Elnök. − A következő pont hat állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita az iráni akasztásokkal kapcsolatban(1).

  Paulo Casaca, szerző. − (PT) Ebben az évben van a teheráni börtönökben történt több ezer politikai fogoly tömeges kivégzésének 20. évfordulója. Ez volt az emberiség ellen elkövetett egyik legnagyobb bűncselekmény a második világháború óta.

A kivégzések számát Iránban jelenleg egyáltalán nem ellenőrzik: az iráni hatóságok hivatalos közleménye szerint 29 akasztás történt egy napon a teheráni Evin börtönben. Az uralkodó rendszer nem tiszteli a fiatalkorúak, valamint senki jogait, és most amerikai hatóságok bejelentése szerint az Ashraf-tábor átadásának lehetőségével kerülünk szembe, ahol majdnem 4 000 iránit védenek a IV. Genfi Egyezmény értelmében, annak a státusznak megfelelően, amelyet maguk az amerikai hatóságok biztosítottak. Annak ellenére, hogy hivatalosan az amerikai hatóságok által védettként ismerik el őket, azon tárgyalásoknak vagyunk tanúi, hogy most ilyen körülmények között átadják őket az iráni hatóságoknak.

Biztos úr, hölgyeim és uraim, teljesen lehetetlen, hogy ilyen dolgot megengedjünk; különben az emberiség ellen elkövetett legrosszabb bűncselekményben működnénk közre. Bűntársak lennénk. Ezt semmilyen körülmények között sem engedhetjük. El kell mondanom, hölgyeim és uraim, hogy ez sokkal rosszabb, mint Guantanamo és ezt világosan meg kell értetnünk az amerikai hatóságokkal. Ilyet nem engedhetünk, mivel ez a civilizációs értékeink teljes összeomlását fejezné ki.

  Charles Tannock, szerző. − Elnök úr, úgy tűnik, hogy a teheráni brutális teokratikus rezsim perverz élvezetet talál abban, hogy megbotránkoztassa a világot és szembeszálljon azokkal a civilizált mintákkal, amelyek a legtöbb országot jellemzik. Irán nem csak a nagyszámú kivégzések miatt hírhedt, hanem amiatt is, hogy fiatalkorúakat és olyan fiatal felnőtteket is rendszeresen és könyörtelenül kivégez, akik gyerekként követtek el bűncselekményt.

Míg a legtöbb ország, amelyek még mindig halálbüntetést vetnek ki felnőttekre, kizárólag súlyosbító körülmények között elkövetett gyilkosság esetén jár el így, addig Iránnak a legfőbb bűncselekményekkel kapcsolatos értelmezése rendkívül széles körű és kiterjed a homoszexualitásra és házasságtörésre is. A bíróságok gyakran hoznak ilyen ítéletet olyan tettekért, amelyek számunkra Európában vétségek, vagy egyáltalán nem számítanak szabálysértésnek.

A múltban „nemi erkölcsösség ellen elkövetett bűncselekmény” vádjával végeztek ki olyan tizenéves lányokat, akik házasságon kívül éltek aktív nemi életet. Unióként rendíthetetlennek kell lennünk abban, hogy elítéljük Irán megdöbbentő emberi jogi statisztikáját, mint ahogy elítéljük az atomfegyverek céljából urán dúsítására irányuló törekvéseit is. Itt, ebben a Házban kérjük az iráni elnököt, hogy mutasson irgalmat, de meg kell mondanom, nem vagyok nagyon bizakodó.

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, ennek a parlamentnek és az ENSZ közgyűlésének múltbeli állásfoglalásai ellenére, valamint ellentétben az alapvető erkölcsi és etikai elgondolásokkal, az Iránt vezető teokratikus és totalitárius rezsim – egyéb gonoszságok között – továbbra is halálbüntetésnek veti alá polgárait. Azonban el kell mondani, hogy úgy tűnik, szerencsére véget ér a legrettenetesebb és legbarbárabb módszer, a megkövezés általi kivégzés. Ez kétségkívül jó irányba tett lépés.

