Elnök. − A következő napirendi pont a következők közös vitája:

– a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló, a Tanács által elfogadott közös álláspontról (05719/3/2008 – C6-0225/2008 – 2005/0239(COD)) szóló ajánlás második olvasatra – a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről. (Előadó: Dirk Sterckx, (A6-0334/2008)),

– a tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló, a Tanács által elfogadott közös álláspontról (05721/5/2008 – C6-0226/2008 – 2005/0240(COD)) szóló ajánlás második olvasatra – a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről. (Előadó: Jaromír Kohlíček (A6-0332/2008)),

– a tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására irányuló, a Tanács által elfogadott közös álláspontról (06389/2/2008 – C6-0227/2008 – 2005/0241(COD)) szóló ajánlás második olvasatra – a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről. (Előadó: Paolo Costa (A6-0333/2008)),

– a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott változat) elfogadására irányuló, a Tanács által elfogadott közös álláspontról (05722/3/2008 – C6-0224/2008 – 2005/0238(COD)) szóló ajánlás második olvasatra – a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről. (Előadó: Dominique Vlasto (A6-0335/2008)),

– a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott változat) elfogadására irányuló, a Tanács által elfogadott közös álláspontról (05724/2/2008 – C6-0222/2008 – 2005/0237A(COD)) szóló ajánlás második olvasatra – a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről. (Előadó: Luis de Grandes Pascual (A6-0331/2008)), valamint

– a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozott változat) elfogadására irányuló, a Tanács által elfogadott közös álláspontról (05726/2/2008 – C6-0223/2008 – 2005/0237B(COD)) szóló ajánlás második olvasatra – a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről. (Előadó: Luis de Grandes Pascual (A6-0330/2008)).

  Dirk Sterckx, előadó. – (NL) Elnök úr, biztos úr, soros tanácsi elnök úr! A következő kérdést kell feltennünk magunknak: kilenc évvel az Erika balesete és csaknem hat évvel a Prestige balesete után fel vagyunk-e készülve arra, hogy ilyesmi ismét előfordulhat? Ez a kérdés vár válaszra.

Minden rendben van? Van elegendő szakértőnk, akik eléggé függetlenek ahhoz, hogy döntést hozzanak? Tudnak elég gyorsan dolgozni? Megtettünk minden előkészületet, ami ahhoz kell, hogy más szakértőkhöz vagy mentőmunkásokhoz fordulhassanak a probléma megoldása érdekében? Megfelelően bánnak-e a személyzettel az ilyen esetekben? Fizetnek-e kártérítést? Eleget tudunk-e a partjaink mentén elhaladó hajókról? Ezeket a kérdéseket tettük fel az Erika, majd a Prestige után. A Bizottság akkor haladéktalanul benyújtotta a vonatkozó javaslatokat, és mi is papírra vetettünk egy-két dolgot – ezeket kell most finomítanunk.

Volt már egy első olvasat, amelyre a Tanács egy közös álláspont formájában válaszolt – egy rendkívül csalódást keltő álláspont formájában. Nagy megelégedésemre szolgál ugyanakkor, hogy azóta tartottunk néhány nem hivatalos megbeszélést a Tanáccsal – először a szlovén elnökséggel, most pedig a franciával –, amelyek igen jó eredménnyel zárultak.

Ami az illetékes hatóságot illeti, már majdnem célba értünk. Megfogalmaztunk egy jó szöveget, amelyet mindenképpen ajánlok képviselőtársaimnak. Van egy hatóság, amely részt vesz a tervezésben, ez a hatóság állandó, rendelkezik a szükséges szakértelemmel és képes független döntéseket hozni a hajók elhelyezésének javítása érdekében. Előre léptünk a hajóforgalom megfigyelés terén is, amelyhez nemcsak hagyományos radart, hanem műholdat is használunk. Részletesebb információkkal rendelkezünk a rakományról, és tudjuk, hogy ki a felelős ennek az információnak a biztosításáért. A megfigyelés kiterjed a halászhajókra is, így a kishajók biztonságát is növelhetjük. Kidolgoztuk a jeges vizeken követendő intézkedéseket.

Van tehát előrelépés, de még nem vagyunk teljesen készen. Mi az, amit még meg kell oldanunk? Megállítani azt a tendenciát, hogy a legénységet bűnözőkként kezeljék, a kikötők pénzügyi vesztesége esetén fizetendő kártérítést, és bunkerolajról szóló kötelező értesítést. Végül is ebből a rendkívül környezetszennyező fűtőanyagból néha már nagyon kis mennyiség is komoly környezeti károkat okozhat – amint azt például a Tricolor baleset esetében láttuk a belga/francia partoknál, ahol 180 tonna, ami nagyon kis mennyiség, igen jelentős károkat okozott.

Soros elnök úr! Szeretném elismerésemet kifejezni azért a munkáért, amelyet mi – a Parlament és a Tanács – a jelentésem kapcsán közösen elvégeztünk, és szeretném arra bátorítani a Parlamentet és Tanácsot, hogy ebben a szellemben haladjunk tovább.

Ezzel rátérek arra a két szövegre, amelyekről nincsen közös álláspontunk. Mint ezek egyikének az előadója, arra ösztönözném a Tanácsot, hogy fogadjon el határozatot a két hiányzó szövegről is. Tudom, hogy a soros elnök úr keményen dolgozik ezen az ügyön, de a két téma, a hajótulajdonosok pénzügyi felelőssége és lobogó szerinti államok feladatai a Parlament szerint a tengerbiztonság megerősítésének alapvető elemei. A veszélyes és káros anyagok tengeri szállításával kapcsolatos károk iránti felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményt (HNS Egyezmény), például minden tagállamnak ratifikálnia kell, ha szeretnénk megfelelő rendszert kidolgozni a hajók befogadásáról a különböző tagállamok és az Unió számára.

