Elnök. − A következő megvitatandó napirendi pont az Örményországra vonatkozó öt állásfoglalásra irányuló indítvány(1).

  Marie Anne Isler Béguin, szerző. − (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Vajon a 2008. február 19-én tartott elnökválasztás óta Örményországban történt tragikus események azt az üzenetet fogják-e közvetíteni, hogy Európa képtelen támogatni a Dél-Kaukázusban fekvő törékeny kis demokratikus államok megerősödésért folytatott küzdelmét?

A grúziai válság után most Örményországon van a sor, hogy nagy politikai felfordulást legyen kénytelen elszenvedni? A nagy figyelem ellenére, amely az ország felé a választási kampány alatt irányult, a nemzetközi közösségnek nem sikerült előmozdítania a párbeszédet, amely megelőzhette volna a március 1-jén bekövetkezett összecsapásokat. A korábbi államfő, Levon Ter-Petroszjan vezetése alatt álló ellenzéki mozgalom által a választási eredmények ellen szervezett 11 napos tüntetést követően a rendőrség megkísérelte a tüntetők feloszlatását. A helyzet elfajult: nyolc ember meghalt és sokan megsérültek, és rendkívüli állapotot vezettek be, ami a tájékoztatás szabadsága és a gyülekezési szabadság, illetve a politikai pártok korlátozásával járt. Azóta 400 embert tartóztattak le. A lakosságon nyilvánvaló aggodalom lett úrrá, attól félnek, hogy az elnyomás politikáját fogják alkalmazni. A mi kötelességünk ma az, hogy az örmény konfliktusban érintett valamennyi féllel kötött szerződéseink alapján hangot adjunk ennek az aggodalomnak.

A kérdés azonban az, milyen módszert javasoljunk, hogy észhez tudjuk téríteni a feleket és le tudjuk ültetni őket a tárgyalóasztalhoz a jelenlegi nagyon feszült helyzetben? Ez a feladat. Helyre kell állítanunk a hétköznapi örmény férfiak és nők bizalmát a szárnyát bontogató demokráciában. A bizalom helyreállításának eldősleges előfeltétele, hogy kivizsgáljuk a közelmúltbeli eseményeket, és hogy elérjük a bebörtönzöttek szabadon bocsátását. A következő lépés – a nemzetközi közösséggel, a dél-kaukázusi különleges képviselőnkkel és az európa tanácsbeli és az EBESZ-beli partnereinkkel együttműködésben – egy menetrend meghatározása örmény barátaink számára, hogy visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz, és a konfliktusban részt vevő valamennyi felet az asztalhoz kell ültetnünk, a hivatalos és az ellenzéki oldalon egyaránt. A demokrácia szabályai a párbeszéden és az erőszakmentességen alapulnak, és a mi feladatunk ennek a megközelítésnek az elősegítése.

Engedelmével, elnök úr, egy szóbeli módosításra szeretnék javaslatot tenni: nem tudom, hogyan folytassam, mivel a helyzet az, hogy hibát követtünk el az állásfoglalásban. A H preambulumbekezdésben Hegyi-Karabah területére hivatkoztunk ott, ahol Hegyi-Karabah státuszáról kellett volna beszélnünk. Úgy tűnik, kollégáim egyetértenek a szóbeli módosítással.

  Dobolyi Alexandra, szerző. − Elnök úr, én a négy képviselő egyike voltam, aki tagja volt az Európai Parlament választási megfigyelő csoportjának Örményországban, és teljes mértékben egyetértek és támogatom az elnökválasztással kapcsolatban tett megállapításait, nevezetesen, hogy a választás többnyire összhangban volt az EBESZ-nek és az Európa Tanácsnak tett kötelezettségvállalásokkal és szabályokkal. Az állami hatóságok őszinte erőfeszítéseket tettek a megelőző választás során észlelt hiányosságok pótlására. Engedje meg, hogy kihasználjam ezt a lehetőséget, és megköszönjem a Bizottság jereváni küldöttségének mindazt a segítséget, amelyet nekünk nyújtottak.

