Elnök. − A következő napirendi pont hat állásfoglalási indítvány az Államcsíny Mauritániában(1) témakörrel kapcsolatban.

  Alain Hutchinson, szerző. − (FR) Tisztelt elnök úr, tisztelt biztos úr, a Mauritániában történt államcsíny igazi tragédia. Ahogyan sok más országban, az Európai Unió Mauritániában is óriási összegeket fektetett be az ország demokratizálása érdekében, és ami ennél is fontosabb: a mauritániai emberek is nagyban hozzájárultak a folyamathoz, és azok, akik felelősek a korábbi diktátor, Taya nemrég történt megbuktatásáért, óriási reményeket keltettek az emberekben, ugyanakkor tiszteletreméltó elkötelezettséggel szervezték meg a 2006. júniusi alkományos népszavazást, valamint a 2007. márciusi elnökválasztást, továbbá a 2006-os helyi és általános választásokat. Ez a hosszú folyamat mindenkinek lehetőséget biztosított arra, hogy elmondja véleményét: a szakszervezeteknek, a civil társadalomnak és természetesen a politikusoknak. Mindössze egy év elteltével ez az államcsíny tönkretett mindent és óriási a csalódottság a demokraták között.

A demokrácia és a mauritániai emberek e katasztrófája világosan emlékeztet bennünket arra, hogy milyen törékenyek is a fiatal demokráciák, és hogy különös figyelmet kell nekik szentelnünk. Nagyon fontos, hogy a leghatározottabban elítéljük az új rezsimet Mauritániában. Amennyiben a megválasztott elnök hibákat vagy túlkapásokat követett el, a mauritániai emberek, a parlament és az ország választott képviselőinek a dolga, hogy reagáljanak, kritikákat fogalmazzanak meg, vagy szankciókat léptessenek életbe. Sem a hadseregnek, sem a csendőrségnek, sem bármely más rendőri erőnek nincs joga beleavatkozni egy kizárólag politikai ügybe.

Ezért felszólítjuk Mauritánia új „diktátorait”, hogy adják vissza Mauritánia népének a kezébe a hatalmat, amelyet elraboltak tőle. Követeljük, hogy engedjék meg a megválasztott elnöknek, hogy mihamarabb újra elfoglalja politikai hivatalát, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy mindenféle kritikát kell elszenvednie, melyeket azonban demokratikus úton kell érvényre juttatni, figyelembe véve a mauritániai emberek óhaját, akiket ismét túszul ejtett a kisebbség akarata.

Tisztelt  elnök úr, ezen felül szeretném hozzátenni, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy vezethettem a Parlament megfigyelő misszióját Mauritániában és természetesen mélyen megérintett mindaz, ami történt. Nem folytatom tovább, hanem átengedem a szót  Isler Béguin asszonynak, aki az Európai Unió választásmegfigyelő misszióját vezette. Nagyon sajnálatosak ezek az események, mivel Mauritániában az egész lakosság részéről őszinte vágyat tapasztaltunk, mely az elmúlt év során kifejezésre jutott, és ami most történt, az igazi tragédia.

  Marios Matsakis, szerző. − Tisztelt elnök úr, ez a szegény afrikai nemzet évek óta szenved a politikai bizonytalanságtól és nyugtalanságtól. Ezt tükrözi az a tény is, hogy két katonai puccs is történt az országban az elmúlt három évben, a második 2008. augusztus 6-án. Egy tábornok az alkotmányos rendet megsértve magához ragadta a hatalmat és letartóztatta az elnököt, a miniszterelnököt, a kormány több tagját és sok civilt. Külünös módon Mauritánia parlamenti képviselőinek kétharmada írásban támogatásáról biztosította a puccs vezetőit.

Bizonyára az üldöztetéstől való félelmük hatására cselekedtek így, ez azonban akkor is a demokrácia megsértése és egy sajnálatos helyzet, amikor megválasztott parlamenti képviselők beismerik a demokratikus folyamat kudarcát és jóváhagyják a katonai diktatúrát. Felhívjuk Mauritánia politikai erőit, hogy az emberek érdekeit helyezzék előtérbe, józan megfontolással működjenek együtt és állítsák vissza az országban az alkotmányos rendet. Ennek érdekében felszólítjuk az Európai Uniót, az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az Afrikai Uniót, hogy biztosítsanak ehhez minden támogatást.