A Parlament kéri a soros elnök urat, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a Tanács erről a két szövegről is fogadjon el határozatot. Nagyon súlyos problémát okoz, ha erre nem kerül sor, hiszen a Parlament valószínűleg nem találja majd kielégítőnek mindazt, amit elértünk, legyen az számomra bármennyire is értékes. Kérném tehát a soros elnök urat, hogy folytassa az eddigi kiváló munkát. A Parlament – vagy legalább is én, mint előadó – Ön mögött áll. Hadd folytassuk a munkát annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el a tengerbiztonság terén.

  Elnök. − Nem látom Kohlíček urat a helyén. A többi előadóval folytatjuk, és ha ő közben megérkezik, akkor átadjuk neki a szót.

  Paolo Costa, előadó. – (IT) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, biztos út, hölgyeim és uraim! 2007 áprilisában voltunk itt ebben a teremben az első olvasatkor. Most 2008 szeptembere van, és úgy vélem, hogy az idő nem múlt el haszontalanul. Számos új fejlemény volt, sokat léptünk előre, és én továbbra is bizakodó vagyok, hogy sikerül megtennünk az utolsó métereket, ami még hátra van e jelentős feladat befejezéséig, azaz, hogy biztonságos körülményeket garantáljunk minden európai polgárnak, de a nem európaiaknak éppúgy, illetve valójában mindazoknak, aki Európa tengerein hajóznak, olyan feltételeket, amelyek egészen biztosan jobbak a jelenleginél.

Szeretném felidézni nemcsak az Erika és a Prestige példáját, amelyeket Sterckx úr említett, hanem – és én ezt a feladatot tűztem ki magam elé az ágazatról készült jelentésem kapcsán – azt is szeretném elmondani, hogy az olyan tragédiákat is el kell kerülnünk, mint a Princess of the Stars nevű hajó balesete, amelyben 800 ember vesztette életét a Fülöp-szigeteknél, vagy az a „csupán” négy halálos áldozatot követelő baleset, amelyben egy tartályhajó ütközött egy szárnyashajóval a Messina-szorosnál, vagy a „csak” két ember, akik néhány nappal ezelőtt vesztették életüket a La Besogne fedélzetén, amikor az összeütközött egy bateau mouche sétahajóval Párizsban. Összefoglalva, kockázattal minden vízen számolni kell, nekünk pedig minden vízen intézkednünk kell.

Az irány ugyanakkor igen egyszerű: én úgy vélem, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy majd egy balesettel szembesülve sajnálkozzunk azon, hogy elmulasztottuk meghozni a szükséges döntéseket. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: ezek a döntések nemcsak a környezet, a tengerpartok és tengerek védelméhez kapcsolódnak, mint az Erika és a Prestige esetében, hanem az emberi élet védelméhez is, mint azt azoknál a súlyos baleseteknél láttuk, amelyek a szerencse folytán eddig tőlünk távol eső tengereken történtek – mostanában –, valamint a látszólag kisebb baleseteknél. Csak két példát említettem: a balesetet a Messina-szoroson, és a másikat a Szajnán pár nappal ezelőtt.

Jelentésem tartalmaz emellett egy stratégiát, amelyet véleményem szerint mindannyiunknak el kellene fogadnunk: használjuk ki maximálisan a környezetvédelmet és fogyasztóvédelmet érintő összes európai hatáskört. Esetünkben ez azt jelenti, hogy védjük az életet, az embereket, és óvjuk a biztonságot és a biztonságosságot, hogy javíthassunk a jelenlegi helyzeten.

Óvatosan kell azonban eljárnunk: élnünk kell mindazokkal a hatáskörökkel, amelyeket a Szerződés ránk ruház, a szuverenitás teljes átruházása nélkül és anélkül, hogy bármilyen területet elvennénk a tagállamoktól, amelyek, úgy hisszük, úgy szeretnénk hinni, hozzánk hasonlóan magukénak érzik ezt a célt.

Ebből a szempontból szerintem folytatnunk kellene a munkát azon a területen, amelyről a jelentésem szól, hogy megtaláljuk azokat a mechanizmusokat, amelyek alkalmazási köre kiterjeszthető úgy, hogy azt senki ne utasíthassa el, és megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek segítségével a végrehajtás fokozatosan, egy ésszerű időintervallum alatt mehet végbe, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy szép lassan alkalmazkodjon anélkül, hogy mindent egyik napról a másikra megkövetelnénk. A felelősségkorlátozással kapcsolatban meg kell találnunk a módját, hogyan teremthetjük meg egyszerre a bizonyosságot a hajótulajdonos részéről az általa vállalt felelősséget és az ezzel járó, várható kártérítési összeget illetően, illetve azt a bizonyosságot a potenciális áldozatok számára, hogy kapnak majd valamilyen kártérítést. Kell tehát találnunk valamiféle megoldást arra, hogy elmozdíthatók legyenek azok a jelenleg rögzített alsó és felső határértékek, amelyeket elő szeretnénk vagy elő tudunk írni. Gondoskodnunk kell arról, hogy azok, akik a hajóinkon utaznak, jobb tájékoztatást kapjanak, és lehetővé kell tennünk, hogy a balesetek bekövetkezésekor azonnal intézkedni lehessen, beleértve az előlegek kifizetését is bizonyos meghatározott, megfelelő esetekben, amennyiben ez igazolható.

Úgy vélem, hogy ezekben a kérdésekben nagyon könnyű lesz megállapodni, a még megmaradt pontokra megtalálhatjuk a választ, és lezárhatjuk a témát. Megmarad viszont a legalapvetőbb pont: nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak egy ponttal foglalkozzunk, le kell tudnunk zárni az egész kérdéskört, és azt kell tudnunk mondani az európai polgároknak, hogy valamennyi ágazatban a teljes vonalon dolgozunk.

