Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2182(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0035/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0035/2008

Viták :

PV 13/03/2008 - 3
CRE 13/03/2008 - 3

Szavazatok :

PV 13/03/2008 - 4.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0103

Viták
2008. március 13., csütörtök - Strasbourg HL kiadás

3. A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Feleknas Uca jelentése a Fejlesztési Bizottság nevében a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről a fejlesztési együttműködésben (2007/2182(INI)) (A6-0035/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Feleknas Uca, előadó. (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Öt nappal ezelőtt ünnepeltük a nemzetközi nőnap 100. évfordulóját. Rengeteget elértünk, de még mindig nincs jele az egyenlő esélyeknek a világ legszegényebb országaiban. A nők és a leánygyermekek emberi jogai még távolról sem elidegeníthetetlen, integráns és oszthatatlan részei az egyetemleges emberi jogoknak, amelyekre az Egyesült Nemzetek 1993-as bécsi nyilatkozata hívott fel.

Jelentésemben részletesen foglalkoztam a nők és a leánygyermekek helyzetével a fejlődő országokban, és szintén megvizsgáltam azokat a módokat, ahogyan az európai fejlesztési együttműködés javíthat ezeknek a nőknek az életén. Hagy idézzek fel néhány tényt és számadatot.

A világon élő írástudatlanok kétharmada nő. Az afrikai nők több mint 40%-a nem járt általános iskolába. Afrikában a nők a teljes népesség 52%-át teszik ki, de a mezőgazdasági munkák 75%-át ők végzik, és ők állítják elő és értékesítik az élelmiszerek 60-80%-át.

A Bizottságnak a nők egyenlőségére és a fejlesztési együttműködésben történő részvételére vonatkozó aktualizált stratégiája fontos kérdésekkel foglalkozik, és konkrét intézkedéseket javasol az egyenlőség elősegítésére. Üdvözlendő a stratégia kettős megközelítése, vagyis hogy hatékonyabbá teszi a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését, és egyúttal javaslatot tesz az egyenlőséget előmozdító különálló intézkedésekre. Szintén üdvözlöm azt a 41 gyakorlati intézkedést, amelyek a felelősségteljes kormányzás, a foglalkoztatás, a gazdaság, az oktatás, az egészségügy és a nők elleni erőszak területeire vonatkoznak. Mindemellett a jelentésemben számos pontot kritizáltam. Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat röviden bemutassam.

Úgy vélem, hogy az erőszak hagyományos formái elleni küzdelemnek a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet szolgáló intézkedések középpontjában kell állnia. Másodszor, azt kell mondanom, meglehetősen megdöbbentett, hogy a stratégia nem említi a gazdasági partnerségi megállapodásokat. Sehol nem történik hivatkozás a nők szerepének erősítése és az EU és az ACSK-államok közötti gazdasági megállapodások közötti kapcsolatra. Ami a konfliktuszónákban élő nők különleges helyzetét illeti, sajnálattal vettem tudomásul a tényt, hogy a stratégia nem fűz megjegyzést ahhoz a különleges szerephez, amelyet a nők az úgynevezett instabil államokban és a legkevésbé fejlett országokban betöltenek. Különleges figyelmet kellene szentelni a nők reproduktív egészségének és szexuális jogainak a fejlődő országokban.

Nagyon sajnálom, hogy a módosítástervezetek többsége ismét csak azzal foglalkozik, hogy kitörölje azokat a részeket a jelentésből, amelyek a nők azon jogának érvényesítésére hívnak fel, hogy szabadon és függetlenül dönthessenek a testükről és az életükről. Nem szeretnék dicsekvőnek hangzani, de a jelentésemet nem lehet erre az egyetlen kérdésre redukálni. Ebben az összefüggésben üdvözlöm azokat a módosításokat, amelyeket Buitenweg asszony javasolt a zöldek nevében, és köszönöm neki a fontos hozzájárulást.

Ami a reproduktív egészséget illeti, most csak a következőt szeretném mondani: minden nőnek joga van szabadon és függetlenül dönteni a testéről és az életéről. A nőknek a szexuális és reproduktív egészséghez való joga a nemek közötti egyenlőség egyik alapfeltétele. Amíg a nőktől megtagadják ezt, mások fognak dönteni a testükről és az életükről. Egészen biztos vagyok abban, hogy senki, aki komolyan törődik Európa humanista hagyományaival, nem akarhatja ezt!

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel, a Bizottság tagja. (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy először is gratuláljak az előadónak, hogy rendkívül alaposan elemezte ezt a nagyon fontos és aktuális témát. A nők nagyobb mértékű részvétele a gazdaságban és a hatalom igazságosabb megosztása a férfiak és a nők között tulajdonképpen a fejlődés előfeltételei. Ha nem vagyunk képesek biztosítani a nemek közötti egyenlőséget a fejlesztésben, soha nem fogjuk elérni sem a millenniumi célokat, sem a fenntartható gazdasági fejlődést.

Miért van az, hogy Afrika Szaharától délre fekvő államaiban a nők csupán 34%-át teszik ki a szabályos foglalkoztatás keretében dolgozó munkavállalóknak? Miért van az, hogy ezeknek a nőknek a jövedelme csupán 10%-át teszi ki az összes jövedelemnek, és miért van az eszközöknek csupán 1%-a van a nők tulajdonában? Ezek a kérdések nyilvánvalóan rendkívül fontosak. És miért van az, amint azt a jelentés kiemeli, hogy a nők teszik ki az abszolút szegénységben elő 1,3 milliárd ember 70%-át? Ami itt bemutatásra került, az egy nagyon különleges tragédia, amely valójában azzal függ össze, hogy valaki nőnek született-e vagy sem. Nagyon szomorú, de túlságosan sok ilyen válaszra váró kérdés létezik. Még Európában, a mi tagállamaink nemzeti parlamentjeiben ahol meglehetősen magas a nők részvétele sincs garancia arra, hogy a nők prioritásaival mindig foglalkozni fognak.

Ami a partnerországok irányába gyakorolt politikánkat illeti, tudjuk, hogy mindenre kiterjedő politikai párbeszédet kell folytatnunk. Elmondhatom Önöknek, hogy a nemek közötti egyenlőségről folytatott párbeszéd nem mindig lényegre törő: magában foglalhatja például annak biztosítását, hogy a statisztikák nemek szerinti bontásban készüljenek, vagy hogy ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a költségvetés összeállítása jobban figyelembe vegye a szociális területet, mivel számos esetben az oktatásnak és az egészségügynek nincs igazi prioritása, noha köztudott, hogy a nők oktatása és egészsége a fejlődés kulcsai.

Mindezek a megfontolások központi jelentőségűek a Bizottságnak „A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben„ című, 2007. május 8-i közleményében. Az ott lefektetett politika választ ad azokra a kötelezettségvállalásokra, amelyeket az európai fejlesztési konszenzusban tettünk annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség valamennyi együttműködési politikánkban és gyakorlatunkban megjelenjen. A közlemény célja, hogy egy összeurópai elképzelést alakítson ki, és megbízható támogatást nyújtson a nemek közötti egyenlőség elősegítéséhez valamennyi fejlődő régióban és országban.

A közlemény egyben iránymutatásként is szolgál az új segélyezési módokhoz, nevezetesen a költségvetési támogatáshoz. Nem értek egyet az Ön jelentésében megfogalmazott kritikával, mivel véleményem szerint a költségvetési támogatás új lehetőségekkel szolgál a nemek közötti egyenlőség hatékony elősegítéséhez. Miért van ez így? Már számos esetben felvázoltam annak az okát, hogy a lehetőségekhez mérten miért részesítem előnyben a költségvetési támogatást. Magának a költségvetési támogatásnak a ténye összehasonlíthatatlanul jobb pozíciót biztosít számunkra az érintett partnerország hatóságaival folytatott politikai párbeszéd során. Lehetővé teszi számunkra például, hogy párbeszédet folytassunk a politikai lehetőségekről, illetve egyebek mellett arról is, hogy a nőknek az ország gazdasági és társadalmi fejlődésében betöltött potenciálját jobban ki kell bontakoztatni. Továbbá, az ilyen esetekben a támogatást a kézzelfogható eredményekre alapozzuk, amelyeket nemhez kötött indikátorok jeleznek vagy tárnak fel, és ezáltal egyértelműen jelzik a nemek közötti különbségeket, ha vannak ilyenek. Azok a célkitűzések, amelyeket az ország eredményeinek mérésére használunk, összhangban vannak a millenniumi célkitűzésekkel, a legtöbb esetben nagyon lényegesek a nők életkörülményeinek javítása szempontjából is. Hogy megnevezzünk néhányat, magukban foglalják az iskolába járó lányok arányának növelését és a terhesgondozási vizsgálatok számának növelését. A haladás, amelyet egy ország az ilyen célok elérése irányába megtesz, képezi azt az alapot, amelyre támaszkodva az Európai Bizottság kifizeti a költségvetési támogatás különféle összegeit.

