Hogyan tekint a Tanács a montenegrói reformfolyamatokra, többek között az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, az oktatási politika, a kisebbségek és – különösen – a magánoktatás tekintetében?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az elért haladásról szóló, Bizottság által készített jelentés alapján a Tanács 2007 decemberében nyugtázta Montenegró által az elmúlt évben elért haladást, egyebek mellett azt is, hogy a függetlenség kikiáltása óta elfogadták az ország alkotmányát, valamint megteremtették a szükséges jogi keretrendszert és intézményeket. A Tanács hangsúlyozta annak szükségességét, hogy Montenegró az európai normáknak megfelelő, új alkotmányt léptessen életbe, valamint folytassa az államépítés alapvető jellemzői tekintetében a konszenzus kiszélesítésére irányuló erőfeszítéseit. Ösztönözte Montenegrót, hogy bővítse tovább közigazgatási kapacitását és törekedjen jelentős reformeredmények elérésére, különösen a jogállamiság megerősítése, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén.

Érthető okokból egy újonnan alakult ország számára a közigazgatási kapacitás gyenge pontnak számít. A montenegrói hatóságok próbálják pótolni a hiányosságokat. A kormány lankadatlanul növeli a közigazgatási kapacitás növelésére, valamint a közigazgatási reform véghezvitelére irányuló erőfeszítéseit. Jóllehet a jogi keretrendszer már készen áll, még sok munka van hátra. Megfelelő pénzeszközökre lesz szükség a kormány által kitűzött célok eléréséhez. E téren általában véve lassú az előrehaladás, ennélfogva a közigazgatás még mindig gyenge és alacsony hatékonyságú.

Az új alkotmány változásokat vezetett be a bírói kar tekintetében, amely így kevésbé függ a parlamenttől. Mindazonáltal, az alkotmány rendelkezéseit végre kell hajtani. És bár történt némi előrelépés, Montenegróban az igazságügyi reform tulajdonképpen csak most kezdődik.

Az oktatási politika szintén lassan igazodik az európai normákhoz. Az alapfokú iskolai oktatáshoz való hozzáférés csaknem optimálisnak mondható Montenegróban.

A kisebbségek védelme érdekében létrehozták a szükséges keretrendszert. A függetlenség kikiáltását követően Montenegró aláírta a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. Az alkotmány szilárd alapot biztosít a kisebbségek védelméhez, ugyanakkor végrehajtása akadozik bizonyos területeken. A menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek helyzete – ideértve nagyszámú koszovói romát is – igen aggasztó.

Az ugyanebben a témában február 6-án előterjesztett kérdésemre adott válaszában (H-0121/08⁽¹⁾) a Tanács egy „tyúk vagy a tojás” jellegű forgatókönyvet vázol fel, azaz nem hajlandó megvitatni semmiféle lehetséges reformot hivatalos bizottsági javaslat nélkül, míg a Bizottság nem hajlandó javaslatot benyújtani „mindaddig, amíg nagyobb mértékű konszenzus nem alakul ki a tagállamok között arról, hogy milyen reformot készek támogatni”.

A Tanács szerint hogyan oldható fel ez a patthelyzet?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A képviselő úr bizonyára tudja, hogy 2006 decemberében a Bizottság zöld könyvet adott ki és széles körű nyilvános vitát indított az érdekelt felek (ipar, kereskedők, fogyasztói szervezetek stb.) bevonásával a kereskedelmi védelmi eszközök működéséről.

E viták egyik következtetése az, hogy kereskedelmi védelmi eszközök megfelelően működő rendszerére van sürgős szükség annak érdekében, hogy megvédjük a közösségi ipart a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól és az importtámogatásoktól, valamint biztosítsuk a tisztességes kereskedelembe vetett általános bizalmat. Ugyanakkor megállapították, hogy szükségessé válik e rendszer bizonyos elemeinek átalakítása.

A Tanács előkészítő szerveinél 2007-ben lezajlott kezdeti megbeszélésekből világossá vált, hogy a zöld könyv bizonyos elemeiről – például a fokozottabb jogbiztonság, kiszámíthatóság és átláthatóság, valamint a független döntéshozatal szükségessége tekintetében – megegyezés alakulhat ki. Ugyanakkor bizonyos pontok esetében eltérő nézetek is felszínre kerültek.

2008 januárjának közepén Mandelson biztos kijelentette, hogy több időre van szükség az érdekcsoportokkal folytatott konzultációkhoz abban a témában, hogy miként lépjünk tovább a kereskedelmi védelmi eszközök felülvizsgálatának folyamatában, és arról biztosított, hogy minden javaslat tükrözni fogja valamennyi érintett fél jogos érdekeit. A Tanácshoz még nem érkezett javaslat a Bizottságtól.

Az Elnökség folytatja arra irányuló nem hivatalos erőfeszítéseit, hogy a tagállamok között konszenzust teremtsen e kérdésben, és a következő soros elnökség is bizonyára folytatni fogja ezt a munkát. Támogatjuk az Európai Parlament e tekintetben tett erőfeszítéseit, és üdvözlünk a közösségi kereskedelmi védelmi eszközök megreformálására vonatkozó minden ajánlást a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről, amit a belső megbeszélésekhez való lényeges hozzájárulásként értékelünk.

Meg kell jegyezni, hogy – a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatban folytatott genfi világkereskedelmi tárgyalások részeként – megbeszélések folynak a dömpingellenes intézkedésekről, a támogatásokról és a kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodások jelenlegi megfogalmazásának módosításáról. E megbeszélések egy ún. „szabályokat tárgyaló csoport” keretében zajlanak, és a genfi tárgyalások eredményei hatással lesznek a kereskedelmi védelmi intézkedésekről szóló alapvető európai jogszabályokra. Az EU egyik célkitűzése, hogy erősítse a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszert és biztosítsa a kereskedelmi partnerek által elfogadott valamennyi szabály következetesebb alkalmazását.

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága két közelmúltbeli határozatával (T-253/04 és T-229/02) 2002-ben, illetve 2004-ben levette a kurd munkáspártot (PKK), valamint az abból alakult Kongra-Gelt-t a terroristák és terrorszervezetek listájáról. E listát a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet2 értelmében hozták létre és frissítették a Tanács határozata alapján.

Tekintettel arra, hogy a PKK és a Kongra-Gel még mindig megtalálható a Tanács jelenleg érvényes listáján (2005/930/EK tanácsi határozat⁽¹⁾), és figyelembe véve ennek minden következményét magukra a szervezetekre és tagjaikra nézve, biztosítja-e a Tanács, hogy megfelelő indokok támasztják alá azt, hogy a fent említett szervezetek továbbra is szerepelnek e listán? Milyen jogokkal rendelkeznek a fenti szervezetek azon tagjai, akikkel szemben a tagállami hatóságok intézkedéseket tettek?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az említettekkel összhangban, 2008. április 3-án az Elsőfokú Bíróság indokoltság hiánya miatt megsemmisítette a 2002. június 17-i 2002/460/EK tanácsi határozatot, amennyiben az a PKK-t illeti, és a 2004. április 2-i 2004/306/EK tanácsi határozatot, amennyiben az a KONGRA-GEL-t illeti.

A Tanács által megsemmisített határozatok már nincsenek hatályban, és helyükre új határozat lépett. A jelenleg hatályos tanácsi határozatot 2007 decemberében fogadták el (2007/868/EK), és 2008. április 29-én módosították (2008/342/EK és 2008/343/EK). A PKK-t (és a KONGRA-GEL-t, amely a PKK egy másik elnevezése) megnevezték e határozat mellékletében szereplő listában. A Bíróság közelmúltbeli ítéletei nem érintik e határozat érvényességét, és meg kell jegyezni, hogy a felperesek nem szándékozták megtámadni azt ezen eljárások során, jóllehet a Bíróság erre ösztönzte őket.

Ami a Tanács által a 2007/868/EK határozat elfogadásakor alkalmazott eljárást illeti, 2007 első felében a Tanács alaposan felülvizsgálta és megszilárdította a személyek, csoportok és szervezetek a 2580/2001/EK tanácsi rendelet szerinti, listára való felvételére, illetve onnan való törlésére vonatkozó eljárásait. Ma már egy világosabb és átláthatóbb eljárást alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy immáron indokolást nyújt minden olyan személy vagy szervezet tekintetében, amellyel szemben pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedést alkalmaznak.

Az új eljárásokat először 2007-ben alkalmazták egy rendszeres felülvizsgálat részeként, amely 2007 júniusában ért véget egy aktualizált lista közzétételével.

Az új eljárásokat szintén figyelembe vették a jelenleg is hatályos határozat elfogadásakor, és következésképpen a PKK-t/ a KONGRA-GEL-t hivatalosan tájékoztatták azokról az okokról, amelyek a fenti listára való felvételt indokolták. Ezenkívül, a Tanács nemrégiben további információkat vizsgált meg a PKK-val/ a KONGRA-GEL-lel kapcsolatban, és 2008. április 29-én ennek megfelelően módosította az indokolását, majd közölte a módosított indokolást a PKK-val/ a KONGRA-GEL-lel, és felkérte arra, hogy nyújtsa be észrevételeit.

Végezetül meg kell említeni, hogy a listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek:

kérhetik a Tanácstól ügyük igazoló dokumentumok alapján történő újbóli mérlegelését;

megtámadhatják a nemzeti illetékes hatóság határozatát, a nemzeti eljárásokat követve;

amennyiben a 2580/2001/EK tanácsi rendelet szerinti korlátozó intézkedések vonatkoznak rájuk, megtámadhatják a Tanács határozatát az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 230. cikkének (4) és (5) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban;

amennyiben a 2580/2001/EK tanácsi rendelet szerinti korlátozó intézkedések vonatkoznak rájuk, humanitárius célú mentességeket kérhetnek alapvető szükségleteik fedezése érdekében.

Az Unió soros elnökségének tisztjét betöltő ország parlamentje ratifikálta a Lisszaboni Szerződést. Ennek megfelelően ez az ország kétségkívül teljes mértékben tisztában van a Szerződés biztonsági és védelmi politikával foglalkozó részében foglalt biztonsági garanciákkal. Ezek magukban foglalnak-e katonai segítségnyújtás biztosítására irányuló kötelezettséget, amennyiben egy tagállam fegyveres támadás áldozatává válik, vagy a katonai segítségnyújtás biztosítására irányuló kötelezettség csak a „szolidaritási záradék” (222. cikk) értelmében lép érvénybe?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A képviselő által feltett kérdés nem tartozik a Tanács hatáskörébe, mivel a Tanács nem vett részt a Lisszaboni Szerződés tervezetét kidolgozó kormányközi konferencián. Sem a Tanács, sem pedig az elnökség nem tud értelmezést nyújtani a Lisszaboni Szerződéshez, amely még nem lépett hatályba.

Következésképpen az elnökség pusztán tájékoztatja Önt, hogy a közös biztonsági és védelmi politika tekintetében az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata V. címe 2. fejezetének 2. szakasza irányadó. A tagállamok számára saját területükön bekövetkező fegyveres agresszió esetén biztosítandó segítségnyújtásra konkrétan az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata 42. cikkének (7) bekezdése vonatkozik.

A hálózatüzemeltetőknek a villamosenergia- és a földgázszolgáltatóktól való különválasztása kapcsán (2003/54/EK⁽¹⁾ és 2003/55/EK⁽²⁾ irányelv) felvetődik az a kérdés, hogy a tagállamok miként vetik ki a hozzáadottérték-adót (HÉA) a különválasztott hálózatüzemeltetők és szolgáltatók tevékenységeire. Egyes tagállamok az „ügynök” modellt alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy a szolgáltató (az energiát szállító vállalkozás) a teljes láncból köteles beszedni a HÉA-t és továbbítani azt az adóhatóságoknak. Ahol ezt a megszokott modellt alkalmazzák, a szolgáltató és az ő „szolgáltatója” (a hálózatüzemeltető) által fizetendő HÉA egymástól függetlenül feldolgozható. Mindazonáltal, ha ennek a modellnek az alkalmazása nem (vagy már nem) megengedett, azon HÉA-összegeknek, amelyeket a szolgáltató a fogyasztókkal közöl az átviteli szolgáltatásért kiállított számlákon, pontosan egyezniük kell azokkal a HÉA-összegekkel, amelyeket az átviteli vállalkozás kiszámláz az adott fogyasztó számára. A szolgáltatónak az átvitelre vonatkozó HÉA-t félreértést kizáró módon az általa nyújtott szolgáltatások után felszámított HÉA-tól különálló tételként fel kell tüntetnie a számlán. A szolgáltató és az átviteli szolgáltató e kölcsönös függősége különösen problematikus az érintett vállalkozások számára késedelmes fizetés, a fogyasztó címének változása vagy szolgáltatóváltás esetén.

Meg tudja-e erősíteni a Tanács, hogy – a hálózatüzemeltetés és az energiaszolgáltatás különválasztását követően – a fenti „ügynök” modell megengedett-e a hatályos uniós jog értelmében? Ebben az összefüggésben a Tanács előreláthatóan tervez-e módosításokat a 2007. évi „harmadik energiacsomaggal” kapcsolatos, az Európai Parlamenthez benyújtott javaslatok tekintetében?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Ami a képviselő által feltett első kérdést illeti, rá szeretnénk mutatni arra, hogy a Bizottság felelős a közösségi jog helyes alkalmazásának biztosításáért.

Ami a második kérdést illeti, fel szeretnénk hívni a képviselő figyelmét arra a tényre, hogy a 2007-re szóló „harmadik energiacsomaggal” kapcsolatos bizottsági javasatok nem tartalmaznak adóra vonatkozó rendelkezéseket.

Nistelrooij úr bizonyára tudatában van annak, hogy a Tanács a Bizottság javaslatai alapján hoz határozatokat. Ez idáig azonban nem érkeztek javaslatok a Tanácshoz a Bizottságtól a képviselő úr által említett ügyet illetően.

A 2008. március 13-14-i Európai Tanács arról határozott, hogy támogatja és elindítja a „Barcelonai folyamat: a Földközi-tengeri Unió” elnevezésű kezdeményezést, amelynek célja, hogy létrehozzon egy, az uniós tagállamokat és harmadik országokat tömörítő uniót annak érdekében, hogy mélyítse az Európai Uniónak a földközi-tengeri régió országaival fennálló kapcsolatait.

Az EP ugyanakkor több alkalommal kifejezte azon nézetét, miszerint az EU-nak – hasonló szinten – regionális együttműködést kell kialakítania a fekete-tengeri szinergia, az euro-mediterrán partnerség és az északi dimenzió keretében.

Tekintettel a Földközi-tengeri Unió létrehozására vonatkozó határozatra, valamint az EU és a fekete-tengeri régió közötti együttműködés alacsonyabb szintjére, elengedhetetlen, hogy ebben a régióban is – amely európai országokat is magában foglal – azonos mélységű együttműködést alakítsunk ki. Szándékában áll-e a Tanácsnak megvizsgálni a fennálló helyzetet, és milyen javaslatai vannak a fekete-tengeri régióban való sokkal erőteljesebb uniós szerepvállalásra vonatkozóan?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Románia és Bulgária csatlakozása óta az EU-nak két olyan tagállama van, amely közvetlenül határos a fekete-tengeri régióval. Következésképpen az EU már nem külső szereplő e régióban. Az EU-nak és a fekete-tengeri országoknak egyaránt érdeke, hogy az EU és a fekete-tengeri régió országai között szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki. E régió – amely 190 millió főt ellátó piacként hatalmas gazdasági potenciállal rendelkezik –, egyre nagyobb stratégiai jelentőséggel bír az Európai Unió számára, és emellett fontos tranzitútvonal is.

Az Európai Unió már kétoldalú kapcsolatokat létesített a fekete-tengeri régió valamennyi országával, pontosabban:

– előcsatlakozási folyamat Törökországgal;

– az Európai Szomszédsági Politika (öt cselekvési terv az Európai Szomszédsági Politikához kapcsolódóan: Moldova, Ukrajna, Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia);

– stratégiai partnerség Oroszországgal;

– két uniós különleges képviselő kinevezése a régióban, 2003-ban a Dél-Kaukázusba, és 2005-ben Moldovába;

– az EU határőrizeti segítségnyújtó missziója Ukrajnában és Moldovában (EUBAM); és

– az EUSR határrendészeti támogató csoport Grúziában.

Az EU továbbra is dolgozik azon, hogy kétoldalú kapcsolatokat alakítson ki különböző országokkal. Mindazonáltal, jelenleg a különleges problémákkal küzdő országok azok, amelyek regionális szintű összehangolt cselekvést igényelnek.

A Bizottság által 2007 áprilisában útnak indított „fekete-tengeri szinergia” elnevezésű kezdeményezés célja, hogy előmozdítsa az együttműködést a régióban, valamint az EU és a régió egésze között.

A „fekete-tengeri szinergia” kezdeményezést az Európai Szomszédsági Politika támogatja majd, valamint a régió országai tekintetében alkalmazott egyéb uniós politikák.

További figyelemreméltó pontok:

Először, az európai biztonsági stratégia egyik legfontosabb stratégiai célja a stabilitás megvalósítása az európai szomszédságban. Az EU ehhez társítja a demokrácia és a jogállamiság alapjainak megteremtését, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás és a társadalmi-gazdasági fejlődés előmozdítását, valamint a szegénység visszaszorítását, más szóval a régióban végbe menő átmenet és reformfolyamatok „európaizálódását ”.

Másodszor, a sokféle energiaforrás és energiaellátási-útvonal iránti igény miatt a közelmúltban megszaporodtak azok az előnyök, amelyeket a régióban meglévő erőteljesebb jelenlét jelent az EU számára. A fekete-tengeri régió az EU energiaellátásának biztonsága tekintetében stratégiai jelentőségű termelési és tranzitrégió. Jelentős potenciállal bír az energiaellátás sokfélesége tekintetében, ezért fontos része az EU külső energiapolitikájának. A biztonságos energiaellátás sokfélesége a partnerek érdekeit szolgálja a régióban és az EU-ban egyaránt. Következésképpen, a stabilitás és a biztonság egyre fontosabb az EU számára, ezért azt szeretné látni, ha a régióban megoldódnának a vitás kérdések, amelyek talán még mindig a legnagyobb akadály jelentik a tartós béke és a fenntartható fejlődés előtt.

Ezenkívül, a régió országai közötti jószomszédi kapcsolatok és szoros együttműködés továbbra is rendkívül fontos az EU számára. A régióban a kapcsolatok javulása kölcsönös bizalmat teremt és megnyitja az utat a tartós fejlődés előtt.

Az EU nem javasolja új intézmények vagy igazgatási struktúrák létrehozását. A fekete-tengeri országok továbbra is az EU fő kapcsolatai maradnak mind kétoldalú szinten, mind pedig a regionális szintű megbeszéléseken. Mindazonáltal, az EU-nak természetesen szándékában áll megerősíteni kapcsolatait a regionális szervezetekkel.

A „fekete-tengeri szinergia” nem korlátozódik pusztán a gazdasági együttműködésre. Az is célja, hogy olyan régiót hozzon létre, amelyet a fenntartható demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása jellemez.

Az EU különös erőfeszítéseket tesz annak biztosítására, hogy kihasználják a régióban fennálló viták megoldására kínálkozó lehetőségeket. Túl sok életet követelt már az ezekből az ellentétekből fakadó gyűlölet, szegénység és reménytelenség. Az Európai Unió számára elfogadhatatlan, hogy a huszonegyedik században szemet hunyjon a küszöbén zajló szenvedés felett. Az EU segíthet, és segítenie is kell abban, hogy megtalálják a kiutat ebből a reménytelenségtől.

Az uniós tagállamok külügyminiszterei 2008. február 14-én Kijevben első alkalommal találkoztak a tágabb fekete-tengeri térségben tevékenykedő kollégáikkal. A találkozót közösen elnökölte Ukrajna, amely akkor a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet (BSEC) soros elnöki tisztjét töltötte be (Volodimir Ogrizko külügyminiszter) és az Európai Unió (Andrej Šter szlovén államtitkár és Benita Ferrero-Waldner a külkapcsolatokért és az Európai Szomszédsági Politikáért felelős biztos). A találkozó végén elfogadott közös nyilatkozat fontos politikai dokumentum, amely útmutatásként szolgál a jövőbeni munkához.

Tekintettel arra, hogy a fekete-tengeri régió stratégiai jelentőséggel bír az EU számára, 2007 májusában a Tanács felhívta a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „fekete-tengeri szinergia” kezdeményezés alakulását, amelynek alapján a Tanács folytathatja tevékenységeinek vizsgálatát a régió egésze tekintetében.

