Elnök. − A következő napirendi pont az Alexander Radwan által a Gazdasági és Monetáris Bizottság megbízásából készített, a nemzetközi beszámolókészítési standardokról (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) irányításáról (2006/2248(INI)) szóló jelentés (A6-0032/2008).

  Alexander Radwan, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony! Az előttünk lévő jelentés témája első ránézésre rendkívül technikai jellegűnek tűnhet. A jelentés az Európai Unióban és világviszonylatban különösen a kis- és középvállalkozásoknál alkalmazott, úgynevezett számviteli standardokkal foglalkozik. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy ez egy olyan téma, amelyet most megvitatunk az Európai Parlamentben, és aztán több év is eltelik, mire jelentkezik a hatása a gazdaságban és a hétköznapi emberek életében. Ezen a ponton tör ki majd a kiáltás, hogy senki nem tudja, honnan származnak ezek a standardok, és ki a felelős értük. Azt sem fogja senki sem tudni, hogy miért kell ezeket alkalmazni.

Az a cél, hogy egységes globális számviteli standardok jöjjenek létre, különösen a részvénytársaságok vonatkozásában. Mi ezt a célkitűzést támogatjuk. Ezzel kapcsolatban azt az érvelést hallhatjuk, hogy „minőségi standardokra” van szükségünk, és ez a Tisztelt Ház az egyetlen olyan fórumnak tartja magát, amely felhatalmazással rendelkezik arra vonatkozóan, hogy meghatározza ezeket a minőségi standardokat. Ezekben az időkben azonban, amikor a pénzügyi piacokon zűrzavar tapasztalható, megdöbbentő azt hallani, hogy ugyanazok az emberek, akik korábban a „valós érték” elve mellett érveltek, most kétségbe vonják ezt az elvet és azt a kérdést is felteszik, hogy a „market-to-market” megközelítésnek van-e még értelme, ha már nincs piac. Ugyanazok az emberek, akik kiengedték a szellemet a palackból, most azt kérdezik, hogy jó úton járunk-e.

Kizárólag azok az emberek felelősek ezekért a standardokért, akik ennek a londoni magánszervezetnek az irodáiban ülnek, akiket a szabványok kialakítása során tagadhatatlanul befolyásol az, hogy munkájuk legyen. Ezért a jelentésem, amelyről ma szavazunk, nem csupán a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatást vizsgálja, hanem azt az alapvető kérdést is, hogy ki és kinek készít szabályokat, valamint hogy ki felügyeli a szabályok alkalmazását.

Az első, amivel foglalkoznunk kell, az irányítás kérdése: mennyire átlátható ez a szervezet? Más szavakkal: mennyire átlátható a finanszírozása? Természetesen vannak rejtett érdekek. E bizottság tagjai, akik átláthatóságot követelnek, és mindig átláthatónak próbálják bemutatni a piacot, legalább egy csöppnyi erőfeszítést tehetnének, hogy megfeleljenek a piacra vonatkozóan általuk megállapított átláthatósági követelményeiknek! Eddig az a benyomásom, hogy ez a szervezet a rendelkezésére álló minden eszközzel küzd az átláthatóság bármely formájának elkerülése ellen.

Ki dönt a finanszírozásról és az adott álláshelyeket betöltő személyek kiválasztásáról? Milyen alapon jelölik ki az egyes embereket? A regionális egyensúlyról van szó? Az ágazatok közötti egyensúlyról van szó? A jelenlegi projekt a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-t érinti, tehát illendő megkérdezni, ki képviseli a kis- és középvállalkozásokat. Ki ismeri a kis- és középvállalkozásokat? És még egy dolog: tulajdonképpen miért pont most szerepel a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS a napirenden? Ki határozza meg a napirendet?

McCreevy biztostól és Sir David Tweedie-től is többször megkérdeztük az évek során, hogy valójában miért is csináljuk ezt. Több év után most már tudjuk, hogy Európában miért is vitatjuk meg a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-t: Dél-Afrika és Brazília kérésére. Milyen csodálatos válasz! Nagyon jól tudjuk, hogy mindezek középpontjában nem Dél-Afrika vagy Brazília áll, hanem az európai piac, sok pénzt lehet szerezni, ha a KKV-knek be kell vezetniük valami ehhez hasonlót. Tehát az irányítással kapcsolatban ezek a kérdések forognak kockán – és sor került bizonyos pozitív, kezdeti lépésekre.

De valamennyi, a jövőben létrehozandó szervet annak megfelelően kell értékelni, hogy azok az emberek, akik ehhez a felügyeleti szervezethez tartoznak, és akiknek politikai szinten a szervezettel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk – és közéjük tartozhatna a Bizottság egyik tagja is – rendelkeznek-e majd az új fejlemények alakítására vonatkozó hatáskörrel is. Az nem elegendő, hogy egyszerűen értesüljenek a javaslatokról.

Egyik célunk a konvergencia elérése. Vigyáznunk kell azonban, hogy a konvergencia értelmezése nehogy kikerüljön Európa befolyása alól, és nehogy a SEC értelmezése váltsa fel. Ma Európában elég jól ismerjük az amerikai tőzsdefelügyelet működésének módját. Nem lehetünk olyan naivak, hogy a felügyeletet az amerikaiakra hagyjuk. Ezért azt szeretnénk, amit már kértünk: az IFRS olyan legyen, ahogy azt Európa értelmezi, és nem olyan, ahogy azt ez a testület megszabja.

Ebben a kérdésben a kis- és középvállalkozások érintettek, és őszintén meg kell mondanom, hogy a mára előterjesztett elképzelések túl bonyolultak és nehezek. Ezenkívül az önkéntes megközelítés alkalmazásától is óvnék. Ma bajor népviseletbe öltöztem, és most egy régi jó bajor kifejezés jut eszembe, a „hinterfotzig”, amely valami olyasmit jelent, hogy „kerülő úton”. Minden tagadás és beleegyezés ellenére nagyon jól tudjuk, hogy a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-t kerülő úton, néhány tagállamon keresztül fogják bevezetni az európai piacra. Akkor majd ugyanazokat a hangokat fogjuk hallani, amint egységes standardokat követelnek, és – pusztán azért, mert adódik egy piaci lehetőség – elkezdik ráerőltetni a piacra standardjaikat, amelyek túl bonyolultak, amelyeket senki sem ért és senki sem akar. Itt arról van szó, hogy a kisebbség próbálja rákényszeríteni az akaratát a többségre globális szinten, és ez elfogadhatatlan!

