Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/0247(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0321/2008

Viták :

PV 02/09/2008 - 10
CRE 02/09/2008 - 10

Szavazatok :

PV 24/09/2008 - 6.10
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0449

Viták
2008. szeptember 2., kedd - Brüsszel HL kiadás

10. Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások - Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság - A digitális műsorszórásra való átállással felszabaduló frekvenciaspektrum felhasználásának közös koncepciója - Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások, a magánélet védelme és a fogyasztóvédelem (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a következők közös vitája:

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében Catherine Trautmann jelentése (A6-0321/2008) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról [COM(2007)0697 – C6-0427/2007 – 2007/0247(COD)],

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében Pilar del Castillo Vera jelentése (A6-0316/2008) az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról [COM(2007)0699 – C6-0428/2007 – 2007/0249(COD)],

– az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében Patrizia Toia „A digitális frekvenciatöbbletből származó előnyök teljes körű kiaknázásáról Európában: A digitális műsorszórásra való átállással felszabaduló frekvenciaspektrum felhasználásának közös koncepciója” [2008/2099(INI)] című jelentése (A6-0305/2008), valamint

– a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Malcolm Harbour jelentése (A6-0318/2008) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv, és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról [COM(2007)0698 – C6-0420/2007 – 2007/0248(COD)].

 
  
MPphoto
 

  Luc Chatel, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Csak meg kell nézniük a számokat, és láthatják, stratégiailag milyen fontos szerepet tölt be Európában a távközlés és az új információs technológiák: a távközlési technológiáknak köszönhető az európai növekedés egynegyede és termelékenységünk növekedésének 40%-a. Ha megnézünk néhányat a lefolytatott tanulmányok közül, láthatjuk, hogy az elmúlt 12 évben az USA és Európa növekedése közötti különbség 50%-ban információs és hírközlési technológiáink eltérő fejlődéséhez kapcsolódik. Európának tehát hosszú távon be kell fektetnie ebbe az ágazatba. Ennek megfelelően az európai gazdaság versenyképességének és növekedésének előmozdításához elengedhetetlen az EU elektronikus hírközlési keretszabályozásának haladéktalan felülvizsgálata.

Amint azt az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előtt tartott meghallgatásomon is elmondtam, a francia elnökség célja, hogy november 27-én a távközlési miniszterek tanácsában politikai megegyezés szülessen, amelynek tartalma természetesen a lehető legjobban támaszkodik majd az Európai Parlament által elfogadott álláspontokra. A Tanács ennek érdekében mintegy 15 munkamegbeszélést tervezett 2008 második felében. Szeretném tehát néhány percben tájékoztatni Önöket a Tanács álláspontjáról azokkal a fő témákkal kapcsolatban, amelyekkel a három előadó, Trautmann asszony, del Castillo asszony és Harbour úr foglalkozott. Munkatársam, Éric Besson foglalkozik majd Toia asszony digitális frekvenciatöbbletről szóló jelentésével.

Szeretném megdicsérni a rengeteg munkát, amit a három előadó a most tárgyalásra kerülő témákban végzett. Úgy vélem, hogy a munkájuk segít tisztázni a helyzetet, és új alapot szolgáltat a Tanáccsal lefolytatandó megbeszélésekhez. Szeretném hangsúlyozni, hogy széleskörű konszenzus van két intézményünk, a Parlament és a Tanács között.

Először is szeretnék gratulálni Catherine Trautmannak ahhoz a munkához, amit eddig előadóként a hozzáférésről és az engedélyezésről szóló keretirányelvek módosítására irányuló irányelv témájában végzett. Szeretném megdicsérni, amiért kész volt figyelembe venni az új generációs hálózatok kiépítésével járó kihívást, hiszen ez a kérdés egyaránt érint minden, az ágazatban érdekelt felet és a tagállamokat.

Trautmann asszony, az Ön jelentése kiemeli a verseny további előmozdításának szükségességét, különösen, ami az infrastruktúrán alapuló versenyt illeti; ez a Tanács véleménye is. Jelentésében a piac földrajzi szegmentációjának fokozottabb alkalmazását javasolja az előzetes szabályozási kötelezettségek megszüntetése érdekében azokon a területeken, ahol hatékony a verseny. Erről a második kérdésről a Tanácsban még vita folyik.

Most szeretnék áttérni a piacszabályozás kérdésére, különösen a Bizottság szabályozók által javasolt korrekciós intézkedések megvétózására irányuló jogának javasolt kiterjesztésére. Trautmann asszony jelentésében hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak inkább döntőbírói, semmint bírói szerepet kellene betöltenie; egy társszabályozási mechanizmust javasol tehát, ahol az ügyeket a megújított szabályozói csoporthoz lehetne utalni például olyan esetekben, amikor valamely szabályozó által javasolt korrekciós intézkedést a Bizottság megkérdőjelez. A Parlament előadója tehát átmenetet keres a status quo és a vétójog között, amit a Bizottság eredetileg javasolt, és ami – mint az Önök előtt is ismeretes – a tagállamok részéről bizonyos fokú ellenkezéssel találkozott. Ez igazi előrelépés az eredeti szöveghez képest egy. a Tanács számára rendkívül kényes kérdésben, mivel a Tanács e pillanatban nem mutat sok hajlandóságot arra, hogy ekkora hatalommal ruházza fel a Bizottságot.

Egy másik heves vitát kiváltó téma a funkcionális szétválasztás. Trautmann asszony jelentése a funkcionális szétválasztási előírás fenntartását javasolja, mint kivételes korrekciós intézkedést a nemzeti szabályozó hatóságok (NSZH-k) számára. E kivételes korrekciós intézkedés végrehajtása korlátozottabb lenne, mivel szükség lenne hozzá mind a Bizottság előzetes beleegyezésére, mind az Európai Hírközlési Szabályozók Testületének (BERT) támogató véleményére. Az előadó által választott megközelítés általában összeegyeztethetőnek látszik a Tanácsban e tekintetben felmerült kompromisszumos megoldással – nevezetesen, hogy fennmaradna e korrekciós intézkedés előírása – alkalmazásának széles körű elterjedését azonban nem engednék.

A tárgyalások további fontos kérdése a rádiófrekvencia-gazdálkodás. A frekvenciagazdálkodás megváltoztatását illetően előadójuk a Tanácshoz hasonlóan egy olyan fokozatos megközelítés híve, amely egyensúlyt teremt a Bizottság által hangoztatott semlegesség elve, és az e szűkös forrással való gazdálkodás összetettsége között. Az Ipari Bizottság által végül elfogadott jelentés bevezet egy új elemet is, támogatva egy rádiófrekvencia-politikával foglalkozó bizottság (RSPC) létrehozását, amelynek az lenne a feladata, hogy rádiófrekvencia-politikai kérdésekben tanácsot adjon az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ez a bizottság kapná feladatául egy rádiófrekvencia használatról szóló stratégiai jogalkotási program létrehozását. Ami ezt a témát illeti, úgy vélem, hogy a Tanács figyelembe vette az Európai Parlament arra vonatkozó jogos kérését, hogy jobban vonják be a rádiófrekvencia-gazdálkodás átfogó iránymutatásainak kialakításába, de mint tudják, a Tanács ugyanakkor szeretné elkerülni azt a helyzetet, hogy túl sok testület legyen felelős ezért a forrásért, és szeretné megőrizni azt a fogékonyságot, amit ezek a piacok és a rádiófrekvenciák, mint stratégiai innovációs források megkövetelnek.

Szeretném megdicsérni Pilar del Castillo Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló jelentésének színvonalát; szeretnék rámutatni, hogy a jelentés rendkívül kényes témát érint, amely a Parlament és a Tanács közötti széleskörű konszenzus tárgya. A jelentés, del Castillo asszony, arra a megállapításra jut, hogy az Európai Hatóság az eredetileg javasolt formában nem a megfelelő megoldás a szabályozók közötti együttműködés megerősítésére és a gyakorlatok harmonizációjának előmozdítására; ez a Tanács álláspontja is. Ön ellenzi egy európai szuperszabályozó hatóság létrehozását, és egy olyan testület – a BERT – létrehozását javasolja, amely közelebb lenne a szabályozókhoz, függetlenebb lenne az Európai Bizottságtól, és amelynek az eredetileg javasolthoz képest jóval egyszerűbb lenne a felépítése és az irányítása. A Tanács ismeri mindezeket az érveket, de mint azt Ön is tudja, a tagállamok többségének még mindig vannak bizonyos fenntartásai egy közösségi testület létrehozásának gondolatával szemben. A Tanácsnak az elkövetkező hetekben tehát meg kell próbálnia megtalálni az egyensúlyt a következő két alternatíva között: egy, az európai szabályozó hatóságokból álló magánjogi testület intézményesítése, vagy egy olyan közösségi testület létrehozása, amelynek garantálni kell függetlenségét.

Utolsó megjegyzéseim Malcolm Harbour jelentésére vonatkoznak, akinek szeretném megköszönni ezt a színvonalas munkát; különös örömmel tölt el, hogy figyelembe veszi az alapvető fogyasztói jogokat. A Parlament – a Tanácshoz hasonlóan – támogatja a Bizottság által javasolt, a fogyasztóvédelem megerősítését szolgáló intézkedéseket; ez a kérdés nemrégiben került előtérbe, köszönhetően annak, hogy a hírközlési szolgáltatások egyre komolyabb hatást gyakorolnak polgáraink mindennapi életére.

Harbour úr jelentésében azt javasolja, hogy meg kell határozni, milyen információkat tartalmazzanak a szerződések, meg kell erősíteni a tagállamok fogyatékkal élő felhasználók érdekében hozandó intézkedéseit, és hogy a verseny javítása érdekében le kell rövidíteni a számhordozás határidejét. A Tanács nagy részben támogatja ezeket az intézkedéseket.

Úgy gondolom, hogy a magánélet védelmének kérdése – amelynek vizsgálatában a fokozott együttműködési eljárás keretében részt vett Alvaro úr is az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről – ugyancsak fontos téma, amellyel foglalkozni kell, és örömömre szolgál, hogy például a kéretlen SMS üzenetekre is figyelmet fordítottak.

Ami a szerzői jog speciális kérdését illeti, Harbour úr jelentése azt javasolja, hogy fenn kell tartani az elektronikus hírközlési szolgáltatások hálózati szolgáltatóinak kötelezettségét arra, hogy az előfizetőket lássák el minden hasznos információval a hálózatok és szolgáltatások jogszerűtlen használatáról. Javasolja továbbá az érdekeltek közötti együttműködés ösztönzését a jogszerű ajánlatok terjesztésének előmozdítása érdekében. Ezek kiegyensúlyozott intézkedéseknek látszanak, figyelembe kell azonban, hogy ez a téma rendkívül kényes mind a Tisztelt Ház, mind a Tanács számára.

Elnök úr, mielőtt átadnám a szót kollégámnak, Éric Bessonnak, aki a digitális frekvenciatöbbletről fog beszélni, azzal zárom a felelősségi körömbe tartozó területekről szóló mondandómat, hogy érzésünk szerint a Parlament és a Tanács között nagy az egyetértés ezekben a kérdésekben, habár vannak kisebb véleménykülönbségek azt illetően, hogy mennyire térjen ki ez az irányelv a részletekre. Természetesen megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy folytatódjon a szoros munkakapcsolat a Parlamenttel és a Bizottsággal, és a három intézmény a lehető leghamarabb megegyezésre jusson.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Köszönöm, Chatel úr. Luc Chatel az ipari és fogyasztóvédelmi államtitkár.

Ma – az eddigiektől eltérően – meghallgatjuk a Tanács egy másik képviselőjét, nevezetesen Éric Besson államtitkár urat is.

 
  
MPphoto
 

  Éric Besson, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, mint azt kollégám, Luc Chatel az imént említette, nekem jutott a feladat, hogy egy nagyon fontos kérdésről, a digitális többletről beszéljek Önöknek.

A Tanács 2008. június 12-én következtetéseket fogadott el a Bizottság „A digitális frekvenciatöbbletből származó előnyök teljes körű kiaknázása Európában: A digitális műsorszórásra való átállással felszabaduló frekvenciaspektrum felhasználásának közös koncepciója” című közleményéről. Az analóg rádiós műsorszolgáltatás kikapcsolása frekvenciákat szabadít fel az UHF sávban, amit az UHF rádióhullámok terjedési tulajdonságai különösen vonzóvá tesznek. A digitális műsorszolgáltatásra való átállás így példátlan lehetőséget kínál, amit teljes mértékben ki kell aknáznunk. Ez a célja Toia asszony jelentésének, amelyről Önök véleményt mondanak, és szeretném most megdicsérni a képviselőasszony munkájának a színvonalát.

Az EU-ban a rádióhullám-frekvencia használatától függő elektronikus hírközlési szolgáltatások piacának összesített értéke több mint 250 milliárd eurót tesz ki, vagyis az EU éves bruttó hazai termékének körülbelül 2,2%-át, amint arra Toia asszony jelentésében rámutatott. A jó frekvencia-gazdálkodás nagyban hozzájárulhat a lisszaboni célok között szereplő versenyképesség és gazdasági növekedés eléréséhez, és az európai polgárok szociális, kulturális és gazdasági igényeinek széles körét elégíti ki. Gyakorlati szempontból a digitális többlet bölcs és megfontolt felhasználása segít csökkenteni a digitális szakadékot, különösen a hátrányos helyzetű, távoli vagy vidéki területeken. Amint arra előadójuk helyesen rámutatott, a digitális átállással felszabaduló rádiófrekvenciát a lehető leghamarabb újra ki kell osztani.

Már most elmondhatom Önöknek, hogy a Tanács alapvetően egyetért az előadóval abban, hogy a frekvenciahasználat európai szintű összehangolt koncepciója biztosítja a digitális többlet optimális felhasználását. Egy harmonizált részsáv meghatározására van szükség az új elektronikus hírközlési szolgáltatások céljaira ahhoz, hogy az üzemeltetők és berendezésgyártók élvezhessék egy megfelelő méretű piac előnyeit. Ez Európa ipari és politikai fejlődése szempontjából stratégiai kérdés.

Ha Európának sikerül a GSM-hez hasonló összehangolt fellépést megvalósítania a digitális többlet terén, akkor történelmi lehetőséget kap arra, hogy az elkövetkező 20 évben újra bevezessen egy fontos politikát – az ipar és a fogyasztók javára. A Tanács azonban úgy véli – amint azt a miniszterek is hangsúlyozták tavaly júniusban –, hogy a digitális többlet felhasználása során tiszteletben kell tartanunk a rugalmasság biztosításának elvét, annak ellenére, hogy szükség van bizonyos korlátozásokra a káros zavarás elkerülése vagy közérdekű célkitűzések előmozdítása érdekében, mint például a szolgáltatás széles körű elérhetősége, vagy a médiapluralizmus és a kulturális és nyelvi sokszínűség. A frekvencia kiosztásról szóló nemzeti tárgyalásokat a lehető leggyorsabban le kell folytatni, de ha a közösségi koncepciót sikerre akarjuk vinni, akkor annak konzisztensnek kell maradnia a frekvenciák újrafelosztásáról most meghozásra kerülő nemzeti döntésekkel.

Befejezésül annyit szeretnék mondani, hogy a Tanács ezért felkéri a Bizottságot – és tudom, hogy ezt már meg is tette –, hogy indítsa el az összehangolt frekvencia-felhasználás koherens alapjának meghatározásához szükséges tanulmányokat és konzultációkat. Felkérjük továbbá a Bizottságot, hogy támogassa és segítse a tagállamokat ennek a célnak az elérésében. A Tanács nagy érdeklődéssel várja a Bizottság 2008 decemberéig benyújtandó jelentését a folyamat eredményeiről és a szükséges egyéb lépésekről.

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, Catherine Trautmannak, Pilar del Castillo Verának, Patrizia Toiának és Malcolm Harbournek az igen nehéz munkáért és a rendkívül építő javaslatokért. Szeretnék általában is köszönetet mondani a Parlamentnek, mivel a munka nagyon kemény volt, és tudom, hogy rendkívül alapos és széles körű felkészülést követelt meg – meghallgatásokat az érdekelt felek részvételével és gyakorlatilag módosítások százainak végiggondolását –, és tudom, hogy Önök is versenyt futottak az idővel, de gyakran megesik, hogy a legjobb eredményeket éppen ilyen körülmények között érik el, ahogyan ez nyilvánvalóan itt is történt.

Nem számít, hogy a hatályos keretszabályozás sok szempontból mennyiben megfelelő, mindenki egyetért abban, hogy valós igény mutatkozik a tökéletesítésére. Miért? Meg kell erősítenünk a fogyasztók védelmét, biztosítva, hogy kellően tájékozottan tudjanak választani a versengő termékek és szolgáltatások sora között. Biztosítanunk kell, hogy amikor a tagállamok saját nemzeti frekvenciájukkal gazdálkodnak – amely, mint már elhangzott, nagyon értékes forrás –, akkor abból hatékony, átlátható és rugalmas gazdálkodásuknak és az uniós szinten jobb koordináltságnak köszönhetően származzanak társadalmi és gazdasági előnyeik. Biztosítanunk kell, hogy szabályozói rendszerünk ne hátráltassa, hanem előmozdítsa az új generációs hálózatokba történő befektetést, és Európa így megőrizze versenyképességét a XXI. században.

Végezetül – és ez minden erőfeszítésünk alapját képezi – meg kell erősítenünk a belső piacot. Ez pedig nem arról szól, hogy színleg egyetértünk, hanem hogy „felszereljük” az EU-t egy hatékony, versenyképes egységes piaccal, amely nemcsak az elektronikus hírközlési ágazat, hanem a polgárok és a szélesebb értelemben vett gazdaság számára is biztosítja a méretgazdaságosságot. A gazdaság egésze az, amelynek mindebből előnye származik, és amelyet meg kell erősíteni. Használjuk ki európai kontinensünk előnyeit: szabaduljunk meg a korlátoktól, amelyek a széttagoltsághoz és a kisebb gazdasági és társadalmi hatékonysághoz vezetnek.

Nagyon fontos mind a négy alapvető téma – a fogyasztóvédelem, a frekvencia, a befektetés és a belső piac –, és a Parlament ezt megértette. Gratulálnom kell a Parlamentnek, amiért megállapította a mögöttes problémákat, és felállította a helyes diagnózist, hogy elő lehessen állni a valódi megoldásokkal.

Most szeretnék áttérni a belső piaci mechanizmusokra. Itt a legmagasabb a tét, és itt a Tanáccsal előttünk álló megbeszélések még nagyon nehéznek ígérkeznek. Annak ellenére mondom ezt, hogy a miniszterek a szlovén elnökség végén maguk is elismerték, hogy javítanunk kell az elektronikus hírközlési belső piac konzisztenciáját.

Szép dolog elismerni valamit, de mi a megoldás? A Parlament helyesen látta, hogy csak egy vita van – nem kettő –, amikor a testületről és a belső piac működésének javítását szolgáló mechanizmusokról, különösen a 7. cikkben szereplő, a nemzeti piaci felülvizsgálatok bejelentésére szolgáló mechanizmusokról beszélünk. Ez a két dolog ugyanannak a belső piaci éremnek a két oldala – összetartoznak.

Mindannyian tudjuk, hogy javítani kell azokat a létező megállapodásokat, amelyek a nemzeti szabályozók közösség keretei között folyó együttműködését szolgálják – azaz az Európai Szabályozói Csoportot (ERG) – ahhoz, hogy azok használhatók legyenek. Ezért fogadja örömmel a Bizottság azokat a módosításokat, amelyek a Bizottság átláthatóbb, számonkérhetőbb és hatékonyabb együttműködési formára vonatkozó javaslatára épülnek.

A Bizottság legelsősorban üdvözli a Parlament közösségi testületre vonatkozó javaslatait. Egy ilyen közösségi testületnek minden velejárójával együtt alkalmasnak kell lennie a célra: hatékony, tisztességes és megbízható módon kell működnie, és nem érheti olyan gyanú, hogy esetleg közelebb áll egyes szabályozó testületekhez, mint másokhoz. Ezért van az, hogy ha koherensek akarunk lenni, akkor a finanszírozásnak is koherensnek kell lennie. A nemzeti finanszírozás – mértékétől függetlenül – megkérdőjelezi egy testület hitelességét, és utat nyit az igazgatási és jogbizonytalanságnak.