  Esko Seppänen, szerző. − (FI) Tisztelt  elnök úr, a katonai junta által Mauritániában elkövetett államcsínyt széles körben elítélik, és jó okkal. Az országban tartózkodó nemzetközi megfigyelők szerint a 2006-os és 2007-es választások megfeleltek a szabályoknak és Mauritánia államcsínnyel eltávolított kormányának legitimitásához nem fér kétség.

Mauritániában több, mint 10  államcsínyt követtek el illetve kíséreltek meg, mióta az ország elnyerte függetlenségét a francia gyarmati uralom alól. A legutóbbit mindössze három évvel ezelőtt hajtották végre. Akkoriban a hadsereg felső vezetése is nyilvánvalóan részt vett az államcsínyben, csakúgy, mint most. A fejlődést aligha lehet stabilnak vagy demokratikusnak mondani.

Mauritániában a demokratikusan megválasztott elnök és a tábornokok közötti viták a szélsőséges iszlám megítélését illetően hozzájárultak az államcsínyhez. Ez egy nagy kihívás mások számára is, akik megpróbálnak békét és stabilitást teremteni a régióban.

Az állásfoglalás-tervezet egészen jól rávilágít arra, hogy a legálisan és demokratikusan megválasztott kormány visszaállítása előfeltétele Mauritánia stabil és demokratikus fejlődésének. Ezért elfogadhatatlan megoldás az új választások kiírása, mert az lehetővé tenné a katonai junta számára az erőszak alkalmazását. A helyzet bizonytalanságát az okozza, hogy amennyiben az ország elszigetelt marad, úgy az szélsőséges véleményeket és cselekményeket idézhet elő, ami eltérítené az országot a demokratikus fejlődés útjáról. Ezért támogatnunk kell az ENSZ-vezette megoldást, ami a lehető leggyorsabb és legbékésebb. Képviselőcsoportunk támogatja a mauritániai helyzettel kapcsolatos állásfoglalás-tervezetet.

  Marie Anne Isler Béguin, szerző. − (FR) Tisztelt elnök úr, tisztelt biztos úr, Önöknek köszönhetem, hogy vezethettem a választási megfigyelő missziót Mauritániában.

Nagyon örültünk az eredményeknek, mivel óriási siker volt, hogy 24 év után a hadsereg átengedte a népnek a hatalmat.

Múlt héten nyolc napot töltöttem Mauritániában és mit hallottam ott? Egy olyan népet, amely korábban oly boldog volt, hogy végre polgári kormány van hatalmon, most pedig annak örül, hogy a hadsereg visszatért, hogy „rendbehozza a demokráciát”, ahogyan ők fogalmaznak.

Természetesen mi ezt államcsínynek nevezzük. Ez egy államcsíny. Elítéljük, ahogyan korábban is tettük. Mégis oda kell mennünk és látnunk kell, hogy mi történik, és azt javaslom, tisztelt képviselőtársaim, hogy küldjünk oda egy delegációt, hogy kiderítsék. Az Afrikai Unió képviselője,  Ping úr, „rendellenes helyzet”-nek nevezi ezt az állapotot.  Djinnit úr az ENSZ-től „fordított helyzet”-nek, és mindketten úgy vélik, hogy kreatívnak kell lennünk. Valójában amikor azt mondják, hogy holtpont van, akkor teljesen igazuk van abban, hogy ez egy intézményi holtpont, de ez az intézményi holtpont nem az államcsíny miatt van, hanem ez annak a válsághelyzetnek az eredménye, ami áprilisra nyúlik vissza, és ami júniusban és júliusban érte el a csúcspontját egy bizalmatlansági indítvánnyal, amire nem lehetett szavazni, a parlament rendkívüli ülésszaka összehívásának elutasításával és a képviselők kétharmados, ha nem háromnegyedes égbekiáltó többségével, akik lemondásra szólították fel az általuk korábban támogatott elnököt. Ez valóban egy fordított helyzet és azok számára, akik nem követik az eseményeket, nehézen érthető.

