áradások miatt az Egyesült Királyság javára.

Mivel a bejelentett kár meghaladta a mechanizmus aktiválásának küszöbét – az Egyesült Királyság tekintetében mintegy 4 612 000 000 eurót tett ki –, az áradások következményeit „súlyos katasztrófaként” sorolták be, és a Bizottság javaslatot tett a Szolidaritási Alap mobilizálására 162 387 985 euró összegben.

Az Európai Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságának véleménye arra sürgeti a Tanácsot, hogy jusson megállapodásra a Bizottságnak az ezt az alapot létrehozó rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatáról, amelyet azóta sem tett meg, hogy az Európai Parlament első olvasatban 2006. május 18-án elfogadta álláspontját, ugyan a mi kritikus szavazatunkkal.

A mi véleményünk szerint, egyebek között, az Európai Parlament álláspontja nem védi a regionális katasztrófák támogatásra való jogosultságát, és nem teszi lehetővé a földközi-tengeri természeti katasztrófák speciális jellegének elismerését, sem pedig az alapnak a természeti katasztrófák speciális jellegéhez történő adaptálását a határidők és a támogatásra jogosult intézkedések tekintetében, ilyen például a szárazság és a tűz. Ezek olyan vonatkozások, amelyeket védeni kellene.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, a Szolidaritási Alap a szolidaritás elvének lényege, ami az Európai Közösség egyik alapköve. Lehívásának kritériumait a gyakorlat sok éve finomította, és ez véget vetett irányítása diszkrecionális jellegének, ami legalábbis az antiglobalizációs alap létrehozására irányuló első kísérletekben láthatóvá vált, mivel ez egy új Európai Uniós költségvetési intézmény, amelyet a 2007-2013. évi pénzügyi terv alapján hoztak létre. A Szolidaritási Alap esetében erős hangsúlyt kapott egyik fő hátránya, a hosszú várakozási idő, pontosan mielőtt ezt az instrumentumot aktiválták volna, amelyre a természeti katasztrófák által érintett kérelmet benyújtó országok mutattak rá. Paradox módon, az EU gyorsabban tudott reagálni a harmadik országok segély iránti kérelmeire, mint azokra, amelyeket saját tagállamai nyújtottak be.

A 2007 júniusában és júliusában az áradásokkal érintett Nagy-Britannia és Észak-Írország megsegítésének érdekében az alap mobilizálására irányuló javaslat valamennyi formális előírásnak megfelel. Érdemes elismerni a Regionális Fejlesztési Bizottság reakcióját, amely felgyorsította a parlamenti eljárásokat. Időközben nehéz értelmezni az Európai Bizottság részéről megnyilvánuló késedelmet. 2008. január 18-i következtetése hat hónappal a természeti katasztrófa és az Egyesült Királyság azonnali kérelme után jelent meg. Ez összecseng a Szolidaritási Alap késlekedő igazgatásának rossz hagyományával, és a végrehajtási rendelkezések korszerűsítését követeli, amelyet a Parlament 2006. május 18-a óta követel.

  David Martin (PSE), írásban. − A Nagy-Britanniában tavaly tapasztalt pusztító árvizek után szeretném üdvözölni Böge úrnak az Európai Unió Szolidaritási Alapja mobilizációjáról szóló jelentés kapcsán végzett munkáját. A javasolt pénz minden érintett hasznára válik, ide értve a vállalkozásokat is. Ezért üdvözlöm a jelentés ajánlásait.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Természeti katasztrófák és hasonló események után gyorsan kell biztosítani az ideiglenes szálláslehetőségeket, és szükségmegoldásokkal kell gondoskodni az alapvető infrastruktúra javításáról, ilyen például az áramellátás, az utak, a hidak és így tovább, hogy a kórházak ismét működni tudjanak, és itt a Szolidaritási Alap nagy segítséget jelenthet. Ami azonban nem megfizethető, az a mentőegységek által végzett ingyenmunka sok ezer órája. Az érintettek szenvedését sem lehet kompenzálni.

Ésszerű egyensúlyt kell tartani a Szolidaritási Alapban a pénzeszközök gyors és bürokráciamentes kifizetése és annak biztosítása között, hogy ezeket a pénzeszközöket ne használják fel a szándékolttól eltérő célra. A prevenció és a jobb kormányközi együttműködés különösen fontos a jövőbeni természeti katasztrófákra való felkészülésben. Semmilyen körülmények között sem szabad azonban ezeket az eseményeket arra felhasználni, hogy létrejöjjön az EU polgári védelmi ügynöksége vagy gyorsreagálású ereje, amelyet katasztrófák esetén vetnének be, mivel az utóbbi nem lenne olyan helyzetben, hogy hatékony védelmet biztosíthasson a természeti katasztrófák ellen, hanem csak tovább növelné a költségeket és a bürokráciát.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) Én e jelentés ellen szavazok, mivel az növeli az EU költségvetését. A 2007. évi áradások miatt Nagy-Britanniának történő kifizetések fedezetét a meglevő költségvetésben kellene megtalálni, mivel van lehetőség a prioritások átrendezésére, például azzal, hogy nem növeljük a Galileo költségvetését.

- Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0058/2008)

  Hélène Goudin (IND/DEM), írásban. − (SV) A múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy az EU nem jól kezeli a katasztrófák esetén nyújtott segítséget. Junilistan azt gondolja, hogy az alapból történő kifizetések gyakran csökkentik a tagállamok ösztönzését arra, hogy a segély szükségessége mögött meghúzódó problémákat orvosolják.

Ami a kivételes körülmények közötti kiadási költségvetési tétel bevezetését illeti, Junilistan úgy véli, hogy ez a mesterkedés megerősíti azt a benyomást, hogy az EU szuperhatalommá kíván válni, befolyással mindarra, ami a világon történik. Junilistan ezt ellenzi.

A Frontex túl messzire megy, amikor a tagállami határellenőrzés és bevándorláspolitika koordinálásáról van szó. Junilistan ellenzi tevékenységének mindennemű bővítését.

Mivel a fenti indokok miatt nem tudom támogatni a költségvetés módosítástervezetét, úgy döntöttem, hogy az egész jelentés ellen szavazok.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Közösség 2008. évi költségvetésének első módosítása magában foglalja az EU Szolidaritási Alapjának mobilizálását mintegy 162.4 millió euró összegben az Egyesült Királyság javára – tekintettel az ott 2007-ben bekövetkezett áradásokra –, valamint új költségvetési sorok bevezetését, illetve a költségvetési sorok közötti átcsoportosításokat, amelyek nem érintik a teljes költségvetés fő összegeit.

Az Európai Unió Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) létszámterve 25 állással bővül 69-ről 94-re, tekintettel az ügynökség költségvetésének már a 2008. évi közösségi költségvetés vitája során jóváhagyott mintegy 30 millió euróval történő növelésére. Az ügynökség tevékenysége fokozatosan konszolidálódik, és olyan kompetenciákat kap, amelyek az állami szuverenitás lényegéhez tartoznak. Olyan ügynökség, amely egyéb példák között támogatja az ”Európa-erődöt”, és az EU által támogatott, a biztonságra hangsúlyt helyező bevándorláspolitikát.

Rá kell mutatni az új költségvetési fejezet „kivételes válságkiadás” létrehozására is, bár nem egyértelmű, hogy mit értsünk „válság” alatt.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, a 2008. évi költségvetési terv végrehajtása során az első költségvetés módosítás az „elkerülhetetlen, kivételes vagy előre nem látott körülmények” miatti kiigazítások közös fejezetébe csoportosított tételeket tartalmazza.

Az 1. pont a Szolidaritási Alap Nagy-Britannia javára történő mobilizálása, amely tavaly nyáron súlyos vihar- és árvízkárokat szenvedett, mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Itt csak azt a megjegyzést kell tenni, hogy az Európai Bizottság részéről történő késedelmes alkalmazás miatt a pénzeszközök mobilizálásának késedelme dicstelen hagyománnyá válik. Hasonló jellegű az 5. pont, amely javaslatot tesz a 27 01 11 költségvetési fejezet: kivételes válságkiadás, amely lehetővé teszi a bejelentett válsághoz kapcsolódó rendkívüli kiadások finanszírozását. A három fennmaradó tétel azonban, amelyeket a költségvetés-módosítás közös csomagjában helyeztek el, már más jellegű.

Én osztom az előadó kétségeit a Kutatási Végrehajtó Ügynökség és az ERCEA finanszírozásával kapcsolatban, valamint a 06 01 04 12 költségvetési tétel: a Galileo-program létrehozására vonatkozó nem teljes egészében következetes következtetésről is. A Frontex módosított létszámterve megérdemli az elfogadást.

Az AM 1/2008-ban lévő költségvetési tételek heterogén jellege megnehezíti az egész következtetés elemzését, és az ahhoz értelmes módon történő viszonyulást.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy az EU nem jól kezeli a katasztrófák esetén nyújtott támogatást. Junilistan azt gondolja, hogy az alapból történő kifizetések gyakran csökkentik a tagállamok ösztönzését arra, hogy a segély szükségessége mögött meghúzódó problémákat orvosolják.

