Elnök. − A következő napirendi pont az Esélyegyenlőségi Bizottság nevében Eva-Britt Svensson jelentése (2008/2038 (INI)) arról, hogy milyen hatással van a marketing és a reklám a nők és férfiak közötti egyenlőségre.

  Eva-Britt Svensson, előadó. − (SV) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban dolgozó munkatársaimnak, és különösen az árnyékelőadónak kiváló és konstruktív munkájukért, amivel hozzájárultak a jelentéshez.

A Tanács elnöksége kiemelte, milyen fontos a nemi sztereotípiák elleni küzdelem. Ez egyike annak a hat területnek, amelyek az elnökség prioritását élvezik. Ezért fontosnak tartom, hogy mi itt a Parlamentben szintén mondjuk el véleményünket a nemi sztereotípiák problémájáról és arról, hogy az milyen hatással van a nők és férfiak közötti egyenlőségre.

A félreértések elkerülése végett szeretném kifejezetten kijelenteni, és nagyon világosan elmondani, hogy a jelentésben egyáltalán nem javasolok semmiféle új jogalkotást ezen a területen, sem uniós, sem nemzeti szinten. Az általam javasolt intézkedések olyan, már létező nemzeti, önszabályozó testületeket érintenek, amelyek a gyártókat, hirdetőket és a fogyasztókat képviselik. Ezeknek a testületeknek dolgozniuk kell azon, hogy növeljék a tudatosságot a nemi sztereotípiákat tükröző reklámokkal kapcsolatban. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy léteznek olyan testületek, amelyekhez a nagyközönség a panaszaival fordulhat. Úgy gondolom, hogy a megalapítás alatt lévő Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete is végezhetne kutatást arról, hogyan hat az egyenlőségre ez a fajta reklámozás. Szükségünk van további ismeretekre.

Hogy ez miért fontos? Azért fontos, mert a reklám ott van mindenhol, az otthonainkban, nyilvános helyeken, az újságokban, a médiában stb. Nyilván hat ránk, akár a tudatában vagyunk ennek, akár nem. A vállalatok nem fordítanának milliárdokat reklámra, ha annak semmi hatása nem lenne.

A reklám és a marketing napjainkban nemcsak arról szól, hogy megpróbál eladni nekünk bizonyos árukat vagy termékeket, hanem egy egész életstílust, egyfajta kultúrát próbál eladni. Ahhoz, hogy a különböző normák elvárásainak megfeleljünk, egy bizonyos módon kell viselkednünk, egy bizonyos módon kell cselekednünk. Különösen fontos küzdenünk ez ellen a jelenség ellen olyankor, amikor az fiatalokat érint, akik még keresik a felnőtt identitásukat, tanulásuk jövőbeni irányát stb. Azt szeretném, ha minden ember úgy választhatna, hogy közben nem befolyásolják tudatosan vagy tudat alatt a különböző nemi sztereotípiák normái.

Manapság egy hirdető nem készíthet olyan terméknek reklámot, amely súlyosbítja a környezeti problémákat vagy felgyorsítja az éghajlatváltozást. Úgy képzelem el a jövőt, hogy egyszer éppen ilyen lehetetlen lesz olyan termékeket eladni, amelyeknek nemi megkülönböztetésen vagy nemi sztereotípián alapul az üzenete.

Arról is meg vagyok győződve, hogy a reklám fontosságának tudatosulásával párhuzamosan a fogyasztók, férfiak és nők egyaránt, fokozatosan megtagadják majd az olyan termékek megvásárlását, amelyek ilyenfajta reklámokat alkalmaznak. Ugyanígy meg vagyok győződve arról is, hogy a fogyasztók azokat a vállalatokat és gyártókat részesítik majd előnyben, amelyek tudatos hirdetési politikát folytatnak, és amelyek nem engedik meg a nemi sztereotípiákat tükröző reklámokat. Ez fontos sikertényező lesz azoknál a vállalatoknál és hirdetőknél, akik felelősségüket kimutatva a nagyobb egyenlőség érdekében vetik be befolyásukat és hozzájárulásukat. Végül is ez az a cél, amin állítólag mindannyian osztozunk. Ez csak egy tényező a sok közül, de fontos tényező.

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az EP-nek és az előadónak, Svensson asszonynak, amiért foglalkozott ezzel a nagyon kényes témával, a marketing és a reklám férfiak és nők közötti egyenlőségre gyakorolt hatásával.