Nem akarom elismételni a két – mondjuk úgy – hiányzó jelentéssel, a két hiányzó rendelkezéssel kapcsolatos problémát. Szeretném elmondani a francia elnökségnek, hogy rendkívüli erőfeszítéseket tettek, és semmi kétségem afelől, hogy ez ezután is így lesz. Én személy szerint – a Parlament részéről is – biztosíthatom, hogy bárhogy is lesz, mi mindig, minden nap dolgozni fogunk, mostantól egészen az év utolsó napjáig annak érdekében, hogy ezt a témát a jelenlegi elnökség alatt le lehessen zárni, és hogy a lehető legjobb módon lehessen lezárni mindenkinek a szempontjából, aki figyel minket. Meggyőződésem, hogy a végén büszkék lehetünk majd arra, hogy javítottunk Európa tengerbiztonságán, és senki nem fogja úgy érezni – hogy is fogalmazzak? –, hogy elveszítenének valamit abból a felelősségből, amit közvetlenül szeretnének gyakorolni.

  Dominique Vlasto, előadó. − (FR) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy a tengerbiztonságnak továbbra is kiemelt helyet kell kapnia az európai politikai napirenden. Nem várhatunk egy újabb súlyos tengeri balesetre ahhoz, hogy végre felismerjük, hogy a tengerbiztonság kiemelt kérdés számunkra, politikai vezetők számára és a lakosság számára egyaránt, hiszen az emberek nem tűrik el tovább, hogy szennyezzék a tengerpartjaikat, arról nem is beszélve, hogy ezek a balesetek környezeti katasztrófát jelentenek és pénzügyi katasztrófákat okoznak.

Az első olvasatra 2007 áprilisában került sor a Parlamentben. A Tanácsnak több mint egy évre volt szüksége ahhoz, hogy tájékoztasson bennünket közös álláspontjáról, és ez a csomagban lévő hét szöveg közül csak ötöt érintett. Bevallom, ez számomra nehezen elfogadható.

Megtörténhet persze, hogy bizonyos kérdések komoly problémát vetnek fel, ami megnehezíti a megegyezést. Legalább a jogalkotási csomagban egyetértünk, ami valóban igen bonyolult, de nem sok alapos okot látok arra, hogy miért ne állapodhatnánk meg a technikai jellegű, viszont kézzelfogható szövegekben, amelyek tulajdonképpen teljesen összefüggő egészet alkotnak. Emlékeim szerint egy évvel ezelőtt mind nagyon boldogok voltunk – sőt, elégedettek is. Képviselőtársaimmal együtt valóban szeretnénk tudni, miért tartott ilyen hosszú ideig a Tanácsnak a dosszié átnézése, és szeretném, ha a Tanács azt is elmondaná nekünk, hogy miért nem sikerült megállapodásra jutni két fontos javaslatot illetően, nevezetesen a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és a lobogó szerinti állam kötelezettségeiről, különösen mivel a lobogó szerinti államról szóló szöveg természetes kiegészítője a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzésről szóló jelentésemnek. Ennek fényében könnyű belátni, hogy egy adott szöveg kölcsönhatása a többi szöveggel teljes mértékben indokolja a választott „csomag” megközelítést, és azt, hogy valamennyi szövegben megállapodjunk.

Talán egy kicsit nyersen hangzik, amit mondok, de tudni akarom, mi folyik itt. Dicséretesnek tartom ugyanakkor az EU francia elnökségének valódi erőfeszítéseit, amivel megpróbálták elhárítani az akadályokat és feleleveníteni a tárgyalásokat a jelenleg hiányzó két javaslatról, melyeket a Savary- és a Fernandez-jelentések tartalmaznak. Nem azért nem sikerült megegyezésre jutnunk a Tanáccsal, mert valamelyik szövegnél nem volt előrelépést, vagy az egyes javaslatoknál nehézség merült volna fel, hanem mert két javaslat jelenleg még nem került be a csomagba, ez pedig nyilvánvalóan problémát jelent minden előadónak.

Én a magam részéről úgy vélem, hogy hamarosan meg fogunk állapodni valamennyi javaslatról, hiszen meg kell állapodnunk, még akkor is, ha egyeztetési eljáráshoz folyamodunk. Mindenesetre, tudom, hogy a francia elnökség dolgozik rajta, és remélem, hogy sikerrel jár.

Saját jelentésem a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzésről nem aggaszt különösebben, mivel tudom, hogy nem hivatalos háromoldalú megbeszélésünk végére sok probléma megoldódott. A megfogalmazást illetően fennálló nézeteltérésektől eltekintve három komolyabb nézeteltérésünk maradt a Tanáccsal, amelyeknél szerettem volna visszaállítani a parlamenti első olvasat során kialakult álláspontot.

Az első pont az irányelv horgonyzóhelyekre való kiterjesztése volt, ami a tengerbiztonság szempontjából kulcsfontosságú. Bele kell vennünk a horgonyzóhelyeket ebbe a szövegbe. Úgy vélem, az üzenetünk az, hogy ez egy szilárd és konzisztens politika. Azok a hajók, amelyek nem felelnek meg a szabványoknak, nem úszhatják meg a vizsgálatot, mindegy, milyen útvonalon hajóznak, és hova látogatnak el az európai vizeken.

A második pont a végleges kitiltás alkalmazására vonatkozik. Ismétlem, úgy vélem, hogy ez olyan intézkedés, amit a nem kívánatos magatartás esetére elrettentésképpen meg kellene tartanunk. Ezt az intézkedést valójában csak ritkán kellene alkalmazni, mert nem sok olyan hajó akad, ami az alkalmazási feltételeinek megfelel, de szükség van rá az olyan hajókkal szemben, amelyek nem felelnek meg az előírásoknak, hogy ezek a hajók ne jelenthessenek új problémákat és ne érezhessék azt, hogy megússzák büntetlenül.

