Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2279(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0156/2008

Viták :

PV 20/05/2008 - 22
CRE 20/05/2008 - 22

Szavazatok :

PV 21/05/2008 - 5.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0222

Viták
2008. május 21., szerda - Strasbourg HL kiadás

7. A szavazáshoz fűzött indokolások
PV
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások <

 
  
  

− Az Európai Parlament 2009. évi üléseinek naptára

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE). – Elnök úr, mindössze rövid észrevételt tennék a Parlament jövő évi üléseinek naptárát illetően. Noha a parlamenti választások a június 4-7. közötti időszakra kerültek meghatározásra, és így parlamenti mandátumom egyetlen héttel lesz rövidebb 5 évnél, mégis örülök, hogy a választások nem június 11-14. között kerülnek sorra. A választások hagyományosan vasárnap kerülnek sorra Észtországban, de ha az európai választások június 14-én lennének, azok egybeesnének a nemzeti gyásznappal, amikor a szovjet hatóságok által 1941-ben végrehajtott tömeges deportálásokról emlékezünk meg, és amikor Észtország egészében a zászlókat félárbocra eresztjük. Nem igen lenne ez vidám nap az európai választások tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt (PPE-DE).(DE) Elnök úr, ez volt az utolsó alkalom, hogy ebben a parlamenti ciklusban az ülések időpontjáról szavaztunk. Ugyancsak visszavertünk öt kísérletet, amelyek ésszerűtlen módosításokkal megkísérelték Strasbourgot a Parlament kizárólagos székhelyévé tenni.

Ezzel együtt azt mondom, hogy átfogó reformra van szükségünk, mert ez pénz- és CO2-kibocsátás kérdése is. Hadd mutassak rá arra, hogy ha pusztán a 12 plenáris ülésszakra koncentrálnánk, és ezeken a rendelkezésre álló öt napot teljes mértékben kihasználnánk, akkor meglennénk a költséges és szükségtelen brüsszeli mini-plenárisok nélkül is, és azokat választókerületi hetekkel válthatnánk fel. Ez közelebb vinne bennünket a választóinkhoz, és több időt engedne a tényleges munkára. Egyben olcsóbb is lenne, visszafognánk a CO2-kibocsátást, és mindez elérhető volna saját döntéseink révén, a Szerződések módosítása nélkül is. Mindaddig, amíg a Szerződésekben nem történik változás, az érvényes szerződésekben foglaltakat a lehető legésszerűbben és leghatékonyabban kell érvényesítenünk. Ezért gondolom azt, hogy el kellene fogadni az általam javasolt eljárást.

 
  
  

− Jelentés: Dimitrios Papadimoulis (A6-0102/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr, amikor ez a rendelet első olvasatban a Parlament elé került, magam elleneztem azokat a törekvéseket, amelyek engedélyezték volna a higanynak nemcsak sóbányákban, hanem földalatti hulladéklerakó létesítményekben való tárolását is. Világos volt, hogy vízmentes bányák is felkerültek a kibővített meghatározásba, és ez jelentősen nyugtalanította választókerületem, Billingham lakóit, akik azért küzdenek, hogy a házaik alatt húzódó, korábban vízmentes bányákat ne használják hulladéktárolóként. Sajnálatos módon, a mai, második olvasatban megszavazott szövegbe visszakerült a higanynak nemcsak sóbányában történő tárolásának lehetősége is, különös tekintettel a mélyen földalatti, keménykőzetes képződményekben. Miután így a billinghami vízmentes bányák az engedélyezett helyszínek listájára kerülhetnek, szükségesnek tartottam, hogy tartózkodjam a kompromisszumos csomagról szóló szavazásnál, hiszen a második olvasatnál nincs végszavazás. Mindezt annak ellenére tettem, hogy igen határozottan egyetértek az európai higany exportjának betiltásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Alojz Peterle (PPE-DE). – (SL) Örültem ennek a jelentésnek, mert mindazon elemekkel rendelkezik, amelyek a témában a gyors határozathozatalhoz szükségesek. Örülök, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács képes volt kompromisszumos nézetet kialakítani, és lényegében ez az, amellyel a folyamat dinamizmusához hozzájárultunk. Ettől eltérő megoldás csak a megoldás hosszú időre való halasztását jelentette volna.

Köszönöm.

 
  
  

− Jelentés: Hartmut Nassauer (A6-0154/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE).(CS) Ma már elfogadhatatlan, hogy a környezetvédelem és a közegészségügy súlyos megkárosítása egyszerű szabálysértésnek minősül, amint ez ma még egyes országokban, így például Olaszországban és Cipruson tapasztalható. Ezért is támogattam azt az irányelvet, amely minden országot arra kötelez, hogy két éven belül — az euroszkeptikusok tiltakozása ellenére — megfelelő büntetőjogi szankciókat illesszen jogrendszerébe. Másrészt, a Cseh Köztársaságnak, és pár további országnak, olyan felelősségi rendszert kell beillesztenie a jogi személyekre vonatkozó büntetőjogba, amely a poszt-szocialista országok számára most még ismeretlen fogalom. Döntenünk kell, hogy a német modellt választjuk, amelyben a jogi személyek törvénysértését a közigazgatási hatóságok bírálják el, avagy válasszuk a Franciaországra, Nagy-Britanniára, és most Szlovéniára nézve is tipikusnak mondható igazságügyi hatáskörrel rendelkező hatóságokra építő modellt. Azt is el kell döntenünk, hogy a jogi személy magában, vagy csak annak vezetése legyen felelősségre vonható. Félek, hogy a végrehajtásra rendelkezésünkre álló két esztendő nem lesz elegendő.

 
  
MPphoto
 
 

  Roger Helmer (NI). – Elnök úr, magam az intézkedésekkel szemben szavaztam. Úgy tűnik, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos rémhírterjesztés és a környezetvédelem igen nagy sebességgel vallási jelleget kezd ölteni. E mozgalmak a hitre, és nem tényekre építenek. És a karbon-ellensúlyozás lehetőségét jogosan lehet összehasonlítani a középkori pápai bűnbánó cédulákkal. És most itt vannak Nassauer úr gondolatai, amelyeket nyugodtan tekinthetünk valamiféle éghajlati istenkáromlásnak.

Jelentősek a fenntartásaim, hogy a környezetvédelmi ügyeket valóban a büntető, és nem a polgári jog szerint kell e rendezni. A legfőbb probléma azonban nem ez, hanem az európai jognak kiterjesztése. Azok az emberek, akiket én képviselek, kereskedelmet, európai együttműködést, de nem politikai uniót, és nem európai jogrendszert akarnak. Ellent kell állnunk minden olyan törekvésnek, amely ezeken a területeken Európa felelősségvállalásának és Európa hatásköreinek kiterjesztését célozza.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, miközben e jelentés látszólag visszavon konkrét szankciókra történő utalásokat, addig igenis utalásokat tesz arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket kell a tagállamokban büntetőjogi törvénysértésként kezelnünk. Képzeljük csak el azt a helyzetet, amikor valaki a választókerületemből — Londonban, a világ legnagyobb városában, a világ legnagyobb országának fővárosában — elkövet valamit, ami nem tekintendő bűntettnek az angol jog szerint (ami olyan törvények összessége, amelyek közjogi hagyományok és az okság alapján születtek), de — miután ezen európai jog föntről, választókerületem polgárainak feje fölött történő, az okság elvét mellőző kikényszerítése mellett döntöttünk — most bűntettnek minősül az EU jog értelmében.

Hová vezet mindez? Miként reagálnak majd erre választóim? Elmondom Önöknek, mit válaszolnak. Felteszik a kérdést: „Mi ez a butaság? Miként történhet meg, hogy ami nem bűntett az ésszerű brit törvények alapján, az bűntény az európai jog szerint? Ideje elhagynunk ezt az Európai Uniót!” Vigyáznunk kell tehát, hogy ne kényszerítsük Nagy-Britanniát az EU elhagyására!

 
  
MPphoto
 
 

  Giuseppe Gargani (PPE-DE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy pillanatra kértem szót Nassauer úrnak az Európai Parlament irányelv-javaslatának alapját képző, a büntetőjogi védelemről szóló jelentésének elfogadását követően.

Szerettem volna hangsúlyozottan gratulálni az előadónak, mert ez egy nagy jelentőségű jelentés. Komoly viták folytak bizottságunkban e témában, de sikerült, Monica Frassoni közreműködésével, igen értelmes, magas színvonalú kompromisszumot kialakítani. Fontosnak tartottam kiemelni a bizottság tevékenységének ezt a különleges területét, és külön is gratulálni az előadónak, Nassauer úrnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE-DE).(PL) Hivatkozással Nassauer úr jelentésére, el kell mondanom, hogy amellett szavaztam. Noha valamennyi tagállam ugyanazon rendelkezéseket fogadta el, utóbbiak igen sokszínű formákban kerültek végrehajtásra. Ez nem-kívánatos magatartásoknak is utat enged, mikor is felelőtlen vállalkozók tevékenységüket olyan országokba telepítik át, amelyekben a természeti károkozásért járó bűntetőjogi szankciók kevésbé szigorúak. Ez különösen érinti az Unió új tagállamait. Szükséges kihangsúlyozni, hogy a bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmények mind jelentősebbé válnak, továbbá a környezettel szemben elkövetett bűncselekmények egyre gyakrabban a határokon is átnyúlnak.

Egyetértek az előadó álláspontjával, hogy az irányelv- javaslatban meghatározott jogi keret tekintélyes hozzájárulást jelent a környezet hatékony védelméhez, és a Közösségen belül a környezetvédelmi törvény egységes és felelősségteljes végrehajtását garantálja. A megfelelően kiképzett tisztviselők a jog hatékony végrehajtásának, és a környezet elleni bűntettek tényleges leszorításának elengedhetetlen feltételét jelentik. A tagállamok e tekintetben jelentkező kötelezettségeinek világos beazonosítására vonatkozó javaslat tehát egyértelműen indokolt.

Szeretném a következő észrevételt tenni az Egyesült Királyságból érkező, valószínűsíthetően félreértések áldozatának tekinthető képviselőtársunk okulására. Nem alkotunk új közösségi jogot a szankciók kiszabásával. Ez lehetetlen volna. Mindössze ahhoz ragaszkodunk, hogy valamennyi tagállam saját jogrendszerén belül érvényesítse a szükséges jogszabályokat, és ezzel biztosítsa, hogy Európa minden szegletében azonos büntetés jár hasonló vétségekért.

 
  
  

− Jelentés: Fiona Hall (A6-0077/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE).(CS) Ma, május 21-én újabb szeget vertünk az euroszkeptikusok koporsójába, mert — a Tanáccsal együtt — olyan közös döntést hoztunk, amely segítségünkre lesz, hogy a 27 tagállam távközlési területének jogai részlegesen átkerüljenek az Európai Unióhoz. Ez az Európai Unió jelentőségét mutatja. Amennyiben a tagállamok valamit nem képesek maguk sikeresen kezelni, a kérdéskör kezelését — az európai polgárok védelme érdekében — átengedik az Uniónak. Ma a kérdés az, hogy miként lehet elhárítani a jogi akadályokat a mintegy félmilliárd polgár életét, egészségét és tulajdonát védelemben részesítő segélyhívásokkal kapcsolatos mobil műholdas szolgáltatások jövőbeni fejlesztése útjából. A hajók és repülők már használják ezt a rendszert, amely — a korszerű technológiának köszönhetően — olyan funkciókat is elláthat, mint a kétirányú multimédia-tevékenység, a műholdas televíziós közvetítés, és a szélessávú internet hozzáférés. Az itt érintett határozat azonban nem válhat normává a távközlés területén. A terület egyéb részeihez kapcsolódó kizárólagos jogok kezelése továbbra is a nemzeti szabályozó hatóságok kezében marad. Remélem, hogy a némileg euroszkeptikus országokban is, mint amilyen a Cseh Köztársaság vagy Nagy-Britannia, a média megfelelő figyelmet szentel majd ennek, a polgárok számára jó hírt jelentő kérdésnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, örülök, hogy támogathatom e jelentést, mert az nem a kényszerre, hanem sokkalta inkább az együttműködésre látszik példát szolgáltatni. Korábban dolgoztam ezen a területen, és vállalati tanácsadóként dolgoztam a mobil műholdas szolgáltatások területén.

Az egyik dolog, amellyel a vállalatoknak mindmáig szembe kellett nézniük, az a piac félreismerése volt. Az 1990-es évek végén mintegy 5 szolgáltató indított be globális műholdas szolgáltatást. Legjobb becsléseiket tekintve is, teljesen félreértették a piacot, mert úgy gondolták, hogy a piacot a nemzetközi utazó üzletemberek jelentik, de e terület technológiáját messze felülmúlta a mobil rádiótelefon technológia.

Örülök, hogy lehetőséget nyújthatunk e társaságok számára, hogy ismét megpróbálkozzanak egy globális műhold alapú mobil szolgáltató piac kialakításával. Az, megítélésem szerint, rendkívül hasznos lehet, mindenekelőtt a földi telepítésű hálózatokkal nem rendelkező fejlődő országok lakói számára. Ennél fogva üdvözlöm a jelentést, és mellette szavaztam.

 
  
  

− Jelentés: Karl-Heinz Florenz (A6-0136/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Ouzký (PPE-DE).(CS) Szeretném indokolni miért szavaztam úgy, ahogy tettem Karl-Heinz Florenz úr jelentése kapcsán. A végső szavazásnál a jelentés ellen szavaztam, és szeretném a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság elnökeként leszögezni, hogy ebben nem a téma komolysága megértésének hiánya, vagy az előadó munkájának bármely formában való elutasítása vagy vitatásának célja vezérelt. Egyszerűen, nem értettem egyet számos nyilatkozattal és megjegyzéssel, amelyeket nemcsak politikailag hibásnak, hanem — egyes esetekben — valótlannak is találtam. A Beadványok Irodájának a javaslat elfogadhatatlanságára vonatkozó, minden magyarázatot nélkülöző döntését elfogadhatatlannak, botrányosnak, és némiképpen hibásnak tartom. Köszönöm megértésüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Březina (PPE-DE).(CS) Én sem szavaztam meg képviselőtársam, Florenz úr jelentését. Minden tudományos tényként jelölt és előterjesztett elemnek a tudósok mindkét csoportjának állásfoglalását tükröznie kell. Tehát azokét, akik egyetértenek valamivel, illetve azokét, akik ellenzik azt. A jelentés úgy tálalja a megállapításokat, mint valamiféle tudományos egyetértés termékét. De nem ez a helyzet. Az ellenzők tábora is fontos. Az óvatos kétkedés elve gyakran említést nyert a vita során. Nem kellene-e ezt alkalmaznunk az éghajlat-változási politika nyíltan szigorú és egyoldalú következtetési eseteiben is? Geológusként biztosíthatom Önöket, hogy földünk a múltban, számtalan alkalommal, még a démonizált 2°C foknál is magasabb arányokban melegedett fel, és nem következtek be tragikus események. Hiszen végül is az emberiség mindenkor a folyamatos éghajlatváltozás korát élte.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE).(SK) Karl-Heinz Florenz előadó időközi jelentése mellett szavaztam, hiszen e jelentésben az éghajlatváltozással összekapcsolódó tudományos ismeretek komoly szerephez jutnak. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy képviselőtáram, Březina úr, és további 40 más képviselő javaslatainak némelyike, így mindenekelőtt a 15. módosítás, nem került elfogadásra, nem épült a jelentésbe. Pedig ezek a módosítások erősítették volna a szöveget. A tudósok folyamatosan felülvizsgálják téziseiket, és ez azt jelenti, hogy magunknak is nyitottnak kell lennünk az új gondolatok iránt.

Az emberi tevékenységből fakadó éghajlatváltozás — nem csekély hatású — megnyilvánulásának tekinthető bizonyos térségekben a vízelvezetés. Egy térségen belül az esővizek megőrzése, illetve kizárólag a természetes többlet vizek elvezetése, előfeltételnek tekintendő a környezetbiztonság és a globális stabilitás, és végül, de nem utolsó sorban, a gazdasági növekedés fenntartása érdekében. Bízom abban, hogy az új vízügyi paradigma az elkövetkező néhány évtizedben hasznos, új ötletnek bizonyul, és az emberiségnek az elkövetkező civilizációhoz intézett kiáltványává válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE).(PL) Elnök úr, ma egy kivételesen fontos jelentést fogadtunk el az éghajlatváltozás elleni harc témájában. Szoros az összefüggés e küzdelem, és az energiához kapcsolódó problémák között. Mind gyakrabban és gyakrabban tapasztaljuk meg a szárazságot, az árvizeket, az elsivatagodást, a gleccserek olvadását. Mostanra már mindenki számára nyilvánvalóvá kellett, hogy váljék, éghajlatunk változik. Szociális, környezeti, és pénzügyi problémák jelentkeznek a felmelegedő éghajlat következtében.

Amennyiben valóban védelmezni kívánjuk bolygónkat, Földünket, akkor mindannyiunknak, a világ minden országának, minden társadalmának le kell lassítania, vagy meg kell állítania a CO2-kibocsátás szintjének emelkedését, más üvegház hatást okozó gázok kibocsátását. A környezetbarát beruházásokat, a tiszta energia- és energiatakarékos létesítményekkel együtt, támogatni kell. Mindenekelőtt, előnyben kell részesítenünk az emberek meggyőzését, hogy takarékoskodjanak az energiával, emellett fokoznunk kell ismereteiket és tudatosságukat. Ez bizonyulhat az eredmények elérése leggyorsabb útjának.

Kompromisszumos megoldást kell találnunk az Unión belül az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozására. Az új tagállamokat a fejlettebbektől eltérően kell kezelni, hogy előbbiek felzárkózhassanak, felszámolhassák a gazdasági fejlettségi szintben mutatkozó különbségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Kurt Joachim Lauk (PPE-DE).(DE) Elnök úr, elsőként is, hadd fűzzek megjegyzéseket Florenz úrnak, a véleményem szerint, a jelenlegi tudományos konszenzust nagyszerűen összefoglaló jelentéséhez, noha végül is az ellen voksoltam. Az éghajlat fontos téma, és egyetértek azzal, hogy lépnünk kell e téren. A tudományos véleményazonosság azonban csak ideiglenes konszenzust takar, amint az elmúlt évszázadokban is minden tudományos nézetazonosság rövidtávúnak bizonyult. Minden egyes esetben ebből kell kiindulnunk.