Kérem Önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy menjenek el és nézzék meg maguk a kialakult helyzetet a valóságban, és támogassák azokat a demokratikus eredményeket, amiket ez az ország a legutóbbi választásokon elért.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az olyan intézmények, mint a szenátus, a parlament és az önkormányzatok továbbra is működnek, és bízom abban, hogy ezek a testületek a nép hatalmának letéteményeseiként tevékenykednek. Ezért úgy gondolom, hogy rajtuk múlik, hogy megoldást találjanak. Véleményem szerint bíznunk kell parlamenti képviselőtársainkban, hogy ennek az általunk elítélt katonai juntának felvázolnak egy ütemtervet, és tényleg a nép képviselőin múlik, hogy eldöntsék, mit kell most tenni, ahogyan mi is állampolgárainkat képviseljük.

Úgy gondolom, hogy adhatunk nekik ennyi hitelt és tanúsíthatunk feléjük némi bizalmat: ha nem tudnak törvényes és intézményes keretek között legitim megoldást találni, akkor erőszakkal beavatkozhatunk, de úgy vélem, hogy most még a nép törvényes képviselőin a sor, hogy javaslatokkal álljanak elő, nekünk pedig támogatásunkról kell őket, mint képviselőtársainkat, biztosítanunk.

  Ryszard Czarnecki, szerző. – (PL) Tisztelt  elnök úr, bárki, akinek valamilyen érdekeltsége van Mauritániában, tisztában van az ottani jelenlegi helyzettel. Csakúgy, mint azok a képviselők, akik abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy képviselhették az Európai  Parlamentet az országban. Én is tagja voltam ennek a csoportnak.

 Isler Béguin asszony óriási tapasztalattal rendelkezik ezen a téren. Úgy vélem, igaza van akkor, amikor azt javasolja, hogy még több erőforrást kell előteremtenünk annak érdekében, hogy az Európai Parlament hatékonyan járulhasson hozzá a jelenlegi helyzet javításához, csakúgy, mint azt korábban más országok esetében tette. Ez nem arról szól, hogy megmondjuk, mi a helyes, minek kellene történnie vagy bizonyos normákra hivatkozunk. Ehelyett valódi támogatást kell nyújtanunk azoknak az embereknek, akik az állampolgárok jogaiért és a demokratikus értékekért harcolnak olyan helyeken, ahol azt sokkal nehezebb megvalósítani, mint az Európai  Unióban. Ezért úgy kell az erőforrásokat elosztani, hogy azokat valóban hatékonyan lehessen felhasználni.

  Colm Burke, szerző. − Szeretnék egy szóbeli módosítási javaslattal élni a szavazás előtt. A mostani államcsíny Mauritániában kiábrándító. Egy olyan ország számára, amelyik hatalmas lépéseket tett a demokrácia irányába az elmúlt években, ez az államcsíny visszalépést jelent az elért eredmények után.

Egy demokratikus Mauritánia jelentőségét nem szabad lebecsülni Afrikának ebben a sérülékeny alrégiójában, ezért a demokrácia és a polgári rend visszaállítása most a legfontosabb. Egy demokratikusan megválasztott kormány megbuktatása egyszerűen elfogadhatatlan, ahogyan az ország elnökének és miniszterelnökének folyamatos házi őrizetben tartása is. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a mauritániai parlament képviselőinek kétharmada aláírt egy nyilatkozatot, melyben támogatásukról biztosítják az államcsíny vezetőjét és tábornoktársait. Múlt vasárnap a tábornokok megalakították a saját kormányukat, ami, véleményem szerint, illegitim.