A harmadik pont az ellenőrzési rendszer alkalmazásakor tanúsított rugalmasságot illeti. Az első olvasatkor úgy döntöttünk, hogy speciális körülmények esetén rugalmassági mechanizmusokat alkalmazunk; elmarad például az ellenőrzés, ha a lefolytatását rossz időjárási körülmények akadályozzák, vagy nem teljesülnek a biztonsági feltételek. Megengedtük azt a lehetőséget, hogy a hajó ellenőrzését egy adott közösségi kikötőből áttegyük egy másikba.

A Tanács többet akar.

(Az Elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Luis de Grandes Pascual, előadó. − (ES) Elnök úr, Bussereau úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ma ismét visszatérünk ahhoz a vitához, amelyet másfél évvel ezelőtt az első olvasatkor befejeztünk.

Úgy tesszük ezt, hogy több okunk van az elégedettségre az elért eredmények felett, mint volt annak idején; ezek az eredmények annak az együttműködésnek és konszenzusnak az eredményeképpen születtek meg, amely ebben a nagyközönség számára oly érzékeny kérdésben, tengereink biztonsága ügyében, ebben a Házban létrejött.

Sajnálom azonban, hogy örömünk nem lehet teljes, nem olyan, amilyet reméltünk, mivel hiába tanultunk valamennyien a múlt hibáiból, az Erika és a Prestige tragikus katasztrófájának példájából, amelyek még most is élénken élnek az emlékezetünkben, és hiába tudjuk, hogy most kell cselekednünk, és nem szabad a katasztrófákat követő konszenzusra várnunk, a Tanács hozzáállása sajnos mégis meggátolta, hogy ma a tengerbiztonságról szóló „harmadik csomagot” alkotó nyolc javaslat elfogadásával lezárhassuk a témát.

Ez nem akadályoz meg abban, hogy elismeréssel szóljak a francia elnökség szándékairól és köszönetemet fejezzem ki érte, mivel átvették a stafétabotot a portugál és a szlovén elnökségtől, és megfelelő tempót diktáltak a Tanácsnak azzal az eltökélt szándékkal, hogy megállapodásra jussunk egy olyan javaslatcsomagról, amelyet mindannyiunk szerint egységében kellene kezelni, mivel átfedések vannak közöttük és a tengeri szállítási lánc minden résztevője érdekelt.

Nem lehet tehát arról vitázni, ahogy azt sok, de legalábbis néhány kormány hiszi, hogy e javaslatok némelyike vajon felesleges illetve nem megfelelő-e? Minden egyes javaslat nélkülözhetetlen.

A fentiek alapján felkérem a Tanácsot, hogy ne szalassza el ezt a becses lehetőséget arra, hogy ezt az ügyet egyeztetés útján lezárjuk, amelyre néhányan úgy érkezünk, hogy a házi feladatunkat csaknem teljesen elvégeztük, hiszen az eddig lezajlott nem hivatalos háromoldalú megbeszélések és az árnyékelőadókkal létrejött teljes konszenzus abszolút kielégítő eredményt hoztak, amely kiváló alapul szolgálhat a végleges megegyezéshez.

Ezek után, hölgyeim és uraim, maradt még egy kérdést, amelyet rendkívüli módon aggasztónak tartok, és szeretnék megemlíteni, mivel véleményünk szerint a csomag egy lényegi elemét érinti. Azoknak a szervezeteknek és hatóságoknak a függetlenségére gondolok, amelyeket kifejezetten abból a célból hoztak létre, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legjobb döntéseket hozzák.

E tekintetben egészen pontosan arról a létrehozandó független hatóságról beszélek, amelynek feladata, hogy meghozzon egy sosem könnyű döntést a veszélyben lévő hajók befogadásáról.

Hölgyeim és uraim! Semmi értelme nem lenne létrehozni egy olyan hatóságot, amely független a politikai hatalom befolyásától, ha nem rendelkezik a szükséges forrásokkal és döntéshozatali jogkörrel, de ennél is súlyosabb a helyzet, ha úgy ruházzuk fel döntési jogkörrel, hogy amikor elérkezik az igazság pillanata, akkor csak egyetlen lehetősége marad: a hajó kötelező elhelyezése, még ha nem is rendelkezik biztosítással vagy garanciákkal.

Ilyen esetben az egész teher az érintett tagállamot sújtja, amely végül egyrészt elszenvedi a befogadott hajó által esetleg okozott ökológiai és társadalmi károkat, másrészt fizetnie is kell ezekért a károkért.

Helyeslem tehát ennek a hatóságnak a létrehozását, de jogköröket kell kapnia, és a bajban lévő hajót csak akkor szabad befogadni, ha az előzetes helyzetfelmérés azt mutatja, hogy ez a legjobb megoldás, és a kockázatokat kordában lehet tartani.

Be kell valljam, hogy ebben a küzdelemben nem vagyok egyedül, hiszen az az európai szövetség, amely valamennyi kikötőnket képviseli, ugyancsak határozottan tiltakozott emiatt.

Ezek után köszönöm Sterckx úr állhatatosságát, amit ennek a nehéz és megharcolt vállalkozásnak a során tanúsított.

Különösen örülök a hajómegfigyelő eszközök terén elért előrelépésnek, mivel ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy csökkenjen a kockázatos helyzetek száma.

Ami a nézeteltéréseket illeti, az egyeztetés során lesz még időnk, és minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni a kompromisszumok érdekében; nincsen kétségem afelől, hogy megkötjük ezeket a kompromisszumokat.