Gyakorlatból tudjuk, hogy a hibrid finanszírozás problémákat okoz, ezért az ilyen problémákat el kell kerülnünk. Ezzel kapcsolatban szeretném figyelmeztetni a Parlamentet, hogy őrizkedjen az általam belga futballklubnak nevezett megközelítéstől, amit el kell Önöknek magyaráznom. Tudják, hogy az ERG-t a Bizottság hozta létre, mint a Bizottság tanácsadóját. A nemzeti szabályozók nemrégiben a belga törvények szerint létrehoztak egy magánjogi testületet azzal a céllal, hogy legyen a Nemzetközi Szabályozó Hatóságok Csoportjának – az IRG-nek – a titkársága. Az IRG a közösség keretein kívül működik – tagjai között a 27 tagállamon kívül más országok is megtalálhatók –, és a gyakorlatban senki nem érti, hol kezdődik az IRG és hol végződik az ERG. A Bizottság egy világosan körülhatárolt és számonkérhető hatóság létrehozásával véget akart vetni ennek a zűrzavarnak. Természetesen nem akarjuk, hogy egy belga magántestületet, amely idegen a közösségi koncepciótól és az általa nyújtott garanciáktól, részt vegyen az európai döntéshozatalban.

Ezért kell még végiggondolni a testület megalapításával kapcsolatban számos jogi és intézményi kérdést, különösen ami az irányítási struktúráját illeti. Meg kell találnunk a megfelelő eszközöket a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének a védelmére, miközben garantáljuk a közösségi alapú megközelítést.

Mindenekelőtt azonban azt a tényt kell kiemelnem, hogy a testület a célhoz vezető eszköz, nem pedig a cél maga. A testület nem több, mint a szabályozás következetességének javítását szolgáló eszköz. Ezért olyan fontos a belső piaci érem másik oldala, és ez az oka, hogy az Európai Parlamentnek teljes mértékben igaza van, amikor meg akarja erősíteni a nemzeti piaci felülvizsgálatok bejelentésének összehangolására szolgáló 7. cikkben foglalt eljárást, amelyekben egyébként a testület is szerepet kap majd.

A Parlament 7a. cikkben foglalt új választottbíráskodási mechanizmusa azt mutatja, hogy a Bizottság és a Parlament egyetért abban, hogy szükség van a működési koherenciát biztosító, valóban hatékonyan érvényesülő mechanizmusokra.

A Parlament megoldása az, hogy lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy közbelépjen és a nemzeti szabályozó hatóságot a szabályozás megváltoztatására kötelezze, ha a testület szakértői értékelését követően problémát találnak. A Parlament megközelítésének további részleteit a Szerződésben megállapított intézményi egyensúly tiszteletben tartása érdekében még meg kell beszélnünk, de tökéletesen helyesnek tartom a megközelítés logikáját, azaz hogy meg kell találni az egyensúlyt a szubszidiaritás és a belső piac érdekei között, azután pedig világos következtetéseket kell levonni a működésre vonatkozóan.

A testületen keresztül elvégzett szakértői értékelésnek köszönhetően rendelkezésünkre áll egy eszköz a nemzeti szabályozó hatóságoknál összegyűlt tapasztalatok hasznosítására, emellett érzékenyek a jogos helyi különbségekre. Teljesen logikus, hogy amikor a testület szerint belső piaci probléma merül fel, és ez találkozik a Szerződés őre, azaz a Bizottság által felvetett aggályokkal, akkor annak következménye kell, hogy legyen.

A Bizottságnak a belső piac és a jogbiztonság (és itt a vállalkozásokra is gondolunk) érdekében rendelkeznie kell a szükséges hatáskörrel, hogy ilyen esetben megkövetelhesse a bejelentő nemzeti szabályozó hatóságtól az álláspontja megváltoztatását, hiszen azt nem fogadhatjuk el, hogy a 7. cikkben leírt igen hosszadalmas értékelési folyamat végeztével a bejelentő nemzeti szabályozó hatóság azt mondhassa: „Köszönjük szépen a véleményüket, de mi inkább maradunk a saját megközelítésünknél”, és aztán egyszerűen megy tovább minden, mintha mi se történt volna.

Ezért gratulálok a Parlamentnek, amelynek igaza van, amikor azt mondja, hogy ez a folyamat nem fejeződhet be nyafogással. Az ipar, a fogyasztók és az adófizetők nem lennének elragadtatva, ha kifinomult és időrabló szabályozói rendszereket hoznánk létre, amelyek ugyanakkor semmit nem érnek. Ezért kell beépíteni a rendszerbe egy biztosító elemet, azaz végső soron a Bizottságnak tudnia kell kötelező erejű döntést hozni.

Említettem már korábban, milyen fontos olyan új keretszabályozást megalkotni, amely elősegíti az új beruházásokat. Ez az oka, hogy a Bizottság javaslatában nemcsak fenntartotta, hanem meg is erősítette a szabályozás verseny-alapú megközelítését, mivel a versengő piacok ösztönzik az új befektetést. Ezért is hálás a Bizottság az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak, amiért megpróbálja a távközlési szabályozást befektetés-baráttabbá tenni, különösen, ami a régi rézvezetékek korszerűsítéséhez, azaz a gyors optikai szálas hálózatok kiépítéséhez szükséges nagyberuházásokat illeti.

Ezek az elavult helyi hurkok – és az internet-kapcsolattól függő európai háztartások és kisvállalkozások nagy többsége ide tartozik – jelentik a nagy sebességű internet számára a szűk keresztmetszetet, azt a pontot, ahol az információs szupersztráda vánszorgássá lassul, és ezért örülök nagyon annak, hogy a Parlament az új szálakat befogadó alépítmények megosztásának és az új eszközökhöz kapcsolódó kockázatok megosztásának proaktív támogatásával ösztönzi az infrastruktúra versenyét ezeken az új generációs hozzáférési hálózatokon. Ezek az erőfeszítések örvendetesek és összhangban állnak azokkal az ajánlásokkal, amelyeket jelenleg készítek, hogy iránymutatóul szolgáljanak e kérdésekkel kapcsolatban a nemzeti szabályozó hatóságok számára.

Nem szabad azonban megengedni, hogy a nagy sebességű internet szűk keresztmetszeteinek korszerűsítése újabb és tartós gátja legyen a jövőbeli versenynek, és rengeteg bizonyítékunk van arra, hogy az optikai szálra való átállás az alternatív befektetők számára nagyon megnehezíti az üzleti lehetőségeket, mivel a szálak átengedése jelenleg sem technikailag, sem gazdaságilag nem megoldható, ez pedig azt jelenti, hogy az alternatív üzemeltetőknek be kell ruházniuk saját optikai szálba, vagy inkumbens szolgáltató bitfolyam szolgáltatását kell igénybe venniük.

Szembe kell néznünk a tényekkel: számos olyan földrajzi övezet létezik, ahol az infrastrukturális verseny nem megoldható, és ezeken a helyeken a verseny fenntartására az egyetlen megoldás a megfelelő szabályozás marad. A verseny hatására csökkennek az árak, javul a szolgáltatás minősége és a választék, így az igazi nyertesek a fogyasztók.

De nem akarom becsapni önmagam. Látom, hogy a Parlament osztja ezeket az aggályokat. A választási lehetőségnek valódinak kell lennie; a fogyasztókat fel kell jogosítani arra, hogy a versenyből a legtöbbet profitálják, és ez a feljogosítás annyit jelent, hogy el kell őket látni információval. Ezért olyan fontos a fogyasztók szolgáltatóváltási lehetőségeinek a javítása. Örülök, hogy a Parlament is támogatja, hogy a számhordozást egy napon belül le lehessen bonyolítani. Ha Ausztráliában meg tudják oldani két órán belül, akkor Európában egy nap alatt tökéletesen kivihetőnek kell lennie.

Örülök annak is, hogy a Parlament a változtatásokkal együtt megköveteli a fogyasztók világosabb tájékoztatását, hogy a fogyasztók valóban tudhassák, milyen szolgáltatásokat kapnak a szolgáltatójuktól, és hasznos összehasonlításokat végezhessenek. Ez a nagyobb átláthatóság támogatja az internet nyitott architektúráját is, amire mi hangsúlyt fektetünk, amit akarunk és védelmezünk. Ha az internethozzáférést bármilyen módon korlátozzák, akkor feltétlenül és világosan tájékozatni kell a fogyasztókat arról, hogy mik ezek a korlátozások, és örömmel látom, hogy mind a Bizottság, mind a Parlament egyetért ezekben a kérdésekben.

Amit viszont nem igazán értek, az az, hogy a Parlament miért változtatta meg a szöveget olyan értelemben, hogy az előfizetőket személyes adataik bizalmas kezelését illetően nem egyformán jogosítják fel illetve nem egyformán tájékoztatják. Tudom, hogy a Parlament nagyon komolyan veszi a fogyasztóvédelmet és a polgárok alapvető jogainak védelmét, éppen ezért vagyok annyira meglepve, hogy Bizottság javaslataiban szereplő, a biztonság sérülésére vonatkozó kötelező értesítési előírásokat a most előttünk lévő változások enyhítették.

Az alapállásnak annak kellene lennie, hogy az előfizetőket tájékoztatják arról, ha személyi adataik biztonsága sérült, hogy megtehessék a szükséges óvintézkedéseket, és nem szabad a szolgáltatóra bízni annak eldöntését, hogy vajon a sérelem kárt okozhat-e az előfizetőnek vagy sem – az előfizető az, és az ő saját adatai, akit illetve amit védeni kell. Honnan tudhatja például a szolgáltató egy adott esetben, hogy az információ mennyire kényes? Arra ösztönözném tehát a Parlamentet, hogy gondolják újra ebben a kérdésben az álláspontjukat.

Végül pedig itt van a frekvenciaspektrum ügye. Nem szükséges meggyőznöm a Parlamentet ennek a kérdésnek a jelentőségéről. Ezért örül a Bizottság annak, hogy a frekvenciakérdés vitája politikai jelleget kapott. Ez a vita messze túlmutat a technikai kérdéseken. Ugyan továbbra is nagy szerepe lesz a rádiófrekvencia-bizottság kemény munkájának és az általa kidolgozott megoldásoknak, a rádiófrekvencia-határozat is jelentős eredményeket hozott. Ezt meg kell őriznünk. De a Parlamentnek igaza van: a további előrelépés feltétele, hogy a folyamatba beépüljön egy politikai szint is, és így a különböző érdekeltségeket megfelelően meg lehessen vitatni. A tagállamok közötti hatékonyabb – ami annyit jelent, hogy összehangoltabb – megközelítés ad reményt egy mindenki számára nyerő helyzet elérésére, ahol az Európa gazdasága számára jelentkező előnyök mellett a szociális és kulturális célok elérése is közelebb kerül.

A digitális többletből származó előnyök teljes körű kiaknázása és az ehhez kapcsolódó egyéb kérdések terén csak akkor lehet jelentős előrelépést garantálni, ha a stratégiában és a fontos politikai döntésekben a Parlament és a Tanács egyaránt egyetért. A Bizottság tehát támogatja a Parlament jogos célját a frekvenciapolitika meghatározásában való fokozottabb szerepvállalásra, és elvben elfogadja a Parlament által javasolt változtatásokat.

A Tanácsnak is lesz természetesen beleszólása. Szeretném jelezni, hogy a Bizottság ebben a vitában a Parlament mellett áll, és segíteni fog a Tanácsnak abban, hogy megegyezésre jusson a Parlamenttel.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök

 
  
MPphoto
 

  Catherine Trautmann, előadó. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, miniszter urak, hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy a keretszabályozás most tárgyalt reformja igazolható legyen, kézzel fogható javulást kell eredményeznie mind a fogyasztók számára az árak, hozzáférés, a kapcsolat sebessége tekintetében, mind a vállalatok számára a tisztességes verseny, az új beruházások és a versenyképesség reménye tekintetében.

Az érdekelt felek nagy száma azt jelenti, hogy egymástól eltérő, esetenként ellentétes érdekek játszanak szerepet ebben az ügyben. Ami engem illet, már egészen a kezdetektől fontosnak tartottam, hogy valamennyi oldal véleményét meghallgassam, és hogy időszerű és megbízható üzenetet küldjek a vállalatoknak és a fogyasztóknak bizalmuk megalapozása illetve helyreállítása érdekében.

Az elektronikus hírközlés valódi lehetőséget kínál az európai növekedés számára. Az ágazat adja az európai GDP 3%-át. Az EU-ban még várat magára, hogy a beruházások és a szolgáltatások fejlesztése terén teljes mértékben ki tudjuk aknázni ezt a lehetőséget. Ehhez versenyre van szükség, de nem csak versenyre. Meg kell tenni a megfelelő lépéseket a felelős és fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése érdekében, más szavakkal, hogy kiépítsük egy olyan fajta tudás-alapú gazdaság ökoszisztémáját, amilyet mindannyian látni szeretnénk.

Most végig kell gondolnunk az IKT-t, mint forrást. A kérdés egyaránt köz- és magánérdek, ami megköveteli tőlünk, hogy támogassuk a rugalmas szabályokat, továbbá a szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti együttműködésen keresztül valamennyi érdekelt felelősségét, ugyanúgy, ahogy az üzemeltetők és a fogyasztók egy szerződéses megállapodás alapján együttműködnek.

Négy kulcsterület van, amelyeknek a megerősítését várom: az első az ügyfélszolgálat, legyen szó akár hozzáférésről – a hálózatok területi szempontból szélesebb körű üzembeállításán keresztül –, tisztességes árakról vagy minőségről; a második a fenntartott ipari tevékenység, tekintettel a munkahely-teremtés és az innováció ösztönzésére, mivel a technológiai fejlődés eredménye az árak csökkentésében is megmutatkozik; a harmadik a kis- és nagyvállkozások versenyképessége, amelynek révén biztosítható az EU-tagállamokban a fenntartható verseny és a szükséges beruházások, különösen a száloptika területén, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a globális piacon is eredményesebben versenyezzünk; és végezetül a jogbiztonság – az igény, hogy biztosítsuk a rendszer megbízhatóságát, amelyhez felelősséget kell adnunk a résztvevőknek és ösztönöznünk kell a kölcsönös együttműködést, különösen a szabályozó hatóságok között, de a szabályozó hatóságok és a Bizottság között is.

Örömmel láttam, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ezen az alapon – gyakran nagy többséggel – elfogadta a kompromisszumos javaslataimat, és szeretnék köszönetet mondani a kollégáimnak, amiért az időnként meglehetősen szoros határidők ellenére is olyan készségesen rendelkezésre álltak, de amely határidők azt jelentették, hogy tartani tudtuk a menetrendet, abban a reményben, hogy a célkitűzésnek megfelelően sikerül ezt a rendeletet a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt módosítani. Ez a közös erőfeszítés eredménye.

Én személy szerint úgy érzem, hogy az ágazat általában pozitívan reagált ezekre az iránymutatásokra, és remélem, hogy ugyanezt elmondhatom majd partnereinkről is a Tanácsban. Figyelmesen hallgattam Chatel urat és Besson urat és az ő nézeteiket, akárcsak Reding biztos asszonyt, és szeretnék nekik köszönetet mondani tájékozott és általában pozitív véleményükért.

Visszatérve a megbeszélés tárgyát képező pontokhoz, a korrekciós intézkedések kérdéséről szeretnék beszélni.

Anélkül, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok jogkörébe beavatkoznánk, egyhangú volt a vélemény, hogy szükség van a korrekciós intézkedések következetesebb uniós szintű alkalmazására. Egyhangú – vagy majdnem egyhangú – elutasításra talált azonban a Bizottságnak az a javaslata, hogy jogot kellene kapnia a korrekciós intézkedések megvétózására. A jelentésemben szereplő mechanizmus szerint mindegyik testületnek megvan a maga jogos helye: a Bizottság kétségét fejezheti ki egy adott korrekciós intézkedéssel kapcsolatban, de nem utasíthatja el mindenestül, hacsak a BERT nem nyilvánít ki szintén negatív véleményt. És viszont, ahhoz, hogy a funkcionális szétválasztás korrekciós intézkedésként kiróható legyen, szükség van mind a Bizottság, mind a BERT beleegyezésére. Ez a fajta megszorítás azt jelenti, hogy a szétválasztás valós fenyegetés marad, ugyanakkor nem lehet könnyedén alkalmazni.

Ami a rádiófrekvenciát illeti, javaslataink azt célozzák, hogy rugalmasabban, ám mértéktartóan és arányosan gazdálkodjunk ezzel a szűkös forrással, ugyanakkor viszont a frekvenciagazdálkodás optimalizálását szolgáló intézkedéseket is bevezetnek. Számunkra a kiinduló lépés egy olyan hiteles európai frekvenciapolitika, amelyet a csomag elfogadása után be lehet mutatni egy nagyobb konferencián a következő parlamenti ciklus elején.

Ami az új hálózatokat illeti, ezek hiányoztak a Bizottság javaslatából, vagy éppen csak foglalkoztak velük, miközben Európa már részese ennek a technológiai forradalomnak. Úgy éreztük, hogy rendkívül fontos a tagállamokat és a szabályozó hatóságokat ellátni azokkal az iránymutatásokkal és eszközökkel, amelyekre a befektetés ösztönzéséhez és adott esetben az ilyen hálózatok létesítésének irányításához szükségük van. Javaslatainkat ezért egy elismert szakértőkből álló bizottság hagyta jóvá még a nyári szünet kezdete előtt.

Kissé megkésve felmerült még egy utolsó téma: a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme. Szerencsétlen dolog, hogy ez a vita a távközlési csomag felülvizsgálatának ebben a fázisban előtérbe került; úgy vélem, hogy nem tartozik ide a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok teljes körű tiszteletben tartását biztosító mechanizmusok megtárgyalása.

Már csak annyit szeretnék mondani, hogy remélem, hogy be tudjuk fejezni ennek a csomagnak a felülvizsgálatát anélkül, hogy túl nagy nyomás nehezedne ránk, vagy ez a téma, bármilyen fontos is, megzavarna, tekintettel arra, hogy a Bizottsági kiadott egy közleményt a kreatív tartalomról. A többi ponttal foglalkozom majd abban a két percben, amely a vita végén rendelkezésemre áll.

 
  
MPphoto
 

  Pilar del Castillo Vera, előadó. − (ES) Elnök asszony, először is szeretném kiemelni, amit Chatel úr mondott: az elektronikus hírközlő ágazat adja az európai növekedés 25%-át, és a termelékenység 40%-át. Röviden, ezek a számok alátámasztják a lisszaboni menetrend megállapításait, miszerint szükség van egy tudás-alapú európai gazdaság kidolgozására, ahol a fejlődés fontos hajtóereje az elektronikus hírközlés.

A Bizottság tanújelét adta ennek a tudásnak és tudatosságnak azzal, hogy egy sor intézkedést javasolt a 2002-ben elfogadott keretszabályozás újrafogalmazására. Több piacot is liberalizáltak, és folyamatban van még néhány fontos szabályozás, amely a belső piac versenyképességének erőteljes fellendítését szolgálja.

Én azonban természetesen a Parlament álláspontjára összpontosítok. Arra az álláspontra, Chatel úr, a Tanács képviselője, Viviane Reding asszony, a Bizottság képviselője, hölgyeim és uraim, amelynek van egy közös nevezője, egy olyan tényező, amely a Parlament álláspontját véleményem szerint rendkívül következetessé, koherenssé és erőteljessé teszi. A Parlament által készített és a megfelelő bizottságok által jóváhagyott jelentéseknek ez a közös nevezője pedig nem más, mint egyszerűen a megosztott felelősség.

Trautmann asszony jelentése a megosztott felelősségen alapul. A nemzeti szabályozó hatóságokból álló testület létrehozásáról szóló javaslat a megosztott felelősségen alapul. Mindkét esetben hallottuk, hogy a megosztott felelősség az az eszköz, amelyre még napjainkban is szükség van az európai elektronikus távközlési piacon, és valamennyi javaslat a megosztott felelősség koncepciójából fakad, legyen szó akár arról az interakcióról, amely a Bizottság és a nemzeti szabályozó hatóságok testülete (BERT) között kialakul az általuk gyakorolt közös szabályozás során, akár a BERT megszervezéséről és finanszírozásáról.