Azonban az Iránban zajló sok bírósági eljárás korrektsége sok kívánnivalót hagy maga után. Sok esetben az igazságszolgáltatás normái messze elmaradnak a 21. században elvártaktól. Ráadásul a politikai és/vagy vallási alapú üldöztetések továbbra is gyakoriak. Ezek a gyakorlatok továbbra is a teheráni kormányzó hatóságok szégyenfoltja. Ezenkívül továbbra is kivégzik a fiatalkorú bűnözőket, a nemzetközi tiltakozás ellenére.

A mai új állásfoglalással nagyon reménykeltő, hogy az iráni rezsim vezetői legalább hallgatnak a józan észre, és gyorsan cselekszenek, hogy országukat megfeleljen az ésszerű bánásmód nemzetközileg elfogadott normáinak. Az irániak sokkal jobbat érdemelnek annál, mint hogy ridegen rövidlátó és nagymértékben kegyetlen vezetők által előidézett szűk látókörű politikai vagy vallási fanatizmus barbárságától szenvedjenek. A liberális változások Iránban már régen időszerűvé váltak. Reménykedjünk abban, hogy hamarosan megtörténik.

  Feleknas Uca, szerző. − (DE) Elnök úr, még egyszer szükség van arra, hogy az emberi jogok megsértéséről beszéljünk Iránnal kapcsolatban, és szinte alig telt el idő azóta, hogy legutóbb beszéltünk róla.

Csak három hónappal ezelőtt, egy állásfoglalást fogalmaztunk meg ebben a Házban az iráni kivégzésekről. Sajnos azóta sem fordult jobbra semmi. Ellenkezőleg: az atomválság árnyékában a Mullah rezsim által elkövetett gyilkosságok továbbra sem csökkentek. Csak egy hete, hogy a 18 éves fiút, Behnam Saree-t, nyilvánosan kivégezték. Az előtte levő héten egy 20 éves férfit akasztottak fel azért a bűncselekményért, amelyet 15 éves korában hajtott végre. Az eljárás mindig ugyanaz: a fiatalembernek fel kell mennie egy zsámolyra, a hurkot a nyaka köré helyezik, és amikor az ítéletvégrehajtó kirúgja alóla a zsámolyt, a hurok megszorul. Ennél a módszernél nincs kegyelem.

Amikor ilyen barbár tettet látunk, akkor nehéz még nagyobb barbárságot elképzelni. Kérdem Önöket, hölgyeim és uraim, lehet ez még rosszabb? Mégis ezt kell mondanom, hogy: igen, lehet! Ami még rosszabb, az a kiskorúak kivégzése. A még nem nagykorú fiatalokra kirótt és rajtuk végrehajtott halálbüntetés az iszlám köztársaság nemzetközi kötelességeinek és kötelezettségeinek durva megsértése.

Irán számos olyan nemzetközi egyezmény aláíró fele, amely arra kötelezi, hogy tartózkodjon kiskorú bűnözők kivégzésétől. Hátborzongató – tényleg a tapintatlanság határát súrolja –, amikor az iráni kormány képviselői az ilyen gyakorlat bírálatára azzal a kijelentéssel reagálnak, hogy a kivégzést addig felfüggesztik, amíg a személy nagykorú lesz.

Iránban végzik ki a legtöbb kiskorút és ezzel egy mélységesen szégyenletes helyet foglal el az élmezőnyben. 1990 óta az Amnesty International szerint a világ egyik országa sem végzett ki ilyen sok kiskorút. Csak 2007-ben és 2008-ban, 15 fiatalt végeztek ki, és a kivégzéssel szembesülő fiatalkorú bűnözők helyzete elfogadhatatlan, valóban kritikus szintet ért el Iránban. Legalább 132 fiatalkorú bűnözőt tartanak fogva halálraítéltek cellájában, és az igazi számadat sokkal magasabb lehet.

Az iráni börtönökben levő állapot is kritikus: augusztus 25-e óta több száz kurd politikai fogoly kezdett éhségsztrájkba az iráni börtönökben. Az embertelen körülmények, a kínzások és durva bánásmód, valamint a halálbüntetés ellen tiltakoznak. A nemzetközi közösségnek sürgősen cselekednie kell. Továbbra is fáradhatatlanul kell kampányolnunk, és ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Iránnak kötelessége tiszteletben tartani az emberi jogokat.