El nem ismerve ezt az állítólagos ideiglenes kormányt, arra biztatnám a katonai juntát, hogy mielőbb jelöljön ki időpontokat új elnökválasztásra annak érdekében, hogy ismételten lehetőség nyíljon polgári miniszterek kinevezésére a katonai tisztségviselők helyett. A juntának választási semlegességre kell köteleznie magát, csakúgy, mint azt a 2005-ös legutóbbi államcsíny után tette. Amennyiben a közeljövőben ilyen intézkedésekre nem kerülne sor, az Európai Uniónak szigorúbb intézkedésekhez kell folyamodnia, mint pl. a nem humanitárius jellegű segélyek felfüggesztése. A Bizottságnak komolyan meg kellene fontolnia a Cotonoui Megállapodás 96, cikkének ismételt életbe léptetését, ami a junta forrásainak befagyasztásához és a segélyek felfüggesztéséhez vezethet. Végül, felhívom az Európai Uniót, hogy szorosan működjön együtt az Afrikai Unióval ennek a politikai krízishelyzetnek a megoldása érdekében.

  Laima Liucija Andrikienė, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (LT) Sajnálatos módon Mauritánia tábornokai ismét államcsínyt követtek el, ami sajnos nagyon súlyosan fogja érinteni annak az országnak a lakosságát. Az a tény, hogy a katonai puccs hatására, egy romló gazdasági és társadalmi helyzetben a Világbank arra a döntésre jutott, hogy felfüggeszti az országnak történő kifizetéseket, tovább súlyosbítja a helyzetet és az emberek nemsokára érezni fogják ennek a hatásait. Az egyetlen lehetséges vélemény ebben a helyzetben az, hogy elítéljük az államcsíny elkövetőit és követeljük az alkotmányos és polgári rend mielőbbi visszaállítását az országban. Követeljük továbbá Sidi Mohamed Cheikh Abdallahi elnök azonnali szabadonbocsátását és a kormány tisztviselői számára a megfelelő munkakörülmények biztosítását.

A katonai államcsíny nem a megfelelő kiút a válságból. Csak politikai párbeszéd és szabad, tisztességes választások vezethetnek ki egy országot az alkotmányos válságból. Az Európai Unió feladata, hogy a lehető leghatékonyabb módon támogassa az országot a krízishelyzet leküzdésében, segítséget biztosítva a gazdasági és élelmiszerválság sújtotta lakosságnak.

  Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Mauritánia szegény ország. Nem tipikus iszlám ország is, és sok, vérontás nélküli államcsíny áldozata. Ez egy olyan ország, amely elismeri Izraelt és támogatja az Egyesült Államokat az al-Kaida elleni küzdelmében. Mauritániának demokratikus alkotmánya van. Sok természeti katasztrófa sújtotta. A rabszolgaság ott még mindig szokás, ami azt jelenti, hogy az embereket megfosztják a kulturális és vallási identitásuktól és személyiségüktől. Azonban ez régóta fennálló szokás az országban. Úgy vélik, hogy Mauritánia viszonylag jó hasznát veszi az infrastruktúra és az oktatás fejlesztésére nyújtott segítségnek.

A legutóbbi államcsínyt az al-Kaida részéről keresztes háború bejelentése kísérte. Ez alaposan megingathatja az országot, növelheti az éhezést és érvénytelenítheti a megtett haladást. Sok ember halálát és a radikális iszlám embertelen módszereinek az országba történő bevezetését is eredményezheti. E veszélyek tekintetében nagyon fontos, hogy az Európai Unió és az afrikai országok szervezetei gyorsan cselekedjenek annak érdekében, hogy megelőzzenek egy ilyen tragédiát.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, éppen tegnap beszéltünk arról a következetlenségről és hatékonytalanságról, amely néha az Európai Unió szankcionálási politikáját jellemzi. Világos, hogy Mauritánia ennek nyilvánvaló példája. El kell ítélni azt az államcsínyt, amely ezen a nyáron történt az országban, ezt tesszük éppen ebben az állásfoglalásban.

Azonban arra is felszólítunk, hogy a politikai feszültségeket enyhítsék a megfelelő intézményeken belül, amelyeknek jelen pillanatban még mindig van kapacitásuk erre.

Ezenkívül nem szabadna, hogy a nemzetközi reakció megfenyítse azokat, akik ezt nem érdemlik meg, főképpen a mauritániaiak, akik már így is eleget szenvednek a gazdasági és élelmezési válságtól.

Ezért felkérjük az Európai Bizottságot, hogy ne töröljék el a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) keretein belül a polgári társadalomnak nyújtott támogatási projektek finanszírozását, valamint hogy vizsgálják felül a halászati megállapodás befagyasztását.