Tervezi-e a Tanács az üvegházhatás jelenségének tanulmányozását?

A szén-dioxid-kibocsátás és a globális felmelegedés súlyos veszélye, amely e kibocsátásoknak tudható be, komolyan foglalkoztatja a közvéleményt. E probléma megoldásának meglelése az Európai Unió egyik kiemelt feladata. Sajnos e téren nem végeztek megfelelő kutatásokat, ezért sok tudósnak és államnak kétségei vannak ezzel kapcsolatban.

Gondolkodik-e a Tanács azon, hogy e kérdés kapcsán a jövőben pontosabb és részletesebb tudományos vizsgálatot és kutatást végezzen?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) kulcsfontosságú tudományos anyagokat dolgoz ki, amelyek döntő jelentőségűek a politikák alakításában. A munkacsoportot az ENSZ közgyűlésének határozata hozta létre 1988-ban annak érdekében, hogy tárgyilagos információforrásként szolgáljon a döntéshozók számára az éghajlatváltozással kapcsolatban. Feladata, hogy átfogó, tárgyilagos, nyitott és átlátható módon értékelje a világban közzétett legfrissebb tudományos, műszaki és társadalmi-gazdasági adatokat, ami segít megérteni az ember által okozott éghajlati változások kockázatát, e változások tényleges és lehetséges hatásait, valamint az alkalmazkodás és a hatások enyhítésének lehetőségeit.

Az IPCC által 1990 óta folyamatosan közzétett értékelő jelentések haladást mutatnak az éghajlatváltozás és hatásainak tudományos megértésében. Az IPCC negyedik értékelő jelentése (AR4, 2007) az eddigi legátfogóbb és legbízhatóbb értékelését adja az éghajlatváltozásról. A jelentés szerint, „kétségtelen az éghajlati rendszer melegedése” és „igen valószínű, hogy az elmúlt 50 évben az áltagos globális felmelegedés nagy része az emberi tevékenység által okozott üvegházhatásúgáz-kibocsátások növekedésének tudható be”.

A Tanács több ízben hivatkozott már az IPCC megállapításaira, például a 2007. október 30-i következtetéseiben (14178/07, 10. o.).

A Tanács tud-e átfogó nyilatkozatot tenni a jelenlegi kenyai politikai helyzetről?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az Európai Unió üdvözölte a kenyai koalíciós kormány megalakulását. E kormány létrejötte Kenya és a nemzetközi közösség politikai szereplői által tanúsított elszántságnak köszönhető, amely személyek egyhangúan támogatták a Kofi Annan által vezetett „kiemelkedő afrikai személyiségek bizottságát”.

Az EU úgy véli, hogy a koalíciós kormány lehetővé teszi a kenyai vezetők számára a nemzeti megbékélés és párbeszéd folyatatását, amelyről február 28-án született megállapodás. A kenyai nép számára – akik békére és prosperitásra vágynak – rendkívül fontos, hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásba, és ugyanez mondható el a Szudántól Szomáliáig húzódó egész régióról, ideértve az afrikai nagy tavak vidékét is, amely nem tudta elkerülni a kenyai események következményeit.

Az Európai Unió ismét kifejezte az iránti elkötelezettségét, hogy támogassa a valódi hatalommegosztást, valamint hogy együttműködjön az új kenyai kormánnyal annak érdekében, hogy Kenya ismét a fejlődés és a stabilitás útjára léphessen. Az EU támogatni fogja a kenyai kormányt egy összehangolt és átfogó reformterv végrehajtásában, a visszatérő konfliktus alapját képező okok megoldása, valamint egy jobb, biztonságosabb és fejlettebb Kenya megteremtéséhez való hozzájárulás érdekében.

Tudna-e a Tanács nyilatkozatot tenni arról, hogy az EU milyen jelenleg gyakorlati lépéseket tesz a világszerte tapasztalható élelmiszerárak kordában tartása és csökkentése érdekében? Tudatában van-e a Tanács annak, hogy az elmúlt két hónapban a rizs ára eddig nem látott magasságokba szökött, azaz világszerte körülbelül 75%-kal emelkedett, valamint hogy a búza ára az elmúlt évben 120%-kal nőtt, aminek következtében a legtöbb szegény országban a kenyér ára most kétszer annyi, mint korábban volt?

Tudatában van-e a Tanács annak, hogy a közelmúltban éhséglázadások törtek ki Haitin, Kamerunban, Nigerben, Burkina Fasóban, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács tudatában van az élelmiszerárak világszerte tapasztalható növekedésének, ami veszélyezteti a szegénység és az alultápláltság csökkentése terén a közelmúltban elért eredményeket és a millenniumi fejlesztési célok végrehajtását. Mindez a stabilitás hiányát is okozhatja, amit az élelmiszerárak miatt világszerte kialakult lázongások is jól mutatnak.

A Tanács úgy véli, hogy lépeseket kell tenni annak érdekében, hogy rövid távú segélyeket biztosítsunk a legszegényebb országoknak és a társadalom leginkább kiszolgáltatott csoportjainak, ugyanakkor pedig középtávú intézkedések alkalmazásával, különösen a mezőgazdasági termelés növelése révén, megfékezzük az élelmiszerárakat.

Az élelmiszerárak éles növekedése újabb kihívást jelent a fejlesztési politika számára. A GAERC fejlesztésről szóló májusi ülésén megvitatják majd a kérdést és állásfoglalásokat fogadnak el az élelmiszerárak emelkedésének problémáját megoldani hivatott rövid-, közép- és hosszú távú intézkedésekről. Az EU már növelte a leginkább érintett országoknak biztosított élelmiszersegélyeket és humanitárius segítségnyújtást, és további alapokat szabadított fel a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok megsegítésére. 2008-ban a Bizottság 223 millió eurót bocsátott rendelkezésre humanitárius segítségnyújtás és élelmiszersegélyek tekintetében. A már meglévő humanitárius segítségnyújtási programok költségeinek növekedése miatt, illetve az új programok finanszírozása érdekében az EU-nak növelnie kell a rendelkezésre álló alapokat. Emellett több tagállam további pénzeszközöket biztosít majd. Középtávon más fejlesztési együttműködési eszközök és egyéb megfelelő bizottsági eszközök is felhasználhatók a növekvő élelmiszerárak által okozott válság negatív hatásainak ellensúlyozása érdekében. Az EU harmadik országokkal folytatott párbeszédében megpróbálja lebeszélni az országokat arról, hogy az élelmiszerexportra tilalmat vezessenek be, és ehelyett arra ösztönöz, hogy fejlesztésbarát módon használják fel a magas élelmiszerárak okán számukra biztosított pénzeszközöket. Hosszú távon az EU megfelelő agrárpolitika végrehajtására fogja ösztönözni a fejlődő országokat, ezek közül is kiváltképp a kevésbé fejlett országokat, különösen az élelmiszerbiztonság növelése tekintetében. A Tanácsnak meggyőződése, hogy az élelmiszertermelés és a globális élelmiszerellátás növelésének kulcsa abban rejlik, ha növelik a fejlődő országoknak a saját mezőgazdaságuk fejlesztése érdekében nyújtott támogatásokat, ami pozitív hosszú távú hatásokat hozhat, mivel lehetővé teszi ezen országok számára, hogy hatékonyabban kihasználhassák a mezőgazdasági termelés tekintetében meglévő potenciáljukat. Ennek kapcsán az EU figyelembe veszi majd a FAO június elején megrendezésre kerülő magas szintű konferenciájának következtetéseit.

A Mezőgazdasági és Halászati Tanács áprilisi ülésén szó esett az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek árának emelkedéséről, és a májusi ülésen ismét tárgyaltak e kérdésről. Az Európai Tanács júniusi ülésén értékeli a helyzetet és e tekintetben további operatív iránymutatásokat állapít meg, különösen a millenniumi fejlesztési célok szélesebb keretrendszerében. A Tanács a vonatkozó nemzetközi fórumokon is megtárgyalja a problémát partnereivel.

A gyakorlatban az EU a közös agrárpolitika részeként már intézkedéseket tett a termelés növelésére és az áremelkedés féken tartására. A területpihentetési kötelezettség ideiglenes felfüggesztése lehetővé teszi az uniós gazdálkodók számára, hogy akár 10%-kal több termőföldet vonjanak be a termelésbe (különösen a gabonatermelésbe). A tejkvóta 2008 áprilisától érvényes 2%-os növelése révén pedig több tejet termelhetnek az uniós termelők. Ezenkívül az EU megszüntette a gabonára vonatkozó behozatali vámokat, és szándékai szerint ezt a rendelkezést a következő gazdasági évre is kiterjeszti.

A KAP-reform „állapotfelmérése” már folyamatban van, és ez biztosítja majd a következő lehetőséget bizonyos rövid távú megoldások alkalmazásához, mint például a területpihentetés végleges megszüntetése, a tejkvóták további növelése, a feltételekhez kötött támogatással rendelkező egyéb ágazatokban a támogatás és a termelés további különválasztása, valamint az energianövényekre vonatkozó támogatás megszüntetése.

Középtávon meg kell jegyezni, hogy az új tagállamok csatlakozása 40%-kal megnövelte az EU mezőgazdasági területeit. Az új tagállamok termelési kapacitása évről évre növekszik. Ez az ígéret, valamint az a tény, hogy a tagállamokban folyamatosan megújítják és ésszerűsítik a mezőgazdasági termelést, lehetővé teszi az EU számára, hogy még nagyobb mértékben hozzájárulhasson a világ élelmiszertermeléséhez, és ezáltal a nagyobb globális élelmiszerbiztonsághoz.

Hosszú távon az EU-nak egész területén jobban kell koordinálnia a mezőgazdasági kutatási és fejlesztési projekteket, olyan új technológiák kifejlesztése érdekében, amelyek növelhetik a mezőgazdaság termelékenységét.

Tud-e a Tanács politikai biztosítékot adni arra, hogy ebben az évben az Európai Unió minden lehetséges jelentős nemzetközi fórumon felhívja majd a figyelmet arra, hogy nemzetközi szinten sürgősen szükség van a gyermekszegénység problémájának megoldására világszerte?

Egyetért-e a Tanács azzal, hogy egy jobban felépített nemzetközi kampányra van szükség, más kulcsfontosságú ENSZ-ügynökségek bevonásával annak érdekében, hogy jobban rávilágítsanak a gyermekmunka elleni világszintű fellépés szükségességére?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A gyermekek jogainak támogatása és védelme fontos szempont az EU bel- és külpolitikájában. 2007 decemberében a Tanács uniós iránymutatásokat fogadott el a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozóan, amelyben megismételte az EU az iránti feltétel nélküli elkötelezettségét, hogy előmozdítja és védi a gyermekeknek az emberi jogokkal foglalkozó, kulcsfontosságú nemzetközi és európai jogi eszközökből, normákból és előírásokból, valamint a gyermekek jogainak előmozdítása és védelme tekintetében releváns politikai kötelezettségvállalásokból adódó jogait.

Az EU már hosszú évek óta erőfeszítéseket tesz, és továbbra is tenni fog annak érdekében, hogy támogassa a gyermekek többoldalú intézkedésekből eredő jogainak előmozdítását. Ezen intézkedések közül az alábbiak a legfontosabbak:

a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló, 2003. évi uniós iránymutatások végrehajtása;

a tudatosság növelése a harmadik országokban, különösen a politikai párbeszédben, a gyermekek jogaival kapcsolatban;

projektek finanszírozása, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (EIDHR) részeként, a gyermekek jogainak előmozdítása és védelme érdekében;

az emberi jogok előmozdításának felgyorsítása tekintetében elért haladás nyomon követése a bővítési folyamatban, és a gyermekvédelem reformjának támogatása a tagjelölt és a potenciálisan tagjelölt országokban;

a latin-amerikai országokkal együtt a gyermekek jogairól szóló határozat éves szponzorálása az ENSZ keretein belül, és országok rendszeres sürgetése arra, hogy aláírják, ratifikálják és végrehajtsák a gyermek jogairól szóló egyezményt és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyveket;

az illetékes nemzetközi és regionális szereplők által a gyermekek jogainak előmozdítása tekintetében tett erőfeszítések támogatása, különös tekintettel az alábbiak által tett erőfeszítésekre: az ENSZ főtitkára, az ENSZ Biztonsági Tanács, az ENSZ szerződések által létrehozott szervek, különösen a gyermek jogaival foglalkozó bizottság és az ENSZ különleges eljárási mechanizmusai, a megfelelő ENSZ-ügynökségek, különösen az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF), az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (OHCHR), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az ENSZ Népesedési Alapja (UNEPA), továbbá regionális mechanizmusok, különösen az Európa Tanács, az OSCE, a gyermekjogok és a civil társadalmi szervezetek védelmével foglalkozó európai ombudsmanok európai hálózata;

Az EU fejlesztési politikájának részeként az „Európai konszenzus a fejlesztésért” (a Tanács, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az Európai Unió fejlesztési politikájáról, amelyet a Tanács 2005. november 22-én fogadott el), amely magában foglalja a gyermek jogainak tiszteletben tartását a tagállamokban; a dokumentum hivatkozik a legfontosabb nemzetközi emberi jogi keretrendszerekre és a millenniumi fejlesztési célokra.

Tudna-e a Tanács nyilatkozatot tenni, amelyben naprakész értékelést nyújt a koszovói politikai helyzetről?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

2008. február 17-én a koszovói parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben kikiáltották Koszovó függetlenségét. A Tanács megismételte, hogy az Európai Unió készen áll arra, hogy vezető szerepet töltsön be a régió stabilitásának megerősítésében, és emlékeztetett az Európai Uniónak az Európai Tanács 2007. december 14-i következtetéseiben foglalt kötelezettségvállalásaira, valamint arra, hogy hozzájárult az EBVP keretében folytatott rendőrségi és jogállamiság-missziót létrehozó és egy koszovói különleges képviselőt kinevező együttes fellépésekhez. A Tanács február 18-i következtetéseiben megjegyezte, hogy a tagállamok döntenek – a nemzeti gyakorlattal és a nemzetközi joggal összhangban – a Koszovóval kialakítandó kapcsolataikról. A Tanács megismételte, hogy az EU kitart az ENSZ-charta és a Helsinki Záróokmány alapelvei, többek között a szuverenitás és a területi integritás elve mellett, és betartja az ENSZ Biztonsági Tanács határozatait. Hangsúlyozta meggyőződését, hogy tekintettel az 1990-es évek konfliktusaira és a 1244. számú BT-határozat szerinti nemzetközi igazgatás meghosszabbított időszakára, Koszovó egyedülálló esetnek tekinthető, amely nem kérdőjelezi meg ezeket az elveket és határozatokat.

A Koszovóval szemben alkalmazott átfogó megközelítése részeként az EU úgy határozott, hogy 2008. február 16-án civil missziót indít, amelynek neve EULEX KOSOVO. A misszió célja, hogy támogatást nyújtson a koszovói hatóságoknak azáltal, hogy ellenőrzést, mentori segítséget és tanácsadást nyújt a jogállamisághoz kapcsolódó valamennyi területen, különösen a rendészeti, igazságügyi, vámügyi és büntetés-végrehajtási szolgálatok tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a misszió segítséget nyújt az intézményeknek és az igazságügyi hatóságoknak, hogy lépéseket tegyenek az elszámoltathatóság felé, valamint hogy továbbfejlesszék és megerősítsék a független, több etnikumú igazságszolgáltatási rendszert, rendőrséget és vámügyi szolgálatot. A misszió legfontosabb feladata, hogy foglalkozzon a kisebbségi közösségekkel és a korrupcióval kapcsolatos aggályokkal, valamint küzdjön a szervezett bűnözés ellen.

A függetlenség kikiáltása óta két koszovói-szerb határátkelőnél épületeket támadtak meg. Néhány helyen a koszovói rendőrség és más szervek szerb etnikumú tagjai lemondásukkal reagáltak az eseményekre. Március 14-én tiltakozók egy nagyobb csoportja a koszovói Mitrovica északi részén jogellenesen elfoglalta az Egyesült Nemzetek Koszovói Missziójának (UNMIK) bírósági épületét. Az UNMIK megpróbálta rávenni a tiltakozókat, hogy hagyják el békésen az épületet, de nem járt eredménnyel. Ezért az UNMIK felhatalmazásával március 17-én rendőri akciót indítottak a bírósági épület visszafoglalásáért. A művelet békésen zajlott, de a helyzet súlyossá vált, amikor a rendőrség megpróbálta kikérdezésre bevinni azokat a tiltakozókat, akik jogellenesen elfoglalták az épületet. Ekkor ugyanis rátámadtak az UNMIK-rendőrség és a KFOR tagjaira, többek között halálos fegyverekkel. Az UNMIK-rendőrség egy ukrán tagja ezt követően belehalt sérüléseibe, és több mint tíz rendőr és KFOR-katona megsérült.

2008. április 9-én a koszovói parlament – a függetlenségi nyilatkozattal összhangban – alkotmányt fogadott el, amelyet korábban a nemzetközi polgári képviselet hitelesített. Az alkotmányban Koszovó vállalja, hogy eleget tesz a koszovói átfogó rendezési javaslatban foglalt rendelkezéseknek, és alkalmazkodik a különleges felügyeleti szerepet betöltő EULEX misszió és a nemzetközi polgári hivatal (ICO) által vezetett nemzetközi jelenlét egyéb formáihoz. Az alkotmány 2008. június 15-én lép hatályba. Az átfogó rendezési javaslatban előírt, a kisebbségi jogok védelméről szóló jogszabály elfogadása folyamatban van.

A márciusban Mitrovicában történt események kivételével Koszovóban békés a helyzet és nem történnek komoly etnikai indíttatású incidensek. Még a május 11-én Koszovóban megtartott helyi (és parlamenti) választások is, amelyeket – UNMIK figyelmeztetései ellenére – Szerbia tartott bizonyos koszovói szerb csoportokkal együttműködésben, főként békésen, komolyabb incidensek nélkül zajlottak. Az UNMIK a helyi választásokat jogellenesnek és érvénytelennek nyilvánította, mivel azok az UNMIK-nek – az 1244. sz. BT-határozat által biztosított –, a választások érvényesítésre vonatkozó kizárólagos meghatalmazásával ellentétesen zajlottak. A szerb parlamenti választásokat szintén megtartották Koszovóban.

Amint azt az ENSZ főtitkára márciusi jelentésében megjegyezte, a koszovói lakosság többsége a szerb nemzetiségű lakosság egy része által kinyilvánított reakciókkal szemben mérsékelt magatartást tanúsított, és a koszovói hatóságok többször is nyugalomra, türelemre és bizalomra szólítottak fel a koszovói nemzetközi jelenlét iránt. Thaçi miniszterelnök több alkalommal is ellátogatott a koszovói szerbekhez.

A Koszovói és a nemzetközi közvélemény már várja június 15-ét, amikor is hatályba lép a koszovói parlament által április 9-én elfogadott új koszovói alkotmány, valamint e ténynek a koszovói nemzetközi jelenlét átalakulására – különös tekintettel az ENSZ-missziók jövőbeni szerepére – gyakorol hatásait. Az érdekelt felek és a nemzetközi szereplők között komoly tárgyalások folynak ebben a kérdésben Koszovóban, annak érdekében, hogy egyértelmű terv álljon rendelkezésre az UNMIK és az EULEX-misszió közötti együttműködés megszervezéséhez.

A 725/2004/EK rendelet⁽¹⁾ nem tesz említést a tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló egyezményről (SUA). Ezenkívül számos jegyzőkönyv is született 2005-ben. A „SUA-szerződések” kiegészítik a hajó és kikötői berendezések biztonságáról szóló nemzetközi kódexet (ISPS) – amelynek célja, hogy gyakorlati intézkedéseket állapítson meg annak érdekében, hogy a nemzetközi tengeri közlekedés és a kikötők biztonságban legyenek a terrorcselekményektől, és amelynek alkalmazása a SOLAS-egyezmény értelmében kötelező –, és szabályozzák a jogi helyzetet, amennyiben sajnálatos módon terrorcselekmény következik be. Ezek az eszközök jelentős mértékben kibővítik a szerződések értelmében büntetendőnek minősülő bűncselekmények listáját, és új szabályokat vezetnek be a megegyezésen alapuló fedélzetre lépésre vonatkozóan, amelyek kiemelt fontosságúak, mivel ezek biztosítják az államok számára a szükséges jogi alapot a tervezett vagy már folyamatban levő tengeri terrorcselekmények elleni fellépéshez.