Az egyik felszólaló a vita során megemlítette a feltételesség egy formáját. Ha költségvetési támogatást nyújtunk, egyértelműen lehetőségünk van bizonyos mértékig legalábbis arra kötelezni a partnert, hogy tiszteletben tartson bizonyos feltételeket, és tiszteletben tartsa a feltételesség bizonyos típusait. A pozitív ráhatás szempontjából erősebb pozícióban vagyunk, mint amilyenben a költségvetési támogatás mechanizmusa nélkül lennénk. Bárhogy is legyen, készen állok arra, hogy ezt a vitát más kontextusban folytassam. Az eddig szerzett tapasztalataim alapján mélyen meg vagyok győződve azonban arról, hogy a költségvetési támogatás – már ahol az lehetséges – nyilvánvalóan sokkal hatékonyabb módja az előrehaladásnak.

Sok éven át kétszintű megközelítést alkalmaztunk. Először is, a nemek közötti egyenlőséget beépítettük valamennyi politikánkba és intézkedésünkbe, ideértve a költségvetési támogatási megállapodásokat és a partnereinkkel folytatott politikai párbeszédet. E megközelítés egyik következményeként ki kellett képeznünk azokat a munkatársainkat, akik részt vesznek a nemekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó küldöttségekben. 2004 óta több mint ezer munkatárs részesült a „nemekkel” kapcsolatos különleges képzésben, és felállítottunk egy nemekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó tájékoztató szolgálatot, hogy a jövőben ezt a képzést lefolytassa. Másodszor, meghatározott intézkedéseket is finanszírozunk, amelyek előmozdítják a férfiak és nők közötti egyenlőséget.

Az ilyen típusú intézkedéseket bizonyos nemzeti indikatív programok foglalják magukban, de és ez még fontosabb léteznek tematikus programok is, amelyek kiegészítik a földrajzi alapokon nyugvó együttműködést. Például, „Befektetés az humán erőforrásokba” és az „Emberi jogok és demokrácia” elnevezésű programok magukban foglalnak olyan elemeket, amelyek a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgálják. A „Befektetés a humán erőforrásokba” programban 57 millió EUR áll rendelkezésre célzott, „nemekkel kapcsolatos” tevékenységekre 2007 és 2013 között: ez éves átlagban durván háromszor több, mint a 2006 előtti időszak kiadásai. Természetesen a nemek közötti egyenlőséget más tematikus programokba is beépítettük az oktatás, az egészségügy vagy a mezőgazdaság területén, vagy akár a környezetvédelem és a kultúra területén.

Az igaz, hogy még hosszú utat kell megtennünk, de meggyőződésem, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása iránti közös elkötelezettséggel és ami a legfontosabb együttműködésben a fejlődő országokban élő nőkkel, képesek leszünk leküzdeni a szegénységet, és igazságosabb társadalmakat tudunk építeni.

 
  
MPphoto
 
 

  Gabriela Creţu, előadó, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság. − (RO) Tisztelt kollégák! Úgy látom, hogy a jelentés már reakciókat váltott ki. Reméljük, hogy ez a politikai jelentőségének a bizonyítéka.

A Bizottság közleménye nagyon jó bevezetés volt, és a parlamentnek hasznos észrevételei voltak. Szeretném elmagyarázni az álláspontunk alapjául szolgáló elvet. A célkitűzés világos volt, támogatjuk a nők szerepét a fejlesztési együttműködésben. Az egyenlőséggel kapcsolatos érvek mellett elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy a nők jó befektetésnek bizonyulnak, mivel nagyszerűen megsokszorozzák az eredményeket.

De hogyan biztosíthatjuk a maximális hatékonyságot a célkitűzés elérése során? Szigorú feltételeket szabhattunk volna a kedvezményezett államoknak a nők helyzetének megerősítésével kapcsolatban. Ilyen feltételek azonban már léteznek. Számíthatunk azonban rossz reakciókra, a szakértelem és a közigazgatási kapacitás hiányára, a stratégiai fejlesztési tervekben formálisan megfogalmazott, de végre nem hajtott kötelezettségvállalásokra is. A kötelezettségek nem teljesítése a segély lecsökkentését vagy felfüggesztését eredményezheti. Negatív hatása lenne a végső kedvezményezettekre, és a nők fizetnék meg a kormányok hozzá nem értésének árát, és ezt nem akarjuk.

E körülmények között azt választottuk, hogy ragaszkodunk azoknak a követelményeknek a teljesítéséhez, amelyeket mi ellenőrzünk, és amelyekkel kapcsolatos intézkedésekhez megvannak az eszközeink. Ebből az okból kifolyólag megkérjük a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyéb közösségi politikák és a fejlesztési politika közötti összhangot. Máskülönben a nemzeti kereskedelmi politika vagy a közös agrárpolitika bizonyos aspektusai negatívan befolyásolhatják céljainkat.

Figyelembe véve, hogy a tagállamok politikájában a nemek kérdése tekintetében lényeges különbségek vannak, úgy gondoljuk, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervnek az Európai Bizottság által történő összeállítása előfeltétele annak, hogy a nők valódi és hatékony módon közreműködhessenek a fejlesztési együttműködés kialakításában, amely egy olyan politika, amelyet elsősorban a tagállamok irányítanak. Úgy tűnik, hogy a támogatások nyújtására szolgáló új eszközök csökkentették a nőknek szentelt figyelmet.

Kérjük, hogy az európai polgárok előtt felvállalt felelősség és a pénzalapok felhasználásának átláthatóságára vonatkozó elv alapján értékeljék ki ezek nemekre gyakorolt hatását és dolgozzák ki a megfelelő korrekciós intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SK) A nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről szóló jelentés összeállítása nem lehetett könnyű munka, amint azt a jelentés hossza is igazolja.

Bár nem értek mindennel egyet kollégánk, Uca asszony jelentésében, szeretnék gratulálni neki ahhoz a következetességhez és pontossághoz, ahogyan ezt a témát megközelítette. Amikor azt a témát megvitatjuk, alá kell húznunk, hogy támogatjuk a nők méltóságát és a társadalom közös javáért történő munkálkodásban betöltött szerepüket.

A fejlődő országokban (de nem csak ott) sok nő szenved megkülönböztetéstől és erőszaktól, gyakran rossz körülmények között és alacsony fizetésért dolgoznak, nem részesülnek az alapvető egészségügyi ellátásban, túl sokat dolgoznak naponta és megaláztatással és fizikai bántalmazással kell szembenézniük. Ez az oka a nem kielégítő fejlődésnek. Mindezek a tényezők a családi életükre is hatással vannak. A fejlődés fellendítése és az egyenlőség növelése a béke elősegítése érdekben a XXI. században: ezek azok a konkrét lépések, amelyek segíthetnek a helyzet javításában, ha megtesszük azokat. Ismételten, kompromisszum nélkül és minden alkalommal el kell ítélnünk a nemi erőszakot, amelynek a nők és a fiatal lányok gyakran szenvedő alanyai. Bátorítanunk kell a fejlődő országokat, hogy olyan jogszabályokat fogadjanak el, amelyek hatékony védelmet nyújtanak a nőknek.

Az egyénekkel szemben mutatott tisztelet nevében szintén el kell ítélnünk azt a nagyon széles körben elterjedt kvázi-kultúrát, amely szisztematikus kizsákmányoláshoz és az esetenként nagyon fiatal lányok méltóságának lerombolásához vezet azáltal, hogy testük felkínálására kényszerítik őket, és így kénytelenek hozzájárulni a szexipar által begyűjtött milliárdos profithoz. Sajnos, a vendégeik elsősorban a világ civilizált részeiről érkeznek, ideértve az Európai Uniót is. A katonai konfliktusok területén élő nők a politikai célú szisztematikus nemi erőszak áldozatai.

Nagyra értékelem, hogy léteznek olyan női mozgalmak, amelyek a nők méltóság növelésén dolgoznak. Ha a fejlődő országokban élő nőknek nyújtott segítség kérdését vizsgáljuk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a fejlesztési alapokból származó pénzügyi segély mellett a vallásos és jótékonysági szervezetek hatékony hálózata is létezik. Ez a kezdeményezés sok éven keresztül élvezte a helyi egyházak támogatását, párhuzamos programokon és a szegényeknek nyújtott informális mikrohiteleken keresztül. Nagyon felemelő látni, ha a szegény nők türelmes, becsületes és kemény munkája ilyen módon elnyeri a jutalmát. Ezt szintén támogatni kell azoknak a struktúráknak a reformja révén, amelyek hozzájárulnak az új kezdeményezések sikerének kiterjesztéséhez.

