Elnök. - A következő napirendi pont a Thaiföldön lévő burmai menekültek helyzetéről szóló hat indítvány vitája.(1)

  Erik Meijer, szerző. − (NL) Elnök asszony, Burmát olyan erőszakos katonai diktatúraként ismerjük, ahol egy kasztnyi nyerészkedő csoport évekre képes volt magához ragadni a hatalmat. Az elnyomás és a szegénység elől rengeteg ember elmenekült, vagy legalábbis megpróbált elmenekülni az országból.

Az ország etnikai sokfélesége igazolja és megerősíti a diktatúrát. Nagy területek vannak, ahol a kisebbséghez tartozók vannak többségben. Ők autonómiát szeretnének, és tiltakozásokat szerveznek a központi diktatúra ellen. A katonai vezetők úgy vélik, hogy szükség van a diktatúrára ahhoz, hogy képesek legyenek hosszú távon összetartani az országot, és leigázni a lázadókat. Sokkal inkább érdeklik őket a területek, semmint az ott élő emberek. Azzal, hogy fontos kitermelési koncessziókat adnak külföldi vállalatok számára, lényeges bevételi forrásoktól fosztják meg a bennszülött embereket, ráadásul eközben súlyosan károsítják a természetet és a környezetet.

Az országból való menekülési kényszert tovább fokozza a tény, hogy egyáltalán nem veszik figyelembe az egy-egy területen többségben lévő népeket. A rezsim minden további nélkül kiiktatja a problémás csoportokat, akár úgy, hogy megöli őket, akár úgy, hogy kiűzi őket az országból. Sokan menekülnek a tengerre összetákolt csónakokban, kockáztatva akár a vízbe fulladást is. Burma szomszédjába, Thaiföldre, óriási számban érkeznek a menekültek: egyes becslések szerint akár két millió menekült is átléphette a határt az elmúlt 25 év során, és több tízezren vannak, akiket nem engedtek belépni az országba, így most hajléktalanként élnek a határ menti senki földjén.

Sajnálatos módon, a menekültekkel való együttérzés vagy szolidaritás érzése Délkelet-Ázsiában még kevésbé fejlett, mint Európában. A menekülteket nagyon gyakran hazaküldik, még akkor is, ha hazájukban biztos halál vár rájuk. A közvélemény csekély érdeklődést mutat, még akkor is, ha ugyanolyan vallású emberekről van szó, mint ahogy az, például, a Burmából csónakokon Indonéziába érkező muzulmán menekültek esetében volt.

A kormányok is inkább a diktatórikus államokbeli kollégáikkal való jó kapcsolatokra törekednek, ahelyett, hogy a helyzet javítása érdekében nyomást gyakorolnának rájuk. Néhányan Európába is hajlanak az efféle magatartásra, és láthatjuk, milyen katasztrofális hatással van ez Ázsiára. Ez még egy ok arra, miért kell sürgetnünk az ázsiai országokat, hogy megoldást találjanak erre a problémára.

  Charles Tannock, szerző. − Elnök asszony, ez az eset rávilágít a kisebbségek helyzetére egy olyan országban, ahol a kisebbségek a legjobb esetben marginalizálódnak, a legrosszabb esetben brutális bánásmódban részesülnek. A rohingja emberek évek óta szenvednek kétszeres hátrányos megkülönböztetéstől. Mint muszlimokat, megfosztják őket azon joguktól, hogy szabadon gyakorolhassák a vallásukat – amely jogot mi itt az EU-ban alapvető jogként ismerünk el –, mecsetjeiket megrongálják és meggyalázzák. A rohingja népet mint etnikai kisebbséget pedig szisztematikusan megfosztják azon polgári jogaiktól, amelyeket a világ nagy része természetesnek vél: a házasodáshoz való jogtól, a mozgásszabadság jogától, attól a jogtól, hogy annak az országnak az állampolgára legyen valaki, ahol él, és a megfelelő iskoláztatáshoz való jogtól.

Az emberi jogok terén elért előremutató eredményeink dicsérete közben, mi, itt az EU-ban hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a tényről, hogy rengeteg ember él a világon, akik még ezekkel az alapvető jogokkal sem rendelkeznek. Mi itt, ebben a Házban nagyon is tisztában vagyunk a burmaiak általános helyzetével, de a buddhista szerzetesek 2007-es lázadásai óta ez az ország valahogy kiesett a köztudatból.