Az előttünk fekvő jelentés nem sok lehetőséget nyújt e tekintetben. Sőt, mi több, a felvázolt konkrét intézkedések is egyoldalúak. Nekünk biztosítanunk kell, hogy Európa nem áldozza fel gazdasági adottságainak egyetlen elemét sem. Európa képtelen önmagában megmenteni a világot. Sürgősséggel, más országokat is be kell vonnunk e globális probléma kezelésébe. Ez az egyetlen módja a tudományos egyhangúság érvényesítésének. Ezt a terhet nem viselhetjük kizárólag önmagunk.

E háttér mellett, úgy gondolom, hiányzik a jelentésből azon intézkedések jegyzéke, amelyek elengedhetetlenek az éghajlatváltozás visszafogására. Valószínűsíthető, hogy a változások teljes leállítására nincs módunk. Amennyiben viszont ez a helyzet, akkor az iparszerkezetünket alapvetően átformáló intézkedések elfogadásához nem biztosít megfelelő alapot a kizárólag ideiglenesnek mutatkozó tudományos nézetazonosság.

 
  
MPphoto
 
 

  Roger Helmer (NI). – Elnök úr, a Florenz-jelentés ellen szavaztam. Az éghajlatváltozás kapcsán rémhíreket terjesztők egyik legnagyobb meséje az, hogy létezik valamiféle tudományos konszenzus, és az összes tudós között érvényesül a nézetazonosság. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság tagjaként tudom, hogy a Florenz-jelentés miért lett olyan, amilyen: az érintettek a vitában résztvevőknek csak egyik oldalára figyeltek, és ennek alapján jelentették ki, hogy egyhangúság érvényesül.

Mai vitánk korábbi szakaszában Booth úr emlékeztetett bennünket az Oregoni Nyilatkozatra, amelyet 30 000 e témával foglalkozó tudós írt alá, megingatva ezzel az éghajlatváltozással kapcsolatban rémhíreket terjesztők állításainak alapjait Nincs nézetazonosság, van azonban egy hatalmas és erősödő tudományos véleményhalmaz, amely eltérő nézeteket jelent. Eközben, egy — sokak szerint nem is létező — elméleti probléma befolyásolására törekedve, hiábavaló és kudarcra ítéltetett kísérleteinkkel hatalmas gazdasági károkat okozunk azoknak az embereknek, akiket képviselünk.

A gazdasági károk feszítenek bennünket keresztre, és döntik romba elsődlegesen is Európát, mert az olyan fejlődő országok, mint Kína és India sokkal józanabbak annál, semhogy bedőljenek a félrevezető véleményeknek.

 
  
  

− Jelentés: Ria Oomen-Ruijten (A6-0168/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Az Ataka Párt küldöttsége az úgynevezett török országjelentés ellen szavazott, mert nem tudjuk, hogy az itt jelzett haladás mit is jelent.

Mi Törökországban egy olyan államot látunk, amelyben egy iszlám párt van kormányon, az államfő pedig egy iszlamista elnök. Egy állam, amely közelébe sem ér az emberi jogok tiszteletben tartásának, egy állam, amely egy teljes nemzetet nyom el, és háborút folytat — még most, vitánk ideje alatt is — egy teljes nemzettel szemben, annak elpusztítása érdekében. Ez a nemzet, a kurd nép. Egy állam, amelyik mélyen militarizált, ahol burkoltan katonai junta uralkodik, és a török politika mindenkor abba az irányba halad, amelybe a tábornokok mutatnak. Egy állam, amely továbbra is megszállva tartja egy EU-tagállam területét, még most, vitánk időszakában is.

Egy ilyen állam nem lehet jogosult tárgyalások folytatására mindaddig, amíg ezek az égető problémák ténylegesen nem kerülnek felszámolásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI).(NL) Szerintem az Oomen-Ruijten-jelentés egy újabb elvesztegetett lehetőség arra, hogy valóban az Európai Unióhoz való török csatlakozás lehetőségeinek érdemi kérdéseivel foglalkozzunk. A jelentés, szerintem, egy sor másodlagos kérdésre koncentrál. Miközben a kulcskérdés az, természetesen, hogy Törökország semmilyen tekintetben sem európai ország, a jövőben sem lesz semmilyen formában európai ország, és következésképpen nem lehet kérdéses, hogy egy nem európai ország nem csatlakozhat az Európai Unióhoz. Ennyit erről!

Közbevetőleg, azt is meg kell említenem, hogy meglepetéssel hallottam a vita során szocialista képviselőtársamtól, Swoboda úrtól — egyebek mellett — azt, hogy abszolút elfogadhatatlan a politikai pártok törökországi betiltása. Emlékeztetném Önöket arra, hogy hazámban, 2004-ben, az ország legnagyobb pártját, a szavazatok 24%-át begyűjtő Flamand Blokkot egyszerűen törvényen kívül helyezték, és a pártot fel kellett oszlatni. Nem emlékszem, hogy a szocialisták egyetlen szóval is tiltakoztak volna akkor. Úgy tűnik, szolidaritásukat fenntartják az iszlám fundamentalistáknak. Ezt megjegyeztünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE).(CS) Elnök úr, évek óta mondom, hogy egy különleges kedvezményeket biztosító partnerség Törökország és az Európai Unió között, sokkalta kedvezőbb lett volna, mint az uniós tagság beígérése Törökországnak. Sajnos, az országjelentés megerősíti ezt. A csatlakozási tárgyalások megkezdődtek, de a koppenhágai kritériumok teljesítése még nem történt meg. És ez nem egyetlen területen van így. Érvényes ez a vallásszabadság, a kisebbségi jogok, (különösen a nőket érintő) egyenlő esélyek, a korrupció, a kurd és ciprusi témák, és természetesen a hadseregnek a kormányzati politika feletti hatalomgyakorlása kérdésében. Amint az előadó, magam is üdvözlöm a kormánynak a haladás elérésére tett erőfeszítéseit, de sajnos, ezek eredményei nem láthatók. Ellenkezőleg, Törökország betilt egy politikai pártot, egy új 301-es cikket használ fel írók és értelmiségiek zaklatására a „török jelleg” megsértése ürügyén, miközben a politikai és vallási indíttatású ellenségeskedés és erőszak fokozódik. Hrant Dink halálát még nem derítették fel, a gyilkosokat nem találták meg. Mindezt elmondva is elfogadom, hogy a jelentés jól kiegyensúlyozott és tisztességes.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE).(PL) Elnök úr, fontos jelentést fogadtunk el. Megfelelő formákban, el kell ismernünk, és támogatnunk kell a csatlakozási tárgyalásokkal összhangban Törökországban végrehajtott változásokat. Különleges geopolitikai helyzetét tekintve, Törökország az Unió stratégiai partnere, amikor az utóbbi a Fekete-tenger térsége, Közép-Ázsia, és a Közel-Kelet országaival tárgyal. Törökország ugyancsak létfontosságú Európa energiabiztonságának biztosítása tekintetében, hiszen a Kaszpi- és Fekete-tengerek övezetéből szállított energiaforrások török területen át jutnak el Európába. Emellett Törökország hatalmas gazdasági potenciállal is bír. Dinamikus gazdasággal, hatalmas belső piaccal, és a döntő többségében a munkaerőpiacon aktívnak tekinthető társadalommal rendelkezik. Biztos vagyok abban, hogy mindez a jövőben hozzájárul az európai gazdaság fejlődéséhez.

A Törökország csatlakozásából fakadó előnyök egy másik pontja is említést érdemel. Mint iszlám ország, az Unió tagállamaként képes lehet fontos szerepet betölteni a Nyugat és az iszlám világ közötti kapcsolatokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt (PPE-DE).(DE) Elnök úr, megszavaztam Oomen-Ruijten asszony jelentését, noha az számos kompromisszumos megfogalmazást tartalmaz. Így tettem, mert bevezető részében számos rendkívül fontos megállapítást tesz. Így azt, hogy a csatlakozási tárgyalások megnyitása egy hosszan tartó és nyitott végű folyamat kezdőpontja. Ez az egyetlen ok, amiért a jelentés mellett szavazhattam. Hadd tegyem egyértelművé, hogy pártom, a Keresztényszociális Unió, mindenkor Törökország mellett foglalt állást, és ezt a vonalat követi a jövőben is. Síkra szálltunk és keményen dolgoztunk annak a vámuniónak kérdésében, amelyet e Ház egyetlen szavazatnyi többséggel fogadott el. Érvelhetnék azzal, hogy akkor ez az egyetlen, az én szavazatom volt. Támogattuk Törökországot a NATO-ban, de más ügyek széles körében is.

Hadd tegyem azt is teljesen nyilvánvalóvá, hogy Törökország nem európai ország, és osztom Roithová asszony nézetét, hogy egy különleges kedvezményeket biztosító partnerség, egy testre szabott különleges státusz a jó megoldás. Ez lesz a megoldás, amelyet végül is majd elfogadunk. Végre le kellene állnunk előremenetelünkkel a feltételezett csatlakozás képezte zsákutcában. Ez a csatlakozás sohasem következik be. Ezért becsületesebb, és mindkét fél számára jobb volna, ha a felek a lehető leghamarabb találkoznának, és megállapodnának az irányváltásban, olyan út követésében, amely az egyenlők partnerségéhez vezet, közös intézmények nélkül, de közös érdekekkel, továbbá egy gyakorlatorientált és elfogadott együttműködési programmal.

 
  
MPphoto
 
 

  Albert Deß (PPE-DE).(DE) Elnök úr, bár Oomen-Ruijten asszony jelentése számos bírálatot tartalmaz Törökországnak címezve, a jelentés ellen szavaztam, mert — megítélésem szerint — Törökország teljes jogú tagsága nem képezheti a csatlakozási tárgyalások végpontját. Posselt úr már tisztázta e kérdést. Úgy gondolom, hogy amilyen gyorsan csak lehet, fel kell ajánlanunk Törökországnak a jelzett privilegizált partnerséget. Törökország nem része Európának, és nem képez hidat az iszlám országok irányában.

Szudánban, Darfurban, évek óta üldözik a keresztényeket. Törökország hosszú éveken át közbeléphetett volna a szudáni keresztények elleni büntettek beszüntetése érdekében. Ilyen lépést azonban eddig még nem tapasztaltam Törökország részéről. Ezért szavaztam a jelentés ellen: Törökország nem jogosult arra, hogy az Európai Unió teljes jogú tagja legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elnök úr, támogattam a Törökországgal foglalkozó országjelentést, noha vannak még kockázatok ezen ország Európai Unióba vezető útján.

Elősegítette álláspontom kialakítását, hogy a szöveg utalt az emberi jogok védelmére, két fontos területen, a reproduktív egészség és az esélyegyenlőség vonatkozásában a nők jogainak védelmét, és külön is az oktatásba való bekapcsolódás lehetőségét illetően.

A második észrevételezni tervezett pont azokat a biztosítékokat érinti, amelyeket a jelentés megkövetel a szomszédsági politikával összefüggésben. A szomszédos országokat érintő, még nyitott kérdéseket meg kell oldani, és ezek egyike érinti a Trákiából származó bolgár menekülteket. Ez a kérdés kapcsolódik az alapvető jogokhoz. A probléma kiterjedése túlmutat a tulajdon- és pénzügyi területeken. Erkölcsi vonatkozásai különösen fontosnak tekintendők. Anélkül, hogy elmerülnénk a múlt eseményeiben, a jövőben egyértelmű lépéseket várunk, és szeretnénk a két ország között született megállapodásban foglaltak teljesítését is látni. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásos indokolások

 
  
  

− Az Európai Parlament 2009. évi üléseinek naptára

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogattam minden olyan, naptárbeli módosítást, amely csökkentette strasbourgi, és növelte brüsszeli tartózkodásunk idejét. A jelenlegi helyzet groteszknek tekinthető. Oda-vissza vándorolunk Brüsszel és Strasbourg között, hatalmas idő- és pénzügyi veszteségekkel. Egyetlen helyszínen kellene találkozóinkat lebonyolítani!

Elutasítom viszont Stevenson úrnak a mostani közlekedési sztrájkkal kapcsolatos panaszát. Elismerjük és támogatjuk a sztrájkjogot. Strasbourggal szembeni fenntartásainknak semmi köze a franciaországi munkások jogainak gyakorlásához. Az érvényes intézményközi megállapodásokból fakadó veszteségek ellen lépünk fel.

Az ellen szavaztam, hogy kivételt tegyünk az ortodox húsvét hétfő esetében, mivel nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy július 14-én ne találkozhassunk. A világi ünnepségek ugyanazon megítélést érdemlik, mint a vallásiak.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Azt akarjuk, hogy az Európai Parlament valamennyi ülésére Brüsszelben kerüljön sor, és szeretnénk a Brüsszel-Strasbourg utazócirkusznak minél gyorsabban véget vetni.

Ezzel összefüggésben szavaztuk meg azt a javaslatot, hogy a hétfői és kedd délutáni strasbourgi ülések maradjanak el, bízva abban, hogy a strasbourgi ülések fokozatosan megszüntetésre kerülnek.

Az Európai Parlamentnek legyen egyetlen székhelye, egyetlen munkahelye. Sajnálatos, hogy vannak tagállamok, amelyek politikai vezetői magukat az európai eszme erőteljes támogatójának tekintik, de ugyanakkor jottányit sem engednek, amikor saját nemzeti érdekeik forognak kockán.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − magam, általánosságban, támogatom a 2009-es naptárral összefüggésben javasoltakat. Úgy vélem azonban, hogy azok a módosítások, amelyek a Strasbourgban eltöltött idő meghosszabbítását célozták, nem járulnak hozzá a Parlament működésének hatékonyságához. A logika és hatékonyság azt kívánná, hogy egyetlen parlamenti székhely legyen, Brüsszelben. Ezzel kapcsolatos nézetemet szavazatom tükrözi.

 
  
  

− Jelentés: Dimitrios Papadimoulis (A6-0102/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Pozitívnak tartjuk a Közösségen belül működő higanybányák bezárásából eredő környezeti és szociális problémák elismerését. Ugyancsak kedvezően értékeljük annak elfogadását, hogy — a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök felhasználásával — továbbra is támogassuk az érintett területeken a helyi környezet, a foglalkoztatás és gazdasági tevékenység tekintetében is életképes projekteket és kezdeményezéseket.

Abban is egyetértés született, hogy — a pénzügyi garanciák vagy azzal egyenértékű mechanizmusok igénybevételével — az engedélyt kérő feladata a szükséges intézkedések meghozatala az engedélyből eredő kötelezettségek megvalósulásának, a bezárási műveletek kivitelezésének biztosítására (beleértve a bezárást követő karbantartási műveleteket is).

Az is jóváhagyásra került, hogy azok az iparágazatok, amelyek a higanyt a földgáz tisztításán keresztül vagy színesfémek kitermelésének és olvasztásának melléktermékeként nyerik, kötelezettek a vonatkozó adatokat a Bizottság, és az adott tagország illetékes hatóságainak rendelkezésére bocsátani. A Bizottság pedig ezeket az adatokat közzéteszi.

Helyesnek tartjuk a fejlődő, valamint az átmeneti gazdaságú országoknak nyújtott technikai segítségnyújtás bátorítását, és különösen azt a segítségnyújtást, amely lehetővé teszi a higanymentes technológiákra való áttérést, elősegíti a higany és a higanyelemek használatának és kibocsátásának tényleges és fokozatos beszüntetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) E jelentés mellett szavaztam, miután az 2011. március 15-ére, a Tanács által javasolt időpontnál három hónappal korábbra, ütemezi be a higanyexport betiltását. A higany kinyerhető a hulladékfeldolgozás (például fluoritcsövek vagy akkuk feldolgozása), a földgáz tisztítása vagy a nemesfémek ipari feldolgozása révén.

Elégedett vagyok, mert a fémhigany mellett a tilalom kiterjed a higanyt tartalmazó termékekre, a cinnabarit ásványra és a higanyvegyületekre is, amelyek értékesítése és terítése így véget ér az Európai Unión belül.

Hasonlóan nagy jelentőséggel bír, hogy — a jelentés szerint — a kutatásnál és fejlesztésnél, a gyógyszereknél vagy elemzési folyamatoknál hasznosított vegyületekre a tiltás nem vonatkozik.

A tárolást, amint azt a jelentés és a Tanács is javasolta, biztonságossá kell tenni. A higanyhulladékot, ha ideiglenesen, de egy évnél tovább tárolják, akkor mély, földalatti kemény kőzetű képződményben, vagy a felszín fölötti berendezésekben oly módon kell tárolni, hogy az a feldolgozást megelőzően az egészségre vagy a környezetre semmiféle kockázatot ne jelentsen.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Általánosan is támogatom Dimitrios Papadimoulisnak a fémhigany exportjának betiltásával és biztonságos tárolásával foglalkozó jelentését. A tilalom időpontjának 2010-re való előrehozatala nagyobb összhangot biztosít az EU általános higany-stratégiájával. Támogatom azt is, hogy a bővített tilalom alá vont higanytípusok köre. Azt gondolom, hogy a tiltás életbe lépését megelőzően további kutatásokra van szükség a higanytól való biztonságos megszabadulás módszerére vonatkozóan. A jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Úgy tűnik, az önáltatásnak nincs határa. Az Európai Bizottság — tekintettel annak erőteljesen mérgező voltára és a közegészségre gyakorolt kockázataira, helyesen — javasolja a higany betiltását, a tárolás megfelelő infrastruktúrájának kialakítását. Majd ugyanakkor, az energiatakarékosságra hivatkozva, szorgalmazza a fénycsövek használatát, miközben tudja, hogy minden egyes fénycső legalább 5 mg higanyt tartalmaz, és ez különösen veszélyes mennyiségnek mondható akkor, ha belegondolunk abba, hogy hány fénycső is van egy lakásban vagy munkahelyen.