A választás többnyire összhangban volt a normáinkkal, amint azt említettem, de további javulásra és politikai akaratra van szükség a fennmaradó problémák megoldásához. Mély sajnálatomat és aggodalmamat fejezem ki az Örményországban bekövetkezett közelmúltbeli események, a rendőrség és az ellenzéki tüntetők közötti erőszakos összetűzések miatt, amelyek nyolc polgár halálához és több mint 100 sérüléséhez vezettek. Magától értetődően elvárjuk a lezajlott események nyílt és független kivizsgálását, illetve az eseményeket követően bevezetett rendkívüli állapot részleges megszüntetését.

Bár ez a jó irányba tett lépés, mégsem elegendő. Felszólítom az örmény hatóságokat, hogy teljes egészében szüntessék meg a rendkívüli állapotot. A képviselőcsoportom nevében felszólítok minden érintett felet, hogy tanúsítson nyíltságot és higgadtságot, és hogy haladéktalanul kezdjenek építő párbeszédet.

És végül, de nem utolsósorban, sajnálattal vesszük tudomásul és aggodalmunkat fejezzük ki a tűzszüneti megállapodásnak a Hegyi-Karabahhal határos területen bekövetkezett példa nélküli megsértése miatt, és határozottan arra szólítunk fel minden felet, hogy tartózkodjon minden olyan lépéstől, amely alááshatja a tárgyalási folyamatot. Sürgetjük, hogy tartózkodjanak az erő zajos és katasztrófához vezető politikájától, és felszólítjuk őket, hogy a tárgyalások csendes és békés politikáját gyakorolják.

  Urszula Gacek, szerző. − Tisztelt elnök úr! A közelmúltbeli örményországi események megmutatták, mennyire nehezen tudnak a volt Szovjetunió szárnyukat bontogató demokráciái megbízni a választási folyamatban. A hatalom birtokosai számára nagy a kísértés, hogy a saját javukra manipulálják a kártyákat, különösen a választások előkészítése alatt, miközben a vesztesek nehezen tudják elfogadni az eredményeket.

Azokat a problémákat, amelyeket a választást követően Örményországban megfigyeltünk, a nyolc ember halálát előidéző erőszakos összetűzések, illetve a rendkívüli állapot formájában bevezetett rendkívüli intézkedés tovább súlyosbították. Az összes politikai tevékenység betiltását és a sajtó szigorú cenzúrázását 2008. március 1-jén vezették be 20 napos időtartamra. A politikai tevékenységek tilalmát ezt követően megszüntették. A sajtószabadság elvét kell követni, beleértve a korlátozás nélküli internet-hozzáférést is. Valamennyi alkotmányos szabadságjogot helyre kell állítani a jövő héten.

Sajnos nem lehet kizárni, hogy a rendkívüli állapotot meghosszabbítják. Egyelőre lefedték a kuktafazekat. Aggódom amiatt, hogy mit tesznek most a nyomás csökkentése érdekében.

A demokrácia felépítése összetett folyamat. Olyan intézményeknek kell oltalmaznia, amelyekben minden fél megbízik. Ezért sajnálatos, hogy a búcsúzó elnök támadta az ország emberi jogokért felelős ombudsmanát, aki bírálta a kormány lépéseit. Csak az ombudsman szerepének erősítése és a választási csalásokkal kapcsolatos vádakat kivizsgáló alkotmánybíróság pártatlanságának biztosítása révén lehet a demokráciát megóvni.

Amíg nem hisznek a demokrácia örményországi védelmezőiben, határozottan felszólítok a vitában érintett minden felet, hogy haladéktalanul vegye igénybe az EU és az EBESZ-küldöttek által ajánlott közvetítést.

  Erik Meijer, szerző. − (NL) Tisztelt elnök úr! Az elnökválasztások során egyre gyakrabban tapasztalunk bizonytalanságot abban a tekintetben, hogy a hatalmon levő kormány által előnyben részesített jelölt megszerezte-e a szavazatok valódi többségét, vagy csak nagyszámú szavazatot kapott. Még ahol a jelöltnek igazi többsége is van, fennmarad a kétség ennek a többségnek a méretéről, főleg ott, ahol nyilvánvaló kísérletek történtek ennek a többségnek a mesterséges növelésére.

Ha emellett egyes jelöltek indulását is megakadályozták, ha csak a kormány által támogatott jelöltnek van hozzáférése a sajtóhoz, a rádióhoz és a televízióhoz, ha az ellenzék vagy a külföldi megfigyelők nem tudják megfelelően ellenőrizni a szavazatok összeszámolását, ha a hadsereg és a rendőrség leveri a hivatalosan bejelentett eredmények elleni békés tüntetéseket és letartóztatják az ellenzéki vezetőket, akkor minden ok megvan komolyan azt feltételezni, hogy a választói akarat érvényesülését meggátolták.