A reklámnak fontos szerepe van a média finanszírozásában. Csökkenti a magazinok és újságok eladási árát, és a reklámnak köszönhető, hogy sok audiovizuális tartalom ingyen elérhető a fogyasztók számára. Ez fontos a véleménynyilvánítás szabadsága és a sokszínűség szempontjából, ez pedig olyan kérdés, amiről gyakran vitatkozunk ebben a Házban.

Az évek során azt tapasztaltuk, hogy egyre szaporodnak a reklámot érintő tilalmak és korlátozások – cigaretta, alkohol, zsíros ételek –, és rövidesen új szabályok vonatkoznak majd arra, hogy az autógyártók hogyan reklámozhatják a CO2-kibocsátást. A reklám könnyű célpont, hiszen sokkal könnyebb a reklámot szabályozni, mint a mögöttes problémákat kezelni, amelyek sokszor összetettebbek – habár a ma este tárgyalt jelentés további ellenőrzéssel sújtaná a reklámokat, ezt ezúttal az esélyegyenlőségi politika szubjektív területéről tenné.

A médiáért felelős biztosként elismerem a mögöttes politikai aggályokat, de azon is elgondolkodom, hogy mi lesz ezeknek az aggályoknak a hatása, ha azokat alkalmazzák egy egész iparágra és a nagyközönségre? Mivel a kevesebb pénz és a mindenféle tiltások miatt nehezebb reklámozni, a hirdetők csökkentették a reklámok szerepét a marketing költségvetésükben. Vannak más módszerek is a termékek piacra hozatalára, amelyekhez nem szükséges azokat a médiában reklámozni: gondolok például a termék promóciókra. Ez igen rossz hír a médiapluralizmus szempontjából, mivel az írott sajtó zöme – az újságok és a magazinok – nem jut elég bevételhez ahhoz, hogy továbbra is megjelenhessen.

A jelentés az állampolgárok védelme érdekében nem veszi figyelembe a jelentés célkitűzéseit támogató pozitív szempontokat. Hadd mondjak néhány példát! Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 3. cikke határozott megfogalmazást tartalmaz az emberi méltóságról és a megkülönböztetés tilalmáról az audiovizuális reklámok vonatkozásában. A Bizottság, biztosíthatom Önöket, biztosítani fogja, hogy a tagállamok úgy ültessék át ezt az irányelvet, hogy az tükrözze a jogalkotó szándékait.

Nem emeli ki a jelentés az önszabályozás által betöltött értékes szerepet sem. Hadd mondjak itt is egy példát! Tudniuk kell, hogy az önszabályozás jó reakció volt, idézem: a „kifogásolható sztereotipizálás” esetében, és mondok Önöknek erre egy egészen konkrét példát. A divatipar leállította a „pornó-sikk” kampányokat, amelyek a nőket szexuális tárgyként állították be. Vannak tehát jogszabályi intézkedések a problémák megoldására.

Ebből a szempontból nagyon reálisan kellett volna megközelítenünk a dolgokat. A reklám olyan közvetítő eszköz, amely rövid formában jelenik meg, akár nyomtatott oldalon villan fel, akár egy 30 másodperces videóspot formájában. Amit a jelentés „sztereotipizálásnak” nevez, az talán csak egy termék gyors összekapcsolása egy bizonyos fogyasztói csoporttal. Az is lehet, hogy csak színvonaltalan kreatív munka áll a háttérben. Van egyfelől jó reklám, és van rossz reklám, és médiaügyi biztosként kénytelen vagyok elfogadni, hogy a szólásszabadságába a sikertelenséghez való jog is beletartozik – még a nagy bukás joga is –, akkor is, ha nekünk ez nem tetszik. Ha most a plenáris ülés határozatát kérném erről a kérdésről, akkor, azt hiszem, a sikertelenséghez való jogot nem akadályoznák.

Amint azt a jelentés is elismeri, nem készült olyan meggyőző kutatás, amely a sztereotipizálást összekapcsolja a nemek közötti egyenlőtlenséggel. A politikai döntéshozatal csak szilárd bizonyítékokon alapulhat, a határozott vélemény nem elég, és mi erre alapozzuk politikai javaslatainkat, és ezért támogatja a Bizottság az EP jelentésben ismertetett pozitív ajánlásokat. A legjobb gyakorlatok cseréje a szabályozó hatóságok között például olyasmi, amit mindig bátorítunk. Nyilvánvalóan folytatni kell az oktatást, kutatást és a további vitákat.