A profit minden. A monopóliumok beruházásait és profitját még akkor is védeni kell, ha az bizonyíthatóan a közegészség rovására megy. Az EU tiltja a higany használatát, de engedélyezi a vállalatoknak higanyt tartalmazó villanykörték ingyenes adományozását értékesítésük promóciója keretében.

A közegészség felelőssége a vállalatokra hárul. Azok feladata a hulladék kezelése, noha közismert, hogy a hulladék végül hulladéktelepekre vagy szemétládákba kerül. A társadalom egészét, és nem csak a fénycsövek használóit, a mérgezés tekintélyes kockázatának tesszük ki ezzel. Közben pedig gyakori, hogy a termékek a földfeltöltéseken végzik. Hogy az értékesítést kedvezőtlenül befolyásoló tiltakozást megelőzzék, még a legalapvetőbb intézkedések sem történnek meg a közvélemény tájékoztatására, hogy milyen kockázatokkal is járhat a fénycsövek tartalmának környezetbe való esetleges kiszivárgása.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) A higany az egyik legerősebb környezeti méreg. Átlagos körülmények között ez a fém folyékony halmazállapotú, magas fokú párolgási sűrítettség mellett. Biológiailag nem bomlik le, így nagyon hosszú ideig fennmarad a környezetben. A higany felgyűlemlik a táplálkozási láncban, és így sűrű koncentrációkban juthat az emberi szervezetbe.

Az ipari fejlődés előmozdította a higany felhasználását, mivel különleges tulajdonságokkal rendelkező fémről van szó, amelyhez olcsón hozzá lehet jutni. Úgy tűnik, hogy igen nehéz megszüntetni a higany felhasználását az alacsony energia-fogyasztású égők előállításában. A természetes környezet további pusztulását megakadályozandó, az ilyen hulladékok begyűjtésének hatékony rendszerét kell megszervezni, és az újrahasznosítás biztonságos technológiáját kell kifejleszteni.

A higanyelemekkel elkövetett egyik legsúlyosabb mérgezés Japánban következett be, 1953 és 1960 között. Tömeges megbetegedések történtek a Minamata-öböl lakóinak körében, akik gyakran halállal végződő idegkárosodás jeleit mutatták.

Az Európai Uniónak mindent meg kell tennie a higany biztonságos tárolásának garantálása érdekében. A fémhigany exportját be kell tiltani.

 
  
  

− Jelentés: Hartmut Nassauer (A6-0154/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagyra becsült német képviselőtársamnak, Hartmut Nassauernek az együttdöntési eljárás első olvasatakor kialakított, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a környezet büntetőjogi védelméről szóló irányelv-javaslatával foglalkozó jelentése mellett szavaztam. Támogatom azt az álláspontot, amely — az irányelv érvényesítését kizárólag a környezeti kérdésekre vonatkozó közösségi jogszabályok megsértésére korlátozva — szükségesnek ítéli ezen mechanizmus beillesztését a közösségi jog szigorú szabályozásába, engedve a tagországoknak, hogy bármely jogsértés esetén a büntetést maguk határozzák meg. Ez a bölcs álláspont követi az Európai Közösségek Bíróságának állásfoglalását, amely azt mondja ki, hogy az EU csak az „igazolt szükségszerűség” esetén jogosult büntetőjogi intézkedéseket hozni, azaz csak a közös közlekedés- és környezetvédelmi politikák terén. Szükséges rámutatni, hogy az irányelv kötelezni kívánja a tagállamokat, hogy a környezet védelmében — joghatóságuk keretein belül — határozzanak meg büntetőjogi szankciókat a közösségi jog súlyos megsértéseinek eseteire, de anélkül, hogy ezen, egyedi esetekben érvényesíthető büntetések alkalmazását kötelezővé tennék.

 
  
MPphoto
 
 

  Hanne Dahl (IND/DEM), írásban. − Tekintve a környezetet károsító bűncselekmények határokon átnyúló jellegét, úgy véljük, hogy a környezetet károsító bűncselekményekre vonatkozó minimális követelmények és szankcióinak nemzetközi szinten történő meghatározása hasznos eszközként járul hozzá az átfogó és hatékony környezetvédelmi politika fenntartásához. Nem hisszük azonban, hogy az EU jogosult, vagy jogosultnak kellene lennie büntetőjogi intézkedések meghatározására az első pilléres ügyekben. Emiatt, ma a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Fontos módon, az előadó elismerte, hogy az Európai Bíróság C-440/05-ügyben hozott, 2007. október 23-i ítéletével összhangban a büntetőjog, és a büntetőeljárás szabályai nem esnek a közösségi hatáskörbe, így az alkalmazandó büntetőjogi szankciók típusát és szintjét sem lehet ott meghatározni. Ezzel összhangban, módosítások érkeztek az Európai Bizottság irányelv-javaslatához, amely azonban nem került elfogadásra.

Fontos az is, hogy a Bizottság és a Tanács elfogadta ezeket a módosításokat. Ennek ellenére, az intézmények ragaszkodnak ahhoz, hogy a közösségi törvényhozó megkövetelhesse a tagállamtól ilyen jellegű szankciók kidolgozását annak biztosítása érdekében, hogy a környezetvédelem terén általuk törvénybe iktatott törvények teljes mértékben hatékonyan érvényesülhessenek.

Miután a tagállamoknak a folyamat egészében betöltött szerepe nem került megfelelően tisztázásra, tartózkodtunk a végső szavazásnál.

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, mert az lehetővé teszi büntetőjogi szankciók alkalmazását a súlyos környezetkárosító büntettek esetében. A tagállamoknak határozottan síkra kell szállni a környezetvédelem mellett, és biztosítani kell ezen irányelv alkalmazását.

Konkrétan, magam egy, a büntetőjogi szankciókhoz kapcsolódó jogszabályokat tisztázó mellékletnek az irányelvhez illesztése mellett szavaztam. A melléklet rendkívül fontos abból a szempontból, hogy világosabb jogi képet rajzol az érintett közösségi jogszabályokról. A mellékletnek utalnia kell azon érvényes jogszabályokra, amelyek terén az irányelv hatáskörrel rendelkezik büntetőjogi szankciók kiszabására, másrészt, lehetővé kell tennie a majdani jogszabályok lefedését is.

Egy melléklet garantálhatja azt is, hogy az irányelv hatálya kizárólag a közösségi jog érvényesítésére és a nemzeti jogszabályok végrehajtására terjedjen ki, viszont nem lesz kihatása a tisztán nemzeti jogalkotásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A közös büntetőjog EU-n belüli elfogadása megfosztja a tagállamokat szuverén és kizárólagos joguktól, hogy maguk határozzák meg, hogy önállóan eldöntsék, milyen magatartást is tekintenek jogsértőnek, továbbá, hogy eldöntsék az azzal kapcsolatos minősítés és korlátozás lehetőségét.

Az Európai Közösségek Bírósága 2005. szeptember 13-i, „a környezet védelme” esetként ismert ügyben hozott ítéletében — a hatalmi politizálás jegyében — felhatalmazta önmagát, hogy a környezetvédelmi jogszabályok megsértése esetén beavatkozzék a tagállamok büntetőjogába.

Most, minden újabb fejlődési szakaszban az a nézet érvényesül, hogy a jogsértésekre vonatkozóan az összes tagállamban a büntetőjog által szankcionáltan, harmonizált meghatározások szülessenek, és a környezetvédelmi jogsértések esetén a büntetőtételek is összehangoltak legyenek.

A Bíróság megragadta a hatalmat, majd teljes érzéketlenséget mutatva a tagállamok, a nemzeti alkotmányok, a parlamentek és a törvények megfelelő érvényesülése iránt, átadta azt a Bizottságnak.

Közülünk azok, akik szuverenisták, akik az országok önálló döntési szabadságát és jogait féltik, elutasítják ezt a módszert.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Magam a környezet büntetőjogi eszközökkel történő védelmével foglalkozó Nassauer-jelentés mellett szavaztam. Miközben a büntetőjog alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartozik, és ott is kell maradnia, az is egyértelműen világos, hogy a környezetvédelem olyan terület, amelynek összehangolása leghatékonyabban uniós szinten valósítható meg. Elégedett vagyok azzal, hogy a kompromisszumos törvénycsomag lehetővé teszi az EU számára a környezetvédelem terén a vezető szerep betöltését, miközben tiszteletben tartja a nemzeti jogrendszerek integritását.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A javasolt irányelv megnyitja az utat az egységesített uniós büntetőjog tagállamok esetében való alkalmazása előtt. A jogszabály a környezetvédelmet és a munkavállalóknak a környezeti problémákkal szembeni aggodalmát használja fel a közös uniós büntetőjog elfogadásának ösztönzésére. Előbbieken túl, még a büntetőjogi ügyekben eddig érvényesülő tagállami egyhangúság szabályától is eltekint. Így, az acquis communautaire kiterjesztését alapozza meg azzal, hogy jogot és hatalmat biztosít az EU számára, hogy bármikor, amikor annak szükségét látja, élhessen a büntetőjogi szankciók érvényesítésének és kikényszerítésének lehetőségével. Végül is kimutatható, hogy az Európai Alkotmány bizonyos rendelkezései köszönnek itt vissza. Mostantól fogva, azok alkalmazása új névtábla, a „Lisszaboni Szerződés” cégére alatt történik, de még azelőtt, hogy utóbbi ratifikálására, életbe léptetésére sor került volna. Ez veszélyes fejlődési irány, Európa népeinek kárára.

Az Unió felhatalmazása egységes büntetőjog elfogadására, akár a tagállamok teljes egyetértése hiányában is, egyenértékű a nemzetek egyik legalapvetőbb, szuverén jogosítványának felszámolásával. Annak felszámolásával, hogy maguk dönthessék el, mit tekintenek büntetőjogi jogsértésnek, illetve, hogy meghatározhassák a büntetések típusát és mértékét. Ezzel a közösségi jog elsődlegessége érvényesül a nemzeti jogszabályokkal, sőt, még a nemzeti alkotmányok egyes tételeivel szemben is. A cél az, hogy közvetlenül Európa népeire kényszerítsék a jogilag elismert európai monopoltőkét. Ugyanakkor a nép személyes jogait és demokratikus szabadságait drasztikusan korlátozzák.

 
  
MPphoto
 
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. ? (PL) A környezetről való gondoskodás mindannyiunk számára alapvető kötelesség. A világ azonban nem túl jól teljesíti ezt a kötelességét. Az a tendencia látszik érvényesülni, amely nem ismeri el e kérdés jelentőségét, és hajlamos a cselekvést elodázni.

1998-ban az Európai Tanács döntést hozott a környezet büntetőjogi eszközökkel történő védelméről. Az új irányelv elfogadása azt jelenti, hogy most — minden országra vonatkozóan — világosan beazonosításra kerülnek a büntetőjog által szankcionálható jogsértések. Úgy vélem, fontos kihangsúlyozni a termelők, az exportőrök, az importőrök és szállítmányozók felelősségét is azokért a termékekért és szolgáltatásokért, amelyek hozzájuk kapcsolhatók. Biztosítani kell, hogy ne legyenek kiskapuk a felelősség alóli kibúvásra.

Az új elvek megfelelő módon történő végrehajtása, és a környezetkárosítás mérséklése azonban forrásokat igényel, például a kellő felszerelések és szakembergárda rendelkezésre bocsátásához. Úgy gondolom, hogy a forrásokat az Európai Unió költségvetéséből kell biztosítani, legalábbis az új tagállamok esetében. Ők azok, akiknek rövid idő alatt a legnagyobb munkát kell elvégezniük.

Csak akkor válik lehetővé a célok elérése, ha az összes tagállam egymással szolidaritást vállalva, együtt lép fel. Ennek hiányában a regionális különbségek csak még erőteljesebben érvényesülnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE-DE), írásban. – (PL) Az Európai Parlament és a Tanács „A környezet büntetőjogi védelme” tárgyú irányelv javaslata (COM(2007)0051) mellett szavaztam, mert az új jogi rendelkezések bevezetése, és a környezettel szemben elkövetett jogsértések közös listájának meghatározása az egész Közösség számára biztosítja a közösségi jogban foglaltak hatékonyabb végrehajtását.

Az Európai Unió tagállamaiban ugyanazon rendelkezések érvényesülnek, de a végrehajtás mikéntje jelentős különbségeket mutat. Ez nemkívánatos magatartásra ösztönözhet, amennyiben felelőtlen vállalkozókat arra késztethet, hogy gazdasági tevékenységüket olyan országokba telepítsék át, ahol a jogsértésekért járó büntetések enyhébbek. Ez különösen az új tagállamokat érinti. Hangsúlyozni kell, hogy a szervezett bűnözés keretében elkövetett jogsértések mind jelentősebbekké válnak, és a környezetet érintő jogsértések mind nagyobb mértékben határokon átnyúló természetűek.

Egyetértek az előadó álláspontjával, hogy az irányelv-javaslatban megfogalmazódó jogi keret komoly hozzájárulást jelent a környezet hatékony védelméhez, és az Európai Unión belül a környezetvédelmi jog egységes és felelősségteljes végrehajtását biztosíthatja. A megfelelően kiképzett tisztviselők a jog hatékony végrehajtásának, valamint a környezettel szembeni jogsértések mérséklésének előfeltételét jelentik. A tagállamok ilyen jellegű kötelezettségeinek meghatározására vonatkozó javaslat egészében indokolt. A környezettel szemben elkövetett jogsértések összeállítása, valamint az azokhoz csatolt büntetéseknek az elfogadása igen nagy segítséget jelent majd az Európai Unión belül a környezetvédelmi jogok közös végrehajtása tekintetében.

 
  
  

- Jelentés: Gábor Harangozó (A6-0061/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam magyar képviselőtársam, Harangozó Gábor jelentését, amely az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárásának első olvasatában módosítja a mezőgazdasági üzemi struktúrákról és a mezőgazdasági termelési módszerekről szóló rendelet-tervezetet. Támogatom azt az elképzelést, hogy engedélyezzünk eltérést azon tagállamok számára, amelyek a mezőgazdasági üzemi struktúrákra vonatkozó felmérést 2010 helyett 2009-ben hajtanák végre, a 2011-ben esedékes tízévenkénti népszámlálási gyakorlat miatt. Ugyancsak támogatok minden egyszerűsítést célzó javaslatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A rendelethez kapcsolódó javaslatot igazolja az, amiként a Bizottság most politikailag közelít a jogszabályok egyszerűsítése és javítása kérdéséhez.

Egyetértek a Bizottság javaslatával, amelynek célja a belső ellenőrzések számának csökkentésén keresztül az eljárások egyszerűsítése, miközben fenntartja a korábbi jogszabályok által a földműveléshez és az állattartáshoz köthető termelés, a mezőgazdasági élőmunka- és géphasználat szerkezetének felmérése végrehajtásával kapcsolatos szigor szükséges szintjét.

Továbbá, az egyszerűsítést szolgálva, a javaslat mindössze egyetlen új típusú vizsgálat bevezetését veti fel, és ezzel semmilyen formában sem kényszeríti a tagállamokat közigazgatási rendszereik módosítására.

 
  
MPphoto
 
 

  Gábor Harangozó (PSE), írásban. (PT) Miután a mezőgazdasági támogatások közpénzből származnak, alapvető azok objektív kritériumokon alapuló, tisztességes szétosztása. Egyetértünk tehát annak szükségességével, hogy végezzünk felméréseket a mezőgazdasági birtokok feltételeinek meghatározása érdekében. Az érintett elvek alkalmazása azonban nem járhat együtt újabb bürokratikus terheknek a mezőgazdasági termelőkre történő terhelésével, s különösen nem megengedett ez a mérsékelt forrásokkal rendelkező, vagy nincstelen kis- és közepes termelők esetében. Hasonló módon, nem vezethet ez oda, hogy — az általuk nem észlelt technikai vagy egyéb hibák következtében — a termelők nem jussanak hozzá a nekik járó támogatásokhoz, amint ez néhányszor már előfordult Portugáliában a műholdas felismerő és beazonosító rendszer hibájából.

Emiatt is pozitívnak tartjuk, hogy a jelentés elismeri a számos tagállamban felmerülő jelentős módszertani és technikai nehézségeket, és kitart annak igénye mellett, hogy a Bizottság biztosítsa a gazdáknak a mezőgazdasági vállalkozások műholdas felismerésével kapcsolatos technikai és tanácsadási segítséget. Ebben a tekintetben, szeretnénk ismét ráirányítani a figyelmet arra, hogy a tagállami hatóságoknak biztosítaniuk kell a speciális célokból végzett műholdas felismerés révén szerzett adatokhoz való hozzáférést, illetve azok felhasználását.

 
  
  

- Jelentés: Sylvia-Adriana Ţicău (A6-0087/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Román képviselőtársunk, Silvia-Adriana Ţicău „Tiszteletben tartandó feltételek a nemzetközi közúti fuvarozói szakma gyakorlásához” témában létrehozandó közös szabályokkal foglalkozó európai parlamenti és tanácsi rendelet-tervezethez kapcsolódó jelentése mellett szavaztam.

A közúti fuvarozói szakmába való felvételről szóló korábbi, 96/26/EK irányelv, a közúti fuvarozási piacra lépéssel foglalkozó további négy rendelet, valamint az elmúlt pár évben végrehajtott, a nemzetközi fuvarozási piac árainak deregulációja formálta eddig a belső fuvarozási piacot, még ha mérsékelt szállítmányozási minőségjavulással is. Eközben, a rendeletek következtében a piac felnyitása fokozta a versenyt.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek az intézkedések rosszul, vagy egyenlőtlenül kerülnek alkalmazásra. Ez annak következménye, hogy nem egyértelműek, nem teljes körűek, vagy a szektorban bekövetkezett változások következtében már nem alkalmazhatók. A vállalatokkal szemben — a tagállamtól függően — nem azonos vizsgálatok és ellenőrzések valósulnak meg. Mind a szakmai minősítés, mind a fizetőképesség terén rendkívüli különbségek mutatkoznak. Emiatt sürgőssé vált egy olyan jogszabály kidolgozása, amely feltételeket szab a jó hírnévvel, a pénzügyi állapotokkal, a szakmai képzettséggel, a működési engedélyek kiadásához szükséges bizonyos dokumentumok kölcsönös elismerésének érvényesítésével összefüggésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az érintett rendelet-tervezet némely elemével kapcsolatos bírálatom mellett, jeleznem kell, hogy a jelentés tartalma nem értékelhető anélkül, hogy ne vizsgálnánk a jelentésnek az Európai Bizottság és az Unió társdöntéshozói hatalommal rendelkező intézményei, tehát az Európai Parlament és a Tanács által támogatott „szerepét” a nemzetközi közúti fuvarozás és a személyfuvarozás szélesedő liberalizációja terén.