Felkérjük a bizottságot is, hogy vegyenek részt egy politikai párbeszédben a Cotonoui Megállapodás 8. cikke értelmében, az alkotmányos jogszerűség helyreállításának céljából. Ha a párbeszéd esetleg nem lenne sikeres, akkor újra kellene aktiválnia a Cotonoui Megállapodás 96. cikkét, amely a segély befagyasztásához vezethetne, kivéve az élelmet és a humanitárius segítséget.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, törékeny demokratikus rendszerek Afrikában, amelyeket katonai államcsíny dönt meg: egy véget nem érő történet, egy állandóan folytatódó regény. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez a Ház már valószínűleg számtalanszor kifejezte a múltban, hogy minden fajta afrikai államcsínyt elítél. Az afrikai országok többségében igazságtalan uralom marad fenn, és gyakran ugyanazok az uralkodók vannak hatalmon évtizedekig. A kismillió fejlesztési segély ezt nem változtatta meg. A zsarnokok gyakran hatalmon maradnak és mi túl gyakran kigörgetjük előttük a vörös szőnyeget. Ez okot ad a pesszimizmusra.

A választások, amelyeket ez a Parlament segített felügyelni, igazságosan zajlottak: ezt már megalapozták. Azonban a mauritániai nyári események további bizonyságul szolgálnak, hogy csupán a választások nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy a demokratikus értékeket folyamatosan elfogadottá tegyük Afrikában.

A lecke, amelyet ma meg kell tanulnunk, az, hogy Európának bátornak kell lennie ahhoz, hogy a gazdasági támogatást és a fejlesztési segélyt felelősségteljes kormányzástól és demokráciától tegye függővé, hiszen végül maguknak az afrikaiaknak válik ez hasznára. Azonban az Európai Uniónak eddig nem volt bátorsága ezt az álláspontot elfogadni. A mauritániai államcsíny szóbeli elítélése nem elegendő, ha az Európai Unió ugyanakkor nem tesz konkrét szankciókat a junta elkülönítésére.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, nagyon sajnálatos, hogy ma Mauritániáról vitázunk. Tavaly tartották az első szabad választásokat Mauritániában. A nemzetközi közösség, beleértve az Európai Parlament megfigyelő misszióját, igazságosnak és átláthatónak ismerte el a választásokat. Mauritánia jelentős haladást tett meg a demokratizálódás, a stabilitás és a jövőbeni fejlődés szempontjából létfontosságú ügyekkel kapcsolatban. A rabszolgatartás büntetésére, a média liberalizálására és a menekültek visszatérésére gondolok.

Mauritánia most egy lépést tett hátra azzal, hogy eltörölte a demokratikus választások eredményeit, és nem mutat tiszteletet a jogállamiság előtt. Abdallah elnök viselkedését eltérően magyarázhatják és értékelhetik, de egy dolog biztos. Államcsínnyel sosem lehet olyan elnököt leváltani, akit általános érvényű, demokratikus és szabad választásokkal választottak meg. Egy ilyen lépés elfogadhatatlan egy olyan országban, amely a demokráciáját építi ki, amit éppen Mauritánia tett mostanáig. Az Európai Uniónak együtt kellene működnie Mauritánia kormányával és az Afrikai Unióval a helyzet megoldása érdekében.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök úr, ahogyan azt augusztus elején hallottuk, az első demokratikusan választott mauritániai elnököt eltávolították és bebörtönözték az ország miniszterelnökével és belügyminiszterével együtt, katonai államcsíny eredményeként.

Mauritánia a világ egyik legszegényebb országa és az egyik legújabb olajtermelője. Ha a demokratikus fejlődése fenyegetett, akkor meg kell kérdőjelezni az országgal való széleskörű együttműködést. Mivel a Világbank befagyasztott 175 millió USD pénzügyi támogatást és az EU 156 millió euró befagyasztását fontolgatja, számos fejlesztési projekt veszélyben van. Szelíd megközelítés azonban ilyen helyzetben hosszú távon nem fog kifizetődni.