Mivel az idő sürget, és a viták már eddig is hosszadalmasak voltak és ezután is azok lesznek, most kizárólag a BERT-ről beszélek. Olyan javaslat ez, amely összhangban van a megosztott felelősség és egy alapvetően sikeres piac kifejlesztésének gondolatával, amelynek még mindig szüksége van néhány támasztékra ahhoz, hogy teljes mértékben megfeleljen a verseny szabályainak, egy olyan testület, amely a Bizottság és a tagállamokat képviselő szabályozó testületek közötti együttműködésen alapul. Ennek fényében, és tekintettel a jelenlegi helyzetre, a testület feladatait jobban meghatározták, akár csak annak felépítését, felelősségi körét, elszámoltathatóságát és finanszírozását.

Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, biztos asszony, hölgyeim és uraim, Chatel úr, hogy feltétlenül fenn kell tartani a kohéziót és a következetességet. A testület általam javasolt és pártolt társfinanszírozása összhangban áll a megosztott felelősség gondolatával, amely a Parlament minden javaslatának gerincét képezi, és megjelenik Trautmann asszony jelentésében éppúgy, mint az enyémben.

Ami ellenben nem lenne következetes és kohézív, az az lenne, ha egy kizárólag közösségi finanszírozáson alapuló mechanizmus visszakúszna a hátsó ajtón; nem lenne konzisztens a javaslat többi részével, és így rendkívül rosszul működne együtt a Parlament által javasolt reform alapjául szolgáló koncepcióval és érvekkel.

Meggyőződésem, hogy mind a Parlament, mind a Bizottság és a Tanács ugyanazoknak a céloknak az elérésére törekszik, ezt már bebizonyítottuk, én pedig továbbra is azt a kiegyensúlyozottságot és megértést kérem, amit eddig is tapasztaltunk, hogy folytathassuk a megkezdett utat. Az ágazat, amelyről vitázunk, megéri.

 
  
MPphoto
 

  Patrizia Toia, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a távközlés világában értékes forrás minden olyan médium, ami lehetővé teszi hang, adat és képek továbbítását. Ennélfogva az a gondolat, hogy néhány éven belül jelentős mennyiségben, mondhatni tömegesen fog rendelkezésünkre állni rádióspektrum, más szavakkal új frekvencia új felhasználók számára, hatalmas társadalmi, kulturális, és egyben gazdasági és kereskedelmi lehetőséget jelent: valaki már meg is határozta a digitális többlet kereskedelmi értékét.

Szükségünk van tehát egy megfelelő európai politikára, amely képes ezt a forrást a lehető legjobban kiaknázni, és Európának a nemzeti politikák terén irányító szerepet biztosítani a jelenlegi összegyűjtő szerep helyett. Mint az valamennyiünk előtt ismert, a világ más részein, például Japánban és az USA-an ezt a forrást már igen eredményesen használják, így az érintett területek vállalkozásai versenyelőnyhöz jutnak.

Be kell hát hoznunk az időt – vagy mindenesetre gyorsan kell felhasználnunk –, és ha a digitális átállás be is fejeződik 2012-ben – ezt a határidőt feltétlenül és mindenre kiterjedően be kell tartani –, most akkor is haladéktalanul a digitális többletre és arra kell összpontosítanunk, hogy megreformáljuk a rádiófrekvenciákat.

A rádiófrekvencia természetes, és mint ilyen, állami erőforrás. Értékét tehát ki kell aknázni, természetesen gazdasági célokra, van ugyanakkor társadalmi értéke is, amit a nagyközönség javára kell kiaknázni például úgy, hogy minden polgár számára biztosítjuk a széles körű hozzáférést – beleértve a fogyatékkal élőket is –, valamint azzal, hogy a szélessávú szolgáltatásokat elvisszük az ország legtávolabbi pontjaira is, felszámolva ezzel a digitális szakadékot, amely Európának még mindig sok területére jellemző, és most nemcsak a vidéki területekre gondolok, hanem a városi és ipari területekre is.

Említettem, hogy a digitális többlet terén sürget az idő, és úgy vélem, hogy ennek a parlamenti ciklusnak az utolsó részét ki kell használnunk arra, hogy haladást érjünk el, így együtt, a tagállamok és Európa. A Bizottságnak és a Tanácsnak azt mondanám: haladjanak előre együtt egy olyan irányba, ahol pozitívabb választ adnak a harmonizáció igényére, egy olyan választ, amely, mint azt mindannyian elmondtuk, lehetővé teszi számunkra a digitális többlet optimális és hatékonyabb kihasználását. Bízunk egy szoros európai szintű koordinációban, és abban, hogy képesek leszünk egységes álláspontot képviselni a nemzetközi tárgyalásokon, amelyek, úgy hiszem, Genfben kezdődtek meg.

Jelentésünkben sok különböző megállapítás szerepel, és én csak egyet vagy kettőt választok ki közülük: a mindenki számára nyerő stratégia szükségességét, ahogy a biztos úr mondta, más szavakkal az erőforrások olyan elosztását, amely kielégíti az audiovizuális és média üzemeltetőket – akik már jelen vannak a területen, hogy biztosítsák a kulturális pluralizmust és védelmezzék a kulturális identitást –, ugyanakkor megválaszolja a távközlési ágazatok igényeit és megfelelő teret biztosít a számukra, hiszen ezeknek az ágazatoknak új szolgáltatásokat és technológiák széles skáláját kell kifejleszteniük ahhoz, hogy napjaink fogyasztóinak új igényeit kielégítsék. Ez azt jelenti, hogy a média és a távközlés a kollegialitás szellemében és azonos feltételek mellett tud együttműködni.

Van azonban egy harmadik fél, akit ugyanúgy szeretnék győztesnek látni, mint a többieket: nevezetesen azokat a felhasználókat, még az engedély nélkülieket is, akiket a jótékonysági testületek, helyi szervezetek, kisközösségi hálózatok és általános érdekű egyesületek képviselnek. Van még egy pont, amivel be is fejezem, Elnök úr, egy olyan kérdés, amiről – mint azt a Tanács képviselői is elmondták –, eltérnek a vélemények a Parlamentben és a különböző tagállamok között, és ami a területen működő különböző hatóságok közötti együttműködés szintjét érinti.

Úgy vélem, hogy egyfelől – és ebben a Parlament is egyetért – tiszteletben kell tartanunk, hogy a frekvenciák kiosztása a tagállamok felelőssége, ugyanakkor közösen kell megállapítanunk, hogy a harmonizáció elengedhetetlenül szükséges, mert valamennyiünknek tudatában kell lennie, hogy harmonizáció nélkül, koordináció nélkül és közös döntések nélkül kisebb lesz a frekvenciaspektrum gazdasági és társadalmi értéke. Én a GSM sikeres és szívderítő eredményére gondolok.

A különböző országokban nemzeti projektek keretében költség–haszon elemzéseket végeztek a jelentésünkben tárgyalt többletre vonatkozóan; úgy gondolom, hogy ezek alapján, valamint a tagállamokban az üzemeltetők és a nagyközönség bevonásával, a lehető legszélesebb körben lefolytatandó vita alapján végül egy jókora adag európai szintű politikai akarat segítségével valamennyiünknek fel kell ismernie, milyen hozzáadott értéket képvisel ennek az erőforrásnak az egész Európára kiterjedő kezelése, ami, úgy hiszem, társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt kihívást jelent Európa számára.

 
  
MPphoto
 

  Malcolm Harbour, előadó. − Elnök asszony, megtiszteltetés számomra, hogy másodszor is itt lehetek előadóként, hiszen ennek az irányelvnek előadója voltam 2001-ben. Megtiszteltetés volt együtt dolgozni kollégáimmal, Trautmann asszonnyal és del Castillo asszonnyal, mivel ez csapatmunka volt. Ez egy csomag.

Amint a biztos asszony elmondta, komoly teljesítmény volt. Ezért akarjuk megreformálni és bővíteni a fogyasztók jogait, hogy tájékozottak legyenek és kihasználhassák a rendelkezésre álló lehetőségeket, és ösztönözhessék az innovációt.

Természetesen működőképes struktúrára van szükségünk, és emlékeztetném a biztos asszonyt, hogy ez a Parlament volt az, amely a Bizottság 7. cikk szerinti szerepe mellett érvelt. Támogattuk akkor ezt a szerepet a Tanáccsal szemben. Senki nem tudja jobban, mint ez a Parlament, hogy milyen fontos a helyes egyensúly megteremtése, de a csoport álláspontját nézve szinte azt mondhatnám, hogy itt az ideje, hogy a szabályozó hatóságok ne csak elfogadják a felelősséget a rendelet nemzeti szintű következetes végrehajtásáért, hanem vegyék ki a részüket a közösségi döntéshozatali munkából is. Véleményem szerint akármi lesz is a végső eredmény, az csak akkor fog működni, ha ők részt vesznek abban a testületben – döntsék el Önök, hogy mit értek ez alatt!

Elismerésemet szeretném kifejezni a velem dolgozó csapat minden tagjának az irányelv tökéletesítéséért. Köszönetet kell mondanom a miniszter úrnak és a biztos asszonynak azokért a kedves megjegyzésekért, amelyeket az általunk benyújtott javításokkal kapcsolatban tettek. Egyformán dolgoztunk a felhasználók jogain és az elektronikus magánéletről szóló irányelven.

Itt a Parlamentben az adatvédelem és a reziduális szakértelem az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság hatáskörébe tartozik. Véleményem szerint hiba volt a kettőt összepárosítani, de azt hiszem, sikeresen megoldottuk. Kollégám, Alexander Alvaro reagál majd azokra a szempontokra, a biztos asszonynak pedig köszönetet kellene neki mondania az adatbiztonság sérülésének bejelentésére vonatkozó részletes információkért, mert a Bizottság számára teljesen elfogadhatatlan volt, hogy küldjön nekünk egy javaslatot, amelyben a végrehajtás minden részletét a bizottságra ruházzák. Ezek súlyos politikai döntések. Egyetértek Önökkel abban, hogy van még tennivalónk, de azt kétségtelenül meg kellene köszönniük neki, hogy elvégezte Önöknek ezt a munkát.

Ami az én részemet illeti, csalódott vagyok, hogy az egyetemes szolgáltatási aspektus teljes egészében később kerül sorra. Két menetben csináljuk. Várjuk az Önök jelentését, ami hamarosan megérkezik. A „felhasználók jogai” aspektusból kihoztam, amit lehetett, de van még dolgunk. Azt értem ezen, hogy azt szeretnénk, ha ezek a felhatalmazott, kellően tájékozott fogyasztók úgy választanának, hogy abszolút világos információik vannak az árról, arról, hogy mit tartalmaz a szolgáltatás, hogy van-e bármiféle korlátozás, és hogy a készülék ára benne van-e az árban, ha hosszabb távú szerződést kötnek. Azt szeretnénk, ha könnyen tudnának vásárolni, és gyorsan átvihetnék a telefonszámukat, és örülök, hogy ebben Önök támogatnak bennünket. Azt is szeretnénk, ha tanulmányozhatnák a szerződés időtartamát, és ha a szerződés időtartamát nem használnák korlátozásra, amikor megpróbálnak elmenni.

Meg akarjuk továbbá vizsgálni a fogyasztók jogosultságait. Joguk van az adatbiztonsághoz. Joguk van a biztonságos és rendelkezésre álló hálózathoz. Joguk van olyan hálózatokhoz, ahol az üzemeltetők nem gátolják meg versenyellenes módon a bizonyos tartalmakhoz vagy szolgáltatáshoz való hozzáférést. Egyetértünk az Önök elgondolásával, hogy legyen egy új tulajdonság, a szolgáltatási kötelezettség, és azt hiszem, ebben sikerült javulnunk. Ez egy nagyon fontos jogosultság. A fogyasztóknak joguk van a jó minőségű egyetemes segélyhívó szolgáltatáshoz, és a hívó helyének meghatározására vonatkozó szolgáltatásokhoz. A fogyatékkal élő felhasználók ugyancsak jogosultak ezekre a szolgáltatásokra, és a jobb szolgáltatásokra.

Úgy érzem azonban, hogy a fogyasztóknak arra is joga van, hogy tájékozassák őket bizonyos problémákról, amelyekkel esetleg találkozhatnak, legyen az a szerzői jog megsértésének eshetősége, a jogtalan használat eshetősége, vagy például annak az eshetősége, hogy olyan dolgokat vásárolnak, amelyek károsíthatják az egészségüket, mint mondjuk a hamisított gyógyszerek. Miért nem követeljük meg az elektronikus szolgáltatóktól, hogy ugyanúgy küldjenek közszolgálati üzeneteket, ahogyan jelenleg a televíziós csatornák teszik? Erről beszélünk, tisztelt kollégák. Nem egy olyan mechanizmusról beszélünk, amely a szerzői jog érvényesítését szolgálná, hiszen az a nemzeti kormányok felelőssége, hanem arról beszélünk, hogy könnyebbé és jobbá tegyük a fogyasztók életét.

Van még tennivalónk, biztos asszony, de örömmel mondhatom, hogy kompromisszumok egész soráról sikerült megállapodnom, és bízom benne, hogy ezeket el is fogadják majd. Várom a közös munkát a francia elnökséggel, hogy betarthassuk a szoros időtervet, mivel Európának szüksége van arra, hogy betartsuk azt az időtervet.

 
  
MPphoto
 

  Jutta Haug, a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, a Költségvetési Bizottság érdeklődése az elektronikus hírközlésre, más szóval a távközlési csomagra vonatkozó jogalkotás iránt természetesen arra a részre összpontosul, amelyben az európai költségvetés terhére terveznek kiadásokat. Más szavakkal, minket a Bizottság által javasolt ügynökség, az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság érdekel, amelyet aztán szakbizottsági kollégáink átneveztek Európai Hírközlési Szabályozók Testületének (BERT).

Őszintén szólva a dolgok jelenlegi állása mellett nincsen elég pénzünk az 1a altétel alatt erre az ügynökségre, egyik formában sem. Ezért nagy örömmel fogadjuk, hogy az irányító bizottság bevette a jelentésébe a módosításainkat, és egy olyan struktúrát javasol, amely kisebb terhet rak a költségvetésünkre. Mindannyiunknak együtt kell azonban dolgoznunk annak biztosításán, hogy a BERT-et európai testületté tegyük, és hogy mi, az Európai Parlament tartsuk a kezünkben annak ellenőrzését. Arra is emlékeztetnem kell a tisztelt Házat, hogy az intézményközi megállapodás 47. cikke értelmében a Parlamentnek és a Tanácsnak meg kell állapodnia a BERT finanszírozásáról.

 
  
MPphoto
 

  Karsten Friedrich Hoppenstedt, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, egyfelől a Gazdasági és Monetáris Bizottságban a vélemény első részének – jobb jogalkotás – előadójaként, a tisztelt Ház figyelmébe ajánlom írásbeli véleményemet, van azonban három pont, amelyeket különösen fontosnak tartok. Az első a száloptikai hálózatok, más néven az új generációs hálózatok előmozdítása és fejlesztése. E hálózatok előmozdítása érdekében meg kell fontolni az új létesítmények finanszírozásánál a kockázatmegosztást, valamint az alépítmények megosztását. A távközlési vállalkozásokon kívül más állami vállalkozásokat is be kell vonni az alépítmények megosztásába.

A második pont – és erről már volt szó – az, hogy határozottan ellen kell állni a Bizottság központosítási törekvésének, amelyet hatalmi eszközökkel, a vétójoggal és a komitológiai eljárással próbál elérni. Harmadszor, nem szabad megállapítani a frekvenciák pontos kiosztását addig, amíg számos előzetes kérdést meg nem válaszoltak. Az EU-é a felelősség? Milyen aspektusok tartoznak a hatáskörébe? Mi a digitális többlet tényleges nagysága? És mi a hatása az egyes elosztási modelleknek?

Nem szabad veszélybe sodorni a másodlagos szolgáltatásokat, például a vezeték nélküli mikrofonrendszereket, mivel ezek a rendszerek felelnek a nagyobb események, például az Olimpiai Játékok közvetítéséért. A frekvenciaspektrum elosztásáról folyó politikai döntéshozatali folyamat során ezért figyelembe kell venni a szakértő testületek által készített legújabb tanulmányok eredményeit.

Remélem, hogy akkor közösen, minden érdekelt számára elérjük az európai hozzáadott értéket.

 
  
MPphoto
 

  Gunnar Hökmark, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony! Az, hogy Európa képes lesz-e vezető szerepet betölteni a távközlés és mobil internet területén, azon múlik, hogy képesek vagyunk-e nyitni az új innovációk és az új szolgáltatások felé.

Ebből a szempontból veszélyes lenne megpróbálni megvédeni a régi struktúrákat és a régi szereplőket. Nyitnunk kell, és ezért olyan fontos a digitális többlet olyan formában történő felhasználása, amely az egész spektrumot felszabadítja új szolgáltatások és új lehetőségek számára, miközben ugyanakkor védelmet nyújt a régi műsorszolgáltatóknak és jelenlegi szolgáltatásaiknak.

Szabad lehetőséget kell biztosítani különböző szolgáltatások kifejlesztésére a frekvenciaspektrum minden tartományában. Ahol még nincsen infrastruktúraverseny, ott funkcionális szétválasztáson keresztül kell biztosítanunk az igazi versenyt.

 
  
MPphoto
 

  Robert Goebbels, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, engedje meg, hogy hatvan másodpercben tegyek néhány rövid megjegyzést tiszteletreméltó kollégám, Bernard Rapkay nevében. A távközlési szolgáltatások zökkenőmentesen működő belső piacának megteremtése különösen számunkra, szocialisták számára rendkívül fontos. Üdvözöljük a Bizottság aktív szerepvállalását ezen a területen. Különösen fontos, hogy a fogyasztókat megvédjük attól, hogy a nagy üzemeltetők nyilvánvalóan visszaéljenek a hatalmukkal. Nyilvánvalóan bőséggel van még tér a díjak csökkentésére. A Bizottság barangolást érintő kezdeményezései azt mutatják, hogy piacgazdaságban is szükség van beavatkozásra az árképzés terén. Inkább látjuk a Bizottság látható kezét, mint érezzük a piac láthatatlan kezét, ami gyakran egy zsebtolvaj keze, aki a fogyasztók erszényében és tárcájában kotorászik.

a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök asszony, befejezésül köszönetet mondok valamennyi előadónak, és különösen Catherine Trautmannak, aki hatalmas munkát végzett, amelynek eredményeképpen holnap igen nagy többség várható.

 
  
MPphoto
 

  Sophia in 't Veld, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (NL) Elnök asszony, a csomag önmagában józan javaslatokat tartalmaz a fogyasztók jogainak és magánéletének védelmére, sajnos azonban nem koherens, és ezért jogbizonytalanságot teremt mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára, mivel az alkalmazási köre egyáltalán nem világos.

Az az érzésem, hogy a Bizottság inkább hagyta magát a belső intézményi struktúrák és a jogalap által vezérelni, mint a valós tények által, mert pontosan miről is beszélünk valójában? A telefonrendszerekről? Az egészen biztosan teljesen elavult! Vagy a mobiltelefonokról? Akkor mi az a Skype? Mi az a fizetős telefonszolgáltatás? Ezek is a távközléshez tartoznak? Mi van az RFID hálózatokkal? Nem világos. Miért vannak szabályok a jogsértések bejelentésére a távközlési és az internetszolgáltatók tekintetében, és miért nincsenek például a bankok, biztosítótársaságok és szociális szolgáltatók számára, amelyek gyakran ugyanazokat az adatokat használják? Mi történik, amikor egy cég által összegyűjtött személyes adatokat valaki más használja, például minisztériumok, a rendőrség, az igazságügyi hatóságok, amint azt az adatvédelmi irányelv rögzíti? Azokért az adatokért ki a felelős? Mi haszna ebből a polgároknak? Hová fordulhatok, mint állampolgár?

Végezetül úgy gondolom, hogy sürgősen el kell kezdenünk az Egyesült Államokkal megvizsgálni az ezen a területen meglévő transzatlanti és nemzetközi normákat.