Tény, ez a központi gondolat kiemelésre kerül az Európai Bizottság saját javaslatában is. A Tanács 96/26/EK irányelve a belföldi és nemzetközi közlekedés terén a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma gyakorlásának engedélyezéséről, valamint e személyek szabad letelepedéshez való joga gyakorlásának előmozdítása érdekében az oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve további négy rendelet formálta, együtt a nemzetközi fuvarozási piac árainak néhány évvel korábbi deregulációjával, a közúti szállítás belső piacát. Más szavakkal: „a szakmába való felvétel közös követelményei” kerültek lefektetésre, miközben a „piac rendeleteknek köszönhető felnyitása fokozta a versenyt”.

Amint arra a nemzetközi közúti fuvarozási piacra jutás közös szabályairól szóló rendelet-tervezettel összefüggésben rámutattunk, ez a javaslat a nemzetközi közúti fuvarozás liberalizációjának erősítését célozza oly módon, hogy igyekszik nagyobb versenyt támasztani az ágazatban, a munkavállalóikkal összefüggésben már így is számtalan nehéz kiadással túlterhelt vállalkozók között.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) A meglévő szabályok összehangolása az európai közúti fuvarozás optimalizálásának fontos eszköze. Másrészt e területen egy rendelet jobbnak ítélhető, egy irányelvnél.

A közúti fuvarozó foglalkozását szabályozó szabályoknak igen pontosan körülhatárolt feltételeket kell előírniuk ahhoz, hogy útjainkon a lehető legmagasabb szintű biztonságot érjük el. A szabályoknak mind a követelményekre, mind a szankciókra ki kell terjedniük.

Kulcselemet jelent az adatok ellenőrzése és vizsgálata, amelyeket a személyes adatok biztonságára tekintettel kell végrehajtani. Nagyon fontos, hogy az adatokat tároló nemzeti elektronikus nyilvántartások összekapcsolódjanak, lehetővé téve az adatok egybevetését, s hogy a rendelkezés így betöltse funkcióját.

Ellenzem a 7. és 102. számú módosítást, amely a hatnapos szabály felvizezését célozza. A már egyszer visszautasított 12-napos szabály visszaillesztése a jelentés lényegével ellentétes volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban (PT) Ţicău asszony jelentése egy intézkedéscsomag része, amely — két másik jelentéssel együtt — a közúti fuvarozás szabályozására törekszik.

Ez a tevékenység kiemelkedően fontos az Európai Gazdasági Térségen belül, mert lehetővé teszi, a mindenkor büszkeségünk tárgyát képező nyílt és versenyt jelentő piac érvényesülését.

Ezen új javaslat szerint a vállalatoknak igazolt szakmai felkészültséggel rendelkező szállítmányozási menedzsert kell alkalmazniuk, aki felel a cég fuvarozói tevékenysége rányitásáért. A feladatkör ellátásához kapcsolódóan lefektetett feltételeket — így a jó hírnevet, a pénzügyi stabilitást, és a szakmai hozzáértést — meg kell őrizni.

A változtatás célja, hogy az érvényes jogszabályokat érthetőbbé, számonkérhetőbbé tegye az érintett üzleti tevékenység biztonsága és hatékonysága tekintetében.

Üdvözlöm tehát az előadó által elvégzett munkát, amelynek célja, az ágazaton belüli kötelezettségekkel összefüggésben, a biztonság és garanciák terén jelentkező felelősség növelése. Ugyancsak támogatom azokat a szakmai képességekkel összekapcsolható intézkedéseket, amelyek kiterjednek a magas szintű képzésre és a diplomák és engedélyek kölcsönös elismerésére is.

 
  
  

- Jelentés: Mathieu Grosch (A6-0038/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam nagyra becsült képviselőtársam, Mathieu Groschnak a Közösségen belüli közúti árufuvarozási piacra való bejutás tárgyában kialakítandó európai parlamenti és tanácsi rendelet-tervezetről szóló jelentését, amely össze kívánja vonni a jelenleg még korábbi rendelkezések és irányelvek által szabályozott nemzetközi közúti és kabotázs fuvarozói piacot. A belsőpiacon a tagállamok közötti nemzetközi fuvarozás teljesen liberalizált, noha a kabotázs terén bizonyos korlátozások fennmaradtak. Örömmel fogadom ezeket az utalásokat és egyszerűsítéseket, amint a tagállamokban elkövetett, az alapítástól eltérő, jogsértéseknél alkalmazott büntetések szigorítását is.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez egy újabb lépés előre, egy újabb eszköz a nemzetközi közúti fuvarozás liberalizálásának erősítésére. S minderre a vállalkozók közötti verseny erősítésével kerül sor, egy olyan ágazatban, amelyben a vállalkozók, a munkavállalóikkal összefüggésben jelentkező számtalan súlyos kiadás miatt, már így is túlterheltek.

Jelenleg az egyik cél annak feltárása, hogy miként mozdítható elő a közúti „kabotázs”-tevékenység beillesztése a rendeletbe. Más szavakkal, hogy egy nemzetközi utat követően legalább három szállítmányozási műveletre kerüljön sor, feltéve, hogy erre hét napon belül sor kerül — egy olyan piacon, amely már oly mértékben liberalizált, hogy ez alapvető hatást gyakorol majd a nemzeti fuvarozók pénzügyi helyzetére és túlélésére.

Ez a döntés káros következményekkel jár a közúti szállítmányozási dolgozókra nézve is. Ez kitűnik például azon, e Ház többséggel elfogadott javaslatából, amely törölte a „munkaidőre” való utalást, és mindössze a „vezetési időt” és a „pihenőidőt” hagyta meg. Ezzel lehetővé vált a munkaidő kiterjesztése, ami pedig károsan befolyásolja a munkafeltételeket és a munkabiztonságot. Ha figyelembe vesszük a legutóbbi bírósági ítéleteket, még a a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv sem védi az ágazat számos dolgozójának munkavállalói jogait.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) A Közösségen belüli közúti árufuvarozási piacra való bejutás (átdolgozott verzió) témájában kialakítandó európai parlamenti és tanácsi rendelet-tervezetről (COM(2007)0265 - C6-0146/2007 - 2007/0099 (COD)) szóló jelentés elfogadását megszavaztam.

Egyetértek az előadóval, hogy a Bizottság javaslatának elfogadása hozzájárul a közúti árufuvarozásban alkalmazandó elvek egyszerűsítéséhez és pontosításához.

Támogatom Grosch úr jelentését, amely lehetőséget kíván teremteni a szomszédos tagországok számára piacaiknak a kabotázs szállítmányozási műveletek előtti további felnyitásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) Megszavaztam Mathieu Groschnak a nemzetközi árufuvarozási piacra való bejutással foglalkozó jelentését. Az érvényes rendeleteknek a 2006/94/EK irányelvvel való összevonása egyszerűsíti és javítja a közúti árufuvarozási piacra való bejutás lehetőségét.

Támogatom az előadó azon álláspontját, amely szerint a kabotázs korlátozását enyhíteni kell, és a kabotázst szabályozó rendelkezéseket összhangba kell hozni azokkal, amelyek a belső piacon a határon átnyúló árufuvarozásnál érvényesülnek. Ebből fakadóan is fontos a kabotázs meghatározása, fontos, hogy egységes megközelítés érvényesülhessen.

Noha a környezet védelme és a hatékonyság tekintetében — a jelentésben foglalt korlátozásokat betartva, de — az üresjáratokat kerülni, és a más országokból hazafelé tartóknál a kabotázst támogatni kell, nem feledhető, hogy az ilyen intézkedések egyben a vasutak helyzetét gyengítik.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A közúti fuvarozáshoz való hozzájutásról szóló jelentés ellen szavazunk. Annak révén ugyanis a közösségi közúti szállítmányozási piac liberalizálása következik be, illetve nemzetközi fuvarozók szállják meg a nemzeti közlekedést. Ezzel az áruk és személyek nemzetközi és nemzeti közúti fuvarozását a monopolhelyzetben lévő vállalatok szerzik meg. Ez katasztrofális következményekkel jár a kis- és közepes szállítmányozási vállalkozásokra, de különösen a munkásokra és sofőrökre nézve, akiket még jobban kizsákmányolnak a monopolista csoportok.

Az Európai Parlament javaslata még reakciósabb útra téved, mint a Bizottság előterjesztése. Előbbiből még a legenyhébb korlátozások is kikerülnek, és az a nemzetközi és nemzeti fuvarozási piac teljes liberalizációját követeli.

A tagállamokon belüli korlátlan rakodásnak és átrakodásnak, a gépjárművek és azok személyzete tisztán nemzetközi szállítmányozási műveletet követő, más tagállamon belüli korlátlan idejű tartózkodásának lehetősége a munkabérköltségek csökkentését célozza. Ez sérti azokat a jogokat, amelyek a nemzetközi fuvarozási dolgozók bérét, munkaügyi és biztosítási helyzetét védik, miközben előmozdítja a nagy multinacionálisok tevékenységének koncentrálását, ezzel — amennyiben hiányzik az ellenőrzés — tönkreteszi az ágazatot és lerontja a szolgáltatások színvonalát.

A munkásosztálynak engedetlenségi és tiltakozó mozgalom révén határozottan szembe kell szállnia az EU munkavállaló-sellenes és népellenes politikájával.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Ez a javaslat a közúti fuvarozást érintő intézkedéscsomag része. Ez a konkrét javaslat a nemzetközi közúti fuvarozásra vonatkozó közösségi jogszabályok közötti kapcsolódások erősítésére törekszik két, már létező rendelet összevonásával. Így biztosít nagyobb hatékonyságot a jogszabályok alkalmazásánál, valamint a kabotázs-koncepció pontosításakor, és alkalmazásának előmozdításakor. Olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek egyszerűsítik és szabványosítják a közösségi engedélyek és gépjárművezetői-tanúsítványok kiadását, s ezzel — különösen a közúti ellenőrzések esetén — mérséklik az adminisztratív költségeket és késedelmet.

A tagállamok ugyancsak megerősíthetik távközlési rendszereiket, amelyek segíthetik az adott tagországban létesített közúti szállítmányozó vállalatok által elkövetett jogsértések kezelését. Úgy gondolom, hogy ez a szöveg rendkívül fontos az ágazatnak az európai piacon belüli fejlesztése szempontjából, és biztosítja számára azt a hatékonyságot, szabályozottságot és struktúrát, amely egy nyílt, szabályozott és tisztességes piac tekintetében kívánatos.

 
  
  

- Jelentés: Fiona Hall (A6-0077/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a kitűnő munkát végző, a mobil műholdas szolgáltatásokat (MSS) nyújtó rendszerek kiválasztásáról és engedélyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi döntésről szóló indítványt az együttdöntési eljárás első olvasatában módosító brit képviselőtársam, Fiona Hall jelentését. Képviselőcsoportom, a PPE-DE csoport előadójaként azért küzdöttem, hogy az EU területén az optimális földrajzi lefedettséget biztosítsuk. Elégedettséggel tölt el, hogy hozzájárulhattam ahhoz az elváráshoz, hogy a kérelmeknek tartalmazniuk kell azon kötelezettség elfogadtatásához, hogy a tervezett mobil műholdas szolgáltatásoknak — a szolgáltatás beindulásának idejétől — a tagállamok összesített területének legalább 60%-át le kell fedniük. Továbbá, a javasolt szolgáltatást, minden tagállamban, legalább a lakosság 50%-ára, valamint minden egyes tagállam összesített területének legalább 60%-ára ki kell terjeszteni a kérelmező által megszabott határidőn belül, de nem később, mint hét évvel a szöveg közzétételét követően. Végül, a kérelmekben megfogalmazódik a kérelmező azon kötelezettségvállalása, hogy a tervezett mobil műholdas rendszer igénybevételét biztosítja a közvédelmi és válságkezelő szolgálatok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) A jelentésnek vannak pozitív elemei, amelyeket magunk üdvözlünk. Különösen ilyennek tekintendő a tagállamok meghatározó városi központjain kívül fekvő területek mobil műholdas szolgáltatásokkal való lefedése jelentőségét elismerő, továbbá a lehető legmagasabb szintű, a digitális szakadékokat áthidalni képes szolgáltatások nyújtására vonatkozó felvetés. Ugyancsak kedvezőnek ítéljük azt az érvelést, hogy a tervezett mobil műholdas szolgáltatások kezdeti szolgáltatási lefedettségi területének nagyságát megfelelő szinten kell meghatározni, ezzel is fokozva az ilyen rendszerek lefedési képességeit.

Nem tekinthetünk el azonban, attól a szövegtől, amelyben e javaslatok, nevezetesen a távközlési szektor liberalizációjára és belső piacának továbbfejlesztésére vonatkozó elgondolások, megfogalmazódnak. Emiatt a jelentés ellen kényszerültünk szavazni.

Hasonló módon, nem értünk egyet azzal, hogy a tagállamoknak fel kell adniuk a spektrumkiosztáshoz kapcsolódó nemzeti jogosítványaikat csak azért, mert a műholdas mobil szolgáltatók nagy műholdas „lábnyommal” rendelkeznek, és ez megnehezíti a határokon át érvényesülő interferencia kiiktatását. A 2007 februári bizottsági határozat lényegében elismerte azt, hogy a tagállamoknak meg kell őrizniük jogukat a területükön lévő, kiegészítő földi elemek működtetésére vonatkozó engedélyek kiadására.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. (SV) A mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek kiválasztásáról és engedélyezéséről szóló jelentés arról szól, hogy miként biztosítjuk a közös európai műholdas szolgáltató rendszert, amely az európai versenyképesség folyamatos megerősítése tekintetében fontos tényezőt jelent az élenjáró technológiai kutatásban és iparban. A jelentés jó, és arra összpontosít, hogy ez a munka miként javítható. A szolgáltatással való lefedettség kulcskérdése azonban problémát jelent svéd szempontból, amennyiben az elfogadott kompromisszum a teljes uniós terület 60%-ára vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy Svédország egyes területeire a szolgáltatások nem terjednek ki. Ez viszont negatív a technológia- és kutatásfejlesztés tekintetében. Emiatt a tartózkodás mellett döntöttem.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) E határozat elfogadása meghatározó előrelépést jelent a nemzeti elektronikus távközlési piac megerősítése irányában.

A cél egyszerű: mindenkit hozzájuttatni nagy gyorsaságú internet-csatlakozáshoz, illetve biztosítani a mobil multimédia szolgáltatást és a közvédelmi szolgáltatásokat természeti és emberi katasztrófák esetén.

A végrehajtandó intézkedések találkoznak polgáraink elvárásaival, különösen az internet-hozzájutást illetően: a lakosság legalább 50, míg a tagállamoknak legalább 60%-ára kiterjedő szolgáltatás hatékony eszközt jelent a digitális szakadék áthidalásához, és ez kiterjeszthető a vidéki területekre is.

E döntés annál inkább is sikernek tekinthető, mert az a rádióspektrumok kezelése európai szintű harmonizálásának erősítését hozza magával, amely — aligha kell erre emlékeztetnünk — mind inkább szűkkeresztmetszetet jelent.

Az is valamennyi tagállam óhajának köszönhető, hogy a a távközlési szektor olyan eszközökhöz jut, amelyek révén a korábban túlságosan szétszabdalt piac helyett egy európai szintű szolgáltató piac alakítható ki.

Röviden, a mobil műholdas szolgáltatások (MSS) sikerre ítéltettek az ipar oldaláról, de erősítik a médiában a kulturális sokszínűséget és pluralizmust is.

 
  
  

- Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A6-0101/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársam, Klaus-Heiner Lehnének az Európai Bizottság adott témában kidolgozott közleményére válaszul, saját kezdeményezésre született, az üzleti környezet egyszerűsítése a jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén című jelentése mellett szavaztam.

Mint képviselőtársaim, magam is üdvözlöm a Bizottság törekvését az Európában vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére. Ez a csökkentés azonban nem járhat a jogi és számviteli bizonytalanság növekedésével akkor, amikor a KKV-k kezdenek megjelenni a belső piacon. Elégedett vagyok azzal, hogy a Parlament nem fogadta el a közleményben felvetett, küszöbérték felemelésére vonatkozó, a mikró-vállalkozásokat érintő javaslatot, amely szerint az adott küszöbérték alatt a vállalkozások mentesülnének az európai jog szerinti számviteli, könyvvizsgálati és nyilvánosságra hozatali kötelezettségek alól. Nagyon örülök, hogy a Parlament megszavazta az általam bizottsági szinten előterjesztett, de ott elvetett módosítást. Ez azt javasolja, hogy folyjanak konzultációk, egy európai számviteli és könyvvizsgálati szolgáltatási szabályozó kialakításának szükségességéről és megvalósíthatóságáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Klaus-Heiner Lehne „Az üzleti környezet egyszerűsítése a jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén” c. jelentése mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy „új” reformokra van szükség a társasági jog, a számvitel és könyvvizsgálat terén. A vállalati jogot most erőteljesen — és megítélésem szerint helyesen — befolyásolják az európai szabályok. Meg kell viszont akadályoznunk, hogy e jog szükségtelen, túlzottan bürokratikus kötelmek jelentette terhet képezzen, illetve, hogy átfedés történjék a nemzeti szabályozásokban már megjelenő terhekkel.