Európán kívül Mexikóban és Kenyában, Európán belül Fehéroroszországban, Oroszországban, Grúziában és Örményországban tapasztaltunk ilyen ellentmondásos elnökválasztásokat. Örményország már e nélkül az elnökválasztás nélkül is rendkívül bonyolult helyzetben volt. Hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, közéjük ékelődik azonban a szomszédos Grúzia, amely súlyos konfliktusban van Oroszországgal és a szomszédos Azerbajdzsánnal, amelynek hosszú évek óta határvitája van Örményországgal.

Amikor az orosz tartományt, a Kaukázuson túli területet az 1920-as években az etnikai vonalak mentén felosztották, az örmények által lakott, beékelődő Hegyi-Karabah területét Azerbajdzsánnak adták egy kompromisszum keretében, garantálva a regionális örmény autonómiát. Ez a megoldás nem tartható fenn tovább a poszt-szovjet időszakban, mivel a két állam, Azerbajdzsán és Örményország most ellenségek. Jelenleg a területet Örményország tartja megszállva, és ez elhúzódó konfliktushoz vezetett keleti szomszédjával, bár tűzszünet van érvényben. Az ilyen, folyamatos háborúval és blokádokkal fenyegető helyzetek gazdag táptalajt biztosítanak a tekintélyelvű kormányzás felvirágzásához, és nehéz a demokrácia fenntartása az országban.

A február 19-i választás óta eltelt időben bekövetkezett események nem okoztak meglepetést. De így is meg kell tennünk minden erőfeszítést a demokratikus állapotok és az ellenzék jogainak helyreállítására. Az Európai Uniónak vagy tagállamainak az az igénye, hogy jó kapcsolatokat tartsanak fenn az olyan országok de facto irányítóival, mint Oroszország, Fehéroroszország, Grúzia vagy Örményország, csak másodlagos jelentőségű lehet emögött az elsődleges kötelességünk mögött.

  Marios Matsakis, szerző. − Tisztelt elnök úr! Örményország lényegében a közelmúltban újjászületett ország, amely demokratikus intézményeinek megerősítéséért és polgárai jólétének megóvásáért küzd, miközben két nem annyira demokratikus de felettébb ellenséges szomszéd közé szorult, nevezetesen Oroszország és Törökország közé, és miközben nyugtalanító mértékben és méltánytalanul belekeveredett egy területi konfliktusba az azerbajdzsáni totalitárius rezsimmel.

Ebben a helyzetben a közelmúltban tartott elnökválasztás nem volt tökéletes, de a nemzetközi megfigyelő misszió szavaival élve a választást „nagyobbrészt az EBESZ és az Európa Tanács […] normáival összhangban bonyolították le”.

Szomorú, hogy a jelek szerint a választást követő tüntetésekkel szemben a rendőrség a szükségesnél nagyobb mértékű erőt alkalmazott, ami nyolc ember − köztük egy rendőr − halálához vezetett.

Az ezekhez a halálesetekhez vezető események minden részletre kiterjedő és pártatlan vizsgálatára szólítunk fel. Biztosítékot kaptunk arra is, hogy kivizsgálják azokat a vádakat, amelyek szerint külső erők szítják az erőszakot Örményországban az ország destabilizálása érdekében.

Az állásfoglalás támogatására szólítok fel mindenkit.

  Marcin Libicki, szerző. − (PL) Tisztelt elnök úr! Magától értetődik, hogy azt szeretnénk, ha béke lenne Örményországban, ha biztonságosak lennének a határai, és ha sikeresen irányíthatná a külügyeit. Emlékeztetném Önöket arra, hogy az örményországi választások súlyos tüntetéseket váltottak ki. Ami ma ott történik, azt a Kaukázus – egy nagyon instabil régió – különleges összefüggésében kell vizsgálni.

Amíg enyém a szó, elnök úr, az Ön engedélyével szeretném megragadni a lehetőséget, hogy hangot adjak felháborodásomnak azok miatt a hírek miatt, amelyeket az imént kaptam a moszuli káldeus érsek, Faraj Rahho meggyilkolásáról. Február 29-én rabolták el és három testőrét lelőtték.