A szigorúság nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy megfosztjuk a mauritániaiakat az élelemtől és a humanitárius segélytől. Az uralmon levő katonai juntát azonban emlékeztetni kell a Cotonoui Megállapodásra, valamint arra, hogy ha a demokratikus rend visszaállítására nem folytatnak párbeszédet, akkor az EU pénzeket újra megvonják tőlük.

  Glyn Ford (PSE). - Elnök úr, megismételném, amit már számos kolléga elmondott ma délután: egy demokratikus Mauritánia stabilitási pontot képvisel az alrégióban. Éppen csak 12 hónappal azután, hogy az Európai Unió választási megfigyelő missziója bejelentette, hogy a választások tisztességesek voltak, két éven belül volt egy második államcsíny, amelyet a mauritániai tábornokok hajtottak végre.

Követeljük, hogy az elnököt és a miniszterelnököt azonnal engedjék szabadon, és úgy gondoljuk, hogy ennek megoldásához párbeszéd vezet. Szívesen látjuk az Afrikai Unió részvételét a folyamatban, de sürgetjük a bizottságot, hogy vegyen részt ebben a párbeszédben és próbáljon meg békés és demokratikus megoldást találni a jelenlegi válságra és használja fel – ha szükséges – azt a fenyegetést, hogy minden segítséget – kivéve az élelmet és a humanitárius segítséget – megvonunk Mauritániától, ha nem találunk kielégítő megoldást az elkövetkezendő hónapokban.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, biztos úr, támogatni szeretném Kaczmarek úr észrevételeit. Egy államcsíny Afrikában és pontosabban Mauritániában nem ér meglepetésként. Ha tekintetbe vesszük a helyzetet azon a kontinensen, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy bár köszönet azért, hogy a demokratizálódás folyamata sok területen elkezdődött és még továbbra is tart, ez nagyon gyenge marad. Ez tény.

A szerepünk az, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy segítsük a demokratizálódást. Ez magában foglalja a tevékenységeinket a parlamenti választások vagy elnökválasztások megfigyelésére irányuló missziónk alatt. Pénzügyi támogatást is magában foglal. A jelenlétünk, amellyel az emberek tudomására hozzuk, hogy miről szól a demokrácia és megmagyarázzuk, hogy hogyan játszhatnak most ők szerepet benne a felkészülés nehéz időszaka után egy olyan vállalkozás, amelybe érdemes befektetni, ahogyan ezt tesszük is. Nem hiszem, hogy ezen spórolnunk kéne. Ellenkezőleg, bőkezűnek kell lennünk. Afrika jövője forog kockán.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, néhány hónapja Mauritánia feszült politikai helyzetet él meg, szembe állítva a parlament nagy részét a mauritániai elnökkel. 2008. augusztus 6-án, miután Abdallahi elnök számos katonai vezetőt elbocsátott, a hadsereg gyors és vérontás nélküli államcsínnyel reagált. Jelenleg a megválasztott elnököt egy villában tartják fogva. Meg kell jegyeznem, hogy a miniszterelnököt is letartóztatták, míg más intézményeket, mint például a választott parlamentet, nem érintett az ügy.

Három évvel ezelőtt, 2005. augusztus 3-án ugyanezek a tábornokok – akkoriban ezredesek – hasonló hatalomátvételt hajtottak végre Ould Taya ezredes húszéves rendszere ellen, aki ő maga lépett hatalomra egy államcsínyt követően.

A legújabb átvétel azonban gyökeresen eltér a 2005. évitől, amely egy diktatórikus rendszernek vetett véget, és a demokráciába vezető példás átmenetet eredményezett, amelyet az Európai Unió politikailag és pénzügyileg erősen támogatott. Ez az átmenet szabad és igazságos választások sorozatán keresztül juttatta hatalomra az első demokratikusan választott intézményeket Mauritániában, amelyek működésén még mindig javítani kell.

Az államcsíny első napjától kezdve világos volt az álláspontunk. Michel biztos úr határozottan elítélte az államcsínyt és kérte, hogy Abdallahi elnököt engedjék szabadon és helyezzék vissza hivatalába, valamint hogy gyorsan térjenek vissza az alkotmányos kormányzáshoz. Az egész nemzetközi közösség nagyon hasonló hozzáállással követte.

