Elnök. – A következő napirendi pont hat állásfoglalásra irányuló indítvány vitája Szudán és a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyében⁽¹⁾.

  Jean Lambert, szerző. − Elnök asszony, ismét visszatérünk Szudán ügyére és arra, hogy mit kellene tenni az ottani kormányazokért a szenvedésekért történő felelősségre vonása érdekében, amit az ország lakóinak okoz, és amilyen következményekkel ez jár a szomszédos államok számára.

A mai állásfoglalás elsősorban a nemzetközi Büntetőbírósággal foglalkozik, továbbá azzal a ténnyel, hogy immár több mint egy évvel ezelőtt ez a bíróság két elfogatási parancsot adott ki, Ahmad Haroun ellen, aki abban az időben a belügyminiszteri posztot töltötte be – biztos vagyok benne, hogy ez sokunkat megdöbbent –, valamint a Janjaweed milícia egyik vezetője, Ali Muhammad Ali Abd-Al-Rahman ellen.

A szudáni kormány semmilyen együttműködést nem tanúsított ezeknek a személyeknek az átadásában a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, pedig a kormány tisztában van azzal, hogy az ENSZ-tagság kötelezettségeket is jelent. Úgy látjuk, hogy a jelenlegi helyzetben bárki büntetlenül elkövetheti akár a legaljasabb bűntényeket is, a felelősségre vonás legkisebb kockázata nélkül.

Véleményünk szerint minden kormánynak határozottan állást kell foglalnia ebben a kérdésben. Az állásfoglalás szerint júniusban fel kell szólítanunk az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát, hogy fogadjon el büntetőintézkedéseket szudáni tisztségviselők egy meghatározott csoportja ellen, amely az együttműködés megtagadásáért felelős, és ezzel együtt konkrét pénzügyi szankciókat is foganatosítson – úgy látszik, hogy ha az emberek segélykiáltása nem ér el hatást, talán a pénz hiánya majd fog.

Az én csoportom ajánlja ezt az állásfoglalást a Háznak. Reméljük, hogy határozott lépések fognak történni, és ezeket az embereket sikerül bíróság elé állítani.

  Erik Meijer, szerző. − (NL) Elnök asszony, egy évvel ezelőtt sürgősségi eljárásban tárgyaltuk Szudán kérdését. Azóta a helyzet csak romlott. Az iszlám észak és a nem iszlám dél közti, hosszas belviszályt követően megkötött megállapodásra nyomás nehezedik. Az ideiglenes kormány átmeneti együttműködése, valamint a déli területek 2011-es függetlenségéről szóló népszavazás előkészítése szintén nyomás alatt áll, mivel a kérdéses területek határvonalait nem sikerült véglegesen kijelölni. Az ország olajban gazdag középső területeinek tisztázatlan fennhatósága újabb erőszakhullám kialakulását okozza.

A békemegállapodás nem érvényes Dárfúr nyugati részére, mivel ott az arab nomádok és katonák a fekete lakosság nagy részét kiszorították a szomszédos Csád területére. Ez a konfliktus nem az iszlám és a kereszténység követői között, hanem a nomádok és a letelepedett földművelők között zajlik, egy természeti kincsekben szegény, terméketlen terület fennhatóságáért. Mivel a népesség nő és ezzel egy időben a területek elsivatagosodása is fokozódik, az emberek kevésbé képesek hagyományos módokon biztosítani a megélhetésüket, és ezért egymás ellen fordulnak. A kormány is felelős az eredetileg nem arab népesség elűzéséért. Jelenleg Dárfúrtól egészen a fővárosig, Kartúmig harcok folynak.

Már abban az időben is, amikor a mai Szudánt még Angol-Egyiptomi Szudánnak hívták, vitatott kérdés volt, hogy egyetlen független államot alkosson-e ez az óriási terület, amelyet egymástól jelentősen eltérő népcsoportok laknak. Egy egységes állam az északi, keleti és középső területeken lakó arab népesség állama lenne. Nehezen képzelhető el, hogy ebben az államban a nyugati részt lakó fekete iszlám népesség, illetve a déli részen élő fekete keresztény és animista népesség egyenlő helyzetbe kerüljön. Abban az időben a tengerparttól távoli, fejletlen régiók kevés nemzetközi figyelmet kaptak, és így végül aztán ügyet sem vetett rájuk senki – a gyarmatosítók jellegzetes rövidlátása, aminek a valódi következményeivel csak most szembesülünk.

Az állam számos bűntényért felelős, ugyanakkor jelenleg nem más, mint eszköz a háborús felek kezében. Ezért nehéz az együttműködést büntetőintézkedésekkel kikényszeríteni. Nyilvánvaló, hogy az állásfoglalás ezt a lehetőséget is nyitva akarja hagyni, de a jelenlegi helyzetben derűlátásra sajnos kevés okunk van.

  Filip Kaczmarek, szerző. − (PL) Megdöbbentő, hogy a szudáni kormány Haroun urat (a korábbi belügyminisztert, a 2003-2004-es dárfúri események felelősét) nevezte ki emberi jogi miniszternek. Csak rossz vicc lehet, hogy az az ember kapja meg a felelősséget Dárfúr lakosságának életéért és biztonságáért, aki korábban üldözte őket, sőt, hogy ennek az embernek a kezében legyenek az UNAMID nemzetközi békemisszió legnagyobb humanitárius programjának döntései. Ne feledjük, hogy a misszió célja megvédeni a polgári lakosságot a bűnözéstől, vagyis az olyan cselekményektől, amilyenekben Haroun úr maga is részt vett.

A nemzetközi közösség, az Európai Unió, az Afrikai Unió, az ENSZ, az Arab Liga, az összes ilyen szervezet maximális nyomást kell, hogy gyakoroljon a szudáni kormányra annak érdekében, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság végre felelősségre vonhassa ezeket az embereket.

  Leopold Józef Rutowicz, szerző. − (PL) Elnök asszony, Szudán óriási ország, 2,5 millió négyzetkilométernyi területen fekszik, és mintegy 42 milliós népessége a közelmúltban két polgárháborút is átélt, amelyben lakosok milliók haltak meg, de még többen váltak nyomorékká, földönfutóvá vagy kerültek megalázó helyzetbe. A testvérgyilkos konfliktus egyik alapja az etnikai sokféleség – a népesség 52%-a afrikai, 39%-a arab – vagy vallási szempontból is nézve, 70%-a szunnita, 30%-a animista.

Az említett háborúk során a népesség minden létező atrocitást kénytelen volt elszenvedni azoktól, akik a hatalom és a fegyverek feletti irányítást megszerezték, köztük gyilkosságot, kínzást, nemi erőszakot, fosztogatást és kilakoltatást, amely bűntények mindegyikét üldözi és bünteti a Nemzetközi Büntetőbíróság. Sajnos az NBB kezében nincs eszköz a bűnösök bíróság elé állításának végrehajtására. Az állásfoglalás kifejti Európa véleményét a jelenlegi helyzettel kapcsolatosan, amit én támogatok. Úgy gondolom azonban, hogy az adott körülmények között érdemes lenne fontolóra venni egy radikálisabb megközelítés alkalmazásának lehetőségét, például az ENSZ különleges erőinek bevetését a vádlottak bíróság elé állítására, a bűnösök életfogytig tartó bebörtönzését és deportálását, visszatérés lehetősége kizárva, egy beszédes nevű távoli szigetre, mondjuk a Gonosztevők Szigetére. Szerintem ezt kellene tenni.

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök asszony, az ENSZ becslései szerint a szudáni konfliktus eddig körülbelül 300 000 halálos áldozatot követelt, és mintegy 2,5 millió embert kényszerített menekült státuszba.

A híradások hallatlanul barbár cselekményekről szólnak a régióban, és ez az állapot már néhány éve fennáll. Az ártatlan polgári lakosság szenvedése kritikus. Azoknak, akik ezeknek az emberiség elleni illetve háborús bűntetteknek állítólagos értelmi szerzői vagy elkövetői, törvény elé kell állniuk, és amennyiben bűnösnek bizonyulnak, megfelelő büntetésben kell részesülniük.

Nem csak azért, mert ez így igazságos, hanem azért is, hogy megakadályozzuk őket korábbi tetteik megismétlésében, és megfelelő példát állítsunk más, potenciális elkövetők elé a hasonló bűntettek megelőzése érdekében.

A Nemzetközi Büntetőbíróság azért jött létre, hogy a háborús bűnök és emberiség elleni bűntettek elkövetői ne úszhassák meg büntetés nélkül. Szudán aláírta a Nemzetközi Büntetőbíróság alapításáról szóló Római Egyezményt, de mindezidáig nem ratifikálta.

Ez a tény azonban nem mentség a bírósággal az ENSZ Biztonsági Tanács 1593. határozata szerinti együttműködés megtagadására. A Nemzetközi Büntetőbíróság két elfogatási parancsot adott ki, Ahmad Haroun ellen, aki abban az időben a belügyminiszteri posztot töltötte be, valamint a milícia egyik vezetője, Ali Muhammad Ali Abd-Al-Rahman ellen. Az elfogatási parancsban 51 rendbeli háborús és emberiség elleni bűntett gyanúja szerepel. Immár több mint egy éve, a szudáni hatóságok megtagadják a nevezett személyek kiadását és ezzel akadályozzák a nemzetközi bíróság munkáját.

Ez teljességgel elfogadhatatlan. Ez a magatartás a szudáni kormányt a feltételezett bűnösök tettestársává teszi. Felszólítjuk Szudánt, hogy vegye ismét fontolóra – mégpedig gyorsan – helyzete súlyosságát, mivel azért került ebbe a helyzetbe, mert feltételezett tömeggyilkosokat rejteget a nemzetközi igazságszolgáltatás elől. Reméljük, hogy hamarosan észhez térnek és haladéktalanul teljesítik a nemzetközi bíróság kérését.

  Tadeusz Zwiefka, a PPE-DE csoport részéről. – (PL) Botrányos, hogy az ENSZ egyik tagországa figyelmen kívül hagyja a Biztonsági Tanács hozzá intézett felkérését a Nemzetközi Büntetőbíróság munkájának segítésére. Mit tehet a nemzetközi közösség, ha Szudán külügyminisztere nem adja meg a kívánt segítséget, sőt, kijelenti, hogy a Bíróságnak nincs joga Szudán polgárai felett ítélkezni, továbbá hogy a szudáni kormány nem járul hozzá, hogy szudáni állampolgárok külföldön bíróság elé álljanak?

Meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk, mivel bizonyos mértékig Szudán nem függ sem az Európai Uunió, sem az Egyesült Államok, sem más nyugati demokráciák segítségétől, fejlesztései sokkal inkább a Kínától érkező támogatásokon alapulnak. Attól a Kínától, amely – sajnos – nem foglalkozik emberi jogi kérdésekkel még saját határain belül sem. Részünkről az egyetlen lehetséges reakció, ha megkérjük, hogy a szudáni vezetők számláit fagyasszák be.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE csoport részéről. – (PL) 2003 óta a szudáni konfliktus 300 000 áldozatot követelt. Két és félmillió ember kényszerült otthona elhagyására, hogy elkerülje az erőszakot. Bár az ország egy része stabil, állandó összecsapások vannak a kormány és a lázadók között, ami megnehezíti az ENSZ békefenntartók munkáját és a humanitárius segítségnyújtást. A szudáni konfliktus megoldásában tartós eredményt csak az ENSZ szerepvállalásának és az ENSZ katonai jelenlétének növelésével lehet elérni. Az, hogy gyerekeket soroznak be a hadseregbe, illetve alkalmaznak erőszakos cselekmények elkövetésénél – különösen nők ellen –, a nemzetközi előírások és az emberi jogok egyértelmű megsértése.

Különösen aggasztó, hogy a kormány nem hajlandó együttműködni a Nemzetközi Büntetőbírósággal, valamint hogy a háborús bűnösöket továbbra is hatalmi pozícióban tartja, sőt, ezek az emberek most már többek között a humanitárius segélyek szétosztásáért és a békefenntartókkal való kapcsolattartásért is felelősek, és ez sajnos nem csak egy rossz vicc, bár annak hangzik. Fel kell szólítani Szudánt, hogy haladéktalanul kezdje meg az együttműködést a Bírósággal a háborús bűntettek ügyében, mivel ez elengedhetetlen követelmény a demokrácia és a jogállamiság biztosításához vezető úton. Minden olyan kísérlet, amely a békemegállapodás megsértésére irányul, illetve minden más országoktól érkező katonai segítségnyújtás, akármelyik fél részéről történjen is, elítélendő.

  Ewa Tomaszewska, az UEN csoport részéről. – (PL) Elnök asszony, 2003 óta Szudán egy csatatér, a konfliktus hátterében vallási és etnikai okok állnak. A dárfúri konfliktus eredményeképpen két és félmillió ember vándorolt el. A konfliktusok polgári áldozatait meggyilkolták, összeverték vagy megerőszakolták. Nagyon sokan éheznek és még az alapvető higiéniát is nélkülözni kényszerülnek. Az elárvult, elveszett gyermekek oktatása nem biztosított, jövőjük kilátástalan. A humanitárius missziók munkáját korlátozzák. A szudáni konfliktusban gyakorlatilag megsemmisült a civilizáció Dárfúrban és Csádban.

A szudáni kormány megtagadja az együttműködést a Nemzetközi Büntetőbírósággal, nevetség tárgyává teszi a bíróságot, amely elfogatási parancsot adott ki a bűnösök ellen, és nem képes – vagy csak nem hajlandó – a helyzeten változtatni. Az Omdurman-t ért támadásban május 10-én és 11-én újabb 200 ember vesztette életét.

Felszólítjuk a szudáni hatóságokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg az együttműködést a Nemzetközi Büntetőbírósággal. Számítunk rá, hogy az Európai Tanács határozott lépéseket tesz annak érdekében, hogy azok, akik a dárfúri konfliktus finanszírozásában részt vettek, ne férhessenek hozzá az Európai Unió bankjainál nyilvántartott eszközeikhez.

  Jana Hybášková (PPE-DE). – (CS) Tagja voltam az Európai Parlament helyszíni vizsgálati missziójának Dárfúrban és Csádban 2004-ben, és felelős utazó politikus vagyok. Ott voltam, amikor egy 12 éves anya, aki nemi erőszak áldozata volt, azt felelte a kérdésre, hogy mi a gyermek neve, hogy „nem tudom, nincs neve”. Ezért felszólítjuk Szudánt, hogy ratifikálja a Római Egyezményt, az 1593. határozattal összhangban haladéktalanul kezdje meg az együttműködést, és azonnal gondoskodjon Ali Kushayb és Ahmad Harun kiadatásáról. Legelőször is azonban arra kérjük az európaiakat, hogy az Arab Államok Ligájával folytatott valamennyi tárgyalásuk során, és különösen Kínával szemben követeljék szigorú intézkedések meghozatalát Szudánnal szemben. Ők azok a partnerek, kik segíteni tudnak. Kérjük a Tanácsot és a Bizottságot, hogy értesítsen bennünket a tárgyalások előrehaladásáról.

  Marianne Mikko (PSE). – (ET) Kedves kollégák, Szudán az az ország, amely gyakorolja a különbözőséghez való jogát. Egy olyan ország, ahol a kegyetlenség, megfélemlítés és nemi erőszak széles körben elfogadott, mindennapos, nem büntetendő esemény. Egy olyan ország, amely nem az emberi jogok értékeire épül. A helyzet kritikus: a dárfúri konfliktus kezdete óta eltelt öt év alatt több mint 200 000 ember vesztette életét. Az emberiség elleni és háborús bűntettek elkövetői szabadok; néhányan közülük magas tisztségeket töltenek be Szudánban.

A szudáni igazságszolgáltatás nem képes, illetve nem hajlandó a dárfúri helyzetet rendezni. Reformok kellenek; a rendszert a nemzetközileg elfogadott emberi jogi normákra kell alapozni. Véget kell vetni a büntetlen garázdálkodásnak. Égető szükség van rá, hogy a szudáni kormány együttműködjön a Nemzetközi Büntetőbírósággal. Ratifikálnia kell a Nemzetközi Büntetőbíróság felállításáról szóló Római Egyezményt, és törvény elé kell állítania a háborús bűnösöket. Nem elég, ha a helyzet most változik, most rögtön kell változnia.

  Marcin Libicki (UEN). – (PL) A mai napon, mint már sok más alkalommal is, amikor a világ különböző tájain elkövetett gyilkosságokról, vagy az emberi jogok megsértéséről vitatkozunk, folyton arról beszélünk, hogy ki a felelős ott, a helyszínen. Én azonban úgy gondolom, hogy a helyzet ennél mélyebbre nyúló elemzést érdemel, mivel az ilyen konfliktusok hátterében mindig érdekek állnak, például a fegyverek és az olaj kereskedelme. A fegyverek és az olaj kereskedelmét nem csak a helyi emberek, maguktól szervezik, akikre különben gyakran úgy tekintünk, mint magunknál rosszabb emberekre, hanem olyanok is részt vesznek benne, akik tagjai a fejlettebb felelősségérzettel rendelkező országok csoportjának, és ezért ennél fejlettebb felelősségérzettel kellene rendelkezniük mások iránt. Ha ezeknek a bizonyos embereknek nem állna érdekében, nem hiszem, hogy azok a bűncselekmények, amelyekről csütörtök délutánonként szoktunk beszélgetni, jelen esetben például a szudániak, egyáltalán megtörténnének.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, csütörtök délutánonként azért beszélgetünk Szudánról, mert az emberi jogok folyamatosan sérülnek: a gyilkosságok, nemi erőszak, emberrablás, gyerekrablás, fosztogatás mindennapos. A közbiztonság hiánya folyamatosan problémát jelent a szudáni férfiak, nők és gyerekek számára, de a humanitárius területen dolgozók számára is.

A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának semmibe vétele oda vezetett, hogy a bűnözők szabadon járnak-kelnek, különösen az olyan magas rangú emberek, mint a korábbi belügyminiszter vagy a Janjaweed egykori katonai vezetője. Sürgetnünk kell Szudánt, minden rendelkezésre álló eszközzel, hogy ratifikálja Római Egyezményt.

Ismét felhívom az EU-t és a nemzetközi közösség többi tagját, hogy tegyen eleget morális és társadalmi kötelezettségének, mégpedig oly módon, hogy határozott lépéseket tesz – beleértve a Kínával való konfrontációt is arról, amilyen szerepet Kína játszik Szudánban, illetve a fegyverkereskedelem kérdését is, ami a helyzet fennmaradását lehetővé teszi – a szudáni nép,k illetve a szomszédos Csádban élő menekültek védelme, valamint a konfliktus felszámolása érdekében.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, 2004-ben az Európai Unió felkérte az Egyesült Nemzeteket, hogy állítson fel vizsgálóbizottságot a dárfúri atrocitások és háborús bűntettek kivizsgálására. Ennek a bizottságnak a javaslatai alapján az Európai Unió felkérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy Dárfúr ügyét terjessze a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, amit a Tanács meg is tett, 2005-ben, az 1593. határozat elfogadásával.

Az elmúlt néhány hónap során az Európai Unió több alkalommal felszólította a szudáni kormányt, hogy feltételek nélkül működjön együtt a Bírósággal.

2008. március 31-én, annak az évfordulóján, hogy a Biztonsági Tanács a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult Dárfúr ügyében, az EU elnöksége nyilatkozatot fogadott el az Európai Unió részéről, amelyben felháborodásának ad hangot afelett, hogy a szudáni kormány megtagadja az együttműködést a Bírósággal. Az Európai Unió azt is kifejezte, hogy támogatja egy új intézkedés elfogadását a szudáni kormány és a Bíróság közötti együttműködés meghiúsulásának felelősei ellen, amennyiben a szudáni kormány továbbra sem tesz eleget az ENSZ határozatának.

2008. május 6-án részt vettem a segélyezők és a szudáni kormány – a Szudán Konzorcium – találkozóján Oslóban. A találkozó során felszólalásomban emlékeztettem a szudáni feleket, hogy a Szudánnak juttatott fejlesztési segély célja az ország demokratikus átalakulásának támogatása, az átfogó békemegállapodásnak megfelelően. Hangsúlyoztam, hogy a megállapodásban megfogalmazott alapelvek Dárfúrra is vonatkoznak, hogy a közbiztonság helyreállítása nem tűr halasztást, hogy az ENSZ misszió rendelkezésre áll, illetve hogy a humanitárius segély hozzáférhetőségét biztosítani kell. A békemegállapodás teljes körű végrehajtásának azonnal szükségességét jelzi az az újabb erőszakhullám is, amely az Abyei régióban tört ki, ahol a helyzet komplex mivolta különösen próbára teszi a szudáni átfogó békemegállapodást. A napokban adtam ki sajtóközleményt, amelyben mindkét felet felszólítom a békemegállapodás rendelkezéseinek maradéktalan betartására, beleértve az azonnal tűzszünetet, illetve a katonai erők kivonását Abyei városából.

A szudáni kormány minden bizonnyal tisztában van vele, hogy a nemzetközi közösség egésze a továbbiakban is hű marad a békemegállapodásban megfogalmazott célkitűzésekhez, amelyek egy békés, stabil és demokratikus Szudán képét vetítik előre, amelyben a jogállamiság és az emberi jogok nem szenvednek csorbát. Az üzenet nem csak a szudáni kormánynak szól – érteniük kell belőle a különböző fegyveres szakadár mozgalmaknak is, amelyek politikai céljai – bármelyek legyenek is – nem indokolhatják köztörvényes bűncselekmények elkövetését. A Bíróság számos elfogatási parancsot adott ki, többek között Ali Kushayb, a Janjaweed milícia vezetője ellen.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának június 5-én megrendezésre kerülő ülésére hivatalos a Nemzetközi Bíróság ügyésze, Luis Moreno-Ocampo, ezért jó alkalom kínálkozik a nemzetközi közösség számára, hogy egységfrontba tömörülve képviseljük az álláspontunkat, illetve határozottan jelezzük támogatásunkat a Bíróság felé. A Külkapcsolatok Tanácsa június végére tervezett ülésén valószínűleg szintén tárgyalni fogja a kérdést.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a vitákat követően kerül sor.

Írásbeli nyilatkozat (142. cikk)

  Glyn Ford (PSE), írásban. – Csatlakozni szeretnék azokhoz, akik elítélik Szudánt a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés, illetve Ahmand Harun és Ali Kushayb kiadásának többszöri megtagadásáért.

A szudáni konfliktus eddig 300 000 áldozattal járt és két és fél millió embert kényszerített lakóhelyének elhagyására. Ennek ellenére továbbra is segélyeket küldünk az Ahmad Harun által vezetett Humanitárius Minisztériumon keresztül. Arra kérem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék be a segélyezést ezen a minisztériumon keresztül, továbbá gyakoroljanak nyomást a szudáni kormányra, hogy a minisztert haladéktalanul távolítsák el a beosztásából, tartóztassák le és adják át a Bíróságnak.

Nem alaptalan Kínát vádolni, hogy nem reagál a dárfúri eseményekre, de ebben az esetben az EU is éppen olyan akaratgyengének mutatkozik, mint a többiek.