A nőknek egyenlő esélyeket, tisztességes fizetést kell biztosítani, egyenlőséget a munkahelyi előrelépésben, egyenlő hozzáférést az oktatás valamennyi szintjéhez, hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz és egyenlőséget a családi ügyekben. Bátorságra van szükség, hogy a nők részt vállaljanak a politikában, de a fejlődő országokban élő nők által elért haladás mindannyiunk számára haladást jelent.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Van Lancker, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) A képviselőcsoportom nevében kijelenthetem, hogy határozottan támogatjuk Uca asszony jelentését, és gratulálunk a biztos úrnak a nemekkel kapcsolatos stratégiához. Nyolc évvel ezelőtt gyakorlatilag minden ország aláírta a millenniumi fejlesztési célokat. Az idő fele már eltelt, és úgy tűnik, hogy a célkitűzések többségét Afrikában nem fogják teljesíteni.

A nők lényeges szerepet játszanak a szegénység elleni küzdelemben, de továbbra sincs egyenlő hozzáférésük az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz és a tulajdonhoz. A társadalmi státuszuk alacsony és a nők elleni erőszak széles körben elterjedt. Ugyanakkor a legtöbb partnerországunk stratégiai programja teljesen elhanyagolja a nőket. Ezért a nemekkel kapcsolatos dimenziót a partnerországainkkal folytatott politikai párbeszéd középpontjába kell állítani, és a nőjogi szervezeteket be kell vonni a politikai keretek kialakításába.

Gyalázatosnak tartom, hogy az EPP és az UEN képviselőcsoportokban helyet foglaló kollégáink el akarják távolítani a jelentésnek a szexuális és reproduktív egészséggel foglalkozó nyílt szavait, mert ha a nők képesek döntéseket hozni a testükről és arról, hogy legyen-e és mikor legyen gyermekük, az nem csak nők millióinak életét menti meg, de a gyermekeknek is több esélyük lesz, illetve a közösségek is erősebbek lesznek. Aki ezt tagadja, az aláássa a népességről és a fejlődésről szóló konszenzust, amelyet a nemzetközi közösség 1994-ben jóváhagyott, és nem engedhetjük, hogy ez megtörténjen.

És végül: száz százalékban támogatom a zöld képviselőcsoport felhívását a női jogokért felelős európai különmegbízott posztjának létrehozására. A női különmegbízott arcával és hangjával a világon élő nőket képviseli Európában és a tagállamok kormányaiban, és alkalmanként emlékeztetheti a biztosokat az általuk tett kötelezettségvállalásokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Renate Weber, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése olyan értékek és elvek, amelyeket valamennyien nagyra értékelünk az Európai Unióban. Ezeket az értékeket meg kell osztanunk a fejlődő országokkal a meglévő együttműködés keretében. Mindannyiunknak nagy a felelőssége, amikor ezekről az értékekről beszélünk, mivel a kettős mérce alkalmazása morálisan lejáratna bennünket, és egészen biztosan elveszítenénk a szavahihetőségünket. Különösen a mai szavazásra előterjesztett módosításokra gondolok most, ugyanazokra a módosításokra, amelyeket a Fejlesztési Bizottság elutasított.

Attól tartok, hogy eltérő mérce alkalmazását kockáztatjuk, amikor egyrészt ezekről az értékről a fejlesztési partnereinknek beszélünk, másrészt pedig amikor alkalmazzuk azokat az Európai Unióban. Nem engedhetjük meg, hogy kihagyjuk ebből a jelentésből a reproduktív jogokra történő hivatkozásokat, mivel ez egy kulcsfontosságú téma, amikor a nők jogainak előmozdítására és szerepük erősítésére törekszünk.

Amint azt a jelentés helyesen kihangsúlyozza, az, hogy a nők számára biztosított legyen a szexuális és a reproduktív egészség és gyakorolhassák az ezekhez kapcsolódó jogokat, a nemek közötti egyenlőség egyik alapfeltétele. A reproduktív jogok mint például az a jog, hogy a szülés időpontjának és helyének megválasztásával családtervezést folytathassanak, illetve, hogy megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentesen hozhassanak döntést a reprodukcióról a nőknek szabadságot biztosítanak, hogy teljes körűbben és egyenlőbb jogokkal vehessenek részt a társadalmi életben.

Nem tehetjük meg azt, hogy partnereinkkel szemben alacsonyabb mércét alkalmazunk, ugyanakkor azt hirdetjük, hogy célunk az, hogy a nők egészségesebbek és erősebbek legyenek, akik képesek aktívan és egyenlő jogokkal részt venni a társadalmi életben. Kérem, bocsássák meg nekem a kemény szavakat, de számomra ez nem más, mint egyszerű képmutatás. Nem fogjuk tudni elérni ezeket a célokat, ha azzal kezdjük, hogy kulcsfontosságú kérdéseket kizárunk, vagy hogy eltérő képet mutatunk az elveinkről, eltérőt attól a helyzettől, mint ami nálunk otthon uralkodik.

A mai világban a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők szerepének erősítése a fejlődő országokban nem egyszerű feladat. E célok elérése érdekében őszinte elkötelezettségre és cselekvésre van szükség, és legfőképpen arra, hogy higgyünk a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatainkban.

 
  
MPphoto
 
 

  Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök úr! 750 millió nő él szegénységben, és ezek a nők a saját és a családjuk túléléséért küzdenek. Európaiként velük együtt kell küzdenünk a jobb élethez való jogukért. A nők szerepe felbecsülhetetlen, de a képességeiket és a bennük rejlő lehetőségeket nem értékelik. Az oktatáshoz, a munkához és a tulajdonhoz való hozzáférésük súlyosan korlátozott. Az EU egyik fő feladatának kellene lennie, hogy biztosítsa azt, hogy a nőket az EU közreműködésével végzett fejlesztési munka középpontjába állítsák. A dolgok jelenlegi állása szerint a politikáink túlságosan gyakran azzal az eredménnyel járnak, hogy a nők már egyébként is alacsony státuszát tovább csökkentik, és ezért nagyon elégedett vagyok Uca asszony jelentésével.

Nagyon fontos, hogy ne hígítsuk fel ezt a jelentést, amint arra az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja, illetve a Nemzetek Európájáért Unió számos tagja kísérletet tesz olyan módosítások révén, amelyek a nők reproduktív és szexuális jogaival foglalkozó valamennyi részt eltüntetnék a szövegből. Amint az már számos alkalommal elhangzott, ezek a jogok alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a nők képesek legyenek felelősséget vállalni a saját és ezáltal a családjuk életéért. Ez gyakran élet és halál kérdése számukra. A nőknek jogot és lehetőséget kell adni, hogy nemet mondhassanak az erőszak elkerülése érdekében, hogy oktatásban részesülhessenek, és hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy megálljanak a saját lábukon. Ez alapvető fontosságú, ha a fejlődésnek a mi fejlesztési segélyünkből kell megvalósulnia, és egyszerre erkölcstelen és esztelen hozzáállás, ha nem helyezzük a nőket e munka középpontjába.

Sajnos a politikai akarat természetesen hiányzik, amint az szintén elhangzott, és így mi többen támogatjuk azt a javaslatot, amely az EU nőügyi főképviselőjének kinevezését célozza. A főképviselőnek biztosítania kell, hogy a nőket világszerte bevonják a politikai és társadalmi munkába, megadva nekik azt a befolyást, amellyel a világ népességének feleként rendelkezniük kellene. A nők nem válhatnak áldozatokká vagy szánalomra méltóvá. Valamennyiünknek szükségünk van arra, hogy velünk egyenlő elbánásban részesítsék őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Mit is mondhatnék? Minden elismerésem a Bizottságnak a jól megszerkesztett közleményért, amely legelőször fogalmaz meg egy európai stratégiát a nemek közötti egyenlőségnek a fejlesztési együttműködésben történő érvényesülésével kapcsolatban, összhangban a nők hatalmas csoportjai által hangoztatott követelésekkel, akik visszautasítják, hogy áldozatok legyenek. Visszautasítjuk, hogy áldozatok legyünk, mi az életünk és szexualitásunk főszereplői vagyunk, és mi döntjük el, hogy milyen társadalomban akarunk élni: olyan társadalomban, amely képes szembeszállni és véget vetni a megkülönböztetésnek, az igazságtalanságnak, az erőszaknak és az államok és elmék militarizálódásának.