A katonai junta legutóbbi döntései – a saját maguk által kihirdetett „államtanács” – a hatalomátvétel hivatalossá tétele és annak érdekében, hogy új miniszterelnököt és kormányt nevezzenek ki, most rossz irányba tett lépések sorozata, amely ellenkezik a nemzetközi közösség kéréseivel.

Ez az államcsíny véleményem szerint a Cotonoui Megállapodás alapvető elemeinek komoly és nyilvánvaló megsértése, ami a demokratikus elveket és a jogállamiságot illeti. Ezért 2008. szeptember 2-án a bizottság elfogadta a tanácsnak szóló közleményét a Cotonoui Megállapodás 96. cikke alapján Mauritániával folytatandó konzultációk megkezdéséről.

A konzultációk eredményei alapján megfelelő intézkedéseket fognak javasolni. Azonban figyelembe véve azt a lehetséges negatív hatást, amelyet az intézkedések gyakorolhatnak a lakosságra, még mindig reménykedünk abban, hogy elfogadható megoldást találnak anélkül, hogy szükség lenne egy ilyen stratégiailag fontos ország elszigetelésére, ahogyan Önök közül sokan mondták.

Eközben továbbra is követjük a mauritániai fejlődéseket, mialatt teljes mértékben támogatjuk az Afrikai Uniónak az alkotmányos kormányzás visszaállítására tett erőfeszítéseit az országban.

Most engedjék meg, hogy röviden észrevételt tegyek két kérdésre vonatkozóan. Ezen a ponton túl korai konkrét projektek vagy együttműködési területekre vonatkozóan meghozandó megfelelő lépések bármilyen részletébe bocsátkozni. Úgy gondolom, hogy meg kellene várnunk a Cotonoui Megállapodás 96. cikke alapján folytatandó konzultációk eredményét, és az is jó lenne, Isler Béguin asszony, ha megvárnánk, hogy küldöttség menjen oda. Először a Cotonoui Megállapodás 96. cikke alapján folytatandó konzultációknak kell megkezdődniük.

Végül két fontos projekt van: az egyik az Európai Fejlesztési Alappal kapcsolatos projekt, amely folyamatban van (értéke: 4,5 millió euró) a polgári társadalom támogatására, és a másik tervezett támogatás a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos befektetésre (érték: 300 000 euró). Ezek valószínűleg folytatódnának az együttműködés részleges befagyasztása esetén. Tehát jelen pillanatban abban a szakaszban vagyunk, ahol úgy gondoljuk, hogy a Cotonoui Megállapodást segítségül kell hívni és a 96. cikk alapján folytatandó konzultációkat meg kell tartani, és aztán majd meglátjuk.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Sebastian Valentin Bodu (PPE-DE), írásban. – (RO) Sajnos az emberi jogok tiszteletének kérdése az afrikai országokban örökösen jelen van. Sok európai számára az emberi jogok tisztelete vele született ajándék. Olyan országból származom, amely Európában a legkeményebb kommunizmust élte át, ahol az emberi jogok nem álltak a legfontosabb teendők közt a vezetők napirendjén. Nem tudnám azt mondani, hogy a 18 éves demokrácia eredményeként teljesen eltűntek az emberi jogok megsértésével járó esetek, de a helyzet sokkal jobb, mint a kommunizmus éveiben.

A törékeny afrikai kontinens, amelynek több évszázados történelme komolyan nyomot hagyott lakóinak mentalitásán, most a teljes régió megingásának veszélyével is szembekerül a mauritániai katonai vezetők államcsínyét követően. Voltaképpen semmisnek nyilvánították a mauritániaiak 2007-es demokratikus döntését, akik első elnöküket választották meg demokratikusan. A demokrácia első, alapvető követelménye a jogállamiság teljesítése.

Mauritániában az új rezsimet nem támogatja a nép, és korlátozott embercsoport egyedüli kívánságát képviseli. A nemzetközi közösségnek feladata biztosítani, hogy a dolgok ne fajuljanak el ebben az országban, mind a lakosok biztonsága, mind pedig az egész régió stabilitása érdekében, ahol a terrorizmus igazi veszélyt jelent.