Fontolóra vette-e a Tanács a SUA-szerződéseknek a közösségi jogba való beépítését? Véleménye szerint e szerződések bevezetése segíthetne-e az EU-nak abban, hogy hatékonyan fellépjen olyan esetekben, mint például amikor a szomáliai vizeken 26 halászt ejtettek foglyul a Playa de Bakio fedélzetén?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Ha a SUA-szerződésekben szabályozott kérdések a Közösség felelősségi körébe tartoznak, de azokra nem vonatkozik a hatályos közösségi jog, a Bizottság a hatályos közösség jog kiegészítése érdekében szükségszerűnek vélt javaslatokat nyújthat be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

Mindazonáltal, amennyiben a Közösség nem felelős e kérdésekért, és tulajdonképpen ez az eset áll fenn a bűncselekmények lehetősége tekintetében, a kérdésben is megfogalmazottak szerint, az uniós fellépés lehetőségei a közös kül- és biztonságpolitika keretében rendelkezésre álló uniós eszközökre korlátozódnak.

A nemzetközi sajtó szerint (különösen a The Guardian április 20-i számában megjelentek értelmében: http://www.guardian.co.uk/world/2008/apr/20/armstrade.iran" ), virágzik Európából a fegyverek, a rakétatechnológia és a nukleáris alkatrészek iráni kormány számára történő eladása.

A brit vámnyomozók amellett, hogy több olyan tranzakciót is azonosítottak, amelyeket egyesült királyságbeli cégek bonyolítottak le, és megállapították, hogy Máltát használják az eladott fegyverek tranzitkikötőjeként, arra a következtetésre jutottak, hogy az állítólagosan érintett iráni vállalatok mögött tulajdonképpen az iráni légierő, az ország védelmi minisztériuma és az iráni Forradalmi Gárda áll.

Tudomása van-e a Tanácsnak ezekről vagy más, hasonló ügyletekről, amelyek uniós tagállamok részvételével történnek?

A Tanács milyen intézkedéseket szándékozik tenni válaszul arra, ami az ENSZ által Irán tekintetében alkalmazott szankciók sorozatos és nyilvánvaló megsértésének tűnik?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanácsnak tudomása van ezekről az újságcikkekről, de még nem indította el a cikkben említett vizsgálatokat.

Mindazonáltal fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Guardian cikke az Iránba irányuló kivitel kapcsán az uniós ellenőrzési rendszer megsértésének kísérletével foglalkozik. Az újságcikk különösen azt írja le, ahogy egy brit exportőr sikertelenül próbálkozott az exportellenőrzés kijátszásával, amikor Máltán keresztül használt árucikkeket szándékozott Iránba szállítani (a használt áruk az Egyesült Királyságból Máltára történő kiviteléhez nem szükséges engedély, mivel ez Közösségen belüli szállításnak minősül). A máltai hatóságok – nagyon helyesen és az uniós politikával összhangban – megakadályozták, hogy az árut továbbszállítsák Iránba. Az Egyesült Királyság sikeresen pert indított az exportőr ellen, akit az exportellenőrzési rendszer megsértésének kísérlete miatt három év börtönbüntetésre ítéltek. Mindez azt példázza, hogy jóllehet az uniós tagállamok által alkalmazott exportellenőrzési rendszernek vannak hiányosságai, a rendszer erős és hatékony. A Guardian cikke egyáltalán nem arról szól, hogy sikeresen próbálkoztak az EU ellenőrzési rendszerének megsértésével.

Általában véve az ENSZ-, az uniós és a nemzeti szankciók fegyverek és más, hasonló anyagok Iránba történő kivitelére vonatkoznak. Az Európai Unió fegyverkivitelről és fegyverszállításról szóló magatartási kódexének első kritériuma értelmében minden államnak tiszteletben kell tartania nemzetközi kötelezettségeit, amelyek az ENSZ-szankciókat is magukban foglalják. Az uniós tagállamok – nemzeti jogrendszerükkel összhangban – kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a szóban forgó kötelezettségeket megsértő természetes és jogi személyek megbüntetése tekintetében.

A portugál elnökség sok figyelmet fordított a bűncselekmények áldozatainak védelmét célzó intézkedésekre, különösen mivel vannak olyan új technológiák, amelyek – amint azt jól tudjuk – veszélyeztethetik a gyermekek és fiatalok biztonságát. Azt is tudjuk, hogy a globalizáció miatt fokozottabb együttműködésre van szükség a bírói kar és a rendőrség között, különösen ami a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen tett erőfeszítéseket illeti. Mindazonáltal az Europol és az Eurojust közreműködése (amelynek fontosságát már többször hangsúlyoztam) önmagában nem vezet nagyobb mértékű együttműködéshez.

Mivel halaszthatatlan, hogy határozottabb erőfeszítéseket tegyünk a bűncselekmények elleni küzdelem, az áldozatok védelme és az alapvető jogok biztosítása érdekében, milyen új intézkedéseket és kezdeményezéseket tervez a Tanács, amelyek hatékony fellépést jelenthetnek a bűnözés új formái ellen és az áldozatok (különösen a gyermekek és fiatalok) megfelelő védelme érdekében?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács jelenleg nem dolgozik az Ön kérdésében megfogalmazott problémával kapcsolatos javaslaton, jóllehet a problémát nagyon fontosnak tartja.

Mindazonáltal a Tanács szeretne rámutatni, hogy e téren számos megfelelő jogi eszközt fogadtak el. Ilyen például a Tanács 2001. március 15-i 2001/220/IB kerethatározata a büntetőeljárásban a sértettek jogállásáról, a Tanács 2004. április 29-i 2004/80/EK irányelve a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről, valamint a Tanács 2003. december 22-i 2004/68/IB kerethatározata a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről.

2008 elejétől fogva Kolumbiában több tucatnyi szakszervezeti képviselőt kínoztak meg brutálisan vagy gyilkoltak meg. Ezzel tovább emelkedett a gyilkosságok már így is példátlanul magas száma: több száz, az emberi jogokat hirdető szakszervezeti képviselő és újságíró vált gyilkosság áldozatává, és szintén több százan vannak olyanok, akiknek kegyetlen kínzásokat kell elszenvedniük. E gyalázatos bűntettekért maga a kormány és a fegyveres erők, félkatonai csoportok, valamint a nagy fölbirtokosokhoz tartozó magán katonai szervezetek felelősek. Ez a szakszervezeti mozgalom elleni nyílt támadásnak minősül, súlyosbítva a terror légkörét, amelyben a kolumbiai emberek élnek, a többség tiltakozása ellenére, amelyet a nemrégiben lezajlott elnöki és helyi választások is igazoltak.

Elítéli-e a Tanács ezeket a cselekményeket, amelyek a kolumbiai kormány hallgatólagos beleegyezésével és bűnrészességével történnek, a kolumbiai nép felháborodása ellenére?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács határozottan elítéli a szakszervezeti képviselők és az emberi jogok védelmezőinek zaklatását és az ellenük elkövetett gyilkosságokat, függetlenül e bűncselekmények helyétől, valamint azok elkövetőitől. A Tanácsnak lehetősége nyílt további források tanulmányozására, amelyeket a kolumbiai kormány adott ki a veszélyben levő emberi jogi aktivisták, tanúk, újságírók, szakszervezeti képviselők és más személyek védelme érdekében. Ennek ellenére továbbra is folytatódnak az említett személyek elleni támadások.

Kolumbia esetében a Tanács már számos alkalommal felhívta a hatóságok figyelmét e problémákra, és megvitatta velük a szóban forgó kérdést. Az EU-missziók vezetői rendszeresen tárgyalnak e kérdésről. Az uniós tagállamok misszióinak vezetői Bogotában és saját fővárosaikban 2008. április 15-én egy közös politikai kezdeményezés keretében egy, a kolumbiai emberi jogi helyzettel foglalkozó átfogó dossziét adtak át a többoldalú kérdésekért felelős külügyminiszter képviselőjének. A dosszié átadását követő napon az uniós missziók vezetői Bogotában találkoztak az érintett nem kormányzati szervezetek képviselőivel annak érdekében, hogy megvitassák az aktuális emberi jogi problémákat. Az EU folytatja az emberi jogok védelmét célzó tevékenységeit. Ezenkívül, május 19-én az elnökség az EU nevében nyilatkozatot fogadott el, amelyben elítéli a társadalmi szervezetek és emberi jogi aktivisták ellen az elmúlt hetekben Kolumbiában elkövetett gyilkosságokat és az ilyen személyeknek szóló halálos fenyegetéseket.

A Tanács üdvözli azt a tényt, hogy a kolumbiai kormány már több mint egy éve rendszeres párbeszédet folytat szakszervezeti képviselőkkel, és további erőforrásokat bocsátott rendelkezésre az ő védelmük, valamint az emberi jogi aktivisták, tanúk és újságírók védelme érdekében, hogy e riasztó helyzetet szabályozza. Független nyomozók és megfigyelők szerint Kolumbiában határozottan jelentős mértékben javult az általános biztonság és kifejezett csökkenés tapasztalható a bűncselekmények minden formája tekintetében. Tekintettel arra, hogy 2008-ban növekedett a fenyegetések és a bűncselekmények száma, az Európai Tanács felszólította a kolumbiai kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogi helyzet javulásáért küzdő kolumbiai személyek és szervezetek szabadon és félelem nélkül képviselhessék nézeteiket. Ezenkívül az EU felszólítja a kolumbiai kormányt annak biztosítására, hogy az erőszakos cselekmények, fenyegetések és gyilkosságok elkövetőit státuszuktól függetlenül vonják felelősségre.

Az egyre növekvő globalizáció – amelynek következtében a domináns országok nyelvei kiszorítják a kulturális és gazdasági szempontból gyengébb országok nyelveit – előidézte a nyelvek törvényes védelmének szükségességét. Az alapvető intézkedések végrehajtásának előfeltétele egy, a nyelvek helyzetével kapcsolatos megbízható jelentés elkészítése, amely tartalmazza az összes európai nyelv használatának tendenciáival kapcsolatos legfrissebb statisztikai adatokat.

Készült-e már ilyen jelentés, és ha igen, meg lehet-e szerezni annak egy példányát?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Részletesebb információkért érdemesebb lenne az Európai Bizottsághoz fordulni. A Tanács a maga részéről szeretné felhívni a tisztelt képviselő figyelmét a Bizottság által nemrégiben közzétett számos jelentésre, tanulmányra és közleményre, amelyek statisztikai és egyéb adatokat tartalmaznak az európai nyelvek használatára és tanítására vonatkozóan. A Bizottság várhatóan 2008 őszén ad ki új közleményt a többnyelvűségről.

Azt várjuk ettől a jelentéstől, hogy figyelembe veszi az Oktatási Miniszterek Tanácsa által az ez év májusi ülésén hozott határozatokat. E határozatok a többnyelvűségről szóló miniszteri konferencián „A nyelvi sokszínűség támogatása: közös kötelezettségünk” témájában kifejezett véleményeken alapulnak, amelyet a szlovén Oktatási és Sportminisztérium, valamint az Európai Bizottság szervezésében 2008. február 15-én rendeztek meg Brüsszelben.

Meggyőződésünk, hogy az EU-ban a többnyelvűség csak az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelve számára – az azt beszélők számától függetlenül – biztosított kiegyensúlyozott és stabil helyzet alapján fejlődhet. Azon nyelvek, amelyeket többen beszélnek, éppen emiatt gyakran előnyt élveznek, mert a nyelvi ágazat szélesebb piacán kapnak erőteljesebb támogatást annak érdekében, hogy jobban meg tudjanak felelni a modern szaknyelv kihívásainak. Véleményünk szerint a többnyelvűségre vonatkozó uniós szintű stratégiának is foglalkoznia kell ezekkel a kérdésekkel. Meggyőződésünk, hogy a tagállamokhoz a nyelvpolitikájuk fejlesztésével kapcsolatban intézett közös ajánlások az összes anyanyelv helyzetét is javíthatják.

Az európai vállalkozások a fejlődő országokban továbbra is illegális műveletekbe és tisztességtelen üzleti gyakorlatokba bocsátkoznak. Belgiumban a nemzeti kapcsolattartó pont számos belga vállalkozásról, többek között a Nami Gemsről és a Cogecomról tett említést, amelyek Kongóban megsértették a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokat.

A multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatások nem kötelező erejűek, tehát a vállalkozások nem kényszeríthetők azok teljesítésére, és nem is büntethetők, amennyiben azoknak nem tesznek eleget. A fejlődő országok természeti erőforrásai illegális kiaknázásának – ami Kongóban is történik – megakadályozására irányuló erőfeszítések azonban alapvető fontosságúak és meghatározzák a fejlődő országok előtt álló lehetőségeket.

Szándékában áll-e a Tanácsnak, hogy nyomást (legalább erkölcsi nyomást) gyakoroljon az európai vállalkozásokra annak érdekében, hogy tevékenységeiket összehangolják az OECD-iránymutatásokkal? Nem tudna Európa kezdeményezőbb szerepet vállalni abban, hogy nemzetközi szabályozási keret vagy magatartási kódex jöjjön létre a fejlődő országokban folytatandó üzleti tevékenységekre vonatkozóan? Szándékában áll-e a Tanácsnak, hogy rövid időn belül tárgyaljon a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi előírásainak ratifikálásáról, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vonatkozó iránymutatásairól?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács teljesen egyetért Johan Van Hecke európai parlamenti képviselő véleményével, miszerint támogatni kell a tisztességes üzleti tevékenységeket, és az EU-n belüli, valamint a partnerországokkal való kapcsolatainkban tapasztalható illegális tevékenységek leküzdésén fáradozik. Ennélfogva a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú tényező az EU fejlesztési politikájában, és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2005. december 20-án aláírt európai fejlesztési konszenzus egyértelműen kijelenti a következőket:

az EU hozzájárul a globalizáció szociális dimenziójának megerősítéséhez, ily módon elősegítve a mindenki számára elérhető foglalkoztatást és tisztességes munkát;

az EU vezető szerepet vállal a nem fenntartható fogyasztási és gyártási módok megfékezésében;

segítséget nyújtunk a fejlődő országoknak a többoldalú környezetvédelmi megállapodások végrehajtásában, és ösztönözni fogjuk a szegények érdekeit szolgáló környezetvédelmi kezdeményezéseket;

az EU teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy az összes olyan területen, amelyek kihathatnak a fejlődő országokra – többek között a kereskedelem, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, valamint a globalizáció szociális dimenziói, a foglalkoztatás és a tisztességes munka terén –, javítsa a fejlesztési célú politikák koherenciáját, valamint a fejlesztési politika célkitűzéseinek figyelembevételét.

A tisztességes munkával kapcsolatban a Tanács 2006. december 1-jei, a „tisztességes munka mindenki számára” témára vonatkozó következtetései kihangsúlyozták, hogy a szociális partnereket, az üzleti világot és a civil társadalom szélesebb körét be kell vonni a tisztességes munkát támogató kezdeményezésekbe, valamint felkérték a vállalatokat és az összes érintett szereplőt, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége terén való fellépés révén, azaz a jogállamiságot és a kollektív tárgyalásokat kiegészítő intézkedésekkel, valamint a nemzetközileg elfogadott normák, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményében foglaltak figyelembevételével mozdítsák elő a tisztességes munkát. Ezenkívül a Tanács támogatja az ILO multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó alapelvek tripartit nyilatkozatát, valamint a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatások nagyobb mértékű betartására irányuló OECD-kezdeményezéseket, továbbá a foglalkoztatásról és a szociális partnerek közötti kapcsolatokról szóló ajánlásokat.

A tisztességes kormányzásra vonatkozó rendelkezések a harmadik országokkal, különösen a fejlődő országokkal kötött partnerségi megállapodásaink kulcsfontosságú alkotóelemét képezik.

Az EU és az AKCS-országok közötti Cotonou-i Partnerségi Megállapodásban foglalt meghatározás szerint a felelősségteljes kormányzás az emberi, természeti, gazdasági és pénzügyi erőforrásokkal való átlátható és felelős gazdálkodást jelenti a méltányos és fenntartható fejlődés érdekében. Ezenkívül a megállapodás különös rendelkezéseket tartalmaz a vesztegetés és a korrupció súlyos eseteinek kezelésére vonatkozóan, továbbá a környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható használata és a velük való gazdálkodás terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseket.

Az EU és Afrika közötti stratégiai partnerségnek a 2007. decemberi EU–Afrika csúcstalálkozón elfogadott céljai közé tartozik az illegális kereskedelem ellen, valamint a természeti erőforrásokkal való tisztességes és átlátható gazdálkodás előmozdítására irányuló nemzetközi kezdeményezések keretében az Afrika és az EU között folytatott együttműködés, ezáltal megerősítve a kimberley-i folyamatot; ezek magukban foglalják az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, az irányításra és a kereskedelemre vonatkozó engedélyezési rendszert (FLEGT) és a nyersanyagtermelő iparágak átláthatóságát célzó kezdeményezést (EITI). Ezenkívül Afrika és az EU közösen foglalkozik majd a vesztegetéssel, korrupcióval, hamisítással, pénzhamisítással és adókijátszással kapcsolatos kérdésekkel, valamint a gazdaságirányítás egyéb vonatkozásaival. Ennek keretében intézkedésre került sor az ellenőrzések, valamint az illegálisan szerzett vagyontárgyak és pénzeszközök származási országba történő visszaszolgáltatásának felgyorsítása érdekében. Az EU és Afrika közötti stratégiai partnerség már működik, bár kereteit a 2008–2010 közötti időszakra vonatkozó első cselekvési terv alakítja ki, amely nyolc kiválasztott partnerségi és prioritási intézkedést tartalmaz.

A Cotonou-i Megállapodást, valamint az EU és Afrika közötti partnerséget a partnerországokkal szorosan együttműködve, valamint az önrendelkezés elvének teljes mértékű betartásával hajtják végre.

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, még egy fontos tényezőt kell megemlítenünk, nevezetesen a munkaerőnek a fejlődő országokból erkölcsi alapelvek szerint történő toborzását. 2007 májusában a Tanács elfogadta a fejlődő országokban az egészségügyi dolgozók kritikus hiányának megoldására vonatkozó európai cselekvési programot (2007–2013). Ennek végrehajtása keretében a Bizottság és a tagállamok jelenleg vizsgálják annak lehetőségét, hogy bevezessék az egészségügyi dolgozók alkalmazására vonatkozó, erkölcsi alapelveken és tagállami mintamódszereken alapuló európai uniós magatartási kódexet.

Az egyiptomi biztonsági erők elfogadhatatlan intézkedéseket alkalmaztak az Almahalla Alkobrában, Alexandriában és más városokban zajló tömegtüntetések leverésére. Többeket megöltek, több tucat résztvevő megsérült és sok munkást – kommunistákat és más haladó aktivistákat – letartóztattak. A munkások és a szegény gazdálkodók azért vonultak ki az utcákra, hogy magasabb béreket és jobb munkakörülményeket követeljenek, hogy véget vessenek a nyerészkedésnek és az alapvető árucikkek botrányos áremelkedésének.

Elítéli-e a Tanács az erőszak elmérgesedését, a szakszervezeti tagok, kommunisták és más egyiptomi haladó erők provokálását és zaklatását, akik évek óta küzdenek a tilalmi rendszer, valamint a demokratikus jogok és szabadságok megsértése ellen? Szándékában áll-e a Tanácsnak, hogy felszólítson a letartóztatottak azonnali szabadlábra helyezésére és az egyiptomi munkások jogos követeléseire válaszul hozott valamennyi megtorló intézkedés megszüntetésére?

Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. májusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács fokozott figyelemmel követte a Mahalában és a Nílus torkolatánál található, Ön által is említett egyéb városokban tapasztalható, legutóbbi társadalmi elégedetlenségeket. Ezeket a zavargásokat mindenekelőtt az élelmiszerárakban hirtelen bekövetkezett jelentős emelkedés váltotta ki, amely összefügg a búza világpiaci árának növekedésével. Számos esetben és sajnálatos módon az emberek rendőrségi erőszak áldozatává váltak.

Ezeket a kérdéseket megvitattuk az EU–Egyiptom Társulási Tanács 2008. április 28-i negyedik találkozóján, ahol az EU egyértelműen aggodalmának adott hangot és felkérte Egyiptomot, hogy ismerje el a gyülekezési szabadságot.