A helyzet túl veszélyes ahhoz, hogy az ügy bármilyen halasztást tűrjön.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. − (ES) Elnök úr, augusztus elején nagyszerű híreket kaptunk Iránból. Az iráni igazságszolgáltatás úgy döntött, hogy felfüggeszti a kivégzés eszközéül használt megkövezést.

Azonnali következményként legalább 10 nőt nem végeztek ki ezzel a brutális módszerrel. Azonban a megelégedés rövid ideig tartott, mert az iráni parlament által jelenleg megvizsgált, a büntetőtörvénykönyvre vonatkozó reformjavaslatban a házasságtörés bizonyos fajtáira alkalmazott megkövezés általi halálbüntetést megtartják.

Azonban az Iránnal való problémánk nem csak a megkövezésről szól, hanem a halálbüntetés meglétéről is, mert az Iránban kivégzettek száma még mindig az egyik legmagasabb a világon. Már elhangzott, de megismétlem, hogy ebben az évben 191 embert végeztek ki, és 2007-ben pedig 317 embert. Ezt a rekordot csak Kína tudja megdönteni.

Általában nyíltan elítéljük azoknak az üldöztetését, bebörtönzését és gyakori kivégzését, akik az emberi jogokat védik és támogatják, akik a szexuális szabadságot védik, és akik a halálbüntetés ellen kampányolnak. Az összes ilyen embert gyakran vádolják Iránban azzal, hogy a nemzetbiztonság elleni tevékenységet folytatnak.

Sok olyan eset van, amelyet meg kellene itt említenünk, de engedjék meg, hogy legalább egyről beszéljek: a kisebbségi jogok aktivistájának és védelmezőjének, Yaghoub Mehrnehad, a „Voice of Justice” ifjúsági szervezet beludzsisztáni nemzetiségű vezetőjének esetéről, akit augusztus 4-én végeztek ki, miután helyi tisztviselőkkel nyilvánosan szembeszállt a viselkedésük miatt.

  Marcin Libicki, szerző. − (PL) Elnök úr, ma olyan bűncselekményekről vitázunk, amelyeket Irán követett el saját állampolgárai ellen. Ez az ügy valamennyire eltér a többitől, amelyekről gyakran vitázunk, mert Irán nem áll háborúban senkivel. Ezért nincs kitéve olyan nagyfokú nyomásoknak, amelyek különféle bűnvádi eljárásokat válthatnak ki. Az iráni rezsimet elfogadhatóan demokratikus módon választották meg. Ez a másik oka annak, hogy miért ne legyen semmilyen politikai nyomás. Ráadásul nincs feszültség a különböző nemzeti csoportok között Iránban.

Azonban legalább egy személyt minden nap kivégeznek Iránban. Az idősebbeket olyan bűncselekményekért végzik ki, amelyeket 13 vagy 14 éves korukban követtek el, és a kiskorúakat is kivégzik. A nemzetközi közösségnek le kellene vonnia a megfelelő következtetéseket. Ki kellene zárnia Iránt minden olyan nemzetközi szervezetből, ahonnan lehetséges. Az ilyenfajta lépések hozhatnak eredményt. Erre a legjobb példa, hogy a megkövezést felfüggesztették. Az Ashraf- tábor bennlakói érdekében is kérem, hogy ne adják át őket Iránnak, mert annak a veszélynek lennének kitéve, hogy az ítéletvégrehajtónak adnák át őket.

  Tunne Kelam, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, biztos úr, valóban sürgető, hogy megmutassuk az uráni rezsimnek, hogy erősen elítéljük a növekvő számú kivégzéseket, és hogy támogatjuk a demokratikus változást az országban. De aggódunk az iráni ellenzék majdnem 4 000 tagjának sorsáért is, akik az iraki Ashraf-táborban tartózkodnak.