Szeretném kiemelni, hogy médiaügyi biztosként már kilenc éve könyörgök azért, hogy az iskolákban legyen médiaműveltség oktatás. Ezt tartanám a legfontosabb dolognak: ha sikerülne felébresztenünk a fiatalok kritikai érzékét, hogy a reklámokat értelmezzék is, és utasítsák el a rossz reklámokat, azt, aminek valóban semmi köze a társadalmunkhoz. Szeretnék a legjobb gyakorlatra összpontosítani, tetszik például a spanyol példa, ahol díjazzák azokat a reklámokat, amelyek jól kezelik a nemek közötti különbségekkel kapcsolatos kérdéseket. Ez a helyes út, és ezért kellene a pozitívumokat kiemelnünk, és meglátjuk, tudunk-e további előrelépést elérni, mivel ezért az ügyért érdemes küzdeni.

  Esther Herranz García, a PPE-DE nevében. – (ES) Elnök úr, az igazi szabadság ott végződik, ahol mások szabadsága kezdődik, és minél szabadabb a média, annál szabadabb a társadalom; a szabadság elvesztése pontosan a reklámok cenzúrázásával kezdődik, és a szerkesztői tartalom cenzúrázásával folytatódik.

Az Európai Néppárt ezért módosításokat nyújtott be ehhez a jelentéshez számos olyan totalitárius eltévelyedés kiigazítására, amelyek sértik a szabad társadalom elvét.

Az európai marketing és reklám már gyakorolja az önszabályozást, a tagállamok pedig hoztak éppen elég jogszabályt. A marketing és a reklám nemcsak a média birodalmának a része, hanem a mindennapi életünké is, és szerencsére kiváló szakemberek dolgoznak ezen a területen, akik általában tudatában vannak annak, milyen befolyásuk van a társadalmi egyensúlyra. Az Európai Néppárt ezért a kommunisták által beterjesztett módosítások és bekezdések ellen szavaz, mivel azok széles körben elterjedt sovinizmus és szexizmus rágalmát szórják az ágazatban dolgozókra, márpedig ez félrevezetés.

Mi, az Európai Néppárt tagjai hiszünk a férfiak és nők közötti egyenlőségben, de úgy gondoljuk, hogy a nélkül kell ezért kiállni, hogy másokat rossz hírbe kevernénk. Úgy véljük, hogy a gyermekkort és a fiatalkort védeni kell, és a gyermekeket és a fiatalokat a családjuknak és a társadalomnak együttesen kell felnevelnie. Olyan értékekkel kell felnőniük, amelyek jobb emberré tehetik őket.

Úgy gondolom, hogy súlyos hiba az egyenlőség szektáns alkalmazása, amire ez a jelentés törekszik, és az EPP ezt természetesen nem engedi. Nagyon bízunk abban, hogy módosításainkat elfogadják, és támogathatjuk a jelentést. Ellenkező esetben a tagállamok szubszidiaritása iránti tiszteletből, valamint a marketing- és reklámszakma szakemberei iránti tiszteletből tartózkodni fogok a végső szavazáson.

Nem hiszem, hogy a nemzeti jogszabályok bírálata és a Parlament hatáskörének túllépése jót tesz nekünk, mivel rontja a jövőbeli hitelességünket.

  Bernadette Vergnaud, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ez a jelentés nem annyira álmosító, amint azt vitájának késői időpontja sejtetni engedi, és én szeretnék köszönetet mondani Svensson asszonynak az elvégzett munkáért és az együttműködéséért.

A marketing és a reklám mindenütt jelen van a társadalmunkban, és hozzájárul olyan társadalmi megközelítések kialakulásához, amelyeknek időnként káros hatásai vannak; ez megjelenhet megkülönböztetés vagy végtelenül leegyszerűsített nemi sztereotípiák formájában. A reklám természetesen a kreativitás forrása is, és az ilyen jellegű ábrázolásokat időnként szándékosan, a humor kedvéért alkalmazzák. A hirdetőknek azonban nem szabad elfeledkezniük arról, hogy fontos oktatószerepet is betöltenek, és hogy ki kell fejlesztenünk a fiatalok kritikai érzékét ahhoz, hogy felszámolhassuk a megkülönböztetésnek az időnként megalázó, nemen alapuló ábrázolásból eredő valamennyi formáját, amelyek veszélybe sodorhatják az egyének méltóságát.