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak, és különösen az előadónak, Radwan úrnak azért a figyelemre méltó munkáért, amelyet ezzel az átfogó jelentéssel kapcsolatban végeztek.

A jelentés fontos kérdéseket vet fel az európai, sőt a globális tőkepiacok jövőbeni alakulása tekintetében. Rövid felszólalásomban nem tudok foglalkozni a jelentésben felvetett valamennyi kérdéssel. Ezért engedjék meg, hogy három részletre helyezzem a hangsúlyt. Az első az irányítás kérdése; a második az EU-nak a Nemzetközi Számviteli Standard Testület, az IASB tevékenységében való közreműködése; a harmadik pedig a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó számviteli standard kidolgozásával kapcsolatos projekt.

Az IASB irányításával kapcsolatban a jelentés helyesen emeli ki azt, hogy közös célunk, hogy minőségi globális számviteli standardokat dolgozzunk ki. Az EU által hozott döntés, miszerint a tőzsdén jegyzett vállalatoktól meg kell követelni a nemzetközi számviteli standardok alkalmazását, egy bátor és a jövő felé irányuló lépés volt az említett cél elérése érdekében. Az általánosan elfogadott, egységes számviteli standardok jelentős előnyt biztosítanának vállalataink, tőkepiacaink és a gazdaságunk számára.

Folytonosan törekednünk kell annak biztosítására, hogy a nemzetközi számviteli standardok a változó gazdasági környezetben is időszerűek maradjanak, és hogy kiegyensúlyozottan valamennyi érintett érdekét képviseljék. Annak biztosítása érdekében, hogy ezek a feltételek folyamatosan teljesülhessenek, kiemelt feladatként három területen kell előrehaladást elérni.

Először is fokozni kell a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság Alapítvány (IASCF) elszámoltathatóságát, különösen a hatóságok felé. Az utóbbiaknak tevékeny szerepet kell játszaniuk a vagyonkezelők kiválasztásában és kijelölésében. E tekintetben az általam, valamint partnereim, az egyesült államokbeli SEC, a japán FSA és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által tavaly novemberben előterjesztett javaslat az Ön jelentésében helyesnek tartott irányba mutat.

Másodszor, meg kell vizsgálnunk, hogyan fejleszthetjük az IASB tematizációs eljárását. Különösen azt a folyamatot kell nyitottabbá és átláthatóbbá tenni, amely során meghatározzák a prioritásokat.

Harmadszor, az IASB eljárását meg kell erősíteni főleg annak biztosítása révén, hogy az elfogadásuk előtt a standardokat teljes körű hatásvizsgálatnak kell alávetni.

A jelentés konstruktív javaslatokat tesz az említettekkel és a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban. Az IASCF alapszabályának közelgő felülvizsgálata lehetőséget kínál a szükséges reformok végrehajtására. A bizottság a Tisztelt Házzal, a tagállamokkal és a nemzetközi partnereinkkel konzultálva fogja véghez vinni a reformokat.

Most pedig térjünk át az EU-nak az IASB tevékenységéhez való hozzájárulására. A jelentés azt állítja, hogy az EU-nak meg kell erősítenie kapacitásait, hogy a számviteli kérdésekkel kapcsolatos nézeteit nemzetközi szinten is hangoztathassa. Ezzel egyetértek. Elsősorban olyan eszközöket kell keresnünk, amelyek biztosítják, hogy az európai érdekeltek nézeteit, különösen az IASB tematizációs eljárásában való kezdeményező közreműködést, még inkább kellő időben és következetesebben lehessen az IASB elé terjeszteni.

Ezt én inkább fejlődési, és nem forradalmi folyamatnak tekintem. Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoportra kell támaszkodnunk, és én hajlandó vagyok arra, hogy sürgősségi kérdésként kezeljem ezt az ügyet, beleértve azt a lehetőséget, hogy egy ilyen struktúra támogatásához a közösségi költségvetésből használjunk fel pénzeszközöket.

Egyértelműen és félreérthetetlenül figyelmeztetnem kell azonban valamire. Ez a struktúra semmiképpen nem válik egy kezdetleges európai standardkialakítóvá, és nem lehet kérdés a nemzetközi számviteli standardok európai értelmezésének kidolgozása. Európának továbbra is a globálisan elfogadott egységes számviteli standardok felé való előrehaladás részét kell képeznie, és ez így is lesz. Bármi más ártana a vállalataink és tőkepiacunk nemzetközi versenyképességének.

Most pedig térjünk rá az IASB-nek a KKV-kre vonatkozó számviteli standard kidolgozására irányuló projektjére, és engedjék meg, hogy annak kijelentésével kezdjem, hogy a Bizottságnak jelenleg nincs jogalapja e standard jóváhagyásához. Másfelől soha nem vállaltunk arra vonatkozó kötelezettséget, hogy átveszünk az IASB által létrehozott akármilyen standardot. Csak akkor vennénk át, ha valóban meg lennénk győződve arról, hogy az IASB olyan standardot hoz létre, amely megfelel az európai felhasználók érdekeinek.

Az IASB még nem véglegesítette projektjét. Ebben a szakaszban azonban egyértelműek a Bizottság nézetei. Az IASB által közzétett jelenlegi nyilvános tervezet túl bonyolult ahhoz, hogy megfelelő számviteli keretet biztosítson az európai KKV-k, különösen a kisebb vállalkozások számára. Mi továbbra is a KKV-kre vonatkozó szabályozási keret egyszerűsítésére helyezzük a hangsúlyt, beleértve a számvitel területét is.

  Klaus-Heiner Lehne, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az IAS-rendszernek a nagy, tőzsdén jegyzett, az egész világon működő vállalatok esetében van értelme. Ezért határoztunk úgy az utolsó parlamenti ciklusban a Jogi Bizottság javaslatával kapcsolatban, hogy elfogadjuk az IAS-rendeletet.

Az alapvető cél – ahogy azt Alexander Radwan is elmondta – valóban a konvergencia megvalósítása volt, legalább az Amerikai Egyesült Államokkal, és lehetőség szerint világviszonylatban. A rendszernek nincs értelme a kis- és középvállalkozások esetében, mert rendszerint nincs szükségük nemzetközi pénzügyi piacokra, a Wall Streetre és a többire. Már csak ezért az egy okért is nagyon vitatható, hogy szükség van-e a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS kidolgozására.