A kevéssé ismert rohingják megdöbbentő sorsa, különösen azoké, akik csónakokon menekültek el az országból, és akikről ez az állásfoglalás szól, most újra az egyébként emberi képességekben gazdag burmai despota rezsimre vonta a figyelmünket. A katonai junta brutalitása merőben eltér Thaiföld lépésétől, amellyel, véleményem szerint, csupán részben teljesítette a rohingja menekültekkel szembeni kötelességét, mivel sajnos azt állította, hogy a többségük csupán gazdasági menekült – ami véleményem szerint nagyon valószínűtlen –, és megpróbálta őket visszaküldeni. Thaiföldnek sokkal komolyabban kell vennie egyre növekvő szerepét, miszerint ő a stabilitás és az emberiesség hajtómotorja a régióban.

Amilyen érzéketlenül fogadták éveken át számos kifogásunkat, vajmi keveset várhatunk a brutális magatartást tanúsító burmai katonai vezetőktől. Remélem, hogy a junta tábornokainak a civilizált véleménnyel szembeni megvetése egy nap még visszatér, hogy kísértse őket, esetleg egy nemzetközi büntetőbíróság formájában, amikor is Burma végre felszabadulhat a zsarnokság alól.

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök asszony, a Burmát uraló durva rezsim most már jó ideje több ezer civil lakost kényszerít arra, hogy elhagyja otthonát, hogy biztosabb jövőt és jobb életkörülményeket keressen a szomszédos Thaiföldön vagy azon keresztül utazva más délkelet-ázsiai országban.

Ezek közé a nyomorgó emberek közé tartoznak a nyugat-burmai bennszülött rohingja közösség tagjai is, akik az elmúlt évek során a burmai kormány etnikai tisztogatásának estek áldozatul. A thai hatóságok sajnos nem nyújtanak e menekültek számára megfelelő humanitárius segítséget, amelyre pedig nyilvánvalóan rászorulnának. Ehelyett, egyes beszámolók szerint, ezeknek az embereknek viharos üldöztetésben van részük. Felhívjuk a thai kormányt, hogy tartsa tiszteletben a burmai menekültek emberi jogait, és hogy bánjon velük tisztelettel, részvéttel, méltósággal és emberséggel.

Ez az állásfoglalást arra is lehetőséget ad számomra, hogy megemlítsem annak a 41 éves, ciprusi származású ausztrál írónak, Harry Nicolaidesnek az ügyét, akit három év börtönbüntetésre ítéltek Thaiföldön, mivel 2005-ben írt regényében állítólag megsértette az ország királyi családját. Nicolaides úr akkoriban angolt tanított egy thai egyetemen, és regényében név nélkül utalt a thai királyi család egyik tagjára; a vád alapjául szolgáló könyv egyértelműen fikció.

Ügyének tárgyalása alatt Nicolaides urat láncra verve vonultatták fel a nemzetközi média előtt, amikor is elmondta, hogy kimondhatatlan szenvedést kellett elviselnie. Nicolaides úr bocsánatot kért a thai királyi családtól, és királyi kegyelemért fellebbezett.

Úgy véljük, hogy Nicolaides úrnak elég büntetésben és durva bánásmódban volt része a thai hatóságok részéről, akik meglehetősen érzéketlenül és nem megfelelő módon kezelték az ügyét, ezért felhívjuk őket, és a királyi családot is, hogy azonnali hatállyal engedjék szabadon Nicolaides urat, és engedjék vissza hazájába, Ausztráliába. Ha nem tesznek így, az esztelen, megvetendő, és Thaiföldre nézve káros lenne.

  Marcin Libicki, szerző. – (PL) Elnök asszony, ma Srí Lankáról, Burmáról és Thaiföldről beszélünk, míg más ülések alkalmával más országokról esett szó. A téma azonban mindig a nem szűnő polgárháború, a gyilkosságok és az alapvető emberi jogok megsértése.

Sosem fogunk gátat szabni ezeknek a szörnyű bűnöknek, ha nem ismerjük fel, milyen politikai erők, milyen lelkiismeretlen külső érdekek húzódnak ezek mögött a háborúk mögött. Ezek a háborúk nem folyhatnának az idők végezetéig ezekben a szegény országokban, amelyek egyáltalán nem engedhetik meg maguknak a háborúskodást, ha nem állnának külső érdekek a háttérben.