Ennek a jelentésnek nem az a célja, hogy megkérdőjelezze a szerkesztői vagy a kreatív szabadságot, hanem hogy ösztönözze az ágazat szereplőit, hogy tökéletesítsék a meglévő önszabályozó rendszereket, működjenek együtt a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal a helyes gyakorlat kódexeinek javítása érdekében, és legyenek tudatában felelősségüknek nemcsak a nemek közötti egyenlőség, hanem a fizikai és mentális egészség vonatkozásában is, ami időnként veszélybe kerül attól a nyomástól, amit a kívánatos normaként meghatározott szépségideál jelent.

Ezért kérem a tisztelt képviselőket, hogy utasítsák el a szöveg bizonyos részeinek kihúzására irányuló számtalan módosítást, mivel a szöveg ezzel éppen a lényegét veszítené el.

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, meglátásom szerint az előadó által ismertetett probléma valóban létezik. Képzeljük el, hogy érkezik a Marsról egy felderítő expedíció. A Földre készülnek, és felkészülésképpen megnéznek pár reklámot, hogy képet kapjanak a Földön élő emberekről. Aztán leszállnak, és meglepve látják, hogy a nőket nem csak a tisztítószerek érdeklik, és nem csak ülnek egész nap arra várva, hogy a férjük hazaérkezzen a munkából, hogy a nők függetlenek és intelligensek, és saját maguk is pénzkeresők, tehát fogyasztók is, ráadásul vannak a Földön másféle családok is, amilyeneket a reklámokban sosem látunk, amilyenek az egyszülős családok és a gyermeket nevelő meleg párok, a bevándorló családok és például a kerekesszékben élők vagy a beszédhibás emberek. Ők sosem jelennek meg a reklámokban. Ebben természetesen egyetértek az előadóval.

Egyetértek ugyanakkor Reding biztos asszony és EPP-s képviselőtársaim megjegyzéseivel is. Még mindig létezik a szólásszabadság. Ezért nem hiszem, hogy bármilyen módon is be kellene avatkoznunk a reklámok tartalmába. Jobb ötletnek tartom a legjobb gyakorlatot. Természetesen nem szabad márkákat megneveznem, de egy olasz divatmárka jut eszembe, amely már 20 éve döntögeti a tabukat, de vannak más termékek is.

Ettől eltekintve a jelentés túlságosan széles kört ölel fel, mivel a címében a „marketing és reklám” szerepel, miközben foglalkozik az iskolai tankönyvekkel, a televízióval, internettel, videójátékokkal és sok más egyébbel is. Hogy egészen őszinte legyek, úgy vélem, hogy az EU-nak ki kellene ebből maradnia.

Szó esik még a szexuális szolgáltatások hirdetéseiről. Ez egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz. Ízlések és erkölcsök különböznek, és nem hiszem, hogy azt egységesen előírhatjuk mindenkinek az EU-ból.

Végezetül, ha megnézem, milyen képes festettek a reklámok a nőkről az elmúlt 50 évben, akkor elégedetten állapítom meg, hogy a nők sokkal okosabbak, mint gondolnánk. Nem hagyják, hogy a reklámok megakadályozzák őket abban, hogy egyszerűen függetlenek legyenek.

És végül, ha valóban szeretnénk tenni valamit, akkor van két konkrét javaslatom. Először, ha nem tetszik egy reklám, akkor mi, fogyasztók sztrájkolhatunk, és másodszor, javaslom, hogy legalább egy nőt ki kellene nevezni az Európai Unió négy legmagasabb posztjának egyikére.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy vannak bizonyos reklámok, televízióban – beleértve az állami televíziókat – és plakáton is, amelyek tartalma vagy formája megalázó a reklámban megjelenő személyre nézve. Az érintettek általában – bár nem minden esetben – nők. Megfosztják őket a méltóságuktól, tárgyként kezelik őket, úgy ábrázolják őket, mintha alacsonyabb értelmi szinten állnának, vagy kizárólag szexuális téren lennének képesek érdeklődést kiváltani, ami az ilyen anyagoknak kitett felkészületlen embereknél önértékelési problémákhoz vezethet. Negatívan hat az életcéljaik valóra váltására tett erőfeszítésekre, és korlátozza ambícióikat. Az ilyen reklámok elsősorban a fiatalokra vannak hatással, ami továbbsúlyosbítja a következményeket. Egyike ez a mindenütt érvényesülő fogyasztóközpontúság eredményeinek. Sok ember számára fontosabb a profit − még ha erkölcstelen eszközökkel szerzik is meg −, minthogy az embereket megóvandó belső értékekkel rendelkező lényként kezeljék. Fontos tehát, hogy ezt a fajta reklámot a jog eszközeivel is korlátozzuk.

  Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió értékei és céljai között szerepel. Az EU ezt az egyenlőség valamennyi cselekvési területen meg kívánja teremteni. Elképzelhetetlen, hogy ebből kizárjuk a reklám birodalmát. Örömmel fogadtam tehát Svensson asszony jelentését, aki ezzel a fontos kérdéssel foglalkozott, és kiegyensúlyozott jelentést terjesztett be. Őszintén köszönöm.

A reklám tudat alatt befolyásol bennünket. Az egyik komoly hatása az, ahogyan a nemi sztereotípiákat megteremti. A reklámokban megnyilvánuló megkülönböztetés szembemegy az egyenlőség céljával. Az EU nem tesz meg mindent azért, hogy kiirtsa a szexizmust és a megkülönböztetést a médiából. Egyértelművé kell tehát tennünk, hogy Európa az értékek Európája. Nem akarunk nőgyűlölő reklámokat, nem akarunk semmiféle olyan reklámot, amely a nőket tárgyakká alacsonyítja vagy a nőkről gyártott durva kliséken szórakozik. Ugyanez vonatkozik természetesen a férfiakról szóló reklámokra is.

Örülnék, ha ennek éppen az ellenkezője történne, és a reklám segítene felrázni az elkoptatott szerepmintákat, a férfiakról és nőkről alkotott képünket. A reklámipar azonban sajnos hadrendbe sorakozott az ellen a valami ellen, amit valójában természetesnek kellene tartanunk, ez pedig a tisztelet, és különösen a nőkkel szembeni tisztelet. Felfogni sem tudom, hogy a reklámipar miért csap ekkora hűhót. Hűhót csap, mondom én, mert sajnos láthatóan a Tisztelt Ház sok nőtagjának megütötte a fülét.

Mindezek után, gondolom, megegyezhetünk abban, hogy betartjuk a következő alapelveket: jobban oda kell figyelnünk a médiában megjelenő megkülönböztetésre, szükségünk van továbbá nemzeti ellenőrző hatóságokra, amelyekhez panaszt lehet benyújtani. Sok tagállamban létezik egyébként már valami hasonló. Ezért is nem értem, miért ez a nagy felhajtás? Én örültem volna, ha a jelentés még ennél is tovább megy. Ezért remélem, hogy valóban meg tudunk egyezni abban, hogy támogatjuk az elénk került anyagot, hiszen szükségünk van erre a jelentésre, mint kiinduló pontra, és ennél tovább már nem szabad letompítanunk.

  Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, dacára annak, hogy a jelentés számos pozitív elemet tartalmaz, amennyiben felhívja a figyelmet az embereket kifigurázó és eltárgyiasító, megkülönböztető és méltóságuktól megfosztó média, marketing és reklám negatív hatására, mégis tiltakoznom kell a jelentésben szereplő bizonyos érvek ellen, amelyek manipulatívak és egy modern egalitáriánus társadalom megteremtését szolgálják, amely híján van az erkölcsi mintáknak. Igaz ugyan, hogy különböző hormonális és pszichológiai kezelések lehetővé teszik, hogy emberekkel kísérletezzenek, de ezek a kísérletek komoly traumát okoznak, ezért ugyanúgy be kellene őket tiltani, ahogyan az állatkísérleteket.

Mind a férfiasság, mind a nőiesség – az ember szomatikus felépítésének kettős megjelenése – személyiségformáló tényező. A szerepcsere kizárt, mivel ezek a szerepek bevésődtek az emberi természetbe. Nincs azzal baj, ha felhívjuk a figyelmet a reklámok hatására, de jobb lenne, ha etikai–jogi ellenőrzést kívánnánk meg egy előzetesen elfogadott egyetemes értékrendszer alapján, amelyet legjobb lenne isteni törvényekre alapozni.

  Edit Bauer (PPE-DE). – (SK) Időnként nem is vagyunk tudatában annak, hogy a reklámpolitika következményeinek milyen messzemenő hatása van a sztereotípiák fenntartására, ami szinte leküzdhetetlen akadályt jelent a megjelölt célok – többek között a lisszaboni célok – eléréséhez szükséges változások tekintetében.

Ennek ellenére azonban azt is kijelenthetjük, hogy a reklám, mint olyan, nagyszerű pozitívumokkal is rendelkezik. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a reklámpolitika – különösen a férfiak és nők vonatkozásában – lefékezi a munka és a családi élet összeegyeztetésére irányuló folyamatot, mivel igen gyakran ábrázol olyan nőt, aki a társadalomban betöltött különböző szerepeiből adódó, sokszor egymással ütköző feladatain felül örömmel és mosolyogva végez el valamit, igen gyakran úgy, hogy igencsak szorítja az idő.