Ezenfelül – és úgy gondolom, hogy McCreevy biztosnak teljesen igaza van ebben – a jelenlegi javaslat, semmi több, mint – akárhogy is nézzük – a rendkívül komplikált nemzetközi standardok lecsupaszított változata, amelyek egyáltalán nem felelnek meg az európai kis- és középvállalkozások struktúrájának. Különösen alkalmatlanok a családi vállalkozások szempontjából, amelyeket a tulajdonosok már több generáción keresztül irányítanak; amelyeket már saját tulajdonként leírtak; és amelyekben a valós értékkel kapcsolatos szabályok alkalmazása pusztán a kapzsiságra ösztönözne, és végül is igencsak veszélyeztetheti a vállalkozások túlélési esélyeit.

Másrészt realistának kell lennünk. Végül is, az európai kis- és középvállalkozásokra vonatkozó számviteli standardokkal kapcsolatos kérdés nem mentes a harmonizációra irányuló nyomás bizonyos formáitól. Azt szeretnénk, hogy legalább az egységes piacon belül valósuljon meg az összehasonlíthatóság. Tehát úgy gondolom, fontos, hogy komolyan megfontoljuk, miként dolgozzunk ki európai alternatívákat a londoni javaslatokra abból a célból, hogy e területen is nagyobb mértékű szabványosítás alakuljon ki, de olyan szabványosítás, amely ésszerű és megfelelő a KKV-k számára, valamint amely rövid távú helyett inkább hosszú távú értékelésre szolgál.

Szeretnék még egy újabb kérdést felvetni az IAS-szervekkel kapcsolatban. E tekintetben fennáll egy valós probléma, amelyet Alexander Radwan röviden ismertetett. Lehet bizonyos földrajzi egyensúly, viszont nincs egyensúly a gazdasági súly tekintetében. Európa messze a legnagyobb gazdasági blokk és a legnagyobb régió, ahol az IAS-szabályok érvényesek. Ezért ezzel arányos beleszólással kell rendelkeznünk, és egyszerűen nem hasonlíthatjuk magunkat például Ausztráliához. Ausztráliának ugyanolyan súlya van, mint egy közepes méretű uniós országnak vagy egy nagy régiónak, például Észak-Rajna-Vesztfáliának. E tekintetben javítani kell az egyensúlyt.

  Cornelis Visser, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt gratulálok Radwan úrnak ennek az alapos jelentésnek a befejezéséhez. A jelentésről a legutolsó percig folyt a vita. Végleges formájában ez egy világos, ugyanakkor helyenként bíráló jelentés. Az előadó meg van győződve arról, hogy fejleszteni kell az IASB demokratikus elszámoltathatóságát, és örömmel tapasztalom, hogy az IASB elfogadja ezt a bírálatot.

A vagyonkezelők elnöke, Gerrit Zalm nemrég közölte az Európai Parlamentben, hogy nyitott a tanácsokra, és kész javaslatokat előterjeszteni a struktúra kiigazítására vonatkozóan. Az IASB dolgozik a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS kialakításán. Egyetértek az előadóval abban, hogy az túl bonyolult és túl költséges a KKV-k számára. Ezenkívül úgy gondolom, hogy az IFRS KKV-k által történő önkéntes alkalmazásának ösztönzése azzal a kockázattal járna, hogy az IFRS Európában kerülő úton kerül bevezetésre. Véleményem szerint a vállalatok nagysága alapján kell különbséget tenni. Jó dolog, hogy vannak nagy multinacionális vállalatok, bankok és biztosító társaságok, amelyek világszerte működnek és egységes standard szerint készítik el éves beszámolójukat. De az európai kis- és középvállalkozásoknak rendelkezniük kell saját standarddal.

Az IASB sok mindent elért a nemzetközi tőzsdén jegyzett vállalatok és a rájuk vonatkozó számviteli standardok tekintetében. Ha a KKV-k most azt mondják, hogy a költségek és az erőfeszítések éppen jól kezelhetők egynél több standard alkalmazásával, felülről nem írhatunk elő egy egységes standardot. A befektetők és az átláthatóság érdekének figyelembevétele is nagyon fontos. A cél annak elősegítése, biztosítása, hogy megbízható, átlátható és költséghatékony információk álljanak rendelkezésre az üzleti teljesítményről. Úgy gondolom, hogy az IFRS bizonyított előnyei az európai részvénypiacoknak is hasznára válhatnak, természetesen akkor, ha az amerikaiak az Egyesült Államok általános számviteli iránymutatásait (GAAP) felváltják az IFRS-sel. Az összehasonlíthatóság rendkívül hasznos lehet a nemzetközi befektetők és az érdekeltek számára. Ennélfogva az IFRS-sel kapcsolatos elképzelés érdemes az Európai Parlament támogatására.

  Pervenche Berès, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Köszönöm, biztos úr, hogy el tudott jönni Strasbourgba. Köszönet illeti a bajor nemzeti viseletben látható előadót is. Úgy gondolom, nagyon jól együttműködtünk, és ezt bizonyítja az, ahogy többek módosításait lehetséges volt beépíteni a jelentésbe.

Mindenekelőtt három kérdést szeretnék felhozni a számviteli standardokkal kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a számviteli standardok kialakításáért felelős testület irányítása és működése szempontjából szokatlan helyzetben vagyunk. A szabványosításnak sokféle formája létezik. Ezek közül nem mindegyik gyakorol olyan erőteljes hatást a pénzügyi stabilitásra, illetve a hatáskörrel és az irányítással kapcsolatos kérdésekre, mint a számviteli standardok. Mostanában fontos események történnek, olyanok, amelyek átvezetnek egy érettebb állapotba.

Amikor ezeket a számviteli standardokat kialakították – talán olyan könyvvizsgálók, akik egymással dolgoztak –, alapvetően nagyon jól előkészítették az alapot. Napjainkban ezek a számviteli standardok nemzetköziek. Mindenki ezeket használja és alkalmazza, így az irányítás kérdése döntő fontosságú.

Hogyan illeszkedik be a számviteli standardok kialakításáért felelős testület a nemzetközi irányításba az államhatalmat törvényesen képviselő demokratikus szervekhez, és különösen az Európai Unióhoz viszonyítva?

Az irányítással kapcsolatban megvizsgálandó második kérdés természetesen az említett szervek közötti egyensúly. Milyen a földrajzi egyensúly, milyen az egyensúly a standardokat kidolgozók és az azokat alkalmazók képviseletének tekintetében?

A harmadik a finanszírozás kérdése. Hogyan alakul az említett szervek finanszírozása? Hasznos lehet-e a vállalkozások megadóztatásával kapcsolatos elképzelés, amelyet szabályozó szervek koordinálnának? Biztosíthatja-e e szervek finanszírozását kormányzat, az Európai Közösség? Reméljük, hogy a biztos úr határozott javaslatokat tesz majd ezzel kapcsolatban.