 
  
MPphoto
 

  Reino Paasilinna, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (FI) Elnök asszony, miniszter urak, biztos urak, és különösen Trautmann asszony, most van itt az ideje, hogy a tényleges helyzet alapján gondoljuk végig az emberi jogokat az információs társadalomban, amin a demokráciát és a helyes vállalkozási gyakorlatokat fő célul kitűzve próbálunk javítani. Javításra szükség van, és mi javítjuk a magánélet védelmét és a biztonságot is, például a kéretlen e-mailek esetében. Ragaszkodunk ahhoz, hogy fontos a hozzáféréshez való jog elve, és jogszabályokat alkotunk a szolgáltatásokhoz való hozzáférésről, ami nem elhanyagolható kérdés: a díjaknak alacsonyaknak kell lenniük, és polgári jog például, hogy legyen mindenkinek szélessávja. Most megszilárdítottuk az idősek és a fogyatékkal élők helyzetét, és véleményem szerint ez humánus és helyes cél.

Másodszor, a hálózatoknak versenyképeseknek kell lenniük, nekünk pedig meg kell akadályoznunk, hogy az üzemeltetők gátolják a versenyt. A versenyt bátorítanunk kell, és nem engedélyezhetjük olyan adatátviteli végberendezések gyártását, amelyeken csak egy bizonyos üzemeltetőt lehet hallgatni. Ez éppen akkora őrültség lenne, mint a rádió, amelyik csak egy állomást játszik.

A műsorszolgáltatóknak most és mindig biztosítani kell a saját frekvenciáikat, mert soha nincs annyi pénzük, hogy az aukciókon részt vegyenek. Ez az információs társadalom egyik szilárd alapja, nekünk pedig ezt mindig meg kell őriznünk. Mindamellett teret kell engednünk a 3G technológiának, és ezen dolgozunk is. Helyet kell továbbá biztosítanunk az új technológiáknak és az innovációnak.

Még egy dolgot szeretnék mondani. Minél tisztességesebb és technikailag fejlettebb Európa, annál jobban teljesítünk, mint demokratikus erő az információs társadalomban, és mint közösség, amely teljesíti a lisszaboni célokat, amelyek jelenleg elég távolinak tűnnek. Rajtunk múlik: ez egy jogalkotási csomag, amely a jó irányba mutat.

 
  
MPphoto
 

  Marian Zlotea, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. (RO). Elnök asszony, kedves kollégák, biztos asszony, tisztelt miniszter urak, szeretnék gratulálni a távközlési csomaggal kapcsolatos munkában részt vevő előadóknak.

Úgy gondolom, hogy Trautmann asszony jelentése kiegyensúlyozott álláspontot képvisel, és támogatom a javasolt kompromisszumos módosításokat. Örültem annak is, hogy bizonyos módosítások elfogadásra kerültek, különös tekintettel azokra, amelyek a frekvencia harmonizációjára vonatkoznak, valamint a globális távközlési szolgáltatásokat érintő bizonyos intézkedésekre.

Az európai gazdasági növekedés és a fogyasztók jóléte egy dinamikus és versenyképes távközlési ágazattól függ. A versenyképes piacokon hozzáférhető a szélessáv, a piac új szereplői pedig nagyobb sebességet és megújult szolgáltatásokat hoztak.

A távközlési csomagban található keretirányelvben központi szerepet kellene kapnia a befektetések növelésének; figyelembe kell vennünk az új generációs hálózatokat, a fogyasztóknak pedig változatosabb választási lehetőségeket kell biztosítanunk, amelyek költségcsökkenéshez és jobb szolgáltatásokhoz vezetnek.

Végezetül szeretném kijelenteni, hogy bízom a távközlési csomagot érintő tervezett változtatásokban, amelyek kedvezőek lesznek a fogyasztók számára, hiszen szélessávot, alacsonyabb költségeket és változatosabb szolgáltatásokat eredményeznek.

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság fogalmazója. − (HU) Köszönöm szépen, elnök asszony! Bátran elmondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedben az elektronikus, kommunikációs ágazatban az Unió sikereket könyvelhet el. Ezzel együtt még mindig vannak határon átnyúló problémák és egyenlőtlenségek a szélessávú hozzáférés, a digitális társadalom terjedése és a szolgáltatások tekintetében. Ha valóban egy „közös” piacot akarunk, akkor meg kell teremteni ennek a feltételeit.

Az elmúlt hónapokban lezajlott viták eredményeként az ún. BERT létrehozása mellett tettük le a voksunkat, amely egyszerűsítené a nemzeti szabályozó hatóságok együttműködését, és tényleges részvételt garantálna. Mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy a BERT-nek számon kérhetőnek és átláthatónak kell lenni az európai intézmények számára. Ennek pedig feltétele a közösségi finanszírozás, látszólag a tagállami társfinanszírozás nagyobb függetlenséget és hatékonyságot biztosítana, ez azonban nincs így: kivonnánk az Európai Unió kontrollja alól és az Európai Parlament kontrollja alól ezt a szervezetet. Ehhez nem járulhatunk hozzá. Továbbra is küzdenünk kell a Bizottsággal együtt a fogyasztók érdekvédelméért, mind azért, hogy az újra terjedő, új technológiák költségeit csak annyiban fizettessük meg velük, amennyire ez szükséges, és hogy a roaminghoz hasonlóan a számlázással kapcsolatban se tudják becsapni a fogyasztókat. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Manolis Mavrommatis, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. (EL) Elnök asszony, engedje meg, hogy a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadójaként rámutassak, hogy rendkívül fontos a szerzők szellemi tulajdonhoz fűződő jogait egyenlő alapvető jogként kezelnünk.

Valamennyiüknek, de a jogalkotóknak különösen szem előtt kell tartania, hogy a szellemi kreativitás nem kap védelmet, és ha a szerzők törvényes jogait megsértik a személyes adatok védelme nevében, akkor a felhasználók számára elérhetővé tett művészi tartalom is korlátozott lesz.

A kalózkodás és a zene illetve filmek interneten történő illegális terjesztése vitathatatlan valóság. A technológia árnyoldala azonban az, hogy a sértett fél a szerző. Akár tetszik, akár nem, tőlük származik a felkínált anyag.

A Kulturális Bizottság nevében felszólítok tehát minden képviselőt valamennyi bizottságban és politikai csoportban, hogy nyújtsanak védelmet az európai kreativitásnak, és ezzel védjék meg az új médiumokon keresztül biztosított művészi tartalmat.

 
  
MPphoto
 

  Cornelis Visser, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. − (NL) Elnök asszony, Reding biztos asszony a távközlési csomaggal ismét bizonyította határozottságát. Ami a digitális többletről szóló bizottsági javaslatot illeti, a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről igen konstruktív közös munkát végeztünk Toia asszonnyal. A Kulturális és Oktatási Bizottság nevében szeretnék köszönetet mondani az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökének, Niebler asszonynak is a kiváló együttműködésért.

A Kulturális és Oktatási Bizottság a rádiót és a televíziót létfontosságú médiumnak tekinti a kultúra és a nyelv terjesztésében. Az analógról a digitális televíziózásra történő átállással jelenleg szabad frekvencia áll rendelkezésünkre. A mobiltelefon és a szélessávú internetszolgáltatók erősen érdeklődnek ezek iránt a frekvenciák iránt. A Kulturális és Oktatási Bizottságnak nincsen ellenére a technológiai innováció, de szeretne gondoskodni a jelenlegi – akár lakossági, akár vállalkozási – felhasználók jogainak a védelméről. A műsorok kulturális és nyelvi sokszínűségét továbbra is teljes mértékben garantálni kell, és védeni kell a fogyasztók érdekeit, valamint a televíziókészülékekbe történt befektetésüket.

 
  
MPphoto
 

  Gyula Hegyi, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr, fontos kiemelni, hogy a távközlés fejlődése nemcsak technológiai és gazdasági folyamat, hanem társadalmi és kulturális esemény is. Meg kell őriznünk és meg kell erősítenünk Európa vezető szerepét ebben a folyamatban.

Két szempontot kell figyelembe vennünk: az elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz való általános és demokratikus hozzáférést, ami annyit jelent, hogy mindenkinek legyen joga hozzáférni ezekhez a szolgáltatásokhoz, valamint azt az elvet, hogy közvetíteni kell és tiszteletben kell tartani a kultúrát és az oktatás örökségét. A Kulturális Bizottság megpróbált egyensúlyt teremteni ezek között az érdekek között.

A Kulturális Bizottság Európai Hírközlési Szabályozók Testületéről (BERT) alkotott véleményének előadójaként kizárólag a Kulturális Bizottság felelősségi körébe tartozó szempontokra koncentráltam. A BERT-nek nemcsak az ipar és a fogyasztói csoportok, hanem a kulturális érdekcsoportok felé is nyitottnak kell lennie a kapcsolatfelvételre, mivel hasznos és megbízható információkat nyújthatnak a kulturális szempontokról.

Úgy gondolom, hogy amennyiben megfelelően használjuk ki a távközlés fejlődését, akkor az egész folyamat hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa a világ vezető tudásalapú társadalmává váljon – és ez a legfőbb célunk.

 
  
MPphoto
 

  Ignasi Guardans Cambó, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója.(FR) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni az előadóknak az elvégzett munkához.

A Kulturális és Oktatási Bizottság az egész kérdést már a kezdetektől nagyon komolyan vette, mivel nem folytathatjuk tovább az elektronikus hálózatról vagy a rádiófrekvenciáról szóló jogalkotást úgy, hogy közben nem veszünk tudomást a terjesztésre kerülő tartalom valódi jellegéről. Ez nem alapulhat tisztán műszaki vagy akár gazdasági szempontokon, amelyek nem veszik figyelembe a kultúrpolitikai célkitűzéseket vagy a sokszínűség védelmét. Egy digitális világ megvalósulása megköveteli tőlünk, hogy együtt dolgozzunk a televíziós műsorszolgáltatókkal és az elektronikus szolgáltatókkal, és egy olyan belső távközlési piac számára alkossunk jogszabályokat, amely elválaszthatatlan lett az audiovizuális piactól.

Kiegyensúlyozott választ kell adnunk az interneten terjedő illegális tartalom problémájára is, amely mindannyiunkat arra kényszerít, hogy nézzünk szembe saját felelősségünkkel egy olyan küzdelemben, amely senki számára nem lehet közömbös, ha szeretnénk megvédeni a gyermekeinket és a kultúránkat a jelenlegi formájában.

Támogatom tehát ezeket a szövegeket a jelenlegi formájukban, és remélem, hogy a vitánkat és a végső szavazást nem mérgezi meg tájékozatlan külső nyomás.

 
  
MPphoto
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (PL) Elnök asszony, a távközlésről szóló európai keretszabályozást az 1990-es években fogadták el, hatékonyan szabadítva fel a nemzeti piacokat az állami monopóliumok alól. A folyamat eredményeképpen jelentősen csökkentek az egymással versengő üzemeltetők által kínált hívásdíjak. Az elmúlt években forradalmi változásoknak voltunk tanúi a kommunikációs technológiák területén: a mobiltelefonok és az internet, valamint a vezeték nélküli hálózatok fejlődése homlokegyenest megváltoztatták a távközlés arculatát. Az EU jogának tükröznie kell ezeket a változásokat, beleértve azok társadalmi következményeit.

Az európaiak körülbelül 15%-a fogyatékkal élő, és 2020-ra az idősek alkotják majd a társadalom 25%-át. Pontosan ezek a különleges igényekkel rendelkező emberek azok, akik számára könnyebb hozzáférést kell biztosítani a távközlési szolgáltatásokhoz. Az Unió egész területén díjmentes hozzáférést kell biztosítani egy közös segélyhívó számhoz, a 112-höz, és ennek az internetes telefonálásra és egyéb elektronikus hang-alapú hírközlési szolgáltatásokra is ki kell terjednie. A fogyasztóknak ezenfelül joga kell, hogy legyen a teljes körű tájékoztatásra mind az adott szolgáltatás használatával járó törvényes kötelezettségekről, például a szerzői jogok tekintetében, mind pedig a törvény által előírt korlátozásokról. A jobb fogyasztóvédelem kulcsa mindenekelőtt annak a pontos meghatározása, hogy milyen felelőssége van a nemzeti szabályozó testületeknek a fogyasztói jogok mindennapi gyakorlásához kapcsolódóan.

 
  
MPphoto
 

  Manuel Medina Ortega, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (ES) Elnök asszony, az előadó, Trautmann asszony azt mondta, hogy a szellemi tulajdonjogi kérdéseknek nem kellene szerepelnie ebben a vitában. Egyetértek vele, mert úgy gondolom, hogy a szellemi tulajdon védelme a magánélet védelméhez és más jogi fogalmakhoz hasonlóan már meghatározásra került más jogi keretekben.

Azt azonban meg kell itt jegyezni, hogy a szellemi tulajdon védelme a tartalom frissítés szempontjából továbbra is fontos. A távközlést úgy jellemezték, mint szupersztrádát, ahol mindenki szabadon mozoghat; a rendőrség azonban közbelép, ha valaki bűncselekményt követ el az autópályán. Az ember nem lophat autót és hajthat fel vele az autópályára, hogy aztán a közbeavatkozó rendőröknek azt mondja, hogy az autópályán szabadon lehet közlekedni.

Úgy vélem, hogy a Parlament szempontjából fontos ismét megfogalmaznunk a szellemi tulajdon védelmének fontosságát, újra megfogalmaznunk a magánélet védelmét, sőt, újra megfogalmaznunk az emberek magánélethez való jogát is, azt a jogot, amelyet jelenleg a nagyobb távközlési vállalkozások megsértenek.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Alvaro, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, nekem tökéletesen megfelelne, ha annyi felszólalási időt kaphatnék, amennyit az előttem szóló három felszólalónak adott. Futólag megjegyezném azonban, hogy az volt a benyomásom, hogy két és fél percem lesz.

Akkor ne vesztegessük az időt; szeretnék köszönetet mondani Malcolm Harbournek, Catherine Trautmannak és Pilar del Castillo Verának az igazán rendkívüli együttműködésért, amelyre Malcolm már utalt. A témával súrlódások nélkül, a kölcsönös bizalom szellemében és különösen szoros együttműködésben foglalkoztunk. Sajnos azonban most már túl késő kijavítani azt a strukturális hibát, hogy a két irányelvet egy kalap alá vették.

Mindamellett a rendelkezésemre álló rövid időben szeretném elmondani, hogy nagy örömömre szolgál, hogy a Bizottság, ha mégoly felületesen is, de foglalkozott az adatbiztonság általános kérdésével. A helyzet az, biztos asszony, hogy Ön valószínűleg akkor sem adná meg nekem a hitelkártyája adatait, a telefonszámát és a lakáscímét, ha szépen kérném. A gond az, hogy amikor az ember a neten van, akkor ennek az információnak a jó része már vélhetően ott van, olyan helyeken is, amikre nem is gondolunk, és ahol nem szeretnénk, hogy ott legyen. Ezért örülök, hogy más csoportokkal és képviselőtársaimmal együttműködve segíthettem abban, hogy a fogyasztóknak a személyes adataik bizalmas kezeléséhez és személyes rendszereik védelméhez való joga bekerüljön ebbe a csomagba.

Látom, hogy fogy az időm, de remélem, hogy lesz még lehetőségünk alaposabban is átbeszélni ezt, vagy más témákat. Még egyszer köszönetet mondok tehát konstruktív együttműködésünkért, és talán sikerül előmozdítanunk az adatok bizalmas kezelését Európában, a fogyasztók előnyére.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Niebler, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (DE) Elnök asszony, biztos asszony, soros elnök úr, hölgyeim és uraim! Hadd kezdjem én is azzal, hogy köszönetet mondok előadóinknak, Trautmann asszonynak, Harbour úrnak, del Castillo asszonynak és Toia asszonynak, valamint valamennyi árnyékelőadónak mind az elvégzett remek munkáért, mind a gyümölcsöző együttműködésért azokkal, akik ebben a dossziéban nem voltak ilyen közelről érintve.

A piac liberalizációjával foglalkozó utolsó jogi keret 2002-ben készült. Ma már elhangzott, milyen fontos ez a piac. Végül is, ha emlékeztethetem Önöket a statisztikára, a távközlési ágazat több mint 300 milliárd eurós forgalmat ért el csak Európában. Több ezer munkahely függ ettől a piactól, ezért fontos, hogy továbbfolytassuk a jogi keret fejlesztését, amely 2002 óta olyannyira kiállta a próbát, hogy új fejezeteket adhatunk ehhez az európai sikertörténethez. Ezért első lépésként természetesen a jogi keretünket kell az új technológiai fejlesztések figyelembe vétele érdekében kiigazítanunk.

A rendelkezésemre álló ugyancsak rövid időben két pontot szeretnék kiemelni, amelyeket személy szerint különösen fontosnak tartok. Az első az európai high-tech infrastruktúrába történő beruházás. Mi itt Európában azzal a hatalmas kihívással nézünk szembe, hogy be kell ruháznunk az új, nagy sebességű szélessávú hálózatokba, mégpedig annyit, amennyit csak lehet, és olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Ez Európa versenyképességének az egyik kulcsa. Meg kell teremtenünk azokat a jogi feltételeket, amelyek között ezek a beruházások gyümölcsözőek lesznek. Másfelől pedig nem szabad új monopóliumokat és zárt piacokat létrehoznunk.

A bizottságban biztosítottuk, hogy az új hálózatok létrehozásával járó kockázat igazságosan oszoljon meg, és a szabályozó hatóságoknak a jövőben figyelembe kell venniük ezt a kockázatmegosztást.

Komoly figyelmet szenteltünk emellett a frekvenciapolitika témájának is. Rugalmasabb frekvenciapolitikát szeretnénk Európában. Úgy vélem, hogy meg lehet találni a digitális többlet elosztásának ideális módját úgy, hogy figyelembe vegyük a műsorszolgáltatók jogos érdekeit, ugyanakkor a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítsuk az új szolgáltatások számára is.

 
  
MPphoto
 

  Erika Mann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, én csak két ponttal szeretnék foglalkozni. Egy olyan területtel kezdeném, ahol maradt még néhány ügy, amit tisztázni kell Pilar del Castillo Verával. Arra a kérdésre gondolok, hogy hogyan lehet a jövőbeni kis ügynökség függetlenségét és autonómiáját garantálni, és mi a finanszírozásának a legmegfelelőbb módja. Erősen megoszlanak erről a vélemények. Nagyon szeretném megtudni a Tanácstól, hogyan alakul a vita ebben a kérdésben, és hogy a Tanács hogyan szeretné garantálni a titkárság vagy a BERT – vagy bármi lesz is a neve – létrehozását, és milyen finanszírozási módszert képzel el. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy a biztos asszonynak teljesen igaza volt, amikor azt állította, hogy európai struktúrát akarunk, és nem szeretnénk olyan struktúrákat létrehozni, amelyek nem illeszkednek tökéletesen az európai jogrendbe.

Mint azt Önök is tudják, kétféle finanszírozási módról folynak tárgyalások. Az első az előadó által javasolt vegyes finanszírozás, a második pedig az én javaslatom, amely élvezi a csoportom támogatását, miszerint a forrást a közösségi költségvetésből biztosítjuk. Akárhogy is, érdekes lenne meghallgatni, hogy áll most a Tanács – amely természetesen heves vitákat folytatott ebben a témában – és a nemzeti szabályozó hatóságok a finanszírozás kérdéséhez.

A második kérdésem, amit szintén a Tanácshoz intézek, az új hálózatok finanszírozására vonatkozik. Itt is számos módosítást fogadtunk el, többek között azt, amit az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsághoz benyújtottam, amely valamivel részletesebben foglalkozott a kockázatmegosztási rendszer lehetséges formáival abban az esetben, ha a vállalkozások elvégzik a feltétlenül szükséges beruházásokat, a versenytársak pedig rögtön ez elejétől hozzáférhetnek a hálózatokhoz. Úgy hallottam, hogy a Tanács másképpen gondolkodik, és sem ilyen részletekbe nem kíván belemenni, sem valamiféle kockázatmegosztásra nem kíván garanciát adni a vállalkozásoknak. Hálás lennék a tárgyhoz fűzött megjegyzéseikért.

 
  
MPphoto
 

  Patrizia Toia, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az európai termelés és gazdasági növekedés lelassulását megérzi a távközlési ágazat is, amely jelenleg különböző válságokat él át. Olyan ágazatról van szó, amely beruházás-igényes, amelyet a kutatás és innováció visz előre, és amelynek elég sok időre is szüksége van ahhoz, hogy meghozza a saját döntéseit. Ezért úgy gondolom, hogy meg kell adnunk minden lehetséges támogatást, és hogy a keretszabályozást felülvizsgáló csomagunk lökést adhat az ágazat újraéledésének azzal, hogy stabil, szilárd és hatékony jogi keretet biztosítunk a számára.