A problémát nemcsak a férfi és női szerepekhez kapcsolódó idejétmúlt sztereotípiák fennmaradása okozza, hanem ezek további megerősítése is, mivel a szakemberek figyelmeztetnek arra, hogy a reklám az elvárásokat nemcsak megerősíti, hanem létre is hozza őket. Ennek egyik legmegdöbbentőbb jele az anorexiában szenvedő lányok magas száma.

Mivel a marketing és a reklám meglévő sztereotípiákat használ vagy használ rossz célra, nincs értelme, hogy az Európai Tanács a sztereotípiák elleni küzdelmet szolgáló állásfoglalásokat fogadjon el, hiszen azok teljesen hatástalanok lesznek.

A megoldás ugyanakkor biztosan nem valamiféle különös európai magatartási kódex. A marketinggel és reklámmal kapcsolatos problémákat nem írhatjuk a média, mint olyan, számlájára. Kár, hogy a jelentés a problémát olyan módon próbálja megoldani, amely se nem kivitelezhető, és amely a célt sem éri el.

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). - (BG) Elnök úr, biztos asszony, képviselőtársak, véleményem szerint a jelentés nagyon fontos, és nagy szükség van rá. A minket folyamatosan körülvevő környezet kivételesen fontos szerepet tölt be a hozzáállás, viselkedés és problémakezelés kialakulása szempontjából, beleértve az egyenlőséget is. A marketing, a reklám, a média, az internet és a televízió pozitív és nagyon negatív hozzáállást egyaránt komolyan ki tud váltani a nemek közötti egyenlőség eszméjével szemben.

Anélkül, hogy korlátoznánk a média, a marketinggel és reklámmal foglalkozó szervezetek és intézmények cselekvési szabadságát, és anélkül, hogy cenzúrát vezetnénk be, végig kell gondolnunk a negatív következményeket, és kifogást kell emelnünk az ellen, hogy a nőket kedvezőtlen színben tüntessék fel, olyan helyzetekben, ahol erőszakot, szexizmust kiváltó tárgyként tűnnek fel vagy „jó nőként” jelennek meg, összekapcsolva egy másik csábítással, valamilyen szeszes itallal. Hát nem megalázó?

Mivel az egyenlőséget partnerségnek tekintjük, úgy véljük, hogy a férfiakra is éppúgy igaz, hogy a marketingnek és a reklámnak megértőnek kell lennie ezzel a problémával szemben. A reklámnak és a marketingnek meg kell találnia a módját, hogy megértse az egyenlőséget, tükröznie kell a férfi és nő egyenlőségének erkölcsi modelljeit, és nem torzíthatja el profit reményében az egyenlőség filozófiáját. A marketingnek és a reklámnak tehát megfelelő környezetet kell teremtenie a társadalmi felfogás és a társadalmi kilátások számára.

A jelentés kiemeli, hogy a különböző korcsoportoknak szóló műsorokon és anyagokon keresztül terjeszteni kell a médiában a nemek közötti egyenlőség elvét, népszerűsíteni kell a tisztelet helyes gyakorlatát, méltányolni kell a nemek közötti különbséget és a megkülönböztetésmentességet. Így kialakulhat az egyenlőség kultúrája, és megvalósulhat az egyenlőség.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A reklám életünk elválaszthatatlan része, és vitathatatlan hatása van az emberek magatartására és a közvélemény alakítására.

A jelentésben az előadó, Svensson asszony felsorakoztat olyan érveket, amelyekkel egyetértek. Ide tartoznak elsősorban azok, amelyek szerint meg kell védeni a gyermekeket és a fiatalokat a negatív reklám hatásaitól. A szexuális szolgáltatások és a prostitúció reklámozása már zsenge koruktól kezdve megfertőzi a gyerekeket.

Eltér a véleményem az előadóétól azzal kapcsolatban, hogy hogyan érhetnénk el a meghatározott célokat. Nehezen megoldható, hogy mi itt európai szinten beavatkozzunk a média szabadságába, és ne tartsuk be a szubszidiaritás elvét. Nem hiszem, hogy sikerülne elfogadnunk egy európai erkölcsi kódexet a marketing és a reklám területén.