Az említett szervekkel kapcsolatos negyedik kérdés a program. Helyes-e, hogy kidolgozzák a valós érték koncepcióját, amikor tudjuk, hogy milyen hatásokat gyakorolhat a pénzügyi stabilitásra? Helyes-e, hogy ez a testület a KKV-k számára olyan programot dolgozzon ki, amelyre nincs szüksége Európának? Helyes-e, hogy a KKV-kre vonatkozó standardok kérdésével kapcsolatban – csak azért, mert, ahogy az előadó elmondta, Dél-Afrikának vagy Ausztráliának szüksége lehet ezekre a standardokra – a biztos úr nem biztosította, hogy Európának döntési joga legyen ezekben a szervekben. Első lépésként alapvető fontosságú, hogy Európa biztosítsa, hogy azért van jelen, hogy az összes tagállam akaratát és az európaiak véleményét képviselje az IASB-ben, az IASCF-ben és az IFRIC-ben. Biztos úr, ez az Ön felelőssége. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban határozott javaslatokat várunk Öntől.

  Sharon Bowles, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Az IFRS-t egyre több ország alkalmazza, így egyre nagyobb az értéke és a jelentősége. Emiatt meg kell erősíteni az IASB elszámoltathatóságát és átláthatóságát, ami a megalakulásakor valószínűleg nem volt ilyen nyilvánvaló. Örvendetesnek tartom, hogy mozdultak el a dolgok, de sajnálatos, hogy a jelentés bizonyos részei negatív bírálatot tartalmaznak ahelyett, hogy inkább méltányolnák a folyamatban lévő változásokat és megmutatnák az előrevezető utat. Így több módosításomnak az a célja, hogy előretekintőbb legyen, kiemelve az előnyöket és a hasznot amellett, hogy kiigazításra van szükség mind a standardok, mind az azokat felügyelő IASB tekintetében. El kell azonban kerülni a szakmai kérdések szükségtelen, politikai szemszögből történő vizsgálatát. Az IFRS fontos eszköz a határokon átnyúló összehasonlíthatóság elősegítéséhez, valamint az azon vállalatokra vonatkozó nehéz követelmények csökkentéséhez, amelyek eltérő rendszerek alapján készítik el beszámolójukat, de hasznos lenne, ha pénzügyi kimutatások benyújtása alkalmasabb lenne egyéb összehasonlítási célokra. Könnyen előfordulhat azonban, hogy az olyan eszközök, mint például az XBRL tagging fejlesztheti ezt. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak van den Burg asszonynak azért, hogy ezzel a témával kapcsolatban a múlt héten egy érdekes előadást szervezett.

A KKV-kre vonatkozó javaslatok számos helyen aggodalmat váltanak ki. Számomra ezek a javaslatok inkább a középvállalkozásokra irányuló eszköznek tűnnek, talán a teljesen nyilvános beszámolókészítéshez vezető úton, így ennek figyelembevételével vagy önkéntes alapon kiérdemelhetik saját külön jutalmukat. De – ahogy Ön is, biztos úr elmondta – eddig még túl bonyolultak az átlagos KKV-k többsége számára.

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Gratulálok kollégámnak, Radwan úrnak a nagyon jól megírt jelentéshez. Remélem, az, hogy ma délelőtt bajor népviseletet hord, nem a politikai irányváltásra utal.

Az IFRS 2005. januári elfogadása jelentős előnyöket hozott az Európai Unió számára azáltal, hogy a számviteli követelmények egyszerűbbé váltak a különböző országokban, valamint azáltal, hogy a pénzügyi kimutatások összehasonlítása könnyebb lett a különböző országok, versenytárak és iparágak között, ami erősíti a szabályozási felügyelet, a banki szolgáltatások és a tőkepiacok munkáját. A nemzetközi pénzügyi beszámolókészítési standardokat jelenleg több mint száz országban, többek között Ausztráliában, Dél-Afrikában és máshol is alkalmazzák, illetve elfogadják.

Támogatom az IASB-vel kapcsolatos nagyobb átláthatóságra, hatékonyságra és az elszámoltathatóságra irányuló felhívásokat. A jelentés rámutat arra, hogy 17 hónap telt el mielőtt az IASB új elnököt nevezett ki. Ez elfogadhatatlan. Az IASB egy magán-, önszabályozó testület, amely szabályalkotói szerepet kapott, és nagyon is jogos, hogy emiatt fokozott elszámoltathatóságot és felügyeletet követelünk. Ezenkívül óvatosnak kell lennünk külön uniós struktúrák létrehozásának követelése tekintetében, amelyek az IFRS értelmezésével és alkalmazásával foglalkoznának. Miért van szükség erre? Mi lenne a feladata?

Ami az EU és az Egyesült Államok közötti konvergenciát illeti, ez évben jelentős előrehaladás történt e területen és az EU és az Egyesült Államok közötti, számvitelre vonatkozó menetrend tekintetében. Tavaly az Egyesült Államok elnöke, az Európai Tanács soros elnöke és az Európai Bizottság elnöke aláírt egy közös EU–USA nyilatkozatot, amelyben vállalták az USA általánosan elfogadott számviteli elveinek és az IFRS mindkét jogrendszerben való elismerésének előmozdítását, illetve annak biztosítására való törekvést. Ez nagyon örvendetes.

Az IFRS KKV-kre való alkalmazását illetően fontos megjegyezni, hogy a KKV-k között vannak kicsik és még kisebbek. Úgy gondolom, hogy megfelelőbb megoldás lehet, hogy a rugalmasság biztosítása érdekében szabadon választhatóvá tesszük, nem pedig teljesen megakadályozzuk az IFRS alkalmazását.

  Ieke van den Burg (PSE). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Csak ismételni tudom a Radwan úrnak szóló gratulációkat, többek között azért, mert a jelentés lehetővé tette számunkra, hogy rendkívül érdekes vitát folytassunk a jogalkotás és az önszabályozás közötti, különösen világviszonylatban tapasztalható konfliktusokról.

Tisztában vagyok azzal, hogy a törekvéseink miatt dilemmában vagyunk. Egyrészt azt szeretnénk, hogy ezeket a nemzetközi szabályokat a világ minden részén alkalmazzák, másrészt viszont ragaszkodunk társjogalkotói hatáskörünkhöz, amely alapján megítélhetjük a standardok lényegét, valamint felelősen elláthatjuk társjogalkotói feladatunkat. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament bebizonyította, hogy az utóbbi időben éppen ezt teszi.