Ezért határozottan felszólítjuk az iraki és az amerikai hatóságokat, hogy ne kényszerítsék vissza az iráni menekülteket Iránba, hanem inkább találjanak egy hosszú távú, kielégítő megoldást azoknak az Ashraf-táborban tartózkodóknak, akik védett státuszban vannak a IV. Genfi Egyezmény értelmében.

  Proinsias De Rossa, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nekem úgy tűnik, hogy amikor bármilyen vallás korlátlan hatalmat szerez bárhol a világon, akkor éppolyan brutális és intoleráns, mint bármilyen világi diktatúra. Iránban a homoszexualitás főbenjáró bűn, a házasságtörés főbenjáró bűn, a kémkedés, a fegyveres rablás, a kábítószer-kereskedelem és természetesen a hitehagyás mind főbenjáró bűn: felakasztják az embert, ha nem áll be a sorba.

Az ellenzéki források szerint a politikai aktivistákat bűncselekménnyel vádolták és kivégezték. Egy iráni férfit erőszakért akasztottak fel, annak ellenére, hogy az állítólagos áldozat visszavonta a vádat, és bírósági felülvizsgálatot rendeltek el az ítélettel kapcsolatban. Mobildarukat és teherautóra szerelt emelődarukat használnak a nyilvános akasztásokhoz és, mivel kivégzendő személyek nem esnek le, így megfulladás okozta lassú, fájdalmas halállal halnak meg.

Nagyon fontos nyomást gyakorolnunk az iráni hatóságokra, hogy legalább szisztematikusan változtassák át valamennyi fiatalkorú bűnöző halálbüntetését, és a jelenleg kivégzésre váró négy fiatal fiú kivégzését állítsák le. Szívesen látnám, ha a nők megkövezésének véget vetnének – remélhetőleg véghezviszik. Azonban ahogy az állásfoglalás rámutat, aggasztó, hogy az új törvényhozás meg akarja tartani a megkövezést a házasságtörés esetében.

  Marco Cappato, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor Iránra úgy nézünk, mint globális és nukleáris veszélyforrásra, akkor határozott politikai és diplomáciai lépés követelné meg, hogy például Oroszországot is belevegyük. Továbbá Irán nyújtja a lehető legnyilvánvalóbb bizonyítékot arra, hogy az emberi jogok kérdése a nemzetközi és közösségi biztonsági politikánk szerves része kellene, hogy legyen, mert az atomfenyegetést jelentő Irán tövében vagyunk, a rezsim minden nap erőszakot követ el az iráni polgárok ellen, amire oda kell figyelnünk.

Remélem, hogy a biztos úr többet tud mondani nekünk arról, hogyan használják fel a demokrácia és a jogállamiság támogatására nyújtott forrásokat. Tudjuk, hogy milyen nehéz kapcsolatba lépni az iráni demokratikus ellenzékkel. Ráadásul itt van még a halálbüntetés általános kérdése, amelyet az ENSZ megszavazott. Ez a Ház erősen nyomást gyakorolt a haladék, a globális felfüggesztés érdekében. Most van itt az idő, hogy megerősítsük ezt a hozzáállást és javasoljuk, hogy az ENSZ jelölje ki a főtitkár különleges küldöttjét a halálbüntetéssel kapcsolatban. Ezt szóbeli módosításban indítványozom, és remélem, hogy a politikai csoportok megfelelőnek találják a támogatáshoz.

  Mogens Camre, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azt hiszem, ebben az ülésteremben mindenki egyet fog velem érteni, hogy amikor az emberi jogok ebben az állásfoglalásban jelentett megsértésének egyéni eseteit olvassuk, akkor úgy érzik, hogy ezek nem utalhatnak ebben a században zajló eseményekre. De ez a sajnálatos helyzet egy olyan országban, amely visszaesett a középkori, primitív brutalitásba, amikor megpróbálta saját embereit elnyomni – a demokráciára, szabadságra és reformra vágyó embereket.