Ami a kivételes körülmények közötti kiadási költségvetési tétel bevezetését illeti, Junilistan úgy véli, hogy ez a mesterkedés megerősíti azt a benyomást, hogy az EU szuperhatalommá kíván válni, befolyással mindarra, ami a világon történik. Junilistan ezt ellenzi.

A Frontex túl messzire megy, amikor a tagállamok határellenőrzési- és bevándorláspolitikái koordinálásáról van szó. Junilistan ellenzi tevékenységének mindennemű bővítését.

A jelentés azonban kimondja, hogy jelenleg nem szabad erőforrásokat átcsoportosítani a Galileo-allokáció működési sorából az igazgatási sorába. Ezen kívül, a jelentés támogatja a Kutatási Végrehajtó Ügynökség és az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége költségvetési struktúrájának létrehozását.

Úgy vélem, hogy ezek a kérdések igen fontosak, és ezért megszavaztam az egész jelentést az abban javasolt többi módosítással szembeni elvi ellenvetéseim dacára is.

  David Martin (PSE), írásban. − Kyösti Virrankoski ”Az 1/2008 költségvetési módosítás” című jelentésében a szolidaritási alap tekintetében azt láthatjuk, hogy az EU készen áll arra, hogy friss pénzt tegyen a Szolidaritási Alapba annak az Egyesült Királyság javára történő mobilizálásának érdekében. Remélem, hogy ezt más olyan tagállamok esetében is megtesszük majd, amelyek természeti katasztrófák áldozatai, például Görögország esetében. Én megszavaztam a jelentést.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. − (RO) Romániában megválasztott képviselőként én üdvözlöm az Európai 1/2008 számú Unió költségvetésmódosítás-tervezetéről szóló európai parlamenti állásfoglalás-tervezet jóváhagyását. Ez a költségvetés-módosítás az Európai Unió tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) létszámmódosítására tekintettel releváns. Románia az Európai Unió keleti előretolt bástyája, az az állam, amely az Unió egyik leghosszabb külső szárazföldi határának irányításáért felel.

Ebben a minőségében Romániának mindig támogatnia kell a jobb határirányítást célzó együttműködés bővítését, és a FRONTEX megfelelő eszközökkel történő ellátását ahhoz, hogy tevékenységét a legjobb feltételek mellett folytathassa, legyenek azok pénzügyi eszközök, személyzet vagy felszerelés. A „kivételes kiadások válság esetén” cikk megfogalmazását is nagyra értékeljük: soha sem lehetünk eléggé felkészülve az ilyen nem kívánatos eseményekre.

- Jelentés: Luis Manuel Capoulas Santos (A6-0053/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy megszavazzuk a megállapodást, mert sajnálatos módon az ország már gazdaságilag függ az EU-val megkötött halászati megállapodástól. Ha az EU-partnerségi megállapodást azonnali hatállyal felmondanák, annak súlyos következményei lennének az ország gazdaságára. A tudományos beszámolók azt mutatják, hogy a tengerek túlhalászata már igen súlyos mértéket ölt. Így hosszú távon nem gondoljuk, hogy az EU halászati megállapodásai a szegénység leküzdésének és a fejlődés támogatásának életképes eszközei lennének.

Mi változtatni kívánunk az EU halászati politikáján, hogy az a halállományok helyreállításához vezessen. Ugyancsak támogatni kívánjuk a fenntartható fejlődést azokban az országokban, amelyek számára a jelenlegi, az EU-val kötött halászati megállapodások fő jövedelemforrást jelentenek azzal, hogy módosítanánk az EU kereskedelmi és segélyezési politikáját, illetve a partnerségi kapcsolatok különféle formáin keresztül.

A hajótulajdonosoknak el kellene számolniuk a megállapodások kapcsán felmerülő költségekkel, amelyekből ők húznak hasznot; és további változásokat szeretnénk látni ebben az irányban. Ezért megszavaztuk a 8. módosítást, bár a változásnak tágabb összefüggésben kellene megvalósulnia.

Bissau-Guinea egyike Afrika legszegényebb országainak. Hangsúlyozni kívánjuk, mennyire fontos, hogy az EU más hosszabb távú és fenntarthatóbb módot találjon Bissau-Guinea támogatására, mivel az EU-val kötött halászati megállapodás jelenleg az ország GNP-jének 30%-át teszi ki.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam Capoulas Santos úrnak az Európai Közösség és a Bissau-Guinea Köztársaság közötti Halászati Partnerségi Megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatát, mert úgy vélem, az egy kiegyensúlyozott megállapodás, amely biztosítja a halászterületek fenntarthatóságát és mindkét fél, az Európai Unió és Bissau-Guinea érdekeinek védelmét.