Szerintem a leglényegesebb a kellő időben való konzultáció, az összes érintett fél érdekeinek – többek között a munkavállalók, helyi hatóságok, szolgáltatók stb. kívülálló érdekeinek – kiegyensúlyozott figyelembevétele (mert a megfelelő pénzügyi beszámolókészítés nem csupán a pénzügyi szolgáltatók javára szolgál), valamint a következmények józan értékelése. E téren a Bizottságnak komoly a felelőssége. És a közeljövőben meg kell tenni ezeket a dolgokat a kis- és középvállalkozások érdekében. Ezt valóban érdemleges projektté tudjuk tenni az EU számára.

Végezetül két észrevételt szeretnék tenni, amelyek egy másik – a Lehne úr által készített, a társaságok számára biztosított egyszerűsített üzleti környezetről szóló – jelentés szempontjából is lényegesek, amelyről a következő ülésen fogunk szavazni. Ezzel kapcsolatban szintén az az álláspontom, hogy a szabályok nem csupán a vállalatokra, pénzügyi szolgáltatókra és az ebből élő könyvvizsgálókra vonatkoznak, hanem a munkavállalókra és egyéb csoportokra is. Így nem vacakolhatunk a szabályok minőségével. Én azt javasoltam, hogy a szabályokat minden esetben alkalmazni kell a tőzsdén nem jegyzett vállalatokra és a mérlegben nem szereplő tevékenységekre. Remélem, hogy egyetértenek velem abban, hogy e területen az IASB-nek is van tennivalója.

Annak megismétlésével fejezem be mondandómat, hogy őszintén támogatom az XBRL standardot. Ahogy azt Önök is tudják az egyesült államokbeli SEC határozatot készül hozni ennek kötelezővé tétele érdekében. Arra ösztönzöm Önöket, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan kellene Európának reagálnia erre, és buzdítom Önöket, hogy ennek megfelelően dolgozzanak ki menetrendet Európa számára.

  John Purvis (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Vannak problémák a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) átláthatóságával és irányításával, de a testület elfogadta a bírálatot és elismerte a változtatás szükségességét. Lépéseket tett és további intézkedések megtételét tervezi: a visszajelzési nyilatkozatok közzétételét, a határozataival kapcsolatos érvelések magyarázatát, költséghatékony elemzések, valamint az igazgatóság bővítésének és a munkájában való aktívabb részvételnek a szorgalmazását. Az IASB kezét-lábát törte nagy igyekezetében, hogy kommunikáljon a Parlamenttel.

Radwan úr jelentése sokkal jobb az előző változatoknál, és úgy gondolom, hogy a mai napon a PPE-DE és az ALDE képviselőcsoport pozitív módosításai még tovább fogják javítani a szöveget.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak azért, mert – jóllehet voltak közöttünk nézeteltérések – az irányítás kérdésében bizonyos területeken hajlandó volt a kompromisszumra. Sajnos nem tudok egyetérteni az előadóval a KKV-kre vonatkozó nemzetközi pénzügyi beszámolókészítési standardok kérdésében. Az IASB-t felkérték arra, hogy a KKV-k számára állítson össze egy egyszerűsített változatot. Radwan úr jelentése nem hajlandó elismerni, hogy ez az Európai Unióban is hasznos lehet. A jelentés egy még mindig tervezet formájában lévő javaslat alapján tulajdonképpen kijelenti, hogy ez biztosan nem fogja az uniós vállalatok előnyét szolgálni.

Már több ízben hallottuk, hogy ez szabadon választható lesz és azon növekvő KKV-k számára tervezik, amelyek részvénytársasággá szeretnének válni. Azon kisvállalkozásoknak, amelyek nem szándékoznak túllépni a helyi piacaikon, nem kell ezt átvenniük. Egy tavaly őszi véleménykutatás kimutatta, hogy az európai KKV-k nyilvánvaló többsége, beleértve a német KKV-ket is, úgy találta, hogy több az előnye, mint a hátránya, valamint hogy javítaná a pénzügyi beszámolókészítést.

Az IASB arra irányuló erőfeszítései, hogy minőségi globális számviteli standardokat dolgozzon ki, jelentős és örvendetes hozzájárulást jelent az európai és a világgazdaság számára, és őszintén szólva úgy gondolom, hogy üdvözölnünk kell ezeket az erőfeszítéseket.

  Antolín Sánchez Presedo (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Az a követelmény, miszerint 2005 óta a nyilvánosan működő társaságok a konszolidált pénzügyi kimutatásuk elkészítéséhez kötelesek az IFRS-t (a nemzetközi beszámolókészítési standardokat) használni, egy széleskörű és rendkívüli hatású politikai kezdeményezés volt.

Körülbelül 100 ország használja a standardokat, amelyek globális alkalmazása összehasonlíthatóságot és átláthatóságot biztosított, ezáltal a gazdasági szereplők körében növekedett a bizalom, egyenlőbb versenyfeltételek alakultak ki és erősödött a piaci fegyelem.

A javaslat két hatalmas kihívást tartalmaz az irányítás vonatkozásában. Egyrészt az a magánszervezet, amely 1973 óta önkéntes globális standardokat határoz meg részvénytársasági és szakmai alapon, most olyan helyzetben találja magát, amelyben hatalmas felelősség terheli, ami jellegének, eljárásainak és összetételének megváltozását vonja maga után, hogy átlátható, irányítható intézménnyé válhasson, valamint új szerepének megfelelő legitimitást biztosít.

El kell ismerni és koordinálni kell az összes érintett állami és magán érdekelt fél tevékenységeit, ugyanakkor biztosítani kell a szervezet finanszírozását és a standardok meghatározásával kapcsolatos függetlenségét. Továbbá a szervezetet integrálni kell a nemzetközi igazgatásba.

Ezenkívül meg kell erősíteni az európai számviteli igazgatást a szabványok elkészítésével, jóváhagyásával, végrehajtásával és értékelésével kapcsolatos kezdeményezőbb és integráltabb megközelítés alkalmazása révén. Alapvető fontosságú a standardok koncepcionális keretének fejlesztése, valamint annak figyelembevétele, hogy a standardok nem semlegesek és nem elvontak, továbbá hogy a standardok alkalmazásának lehetnek győztesei és vesztesei. Hatásuk értékelése és az európai stratégiával való összeegyeztethetőségük biztosítása, a pénzügyi zavarokból a tapasztalatok levonása és az igazgatási koncessziók számviteli standardjainak a kiegyensúlyozott szabályozása is fontos.