Mi, a nyugati demokráciák nem tárgyalhatunk örökké a teheráni bűnös rezsimmel abban a naiv reményben, hogy a mi gyenge tárgyaló feleink valaha is bármit elérhetnek egy olyan rezsimnél, amely nem érti meg és nem tiszteli a modern világot és annak értékeit, és amely nyilvánvalóan annyira utálja saját embereit, mint amennyire minket. Legyen ez az állásfoglalás az utolsó kiáltás az igazságért és az emberi jogokért. Azt is megemlíteném – és mély megbánással –, hogy az EU még mindig a terroristák listáján tartja a demokratikus iráni ellenzék mozgalmát, a PMOI-t, a luxembourgi Európai Unió Bírósága és a legmagasabb brit bíróság által is meghozott határozatok ellenére, amelyek szerint az indokolatlan.

Végül támogatom Kelam úr szóbeli módosításait az Ashraf-táborra vonatkozóan, valamint Hutchinson úr szóbeli módosítását. Ezek a módosítások javítják az állásfoglalást.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, nem szabad illúzióknak élnünk. A teheráni teokrácia csak megveti az európai demokráciát. Ennek ellenére jó, hogy a parlament félreérthetetlen módon ismét elítélte az iráni kivégzéseket. A kiskorúak kivégzése nem csak a nemzetközi joggal ellentétes, hanem teljesen barbár és mindent elmond a Teheránban évtizedek óta uralkodó rezsim könyörtelen természetéről. Ez figyelmeztetés kell, hogy legyen a naiv embereknek, akik úgy gondolják, hogy Iránnal kesztyűs kézzel lehet bánni.

Mégis van valami, amit ez az állásfoglalás nem közöl. Helyesen jegyzi meg, hogy több embert végeznek ki Iránban, mint bármely más országban, Kínát kivéve. Azonban azt hozzá kellett volna tenni, hogy 2005 januárja óta az egyedüli országok, amelyek kiskorúakat ítéltek halálra és kivégezték őket, az Szaúd-Arábia, Szudán, Jemen, és Pakisztán. Ez nem véletlen egybeesés, hogy ezek iszlám országok, ahol a saría érvényes a szellemiségre és a törvény szellemére és betűjére. Politikai szempontból nem lenne helyes ezt mondani, de a tények magukért beszélnek. Ezek a szokások további bizonyítékot nyújtanak, hogy ez az iszlám, amely még nem világosult fel, nem egyeztethető össze a mi nyugati értékeinkkel.

  Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, egyik baloldali képviselőtársunk épp most használta fel ürügyként az iráni halálbüntetés tragikus kérdését és az ott elkövetett rettenetese bűncselekményeket arra, hogy támadást indítson maga a vallás ellen. Ezeket a cselekedeteket a rezsim vallásos természetének tulajdonította. Véleményem szerint ez abszurd.

Ez egy teljesen szokványos totalitárius rezsim, amely saját céljaira használja fel az iszlámot. Ez a probléma, és a rezsimet kell határozottan elítélnünk, nem az iszlámot vagy egyedül a vallást.

Mellesleg a világ történelmében a legkegyetlenebb rezsimek azok voltak, amelyek a nemzeti vagy a nemzetközi szocializmust idézték, mint ahogy Kína ma is ezt teszi.

Ezért egy ponton világosnak kell lennünk: ez a Ház nem az ideológiai viták helye, még Irán ügyével kapcsolatban sem. Ez nem az ideológiáról, hanem az emberi jogok egyetemességéről szól. Az emberi jogok egyetemessége az ideológiai eltérések felett áll. Nem léteznek ázsiai emberi jogok, és nincsenek iráni emberi jogok, amelyek kevesebb biztonságot adnak az embereknek, és amely valamilyen formában elnézhetné a halálbüntetést. Mi alapjában véve ellenezzük a halálbüntetést, akár Amerikában, akár Kínában, vagy Iránban gyakorolják, de mi nem ugyanúgy tekintünk ezekre az országokra. Egy dologban nagyon világosnak kell lennünk: az iráni rezsim totalitárius rezsim, és szeretnénk, ha véget érne.