Végezetül rátérek a saját jelentésemre. Eredetileg csak egy irányelvre irányuló javaslat volt, de aztán megvizsgálta a Tanács, és felosztották két jogi eszközre, az egyik egy rendeletre irányuló javaslat, a másik egy irányelvre irányuló javaslat, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjai pedig úgy érezték, hogy ezt kellett tenni. A közös álláspontról ezért pozitív a véleményünk, mivel az túlnyomórészt elfogadja a Parlament által támogatott irányvonalat: egy független, állandó jogkörökkel rendelkező, autonóm módon eljáró értékelő bizottság felállításával erősítsük meg az elismert szervezetek nyomon követési mechanizmusait; hozzunk létre egy rugalmasabb, korrekt büntető rendszert, amely összességében hatékonyabb, mert megbünteti azokat, akik nem az elvárt módon viselkednek, de ezt az elkövetett jogsértés súlyosságára és a szervezet gazdasági teljesítményére alapozva teszi; végezetül, miután sikerült haladást elérni egy igen kényes kérdésben, az osztályozási bizonyítványok elismerése terén, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az elismert szervezeteknek el kell ismerniük egymást, a tengerbiztonság kockáztatása nélkül és referenciapontként a legmagasabb követelményeket támasztó szabályok alkalmazásával.

Mindenesetre, hölgyeim és uraim, meggyőződésem, hogy van egy szilárd alapunk a végső megegyezéshez, és hogy közösen ésszerű megoldást fogunk találni Európában mindenki számára.

  Jaromír Kohlíček, előadó. − (CS) Hölgyeim és uraim! A súlyos közlekedési balesetek okait már régóta gondosan vizsgálják minden szállítási ágazatban. Az egyes tagállamok az ilyen vizsgálatokat és a balesetek műszaki okainak a meghatározását nélkülözhetetlen elemnek tekintik a balesetek számának csökkentése érdekében alkalmazott intézkedések sorában. Az egyetlen kivétel eddig a tengeri szállítás volt. Léteznek természetesen keretrendeletek, a tengeri szállítás és hajózás azonban lényegesen összetettebb, mint a többi szállítási mód, amikor arra kerül a sor, hogy meg kell állapítani, melyik állam feladata a baleset okainak felderítése. A hajó tulajdonosa nem feltétlenül azonos a hajó üzemeltetőjével, sőt, más-más tagállamból is származhatnak. Előfordulhat, hogy a tengerészek többféle etnikumból és többféle nemzetből származnak. Az utasok ugyancsak lehetnek különböző nemzetiségűek. Ugyanez igaz a rakományra és a hajóutat megrendelő ügyfélre is. Egy hajó egy adott állam felségvizein lévő kikötőből áthajózik egy másikba, útközben pedig más államok felségvizein vagy nemzetközi vizeken halad át. És ha ez még nem lenne eléggé bonyolult, egyes államok különböző állami szervezeteknek rendelték alá az általunk megkívánt vizsgálati szerveket. Ezek tehát még szervezetileg sem függetlenek.

A tengeri szállítás területén bekövetkező balesetek kivizsgálását megbeszéltük az árnyékelőadókkal és az elnökséggel. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság úgy határozott, hogy jó lenne megtartani az irányelvtervezet alapvető körvonalait. Ezek közé tartozik egy közös módszertan szerint lefolytatott szabványosított kivizsgálás, ahol határidőket kell megszabni annak megállapítására, hogy melyik állam folytatja le a vizsgálatot, és mikorra kell benyújtani a végleges jelentést. Az természetesen még megbeszélés tárgyát képezi, hogy mely csoportokba tartozó baleseteket kell kötelezően az elfogadott módszertan szerint kivizsgálni, és hogy mennyire kell pontosan meghatározni a nyomozó testület szervezeti függetlenségét. Az anyagokról folytatott megbeszélések során arra a megállapodásra jutottunk, hogy a műszaki vizsgálat eredményeit fel lehet használni további, például bűnügyi nyomozásokhoz. A műszaki vizsgálat részleteit azonban bizalmasan kell kezelni. A bizottságban azt is tisztáztuk, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a tengeri balesetet szenvedett hajón szolgáló tengerészekkel szembeni tisztességes elbánást előíró rendelkezéseket, feltéve, hogy ezt nem gátolják meg az egyéb szabályozókban lévő vonatkozó rendelkezések. Megegyezés született arról is, hogy a független vizsgáló testületben több ország szakértőinek is helyet kell kapniuk, és hogy az egyes államok kölcsönös megállapodást köthetnek a tengeri balesetek kivizsgálásában való képviseletről.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a tárgyalt tengeri csomag egyik legfőbb célja a lobogó szerinti államok felelősségének megerősítése. Helyénvaló tehát, hogy maradjon az irányelv része a megállapított műszaki hiányosságokról szóló sürgősségi bejelentésre vonatkozó javasolt szövegrész, akárcsak a hajók specifikációja, amelyekre az irányelv vonatkozik. Nem hiszem, hogy a spanyol partoknál történt tartályhajó balesetek fényében jó ötlet lenne, ha a különböző műszaki vizsgálatot végző testületek továbbra is egymással párhuzamosan dolgozhatnának. Ha az Európai Bizottság nem érzi magát eléggé illetékesnek arra, hogy a vizsgálatok lefolytatásáról döntsön, akkor az egyetlen lehetőség az, hogy az Európai Tanács hozza meg ezeket a döntéseket. Természetesen gyenge megoldásnak tartom, hogy egyszerre több párhuzamos műszaki vizsgálat induljon. A Prestige tartályhajó balesete ügyében indított, még mindig lezáratlan vizsgálat jelzi, hová vezet a vizsgálatért vállalt felelősség ilyenfajta áthárítós megosztása. Való igaz, hogy a teljes tengeri csomagot egyszerre kellene tárgyalni, elkerülendő, hogy az egyes fogalmak meghatározása a csomagot alkotó különböző irányelvekben eltérő legyen, ezzel is fokozva a keletkező anyagok egyértelműségét.