A KKV-kre vonatkozó pénzügyi számviteli rendelkezéseknek egyszerűnek kell lenniük és kapcsolódniuk kell a belső és a globális piac kiaknázásához. Ezek a kérdések szerepelnek Radwan úr jelentésében, amellyel kapcsolatban széles körű konszenzus alakult ki, és amely a közelgő, 2009 végén esedékes felülvizsgálat szempontjából a legjobbkor jön, célul tűzve ki egy felügyeleti szerv létrehozását és megváltoztatva a Standard Tanácsadó Tanács (SAC) összetételét a következő év előtt.

  Othmar Karas (PPE-DE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, Radwan úr, hölgyeim és uraim! Nagyon örülök ennek a jelentésnek és ennek a vitának, mert úgy gondolom, hogy tényleg több érzékeny kérdést vizsgálunk meg és valóban a különböző érdekelt felek közötti egyeztetés alapján.

Számos kérdés nyilvánvalóan felmerül az elmondottak alapján. Először is a részvénytársaságok vonatkozásában egységes standardokra van szükségünk, de nem szeretnénk minden vállalkozást egy kalap alá venni. Másodszor – jóllehet nem utasítjuk el a KKV-khoz igazított meghatározott szabályokat – e szabályok keretét nekünk, az Európai Uniónak kell kialakítanunk. Harmadszor, a most javasolt intézkedések túl bonyolultak és költségesek, hasznavehetetlenek a KKV-k szempontjából, és ezért ezeket az intézkedéseket el kell utasítanunk. Negyedszer, még mindig várjuk a kielégítő választ a következő kérdésekre: ki, milyen szabályokat alkot és kinek a számára, valamint ki felügyeli a folyamatot. Hiányzik a demokratikus legitimáció; nincs különbségtétel a megközelítés tekintetében; nem vették figyelembe a KKV-k jogos kéréseit; és nem megfelelő a demokratikus felügyelet rendszere.

Ötödször, az e témával kapcsolatos állásfoglalás, illetve az említett kérdésekre való válaszadás megkísérlése során gyakran megfeledkeznek arról, hogy a munkaerő kétharmadát a magánszektorban a családi vállalkozások foglalkoztatják, amelyeknek többsége KKV, amelyek nem a tőkepiacokról akarnak bevételt szerezni. Ez az, amiről nem szabad megfeledkeznünk, amikor olyan javaslatokkal találjuk szemben magunkat, amelyek minden vállalkozást egyformán kezelnének.

Köszönetet mondok ezért az érdemleges vitáért!

  Richard Howitt (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Az állásfoglalásra irányuló indítványunk 30. bekezdése rámutat arra, hogy a pénzügyi beszámolók nemcsak a befektetők, hanem több más érintett fél igényeit is szolgálják.

Mivel a 41. bekezdésben az uniós jog módosításainak szükségességére is felhívtuk a figyelmet, emlékeztetem a biztos urat arra, hogy a Parlament megszavazta, hogy a negyedik és hetedik társasági jogi irányelv módosításainak magukban kell foglalniuk a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi szempontú beszámolókészítésére vonatkozó követelményt.

A biztos úr figyelmébe ajánlom a Dél-Afrikában, Franciaországnak az új gazdasági rendelkezésekről szóló jogában meglévő ilyen jellegű követelményeket, valamint hazámból, az Egyesült Királyságból a walesi herceg „A fenntarthatóság érdekét szolgáló számvitel” című projektjének ajánlásait.

Eközben és ezenfelül szeretném megkérdezni a biztos úrtól, hogy a Bizottságnak a 2001. évi, az új beszámolóinkban szereplő környezetvédelmi kérdésekről szóló ajánlását követően a Bizottság ki tudna-e adni egy hasonló, a beszámolókban szereplő társadalmi kérdésekről szóló ajánlást. Ezenkívül arra szeretném kérni a biztos urat, hogy gyakoroljon befolyást a Nemzetközi Számviteli Standard Testületre, hogy az irányítási kommentár tervezett kiadásába foglalja bele a társadalmi és környezetvédelmi szempontokat. Mindegy, hogy a Bizottság vállalati társadalmi felelősségnek nevezi-e ezt vagy sem, de ma talán mindannyian egyet érthetünk abban, hogy ezt a felelős vállalatokra vonatkozó számvitelnek nevezzük.

  José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! A legutóbbi pénzügyi válságok bebizonyították, mennyire fontosak a minőségi számviteli standardok a piacok megfelelő működéséhez.

Ennek az esetnek az alapján úgy tűnik, hogy a válság másik tanulsága az, hogy megfigyelhető bizonyos aszimmetria a számviteli standardok fontosságának kijelentése, valamint a szabványok alkotásáért, létrehozásáért és értelmezéséért felelős magánszervezetek jellege és működése között.

Ezért Radwan úr jelentése helyesen mutat rá arra, hogy az első dolog, amivel foglalkoznunk kell, az az irányítás kérdése. Szerintem Radwan úr értelmes és reális javaslatokat terjesztett elő azzal kapcsolatban, hogy az Uniót képviselő intézményeknek kezdeményezőbbeknek kell lenniük azon standardok kialakításának folyamatában, amelyeket be akarunk építeni a közösségi jogrendbe, továbbá a magánszervezetek belső működési szabályaival kapcsolatban is. A Radwan úr által előterjesztett javaslatok közé tartozik a nagyobb átláthatóság, az összeférhetetlenséget megakadályozó biztosítékok és a szélesebb körű földrajzi képviselet.

A jelentésben tárgyalt másik szempont a kis- és középvállalkozásokat érintő kérdés. Mi itt a Tisztelt Házban hangsúlyoztuk, hogy össze kell egyeztetnünk két célkitűzést: a KKV-kre vonatkozó számviteli eljárások egyszerűsítését és alacsonyabb költségét, valamint a piaci szereplők számára megfelelő információk szolgáltatását.

A Radwan úr által tárgyalt utolsó kérdés – amellyel egyet is értek – az, hogy egy globális környezetben globális standardokra van szükség. Ezért rendkívül fontos megállapodást elérni a világ többi jelentős pénzügyi piacával, különösen az Egyesült Államokkal.

Ez dinamikusabb és jelentősebb szerepvállalást követel az európai intézményektől, többek között a Parlamenttől és mindenkitől, akik ma idefigyelnek.