  Józef Pinior (PSE). - (PL) Elnök úr, a nemzetközi jog világos, mint a nap. A halálbüntetést nem szabad olyanokra kivetni, akik 18 év alattiak voltak a bűntett elkövetésekor. Irán megszegi ezt a nemzetközi jogszabályt.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy államként Irán nemzetközi egyezmények aláíró fele. Ilyen jellegű kötelezettségeket írt alá. Ez év júliusában 24 emberi jogi szervezet világszerte felszólította Iránt, hogy függessze fel a halálbüntetés alkalmazását kiskorúakra, valamint függessze fel a halálbüntetés valamennyi alkalmazását a területén belül. Eddig hat kiskorút végeztek ki Iránban ebben az évben: 2005 óta összesen 26-ot.

Elnök úr, biztos úr, a Ház már számos vitát tartott arról, hogy milyen kegyetlenül hajtják végre a törvényt Iránban. Nem engedhetjük, hogy a jelenleg az Ashraf- táborban tartózkodókat átadják Iránnak, mivel a jogállamiság abban az országban nem érvényes.

  Janusz Onyszkiewicz (ALDE). - (PL) Elnök úr, az emberi jogokkal kapcsolatos helyzet Iránban nem javul. Tegnap két embert akasztottak fel, Arakban és Boujerdben, és sokan várnak arra, hogy az ítéletüket végrehajtsák rajtuk. Az Ayatollah-rezsim számos ellenzőjét tartják jelenleg az Ashraf-táborban. Ők a People’s Mujahadeen szervezet tagjai, és azzal fenyegetik őket, hogy kiűzik őket Irakból. Sokuk számára ez biztos halált jelentene. Az amerikai erők biztosítják a biztonságot a tábor lakóinak, a IV. Genfi Egyezmény értelmében. Ezen erők státuszának tervezett változása azt jelenti, amint azt az állásfoglalásra irányuló indítvány tartalmazza, hogy minél hamarabb hosszú távú megoldást kell találni a táborban lakó iráni menekültek számára. Míg nálam van a szó, addig még egyszer szeretném emlékeztetni a Házat arra, hogy a bírósági határozatokat megfelelően végre kell hajtani és a Mujahideen szervezetet pedig le kell venni a terrorista szervezetek listájáról.

  Marek Aleksander Czarnecki (ALDE). - (PL) Elnök úr, Iránban növekszik a nyilvános kivégzések száma. Az Amnesty International adatai szerint, évente körülbelül 200 személyt ölnek meg ilyen módon, több ezres közönség előtt. Iránban halálbüntetés jár többek között istenkáromlásért, hitehagyásért, házasságtörésért és prostitúcióért. Az erkölcstelenségért és hitehagyásért járó szigorú büntetések ahhoz vezettek, hogy Iránon kívül az emberi jogok védői és Iránban a reformpárti politikusok jogosan tiltakoznak.

A nyugat egyszerűen nem lehet az ilyen hátborzongató tettek passzív szemlélője. Az Európai Parlamentnek egyértelműen el kellene ítélnie az iráni rezsim cselekedeteit. Ugyanakkor a parlament támogassa a People’s Mujahadeen szervezet által képviselt ellenzék békés és reformpárti törekvéseit. A Maryam Radjavi asszony által vezette, előbb említett szervezet demokratikus átalakulásának logikus következménye az lenne, hogy lekerülne az Európai Uniónak a terrorista szervezetekről vezetett listájáról.

  Dumitru Oprea (PPE-DE). – (RO) A dolgokat pszichológiai szempontból tekintve bebizonyosodott, hogy a kemény büntetéseknek sosem volt javító szerepük, hanem gyűlöletet, erőszakot és az embertársak és a hatóságok ellen irányuló bosszúvágyat idéznek elő. Nem amellett harcolok, hogy a bűnösöket ne büntessék meg, hanem ne halálbüntetéssel büntessék.

Ne felejtsük, hogy az emberek viselkedését helyre lehet hozni átnevelő és a társadalomba visszahelyező programokkal. Ne felejtsük, hogy Iránban a 18 év alatti fiatalokat halálbüntetésnek teszik ki, annak ellenére, hogy az irániak aláírásával elismert nemzetközi jogok nem engednek meg ilyen embertelenséget. Egyszer tudomásunkra jutott egy szörnyű eset, amikor iszfaháni fiatalok csoportját azért büntették meg, mert tiltottan közel táncoltak, egymástól pár centiméterre.