A téma alapos megvitatása a politikai ügyek albizottságban folytatódik, amely valószínűleg június elején ül össze; a tárgyalások egy részét az emberi jogoknak szentelik majd.

Az egyetemes, oszthatatlan és elidegeníthetetlen emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása az EU közös kül- és biztonságpolitikájának kulcsfontosságú célkitűzését alkotja.

Ratifikálása esetén a Lisszaboni Szerződés bevezeti a „polgári kezdeményezés”-t, amely lehetővé teszi, hogy több tagállam egymillió polgára felkérhesse a Bizottságot új politikai javaslatok előterjesztésére. Hogyan látja a Bizottság a szóban forgó új eljárás gyakorlati működését, és hogyan készül annak alkalmazására?

Ahogy arra a tisztelt képviselő rámutat, a Lisszaboni Szerződésben foglalt, a polgári kezdeményezésre vonatkozó új rendelkezés az Unió intézményi rendszerében lényeges újítást jelent. Ez lesz az első alkalom, hogy jelentős számú tagállamból egymillió polgár közvetlenül felkérheti a Bizottságot arra, hogy hatáskörén belül javaslatot terjesszen elő. Ez tulajdonképpen egy új polgári jog, amely meg fogja szilárdítani a demokráciát Európában.

A polgári kezdeményezés benyújtására vonatkozó eljárási szabályokat a Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján egy rendelet révén fogja meghatározni, amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép.

A Bizottság azt szeretné, hogy a polgári kezdeményezés az új szerződés hatálybalépését követően nagyon gyorsan alkalmazható legyen. Ezért az új szerződés hatálybalépését követően minél hamarabb egy, az új polgári kezdeményezés keretének meghatározásáról szóló rendeletre irányuló javaslatot szándékozik benyújtani. A Bizottság e tekintetben már hozzálátott bizonyos előkészületi munkákhoz, és kapcsolatban áll a Parlament Alkotmányügyi Bizottságával annak megállapítása érdekében, hogy hogyan lehet a legmegfelelőbben továbblépni. A javaslat elkészítése során a Bizottság valamennyi érdekelt fél véleményét is meghallgatja majd.

Milyen tervei vannak a Bizottságnak azzal a közeljövőben indítandó kampánnyal kapcsolatban, amely az európai polgároknak a Lisszaboni Reformszerződésről, valamint általában az EU jövőjéről való tájékoztatására irányul? Különösen az érdekelne, hogy Görögországban milyen összeget különítenek el erre a célra? Hogyan és mely szervek fogják azt felhasználni? A Bizottság nézete szerint az EU-intézmények görögországi képviseleti irodái azonos számú humán erőforrást alkalmaznak-e a görög európai parlamenti képviselők, valamint az európai uniós ügyekre szakosodott tudósok és újságírók közül?

A polgárok Európa jövőjével kapcsolatos tájékoztatása általában a tagállamok és az EU-intézmények kötelessége. A Lisszaboni Szerződés ratifikálásával kapcsolatban a tagállamoké a fő felelősség, de a Bizottságnak nyilvánvalóan készen kell állnia arra, hogy tájékoztatással és magyarázattal szolgáljon az uniós polgárok számára.

A Lisszaboni Szerződés, és különösen annak egy átláthatóbb döntéshozatalhoz, valamint a bel- és igazságüggyel kapcsolatos egyértelműbb szabályokhoz, továbbá a RELEX⁽¹⁾ területhez való hozzájárulása a Bizottság 2008-ra vonatkozó kommunikációs prioritásai közé tartozik. A Bizottság már 2007 szeptemberében hozzákezdett a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos tájékoztatási erőfeszítéseinek megtervezéséhez, és létrehozott egy projektcsapatot, amely a tájékoztatással kapcsolatos tervezésért és koordinációjáért felelős. Ezenkívül a Bizottság külön a Lisszaboni Szerződés céljából elindított egy honlapot a 23 hivatalos nyelven. A nemrégiben újraindított, „Vitassuk meg Európát!” („Debate Europe”) online fórumnak⁽²⁾ szintén elő kellene segítenie, hogy a polgárok megvitathassák a szerződést és az Európa jövőjével kapcsolatos egyéb témákat.

A Bizottság tájékoztató tevékenységének többsége decentralizált megközelítésen alapul. A Bizottság tagállamokban található képviseletei arra törekszenek, hogy alapvető és konkrét információkat nyújtsanak a Lisszaboni Szerződésről. A képviseletek a tagállamok kormányaival és a Parlament tájékoztatási irodáival szoros együttműködésben nemzeti tájékoztatási terveket készítettek annak érdekében, hogy a polgárok igényeire szabott válaszokat adhassanak.

E tevékenységek magukban foglalják az újságírók képzését, az információs hálózatokat és a véleményformálókat, brosúrák és tájékoztató anyagok kiadását, a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal való megbeszélések megszervezését, valamint az iskolai és egyetemi tájékoztató tevékenységeket.

Ami a Bizottság görögországi képviselete által szervezett tevékenységeket illeti, a képviselet lehetőség szerint minden, a témához kapcsolódó előadót meghív a kérdésben említett valamennyi csoport jelenlétének, kiválóságának és alapos tudásának egyenlő mértékű biztosítása érdekében. Ezenkívül a képviselet aktívan ösztönzi a EUROPE DIRECT információs hálózatokat, hogy lehetőség szerint a helyi rendezvényeikre hívják meg a tisztelt képviselőket is.

A képviseletek számára a decentralizált tájékoztatással kapcsolatos 2008. évi kiadások fedezéséhez kiosztott 11,4 millió eurós összkereten belül a becslések szerint 2,7 millió eurót kellene fordítani azon tevékenységekre, amelyek főleg a Lisszaboni Szerződésre helyezik a hangsúlyt. Az említett, folyamatban lévő tevékenységek – többek között a görögországiak – részletes felosztása 2008 végén áll majd rendelkezésre.

A Bizottság az Európai Unió polgáraival való kommunikációt nevezte meg az egyik kiemelt szempontnak, és az utóbbi években számos projekt végrehajtására sor került, amelyek a következő három stratégiai elven alapultak: a polgárok véleményének meghallgatása, tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy az európai politikák hogyan befolyásolják a polgárok hétköznapjait és kapcsolatteremtés a polgárokkal a helyi szint bevonásával.

Tudna-e a Bizottság egy rövid áttekintést adni arra vonatkozóan, hogy milyen konkrét intézkedésre került sor az EU-val kapcsolatos kedvező hírek közlése érdekében?

Megállapított-e a Bizottság valamit arra vonatkozóan, hogy a Bizottság tájékoztatáshoz való új megközelítésével tájékozottabbak lettek-e a polgárok az uniós ügyekkel kapcsolatban, és hogy ennek következtében javult-e a polgároknak az EU-hoz való hozzáállása?

Az előző válaszok figyelembevételével elégedett-e a Bizottság az eddigi eredményekkel, és milyen tervei vannak stratégiája jövőbeni fejlesztésére?

A Bizottság számos kommunikációs kezdeményezést elfogadott. Ezek a kezdeményezések egy hosszú távú tervet határoztak meg az Európai Unió kommunikációjának életre keltése céljából. Ezek az eszközök arra is törekszenek, hogy elősegítsék az európai nyilvánosság megjelenését, ahol a polgárok megkapják az Európai Unió tevékenységeiben való aktív részvételhez szükséges tájékoztatást és eszközöket, és az európai projekt részesei lehetnek. Ezzel összefüggésben a Bizottság hangsúlyozza az EU-intézmények és a legfontosabb érdekelt felek, többek között a civil társadalom közötti partnerségi megközelítés jelentőségét.

A 2005. évi cselekvési terv⁽¹⁾ az összes részlegnél alkalmazott korszerű és szakszerűbb megközelítés révén történő hatékonyabb tájékoztatást biztosítja, ideértve a humán erőforrások és a pénzügyi források, valamint a kommunikációs eszközök és szolgáltatások hatékonyabb szervezését és megfelelőbb felhasználását.

A D-terv⁽²⁾ szélesebb körű vitát váltott ki az EU-intézmények és a polgárok között. A nemrégiben elfogadott, „Vitassuk meg Európát!” című közlemény⁽³⁾, a D-terv tapasztalatainak továbbvitele, a következőkre helyezi a hangsúlyt: a polgárok váljanak az EU-politikák részesévé, az EU-intézmények pedig legyenek elszámoltathatóak; az Európai Unió jövőjéről széles körű és állandó vita ösztönzése az EU-intézmények és az emberek között, nemzeti és uniós szinten egyaránt; a polgárokat felhatalmazása azáltal, hogy információkhoz juttatjuk őket annak érdekében, hogy tájékozottan folytathassanak vitákat az Uniót érintő kérdésekről.

A Bizottság „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért”⁽⁴⁾ című dokumentumának átfogó célja a különböző uniós intézmények és a tagállamok által végzett tevékenységek közötti egységesség és szinergia megerősítése, könnyebb hozzáférést biztosítva a polgárok számára, valamint elősegítve azt, hogy jobban megérthessék az uniós szakpolitikák európai, nemzeti és helyi szinten gyakorolt hatását.

Válaszul az új technológiák iránti rendkívüli közérdeklődésre, a Bizottság elfogadta az internet-stratégiát⁽⁵⁾ az EUROPA – a világon az egyik legnagyobb – internetes oldal alapos átalakítása, valamint annak érdekében, hogy más honlapokon érdeklődést váltson ki az európai uniós témák iránt az Európai Unióról szóló vita kiszélesítése céljából.

Ezenkívül a Bizottság elfogadott egy audiovizuális stratégiát az uniós témák meglévő és új audiovizuális platformokon való nagyobb lefedettségének elősegítése érdekében; az audiovizuális médiaszakembereknek az európai audiovizuális hálózatok létrehozására és az azokban való – teljes szerkesztői függetlenség megtartása melletti – részvételre való ösztönzése érdekében; valamint az európai uniós politikák szemléltetésére és kifejtésére szolgáló videofelvételek és ismeretterjesztő filmek Bizottság általi előállításának és terjesztésének fokozása érdekében.

Jóllehet ezek a fejlemények más tényezőktől is függnek, a 2007 tavaszán és őszén elvégzett szokásos Eurobarometer-felmérések azt mutatják, hogy a polgárok körében 2006-hoz képest nőtt az EU-tagság támogatottsága és az intézményekbe vetett bizalom.

A közelmúltban elfogadott kezdeményezések közül több esetében (az európai uniós rádióhálózat, az EuRaNet, Internet) az eredmények nagy része várhatóan a következő hónapokban tapasztalható majd, így a Bizottság kommunikációs stratégiája a közeljövőbeli végrehajtást helyezi középpontba.

Ezenkívül a Bizottság új kezdeményezéseken is dolgozik, többek között egy TV-hálózat (2009-től kezdődő) létrehozásán, valamint a Europe Direct információs hálózatokra vonatkozó pályázati felhívások elindításán. A tagállamokkal való új irányítási partnerségek 2008-tól lépnek életbe, és a rendszer 2009-es, további bővítése érdekében már folynak a tárgyalások. A Bizottság azt is megvizsgálja majd, hogy miként lehet a legjobban hozzájárulni a 2009-es európai választások előkészületeihez.

Kommunikációs politikája hatékonyságának értékelése és fejlesztése érdekében a Bizottság 2002 óta körülbelül 30 értékelő vizsgálatot végzett, amelyek számos tevékenységre kiterjedtek (weboldalak, információs és kommunikációs hálózatok, tájékoztató kampányok...). A Bizottság szokásos gyakorlatával és a cselekvési tervvel összhangban ezek az értékelési erőfeszítések a jövőben is folytatódnak és fokozódnak majd.

Számos jel utal arra, hogy a Bizottság és a Tanács a munkája során olyan stratégiát alkalmaz, hogy elkerüljön minden olyan dolgot, amely esetleg fokozhatja az íreknek az EU-val kapcsolatos szkepticizmusát, és növelheti annak valószínűségét, hogy az ír népszavazás során a Lisszaboni Szerződés ellen szavaznak majd. Az EU hosszú távú költségvetésével kapcsolatos „általános konzultációk” végleges időpontját április 15-ről áttették június 15-re. Mi ennek az oka? Erre vajon azért került sor, mert az EU költségvetése kényes kérdés, és a mezőgazdaság kisebb mértékű finanszírozása a „nemek” számát növelheti az ír népszavazáson?

Azzal a határozatával, miszerint a költségvetés felülvizsgálatával kapcsolatban széles körű konzultációt kezdeményez, a Bizottság a költségvetési reform teljesen új és innovatív megközelítését választotta. A Bizottság célja, hogy valódi, az intézményi kereteken túllépő összeurópai vitára ösztönözzön, valamint hogy új konszenzust alakítson ki az európai uniós pénzügyek jövőbeli irányával kapcsolatban.

Ez az aktív részvételre irányuló felhívás továbbra is nagy érdeklődést vált ki Európa-szerte. A Bizottsághoz eddig több mint 200 válasz érkezett, és még további észrevételek érkeznek. Ezenkívül a Bizottság úgy értesült, hogy bizonyos érdekelt felek még most alakítják ki álláspontjukat.

Az említettek alapján, valamint annak biztosítása érdekében, hogy mindenki számára, aki szeretne észrevételt tenni, adott legyen annak lehetősége, a Bizottság úgy határozott, hogy két hónappal meghosszabbítja a konzultáció határidejét. A határidő-hosszabbítás nem lesz hatással a költségvetés felülvizsgálatának ütemezésére. A 2007–2013-as pénzügyi keret létrehozásáról szóló intézményközi megállapodás révén a Bizottsághoz intézett felhívás úgy szólt, hogy a „2008–2009”-es időszakban kell jelentést benyújtani, és a Bizottság be fogja tartani ezt az ütemezést.

Ezenkívül a Bizottság szeretné újólag megismételni, hogy a felülvizsgálathoz előzetes vélemények nélkül és azzal a tényleges szándékkal közeledik, hogy minden felmerülő kérdéssel kapcsolatban konzultációra és vitára kerüljön sor. Korai lenne a Bizottság számára, hogy állást foglaljon a felülvizsgálat tartalmával kapcsolatban, és a Bizottságnak soha nem is állt szándékában, hogy ezt 2008 első felében megtegye.

Írország június 12-én tartja a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos népszavazást. Igaz-e az, hogy Margot Wallström azt ígérte az ír kormánynak, hogy a Bizottság kész enyhíteni, illetve elhalasztani azon bejelentéseket, amelyek kedvezőtlenek lehetnek az ír népszavazás előtt?

Az intézményi kapcsolatokért és a kommunikációért felelős alelnök nem tett ilyen, neki tulajdonított nyilatkozatot, és nyilvánosan elhatárolódott a feltételezésektől.

A Bizottság fehér könyve (COM(2008)0165) új rendszert javasol az EK-Szerződésnek a korlátozó üzleti gyakorlatokkal és a piaci erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos szabályai megsértése által érintett fogyasztók és vállalkozások kártérítésének biztosítása érdekében. Azon túlmenően, hogy másodlagos jogszabályt fogad el a kártérítési keresetek károsultak általi benyújtásáról és a kár megtérítése céljából egységes kártérítés biztosításáról, vizsgálja-e a Bizottság annak lehetőségét, hogy jogalkotási kezdeményezést tegyen a bűncselekményként való értékelés, valamint a fogyasztóknak és a kis- és középvállalkozásoknak a versenyjog megsértésével szembeni védelmével kapcsolatos mulasztások harmonizációja érdekében? A Bizottság a szabad verseny és a fogyasztók védelmét jelentős közösségi jogi eszköznek tartja-e, amely lehetővé tenné az Európai Bíróság által a C-176/03. számú ügyben (Bizottság kontra Tanács) 2005. szeptember 13-án hozott ítéletben meghatározott szabálysértések büntetésére szolgáló büntető szankciók tényleges megállapítását?

A tisztelt képviselő kérdésében a Bizottság legújabb, a trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvére, valamint a közösségi jog arra vonatkozó lehetőségére utal, hogy a versenyjog megsértésének károsultja számára hatékony jogorvoslatot biztosítson. A Bizottság szeretné megragadni az alkalmat ezen hatékony jogorvoslati mechanizmusok jelentőségének kihangsúlyozására, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a versenyjog megsértésének károsultjai teljes kártérítésben részesüljenek az általuk elszenvedett kárért. E célból a fehér könyv konkrét javaslatokat tesz a hatékony jogorvoslat útjában álló akadályok megszüntetésére. A Bizottság reméli, hogy a Parlament továbbra is támogatni fogja az európai polgárokra és vállalkozásokra vonatkozó fontos kezdeményezést.

A büntető szankcióknak a versenyjogba történő bevonása tekintetében a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 23. és 24. cikkére hívja fel a tisztelt képviselő figyelmét, amelyek értelmében a Bizottság bírságokat és kényszerítő bírságokat szabhat ki az EK versenyszabályait megsértő vállalkozásokra. Ezek a szankciók nem büntetőjogi jellegűek (lásd a rendelet 23. cikkének (5) bekezdését). Ugyanezen rendelet 5. cikkének utolsó francia bekezdése értelmében a tagállamok versenyhatóságai „pénzbírságot, kényszerítő bírságot vagy a nemzeti joguk által biztosított egyéb szankciót szabhatnak ki”. Néhány tagállam büntetőjogi szankciókat állapít meg az EK versenyjogának megsértéséért. A Bizottság – jóllehet üdvözli az ilyen típusú szankciókat, csakúgy, mint minden olyan szankciót, amely hozzájárul a versenyjog megsértésétől való elrettentéshez – jelenleg nem tervez olyan jogalkotási kezdeményezést, amely az egész Európai Unió területén büntetőjogi következményekkel sújtaná a versenyjog megsértését.

A Bizottság által alkalmazott gyakorlat értelmében az egyes konkrét régiókban vagy területeken alkalmazandó, a tagállamban érvényes általános rendszerhez képest kedvezőbb adórendszerek támogatásnak minősülnek, amint azt az Azori-szigetek ügyében hozott ítélethez vezető eljárásban is megállapították.

Tud-e magyarázatot adni a Bizottság erre az érvelésre? Nem gondolja azt, hogy a versenyjog szempontjából nincs sok értelme annak, ha egy autonóm régiótól vagy egy olyan régiótól, mint például Skócia vagy Baszkföld, megtagadják a referenciastátuszt, míg azt például Luxemburgnak vagy Máltának megadják?

A tisztelt képviselő az Azori-szigetekkel kapcsolatos ügyre hivatkozik (C-88/03).

A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a Bíróság az említett ítéletével támogatta a Bizottság 2003/442/EK határozatát, amely kimondta, hogy az Azori-szigeteken letelepedett vállalkozások esetében a vállalkozásokra vonatkozó adóknak a Portugáliában alkalmazott adó mértékéhez viszonyított 30%-os csökkentése szelektív állami támogatásnak minősül. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az adócsökkentés révén bizonyos vállalkozások, amelyek Portugália egy meghatározott régiójában tevékenykednek, előnyhöz jutottak. A Bizottság szerint az adócsökkentés a portugál adórendszer értelmében nem volt indokolt, mivel az említett adócsökkentés nem vonatkozott egyéb olyan vállalkozásokra, amelyek hasonló beruházásokat eszközöltek vagy hasonló tevékenységet folytattak, mint a Portugália más területein működő kedvezményezettek.

Fent említett határozatával a Bizottság azt a kérdést is mérlegelte, hogy az Azori-szigeteknek biztosított különleges adórendszer indokolhatja-e a szóban forgó adócsökkentést. A Bizottság azonban megállapította, hogy a csökkentés nem az Azori-szigetek tényleges autonóm adózási rendszerének kifejeződése volt, hanem inkább a központi portugál kormányzat által az Azori-szigeteken megvalósuló beruházások előmozdítását célzó ösztönző. Ez abból a felismerésből következik, hogy az azori-szigeteki adócsökkentés nem egy olyan rendszer keretében történt, amelyben valamennyi portugál helyi hatóság megszabhatta volna a helyi adók mértékét, hanem inkább egy eseti intézkedés volt, amelynek értelmében kizárólag az Azori-szigetek csökkenthették 30%-kal – a központi kormányzat által meghatározott mértékkel – a vállalkozások adóit, tehát az adócsökkentés tényleges mértékét nem az Azori-szigetek, hanem a központi kormányzat állapította meg.

