Elnök. − A következő téma a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a burmai helyzetről.

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban levő elnöke. − (SL) Az Európai Unió figyelemmel kíséri a burmai, illetve mianmari helyzetet. Aktívan támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek, elsősorban az ENSZ részéről, a demokrácia irányába történő átmenet felgyorsítására, a megbékélésre, és az ország fejlődésére irányulnak. Konzultációkat folytatunk az ázsiai partnereinkkel is a fenti kérdésekről. Fassino úr, a különleges megbízott, jelentést készített az Európai Parlament számára a burmai/mianmari helyzetről. Informálta a Parlamentet a Burmával szomszédos országokkal, és más, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez (ASEAN) tartozó tagországokkal folytatott egyezkedésekről is.

Amint tudjuk, az ENSZ különleges megbízottja, Gambari úr, március elején ellátogatott az országba. Ki kell hangsúlyoznom csalódottságunkat amiatt, hogy a látogatása nem járt kézzelfogható eredménnyel. Mindenekfelett az volt a benyomásunk, hogy a burmai hatóságok nem álltak készen a nemzetközi közösséggel való együttműködésre. Az Európai Unió azt szeretné, ha a hatóságok elfogadnák Gambari úr javaslatát a további politikai folyamatokat illetően. Az egész nemzetközi közösség egyetért a fenti javaslatokkal, amelyek nem túlságosan nagy horderejűek.

Az EU és Gambari úr azonos problémákra hívják fel a figyelmet. Ráadásul az EU rendszeresen kulcsfontosságú politikai üzeneteket küld Burmának/Mianmarnak. A fenti kulcsfontosságú üzenetek egyike az Európai Parlament által nemrégiben meghozott határozat az ország helyzetéről. Az üzeneteink középpontjában lényegében az áll, hogy csak a demokrácia hiteles és befogadó folyamata révén van lehetőség a megbékélésre, a stabilitásra, és a felvirágzásra. Ez az oka annak, amiért az Európa Unió nagy érdeklődéssel követi nyomon az ellenzék válaszát az alkotmányról hamarosan megtartandó népszavazásra.

Felhívjuk a hatóságokat, hogy a népszavazás előtt tegyék lehetővé az akadálytalan és nyílt vitát az alkotmányról, hogy hagyjanak fel a politikai aktivisták üldözésével, és vonják vissza azokat a jogszabályokat, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát. A jelenlegi helyzettől függetlenül, az Európai Unió nem vesztette el abbéli reményét, hogy a burmai hatóságok garantálni fogják a szabad és tisztességes népszavazást, és lehetővé teszik a nemzetközi megfigyelők jelenlétét. Készen áll arra, hogy támogassa a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének megfigyelőit.

Azon túlmenően, hogy felhívást intézünk a tisztességes népszavazás megtartására, felhívjuk Burmát a politikai foglyok szabadon bocsátására és a letartóztatások megszüntetésére. A Tanács csatlakozik az Európai Parlamenthez, és arra kéri Burmát, hogy ne hosszabbítsa meg Aung San Suu Kyi asszony házi őrizetét. Reméljük, hogy a jövőben Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez tartozó országok is támogatni fogják Gambari úr küldetését, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának álláspontját. Ezt az üzenetet diplomácia csatornákon, és a különleges megbízottunkon keresztül küldtük el.

Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának jövő heti ülésén az Európai Unió meg kívánja hosszabbítani a Burmával kapcsolatos Közös Álláspont érvényességét. Ily módon lehetővé válik, habár korlátozott formában, a humanitárius tevékenység, miközben a szankciók továbbra is érvényben maradnak. Felhívjuk a nemzetközi partnereket, hogy nyújtsanak több segélyt, mert erre sürgős szüksége van a burmai népnek. Az Európai Unió továbbra is folyósítani fogja a fenti segélyeket.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Ferrero-Waldner asszony nem tud részt venni ezen a találkozón. A Bizottság nevében én szeretnék néhány dolgot elmondani a burmai helyzetről.

Néhány héten belül, május 10-én, a burmaiakat megkérik arra, hogy fogadják el vagy utasítsák el az alkotmányt. Az Európa Unió és partnerei úgy vélik, hogy az alkotmány-tervezet készítése során nem vonták be eléggé a munkába az ország különböző politikai erőit és etnikai csoportjait. Ebben a folyamatban az uralmon levő junta a saját kénye-kedve szerint járt el.

Következésképpen az alkotmány azt írja elő, hogy a parlamenti tagok 25%-át a katonaság tagjai közül nevezik ki, míg a fennmaradó 75%-ot megválasztják. Lehetséges, hogy Aung San Suu Kyi is szavazhat a 2010-re tervezett választásokon, és még az is lehet, hogy jelölt lesz, bár úgy tűnik, hogy a rendszer meg kívánja akadályozni őt abban, hogy egyszer a Mianmari Köztársaság elnöke legyen. Kína, India, és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége némi befolyással bír: a legfőbb aggodalmuk az ország stabilitása, továbbá a kereskedelmi kapcsolatok és a befektetések.

A tapintatos kínai diplomácia segítségével Gambari úrnak, az ENSZ különleges megbízottjának, nem sikerült továbbvinni a politikai folyamatot, és azt mondta, hogy a gazdasági, társadalmi, és humanitárius kérdésekre fog koncentrálni.