Ezeknek a reformoknak arra kell törekedniük, hogy megkönnyítsék az érvényes szabályok értelmezését, mérsékeljék a bürokratikus és adminisztratív terheket, s különösen a számvitelben. Az egyszerűsítés komoly haszonnal jár a vállalkozások, és különösen a közismerten nagy jogi és számviteli osztályokkal nem rendelkező KKV-k számára. Meggyőződésem, hogy a közérthető és könnyen alkalmazható szabályok mindenekelőtt a joghoz való igazodást segíti elő. Ugyanakkor, világos, könnyen beazonosítható szabályokkal a kedvező, hatékony gazdasági környezet is erősíthető.

Úgy vélem, hogy mind az érintett bizottság, mind az előadó, Lehne úr munkája közrejátszott abban, hogy megfelelő kompromisszum született a szubszidiaritás elvének való megfelelés, és a vállalati szabályozás európai szintű egyszerűsítésére együttesen törekvő tagállamok számára követhető út kijelölése között.

El kell kerülnünk a dinamizmust visszafogó, a vállalkozásokat megfojtó bürokratikus akadályok képződését.

 
  
MPphoto
 
 

  Sharon Bowles (ALDE), írásban. − A 11d számú módosítás a 26. bekezdés törlését szorgalmazza. A 26. bekezdés két módon értelmezhető. Néhányan aggodnak amiatt, hogy az az „egy részvény, egy szavazatra” való felhívásnak tekinthető, ezért a bekezdés törlése mellett szavaztak. Más viszont az én értelmezésem. A bekezdés konkrétan utal „a tőke szabad mozgását érintő különleges egyedi akadályokra”, és a Volkswagent közvetlenül érintő ítéletet említi. Az én értelmezésem az, hogy a bekezdés felkéri a Bizottságot, hogy orvosolja a különleges és szélsőséges protekcionista intézkedéseket. Ezért én a módosítás ellen, és a protekcionizmus elleni nyilatkozatnak tekinthető bekezdés megőrzése mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban. – (PL) Annak híve vagyok, hogy egyszerűsödjenek a jelentéstételi kötelezettségeket tartalmazó eljárások, valamint a közigazgatás és a vállalkozók közötti kommunikációs módszerek. Jelenleg a vállalkozókra nehezedő bürokratikus eljárások szükségtelenül bonyolultak. A jelentés célja, hogy javítsa a kommunikációt, és egyben javasolja az XBRL-módszer bevezetését. Ez egy nyitott módszer, amely azt jelenti, hogy könnyen elérhető még a legkisebb vállalat számára is.

Emiatt a jelentés támogatása mellett döntöttem.

 
  
MPphoto
 
 

  Jonathan Evans (PPE-DE), írásban. − Magam, és brit konzervatív képviselőtársaim világossá szeretnénk tenni, hogy erőteljesen ellenezzük a jelentés 23. bekezdését, amely támogatja a közös konszolidált társasági adóalap (KKTA) EU-n belüli felállítására vonatkozó javaslatot.

E kérdésben magunk már számos alkalommal egyértelművé tettük álláspontunkat. A jelentés további, az üzleti szabályok egyszerűsítését támogató része — függően az előbbi egyértelműsítés sorsától — bírja támogatásunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés, általánosságban, a közösségi jog egyszerűsítésére és csökkentésére törekszik azon az alapon, hogy az különösen a KKV-k számára lesz hasznos. Igaz, az egyszerűsítésnek lehet bizonyos pozitív hozadéka, és mi többnyire támogatjuk a vállalati joggal kapcsolatos intézkedések egyszerűsítését, feltéve, hogy az a bürokrácia visszaszorításával jár együtt. Nem szavazhatunk azonban a jelentés mellett, mert miközben az az egyszerűsítést szorgalmazza, aközben a közösségi jogi keretek bővítését is szorgalmazza.

A jelentésben foglalt következő, félreérthető vagy negatív természetű javaslatok késztettek bennünket a tartózkodásra: az üzleti szféra által előterjesztett kérdések összehangolását megcélzó, a tagországok adóhatóságainak lehetséges koordinációját felvető jogszabály; az Európai Részvénytársaság Statútumának felülvizsgálata a közösségi jog egyéb részeihez történő közelítés érdekében; új jogi keret kialakítása a vállalatok számára, és közös konszolidált társasági adóalap kialakítása azon az alapon, hogy ezáltal az Európai Részvénytársaság Statútuma jobban és hatékonyabban alkalmazhatóvá válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. – (PL) A Bizottságnak az üzleti környezet egyszerűsítése a jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén című közleménye olyan intézkedéseket irányoz elő, amelyek az európai vállalatokra nehezedő adminisztratív terhek mérséklését, és a cégek globális szintű versenyképességének biztosítását célozzák. A tagállamok nem, hogy élnének a bürokrácia csökkentését elősegítő intézkedések nyújtotta lehetőséggel, hanem gyakran — a szigorúbb nemzeti rendelkezésekkel — még szembe is mennek a közösségi engedményekkel. Ezzel megfosztják a helyi vállalatokat attól, hogy az uniós jogban foglaltakkal összhangban éljenek az egyszerűbb eljárásokkal.

A Bizottságnak tehát erőteljesen bátorítania kell a tagországokat, hogy a pénzügyi információk terén a jelentési kötelezettségek osztályozását hangolják össze. Nyomást kell gyakorolnia a tagállamokra, hogy a költségek csökkentése érdekében alkalmazzák az új technológiákat. Emellett egy, a közös konszolidált társasági adóalap felállítását magában foglaló megoldás az Európai Részvénytársaság Statútumát is jobbá és hatékonyabbá tenné. Az úgynevezett mikró-vállalkozásoknak a számvitelre vonatkozó irányelv alkalmazása alóli kivonását szorgalmazó javaslat ugyancsak üdvözlendő. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy mentesülnek a könyvelésnek, az éves pénzügyi jelentésnek, és az európai jogszabályok által megkövetelt jelentések közzétételének kötelme alól.

A javasolt változások feltétlenül dicséretesek. Ezzel együtt a társasági jogra vonatkozó uniós acquis további egyszerűsítése, továbbá annak a tagországokban való hatékony végrehajtása alapvetőnek tűnik ahhoz, hogy az európai vállalatok sikeresen versenyezhessenek a mind keményebb feltételeket állító világpiacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam Lehne úrnak a vállalatok üzleti környezete egyszerűsítéséről szóló jelentését. Az EU-nak kiemelkedő szerepe van annak biztosításában, hogy az üzleti vállalkozások versenyképes környezetben működjenek. Ennek ellenére, a vállalkozások és a tagállamok gyakran úgy érzik, kezüket megkötik a túlságosan bonyolult szabályok. Tehát az üzleti környezet egyszerűsítését célzó lépések üdvözlendők.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Én e jelentés mellett szavaztam, de úgy gondolom, hogy nekünk lépések jóval átfogóbb csomagját kellene megvalósítanunk az európai üzleti környezet egyszerűbbé tétele érdekében.

Elsőként is azokra a problémákra utalok, amelyek már az üzleti tevékenység megkezdésénél felvetődnek. Az Eurostat azt jelzi, hogy az EU tagállamaiban az üzleti tevékenység beindításához szükséges adminisztratív formalitásoknak megfelelés időigénye egy nap és több hónap között változik. Emellett, néhány tagállam messze az OECD-átlag alatt marad — globális összehasonlításban — az üzleti tevékenység kivitelezhetőségének értékelése terén. Végül, de nem utolsó sorban, a 27 tagállamban a társasági jogot illetően érvényesülő eltérő szabályok akadályozzák a transznacionális tőke mozgását, és új üzleti tevékenység beindítását a nem-hazai piacokon.

Úgy gondolom, e két elem létfontosságú a Lisszaboni Stratégia növekedési céljainak eléréséhez, és következésképpen további megerősítésükre van szükség az európai társasági jogban.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök úr, az Európai Unió aligha tekinthető olyan területnek, ahol a vállalkozások működtetéséhez kötődő rendelkezések különösebben egyértelműek az alkalmazás egyszerűségét tekintve. Lényegében az az általános megítélés, hogy — a globális normákhoz képest — túlszabályozott e terület, és ez különleges nehézségeket okoz a kisvállalkozások számára. Minden olyan lépés, amely — a Bizottság 2007. július 10-i közleményével összhangban — a szabályozás egyszerűsítését célozza, üdvözlendő. Az egyszerűsítés legfontosabb és legkívánatosabb hatása az lehet, hogy a kisvállalkozásokat a közös európai piacon való megjelenésre bátorítja. Mostanáig e piac nem igen nyílt meg a Közép- és Kelet-Európából érkezett új vállalkozások előtt.

Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, a nemzeti szabályokat össze kell hangolni, a szükségtelen rendelkezéseket vissza kell vonni, amiként ezt a két lehetőséget a Bizottság is javasolta. Ez azonban nem igényli az adózás harmonizálását, amint azt a Lehne-jelentés 23. bekezdése, a közös konszolidált társasági adóalap úgynevezett könnyű formulája is jelzi. Az előadó a Bizottság által javasolt második változatot támogatja, amelyik a kevésbé markánsnak tekinthető. Ezzel együtt, az Európai Unióban jelenleg uralkodó, a szabályozást erőltető környezeti háttér mellett, a jelentés megkísérli a feltétlenül kedvezőtlen, az európai cégeknek a világpiaci versenylehetőségeit egyértelműen korlátozó folyamatot visszafordítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. − (NL) A Bizottság közleménye alapvető kérdéseket feszeget, amelyek meghatározzák a társasági és számviteli törvényekkel kapcsolatos európai politikákat. A Lehne-jelentés jó válaszokkal szolgál e kérdésekre, és azokkal magam egyetértek. Van azonban egy problematikus pont, az, amelyben a Bizottság felveti a „mikro-vállalkozás” kategória bevezetését. Ezek egy meghatározott küszöb alá csúszó kisebb vállalatok, amelyek mentesülnének az európai pénzügyi jelentési és éves könyvvizsgálati kötelezettségek alól. A Lehne-jelentés támogatja ezt a megközelítést, sőt, még a küszöb emelésére is javaslatot tesz. Ezzel Belgiumban a vállalkozások 75%-a kikerülne a jelenlegi, átláthatóságot biztosító követelmények hatása alól. Első pillantásra, a kisvállalkozások számviteli rendszerének eltörlése a bürokrácia jelentős mérséklésének tűnik, de tekintettel a minden érintettre (például a hitelnyújtókra) vonatkozó pénzügyi információk jelentőségére, a lépés még inkább fokozhatja a bürokráciát és növelheti a költségeket. Miután nem lesz általánosan elfogadott pénzügyi jelentés, a vállalatoktól bekért adatok à la carte módon, különböző módszerekkel kerülnek meghatározásra. Emellett, a vállalkozások megfosztják magukat a belső vállalati ellenőrzés egy igen hasznos, a KKV-k számára feltétlenül fontos eszközétől. Emiatt tartózkodtam a szavazásnál.

 
  
  

- Jelentés: Britta Thomsen (A6-0165/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, a felsőoktatás mind többek számára vált elérhetővé, és a nők is növekvő számban szereznek egyetemi diplomát. Ezzel együtt, a nők még mindig alulreprezentáltak az oktatás legfelső régióiban. Noha az oktatók többsége (több mint 50 %-a) nő, mégis csak kevésbé vezetői posztokat foglalnak el.

Támogatom a rugalmas munkaidő és a kedvezőbb gyermekgondozási szolgáltatások bevezetésével családbarát jelleget öltő elképzelések pártolását. Ugyancsak támogatom a külföldi társadalombiztosításhoz való hozzáférésről, a férfiaknak és nőknek a választás szabadságát biztosító szülői szabadságolási feltételek bevezetéséről szóló rendelkezéseket. A családi okok miatt pályafutásukat megszakító női tudósok ne károsodjanak majdani életpályájuk során, ezzel jogtalan előnyöket biztosítva a férfiaknak pályafutásuk kiteljesítésében.

Támogatom Thomsen asszony jelentését, mert szerintem helyesen kezelte a nemek közti különbségekhez kapcsolódó sztereotípiákat. Ilyenek ugyanis még mindig érvényesülnek egyes uniós tagállamokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Megszavaztam Britta Thomsennek a nők és a tudomány összekapcsolódásával foglalkozó jelentését, mivel úgy ítélem meg, hogy az mindkét nem számára egyformán előmozdítja a tudományos pályafutást. Olyan tényezők, mint a természettudományokkal összekapcsolt sztereotípiák, vagy a személyes és családi életnek a szakmai pályafutással való összehangolása nehézségeiből fakadó akadályok, komoly hátrányt és nehézséget jelentenek a női tudósok és kutatók számára, és ez sok nőt távol tart a tudományos kutatástól.

Az oktatási és tudományos vezetői beosztásokban a férfiak és nők között jelentkező aránytalanságok, az így kialakuló fizetések, továbbá a személyes létfeltételek olyan intézkedéseket követelnek, amelyek a tudomány terén közömbösítik e sztereotípiákat, vonzóvá teszik a nők számára a tudományos életpályát, és felszámolják a létező egyenlőtlenségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Tudjuk, hogy több a nő, mint a férfi a felsőoktatásban. Mégis, amikor a kutatópálya választásáról esik szó, a férfiak számban még mindig felülmúlják a nőket. A nők felsőoktatáson belüli számának ugrásszerű megemelkedése nem járt együtt egyes tudomány- és szakterületeken a férfi-női arányok ilyetén kiigazodásával, de a nemek közti különbségekhez kapcsolódó fizetési különbségek felszámolásához sem.

Amint arra az előadó is rámutat, a női kutatók még mindig kisebbséget képeznek a kormányzásban és a felsőfokú oktatásban. Mindkét területen a nők aránya az EU-ban 35%-os. Valamennyi országban azonban, e két területen még mindig magasabb a női kutatók részaránya, mint az üzleti-vállalkozási szférában, ahol az EU-átlag 18%-os. Igaz, országonként jelentősen eltérnek az arányok. Azok az országok, ahol a legalacsonyabb a női vállalkozók aránya: Németország (11.8%), Ausztria (10.4%) és Hollandia (8.7%). Eközben Lettországban, Bulgáriában és Romániában a nők aránya meghaladja a 40%-ot. A férfi és női kutatók megoszlása a tudomány kiemelkedőbb területein eltérő arányokat tükröz. A felsőfokú oktatásban a férfi kutatók 54%-a kapcsolódik a természettudományokhoz és a mérnöki kutatásokhoz, összehasonlítva a női kutatók 37%-os részvételével

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A nőknek a tudományos területre való lépésének előmozdítása, amint erre az előadó rámutat, létfontosságú. Hogy ezt az eredményt miként érjük el az egyes országokban, az függ az érintett ország kultúrájától, és egyéb sajátos adottságaitól. A probléma eltérő módokon jelentkezik az EU 27 tagállamában, és ennél fogva a megoldások is különböznek egymástól. Képtelenség a 27 tagország mindegyikére érvényes általános következtetéseket levonni a nők helyzetéről. A Junilistan meggyőződése, hogy az egyenlőséghez vezető utat a gyakorlatban nemzeti szinten kell felrajzolni.

Ezért a jelentés elleni szavazás mellett döntöttünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Mint egy lengyel egyetemen sokévi tapasztalattal rendelkező női oktató, tudatában vagyok a jelentkező problémák nagyságrendjének, és ezért is támogatom Thomsen asszony jelentését. A jelentés — rámutatva a nők alulképviseltségének fennmaradásában közrejátszó társadalmi, kulturális és pénzügyi akadályokra — érdekes módon közelít a nemek közti megkülönböztetésnek a tudomány világán belül jelentkező problémájához.

Mi kevesen, alig 35%-nyian vagyunk az állami szektorban és a felsőoktatásban, míg a magánszektorban arányunk csak 18%. Miként is várható el a nőknek a tudomány világába való bevonása nélkül a tudás-alapú társadalom felépítése, Európa tudományának és gazdaságának fejlesztése, a Lisszaboni Stratégia kihívásainak való megfelelés, és a 21. század küszöbén az európai elvárások teljesítése? Meg kell teremtenünk azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy szélesebb körben lépjenek az egyetemi laboratóriumok kapuit megnyitó tudomány világába! Azt is lehetővé kell tenni, hogy a nők a legmagasabb szintű tisztségekre is pályázhassanak. A tudományos közéletben az előrelépések a tudományos eredményektől függnek, és a nők tanszékvezetővé való kinevezésének esélye háromszor rosszabb, mint a férfiaké. Ez sajnálatos, és nem magyarázható pusztán a nők nagyobb családi leterheltségével.

Kevés nő található az európai felsőoktatási intézmények döntéshozatali testületein belül, és ezért is nehéz ezeken az intézményeken belül az esélyegyenlőség politikáját végrehajtani. Talán elegendő az Európai Kutatási Tanács szégyenletes példájára utalni, ahol is a huszonkét tag között mindössze öt nő található.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. ? (PL) A nők munkaerőpiaci jelenléte az Európai Unió egészén belül folyamatosan erősödik. Lengyelország sem kivétel, noha a lengyel munkaerőpiacon a nők jelenléte az uniós átlag alatt maradt. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy több lengyel nő foglal el felelősségteljes beosztást, mint nyugat-európai társaik.

Hiszem, hogy a nők szakmai tevékenységének erősítése súlyos kérdés. Ebben az összefüggésben, fontos áttekinteni a női kutatók helyzetét, hiszen az egybevethető az összes olyan nő helyzetével, akinek a szakmai kötelezettségek és a családi élet közti harmóniát kell megteremtenie.

Ezzel együtt nem gondolom, hogy az egyensúly kikényszerítése a legjobb módja a nők munkaerőpiaci jelenléte erősítésének. A foglalkoztatási döntéseket mindenekelőtt a képzettség, és a nők által a megfelelő oktatáson keresztül megszerzett képességek alapján kell meghozni. A foglalkoztatási folyamatoknak, a vezetői posztok megpályázása menetének, a tudományos kutatásokhoz biztosított térítésmentes támogatás nyújtásának erőteljesebb átláthatóságára vonatkozó javaslat segíthet e téren. A jelzett változásokkal azonban együtt kell járnia a munkaerőpiac reformjának is.