Minden elismerésem Uca asszonynak a jelentéséhez, amely nagyobb mélységben szemléli és ragadja meg azokat a szempontokat, amelyeket a Bizottság nem vett figyelembe, és amelyeket a Bizottságnak véleményem szerint el kellene fogadnia. Nincs szükség arra, hogy megismételjem a megalázó szegénységben élő, az írástudatlan, az AIDS-ben vagy maláriában szenvedő, illetve a – különösen az otthonukban, még Európában is – fizikai vagy szexuális erőszak áldozataivá vált nőkre vonatkozó számadatokat.

A gyakorlati intézkedések az egyetlenek, amelyek számítanak: a kormányzás, az oktatás, az egészségügy, a nők elleni erőszak és a tulajdonhoz és munkához való jog terén, és amint azt Uca asszony kijelenti, az EU gazdasági és kereskedelmi politikái, amelyek nem ellentétesek a fejlesztési politikákkal.

Amire szükség van, az egy sokkal erőteljesebb érdekérvényesítő politika, és ennek érdekében pénzügyi és humán erőforrásokat kell biztosítani a Bizottság küldöttségei számára, és az olyan nagyhatású projekteknek, mint például a mikrohitelek. Ezek a gyakorlati intézkedések valószínűleg állandó kapcsolatokat eredményeznek a nők mozgalmaival helyi és országos helyzetekben, illetve a különböző országokból származó nők hálózataival, amelyeket az elsivatagosodás ellen, a konfliktusok sürgős megoldása érdekében, és az egészséghez, a lakhatáshoz és a vízhez való jogokért hoztak létre.

Valamit hozzá szeretnék fűzni a módosításokhoz, amelyek a különböző, a nők reproduktív egészségéről és szabad reproduktív jogairól szóló nemzetközi stratégiákra – Kairótól Maputóig – történő hivatkozások eltávolítását célozzák. Az élet védelme szent és sérthetetlen. Az élethez való jog azonban azt jelenti, hogy nem szabad tétovázni, amikor olyan fejlesztési politikák végrehajtásáról van szó, amelyek képesek …

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben olyan problémákkal foglalkozik, amelyek például az afrikai és ázsiai országokban élő nőket érintenek. Meghatároz egy stratégiát, amely különböző kategóriákba tartozó intézkedéseket foglal magában: nemek közötti egyenlőség, politikai rendszer, foglalkoztatás, oktatás, egészségügy és nők elleni erőszak.

Amint tudjuk, a nők és férfiak egyenlő jogai a társadalmi fejlődés egyik fő jellemvonásai, amelyek európai civilizációnkban beépültek az emberi jogok és minden ember tiszteletben tartására vonatkozó alapvető szabályokba. De a nők számára biztosított egyenlő jogok és a megkülönböztetés-mentesség nem az egyetlen feltételei a társadalmi fejlődésnek. Számos egyéb tényező létezik, amely jelentőséggel bír a társadalmi előrehaladás szempontjából, kezdve azoknak az etikai elveknek a betartásával, amelyek biztosítják a kizsákmányolás, az erőszak, a csalás és a manipuláció egyéb formáinak jelentős mértékű visszaszorítását, ideértve a nőkkel szembeni megkülönböztetést és a nők elnyomását is.

Az afrikai országokban élő nők drámai életfeltételei a természeti erőforrások kizsákmányolásával járó politika és a magukat a helyi népesség életének és egészségének árán gazdagító nemzetközi cégek spekulációi következtében alakultak ki. A költségvetési támogatás és az egyéb uniós programok nem kompenzálják a rablógazdaság által okozott veszteségeket. Az etikai relativizmus is a szexuális kizsákmányolást és a nemi úton terjedő betegségek elterjedését segíti elő. A propagált szexuális szabadság megfosztja a nőket a méltóságuktól, mivel a szexualitás tárgyaivá redukálja őket és bátorítja az erőszakot. A nők helyzete nem a terhesség-megelőzés és az abortusz nagyobb mértékű anyagi támogatása révén fog javulni, hanem ha pénzügyi támogatást adnak a családoknak, különösen a sok gyermeket nevelő családoknak, hogy elérhetővé váljon számukra az oktatás és a fejlődés, illetve, hogy javuljon az egészségügyi ellátás és a szociális védelem, különösen a terhes nők esetében. A vezetői hajlamot mutató vagy politikai ambíciókat tápláló tanult nőknek természetesen lehetőséget kell kapniuk, hogy részt vegyenek a választásokon és felhasználják pszichofizikai előnyüket a látókörök szélesítésére azokban a kérdésekben is, amelyek nem csupán a nők és a gyermekek számára fontosak.

A nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése mint központi kérdés, amely egyebek mellett az apasági szabadságot is elhozta nekünk, azonban már olyan eredményekhez vezetett, amelyekre számítani lehetett volna, mivel a svéd apák nem az egyetlenek, akik a rénszarvasvadászatot vagy az újságolvasást előnyben részesítik a gyermekgondozás helyett. A tömegmédia által terjesztett szexuális agresszió zsarnoksága befolyásolja …

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Uca asszony jelentése a nemek közötti egyenlőség fejlesztési együttműködésben betöltött szerepének fontos kérdésével foglalkozik. Az előadó kétségkívül pozitív szándékait sajnos aláássa az egészség és a szexuális és reproduktív jogok túlzó és ellentmondásos bemutatása. Ezt a témát nem lenne szabad ellentmondásosan kezelni, de a jelentés az Európai Unióban oly gyakran alkalmazott paradox nyelvet használja. Pontosan ez a furcsa nyelvhasználat az, ami eltávolítja az EU-t a polgáraitól, és egy érthetetlen, elidegenedett bürokratikus gépezetté változtatja. És ez az, amivel az EU számára ellenzőket teremtünk és tartunk fenn.

Ezért azt remélem, hogy a PPE-DE képviselőcsoport módosításait a Parlament el fogja fogadni. Miért? Azért, mert „egészség és reproduktív jogok” alatt a jelentés szerzője és támogatói az ellenkezőjét értik annak, mint amit ezek a szavak tulajdonképpen jelentenek. A „reproduktív jogok” nem a reprodukció korlátozását jelentik. Amit mi teszünk, az az, hogy pozitív nevet adunk valaminek, aminek negatív következményei vannak, nevezetesen a reprodukció korlátozásának. Ez egyértelmű megtévesztés.

Azok, akik a népesedés fejlődő országokban történő korlátozását hirdetik és támogatják a fogamzásgátlást vagy az abortuszt, ne rejtőzzenek olyan elnevezések mögé, mint az egészség és reproduktív jogok. Nevezzük nevén a dolgokat. Nekem úgy tűnik, hogy ők azért nem akarnak így tenni, mivel azt gondolják, hogy az Európai Uniónak nem igazán kellene ilyen dolgokkal törődnie. Nincs abban valami gyanús, ha az európaiak Európán kívül támogatják és finanszírozzák fogamzásgátlást és az abortuszt? Afrikában és Ázsiában, csakúgy, mint az EU-ban, az egyes államoknak kellene eldönteniük, hogy milyen politikát folytassanak ebben a kérdésben. A jelentés azt mondja, hogy a nőknek kell eldönteniük. De mi vagyunk azok, akik megmondjuk ezeknek a nőknek Afrikában, hogy mit csináljanak. Azt hiszem, itt van egy kis zűrzavar.

Egy másik megjegyzés: nincs ok-okozati összefüggés a gyermekek nagy száma és az egyenlőség között. A két dolog nem függ össze, és nem vagyok képes megérteni, hogy a jelentés miért kapcsolja össze a kettőt.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Hutchinson (PSE) . (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Most nem szándékozom magáról a jelentésről beszélni, amelyhez egyébként gratulálok az előadónak, hanem inkább a hamarosan szavazásra bocsátandó módosításokról, és azt szeretném mondani, hogy az UEN képviselőcsoportban ülő képviselőtársaink által javasolt módosításokat szó szerint botrányosnak találom.

(Taps)

Azáltal, hogy nem hajlandók a fogamzásgátlás problémáinak bármilyen megfontolását vagy az azokra történő bármilyen hivatkozást eltűrni, az UEN gyakorlatilag nem ismeri el, hogy a déli féltekén élő nőknek is joguk van a rendes életre. Ez több mint botrányos, ez felelőtlen és képmutató, miközben tudjuk, hogy a megfelelő családtervezés hiánya világszerte emberek millióinak okoz szükségtelen szenvedést, betegséget és halált – legsúlyosabban a nők érintettek és a gyermekek, akiket ők világra hoznak, gyakran akaratuk ellenére.