A tisztelt képviselő az iránt is érdeklődik, hogy a Bizottság miért nem ismeri el egyes tagállamok régióinak – például Skócia vagy Baszkföld – adózási autonómiáját, míg olyan tagállamokat, mint például Luxemburg vagy Málta független nemzeti területként ismer el.

A Bizottság először is hangsúlyozni kívánja, hogy a tagállamok – bármennyire is kis területűek – nem téveszthetők össze a régiókkal, még ha autonóm régiókról is van szó.

Amikor az állami támogatás fogalmát egy adóintézkedésre alkalmazzák, a Bizottság úgy véli, hogy a legfontosabb annak megállapítása, hogy az intézkedés kivételt jelent-e az adórendszer alkalmazásában a tagállamban letelepedett bizonyos vállalkozások javára. A közös – helyi vagy központi – referenciakeretet kell tehát először meghatározni.

A helyi adóintézkedések felülvizsgálatakor ennek a Bíróság által az Azori-szigetekkel kapcsolatban hozott, említett ítéletében megállapított kritériumok figyelembevételével kell történnie. A Bizottság elsősorban azt állapítja meg, hogy az intézkedést egy, az autonóm jogköreit gyakorló szerv fogadta-e el, és hogy a szóban forgó intézkedés valóban az említett szerv hatáskörébe tartozó területen letelepedett minden vállalkozásra vagy az ezen a területen történő minden árutermelésre vonatkozik-e (az ítélet 62. pontja).

Végezetül, az adóintézkedések tekintetében alkalmazott regionális szelektivitás fogalma további tisztázásra kerül a Bíróság előtt folyamatban levő ügyekben, elsősorban a Baszkfölddel (a C428/06–C-434/06. sz. ügyek) és a Gibraltárral kapcsolatos ügyben. A főtanácsnoknak a Baszkfölddel kapcsolatos ügyben megfogalmazott véleményét 2008. május 8-án tették közzé.

A „Koszovói Felszabadítási Hadsereg” – amely inkább terrorszervezetre emlékeztet – a Koszovó „függetlensége” mögött álló erő volt. Vezetői ma felelős tisztségeket töltenek be a régió közigazgatási szerveiben. Sajtóbeszámolók szerint a szervezet egészen az elmúlt évekig koszovói szerb elítéltekből kioperált szervek nemzetközi kereskedelméből finanszírozta tevékenységeit.

Kivizsgálta-e a Bizottság ezeket az állításokat, és ha nem, miért? Amennyiben a beszámolók igazak, a Bizottság tovább szándékozik-e folytatni az együttműködést Koszovó jelenlegi vezetőivel, akik e bűntettekért felelősek?

Az Európai Bizottság a sajtóból értesült az illegális szervkereskedelemmel kapcsolatos állítólagos bűncselekményekről, miután Carla del Ponte asszony, a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék (ICTY) volt főügyésze egy könyvet adott ki. Az ilyen súlyos vádakat nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor tényekkel kell alátámasztani azokat.

Az ICTY 2004 végén minden vizsgálatát lezárta anélkül, hogy bármilyen megbízható bizonyítékot talált volna ezen állításokra.

Ezért a Bizottság azt javasolja, hogy minden vonatkozó dokumentumot, ideértve azokat is, amelyek az ICTY és a szerb hatóságok tulajdonában vannak, továbbítsanak az UNMIK⁽¹⁾és a koszovói igazságügyi hatóságok számára, amelyeknek – szorosan együttműködve az albán hatóságokkal – meg kell állapítaniuk, hogy van-e alapja új vizsgálatok indításának.

Mivel a Bizottságnak ebben a szakaszban állításokkal, nem pedig bizonyított tényekkel van dolga, jelenleg nem fontolgatja, hogy változtatna a koszovói hatóságokkal folytatott együttműködésén.

A Bizottság üdvözli, hogy a Parlament támogatja a szervkereskedelem és a szervturizmus elleni küzdelmet, amit a „Szervadományozás és szervátültetés: az Európai Unió politikai lépései” című jelentés is bizonyít, amely számos intézkedésre tesz javaslatot e problémák megoldása érdekében.

Ami kifejezetten a szervkereskedelmet illeti, a Bizottság szorosan figyelemmel kísér majd az EU-ban és világszerte bekövetkező minden fejleményt, együttműködésben nemzetközi partnereinkkel, az Európa Tanáccsal és az Egészségügyi Világszervezettel. E célból hamarosan tanulmány készül, amelyben értékelik az illegális kereskedelem különböző fajtáit, többek között a szervkereskedelmet is.

2008. január 28-án az Európai Tanács jóváhagyta az EU koszovói jogállamiság-misszióját (Eulex Koszovó). A misszió kapcsán azonban nehézségek várhatók, mivel a Koszovó északi részén élő szerb lakosság határozott ellenkezését fejezte ki az Eulex-misszióval szemben. Ezzel párhuzamosan az ENSZ békemissziója, az UNMIK, továbbra is Koszovóban fog állomásozni.

A Bizottság miként szándékozik megakadályozni, hogy a párhuzamosan jelen lévő UNMIK, Eulex és szerb hatósági struktúrák erőteljesen megvessék a lábukat Koszovó északi területén?

További problémát jelent az a tény, hogy jelenleg a Koszovóban szolgáló uniós személyzetnek mindössze 28%-a nő (forrás: az európai uniós tervezőcsoport – EUPT-Koszovó, 2007), jóllehet az 1325. sz. ENSZ-határozat értelmében jelentős mértékben növelni kell a volt háborús övezetekben szolgáló női alkalmazottak számát.

Milyen intézkedéseket tesz a Bizottság annak érdekében, hogy a jelenleg felállítás alatt álló Eulex-misszióban növeljék a nők számát?

A Bizottság egyetért azzal, hogy Koszovó északi részén a párhuzamos szerb struktúrák létrehozása kihívást jelent a nemzetközi közösség számára.

Az EU tagállamai szilárdan elkötelezettek az EULEX⁽¹⁾ Koszovó teljes területén történő bevetése mellett. A Tanácsnak kell döntenie a pontos menetrendről és a misszió bevetésének funkcionális és földrajzi paramétereiről, figyelembe véve a Koszovóban kialakulóban levő helyzetet, és az ENSZ-szel együttműködve.

Ami a Bizottságot illeti, a hatáskörünkbe tartozó eszközökkel segítünk abban, hogy jobb környezetet alakítsunk ki az EULEX teljes bevetéséhez – például a Koszovóban élő szerb közösség tagjai körében a bizalom növelését célzó segítségnyújtási programok révén.

Ezek a folyamatban levő, illetve tervezett programok az alábbiakat foglalják magukban: a) infrastrukturális projekteken és technikai segítségnyújtáson keresztül nyújtott települési támogatás; b) a kulturális örökség védelme; c) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérésére és újbóli beilleszkedésére irányuló támogatás; d) a gazdasági és regionális fejlődés támogatása.

A Bizottság maximális figyelmet fordít a nők és férfiak közötti egyenlőség tiszteletben tartására. A Bizottság a személyzeti felvétellel és előmenetellel kapcsolatos belső politikájában alkalmazza a nők és férfiak közötti egyenlőség elvét.

Ami az EULEX-et illeti, a misszió keretében felvett szakértők többségét az uniós tagállamok kormányai jelölték ki, a nemzeti eljárásokkal és politikákkal összhangban, amelyek meghatározása nem tartozik a Bizottság hatáskörébe.

Rendkívül fontos, hogy az uniós polgárokkal tudassák azt a tényt, hogy az EU világos stratégiával rendelkezik a jövőbeni bővítésekkel kapcsolatban. Az Európai Parlamentben az EU bővítési stratégiájáról folyó viták nem csak a csatlakozni kívánó országok tekintetében alkalmazott stratégiákra koncentrálnak, de azon politikákra is, amelyek a csatlakozás lehetőségével nem rendelkező országokra irányulnak – ilyen például az Európai Szomszédsági Politika (ESZP). Egyesek átmeneti szakaszokat vezetnének be az ESZP és a bővítési folyamat közé, mások szorosabb együttműködést szeretnének látni a Bővítési és a Külkapcsolati Főigazgatóság között.

Az a véleménye a Bizottságnak, hogy az EU bővítési stratégiáját szigorúan külön kell választani azoktól a politikáktól, amelyek összességében hatással vannak az EU külpolitikájára, mint például az ESZP vagy a „Barcelonai folyamat: a Földközi-tengeri Unió” kezdeményezés? Vagy véleménye szerint szükség van-e arra, hogy a csatlakozásra még nem kész országoknak a jövőben valamiféle köztes státuszt biztosítsanak?

Úgy véli-e a Bizottság, hogy az EU-nak újra át kellene gondolnia bővítési stratégiáját? Véleménye szerint reális az EU bővítési stratégiája, amely alapvetően a teljes jogú tagságig több szakaszt is magában foglal (stabilizációs és társulási megállapodás – tagjelölt ország – csatlakozási tárgyalások – csatlakozás)?

Az EU bővítési politikájában a tagság az érintett országok végső célja, ezért elkülönül az Európai Szomszédsági Politikától (ESZP) és a „Barcelonai folyamat: a Földközi-tengeri Unió” kezdeményezéstől. Mindazonáltal, egy európai országnak az Európai Szomszédsági Politikában vagy a barcelonai folyamatban való részvétele nem befolyásolja a lehetséges jövőbeni csatlakozási lehetőségeit. A bővítési folyamatnak és az ESZP-nek több jelentős közös elve van: mindkettőnek célja a jólét, a stabilitás és a felelősségteljes kormányzás javítása, valamint az uniós értékek előmozdítása az EU szomszédos országaiban. Ezért van az, hogy a bővítési biztos és szolgálatai szoros együttműködést folytatnak a külkapcsolatokért és az Európai Szomszédsági Politikáért felelős biztossal, valamint a biztos asszony szolgálataival a Külkapcsolati Főigazgatóságban⁽¹⁾ e politikák kidolgozásában és végrehajtásában.

A lehetséges tagjelölt ország státusz és a csatlakozás közötti további átmeneti szakasz nem tűnik megfelelőnek vagy hasznosnak. Ebben az évben, amely meghatározó a Nyugat-Balkán és Törökország számára, a Bizottságnak részrehajlás nélkül kell alkalmaznia a feltételeket, ugyanakkor tartanunk kell magunkat a tagsági lehetőségekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásainkhoz, a folyamatban részt vevő valamennyi ország tekintetében. Tárgyalások folynak Horvátországgal és Törökországgal, amelyek végső célja a csatlakozás. A Bizottság 2005. évi stratégiai dokumentumában felvázolta, hogy milyen egymást követő lépéseket kell tenniük a nyugat-balkáni országoknak az uniós csatlakozás érdekében.

A bővítési stratégiát rendszeres felülvizsgálatnak vetik alá, az érintett országok előtt álló kihívások hatékonyabb kezelése és a körülményekhez való alkalmazkodás érdekében. Erre elsősorban az éves bővítési stratégiai dokumentumokban kerül sor, amelyekben a Bizottság előterjeszti a politikák kiigazítására vonatkozó ajánlásait. A Bizottság úgy véli, hogy az állam- és kormányfők által 2006 decemberében elfogadott, a megújított bővítési konszenzusban megállapított alapelvek továbbra is érvényesek maradnak.

Csád keleti részén a WFP jelenleg hatalmas kihívással néz szembe: hat hónapra elegendő élelmiszer-ellátmányt kell a megfelelő helyre eljuttatniuk még az esős évszak beállta előtt, több mint 500 000 menekült és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára, mert ha megkezdődnek az esőzések, lezárják az utakat. Sürgős szükség van adományokra annak biztosítása érdekében, hogy az elkövetkező hónapokban megtörténhessenek a beszerzések, és az élelmiszer-szállítmányok időben megékezzenek Csádba. Minden késedelem negatív hatást gyakorolhat oly sok ember életére, akiknek túlélése teljes mértékben a WFP által nyújtott segítségtől függ.

Mivel járul hozzá az Európai Bizottság e helyzet megoldásához, amikor sürgősen ellátmányokra? Milyen lépéseket tesz jelenleg a Bizottság a 2007. augusztus 13-i (letárgyalt) megállapodás elősegítése érdekében? Tekintettel arra, hogy a Bizottság csak akkor szándékozik bevonni a fegyveres politikai ellenzéket a megbékélési folyamatba, ha azok belegyeznek a tűzszünetbe, milyen intézkedéseket tesz a Bizottság annak ösztönzésére, hogy e csoportok letegyék a fegyvert? Hogyan biztosítja a Bizottság, hogy a nemzeti vizsgálóbizottság, amelyet a felkelők február elején történt támadását követően hoztak létre az események kivizsgálására, tárgyilagosan és pártatlanul folytatja munkáját?

A Bizottság által a csádi menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára rendelkezésre bocsátott humanitárius segély 2008-ban eléri a 30 millió EUR összeget. A Csádra vonatkozó, 17 millió EUR értékű globális terv, valamint a 13 millió EUR értékű, élelmiszersegélyre vonatkozó határozat révén a Bizottság tevékenységeket finanszíroz az egészségügy, a vízellátás, az élelmiszersegélyek és az élelmiszerbiztonság, a védelem, ideiglenes menedék és az oktatás biztosítása terén, amely tevékenységeket ENSZ-szervezetek, a Vöröskereszt szervezetei és nemzetközi nem kormányzati szervezetek hajtják végre. Ami a Világélelmezési Program (WFP) keretében Csádban végrehajtott élelmiszersegély-műveleteket illeti, a Bizottság 2007-ben 7 millió eurót bocsátott rendelkezésre, és ezen összegnek 2008-ban 8,5 millió euróra kell emelkednie.

A WFP-nek Csádban – jelenleg – nem pénzügyi problémái vannak. A WFP tájékoztatása szerint a Csád keleti részén folytatott sürgősségi művelet a szükséges pénzeszközök 75%-ával rendelkezik. A Bizottság jelezte, hogy hajlandó további 7 millió eurót biztosítani élelmiszersegély formájában. Eddig a WFP-től nem érkezett ilyen irányú felkérés.

A WFP problémája inkább politikai és logisztikai jellegűnek tűnik, mivel a líbiai szállítási útvonalat (amelyen a Csádba összesen szállítandó 68 400 millió tonna élelmiszerből 37 000 millió tonnát szállítanak), a kőolajjal kapcsolatos adóviták miatt lezárták. A szállítási folyamat felgyorsítása érdekében a WFP bázist hozott létre Faya Largeau-ban, és a Bizottság jelezte abbéli szándékát, hogy 1,5 millió euróval hozzájárul e művelet költségeihez, de a WFP eddig nem folyamodott a szóban forgó támogatásért.

Hangsúlyozni kell, hogy valószínűleg további szállítási problémák jelentkezhetnek a kameruni szállítási útvonalon is, ahol a közúti szállítást a WFP, az EUFOR⁽¹⁾ és a MINURCAT⁽²⁾ közösen végzi.

Mindenesetre, a WFP csádi problémái miatt nem lehet a pénzügyi korlátokat okolni, a szervezet jelenleg inkább logisztikai és szervezési nehézségekkel küzd.

A Bizottság megerősíti, hogy e válság megoldását humanitárius kötelezettségének tekinti, és jelenleg mérlegeli, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre azon humanitárius szükségletek kielégítésére, amelyeket a WFP jelenleg nem tud biztosítani. A Bizottság azt is megerősíti, hogy amennyiben a WFP kéri, megpróbálja előteremteni az általa igényelt pénzeszközöket.

A Bizottságnak a 2007. augusztus 13-i megállapodás megfigyelőjeként és elősegítőjeként betöltött szerepének megerősítése érdekében, programja magában foglalja, hogy – a 9. EDF⁽³⁾ és a Stabilitási Eszköz keretében – a választási folyamathoz pénzügyi és logisztikai támogatást nyújt. E segítség célja annak biztosítása, hogy 2009 végén szabad és tisztességes parlamenti választásokra kerülhessen sor – ami a 2007. augusztus 13-i megállapodás egyik fő célkitűzése.

Ami a fegyveres politikai ellenzékre vonatkozó kérdést illeti, a Bizottság ösztönzi a közelmúltban létrejött, a Szudán és Csád közötti kapcsolatokkal foglalkozó dakari megállapodás alkalmazását. E megállapodás alkalmazása segítene a tűzszünet elérésében, valamennyi felkelő erő tekintetében, ami megteremtené az átfogó párbeszéd lehetőséget Csádban a megbékélés elérésére.

Franciaországhoz és a frankofón országok nemzetközi szervezetéhez hasonlóan a Bizottság megfigyelői státusszal rendelkezik a nemzeti vizsgálóbizottságban, amelyet a 2008 februárjának elején történt események, majd az azt követően eltűnt ellenzéki vezetők ügyének kivizsgálására hoztak létre. A Bizottság már jelezte, hogy a csádi hatóságok elfogadták az említett szerv tárgyilagosságával és pártatlanságával kapcsolatos kívánságait, és minden tőle telhetőt megtesz annak biztosítására, hogy ezek az értékek érvényesüljenek a nemzeti vizsgálóbizottság által alkalmazott megközelítésben és az általa tett ténymegállapításokban.

Világossá tudja-e tenni a Bizottság, hogy milyen kapcsolat van közte, a „133. cikk alapján létrehozott bizottság”, valamint az Általános Ügyek Tanácsa között? A WTO-tárgyalások előrehaladtával van némi zavar a nyilvánosság körében, ami a világkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló erőfeszítések keretében megvalósuló tárgyalási folyamat nyitottságát, illetve egyéb szempontjait illeti. Tud-e a Bizottság nyilatkozni a rendszer hatékonyságáról, tekintve, hogy a 133. cikk alapján létrehozott bizottság tanácskozásait nem hozzák nyilvánosságra, és – ennek következtében – úgy tűnik, hogy a tárgyalások a nyilvánosság kizárásával folynak? Milyen biztosítékok vannak arra, hogy az egyes tagállamok jogos aggodalmait a folyamat során figyelembe veszik?

Az EK-Szerződés III. részének IX. címe (131–134. cikk) a közös kereskedelempolitikáról szól. A 133. cikk értelmében a Bizottság javaslatokat terjeszt a Tanács elé e politika végrehajtására vonatkozóan, és tárgyalásokat folytat más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel a Tanács által e feladatának támogatására kijelölt különbizottsággal konzultálva. Ez a bizottság – a „133. cikk alapján létrehozott bizottság” – tehát segíti a Bizottságot a kereskedelmi megállapodások megtárgyalásában, és tanácsot ad a Bizottságnak a közös kereskedelempolitikával kapcsolatban. Valamennyi tagállam heti szinten részt vesz e bizottság munkájában, ahol tájékoztatást kapnak a folyamatban levő kérdésekről, és lehetőségük van reagálni vagy kifejezni támogatásukat, illetve aggályaikat. A Tanács épületében ülésező bizottság elnöklését az egymást váltó elnökségek végzik.

A 133. cikk alapján létrehozott bizottság fontos platformja a politikai tanácsadásnak, és lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy alaposan megismerje a tagállamok nézeteit. A bizottság nem fogad el jogilag kötelező érvényű álláspontokat a Bizottság javaslataira vonatkozóan, és nem hoz az EK-Szerződés 249. cikke szerinti hivatalos határozatokat.

Amennyiben hivatalos jogi aktusra van szükség (például felhatalmazás a tárgyalások megkezdésére), erre a Bizottság tesz javaslatot, amelyről a Miniszterek Tanácsa határoz, rendszerint az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsában, elvben minősített többséggel. Az audiovizuális szolgáltatások, az oktatás, a közlekedés, a kultúra és az egészségügy, a szolgáltatások vagy a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai terén egyhangúság szükséges, ha a kereskedelmi megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek tekintetében a belső szabályok elfogadásához egyhangúság szükséges). Mindazonáltal a Bizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy valamennyi fontos kérdésben konszenzus alakuljon ki. Erre szükség van annak biztosításához, hogy a Tanácsnál problémamentesen kezeljék a kérdéseket, valamint ahhoz, hogy következetes és teljes mértékben támogatott közösségi álláspont álljon a folyamatban levő vagy előkészítés alatt álló kereskedelmi tárgyalások mögött: a Közösség erősebb, ha egységesen lép fel. Ezért a Bizottság minden alkalommal arra törekszik, hogy valamennyi tagállam aggályait vagy érzékeny pontjait figyelembe vegye, egy elfogadható középút meglelése érdekében, amely az egyes tagállamok elkülönítése helyett inkább a közösségi érdeket tükrözi.