Úgy vélem, hogy ez a Parlamentben és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban végzett munkánk célja. Ez a cél lebegett a szemünk előtt munka közben: biztosítani egy olyan keretet, amely – mint azt Trautmann asszony mondta – kevésbé bonyolult, világosabb és hatékonyabb, mint a korábbi, abban a meggyőződésben, hogy időnként nem több szabályra vagy több jogszabályra van szükségünk, hanem inkább a meglévő szabályok alkalmazását elősegítő megbízható és hatékony eszközökre, sőt, néha arra, hogy a jelenlegi keretet lebontsuk.

Keményen dolgoztunk egy nyitott, versenyképes piac létrehozásán, miközben megpróbáltuk feloldani az örök ellentmondást a régi, mondhatni történelmi, és korábban monopolhelyzetben lévő üzemeltetők és az új üzemeltetők között, abból kiindulva, hogy ha van üzleti érzék és tervezési tapasztalat, és ha van elegendő forrás, akkor egy kiegyensúlyozott keretben megférhet egymás mellett mindenki.

Végezetül, azt hiszem, hangsúlyoztuk – és személy szerint ezt kritikus pontnak tartom –, hogy egy rugalmasabb és liberalizáltabb keretben alapvető szerepe van a szabályozásnak, a különböző felelősségeknek, a felelősségláncnak; és ez esetben egyetértek a biztos asszonnyal abban, mennyire fontos, hogy a létfontosságú szabályozói feladatot ellátó különböző testületeknek világosan meghatározott szerepük és felelősségi körük legyen.

Még egy utolsó pont, amelyet több kolléga említett már az előadón kívül, akinek munkájáról mindannyian elismeréssel szóltunk, ez pedig a fogyasztók szerepe: a fogyasztó gyakran a háttérbe szorul, mi viszont szeretnénk előtérbe helyezni, és rá irányítani a figyelmet, mivel a fogyasztó, és – úgy vélem – vele együtt a vállalkozás, a piac igazi hajtóereje.

 
  
MPphoto
 

  Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoport nevében.(LV) Köszönöm, Elnök asszony. Először is szeretném megköszönni az elektronikus hírközlési csomag valamennyi előadójának a munkáját, a meghallgatások megszervezésétől, egészen a jelentések elkészítéséig. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Reding biztos asszonynak az elektronikus hírközlés – beleértve a barangolást és ezt a csomagot is – terén végzett megbízható és energikus munkájáért. Nem vagyok meggyőződve ugyanakkor arról, hogy a Bizottság tervezetén a különböző bizottságok által végrehajtott módosítások a források jobb kihasználását, az egységes uniós piacon belül versenyt, a fogyasztók számára pedig hatékonyságot eredményeznek. Meg is indokolom, miért nem.

Először is, lehetséges, hogy a BERT, azaz a nemzeti szabályozó hatóságok által alkotott közös struktúra demokratikusabb szabályozói struktúra, mint a Bizottság által javasolt hatóság, de lehet, hogy a BERT rosszabb együttműködési elvek szerint fog működni, és gyengíteni fogja a Bizottság képességét a szabályozói döntések meghozatalára. Vegyünk egy másik példát: bátor javaslat volt a Bizottság részéről a távközlési vállalkozások funkcionális szétosztása, amikor a hálózatokhoz való hozzáférést elválasztjuk az egyéb kiskereskedelmi termékektől. Bár úgy tűnik, hogy ez a szétválasztási követelmény, mint kivételes intézkedés, amelyet a nemzeti szabályozó hatóságok róhatnak ki, a legtöbb piacon ténylegesen soha nem kerül majd alkalmazásra. Nem titok, hogy a kisebb uniós tagállamokban igen korlátozott hatalma lesz a szabályozó hatóságoknak arra, hogy ilyen kivételes intézkedéseket fogadjanak el a nagyvállalkozásokkal szemben, így nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Parlament ebben az esetben az egységes európai piac megerősítése szempontjából többet kínál, mint az Európai Bizottság javaslata.

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, a ma elhangzott számos „köszönömöt” én is szeretném kiegészíteni egy különleges köszönetnyilvánítással. A keretirányelv felelőse voltam az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban, és Catherine Trautmann média ügyekben tanúsított politikai érzékének és jól felépített, szisztematikus munkastílusának köszönhető, hogy mi most a Parlamentben a keretirányelvről szóló jelentés segítségével talán elejét vehetjük annak, hogy elhibázott médiapolitikát folytassunk. Meglátjuk.

Biztos úr, a Parlament – véleményem szerint – kritikus változtatásokat eszközölt a keretirányelv-tervezeten a versenyjog, és különösen a frekvenciakereskedelem vonatkozásában. Úgy láttam, hogy a keretirányelvre vonatkozó eredeti javaslataik tisztán piac-központúak voltak, és jelentősen túlbecsülték a digitális többletet. Szerencsére ezek a javaslatok nem nyerték el a Kulturális és Oktatási Bizottság tagjainak, vagy a későbbiekben az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tetszését. Éppen ellenkezőleg, képviselőtársaim a nyilvánosság kulturális és politikai érdekeit, valamint az általános közjót helyezték megfontolásuk elsődleges tárgyává, és úgy vélem, hogy ez egyértelműen tükröződik a Trautmann-jelentés következő elemeiben:

A rádiófrekvenciát mint közjót határozza meg, és az továbbra is a tagállamok felelőssége marad. Elsőbbséget élvez különösen a műsorszolgáltatás, és emellett a véleményformáló szolgáltatások. A kísérletük, biztos asszony, hogy a műsorszolgáltatást védekező állásba kényszerítsék, kudarcot vallott. Könnyebb lesz bevezetni a páneurópai szolgáltatásokat – ez jó dolog, ebben biztosan egyetértünk. A tagállamok lesznek elsődlegesen felelősek a frekvenciák további harmonizációjáért is. Nehézségek esetén a döntéseket nem egyedül a Bizottság hozza majd – a Parlament is részt vesz benne. A BERT fontos szerepet fog kapni. Mondanom sem kell, hogy a finanszírozása európai lesz. Remélem sikerül biztosítanunk, hogy az legyen.

A keretirányelv és a frekvencia-kérdés után szeretnék szólni néhány szót két másik jelentésről is, elsőként a Harbour-jelentésről. Harbour úr, az Ön jelentésében tényleg van néhány egészen kiváló rendelkezés, ami a fogyasztókat és a fogyasztók érdekeit szolgálja. A jövőben fokozottabban odafigyelnek például a fogyatékkal élők érdekeire. Úgy gondolom, hogy a kötelező szolgáltatásokra irányuló, az Ön által javasolt szabályokon keresztül Ön még a médiapluralizmushoz is hozzájárul.

Képviselőcsoportom azonban nem ért egyet azzal, hogy a jelentésben megkísérlik a szerzői jogokat is szabályozni. Nekünk ez egyáltalán nem tetszik. Nem támogatjuk sem a francia modellt – és ez a Tanács elnökségének is szól –, sem pedig a „háromszori figyelmeztetés” modellt – éppen ellenkezőleg. Ez a kísérlet nem oszlatja el a szerzői joggal vagy az interneten a magánélet védelmével kapcsolatos egyetlen aggályunkat sem.

Engedjék meg, hogy befejezésül szóljak néhány szót az Alvaro-jelentésről. Alvaro úr, Ön ismét nagy meggyőződéssel beszélt az adatvédelemről. Úgy látom, hogy amint arra Ön is rámutatott a beszédében, egyelőre hiányzik a következetes irányvonal az IP-címek védelmét és a hasonló kérdéseket illetően. A távközlési botrány és az IP-címek call-centereken keresztüli áruba bocsátása bizonyította, hogy az IP-címeket maximális védelemmel kell ellátni, és remélem, hogy ebben a következő két hétben meg fogunk egyezni.

 
  
MPphoto
 

  Eva-Britt Svensson a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, remélem, hogy sok polgárunk követi figyelemmel ezt a vitát, és már a szavazás előtt foglalkozik a kérdéssel, mivel az – különösen, ami az internetes szolgáltatásokat illeti – jelentős változásokról szól.

Az Európai Egyesült Baloldal három területet választott ki, amelyeket szeretne kiemelni:

Először is az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal ellenzi azt a javaslatot, amely ezen a területen egy új európai hatóság létrehozására irányul. Drágább lesz és bonyolultabb. Felesleges egy újabb európai hatóság felállítása.

Másodszor, az elektronikus szolgáltatások esetén nagyobb hangsúlyt kell fektetni a földrajzi különbségekre és a különböző infrastruktúrákra. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyenlő hozzáférést kell biztosítani a fogyasztók számára, mert nem akarunk újabb szakadékokat beépíteni a társadalmainkba. Nem lehet semmiféle különbség az elektronikus szolgáltatásokhoz való hozzáférésben a városokban és az erőteljes gazdasággal rendelkező régiókban élők, illetve azok között, akik gyenge gazdaságú régiókban és ritkán lakott területeken élnek. Amikor magánszereplők vállalnak magukra ilyen fontos infrastrukturális beruházásokat, nem a társadalom vagy az állam, akkor nyilvánvalóan fennáll az a kockázat, hogy nem minden polgár számára és nem ugyanolyan költség mellett biztosítják a hozzáférést.

Harmadszor, a GUE/NGL képviselőcsoport ellenzi a különböző ipari lobbicsoportok által kifejtett jelentős külső befolyást. A távközlési csomagnak nem szabadna érintenie a szerzői jogokat, a lobbisták mégis elértek kifejezetten ebben a témában egy meghallgatást a javaslattal kapcsolatban. A lobbicsoportok javaslatai, amelyeket az Európai Egyesült Baloldal kivételével – ez volt az egyetlen képviselőcsoport, amely ellene szavazott a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban – valamennyi képviselőcsoport elfogadott, megnyitja a lehetőséget az olyan letöltések és ingyenes hozzáférések ellenőrzése előtt, mint például a MySpace és a YouTube.

A módosítások későn érkeztek és kerülő úton, anélkül, hogy bármiféle komoly vita zajlott volna ezekről a jelentős változásokról a polgárok körében. Svédországban például széles körű vita folyt a fájlmegosztásról. A fájlmegosztást megtiltó határozat ellen dolgozom nemzeti szinten, és ugyanezt teszem uniós szinten is. Jelenleg nagyobb a kockázata annak, hogy ez a döntés uniós szinten megszületik, mint egy nemzeti döntésnek, mivel a lobbicsoportok jelentős befolyást szereztek illetve jelentős hatást értek el az EU rendszerében, és mivel sok polgár nem rendelkezik elegendő információkkal, amikor ezeket a kérdéseket uniós szinten megvitatjuk. Remélem, hogy a polgárok részéről lesz majd egy erőteljes véleménynyilvánítási hullám, hogy garantáljuk a szólásszabadságot és az internetes szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

 
  
MPphoto
 

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, Sziszifusz a középső nevem. A svéd emberek 15%-a választott meg, hogy lépjek fel itt az Európai Parlamentben az ellen, hogy az EU egyre több új területre lépjen be, és ezáltal folytassa az európai társadalom központosítását és elbürokratizálását. Sziszifuszi feladat.

A távközlés egyike azon területeknek, ahol az EU-nak fontos feladata van, és elégedetten látom a javasolt távközlési csomagot, amely nagyobb versenyről és a magánélet fokozottabb védelméről szól, de elkerülhetetlennek látszik, hogy ezzel együtt a központosítást és a bürokratizálást is megkapjuk. Ebből a szempontból két elem van, amit ellenzek. Először is az a javaslat, miszerint a digitalizálással felszabaduló frekvenciát az uniós szabályok szerint kellene szétosztani. A második az új Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozására irányuló javaslat.

A Tisztelt Házat a két javaslat elutasítására biztatom. A felszabadult frekvenciát a tagállamoknak kell elosztaniuk, és a természetes megoldás a már létező európai távközlési felügyeleti hatóságok testületeinek a továbbfejlesztése.

 
  
MPphoto
 

  Desislav Chukolov (NI). - (BG) Elnök úr, tisztelt képviselőtársak! Eltűnődöm a ma, ebben a teremben elhangzottakon, és senki nem emelte ki az információ titkosságának a megőrzését. Arra kérem Önöket, hogy amikor egy ennyire fontos ügyet tárgyalunk, akkor semmiképpen se kövessük az Egyesült Államok példáját.

Önök is tudják, hogy a „terrorizmus és kalózkodás elleni küzdelem” ürügyén a nemzetek feletti oligarchia megpróbál a lehető legtöbb polgárt teljes, feltétel nélküli, és a civil társadalom előtt számon nem kérhető ellenőrzés alá vonni. Személyes adataink titkosságát bármi áron meg kell őrizni. Ismétlem: bármi áron!

Bulgáriában jelenleg minden telefonhívást ellenőriznek. A jövő évtől kezdődően a hazámban hatalmon lévők teljes és feltétel nélküli hozzáférést akarnak minden egyes számítógép esetében minden log fájlhoz és elektronikus üzenetváltáshoz. Ezt nem a tehetetlenség motiválja. Bulgáriában csakúgy, mint Európában bárhol, éppen elég jól képzett és tehetséges szakember van, akik képesek felvenni a küzdelmet bármiféle számítógépes bűnözéssel. Azért teszik mindezt, mert, ismétlem, a polgárok feletti teljes ellenőrzésre törekszenek.

A szabadsághoz való jog az emberi méltósághoz való jogunkat is garantálja. Bárki is próbáljon meg bennünket megfosztani a méltóságunktól, azt el kell ítélnünk és le kell lepleznünk ahelyett, hogy a média segítene megúszni az ilyen törekvéseket.

Volt egyszer Bulgáriában egy apatikus megbeszélés az elektronikus világban érvényesülő állampolgári jogokról. Akkoriban arra az egyetlen következtetésre jutottak, hogy nem számít, mit akarnak az állampolgárok, azzal kell együtt élniük, amit kimérnek rájuk. Én pedig teljesen eltökélten garantálni kívánom Bulgária valamennyi állampolgárának, hogy ez a támadó párt már jövőre, kormányzása kezdetén el fog állni attól a szándékától, hogy megsértse a levéltitkot és figyelje az internetet.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy ha a magánlevelezéshez való jogunkat egyszer korlátozzák, akkor az örökre úgy marad. Még akkor is, ha a terroristák áttérnek a postagalambra. Aki a szabadságot biztonsággal helyettesíti, az nem érdemli meg sem a szabadságot, sem a biztonságot. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, Reding biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először is hadd gratuláljak a Bizottságnak. Elértük a hangalapú telefon tekintetében a barangolás díjak csökkentési folyamatának második fázisát. Úgy vélem, hogy ez a rendelet a gyakorlatban igen hatékonynak bizonyult. A nyaralási szezon végén a fogyasztóink így is megint riasztóan magas számlákat kapnak majd, mivel az igazat megvallva az sms-piacon, és különösen az adatbarangolás területén nem sok haladást sikerült elérni.

Felkérem ezért a Bizottságot, hogy lépjen ebben az ügyben, és hozzon létre egy egységes európai piacot az európai fogyasztók számára. Nem nézhetjük tétlenül, hogy az európai belső piacnak ez a része még nincsen működőképes állapotban, és sürgős szükség van ezen a téren egy egységes piac megteremtésére, elsősorban egy közös rugalmas frekvencia-kiosztási terv fokozatos bevezetésén keresztül. Rendkívül fontos, hogy hatékonyan gazdálkodjunk ezzel a ritka forrással.

A digitális többlet történelmi lehetőség, amely abból a szempontból is fontos, hogy a televíziótársaságok műsoraikat a harmadik generációs mobiltelefonoknak is sugározhassák, és egy közös európai médiapiacot hozhassunk létre. A digitális többlet új lehetőségeket teremt az európai kommunikáció terén is.

Szeretném kiemelni, milyen fontos, hogy ebből a megközelítésből kiindulva végrehajtsuk a Rádió-Világértekezlet döntéseit, és felkérem a Bizottságot – tekintve, hogy nincsen arra vonatkozó rendelkezés, hogy a BERT foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel –, hogy állítsa fel saját hatóságát vagy csoportját ezeknek az ügyeknek a megvizsgálására és az együttműködéshez szükséges hatósági iránymutatások életbe léptetésére.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy a BERT-et teljes mértékben közösségi forrásokból kellene finanszírozni, mivel egész egyszerűen olyan hatóságra vagy intézményre van szükségünk, amely elkötelezett az európai belső piac mellett, és mivel a nemzeti szabályozó hatóságoknak több jogot kell biztosítani a többi tagállamban.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE).(RO) Kedves kollégák, az információs társadalom fejlődése az elektronikus hírközlő hálózatokon és elektronikus hírközlési szolgáltatásokon alapul.

Az analóg televíziózásról a digitális televíziózásra való, 2012-re tervezett átállás európai szinten jelentős frekvenciasáv felszabadulást eredményez, ami lehetővé teszi új technológiák és innovatív megoldások kifejlesztését, az ágazat európai versenyképességének ösztönzése érdekében. Az Európai Parlament – annak előmozdítása érdekében, hogy Európa teljes mértékben kiaknázhassa a digitális többletben rejlő előnyöket –, közös, rugalmas és kiegyensúlyozott megközelítést támogat, amely lehetővé teszi egyfelől a műsorszolgáltatók számára, hogy szolgáltatásaikat a jövőben is fenntartsák illetve kibővítsék, másfelől pedig az elektronikus hírközlés területén működő üzemeltetők számára, hogy ezt az erőforrást fontos társadalmi és gazdasági alkalmazásokhoz kapcsolódó új szolgáltatások nyújtására használják, továbbá kiemeli azt a tényt, hogy a digitális többletet a technológiai semlegesség elvével összhangban kell szétosztani.

A digitális többlet felhasználása hozzájárulhat a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez azzal, hogy jobb, kölcsönösen átjárható szociális szolgáltatásokat nyújt, mint például az elektronikus kormányzás, egészségügy és tanulás, különösen a hátrányos helyzetű, elszigetelt vagy akár vidéki területeken élők számára.

A tagállamoknak a digitális többlet felhasználására vonatkozó döntési jogát elismerve úgy véljük, hogy egy összehangolt közösségi megközelítés jelentősen emelné a digitális többlet értékét, és ez lenne a leghatékonyabb módja a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti káros interferenciák elkerülésének, továbbá így lehetne garantálni, hogy a frekvenciahasználók a belső piac minden előnyét élvezhetik.

A fogyasztóknak az információs társadalom szolgáltatásaiba vetett bizalma függ az elektronikus hírközlési szolgáltatások minőségétől, azok biztonságától és a személyes adatok védelmétől. Elengedhetetlen, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok konzultáljanak minden elektronikus hírközlési szolgáltatóval, mielőtt az elektronikus hírközlő hálózatok biztonságát és integritását érintő különös intézkedéseket fogadnának el. Úgy gondolom továbbá, hogy a tagállamoknak a megfelelő intézkedésekkel elő kellene mozdítaniuk széles körben elérhető termékek és szolgáltatások piacának a megteremtését, amely a fogyatékkal élő felhasználóknak szánt eszközöket is magában foglalja.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Alvaro (ALDE). - (DE) Elnök asszony, váratlan lehetőséget kaptam arra, hogy reagáljak Harms asszony hozzászólására, amit a legnagyobb örömmel meg is teszek, mivel a javaslatok és tények közötti különbség véleményem szerint nyilvánvalóan szemmel látható a jelentésben. Gyakorlatilag beleépítettük a szövetségi alkotmánybíróság egyik ítéletét, amely új alapjogot hozott létre. Az IT rendszerek titkosságához és integritásához való jog volt az első dolog, amit bele akartunk venni ebbe a jogalkotási aktusba. Gyorsabban léptünk hát, mint bármelyik tagállam, különösen az enyém. A nyilvánosan hozzáférhető magánhálózatokat is belevettük, olyan szolgáltatásokat, mint a Facebook, a Bebo stb., amelyek ez idáig teljesen kívül estek az irányelv hatályán. Mi a helyzet a „cookie”-kkal, a hasonló szoftverekkel vagy a többi olyan alkalmazással, amely felhasználói adatokat küld vissza a kiszolgálónak, ahogy az korábban a fogyasztók előzetes engedélye nélkül történt – ennek vége lesz? A fogyasztók elvileg előzetes hozzájárulásukat adták minden olyan dologhoz, ami a számítógépükben és a mobiltelefonjukban, vagy harmadik felek tulajdonában lévő illetve azok számára még hozzá is férhető egyéb alkalmazásokban található. A jövőben helyzet-információt kizárólag névtelenül, vagy a fogyasztó előzetes beleegyezésével lehet rögzíteni. A kéretlen marketing, bosszantó szöveges üzenetek, ostoba e-mailek és hasonlók – az irányelv az összes ilyen dolgot kizárja. A jövőben kötelező lesz értesíteni az adatvédelmi hatóságokat, ha bármely hatóság valakinek a személyes adatai után kutat.