Tanárként szeretném emlékeztetni önöket, hogy a nevelésben félelemmel, kényszerrel és fizikai büntetéssel nem lehet pozitív eredményeket elérni.

  Aloyzas Sakalas (PSE). - Elnök úr, szeretném a kollégák figyelmét felhívni arra, hogy Iránban emberek százait végzik ki évente. Ez a sikertelen politika eredménye, amelyet uniónk folytat Iránnal az utóbbi években.

Tudnunk kellene, hogy csak erős belső ellenzék képes megváltoztatni ezt a helyzetet Iránban. A mai kérdésem az, hogy az EU miért tartja továbbra is az iráni ellenzéki mozgalmat feketelistán, annak ellenére, hogy a brit bíróságok elrendelték, hogy levegyék a listáról. Nincs itt az ideje, hogy a tanács a jelenlegi elnökség alatt eleget tegyen a jogállamiság tisztelete iránti kötelezettségének, és egyszer s mindenkorra levegye az ellenzéki mozgalmakat a feketelistáról? Azt hiszem, hogy Ferrero-Waldner asszony megtehetné a szükséges lépéseket.

  Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr, egy tízéves gyereket halálra ítélni egyszerűen embertelenség. Akasztófaként darukat használni bűn, és a technológiával való visszaélés. Ráadásul a nyilvános kivégzések agresszív viselkedésre ösztönzik a lakosságot. Már sokszor megvitattuk az iráni helyzetet. Irán cinikusan megszegi azokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyekre leszerződött. Állásfoglalásaink hatástalannak bizonyulnak. Bízom abban, hogy az Európai Bizottság megfontolja a szankciók kivetésének lehetőségét azokra a bűnökre vonatkozóan, amelyeket Irán kormányzói követnek el a saját nemzetük ellen.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, Iránban a jelenlegi totalitáriánus rezsim legjobban úgy jellemezhető, hogy a joggal kapcsolatban reductio ad absurdum érvelésbe kezdett, és a terror pszichológiájához folyamodott. A jog akkor működik, amikor az emberek tudják, hogy miért jár büntetés, de a dolgokat arányban kell megtartani. Íme egy idevágó történelmi példa. Egyáltalán nem volt jog a szovjet Oroszországban, csupán egyetlen mindentudó egyén és osztályának, nevezetesen a KGB-nek az akarata. Az iráni helyzet abszurd, mert a halálbüntetést bármiért és mindenért kivethetik. Iránban nincsenek bíróságok, nincs ésszerű gondolkodás és nincsenek megfelelő tárgyalások. Ezért támogatom azt a felszólítást, hogy a politikai menekülteket, mint például a korábban említett Irakban tartózkodókat ne küldjék vissza Iránba, különösen a kiskorúakat, mert egyszerűen tárgyalás nélkül lemészárolnák őket.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, azt hiszem, ez természetesen az emberi jogok megsértésének az egyik legszomorúbb kérdése, nevezetesen a halálbüntetés, és különösen a fiatalokon végrehajtott halálbüntetés. Azt hiszem, mindannyian ugyanazt a mélységes, komoly és sürgető szükséget érezzük, hogy tenni kell valamit. Júniusban volt egy vita ugyanerről a problémáról, és mégis júniustól mostanáig a helyzet sajnos nem hogy javult, de romlott. Törődésünk mértéke és komolysága a júniusi vita óta az Európai Unió által is kiadott növekvő számú nyilatkozatokban tükröződik – mostanáig még nyolc.

Sok esetet említettek, és én is szeretnénk párat említeni. Múlt héten például, a rákövetkező napon, amikor az EU elítélte Hejazi úr akasztását, egy kiskorút, még egy fiatalkorút kivégeztek. Augusztus 26-án Zaree urat a shirazi börtönben végezték ki. Ez annak ellenére történt, hogy kegyelemre szólította fel nem csak az Európai Unió, hanem az egész világ, különösen az ENSZ emberi jogi főbiztosa. Zaree úr kivégzésével a fiatalkorú kivégzések száma – ahogyan mondták – az év elejétől hatra emelkedett, amely nagy szám. Értesülések szerint több mint száz fiatalkorú halálraítélt van Iránban. Sajnos a halottak száma nő. Amint beszélünk, egy másik kiskorú, Soleimanian úr áll a kivégzés küszöbén. A fiatalkorúak kivégzésének haladékát, amelyet Irán főbírósága rendelt el, a saját bíróik nyilvánvalóan és ismételten megszegik.