A kézzelfogható projektek hiányában az Általános Ügyek Tanácsa április 29-én megvitatja azokat a lehetséges műveleteket, amelyeket az Európai Unió meg tud valósítani a burmai helyzet befolyásolása érdekében. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió célja az, hogy kiegyensúlyozott módon közelítsük meg a burmai kérdést, de mindenekelőtt objektív eredményeket szeretnénk elérni. 2007. november 19-én a Tanács elfogadta annak a közös álláspontnak egy változatát, ami új szankciókat vezetett be. Az EK szabályozás március 10-én lépett életbe, és éves felülvizsgálatára a hónap végén kerül sor.

Az Európai Unió szankciói tükrözik a demokrácia felé tett lassú előrelépés, a politikai foglyok őrizetbe vétele, és az alapvető jogok miatt érzett elégedetlenségünket. Ennek ellenére rendszeresen meg kell vizsgálni a szankciók hatásait annak biztosítása érdekében, hogy közvetlen hatást gyakoroljanak a rendszer tagjaira és az erőforrásaikra. A Bizottság segítség-nyújtási programokat dolgozott ki az általános együttműködési politika keretein belül, amelyek az egészségügyre, és az oktatásra koncentrálnak. Örömmel jegyzem meg, hogy az Európai Parlament, az ellenőrzési jogának fenntartásával, kifejezte támogatását a fenti intézkedések iránt.

Ez kiegészíti az ECHO humanitárius segélyét, melynek keretében segítséget kapnak a Burmával szomszédos országok, és a régióban élő burmai menekültek. Továbbra is támogatjuk Gambari úr küldetését. Az Európai Unió része a „Barátok Csoportjának”, ami New Yorkban összehozza az ENSZ Biztonsági Tanács öt állandó tagját, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének elnökét, Indiát, Japánt és Norvégiát, melyek mindegyike részt vesz a burmai helyzet nyomon követésében. Az EU Burmáért felelős különleges megbízottja, Fassino úr, kulcsszerepet tölt be Gambari úr küldetésének támogatásában. Ezt az információt szerettem volna átadni Önöknek Ferrero-Waldner asszony nevében.

  Geoffrey Van Orden, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a mai napon azért beszélünk a burmai helyzetről, mert az Európai Unió célzott szankcióit öt napon belül meg kell újítani, és a burmai hatóságok jó két hét múlva ki akarják erőszakolni a színlelt alkotmányukról tartott népszavazást.

Őszinte felhívást kívánunk intézni a burmai rendszerhez, hogy tegyen meg egy olyan lépést, ami egyszerre szolgálja a rendszer és a burmai nép érdekeit: hozza meg a szükséges lépéseket Burmának az országok nemzetközi közösségéhez való ismételt csatlakozás érdekében. A gyanús elszigeteltség politikáját Burma önálló állami létének szinte teljes ideje alatt kipróbálták, és csődöt mondott. Károkat okozott Burmának, és a burmai népnek.

1948-ban Burma volt a világ legnagyobb rizsexportőre, a világ teakfa termeléséből 75%-kal részesedett, és Burma volt a leggazdagabb állam egész Délkelet-Ázsiában. Úgy hittük, hogy a gyors fejlődés útját járja. Napjainkban az egy főre eső GDP alacsonyabb, mint Ruandában, illetve Bangladesben.

A burmai gazdaságnak sürgős szüksége van a nemzetközi pénzügyi intézmények segítségére, habár amióta Burma maga ellen fordult, és eltávolodott a demokráciától, az Ázsiai Fejlesztési Bank, a Világbank, és a Nemzetköz Valuta Alap, nagyon helyesen, elutasítják a további pénzügyi segélyek nyújtását. A burmai rendszer elutasító magatartása a külső realitások elfogadása terén azt eredményezte, hogy a világ országai gazdasági szankciókat léptettek életbe ellene.

Burmának barátokra van szüksége ahhoz, hogy megvédje nemzeti érdekeit a globális színtéren, de most még a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége is kijelentette, ismét nagyon helyesen, hogy többé nem védi meg a burmai hatóságokat a nemzetközi fórumokon.

A következőket mondjuk a burmai kormánynak: a világ nincs Önök ellen, ha Önök felhagynak azzal, hogy hátat fordítanak a világnak. Nem kell jobban félniük a nemzetközi közösségtől, mint amennyire a saját népüktől kell félniük. Nincs szükségük a világ kilencedik legnagyobb hadseregére és a világ tizenötödik legnagyobb katonai költségvetésére. Nem kell bunkerben élniük. Ismerjék fel az emberek demokratikus vágyait, hagyjanak fel a politikai elnyomással, és tegyék lehetővé az ellenzéki erők számára, hogy teljes mértékben, és szabadon részt vehessenek a megújult alkotmányozási folyamatban.

  Józef Pinior, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt fel kívánjuk hívni a burmai rendszert a következőkre: bocsássa szabadon a politikai ellenzéket, és a több mint 1800 politikai foglyot, beleértve a 2005-ben letartóztatott Aung San Suu Kyi-t, a ’88-as Generáció Hallgatóinak, és a Shan Nacionalista Ligának a vezetőjét, adjon számot a tavaly szeptemberi, a buddhista szerzetesek és demokratikus aktivisták által rendezett tüntetések óta bekövetkezett halálesetekről és eltűnésekről, beleértve az eltűnt szerzeteseket és apácákat is, biztosítsa, hogy az ENSZ burmai emberi jogi helyzetért felelős különleges megbízottja bejusson Burmába, és engedélyezze az ellenzéki politikai pártok tagjainak, hogy találkozzanak a különleges megbízottal.