Az előadó által benyújtott módosításokat az EU halászati politikája megerősítéséhez való fontos hozzájárulásnak tekintem, amennyiben rámutat a Parlament szerepe bővítése és a Parlamentnek adott tájékoztatás fontosságára.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EK és a Bissau-Guinea Köztársaság közötti 2007. júniustól 2011. júniusig tartó időszakra vonatkozó évi megállapodás 37 halászati engedély megadásáról rendelkezik, ezek közül négy jut Portugáliának.

Az EK pénzügyi hozzájárulásának összesen 35%-a jut a Bissau-Guinea által megalkotott ágazati halászati politika összefüggésében meghozott kezdeményezések támogatására. A hangsúlyt a halászati termékek egészségi és higiéniai feltételeinek javítására, valamint a halászati tevékenységek figyelemmel kísérésére, ellenőrzésére, és felügyeletére helyezték. Ez különösen fontos intézkedési terület, tekintettel arra, hogy a nemzetközi testületek szerint az ország halászati erőforrásait egyebek között az illegális szabályozatlan halászat észrevehetően érintette.

A megállapodás rendelkezik a helyi, azaz Bissau-Guineából származó tengerészek kötelező foglalkoztatásáról a hajó bruttó tonnatartalmának megfelelően. Mint más megállapodás esetén, ezekre a tengerészekre is alkalmazni kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyilatkozatát.

A megállapodás 10. cikke rendelkezik a közösségi és a Bissau-Guinea-i üzemeltetők közötti közös vállalkozások létrehozásáról az erőforrások közös kihasználása érdekében. Ez a lehetőség előnyös a közösségi hajók számára, mivel így mentesülnek a licencdíjak megfizetése alól.

- Jelentés: Daniel Varela Suanzes-Carpegna (A6-0054/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Ha az EU-partnerségi megállapodást azonnali hatállyal felmondanák, annak súlyos következményei lennének számos fejlődő országra, és a sok érintett emberre. Ezért nem mondhatunk egyszerűen nemet az EU-nak más országokkal a halászattal kapcsolatban megkötött megállapodásaira. A tudományos jelentések azonban azt mutatják, hogy a tengereket nagyon súlyosan túlhalásszák. Ezért változtatni kívánunk az EU halászati politikáján, hogy az a halállományok helyreállításához vezessen. Ez egy nagy felülvizsgálat részét kell képezze.

Hosszú távon nem tartjuk az EU halászati megállapodásait a szegénység leküzdése és a fejlődés támogatása életképes eszközének.

Ezért támogatni kívánjuk a fenntartható fejlődést azokban az országokban, amelyek számára a jelenlegi, az EU-val megkötött halászati megállapodások fontos jövedelemforrást jelentenek azzal, hogy módosítjuk az EU kereskedelmi és segélyezési politikáját, illetve különféli partnerségi formákon keresztül.

A hajótulajdonosoknak el kell számolniuk a megállapodások alapján felmerülő költségekkel, amelyekből ők maguk hasznot húznak, és további változást akarunk látni ebben az irányban. Ezért megszavaztuk a 8. módosítást, bár a változásnak szélesebb összefüggésben kellene megvalósulnia.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) Az EK és az Elefántcsontpart közötti új partnerségi megállapodás fő célja a két fél közötti együttműködés megerősítése egy olyan partnerségi keret létrehozásával, amelyben kialakítható a fenntartható halászati politika és Elefántcsontpart élő tengeri erőforrásainak megfelelő kiaknázása, külön figyelemmel az állam halászati politikájának támogatására.

Az ágazat fenntartható és felelős irányításának biztosítása érdekében a két fél meg fog állapodni az ilyen támogatás prioritásairól, meghatározza a célokat, az éves és többéves programkészítést, valamint az eredmények értékelésének kritériumait. A megállapodás tiszteletben tartja a közös halászati politika alapelveit, és Portugália számára öt felszíni hosszú horogsoros hajó számára biztosít halászati engedélyt.

Ezért a portugál PSD (Szociáldemokrata Párt) tagjai megszavazták ezt a jelentést.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a megállapodás összesen 40 halászati engedélyről rendelkezik, amelyeket az EU-tagállamok hajói között kell elosztani – ezek közül öt jut Portugáliának – a 2007 júliusától kezdődő hatéves időszakra. A korábbi megállapodáshoz képest ez a halászati lehetőségek lényeges csökkentését jelenti, ám a megállapodás rendelkezik a fogás növelésének lehetőségéről. A felek megállapodtak, hogy az EK pénzügyi hozzájárulását teljes egészében az Elefántcsontpart által megalkotott ágazati halászati politika összefüggésében hozott kezdeményezések támogatására allokálják.