A PPE-DE képviselőcsoport által javasolt módosítások nem kevésbé sajnálatosak. Mindössze másként fogalmazzák meg ugyanazokat a gondolatokat, különösen azáltal, hogy visszautasítják a nők arra vonatkozó jogának elismerését, hogy szabályozzák saját termékenységüket. A fejlődő országok nagy többségében a nők és a lányok – még a fiatal lányok is – továbbra is a megkülönböztetés és a felettébb tűrhetetlen erőszak erőteljesen megnyilvánuló formáit kénytelenek elszenvedni. Bárki, aki elutasítja azt a nézetet, hogy ezekben az országokban minden egyes nőnek jogot kell adni arra, hogy teljes mértékben kézben tartsa a saját méltóságát, az nyilvánvalóan elutasítja, hogy ezeket a nőket a férfiakkal egyenlőnek tekintse. A reproduktív egészségnek azonban nem kellene ilyen riasztó témának lennie: egyszerűen csak azt jelenti, hogy az embereket képessé kell tenni arra, hogy felelősségteljes, kielégítő és biztonságos szexuális életet éljenek, és meg kell adni a nőknek a szabadságot, hogy megválasszák, akarnak-e gyermeket és mikor. Az egészségnek ez a koncepciója attól függ, hogy a nők és a férfiak – az egyenlőség elve alapján – megválaszthassák a termékenység szabályozásának biztonságos, hatékony, megfizethető és elfogadható módszereit.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök úr! Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mit is akarunk. Az emberi jogokkal foglalkozó vitákat túlságosan sokáig mérgezték a különféle politikai megfontolások. Magától értetődik, hogy a nőknek joguk van a saját testükhöz. Ezért nem tértem ki a nemi szervek csonkításával foglalkozó vita során a kérdés elől, hogy a sharia törvénykezés alkalmazása nem jelenti-e az emberi lények egyenlő értékének el nem ismerését. Senkinek nem jutna eszébe megtagadni egy férfitól a jogot, hogy döntsön a saját reprodukciójáról vagy azt mondani, hogy kulturális értékek kérdése, ha megtagadják egy férfitól a lehetőséget, hogy megkeresse a megélhetését és fenntartsa a függetlenségét.

Amikor az EU, amely a világ legnagyobb segélynyújtója, a harmadik világban tevékenykedik, az értékeinknek mindig világosnak kell lenniük. Az emberi jogokat – amelyek alatt nem csak az elméleti, de a gyakorlati egyenlőséget is értem – a jelszavunkká kell tennünk. Világosan meg kell értetnünk, hogy a piacgazdaság jó dolog a szegény nők és férfiak számára, nem pedig rossz. Ezt nem kis mértékben a mikrohitelek sikeres kampánya demonstrálja, amely fellendülést és szerepük erősödését hozta a rászoruló nők milliói számára.

Természetesen nem a mi dolgunk itt a világ gazdagabb felén, hogy ráerőltessünk valamilyen életmódot másokra, de és ezt véleményem szerint fontos kiemelni a mi felelősségünk, hogy választási lehetőségeket biztosítsunk ott, ahol ma nincsenek. Ezért, mint számos kollégám, én is nagyon csalódott vagyok az ehhez az egyébként jó és fontos jelentéshez előterjesztett néhány módosítás láttán. Ezek egyértelműen a rossz irányba mutatnak.

A mögöttem ülő kollégámnak azt szeretném mondani, hogy amikor a svéd parlamentben voltam képviselő, hat hónapig otthon voltam a fiammal apasági szabadságon. Azt hiszem, jobb szülővé váltam, mint amilyen azelőtt voltam. Természetesen elolvastam az újságot, de a fő feladatom az volt, hogy gondoskodjak a gyermekeimről, és hogy ezt a feleségemmel együtt tegyem. Csak azt mondhatom, hogy ez egy jó dolog. Szerintem több embernek kellene kipróbálnia és megtapasztalnia, hogy milyen fontos a család összetartása: férfi, nő, gyermek.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy lelkesen üdvözlöm ezt a jelentést, mivel több okból kifolyólag is fontos.

Először is, az igazságosság okán: miközben a világon a nők és a lányok végzik el a munka körülbelül kétharmadát, a jövedelemnek csak 5%-át kapják és a szegénységnek jellegzetes női arca van.

Másodszor, a méltóság okán: úgy vélem, nagyon fontos, hogy a nőkről, mint rászoruló áldozatokról gyakran festett képet felváltsuk azzal a képpel, miszerint a nők a társadalmi szereplők egy magas fokban differenciálódott csoportját alkotják, akiknek értékes erőforrásaik és képességeik vannak, és akiknek megvannak a saját elképzeléseik; ez magában foglalja egyebek mellett a nők azon jogának elismerését és teljes körű alkalmazását, hogy dönthessenek a szexualitásukról és a testükről.

Harmadszor, az őszinte elkötelezettség és a következetesség okán: sajnálatos, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését gyakran kifogásnak tekintik, hogy ne körvonalazzanak meghatározott javaslatokat és célkitűzéseket például az országos stratégiai dokumentumokban.

Mindezen okokból kifolyólag úgy vélem, hogy ezt a jelentést üdvözölni kell és meg kell kapnia az abszolút többség támogatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Ez a jelentés a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről szól. Miért van akkor az, hogy a szocialisták, a liberálisok és mások ma reggel arra készülnek, hogy leszavazzanak egy módosítást, amely az nőkkel szemben az anyaméhben kezdődő megkülönböztetéssel kapcsolatban kér adatokat?

Az én nevemben, illetve Deva úr és Belohorská kisasszony nevében előterjesztett módosítás felhívja a Bizottságot, hogy világszerte kérje meg az Unió partnereit, a kormányokat és a nem kormányzati szervezeteket egyaránt, hogy az abortuszok vonatkozásában végezzenek nemi elemzést, és hogy rendszeresen számoljon be a megfigyelésekről a Parlamentnek. Talán Hutchinson úr elmondhatná nekünk, mi olyan borzasztó abban, ha megkapjuk ezt az információt? A Parlament ma reggel azt tervezi, hogy e módosítás leszavazásával inkább félrefordítja a fejét, de egyes országokban a fiúk kifejezett előnyben részesítése oda vezetett, hogy lányok millióit megölték a gyermek nemének szülők általi megválasztása révén. A megszült leánygyermekek csecsemőkorukban szintén meghalnak a szándékos elhanyagolás és az éhezés következtében. Az UNFPA szerint egyedül Ázsiában legalább 60 millió lány „tűnt el”. Egyes országokban arról számoltak be, hogy a gyermek nemének megválasztása gyakoribb a városokban, ahol bizonyos technológiák, mint például az amniocentesis és az ultrahang jobban elérhetők és rossz célokra is könnyebben felhasználhatók. Más országokban gyakrabban fordul elő a vidéki régiókban, ahol az UNFPA szerint erősen preferálják a fiúkat. A lányokat egyes országokban gazdasági tehernek tekintik, és az UNFPA szerint a születéskor a nemek aránya közötti különbség még hangsúlyosabbá válik. A nők és lányok hiányának egyes ázsiai országokban potenciálisan aggasztó társadalmi kihatásai vannak, ideértve a nők házasság vagy szexuális munka céljából történő kereskedelmét, és a helyzetük általános rosszabbodását. Ezek az UNFPA szavai, nem az enyémek.

Mi a Parlament álláspontja? Elnéz a másik irányba. A történelem során a többség rosszul értelmezte a helyzetet, például Ausztriában és Németországban, az 1930-as években. Hogyan lehet képes egy állítólag megfontolt testület, mint az Európai Parlament elkövetni olyan igazságtalanságot, mint hogy leszavazza ezt a módosítást? Mi csak információt szeretnénk kapni …

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Ana Maria Gomes (PSE). – Tisztelt elnök úr! Gratulálok kollégámnak, Uca asszonynak ehhez a kiváló jelentéshez, és üdvözlöm a kettős megközelítést, amelyet a Bizottság a közleményében jóváhagyott, és amely a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére és a nők szerepének erősítését célzó meghatározott intézkedésekre is koncentrál. Helytelenítem azonban, hogy számos, a fejlesztési együttműködési eszközökre vonatkozó országos stratégiai dokumentum a nemekre csak általános kérdésként hivatkozik, anélkül, hogy meghatározná a konkrét tevékenységeket és célokat, illetve forrásokat különítene el. Ez azt jelenti, hogy a stratégiai keretek ellenére a nemeknek a fejlesztési együttműködésben betöltött szerepével kapcsolatos erőfeszítések az elkövetkező években a szavakra fognak korlátozódni.