Komoly aggodalmak merülnek fel az úgynevezett népszavazással kapcsolatban is: fennáll a veszélye annak, hogy a jelenlegi elnyomás körülményei között a népszavazás be fogja betonozni a folytatólagos katonai uralmat. Ugyanis a népszavazás bejelentésekor a kormány kiadta az 1/2008 számú rendeletet, ami megtagadja a vallási rendek tagjaitól a szavazás jogát, beleértve a szerzeteseket és az apácákat is. Hároméves börtönbüntetést is kilátásba helyez azok esetében, akiket „oktatáson, anyagok osztogatásán, poszterek felragasztásán, illetve a szavazásnak a szavazófülkékben, avagy a magán- vagy közterületeken bármilyen más formában történő megzavarásán rajtakapnak”.

Garanciákat kérünk a kormánytól arra, hogy független választási bizottságokat állítanak fel, megfelelő szavazási listát készítenek, megszüntetik a média hosszú idő óta fennálló korlátozását, engedélyezik a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságát Burmában, és visszavonják azokat az új rendeleteket, amelyek bűncselekménynek minősítik a népszavazásról folyó jogszerű vitát.

  Marco Cappato, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Barrot biztos úr, Ön utalt a kiegyensúlyozott megközelítésre. Meg kell mondanom, attól félek, hogy a megközelítés túlságosan szerény, mindenekelőtt azért, mert ennek a tisztelt Háznak tisztában kell lennie azzal az információval, miszerint az Európai Unió rendelkezik a demokrácia és az emberi jogok megvalósulását elősegítő eszközökkel.

Vannak új eszközök, és most már még csak engedélyt sem kell kérni egy ország diktatúrájától az alapok kifizetéséhez. Következésképpen vagy külső szemlélőként arról beszélünk, hogy mi történik, vagy olyan emberekként beszélünk a témáról, mint akik azon gondolkoznak, hogy mit lehetne tenni. Ha ez utóbbi a helyzet, tudnunk kellene – a mai napon -, hogyan osztjuk szét a fenti pénzalapokat, kiknek tudunk segíteni, hogyan juttatunk el az országba, és hogyan szerzünk az országról információt. Például, fontolóra kellene vennünk, hogyan költjük el, az ún. kábítószer elleni küzdelemre, a pénzt, azt a pénzt, ami Burmában közvetlenül a burmai rendszer kincses-ládájába vándorol, hogy ebből még jobban el tudja nyomni a népét, az ENSZ Hivatal jóvoltából. Nekünk, az Európai Unióban, szintén szembe kell nézni ezzel a problémával. Ami a népszavazást illeti, az elsődleges probléma nem az, ahogy említette, hogy nem vonták be kellőképpen az összes pártot: a népszavazás fedezékül szolgál ahhoz, hogy a rendszer még jobban tudja folytatni a polgári és emberi jogok féktelen megcsúfolását Burmában.

Azt szerettem volna elmondani a Tanács képviselőjének, Lenarčič úrnak, hogy mivel a szerzetesek erőteljes részt vállaltak az erőszakmentes küzdelemből, és még az életükkel is fizettek ezért a küzdelemért, úgy vélem, hogy az Ön bejelentése arról, hogy meg kívánja hívni a dalai lámát Brüsszelbe az Európai Unió tagállamaival folytatott, rendkívül szükséges, párbeszédre, szimbolikusan negatív hatást gyakorol – és már gyakorolt is – a burmai nép, és mindenekelőtt a szerzetesek, erőszakmentes harcára.

  Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, tavaly októberben a világ szemtanúja volt annak, hogy több ezer buddhista szerzetes, és közember Rangoon utcáin békésen tüntetett, és a burmai igazságtalan és erőszakos katonai rendszertől szabadságot és reformokat követelt. Az első demokratikus megmozdulás 1988-as véres elnyomása óta ez volt a legnagyobb kormányellenes demonstráció.

az UEN képviselőcsoport nevébenHa bárki is úgy gondolná, hogy a helyzet már nem tud rosszabb lenni annál, mint amilyen tavaly volt, akkor elég a tényeket megnézni: szegénység, élelmiszerhiány, folytatódó elnyomás, a politikai ellenzék megsemmisítése, az egyik Szaharov- és Nobel-díjas ismételt bebörtönzése, és az előtérbe kerülő alternatív nézetek folytatódó elnyomása és elfojtása.

Az Európai Unión belül ránk hárul az a kötelesség, hogy továbbra is azt az erőteljes támogatásunkról szóló üzenetet küldjük, amit 2007 szeptemberében küldtünk a Burmában kampányt folytató embereknek. Most egy olyan helyzettel állunk szemben, amelyikben népszavazásra bocsátják az új alkotmányt, és ezt az alkotmányt egyesek a demokrácia helyreállítása irányába tett következő lépésnek tartják, annak ellenére, hogy a parlamenti helyek egynegyedét a katonaságnak juttatja, hogy megtiltja Aung San Suu Kyi asszonynak, hogy a választáson jelültként induljon, mivel külföldihez ment férjhez, akiket a katonai juntának való teljes engedelmességre kényszerítenek.