A Parlament szerepe a jelenlegi Szerződés értelmében korlátozott. Mindazonáltal a Bizottságnál bevett gyakorlat, hogy a Parlamentet az INTA-bizottságon⁽¹⁾ keresztül a Tanáccsal azonos mértékben tájékoztatja. Ezenkívül, a Bizottság üdvözli azt a tényt, hogy a Lisszaboni Szerződés növeli a Parlament hatásköreit a kereskedelmi ügyekben, az együttdöntésnek a jogalkotási aktusokra történő kiterjesztésével, valamint a hozzájárulási eljárásnak a nemzetközi megállapodások tekintetében történő rendszeres alkalmazásával.

A közös kereskedelempolitika lehetővé teszi az EU 27 tagállama számára, hogy a nemzetközi színtéren közös álláspontot képviseljenek. Ezáltal az Európai Unió, a világ legnagyobb kereskedelmi blokkja igen erőteljes szerepet kap a nemzetközi kereskedelemben. A nemzetközi koordinációs és határozat-hozatali mechanizmusok biztosítják a Bizottság tárgyalási pozíciója tekintetében a legitimitást és elszámoltathatóságot.

A Bizottság aggasztónak találja-e az ír fogyasztók által a szélessávú Internet-hozzáférésért fizetett árakat, és véleménye szerint e magas árak Írországban a verseny hiányára vagy esetleg más tényezőkre vezethetők vissza?

A Bizottság 2007 óta gyűjt adatokat a szélessávú Internet-hozzáférés árairól a piac alakulásának nyomon követése érdekében. Az adatokat évente kétszer gyűjtik össze, és áttekintést nyújtanak a kiskereskedelmi szélessávú Internet-szolgáltatók által felszámított árakról, az egyes nemzeti piacok mintegy 80%-át tekintve.

A Bizottság legfrissebb adatai szerint Írországban a jellemző szélessávú termékek kiskereskedelmi árai – 1 és 2 Mb/s letöltési sebesség mellett – az EU-ban a legalacsonyabbak közé sorolhatók.

Ez összhangban áll a Comreg⁽¹⁾, az ír távközlési szabályozó által közzétett adatokkal. Annak ellenére, hogy az árak mérésére különböző módszereket alkalmaznak, a Comreg adatai azt is jelzik, hogy Írországban a szélessávú Internet árai egyértelműen az uniós átlag alatt vannak. A Bizottságnak ezért nincsenek aggályai az ír fogyasztók által a szélessávú Internet-hozzáférésért fizetett árak miatt.

A hurokcsapdákat állatfajtákra való tekintet nélkül az állatok befogására és elejtésére használják. E csapdákat gyakran gazdálkodók vagy vadőrök helyezik ki azzal a céllal, hogy rókát fogjanak, de tudatában van-e a Bizottság annak, hogy a hurkok borzak, vidrák, házi kedvencek, veszélyeztetett állatok és más vadon élő állatok sérülését és pusztulását is okozzák?

A hurokcsapdák alkalmazása ma már több uniós tagállamban is tiltott, többek között Észtországban, Dániában és Magyarországon, és számos egyéb tagállam is hasonló tilalom bevezetését tervezi.

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy a hurokcsapdák folytatódó alkalmazása kegyetlen és nem célravezető módszer? Milyen lépéseket tesz a Bizottság annak érdekében, hogy az egész Unióra kiterjedő tilalmat vezessen be a hurokcsapdák használatára?

2004 júliusában a Bizottság irányelvre irányuló javaslatot nyújtott be „bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási szabványainak bevezetéséről”⁽¹⁾, azzal a céllal, hogy végrehajtsák a kíméletes csapdázásra vonatkozó nemzetközi előírásokról szóló, az Európai Közösség, Kanada és az Orosz Föderáció között létrejött megállapodásból, valamint az Amerikai Egyesült Államokkal ugyanebben a témában kötött megállapodásból adódó kötelezettségeket és kötelezettségvállalásokat. E kötelességek és kötelezettségvállalások egyebek mellett magukban foglalják harmonizált csapdázási szabványok bevezetését, a csapdázott állatok jólétének javítása érdekében. A javaslatban ismertetett harmonizált csapdázási szabványok minden olyan csapdára, így a hurokcsapdára is kiterjednek, amelyeket a megállapodásban felsorolt 19 állatfaj befogására és elejtésére használnak. A hurokcsapdák tekintetében is alkalmazandó harmonizált szabványok bevezetése mögött az a szándék állt, hogy betiltsák a nem megfelelő és kíméletlen csapdák alkalmazását.

A Bizottság irányelvre irányuló javaslatát azonban több okból is elutasította a Parlament az első olvasat során. Az okok közé tartozott, hogy a javaslat alapjául nem a legfrissebb tudományos eredmények szolgáltak, az EK hatáskörébe nem tartozik bele a vadon élő állatok jóléte, a kíméletes csapdázási szabványoknak az EU-ban történő végrehajtása tekintetében a szubszidiaritás elvének alkalmazására való felhívások, általános kritika megfogalmazása a kíméletes csapdázási szabványokról szóló megállapodással kapcsolatban, nagyobb szabadságra irányuló kérések a csapdázással kapcsolatos nemzeti és regionális aggályok kezelésére, több pozitív hatásra irányuló igény az állatok jólétével kapcsolatban és felszólítások hatásvizsgálat elvégzésére.

A Parlament által problémásnak tartott kérdések – például a javasolt szabványok tudományos alapjai és a hatásvizsgálat – megoldása érdekében a Bizottság tanulmányt készített, amelyben leírják a nemzetközi kíméletes csapdázási szabványokról szóló megállapodásban említett és a Bizottság javaslatában meghatározott kíméletes csapdázási szabványokkal kapcsolatos legfrissebb kutatási és tudományos eredményeket, illetve e szabványok alkalmazását, azzal a céllal, hogy azonosítsák azokat a továbbfejlesztett csapdázási szabványokat, amelyek a technikai lehetőségek által biztosított legnagyobb mértékben csökkentik a csapdázott állatok szükségtelen fájdalmát, kínját és szenvedését. Ennek megfelelően a tanulmány egyik fontos feladata, hogy meghatározza, melyek azok a csapdák, ideértve a hurkokat is, amelyek a lehető legnagyobb mértékben csökkentik a csapdázott állatok szükségtelen fájdalmát, kínját és szenvedését, és amelyek szelektív módon működnek. A Bizottság a várhatóan 2009 első felében elkészülő tanulmány eredményeinek figyelembevételével fog határozni a lehetséges további intézkedésekről e probléma megoldása érdekében.

A SINTERAMA csoporthoz tartozó ipari textilvállalat, a STAF nemrégiben a következő dilemma elé állította hét alkalmazottját a franciaországi Hénin Beaumond-i gyárban: vagy beleegyeznek abba, hogy Brazíliába költöznek, ahol bérük bruttó 315 EUR lenne, vagy Törökországba költöznek 203 EUR összegű bérért, vagy egyszerűen elbocsátják őket. Meg kell jegyezni, hogy ez a vállalkozás jelentős mértékű állami támogatásban részesült.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás nevében a Bizottságnak nem kellene javaslatot tennie egy olyan irányelvre, amely lehetővé tenné az ilyen gyakorlatok betiltását vagy előírná, hogy ilyen esetekben az érintett vállalkozásnak vissza kell fizetnie az állami támogatást, amelyben részesült?

A Bizottság a vállalati társadalmi felelősségvállalást úgy értelmezi, hogy annak keretében a vállalatok üzleti tevékenységük során és az érdekelt feleikkel való kapcsolataikban – önkéntes alapon – társadalmi és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vesznek. Egy vállalat akkor tanúsít társadalmilag felelős magatartást, amikor a szociális igények kielégítésében meghaladja a jogszabályban előírt minimális követelményeket és a munkamegállapodásokban meghatározott kötelezettségeket. A Bizottság politikájának tehát nem része, hogy irányelvet alkosson a vállalati társadalmi felelősségvállalás témájában. Mindazonáltal, ha egy vállalat tiszteletben tartja a társadalmi felelősségvállalás elveit, méltányosan bánik alkalmazottaival abban a helyzetben is, amikor megpróbál megbirkózni az iparágat érintő változásokkal. Ugyanez vonatkozik az állami forrásokból kapott támogatás megfelelő felhasználására is.

A Bizottság elismeri, hogy a vállalati szerkezetátalakítások negatív hatással lehetnek az érintett munkavállalókra, családjaikra és a régióra, ahol e folyamat végbemegy. Ugyanakkor a Bizottságnak nem feladata, hogy ilyen esetekben véleményt alkosson vagy beavatkozzon a vállalati döntéshozatalba, kivéve ha az európai jog megsértésének esete áll fenn.

Meg kell jegyezni, hogy az európai jogban számos rendelkezés szól a munkavállalók jogainak megerősítéséről vállalati szerkezetátalakítás esetén. E tekintetben a 2002/14/EK,⁽¹⁾a 94/45/EK⁽²⁾ és a 98/59/EK⁽³⁾ irányelv egyaránt vonatkozással bír. A Bizottság emlékeztetni kívánja a képviselőházat, hogy elsősorban a tagállamok feladata ezen irányelvek megfelelő és hatékony alkalmazása.

A Bizottság több új kezdeményezésen is dolgozik, amelyek várhatóan a közeljövőben kerülnek elfogadásra, és amelyek célja a változások és a szerkezetátalakítások társadalmilag felelős módon történő megoldásának ösztönzése, az ebben a témában 2005-ben készült bizottsági közlemény⁽⁴⁾folytatásaként.

A hálózatüzemeltetőknek a villamosenergia- és a földgázszolgáltatóktól való különválasztása kapcsán (2003/54/EK⁽¹⁾ és 2003/55/EK⁽²⁾ irányelv) felvetődik az a kérdés, hogy a tagállamok miként vetik ki a hozzáadottérték-adót (HÉA) a különválasztott hálózatüzemeltetők és szolgáltatók tevékenységeire. Egyes tagállamok az „ügynök” modellt alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy a szolgáltató (az energiát szállító vállalkozás) a teljes láncból köteles beszedni a HÉA-t és továbbítani azt az adóhatóságoknak. Ahol ezt a megszokott modellt alkalmazzák, a szolgáltató és az ő „szolgáltatója” (a hálózatüzemeltető) által fizetendő HÉA egymástól függetlenül feldolgozható. Mindazonáltal, ha ennek a modellnek az alkalmazása nem (vagy már nem) megengedett, azon HÉA-összegeknek, amelyeket a szolgáltató a fogyasztókkal közöl az átviteli szolgáltatásért kiállított számlákon, pontosan egyezniük kell azokkal a HÉA-összegekkel, amelyeket az átviteli vállalkozás kiszámláz az adott fogyasztó számára. A szolgáltatónak az átvitelre vonatkozó HÉA-t félreértést kizáró módon az általa nyújtott szolgáltatások után felszámított HÉA-tól különálló tételként fel kell tüntetnie a számlán. A szolgáltató és az átviteli szolgáltató e kölcsönös függősége különösen problematikus az érintett vállalkozások számára késedelmes fizetés, a fogyasztó címének változása vagy szolgáltatóváltás esetén.

Meg tudja-e erősíteni a Tanács, hogy – a hálózatüzemeltetés és az energiaszolgáltatás különválasztását követően – a fenti „ügynök” modell megengedett-e a hatályos uniós jog értelmében? Ebben az összefüggésben a Tanács előreláthatóan tervez-e módosításokat a 2007. évi „harmadik energiacsomaggal” kapcsolatos, az Európai Parlamenthez benyújtott javaslatok tekintetében?

A HÉA2⁽³⁾9-irányelv (2006/112/EK) 28. cikke lehetővé teszi a szolgáltatásokat nyújtó és eközben saját nevében eljáró, de harmadik személyek megbízásából cselekvő adóalany számára, hogy igénybe vegye, illetve nyújtsa ezeket a szolgáltatásokat. Ilyen esetekben a szolgáltatót úgy tekintik, mintha személyesen (vette volna igénybe vagy) nyújtotta volna a szóban forgó szolgáltatásokat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az energiaszolgáltató a saját, illetve az energiaátvitelért felelős és a hálózatot üzemeltető vállalat nevében jár el, a fogyasztó egyetlen számlát kap, amely az energiaszolgáltató és a hálózatot üzemeltető vállalat szolgáltatási tevékenységére egyaránt vonatkozik.

Sem a villamos energiáról szóló 2003/54/EK, sem pedig a földgázról szóló 2003/55/EK, jelenleg hatályos irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket vagy iránymutatásokat az adózásra vonatkozóan, mivel a kérdések nem tartoznak ezen irányelvek hatálya alá. Ugyanezek a körülmények vonatkoznak a harmadik energiacsomagra is, amelyről most folyik vita a Parlamentben: ezért a Bizottság nem tervez módosításokat az adózási kérdésekkel kapcsolatban.

A Bizottságnak a 2008. évre szóló jogalkotási és munkaprogramjáról szóló közleményével összefüggésben számos stratégiai vagy kiemelt jelentőségű kezdeményezést fogalmaztak meg. A létfontosságú kommunikációs és információs infrastruktúrák védelméről szóló közlemény e kiemelt kezdeményezések egyike. E kezdeményezés mellett, amelynek célja, hogy – a szolgáltatás folyamatosságának garantálása érdekében – megfelelő és következetes védelmet és rugalmasságot biztosítsanak a létfontosságú információs infrastruktúrák tekintetében, tud-e a Bizottság nyilatkozni más intézkedésekről is, ideértve a jogalkotási intézkedéseket, amelyeket 2009. júniusig tervez a kommunikációs és a számítógépes rendszerek biztonságának növelése érdekében?

A tisztelt képviselő által felvetett kérdés egy alapvető problémához, az információs és kommunikációs hálózatok és rendszerek biztonságának növeléséhez kapcsolódik.

A Bizottság 2006-ban javaslatot tett a létfontosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programra (European Programme on Critical Infrastructure Protection – EPCIP). Az átfogó megközelítést meghatározó közleményt egy, az európai létfontosságú infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről szóló irányelvre irányuló javaslat is kísérte. Az irányelvet jelenleg a Tanács vitatja meg.

Az EPCIP a létfontosságú infrastruktúrák védelme tekintetében ágazat-specifikus megközelítést alkalmaz. Amit a Bizottság bejelentett a 2008. évre szóló jogalkotási és munkaprogramjában, és amit 2009-ben majd előterjeszt, az az IKT-ra vonatkozó ágazatspecifikus politika lesz, a létfontosságú kommunikációs hálózatok és információs infrastruktúrák – mint például az Internet – magas szintű biztonságának és rugalmasságának biztosítása, valamint a szolgáltatások folyamatosságának garantálása érdekében. A kezdeményezés célja, hogy uniós szinten javítsa a felkészültséget és a reagálási kapacitást, a nemzeti és a magánszféra általi tevékenységekre építve. A cél a vonatkozó állami és magánérdekeltek bevonása lesz annak érdekében, hogy megfelelő és következetes megelőző, felderítő, vészhelyzeti és helyreállítási intézkedéseket léptethessenek életbe.

E kezdeményezés több egyéb, a hálózatok biztonságához kapcsolódó fontos intézkedést követ, amelyekre a Bizottság a közelmúltban tett javaslatot. Először is, az elektronikus kommunikáció szabályozási keretének megreformálására vonatkozó jogalkotási javaslatok3⁽¹⁾0 keretében olyan intézkedéseket javasolnak, amelyek lehetővé teszik valamennyi érdekelt fél számára – ideértve a távközlési szolgáltatókat és szabályozókat –, hogy gyorsabban és összehangoltabban reagálhassanak a biztonsági eseményekre és a hálózatot érő támadásokra. Pontosabban, a döntéshozóknak jobban informáltnak kell lenniük a hálózati biztonság tényleges szintjével kapcsolatban annak érdekében, hogy jobb politikai döntéseket hozhassanak. Világosabban meg kell határozni azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyeket a távközlési szolgáltatók alkalmaznak annak biztosítására, hogy hálózataik és szolgáltatásaik biztonságosak és megbízhatóak legyenek, és ellenálljanak a biztonsági eseményeknek. Ezenkívül, a biztonsági eseményeket elszenvedő szolgáltatóknak közölniük kell ügyfeleikkel, ha veszélybe kerültek személyes adataik, hogy ügyfelek is meghozhassák a szükséges óvintézkedéseket.

Másodsorban, a Bizottság az ENISA⁽²⁾ mandátumának azonnali meghosszabbítását javasolta, ami elegendő időt szolgáltatna ahhoz, hogy alapos vitát folytassanak a közösségi szintű hálózati és információs biztonság jövőjéről, és mivel a mandátum meghosszabbítása nem lenne hatással a vita kimenetelére.

Végezetül, a Bizottság épp a közelmúltban számos kutatási projektet indított a biztonságos és megbízható hálózati és szolgáltatási infrastruktúrák terén az EU 2007–2013 közötti időszakra szóló, 7. kutatási és fejlesztési keretprogramjának „Információs és Kommunikációs Technológiák” (IKT) témája keretében.

Európának új innovatív technológiákra van szüksége az Unió gazdaságának fellendítéséhez. Ugyanakkor egy átlátható és megkülönböztetésmentes európai szabványosítási rendszer nélkül a kis- és középvállalkozások (kkv-k) nem tudnak részesülni a belső piac által nyújtott előnyökből. Egyes innovatív kkv-k komoly akadályokba ütköztek új szabványok kidolgozásakor. Nem szabad, hogy a szabványosítást a versenytársak piacra lépését akadályozó eszközként használják. Az építési termékekről szóló irányelv (89/106/EGK tanácsi irányelv⁽¹⁾) felülvizsgálatának keretében az Európai Bizottságnak szándékában áll-e megvizsgálni az innovatív termékekre vonatkozó európai szabványosítási rendszer átláthatóságát, pártatlanságát és hatékonyságát, különösen a Műszaki Engedélyek Európai Szervezetét (EOTA) és annak nagyvállalatokkal fennálló kapcsolatait?

Európának innovatív technológiákra van szükség ahhoz, hogy elérje a széndioxid-kibocsátás 2020-ig történő csökkentésére vonatkozó célkitűzéseit. Ezen új technológiák tekintetében, amelyeket gyakran kkv-k fejlesztenek ki, európai szabványosítást kell végezni. Úgy tűnik, hogy néhány innovatív kkv, amelyek új energiahatékony termékeket gyártanak, az európai szabványosítási rendszer kapcsán komoly problémákba ütköztek. A rendszer ahelyett, hogy segítene új piacok kialakításában az új kihívások – mint például a globális felmelegedés – leküzdése érdekében, megakadályozza a versenytársak piacra jutását.

Az 1988. december 21-i 89/106/EGK3⁽¹⁾3 tanácsi irányelv felülvizsgálata előtt a Bizottság meg tudná-e vizsgálni az innovatív termékekre vonatkozó európai szabványosítási rendszer átláthatóságát, pártatlanságát és hatékonyságát (különös tekintettel a Műszaki Engedélyek Európai Szervezetére (EOTA) és annak nagyvállalatokkal fenntartott kapcsolataira), annak biztosítása érdekében, hogy ne torzuljon a rendszer?

A Bizottság maximálisan egyetért a tisztelt képviselővel abban, hogy mindenképpen új innovatív technológiákra van szükség a széndioxid-kibocsátások 2020-ig történő csökkentésére vonatkozó célkitűzések elérése érdekében. Egy átlátható és megkülönböztetésmentes európai szabványosítási rendszer természetesen elengedhetetlen e célok eléréséhez, csakúgy, mint az európai kis- és középvállalkozások (kkv-k) hatalmas innovációs potenciáljának védelmét szolgáló folyamatos erőfeszítések. Alapvető fontosságú, hogy e rendszer a kkv-k tekintetében is hatékonyan működjön, amint azt a Bizottság is hangsúlyozta a szabványosításról és az innovációról szóló, a közelmúltban kiadott közleményében3⁽²⁾4.

Ugyanakkor a Bizottság egyetért azzal, hogy a kkv-nak hangsúlyosabban kellene megjelenniük a nemzeti és az európai szabványosítási szervezetek munkájában, és már foglalkozik e kérdéssel.