A megállapodás előnyeit élvező hajótulajdonosoknak az általuk alkalmazott tengerészek között legalább 20%-ban AKCS-állampolgárokat kell alkalmazniuk. A megállapodás rendelkezik arról is, hogy ezekre a tengerészekre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapelvekről és a munkához fűződő jogokról szóló nyilatkozata vonatkozzon. A nyilatkozat rendelkezik az egyesülési jog szabadságáról, a kollektív alkuhoz fűződő jog tényleges elismeréséről, valamint a foglalkoztatás tekintetében a megkülönböztetés megszüntetéséről. A tengerészek bérét a hajótulajdonosok és a tengerészek, illetve képviselői közötti kölcsönös megállapodás határozza meg, az azonban nem lehet alacsonyabb, mint a származási országokban alkalmazott norma, másként az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének sérelméhez vezetne.

- Jelentések: Luis Manuel Capoulas Santos (A6-0053/2008) és Daniel Varela Suanzes-Carpegna (A6-0054/2008)

  Lena Ek, Olle Schmidt és Anders Wijkman (PPE-DE), írásban. − (SV) Mi úgy döntöttünk, hogy az EU és Bissau-Guinea, illetve Elefántcsontpart közötti két partnerségi megállapodás ellen szavazunk. Ennek az az oka, hogy az ilyen jellegű megállapodásokkal kapcsolatos tapasztalat igencsak kétséges. Alacsonyjövedelmű országoknak ajánljanak fel egyösszegű kifizetést, amelyért cserében azok megnyitják vizeiket az EU-tagállamok, főleg a dél-európaiak kereskedelmi halászata előtt. Az átadott erőforrások nevetségesen alacsonyak a fogásokhoz képest; ezen kívül egyértelmű a fenntarthatatlan halászat veszélye. További érv, hogy a helyi part menti halászatot az ilyen megállapodások általában hátrányosan érintik. Reméljük, hogy az EU fenntartható fejlődési stratégiája összefüggésében lehetőség lesz ezeknek a halászati megállapodásoknak a késedelem nélküli értékelésére, és arra, hogy a helyükbe fenntartható programok lépjenek.

- Jelentés: Gabriele Albertini (A6-0014/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi úgy gondoljuk, hogy az EU autópályáin a közös sebességkorlátra irányuló javaslatnak kedvező környezeti hatása lehet abban az értelemben, hogy a sebesség csökkenthetővé válik azokban a tagállamokban, amelyeknél az autópályákon nincs sebességkorlátozás. Fontos azonban, hogy egyetlen tagállam se kényszerüljön a szubszidiaritás figyelmen kívül hagyására azzal, hogy útjain meg kell emelnie a sebességkorlátot. Mindig lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az európai normánál alacsonyabb sebességkorlátot állapítsanak meg.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam kiváló olasz kollegám, Albertini úr saját kezdeményezésű jelentését, amely számos ajánlást tesz az ágazat szereplői számára egy olyan helyzet javítása érdekében, amely az olaj iránti növekvő kereslet, az egyre csökkenő olajkészletek, az egyre zsúfoltabb városok és az emberi egészségre, valamint a klímaváltozásra gyakorolt negatív hatás miatt egyre romlik.

Én támogatom a közpolitika összevonására kiválasztott három területet: a technológiai fejlesztés ösztönzése (a maximum 125 g CO2/km kibocsátású gépkocsik), a piaci alapú instrumentumok kifejlesztése (kibocsátáskereskedelmi rendszer, adóösztönzők, környezeti hatásra épített költségek/díjak stb.), valamint a támogató intézkedések alkalmazása, hogy a szállítóeszközöket és az infrastruktúrát a lehető leghatékonyabban használják fel.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a közlekedésnek kétségtelenül hatása van a társadalmi-gazdasági állapotokra, és ugyanakkor közvetlen hatása van a környezetre. Tény, hogy a városi közlekedés felelős a CO2-kibocsátás 40%-áért, és az teszi Európát a fosszilis üzemanyagok, például az olaj piacától függővé és annak „túszává”, mivel ez jelenti a teljes kereslet mintegy 70%-át.

Ezek a nyugtalanító adatok elegendőek az új átfogó európai közlekedési stratégia kialakítása sürgősségének és szükségességének indoklásához, amely ebből a jelentésből kifejleszthető lenne.