Ez megint egy olyan támadás, egy olyan bűntett, amelyet olyanok követnek el, akik nem merik megmutatni az arcukat a világnak, akik ártatlan áldozatokat rabolnak el, vallási tevékenységeket végző hétköznapi embereket – többnyire keresztényeket, katolikus keresztényeket. Ma ismét egy ilyen bűntettnek lehettünk tanúi, és nekem úgy tűnik, hogy ezt az ügyet a legközelebbi brüsszeli ülésünk napirendjére kell venni különleges napirendi pontként. Az Úr adjon örök nyugodalmat a hős mártírnak, akik ma halt meg Moszulban.

  Marian-Jean Marinescu, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (RO) Határozottan el kell ítélni mindazt, ami Örményországban történt, bár az események sajnos nem okoztak meglepetést. Nagyon hasonló események történnek a régió egy másik országában, és mindez az 1990 óta fennálló helyzet szerves folytatását képezi.

Az attól az időponttól mind a mai napig fennálló több tényező következményével vagyunk most kénytelenek szembenézni: a nem kielégítő gazdasági fejlődés, a lappangó konfliktusok és az Orosz Föderáció befolyása. Mindennek tetejében ott a koszovói helyzet, amely – a szerzők jelentős de eredménytelen erőfeszítései ellenére – precedensértékű lesz az érintett felek számára. A régió lakossága szempontjából mindez csak bizonytalansághoz, a hatóságokba vetett bizalom elvesztéséhez, és a manipulálhatóság növekedéséhez vezet.

Csak egy megoldás létezik a normális állapotok helyreállítására: a magasabb életszínvonalat generáló gazdasági fejlődés. Vannak energiaforrások. Az ilyen erőforrások, és ezek szállításának fejlesztése megoldja a gazdasági fejlődés és az Orosz Föderációtól való függőség problémáját, valamint általánosságban megoldja Európa problémáját is.

Az Európai Unió nem igazán foglalt állást az ügyben, és ha megoldást akarunk találni a Dél-Kaukázus problémáira, az Uniónak aktív lépéseket kell tennie az energiaszállítási útvonalak fejlesztésére a fekete-tengeri régióban.

  Justas Vincas Paleckis, a PSE képviselőcsoport nevében. – (LT) Ha az európai szomszédságpolitikában részt vevő és az EU irányába pozitív beállítottságot tanúsító valamely ország sikeres demokratikus választásokat rendez, az számunkra is győzelem. Ha balul ütnek ki a dolgok, az mindkettőnk számára vereség.

Az örményországi elnökválasztást a nemzetközi megfigyelő misszió szerint a nemzetközi normáknak megfelelően bonyolították le. Sajnos a rákövetkező események semlegesítik ez az előre tett bizonytalan lépést. A vérontás és a rendkívüli állapot bevezetése letérítette Örményországot a demokrácia felé vezető útról, és gátolja az Európai Unióval fenntartott kapcsolatait. Az emberi jogokat elnyomják Örményországban és nincs szólásszabadság sem.

Jerevánnak teljesen meg kell szüntetnie a rendkívüli állapotot és az EBESZ képviselőjének közre kell működnie a válság megoldásában. Remélhetőleg mindkét tárgyaló fél önmérsékletet fog tanúsítani és tevékenységét az európai értékekre alapozza.

  Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! A mostani örményországi válság nem az első.

Az ország Levon Ter-Petroszjan elnöksége alatt kezdett el élesen elszakadni a liberális és demokratikus normáktól. A főbb ellenzéki pártokat betiltották, a sajtószabadságot korlátozták, és az volt az általános vélekedés a parlamenti választásokról, hogy azok nem feleltek meg a demokratikus kritériumoknak. Ter-Petroszjan úr a tüntetések hatására lemondott elnöki posztjáról. Ez némi stabilitást eredményezett az országban, de ennek véget vetett kilenc vezető örmény politikusnak – köztük a miniszterelnöknek – a parlamentben ismeretlen merénylők által történt drámai meggyilkolása.

Most a körülbelül 10 évvel ezelőtt történt események megismétlődésének lehetünk szemtanúi. A mostani válság azonban annak is a következménye lehet, hogy az örmény társadalom belefáradt az úgynevezett „karabahi klán” kormányaiba, amelyhez a korábbi és a mostani elnök is tartozik. A kormányt általánosan vádak érik amiatt, hogy a demokrácia álarca alatt visszaállította a tekintélyelvű kormányzást, az üzleti tevékenységek és a hanyatló gazdaság maffiaszerű ellenőrzésével.