Az Európai Unióban a kutatás támogatásra szorul. Tekintve a tudománynak a gazdasági fejlődésben való jelentőségét, a tudományos és műszaki tanfolyamokat mindkét nem számára vonzóvá kell tenni. Bátorítanunk kell tehát a fiatalokat, hogy ilyen jellegű felsőoktatás iránt is érdeklődjenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) Megszavaztam Britta Thomsennek a nők és a tudomány című jelentését, mert a nők alulreprezentáltak a tudomány világában. A jelentés fontos lépéseket körvonalaz a férfiak és nők tudományos életben való egyensúlyát illetően.

A nők tudományos pályafutásának előmozdítása kulcsszerephez jut. Nagy jelentőséget kell tulajdonítani a nemek közti különbségekkel kapcsolatos sztereotípiák felszámolásának. Az a jelenlegi szemlélet, amely férfi és női kötődésűnek mutatja az egyes tudományos ágazatokat, ellentmond a nemek közti tisztességes egyensúly elvének.

Új programok segítségével és a pályázási eljárásokkal lehetővé válik annak biztosítása, hogy a jelölteknek szakképzettsége és képesítése, és ne a neme legyen a meghatározó. Ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie az előléptetési lehetőségeknél és a fizetési besorolásoknál. A kiválasztási bizottságon belül, a nem kötelező érvényű, legalább 40%-os női, és legalább 40%-os férfi célkvóta teljesítése az egyik útja a tudományos posztokon érvényesülő nemek közti egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásának, de mindenkor a jelölt szakmai felkészültségét és képzettségét kell elsődlegesnek tekinteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) A nők és a tudomány című jelentést megszavaztam. Azt, magam, létfontosságúnak tartom a Lisszaboni Stratégia növekedési és foglalkoztatási célkitűzéseinek teljesítése tekintetében.

Az új uniós tagállamokban a női kutatók aránya megközelítőleg 40%, míg a nyugati országokban ez mintegy 11%, de sajnos, előbbiek magas aránya ott foglalkoztatott, ahol a kutatási és fejlesztési kiadások a legalacsonyabbak között vannak.

Szeretném felhívni a figyelmet a családi szempontokat a rugalmas munkaidő és a gyermekgondozási kedvezmények lehetőségein keresztül előtérbe helyező cikk jelentőségére, amely előmozdítja a családi élet és a szakmai pálya összeegyeztetését.

Úgy vélem, a jelentés rendelkezéseinek gyors végrehajtása igen jelentős segítséget nyújt ahhoz, hogy 2010-re elérjük a nőknek a vezető kutatói pozíciókban való 25%-os részesedését. Gratulálok Britta Thomsen asszonynak jelentéséért.

 
  
MPphoto
 
 

  Teresa Riera Madurell (PSE), írásban. − (ES) Miután egészségügyi okokból nem állt módomban részt venni, és bekapcsolódni a vitába, szeretném a jelentést támogató álláspontomat igazolni. Kitűnő, átfogó, a nőknek és férfiaknak a tudományban és technológiában való kiegyensúlyozott részvételéhez kötődő összes fontos kérdést érintő jelentést kaptunk kézhez.

A jelentés időszerű is, mivel az Uniónak 700 ezer további kutatóra van szüksége, hogy 2010-es célkitűzéseit teljesíthesse. Elérkezett az idő a Bizottság és a tagállamok számára, hogy végrehajtsák a jelentésben megfogalmazott konkrét intézkedéseket, amelyek révén felszámolható a kialakult zűrzavar.

A képzettségek és érdemek egyformán oszlanak meg a férfiak és nők között. Jelenleg, az egyetemeken a nők számban felülmúlják a férfiakat, és jobb eredményeket is érnek el. Ez objektív adatokkal alátámasztható.

A kormányoknak különösen ösztönözniük kellene a nők bekapcsolódását a tudomány és technológia művelésébe, hiszen az agy mindössze egyik féltekéjének igénybevétele még nem eredményez értelmet és hatékonyságot.

Örülök, hogy a Parlament végül kezdeményezte e téma ilyen, mélyre hatoló vizsgálatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Kifordított igazságok, téves állítások, elsősorban a férfiakat megbélyegző szexista megjegyzések, pár szóval, pár durva szóval, ez adja e jelentés lényegét.

A férfiak és nők közötti egyenlőség, a nők szakmai pályafutásának előmozdítása nem valósítható meg önkényes és elnyomó módon. Ez a mód csak negatív és ellentétes eredményekkel járhat.

Egyértelműen igaz, hogy a nők beillesztésének késedelmes volta, a fizetési szakadékok, vagy a karrier-lehetőségek hiánya már túl sok a nők számára, és különösen a tudomány és kutatás terén.

Még egyszer azonban, a párbeszéd, a lányok hosszú távú tudományos képzését bátorító, ösztönző intézkedések végrehajtása, valamint a nők pályafutását végigkísérő hatékony támogatás fogja a nők társadalmi helyzetének javulását előmozdítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. (SV) Britta Thomsen jelentésében megállapítást nyer, hogy a női kutatók kisebbségben vannak az EU-n belül. Kedvezőtlenebb a pénzügyi biztonságuk, a szakmai előmenetelük, és fokozódó mértékben bűnhődnek családi kötelezettségeik miatt. Ez súlyos ügy, mind elvi alapokon, mind a gyakorlati következményeket tekintve. A korszerű gazdaságok — és demokráciák — nem engedhetik meg maguknak, hogy negatív módon kezeljék a tudományos életben kiemelkedő személyeket. Ezért is, magam a jelentés mellett szavaztam.

Mindazonáltal, szeretnék rámutatni, hogy a jelentés egyes részeiről nem folyt szavazás, és nem látom, hogy ez mivel igazolható. A 7. bekezdés felveti, hogy az életkor is kerüljön számításba vételre a kiválóság ismérvénél, együtt a családi helyzettel, beleértve ebbe a kutató által eltartottakat is. Úgy gondolom, hogy ezt nehéz lesz a gyakorlatban alkalmazni, sőt, ellentétes hatású is lehet. Mindenkor jelentkezik a nemek szerepe leegyszerűsítésének kockázata, a „női tudósokra jellemző minőség” felemlítése, illetve a kutatók teljesítményének értékelésénél használt abszolút normák kreálásának veszélye.

Másrészt, teljes szívemből támogatom azt a javaslatot, hogy fogadjuk el nem kötelező érvényű célként azt, hogy bármilyen típusú tudományos bizottságban mind a férfi, mind a női nem legalább 40%-ban legyen képviselve. Ugyancsak egyetértek azzal a bírálattal, hogy az EU néha alacsonyra teszi a mércét, amikor az egyenlőségről esik szó. A nemek képviseletével kapcsolatos politikát nem szabad alábecsülni, de vallássá sem kell formálni azt!

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) A nőknek jelentős a hozzájárulása a tudomány fejlődéséhez. A lengyel fizikai és kémiai Nobel-díjas, Marie Skłodowska-Curie, ragyogó példája ennek. Utcát, kórházat, és egy egyetemet neveztek el e híres tudósról.

A tudományos pálya választásakor, a nőknek nagyobb kihívással kell számolni, mint a férfiaknak. Ez részben annak tudható be, hogy ők hozzák világra a gyermekeket, nevelik fel családjukat. Ennél fogva a női tudósokat támogatni kell a kedvezményes szülési szabadsághoz kapcsolódó feltételek javításával, a gyermekeiket nevelő, és ezzel egyidejűleg tudományos karrierjüket is építő nők különleges támogatásával.

A ma előttünk fekvő állásfoglalási indítványban javasoltakkal ellentétben, nem kívánatos valamiféle százalékos arány kikényszerítése a női képviseletre vonatkozóan a tudományos munkatársi gárdán, vagy bármiféle bizottságon belül csak azért, hogy biztosítsuk a nemek közti egyenlőséget. A tudományos állásokra és karrierre vonatkozó döntéseket nem a valamely nemhez tartozás alapján kell meghozni. Inkább az érintett személy egyéni választása, képessége és tudása legyen ehhez a kiindulási alap.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) Szeretném megköszönni Thomsen asszonynak a tudomány és kutatás területén a nőkkel szembeni megkülönböztetés bizonyos típusaira rávilágító jelentését. Noha nők teszik ki az uniós diákság több mint 50%-át, mégis a tudományos és kutatási vezető posztoknak alig 15%-át foglalják el.

Az egyetemi tanulmányokat ritkán követik olyan eredmények, amelyek összhangban állnak az időbeni és pénzügyi befektetésekkel. Sokévnyi tanulást követően a nők gyakran áldozzák fel személyes és szakmai életüket, vagy e kettőt össze kell hangolniuk. A társadalomnak is érdeke, hogy együttműködjön polgáraival, segítse a magas szellemi képességekkel rendelkezőket, előmozdítsa e képességek hasznosulását a nemzet kulturális, szellemi, történelmi és tudományos örökségében. Az anyaság különösen hatást gyakorol a nők pályafutási lehetőségeire. Ellentmondásos módon, a társadalom a vezető posztok megszerzése, önmegvalósításuk és a teljesítmények honorálása terén bünteti őket, és nem kínál megfelelő ellentételezést azért, hogy a jövőért felelős gyermekek világra hozatalával, felnevelésével terhet vállalnak.

Úgy vélem, mindez megoldható a fiatal nőket az oktatási lehetőségek, a távoktatás és a munka, valamint az élethosszig tartó tanulás terén segítő reformokkal, továbbá az apák bátorításával, hogy támogassák a kutatói pályára készülő anyákat. Az államnak is van felelőssége a tudományos munkába bekapcsolódó nőkkel szemben: segítenie kell őket tanulmányaik során, a családi és munkahelyi lét összehangolásában, munkájuk megfelelő ellentételezésében, közvetlen társadalmi juttatásokkal — és amennyire csak lehetséges — a gyermekek gondozásában.

 
  
  

- Jelentés: Johannes Blokland (A6-0156/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A hajóbontás továbbra is komoly társadalmi és ökológiai hatást gyakorol, részben a végrehajtás környezetre nézve káros módja, részben pedig amiatt, hogy évek óta emelkedik az építendő hajók száma. A hajókkal szembeni minőségi követelményeknek és a környezeti károk mérséklésének igénye magyarázza a tagállamok hajóépítő iparán belüli innováció és fejlesztés fontosságát.

2005 óta az IMO (Nemzetközi Tengerészeti Szervezet) együttműködik az ILO-val (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) és a UNEP-pel (ENSZ Környezetvédelmi Programja) kötelező érvényű, a hajók tiszta szétbontásáról szóló nemzetközi jogszabályok meghatározása érdekében.

A jelenlegi tervezet szerint a konvenció nem vonatkozna a haditengerészeti, és egyéb, állami tulajdonban lévő hajókra. Még nem született egyetértés az IMO-n kívül alkalmazandó normákra, a hajók anyagában történő hasznosításával foglalkozó üzleti tevékenység alapszabályaira, a bejelentési kötelezettségekre (így az államközi értesítésre) és a végrehajtási eszközökre vonatkozóan.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Üdvözlöm a hajóbontás gyakorlatának javításáról (Zöld könyv) szóló. Blokland-jelentést. A hajók feldarabolása veszélyes és költséges üzem, mind az emberi élet, mind a környezet szempontjából. Elfogadhatatlan, hogy az EU szemet hunyjon a fölött, hogy a szétbontás érdekében hajókat exportálnak a fejlődő országokba. Ezek a hajók ugyanis veszélyes hulladékok, és létfontosságú, hogy az EU fellépjen e kivitel megakadályozása érdekében. Üdvözlöm, hogy a Ház támogatta a képviselőcsoportom által benyújtott módosítást, amely rámutatott arra, hogy sürgősen lépnünk kell ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Johannes Bloklandnak a hajóbontás jobb gyakorlatának zöld könyvéről szóló jelentése, a hajóbontás környezetvédelmi és szociális szempontok szerinti fenntarthatósága elérését célozza. A jelentés aktuális problémákkal foglalkozik – különös tekintettel a bangladesi és indiai hajógyárakban dolgozók egészségét és biztonságát érintő legfőbb veszélyekre. Emiatt a jelentésben foglalt ajánlások mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A harmadik országokban érvényesülő környezetvédelmi és munkafeltételek miatti aggodalom — elvileg — egyetértésünkkel találkozik. A szenvedés feltételeinek exportja azonban, történjék bár környezetvédelmi, munkaügyi vagy bármely más megfontolásból, sohasem épülhet be a globális kereskedelemről és cseréről alkotott gondolkodásunkba. Létfontosságú azonban, hogy bizonyos értékekre vonatkozóan jelentkező abszolút és modern álláspontunk védelme elhomályosítsa látásunkat, és a részkérdések elfedjék az általános képet.

Az igazából szociális és környezetvédelmi dömpingként is értelmezhető gyakorlat megállítását célzó drasztikus intézkedések elfogadása — amelyek egyébként egy harmadik ország egy gazdasági szektorának tönkretételéhez is vezetnének, és ezzel csak fokoznák a népesség egy rendkívül sebezhető rétegének szenvedéseit — nem áll összhangban azzal, amit magunk védelmezünk. A fokozatos reformok, és a fejlődést elősegítő testre szabott normák hatékonyabb és kívánatosabb megoldást jelentenek. Nem állíthatjuk meg a nyomort és az emberi pusztulást, ha cserébe — alternatívaként — csak nyomort és emberi pusztulást ajánlhatunk.

 
  
  

- Jelentés: Karl-Heinz Florenz (A6-0136/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam német képviselőtársam, Karl-Heinz Florenznek a Parlament ideiglenes bizottsága által áttekintett, az éghajlatváltozás tudományos tényeiről szóló időközi jelentését.

Az éghajlatváltozás eredetét és okait tekintve erőteljes a tudományos egyetértés, a megállapítások globális szinten elfogadottak. A földrészek mindegyikéről és az óceánok többségéből nyert tudományos bizonyítékok azt jelzik, hogy az ipari országokban történelmi idők óta végbemenő szénkibocsátásnak köszönhető regionális éghajlatváltozás számos természeti rendszert érintett. Az is tudományos bizonyítást nyert, hogy a globális felmelegedés elsődleges kiváltó okait az emberi tevékenységhez kapcsolhatjuk.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés kiemeli az éghajlatváltozás következményei további elemzésének és kutatásának szükségességét. Olyan kérdésekről van itt szó, mint az európai versenyképesség, az energiaköltségek és a szociális fejlődés, a földhasználat szerepe, az erdők és az erdőirtás, a tengeri környezet szerepe, az éghajlatváltozásnak az ipart, nem utolsó sorban a közlekedési szektort kívülről terhelő költségeinek számítása, vagy a légiközlekedés okozta szennyeződés hatásai.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Az éghajlatváltozással foglalkozó legutolsó kormányközi konferencia, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretmegállapodás (UNFCCC) különböző konferenciái azt mutatták, az emberi tevékenységből származó üvegház hatást okozó gázok az éghajlatváltozás előidézői, és a föld hőmérsékletének emelkedését az iparosodás előtti szintet 2°C fokkal meghaladó határon, meg kell állítani.

Ezért is, egyetértek az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsággal és az előadóval abban, hogy még sürgősebben és még alaposabban tanulmányozni kell az éghajlatváltozás hatásait, követni kell az olyan jelenségek alakulását, mint az elsivatagosodás, a jégtakaró olvadása, a tengeri környezet változásai, a katasztrofális légköri jelenségek stb. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legutóbbi jelentései kiemelik annak szükségességét, hogy az EU Tanács által 2007 márciusában kitűzött kibocsátáscsökkentés eléréséhez többet kell tenni a kiotói és egyéb célkitűzéseknek való megfelelés érdekében.

„A globális éghajlatváltozás 2 Celsius fokra történő mérséklése” tárgyú közleményben megfogalmazott energia- és éghajlatcsomag meggyőzött engem arról, hogy további intézkedések tehetők az „energiahatékonyság” terén, és így tekintélyes mértékben visszafognánk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ez magában foglalná a címkézési rendszert, amely jelezné az üvegház hatást okozó gázok „lábnyomát”. Úgy gondolom, hogy az egyéneket, az európai polgárokat, és harmadik országok lakóit közvetlenebbül be kellene vonni a tudatosság erősítésébe, aktívabban be kellene őket vonni az éghajlatváltozás elleni, az energiatakarékosság apró lépteivel előmozdított küzdelembe.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Caspary (PPE-DE), írásban. (DE) Az éghajlatváltozás komoly dolog, és tekintélyes kihívást jelent az emberiség számára. Teljesen bizonytalan azonban, hogy ez milyen mértékben írható az emberek számlájára. A legutolsó tudományos igazolásokat aligha tekinthetjük meggyőző és biztos bizonyítékoknak, a bizonyítás cseppfolyós állapotban van, az igazolások nem mindenre kiterjedők, nem mindent lezárók. Emellett a jelentés utalást tesz olyan feltételezésekre, amelyek a valóságban tévesek.

Feltételezések és hamis állítások nem szolgálhatnak bármiféle ésszerű, hatékony, megengedhető és társadalmilag elfogadható intézkedések kifejlesztésének alapjául. Ezért én a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. (SV) Ma az éghajlatváltozás tudományos tényeiről szóló időközi jelentés mellett tettük le voksunkat. Az éghajlatváltozással összekapcsolódó politikai kihívásoknak való megfelelés lehető legsikeresebb megvalósításához erős támogatásra és eltökéltségre van szükség. Ezzel kapcsolatban, szeretnénk kihangsúlyozni a kutatás szabadsága biztosításának fontosságát, továbbá azt, hogy minden kutatás kibontakozásának és haladásának kulcsfontosságú előfeltétele a bírálat és kérdésfelvetés. E lehetőségek korlátozása nemcsak magát a kutatást fenyegeti, de minden ember véleménynyilvánítási joga korlátozásának is tekinthető.