  Reinhard Rack (PPE-DE) . – (DE) Elnök asszony! Teljes mértékben osztom a kollégánk által az előbb elmondottakat. A kiindulópont az – és ezt Radwan úr pontosan megjelöli a jelentésében –, hogy egy intézmény politikai felhatalmazás nélkül mégis a gazdaságra kiható, viszonylag sok intézkedést állapíthatna meg, amelyek közül néhány kötelező. Nem elegendő felszólítani az irányítás javítására vagy jobb keretfeltételek létrehozására; ezenkívül a politikai szerveknek nagyobb mértékben kell részt venniük ebben az ügyben, mint ahogy azt korábban tették. A Parlamentben végzett munkánk a helyes irányba vezető lépést jelenti, de még további intézkedéseket kell tenni.

Ezenkívül van egy másik szempont, amelyet figyelembe kell venni. Annak, ami itt egy regionális szervezet – ez esetben az Európai Unió – szintjén történik, globális szinten tükröződnie kell. Tehát nem csupán arról van szó, hogy ezeket a szabályokat a világon egyedül a mi régiónkra akarjuk alkalmazni.

  Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Tisztelt elnök asszony! Ahogy kollégám már említette, ez a jelentés azzal foglalkozik, ki miért felelős az elszámoltathatóság folyamatában. A Parlament szerepe elég jelentős, és úgy gondolom, hogy nekünk is rendelkeznünk kell ezzel a feladattal. Szeretném azonban kétségeimet kifejezni minden technikai részlet figyelembevételével és a standardok létrehozásával kapcsolatban. Nem tartom teljesen elfogadhatónak az értékesíthető és nem értékesíthető eszközök vizsgálati és értékelési módszerének leírását. Ezért kételkedem abban, hogy be kell avatkoznunk, akár jó, akár rossz módszer ez. Meg kell várnunk, hogy a szakemberek elvégezzék a vizsgálatot. Ezalatt a nem értékesíthető eszközökkel kapcsolatos standard felülvizsgálata és a kérdésről folytatott konzultáció már elkezdődött. Csak ezt követően kellene döntést hoznunk. Ezért én azt javaslom, hogy a 30. cikk e) pontjában, illetve a 42. cikkben szereplő javaslatot ne támogassuk.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék ígéretet kapni McCreevy biztostól arra vonatkozóan, hogy az egységes globális számviteli standardok – valamint az ezekből következő, az eljárások fokozott egységesítésére irányuló ösztönzés – semmiképpen nem fogják növelni egy közös uniós konszolidált társasági adóalap indokoltságát, sőt az az iránti követelményt.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek az észrevételekért. Természetesen ez egy igen sokrétű vita volt, több kérdéssel kapcsolatban sokféle nézetet ismerhettünk meg, amelyeket figyelembe vettünk.

Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a minőségi nemzetközi számviteli standardok mind az európai, mind a globális tőkepiacok hatékony működése szempontjából döntő fontosságúak. Ezért a standardok kialakításának folyamatát szilárd irányítás alá kell rendelni. A folyamatot magas szintű átláthatóságnak kell jellemeznie, és az érintett felek érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevételét kell biztosítania.

Az IASCF és az IASB az utóbbi években jelentős reformokat hajtott végre belső eljárásaik tekintetében, de tagadhatatlan, hogy további hasznos változtatásokra van szükség. Ezenkívül elismerem, hogy Európában nekünk jobban meg kell szerveznünk az IASB standardalakítási folyamatához történő hozzájárulás irányítását és biztosítását. Röviden: még akkor is, ha az IASB irányítása és megfelelő eljárása tökéletes lenne, a nemzetközi számviteli standardok csak akkor felelnének meg az európai érdekelt felek szükségleteinek, ha nézeteiket koherens, meggyőző módon és kellő időben fejeznék ki.

Csaknem minden felszólaló megemlítette a KKV-kre vonatkozó IFRS kérdését, és újból elismétlem, hogy jóváhagyásukhoz Európában jelenleg nincs jogalap. Ha jóvá akarnánk hagyni ezeket a standardokat, az Európai Parlamenttel való együttdöntésre lenne szükség. Engedjék meg, hogy elismételjem, ahogy azt már többször is elmondtam a KKV-kre vonatkozó IFRS-ről, hogy amikor az IASB készült erre a bizonyos munkára, számos beszédben elég egyértelművé tettem, hogy nem feltételezhetik azt, hogy az EU automatikusan jóváhagyja ezt a bizonyos projektet. Csak ajánlani tudnánk, ha egyszerű és hatékony lenne, valamint megfelelne a KKV-k igényeinek.

Mindezt elmondtuk nekik, amikor végezték a munkájukat. Majd előterjesztették az első nyilvános tervezetet. Ekkor megragadtam a lehetőséget és közöltem velük, hogy a tervezet nem felel meg az említett kritériumoknak, és a dolgok jelenlegi állása szerint még az sem jöhet szóba, hogy ajánljam a KKV-k számára, mivel se nem egyszerű, se nem hatékony. Továbbra is ugyanez az álláspontom, de a mások, és különösen a Purvis úr által elmondottakkal összhangban úgy gondolom, hogy valószínűleg jó lenne, ha rendelkeznénk a KKV-kre vonatkozó egyszerű, hatékony IFRS-sel – de kizárólag az említett alapon.

Az elképzelés jó. Egyáltalán nem akarom bírálni az ötletet, de sem most, sem pedig a jövőben nem fogok támogatni semmi olyat a KKV-k tekintetében, ami még bonyolultabb, és amit senki sem ért. Erre nincs szükség. Élek a lehetőséggel, hogy a Parlamentben újra elismételjem, amit már számtalanszor elmondtam erről.

Van den Burg asszony említette az XBRL szabvány kérdését. Együttműködünk az értékpapír-piaci szabályozó hatósággal annak érdekében, hogy az üzleti adatokra vonatkozó technikai standardokkal kapcsolatban konszenzusra jussunk, és e párbeszéd eredményeként a Bizottság további intézkedéseket tehessen a szabályozási információs rendszerek interoperabilitása céljából. Az XBRL lehetővé tehetné a befektetők számára, hogy teljes mértékben éljenek az IFRS lehetőségével. Az XBRL szabvány európai uniós alkalmazásának előírására irányuló lépéseket alapos hatásvizsgálatnak kell alávetni, beleértve a költség és a haszon gazdasági értékelését.

Az ügyet a SEC elnökével, Chris Cox úrral is megtárgyaltam legutóbbi egyesült államokbeli látogatásom során, és támogatom azt, hogy az Egyesült Államok hatóságaival a szabályozással kapcsolatban folytatott párbeszéd e napirendi pontját hagyjuk a jövőre. E szabványok nemzetközi szintű elfogadására van szükség, műszakilag önállónak és interoperábilisnak kell lenniük.