Egyre növekszik a félelem Örményország növekvő elszigetelődése és Hegyi-Karabah kapcsán kirobbant lezáratlan konfliktusban elfoglalt helyzetének gyengülése miatt. Amikor Ter-Petroszjan úr úgy döntött, hogy visszatér a politikába és megméretteti magát a választásokon, a nagyobb külpolitikai rugalmasságra vonatkozó ígérete jelentős támogatottságot szerzett neki.

A jelenlegi válság azonban rendkívül mély. Reméljük, hogy politikai eszközökkel fogják megoldani, bár ez egyáltalán nem biztos. Amennyiben ez nem így történik, elképzelhető, hogy felszítják a Hegyi-Karabahban zajló konfliktust, hogy a kormány körül egyesíthessék a társadalmat. A Karabahban történt legutóbbi incidens, amelyben 11 ember halt meg, megerősíti ezt a félelmet. További következmény lehet, hogy Örményország Oroszországtól való függősége tovább erősödik. Az Örményország és Irán közötti csővezeték nemrégen történt átadása nem csökkenti ezt a függőséget, mivel a földgázt – és magát a csővezetéket is – természetesen a Gazprom ellenőrzi.

Az örményországi súlyos helyzettel kapcsolatos magatartásunknak barátságosnak kell lennie, de nem tartózkodhatunk a kritikától vagy aggodalmunk kifejezésétől, ha ez szükséges. Véleményem szerint az állásfoglalásban javasolt álláspont megfelel ezeknek a kritériumoknak.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! A 2008. február 9-én tartott elnökválasztás kimenetele szerepet játszott Örményország destabilizálódásában, bár ki kell hangsúlyozni, hogy a választás lebonyolítását az EBESZ a demokratikus normákkal összhangban lévőnek ismerte el.

A Levon Ter-Petroszjan házi őrizetbe helyezését követő demonstrációk és azok március 1-jén bekövetkezett brutális leverése nyolc ember halálát, számos ember megsérülését, és a rendkívüli állapot kihirdetését eredményezte. A sajtó korlátozása és az ellenzék egyre több és több tagjának letartóztatása súlyos aggodalomra ad okot.

Felszólítjuk az örmény hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák helyre a polgári jogokat, szüntessék meg a rendkívüli állapotot, tartsák tiszteletben az emberi jogokat, és állapítsák meg, hogy ki volt felelős a 2008. március 1-jei tragikus eseményekért. Az ügy kivizsgálását nem szabad ürügyül használni az ellenzék további üldözéséhez. Az örményországi helyzet valóban nagyon összetett és a képviselőinknek nagy figyelmet kell szentelnie neki.

  Evgeni Kirilov (PSE). – Tisztelt elnök úr! Hozzá szeretném tenni, hogy Örményországban a demokratikus normák nem felelnek meg a mi elképzeléseinknek. A társadalmi-gazdasági állapotok súlyosbítják a helyzetet, és ez természetesen további embereket visz az utcára.

Szeretnék azzal a kéréssel fordulni az örmény hatóságokhoz és természetesen Azerbajdzsánhoz, hogy próbálják meg megoldani ezt a hosszú ideje húzódó konfliktust. Léteznek olyan Örményország által elfoglalt területek, amelyeket el kellene hagyniuk, mivel nem élnek ott örmények. Ami igazán aggasztó, hogy mindkét ország az újra-felfegyverkezésen dolgozik, ami természetesen azoknak a valós társadalmi problémáknak a visszatükröződése, amelyekkel ezeknek az országoknak – különösen Örményországnak – szembe kell néznie.

Ezért támogatom a közös állásfoglalásra irányuló indítványt, de úgy vélem, továbbra is szorosan nyomon kell követnünk a helyzet alakulását, mivel az felettébb aggasztó.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Örményország az országok azon csoportjába tartozik, amely támogatást kap az Európai Uniótól a politikai és gazdasági reformok bevezetéséhez, a jogállamiság elve alapján működő állami intézmények létrehozásához, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolásához. Ezért igazunk van, ha a politikai folyamatot és a demokratikus elvek tiszteletben tartását megfigyelés alatt tartjuk ebben az országban. Ez különösen fontos, ha figyelembe vesszük az Örményországban a Szovjetunió összeomlása óta zajló változásokat.