Végül, de nem utolsó sorban az eddigieknél világosabb keretet hoztunk létre a bejelentési kötelezettség tekintetében a biztonság megsértése és adatvesztés esetén. Mivel beszéltünk korábban javaslatokról, nem akarom elhallgatni, hogy gondolkozunk azon, hogyan kellene az IP-címeket kezelni, mivel az IP-cím – és ezeket a dolgokat nem szabad összekeverni – nem az az adat, amivel kereskednek, azok a személyes adatok, a hitelkártya adatok stb., és még ha árulnák is őket – hogy csak röviden elmagyarázzam – az IP-cím nem szükségszerűen hordoz személyes jellemzőket, legalábbis nem akkor, amikor az ember hűtőszekrénye üzenetet küld a számítógépének.

(Az Elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  Seán Ó Neachtain (UEN). (GA) Elnök úr, feltétlenül szükséges, hogy az emberek – bárhol éljenek is, legyen az község, nagy vagy kicsi, vidék, város vagy nagyváros – hozzáférjenek a szélessávhoz és a modern technológiához. Egy adott területen a letelepedő vállalkozások számítanak a gyors internetszolgáltatásra. Az a terület, ahol nincsen szélessávú szolgáltatás, nem képes odavonzani a befektetést és a vállalkozásokat.

Elengedhetetlen, hogy a kormányok foglalkozzanak a vidéki és városi területek között a digitális szolgáltatások és a szélessáv szempontjából fennálló egyenlőtlenséggel, ha biztosítani akarják az érintett területeken a versenyképességet és a beruházásokat. Ez különösen szembeötlő Írországban, ahol az internetszolgáltatást kézben tartó Eircom nevű magánvállalatnak köszönhetően egyenlőtlenség alakult ki, amely borzalmas különbségeket eredményezett a vidéki és városi területek közötti. Szeretném, ha a biztos asszony kivizsgálná ezt a helyzetet, mivel minden jel arra mutat, hogy mind a nemzeti szabályozó hatóság, mind a kormány tehetetlen.

 
  
MPphoto
 

  David Hammerstein (Verts/ALE). - (ES) Nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottság által egy évvel ezelőtt bemutatott ambiciózus projektnek mára csak halvány árnyéka maradt. Ez több okból is szégyenletes, hiszen a fogyasztóknak független európai irányításra van szükségük, nem pedig a „nemzeti bajnokok” erős befolyása alatt álló nemzeti szabályozó hatóságok klubjára.

A Zöldek ellenzik, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóságból csupán a szabályozó hatóságok általuk finanszírozott klubja legyen, amely nem átlátható, és amely fölött nem gyakorol megfelelő ellenőrzést vagy vétójogot az Európai Bizottság. Az új testület függetlensége megkérdőjelezhető.

Szégyen az is, hogy a nagy távközlési társaságok nyomása miatt az új, innovatív vállalkozásoknak nem biztosítanak hozzáférést a komolyabb távközlési infrastruktúrákhoz, ezért az infrastruktúra megkettőzésére van szükség.

A Zöldek támogatják a technológiai semlegességet és a tevékenységek szétválasztását, hogy megszűnjön az állami távközlési óriáscégek domináns helyzete. Az Európai Parlament azonban túlságosan bátortalan volt, és túlságosan a lobbik befolyása alatt állt, azért elfeledkezett az új, innovatívabb vállalkozások érdekeiről, amelyek az európai vezeték nélküli szolgáltatások többségét biztosítják, és előnyöket kínálnak a fogyasztók számára.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de összességében kiengedtük a kezünkből azt a lehetőséget, hogy lényegesen nagyobb európai hozzáadott értéket adjunk a távközlési piachoz. Különösen nagy aggodalommal tölt el bennünket a Harbour-jelentés néhány veszélyes javaslata, amelyek egyértelműen sértik a net, mint kommunikációs eszköz semlegességének elvét, sértik a felhasználók magánéletét, fenyegetik az internet szabadságát, és mindenekelőtt egyértelműen túllépik a távközlési csomag hatályát a tartalom szempontjából, olyan szempontból, hogy a szellemi tulajdon terén mi jogos és mi jogtalan, mi törvényes és mi törvénytelen, továbbá az információszűrők szempontjából.

Ez a csomag a piaci infrastruktúráról szól és a fogyasztókról, nem pedig arról, hogyan változtassuk az internetes szolgáltatókat digitális rendőrökké.

 
  
MPphoto
 

  Hanne Dahl (IND/DEM).(DA) Elnök úr, a távközlési csomag jelenlegi formájában számos jó intézkedést tartalmaz. Az átlagos fogyasztók számára könnyebb lesz a hozzáférés és olcsóbb, miközben javul az átláthatóság a piacon belül. Van azonban a csomagnak néhány igen szerencsétlen eleme is, amelyeket az előző felszólaló említett. Ha meghatározzuk, mit tekintünk törvényes illetve törvénytelen tartalomnak az weboldalakon, minden internetes kommunikációnk és tranzakciónk tekintetében ajtót nyitunk a felügyelet, a regisztráció és az ellenőrzés előtt, méghozzá olyan mértékben, amely miatt rendes esetben bizonyos országokat nem tekintenénk demokratikusnak!

Nem engedhetjük meg a regisztrációt, ahogyan nem engedhetjük meg azt sem, hogy a szolgáltatók önkényesen lezárják a forgalmat, amely valaki szerint ártalmas. Ez éppen olyan lenne, mintha felügyelők hadát alkalmaznánk Európa postahivatalaiban, hogy távolítsák el azokat a leveleket, amelyeknek az elolvasása szerintük káros a címzett számára. Kinek lesz joga elolvasni a szerelmes leveleimet? Biztosítanunk kell, hogy a jogalkotás a jövőben ne elektronikus kényszerzubbony, hanem egy olyan keret legyen, amelyen belül a jövőben a kultúra, a társadalmi vita és az interaktív élet ki tud bontakozni.

 
  
MPphoto
 

  Jerzy Buzek (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony, azzal kezdeném, hogy gratulálok Reding biztos asszonynak. A barangolás szabályozása után egy évvel itt az újabb csomag, amely rendkívül fontos elsősorban a fogyasztók számára. Szeretnék gratulálni az előadóknak is. Nem kevesebb, mint négy jelentést kellett koordinálniuk, és ez a koordináció igen sikeresnek tűnik.

A Malcolm Harbour-jelentésében tárgyalt rendeletekben említett fogyasztóvédelem nagyon szorosan kapcsolódik a digitális többlet megfelelő elosztásához, amire a fogyasztók várnak. Fontos, hogy – amint azt Reding biztos asszony javasolta – a frekvencia felhasználását európai szintű koordináción keresztül optimalizáljuk. A javaslat szerint a digitális többlet legfőbb haszonélvezője a televízió és a mobiltelefon lesz, de szeretném hangsúlyozni a vezeték nélküli internet jelentőségét. Számos olyan része van Európának, ahol polgárok milliói számára ez az internet elérésének az egyetlen lehetséges módja, különösen a vidéki és távoli területeken. Ha tehát a megbeszélésünk tárgyát képező ágazat gazdasági növekedése kiemelkedően erőteljes, akkor a keletkező többlet jelentős részét a szélessávú vezeték nélküli internetnek kellene kapnia.

További fontos kérdés a többlet optimalizálása és elosztása terén végzett kutatás. Végezhetné a Közös Kutatóközpont, és megkérdezném a biztos asszonytól, hogy ezt ténylegesen fontolgatják-e? A három legfontosabb követelmény tehát: a fogyasztóknak választási lehetőséggel kell rendelkezniük, a rendeleteknek elő kell mozdítaniuk a beruházást és a versenyképességet, a belső piacot pedig meg kell erősíteni. Véleményem szerint ehhez lobbizásra van szükség nemcsak a Parlament hatáskörébe tartozó területeken, hanem a Tanácsnál, azaz minden tagállamban is.

 
  
MPphoto
 

  Éric Besson, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, köszönöm, hogy most szót kaptam; elnézést kérek, amiért rövidesen távoznom kell, hogy visszatérjek Párizsba.

Kollégám, Luc Chatel fogja majd megválaszolni a vita során felvetett kérdések jelentős részét. Engedjék meg, hogy néhány szóban reagáljak Harbour úrnak arra a megjegyzésére, hogy a vita nem terjed ki az egyetemes szolgáltatás körére. Először is szeretném kijelenteni, hogy egyetértek az előadóval abban, hogy a szélessávú hozzáférés komoly kihívás társadalmaink számára, akár az ismeretekhez, akár az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. Amint Harbour úr mondta, a szélessávú hozzáférés nem tartozik az egyetemes szolgáltatás jelenlegi hatálya alá. A francia elnökség egyszerűen arról akar vitát kezdeményezni, hogy hogyan biztosítható a szélessávú hozzáférés Európa minden részén.

A különböző tagállamok véleményét meghallgatva nyilvánvaló, hogy több lehetséges változat is elképzelhető. Az első lehetőség az lenne, hogy kiterjesztjük az egyetemes szolgáltatási irányelv hatályát a szélessávú szolgáltatásokra is, a második a szabad választás alapján lehetővé tenné, hogy csak azok a tagállamok vegyék be a szélessávú hozzáférést az egyetemes szolgáltatások közé, amelyek ezt szeretnék, és végül köztes lehetőségként kötelezővé tehetnénk a szélessáv felvételét az egyetemes szolgáltatások körébe azokban a tagállamokban, ahol a szélessáv már elért egy bizonyos érettségi szintet. Mindannyiunk számára adott tehát a lehetőség a francia elnökség alatt, hogy megnyissuk ezt a vitát és megpróbáljuk összehangolni az álláspontunkat; a Bizottság ugyanezt reméli.

Szeretnék szólni néhány szót Harms asszonyhoz: nem áll szándékunkban az internet fejlődését szembe állítani a szerzői jogvédelemmel. A konvergencia korában mind a csatornát, mind a tartalmat fejlesztenünk kell, egyszerre javítva a hálózatokat, ösztönözve a tartalom létrehozását és támogatást nyújtva a szerzőknek. Mint arra Ön is rámutatott, Franciaország nagy becsben tartja a szerzői jogokat; a francia elnökség azonban nem szándékozik másokra erőltetni a Franciaországban kifejlesztendő modellt, amely a megelőző intézkedésen és a fokozatos reakción alapszik, és amely hazámban alkotás- és internettörvényként ismert.

Nagyon is tudatában vagyunk – mint mondta –, annak, hogy milyen nagy szükség van mind a magánélet, mind a személyes adatok védelmére. Úgy érezzük, hogy ez semmiképpen nem összeegyeztethetetlen esetleges egyéb aggályainkkal.

 
  
MPphoto
 

  Bernadette Vergnaud (PSE).(FR) Elnök asszony, miniszter urak, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Hónapokon át tartó megbeszélések után – amelyek még mindig nem zárultak le – azt hiszem, elmondhatom, hogy Harbour úr és az árnyékelőadó munkájának köszönhetően sikerült olyan kompromisszumokat elérnünk, amelyek a fogyasztók érdekeit helyezik a középpontba. Ennek megfelelően létfontosságú a jobb verseny oly módon történő ösztönzése, hogy egy sor olyan intézkedést hajtunk végre, amelyek arra kötelezik a távközlési vállalkozásokat, hogy elfogadható időtartamú szerződéseket kínáljanak és egy napon belül lehetővé tegyék a számhordozást azoknak az előfizetőknek, akik szolgáltatót szeretnének váltani.

Ami a védelmet illeti, a fogyasztóvédelem általános szabályainak kell vonatkoznia a távközlési ágazatra is; költségellenőrzési mechanizmusokat irányoztunk elő és a peren kívüli megegyezési eljárások javítását jogviták esetére.

Egy másik fontos kérdés a segélyhívó szolgálatokhoz való hozzáférés és a hívó helyzetének meghatározására szolgáló információk biztosítása, amelyet megbízható módon elérhetővé kell tenni, függetlenül az alkalmazott technológiától.

A magánélet védelme ugyancsak a prioritások között szerepel, akárcsak a gyermekek védelme: a hozzáférés-szolgáltatóknak ingyenesen kell ellátniuk az ügyfeleket a szülői felügyelet gyakorlását biztosító szoftverekkel.

Mindezeket a fejlesztéseket úgy kellett biztosítani, hogy a lehető legtöbb ember élvezze az előnyüket. Ezért több intézkedés is érinti az egyenlő hozzáférést a fogyatékkal élő felhasználók és az alacsony jövedelmű emberek számára; a KKV-k igényeit ugyancsak figyelembe vettük. A jelentés kiemeli emellett, hogy ki kell terjeszteni az egyetemes szolgáltatás hatályát, elsősorban a szélessávra; nagyon pozitív lépés, hogy a francia elnökség ezt a kérdést a prioritásai közé emelte.

Most pedig szeretnék áttérni a tartalom és a szerzői jog kérdésére, ami mintha beárnyékolta volna a szövegben található többi javító intézkedést. Mindig is az volt a célunk, hogy a Bizottság eredeti javaslatának megfelelően általános tájokoztatást nyújtsunk a fogyasztóknak a szerzői jogi jogsértésekről. Egészen a végső szavazás pillanatáig dolgozni fogunk a kompromisszumok szövegének a tökéletesítésén, biztosítva, hogy a tartalomhoz való hozzáférésben érvényesüljön a semlegesség elve. A magánéletről szóló irányelvben elfogadott egyes módosítások azonban valóban gondot okoznak, ezeknek a törléséről gondoskodni fogunk.

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani kollégáimnak, és várom az elnökség még pontosabb javaslatait, hogy a következő rendkívüli ülés előtt további javításokat végezhessünk a szövegen.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE). - Elnök úr! A távközlési csomag fontos előrelépést jelent az európai távközlés korszerűsítésében és harmonizációjában. Dolgoztam a polgárok jogairól szóló irányelven, és az előadóval, Harbour úrral együtt rengeteget dolgoztunk és sok kérdésben sikerült konszenzust elérnünk.

Ez az irányelv a fogyasztók jogainak fokozottabb védelmét biztosítja majd az elektronikus hírközlés területén. A távközlésben a számhordozás, a magánélet védelme és a biztonság további példák arra, hogy miben hozott javulást ez az irányelv.

Volt egy nagyon kényes megbeszélésünk a hálózatok semlegességéről. Véleményem szerint a hálózatok túlzott semlegessége – amint azt néhány módosításban láttuk – a hálózatokat zsúfoltabbá, lassabbá, kevésbé hatékonnyá és drágábbá teszi. A hálózatkezelőknek hatékony és intelligens hálózatokat kell üzemeltetniük, maximalizálva az általános felhasználói gyakorlatot és értéket. Nagyon örülök, hogy megállapodtunk a 112-es segélyhívó számot érintő módosításokban, és az irányelv elfogadását követően a tagállamok további erőfeszítéseket tesznek majd arra, hogy a nagyközönséget tájékoztassák és megtanítsák a 112. használatára. A 112-es szám az EU egész területéről elérhető lesz, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a hívó helyzete meghatározhatóságának végrehajtását.

A segélyhívó szolgáltatásokhoz a 112-es számon keresztül való hozzáférés letiltható, ha a felhasználó többször is tévesen használja a számot, és a 112 könnyebben elérhető lesz a fogyatékkal élő emberek számára.

Remélem továbbá, hogy az egész EU-ra kiterjedő korai figyelmeztető rendszer létrehozására irányuló módosítást el fogják fogadni. Ez a módosítás nem igényli brüsszeli ügynökség létrehozását, csak a figyelmeztető rendszerre vonatkozó közös szabványok meghatározását, amelyet a tagállamok megfelelő hatóságainak együttesen kell elvégezniük. A figyelmeztetést természetesen helyi szinten küldenék el, de olyan közös szabványok alapján, amelyek biztosítanák, hogy az EU minden potenciálisan érintett polgára megkaphassa és megérthesse az üzenetet, és megtehesse azokat a lépéseket, amivel megmentheti az életét.

Egészen bizonyos vagyok abban, hogy a távközlési csomag segít majd a vállalkozásoknak a teljesítményük javítására tett erőfeszítéseikben, előmozdítja az új technológiákba történő befektetéseket, és ugyanakkor megszilárdítja az európai polgárok fogyasztói jogait.

 
  
  

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök

 
  
MPphoto
 

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). - (PL) Elnök asszony, az európai társadalom és általában a világ egyre jobban függ az elektronikus hírközléstől. Ez a gazdaság idegrendszere. Használják az oktatásban, az igazgatásban, egészségügyben, a médiában és az élethosszig tartó tanulásban. Az elektronikus hírközlés óriási előnyökkel jár, ugyanakkor számos közvetlen fenyegetést is jelent a polgárokra, intézményekre és vállalkozásokra.

A rendszert kevésbé intenzíven használó polgárok elvárásai között szerepel a szolgáltatásokhoz való széles körű hozzáférés a lehető legalacsonyabb áron, pl. az uniós tagállamok közötti barangolásos hívások esetén, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználói elleni fenyegetések megszüntetése, amelyekre Malcolm Harbour jelentésében és máshol is utalnak. A modern technológiára és a versenyképességre alapozva meg kell felelnünk ezeknek az elvárásoknak, felhasználva ehhez az Európai Unió pénzügyi támogatását is, különösen a vidéki és a hegyvidéki területeken. Meg kell fontolnunk, nem lenne-e üdvösebb ezeket a most tárgyalás alatt lévő rendelkezéseket egyetlen irányelvben egyesíteni, tekintettel e követelmények és szabályozói mechanizmusok kölcsönhatására és kölcsönös összekapcsolódására, valamint a láthatóságra. Köszönöm valamennyi előadónak a befektetett munkát.

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök asszony, a kommunikációs csatornák napjainkban az életünk alapvetően fontos részét képezik. Biztosítani kell a szélessáv elérhetőségét, különösen a távoli területeken élők és azok számára, akik kihívásokkal küzdenek, mint például a látássérültek. Miközben élvezzük az internet nyújtotta szabadságot, tudatában kell lennünk, hogy a szabadság felelősségekkel jár.

A net semlegességének elkötelezett védelmezője vagyok. Az egyre globalizálódó világban rendkívül fontos, hogy az emberek képesek legyenek szabadon kommunikálni. Ezt a szabadságot azonban, bár hatalmas érték, tisztelettel kell használni. Fel kell ismerni, hogy az internet tisztelet nélkül potenciális visszaélések melegágya.

Az internetes visszaélések legrosszabb formái – például a pedofília – ellen már tettünk intézkedéseket. Foglalkoznunk kell azonban a többi visszaéléssel is. Az internetszolgáltatóknak ki kell venniük a részüket annak megakadályozásából, hogy platformjukat olyan romboló erők céljára használják, mint a rágalmazás, a gyűlölet és a kizsákmányolás. A biztos asszonynak azt szeretném mondani, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy az interneten megóvjuk a szabadságot és ugyanakkor előmozdítsuk a felelős magatartást.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Toubon (PPE-DE).(FR) Elnök asszony, miniszter úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Ez a munka egészen kiváló. A bizottságaink által elért eredmény kiegyensúlyozott, és teljesen igaza volt a Tanács soros elnökének, amikor azt teljes mértékben figyelembe akarta venni. Szeretnék gratulálni kollégáimnak, Catherine Trautmannak, Pilar del Castillonak és Malcolm Harbournek a munkájukhoz.

Mivel ez a helyzet, nem félek megmondani Trautmann asszonynak, hogy nem értek vele egyet abban, hogy teljesen ki kellett volna zárnunk a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozó mindenféle hivatkozást. A platformokon és csatornákon felül és kívül, amelyekről különösen az ő jelentésében annyi szó esik, mi más lenne fontos a számunkra, mint az, amihez ezek a platformok és csatornák a hozzáférést biztosítják, azaz a tartalom. Guardans úr, Medina úr és Mavrommatis úr erre valóban kiválóan rámutatott, és én egyetértek velük.

A Bizottság szövegében két hivatkozás található erre a témára; jobb lett volna megtartani ezeket. A vita most a szerzői jogról és a különböző érdekelt felek közötti együttműködésről szóló 2001. és 2004. évi irányelvekre történő hivatkozásra összpontosul. Mi célból? A jogszerű ajánlatok, vagy más szavakkal az olyan tartalom előmozdítása érdekében, amely lehetővé teszi, hogy iparunk és kulturális sokféleségünk virágozzon. A kritika, ami ezeket a szövegeket illette – néhányat közülük többször hallottam ismételni még ebben a teremben is – felidézte például az Olivennes-megállapodás szellemét. A követendő minta azonban az a szándéknyilatkozat, amelyet az Egyesült Királyság kormánya, az OFCOM és különböző érdekelt felek fogadtak el július 24-én. Amennyire én tudom, ők nem támogatják sem a bürokráciát, sem az internetes diktatúrát.

A lényeg, hogy ne akadályozzuk meg, hogy érvényt szerezzenek a jogszabályoknak a tagállamokban, biztosítsuk az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőséget, és ne akadályozzuk meg, hogy az új technológiák és az új gazdaság kulturális sokszínűségünk, innovatív iparágaink és az európai polgárok intelligenciájának és tehetségének előnyére váljanak, mivel ezek a legfontosabb fegyvereink és legnagyobb tőkénk a globális versenyben.

 
  
MPphoto
 

  Evelyne Gebhardt (PSE). - (DE) Elnök asszony, Vergnaud asszonyhoz hasonlóan örömmel fogadtam Harbour úr jelentésének azt a részét, amely a fogyasztóvédelemmel foglalkozik, és amely számos kiváló döntést tartalmaz. Az ezekhez a szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés nagyon fontos elv, és ezt nem lehet elégé hangsúlyozni. Ismét biztosíthatom Önt, Harbour úr, hogy a jelentésnek ez a része csoportom teljes támogatását élvezi.

Bizonyos részek azonban felülvizsgálatra szorulnak. Teljesen igaza van, Reding asszony. Bevezető megjegyzéseiben Ön kifejezte meglepetését, hogy az Európai Parlament megpróbálja gyengíteni a személyes adatok védelmét. Azt mondanám Önnek, hogy ez nem a Parlament véleménye, mivel a Parlament még két hétig nem fog szavazni, és majd csak a szavazáskor láthatjuk, milyen álláspontot képvisel ezekben az ügyekben. Addig rendbe tesszük ezeket a dolgokat, amelyek most még kicsit zűrzavarosak. Ígérem Önnek, hogy ami a mi képviselőcsoportunkat illeti, az adatkezelés kérdésében nem lesz enyhítés. Ha nem sikerül kielégítő megállapodásra jutni a Parlamentben az adatvédelemről, a hálózati hozzáférésről és a hálózatok semlegességéről, akkor képviselőcsoportom nem fog tudni a csomag mellett szavazni, akkor pedig meglátjuk, hogyan lesz tovább.

 
  
MPphoto
 

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). - (FR) Elnök asszony, biztos asszony! Szeretnék gratulálni Önöknek az eltökéltségükhöz, és természetesen szeretnék gratulálni az előadóknak és különösen Trautmann asszonynak, aki rendkívül keményen dolgozott e konszenzus elérésén; szerette volna, ha semleges lesz, és mentes mindenféle ágazati megkülönböztetéstől. A frekvenciahasználati jogok tekintetében azonban meg kell jegyezni, hogy ágazatonként eltérőek a beruházási és az amortizációs ciklusok. A szövegnek a frekvenciakiosztásról és harmonizációról, valamint az engedélyekről szóló rendelkezései azonban jogbizonytalanságot teremtenek a műhold-üzemeltetők számára, tekintettel ágazatuk speciális jellegére. Az előadó által javasolt új 8a. cikk tartalmaz bizonyos garanciákat, a megfogalmazását azonban a szubszidiaritás elvének és az ITU szabályainak megfelelően szigorítani kell. Számos kérdés továbbra is nyitott marad a Bizottság tárgyalási megbízásának tartalmát és hatókörét illetően.

Ami Harbour úr jelentését illeti, szeretném felvetni az 1. cikk 2b. pontjában megállapított, a „nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatás” meghatározásának kérdését. E meghatározásnak a magánéletről szóló irányelvben szereplő meghatározás szerint csak a kétirányú szolgáltatásokra kellene vonatkoznia. Az IP-hálózaton keresztül történő hangátvitel (VOIP) és a játékkonzolok semmiképpen nem hasonlíthatók a hagyományos telefonszolgáltatásokhoz. Ezek összemosása olyan keretszabályozást eredményezne, amely gátolja az innovációt és a tájékozatlan felhasználók kezébe olyan eszközöket ad, amelyekről azok nem tudják megállapítani, hogy csak bizonyos célokra alkalmasak, például a játékkonzol nem alkalmas segélyhívásra, mivel csak egyirányú kommunikációra képes. Fontos tehát, hogy a meghatározást a kétirányú szolgáltatásokra korlátozzuk.

A szerzői jog kérdését illetően szeretném támogatni mindazon kollégáim megjegyzéseit, akik felvetették ezt a témát.

 
  
MPphoto
 

  Francisca Pleguezuelos Aguilar (PSE). - (ES) Először is szeretnék gratulálni az előadóknak az elvégzett remek munkához. Ez a reform eléri a célkitűzéseket, és alkalmazkodik az új időkhöz és új kihívásokhoz, mind a vállalkozások, mind a fogyasztók szempontjából.

Engedelmükkel hosszasabban kitérnék azonban a Harbour-jelentés egy bizonyos pontjára. Igaz ugyan, hogy az előadó bámulatos munkát végzett, mégis úgy hiszem, hogy nem kellene itt, ebben az irányelvben foglalkoznunk a netes tartalomról szóló utolsó módosítás-csoporttal, mivel – röviden összefoglalva – amit ezek a módosítások tesznek, az az, hogy lehetővé teszik a közvetítő szolgáltatók számára a netes tartalom szűrését és blokkolását, vagyis végső soron a fogyasztók elveszítik a névtelenségüket.

Hölgyeim és uraim! Ez a hozzáállás ellentmond az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12. cikkének, amely már kimondja, hogy a közvetítő szolgáltatóknak az elektronikus információ továbbítása során semleges közvetítőkként kell eljárniuk.

Egy olyan államban, amit a jogállamiság irányít, nem tehetünk meg a nettel olyan dolgokat, amelyeket a kommunikáció egyéb formáival nem tennénk meg. Ezért arra kérem Harbour urat, hogy vonja vissza az érintett módosításokat, helyreállítva ezzel a szerzői jogok és az internet használók jogai közötti egyensúlyt.

 
  
MPphoto
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE).(SK) Mindenekelőtt szeretném megköszönni az előadónak a kitűnő jelentést. Jogalkotási csomagokon dolgozni soha nem könnyű, és örültem a jelentés megalapozottságának.

Én is szeretném hangsúlyozni, hogy a csomag elsődlegesen azt szolgálja, hogy jobb hírközlési szolgáltatásokat hozzon létre a fogyasztók számára a mobiltelefonok, a szélessávú internet és a kábeltelevízió-kapcsolat használata során. Úgy gondolom, hogy előadónknak, Malcolm Harbournek hála, a fogyasztók tájékoztatása javul és felgyorsul.

Ha a fogyasztók szolgáltatóváltás mellett döntenek, sokszor nem jutnak hozzá az összehasonlítható ajánlatokhoz, a számhordozási eljárás pedig még mindig túlságosan hosszadalmas. Üdvözlöm tehát Malcolm Harbour úr jelentését, amely alapján a szolgáltatók kötelesek a szolgáltatóváltáshoz átlátható és mindenekelőtt összehasonlítható árakat kínálni a fogyasztóknak, miközben a meglévő számok megtartása talán alig egy nap alatt elintézhető lesz.

Ugyan soha senkinek nem kívánnám, hogy a 112-es számot kelljen tárcsáznia segítségért, ki kell emelni, hogy ezen irányelv alapján a segélyhívó szolgáltatók hozzáférnek majd a hívó helyzetére vonatkozó információkhoz, így lehetőséget kapnak arra, hogy gyorsabban és hatékonyabban nyújtsanak segítséget.

A digitális továbbításra való átállás frekvenciát szabadít fel, aminek a jövőben az EU legtávolabbi zugában is biztosítania kellene tudni a szélessávú internet kapcsolatot. Biztos úr, úgy vélem, hogy a Bizottság valamennyi fogyasztó érdekeit szem előtt tartva biztosítani fogja ennek a „digitális többletnek” a leghatékonyabb felhasználást.

 
  
MPphoto
 

  Stavros Lambrinidis (PSE).(EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Olyan világban élünk, ahol mindenki, kormányok, magánvállalkozások és bűnözők egyaránt arra törekednek, hogy a lehető legjobban, és a lehető legkorlátlanabb módon hozzáférjenek az elektronikus adatainkhoz.

Ezért az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelven végrehajtott bármiféle módosításnak pontosan azt kell tennie, amit az irányelv címe sugall: biztosítani személyes adataink és magánéletünk lehető legnagyobb fokú védelmét.

Ellenzek tehát minden olyan kísérletet, amely az európai polgárok személyes adatai bármely részének a meghatározását próbálja gyengíteni, mivel az – személyes jellegénél fogva – a törvény védelmét élvezi. A tervezett kivételek, különösen az IP-címek esetén, burkoltan megsértik a hatályos európai jogszabályokat.

Nem hiszem továbbá, hogy az internetszolgáltatókra kellene bízni annak eldöntését, hogy hálózatuk biztonságának sérülése mikor okoz károkat a felhasználóiknak, és mikor nem. Nem szabad megengedni, hogy akár a legkirívóbb hanyagság esetén is maguk döntsék el, mikor tájékoztatják a felhasználókat és a hatóságokat.

Tiszteletben tartom a magánvállalkozások szerepét és hozzájárulását, de nem szabad megengedni, hogy az internetes óriáscégek gazdasági érdekei diktálják az Európa polgárainak alapvető jogai védelme érdekében elfogadott jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 

  Ruth Hieronymi (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, nagyon köszönöm valamennyi előadónak a munkáját, igazán kiváló volt. Szeretnék azonban kitérni két pontra. Az Európai Unió – amellett, hogy gazdasági közösség – elkötelezte magát közös értékek támogatása mellett is, ezért is olyan fontos feladat a személyes adatok védelme. Ugyanakkor azonban nem szabad ennek ellentmondó célként tekinteni a technikai haladásra, valamint a kulturális és kreatív munkák védelmére. Mindkét tényező kulcsszerepet fog játszani jövőbeni versenyképességünkben. Ezért kérem most sok más, ma felszólaló képviselőtársammal egyetemben komolyan a jogtulajdonosok helyzetének megerősítését, más szavakkal azokét, akik szeretnék, ha szerzői jogaik védelemben részesülnének. Senki másnak nincsen szüksége erre a védelemre, ezért kerültek bevezetésre az internetszolgáltatókkal folytatandó együttműködési minták. Ha teszünk egy lépést ebben az irányban, akkor az a technológiai konvergenciát éppúgy jelzi, mint a szerzői jogok megerősítésének konvergenciáját.

 
  
MPphoto
 

  Katerina Batzeli (PSE).(EL) Elnök asszony, biztos asszony! A rádiófrekvenciákkal való gazdálkodás és a frekvenciák kiosztása során biztosítanunk kell, hogy minden állampolgár teljes mértékben és hatékonyan hozzáférjen ehhez az állami tulajdonban lévő vagyontárgyhoz.

A rádiófrekvenciáról és a digitális többletről szóló javaslatok, amelyeket Trautmann asszony és Toia asszony jelentése tartalmaz, a kérdést az első pillanattól kezdve szilárd alapokra helyezik. Mindenekelőtt rámutatnak a digitális többlet társadalmi, kulturális és demokratikus jelentőségére, és a digitális többlet által felkínált új lehetőségekre, amit fel kellene ajánlanunk az európai polgároknak.

Nem szabad, hogy a digitális többletről folyó vita a kereskedelmi hasznosítás és a társadalmi előnyök közötti fekete-fehér választásra szorítkozzon. A közösségi szinten általunk teljes egészében megvalósítható intézkedés egy olyan komoly nemzeti szintű stratégia kidolgozása, amely valamennyi tagállam számára lehetővé teszi közérdekű célok kitűzését, megvalósítását és azok összehangolását.

Ugyanakkor a Bizottság által választott, a rádiófrekvenciák elosztásának fokozottabb uniós szintű harmonizációját szolgáló új koncepció, amely közös igazgatási szempontokra, például a szolgáltatások semlegességének az elvére és az átfogó engedély elvének a kiterjesztésére épül, mintha figyelmen kívül hagyná a rádiófrekvencia köztulajdon jellegét, és a kereskedelmi szempontokat részesít előnyben.

Ezért úgy gondolom, hogy ezzel nem érthetünk egyet, és tovább kell dolgoznunk az előadóink által előterjesztett javaslaton.

 
  
MPphoto
 

  Dumitru Oprea (PPE-DE).(RO) A jelenleg tárgyalt jelentésnek köszönhetően most a digitális többlet maximális kiaknázásával módunkban áll ösztönözni a szélessávú technológiák szélesebb körű alkalmazását a vidéki, elszigetelt vagy hátrányos helyzetű régiókban, tekintettel arra, hogy még mindig sok olyan hely van, ahol teljesen hiányzik a digitális technológia, vagy a digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférés infrastruktúra hiányában nem lehetséges.

Támogatom, hogy a lemaradt tagállamok – köztük Románia – gyorsítsák fel azoknak a digitális többletre vonatkozó nemzeti stratégiáknak a kidolgozását, amelyek végrehajtják a polgárok interoperábilis szociális szolgáltatásokhoz való gyorsabb és könnyebb hozzáférésére irányuló intézkedéseket, különös tekintettel az oktatási, szakmai továbbképzési és egészségügyi rendszerekhez való hozzáférést biztosító intézkedésekre.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a felszabaduló frekvenciák újrakiosztása és az új generációs infrastruktúrákba történő befektetés során nagy gondot kell fordítani a lehető legnagyobb fokú átláthatóság biztosítására, hogy azokhoz az Európai Unió összes országa hozzáférhessen.

 
  
MPphoto
 

  Arlene McCarthy (PSE). - Elnök asszony, szeretném megragadni a lehetőséget, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) elnökeként, köszönetet mondjak Harbour úrnak és az árnyékelőadóknak az egyetemes szolgáltatásokról szóló javaslat kidolgozásáért, amit reményeim szerint ez a Parlament is kiegyensúlyozott és megvalósítható javaslatnak fog tartani.

Szeretném felhívni a Tisztelt Ház figyelmét az egyik rendelkezésre – egy általam készített módosításra, amelyet a bizottság támogat –, amely törvényes kötelezettségként róná valamennyi tagállamra a 116 000 eltűnt gyermek felkutatására fenntartott forróvonal elindítását. A biztos úr számára nem újdonság, hogy egy nemrégiben készült jelentés szerint a 2007-es bevezetése óta eltelt 18 hónapban mindössze hét tagállam hozta létre az eltűnt gyermekek felkutatására szolgáló forróvonalat. Az önkéntes megközelítés nyilvánvalóan nem működik. Európa-szerte évente körülbelül 130 000 gyermek tűnik el.

Ezek a statisztikák azt mutatják, hogy olyan terület ez, ahol Európa segíthet, ahol Európának lépnie kell, és az eltűnt gyermekeket azonosítania kell, fel kell kutatnia és meg kell találnia. Arra sürgetem tehát az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák ezt a rendelkezést, gyorsítsák fel az eltűnt gyermekek felkutatására szolgáló forróvonal végrehajtását, és fokozzák egy egész Unióra kiterjedő, az eltűnt gyermekek felkutatását szolgáló „amber alert” riasztási rendszerre irányuló európai erőfeszítéseket.

 
  
MPphoto
 

  Pierre Pribetich (PSE). - (FR) Felszólaló képviselőasszony! Szeretném megdicsérni Trautmann asszonyt, del Castillo asszonyt, Toia asszonyt és Harbour urat a kiváló munkáért.

Hogyan aknázhatjuk ki teljes mértékben a digitális többletben rejlő előnyöket? Ez itt a kérdés. Az nyilvánvaló, hogy a digitális műsorszolgáltatás jelenleg is és a jövőben is szabadít fel frekvenciákat. Szándékosan használom a „felszabadít” ige jelen és jövőidejű alakjait is, mert hangsúlyozni kívánom azt a tényt, hogy ez a változás nem villámcsapásszerűen történik, nem egy csettintésre; erről sok szereplő mintha elfeledkezne, amikor az álláspontját védi. Ráadásul a beruházás nagysága valószínűleg sok befektetőt elriaszt, még mielőtt egyáltalán elgondolkodnának azon, hogy kárpótolják magukat ebből a 250 milliárd eurós, égből pottyant nyereményből. Be kell tehát kalkulálnunk politikáinkba e korlátozások felosztását.

Meglehetősen rövid felszólalási időmet arra szeretném fordítani, hogy hangsúlyozzam, milyen sürgető szükség van egy európai frekvenciapolitika létrehozására, amelyben a Parlamentnek fontos szerepet kell játszania. Ebben a minőségében tisztában kell lennie az elektromágneses hullámok fizikája szabta korlátokkal, nem szabad elfeledkeznie arról, hogy szükség van frekvenciagazdálkodásra, és kellő tiszteletet kell tanúsítania a szabványügyi testületek szerepe iránt, akik segítenek optimálisan kihasználni ezt a ritka forrást, miközben folyamatosan szem előtt kell tartani európai polgártársaink általános érdekeit.

Szeretném továbbá emlékeztetni a biztos asszonyt, hogy a száloptikai hálózatok telepítése – hogy Jean Cocteaut idézzem – természetesen komoly szerelmi vallomást igényel, ugyanakkor a szerelem kézzelfogható kimutatását is igényli, amivel együtt kell járnia a költségvetés részét képező európai finanszírozásnak, hogy meg is valósuljon, hogy kiépüljenek ezek a szélessávú hálózatok és megakadályozzuk a digitális szakadék kialakulását Európában.

 
  
MPphoto
 

  Luc Chatel, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, most, hogy a vitának vége, először is szeretnék köszönetet mondani Önöknek, hölgyeim és uraim – úgy gondolom, hogy mind a tanácskozás minősége, mind a téma iránti elkötelezettségük jelzi, milyen fontos helyet foglal el a távközlés a jelenlegi európai vitákban. Napjaink Európájában olyan, gazdasági szempontból stratégiai kérdéseket keresünk, amelyek fontosak polgártársaink számára. A távközlés nyilvánvalóan komoly stratégiai kihívás – megállapították, hogy milyen potenciális hatása van az európai növekedésre –, ugyanakkor azonban olyan kérdéseket is érint, amelyek kihatnak polgáraink mindennapi életére; pontosan ilyenfajta témákra van szüksége Európának. Végül is a távközlés az, ami bizonyos fokig emberi arcot kölcsönöz Európának.

Szeretném megdicsérni azt az igen széles körű konszenzust, amit a vita során a Parlament és a Tanács között megfigyeltem, különösen a frekvenciagazdálkodás javítása, a fogyasztóvédelem erősítése és a funkcionális szétválasztás alkalmazásának korlátozása tekintetében, hogy ez utóbbi ne válhasson széles körű gyakorlattá; ez a kérdés többször is felmerült. Megjegyzem azonban, hogy intézményeinknek a kompromisszum érdekében számos témán tovább kell még dolgozniuk. Természetesen arra gondolok, hogy bevezessük-e a Bizottság jogát a korrekciós intézkedések megvétózására, valamint az európai szabályozó hatóság valamilyen változatának jogi formájára és finanszírozására, mivel úgy, tűnik, hogy a szerepét és a feladatait illetően egyetértés van a Parlament és a Tanács között.