A fiatal generációért érzett aggodalmunkat elsősorban a szülőknek és a tanároknak kell kezelniük. Meggyőződésem, hogy elsődlegesen a szülőké és a tanároké a felelősség, akiknek módjában áll megtanítani a gyerekeknek a televízió és az új technológiák értelmes és felelős használatát.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Az állásfoglalás túl nagy hangsúlyt helyez a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség és a nemi sztereotipizálás kérdésére. Meg kell említeni a negatív sztereotipizálást, a nemek közötti egyenlőtlenség pedig fontos eleme a rossz reklámnak, de nem ez az egyetlen eleme.

Először is, számos pszichológiai kísérlet tanúsítja, hogy a gyerekek – elsősorban a gyerekek, de a felnőttek is – hogyan tanulják meg az agressziót, a negatív viselkedést és a negatív magatartást a televízióból és más médiumokból. Folytatva Reding biztos asszony gondolatát az iskolai oktatásról, amit én, mint pszichológus fontosnak tartok, az az, hogy a kutatások szerint az emberek meg vannak győződve arról, hogy a televízió és különösen a reklám nem hat rájuk olyan mértékben, mint a valóságban. A médiában megjelenő marketing és reklám a tájékoztatás, promóció és manipulálás között lavíroz. A probléma az ezek közötti különbségtételben rejlik. A szabad reklámozás károkat okoz, ha nem felel meg az erkölcsi, társadalmi és pszichológiai elveknek. Valószínűleg ez a lényeg.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Szeretnék javasolni néhány gyakorlati eszközt, amellyel meg tudnánk közelíteni a reklámozás nemek közötti egyenlőségre gyakorolt negatív hatásának a kérdését.

Az alkalmazandó európai jogszabályok szempontjából az egyik kulcskérdés a származási ország elve. Ez a reklámozásra is vonatkozik, vagyis valamely tagállam nemzeti műsorszóró testülete által elfogadott alkotásokat az összes többi tagállamban is el kell fogadni sugárzásra.

Nemrégiben foglalkoztunk a nemi alapú megkülönböztetés reklámalkotások által előmozdított egyértelmű példáival, amelyek sugárzását nem lehetett felfüggeszteni az Európai Unió országaiban. Úgy vélem tehát, hogy olyan intézkedéseket kellene bevezetni, amelyek lehetővé teszik a származási ország elve alóli kivételt, amennyiben kiderül, hogy bántó médiaalkotások megsértik a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó európai paktumot. Úgy vélem, hogy mivel a Közösség hatáskörébe tartozó területről beszélünk, nevezetesen az audiovizuális szolgáltatások kereskedelméről, az Európai Bizottság által kivetendő pénzbírságokat kellene bevezetni a reklámokon keresztül megvalósuló megkülönböztető ábrázolást elősegítő előállítókkal szemben.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, a piacgazdaságot és a versenyképességet egyaránt pártoljuk. Az egészséges verseny alapján tehát az igazat szeretnénk megtudni; a termékeknek a valós tények alapján kellene egymással versenyezniük.

A szabadság nem elszámoltathatatlanságot jelent, a reklám pedig nem a termékek mutogatására szolgáló szórakozás. Beszéltünk ma reggel a megkülönböztetés kezeléséről, és nagyon furcsának tartom, hogy azok, akik támogatják a megkülönböztetés eltörlését, nem akarják megvédeni az emberi méltóságot az önszabályozás reklámra történő alkalmazásával.

Gratulálok a biztos asszonynak, mert javaslatain keresztül már sokszor megmutatta, hogy olyan intézkedéseket tesz, amelyek a média, és különösen a modern technológiák segítségével a kiskorúak védelmét és az értékek megóvását szolgálják.

  Agnes Schierhuber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, támogatom azt a nézetet, hogy a szülőket és a törvényes képviselőket nagy felelősséget terheli a tekintetben, hogy hogyan bánnak a gyermekekkel. Napjainkban az üzleti világ a gyerekeket úgy kezeli, mint fontos fogyasztókat. Ezért kell már egészen fiatal kortól megismertetnünk velük a reklám hatalmát, és annak potenciális káros hatásait. Nem hiszek azonban abban, hogy egész Európában egyformán kellene szabályoznunk.

Amint a biztos asszony is említette, meg kell próbálnunk az oktatási rendszerben már egészen fiatal kortól utat mutatni a gyerekeknek, egyaránt megismertetve velük a reklámban rejlő lehetőségeket és kockázatokat.