Ez rendkívül izgalmas fejlemény, és tudom, hogy van den Burg asszony számára nemrégiben vált ismertté mindez. Jómagam is néhány hónappal ezelőtt éltem ezzel a lehetőséggel – szakértőket kértem meg, hogy mutassák meg, hogy is működik ez valójában. Úgy gondolom, hogy ez egy igen forradalmi és örvendetes dolog, de mindaddig nem teszünk semmit ezzel kapcsolatban, amíg egyéb tennivalóinkat be nem fejezzük.

Mitchell úr felvetett egy érdekes kérdést. Úgy gondolom, hogy az általa elmondottak lényege az, hogy nem akarjuk azt, hogy az IASB jöjjön és azt mondja, hogy „EU-s szerv vagy bármilyen más szerv”. Egy nemzetközileg elfogadott testületet szeretnénk – mert ezt a célt érdemes követni –, amelynek függetlennek kell lennie. Szerintem ezt így kell jóváhagyni, de a különböző érdekelt felek megfelelő hozzájárulásával.

Hadd emlékeztessek mindenkit az Európai Unión belül arra, hogy maga az EU ruházta fel az IASB-t ilyen jelentőséggel. Az EU volt a legnagyobb jogrendszer, amely 2005-től kezdve azt mondta, hogy az IFRS lesz a tőzsdén jegyzett vállalatokra vonatkozó szabály. E határozat meghozatalára néhány évvel ezelőtt került sor – az Európai Parlamenttel együtt –, és maga ez nagyobb jelentőséget biztosított az IASB és az eljárás számára.

Elmondanám – és az IASB-nek is többször elmondtam már –, hogy a próbavizsgálatot – nevezhetjük hatásvizsgálatnak is – a standardok elfogadása előtt el kell végezni, elsősorban az IASB-nek, valamint az EU-s és más szervek hozzájárulásával. Nem várhatunk addig, amíg az IASB jóváhagyja a standardokat. Előttünk áll a feladat, akár elfogadjuk, akár elutasítjuk a standardokat. Nem az a feladatunk, hogy megváltoztassuk azokat. Úgy gondolom, hogy a standardokkal kapcsolatban jó előre próbavizsgálatot kell végezni, hogy megtudjuk, várhatók-e problémák, és nem azt követően kell megállapítani, hogy súlyos problémák tapasztalhatók, miután az egész IASB-eljárás lezárult. Ezt több ízben hangsúlyoztuk az IASB előtt. Úgy gondolom, hogy a többségünk remélhetőleg értékeli az új irányítási struktúrákat.

Elfogadom, hogy ezen az adott területen még több munkát kell végeznünk, de ennek eredményeként kevesebb problémánk lesz a jövőben. Egy napon remélhetőleg eljutunk odáig, hogy ezek a dolgok többé-kevésbé automatikusak lesznek és senkinek sem okoznak komoly fejfájást, mert előzőleg minden munkát elvégeztünk. Akkor nem lesznek nehézségeink.

  Alexander Radwan, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Valóban nagyon köszönöm ezt a vitát, amelynek során a jelentés fő észrevételei nyilvánvalóan támogatásban részesültek, és különféle területeken alternatívák felvázolására került sor.

Két dolgot szeretnék megemlíteni. Van egy olyan kérdés, amelyben biztosan mindannyian egyetértünk, és ezt ma már többször felvetették azon felszólalók, akik teljes mértékben támogatják ezt az általános fejleményt, azaz azt, hogy az IFRS-szervezet a Tisztelt Ház – az Európai Parlament – és az Európai Unió nyomására most tett bizonyos intézkedéseket, például az irányítással kapcsolatban. Vannak olyan időszakok, amikor nyersen őszintének kell lennünk – tudom, hogy a hölgyek közül néhány kolléga bírált engem ezért –, mert egyes magánszemélyek, akik az utóbbi években megjelentek a Tisztelt Ház előtt, egyszer-egyszer azt a nyilvánvaló benyomást keltették, hogy az Európai Parlament nem nagyon érdekli őket. Az, hogy milyen csekély előrehaladás történt, egyértelmű az irányításra vonatkozó javaslat alapján, amely azt tanácsolja, hogy a jövőbeni felügyeleti szervek csak az általuk kijelölt személyektől kérhetnek tanácsot. Annyit mondhatok, hogy ha a jövőben bárkitől azt kérik, hogy számoljon be valamely parlamentnek arról, hogyan szavazott egy bizonyos kérdésről, biztosítani kell, hogy a felelősségből való részesedés és a döntéshozatalba való beleszólás része a programnak. Ez az első pont.

Az, hogy milyen csekély elkötelezettség tapasztalható a hatásvizsgálatok terén, egyértelmű a folyamatban lévő tárgyalások alapján, amelyek során az IFRS-szervezet még mindig elutasítja a hatásvizsgálatok elvégzését.

Rátérve a KKV-kre vonatkozó standardok kérdésére, mondanom kell valamit mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy önkéntes alapon kell bevezetni ezeket a standardokat. A John Purvis által elmondottaktól ösztönözve – John, ez Önnek szól – egy független kommentátort szeretnék idézni. Peter Holgate-t, aki partnerünk a PricewaterhouseCoopers-nél, és aki a Financial Times német nyelvű kiadásában ír, a következőket mondta:

, előadó. – „Nem veszem túlságosan komolyan az európai álláspontot. Még akkor sem, ha végül nem hagyják jóvá az IFRS-t, különböző országok alkalmazhatják azt az általánosan elfogadott nemzeti számviteli alapelveikben. Ha csak néhány jelentősebb szereplő cselekszik így, más módon már sikerült is bevezetni az IFRS-t, még ha az EK nem is akar részt venni a játékban.”

, előadó. – (DE) Végül is ez azt jelenti, hogy feltételeznünk kell, hogy ha egyszer néhány állam elfogadta ezeket a szabványokat, az Európai Unió egész területén kötelezően elő kell írni ezek alkalmazását. Ez a szervezet ezt a stratégiát alkalmazza. A PricewaterhouseCoopers már közölte, hogy üzleti modellnek tekinti ezt. Ezért van szükségünk a KKV-kre vonatkozó, saját európai standardokra: alapul vehetjük az IFRS-t, ha megfelelő, de ha nem, kidolgozzuk saját standarjainkat. A Bizottság felelőssége annak biztosítása, hogy kerülő úton ne tukmáljanak ránk olyan standardokat, amelyeket senki sem akar, de amelyek aztán általánosan kötelezővé válnának.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra ma 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

(Az ülést 11.55-kor felfüggesztik és 12.00-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök