Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2006/2223(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0076/2008

Viták :

PV 21/04/2008 - 20
CRE 21/04/2008 - 20

Szavazatok :

PV 22/04/2008 - 5.5
CRE 22/04/2008 - 5.5
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
PV 18/06/2008 - 6.8
CRE 18/06/2008 - 6.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0129
P6_TA(2008)0301

Viták
2008. június 18., szerda - Strasbourg HL kiadás

7. A szavazáshoz fűzött indokolások
PV
  

Szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

–Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke új hatáskörökkel történő felruházásának jóváhagyása (B6-0306/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Gacek (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, én támogattam Barrot biztos jelöltségét a mai szavazáson. A biztos vállalta, hogy határozott álláspontot tesz magáévá az Egyesült Államokkal az összes európai uniós ország polgárainak vízummentes utazásával kapcsolatban folytatott tárgyalások során. Ezenkívül a biztosnak a menedékjogért folyamodók problémáival a szolidaritás jegyében történő megbirkózásra vonatkozó javaslata, és különösen az olyan országoknak – mint például Lengyelország – nyújtandó támogatásra vonatkozóan javaslata, amelyek a schengeni terület külső határainak a biztonságáért felelnek, meggyőzött engem, hogy Barrot biztos jól érti a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságának hatáskörébe tartozó problémákat.

 
  
  

– Jelentés: Manfred Weber (A6-0339/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök úr, először is szeretnék elnézést kérni, amiért e kulcsfontosságú szavazásról hiányoztam. Mivel a Párizsból Strasbourgba tartó vonat egy és egy negyed órát késett, több kollégámmal együtt nem tudtunk szavazni erről az irányelvről és állásfoglalásról. Képviselőcsoportomhoz hasonlóan én is teljes egészében az állásfoglalás és az irányelv ellen szavaztam volna.

Itt és most szeretnék a legmélyebb felháborodásomnak kifejezést adni. E Parlament és tágabban az Európai Unió méltósága nem áll összhangban azokkal a befogadó állomásokkal, ahol bevándorló vagy bevándorló hátterű polgártársaink tízeit, százait vagy akár ezreit tartjuk. Az Európai Unió részéről minden az önvédelemről szól, amit én és képviselőcsoportom elfogadhatatlannak tartunk.

Természetesen szükség van intézkedésekre a migrációs folyamatok ellenőrzés alatt tartására, de azok a defenzív intézkedések, amelyekről most szavaztak, nem adnak megfelelő választ a gazdasági migrációra vagy az éghajlat okozta migrációra, ami nemsokára bekövetkezik. Ha az Európai Unió, az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács megadnák azt a fejlesztési segélyt, amelyre olyan alapvető szükség van, akkor jogosan reagálhatna ilyen módon, de nem tartunk ott. Ahol tartunk, valójában azt jelenti, hogy 0,42% helyett a költségvetés 0,38%-át adjuk, miközben 0,7%-ot terveztünk.

Hadd mondjam ezt egészen komolyan: szégyenkezem a Parlament miatt, és szégyenkezem az Európai Unió miatt, amit építeni kívánunk, aminek olyan uniónak kell lennie, amely nyitott és vendégszerető, és amely képes körében üdvözölni a világ valamennyi polgárát.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, az Európai Parlament előadója, Weber úr és a belügyminiszterek között az úgynevezett visszatérési irányelvről elért kompromisszum rossz kompromisszum, amely megkérdőjelezi az Európai Unió hitelességét az emberi jogok területén. Képviselőcsoportom ezért határozottan elutasítja az irányelvet.

Társjogalkotóként a Parlamentnek törvényes és erkölcsi kötelessége azon munkálkodni, hogy elfogadható, de mindenek fölött az emberi méltósággal összeegyeztethető szabályokat érjen el. A Parlamentnek teljes körűen kellett volna gyakorolnia ezt a felelősségét, és harcolnia kellett volna az ilyen szabályokért. Ehelyett a Parlament többsége lehetővé tette a Tanács számára, hogy saját szabályait erőltesse rá egészen egyszerűen úgy, hogy az irányelvet már az első olvasatban elfogadtatták. Lehetséges, hogy az irányelv egyes tagállamok jogi helyzetén talán javít, mert a nemzeti jog nem határozza meg a fogva tartás időszakának felső határát, az általános összefüggés az, ami kulcsfontosságú.

Az irányelv legfeljebb 18 hónapos fogva tartást törvényesít olyan emberek esetében, akiknek az egyetlen „bűne”, hogy jobb életet keresnek maguknak és családjuknak Európában. Nézetünk szerint a tagállamok jelenlegi kitoloncolási gyakorlata nem igazolja és nem teszi bocsánatossá, hogy a szükséget szenvedőket bűnözőkként kezeljék most vagy a jövőben. Ahelyett, hogy áldását adta volna a jelenlegi gyakorlatra – amely sérti a „harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárai” emberi jogait – európai szinten is, a tagállamoknak tartós megoldást kellene keresniük a migráció problémájára.

A mi képviselőcsoportunk számára ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy létre kell hozni végre a közös törvényes bevándorlási politikát, amely óvja a migránsok emberi jogait, és lehetőségeket kínál azoknak a nagy szükséget szenvedőknek, akik Európába érkeznek, s akik ennek során az életüket is kockáztatják.

Az Európai Parlament elmulasztotta az alkalmat, hogy a felelősségének megfelelően cselekedjék, és szilárdan szembeszálljon a Tanáccsal. Sajnálatos módon figyelmen kívül hagyta számos emberi jogi szervezet és az egyházak sürgető felhívásait.

 
  
MPphoto
 
 

  Gál Kinga (PPE-DE). - (HU) A Weber-jelentéshez fűzném hozzá szavazási magyarázatomat én is. Parlamenti képviselőként fontosnak tartom a jelentés elfogadását, amely egy első lépés az uniós migrációs politika irányába. Ugyanakkor emberjogászként, kisebbségjogászként indokoltnak látom az igen szavazatomat. A Weber-jelentés egy nehéz kompromisszum eredménye, amelynek során a Parlament számos humanitárius emberjogi szempontot érvényesíteni tudott a szövegben. Ahol nincs szabályozás, ott előrelépést jelenthet. Ahol már szélesebb körű a szabályozás, ott nem vetheti vissza a jobb standardokat. Mint minden kompromisszumnak, megvannak a szövegnek a gyenge, támadható pontjai, így megértem az egyházi szervezetek, civilek fenntartásait, és egyetértek velük, hogy a szövegnek a virágnyelvét ne lehessen humanitárius, emberjogi szempontok mellőzésére használni. E szöveg nem lehet alapja újabb tragédiáknak, családok szétszakításának az amúgy is sokat szenvedett, és nálunk emberibb életet kereső migránsok életében. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, én megszavaztam a Weber-jelentést, de el kell mondanom önnek, hogy ezt bizonyos fenntartásokkal tettem. A baloldalon és a szélsőbalon állók nagy hangzavart keltettek az irányelv ellen. Úgy állították be, mintha az irányelv nyilvánvalóan megtagadná az illegális bevándorlók emberi jogait, miközben éppen ennek azt ellentéte az igaz. Először is, például az, hogy az európai irányelv szabályozza az illegális migránsok helyzetét, elfogadható politikai lehetőségként halad tovább. A tagállamok kötelesek lesznek ingyenes jogsegélyt nyújtani azoknak az illegális migránsoknak, akik ezt kérik.

Elfogadhatatlan, hogy emberek illegális helyzetükből adódóan szerezhessenek jogokat. Emellett az irányelv számos eleme egyáltalán nem tartalmaz kötelezettséget. Az irányelv néhány tagállamnak azonban lehetőséget kínál arra, hogy a kitoloncolásuk érdekében hosszabb ideig tartson fogva illegális migránsokat. Egy másik pozitív rendelkezés a kitoloncolást követő ötéves visszatérési tilalom, amely megakadályozza őket abban, hogy Európa többi részébe utazzanak. A bevándorlási probléma sokkal radikálisabb intézkedéseket igényel, mint amelyeket ez a jelentés támogat, ám a jó irányba tesz egy lépést.

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, nézzük meg az adatokat! Mintegy 100 éven belül a világ népessége mintegy hétszeresére, 1 milliárdról 7 milliárdra nő. Ez a népességrobbanás nem folytatódhat anélkül, hogy annak ne lennének következményei a gazdag európai földrészre, amelynek ráadásul hatalmas demográfiai deficittel kell megküzdenie. A mai bevándorlási problémák valóban nagyon komolyak, de ezek még mindig kezelhetők összehasonlítva azzal, ami az elkövetkező évtizedekben zúdul majd ránk. Ha ebből a perspektívából nézzük, az e feltételezett visszatérési irányelvben elrendelt intézkedések valójában hatástalanok, és minden bizonnyal elégtelenek. Sokkal többet kellene tennünk, mint ezek a félszívvel hozott intézkedések, amelyek az illegális beáramlás megakadályozására két lépést tesznek előre és egyet hátra. Mivel azonban egy aprócska jel az illegális bevándorlók visszajuttatására irányuló politika érdekében több mint a semmi, megszavaztam a Weber-jelentést, ám lelkesedés nélkül.

 
  
MPphoto
 
 

  Romano Maria La Russa (UEN). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azzal, hogy ma megszavaztuk a Weber-jelentést, lehetséges, hogy kulcsfontosságú lépést tettünk az illegális bevándorlás elleni intézkedések átfogó keretének megalkotása felé: olyan intézkedések felé, amelyek reagálnak nagyszámú európai polgár biztonság iránti igényeire, akik közül sokan harmadik országbeli polgárok által elkövetett bűncselekmények áldozatai.

Örömmel győződtem meg róla, és vettem tudomásul, hogy az Európai Parlament, mint az egyetemes szabadság és jogok szavatolója végre az illegális bevándorlás ellen küzdő tagállamok igényeinek megfelelő közös politika mellett állt ki. Egyértelművé tettük, hogy a cél nem csak azoknak a felderítése, akik illegálisan tartózkodnak itt, hanem az is, hogy egyértelmű, átlátható és gyors visszajuttatási eljárásokat vezessünk be. Ezért nem csak a jelenség üldözéséről van szó, ahogyan néhányan szeretnék, például visszatérés tilalmával...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). - (ES) Én néhány módosítást megszavaztam – négyet, hogy pontos legyek –, amely megkísérelt javítani ezen az irányelven. A végleges irányelvet is megszavaztam annak ellenére, hogy ezeket a módosításokat nem hagyták jóvá.

Úgy vélem, hogy ez az irányelv sok európai uniós országban lényegesen javít a szabálytalanul tartózkodó bevándorlók helyzetén. Ezt nem lehet eltagadni, csak össze kell hasonlítanunk a jelenleg az Unióban hatályos jogszabályokat.

Nyilvánvaló, nem ez lenne az az irányelv, amelyet néhányan megalkottunk volna, ha van lehetőségünk erre, ha valamennyien egyénileg készíthettük volna el azt. Egyensúlynak kell azonban lennie az együttdöntési eljárásban az Európai Parlament legitimitása és az összes nemzeti parlament és kormány legitimitása között.

Most a nemzeti parlamenteknek kell nagy felelősséget viselniük az irányelv alkalmazása során, mint ahogyan az Európai Bizottságnak és a Bíróságnak is figyelemmel kell kísérnie annak alkalmazását. Mostantól a jogok korlátozása a tagállamokban az európai jog hatálya alá tartozik, már nem nemzeti döntés kérdése.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Örömmel látom, hogy sok kollégám még mindig csodál, akiknek természetesen köszönetet szeretnék mondani azért, mert vártak, hogy meghallhassák, miért szavaztam meg a Weber-jelentést.

Elnök úr, úgy vélem, hogy valami olyasmivel szembesülünk, ami nem tér el nagyon a barbárok 2000 és még több évvel ezelőtti, a Római Birodalom elleni invázióitól. Akkor a Római Birodalmat fegyveres hadseregek támadták meg, és a rómaiak fegyverrel védték meg magukat, ám alulmaradtak, amint mindannyian tudjuk, tragikus körülmények között.

Most, hogy Európa a világ összes országának lakosai számára célállomás – és igazuk is van természetesen, mert éhesek, éppen úgy, mint ahogyan a barbárok is éhesek voltak, és Róma szökőkútjainál kívánták táplálni magukat –, Európának joga van magát megvédeni és kimondani, hogy azokat, akik meg akarják szállni területeinket, vissza kell kísérni a határra.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Claude Martinez (NI).(FR) Elnök úr, 10 millió illegális bevándorló van Európában, és egyenként 300 utast befogadó Boeinggel számolva több mint 30 000 Boeinget kellene megtöltenünk ahhoz, hogy az irányelv visszatérési folyamatra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelhessünk. Ez azt jelenti, hogy három éven át Európa 27 fővárosának mindegyikéből több mint 1000 Boeingnek kellene felszállnia.

A számokat tekintve ez nyilvánvalóan őrült és szürreális javaslat. Van azonban, ami még ennél is őrültebb. Mivel a bevándorlás valójában semmi más, mint a gazdasági globalizáció társadalmi vetülete, ahol a világkapitalizmus egymás ellen versenyezteti a munkavállalókat, nem teszünk mást, mint létrehozunk egy irányelvet, amelynek egy probléma visszatükröződésével kellene megbirkóznia. Nem tudom, hogy itt a képmutatás esetéről vagy valakinek a tréfáról szóló elképzeléséről van-e szó, de ez mindenesetre kétségkívül rövidlátás. A bolygó vándorai azért kerekednek fel, mert enni és inni akarnak, gondoskodni akarnak a szükségleteikről és a saját oktatásukról. Az élelmiszer és annak hiánya, a víz és annak elosztása, a világjárványok és az a mód, ahogyan terjednek, mind része annak, ami a világ nemzetei számára közös. Minél hamarabb egyesítjük erőinket, hogy politikailag kezeljük közös problémáinkat, annál hamarabb leszünk képesek...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, az emigránsok támogatói félrevezető kampányt indítottak az illegális bevándorlók visszatéréséről szóló irányelv ellen, amit „a szégyen irányelvének” hívnak. Ez nem több, mint egy jól megszervezett politikai színjáték a bal- és a jobboldal között. A baloldal azért protestál, hogy további jogokat szerezzen a bevándorlók számára, és amikor megkapja azokat, akkor úgy tesz, mintha az egész folyamat szilárd és merev lenne.

A valóságban a módosított dokumentum sokkal inkább a visszaküldendő bevándorlók jogait védi és Európában való tartózkodásukat szolgálja, mint amennyire a repatriálásukat biztosítja. Az emberek befogadó központokban való elhelyezése rendkívül korlátozott, csak az utolsó lehetőségként alkalmazható intézkedés, és a 18 havi fogva tartási időszak az abszolút felső határ, amit csak nagyon kivételes esetekben lehet alkalmazni. Azok az országok, amelyekben a törvényben foglalt határ ennél rövidebb, megtarthatják azt. Az önkéntes visszatérésre adott határidő megkíméli az érintetteket attól, hogy kitiltsák őket az Európai Unió területéről, és a tagállamok felkérést kaptak, hogy ezt a leghalványabb kifogás esetén is tegyék törvényessé. Más szavakkal, Franciaország, amely a legmegengedőbb jogszabállyal rendelkezik egész Európában, nem kényszerül annak megváltoztatására, még kevésbé arra, hogy keményebb vonalat kövessen. Lehetséges, hogy Sarkozy úr szeretné, ha az emberek éppen az ellenkezőjét gondolnák, amit a baloldal pózolása is segít. Csak azért, mert ennek a dokumentumnak van néhány pozitív vonatkozása is ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr, gyönyörű szimbolikát láttunk ma reggel. A felszólalók egymás után álltak fel, és mondták el, hogy tiszteletben tartják az ír népet. Majd közvetlenül e szavazás során elfogadtattuk ezt a jelentést, amely az első lépés a közös bevándorlási és menedékjogi politika létrehozása felé, ami a Lisszaboni Szerződés terjedelmes része lett volna.

Ha komolyan vennénk, hogy az ír nép szavazatát tiszteletben tartják, ahelyett, hogy az azon szövegben foglalt rendelkezések lopakodó végrehajtását folytatnánk, megkezdenénk azoknak a részeknek a visszavonását, amelyeket az „igen” szavazat reményében vezettünk be, ideértve az európai külügyi szolgálatot és az Alapjogi Chartát is.

Wallström asszony ma reggel azt mondta, fontos kideríteni, hogy az emberek miért szavaztak nemmel. Mi ellen szavaztak – kérdezte. Hadd segítsek neki: azt gondolom, a Lisszaboni Szerződés ellen szavaztak. Ezt a szavazólap árulta el, amely megkérdezte tőlük, hogy jóváhagyják-e a Lisszaboni Szerződést.

Cohn-Bendit úr azt mondta, nagyon helytelen lenne, ha egymillió ember döntene félmilliárd európai sorsáról. Nos, ezzel boldogan egyetértek. Adják meg a félmilliárdnak is a népszavazás lehetőségét. Pactio Olisipiensis censenda est!

(Taps)

 
  
  

– Jelentés: Eluned Morgan (A6-0191/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, elutasítottam ezt a jelentést, mert három fontos ponton is célt téveszt. Először is, nem lehetett biztosítani a 170. és a 171. módosítás elfogadását, amelyek különösen fontosak a regionális hálózatok szempontjából, és a méret alapján hoztak volna létre mentességeket.

Másodszor, a harmadik utat sem fogadták el. Az energiaágazatban fontos a tervezhetőség, de sajnálatos módon a Bizottság kerekedett felül a jogi szétválasztásával és a teljes szétválasztással. Nézetem szerint nem valószínű, hogy ez a jó irányba vinne bennünket.

Harmadszor, nem sikerült létrehoznunk az atomenergia-ipar balesetek esetére vonatkozó felelősségét. Mindezen okok miatt az Osztrák Néppárt (ÖVP) ellenezte a jelentést, és nem tudta megszavazni a csomagot.

 
  
MPphoto
 
 

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE). - (CS) Én megszavaztak képviselőtársam, Morgan asszony jelentését, mert egyetértek azzal, hogy szükség van a biztonságos gáz- és villamosenergia-ellátás, a fenntartható alacsony szénkibocsátású energiapiac és a globális versenyképesség biztosítása érdekében. Tegnap a plenáris ülésen vitatott egyik téma az volt, hogy ezt a célt miként lehet elérni. Nincs egyértelmű bizonyíték, amely azt támasztaná alá, hogy a teljes körű tulajdonosi szétválasztás automatikusan növekvő beruházásokhoz és jobb hálózati teljesítményhez vezetne. E tekintetben még látok némi mozgásteret olyan megoldás megtalálásában, amely előnyös mind a fogyasztók, mind azon más felek számára, amelyek a piacra kívánnak lépni. A pán-európai villamosenergia-piac létrehozásához intenzívebb regionális együttműködésre van szükségünk a határkeresztező átvitel, valamint a beruházási és üzemeltetési tevékenységek koordinálása területén. Következésképpen támogatom a regionális együttműködés koordinálását szolgáló mechanizmusok megerősítésének elvét.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a közös piac erőteljesebb versenyt, következésképpen magasabb színvonalat jelent. A piaci résztvevők ezért a megfelelő beruházások végrehajtására és elosztó hálózataik kapacitásának növelésére kényszerülnek. Ez biztonságosabb ellátást és az energiaellátásban kevesebb problémát eredményez. Az energia belső piacának létrehozása nagyon fontos, mivel megfigyelhetjük, hogy az energia iránti kereslet folyamatosan nő. Az energia belső piaca fontos lépést jelent a helyes irányba, de még nem elegendő Európa energiabiztonságának megteremtéséhez. A szolidaritás szellemében létre kell hoznunk a közös energiapolitikát. Alkalmas mechanizmusokat kell kidolgoznunk, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy energiaválság esetén támogathassák egymást. Még fontosabb azonban, hogy Európa végre egyhangúlag szólaljon meg a külső energiapolitika kérdésében. Az energiabiztonság csak összefüggő, hatékony és mindenekelőtt közös politikával érhető el.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, én megszavaztam a Morgan-jelentést. Úgy gondolom, annak van néhány nagyon fontos eleme. Nyilvánvalóan sokkal versengőbb energiaiparra van szükségünk Európában annak biztosításához, hogy egész Európában mindenki részesülhessen az erőteljesebb verseny, az alacsonyabb árak és a jobb minőségű szolgáltatások előnyeiből.

Én különösen üdvözöltem a decentralizált termelésről szóló bekezdést, különösen ahol azt mondja, „biztosítanunk kell, hogy a villamos energia visszajusson az emberekhez a helyi és a mikroszintű termelés támogatása révén”. Közülünk azok, akik a közvetlen demokráciát támogatják, a lokálpatriotizmus jegyében azt mondanák, „miért álljunk meg az energiánál?” Miért ne adjunk át minél több hatalmat területek egész során, és ne csak a nemzeti kormányoknak, hanem a helyi közösségeknek is – azoknak, amelyek a legközelebb állnak ahhoz a kérdéshez, amelyről a jogalkotás folyik. Itt ülök kollégáimmal, Daniel Hannan-nal és Chris Heaton-Harris-szel, akik a Direct Democracy Movement (Közvetlen Demokrácia Mozgalma) nagyszerű szervezetének tagjai. Ha önök őszintén hisznek a hatalmat az embereknek elvében, akkor ezt a hatalmat vissza kell nekik adnunk, és meg kell kérdeznünk tőlük, hogy mit akarnak. Ha valóban megkérdeznénk őket a Lisszaboni Szerződésről – amint ezt mi megtettük Írországban –, nemet mondanának.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, én is támogattam a Morgan-jelentést, mert meg vagyok győződve róla, hogy ebben az ágazatban teljesen szét kell választanunk a tulajdonjogot, és a tagállamok tapasztalatai azt jelzik, hogy a teljes körű tulajdonosi szétválasztás növekvő beruházásokhoz és jobb hálózati teljesítményhez vezet.

Én azonban a helyi villamosenergia-termelésről is beszélnék, mert úgy vélem, ez jó lépés előre mindaddig, amíg a helyi projekteket támogatják a helybeliek, és azok az adott terület számára hasznosak.

Az általam képviselt régióban, Daventry választókerületében számos nem kívánt szélfarmjavaslat született. Néhányat elvetettek, mások mennek előre, de egyik sem az adott területet fogja kiszolgálni. Ezek mindegyike egy, a brit kormány egy irányelve által létrehozott újfajta „támogatásgazdálkodásra” épül, amely kimondja, hogy a megújuló energiáknak csak ezt az adott útját választhatjuk, és semmi mást. Ez nagyon rövidlátó összpontosítás arra, amit tennünk kellene.

Ha az energiánk előállításához a helyi térségekbe kell mennünk, akkor bíznunk kell a helyi emberekben, hogy azokat a megoldásokat fogadják el, amelyekre szükségük van.

 
  
  

– Jelentés: Alejo Vidal-Quadras (A6-0228/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. (DE) Elnök úr, én megszavaztam ezt a jelentést. Azt hiszem, ésszerű az energiaágazat európai belső piaca, így szükségünk van az átvitelirendszer-üzemeltetők hálózatára is. Biztosítanunk kell azonban, hogy amikor a végrehajtásra kerül sor, valóban egyenlő esélyeket teremtsünk, ugyanakkor azonban lehetőséget kell biztosítanunk a regionális mentességekre. Lehetőséget kell adni arra, hogy kereszttámogatást nyújtsanak a különféle energiaipari ágazatok között, hogy Európa legtávolabbi régióiban, völgyeiben és szigetein is biztosítani tudjuk az energiaellátást. Feltételezhetjük, hogy ezeken a területeken az energiaellátás biztosítása sokkal drágább, és ezért a vállalatok számára pénzügyileg sokkal kevésbé vonzó, így megfelelő egyensúlyt kell elérnünk ezen a ponton.

Egy rövid megjegyzésem volna brit kollégáim számára: amennyire én tudom, Nagy-Britanniában eddig egyetlen népszavazást tartottak, nevezetesen a Közösséghez való csatlakozásról. Talán a nemzeti alkotmányukat kellene megváltoztatniuk, hogy az tegye lehetővé a közvetlen demokrácia ezen instrumentumának bevezetését. Ezt egyébként én is nagyon üdvözölném.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, elnézést kérek, hogy ilyen lassan álltam fel hozzászólásomhoz. Az előző felszólalónak tapsoltam, aki nagyon értékes következtetéssel fejezte be a felszólalását.

Megjegyzéseim a Chichester-jelentésre is vonatkoznak, így ezeket együtt tárgyalom ahelyett, hogy kétszer kérnék felszólalási időt. Bizonyos értelemben ez a jelentés rávilágíthat az eurokraták és az e Házban gyakran üldögélő emberek gondolkodásának egyik potenciális hibájára, nevezetesen arra, hogy bármi a probléma, a megoldásnak Európának kell lennie. Természetesen én is üdvözlöm az európai szabályozó ügynökségét, amikor a nemzeti szabályozók működnek együtt, de ne feledkezzünk el arról, hogy a helyi körülmények megértésére a legjobb helyzetben igen gyakran a nemzeti szabályozók vannak.

Ne hagyjuk, hogy ez a testület valamilyen európai szuperszabályozó legyen! Biztosítsuk, hogy a szabályozó a helyi finom árnyalatokat is érti, és valóban elszámoltatható a helyiek által. Ha nekünk a helyi embereknek kellene elszámolnunk, akkor lenne lehetőségük az alkotmány ellen szavazni.

 
  
  

– Jelentés: Szájer József (A6-0086/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, én már a sajtóközleményemre gondolok, és azt hiszem, hogy azzal kezdem majd, hogy „telt ház” előtt beszéltem, bár lehet, hogy inkább csak azt kellene mondanom, hogy „telt tolmácsfülkékhez” szóltam. Nagyra értékelem, hogy a tolmácsok itt maradtak, kihagyva az ebédet, és végighallgatták mindezt.

Én angol futballbíró vagyok, és ezért félek minden olyan lengyel politikustól ebben a Házban, aki az ilyen embereket megölné. Tegnap este, miután megnéztem a futballmeccseket – különösen a Franciaország-Olaszország meccset –, azt gondoltam, hogy a francia csapatnak talán azt kellene tennie, amit a politikai vezetőik tesznek, és teljesen figyelmen kívül kellene hagyniuk az eredményt, és akárhogy is meg kellene jelenniük a negyeddöntőben, mert éppen ezt tesszük mi most a Lisszaboni Szerződéssel.

Ennek magyarázatát – és elnök úr, lehet, hogy kíváncsi, hogy miként fogok eljutni végre a jelentésig, és igazság szerint erre én is kíváncsi vagyok néha –, amiért nincs szükségünk a Lisszaboni Szerződésre, ez a jelentés adja. Az EU nem áll le a szerződés nélkül. Ma sikeresen megszavaztuk az intézményi szervezet nagyléptékű módosítását – és ehhez nem volt szükségünk még egy szerződésre.

 
  
  

Szavazatok írásbeli indokolása

 
  
  

– Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke új hatáskörökkel történő felruházásának jóváhagyása (B6-0306/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. − (RO) Én nagyra értékelem azt az állhatatosságot és a kételkedés teljes hiányát, amellyel Barrot úr hétfői meghallgatása során támogatta az európai állampolgársághoz kapcsolódó jogokat és különösen a mozgás szabadságát.

Az európai polgárok jogai, illetve szabadságjogai az európai integráció legfontosabb eredményei, és azokat semmilyen körülmények között nem szabad veszélyeztetni, az esetleg felmerülő indokoktól függetlenül.

Az általam e fórumon képviselt ország, Románia polgárai figyelmesen és aggódva figyelik az egyes tagállamokban a mozgás szabadságára vonatkozóan folyó vitákat.

A külföldön dolgozó román állampolgárok, akiknek legtöbbje korrekt és szorgalmas munkavállaló, kétségtelen hasznot hajtanak azon országok gazdasága számára, ahol dolgoznak.

Ők – és meg vagyok győződve arról, hogy nem csak ők – azt várják az Európai Bizottságtól, hogy aktív és határozott szerepet vállaljon a mozgás teljes szabadságának védelmében.

Teljes szívemből remélem, hogy Barrot úr teljes mandátuma ennek a kötelezettségvállalásnak az égisze alatt telik el, védve az európai polgárok jogait.

 
  
  

– Jelentés: Ewa Klamt (A6-0139/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Humanitárius drámával szembesülünk, amelyben családok nemcsak annak fájdalmától szenvednek, hogy rokonaik eltűntek, hanem amiatt is, hogy évtizedeken keresztül azzal az gyötrelemmel élnek együtt, hogy nem fogják fel, mi történt velük.

Emiatt létfontosságúnak tartom, hogy valamennyi érintett fél folytassa a konstruktív együttműködést, hogy mielőbb be lehessen fejezni az összes, Cipruson eltűnt személy sorsára vonatkozó vizsgálatokat.

A CMP (a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság) által játszott szerep az esetleg megtalált emberi maradványok azonosítása szempontjából is kulcsfontosságú.

Mivel az EU pénzügyi hozzájárulása a CMP-projekthez csak a 2008 végéig tartó időszakra vonatkozik, támogatom további pénzügyi segítség biztosítását a CMP számára, hogy 2009-ben is folytathassa tevékenységét. Ennek a hozzájárulásnak lehetővé kellene tennie azt is, hogy a CMP növelje kapacitását, különösen a terepen, hogy több tudóst alkalmazhasson, és szükség szerint további szükséges berendezéseket finanszírozhasson.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Nincs ellenvetésünk azzal szemben, hogy a ciprusi bizottság további segítséget és pénzügyi hozzájárulást kapjon folytatódó munkájához, de úgy véljük, hogy a pénzt inkább a Vöröskeresztnek kellene juttatni, amely ezen a téren tapasztalatokkal és szakértelemmel rendelkezik. Ezért a javaslat ellen szavazunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ewa Klamt (PPE-DE), írásban. − (DE) Előadóként üdvözlöm az Európai Parlamentnek az eltűnt ciprusi személyekről szóló állásfoglalása elsöprő támogatását. Az eltűnt személyek minden rokonának joga megismerni e személyek sorsát az exhumálás és a maradványok azonosítása révén. Évtizedek óta eltűnt rokonaik maradványainak megtalálása és tisztességes eltemetése az egyetlen mód arra, hogy a görög és a török ciprióták lezárhassák életük e fájdalmas fejezetét, mert ez végre bizonyosságot ad nekik szeretteik sorsával kapcsolatban. Meg vagyok győződve arról, hogy ez fontos hozzájárulás lehet a Ciprus újraegyesítése felé történő kedvező elmozduláshoz.

A finanszírozás biztosításával az EU már most aktívan támogatja az eltűnt személyek bizottságának (CMP) munkáját az exhumálás területén, az antropológiai laboratóriumokban, illetve az érintett családokkal kapcsolatban. Ebben az összefüggésben fontos, hogy az eltűnt személyek bizottsága az összes szükséges vizsgálatot és elemzést elvégezze addig, amíg vannak még szemtanúk, akik információt nyújthatnak az eltűnt személyekkel összefüggő humanitárius problémákról.

Ezért alapvető fontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió általános költségvetésében további 2 millió euró összeget biztosítsunk 2009-re, és sürgetem a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy jussanak egyetértésre erről a külön pénzügyi támogatásról.

 
  
  

– Jelentés: Manfred Weber (A6-0339/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten (IND/DEM), írásban. − Én e jelentés ellen szavaztam, mert megnehezíti a nemzetállamok számára az illegális bevándorlók visszaküldését. És ha már egyszer valamelyik EU-tagállamban tartózkodnak, ezek az illegális bevándorlók könnyebben beléphetnek Nagy-Britanniába, és ezáltal súlyosbítják az Egyesült Királyságban az illegális bevándorlás okozta terheket. A bevándorlási és menedékjogi politikát mindenképpen a demokratikus nemzetállamoknak, és nem az Európai Uniónak kellene megszabnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Köszönöm, elnök úr! Én a PSE módosításainak elutasítását követően a Weber-jelentés ellen szavaztam.

Kétségtelen, hogy szükség van a jogalkotásra ezen a rendkívül érzékeny területen, nem utolsósorban a tagállamok által gyakran alkalmazott önkényes értelmezésre tekintettel. A jelenlegi javaslatnak azonban indokolatlan hiányosságai vannak. Például elfogadhatatlan a kíséret nélküli kiskorúak esetében előirányzott bánásmód, hasonlóképpen a nehézségekkel küzdő személyek – például az emberkereskedelem áldozatai, a terhes asszonyok, az idős és a fogyatékkal élő emberek – esetében a garanciák hiánya.

Egy másik abszurditás az a rendelkezés, amely szerint a fogva tartás időszaka a származási ország „adminisztratív” együttműködésének hiányában meghosszabbítható. A szudáni menekültek helyzete például a helyhatósági iktatóhivatalok hatékonyságától függ. Határozott szabályokra van szükségünk polgáraink biztonságának garantálásához, nem pedig zaklatásra, ami sérti az emberi méltóságot. A mai napon Európa történelmének egy csúf oldalát írták.

 
  
MPphoto
 
 

  Michael Cashman (PSE), írásban. − Az Európai Parlamenti Munkáspárt (EPLP) tartózkodott ennél a jogalkotási javaslatnál, mert az Egyesült Királyság nem köteles ezt az irányelvet követni, ugyanis a bevándorlási és menedékjogi kérdéseket érintő bel- és igazságügyi intézkedésekhez való csatlakozásra vagy a kívülmaradásra választási lehetősége van. Ugyanakkor nagyon fontos volt, hogy gondosan mérlegeljük felelősségünket, mivel annak közvetlen hatása lett volna azokra az országokra, amelyeket az irányelv jogilag köt.

A Weber-jelentés esetében egy sorozat módosításra volt szükség, amelyek javítottak volna az előadó tervezetén. Fontos volt, hogy a jelentésnek tartalmaznia kellett volna a PSE képviselőcsoportja által javasolt konkrét módosításokat. Mivel ezeket a módosításokat nem fogadták el, tartózkodtunk ennél a jelentésnél. Ezek a következők voltak:

98. módosítás a kíséret nélküli kiskorúak védelmének biztosításáról;

103. módosítás a fogva tartás időtartamáról és feltételeiről;

95. módosítás a szökés kockázatának meghatározásáról.

Általánosságban az EPLP úgy véli, hogy ez a jelentés nem javított az EU-államoknak a harmadik országok EU-ban illegálisan tartózkodó állampolgárai hatékony és mégis humánus visszaküldésére vonatkozó lehetőségein, ehelyett egy máris bonyolult és érzelmeket felkavaró kérdéssel további terheket állapított meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria da Assunção Esteves (PPE-DE), írásban. − (PT) Az illegális bevándorlásról szóló irányelv lehetetlen dilemmát okoz. Egyrészről a szabályok hiánya alkalmat teremt a bevándorlókat érintő embertelen gyakorlat nagyszámú előfordulására. Másrészről azonban alig van tényleges konszenzus erről az irányelvről, amely sok homályos fogalomra és a tagállamok diszkrecionális jogára vonatkozó hivatkozásokra épült fel. Más szavakkal, ez az irányelv gyenge. A kompromisszumos megállapodás nem váltja valóra az európai Európa ambícióját. A Parlament most azzal a lehetetlen feladattal szembesül, hogy válasszon a barbarizmushoz vezető káosz és a gyenge vagy nem teljes szabályok között, anélkül azonban, hogy hangot adott volna véleményének, ahogyan azt egy valódi parlamentnek meg kellett volna tennie. Igazán rosszat jelent, hogy semmi többet nem várhatunk a Tanácstól, és a Bizottság is igencsak vontatottan halad az illegális bevándorlás származási országaival és a dél-európai tagállamokkal az Európai Szolidaritási Alap létrehozásában, amelyek közvetlenül szenvedik meg ezt a nyomorúságos helyzetet. Ironikus, hogy ma az őszinte szavazás azt jelenti, hogy az ember csukott szemmel szavazzon.

 
  
MPphoto
 
 

  Nigel Farage (IND/DEM), írásban. − Mi elutasítottuk ezt a jelentést, mert nem kívánunk semmiféle közös európai bevándorláspolitikát. Úgy véljük, az egyes államoknak kell eldönteniük, hogy kit toloncolnak ki a területükről és milyen körülmények között.

Bár mi szinte soha nem szavazunk meg semmilyen jogszabályt, szeretnék rámutatni, hogy ezúttal megszavaztuk a 75. módosítást, amely elutasítja a Bizottságnak a közös kitoloncolási politikára irányuló javaslatát, ám ezt nem a módosítást benyújtó képviselőcsoport által megadott érvek/indokolás miatt tettük. Mi a saját érveink miatt utasítottuk ezt el.

Ez független attól a ténytől, hogy ez az irányelv nem alkalmazandó az Egyesült Királyságban. A mögötte meghúzódó elv az, ami motiválta a szavazásra vonatkozó döntésünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagyon örülök, hogy a visszatérési irányelvről szóló Weber-jelentést a nagy többség elfogadta.

Ez a szavazás kiválóan illusztrálja, hogy az Európai Parlament nem adta meg magát az irányelvre irányuló javaslat ellen vívott populista korteskampánynak, hanem helyette a felelősség és a pragmatizmus útját választotta.

A Parlament érettségét és lelkiismeretét jól mutatta, hogy olyan dokumentumot fogadott el, amely kétségtelenül növeli az azon tagállamokban élő harmadik országok állampolgárainak biztosított védelem szintjét, ahol az ilyen védelem a legalacsonyabb szintű, vagy esetleg nem is létezik.

Ennek a szavazásnak megvan az a kettős érdeme, hogy egyrészt nem aknázza alá azokat a jelenlegi nemzeti rendelkezéseket, amelyek már elegendő garanciát biztosítanak – mint például Franciaország esetében –, másrészt a humanitárius szempontok fokozott érvényesítésére készteti azokat a tagállamokat, amelyeknek a rendszerei a leginkább korlátozók és a legkevésbé védelmezők.

Ez a szöveg, amely nem vonatkozik a menedékjogért folyamodókra, csak az első lépés a bevándorlásra vonatkozó szabályok kereteinek megalkotása és alapvető harmonizálása felé. Azt nem szabad elszigetelten vizsgálni, hanem arra az EU legális migráció előmozdítására irányuló globális politikájának részeként kell tekinteni, mert arra Európának szüksége van.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Én a visszatérésről szóló irányelv ellen szavaztam. Készen lettem volna egy olyan irányelvet támogatni, amely ugyan messze van a tökéletestől, de hasznos útmutatással szolgál azon európai tagállamok számára, amelyeknek nincsenek saját bevándorlási törvényeik, vagy azok számára, amelyeknek a jogszabályai túl szigorúak.

Mivel a jobboldal és a liberálisok többsége elutasította a 10 szocialista módosítást, beleértve a kiskorúak hatékonyabb védelmére vonatkozókat is, végül – képviselőcsoportom nagy részével együtt – nemmel szavaztam. Változatlanul meg vagyok győződve arról, hogy bár Európa nem vállalhatja magára a világ összes gondját, nyitottnak kell lennie a határozott keretek közé szorított és ellenőrzött bevándorlás előtt.

Fel kell lépni az emberi tragédiákat és nyomorúságot maga után vonó illegális bevándorlás és az ilyen jellegű illegális hálózatokhoz kapcsolódó bűnözés ellen. A harmadik országok illegálisan belépő állampolgárait repatriálni kell, ezt azonban olyan folyamatban kell végrehajtani, amely méltó egy jogállamhoz.

Én készen álltam arra, hogy támogassak egy olyan irányelvet, amely ugyan messze nem tökéletes, de hasznos útmutatást adna annak a kilenc európai tagállamnak, amely nem rendelkezik saját bevándorlási törvénnyel, illetve azok számára, amelyeknek a jogszabályai túl szigorúak.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A Júniusi Lista nagyon kritikus véleményt formált erről a jelentésről és az egyes politikai pártok által támogatott kompromisszumról. Egy-egy ország menekültügyi politikája szigorúan nemzeti ügy, és arról az adott ország jogi kultúrájának összefüggésében kell határozni. Ezzel a jelentéssel az EU nagy lépést tesz az illegális bevándorlók ellen szigorúan fellépő európai migrációs politika létrehozása felé. Ez pedig potenciálisan nem más, mint személyek önkényes és szisztematikus fogva tartása, akik semmilyen bűncselekményt nem követtek el, pusztán átléptek egy nemzetközi határt. A jelentés azt javasolja, hogy az ilyen embereket ötéves időszakra teljes mértékben rekesszük ki Európából, függetlenül a helyzetükről, ami a gyakorlatban nem más, mint az Európa-erőd.

Az EU-nak az értékek uniójának kellene lennie, amely az emberi jogokat és az emberi értékeket szentnek tartja, ez a javaslat azonban teljes mértékben szembe megy ezzel. Az olyan szervezetek, mint az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az ENSZ menekültügyi főbiztosának hivatala már léteznek, hogy védelmezzék a sebezhető személyek emberi jogait, és elfogadható szabályok és a humánus bánásmód normáira ösztönözzenek.

A Júniusi Lista elutasítja ezt a jelentést, és remélhetően más képviselők is ezt teszik majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Sajnálatos módon az e gyalázatos irányelv elutasítására irányuló, általunk benyújtott javaslatot magát is elutasította e Ház többsége a szociáldemokraták és a jobboldal összefogása miatt.

Szavazatunkkal megpróbáltuk megakadályozni, hogy a Tanáccsal elért megállapodás továbbmenjen, mivel annak célja egy korlátozó, szelektív és kriminalizáló közösségi bevándorlási politika létrehozása, amely nem tartja tiszteletben a bevándorlók emberi jogait.

Az irányelv számos elfogadhatatlan vonatkozása közé tartoznak: a bevándorlók legfeljebb 18 hónapos időtartamra történő fogva tartásának lehetősége; a családok fogva tartása akár kiskorúakkal együtt; a kiskorúak kitoloncolása anélkül, hogy őket valamely családtagjuknak vagy törvényesen kijelölt gyámnak kellene átadni, és a kitoloncolt bevándorlóknak az EU-országokba történő belépésének 5 évig terjedő időszakra történő korlátozása.

Ha az EU intézményei intézkedéseket kívánnak elfogadni a bevándorlókkal kapcsolatban, akkor azt kellene javasolniuk, hogy a tagállamok ratifikálják az ENSZ-nek a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik jogainak védelméről szóló egyezményét.

Emberi lények méltósága nem kérdőjelezhető meg. Jogaikat védeni és elismerni kell, függetlenül attól, hogy milyen a dokumentált helyzetük. Nem szabad olyan politikákat bevezetnünk, amelyek sértik az emberi jogokat, és nem szabad olyan nőket és férfiakat kriminalizálnunk, akiknek nincs más vágyuk, mint egy munkahely, és sok esetben az élethez fűződő alapjogok elérése.

 
  
MPphoto
 
 

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE), írásban– (FR) Az emberi jogok nem képezik alku tárgyát.

A szabadságtól való megfosztás, amiről ez a dokumentum rendelkezik, súlyos aktus még akkor is, ha csak korlátozott időtartamra szól. A fogva tartási központok helyett miért nem az európai területre érkezők üdvözléséről és az őket fogadó létesítményekről beszélünk? Évtizedek óta tudjuk, hogy az embercsempészeknek bűnös érdekük fűződik az emberkereskedelemhez, és gyakran bűnsegédek is részt vesznek az ilyen illegális munkavállalók ellátásában, akiket rosszul fizetnek és rossz körülmények között szállásolnak el.

Úgy érzem, sürgős szükség van az ilyen emberkereskedők tevékenysége ellen ható jogi intézkedésekre. Ami az önkéntes visszatérés politikáját illeti, ennek támogatása – a célzott együttműködés politikájával együtt – jobb jelzést küldene, mint azoknak a bebörtönzése, akik semmit sem követtek el. Nem a miénk a Föld, nincs jogunk magunkat a kontinens urainak tekinteni, és még a mieinkhez hasonló jogállamok sincsenek feljogosítva a személyek sérthetetlenségéhez fűződő jogok megsértésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én a Weber-jelentés ellen szavaztam, és helytelenítem a javasolt visszatérési irányelv feltételeit. Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy legfeljebb 18 hónapon keresztül fogva tartsanak migránsokat akár olyan körülmények miatt is, amelyekre nem lehetnek hatással. Ez nem egy civilizált bevándorlási politika jele, és messze nem éri el azokat a normákat, amelyeket az EU-tól elvárunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) Én e jelentés ellen szavaztam: nagyon érzékeny témáról van szó, mivel egyre több és több embert érint, és az, hogy ezt a kérdést logisztikai, és nem emberi problémaként kezelik, tűrhetetlen. A rendelkezések közül sok egyszerűen elfogadhatatlan: ilyenek az európai területre történő ismételt belépés legfeljebb öt évig terjedő tilalmának bevezetése, a családok és a kíséret nélküli kiskorúak fogva tartásának lehetősége, a személyek visszaküldésének lehetősége tranzitzónákon keresztül, az elválasztás által sebezhető embereknek nyújtott védelem alacsony szintje, az a tény, hogy nem akadályozza meg a menedékjogért folyamodók fogva tartását, valamint a visszatéréssel és az őrizetbe vétellel kapcsolatos döntések esetében a lényeges garanciák hiánya.

Továbbá a bevándorlás szorosan kapcsolódik a fejlesztéspolitikához. Az EU-nak olyan intézkedéseket kell bevezetnie, és olyan segélyt kell biztosítania, amelyekre a harmadik országok valódi fejlődéséhez szükség van. A bevándorlók és a szabálytalanul itt tartózkodó bevándorlók nem maguk választották, hogy ilyen helyzetbe kerültek: nem maradhattak hazájukban, mert sok esetben a legalapvetőbb szükségleteiket sem tudják kielégíteni. A XXI. században ez olyan tény, amely miatt szégyellnünk kellene magunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Az illegális bevándorlók származási országukba történő visszaküldése igen ellentmondásos kérdés. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. évi európai egyezmény, a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi ENSZ-egyezmény, amit az 1967. évi jegyzőkönyv módosít, valamint az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezmény tágabb értelmezése az ilyen intézkedéseket nagyrészt megtiltja. Ha figyelembe veszem a bizottságok kritikáját (például a LIBE-bizottságét), ráadásul a fent említetteket, azt kell mondjam, hogy egy olyan irányelv, amely lehetővé teszi emberek 18 hónapon keresztül történő fogva tartását, továbbá azokat a körülményeket, amelyeket a fogva tartási központokat meglátogató képviselők tapasztaltak, csak még nyilvánvalóbbá válik az ellentmondás. Aki bűncselekményt követ el, azt meg kell büntetni, ideértve azokat is, akik illegálisan alkalmaznak harmadik országból származó állampolgárokat rossz feltételek mellett. Lehetetlen, hogy a GUE/NGL képviselőcsoportja ezt az irányelvet támogassa.

 
  
MPphoto
 
 

  Romano Maria La Russa (UEN), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma a Weber-jelentés megszavazásával kulcsfontosságú lépést tettünk az illegális bevándorlás elleni intézkedések átfogó keretének megalkotása felé: olyan intézkedésekről van szó, amelyek reagálnak sok-sok európai polgár biztonság iránti igényére, akik közül sokan harmadik országok állampolgárai által elkövetett bűncselekmények áldozatai.

Örömmel jegyzem meg, hogy az Európai Parlament, az egyetemes szabadság és jogok kezese az illegális bevándorlás elleni küzdelemben végre egy, a tagállamok igényei kielégítésére irányuló közös politika mellett állt ki. Egyértelművé tettük, hogy a cél nemcsak azoknak a felfedése, akik illegálisan tartózkodnak itt, hanem az is, hogy egyértelmű, átlátható és gyors visszatérési eljárásokat hozzunk létre.

Nemcsak arról van szó, hogy szigorúan fellépünk a jelenség ellen például az ismételt belépés tilalmával, hanem arról is, hogy segítséget biztosítunk a kiskorúak számára. Ezek az intézkedések arra irányulnak, hogy az emberi jogokat aggályosan tartsák be a befogadó központokban. Az illegális bevándorlás ellen mindenekelőtt a származási országokkal való megállapodásokkal kell fellépni, amelyek nem nézhetik tétlenül egy olyan tragédia kibontakozását, amely már nemcsak nemzeti, hanem európai is, és ezzel kell erőteljes jelzést adniuk azoknak, akik az Európába való illegális belépésre készülnek. A mi földrészünk nem bárki és mindenki által meghódítható föld, és itt a jogok mellett kötelezettségek is vannak, amelyeket tiszteletben kell tartani.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Nagy a hangzavar a bal és a szélsőbal részéről, amelynek célja a Weber-jelentés és a visszatérési irányelv Parlament általi értelmezésének a megbélyegzése volt, amely azonban nem egészen felel meg annak, amire a bevándorlási politikát illetően szükség lenne.

Alig merjük kimondani a nyilvánvalót, nevezetesen, hogy egy határ illegális átlépése vízum vagy tartózkodási engedély nélkül jogellenes cselekmény, és azt úgy is kell kezelni.

Amikor az illegális bevándorlók szándékosan elveszítik papírjaikat, vagy nem hajlandók megmondani, hogy honnan jöttek, hogy ne lehessen őket visszaküldeni a származási országukba, ők maguk felelnek azért, hogy mennyi időt töltenek fogságban, amit néhányan helytelenül túl hosszúnak tartanak.

Az emberi jogokról való beszéd csak a helyzet létét fedi el: Európát elárasztják az illegális bevándorlók, és ez lényegében nem kontrollálható, és mindez társul a legális bevándorlással, amit a nemzeti és az európai hatóságok egyaránt ösztönöznek.

Bár a Weber-jelentés nem felel meg céljának, mégis a helyes irányba tett lépés. Remélem, hogy ez csak az első fázis. Felébrednek-e végre a nemzeti kormányok és az Európai Parlament a probléma méretét látva? Már most is túl késő van...

 
  
MPphoto
 
 

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) A ma elfogadott dokumentum a LIBE-bizottságban végzett munka teljes újragondolását jelenti, amely előkészítette a Bizottság eredetei javaslatának lényeges javítását.

Ez az úgynevezett kompromisszum semmi olyan változást nem fog hozni, ami várhatóan javítaná az azon tagállamokban élő személyeknek biztosított védelmet, amelyek a legkevésbé elfogadható bevándorlási politikával rendelkeznek. Ennek első oka a dokumentum korlátozott hatóköre: a menedékjogért folyamodók és azok, akiket a határellenőrzési pontokon vesznek őrizetbe, annak ellenére sem tartoznak a hatálya alá, hogy ők jelentik az összes illegális bevándorló lényeges részét. Ennél fontosabb ok az, hogy túlságosan nagy mozgásteret ad a tagállamoknak, amikor olyan kulcskérdésekről van szó, mint a kiskorúak jogai és a fogva tartási időszak hossza. Ez utóbbit most 18 hónapra terjesztették ki, szemben az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja által javasolt hat hónappal.

Szégyellem magam, hogy e Ház többsége támogatta az olyan emberek igen hosszú időre történő bezárásának gondolatát, akiknek az egyetlen bűne az, hogy a jobb élet reményében ide jöttek, és akik gyakran rendkívül sebezhető állapotban vannak.

Teljes lelkiismerettel a dokumentum ellen szavaztam. Ha valóban szükség van néhány alapvető közös szabályra, akkor ezeket az illegális bevándorlás felelős és humánus megközelítése részeként kell megfogalmazni, és semmiképpen sem szabad azokat az emberi jogok és az általunk fontosnak tartott értékek feláldozásával bevezetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Marine Le Pen (NI), írásban. – (FR) A brüsszeli Bizottság által javasolt és nagy sajtóvisszhangot kapott „visszatérési irányelvet”, amit a bal és a szélsőbal nagyon helytelenül a „szégyen irányelveként”, az emberi jogok megsértéseként bélyegez meg, most fogadta el az Európai Parlament, az ő nagy bosszúságukra.

Ez az irányelv azonban, amely állítólag az illegális bevándorlók visszatéréséről rendelkezik, egyáltalán nem elnyomó. Nem kriminalizálja az Európába illegálisan belépő bevándorlókat. Még ennél is jobb, választási lehetőséget ad nekik helyzetük legalizálása és az önkéntes visszatérés között, és mindezt mentességek és az alapvető emberi jogok védelmét biztosító garanciák támasztják alá.

Mi van az emberek önvédelemhez fűződő jogával, és azzal, hogy ne árassza el őket a globális bevándorlás? Semmi.

Az Európa-erőd, ahogyan azt Franciaországban és máshol is az összes sajtóorgánum leszólja, nem létezik. Az egy fantáziaszülemény, amelyet csak azért alkottak meg, hogy megkönnyítsék egy olyan jogszabály útját, amely az elnyomás köntösébe öltözve a bevándorlást és a bevándorlókat kedvezményezi.

Ez nem egy jó irányelv. Az egész csak kirakat. Egyetlen érdeme, hogy megteszi az első lépést egy nem teljesen bevándorláspárti politika irányába. Ennek nem szabad elhomályosítania azt a tényt, hogy más rendelkezések vannak előkészületben, például az európai kékkártyarendszer, amely legális bevándorlást garantál munkavállalási célra, és hogy ezeknek az intézkedéseknek a kifejezett célja kizárólag az, hogy még tovább ösztönözze a bevándorlást Európába.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. (DE) Én megszavaztam a Weber-jelentést, mert úgy érzem, hogy az Európai Unió határozott, de tisztességes közös szabályokkal tud csak fellépni az illegális bevándorlás ellen, és megakadályozni azt. Ez a visszatérési irányelv a közös európai bevándorlási politika sikeres kezdete.

Európa csak akkor nyílhat meg a legális bevándorlás előtt, ha az illegális bevándorlást egyértelműen meghatározza, és azzal közös szabályok alapján hatékonyan meg tud birkózni.

Nézetem szerint az irányelv megfelelően figyelembe veszi a kitoloncolási folyamattal kapcsolatos humanitárius aggályokat, nevezetesen a hathónapos maximális fogva tartási időszak bevezetésével. Tekintettel arra, hogy kilenc tagállam, többek között Luxemburg, korábban nem korlátozta a fogva tartás időtartamát, ez egy nagy lépés előre.

A kitoloncolási eljárásban érintett személyeknek mostantól joguk van a jogorvoslathoz hatóság vagy törvényszék előtt, fellebbezhetnek a folyamat ellen, és végső soron akár az Európai Bírósághoz is fordulhatnak. Az irányelv biztosítja azt is, hogy ingyenes jogsegély álljon az olyan személyek rendelkezésére, akik nem rendelkeznek megfelelő pénzeszközökkel. Ez véget vet a néhány tagállam által követett önkényes kitoloncolási politikának, és megerősíti a jog uralmát.

Szeretném azt is egyértelművé tenni, hogy a 18 hónapos maximális fogva tartási időtartam, amely a hat hónapos időtartam további 12 hónappal történő meghosszabbításával szabható ki, csak extrém és rendkívüli esetekben alkalmazható. Ezt csak olyan esetekre irányozzák elő, ha a személy veszélyezteti a közbiztonságot, vagy a szökés közvetlen és fenyegető veszélye áll fenn.

 
  
MPphoto
 
 

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. − (RO) Az az irányelvre irányuló javaslat, amelyet tegnap tárgyaltunk meg, és amelyről ma szavaztunk, most először és közvetlenül közelíti az európai bevándorlási politikát azzal, hogy létrehozza a tagállamok területén illegálisan tartózkodó bevándorlók kiutasítására vonatkozó normákat és eljárásokat. A bevándorlók helyzete jogi harmonizálásának célja mellett az irányelv igazi kihívása az volt, hogy tudunk-e kompromisszumot találni, amely megfelel az emberi jogok és a személyek szabad mozgása követelményeinek, és ugyanakkor figyelembe veszi az egyéni és különösen a kollektív biztonság szükségességét.

A legtöbb tagállam tapasztalta a bevándorlás jelenségét, és a kormányuk által meghozott intézkedések a migrációs áramlás szerint változtak. Emiatt azt gondolom, Weber úr jelentése úgy szabályozza a tagállamok bevándorlási politikái közötti eltéréseket, hogy minden egyes jogrendszer elveit figyelembe veszi, és a végrehajtáshoz közös normákat és eljárásokat határoz meg. Így elmondhatom, hogy megszavaztam ezt a jelentést, pontosan a bevándorlás integrált megközelítése miatt.

Az olyan intézkedések, mint a származási országba történő önkéntes visszatérés, az ideiglenes fogva tartás és a kíséret nélküli kiskorúak védelmének szentelt külön figyelem, valamint az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem az emberi jogok európai egyezményének megsértése, hanem éppen ellenkezőleg: annak bizonyítéka, hogy az Európai Unió ismét tett egy lépést a közös politika létrehozása felé az illegális bevándorlás területén.

Szeretnék gratulálni a Tanácsnak és Weber úrnak a kialkudott kompromisszumhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) Háborúk, diktatúrák, diszkrimináció, természeti katasztrófák és a szegénység készteti az emberek arra, hogy Afrikából és Ázsiából Európába meneküljenek. Sok menekült számára nem az a választás, hogy a körülményei javuljanak, hanem az egyszerű túlélésről van szó. Az 1999. évi tamperei csúcstalálkozó számos EU-tagállamban megkísérelte a menekültek áramlását csökkenteni. Ezt nem úgy tették meg, hogy a kölcsönös szolidaritásra hívtak volna fel, arra, hogy osszák el a menekülteket az EU-tagállamok területén, hanem úgy, hogy még szigorúbban korlátozták az Európába való belépést a külső határokon. Egyre több aggasztó körülmény fordult elő az elmúlt években. Sokan a tengerbe fulladnak, és ha elérik is a szárazföldet, egy időre elzárják őket, illegalitásba kényszerítve a menekülteket, vagy kényszerrel visszaküldik őket abba az országba, ahol túlélésük nem biztosított.

A Wéber-jelentés és a kísérlet arra, hogy a Tanáccsal első olvasatban megegyezést érjenek el, a helyzetet még rosszabbá tette. Jó indoka van annak, hogy egyre nagyobb az ellenállás több felől is. Ha ezt elfogadják, az ellenkezés dacára is lehetségessé válik, hogy az embereket törvényes eljárás nélkül akár hat hónapig fogva tartsanak, könnyebb lesz a gyermekeket kitoloncolni, és akiket kitoloncoltak, azok számára megtiltják az EU-ba történő ismételt belépést 5 évig, függetlenül attól, hogy helyzetük a származási országában rosszabbodott-e ezen idő alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) 2007-ben a becslések szerint 42 milliónyi menekült többsége gazdasági migráns volt, aki a bevándorlási szélhámosok csapdájába esett, és életét is kockáztatta, hogy elérje az Eldorádót. Ez nem csak számtalan emberi tragédiához vezet, hanem feszültséget okoz a célországok szociális rendszereiben is, és reménytelen menedékjogi ügyekkel árasztja el a bíróságokat, még inkább megnehezítve azoknak az életét, akiknek esetleg valós igényük lehet a menedékjogra.

A múltban néhány tagállam az illegális bevándorlók további millióit vonzotta a migránsok helyzetének tömeges legalizálásával vagy a rövid idejű fogva tartással, amit a tartózkodási engedély automatikus kiadása követett. Bár a visszatérési irányelvben javasolt intézkedések messze túl engedékenyek, legalább egy lépést tesznek a helyes irányba, különösen ha a javasolt minimális fogva tartási időszak szigorúbb, mint amelyről egyes tagállamok rendelkeznek; ezért szavaztam meg a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristiana Muscardini (UEN), írásban. − (IT) Szeretnék gratulálni kollégáimnak a LIBE-bizottságban a Tanáccsal elért kompromisszumhoz. Ez az első alkalom, hogy az uniónak sikerült közös szabályokat alkotnia a harmadik országok illegálisan itt tartózkodó állampolgárai visszatérésének érdekében. Dicséretes, hogy a közös átlátható visszatérési eljárások meghatározása során az irányelv céljaként az érintettekkel való humánus bánásmód biztosítását, valamint a migránsok nemzeti hatóságai és a tagállamok közötti együttműködés javítását célozta meg, amelyhez hozzátartozik az egész unióra érvényes, 5 évet meg nem ismételt belépési tilalom létrehozása.

Az önkéntes visszatérés, az ideiglenes fogva tartás időtartama bizonyos esetekben alternatívákkal, a fogva tartási létesítmények szervezete, a kollektív visszaküldés tilalma, a kiskorúakkal és a sebezhető személyekkel való különös bánásmód a visszatérési határozat meghozatalakor, valamint a családok egységének megőrzése: mindezek az irányelvre irányuló javaslat pozitív vonásai, hasonlóan a kérésre biztosítandó ingyenes jogsegélyhez, hogy a kiutasítási végzés ellen fellebbezhessenek.

Annak tudatában szavazom meg ezt az intézkedést, hogy az illegális bevándorlás ellen a közös átlátható szabályokkal hatékonyabban fognak fellépni. Ezek a szabályok polgáraink biztonságát szolgálják ismételten megerősítve, hogy amikor közös problémákról van szó – és ilyenek például a bevándorláshoz kapcsolódók is –, Európának egységesen kell megszólalnia, és meg kell erősítenie, hogy a szíveslátás és a jogszerű magatartás fogalmai nem választhatók el egymástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) A mai napon az Európai Parlament többsége elfogadta a visszatérési irányelvre irányuló javaslatot. Ez az irányelvre irányuló javaslat, amelynek célja az illegális bevándorlók kezelése közös minimális normáinak létrehozása, eredetileg a szerte Európában meglévő mintegy 224 fogva tartási központban tapasztalt gyakran tragikus helyzetre való válaszként született. A javaslat ésszerű kezdeményezés, mert tudjuk, hogy néhány országban nincsenek szabályok vagy korlátok az illegálisan tartózkodó idegenek fogva tartására vonatkozóan. A bizottságban a szavazás során a szocialista képviselők lényeges előrehaladást értek el az emberi jogok alapvető garanciáinak meghatározásával, amelyek hiányoztak az eredeti javaslatból. Ezeket most a Tanács és a PPE előadója törölték, mert úgy tűnik, hogy egy elnyomóbb csomagot preferálnak annak reményében, hogy elbátortalanítja mindazokat, akik máris kétségbeesett helyzetben vannak. Az eredmény egy olyan irányelv, amely törvénybe iktatja a migránsok kriminalizálásának folyamatát, hosszú időszakokra megdöbbentő feltételek közé zsúfolja össze őket, és elkülöníti a kiskorúakat a családjuktól, miközben a jogsegélyhez és a fellebbezéshez fűződő jog úgynevezett garanciái tulajdonképpen a tagállamok diszkrecionális jogkörében maradnak. Ez egyszerűen elfogadhatatlan és ellentétes azokkal az értékekkel, amelyekről Európa azt állítja, hogy azokat képviseli. Ezért döntöttem úgy, hogy a szöveg ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament konzervatív többsége újfent figyelmen kívül hagyta a polgárok hangját és a józan észt. Az Európa-erőd létrehozását célzó licit során elfogadott a„szégyen irányelv” megfosztja a bevándorlókat alapvető emberi jogaiktól, és az illegalitásba kényszeríti őket. A Tanács botrányos és embertelen kompromisszumos megállapodása ellentétes a meglévő nemzetközi jogi keretekkel. A bevándorlók fokozott védelmére vonatkozó biztosítékok Európában teljes mértékben szemben állnak a „befogadó” központok gyászos képeivel.

Európa nem bújhat egy ilyen elfogadhatatlan jogszabály pajzsa mögé, és nem zárhatja be ajtaját a bevándorlók előtt.

A felelősség nagy részét az Új Demokrácia (ND) kormánya és európai parlamenti képviselői viselik, akik aktívan támogatták a mai határozatot. Amit Karamanlisz úr elmondott a televíziós kamerák előtt, amikor néhány nappal ezelőtt Számosz szigetén meglátogatta a bevándorlók befogadó állomását, azt az Új Demokrácia cselekedetei meghazudtolják.

 
  
MPphoto
 
 

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) Én a következők miatt szavaztam a visszatérési irányelv ellen.

Az EU belügyminiszterei által tárgyalt irányelv nemcsak a kitoloncolás előtti 18 havi fogva tartási időszakot teszi lehetővé az úgynevezett „illegálisan itt tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok” esetében, hanem 5 éves ismételt belépési tilalomról is rendelkezik azon menekültek esetében, akiket kitoloncoltak. Az irányelv következményeként mintegy 8 millió olyan nem uniós polgárt fenyeget a fogva tartás és a „hazájába” történő visszatoloncolás, aki nem rendelkezik érvényes tartózkodási engedéllyel.

Ezenkívül, az irányelv lehetővé teszi a kíséret nélküli kiskorúak fogva tartását és eltávolítását, egyértelműen megszegve ezzel a gyermekjogokról szóló ENSZ-egyezményt. Vannak tervek a migránsoknak tranzitországba, tehát olyan országba történő kitoloncolására is, amely nem a hazájuk. A végleges szövegből eltűnt sok eljárási garancia, valamint a migránsok törvényes joga a kitoloncolás elleni fellebbezéshez, ami veszélyeztetheti azoknak a migránsoknak a jogait is, akik menedékjogot kérhetnek.

Röviden, az irányelv létrehozza a migránsok megbélyegzésének és kriminalizálásának alapját, akiket anélkül, hogy bármiféle bűncselekményt követtek volna el, megfosztanak szabadságuktól, és emberhez méltatlan körülmények között tartanak fogva. Az irányelv erodálja az európai és nemzetközi emberi jogi normákat azzal, hogy még rosszabbá teszi a migránsok létfeltételeit. Ez az új intézkedés összhangban áll az EU-tagállamok 1990 óta gyakorolt bevándorlási és menedékjogi politikájának logikájával, ami a migránsok jogainak állandó lebontásáról nevezetes. Most az irányelv végrehajtásával szembeni ellenállásra van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) A harmadik országok illegálisan itt tartózkodó állampolgárainak visszatéréséről szóló irányelvre irányuló javaslat célja, hogy közös bevándorlási politikát biztosítson az Európai Unió számára azzal, hogy meghatározza az ideiglenes őrizetbe vétel maximális időtartamának kritériumait, kedvezményezi az önkéntes visszatérési eljárást, és a kiutasítottak esetében rendelkezik az Európai Unióba való ismételt belépés tilalmáról.

A javasolt szöveg kompromisszum, és mint minden kompromisszum, javítható. Így a fogva tartás legfeljebb hat hónapos időtartama, ami további 12 hónappal meghosszabbítható, az én országomban, Luxembourgban jóval meghaladja az őrizetbe vétel maximális időtartamát (3 hónap).

Ugyanakkor a dokumentum bizonyos garanciákat határoz meg a családok és a kisgyermekek számára, valamint meghatározza a származási országba való kitoloncolás tilalmára irányuló feltételeket.

Mivel ez az ügy az együttdöntési eljárás körébe tartozik, a Parlament egyenrangú a Miniszterek Tanácsával, és a negatív szavazás e nagyon érzékeny kérdés hátrányos késedelméhez vezetne.

Emiatt – bizonyos fenntartások ellenére is – megszavaztam az irányelvre irányuló javaslatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Egy közös külső határokkal rendelkező és belső határok nélküli területnek harmonizálnia kell a harmadik országok állampolgárainak belépésére, mozgására, tartózkodására és kilépésére vonatkozó bizonyos szabályokat. A szomszédos országokhoz képest prosperáló gazdaság és a magas szintű védelmet biztosító jóléti állam köteles a harmadik országok állampolgárai belépésének szabályait és feltételeit meghatározni.

Alapvető fontosságú ezért a szabályozás és bizonyos koherencia elérése a közös határral rendelkező különféle területek szabályai között. Ezt arra figyelemmel kell megtenni, hogy a bevándorlás érték, és a célországok hasznára van, és egyben a származási országoknak is potenciálisan javára válik, feltéve, hogy az szabályozott és törvényes. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy amikor kimutatjuk emberségünket abban, hogy szívesen látjuk a nehézségekkel küszködőket, akkor ez a civilizáció jele, amelynek nem fordíthatunk hátat.

Én támogatom ennek a jelentésnek a lényegét, mert nem kényszerít arra, hogy csökkentsük a garanciáinkat, sőt, ahol ezek hiányoztak, azokat megállapítja, bár nem kielégítő módon.

Végezetül úgy vélem, az e témában folytatott vitában egy dologról nem beszéltünk. A bevándorlás célállomásai – legalábbis az Európába irányuló bevándorlásnál –, változóban vannak. Tekintettel arra, hogy a migrációs áramlások igen sokatmondó gazdasági indikátorok, ez a kérdés több figyelmet érdemel.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Nem arról van szó, hogy nem találom a szöveget bizonyos pontokon elégtelennek, különösen a kiskorúak fogva tartását és az egészségügyi kérdéseket illetően, de itt a Tanáccsal folytatott háromévnyi tárgyalás után ez a kompromisszum, amit sikerült egyes tagállamokból kicsikarni, végre szabályokat teremt azokra az országokra vonatkozóan, amelyek ilyenekkel nem rendelkeztek, és ami kulcsfontosságú, nem tiltja meg a többieknek, hogy megtartsák saját jogszabályaikat, vagy tovább haladhassanak rugalmasabb jogszabályok bevezetésével.

Nem támogatom azt a boszorkányüldözést, amit manapság egyesek ismételten elindítottak azok ellen, akik megkísérelnek korlátot állítani az Európába irányuló bevándorlás elé. Nem, Európa nem erőd. Legálisan évente csaknem 2 millió bevándorló jön ide. Nem, az irányelv nem határoz meg 18 havi fogva tartást: az általános szabály maximum hat hónap, nagyon szigorúan alkalmazott kivételekkel; és erre emlékeztetni kell abban a 9 országban, ahol a fogva tartási időszak korlátlan. Belgiumban például az átlagos fogva tartási idő 22 nap.

A „nem” szavazat ma a szalagcímhez vezető könnyű út, és meg vagyok győződve róla, hogy az elsősorban az érintettek érdekeit, nevezetesen, maguknak a migránsoknak az érdekeit hagyja figyelmen kívül, akiknek segíteni kell, és bizonyos esetekben vitatkozni kell velük.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én megszavazom Weber úr jelentését. Európa végre felelős és hatékony módon foglalkozik az illegális bevándorlás problémájával. A visszatérési irányelv kezdő lépés a jelenség elleni fellépést célzó helyes politika irányába. Az illegális bevándorlókat kötelezni kell Európa elhagyására a minimális normák kellő tiszteletben tartásával, amelyek biztosítják, hogy az érintettek humánus elbánásban részesüljenek. Amint mindig is mondtuk, az illegális bevándorlás rendkívül súlyos probléma, és az annak kezeléséért viselt felelősséget az egyes országokra kell hagyni. A probléma azonban gyakran európai, amiért ennek minden felelősségét és költségét nem lehet egyes országokra, elsősorban Olaszországra hárítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A túlzott fogva tartási időtartam egyike szavazatom legfontosabb indokainak. Túlságosan messzire megy az a lehetőség, hogy felnőtteket, sőt akár gyermekeket is akár 18 hónapra be lehet zárni, különösen, ha már azért is fogva lehet őket tartani, mert származási országuk nem működik együtt, és nem adja ki a megfelelő papírokat. Gyakran nem a saját hibájuk az, hogy nem térhetnek vissza. Az sem megoldás, hogy a területünkön illegálisan tartózkodókat abba az országba is vissza lehet küldeni, amelyen átutaztak. A legfeljebb 5 évig tartó ismételt belépési tilalom nem áll összhangban azzal a gondolattal, hogy Európa védelmet nyújt az embereknek, ha szükségük van rá. Ez az intézkedés csak az illegális embercsempészethez vezet. Az uniónak sürgős szüksége van arra, hogy megállapodjon, hogy ki jöhet be, de most erőfeszítései nagy részét a kitoloncolásra irányítja. Ennek következtében a javaslat egyoldalú, és igen kiegyensúlyozatlan. Az olyan megállapodásoknak, mint ez, csak akkor van értelme, ha az érvényes dokumentumokkal nem rendelkező embereknek is törvényes védelmet kínálnak. Sajnálatos módon ez a kompromisszum ezt nem biztosítja kellő mértékben. Nem szolgálnám az európai migrációs politikát, ha ezt megszavaznám.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A kíséret nélküli kiskorúakra, azaz a gyermekekkel való bánásmódra vonatkozó 98. módosítás elutasítása, valamint a migránsok fogva tartásának feltételeiről, időtartamáról és törvényességéről szóló 103. módosítás mélyen elszomorító azok számára, akik hiszünk az emberi méltóságban.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Véleményem szerint a harmadik országok illegálisan itt tartózkodó állampolgárainak visszatérésére vonatkozó tagállami közös normákról és eljárásokról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány nem jó szöveg. Adminisztratív és elnyomó módszerekkel kísérel „megoldani” egy olyan súlyos problémát, amely politikai megoldást kíván, amelynek célja az illegális bevándorlás okainak megszüntetése lenne. Az Európai Parlamentnek a plenáris ülésen Manfred Weber úr által bemutatott jelentéstervezet semmi mást nem tartalmaz, mint (többé-kevésbé) kozmetikázott változtatásokat, amelyek nem érik el az ügy lényegét.

Az úgynevezett illegális bevándorlókkal szembeni elnyomó intézkedések bevezetése, mint például az úgynevezett ideiglenes fogva tartás, illetve az egyes fogva tartási központokban uralkodó borzalmas körülmények közötti elhelyezés (a LIBE-bizottság szerint) az emberi jogok védelméről szóló nemzetközileg elismert egyezményeket sértik.

Ezenkívül van egy alapvető probléma, ami megjelenik az indokolásban, és ami a dokumentum általános koncepcióját érinti. Bár kínál alternatívát – a törvényes tartózkodási engedély megadásának lehetőségét az úgynevezett illegális bevándorlóknak –, mind a bizottság javaslata, mind az Európai Parlament által elfogadandó jelentés egyetlen premisszára épül, nevezetesen, hogy az illegális bevándorlóknak el kell hagyniuk Európát. A fentiek figyelembe vételével azt ajánlom, hogy a jelentést utasítsuk el.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Az Unió közös értékekre épül, és védi az emberi jogokat. Én megszavaztam az európai szocialisták módosításait, mert azok arra kérték a tagállamokat, hogy a súlyosan betegeknek biztosítsanak önálló tartózkodási engedélyt vagy más, a tartózkodás jogát számukra biztosító engedélyt.

Ennek célja az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés biztosítása, kivéve azokban az esetekben, amikor bizonyítható, hogy az adott személy hasonló kezeléshez és orvosi ellátáshoz juthat saját származási országában. Azt is alapvető fontosságúnak tartom, hogy a harmadik ország állampolgárát azonnal bocsássák szabadon, ha kiderül, hogy az őrizetbe vétel nem törvényes. Az állami felügyelet alatt tartott kiskorúaknak biztosítani kell a szabadidős tevékenységben való részvétel lehetőségét, ideértve a koruknak megfelelő játékot és rekreációs tevékenységeket, és biztosítani kell számukra az oktatáshoz való hozzáférést.

A kíséret nélküli gyermekeknek olyan intézményekben kell biztosítani szállást, amelyek rendelkeznek az adott korcsoportba tartozók szükségleteinek kielégítéséhez megfelelő személyzettel és felszereléssel. A kiskorúak állami felügyelet alá vételét, miközben a kiutasításra várnak, alapvetően a gyermekek érdekei indokolják. Nagyon sajnálom, hogy ezeket a módosításokat nem fogadták el. Úgy vélem, hogy e módosítások nélkül a Weber-jelentés nem felel meg az európai értékeknek, és emiatt a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban. − Szavazatunkkal elutasítottuk a jelentést, mert semmiféle közös európai bevándorlási politikát nem akarunk. Úgy érezzük, az egyes államok feladata eldönteni, hogy kit utasítanak ki a területükről és milyen körülmények között.

Bár szinte soha nem szavazunk meg semmilyen jogszabályt, szeretnénk rámutatni, hogy megszavaztuk a 75. módosítást, amely elutasítja a Bizottságnak a közös kiutasítási politikára irányuló javaslatát, de nem annak a képviselőcsoportnak az érvei/indokai miatt, amely a módosítást benyújtotta. Megvoltak a saját indokaink az elutasításra.

Ez független attól a ténytől, hogy ez az irányelv az Egyesült Királyságban nem alkalmazandó. A mögötte meghúzódó elv az, ami a szavazásra vonatkozó döntésünket motiválta.

 
  
  

– Jelentés: Eluned Morgan (A6-0191/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Bizottság, hogy teljessé tegye az EU villamosenergia- és földgázpiacain a tőkés érdekek dominanciáját, most készíti elő öt javaslatból álló csomagját a harmadik jogalkotási csomaghoz. Ennek célja, hogy a szociális javakat piaci áruvá alakítsa át, és segítse az energiaágazat kapitalista szerkezetátalakítását az energiatermelés és -elosztás tömeges privatizációja révén.

A javaslat ádáz versenyt hoz létre, különösen a nagykereskedelmi energiapiacon. Teljes mértékben elkülöníti a hálózatokat (átviteli rendszereket vagy átvitelirányítási rendszereket) az ellátástól és a termeléstől. Így elvben az állami és a magánszektor között megszűnik a megkülönböztetés, amelynek révén az állami vállalatok elveszítik versenyelőnyüket, míg a piacra belépő konkurenciát óvják.

A gyorsan emelkedő nemzetközi olajárak idején ezt a munkások szenvedik meg; az EU a tőke érdekei mellett áll ki, és védi és növeli annak nyereségét.

E politika áldozatai az energiaágazat munkavállalói és általában a munkásosztály. Nekik kell szembenézniük a növekvő árakkal, a szolgáltatások hanyatlásával, ami mindenütt bekövetkezik, ahol az energiapiacot privatizálják.

A munkások tömeges mobilizálása és a népszavazások során visszhangzó „nem” szavazatok jelzik a nép növekvő felháborodását e politika miatt, és nyitja meg az utat annak megsemmisítése felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Érdekes felfigyelni arra, hogy a villamosenergia-ágazat liberalizálásának e harmadik csomagjában ugyanazokat az érveket használják még mindig, annak ellenére, hogy egyre kevésbé tudjuk ellenőrizni a piacon működő gazdasági és pénzügyi csoportok cselekedeteit, amelyek saját szabályaikat alkotják meg. Növelik az árakat, elbocsátják a munkavállalókat, fokozzák a foglalkoztatás bizonytalanságát, és egyre kevésbé teljesítik közszolgáltatási feladataikat.

Noha az igaz, hogy hatékonyan működő villamosenergia- és gázpiac nélkül az Európai Unió egyre nagyobb nehézségekkel tudja csak az ellátás biztonságát, a kevés szénforrás mellett az energiapiac fenntarthatóságát és a globális versenyképességet biztosítani, az is igaz, hogy e piac csak akkor létezik, ha erős az állami szektor.

Amit azonban most javasolnak, ennek pontosan az ellentéte. Több liberalizációra és néhány országban az állami szektorból még megmaradó részek lebontására hívnak fel. Majd az ennek elfedésére irányuló reménytelen kísérlettel azt javasolják, hogy hozzunk létre egy chartát a fogyasztók védelmére. Majd meglátjuk, hogy ezt miként alkalmazzák. Mindenesetre az alapkérdés az ágazat liberalizálása, és ez az, amiért végső soron csak a jelentés ellen szavazhattunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill (PSE), írásban. − Elnök úr, én beszéltem a Morgan-jelentésről a vita során, de nem volt lehetőségem a 159. módosításról szólni. Ez a módosítás megtiltaná a tagállamoknak, hogy kilowattóránként 350 gramm szén-dioxidnál többet kibocsátó új erőművek építését engedélyezzék. Az EPLP nevében szeretném tisztázni álláspontunkat, mivel számos levelet kaptunk ezzel a módosítással kapcsolatban.

Miközben tisztán látjuk, hogy a klímaváltozás valós és jelen van, és kötelezettségünk, hogy ezzel foglalkozzunk, a 159. módosítás ellen szavaztunk, mert az megakadályozná valamennyi új gáz-, olaj- és széntüzelésű erőmű fejlesztését. Ez hátrányos lenne Európa ellátásbiztonsága és az európai fények fennmaradása szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Én a Morgan-jelentés és az energiacsomag ellen szavaztam, mert úgy vélem, hogy a helytelen úton haladunk. A javasolt ügynökség csak egy újabb bürokratikus testület lesz. A kibővített hatáskörű nemzeti szabályozók hálózata hatékonyabb módon biztosíthatná, hogy a kistermelők is hozzáférjenek a hálózatokhoz. A szétválasztás valamiféle varázsitallá vált, miközben azoknak az országoknak a tapasztalatai, amelyek ezt gyakorolják, semmiképpen nem igazolják az ilyen jellegű liberális intézkedéseket. Az energiapiac globális piac. A Gazprommal és az olajtermelő államokkal szembeni verseny nem a biogáz-szövetkezetektől, hanem a nagy európai vállalatoktól várható.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Amikor az Európai Unió energiakonszernjei kötelező tulajdonosi szétválasztása mellett szavazott az Európai Parlament, döntő lépést tett a villamos energia közös piacának létrehozása felé. Csak úgy lehet nyitott és versengő piacot létrehozni, ha nincs összeférhetetlenség, ha ezeket a konszerneket szétválasztjuk energiatermelő és az átvitelért felelős társaságokká.

A javasolt változtatások elsősorban a fogyasztók javára válnak. Az elfogadott javaslat lényegesen erősíti a fogyasztói jogokat. Többek között feljogosítja a fogyasztókat, hogy további díjak fizetése nélkül visszaléphessenek a villamosenergia-szolgáltatóval kötött szerződéstől. Arra is jogosultak, hogy nagyon rövid időn belül más energiaszolgáltatóra váltsanak.

Figyelemmel kell lenni arra, hogy a villamos energia piacát jelenleg a nem versengő piacokon pozíciójukkal visszaélő monopóliumok uralják. Úgy vélem, hogy az ársapka alkalmazása megvédi az energiafelhasználókat az energiakonszernek általi kizsákmányolástól anélkül, hogy az új vállalkozásokat elriasztaná a piacra lépéstől.

Nyilvánvaló, hogy a javasolt megoldások nem fogják az összes, az energiához jelenleg kapcsolódó problémát megoldani, így például az olajárak emelkedését sem. Ezek a megoldások azonban megfelelő lépések egy erőteljesebb versennyel jellemezhető piac kialakulása felé. A vita folytatódik a Tanácsban. Sajnálatos módon nem valószínű azonban, hogy az Európai Parlament valamennyi javaslatát elfogadják. Amint az előadó helyesen rámutatott, sok tagállam saját nemzeti érdekeit kívánja védeni.

 
  
MPphoto
 
 

  Jacky Hénin (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a harmadik energiacsomag dogmatikusan ragaszkodik az energiatermelés és az elosztó hálózatok közötti teljes szétválasztás útjának követéséhez.

Célja, hogy az egész energiaágazatot kizárólag a szabad piac törvényeinek és a mindenki mindenki elleni versenynek vesse alá.

Miután ugyanazok az okok ugyanazokat az hatásokat váltják ki, ez az Európai Uniót még nagyobb katasztrófához fogja vezetni, mint amit Kalifornia tapasztalt 2000-ben.

Ez a politika rossz a fogyasztók, rossz az ipari munkavállalók, rossz a kis- és közepes vállalkozások és intézmények, rossz a munkahelyek, rossz a biztonság és rossz a környezet szempontjából. A piac és a magánszektor nem képes az európaiak energiaszükségleteit kielégíteni, és a globális felmelegedés, valamint a fosszilis üzemanyagok utáni kor kihívásaira választ adni. Az ő elsődleges céljuk, hogy a lehető legtöbbet fizessék a részvényeseiknek, nem pedig az, hogy általános nemzeti érdekekben járjanak el.

Nekünk megfelelő belső energiapiacra van szükségünk Európában, és ez csak az együttműködés alapján érhető el. Az energiaágazatot a tagállamok koordinált állami cselekvésének kell irányítania, nem pedig a pénzpiacok tevékenységének. Az EU-nak lépéseket kell tennie annak biztosítására, hogy az energiát globális közös erőforrásként ismerjék el, és ne egyszerűen még egy adott és vett árucikknek tekintsék.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Csalódtam, hogy képviselőcsoportomnak a nukleáris balesetekre vonatkozó felelősségről szóló módosítását nem fogadták el. Ezzel együtt a végleges Morgan-jelentés számos dicséretes dolgot tartalmaz, és én üdvözlöm az energiafogyasztók jogainak biztosítására javasolt chartára való hivatkozás beépítését. Összességében tehát meg tudtam szavazni a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. (ET) Én erőteljesen támogatom ezeket a módosításokat, mivel ezek erősítik a szabad versenyt az Európai Unióban, segítenek az árak ésszerű szinten tartásában, ugyanakkor lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy gyakorolják a villamosenergia-szolgáltató megváltoztatásának jogát, amikor csak akarják. Ezenkívül ez elősegíti a határkeresztező villamosenergia-megosztást, és ezzel védi az államokat és a fogyasztókat is a váratlan villamosenergia-hiánytól. E téren én gyors cselekvést szeretnék, megszüntetve a szükségtelen bürokráciát és terheket, hogy az EU villamosenergia-termelő vállalatai szabadon cselekedhessenek az egész unióban, megerősítve a szabad versenyt és lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy tudatosan válasszanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Én a jelentés ellen szavaztam, amely azzal, hogy a villamos energia belső piacának közös szabályait kívánja meghatározni, ténylegesen a valóságban Európa hagyományosan üzemelő hálózatai örökségének lebontását javasolja.

A villamosenergia-termelés és -elosztás szétválasztása nézetem szerint nem biztosít további garanciát a hálózatok hatékonyságára, biztonságára vagy elérhetőségére, különösen a jelen helyzetben, amikor folyamatos a villamos energia iránti kereslet globális növekedése, és súlyos bizonytalanság uralkodik az erőforrások tekintetében.

Ez utóbbi tényező még nagyobb strukturális beruházást kíván ahhoz, hogy megóvhassuk ellátásunkat, és előmozdíthassuk a kutatást és az innovációt, amelynek a lehetősége – úgy tűnik – nagyrészt nem fér össze az erőteljes verseny és a rövid távú nyereség filozófiájával, ami az ágazat teljes deregulációja irányába mutató határozat mögött meghúzódik.

Úgy tűnik, a francia szocialisták által támogatott, de sajnálatos módon el nem fogadott „harmadik út” sokkal ésszerűbb megoldásnak tűnik, mivel az lehetővé teszi számunkra, hogy megőrizzük Európa nagy energetikai csoportjainak örökölt integritását, miközben a villamos energia elosztásának megszervezését független szabályozók kezébe adnánk.

Ezzel együtt is üdvözlöm azt a fejlődést, amit ez a jelentés képvisel a fogyasztók védelmét illetően, különösen az energiaszegénység elleni fellépés, valamint az átláthatóság biztosítása és a végfelhasználók számára az információhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok bevezetése tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) A villamosenergia-ellátás nem kereskedelem, hanem hálózati szolgáltatás. A szolgáltatást valamennyi érintettnek megszakítás nélkül biztosítani kell, a környezetre gyakorolt lehető legkisebb hatás mellett. Ez a követelmény nem áll összhangban az egymással versengő vállalatok által folytatott nemzetközi kereskedelem kockázataival. A villamos energia a jövőben is sebezhető hiánytermék lesz, különösen most, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elfogyóban vannak, és folytatódik a globális felmelegedés.

Ezért jó az, hogy számos EU-tagállamban az állam vagy a helyi hatóságok azok, amelyek kiépítették az erőműveket és a villamosenergia-hálózatokat. Ezeknek a hálózati szolgáltatásoknak a privatizálása nem kívánatos és kockázatos. Értékesítésük új tulajdonosokat és az átviteli rendszerben monopóliumot hoz létre. Ez a rendszer nem nyereségtermelő erőforrás a termelés és az értékesítés között, de ennek tulajdonlása visszaélésre adhat alkalmat magasabb árak megállapításával a fogyasztók és az esetleges versenytársak felé. A tőzsde által rögzített villamosenergia-árak a termelési költségeknél sokkal magasabb fogyasztói árakhoz vezetnek.

Az EU-tagállamok nagyon helyesen vizsgálják azt, hogyan lehet ezeket a kockázatokat kivédeni. A helyzet tagállamról tagállamra nagymértékben változik. Az a legjobb, ha ezeket a kérdéseket ott fontolják meg. Én amellett vagyok, hogy a tagállamoknak a lehető legnagyobb szabadságot biztosítsuk, ez a Glante-módosításban említett harmadik út, de én egészében ellenzem ezt az európai irányelvet.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Nyilvánvaló, hogy e harmadik energiacsomag valós célja nem az ellátás biztonsága, a nyújtott szolgáltatások minősége, az árak megfizethetősége vagy az, hogy a fogyasztók szabadon választhassák meg szolgáltatójukat, hanem a régi állami villamosenergia-monopóliumokból még megmaradt részek végleges lebontása.

Teljességgel elfogadhatatlan a Bizottság és e Ház sok képviselőjének eltökéltsége az „örökölt szétválasztás” mellett, más szavakkal a „történelmi” üzemeltetők, mint az EDF kényszerítése arra, hogy adják fel hálózataik tulajdonjogát. Soha nem bizonyították az ilyen vállalatok ellen felhozott vádakat, nevezetesen, hogy korlátozzák a versenytársak hálózati hozzáférését, és hogy szándékosan korlátoznák az infrastrukturális projektekbe történő beruházásokat. Az sem világos, hogy a hálózat irányításának egyetlen olyan üzemeltetőre történő ráruházása, amely nem azonos a villamosenergia-szolgáltatóval, miként garantálhatja a beruházások megfelelő és kielégítő szintjét, a kulcspozícióval való visszaélés megelőzését vagy a túlterhelés jobb kezelését.

Bár mi mindig a tagállamok kizárólagos elsődlegességét védtük energiaügyekben, ami túl fontos stratégiai terület ahhoz, hogy az eurokratákra bízzuk, a két rossz közül a kevésbé rosszat, többek között a Franciaország és Németország által javasolt „tényleges szétválasztás” megoldását támogatjuk. Ugyanakkor nem szavazzuk meg azokat a szövegeket, amelyeknek álláspontját alapvetően elutasítjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) Nem tehettem mást, mint megszavaztam ezt a jelentést. Igent mondani a villamosenergia-piaci liberalizációra irányuló valamennyi erőre, igent mondani a tisztességesebb, versengőbb és átláthatóbb piacra.

Ennek a jelentésnek azonban nem csak a korrektsége vonz, nevezetesen az, hogy a fogyasztót helyezi a kérdés középpontjába. A növekvő energiaárakkal és a nemzeti piacokon a verseny hiányával fennáll az a veszély, hogy nőni fog az energiaellátásból kirekesztett polgárok száma. Egyetértek ezért a szociális aggályokkal, amelyeket most először a „tüzelőanyag-szegénység” fogalmával határoztak meg, felhívva a figyelmet annak fontosságára, hogy a tagállamok alakítsanak ki az összes polgárukra vonatkozó nemzeti terveket.

Az EU-n belüli nemzeti energiapiacok jelenlegi helyzetére tekintettel elfogadhatatlan, hogy egy társaság egyszerre legyen a villamosenergia-hálózat tulajdonosa és egyben a villamos energia átvitelének felelőse, mert ez de facto monopóliumot jelent, és ezzel megakadályozhatja az olyan új üzemeltetők piaci belépését, akik sok esetben versenyképesebbek.

Ez a dokumentum ezért bátran megállapítja, hogy szükség van az átláthatóság és a verseny szintjének növelésére az energiaágazatban, miközben hatékony védelmet biztosít a fogyasztónak a zárt és rugalmatlan piac okozta következményekkel szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) Nem tehettem mást, mint megszavaztam ezt a jelentést. Igent mondani a villamosenergia-piaci liberalizációjára irányuló valamennyi erőre, igent mondani a tisztességesebb, versengőbb és átláthatóbb piacra.

Ennek a jelentésnek azonban nemcsak a korrektsége vonz, nevezetesen az, hogy a fogyasztót helyezi a kérdés középpontjába. A növekvő energiaárakkal és a nemzeti piacokon a verseny hiányával fennáll az a veszély, hogy nőni fog az energiaellátásból kirekesztett polgárok száma. Egyetértek ezért a szociális aggályokkal, amelyeket most először a „tüzelőanyag-szegénység” fogalmával határoztak meg, felhívva a figyelmet annak fontosságára, hogy a tagállamok alakítsanak ki az összes polgárukra vonatkozó nemzeti terveket.

Az EU-n belüli nemzeti energiapiacok jelenlegi helyzetére tekintettel elfogadhatatlan, hogy egy társaság egyszerre legyen a villamosenergia-hálózat tulajdonosa és egyben a villamos energia átvitelének felelőse, mert ez de facto monopóliumot jelent, és ezzel megakadályozhatja az olyan új üzemeltetők piaci belépését, akik sok esetben versenyképesebbek.

Ez a dokumentum ezért bátran megállapítja, hogy szükség van az átláthatóság és a verseny szintjének növelésére az energiaágazatban, miközben hatékony védelmet biztosít a fogyasztónak a zárt és rugalmatlan piac okozta következményekkel szemben.

 
  
  

– Jelentés: Alejo Vidal-Quadras (A6-0228/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez egy további része az Európai Unió energiapiaca liberalizálására irányuló intézkedések harmadik csomagjának az Európai Parlament által 2007 júniusában elfogadott ajánlásokból következően. Az előadó egyetért a szabályozók erőteljesebb és függetlenebb hatáskörének beépítésével, a piac átláthatósága érdekében bővülő követelményekkel, a nemzeti szabályozók, valamint az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti európai szintű együttműködés jobb keretével, a tagállamok közötti összekapcsolási kapacitás továbbfejlesztésének adott nagyobb hangsúllyal, valamint a tulajdonjogi szétválasztás javaslatával, mint a befektetések ösztönzésének és az új belépőkkel szembeni megkülönböztetés elkerülésének leghatékonyabb, de nem kizárólagos eszközével.

Más szavakkal, az Európai Unió kényszerítette ki annak az ágazatnak a privatizálását, amely stratégiai fontosságú a gazdasági fejlődés szempontjából, és most megkísérel lépéseket tenni az ágazatot átvevő gazdasági csoportok által okozott súlyos problémák megoldása érdekében. Ezért van az, hogy az előadó maga is felvet néhány kérdést a kódexek és szabályok önkéntes végrehajtásával kapcsolatban a mellett érvelve, hogy ezeket kötelezővé kellene tenni.

Senki sem ismeri be azonban, hogy a valódi megoldás az lett volna, ha az energia területén megtartjuk az erős állami szektort, és ezért mi e jelentés ellen szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) Nem csak a Bizottság által gyakorolt nyomás következménye, hogy az E.ON és az RWE eladták az átviteli rendszereiket; a végbement szétválasztás miatt a hálózati hozzáférés stratégiai funkciója, nevezetesen, hogy kizárja az új versenytársakat, nagyrészt megszűnt. Egész Európában hatalmas az igény a régi erőművekbe és a rendszer-infrastruktúrába történő beruházások iránt, amelyek közül néhány több évtizedes. Amint az Egyesült Királyságnak a radikális vasút-privatizációval kapcsolatos tapasztalatai rámutattak, a befektetőknek ugyancsak kevés érdekük fűződik az infrastruktúra fejlesztéséhez. Nagyon is lehetséges, hogy a megcélzott új hálózati hozzáférésre vonatkozó rendelkezések ugyanilyen hatással járnak majd. Emiatt én a Vidal-Quadras-jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az előadó nagyon jó és alapos jelentést készített.

Úgy vélem, hogy jelenlegi formájában az Európai Parlament javaslata lehetővé teszi az unió energiapiacai integrálásával kapcsolatos munka folytatását. Remélem, hogy a megállapodás elérése valamennyi határkeresztező kérdésben lehetségesnek bizonyul majd.

 
  
  

– Jelentés: Giles Chichester (A6-0226/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez egy másik része az energiacsomagnak. Ez az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozására vonatkozik, amely illik az Európai Bizottság és a Tanács által meghatározott, az energiaágazat liberalizálására és szabályozására irányuló globális stratégiába, amelyet ők „energiacsomagnak” kereszteltek el.

A stratégia mindig ugyanaz. Először privatizálják az állami szektort. Ekkor problémák merülnek fel, és akkor létrehozzák a szabályozókat, új hivatali szervezeteket, és a nagyobb hatáskörökhöz nagyobb ellenőrzési lehetőséget biztosítanak a fölött, hogy mi történik az egyes tagállamokban.

Az előadó szerint (a PPE-DE képviselőcsoportja részéről), túl kell mennünk a bizottsági javaslatokon, és ennek az ügynökségnek nagyobb függetlenséget és nagyobb döntéshozatali hatáskört kellene adnunk. A szabványok, kódexek, piaci szabályok, sőt, a magasabb hatóságok döntéseinek meghatározása, amelyek gazdasági csoportok érdekeit szolgálják, ez visszatérő érv. Az ügynökség szupranacionális intézmény lesz stratégiai területre – nevezetesen az energiára – vonatkozó hatáskörrel, amelynek révén a társadalom minden ágazatára hatást gyakorol.

Az egyes tagállamok politikai stratégiájába és gazdaságába való beavatkozás következményei súlyosak lehetnek. Ebben az összefüggésben elutasítjuk a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az energiapiacok egyre inkább páneurópai jellegűek, és a javasolt Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség fontos szerepet játszik majd, ahogyan a piacok fejlődnek. Az ügynökségnek kellő hatáskörrel kell rendelkeznie, hogy feladatait be tudja tölteni, és én támogatni tudtam ezt a jelentést, amely biztosítja ezt a hatáskört, miközben garantálja a nemzeti szabályozók függetlenségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az előadó nagyon jó és alapos jelentést készített.

Úgy vélem, hogy jelenlegi formájában az Európai Parlament javaslata lehetővé teszi, hogy az unió energiapiacai integrációjával kapcsolatos munka folytatódjék. Lehetővé teszi azt is, hogy az ügynökségnek valamennyi határkeresztező kérdéssel kapcsolatos kompetenciáját megerősítsük. Ez a tagállamok közötti hatékony együttműködést eredményezi majd.

 
  
  

– Jelentés: Francesco Ferrari (A6-0081/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. (PL) Lengyelországban tavaly a gyalogosokat érintő balesetek száma 5,7%-kal, míg a kerékpárosokat érintő balesetek száma számottevően, 16,8%-kal nőtt. Én támogatom Ferrari úr jelentését, és lényegesnek tartom a biztonsági követelmények fokozását. Arra is figyelemmel kell lennünk azonban, hogy ennek költségeit ne elsősorban a járműtulajdonosok viseljék.

Én a Kis-lengyelországi Vajdaságot képviselem, amely 7/100-zal az országban a legalacsonyabb baleseti gyakoriságot mondhatja magáénak. Sok baleseti gócpont van azonban a túl nagy forgalomsűrűség és a nem megfelelő közúti infrastruktúra miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Francesco Ferrari (ALDE), írásban. − Ezt a jelentést újabb pozitív, előremutató lépésnek tartom, amely támogatja az EU gyalogosait, védve őket a gépjárművekkel történt balesetek által okozott számos sérüléstől és halálesettől. Évente 40 000 polgár hal meg.

A gépjárműtervezés és a személygépkocsi-rendszerek javítása – ideértve a személygépkocsi elején a gyalogosok számára kialakított „gyűrődési zónát” – kedvező irányú elmozdulás, amit bátorítani szükséges. A lökhárítórácsok eltávolítása azokról a gépjárművekről, amelyeknél nem szükségesek, vagy amelyekhez azokat nem tervezték – nem mezőgazdasági munkára használt járművek például –, egy másik példája annak, hogy az EU miként lehet következetes a gyalogosbarát fejlesztések tekintetében.

E szavazás során én támogatom ezeket a kérdéseket, és létfontosságúnak tartom a Európa valamennyi gyalogosa számára, hogy többet tegyünk a gyalogosok biztonságának javítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill (PSE), írásban. − Megszavaztam ezt a jelentést, mert támogatom az olyan passzív és aktív biztonsági rendszerek kifejlesztését, amelyek csökkentenék a gyalogosokat és más veszélyeztetett úthasználókat érintő közúti balesetek hatását. Bár számos tényező okozhat balesetet (sebesség, emberi hiba), magát a járművet úgy kell kialakítani, hogy baleset során a becsapódás minimális legyen. Támogatom a jelentés azon kötelezését, hogy meg kell állapítani a járművek szerkezetére és működésére, valamint az elülső védelmi rendszerekre vonatkozó minimális követelményeket.

Ami azonban véleményem szerint hiányzik ebből a jelentésből, az a hatalmas lehetőség a fejlődő és a feltörekvő országokkal való együttműködés hatalmas lehetősége. A közúti halálesetek nagy többsége ugyanis – mintegy 70%-a – a fejlődő országokban következik be. A halálesetek 65%-a gyalogost érint, és a meghalt gyalogosok 35%-a gyermek. Egy olyan ország, mint India egyedül maga felel az egész világ halálos kimenetelű közúti baleseteinek 10%-áért.

Az EU-nak meg kell osztania a közúti közlekedési balesetek adatainak gyűjtésben és elemzésében, valamint az aktív és a passzív biztonsági rendszerek fejlesztésében szerzett szakértelmét a fejlődő országokkal. Erős érvek szólnak az EU-ból a fejlődő országokba történő technológia transzfer mellett, amely csökkenthetné a közúti balesetek számát és azoknak az úthasználókra gyakorolt hatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban(PL) Szeretnék rámutatni e jelentés fontosságára és gratulálni az előadónak az eredményhez. Tény, hogy az Európai Unióban évente 8 000 úthasználó veszíti életét. Az áldozatok többnyire gyalogosok és kerékpárosok. További 300 000-en szenvednek sérüléseket. Ez személyes tragédiákat jelent, ugyanakkor lényeges társadalmi és gazdasági következményei is vannak. Ennek megfelelően az unió intézkedései, amelyek célja a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók gépjárművekkel való ütközések során szenvedett sérülésektől való hatékonyabb védelmének biztosítása, külön üdvözlendő.

A jelenleg hatályos rendelkezés szerint 2005 októberétől bizonyos gépjárműveknek meg kell felelniük egy, a Közös Kutatóközpont ajánlásaira épülő teljesítményvizsgálat-sorozatnak. Ezenkívül az Unió lényegesen szigorúbb vizsgálati követelmények meghatározását javasolja a 2010 után az európai piacon forgalomba hozott gépjárművekre. Az előttünk lévő jelentés rendelkezik az aktív és passzív biztonsági intézkedések összekapcsolásáról, és előre jelzi az ütközésgátló rendszerek jövőbeli bevezetését. Ez idáig a piacon nincs olyan hatékony rendszer, amely ütközés esetén védelmet nyújthatna a gyalogosoknak, ezért a Bizottság nagyon helyesen arra ösztönzi az ipart, hogy fejlesszenek ki ilyen rendszert. Egyetértek az előadóval abban is, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérni a szigorúbb passzív biztonsági szabványok biztosításának technikai lehetőségét, hasonlóan a fokozott biztonság előírásokhoz kapcsolódó lehetőségekhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Évente Európában gyalogosok és kerékpárosok ezrei halnak meg vagy szenvednek sérülést közúti balesetekben. Az európai jogalkotás fontos szerepet játszott a halálos kimenetelű balesetek és sérülések csökkentésében, fontos azonban, hogy a szabványokat frissítsük. Az e területre vonatkozó javaslatokat üdvözölni kell, és ennek megfelelően én megszavaztam a Ferrari-jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az EU közúti balesetekre vonatkozó statisztikák nyugtalanítóak. Becslések szerint évente 8 000 veszélyeztetett úthasználó gyalogos és kerékpáros szenved halálos és 300 000 személyi sérüléses balesetet. A közúti balesetek 80% olyan városokban és falvakban következik be, ahol a megengedett legnagyobb sebesség 40 és 60 km/óra között van. Ezt azt jelzi, hogy nemcsak a gyorshajtás, hanem a közúti infrastruktúra minősége és a járműbiztonság különösen is felelőssé tehető a közúti balesetekért.

A gépkocsihasználat alternatívájaként tömegközlekedés használatára, a gyaloglásra és a kerékpározásra való felhívásoknak együtt kell járniuk olyan intézkedésekkel, amelyek a sérülések számának csökkentését célozzák. Jelenleg a piacon nem áll rendelkezésre olyan ütközést elkerülő rendszer, amely hatékonyan lenne képes időben felismerni a gyalogosokat vagy más veszélyeztetett úthasználókat.

Üdvözlöm Francesco Ferrari előadónak a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló rendeletre irányuló javaslatról készült jelentését, és meg is szavaztam azt. Az európai autóiparnak nemcsak azt kell célul kitűznie, hogy műszakilag rendkívül fejlett és ökológiai szempontból tiszta gépkocsikat értékesítsen, hanem azt is, hogy azok rendkívül biztonságosak legyenek.

A biztonság minden körülmények között való magasabb szintjének biztosításához az aktív fékasszisztens-rendszerek 2009-től valamennyi új gépjárműre kötelező felszerelése, amint azt a bizottsági javaslat előirányozza, nem léphet a magas szintű passzív biztonsági rendszerek helyébe. Ehelyett azokat kell kiegészítenie.

Úgy vélem, hogy ez a rendelet segít majd valamennyi úthasználó számára a nagyobb biztonság elérésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A közutak biztonsága az európai közlekedéspolitika prioritása, valós gondot okoz a politikai döntéshozók számára, és fontos támasz valamennyi polgár számára az olyan tragédiák elleni küzdelemben, amelyek sajnálatos módon túl gyakran következnek be Európa útjain. A Ferrari-jelentés célja, hogy megerősítse a közösségi előírásokat a biztonság területén, és ezzel javítsa a gyalogosok biztonságát. Ennek következtében nem habozhatunk, amikor útjainkon a maximális figyelmet és a rendelkezésre álló legjobb eszközöket követeljük a biztonság garantálása érdekében. Különösen létfontosságú, hogy a jogalkotási munka továbbra is a lehető legszigorúbb legyen, az elfogadott intézkedéseket megfelelően kísérjék figyelemmel és értékeljék annak biztosítására, hogy a szükséges javításokat kellő időben meghozzák a további tragédiák megelőzése érdekében. Üdvözöljük ebben a jelentésben az elvesztett idő pótlása módjának meghatározására és az annak biztosítására irányuló kísérletet, hogy a javasolt megelőző rendszerek a leghelyesebbek és alkalmasak legyenek a gépjárművekkel való ütközések áldozatai szempontjából.

Végezetül, mivel néha az ördög a részletekben rejlik, feladatunk annak biztosítására, hogy az általunk létrehozott jogszabály az inkább technikai jellegű területeken is mindig a polgáraink védelmének legjobb eszközeit kínálja.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Megszavaztam Ferrari úr jelentését. Egyetértek a javaslat céljával, hogy erősítsük a közösségi előírásokat, amelyek célja a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók biztonságának javítása a gépjárművekkel való ütközésből eredő sérülések esetére.

Véleményem szerint mind az időpont, mind a műszaki szempontok lehetővé teszik, hogy gyors előrehaladást érjünk el a gépjárművek tervezésében és az átalakításukra irányuló alkalmas szándékok megvalósításában. Különösen üdvözlöm azt a kötelezettséget, hogy a járműveket fel kell szerelni fékasszisztensrendszerrel (BAS), amely segít majd a járművek és a gyalogosok közötti ütközések számának csökkentésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Üdvözlöm ezt a jelentést, mert megerősíti a létező jogszabályt, és ismételten megkísérli a közutak biztonságának javítását, különösen a kerékpárosok és gyalogosok biztonsága területén. Évente 8000 ember – gyalogosok és kerékpárosok – hal meg, és 300 000 szenved sérülést az EU útjain.

E balesetek közül sokat el lehetne kerülni a jobb gépjárművezető-képzéssel vagy a gépjárművek jobb tervezésével. A fékasszisztensrendszerek, a magasabb követelményt támasztó teljesítményvizsgálatok bevezetése és a gyorsabb végrehajtási időszak egyaránt segít csökkenteni azt a vérontást, ami évente az útjainkon bekövetkezik.

Különösen örülök annak, hogy a lökhárítórácsként ismert gyilkosoknak ugyanazokat a teljesítményvizsgálatokat kell teljesíteniük a járműveken, amelyekhez tervezték őket ahhoz, hogy fel lehessen szerelni azokat, bár részemről a lökhárítórácsok betiltására irányuló kampány még mindig folytatódik.

Gratulálok az előadónak a jelentéséhez, és már előre örülök annak, hogy a Tanáccsal gyorsan meg lehet majd egyezni erről a kérdésről.

 
  
MPphoto
 
 

  David Sumberg (PPE-DE), írásban. − Szeretném megindokolni Francesco Ferrarinak a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló jelentésével kapcsolatban leadott szavazatomat.

Bár támogatom e jelentés tisztességes céljait, mert mindannyian szeretnénk csökkenteni az útjainkon bekövetkező sokkoló haláleseteket és sérüléseket, úgy vélem, a jelentés nagyon szoros ütemtervet ír elő a megvalósításhoz, és nem hiszem, hogy ez elérhető lenne.

Néhány nagyon radikális előírásra tesz javaslatot, és ezért az iparra nehezedő teher túlságosan nagy lesz, ha a javaslatokat túl gyorsan vezetjük be.

Recessziós időkben mindannyiunknak emlékeznünk kell arra, hogy meg kell védeniük választóink munkahelyét, és az elhamarkodott jogalkotás miatt ez a cél gyakran hátrányt szenved.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. (PL) Én megszavaztam a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentést (2007/0201).

Jelenleg nincsenek olyan ütközésgátló rendszerek a piacon, amelyek képesek lennének hatékonyan felismerni a gyalogosokat és más veszélyeztetett úthasználókat, és ugyanakkor megfelelnének az összes szükséges feltételnek is. Osztom az előadó véleményét, hogy prioritást kell adni a sérülések, és mindenekelőtt a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók halálos kimenetelű balesetei számának csökkentését célzó intézkedések bevezetésének. Hangsúlyozni kell, hogy a benyújtott módosító indítványok célja a rendelet előírásainak szigorítása mindenütt, ahol ez lehetséges. Én megszavaztam a jelentést, mert úgy vélem, hogy fontos figyelemmel kísérni nemcsak a technológia aktív biztonságot szolgáló fejlődését, hanem figyelembe kell venni a passzív biztonság területén a szigorúbb rendelkezések bevezetésének lehetőségét is a járművek konstrukciójával kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A gyalogosok és kerékpárosok gyakran részesei a közúti baleseteknek. Az ő életük védelme nagy kihívás a gépjárműipar számára.

Az elektronikus gyalogosvédelmi rendszer (EPP) kiváló megoldás. A rendszer csökkenti a járművel való ütközés következményeinek súlyosságát. Ennek a rendszernek köszönhetően a jármű elülső része elnyeli az ütközés energiáját, ezáltal csökkenti az áldozat sérüléseinek mértékét.

A gyalogosok biztonsága megteremtésének egy másik sikeres módszere az aktív motorháztető, amit a C6-ra szereltek fel. Abban a pillanatban, amikor a gyalogos becsapódik, a motorháztető automatikusan felemelkedik. Az ütközésérzékelőnek és a pirotechnikai patronnak köszönhetően a motorháztető 40 milliszekundum alatt 65 milliméternyit felemelkedik. Egy külön mechanizmus a motorháztetőt a felemelt helyzetben tartja az ütés erejének ellenére is, és így elnyeli a létrejövő ütközési energiát. Kisebb ütközés esetén a lengéscsillapítóval felszerelt egység is védelmet biztosít.

Minden járművet annyi vizsgálatnak kell alávetni, amennyi csak szükséges ahhoz, hogy az Európai Unió útjainak biztonsága javuljon.

 
  
  

– Jelentés: Szájer József (A6-0088/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Ez a jelentés néhány igazi változást érint az Európai Bizottság és az Európai Parlament közötti szokásos eljárásban. A módosított 1999/468/EK határozat 5a. cikke vezette be az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást olyan általános hatókörű intézkedések tekintetében, amelyek a szerződés 251. cikke szerint elfogadott alapvető instrumentumok nem lényeges elemeit kívánja módosítani többek között azzal, hogy az ilyen elemek közül néhányat töröl, vagy az instrumentumot kiegészíti új, nem lényeges elemek beillesztésével.

A meglevő jogszabályok és a folyamatban lévő eljárások átvilágítását követően az Európai Bizottság benyújtotta ezt a javaslatot, ami 59 jogalkotási aktusra vonatkozik, amelyeket az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz kell igazítani.

Az Elnökök Konferenciája 2007. december 12-i határozatában a Jogi Bizottságot jelölte ki vezető bizottságként, hogy foglalkozzon ezzel a komitológiai kiigazítással, míg véleményező bizottságoknak a szakbizottságokat jelölte ki. A Bizottsági Elnökök Konferenciája 2008. január 15-én megállapodott a Jogi Bizottság és a többi érintett bizottság közötti együttműködés módjában. Ez a jelentés ezért korlátozott számú módosítást tartalmaz, amelyeket a többi bizottság véleményében javasolt, és azokat levél formájában juttatták el.

 
  
  

– Jelentés: Gerardo Galeote (A6-0213/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. (PL) Én megszavaztam Galeote Quecedónak az egyes halászati termékek Kanári-szigetekre irányuló behozatalára vonatkozó autonóm közösségi vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jelentését.

A jelentés azt javasolja, hogy a 2007-2013. közötti évekre szüntessük meg egyes halászati termékek Kanári-szigetekre irányuló behozatalára vonatkozó közös vámokat. Megjegyzendő, hogy a javaslattal érintett rendelkezések 2006. december 31-én lejártak. A vámmentes kontingensek létrehozására vonatkozó javaslat és az utóbbiak kezelésére vonatkozó rendelkezések összhangban állnak az Európai Unióról szóló szerződés 299. cikke (2) bekezdésével, amely a legtávolabbi régiók támogatására irányuló különös rendelkezésekről szól.

Ezért megszavaztam ezt a jelentést, mivel úgy vélem, hogy a Kanári-szigetek kivételes földrajzi helyzete egyes halászati termékek kínálati forrásaival kapcsolatban, amelyek alapvető fontosságúak a belföldi fogyasztás szempontjából, ezen ágazat számára járulékos költségeket jelentenek. Az ilyen jellegű, a földrajzi elhelyezkedésnek tulajdonítható természeti nehézségek orvoslásának egy módja a harmadik országból behozott szóban forgó termékek importjára kivetett vámok ideiglenes felfüggesztése.

 
  
  

– Jelentés: Anneli Jäätteenmäki (A6-0076/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Én megszavaztam a Jäätteenmäki-jelentést az európai ombudsman statútumáról.

Az Európai Parlament Petíciós Bizottságának tagjaként magam is láttam, hogy milyen sok és egyre növekvő számú polgár fordul a közösségi intézményekhez azért, mert a tagállamok nem tartják be az EU szabályait.

A Parlamenthez benyújtott és a felelős bizottság által vizsgált petíciók igen gyakran nem tekinthetők elfogadhatónak. És itt egy fontos pontra szeretnék rámutatni: az európai ombudsman hivatalának keményebben és jobban kell dolgoznia a polgárokkal folytatott külső kommunikáción. Az átlagember igen gyakran nem is tud az ombudsman létéről, aki potenciálisan a funkcionálisabb és hatékonyabb kapcsolatteremtés eszköze az EU intézményeivel. Az a statútum, amelyről ma szavazunk, új mechanizmusokat állapít meg az ombudsman munkája hatékonyságának javítása érdekében. Nekünk, európai parlamenti képviselőknek az eredmény figyelemmel kísérése a feladatunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Támogatom Jäätteenmäki asszony saját kezdeményezésű jelentését az európai ombudsman információhoz való hozzáféréséről és az egyértelműbb jogszabályok szükségességéről, mivel a jelentés pontosabb szabályokat követel lefektetni ezen a területen.

A szöveg szerint az Európai Unió különféle testületei és intézményei kötelesek az ombudsmant ellátni minden általa kért információval, míg ez idáig a bizalmas kezelésre való hivatkozással az egyes dokumentumok kiadását el lehetett utasítani.

Hasonlóképpen törölni kell azt a tisztviselőkre vonatkozó kötelezettséget, hogy tanúvallomásukban „a vezetőség utasításait kövessék”, miközben a kérdéses tisztviselőnek teljes őszinteséggel az igazat kell vallania.

Jäätteenmäki asszony javaslatainak célja a közvélemény bizalmának megerősítése az európai ombudsman tevékenységi iránt, és mint ilyen, érdemes a megvalósításra.

 
Utolsó frissítés: 2008. október 22.Jogi nyilatkozat