A közlekedés által okozott szennyezést nagyon gyorsan és lényegesen csökkenteni kell a szennyezőanyagok kibocsátásának korlátozásával, az üzemanyag-keverékek összetételének módosításával, és a környezetbarát és nem szennyező közlekedési formák vásárlásához és használatához nyújtott ösztönzők folyamatos biztosításával.

Az EU-nak ezért feladata e fontos cél elérése érdekében integrált terv megvalósítása azzal, hogy elkötelezi magát a vasúti közlekedés számára ösztönzők biztosítása mellett, mivel a vasúti közlekedés a megfelelő fejlesztések teljesülése esetén magas szintű hatékonyságot és alacsony környezeti hatást biztosíthat. A transzeurópai hálózatokat a lehető legsürgősebben be kell fejezni, és ehhez az EU-tól nagyobb pénzügyi támogatásra van szükség. Másrészről azonban a tagállamokban garantálniuk kell ennek az építési munkának a befejezését, erre oda kell figyelniük; kivételt képeznek azok az esetek, ahol a környezet vagy az egészség károsítása bizonyított.

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban. − (PL) A PPE-DE képviselőcsoportja által benyújtott, a fenntartható európai közlekedéspolitikáról szóló jelentés (A6-0014/2008) 1. módosítása indokolt aggályokat keltett bennem is, és az egész közlekedési szférában is. E módosítás célja az Eurómatrica-irányelv felülvizsgálatának késleltetése. E módosítás elfogadása azt jelentené, hogy az Európai Parlament negatív jelzést ad, és ellentmondana az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottsága 2008. január 28-i jelentésének. Ezért szavaztam a módosítás, illetve a jelentés teljes tartalma ellen.

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a fenntartható közlekedéspolitikáról szóló jelentést. A jelentés figyelembe veszi az európai energia- és környezetpolitikát. Az EU-ban az olaj iránti kereslet 70%-a a közlekedési ágazatnak tulajdonítható.

Véget kell vetnünk a fosszilis üzemanyagoktól való szinte teljes függőségünknek azzal, hogy a valamennyi közlekedési módozatra vonatkozó különféle politikáinkat összevonjuk. Ez a megközelítés létrehozza a realizmushoz alapvető fontosságú feltételeket, ilyen például a technológiai innováció a gépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentése és a bioüzemanyagok fejlesztése érdekében, az adózási rendszer reformja, hogy vegye figyelembe a környezeti hatást, és az ezeket kísérő intézkedések az infrastruktúra jobb hasznosítása érdekében, bátorítva a polgárokat, hogy változtassanak szokásaikon.

Minden polgár szerepet kaphat a fenntartható közlekedésben azzal, ha személygépkocsi helyett a tömegközlekedést választja, ahol van ilyen alternatíva.

Ahhoz, hogy a személy- és áruszállítás a közlekedés alacsony kibocsátású módozatai felhasználásával, például a vasúton, folyókon, tengereken illetve a tömegközlekedés révén könnyebbé váljon, egyszerre van szükség új szolgáltatások egész skálájára, az ágazat versenyképesebb szervezésére, és bizonyos infrastruktúra hasznosításának más módjaira.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Mivel a szavazás ezen indoklásában lehetetlen kommentálni az EP e saját kezdeményezésű jelentésében felvetett valamennyi fontos kérdést azok bonyolultsága és széles köre miatt, figyelemre méltó, hogy a dokumentum nem foglalkozik olyan ügyekkel, amelyeket a kutatók a közlekedés és az energia, és azok környezetre gyakorolt hatásának megtárgyalásakor alapvetőnek tartanak, vagy ha igen, akkor helytelenül foglalkozik ezekkel. Például:

- a jelentés nem említi a magas olajárakat vagy azok következményeit;

- a jelentés nem említi a metán felhasználását a közúti közlekedésben (CNG, LNG vagy biometán formájában);

- a jelentés nem világos a hidrogénnek, mint a közúti közlekedés alternatív üzemanyagának hasznosításával kapcsolatban;

- a jelentés kritikátlan elfogultsággal viszonyul a bioüzemanyagok használatához, azokkal a súlyos következményekkel, amelyeket már széles körben bizonyítottak;

- a jelentés nem hivatkozik olyan dokumentumokra, mint a „Cél 2020” program, amely 2020-ig az európai közlekedési ágazatban felhasznált benzin és gázolaj mintegy 20%-os helyettesítését irányozza elő.

Végezetül, rá kell mutatnom, hogy a már egyértelműen meghatározott problémák felsorolása mellett politikákra is szükségünk van, hogy ezekre a problémákra hatékonyan reagálhassunk, például kihívást intézhessünk a jelenlegi kapitalista globalizáció és ennek keretében a közlekedés szerepe ellen, különös tekintettel a termelés helyszíne és a fogyasztás helyszíne közötti egyre növekvő földrajzi távolságra, és az ebből következő szállítási igények növekedésére. Minderről sokkal többet kellene elmondani...

  Jim Higgins (PPE-DE), írásban. − Én és Fine Gael kollegáim a PPE-DE képviselőcsoportjában szeretnénk megerősíteni, hogy mi tartózkodtunk a 3. és a 11. módosítással kapcsolatban, sőt az egész jelentéssel kapcsolatban is az adózás és az útdíjak kérdése miatti aggályaink miatt. Változatlanul úgy érezzük, hogy mind a két kérdést az egyes tagállamoknak kell eldönteniük, és ezért ezek ne szerepeljenek a Parlament jelentésében.

  Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatív európai parlamenti képviselők megszavazták Albertini úr saját kezdeményezésű jelentését a fenntartható európai közlekedésről, mivel az egyértelmű politikai keretet biztosít, ami növelni fogja a hatékonyságot, és megoldást talál a közlekedésnek a klímaváltozásra gyakorolt növekvő hatására. A konzervatívok azonban továbbra is aggályosnak tartják, hogy a jelentés további bizottsági javaslatokat kér arra, hogy a külső költségek internalizálása ne kezdődjön meg addig, ameddig a hatásvizsgálat teljesen el nem készül, és a Parlament megfelelően meg nem vitatta a kérdést. Mi is azt kívánjuk, hogy ezt a lehetőséget, ha bevezetik, egységesen alkalmazzák valamennyi szállítási módozatra, hogy a piac torzulása ne következhessen be.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Én a közlekedés-, környezet- és energiapolitika Európai Unión belüli harmonizálása mellett vagyok, mert csak e három ágazatban végrehajtott koordinált erőfeszítések hozhatnak tartós javulást az egyes ágazatokban.

Szavazatommal különösen a valamennyi közlekedési módozat külső költségeinek értékelésére általánosan alkalmazandó, átlátható és fenntartható modell kifejlesztését kívánom támogatni. Ezért az 1. módosítás ellen szavazok, amelynek véleményem szerint célja a közúti közlekedés külső költségei internalizálásának késleltetése. A módosítás elfogadása hátráltatná az EU-nak a fenntartható közlekedéspolitikára irányuló erőfeszítéseit, és ezen kívül megteremtené a különféle közlekedési módozatok közötti tisztességtelen verseny feltételeit.

A közlekedés volumenének folyamatos növekedése és az ebből adódó ökológiai hatások miatt intenzív, egész Európára kiterjedő együttműködésre van szükség az új technológiák terén, és erőteljes ösztönzést kell adni az alternatív üzemanyagok használatának, hogy megállíthassuk az üvegházhatású gázkibocsátást, és javíthassunk az életminőségen még a zsúfolt területeken is. E tekintetben én is azt kérem, hogy az új gépjárművek átlagos kibocsátása 125 g CO2/km-re csökkenjen a közlekedési ágazat technológiai fejlesztése és a bio-üzemanyagok alkalmazása révén.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Gabriele Albertininek a fenntartható európai közlekedéspolitikáról szóló jelentésében szereplő ajánlásokat. Valamennyi EU-polgár számára biztosítani kellene a jogot a biztonságos és megfizethető helyváltoztatási eszközökhöz. Az ilyen közlekedés fenntarthatósága igen sürgető kérdés. A technológiai innováció ösztönzése és a piaci alapú instrumentumok, mint a kibocsátáskereskedelmi rendszer vagy az adóösztönzők révén különösen nagyvárosokban és a környezetvédelmi szempontból érzékeny területen van lehetőség annak biztosítására, hogy a közlekedési eszközöket és infrastruktúrát hatékonyan használjuk ki. Én is támogatom az infrastruktúrába és az intelligens közlekedési rendszerekbe történő növekvő beruházások iránti felhívást, hogy megbirkózhassunk például a közlekedési torlódások kérdésével. Én megszavaztam a jelentés ajánlásait.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Hogy eltereljük a figyelmet arról, hogy a számtalan intézkedési terv ellenére helyben járunk, a közlekedési dugódíjakkal, a járművek után fizetendő útdíjakkal és hasonlókkal az autóvezetőket a kerékpárhoz kergetjük vagy udvariasan felkérjük őket, hogy sétáljanak, vagy inkább válasszák a tömegközlekedést.