Úgy vélem, hogy még a tengeri katasztrófákról szóló irányelvvel együtt is képesek vagyunk olyan értelmes kompromisszumot elérni, amely gyakorlatias és hozzájárul az újabb tengeri balesetek előfordulási esélyének a csökkentéséhez, és talán egy alapos felülvizsgálathoz is, a műszaki szempontokat is beleértve.

  Dominique Bussereau, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Holnap szavaznak a harmadik tengeri biztonsági csomagról. Mint azt Önök is tudják, a tengergazdaság körülbelül 3 millió embernek kínál munkát, és ezzel az Európai Unió egyik kulcságazata.

A csomag, amelyet a Bizottság 2006 elején átküldött, hét jogalkotási javaslatot tartalmazott. Ezek a javaslatok olyan intézkedések bevezetését szolgálták, amelyek megakadályozzák a tengeri baleseteket, illetve meghatározzák a balesetet követő intézkedéseket – azaz az okok elemzését és az esetleges áldozatok kártalanítását. Kiemelt helyet kap a csomagban a hajózás biztonságának és minőségének biztosítása, mindez úgy, hogy kíméljük a környezetet és javítsuk az európai tengerészeti ágazat versenyképességét.

A Tanács, a Parlament és a Bizottság egyaránt támogatja azt a célt, hogy javítsuk a tengerbiztonságot. 2002-ben a koppenhágai Európai Tanács ülésen a Tanács örömmel fogadta a tengerbiztonság javítására irányuló erőfeszítéseket, és emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió határozott szándéka az Erika-balesethez „hasonló katasztrófák elkerülése érdekében hozott minden szükséges intézkedés elfogadása”. A Tanácsnak sem lehet lelkifurdalása, amiért a Parlament 2004. április 27-i állásfoglalásában megfogalmazott követelések közül sokat elfogadott. Maradtak még azonban bizonyos nézeteltérések a harmadik tengeri csomaggal kapcsolatban, melyek elsimítása további tanácskozásokat tesz szükségessé a felek között.

Mióta a Bizottság több elnökség – legutóbb a szlovák elnökség – munkájának köszönhetően előterjesztette a csomagot, a Tanács hat közös álláspontot fogadott el a következő javaslatokról: balesetek kivizsgálása, hajóosztályozó társaságok, a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzés, a közlekedés nyomon követése, valamint az Athéni Egyezmény, és mindeközben figyelembe vette az Európai Parlament véleményét is, például tavaly áprilisban elfogadottakat.

A francia elnökség hivatali idejének kezdete óta komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a második olvasatkor megállapodásra jusson a Parlamenttel arról a hat szövegről, amelyekre vonatkozóan a Tanács 2008 júniusában közös állásfoglalást adott ki. A Coreper elnöke nem hivatalos kapcsolatot vett fel az előadókkal a nyári hónapokban, és ennek során jelentős haladást sikerült elérni valamennyi dossziénál. A kapcsolatfelvétel célja az volt, hogy gyors megegyezést lehessen elérni az említett szövegekről. Costa úr, Ön egy nemrégiben írt levelében ezt „jelentős előrelépésnek” nevezte.

Továbbá, mint azt tudják, tavaly áprilisban vállalt kötelezettségeimnek megfelelően az Elnökség energikusan és lelkesen felújította a tárgyalásokat a Tanácsban a polgári jogi felelősségről és a lobogó szerinti ország kötelezettségeiről szóló két utolsó szövegről. A tárgyalások felélénkítésére a tengerbiztonság érdekében nagy szükség volt, és, biztos úr, ez az Ön Bizottságától folyamatosan érkező kérésekre is válasz volt. Mint tudja, ez a kérdés szerepelt az Elnökség napirendjén a La Rochelle-i nem hivatalos ülésen, amelyre meghívtam az Európai Parlament képviselőit, Costa és Savary urakat is, akik voltak olyan szívesek és elfogadták a meghívást. Mint tudja, jelenleg a munka technikai része folyik, hogy a Közlekedési Bizottság átnézhesse azt a következő, október 9-re tervezett ülésén.

Őszinte leszek Önökhöz: a mostani lendületet látva azt vártam volna, hogy el tudjuk kerülni az egyeztetést. Most mégis itt tartunk. Most arra kell vigyáznunk, hogy ez a lendület ne vesszen el, és mindenekelőtt nem szabad azt a benyomást keltenünk, hogy az összes előrelépés és erőfeszítés hiábavaló volt, mert ennek rossz üzenete lenne a nyilvánosság felé. Ezért az Elnökség – párhuzamosan azzal a munkával, ami a Tanácsban folyik az utolsó két szöveg kapcsán – továbbra is szívesen tart fenn nem hivatalos kapcsolatot valamennyi előadóval az első hat szövegről annak érdekében, hogy azok tartalmáról sikerüljön megállapodni.

Nagyon szerettem volna megosztani Önökkel ezt az elemzést, és be fogok róla számolni a Tanácsnak az október 9-i ülésen, amikor majd megvizsgáljuk az utolsó két szöveget. A Tanács határoz majd arról, hogy milyen álláspontot képvisel az első hat szöveget érintő egyeztetéssel kapcsolatban.

Elnök úr! Nagyon remélem, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság képes lesz szorosan együttműködni ezeken a dossziékon. Úgy vélem, hogy már nagyon közel járunk a mindannyiunk által annyira óhajtott végső megegyezéshez.