Ebből kifolyólag két dolgot kell tennünk e folyamatok ellenőrzése érdekében. Először is, fel kell ismernünk, mik ezek az érdekek, és mely politikai erők érdekeltek, és politikai módszerekkel meg kell őket állítani. Másodszor, expedíciós, rendőrségi és katonai testületeket kell létrehoznunk, amelyek, ha a politikai eszközök nem működnek, megelőző intézkedéseket hoznak. Az Európai Unió képes erre.

  Catherine Stihler, szerző. − Elnök asszony, a rohingjákkal szembeni bánásmód és hátrányos megkülönböztetés mindannyiunkat megdöbbent. A buddhista Burmán belüli muzulmán kisebbség lévén, még azt sem ismerik el velük kapcsolatban, hogy Burma etnikai kisebbségei közé tartoznak. Alig vannak jogaik, és a Glenys Kinnock által benyújtott 3. módosítás rámutat, hogy szándékos elszegényítéssel, az állampolgárság megtagadásával, a szabad mozgáshoz való jog megtagadásával, önkényes adóztatással, földelkobzással és a házasodási engedély megtagadásával kell szembenézniük.

Nem csoda, hogy sokan közülük megkísérlik elhagyni Burmát, lévén nincs más választásuk. Sokkolóak a beszámolók, miszerint ezer rohingja menekült több mint 12 napon át hánykódott csónakokon, majd az őket megtaláló thai hatóságok ahelyett, hogy biztonságba helyezték volna őket, nemzetközi vizekre vontatták a csoportot mindenféle navigációs eszköz, élelem és ivóvíz nélkül, és ott hagyták őket, hogy gondoskodjanak magukról. Az efféle hírek hallatán mindenki rosszul lesz, akiben jottányi emberi tisztesség is van.

Éppen tegnap történt, hogy a The Guardian egyik cikke egy másik esetről is beszámolt. A legutóbb 220 férfit fedeztek fel halászok egy nyitott hajóban. Ezek a menekültek azt állították, hogy a thai hatóságok egy elhagyatott szigeten két hónapig tartották fogva őket, és hogy megverték, hajókra kényszerítették, majd sorsukra hagyták őket.

Ezekkel a visszaélésekkel és a rohingják megsegítését célzó koordinált nemzetközi fellépés hiányával foglalkoznunk kell. Thaiföldnek is felelősséget kell vállalnia. A thai miniszterelnöknek cselekednie kell. Komolyan fel kell vetni annak a kérdését, hogy a thai hivatalnokok visszaéléseket követhetnek el. A thai kormánynak alá kell írnia a menekültek jogállásáról szóló 1951-es ENSZ-egyezményt, valamint az 1967-es Jegyzőkönyvet. Amint azt Joel Chamy, a washingtoni központú Refugees International alelnöke mondta, a rohingja emberek védelemre és menedékre szorulnak.

Thaiföld kijelentette, hogy ezt nem hajlandó megadni nekik. A probléma azonban nem fog magától megoldódni. Folyamatosan érkeznek a beszámolók a Malajziába érkezett burmai menekültekkel való bánásmódról is. Ezek közül az emberek közül sokakat eladnak rabszolgának, a nőket és a gyermekeket szexuális rabszolgaságra kényszerítik, míg a férfiakat, miután eladták őket, halászhajókon dolgoztatják. Az általuk kifogott halak még akár az EU piacain is felbukkanhatnak. Remélem, hogy ma rá tudunk világítani a burmai menekültek, köztük különösen a rohingja menekültek helyzetére.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. − (ES) Két héttel ezelőtt lehetőségem volt felkeresni a burmaiakat, valamint a Thaiföld és Burma közötti határt. Ott a saját szememmel láttam, milyen igazságtalanul kezeljük a világ egyes részeit, mind a politika, mind a média szempontjából.

Túl gyakran esik meg, hogy csak az újságok címlapjai rendítenek meg bennünket. Az, amit Burmában láttunk, és ami már nem szerepel a címlapokon, olyan dráma, amely nem sokban különbözik sok más esettől, ami cselekvésre késztetett bennünket.

Egyértelmű példákat látunk az üldöztetésre, a kínzásra, az illegális fogva tartásra, a nemi erőszakra és más atrocitásokra, amelyeket a burmai katonai junta követ el. Az egyik legszégyenletesebb közelmúltbeli eset az volt, hogy elfogadták az úgynevezett alkotmányt, amely sérti a legalapvetőbb demokratikus elveket és szinte teljes büntetlenséget garantál a fent említett tettek elkövetőinek.

Teljesen érthető, hogy az emberek menekülnek ebből a helyzetből, ahogy a karen lakosság is teszi, most már jó néhány éve, és amint arról mai állásfoglalásunkban beszámolunk, ahogy a rohingja emberek is teszik, akiket most elfogtak Thaiföldön.