A nemek közötti egyenlőséget mérő teljesítménymutatókat ki kell értékelni a félidős és a záró értékelések során. A Parlament ellenőrizni fogja az országos stratégiai dokumentumok végrehajtását, és reméljük, hogy a Bizottság képes lesz arra, hogy előrehaladást jelezzen az egyes nemekkel kapcsolatos eredmények tekintetében.

Végül, megdöbbentettek azok a középkori elképzelések, amelyek néhány kolléga által a szexualitás és reproduktív egészség ügyében a jelentéshez előterjesztett módosításokban tükröződődtek vissza. Egyértelműen ellenük fogok szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Lambsdorff (ALDE).(DE) Tisztelt elnök úr! Én is szeretném megköszönni az előadónak ezt a kiváló jelentést, és gratulálni a Bizottságnak a közleményéhez. A kihívás most az, hogy következetesek legyünk. Tíz nappal ezelőtt a nemzeti parlamentekből érkezett több kollégámmal együtt New Yorkba utaztam, hogy az európai parlamenti fórum meghívásából felkeressem a nők helyzetével foglalkozó bizottságot. Érdekes megfigyelni, hogy az ACSK-partneroszágaink egyféle dolgot mondanak, ha Brüsszellel vagy az egyes fővárosokkal beszélnek, és valami egészen mást New Yorkban, amikor arra kerül a sor, hogy az ügyet világszinten kell megtárgyalni.

Ezért kérem a biztos urat arra, hogy legyen következetes és tájékoztassa a küldöttségeit, hogy már az egyes fővárosokban is beszélnek arról, hogy milyen álláspontot képviselnek a partnerországok New Yorkban, mert a nőkkel kapcsolatos politika és a fejlesztési politika tekintetében megfogalmazott a céljainknak gyakran ellentmondanak New Yorkban.

Ebben az összefüggésben nagyon örülök, hogy az UNIFEM irodát nyit Brüsszelben, ami biztosan intenzívebbé fogja tenni az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió között e kérdésben folytatott vitát.

Különösen örülök annak, hogy a mikrohiteleket a nők szerepének erősítésére és a nők felszabadítására szolgáló egyik eszközként nevezték meg. Van néhány meglehetősen homályos ügy …

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Satu Hassi (Verts/ALE). – (FI) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Ezer köszönet Uca asszonynak ezért a kiváló jelentésért, és ezzel egy időben osztom több képviselő kifejezett rosszallását, ami a jobboldal által előterjesztett módosításokat illeti.

Annak érdekében, hogy a nő jogait teljes mértékben érvényesíteni lehessen a fejlesztési együttműködésben is, az Európai Uniónak szüksége van a női jogokért felelős különleges megbízottra, akinek a feladata az lenne, hogy biztosítsa a női jogok figyelembevételét. Ennek révén az is lehetséges lenne, hogy a fejlesztési együttműködésekre szánt pénzeket hatékonyabban költsük el.

Azt tudjuk, hogy a fejlesztés előmozdításának egyik legolcsóbb módja a nők jogainak javítása, ideértve a szexualitással, az oktatással, a foglalkoztatási lehetőségekkel stb. kapcsolatos jogaikat is. Bár az emberek ezt tapasztalatból és számos jelentésből is tudják, mégis időről időre elfelejtkeznek róla, még akkor is, amikor az EU fejlesztési együttműködésre szánt pénzének elköltéséről hoznak döntést. Ezért van szükségünk a női jogokért felelős különleges megbízottra, és ezért remélem, hogy mindenki támogatni fogja az erre vonatkozó 20. módosítást.

 
  
MPphoto
 
 

  Nirj Deva (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Bár ennek a jelentésnek számos értéke van, van valami, amivel egyáltalán nem értek egyet, ahogyan előttem szóló kollégáim, Kaczmarek és Mitchell urak sem tették.

Azzal kezdeném, elnök úr, hogy megkérdezem, ki mondta a következőket: „A születendő gyermek nemének megválasztását lehetővé tevő gyakorlat következtében számtalan nőtől megtagadják még a létezés jogát is.” Talán meglepi a jelentés előadóját, ha megtudja, hogy ezt Ban Ki-moon mondta New Yorkban, az Egyesült Nemzetek nők helyzetével foglalkozó bizottsága előtt tartott nyitóbeszédében.

Tovább, az UNFPA a világnépesség alakulásáról készített tavalyi jelentésében azt írja, hogy a világon 60 millió nő „hiányzik” – ez megegyezik az Egyesült Királyság teljes lakosságával! Ezek a nők a születendő gyermek nemének megválasztását célzó gyakorlatnak, az abortusznak és az újszülött gyermek megölésének estek áldozatul, és ez azon a kontinensen történik, amelyen én is születtem; tudom, miről beszélek. Hogyan hallgathat az Európai Parlament nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó jelentése a kizárólag a nem alapján történő szándékos elpusztításról? Hol van itt az egyenlőség?

Előterjesztettem egy módosítást a jelentéshez, amely a világon végzett abortuszok nemek alapján történő elemzését követeli, és tudják, mi történt? A szocialisták ellene szavaztak! Miért? Van jogunk tudni azt, hogy hány nőnemű magzatot vetetnek el, mielőtt megszületnének? A mai nap folyamán látni fogjuk, hogyan szavaznak a 11. módosításról.

Nem tudom, miért ragaszkodott az előadó ahhoz, hogy elfecsérelje ezt az értékes lehetőséget, amely azt célozza, hogy a nők ellen ma a világon elkövetett igazságtalanságok legfontosabb okát megszüntesse – és ehelyett ahhoz ragaszkodik, hogy magát úgy örökítse meg, mint aki bajnoka az úgynevezett szexuális jogok …

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A statisztikák azt igazolják, hogy az egyenlő jogok politikája előmozdítja a szegénység megszüntetésére és a demográfiai, társadalmi és gazdasági mutatók korrigálására vonatkozó millenniumi fejlesztési célok megvalósítását. A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket azonban még mindig másodrendűnek tekintik.

Számos országban a nők számára továbbra sincs biztosítva az alapvető egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a döntéshozatali folyamatokban történő részvételhez való jog. A világon élő írástudatlanok kétharmada nő. A fejlődő országokban a középiskolába járás valószínűsége 11%-kal alacsonyabb a lányok esetében, mint a fiúknál. A statisztikák tragikus egészségi állapotokról is beszámolnak. Afrikának a Szaharától délre fekvő államaiban például a HIV-fertőzöttek 60%-a nő, és a fiatalok között a lányok teszik ki az új AIDS-esetek 75%-át.

A Bizottság közleménye fontos lépés abba az irányba, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését a szegénység felszámolását és az emberi jogok támogatását, ezen belül a nőkkel szembeni erőszak leküzdését szolgáló fontos eszközként bevezessük a partnerországokkal való együttműködés programjába. Gratulálok az előadónak az alapos jelentésért, és összefoglalva …

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) Ma egy a nők helyzetét elemző másik jelentést vitatunk meg, e héten a másodikat, de ez alkalommal a Közösség fejlesztése terén érvényesülő esélyegyenlőség szempontjából.

Ez a jelentés vitát és ellentmondást, különböző megközelítéseket és kontextushoz igazított elemzéseket provokált. Fontos azonban megvitatni az ilyen ügyeket; és még fontosabb, hogy kontextushoz igazított javaslatok és kézzelfogható eredmények legyenek.

Sokat beszélünk az oktatásról és az attitűdök megváltoztatásában, a magatartás meghatározásában, a marginalizálódás által fenyegetett csoportok integrációjában és a közösségek fejlesztésében betöltött kiemelkedő szerepéről. Én úgy vélem azonban, hogy éppen ideje egy európai szintű következetes politikának az oktatás területén, világos, ellenőrizendő lépésekkel. Nyilvánvaló, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdésének az oktatási programok részévé kell válnia.

Fontos, hogy az Európai Unió bevonja ezt a témát a harmadik országokkal az emberi jogok védelme ügyében folytatott párbeszédbe. 2008-at, a kultúrák közötti párbeszéd évét arra kell használni, hogy előmozdítsuk az egyetemek, illetve az európai nők és a fejlődő országokban élő nők közötti tapasztalatcserét azzal a céllal, hogy meghatározzunk a nők szerepét az egész világon. Ebből a perspektívából a fiatal generációk, ezen belül a fiatal lányok támogatását is a fejlesztési együttműködés egyik prioritásává kell tenni.