  Antonio Tajani, a Bizottság tagja. − (IT) Köszönöm, Elnök úr, hölgyeim és uraim, és külön köszönet a kollégáimnak. Annyi európai parlamenti képviselőként eltöltött év után örömmel tölt el, hogy most itt állok ebben az ülésteremben. Elnök úr, Bussereau úr, hölgyeim és uraim! Természetesen egyetértek azokkal az aggályokkal és célkitűzésekkel, amelyek ennek a tengeri csomagról folyó vitának már a legelején felmerültek.

Feladatunk, és az Európa népeit képviselő Parlament feladata is az, hogy biztosítsuk, illetve megpróbáljunk biztosítani az európai polgárokat arról, hogy nem történnek újra olyan a tragikus események, mint amilyeneknek sajnos már tanúi voltunk, néhány kilométerre Európa partjaitól. Történtek olyan balesetek, mint a legutóbbi is – bár ez kevésbé volt súlyos – Tarragona kikötőjében, amelyek megerősítenek bennünket abban, hogy helyes dologra vállalkoztunk, amelyek megerősítenek abban, hogy válaszokat kell adnunk a polgároknak. A balesetek bekövetkezését persze lehetetlenség megakadályozni, de egészen biztosan meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt részben a jogalkotáson, részben politikai fellépésen keresztül annak érdekében, hogy megelőzzük ezeket.

Mi ennek a módja? Először is, megtehetjük, hogy megnehezítjük a lelkiismeretlen üzemeltetők életét azzal, hogy szigorúbb és módszeresebb ellenőrzéseket tartunk az Unió valamennyi kikötőjében, továbbá hatékonyabb rendelkezéseket hozunk a veszélyben lévő hajók menedékhelyen történő fogadásával kapcsolatban, és végül szigorúbban ellenőrizzük azokat a szervezeteket, amelyek a tagállamok nevében a hajók ellenőrzésére és a biztonsági tanúsítványok kiadására jogosultak.

Röviden, javítanunk kell azon, ahogyan a balesetek következményeit kezeljük, azaz tisztességes kártérítést kell biztosítanunk az utasok illetve családjaik vagy a tengerhajózási közösség számára, és többet kell tanulnunk a balesetek után lefolytatott vizsgálat eredményeiből. Ez az egyik legfontosabb kérdés – megérteni, mi történt, hogy megakadályozhassuk a megismétlődését. Ezekkel a különböző szempontokkal kell foglalkozniuk, miután a Tanács határozott a tengerbiztonsági csomagban lévő hét javaslat közül ötről.

Tudjuk, hogy a Közlekedési Tanács tavaly áprilisban nem tudta tárgyalni a lobogó szerinti államok kötelezettségeire és a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségére vonatkozó javaslatokat. Nem szabad alábecsülnünk a tagállamok által megfogalmazott nehézségeket, amelyek a Tanács La Rochelle-i nem hivatalos ülésén is felmerültek – aggályok a hatáskörök Európai Unióra történő átruházásával kapcsolatban a nemzetközi egyezményekkel szabályozott kérdésekben, és az attól való félelem, hogy megnőnek az ellenőrzésekkel járó adminisztratív terhek.

A Tanács La Rochelle-i ülésén – amelyen Costa úr is jelen volt – arra törekedtünk – és a többes számon a Bizottságot és az Elnök urat, valamint a francia elnökséget értem, amelynek köszönetemet fejezem ki azért a munkáért, amit a Bizottsággal összehangoltan végzett –, hogy megpróbáljuk az egész csomagot gyorsan elfogadtatni anélkül, hogy sorsára hagynánk két olyan jogszabályszöveget, amelyeket, mint azt Bussereau úr hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartunk.

Tényleg szeretném hálás köszönetemet kifejezni a francia elnökségnek mindazért, amit tett, a közvetítési kísérletért és azért, hogy szerette volna a Parlamentet is bevonni egy igen kényes és ugyanakkor igen nehéz jogalkotási döntésbe. Természetesen nem állíthatom azt, hogy elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel. Van két téma, amelyeknél fennáll a veszélye, hogy félreteszik őket, miközben rendkívül fontosak.

A Bizottság szeretné, ha az egész csomag elfogadásra kerülne, mi pedig azon fogunk dolgozni és kitartóan próbálkozni, hogy megegyezésre jussunk. Európa nem engedheti meg magának, hogy ne legyen képes határozott válaszokat adni a polgárainak; ki kell tűznünk egy egyszerű, de kötelezően elérendő célt: minden hajó, ami a tagállamok zászlaja alatt hajózik, teljes mértékben feleljen meg az előírásoknak. Emellett azzal kell foglalkoznunk, hogy garantáljuk, hogy a tengeren történő balesetek áldozatai az Európai Unió egész területén megfelelő és egységes kártalanításban részesüljenek.

La Rochelle-ben megpróbáltunk elindulni azon az úton, amely elvezet a Parlament és a Tanács közötti megállapodáshoz. A francia elnökséggel együtt dolgozva megpróbálunk olyan szövegeket előterjeszteni, amelyek elnyerik a Tanács tetszését, ugyanakkor pedig elnyerik a Parlament tetszését is. Tegnap találkoztam a Németországi Szövetségi Köztársaság közlekedési miniszterével, és arra buzdítottam, hogy Németország is vegye ki a részét a munkából; megbeszéléseim alkalmával minden tagállammal megpróbálok egy lépéssel előbbre jutni, támogatva azt a közvetítő tevékenységet, amivel a francia elnökség az Európai Bizottsággal együtt próbálkozik.