Most már Kínát is be kell vonni abba a folyamatba, ami nyomást gyakorol a burmai juntára annak biztosítása érdekében, hogy az emberek számára megfelelő képviseletet biztosítsanak, de Bangladest és Thaiföldet is támogatni kell abban, hogy bátorítsák a burmai hatóságokat arra, hogy másképpen járjanak el. Meg kell sokszoroznunk az erőfeszítéseinket a szankciók és az erőteljes politikai akciók terén, nem csak európai, de világméretekben is, de különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Európai Unió minden tagállamának egy nyelvet kell beszélnie az ENSZ-ben ahhoz, hogy kellő nyomást lehessen gyakorolni a hatóságokra az ottani szinten megvalósítandó akciók realizálása érdekében.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, amint éppen most rámutattak, Burmában a humanitárius és emberi jogi helyzet romlik, és a következő Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a feladata, hogy ezt hangosan és világosan elismerje, és hogy újrafogalmazza az európai politikán belül megvalósított akciót.

Ami kezdetben pozitív jelnek látszott, vagyis a híres alkotmányozási reform, nagyon gyorsan durva Machiavelli-jellegű projektté lett. A katonaság jelenléte a kormányban ily módon hivatalosan is bekerül az alkotmányba, megsértve ezzel az összes nemzetközi normát, és távol tartva a megfigyelőket, miközben a jelenlegi rendszer ellenzői számára nem teszik lehetővé, hogy a választásokon képviseltessék magukat. Ez tiszta bohózat, ami által Burma egyre inkább a junta vaskezű uralma alá kerül.

El kell mondani, hogy ez az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szövetsége által megvalósított befogadó stratégia kudarcát jelenti Burmán belül és regionális szinten egyaránt. A megbízottunknak még csak Burmába sem sikerült bejutnia. Éppen ezért napjainkban a kettős stratégiánknak – szankciók/ösztönzők – hatékonyabbá és célirányosabbá kell válnia. Más szóval jobban, világosabban és rendszeresebben kell alkalmaznunk azokat a kritériumokat, amelyeket a meghatározott célkitűzésekkel együtt már szintén lefektetettünk.

A pénzügyi intézkedéseinknek teljes mértékben el kell szigetelni azokat a cégeket, amelyek kapcsolatban állnak a juntával, illetve amelyek,így vagy úgy segítenek a junta finanszírozásában, és azokat a hatalmon levő embereket is, akik nagyképűen más országokba járnak vásárolni és külföldi iskolákba küldik a gyerekeiket. Ugyanez áll a velük szemben életbe léptetett banki szankciókra is, amelyek jelenleg nem akadályozzák meg az európai bankokon keresztül történő pénzátutalást.

Ami a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét illeti, a szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalásokat lehetőségként kell értékelni annak biztosítására, hogy a szomszédos államok tartózkodjanak minden olyan stratégia alkalmazásától, ami ellensúlyozhatja a Burma ellen életbe léptetett szankciókat.

A második dolog az ösztönzőkkel kapcsolatos. Egyidejűleg támogatnunk kell az élet fenntartását az országban: humanitárius szinten, ami természetes, de politikai szinten is. Ez azt jelenti, hogy nyilvánosan el kell ítélni a burmai hatóságokat, érvénytelennek kell nyilvánítani a népszavazást, az alkalmazott módszereket és a demokrácia és emberi jogok európai eszköze által megvalósított projekteken keresztül, és elő kell segíteni a jogállamiság és az alapvető szabadságjogok megvalósulását. Ez egyben jelenti az emberi jogi tevékenységek támogatását és védelmét, küzdelmet a gyermek fegyveres frakciókba történő bevonása ellen, és a gyermekek védelmét az erőszaktól.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kérem, ne tartsanak fóbiásnak Kínával kapcsolatban csak azért, mert beszédeimben gyakran kritizálom Kína álláspontját. Ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy nem lehetnek kétségeink a burmai helyzettel és a kínai kormány jól-ismert felelősségével kapcsolatban, mivel Kína támogatja a Burmai Államtanácsot. Ráadásul ezek ugyanazok a felelősségek, mint amelyek Kínát Dárfúr, Tibet és a világ más olyan pontja kapcsán terhelik, ahol megsértik az emberi jogokat, és ebbe nem utolsó sorban beletartozik maga Kína is.

Ezután teljesen nyilvánvalóan én is csatlakozhatnék a többiekhez, és használhatnám a felháborodás, az iszonyat, és az elítélés kifejezéseket, amelyeket általában megtalálunk a határozatainkban, de én továbbra is borúlátó vagyok ezek hatékonyságát illetően. Támogatom a nyílt elítélést, és sajnálkozásomat fejezem ki amiatt, hogy 45 év alatt a burmai rendszer nem tudott előrelépést felmutatni az emberi jogok és a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása terén.

Hogyan is tudnám nem elítélni a burmai emberek politikai és etnikai elnyomását? Valójában ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy felidézzem – elsősorban – a karen nép esetét, akik több évtizede büszkén kitartanak az identitásuk védelmében, és ugyanilyen határozottan el szeretném ítélni az alkotmány körüli népszavazási mechanizmust, amit a rendszer rá akar erőltetni Burmára. Természetesen, hölgyeim és uraim, szentimentális szinten a határozat minden kijelentésével egyetértek, de mivel – mint általában – minden, amit az EU jogszabályok sugároznak, az érzések szintjén marad, úgy vélem, hogy ez teljesen hasztalan lenne. Amint a határozat kimondja, még a megújított, célzott szankciók sem hozták meg a kívánt eredményt.