Köszönöm a figyelmüket, és remélem, hogy ennek az igen fontos jelentésnek a végleges változata tükrözni fogja az Európai Parlamentben létező valamennyi nézőpontot, és kiegyensúlyozott lesz a megközelítésünk a kérdésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Thijs Berman (PSE). – (NL) A nők döntési szabadsága alapvető emberi jog. Elősegíti a gazdaság növekedését és a szociális védelem javulását. A nők halandósága a fejlődő országokban még mindig sajnálatosan és elfogadhatatlan mértékben magas. Családok hullanak szét ennek következtében. Közvetlen összefüggés áll fenn a gyermekmunkával. Az esélyegyenlőségbe és szabadságba történő befektetés a jövőbe, Európába és a fejlődő világba tett befektetés.

Képviselőcsoportommal együtt megdöbbentőnek találom, hogy ebben a Házban egy sor ultrakonzervatív, a nők jogainak korlátozását célzó módosítást terjesztettek elő Uca asszony kiváló és átfogó jelentéséhez. Ezek nem igazán a terhességgel kapcsolatos választásokról szólnak, ezt állítani tiszta képmutatás. Sokkal inkább arról, hogy még a legmértéktartóbb ENSZ szövegekből is kitöröljenek minden hivatkozást a nők jogaira. De a szexuális szabadság és a reproduktív jogok minden nő számára garantálják a szabad választást. Még a Vatikán is el fogja ismerni ezt a jogot egy nap. De a nők nem várhatnak, a világ nem várhat.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Komolyan azt gondolom, hogy ha valami, akkor a szexuális és reproduktív egészséggel összefüggő tájékoztatáshoz és szolgáltatásokhoz való jog védi meg a nőket az AIDS-től. Ezért teljes mértékben ellenzem, hogy elutasítsuk a lehetővé tételét azon az alapon, hogy mindez valójában az abortuszhoz kapcsolódik. Azt a tényt is ellenzem, hogy ugyanebből az okból kifolyólag kihúzzuk a kiotoi jegyzőkönyvet az afrikai nők jogairól szóló maputoi jegyzőkönyv ismert szövegéből.

Az abortusz kérdése természetesen elvi kérdés és mi valamennyien a meggyőződésünk alapján fogjuk az álláspontunkat kialakítani. Tiszteletben tartom mások hitét, de arra kérem őket, hogy ők is tartsák tiszteletben az enyémet. Tiszteletben kellene tehát tartani a nők jogait, és az egyes nők jogát is, akik eldöntik, legyen-e abortuszuk, történjen az akár gazdasági, akár társadalmi, családi vagy egészségügyi okból. Én magam ezért a jelentés mellett fogok szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE). – (RO) A jelentésnek számos értéke van, és én támogatni is fogom, de ellene fogok szavazni a jobboldal reproduktív jogokra vonatkozó abszurd módosításainak.

Azt szeretném mondani, hogy felettébb nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés nem érhető el a nők gazdaságban, társadalomban, politikában, környezetvédelemben és családban betöltött szerepének újraértékelése nélkül. Ma megállapítottuk és megvitattuk, hogy az oktatás a fejlesztés egyik kulcsfontosságú területe. Figyelembe véve, hogy az egyenlőség mindenekelőtt sztereotípiák és oktatás kérdése, azt javaslom, hogy a Bizottság támogassa a tagállamokat abban, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket belevegyék az iskolai tananyagba.

Konkrét és határozott intézkedésekre van szükség – például a költségvetési források növelésére – a családok gazdasági és társadalmi helyzetének javítására, és biztos vagyok abban, hogy megvan a politikai szándék a célok eléréséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Mivel az abszolút szegénységben élő 1,3 milliárd ember 70%-a nő, a fejlesztési segélyeket elsősorban a nőkre kell fordítani.

Minden pontban egyetértek Uca asszony jelentésével, amely megállapítja, hogy az oktatás kulcsszerepet játszik a nők szerepének erősítésében. Egyetértek azzal, hogy a pénzügyi és technikai támogatást azoknak a nőszervezeteknek kell nyújtani, amelyek aktívak az oktatás terén és megtanítják a nőket, hogyan legyenek sikeresek. Támogatom a mikrohiteleket mint olyan eszközöket, amelyek elősegítik a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérését.

Nem értek azonban egyet az előadónak a reproduktív egészség témakörében a jelentésben kifejtett álláspontjával. Ha jogot akarunk adni a nőknek, hogy döntéseket hozhassanak a saját testükről, mikért nem adjuk meg a még meg nem született gyermekeiknek ugyanezt a lehetőséget, vagyis hogy dönthessenek élet és halál között? Támogatom a PPE-DE és UEN politikai csoportokban helyet foglaló kollégáim által e tekintetben előterjesztett módosításokat, és megköszönöm kollégáimnak a bátorságot, hogy belevették azokat. Nem fogom megszavazni a jelentést, ha ezek a módosítások nem kerülnek elfogadásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Karin Scheele (PSE).(DE) Tisztelt elnök úr! Gratulálok a Bizottságnak és az előadónak. Sajnálom, hogy a vita ennyire erősen a szexuális és reproduktív jogokra fókuszált, mert több más fontos kérdés is van ebben az összefüggésben.

Úgy tűnik, hogy az ENSZ és számos konzervatív úgy tesz, mintha a szexuális és reproduktív jogok csak az abortusszal állnának összefüggésben. Ebben az esetben azt javasolnám neki, hogy vegyék elő a tényeket és vizsgálják meg azokat alaposan: a fogamzásgátlás, a tájékoztatás, illetve az e szolgáltatásokhoz való jog nőknek történő megadása ellen elfoglalt álláspont csak tovább növeli az abortuszok számát. Több mint cinikusnak találom, hogy ugyanezek az emberek állnak fel és tesznek úgy, mintha az etika és az erkölcs az ő monopóliumuk lenne.

A statisztikák fényében – amelyeket minden évben megkapunk az Egyesült Nemzetektől és a világ népességének alakulásáról készített jelentésből – etikátlan és erkölcstelen, ha itt valaki a szexuális és reproduktív jogok ellen foglal állást.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! A nemek közötti egyenlőségről, a nők szerepének erősítéséről és a fejlesztési együttműködésről szól a vita. Egyre inkább elszomorít az a tény, hogy valahányszor erről a témáról vitázunk, a vita lesüllyed egy nagyon intoleráns, a nők szexuális egészségére és reproduktív jogaira fókuszáló szintre. Ez tragédia. A Parlament egyik folyamatos tragédiája, hogy nem vagyunk képesek meglátni tágabb képet az oktatásról és a mikrohitelről.

A kollégáim által előterjesztett módosítások jelentős részét nem fogom támogatni. Ez nem azért van, mert nem aggódom. Ez nem azért van, mert nem aggódom amiatt, hogy milyen magas arányban választják meg a születendő gyermek nemét, aminek következtében lánymagzatokat ölnek meg Kínában és máshol. Természetesen mind aggódunk amiatt, ami ott folyik. Őszintén megmondva ez azért van, mert én nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezeknek a módosításoknak az előterjesztését az motiválta volna, amit a módosítások tulajdonképpen tartalmaznak.

Ha a kollégáink elleneznék az abortuszt, tisztelném őket azért, ha előterjesztenének egy javaslatot az abortusz ellen, mert úgy gondolom, hogy a fiúmagzatok kiválogatása miatt ugyanannyira aggódnak, mint a lánymagzatok miatt …

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elismerően szeretnék szólni az előadóról a nemek közötti egyenlőség témakörében készített átfogó jelentéséért és a Bizottságról a közleményéért. Azonban egy dokumentum csak annyira hatásos, amennyire a végrehajtása az. Ezért erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a végrehajtásra is sor kerüljön.

A millenniumi fejlesztési célkitűzéseket azoknak a politikáknak – család, iskola, egyetem, egészségügy, gazdaság – a kiegyensúlyozása révén lehet megvalósítani, amelyben a nők szerepének kulcsfontosságúnak kell lennie. Az együttműködési programjainkban ki kell hangsúlyoznunk a nők jogát az egészséghez, ideértve a reproduktív egészséget is.

A nők gazdasági függetlenségére is gondolnunk kell, amely előfeltétele a vállalkozói képességek fejlődésének és a nőkben rejlő teljes potenciál finomra hangolt kiaknázásának. Különösen fontos, hogy minden szinten megosztott felelősségről beszéljünk, úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten, illetve a férfiak és nők közötti megosztott felelősségről. Ez a társadalom minden szegmensére és a gazdaság minden ágazatára vonatkozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – (FI) Tisztelt elnök úr! Ezt a jelentést nagyon felfűtött vita előzte meg a bizottságban az év elején, és úgy tűnik, hogy ez a vita ma folytatódik itt a plenáris ülésen.