Itt valamit azonban egyértelművé kell tenni: ez a rosszul koordinált helyi tömegközlekedés következménye, amit a megtakarítás jegyében halálra éheztettek, a városszéli bevásárlóközpontok elburjánzásának a következménye, miközben a helyi boltok hanyatlanak, a belvárosokban az életfeltételek romló minőségének, a növekvő bűnözési rátának, a nagyszámú külföldinek otthont nyújtó gettóvá váló szomszédságoknak, és utoljára, de nem utolsósorban, a munkába történő hosszabb utazási időknek a következménye, ami a városok szétterjedésének és a munkaidő, valamint a foglalkoztatás nagyobb rugalmasságának, és ezzel összefüggésben a gépkocsinak, mint a jövedelemszerző munkavállalás előfeltétele szerepének tulajdonítható.

Emiatt, és mivel a személygépkocsik önmagukban a részecskekibocsátásnak csak mintegy 10%-át okozzák, az EU itt semmi mást nem akar, mint további kompetenciákat magához ragadni, és hiábavaló monitoringrendszereket létrehozni. Ehelyett a szarvánál kéne megragadni a bikát, és az okok ellen kellene küzdenie a tünetek helyett, és például módosítania kellene a támogatáspolitikát, hogy ne segítse elő a továbbiakban a nehézgépjárművek számának robbanásszerűen növekedését, amelyek részesedése a kibocsátásokban sokkal nagyobb. A tehergépkocsik vasúti szállítási rendszerének végre gazdaságilag előnyössé kellene válnia, és a privatizáció fölötti eufóriában nem szabadna megengedni, hogy a tömegközlekedés szedett-vedett tákolmánnyá degradálódjon.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az elmúlt évtizedek során a közlekedési ágazat komoly beruházásokkal sikeresen igyekezett növelni az energiahatékonyságot, és környezeti, illetve biztonsági előnyökkel járó intelligens technológiát vezetett be a piacra. Ezek az erőfeszítések azonban nem tűnnek elegendőnek, mivel az ezzel párhuzamosan folyamatosan növekvő kereslet ebben az ágazatban szinte semmissé teszi őket.

Ezért friss szemmel újra meg kell néznünk ezt a nehéz egyenletet, hogy reagálhassunk a kihívásra. A közlekedési ágazat dinamikus ágazata a gazdaságnak; technológiailag fejlett és egyre versenyképesebb. Az iparág az intézményi és magánpartnerekkel szoros konzultációban igen komoly befektetéseket eszközölt a kutatásba és a fejlesztésbe. Nagyobb koordinációra van azonban szükségünk ahhoz, hogy erőfeszítéseink valamennyi hozzáadott értékét felhasználhassuk. Lényeges a polgárok tájékoztatására és a probléma tudatosítására irányuló konkrét intézkedés, ami az ő magatartásukat illeti. Ezen kívül, az együttműködés és a koordináció útját kell járnunk az üzemanyag-hatékonyság, a beruházások szabályozása, a biztonságosabb és kevésbé szennyező járművek dinamikus piacának ösztönzése és a technológiai innováció támogatása terén megvalósuló haladás tekintetében.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én megszavaztam képviselőtársamnak, Albertini úrnak a fenntartható európai közlekedéspolitikáról szóló kiváló jelentését, amely figyelembe veszi az európai energia- és környezetpolitikát is. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy az EU koordinálja politikáit a városi tömegközlekedés és az alternatív szállítási rendszerek kifejlesztése érdekében, mindeközben védve a környezetet és csökkentve az üvegházhatású gázkibocsátásokat.

Ami az infrastruktúrát illeti, megjegyzem, hogy a hangsúlyt még mindig a közúti közlekedési projektekre helyezik, a vasúti projektek kárára. A transzeurópai hálózatok kiteljesítése még mindig távoli kilátásnak tűnik, és az EU hozzájárulása ehhez minimális a tagállamok által egyenként viselt terhekhez képest. A gázkibocsátások csökkentése és a teher-, illetve személyszállítás hatékonyságának növelése érdekében aláhúznám annak szükségességét, hogy az EU pénzügyi támogatást nyújtson a transzeurópai hálózatok keretében a prioritást élvező projektek megvalósításához.

  Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) Az Albertini-jelentés kifejti, hogy a külső költségek jobb internalizálása segíthet a piaci zavarok megszüntetésében, és a kibocsátások növekedésének elkerülésében.

Ezért az 1. módosítás ellen szavaztam, mert annak célja a közúti közlekedés esetében a külső költségek internalizálásának késleltetése. Ez rossz jelzés, mivel a közlekedési ágazatban elsősorban a közúti közlekedés felel a kibocsátásokért. Remélem, hogy a Bizottság által bejelentett infrastruktúradíj-fizetési irányelv felülvizsgálata gyors előrehaladást tesz majd lehetővé ebben az ágazatban.