Következésképpen, kétségtelenül érdemes felhívást intézni a szankciók szigorítása érdekében, de, mindenekelőtt, hasonló nyomást kellene gyakorolni az olyan államokra is, mint Kína, Oroszország, és India, annak érdekében, hogy a burmai rendszerre gyakorolt gazdasági és politikai befolyásuk következtében, működjenek együtt az Európai Unióval ezen a területen, és hagyjanak fel a fegyverek és a stratégiai erőforrások szállításával. Alapvetően szintén egyetértek azokkal a kérdésekkel is, amelyeket Flautre asszony rendkívül hathatósan fogalmazott meg.

  Hartmut Nassauer (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, néhány nap múlva a Tanács el fogja dönteni, hogy fenntartja-e a közös álláspontját Burmával kapcsolatban, és fenntartja-e a szankciókat. Burmában nem voltak lényegi változások a demokrácia, a jogállamiság, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása területén. Ott közel 2 000 politikai foglyot tartanak őrizetben. Az ellenzéki vezető, Aung San Suu Kyi már évek óta házi őrizetben van. Röviden, semmi ok nincs a szankciók enyhítésére.

Kétségtelen tény, hogy bejelentették az alkotmányról szóló népszavazást, és nyilvánosságra hozták az alkotmánytervezetet, de ez híján van minden demokratikus legitimitásnak. Nem kérték ki sem a nép, sem a demokratikus ellenzék véleményét. Az alkotmánytervezet tele van demokratikus hiányosságokkal. Abszurd dolog, hogy a parlamenti helyek egynegyedét a katonaságnak tartják fenn. Abszurd dolog, hogy kizárják azokat a jelölteket, akiknek külföldi házastársuk van, illetve külföldi állampolgárságú a gyermekük. Mindez a demokratikus fejlődés hiányát bizonyítja.

Mit kell tenni? Csatlakozom az előttem szólók által intézett felhívásokhoz, különösen nagyra becsült kollégám, Geoffrey van Orden megjegyzéseihez. Ugyanakkor azonban nem foglalkozhatunk a saját szakállunkra és egyedül a burmai kérdéssel. A kínaiak támogatása nélkül a junta nem lenne képes a túlélésre. Ezért a kínaiak is felelősséggel tartoznak azért, ami ott történik. Kína azért van jelen az országban, hogy betöltse a nyugat szankciói által keltett vákuumot, és learassa ennek hasznát. Ezért kell közeledni Kínához, ha változást szeretnénk látni a burmai helyzetben.

A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében levő kollégáimhoz is folyamodok. Tisztában vagyok azzal, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében levő barátaim minden, Mianmarral kapcsolatos megjegyzést a belügyeikbe való beavatkozásnak tartanak, de tisztában vagyok azzal is, hogy a mianmari helyzet kényelmetlen számukra. Azt üzenem nekik, hogy Mianmar megtépázza a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéről alkotott képet a világban, ezért a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének is nyomást kell gyakorolnia.

  Richard Howitt (PSE). – Elnök úr, örömmel üdvözlöm a Tanács és a Bizottság ma délutáni nyilatkozatait, de mivel a tavalyi demonstrációkat követően 700 politikai foglyot tartanak őrizetben, és Than Shwe tábornok nem volt hajlandó találkozni az ENSZ különleges megbízottjával, a közös álláspontok megújítása hat hónap elteltével szükségszerű, ámde nem elegendő. Miért nem terjesztjük ki a szankciókat az olajra és a gázra, ahonnan a rendszer legfőbb támogatása származik? Ha az Amerikai Egyesült Államok szankcionálják a finanszírozást és a banki tevékenységet, megtagadva ezzel a rendszertől a külföldi fizetőeszközöket, miért nem jár ugyanígy el az Európai Unió? Milyen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a humanitárius segélyek eljussanak kelet-Burmába, ahol a jelentések szerint 3 000 falut a föld színével tettek egyenlővé, és ahol az európai segélyszervezetek készen állnak a cselekvésre? A buddhista szerzetesek a „nem” szót írták fel a kolostoraik falára, hogy üzenjenek a burmai civileknek a májusi alkotmányozással kapcsolatos népszavazás ügyében. Az Európa által Burma számára küldött üzenetnek is harsogó „nemnek” kell lennie a diktatúrára, és „igennek” a demokráciára.

  Pierre Schapira (PSE). – (FR) Elnök úr, már hat hónapja, hogy a rangooni demonstrációk révén a világ tudomást szerzett arról, hogy Burmában rendszeresen megsértik az emberi jogokat.

Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy a nemzetközi közvélemény már megfeledkezett erről a válságban levő országról. Az a helyzet, hogy kitartóan támogatnunk kell a burmai népet, és következetes, hosszú távú stratégiát kell alkalmaznunk annak érdekében, hogy végre tiszteletben tartsák a demokráciát, a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési szabadságot, és a vallásszabadságot.

A diplomáciai nyomás ellenére, az – és erre emlékeztetni szeretném Önöket - 1990-ben Szaharov-díjjal kitüntetett Aung San Suu Kyi példa nélkül álló akciója ellenére, a nemzetközi civil társadalom erőfeszítései ellenére, a helyzet nem javult, hisz mivel nincs szavazati joguk, 400 000 buddhista szerzetes nem tud majd részt venni a népszavazáson.