A nőknek nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat általánosságban az emberi jogok nagyon fontos részének tekintem. Ezek a szolgáltatások egyértelműen kiterjednek a szexuális és reproduktív egészségre is.

Ez nem csupán a fejlődő országokban probléma: annak alapján, amit tegnap hallottam, az Amerikai Egyesült Államokban a fiatal tizenéves lányok 40%-a nemi úton terjedő betegségben szenved. Az oktatás és a felelősség önmagában nem elégséges a nyugati világban sem.

A fejlődő országokban a helyzet sokkal rosszabb. A HIV-fertőzöttség terjed a nők körében, csakúgy, mint a nőkkel szembeni nemi erőszak. A szexuális és reproduktív szolgáltatások biztosítása a fejlődő országokban sem az abortuszról szól, hanem arról, hogy a nők tisztában legyenek a lehetőségeikkel, és hogy tudják, joguk van meghozni a saját döntéseiket.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok ebben az ügyben, mert a vita hevében szeretném az ügyet inkább gyakorlatiasabb síkra terelni. A valós helyzetet az indokolás megfelelően bemutatta, például hogy Afrikában a nők a teljes népesség 52%-át teszik ki, de a mezőgazdasági munkák 75%-át ők végzik, és ők állítják elő és értékesítik az élelmiszerek 80%-át. Azt hiszem, a nők szerepét a fejlesztésben, már ami az élelmiszertermelést illeti, gyakran elhanyagolják.

De kivételt teszek az indokolás azon bekezdésével, amely történelmi jellegű és nem naprakész, és egy észrevételt tesz a közös agrárpolitikával kapcsolatban, amellyel egyáltalán nem értek egyet. Európa a fejlődő országok mezőgazdasági termékeinek legfőbb importőre. Megkötöttük az „Everything But Arms” azaz a „Mindent, csak fegyvert ne!” megállapodást , és talán hamarosan világkereskedelmi egyezményünk is lesz. De azt hiszem, hogy – amint a Világbank mondja – ismét be kell ruháznunk a mezőgazdaságba és az élelmiszertermelésbe, és ezt a nőkön keresztül kell megtennünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel, a Bizottság tagja. (FR) Tisztelt elnök úr! Nagyon rövid leszek, mivel úgy vélem, nincs idő hosszas beszédre.

Gomes asszony kérdésével kezdeném. Miért tartalmaznak az országos stratégiai tervek olyan kevés konkrét intézkedést a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban? A válasz egyszerű: az országos stratégiákat maguk a partnerországok dolgozzák ki és ők hoznak döntést azokról, mert ki kell választaniuk két ágazatot, amelyre fókuszálni kívánnak, és nem írjuk nekik elő, mely ágazatokat kell választaniuk. Kihangsúlyoznám azonban, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését a projektek teljes időtartama alatt vegyék figyelembe.

Lambsdorff úr, megértem, miért tudja nehezen elfogadni kohézió hiányát az Európai Unió New Yorkban képviselt álláspontjában, de azt hiszem, ezt inkább a Tanács előtt kellene felvetnie és nem a Bizottság előtt, mivel ez nem olyasmi, amit a Bizottság korrigálhat. Mindemellett természetesen jelezni fogom az egységesebb álláspont iránti igényét.

Nagyon röviden – és Önök közül néhányan a szavaimat talán provokatívnak fogják találni – szeretném Önökkel megosztani a saját meggyőződésemet. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik a reproduktív egészséget a női egyenjogúság előfeltételének tekintik. Nem látom be, hogyan beszélhetnénk erről a témáról és ragadhatnánk meg a kérdés lényegét anélkül, hogy megegyeznénk ebben az előfeltételben, hasonlóképpen, mint ahogyan egyetértünk az iskolához, a munkához és a mikrohitelhez való jogban. Mindezek önmagukban is egyértelműen fontosak, de végül is a lényeg olyan feltételek megteremtése, amelyek között a nők szabadon választhatnak. Ez a nemek közötti egyenlőség egyik alapelve és nem lehet megtagadni!

(Taps)

Szeretnék egyúttal mindenkit – akinek bármilyen kétsége van az egyes fejlődő országokban élő nők körülményeiben megnyilvánuló emberi tragédiával kapcsolatban – meginvitálni, hogy jöjjön el és lássa a saját szemével és hallgassa meg a saját fülével azokat a történeteket, amelyet egyes nők mondanak el az általuk megtapasztalt gyötrelmekről. Ez minden, amit mondani akartam: nincs mit hozzátenni. Köszönöm még egyszer a magas színvonalú vitát.

 
  
MPphoto
 
 

  Feleknas Uca, előadó. (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon hálás vagyok a felszólalóknak érdekes hozzászólásaikért. Külön köszönetem Creţu asszonynak, aki a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményét összeállította. Az ő világos elemzése és nagyobb koherenciára vonatkozó javaslatai számos fontos területen tovább gazdagították a jelentést. Az idő szűke miatt sajnos nem tudom valamennyi észrevételét megvitatni, és remélem, ezt nem fogja tiszteletlenségnek venni.

Köszönet van Lancker asszonynak, Berman úrnak, Lambsdorff úrnak, Hutchinson úrnak, Scheele asszonynak, Doyle asszonynak, Weber asszonynak, Varvitsiotis úrnak, Hassi asszonynak és Gomes asszonynak. Felettébb igazuk van, amikor kijelentik, hogy a reproduktív egészségnek a fejlődő országokban abszolút prioritása van és fontos, hogy határozottan és következetesen küzdjünk érte. Egyáltalán nem értek egyet Krupa asszony nézetével, hogy a nők szexuális szabadsága erőszakot vált ki. Ez egy szörnyű és diszkrimináló gondolkodásmód!

(Taps)

Deva úrnak csak annyit mondok, hogy nem vártam tőle mást. Elnézést kérek ezért a megjegyzésemért. Luisa Morgantini és Romeva i Rueda úr, mint mindig, erős szavakat találtak annak egyértelművé tételére, hogy a nők nem alamizsnát kérnek, hanem csak azt, ami az emberiség feleként megilleti őket.

Köszönet mindazoknak, akik támogatják a jelentésemet. Annak is örülök, hogy a fejlesztéssel és a nők jogaival foglalkozó nem kormányzati szervezetek a legpozitívabban értékelték a jelentést. Nagyon hálás vagyok mindazért az együttműködésért és támogatásért, amelyet kaptam.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

Most a szavazás következik.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. (PL) Az esélyegyenlőség és a nők és férfiak egyenlő joga az erőforrásokhoz és a közéletben történő részvételhez nem csupán az EU-n kívül, a fenntartható fejlődés keretében döntő jelentőségű, hanem magában az Európai Unióban is rendkívül fontos számos nő számára. Mondok Önöknek egy példát: Lengyelországban, Sziléziában, a saját régiómban, azok a nők, akik nap nap után a nők és a férfiak közötti egyenlőség ügyén dolgoznak, aggódnak amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, azaz a nemek közötti egyenlőség politikája, nincs megfelelően beépítve a regionális gazdasági, politikai és kulturális intézkedésekbe.

A Katowicében 2007. március 8-án tartott találkozón a részt vevő nők kinyilvánították, hogy a „nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó politikát a helyi hatóságok vagy a tömegtájékoztatási eszközök nem mozdítják elő, sem nyilvánosan, sem személyesen, annak ellenére, hogy Lengyelország csaknem 4 éve csatlakozott az EU-hoz.” Azt is hozzátették, hogy a sziléziai hatóságok nyilvánvalóan nem voltak meggyőződve arról a jelmondatról, miszerint „A demokrácia nők nélkül csak félig demokrácia”.

A legutóbbi választásokat követően egyharmaddal kevesebb lett a nő a sziléziai politikában. Akkor hogyan beszélhetünk a nők egyenlőségéről? Ez az oka a sziléziai nők követelésének, hogy a helyi hatóságok biztosítsanak nekik egyenlő beleszólást a helyi kormányzásba és a döntéshozatali folyamatba, jogot az előléptetéshez és az üzleti tevékenységek folytatásához, egyenlő lehetőségeket a foglalkoztatás, a munkakörülmények és a fizetés tekintetében, valamint erőszakmentességet.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök

 
Utolsó frissítés: 2008. július 10.Jogi nyilatkozat