Tökéletesen megértem, hogy a Parlament eközben a második olvasatkor módosításokat akar beilleszteni a szövegekbe, amelyek magukba foglalnák a függőben maradt két javaslat lényegét. Támogatom ezeket a módosításokat. Ami a hivatalos átvizsgálás alatt lévő dossziékat illeti, tudom, hogy jelentős előrelépés történt az ügyben, hogy közelebb kerüljön egymáshoz a Parlament és a Tanács álláspontja, és ha ezt a haladást nem is lehet kompromisszumos módosításokban megjeleníteni, meggyőződésem, hogy ez az előrelépés jelentősen megkönnyíti majd az eljárás hátralévő részét. Természetesen beszélhetek majd ezekről a kérdésekről és a tervezett módosításokról, miután meghallgattam a véleményüket.

Úgy vélem azonban, hogy továbbra is megvan a lehetőségünk a megegyezésre; tévedés lenne azt mondanom, hogy a tárgyalások könnyűek, hiszen igen összetettek, mégis hiszem, hogy továbbra is van lehetőségünk esetleg akár már az egyeztetés előtt megvalósítani a céljainkat; természetesen nem adhatjuk fel, ameddig meg nem tettünk mindent a cél megvalósítása érdekében: hogy a tengeri biztonsági csomagot alkotó összes szöveg elfogadásra kerüljön.

A Tanács képviselői, hölgyeim és uraim! Számíthatnak az Európai Bizottság, a kabinet és a vezetésem alatt álló Főigazgatóság valamennyi vezetőjének és hivatalnokának, valamint az én csapatomnak az aktív elkötelezettségére célunk megvalósítása érdekében, hogy az Európai Unió valamennyi polgára számára megtaláljuk a választ.

  Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, biztos úr! Örömmel látom, hogy az eddigi vita során voltak közös pontok – méghozzá nem is kevés. A francia Tanács képviselője, barátunk azt mondta, hogy véleménye szerint az év végéig megegyezésre juthatunk. Úgy van, állapodjunk meg! Szeretnék további köszönetet mondani az alelnök úrnak a Bizottság támogatásáért az előadók és a Tanács francia elnöksége között folytatott tárgyalások során.

Soros elnök úr! Szeretnénk elismerésünket kifejezni azért a jelentős haladásért, amelyet Ön és a munkatársai a hat dossziéról folytatott egyéni tárgyalások során elértek. Abszolút a helyes úton járunk, de – és mondom ezt Önnek azért is, hogy bátorítsam a Tanácsban ülő vonakodó kollégáit – vagy egy csomag lesz, vagy nincsen csomag. Remélem tehát, hogy sikerül haladást elérniük a két, még megoldatlan dossziéval a Közlekedési, Távközlési és Energiaipari Tanács következő, november 9-i ülésén. Ezek nem elhanyagolható dossziék. Nem szeretnék részletesebben elmélyedni a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségének kérdésében, de rendkívül fontosnak tartom ezt a lobogó szerinti államok esetében.

Nyilvánvaló azonban, hogy a tagállamok hiába fogadkoznak, hogy a tengerbiztonság és a tengerészek, utasok és part menti vizek biztonsága menyire fontos a számukra, mégis ódzkodnak attól, hogy nagyon specifikus kötelezettségeket ratifikáljanak és hajtsanak végre, legyen szó akár csak az IMO-nak a tengerek védelméről szóló határozatairól. Ha szeretnénk meghatározni a lobogó szerinti állam kötelezettségeit, ha mi – a Parlament és a Bizottság – nyomást akarunk gyakorolni a tagállamokra – akár bíróság útján is, ha kell –, hogy teljesítsék a tengerek biztonságáról és a part menti lakosság védelméről szóló IMO egyezmény értelmében rájuk háruló kötelezettségeket, akkor a tagállamok visszahőkölnek. Vannak ugyan rendes emberek, akik teljesítik a lobogó szerinti állam kötelezettségeit, de olyanok is akadnak, akik igencsak vonakodnak eleget tenni azoknak a parlamenti és bizottsági ellenőrzéseknek, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy eleget tesznek a lobogó szerinti állam kötelezettségeinek. Ez elfogadhatatlan.

Láttuk a Prestige és az Erika katasztrófáját, és képviselőtársaim emlékeztettek a közelmúlt más katasztrófáira is. Tartozunk annyival az embereknek és a természeti környezetnek, hogy gondoskodjunk arról, hogy a lobogó szerinti államok teljesíti a kötelezettségeiket.

Bizarr. Vlasto asszony határozott jelentésében a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzésről beszélünk, amely elméletileg arra szolgál, hogy ellenőrizzük a harmadik országok partjainknál horgonyzó hajóinak biztonságát. Tehát megvizsgáljuk a harmadik országokból érkező hajókat, a tagállamok ugyanakkor félnek attól a kötelezettségtől, hogy ellenőrizzék őket és mint lobogó szerinti állammal, betartassák velük a hajók biztonságával kapcsolatos kötelezettségeket. Ez elfogadhatatlan.

Ezzel kapcsolatban szeretném arra bátorítani a soros elnök urat, hogy október 9-én győzze meg a többséget. Azt mondtam, a „többséget”, soros elnök úr, mert elképzelhető, ha nem tévedek nagyot, hogy a közlekedési dossziék lehetővé teszik a többségi határozatot. Lehet, hogy ehhez meg kell törnie a Tanácsban uralkodó testületi szellemet – ha valaki ódzkodik, a többiek nem erőltetik –, mert ez a kérdés a természeti környezet és az emberek biztonságát érinti, és ha szükséges, akkor el kell érnünk a többségi határozatot.

Kérem Önöket, hogy folytassák a munkát! Büszkék vagyunk Önökre – eddig kiválóan küzdöttek a Tanácsban. Kérem, adják tovább a következő üzenetet a Tanácsnak: Önök mögött állunk, és készek és hajlandók vagyunk arra, hogy a francia elnökséggel karöltve jó eredményeket érjünk el. Vannak azonban olyanok, akiknek meg kell mozdulniuk – többek között a német kormánynak. Egyesítsük erőinket ebben a küzdelemben!