Ez az elfogadhatatlan helyzet azt mutatja, hogy az eddig alkalmazott nyomás elégtelen. Ki kell terjeszteni a burmai rendszer ellen bevezetett szankciókat, és a lakosság helyett a politikai elitet kell célba venni.

Mindenekelőtt azt remélem, hogy az Európai Unió szankciói erőteljesebbek lesznek. A téma ismertté tétele érdekében azt kérem, azt kérjük, hogy Aung San Suu Kyi – aki megtestesíti a harcot – számára tegyék szabaddá az összes európai fővárost, bizonyítva ezzel azt az elhatározott szándékunkat, hogy szeretnénk, ha Burmában az emberi jogok és a szabadság megvalósulását hatékonyan támogatnák.

  Katrin Saks (PSE). – (ET) Amikor reggelente belépek a Parlament épületébe Brüsszelben, Aung San Suu Kyi néz le rám egy nagy plakátról a szomorú szemeivel, és be kell vallanom, hogy minden reggel zavarba ejtően erélytelennek érzem magam.

Az általunk szinte egyhangúlag elfogadott határozatoknak nincs semmi hatásuk. Ma, amikor hallgattam a Bizottság és a Tanács képviselőinek a felszólalását, észrevettem a retorikát: „Reméljük, azt szeretnénk, úgy véljük, attól tartunk”. Nem lehet, hogy ez túlságosan tétova magatartás egy ilyen rendszerrel szemben? Egyértelműen egy nyelvet kell beszélnünk, és azt a korábbinál jóval erőteljesebben.

Hogyan folytassuk? Mindig visszatérünk a gazdasági szankciókhoz. Véleményem szerint ugyanakkor ez az egyetlen módja a rendszer befolyásolásának; természetesen nagy figyelemmel kell nyomon követnünk azt, hogy hová kerül a fejlesztési segélyünk. Az általunk adott pénzt a burmai társadalomban megvalósuló specifikus reformoktól kell függővé tenni.

  Ana Maria Gomes (PSE). – Elnök úr, jártam Burmában, és láttam azt a nyomort és elnyomást, amiben a burmai nép él. Szégyenteljes módon Európa nem tett eleget a burmaiak – a bátor szerzeteseik, a politikai foglyaik, bátor vezetőjük, Aung San Suu Kyi – megsegítése érdekében ahhoz, hogy szabadok legyenek, és megszabaduljanak a junta elnyomóitól.

Európa nem tett eleget a befolyásos szomszédok, így Thaiföld, Malajzia, Szingapúr és különösen Indonézia mozgósítása érdekében ahhoz, hogy támogassák az emberi jogokért és a demokráciáért harcolókat Burmában.

Európa nem tett eleget Kína és India presszionálása terén ahhoz, hogy ezek az országok hagyjanak fel a burmai elnyomók különböző módokon történő támogatásával. Európa nem tett eleget annak érdekében, hogy megakadályozza és megbüntesse azokat az európai vállalatokat, így a francia Total céget, amelyek továbbra is üzletelnek Burmával, segítve ily módon annak a kábítószermaffiának és azoknak az elnyomóknak a pénzelését, akik a burmai juntát alkotják. Európának most kell cselekednie, és el kell utasítania a népszavazási bohózatot.

Barroso úrnak, és a biztosainak, akik a mai napon indultak el Pekingbe, határozottan és világosan kell beszélniük Burmáról és Peking felelősségéről és a szomorú állapotokról. A Tanács jelenlegi és a következő elnökségének határozottan kell fellépni ahhoz, hogy a burmai nép helyzetében változás álljon be, nevezetesen, szigorúan alkalmazni kell az elfogadott szankciókat, és nyomást kell gyakorolni az ENSZ Biztonsági Tanácsára a burmai elnyomók elleni fellépés érdekében.

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, ennek a Háznak immáron szokásává válik a határozatok meghozatala, olyan határozatoké, amelyek zömében teljes mértékben hatástalanok. Hasonlóképpen, hozzá vagyunk szokva a szankciók alkalmazásához, melyek szintén teljesen hatástalanok, mivel nem azokat célozzák meg, akik tényleg felelősek a dolgok megváltoztatásáért, hanem az egyszerű embereket, mint a jelen esetben is, akiknek ily módon csak még nyomorúságosabbá tesszük az életét.

Már említették, hogy ebben az esetben az igazi bűnös Kína. Kína ellen léptettünk életbe bármilyen szankciót is? Nem! Az Európai Unió piacát elöntik az olyan hibás termékek, amelyeket Kínától vásárolunk. Kína ellen miért nem alkalmazunk szankciókat annak érdekében, hogy lássuk, ezek milyen hatást gyakorolnak a burmai helyzetre?

  Colm Burke (PPE-DE). – Elnök úr, ebben a témában egyetértek a kollégáimmal. Nem csak arról van szó, hogy az elmúlt hónapokban ott nem történt semmi változás, de nem volt változás az elmúlt 50 évben sem.

Naponta megsértik az emberi jogokat. A vallási csoportosulások csak akkor vonulnak az utcára, ha úgy vélik, hogy az országgal valami alapvető baj van. Több hónappal ezelőtt szemtanúi voltunk annak, hogy a szerzetesek kivonultak az utcára, mert úgy hitték, hogy így átmegy az üzenetük. A junta reakciója más volt: gondoskodtak arról, hogy az utcai tüntetéseket azonnal leállítsák és elfojtsák, és a megmozdulásokat követő mészárlások felháborítóak voltak. És ez a kormány továbbra is hatalmon van.