A kormányok nagyon gyakran kísérlik meg befolyásolni a sajtót, de amikor erőszakhoz és az erő alkalmazásához folyamodnak, akkor kivételes határozottsággal kell szembeszállni velük. A helyzet kivételesen bonyolult, amikor halálos áldozatok is vannak. Kategorikusan követeljük a szabadság helyreállítását, az eltérő nézetek tiszteletben tartását, valamint a demokrácia és a polgári jogok fenntartását. Elítéljük az erő alkalmazását és a demokratikus gyűlések, tiltakozások és demonstrációk erőszakos feloszlatását.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság különösen közelről figyeli a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos helyzetet Örményországban, amely – amint azt Önök is tudják – egyik partnerünk az európai szomszédságpolitikában.

A jereváni küldöttségünk közvetítőin keresztül követjük figyelemmel az eseményeket a tagállamokkal együtt és szoros együttműködésben az Európai Unió különleges képviselőjével, Peter Semnebyvel. A folyamat részeként szintén rendszeres kapcsolatban állunk a demokrácia és az emberi jogok terén tevékenykedő helyi és nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel.

A Jerevánban március 1-jén, a választást követően bekövetkezett tragikus eseményekkel kapcsolatban a Bizottság osztja a rendőrség és az ellenzéki tüntetők közötti – számos ember halálát előidéző – erőszakos összetűzések miatt érzett általános aggodalmat. A Bizottság ezért az események részletes kivizsgálására és a törvénysértőkkel szembeni eljárásra szólított fel. Az örmény kormányt is felszólítottuk, hogy haladéktalanul szüntesse meg a rendkívüli állapotot. A Bizottság meg van győződve annak fontosságáról, hogy valamennyi oldalnak tartózkodnia kell az erő alkalmazásától. Elvárjuk, hogy minden örményországi fél kötelezze el magát a politikai párbeszéd mint a nézetkülönbségek megoldására szolgáló eszköz mellett.

Ugyanekkor a Bizottság sajnálja, hogy a közelmúltbeli események árnyékot vetettek Örményország egyre pozitívabb előrehaladására, amelyet az európai szomszédságpolitika akciótervének végrehajtása terén ért el, különösen az emberi jogok és a demokrácia tekintetében. A politikai reformok végrehajtására és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó felhívás szerves része az Európai Unió és Örményország közötti partnerségnek, és a Bizottság ezért minden rendelkezésére álló eszközt fel fog használni annak érdekében, hogy teljes lendülettel való előrehaladásra buzdítsa az örmény hatóságokat ezeken a területeken.

Az EU és Örményország közötti ESZP akcióterv 2006-ban történt elfogadása révén egy olyan politikai eszközre tettünk szert, amellyel támogathatjuk a közös értékeinken alapuló elvek tiszteletben tartását. Szilárd meggyőződésünk, hogy az Örményországgal a partnerségi és együttműködési megállapodás és az ESZP cselekvési terv politikai rendelkezéseivel összhangban folytatott folyamatos párbeszéd valóban a leghatékonyabb eszköz az Európai Uniónak az emberi jogok és nemzetközi jog tiszteletben tartására vonatkozó üzenetei közvetítésére. Az együttműködési bizottság és az együttműködési tanács, illetve a parlamenti együttműködési bizottság éves ülései ezért különösen fontosak.

A Bizottság az Örményországnak nyújtott pénzügyi és gazdasági támogatás révén továbbra is határozottan hozzájárul a reformfolyamathoz. Az emberi jogok és a demokrácia területén zajló politikai reform támogatása továbbra is prioritás marad a 2007-2010 közötti időszakra vonatkozó nemzeti indikatív programban. A kétoldalú támogatásunk közel harmada – a kérdéses időszakban 98,4 millió EUR – az idevonatkozó projektek támogatására fordítódik majd. Még pontosabban, az Örményországgal kötött 2007. évi kétoldalú támogatási program az igazságügyi reform céljaira 18 millió EUR nagyságrendű pénzügyi támogatást tűzött ki. Biztos vagyok abban, hogy az Európai Parlament támogatni fogja ezt az erőfeszítésünket és legrendíthetetlenebb szövetségesünk lesz.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.