A szegénység a legnagyobb szennyező, és az éghajlatváltozás visszaszorítását célzó törekvés nem ellentétes a növekedéssel és modernizációval. A szegény országoknak a fejlődés irányába történő elmozdulásának, és így a források fejlesztésének, a modernebb és tisztább technológiába történő beruházásoknak is egyik alapvető feltétele az, hogy ezek az országok képesek legyenek termékeiket szabadon értékesíteni. E háttér mellett, bármiféle széndioxid-vám, vagy az importot hasonló módon érintő rendelkezés nem tekinthető megfelelő megoldásnak, sőt, azok a célokkal ellentétes hatások kockázatával is járhat.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságnak az éghajlatváltozás tudományos tényeiről (eredményeiről és döntéshozatalt segítő ajánlásairól) szóló időközi jelentése mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy a széleskörű tudományos konszenzus, amely az éghajlatváltozás emberi háttere kérdésében megmutatkozik, a politikai erők sürgős, határozott fellépését követeli, s mindenekelőtt az üvegház hatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, és a majdani nemzetközi éghajlat megállapodásra helyez különleges hangsúlyt.

Az éghajlatváltozási jelenségek tudományos megértésének fokozása, az ismeretek terjesztése az emberekben tudatosítja életmódjuk megváltoztatásának szükségességét, a döntéshozatali folyamatokat felelősségteljesebbé, ismeret-dúsabbá és hatékonyabbá teszi. Az éghajlatváltozás gazdasági és szociális hatásai kutatásának bátorítását prioritásként kell kezelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez nem más, mint egy újabb olyan jelentés, amely — miközben néhány helyes megállapítást tesz a jelenlegi helyzetre vonatkozóan — csekély, vagy semmiféle lépést nem tesz a szükséges megoldás irányában. Bizonytalan a javasolt intézkedések tekintetében, és arra korlátozza önmagát, hogy pár kétes javaslatot és igazolást felsoroljon. Olybá tűnik, erőteljesen arra törekszik, hogy a környezet és energia területén végrehajtandó lépésekből még nagyobb profitokra szert tévő vállalatok beindítását segítse elő, az éghajlatváltozás rovására.

Emiatt azt kívánom kifejteni, hogy ugyanezen erőfeszítéseket és állhatatosságot, de aggodalmat is kellene tanúsítani más, alapvetően félresöpört, vagy a súlyos aggodalmak listáján szerepeltetett, de nem kezelt globális problémák esetében is, mint amilyenek a kezelhető betegségek, a talaj- és a lakókörnyezet védelme, a véges erőforrások, mindenekelőtt a szénhidrogén, elherdálása stb.

Végül, az előadó úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás tudományos alapjai lefektetésre kerültek, és azt javasolja, az Európai Parlament ideiglenes bizottsága folytassa munkáját, majd megbízatásának lejártakor terjesszen a Parlament elé egy jelentést, amely — szükség szerint — fogalmazzon meg javaslatokat az EU majdani éghajlatváltozási integrált politikájához kötődő lépésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan. Várjuk ezt a jövőbeni jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A jelentésben foglalt tudományos tényekről a világ tudósai hosszú vitákat folytattak az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság ülésein, így azok nehezen kérdőjelezhetők meg.

Amint a Florenz-jelentés is, magam is üdvözlöm az IPCC (éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport) negyedik, az éghajlatváltozás terén a legátfogóbb tanulmánynak tekinthető jelentését. Egyetértek azzal, alapvető jelentőségű, hogy a globális hőmérséklet ne emelkedjen 2ºC foknál magasabb mértékben, és ezzel elkerülhessük a legsúlyosabb katasztrófákat sejtető forgatókönyveket. Ez azt is jelenti, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését előirányzó ambiciózus célkitűzéseket fenn kell tartanunk.

Miután ez tekinthető napjaink legmegbízhatóbb információs összefoglalójának, amely alapjaiban ingatja meg elszigetelt szélsőségeseink fel-felbukkanó, a globális felmelegedést ténylegesen előidéző humán tevékenységet megkérdőjelező nézeteit, a Florenz-jelentés egyértelmű jelzést ad arra nézve, hogy az Európai Parlamentnek az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben meg kell őriznie szigorú és ambiciózus álláspontját. Ezért is, támogattam a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az 1960-as években, egyetértvén a tervezés előnyeiben, a francia Parlament minden évben megszavazta a gazdaság növekedési ütemét, majd döntéseit, azt szem előtt tartva hozta. S kiderült, hogy sok éven keresztül a tényleges növekedés pontosan az volt, mint amit megszavaztak. Hasonló benyomásokkal rendelkezem most a Florenz-jelentés olvastán: úgy látom, a Parlament meg kívánja szavazni a világ hőmérsékletét.

Hadd legyek egyértelmű: amit bírálok az nem az, hogy az embernek védenie kell környezetét, meg kell őriznie a természet végtelen sokszínűségét, vagy — gazdasági tekintetben — meg kell találnia azokat az eszközöket, amelyek révén a természeti erőforrásokat jobban képes hasznosítani, akár az azokkal való takarékosság érdekében is. Kritikám az új vallássá vált éghajlat oltárán tett rituális áldozatoknak, az új guruknak, a féloldalasan gondolkodó tudósoknak szól, akik átkot szórnak mindazok fejére, akiknek munkája ellentétes az ő érinthetetlen következtetéseikkel.

Az Embernek, és különösen a nyugati és európai típusú embernek, mint az elképzelt bűn megtestesítőjének szisztematikus megbélyegzése az, amit ellenzek. Meg az intézményesített bűnbánatot. Ez Európa ipari és gazdasági öngyilkossága, Európáé, amely ott áll egyedül az úgynevezett globális felmelegedés oltáránál, miközben mindennek nincs pozitív hatása a globális környezetre, de a legsúlyosabb emberi és társadalmi kárt okozza Európa népeinek. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az éghajlatváltozással foglalkozó Florenz-jelentés mellett szavaztam, és helyesnek tartom, hogy a Parlament ilyen komolyan foglalkozik e témával. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem minden szinten lépéseket követel, és az uniós intézményeknek, csakúgy, mint az európai nemzeteknek együtt kell működniük, hogy előre léphessenek az alacsony karbon-tartalmú gazdaság felé.

A jelentéshez kapcsolódó szavazás ugyanazon nap zajlik le, mint amikor Aberdeenben egy kiemelkedő energiakonferenciára is sor kerül. A skót kormány azon készségének adta jelét, hogy Skócia váljék az első zöld-energiás fővárossá Európában. A kormány teljes egészében felsorakozik az EU megújuló energiákhoz kötődő célkitűzési mögött, és elkötelezett egy atomenergia-mentes Skócia mellett, ahol 2020-ra az energiaszükséglet 50%-át a megújuló energiákból nyerik majd. Remélem, hogy az éghajlatváltozás területén Európa más nemzetei jó példaként tekinthetnek Skóciára.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Tudományosan igazolást nyert, hogy a jelenlegi globális felmelegedési trendet az emberek tevékenysége váltotta ki. Florenz úr jelentése megerősíti megállapításokat. Sürgősen lépéseket kell tennünk — az EU szintjén — az éghajlatváltozás ellen, és a globális hőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző hőmérsékletnél 2°C foknál nem magasabb szinten meg kell állítani. A konzervatív párt egyes képviselőivel ellentétben, én teljes mértékben elfogadom az előterjesztett tényeket, és Florenz úr „Időközi jelentés az éghajlatváltozás tudományos tényeiről: eredmények és döntéshozatalt segítő ajánlások” című jelentését megszavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) Amikor magunk itt, Európában — bármilyen nagy költséggel is — a legkorszerűbb környezetbarát technológiákba és a megújuló energiába ruházunk be, legnagyobb erőfeszítéseink is csak cseppet jelentenek a tengerben, ha eközben olyan országok, mint Kína, hetente állítanak üzembe újabb és újabb széntüzelésű erőműveket.

Igen groteszk helyzetben vagyunk, amennyiben azok az országok, amelyek a mértéktelen iparosítás és a természeti erőforrásoknak a túlzott kizsákmányolása révén felgyorsították az éghajlatváltozást, és amelyek nem hajlandók önmérsékletet gyakorolni, elvárják a Nyugattól, és különösen Európától, hogy segítse ki őket, amennyiben katasztrófák sújtanak rájuk. Tőlünk elvárják — gyakran iparaink és behozatali kereskedelmünk rovására is —, hogy védjük a környezetet, majd katasztrófák esetén nyújtsunk segítséget a szennyezőknek.

Ha nem akarunk mindannyian megelégedni egy olyan globális helyzettel, amelyben a feltételek javításának reménye vágyálom marad, jelentősen fokoznunk kell a nyomást arra a hat országra, amely a globális üvegházhatást okozó gázok közel 50%-ának kibocsátásáért felelős.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság időközi jelentésében nem lelhető fel semmiféle, az európai népek számára a környezetvédelem terén hasznos új elképzelés és gondolat. A jelentés állandósítja az EU jól ismert, a tőke túlkoncentrációt a „zöld” kifogással leplezni kívánó, nép-ellenes politikáját. Mindössze arra szorítkozik, hogy megismételje az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport megállapításait.

A jelentés a globális felmelegedés 2˚C fok szintű plafonjáról az EU „stratégiai célkitűzésként” szól, miközben elfogadja, hogy „a felmelegedés ilyen szintje már jelentős hatást gyakorol társadalmunkra és az egyének életmódjára”. Nem szól viszont a tőkések természeti erőforrások túlzott kiaknázása feletti felelősségéről. Ahelyett, hogy olyan intézkedéseket igényelne, amelyek erőteljesebben beszámoltatnák a monopóliumokat, teljes mértékben magáévá teszi azt a nemzetközi propagandaszólamot, miszerint mi mindannyian felelősek vagyunk a klimatikus viszonyok romlásáért, majd hangsúlyozza, hogy „az életstílusban való egyéni változtatásokra is szükség van”.

A Kiotóban, Balin stb. elért megállapodások nem bizonyultak hatékonynak: elsődleges céljuk nem is a környezet védelme, hanem a tőke, és annak profitja védelme. Kereskedelmi ügylet tárgyává teszik a környezetet, és új, nyereséges gazdasági szektort alakítanak ki: a zöldgazdaságot. A környezeti problémák megoldását nem a mai helyzet kialakulásáért felelős multinacionálisok és monopóliumok, hanem azon emberek szolgáltatják, akiknek a károsodás következményeit el kell viselniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. – (PL) A történelem arra tanít bennünket, hogy az új tudományos eredmények bebizonyíthatják, a korábban széles körben igaznak hitt elméletek semmiféle érdemi megalapozottsággal nem rendelkeznek. Úgy vélem, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó, a globális felmelegedést megerősítő tudomány még nem mutatkozik teljesen hitelt érdemlőnek. Nevezetesen, nem szolgáltatott még annyi bizonyítékot, hogy — tiszta lelkiismerettel — olyan törvények megfogalmazására késztessen bennünket, amelyek indokolják, hogy különleges magatartást kényszerítünk az Európai Unió tagállamaira.

Láthatjuk a globális átlaghőmérséklet emelkedését. Nem született azonban válasz arra a kérdésre, hogy ezért az emberi tevékenység milyen mértékben felelős.

A tudományos világ megosztott e kérdésben. Egyes tudósok úgy gondolják, hogy a jelentős klimatikus változások természetes ciklikus jelenségek, amelyek évmilliók óta érvényesülnek a földön. Fenntartják azt a nézetüket, hogy az éghajlatváltozás emberi eredetére figyelmeztető tudósok azért teszik ezt, hogy forrásokat csikarjanak ki kutatásaikhoz. Ezért küldenek vészjeleket az emberek felé.

Más tudósok úgy vélik, hogy az emberek képessége a hosszú távú éghajlatváltozás előrejelzésére igen korlátozott.. Azt állítják, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) tevékenységét inkább a politika, mint a tudomány irányítja. Továbbá azon állítás, miszerint az éghajlatváltozás emberi tevékenységgel való közvetlen kapcsolatát a tudósok többsége elfogadja, kételkedéssel fogadható.

A fent említett ellenvélemények könnyedén felfoghatók. Ezek is megcáfolhatatlanok, és kétséget támasztanak, illetve felvetik a kérdést: kimunkálható-e bármiféle összefüggő politika bizonytalan, lobbicsoportok által előterjesztett tudományos érvelésekre támaszkodva?

 
  
MPphoto
 
 

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Támogatom Florenz úrnak az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság részéről készített jelentését, miután elemzés tárgyává teszi az éghajlatváltozás tudományos bizonyítékok által alátámasztott előfordulását és hatásait.

Ez alapján azt az állítást, miszerint — hacsak rendkívül ambiciózus intézkedéseket nem foganatosítunk — az éghajlatváltozás 2050-re GDP-nk 5-20 %-át emészti fel, komolyan kell vennünk.

Még ha valamennyi tagállam megfelelő haladást ért is volna el, akkor is sokkal határozottabban kellene fellépnünk a kibocsátás-csökkentés érdekében.

Nagy óvatossággal kell azonban eljárnunk a biofűtőanyagok népszerűsítésekor, ennek a világ élelmiszerellátására és az erdőirtásokra nézve lehetséges kedvezőtlen következményei miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A tudományos vitákban nincs helye a hiteknek, a többségi vélemények pontosságát megkérdőjelező nézetek nem minősíthetők negatívizmusként, vagy politikailag motivált nézetként. A bioüzemanyag-termelés növelése ösztönzésének nemkívánatos vagy váratlan hatásairól folyó vita legutóbbi fejleményei is azt igazolják, hogy az állandó kételkedés az egyetlen tudományos bizonyosság, és ezt nekünk habozás nélkül el kell fogadnunk.

Másrészt, a tudományos tények által felrajzolt opciókkal foglalkozva, azonnal belépünk a politika szférájába. Noha magamat nem tekintem tudományosan felkészültnek az első kérdés véleményezésére, a második kapcsán — úgy érzem — kötelességem nézetemet kifejteni. Azzal érveltem, és most is hangsúlyozom azt, hogy megjósolható módon, hatalmas létszámú lakosságunk körében — a globalizáció kedvező hatásainak köszönhetően is — a fogyasztás (különösen az energiafogyasztás) növekedésével kell számolnunk, és erre tudományos válaszokat és technológiai megoldásokat kell találnunk. Bizonyos magatartásbeli változások, mind az egyének, mind a közösségek körében, üdvözlendők. A szükséges, alapvető megoldásokat a tudomány szállítja majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban(DE) A végső szavazásnál nemmel voksoltam, mert az éghajlatváltozás elleni küzdelmet komolyan veszem, és nem azonosíthatom magam dogmatikus és apokaliptikus, az európai emberek körében riadalmat keltő nézetekkel. A jelentés a 60-70%-os valószínűséggel bíró tudományos megállapításokat kész tényként kezeli.

Ha én lennék János Jelenések könyv című művében az Apokalipszis négy lovasának egyike, akkor inkább ülnék a fehér lóra, semmint a fakóra. Az éghajlatváltozás érzékeny kérdés, amely nem egyszerűsíthető le puszta szólamokra.

 
  
  

- Jelentés: Ria Oomen-Ruijten (A6-0168/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Tartózkodtam holland képviselőtársam, Ria Oomen-Ruijten saját kezdeményezésű, „A Törökországról szóló 2007. évi országjelentés” című a csatlakozás kérdését is érintő jelentése szavazásánál. Annak ellenére, hogy magam, Külügyi Bizottságunkhoz hasonlóan, kedvezően értékelem azt, hogy Erdoğan miniszterelnök 2008-at a reformok évének nyilvánította, és eltökélte, hogy Törökországot a világi államiságon és a pluralista demokrácián alapuló modern, virágzó demokráciává fejleszti.

Nem árt azonban, felidéznünk Törökországnak a Görögországgal és Bulgáriával való jószomszédi kapcsolatok biztosítása terén tett lépéseit, illetve azt az igényt, hogy szülessen — az uniós elvekkel összhangban — átfogó megállapodás a ciprusi kérdésben.

Törökország nem reagál az Örményországgal szembeni blokád feloldását, valamint a múltbeli események őszinte és nyílt vitáját elősegítő megbékélési folyamat beindítását követelő felhívásokra sem. Ezek a tárgyalások fontosak mind az EU, mind Törökország számára, hiszen utóbbi a közösségi acquis átvételét már megkezdte. A tárgyalásoknak azonban semmilyen körülmények között nem szabad megelőlegezniük a Törökország EU-hoz való csatlakozásáról szóló végső politikai döntést.

 
  
MPphoto
 
 

  Colm Burke, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. − Az EPP-ED képviselőcsoport Fine Gael küldöttsége a Törökország 2007. évi fejlődésével foglalkozó, átfogó Oomen-Ruijten-jelentést megszavazta. Támogatjuk a Törökország által a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, és a törvényesség érdekében tett reformintézkedéseket. E lépések kedvezőek mind Törökország, mind az Unió számára, és magunk támogatjuk a reformokra irányuló török erőfeszítéseket.

Mi, az aláírók, azonban a jelentés „szexuális és reprodukciós jogok” szöveget tartalmazó 16. bekezdéséhez kötődő 14. számú módosítás ellen szavaztunk. A módosítás ezen része elleni szavazásunk indokai fellelhetők a Parlament elé 2008. március 13-án benyújtott közös nyilatkozatunkban.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Megszavaztam a Törökországról szóló 2007. évi országjelentéssel foglalkozó Oomen-Ruijten-jelentést. Hiszem, hogy Törökország képessé válhat az Unióhoz való csatlakozásra. Jelenleg problémák mutatkozhatnak olyan területeken, mint a szakszervezetek, az emberi jogok, a kurdokhoz és keresztényekhez is hasonlítható kisebbségek jogai. Ezzel együtt haladás is mutatkozik, még ha lassan is. Ezeket el kell ismernünk.

Támogatom az örmény népirtással foglalkozó módosításokat. Tudom, mindez régen történt, de egy nemzetnek meg kell békülnie történelmével, és mindeddig Törökország nem tudott mit kezdeni ezzel a vérfolttal. Ez nem lehet az uniós tagság végső akadálya, de őszintén, nem is söpörhetjük az egyébként igen kellemes török szőnyeg alá.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Oomen-Ruijten asszony, Törökországnak az uniós csatlakozás irányában való előrelépésével foglalkozó jelentésében tett megjegyzései azt mutatják — mintha bármiféle további bizonyítékra is szükség volna, hogy — Törökország, az önmagukban végtelenül tiszteletet parancsoló civilizációját, gondolkodásmódját, hagyományait tekintve, nem európai ország. Ugyancsak nem érdemes másutt is keresgélnünk azon okok fellelésére, hogy miért is jelentkeznek hatalmas nehézségek a csatlakozási tárgyalások során.

A július 1-én hivatalba lévő francia elnökség talán él a lehetőséggel, hogy napirendre tűzze az alapvető ellentmondást: mennyire kitaláció is Törökországnak az 1963-as szerződés szerinti európai elkötelezettsége. Saját választási ígéreteitől visszatáncolva, Sarkozy úr most azt mondja, hogy folytatni kívánja a tárgyalásokat, és a gyakorlatban is új tárgyalásokba kezd „a csatlakozáshoz közvetlenül nem kapcsolódó” területeken. Olyan érveket használ, amelyek nemcsak demagógok, de álszentek is, és nem vezetnek megoldásokhoz. Kit tud meggyőzni arról, hogy a párbeszéd pusztán egy „kvázi-csatlakozásról” folyik?

Félek, hogy a francia alkotmány bármely új európai csatlakozáshoz kapcsolódóan kötelező népszavazást előíró rendelkezéseinek fenntartása egyetlen célt szolgál: elérni, hogy a francia polgárok, és csakis a polgárok viseljék a felelősséget azért a 45 éve érvényesülő politikai és diplomáciai gyávaságért, amely nem Törökországnak, hanem kizárólag a francia kormányoknak tudható be.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Bizonyos ellentmondások ellenére ténynek tekinthető, hogy Törökország stratégiai jelentőséggel bír az EU célkitűzései tekintetében, külön is figyelembe véve a kapitalista rendszer jelenlegi mélyülő válságát.

Miközben Törökország végső státusza még bizonytalan – az EU vagy egy majdani Mediterrán Unió teljes jogú tagja lesz-e –, az bizonyos, hogy az EU olyan megoldást keres, amely a lehető legjobban szolgálja a legfőbb tagállami, mindenekelőtt németországi vezető gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeit.

Törökország hatalmas piacot kínál, amely gerjeszti egyesek étvágyát. Hatalmas ország, hatalmas és olcsó munkaerővel, fogyasztók nagy tömegével, akik azonban nem kaptak engedélyt a Május 1-i megemlékezésre, amint ezt legutóbb a török biztonsági erőknek a szakszervezeti tagokkal és tüntetőkkel szembeni brutális fellépése is tanúsította. Hatalmas terület ez, amely geostratégiai fontossággal bír Európa, Ázsia és a Közel-Kelet találkozásánál, és így Törökország központi szerephez jut a közép-ázsiai energiaforrások birtoklásáról, és az azokhoz való hozzájutásról szóló vitákban (mint amilyen a Nabucco projekt is), amint kulcsszerephez jut az USA-NATO-EU partnerségben is.

Törökország emellett olyan ország is, amely katonailag és jogtalanul megszállás alatt tartja egy uniós tagállamnak, Ciprusnak egy részét.

 
  
MPphoto
 
 

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Noha az Európai Parlament állásfoglalási indítványa számos dokumentumból idéz, hiányoznak a legalapvetőbb információk. Ez az ország 1963 óta tagjelölt. A tárgyalások megnyitásának feltételeiről azóta egyeztetünk. Az úgynevezett koppenhágai kritériumok nem fedezhetők fel a szöveg bevezető részében.

Ha elmélyedünk az Európai Bizottság 2007-es török országjelentésében, azt láthatjuk, hogy noha bizonyos haladás bekövetkezett, a nemzeti kisebbségekkel összefüggésben elfogadott jogszabályok még nem teljesülnek megfelelően. Azon tény, hogy a török munkaképes lakosság megközelítőleg 10 %-a dolgozik az EU tagállamaiban, jelzi a Törökország és az EU között régóta fennálló kapcsolatok mélységét. Ami meglep bennünket, az a gazdasági szférában elfogadott rendelkezések végrehajtásának — meglehetősen vitára ingerlő — állapota. Noha e rendelkezések beépültek a török jogrendszerbe, igen gyakran tapasztalhatunk „nem-európai” megközelítést az egyes ügyekkel való foglalkozás során.

Elmondhatjuk, hogy noha Törökország tekintélyes sikereket ért el, számos területen a Törökország és az EU-tagállamok többsége (beleértve a balkáni tagországokat is) közötti különbség mindeddig jelentősen nem csökkent. A török társadalom legmeghatározóbb jellemvonásai ma a hadsereg befolyása az ország politikai rendszere felett, a szunnita iszlám markáns pozíciója, és ezek egyben meg is különböztetik Törökországot az európai országoktól. A jelentés meglehetős pontossággal ad képet a jelenlegi helyzetről. Noha a határozat 12. bekezdése nem tekinthető kiegyensúlyozottnak, a GUE/NGL képviselőcsoport nem fog ellene szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Oomen-Ruijten asszony jelentése a brüsszeli vezetők Európájának álmodozásra hajlamos oldalát mutatja be akkor, amikor szembemennek azzal a ténnyel, hogy Törökország ázsiai ország.

Vakságuk az oka a csatlakozással előrelátható következmények tagadásának. A 2020-ra 100 milliót meghaladó népességével, Törökország lesz az EU legnépesebb tagja, és ezáltal az egyik legfőbb szereplő is az európai intézményekben. Ezzel, Parlamentünk azt kockáztatja, hogy nem a PPE-DE vagy a szocialista képviselőcsoporté lesz a domináns erő, hanem az AKP-iszlamistáké. Törökország kapja majd a legtöbb támogatást, török régióknak jut a strukturális alapok forrásainak igen nagy többsége, és az ország tízmillió parasztja teszi tönkre a közös agrárpolitikát.

A valóságtól való elfordulás készteti kormányainkat az európai népek kívánságának figyelmen kívül hagyására is. Így, miután az Európai Alkotmányról szóló Szerződést — a 2005. évi elutasítását követően — Sarkozy Franciaországra kényszeríttette, az elnök kész az Alkotmány új tagállamok csatlakozása esetén népszavazást előíró 88.5 cikkének eltávolítására is.

Amennyiben Brüsszelnek sikerül kikényszerítenie Törökország csatlakozását, azzal a javaslattal kell élnünk, hogy nemzetünk hagyja el ezt a csak névben európai társaságot azért, hogy egy másik Európát építhessen, egy európai Európát, a nemzetek Európáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. (DE) A Törökországról szóló 2007. évi országjelentést megszavaztam.

A német napilapot, a Die Welt-et olvasva azonban, ki kell fejeznem megdöbbenésemet, hogy Törökország, amely mérsékelt iszlám országként szereti bemutatni önmagát, törvényben tiltja meg egy pohár bor vásárlását vagy felszolgálását.

A bor európai kulturális érték, amelyet jogszerűen állítanak elő a legtöbb uniós tagországban, és amely kereskedelmi forgalomba hozható és fogyasztható valamennyi tagállamban.

Az ilyen jog összeegyeztethetetlen a teljes jogú tagsággal. Minden jogszerűen gyártott termék — és ebbe a bor is beleértendő — áru, amelynek szabad áramlását a belső piacon garantálni kell. Ez a tiltás ugyancsak sérti az EU-n belüli diszkrimináció-ellenes szabályokat is. Egy ország, amely korlátozza bármely, más tagországban jogszerűen előállított áru szabad mozgását, nem lehet az EU teljes jogú tagja.

Erdoğan miniszterelnök úr amellett kötelezte el magát, hogy 2008 a reform éve lesz, és Törökországot a világi államon és a pluralista társadalmon alapuló modern demokráciává teszi.

Tekintettel a kimért borok értékesítésének és fogyasztásának török tiltására, fel kell tennem a kérdést, hogy az elkötelezettségek „szavak, üres szavak” maradnak?

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Ria Oomen-Ruijten 2007-es török országjelentése átfogó és bátorító elemzése az ország csatlakozás felé haladásának. Úgy tűnik, Törökország elért némi haladást olyan területeken, mint a szólásszabadság és az igazságügyi reform. A kormánynak a 301-es cikknek, az ország teljes demokratikus szabadságához vezető útja egyik akadályának reformjára vonatkozó javaslatai szintén üdvözlendők. Természetesen további erőfeszítések kellenek az ország kisebbségi csoportjai jogaihoz kapcsolódóan, és a jelenleg az Alkotmánybíróság előtt fekvő ügy szintén aggodalomra ad okot. Támogatom a jelentés ajánlásait, és mellette szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. − (SK) Üdvözlöm a képviselőtársam, Oomen-Ruijten asszony által készített jelentést, Törökország 2007. évi országjelentésével kapcsolatban. A jelentés sürgeti a török kormányt, hogy teljesítse a reformok folytatására és az ország modernizálására vonatkozó ígéreteit. Szeretném ismertetni azt a régóta nézetemet, amely egyébként az európaiak meghatározó többségének is a nézete, hogy az EU-nak nem szabadna a teljes jogú tagságot felajánlania Törökországnak. Földrajzilag, kulturálisan és szellemileg Törökország az európai identitás-képen kívül esik. Emellett az Unió költségvetése most, de a jövőben sem lesz képes megbirkózni azokkal a terhekkel, amit a török tagság magával hoz. Mindezt elmondva, jelzem, hogy támogatom a szoros együttműködéshez kapcsolódó elképzeléseket, az EU és Törökország közötti úgynevezett „stratégiai partnerséget”. Ennek fényében, magam is értékelem a jelentés fontosságát.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy Törökország 2007 óta haladást ért el számos területen. Ennek ellenére, továbbra is lehangoló az emberi jogi helyzet. A jelentés adta összefüggések szerint, erőteljesebben kell ragaszkodnunk a nemzeti kisebbségek (nevezetesen a kurd kisebbség) helyzetének javításához, a szólás- és vallásszabadság teljes körű biztosításához. Ugyancsak támogatom a felhívást a büntetőtörvénykönyv 301. cikkének törlésére, és Görög Ortodox Halki Szeminárium azonnali újranyitására. Követelnünk kell Törökországtól, hogy tekintsen végig múltján, és ismerje el tényként az örmény népirtást, csakúgy, mint ciprusi katonai beavatkozásának jogtalanságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) Időről időre Törökország annak adja jelét, hogy még nem áll készen az uniós tagságra. Ezt teszi a kisebbségek elnyomásával, egy szomszédos ország elleni légicsapásaival, és legfrissebben azzal, hogy megvétózta egy osztrák régészeti ásatásokat végző csoport vezetőjének kinevezését Efezuszban, valószínűsíthetően azért, mert annak egy családtagja törökellenes megjegyzéseket tett. A büntetőtörvénykönyvben Törökország és a „törökség” rossz hírbe hozatalának tiltásával kapcsolatban végrehajtott kozmetikai javítások elvonják Brüsszel figyelmét a tüntetők ellen alkalmazott brutális erőszaktól, és az Észak-Irakban elkövetett katonai agressziótól.

Tekintettel arra, hogy Törökország nem áll készen az uniós tagságra, az egyetlen választásunk a tárgyalások azonnali beszüntetése. Alternatívaként a kedvezményezett partnerségről folyó tárgyalások jöhetnek szóba.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Minden Törökországról szóló jelentés az adott országhoz kapcsolódó uniós imperialista versengés kifejeződése. Az itt szóban forgó jelentés a török kormány támogatása mellett kötelezte el magát azzal az módszerrel, hogy indokolatlan hangsúlyt fektet a Törökország által egynémely területen elért haladásra, ami egyébként ellentmond a valóságnak. Mint szokásos, a jelentés dicshimnuszokat zeng a demokratikus jogokról, a török kormány közismerten autokrata, elnyomó politikája ellenére, mely politikát jól bizonyította a május 1-i tüntetés brutális elfojtása. A jelentés eltűri Törökország kurd-ellenes politikáját is.

A jelentés közvetetten támogatja az iraki területek elleni török támadásokat is. Miközben elítéli a PKK, és más terrorista csoportok „erőszakos” akcióit, pusztán csak tanácsolja, hogy a török hadsereg ne vállalkozzék „aránytalan katonai műveletre”.

A jelentés elkendőzi Ciprus folyamatos török megszállását, és nem követeli kategorikusan a török katonai erők feltétel nélküli visszavonását.

A jelentés üdvözli Törökország aktív részvételét az EU és a NATO imperialista küldetéseiben és beavatkozásaiban. Tekintve Törökország helyét az imperialista rendszeren belül, versenyképességét egy szélesebb küzdőtéren, az EU a csatlakozási folyamatot arra próbálja felhasználni, hogy az adott térségben megszerezze az energia és a geostratégiai erőforrások feletti ellenőrzést.

Ezen okok miatt, mi a jelentés ellen szavazunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Oomen-Ruijten asszony jelentése rendkívül kiegyensúlyozott: üdvözli a török hatóságok által a reformfolyamat folytatásához kapcsolódó törvényhozási kezdeményezéseket, de ugyancsak szorgalmazza azt, hogy a törvényesség elvei tiszteletben tartásának szavatolása jegyében, Törökország gyorsítsa fel a reformok ütemét.

A kurd kérdés, beleértve annak kulturális és gazdasági elemeit is, hasonló kezelést igényel.

Hasonló módon, a nők esélyegyenlőségének ügyét be kell építeni az új alkotmánytervezetbe.

A török kormánytól elvárt, hogy világi, demokratikus államként, tartsa tiszteletben a pluralizmust és a vallási sokszínűséget.

A tárgyalások csak úgy folytatódhatnak, ha az Európai Unió elvei és értékei teljes mértékben betartásra kerülnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az elmúlt években a társadalom, a gazdaság, és a politika különböző szféráiban végbement fejlődés alapján joggal feltételezhetjük, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás vágya igen sikeresen vezet el mélyreható reformokhoz olyan országokban, ahol e lehetőség adott. Miután ez érvényes Törökországra is, és miután a tárgyalások mindenkor nyitottak voltak, többé már nem érdemes hangsúlyozni annak fontosságát, hogy teljes mértékben éljünk e lehetőséggel annak érdekében, hogy — függetlenül a tárgyalások végkimenetelétől — elősegítsük Törökországban a legátfogóbb és alapvető reformokat.

A jelentésben megfogalmazódó elismerés mellett, továbbá az EU vezető tisztségviselői, és különösen a Bizottság elnökének nyilatkozatai fényében is, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne kövessük aggodalommal az AK Párt elleni jogi eljárást. Noha dicsérendő a tény, hogy a hadsereg nem avatkozott be az ügybe, mégis sajnálkoznunk kell afölött, hogy — most a bíróságokon keresztül — lépés történik lerendezni azt, amit a szavazati urnáknál nem sikerült. Másrészt, az AK Párt valódi törekvéseivel szembeni állandó kételyek ugyancsak zavarók. A vallási szabadság védelme, amiként mi azt itt, az Európai Unióban értelmezzük, megérdemli egyetértésünket. Egyetlen vallási nézetnek az egész társadalomra való széleskörű ráerőltetése azonban, elfogadhatatlan.

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE), írásban. − Támogatva a jelentést, hadd emlékeztessek arra, hogy e Házban tett első felszólalásom, 2004. december 13-án a török országjelentéssel foglalkozott. Abban ragaszkodtam ahhoz, hogy már a csatlakozással való foglalkozást megelőzően, Törökországnak elsőként is el kell ismernie a törvényes ciprusi kormányt, az 1915-ös örmény népirtást, és javítania kell a világ legnagyobb hontalan nemzetének, a kurdoknak helyzetén.

Az eltelt négy év folyamán e kérdések egyike sem nyert megoldást. Nincs érdemi előrehaladás Törökország és Ciprus viszonyában, és nincs jele a múlt bűnei elismerésének. Ehelyett a török hadsereg, a török parlament felhatalmazásával, népirtást hajt végre a kurdokkal szemben. Az Európai Uniónak határozottabban kell fellépnie Törökországgal szemben, és le kell állítania a tárgyalásokat mindaddig, amíg az említett kérdések nem kerülnek megoldásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Jacques Toubon (PPE-DE), írásban. – (FR) A Külügyi Bizottságnak a török helyzettel foglalkozó jelentése ellen szavazva, a francia UMP csoport hangot kíván adni véleményének, miszerint a Bizottság, a tagállamok kormányai, és az Európai Parlament hibáznak akkor, amikor fenntartják a török csatlakozás illúzióját.

Az UMP nem ellenzi a Ria Oomen-Ruijten-jelentést, amely kitűnő munka, de nem fogadja el a török valóság figyelmen kívül hagyását, és azt, hogy a jelentésben körvonalazott politika ellentétes a mi európai integrációs vállalkozásunkkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés és a javasolt határozat ellen szavaztam annak érdekében is, hogy még egyszer kifejthessem a török uniós csatlakozással kapcsolatos nézeteimet. Az Európai Bizottság, a tagállami kormányok, és az Európai Parlament hibáznak akkor, amikor fenntartják a török csatlakozás illúzióját, amivel becsapják mind a török, mind az uniós polgárokat. Visszautasítom, hogy azonosuljak egy olyan politikai magatartással, amely nem hajlandó tudomást venni a törökországi valóságról, és amelynek politikája ellentétes a mi európai integrációs vállalkozásunkkal.

Ha Európa a közösen képviselt értékek területe, nem hunyhatjuk le szemünket a török hatóságoknak a törvényesség, a szólás- és gondolatszabadság szellemével ellentétes, a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos zavaró magatartása okán. Ha kesztyűs kézzel bánunk a török hatóságokkal kötelezettségeik számonkérése kapcsán, stratégiai hibát vétünk, amely eltéríti azokat a haladás elvárt útjáról, amelyen nem feltétlenül az EU-hoz való csatlakozás értendő, hanem a török nép számára lehetővé tenni az alapvető jogok, és a törökországi szociális és gazdasági fejlődés gyümölcseinek leszüretelését.

Egy kedvezményezett partnerség kialakítása Törökországgal, szem előtt tartva mindkét fél integritását is, segíteni fogja ezeknek a célkitűzéseknek teljesítését.

 
Utolsó frissítés: 2008. október 22.Jogi nyilatkozat