A legfőbb bűnösök ebben az esetben a Burmával üzletelő cégek és országok: azok, amelyek fegyvereket szállítanak az országba, illetve megvásárolják a termékeit. Egyetértek a kollégáimmal abban, hogy sokkal kezdeményezőbb módon kellene Kínát rákényszeríteni arra, hogy Burma kapcsán a korábbitól eltérő utat járjon. Ez az egyetlen módja annak, hogy változást idézzünk elő. Nekünk is akcióba kell lépni, és beszélnünk kell azokkal az európai vállalatokkal, amelyek segítő kezet nyújtanak ennek a juntának. Ha nem lépünk mi magunk is akcióba, nagyon nehéz lesz kikényszeríteni a változást a többi országban. Támogatom ezt a határozati indítványt.

  Jim Allister (NI). – Elnök úr, Burma az egyik olyan téma, aminek következtében, nagyon helyesen, rengeteg levél érkezik az Európai Parlamenti képviselők internetes postaládájába.

Sok párhuzamot látok Burma és Zimbabwe között. Korábban mindkét országban virágzott a gazdaság. Aztán mindkettő áttért a demokráciáról az elnyomásra, és mindenre, ami ezzel együtt jár: az alapvető szabadságjogok megtagadására, szélsőséges szegénységre és elnyomó katonai rendszerre.

De párhuzamot látok az Európai Unió a burmai és a zimbabwei helyzetre való reagálásaiban is. Őszintén meg kell mondanom, hogy a reagálás mindkét esetben túlságosan szégyenlős. A mai napon mind a Bizottság, mind a Tanács képviselői felszólaltak, de mit is mondtak nekünk? Nagyon, nagyon keveset.

Én azt mondom, hogy sokkal erőteljesebbnek kell lennünk. Meg kell erősítenünk mind a gazdasági, mind a többi szankciót, és rendes, teljes körű fegyverzet-embargót kell életbe léptetnünk. Ott kell nyomást gyakorolnunk, ahol minden valószínűség szerint az, a legnagyobb hatást váltja ki: azoknak a rendszereknek, azoknak a szimpatizánsoknak, mint például Kína az esetében, amelyek támogatják ezt a juntát. És csak aztán érhetünk el változást, különösen, ha azokkal foglalkozunk, akik semleges magatartást tanúsítanak a katonai juntával szemben.

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban levő elnöke. − (SL) Már említettem, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa a következő ülésén megvitatja a burmai kérdést, és valószínűleg valamilyen következtetést is levonnak. Ezzel a témával majd a későbbiekben foglalkozom, mert előbb néhány megjegyzésre szeretnék reagálni.

Cappato úrral kezdem. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezidáig a Tanács még soha nem tárgyalt arról a lehetőségről, hogy meghívjuk a dalai lámát egy, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsával közösen tartott megbeszélésre. De azt sem hiszem, hogy ilyen találkozóra valaha is sor kerül. Ha sor kerülne rá, akkor Tibet, és nem Burma lenne a téma, és jelenleg ez utóbbiról vitatkozunk. Ugyanakkor azonban a következőt szeretném elmondani: A tibeti helyzet javításához nem annyira az Európai Unió és a dalai láma, hanem inkább a kínai hatóságok, és a dalai láma közötti párbeszédre van szükség. A szlovén elnökség ez ügyben már több felhívást intézett.

Most pedig néhány szót szeretnék szólni az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának következő üléséről. Azt várjuk a Tanácstól, hogy levonja a következtetéseket, és döntést hozzon arról, hogy ismét mélységes aggodalmát fejezi ki a burmai helyzet miatt, és felhívást intéz a burmai hatóságokhoz, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a legitim polgári hatalomra való átmenet, és a nemzeti megbékélés érdekében. Azt is elvárjuk a Tanácstól, hogy felhívást tegyen egy nyílt vita megrendezése érdekében a népszavazásról, amit szabadon és tisztességesen kell megtartani. Ráadásul, amint Flautre asszony is említette, azt várjuk a burmai hatóságoktól, hogy a népszavazás felügyelete érdekében hívjanak nemzetközi megfigyelőket az országba.

Nincs kétségem afelől, hogy a Tanács felhívást fog intézni a politikai fogva tartottak azonnali szabadon bocsátása érdekében, amint erre Howitt úr is rámutatott. Azt sem kétlem, hogy ezzel párhuzamosan követelni fogja Aung San Suu Kyi asszony szabadon bocsátását is. Azt is elvárjuk, hogy a szankciók, amelyek, ahogy Van Orden úr nagyon helyesen megjegyezte, hamarosan lejárnak, további 12 hónappal meghosszabbításra kerüljenek a helyzet függvényében történő, bármely időpontban megvalósuló módosítás, vagyis a szigorítás, illetve enyhítés lehetőségének fenntartásával.

Ami a fegyvereket illeti és válaszul Romagnoli úrnak, az Európai Unió megtiltotta mindennemű fegyver, illetve fegyverzethez kapcsolódó anyag exportját Burmába. Ez részét képezi az Európai Unió szankcióinak és azt várjuk, hogy a szankciók rendszerével, illetve mechanizmusával együtt ez is meghosszabbításra kerüljön. Megpróbáljuk elérni, hogy más tagállamok is csatlakozzanak hozzánk ezen a téren.