Egy konkrétabb kérdés kapcsán, azaz az építési termékekről szóló irányelv3⁽³⁾5 felülvizsgálatának összefüggésében a Bizottság nemrég rendeletre irányuló javaslatot fogadott el azzal a céllal, hogy az a szóban forgó irányelv helyébe lépjen. Ebben a javaslatban a jelenleg az EOTA3⁽⁴⁾6 által koordinált eljárásokat alaposan átalakítják annak érdekében, hogy jelentős mértékben egyszerűsítsék azokat: ezáltal átláthatóbbá válnak és lehetővé teszik a gyártók számára, hogy meghatározó szerepet töltsenek be ezekben az eljárásokban. Ezenkívül új és szigorúbb kritériumokat vezetnek be a gyakorlati munkát elvégző műszaki értékelő testületek kijelölésére vonatkozóan. A jelenlegi rendszer világosabbá tétele mellett e módosítások célja pontosan az, hogy növeljék a rendszerhez való hozzáférést – különösen a kkv-k számára –, és ennélfogva erősítsék annak általános megbízhatóságát.

Egy a The Washington Postban megjelent újságcikk szerint egy pénzügyi ellenőrzés során kiderült, hogy az UNESCO fizetett 100 000 könyv bezúzásáért. A megsemmisített könyvek között volt például több kötet Afrika és Latin-Amerika történelméről és ókori műemlékekkel kapcsolatos kutatásokról. E könyvek 2004-ben és 2005-ben kerültek bezúzásra, amikor az UNESCO archívumát Párizsból Brüsszelbe költöztették.

Tekintettel arra, hogy e könyvek megsemmisítése az Európai Unió területén történt, kifejtené a Bizottság, hogy véleménye szerint e pusztítás vajon megakadályozható lett volna? Tudta-e előre, hogy az UNESCO párizsi archívumait a helyhiány miatt Brüsszelbe költöztetik, és tudomása volt-e arról, hogy hány könyvet és milyen módon szándékoztak átszállítani? Amennyiben igen, az UNESCO mely egysége nyújtott erről tájékoztatást a Bizottság mely szolgálatának?

A Bizottságnak nincsen tudomása a tisztelt képviselő által jelzett helyzetről, és felhatalmazása sincs arra, hogy válaszoljon egy nemzetközi szervezet, ez esetben az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) igazgatási tevékenységeire vonatkozó kérdéssel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a tisztelt képviselő származási országa az UNESCO teljes jogú tagja, a Bizottság azt javasolja, hogy közvetlenül Görögország forduljon az említett szervezet titkárságához.

A Bizottságnak szándékában áll-e cselekedni a mezőgazdasági ágazatot érintő versenykorlátozás kérdésében, amikor is korlátozásokat vetettek ki számos mezőgazdasági termék termelésére vonatkozóan?

A bioüzemanyag-piacok megnyitása korlátlan felvevőpiacot kínál azon mezőgazdasági termékek számára, amelyek ezen iparágban felhasználhatók. Az új helyzet az élelmiszerárak növekedését okozta, és a termelésre vonatkozó korlátozások csak súlyosbítják a jelenlegi helyzetet, aminek a fogyasztók látják kárát.

A piac megnyitása a verseny előtt lehetővé tenné e jelenségek megfékezését. Az Európai Unió milyen intézkedéseket szándékozik tenni e téren?

1992 óta erős nyomás tapasztalható a közös agrárpolitika (KAP) megreformálására, hogy – az ár- és termelési támogatás politikájától a követlen termelői támogatás felé történő elmozdulás révén – megerősítsék az uniós mezőgazdaság versenyképességét és növeljék a piaci orientációt.

A KAP 2003. évi reformja keretében a közvetlen kifizetéseknek a termeléstől történő különválasztása várhatóan tovább erősíti majd az ágazat versenyképességét.

A KAP-ban végrehajtott rövid távú politikai kiigazítások hatással voltak a mezőgazdasági termelés tekintetében megállapított korlátozásokra. A 2008/2009-es gazdasági évre a kötelező területpihentetés mértékét 0%-ra csökkentették, a tejkvótákat pedig 2%-kal növelik 2008. április 1-jétől.

A 2003-as KAP-reform „állapotfelmérésére” vonatkozó, 2008. május 20-án elfogadott jogi javaslatokban különböző kiigazításokat mérlegelnek. Különösen a területpihentetés megszüntetése és a tejkvóta-rendszerek fokozatos megszüntetése még inkább megnyitja a piacot a további ellátás előtt.

A Bizottság azon a véleményen van, hogy az ilyen kiigazítások további földterületeket és ellátási lehetőséget teremtenek, amelyekre szükség van a megnövekedett kereslet kielégítéséhez és amelyek segítenek mérsékelni az árak emelkedését.

A regionális kulturális hagyományok, amelyek az Európai Unió legújabb tagállamainak népei számára különösen fontosak, részei Európa örökségének, és – mint olyan – gondosan dokumentálni és védeni kell őket. E hagyományok rohamos gyorsasággal tűnnek el a globális társadalmunkban bekövetkező változások – úgymint a migráció, a mezőgazdaságban történő változások, a vagyon koncentrálódása és a közösségi szellem megkopása – következtében. Kihalófélben vannak a régi szakmák, a ritka kézműves készségekkel – vagy akár értékekkel – együtt, amelyek előnyt jelentenek a vidéki turizmus tekintetében, és jelentős szerepet tölthetnek be a kevésbé fejlett területekről kialakult kép javításában.

Szándékában áll-e a Bizottságnak, hogy programot hozzon létre és megfelelő finanszírozást biztosítson a regionális kulturális hagyományok dokumentálása és védelme érdekében?

Az európai kulturális örökség védelme, fenntartása és fejlesztése mindannyiunk számára fontos. A Szerződés 151. cikke értelmében az e téren tett közösségi intézkedések hozzájárulnak a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. A Bizottság tájékoztatni kívánja a tisztelt képviselőt, hogy a kulturális program – évente közzétett ajánlattételi felhívások révén – együttműködési programoknak nyújt támogatást a művészetek és a kultúra minden területén. E program pénzügyi támogatást biztosíthat az örökségvédelemmel kapcsolatos projektek számára.

A vidékfejlesztési politika keretében egy konkrét intézkedés irányul a vidéki területek kulturális örökségének védelmére. Az intézkedés – „a vidéki örökség megőrzése és fejlesztése” – értelmében az EMVA3⁽¹⁾7-támogatás „a kulturális örökség – mint például a falvak és a vidék kulturális jellemzői – fenntartásával, rekonstruálásával és fejlesztésével kapcsolatos tanulmányok és beruházások” tekintetében nyújtható.

Egyéb közösségi politikák szintén foglalkoznak a kulturális örökség kérdésével. Például az Európai Regionális Fejlesztési Alap – a konvergencia célkitűzés keretében – beruházásokat irányoz elő a kultúrába, ideértve a következőket: a kulturális örökség védelme, előmozdítása és megőrzése; kulturális infrastruktúrák létrehozása a társadalmi-gazdasági fejlődés, a fenntartható turizmus és a nagyobb regionális vonzerő kialakulásának elősegítése érdekében; valamint a kulturális szolgáltatások nyújtását elősegítő támogatás, új, magasabb hozzáadott értéket képviselő szolgáltatások révén.

Mindezek mellett a 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogramon (2007–2013) belül az „Együttműködés” programban a társadalom-gazdaságtan és humán tudományok terén folytatott kutatás magában foglalja a kulturális sokszínűséget is.

Mindazonáltal a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a tagállamok feladata, hogy rendeleteket fogadjanak el a területükön fellelhető kulturális örökségek sajátos példáinak védelme érdekében.

Tud-e nyilatkozni a Bizottság azokról az új intézkedésekről, amelyeket jelenleg támogat az EU-ba irányuló illegális kábítószer-behozatal elleni küzdelem elősegítése érdekében, és az Európai Bizottság fel tudna-e vázolni olyan új kezdeményezéseket, amelyeket azért támogat, hogy segítse a bűnelkövetők vagyonának elkobzását az EU-27 területén?

A 2005–2012 közötti időszakra szóló uniós kábítószer-ellenes stratégia keretében a Bizottság jelenleg egy, a 2009–2012 közötti időszakra vonatkozó, új uniós kábítószer-ellenes cselekvési tervre irányuló javaslaton dolgozik, amely az EU-ba irányuló illegális kábítószer-kereskedelem kapcsán felmerülő új kihívásokat tükröző, új politikai cselekvéseket foglal majd magában.

Az EU – határain belül – számos különféle cselekvést hozott létre a szervezett bűnözéshez kapcsolódó kábítószerek elleni fellépés érdekében, egyebek mellett az alábbi szervezetek bevonásával: Europol3⁽¹⁾8 (MUSTARD3⁽²⁾9, COLA4⁽³⁾0, SYNERGY4⁽⁴⁾1 projektek), Eurojust, az Európai Rendőrségi Vezetők Munkacsoportja (Police Chiefs Task Force – PCTF) (COSPOL4⁽⁵⁾2- projektek), közös nyomozócsoportok, és az új, kábítószerekkel kapcsolatos vámegyüttműködések.

A Bizottság emellett pénzügyileg támogatja a tagállamok bűnüldözési hatóságai közötti együttműködés megerősítését, ami a balkáni útvonalon keresztül történő, az Európai Unióba irányuló heroincsempészetet illeti (COSPOL-projektek, közös vámegyüttműködés és közös nyomozócsoportok).

Határain kívül az EU kétoldalú és regionális együttműködést folytat harmadik országokkal a kábítószer-probléma megoldása érdekében, és nemzetközi szinten jelentős szereplőnek tekinthető. Komoly összegeket szán a kábítószer-ellátás ellenőrzésére. Ezenkívül említést kell tenni a harmadik országok számára azzal a céllal nyújtott támogatásokról, hogy megerősítsék határigazgatási és a szervezett bűnözés elleni fellépést szolgáló kapacitásukat.

E keretrendszerben különös figyelemben részesülnek a legfőbb (heroin/kokain) csempészútvonalak, amelyeken keresztül a kábítószerek az EU-ba érkeznek. Az alábbi példák pontosabban szemléltetik, hogy a Bizottság jelenleg milyen típusú tevékenységeket finanszíroz a kábítószerekkel kapcsolatos bűnüldözés és az operatív információk cseréje terén.

Az EU-ba Nyugat-Afrikán keresztül irányuló kokaincsempészés fokozódásának visszaszorítása érdekében a Bizottság társfinanszírozza (800 000 EUR összeggel) a Latin-Amerika és a Karib-térség, valamint Nyugat-Afrika között az operatív információk cseréjére irányuló UNDOC4⁽⁶⁾3 projektet. A projekt időtartama 3 év, Kolumbiában és Dakarban rendelkezik bázissal és többek között az uniós rendőrségi tisztviselőtől részesül segítségben.

Egy másik folyamatban levő projekt (875 605 EUR) – amelynek finanszírozása a korábbi észak/dél „kábítószer” költségvetési tételből történik – az EU, illetve Latin-Amerika és a Karibi-térség (LAC) között kábítószerrel kapcsolatos operatív információk megosztásával foglalkozó munkacsoport (ISWG) – az Egyesült Királyság külügyminisztériuma (FCO)4⁽⁷⁾4 által megvalósított „EU-LAC kábítószerekkel kapcsolatos koordinációs és együttműködési mechanizmusban” részt vevő országok közötti operatívinformáció-csere mechanizmus. Ez egy rendszeres fórum, ahol az uniós és a LAC-országok bűnüldözési hatóságainak és bírói karának képviselői legjobb gyakorlatokat fogadnak el olyan operatív információk megosztásával kapcsolatban, amelyek relevánsak a LAC-régióban, illetve a LAC és az EU között történő illegális kábítószer-kereskedelem tekintetében.

A Bizottság különleges jelentőséget tulajdonít a balkáni útvonalon keresztül történő kábítószer-csempészés által jelentett kihívás kezelésének, és a különböző „földrajzi” pénzügyi eszközök keretében az érintett országok kapacitásainak megerősítése érdekében különféle projekteket indítanak.

Különböző kezdeményezéseket dolgoznak ki az uniós tagállamok közötti együttműködés javítására a kábítószer-ellátás csökkentése terén:

A bűnmegelőzésről és a bűncselekmények elleni fellépésről szóló program keretében a Bizottság 661 000 eurót biztosított a lisszaboni székhelyű, a narkotikumok tengeri elemzési és műveleti központja (MAOC-N) számára. Ez hét tagállam együttes kezdeményezése, amely a legfrissebb operatív információkat összeveti katonai és bűnüldözési adatokkal annak érdekében, hogy ezáltal gyors reagálást tegyenek lehetővé azon kábítószercsempészekkel szemben, akik az EU területére kokaint próbálnak behozni. Figyelmének középpontjában a nem kereskedelmi hajók és repülőgépek állnak, elsősorban a dél-amerikai és a nyugat-afrikai régiókból érkezők. A Bizottság 2008. január 1. óta megfigyelői státusszal rendelkezik.

Más régiókban – mint például a Földközi-tenger térségében – hasonló regionális kezdeményezések vannak kialakulóban. Az Európai Bizottság 95 000 eurót biztosított egy francia kezdeményezés alapján megvalósuló, a MAOC-N-hez hasonló konferencia céljaira, amely kifejezetten a Földközi-tengeren keresztül történő csempészetre koncentrál.

A Stabilitási Eszköz 2009–2011 közötti időszakra szóló programozása keretében a Bizottság különösen a kokain- és heroin-csempészutak ellen tervez fellépést. E kezdeményezések célja, hogy régiókon átnyúló és átfogó választ adjon, valamint hogy szinergiákat és megoldásokat dolgozzanak ki az EU belső és külső biztonságának megerősítése érdekében.

Vagyonelkobzás

A hágai program cselekvési terve értelmében a Bizottság felülvizsgálja a bűnözői vagyoni érték elkobzására vonatkozó hatályos uniós jogszabályokat, és – indokolt esetben – egy eszközre tesz javaslatot e jogszabályok megerősítése érdekében. A Bizottság 2008 őszén közlemény kiadását tervezi a bűncselekményekből származó jövedelmekről. A közlemény azt a politikai fellépést helyezi középpontba, amely megerősítheti a bűncselekményekből származó jövedelem elkobzására és behajtására irányuló jogalkotási keretet és eljárásokat az Európai Unióban. E közlemény alapjául a bűncselekményből származó jövedelem elkobzása tekintetében alkalmazott tagállami gyakorlatokat elemző tanulmány eredményei szolgálnak, amelyek azt helyezik előtérbe, ami nemzeti szinten hatékonynak bizonyult, a legjobb gyakorlatok előmozdítása és cseréje céljából.

E folyamat részeként, 2007 decemberében a Bizottság végrehajtási beszámolót adott ki a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló 2005/212/IB tanácsi kerethatározatról, amely megmutatta, hogy a legtöbb tagállam csak lassan tesz intézkedéseket annak érdekében, hogy szélesebb körű elkobzás váljon lehetővé.

A Bizottság emellett támogatja a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti együttműködésről szóló 2007/845/IB tanácsi határozat végrehajtását, amely lehetővé teszi a bűncselekményekből származó jövedelmek lehető leggyorsabb azonosítását és lenyomozását. 2008 márciusában például a Bizottság társfinanszírozta a vagyon-visszaszerzési hivatalok létrehozásáról szóló magas szintű konferenciát.

Az Iscomar társaság tulajdonában levő Don Pedro kereskedelmi hajó 2007. július 12-én elsüllyedt Ibiza kikötőjében. A baleset súlyos károkat okozott az ökoszisztémában, mivel megrepedt a hajó üzemanyagtartálya és olaj, valamint ásványi olaj került a vízbe, majd sűrű kátrányszerű anyag szennyezte be a sziget három strandját, amelyeket ezért napokra be kellett zárni. A spanyol kormány elrendelte, hogy szüntessék meg a hajóroncson feltárt szivárgásokat, de 2007. augusztus végén ismét üzemanyag kezdett szivárogni, miután több vihar is pusztított a szigeten. Emellett a megjelenő új olajfoltok további környezeti károkat okoztak a védett nemzeti park területén. A 43 méter mélyen fekvő hajó felszínre hozatala még mindig várat magára, és a helyzet további szennyezés veszélyével fenyeget.

Mi a szerepe az Európai Bizottságnak, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek és a CleanSeaNet-nek ebben az ügyben? Kértek-e segítséget a CleanSeaNet-től, és ha igen, a CleanSeaNet milyen műszaki megoldást javasolt a spanyol államnak és a Baleár-szigetek kormányának?

Van-e lehetőség arra, hogy a Bizottság vagy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség környezetvédelmi és közegészségügyi okokból előírja vagy javasolja a spanyol kormány vagy a Baleár-szigetek regionális kormánya számára a hajó felszínre hozatalát?

A spanyol hatóságok nem kérték a Bizottság segítségét a Don Pedro elsüllyedésével kapcsolatban.

Mindazonáltal az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség heteken át felügyelte a területet szoros együttműködésben a spanyol hatóságokkal és a CleanSeaNet szolgálat segítségével. A műholdfelvételeken nem volt látható olajszennyezés, valószínűleg azért, mert az érintett terület oly közel van a parthoz.

A hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló 2005/35/EK irányelv4⁽¹⁾5 értelmében létrehozott CleanSeaNet szolgálat feladata, hogy műholdfelvételek segítségével segítsen a lehetséges tengeri olajszennyezések felderítésében. A szolgálat azonban nem biztosít konkrét műszaki megoldásokat az ilyen szennyezések által okozott helyzetek kezelésére.

A Bizottság rá szeretne mutatni arra, hogy a hajóronccsal kapcsolatos feladatok ellátása a part menti állam hatáskörébe tartozik, amelynek figyelemmel kell lennie a tengeri biztonságot és a tengeri környezetet érintő fenyegetésekre.

Az Európai Unió fontos szerepet tölt be Kolumbiában, és különleges feladatokat vállal a kolumbiai politikai és békefolyamatban.

A kolumbiai hatóságok és a kolumbiai nép elismeri az EU szerepének fontosságát, és remélik, hogy az EU továbbra is támogatja őket.

Mi a jelenlegi helyzet Kolumbia uniós támogatású békekezdeményezéseivel, és tervezik-e további békekezdeményezések támogatását?

Milyen további tervei vannak a Bizottságnak Kolumbia fejlődésének jövőbeni támogatásával kapcsolatban?

A Bizottság pontosan milyen részt vállal jelenleg a kolumbiai békefolyamatban?

A béke és a stabilitás Kolumbia fejlődésének elengedhetetlen előfeltételei. Az Európai Közösség Kolumbiával kapcsolatos múltbeli, jelenlegi és jövőbeni politikái ezért arra koncentrálnak, hogy támogatást nyújtsanak a béke szilárd és fenntartható alapjának megteremtéséhez. E célt kifejezetten elősegíti az EK Kolumbiával folytatott együttműködési programja. A 2007–2013 közötti időszakra szóló országos stratégiai dokumentum az első nemzeti indikatív program keretében meglévő összes támogatás 70%-át a béke és a stabilitás javára fordítja.

A támogatás, amelyet az EK jelenleg biztosít a 3 békekezdeményezés számára – amelyeket valamennyi szereplő (a központi kormányzat, a minisztériumok és az önkormányzatok, a parlament, a civil társadalom) egyaránt nagyra értékel –, az első két kezdeményezés tekintetében 2009-ig, a harmadik kezdeményezés tekintetében pedig 2010–2011-ig folytatódik. Ezt követően egy új program veszi át a helyüket, amelyre 2008-ban vállalnak majd kötelezettséget.

Ez a 28 millió EUR összegű program, amelynek címe „Regionális fejlődés a békéért és a stabilitásért”, tovább erősíti a meglévő békekezdeményezéseken keresztül már végrehajtásra kerülő folyamatokat. Ezenkívül alapot teremt az EK által támogatott, lehetséges jövőbeni cselekvéshez, illetve lehetővé teszi az átmenetet egy ilyen cselekvésbe, amely a békekezdeményezések keretében sikeresen kidolgozott megközelítéseket alkalmazza egy, ideális esetben az egész országot felölelő kiterjedtebb rendszer szintjén.

2008. április 19-én eper-nagytermelők és felbérelt embereik Nea Manolada (Ilia) területén brutálisan megtámadták az éppen sztrájkoló migráns mezőgazdasági munkavállalókat, valamint a PAME (Dolgozók Harci Frontja) és a KKE (a görögországi kommunista párt) tagjait, akik támogatásukat fejezték ki a munkavállalók jogos küzdelme iránt. A rendőrség és az igazságügyi hatóságok részéről az eper-nagytermelők tekintetében megnyilvánuló elnézés és – tulajdonképpen – támogatás prokatívnak minősült. Ilyen cselekményeket ösztönöz és támogat a kormányoknak és az EU-nak – Görögországban, Olaszországban és más tagállamokban – a bevándorlók kizsákmányolására irányuló politikája.