  Eva-Britt Svensson, előadó. − (SV) Köszönöm a vitát. Szeretnék egy dolgot tisztázni – a jelentés az Európai Egyesült Baloldaltól származik, senki mástól. Ami a módosításokat illeti, szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a bizottság 53 módosítást fogadott el a különböző politikai csoportoktól, köztük négy, Herranz García asszony által előterjesztett módosítást.

Hivatkoztak a szólásszabadságra. Mondanom sem kell, hogy a szólásszabadság szent és sérthetetlen. A jelentésben szó sincsen új jogszabályról, sem uniós szinten, sem a tagállamokban. Ez az egyes országok dolga. A jelentésben annyi történik, hogy a már létező testületekre koncentrálunk, az önszabályozó és közös testületekre, amelyekben az előállítók, hirdetők és a fogyasztók együtt keresik meg a legjobb módszereket.

A Bizottság azt mondja, hogy meggyőzőbb kutatásokra van szükség az egyenlőségre gyakorolt hatás tárgyában. Ezzel én is egyetértek, ezért is emeltem ezt ki a jelentésben. További kutatásokra van szükségünk. Ösztönöznünk kell a kritikus gondolkodást! Éppen erről szól ez a jelentés! A tájékozottság növeléséről és egyben a kritikus gondolkodás előmozdításáról!

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra szeptember 3-án, szerdán 11.30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Zita Gurmai (PSE), írásban. – (HU) A 2006-2010 közötti időszakra szóló Esélyegyenlőségi Ütemterv hat prioritásos területének egyikét képezi a sztereotípiák elleni harc.

Itt egy olyan elvi kérdésről van szó, amelynek gyakorlati hatásai rendkívül szerteágazók és mélyrehatóak, hiszen hátrányos helyzetet teremtenek a nők számára, jelentős akadályt képeznek boldogulásukban – legyen szó elhelyezkedésükről, munkahelyükről, szakmai előmenetelükről, a döntéshozatalban való részvételükről, munka és magánéletük összeegyeztetéséről. A sztereotípiák megalapozzák és fenntartják az egyenlőtlenségeket az élet valamennyi területén, így felbecsülhetetlen kárt okoznak az egész társadalomnak, jelentősen csökkentik az esélyegyenlőség megteremtésére irányuló erőfeszítések hatékonyságát.

Fontosnak tartom a sztereotípiák elleni alaposan megtervezett, összehangolt fellépéseket, kampányokat, amelyek fontos eleme többek között a már gyermekkortól elkezdődődő társadalmi tudatformálás, az oktatás, a helyes gyakorlatok alkalmazása.

A médiában megjelenő marketingnek és hirdetéseknek jelentős szerepe van a nőkről alkotott kép kialakításában - az előnytelen kép jelentősen hozzájárul az hátrányos helyzet fenntartásához, ugyanakkor a valóság és a lehetőségek, képességek reális bemutatásával fordíthat is ezen a tendencián. Így azon lehetséges eszközök, intézkedések kidolgozásán kell munkálkodnunk, amelyek révén ezt a pozitív változást elősegíthetjük. Hasonlóan elengedhetetlen a már létező szabályozás megfelelő alkalmazása.

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, Eva-Britt Svensson jelentése arról, hogy milyen hatással van a marketing és a reklám a nők és férfiak közötti egyenlőségre, azok közé a dokumentumok közé tartozik, amelyek olyan ügybe kívánnak beavatkozni, amely a jelenleg az Európai Unió előtt álló problémák fényében nem tartoznak a legfontosabb ügyek közé. A jelentés bizonyos szempontból egyszerűen komolytalan.

Az előadó számára a nemi sztereotípiák nagyobb problémát jelentenek, mint a médiatartalom brutalizálódása, különösen a gyerekek vonatkozásában. Tekintettel a médiában már meglévő reklámkódexekre, túlzás azt állítani, hogy a reklámok a nemek alapján keltenek gyűlöletet. A jelentés nem említi a nemek közötti megkülönböztetést a muzulmán hitű uniós állampolgárok körében, ami egyre nagyobb probléma. Attól tartok, hogy a muzulmán sajtóban nem követték figyelemmel a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdését.

Ez súlyos probléma, amelyet az uniós tagállamoknak meg kell oldaniuk. A hagyományos, történelmi európai társadalomban a férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő bánásmód területén meglévő, megfelelő kapcsolatok jelenleg nem igényelnek beavatkozást. A meglévő jogszabályokkal lehet küzdeni az e területen előforduló olyan egyedi esetek ellen, amikor valaki elfajult magatartást tanúsít.