Végezetül, hozzá szeretném még tenni, hogy mondhatnánk azt is, ahogy Flautre asszony mondta, hogy az ENSZ burmai stratégiája kudarcot vallott. De azt is mondhatnánk, hogy eddig még nem járt sikerrel. Én inkább az utóbbi kijelentésre hajlok.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, nagy figyelemmel hallgattam a megjegyzéseket, amelyek azt a tényt tükrözik, hogy Burmának még nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy eljusson a demokrácia felé vezető útra. És ezzel mindannyian teljesen tisztában vagyunk. Tovább kell folytatnunk a politikánk megerősítését, és ebből a szempontból rá szeretnék mutatni arra, hogy nemrégiben megszigorítottuk a burmai rendszert és elsősorban a burmai vezetőket megcélzó szankcióinkat. A Tanács jelenleg vizsgálja a szélesebb körű pénzügyi szankciók bevezetésének a lehetőségét.

Hozzá szeretném még tenni, hogy ami a politikai foglyokat illeti, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa számára április 29-én lehetőség nyílik arra, hogy ismét üzenetet küldjön a rendszernek arról, hogy vessen véget a megfélemlítéseknek és a bebörtönzéseknek. Teljes mértékben elkötelezettek vagyunk amellett, hogy továbbra is fenntartjuk szolidaritásunkat Aung San Suu Kyi asszonnyal. Rá szeretnék mutatni arra, hogy nem tudjuk közvetlenül felvenni vele a kapcsolatot, de pártjának tagjaival közvetlen kapcsolatban állunk.

A szankciókon kívül, Önök közül néhányan, érthetően, említették a szomszédos országokkal való együttműködés kérdését, ami segíthet bennünket a burmai rendszer befolyásolásában, és Ferrero-Waldner asszony ezen a héten Kínában fel fogja vetni a burmai kérdést. A Bizottság közeledett a thai kormányhoz is, miközben Indonézia új kezdeményezést készül tenni. Ugyanakkor azonban Önöknek teljesen igazuk van abban, hogy hangsúlyozzák a régió többi országa által végrehajtott akciók fontosságát is.

Most pedig rátérek a lakosság megsegítésének a kérdésére. A burmai népnek most meg kell fizetnie az árat azért a politikai stagnálásért, amit a vezetők okoztak az országban. Ami Európát illeti, az elítélés és Mianmar egyszerű elszigetelése nem elegendő. Rá szeretnék mutatni arra, hogy amikor segítséget nyújtunk, akkor megpróbálunk minden lehetőséget megragadni annak hangsúlyozására, hogy ez a segítség csak akkor lesz olyan hatékony, ahogy mi reméljük, ha a rendszer megvalósítja a felelősségteljes kormányzást.

Elsősorban Cappato úr fejezte ki aggodalmát a nemzetköz segélyek nyomon követése miatt. Ki kell emelnem, hogy a nemzetközi segélyeket az ENSZ ügynökségei és a nem kormányzati partnerek folyósítják, és meg kell mondanom, hogy nagyon szoros figyelemmel kísérjük ezeket. Abban azonban igaza volt, hogy felvetette ezt a kérdést.

Ezért úgy vélem, hogy mi a lehető legerőteljesebb nyomást kívánjuk gyakorolni annak biztosítása érdekében, hogy Burma gyorsabb elmozdulást mutasson a demokrácia felé. Ugyanakkor azonban biztosítanunk kell azt is, hogy a burmai népnek ne kelljen még többet szenvednie a teljes elszigeteltség következtében, mivel, valószínűleg, nem ez a megfelelő válasz.

  Elnök. − A vita lezárásaként az eljárási szabályzat 103. cikkének (3) bekezdése értelmében hat határozati indítványt kaptam. ⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. április 24-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  James Nicholson (PPE-DE), írásban. – Őszintén üdvözlöm ezt a határozatot, mely bizonyítja a Parlament folytatódó aggodalmát a burmai helyzet miatt. Felelősségünk annak biztosítása, hogy a fenti országban az események „nem kerülnek ki a látókörünkből”.

Jól ismert tény, hogy a bőséges erőforrások és a termékeny talaj ellenére Burma továbbra is a világ legszegényebb országai között van. Jól ismert tény az is, hogy a katonai junta a felelős az emberi jogok sorozatos megsértéséért, beleértve a rendszer ellen tiltakozó buddhista szerzetesekkel való brutális bánásmódot.

A legutóbbi fejlemények, nevezetesen a katonai junta azon szándékának tükrében, hogy kikényszerítsen egy teljesen demokráciaellenes és jogszerűtlen alkotmányt, épp itt az ideje annak, hogy az Európai Unió minden befolyását latba vesse a helyzet javítása érdekében.

Lejárt az ideje annak, hogy a burmai helyzetről egyszerűen csak vitát rendezünk a nemzetközi fórumokon. Az ENSZ és a burmai hatóságok közötti tárgyalások teljesen hatástalannak bizonyultak. Sürgős szükség van a junta és a hozzá kapcsolódó üzleti körök elleni célzott szankciók életbe léptetésére.

Teljes mértékben támogatom ezt a határozatot, ami felhívja a Tanácsot, hogy szélesebb körű és szigorúbb szankciókat vezessen be a burmai katonai rendszerrel szemben. Ebből a szempontból őszintén remélem, hogy szavainkat tettek követik.