Elítéli-e a Bizottság azokat a barbár és brutális támadásokat, amelyeket a nyomorúságos körülmények között, biztosítás nélkül dolgozó migráns munkavállalók, illetve azon munkavállalók ellen követtek el, akik igyekeztek szolidaritásukat kifejezni a migráns munkavállalók iránt?

A Bizottság nem foglalhat állást olyan eseményekkel kapcsolatban, amelyekről csak a sajtóból értesült. Mindazonáltal, a tisztelt képviselő által leírt konkrét eseményen túl, a Bizottság elutasítja a bevándorlókat érő minden erőszakot és kizsákmányolást, jogállásuktól függetlenül. A tagállamoknak gondoskodniuk kell az alapvető jogok megfelelő tiszteletben tartásáról, és ezáltal az emberi élet és az egyén integritásának védelméről.

Az EU közös bevándorlási politikája egy átfogó megközelítés mellett kötelezte el magát, amely a bevándorlási áramlások minden szempontját figyelembe veszi. A legális bevándorlásra világos, átlátható és méltányos szabályoknak kell vonatkozniuk. Ugyanakkor erős intézkedésekre van szükség az illegális bevándorlás megakadályozása és csökkentése érdekében.

Régóta alkalmazott politika, hogy egy tagállamban jogszerűen tartózkodó és munkát vállaló bevándorlóknak a tagállam saját állampolgáraival azonos társadalmi-gazdasági jogokat kell élvezniük. A hosszú idejű tartózkodásról szóló 2003. évi irányelv, valamint a tagállamokban jogszerűen tartózkodó migráns munkavállalókról szóló keretirányelvre vonatkozó közelmúltbeli javaslat jól példázza e megközelítést.

Amint azt a legális bevándorlásról szóló, 2005. évi politikai tervében bejelentette, a Bizottság hamarosan irányelvre irányuló javaslatot terjeszt elő az idénymunkások belépésének és tartózkodásának feltételeiről. A javaslat egyebek mellett rendelkezéseket tartalmaz az idénymunkások bizonyos jogairól, például megkülönböztetés-mentességhez való jogról a munkakörülmények tekintetében, ideértve a bérezés szintjét mértékét is.

Az EU-nak ugyanakkor erőteljesebben kell küzdenie az illegális bevándorlás és a be nem jelentett munkavállalás ellen, mivel ezek nem csak aláássák a legális migráció kezelésének lehetőségeit, de sok esetben oda vezetnek, hogy az érintett személyt kizsákmányoló munkafeltételek mellett alkalmazzák. Ez összetett jelenség, amelyet sokféle hajtóerő ösztönöz, így a válasznak is hasonlónak kell lennie.

Ennek kapcsán fontos megemlíteni a Bizottságnak az Európai Unióban illegálisan tartózkodó harmadik országbeli munkavállalókat alkalmazó személyek elleni szankciókról szóló irányelvre irányuló javaslatáról. A javaslat célja, hogy hozzájáruljon az illegális bevándorlás visszaszorításához. A javaslat értelmében a tagállamok hasonló megelőző intézkedéseket és szankciókat vezetnének be a munkáltatókkal szemben, és gondoskodnának azok hatékony végrehajtásáról. A szankciók többek között lehetnek bírságok vagy más közigazgatási szankciók. Súlyos esetekben büntetőjogi következményeket kell alkalmazni – olyan esetekben, mint például amikor illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat különösen kizsákmányoló munkakörülmények között alkalmaznak.

A Bizottság reméli, hogy e javaslatok – mind az illegális, mind pedig a legális migrációra vonatkozóan – hamarosan elfogadásra kerülnek, mivel az erősebb uniós jogszabályok segíthetnek az olyan helyzetek megelőzésében, mint amelyről a tisztelt képviselő is beszámolt.

Amennyiben az állam nem nyújt támogatást a fogyatékkal élő vagy speciális igényű gyermekeket nevelő családok számára, ezáltal tulajdonképpen teljesen magukra hagyja őket, hogy egyedül boldoguljanak a helyzettel. Ezt bírálják Görögországban a felelős szervezetek, amelyek hangsúlyozzák, hogy a speciális igényű gyermekek és családjaik számára egész életen át tartó állami segítséget és szolgáltatásokat kell biztosítani. A jelenleg folyósított minimális támogatások és ellátások a legalapvetőbb szükségleteket sem fedezik, és ezáltal teljes bizonytalanságba taszítják az érintetteket, és szándékosan lehetőségeket teremtenek azok számára, akik hasznot akarnak húzni az emberi szenvedésből.

Milyen intézkedéseket tesz a Bizottság a speciális igényű gyermekek és családjaik támogatása érdekében azon törekvései keretében, hogy a jelenkor igényeit kielégítő állami infrastruktúrákat hozzanak létre, illetve szilárdítsanak meg, különösen a szellemi fogyatékossággal élő gyermekek esetében, valamint azért, hogy megakadályozza az arra irányuló próbálkozásokat, hogy mások hasznot húzzanak olyan emberek egészségügyi problémáiból és életkörülményeiből, akik ezen problémák által egész életükben érintettek lesznek?

A gyermekvédelem a tagállamok feladata, ideértve a speciális igényű gyermekeknek – például az értelmi fogyatékossággal élő gyermekeknek – és családjuknak nyújtott támogatást. A Bizottság ezért nem hozhat konkrét intézkedéseket a speciális igényű gyermekek és családjuk támogatására azon törekvései keretében, hogy biztosítsa a jelenkori igényeknek megfelelő állami infrastruktúrák létrehozását és megszilárdítását.

A Bizottság azonban nem közömbös, és soha nem is volt az a speciális igényű gyermekek és családjaik helyzetével kapcsolatban. E téren a Bizottság támogatja a tagállamok cselekvéseit, nagyrészt a strukturális alapok alkalmazása révén.

Az Európai Szociális Alapból nyújtott pénzügyi támogatás, a minőségi segítő és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés előmozdítása, a tudatosság-növelő tevékenységek, valamint a platformok létrehozása a bevált gyakorlatok cseréjéhez – többek között ezek azok az eszközök, amelyeket az EU alkalmaz a speciális igényű gyermekek és családjaik társadalmi integrációjának elősegítése érdekében.

Ezenkívül, az Európai Regionális Fejlesztési Alap – a Görögországra vonatkozó harmadik közösségi támogatási kereten (2000–2006) belül az általa társfinanszírozott operatív programokon keresztül – pénzügyi támogatást nyújtott a speciális igényű felnőttek és gyermekek támogatását célzó projektek részére. Hogy csak a leginkább figyelemre méltó példákat említsük, az „Oktatás és szakmai alapképzés 2000–2006” operatív program 5.1. intézkedése kifejezetten a speciális igényű diákokkal foglalkozó oktatási intézmények fizikai infrastruktúrájának javítását célozza, összesen 7 629 562 EUR összegű állami költségvetéssel.

Hasonlóképpen az „Egészség és jólét 2000–2006” operatív program számos olyan projektet finanszíroz, amelyek speciális igényű csoportokat támogatnak, ideértve a ritka és a súlyos fogyatékosságot okozó betegségekben szenvedőket, például a rákos gyermekeket. Az egyik ilyen projekt például magában foglalja a gyermekek kezelését szolgáló sugárterápiás berendezés beszerzését, az athéni P. & A. Kyriakou gyermekkórházban történő használatra (teljes állami költségvetés: 7 millió EUR). Végezetül, Görögország tizenhárom regionális operatív programjának többsége intézkedéseket foglal magában az egészségügyi infrastruktúra javítására és a szociális segítő szolgálatok támogatására; e programok emellett a speciális igényű felnőttekre és gyermekekre irányuló cselekvéseket is finanszírozhatnak.

Ezenkívül, a strukturális alapok negyedik programozási időszakának (2007–2013) keretében Görögország mind az öt regionális operatív programja prioritást képező tengelyeket foglal magában, amelyek a polgárok életminőségének javítását szolgálják, és amelyek – egyebek mellett – az egészségügyi és szociális gondozási infrastruktúrák és szolgáltatások számára nyújtanak finanszírozást, ideértve a speciális igényű személyekkel kapcsolatos, vonatkozó cselekvéseket. Tulajdonképpen a projektjavaslatok értékelésére szolgáló, a görög hatóságok által kidolgozott kritériumok, amelyek alapján a fent említett operatív programok által finanszírozott projektek kiválasztása történik, egyértelmű és jelentős hivatkozásokat tartalmaznak a fogyatékkal élők igényeire vonatkozóan.

2003 júniusában az Európai Bizottság elindította az európai közúti biztonságról szóló cselekvési programot, azzal a céllal, hogy az Európai Unióban 2010-ig felére csökkentsék a közúti balesetek halálos áldozatainak számát. A program időközi értékelésének benyújtását követően a Parlament 2007. január 18-i állásfoglalásában (P6_TA(2007)0009) felhívta a figyelmet a kábítószeres befolyásoltság alatt történő járművezetés veszélyeire.

2006 októberében az Európai Bizottság elindította a négyéves DRUID-programot (driving under the influence of drugs, alcohol and medicines – alkoholos, kábítószeres és gyógyszeres befolyásoltság állapotában történő járművezetés) e probléma kivizsgálása érdekében.

E kezdeményezések rámutatnak a kábítószeres befolyásoltság alatt történő járművezetés veszélyeire és a droghasználat csökkentését célzó intézkedések fontosságára.

A DRUID-projekt keretében végzett vizsgálatoknak vannak-e (időközi) eredményei?

Az EU szintjén tesznek-e gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy hatékony drogteszteket dolgozzanak ki a gépjárművezetők vizsgálatára?

A DRUID kutatási projekt (alkoholos, kábítószeres és gyógyszeres befolyásoltság állapotában történő járművezetés) megközelítőleg 19 millió EUR összegű pénzügyi támogatásban részesül a Bizottságtól – ami teljes költségvetésének hozzávetőlegesen 80%-át adja. A projektet a német szövetségi közúti kutatási intézet (BASt) koordinálja, és közel 20 uniós tagállamból 37 kutatási partnerszervezet vesz részt benne.

Fő célja, hogy kutatásokat folytassanak azzal kapcsolatban, hogy a kábítószerek milyen hatással vannak az idegrendszerre és az emberek járművezetési képességére, továbbá hogy hatékonyabb módszereket dolgozzanak ki a kábítószeres befolyásoltság közúti tesztelésére, az EU és az USA által közösen végrehajtott Rosita II projekt4⁽¹⁾6 eredményeiből merítve.

Ebben a szakaszban még korai lenne végleges javaslatokat tenni a gépjárművezetők kábítószeres befolyásoltságának tesztelésére irányuló konkrét cselekvésekre vonatkozóan, mivel a jelenleg rendelkezésre álló eszközök megbízhatósága és hatékonysága nem kielégítő. Mindazonáltal, amikor 2010 októberében megismerjük a négyéves DRUID-projekt végső következtetéseit, e kérdés tekintetében várhatósan részletes megoldásokkal rendelkezünk majd.

2010-ig – és azt hiszem ezzel választ adok a tisztelt képviselő első kérdésére – időközi eredményeket tesznek közzé a projekt weboldalán4⁽²⁾7.

A görög kormány új határozott, hogy további két neoklasszicista épületet is lebont az új Akropolisz Múzeum szomszédságában annak érdekében, hogy „teret nyisson” a múzeum számára. Az új Akropolisz Múzeumra vonatkozó első két pályázat feltételei között e két épületről is rendelkeztek – amelyek vélhetően több mint 100 évesek –, ezért úgy épült meg a múzeum, hogy nem volt szükség az épületek lebontására. Az épületeket a múzeum nevében megvásárolták és azok a görög kulturális minisztérium tulajdonába kerültek.

A Bizottság szerint a kulturális és az építészeti örökséget védelemben kell-e részesíteni, és meg kell-e őrizni az építészeti történelem folytonosságát egy olyan helyen, mint amilyen az Akropolisz szomszédságában található terület, amely a város történelméhez közvetlenül kapcsolódó, világszinten jelentős történelmi műemléknek minősül? A Bizottság szerint kell-e lépéseket tenni a műemlékek üzleti haszonszerzés céljára történő felhasználásának megakadályozása érdekében, amely tevékenységek célja, hogy növeljék a földterület értékét és mértéktelenül magas árakon kínáljanak szolgáltatásokat, amelyek végső soron inkább elüldözik, mintsem odavonzzák a lakókat?

A Bizottság tudomásul veszi a tisztelt képviselő által az Akropolisz Múzeum szomszédságában található neoklasszicista épületek lebontására vonatkozó határozattal kapcsolatban ismertetett véleményét. A Bizottság rámutat arra, hogy a Szerződés 151. cikke értelmében a Közösségnek az a szerepe Európa örökségének védelmében, hogy hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. Ebből következik, hogy a Bizottság a kérdésben felvetett probléma tekintetében nem rendelkezik közvetlen hatáskörrel. Ezért azt javasolja a tisztelt képviselő számára, hogy a problémával forduljon az illetékes nemzeti hatóságokhoz.

Azt az esetet követően, amikor Spanyolországba ásványi olajokkal szennyezett ukrán napraforgóolajat hoztak be, a Bizottság biztosítékokat nyújtott arra vonatkozóan, hogy a nemzeti hatóságok minden szükséges intézkedést megtettek.

Mindazonáltal, több spanyol mezőgazdasági szervezet azzal vádolta az ország kormányát, hogy nem hajtottak végre megfelelő ellenőrzést a nem uniós országokból származó behozatalok tekintetében, ily módon veszélyeztetve az élelmiszerbiztonságot Spanyolországban.

Tervezi-e a Bizottság a spanyolországi határellenőrzések vizsgálatát annak megakadályozása érdekében, hogy ismét a napraforgóolaj esetéhez hasonló esetek történjenek, amelyek veszélyeztetik az élelmiszerbiztonságot? Van-e bármilyen módja annak, hogy kártalanítsák a spanyol termelőket a szennyezett étolaj behozatala miatt elszenvedett pénzügyi veszteségeikért?

Az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó sürgősségi riasztórendszer (RASFF) 2008. április 23-án értesítést kapott a francia illetékes hatóságoktól, amelyben arról tájékoztattak, hogy ásványi olaj jelenlétét fedezték fel Ukrajnából származó napraforgóolajban.

A szennyezés forrásának kiderítésére irányuló vizsgálatok még nem zárultak le, de a szennyezés valószínűleg ahhoz kapcsolható, hogy tisztességtelen módon ásványi olajat adtak a napraforgóolajhoz.

Tekintve, hogy az ásványi olaj jelenléte a napraforgóolajban csalárd tevékenységnek tudható be, az ilyen szennyezés nem látható előre. Ezért nagyon nehéz megakadályozni, hogy az élelmiszerláncba ilyen szennyezett olaj kerüljön, még szigorú ellenőrzési rendszer mellett is.

Mindazonáltal, miután kimutatták, hogy az Ukrajnából származó napraforgóolaj ásványi olajat tartalmaz, a Bizottság felkérte az ukrán hatóságokat, hogy mintavétel és elemzés elvégzésével minden jövőbeni szállítmány tekintetében garantálják, hogy a napraforgóolaj nem tartalmaz elfogadhatatlan szintű ásványiolaj-szennyezést.

A Bizottság arra kérte a tagállamok illetékes hatóságait, hogy ellenőrizzék az Ukrajnából származó napraforgóolaj-szállítmányokat az esetleges ásványiolaj-jelenlét kimutatása érdekében, mielőtt az áru szabad forgalomba kerül.

A Bizottság azt is kérte, hogy az EU-ba behozott minden növényi olaj tekintetében erősítsék meg az ásványi olaj jelenlétének kimutatására szolgáló ellenőrzéseket.

Ezenkívül, az EU növényiolaj-iparát képviselő FEDIOL kötelezettséget vállalt arra, hogy – a származási országtól függetlenül – minden behozott növényiolaj-szállítmányban ellenőrzi, hogy található-e benne ásványi olaj.

Ezen intézkedések várhatóan minimálisra csökkentik annak a kockázatát, hogy ismét ilyen szennyezés forduljon elő.

Arra nincs lehetőség, hogy a közösségi költségvetésből kártalanítsák a spanyol termelőket a szennyezett étolaj behozatala kapcsán esetlegesen felmerült pénzügyi veszteségeikért.

Április végén a német média arról tudósított, hogy a jelenleg kormányzó CDU/CSU és SPD koalíciós pártok szakértői beleegyeztek abba, hogy 2011-ig meghosszabbítsák a német munkaerőpiacnak az új tagállamok állampolgárai előtt történő megnyitása tekintetében korábban meghatározott átmeneti időszakot. A határozatot Olaf Scholz, a német kormány munkaügyi minisztere megerősítette. Tehát minden jel arra mutat, hogy a határozatot a német kormány hamarosan teljes egészében jóváhagyja.

Annak ténye, hogy az EU legnagyobb tagállama, Németország ilyen határozatot hoz, amikor ezzel egyidejűleg a Lisszaboni Szerződés gyors hatálybalépésére hív fel – amely közös rendelkezéseiben megállapítja, hogy az „Unió küzd a […] megkülönböztetés ellen” –, egyértelműen állampolgárság alapján történő, munkaerő-piaci megkülönböztetésnek minősül.

Milyen lépéseket tesz a Bizottság a német kormánnyal szemben annak érdekében, hogy az az első lehetséges alkalommal megnyissa munkaerőpiacát az új tagállamok állampolgárai előtt?

Fel szeretnénk hívni a tisztelt képviselő figyelmét arra a tényre, hogy a csatlakozási szerződések értelmében a tagállamoknak joguk van ahhoz, hogy ne biztosítsanak szabad hozzáférést munkaerőpiacaikhoz azon munkavállalók számára, akik a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott tagállamokból érkeznek, és ez az uniós jog értelmében nem minősül megkülönböztetésnek.

A 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott tagállamok csatlakozási szerződéseiben megállapított átmeneti szabályok lehetővé teszik a többi tagállam számára, hogy ideiglenesen korlátozzák a más uniós tagállamokba történő költözésre vonatkozó alapvető szabadságot, azáltal, hogy a nemrég csatlakozott tagállamok munkavállalói számára a munkaerőpiacra való belépést a nemzeti joguktól teszik függővé. Az a tény, hogy ezek a munkavállalók nem részesülnek más uniós munkavállalókkal azonos elbánásban, a közösségi jog értelmében nem jelent állampolgárság alapján történő megkülönböztetést: az EK-Szerződés tiltja az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést, de a Szerződés különleges rendelkezéseinek sérelme nélkül, mint például a csatlakozási szerződésekben foglalt átmeneti szabályok.

Annak a tagállamnak, amely korlátozza munkaerőpiacát, mindenesetre teljesítenie kell a csatlakozási szerződések átmeneti szabályaiban foglalt feltételeket. A teljes hétéves átmeneti időszakot három szakaszra osztották (2+3+2 év), és az egyes szakaszokra különböző feltételek vonatkoznak: az első és a második szakaszban az egyes tagállamok eldönthetik, hogy megnyitják-e munkaerőpiacukat az adott országok munkavállalói előtt.

Elvben azonban e két szakasz végén, azaz öt évvel a csatlakozás után megszűnnek a munkaerőpiacra való belépésre vonatkozó korlátozások (a 2004-ben csatlakozott országok munkavállalói tekintetében 2009. április 30-án). Ezen időpontot követően csak akkor tarthatnak fenn korlátozásokat további két évig, ha a munkaerőpiacon súlyos zavar észlelhető vagy annak veszélye áll fenn; a Bizottságot erről a csatlakozást követő ötödik év vége előtt értesíteni kell.

Tehát 2009. április 30-ától a tagállamok nem dönthetnek saját belátásuk szerint arról, hogy 2011-ig fenntartják a munkaerőpiacukra való belépésre vonatkozó korlátozásokat, és a Bizottság – a Szerződések őreként – biztosítja a csatlakozási szerződésekben foglalt feltételek betartását. Ezenkívül, mivel az átmeneti szabályok egy alapvető szabadságtól való eltérést testesítenek meg, és mivel az alapvető szabadságoktól való eltérés feltételeit szigorúan kell értelmezni, a Bizottság elvárja a tagállamoktól, hogy megdönthetetlen bizonyítékokkal támasszák alá a munkaerőpiacon meglévő súlyos zavart vagy annak kockázatát.