Az Ashraf-tábor kérdését tekintve a genfi egyezményeknek természetesen mindenkire kellene vonatkozniuk. Az Ashraf-tábor lakóinak Iránba történő erőszakos kitoloncolása esetén az iráni kormány felé meg kell tenni a szükséges nyilatkozatokat. Sokszor próbáltunk vagy nyíltan beszélni, vagy próbáltunk körültekintő diplomatikus eljárást. Én magam minden alkalommal, amikor a külügyminiszter vagy a parlament elnöke eljött hozzám más ügyekben – atommal kapcsolatos ügyekben – mindig nagyon nyomatékosan jártam el az esetekben. Csak egy esetben jártunk sikerrel, és ez a nők megkövezése. Mindig nyíltan beszéltem ez ellen, de ahogy el tudják képzelni, azt is totálisan ellenzem, ami a fiatalokkal történik, és természetesen, ami általában a halálbüntetéssel történik. Azonban az iráni hatóságok füle nagymértékben süket a felszólításainkra. Ezért néha nincs más választásunk, mint hogy az úgynevezett „megafon diplomáciához” folyamodjunk, amelytől Teherán irtózik, és amelyet elutasít.

Iránnak fel kell ismernie a saját kötelezettségeit. Viselkedése csak árnyékot vethet a már foltos nemzetközi hírnevén. Az emberi jogokkal kapcsolatos konkrét javulás nélkül közös célunk, az Európai Unió és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti kapcsolat kiépítése nem haladhat rendben, még akkor sem, ha az atomkérdést megoldanák.

Bízom abban, hogy az Európai Unió és minden EU partner egyet fog ezzel érteni és ennek megfelelően cselekszik. Ma még egyszer felszólítom az Iráni Iszlám Köztársaság hatóságait, hogy teljes mértékben tartsák magukat azokhoz a nemzetközi szerződésekhez, amelyeket aláírtak. Felszólítom Iránt, hogy kímélje meg valamennyi kiskorú életét, akik még mindig a siralomházban sorvadnak. Az egész emberi jogi helyzet valóban nagyon nehéz. Amint tudják, folytattunk emberi jogi párbeszédet, de sajnos nem működött. Megpróbáltunk nyilvános diplomáciát kidolgozni, és szorosan együttműködünk az EU-tagországokkal egy jól szervezett nyilvános diplomácia érdekében. 3 millió eurót juttattunk egy televíziós hírszolgálat javára Farsiban. Megpróbálunk iráni civil társadalmi szervezettel is dolgozni, de sok akadályt gördítenek elénk.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Glyn Ford (PSE), írásban. – Ez a parlament a halálbüntetés teljes eltörlését támogatja a világon. Sajnos még hosszú út áll előttünk. Ezért meg kell próbálnunk, amit csak tudunk. Üdvözöljük a megkövezés felfüggesztését, amely a nők kivégzésének eszköze volt Iránban. Sürgetjük a Majlist, hogy sürgősen módosítsa a jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy senkit ne végezzenek ki olyan bűnökért, amelyeket 18 éves kora előtt követett el.

El kellene ítélnünk azoknak az iráni polgároknak a bebörtönzését és üldöztetését is, akik az emberi jogokért és a halálbüntetés eltörléséért kampányolnak. A jelen körülmények között felszólítjuk az iraki és az amerikai hatóságokat, hogy ne küldjék vissza erőszakkal Iránba a menekülteket és menedék-keresőket, és dolgozzanak azon, hogy hosszú távú megoldást találjanak a helyzetre, amely jelenleg az átmeneti állapotban levő Ashraf-táborban tartózkodókra vár.