Szeretnék röviden visszatérni három témához: az első pontosan erre a kérdésre vonatkozik, vagyis hogy milyen finanszírozása legyen ennek az új testületnek, amelyet több felszólaló is említett. Mint az Önök előtt is ismert, hölgyeim és uraim, a tagállamok még nem foglaltak egyértelműen állást ebben a kérdésben, és mondanom sem kell, hogy a finanszírozás módja elsődlegesen a testület jogi formájától és feladatkörétől függ. Mint azt Önök is tudják – említettem már korábban –, a tagállamok többségének továbbra is vannak bizonyos fenntartásai egy újabb testület létrehozásának gondolatával szemben. A Tanácsnak tehát meg kell találnia az egyensúlyt a ma délután említett különböző lehetőségek között.

Ami az új generációs hálózatokat illeti – ez a téma is felvetődött –, úgy vélem, hogy amint arra Trautmann asszony igen helyesen rámutatott, az új hálózatok – az új generációs hálózatok – létesítésének elősegítését illetően elsősorban arra kell odafigyelni, hogy továbbra is mozdítsuk elő a versenyt, különösen az infrastruktúra területén, ami ösztönzően hat a befektetőkre és támogatja a különböző üzemeltetők közötti kockázatmegosztást. Mint tudják, jelenleg folynak a Tanácsban a megbeszélések. Sürgősen szükség van azonban arra, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, amelyek további cselekvést és több rövid-távú intézkedést kívánnak. Mint tudják, a Bizottság kiadott ebben a témában egy ajánlástervezetet; talán a biztos asszony lesz olyan jó, és beszél erről részletesebben.

A harmadik kérdés, amivel foglalkozni akartam, és amit szintén több felszólaló is említett, természetesen a személyes adatok védelmének a kérdése, és általánosabban a tartalomhoz, és nem annyira a tartalom közvetítésére használt csatornához kapcsolódó kérdések. Éric Besson ejtett már néhány szót erről a témáról. Úgy vélem, hogy a francia elnökség célja nem az, hogy szembeállítson egymással bizonyos dolgokat, vagy hogy ránk erőltessen egy adott modellt, de értékeltem a megjegyzéseket, amelyeket több felszólalótól is hallottunk ma délután, akik azt mondták, hogy jóllehet ezt a jövőbeli gazdaságot, a jövőnek ezt a növekedési forrását kétségtelenül az európai gazdaság érdekében építjük, de ennek azt is kell szolgálnia, hogy segítsünk a kultúránknak, a kulturális életünk szereplőinek fokozni a globális jelenlétüket. Így hát nem hiszem, hogy a két kérdést szétválaszthatjuk, bár tudom, hogy más érdekelt felek szintén fontos vitákat rendeznek ebben a témában. Szem előtt kell tartanunk, hogy az ennek az infrastruktúrának a korszerűsítésére tett erőfeszítéseknek a tartalmunk terjesztésének elősegítését és a szerzői jogok védelmét is szolgálniuk kell annak érdekében, hogy megőrizzük az Európai Unióban a kreatív folyamatot.

Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Ezeket a megjegyzéseket kívántam a vita befejezéseként hozzáfűzni.

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, mit is szeretnénk elérni? Biztosítani akarjuk, hogy minden polgár, akárhol él és akármikor utazik, gyorsan hozzáférjen összetett, biztonságos és megfizethető szolgáltatásokhoz. Azt akarjuk, hogy minden polgár hozzáférjen egy bőséges tartalomhoz, amely tükrözi az európai kultúra sokszínűségét.

Azt szeretnénk, hogy a stratégiailag fontos vállalkozások járuljanak hozzá a gazdasági növekedéshez és munkahelyteremtéshez azzal, hogy új infrastruktúrát és változatos tartalmat fejlesztenek ki. Egy béklyóktól mentes egységes piac létrejöttét szeretnénk, amely lehetővé teszi az európai kontinens számára, hogy vezető szerepet töltsön be az összekapcsolhatóság, kommunikáció és az új technológiák terén, egyúttal azonban azt is szeretnénk, ha Európa vezető szerepet töltene be a fogyasztók jogainak és a polgárok magánéletének védelmében. Ez az, amit mi itt mindannyian el akarunk érni, és úgy gondolom, hogy a sok különböző vélemény, aminek ez a Parlament hangot adott, szintén ezt az irányvonalat követi, és azt kívánja meg, hogy kiegyensúlyozott döntéseket hozzunk, és ezáltal konszenzusra jussunk.

Mindez természetesen nem valósulhatott volna meg az előadók munkája nélkül. Szeretném kifejezni nekik az elismerésemet, mivel sokszor még a kört is sikerült négyszögesíteniük. Előadóink nagyszerű teljesítményt nyújtottak, de ugyanez elmondható a Parlament bizottságairól és a koordinátorokról is.

Az elkövetkező hetekben valamennyiünknek – akár a Bizottságnak, akár a Tanácsnak vagy a Parlamentnek – meg kell próbálnunk életre kelteni ezt a projektet, mivel ez a projekt előreviheti kontinensünket és konszenzust teremthet a Tanács és az Európai Parlament között. Ami engem és a Bizottságban dolgozó munkatársaimat illet, betöltjük majd a „tisztességes ügynök” szerepét, hogy ezt lehetővé tegyük.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Trautmann, előadó. – (FR) Elnök asszony, a vita végén szeretném megköszönni a Tanácsnak és a biztos asszonynak, hogy olyan figyelmesen hallgatták a mondanivalónkat; így láthatták, milyen komoly konszenzus alakult ki, milyen nagyfokú egyetértés a Parlamentünkben a távközlési csomaggal kapcsolatban.

Mi lehetne megszokottabb dolog a mindennapi életünkben, mint a mobiltelefon, a televíziókészülék, vagy a kommunikációra való képesség? Az Egységes Okmány a személyek és áruk szabad mozgását alapvető jogként, alapvető szabadságként határozta meg. Amint azt Paasilinna úr korábban említette, a kommunikáció is alapvető jog, és egyben olyan eszköz, amelytől Európának lelke lesz, amely életben tartja, és összeköti a polgárait. Kellő eltökéltséggel kell tehát ennek a távközlési csomagnak a sikerén dolgoznunk.

Arra biztatom tehát a Tanácsot, hogy ne engedjen sem kompromisszumnak, sem kompromisszumkészségnek, ha az esetleg megbonthatná azoknak a pontoknak az egyensúlyát, amelyekben már sikerült megegyeznünk. Részünkről úgy érezzük, hogy munkatársaink, Malcolm Harbour, Pilar del Castillo, Alexander Alvaro és mások – képtelenség lenne valamennyiüket felsorolni – segítségével már nagyon komoly eredményt értünk el a józanészre és a közös elszántságra építve.

Reagálva Toubon úr nekem címzett korábbi megjegyzéseire, azt szeretném mondani, hogy nem érhet olyan bírálat, hogy nem akarok tudomást venni az európai kreatív folyamat támogatásának szükségességéről. Úgy vélem, hogy ez a folyamat hatalmas hajtóerő az innováció számára, a sokszínűség és az intellektuális érték, amit magával hoz egyaránt fontos, ami a mai világban egyszerűen elengedhetetlen.

Figyelembe kell azonban venni a szabadságot is, amelyet szövegeinknek garantálniuk kell – rendkívül fontos szövegeket fogadtunk el a személyes adatok védelméről, és ezzel ezt egyedül mi tettük meg a világon. Össze kell békítenünk ezt a két szempontot. A kettő nem áll ellentétben egymással: a cél ugyanaz, nevezetesen egyformán védenünk kell a kreatív szabadságot és az egyes egyének szabadságát. Ebben a szellemben fogunk továbbdolgozni javaslataink tökéletesítésén.

 
  
MPphoto
 

  Pilar del Castillo Vera, előadó. − (ES) Elnök asszony, záróbeszédemben szeretném megköszönni a Tanácsnak megértő hozzáállását, aminek ma ismét tanújelét adta. Szeretnék továbbá köszönetet mondani a Bizottságnak, különösen a biztos asszonynak, amiért mindig rendíthetetlen tudatossággal állt ki a versenyképesebb elektronikus hírközlési piac és fogyasztóvédelem mellett. Mindenekelőtt szeretném köszönetemet kifejezni a munkatársaimnak, akik itt és most – mint a múltban oly sokszor – ismét bebizonyították, hogy tökéletesen tisztában vannak azzal, mennyire fontos ez az ágazat az európai gazdasági növekedés, és így minden európai polgár foglalkoztatása és jóléte szempontjából is.

Most csak arra kérem a Tanácsot, hogy ebben a végső szakaszban, és a jelenlegi elnökség végéig ez a távközlési csomag élvezzen legalább olyan prioritást, mint az energia – tudom, hogy az energia nagyon fontos, de ez a csomag sem kevésbé az –, hogy előreléphessünk az elért egyensúlyi pontról, amire munkatársam, Trautmann asszony éppen az imént utalt.

A Parlament számos javaslatot kínál, amelyek meglátásom szerint általában meglehetősen kiegyensúlyozottak, és kielégítő eredményre vezetnek majd a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott tárgyalásokon. Nagyon köszönöm. Ebben a tekintetben nagyok az elvárásaink az elnökséggel szemben.

 
  
MPphoto
 

  Patrizia Toia, előadó. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én is szeretnék köszönetet mondani minden árnyékelőadónak, és szeretném felhívni a figyelmet két pontra. Valaki ebben a Tisztelt Házban azt mondta, hogy pozitív megközelítést választottunk, és úgy gondolom, hogy az egész munkánkat ez jellemzi, a már elért megállapodásokat és azokat is, amelyek még váratnak magukra.

A pozitív hozzáállás annyit jelent, hogy reálisan megvizsgáltuk, milyen érdekek forognak kockán, megnéztük az iparágak értékét, az ágazat munkavállalói által végzett munkát, és ezzel azt is, mennyire jelentős ez az európai gazdaság egésze számára, megvizsgáltuk ugyanakkor a polgárok és a fogyasztók szerepét is, kezdve a leghátrányosabb helyzetben lévőkkel, akiknek profitálniuk kell a digitális átállásból, ha segítünk nekik ebben az átmenetben. Tudom, hogy néhány ország – többek között Franciaország – tájékoztató és támogató kampányt folytat ezzel kapcsolatban, de követő akciók nélkül könnyen lehetnek gondjaik ezeknek a polgároknak.

Mi tehát a fogyasztó, vagyis a felhasználó szempontjából közelítettük meg a kérdést, megvizsgáltuk új szolgáltatások bevezetésének a lehetőségét, beleértve még a távközlési szolgáltatásokat is, amelyek jobban megfelelnek az új követelményeknek, a nagyobb tájékozottság követelményének, és amelyek jobban beilleszkednek a nagy információs hálózati szcenárióba. Úgy gondolom, hogy amikor Európa ezt a fajta megközelítést választja, és a piac szintúgy – legalább is, ami a fogyasztókat illeti –, akkor Európa közelebb kerül a polgáraihoz; és úgy gondolom, hogy a barangolási költségeket érintő kezdeményezés hatására pozitív kép alakult ki Európáról sok olyan polgár és fiatal szemében, akik talán nem egészen értették, milyen szerepet játszhat Európa az életüket, a pénzügyeiket és a személyes költségvetésüket érintő konkrét döntésekben.

A második pont a kiegyensúlyozott megközelítéssel kapcsolatos. Úgy gondolom, hogy olyan megközelítés ez, amely egyensúlyt teremt a kockán forgó számos érdek között, még a Trautmann asszony által említett ellentétes érdekek között is, akár csak az érintett számos ágazat között: és itt most a digitális többletre gondolok. Ha olyan összefüggésben, ahol a Kulturális Bizottság és az ITRE Bizottság képviselői találkoztak egymással azt mondom, hogy elférnek egymás mellett a különböző üzemeltetők, kezdve a távközléstől az audiovizuális ágazatig, az azt hiszem azt jelenti, hogy megpróbáltunk kiegyensúlyozott megközelítést alkalmazni, és ez remélhetőleg sikerült is.

Végezetül szeretnék látni egy erős európai megközelítést. Számomra teljesen megfoghatatlan lenne, ha a szubszidiaritás szerinti megfelelő hatóságok és a tagállamok elidegeníthetetlen hatáskörei megakadályoznák annak a hozzáadott értéknek a kiaknázását, amelyet Európának feltétlenül ki kell tudnia aknázni. Arra kérném a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hangsúlyozzák ezt a koordinálásra, harmonizálásra, és – véleményem szerint – európai politikai vezetésére való képességet.

 
  
MPphoto
 

  Malcolm Harbour, előadó. − Elnök asszony, abban a szokatlan helyzetben vagyok, hogy az enyém az utolsó szó egy komoly vitában, így talán teszek néhány átfogóbb megjegyzést a végén.

De először is a saját jelentésemmel kapcsolatban szeretnék köszönetet mondani annak a sok munkatársnak, akik hozzájárultak, és megerősítették bizottságunk eltökéltségét e javítások keresztülvitelére. Szeretném biztosítani munkatársaimat, hogy a következő néhány hét folyamán dolgozni fogunk a további javításokon, különös tekintettel az adatvédelemhez kapcsolódó területekre, amelyről ma reggel nagyon eredményes megbeszélést tartottunk: úgy hiszem, hogy ebben meg fogunk tudni állapodni. Ami az adatbiztonság sérülésének bejelentését illeti, talán nem meglepő, hogy van még tennivalónk, hiszen ez egy teljesen új munkaterület volt a számunkra. Tisztelettel felkérem a Bizottságot, amely már eddig is belefolyt a munkába, hogy segítsen nekünk a megfogalmazás véglegesítésében, mivel végül is ez nem szerepelt az eredeti javaslatukban.

A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, Harms asszonynak szól, mivel ő itt a Zöld Párt egyetlen képviselője. Megdöbbenve hallottam kollégájától, David Hammerstein Mintz úrtól – akivel nagy jó a viszonyunk –, hogy szerinte a jelentésem veszélyezteti a net semlegességét. Rengeteg időt fordítottunk az új javaslat szakszerű kidolgozására, hogy lehetővé tegyük a szabályozó hatóságok beavatkozását, amennyiben úgy látják, hogy megsértették a net semlegességét. Hammerstein Mintz úr ennek ellenére bejön ebbe a terembe anélkül, hogy előtte beszélne velem, és anélkül, hogy bármiféle alternatívát benyújtana, és azt mondja, hogy a jelentésem veszélyes. Harms asszonynak csak annyit mondanék, hogy az jelent veszélyt a fogyasztók számára, ha a Zöld képviselőcsoport folytatja ezt a fajta rémhírterjesztést, és a jelentésünket továbbra is veszélyesnek állítja be, mivel ez veszélybe sodor minden mást. Tisztelettel megkérem őket, hogy üljenek le velünk, és mondják el, miért veszélyes a jelentésünk. Nézzük meg, hogy el tudjuk-e oszlatni az aggályaikat! Sokan Önök közül valószínűleg még napi e-maileket is kapnak. Én kaptam egyet, amiben az állt, hogy ez a jelentés veszélyezteti a net semlegességét. Csak annyit mondhatok Önöknek, hogy szándékunk ennek éppen az ellenkezője.

Befejezésképpen annyit mondanék, hogy most mindannyiunkon nagy a felelősség, hogy segítsünk a francia elnökségnek megállapodásra jutni. Ezt a pontot szeretném hangsúlyozni. Odakint a való világban nagy a bizonytalanság azoknak az embereknek a körében, akik a nagy beruházásra készülnek – az új generációs hálózatokra gondolok –, és akik szeretnék a lehető leghamarabb készen látni ezt a csomagot. Segíthetünk ebben, ha az eddigiekhez hasonlóan eredményesen dolgozunk együtt. A felelősség valóban óriási. Én a magam részéről ígérem – és tudom, hogy a munkatársaim is csatlakoznak hozzám –, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt a francia elnökséggel folytatott közös munkánk során. Különös elismeréssel tartozom Chatel úrnak és Besson úrnak az egész folyamat melletti mélységes elkötelezettségükért és a téma alapos ismeretéért. Biztosra veszem, hogy sikerül együtt a lehető leggyorsabban végigvinnünk ezt a csomagot.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra a következő ülésen kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Ivo Belet (PPE-DE), írásban. – (NL) A ma tárgyalásra kerülő, új távközlési jogszabályoknak messzemenő következményei vannak mindannyiunk számára, akik használjuk az internetet és a távközlési szolgáltatásokat.

Jobban kell védeni internetes magánéletünket. A számítógépen tárolt vagy az internet keresztül elküldött személyes információt (beleértve a szörfözési szokásainkat!) előzetes kifejezett beleegyezésünk nélkül nem lehet felhasználni (rossz célra használni).

Szorgalmazni kell a tartalomipar (főként a zene és film) és a távközlési szolgáltatók közötti együttműködést a kalózkodás (illegális letöltések) problémájának megoldása érdekében. Fontos, hogy a fogyasztók megfelelő információkkal rendelkezzenek arról, hogy mit szabad a neten és mit nem, az internethez való hozzáférést azonban semmilyen körülmények között nem szabad megtagadni.

Megkönnyítjük az emberek számára, hogy szolgáltatóváltáskor magukkal vigyék a telefonszámukat. A visszaélések megakadályozására irányuló intézkedésekre is figyelemmel, a számhordozás nem tarthat egy napnál tovább.

Reméljük, hogy gyorsan megállapodásra jutunk ebben a témában, és az előfizetők a javítások előnyeit minél hamarabb élvezhetik.

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban. – (GA) Napjaink többszörösen összekapcsolt, globalizált világában a magánélet és a személyes adatok védelme mindannyiunk számára elsőbbséget kell, hogy élvezzen. A magánéletet nem szabad veszélyeztetni, amint az a Harbour-jelentés esetében történt. Sem nemzeti, sem európai testületnek nem lehet feladata, hogy tolakodó módon figyelemmel kísérje, hogyan használják az emberek az internetet.

Az Európai Parlamentnek lépéseket kell tennie az irányelv bizonyos komolyabb visszalépést jelentő elemeinek a törlésére. A dolgok jelenlegi állása szerint ez az irányelv hozzájárulhat, hogy erősödjön a társaságok és állami szervek illetve az emberek magánjellegű internet-használata közötti kapcsolat. A szerzői tulajdonjogok védelme nem használható ürügyként arra, hogy felelőtlen testületek hozzáférhessenek személyes és magánjellegű adatokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  András Gyürk (PPE-DE), írásban. – (HU) A napirenden lévő jogszabálycsomag elfogadása fontos előrelépés a szélessávú kommunikációs technológiák térnyerése szempontjából. Ezek elterjedése kulcsfontosságú annak érdekében, hogy szándékunknak megfelelően Európa valóban a legversenyképesebb térségek egyikévé váljon. A hatékony telekommunikációs szabályozás már csak azért is kiemelt törekvésünk kell, hogy legyen, mivel a szóban forgó szektor fejlődése nagyban hozzájárulhat a foglalkoztatottság növeléséhez.

A piacnyitás a telekommunikáció terén a kilencvenes évek második felétől mind nagyobb lendületet kapott, észrevehetően javítva a szolgáltatások színvonalát. Úgy véljük azonban, hogy a verseny erősítése, következésképp a fogyasztói árak letörése terén még jócskán akad tennivaló. Mindemellett, az új technológiák megjelenése is időszerűvé teszi a jelenlegi jogszabályok felülvizsgálatát.

Örömteli fejleménynek tartjuk, hogy az új keretszabályozás kiemelt pillére az eddigi frekvencia-elosztási gyakorlat felülvizsgálata. Meglátásunk szerint ebben a kérdésben a versenyképesség növelése érdekében a technológiai semlegesség elvének kell érvényesülnie. Szintén fontos eredmény, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok együttműködése is új keretet kap a jövőben.

Üdvözlendő tény, hogy az új szabályozásnak korántsem elhanyagolható fogyasztóvédelmi vívmányai is vannak. Átláthatóbb viszonyokat teremt a díjszabás tekintetében, emellett megerősíti a szolgáltató-váltás szabadságát. Úgy véljük, hogy az elfogadásra váró keretszabályozás jelentősége abban rejlik, hogy úgy fokozza a piaci versenyt, hogy nem hagyja figyelmen kívül a fogyasztók megfelelő szintű védelmét.

 
Utolsó frissítés: 2008. december 11.Jogi nyilatkozat