E tekintetben azt figyeltem meg ottani látogatásom alatt, hogy mind Thaiföld, mind a nemzetközi közösség a juntának való behódolás zavaró magatartását öltötte magára. Például, számos jogászegyesület, az ellenzéki pártok, menekültek és politikai elítéltek figyelmeztettek bennünket azokra a szörnyű következményekre, amelyek utolérhetik a burmaiakat, ha a nemzetközi közösség, és különösen az Európai Unió támogatja és helyesli az álválasztásokat, amelyeket 2010-re írt ki az SPDC (az Állami Béke és Fejlődés Tanácsa). Arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ez teljhatalommal ruházza föl a juntát, amely ezután büntetlenül tovább folytathatja a bűncselekmények széles körét.

A juntával szemben álló politikai és etnikai csoportok nagyon jól szervezettek, és kidolgoztak egy alternatív alkotmányt, amely sokkal inkább megfelel azoknak az elveknek, amelyeket állítólag mi is védünk itt, az Európai Unióban. Ennélfogva, hiba lenne részünkről sorsukra hagyni őket, és azzal a burmai diktatúra aktív vagy passzív cinkosaivá válnánk.

  Giovanna Corda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, tegnap láttam néhány képet a burmai rohingja menekültekről. Nos, az emberi szenvedés jellemzi az ezeken az összetákolt csónakokon tengetett életet.

A thai tengerészet rövid fogva tartási idő után kivezette a menekülteket a thai felségvizekről, majd sorsukra hagyta őket. És Thaiföld, ennek ellenére szeretné úgy feltüntetni magát, mint aki fogadja a menekülteket és a menedékkérőket. Mi több, Burma közvetlen szomszédjaként Thaiföld nagyon is tudatában van a junta által teremtett embertelen életkörülményeknek, amelyek oly sok burmai lakost késztetnek arra, hogy elhagyja hazáját, akár élete kockáztatásával is, úgy kelve át az országhatáron, hogy én azt haláltúraként jellemezném.

Felhívjuk Thaiföldet és a többi ASEAN-országot, hogy keressenek hosszú távú megoldást a menekültek számára, s főként a rohingják számára, akikről mai vitánk alkalmával szó van.

Szeretnénk arra is felhívni Thaiföldet, hogy ratifikálja a menekültekről szóló 1951-es ENSZ-egyezményt, valamint az 1967-es Jegyzőkönyvet.

  Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az Európai Parlament jelenlegi megbízatási ideje alatt is több ízben esett szó az emberi jogok Burmában való megsértésének problémájáról.

Burma, a csodálatos, aranyban pompázó buddhista templomairól nevezetes ország több ezer burmai számára maga a börtön. A világ egyik legnagyobb politikai zsarnokságában élnek, ahonnan menekülni próbálnak – az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába, Kanadába, az európai országokba, és a szomszédjaikhoz. A több ezer politikai fogoly, köztük az ellenzék számos vezetőjének és egy Nobel-díjjal kitüntetett hölgynek a szabadon engedésére felszólító állásfoglalás elfogadása után, valamint a nemzetközi szervezeteknek a burmai gyermekek besorozása, majd munkára kényszerítése és nem megfelelő módon való gondozása elleni tiltakozásai után ma az emberi jogok megsértésének problémáját vitatjuk meg.

A burmai pokolból való menekülésük során több ezer – a muzulmán kisebbséghez tartozó – embert fogtak el csónakjaikban, thai felségvizeken, akiket aztán nemzetközi vizekre vezettek, mindenféle navigációs eszköz és élelmiszer nélkül, míg egyeseket közülük be is börtönöztek.

A muzulmán etnikai kisebbséget a Burmában uralkodó katonai rezsim is üldözi. Ez olyan tettekben nyilvánul meg, hogy megtagadják tőlük az állampolgári jogokat, bebörtönzik őket, korlátozottan juthatnak oktatáshoz, akadályozzák őket a házasságkötésben, korlátozzák őket a szabad mozgásban, valamint lerombolják mecsetjeiket, templomaikat és egyéb vallásos helyeiket. Bár értékelnünk kellene a thai hatóságok által kiadott, a menekültek számára ideiglenes tartózkodást lehetővé tévő engedélyt, valamint a thaiföldi miniszterelnök nyilatkozatát, amelyben bejelentette, hogy vizsgálatot indít, a közelmúltbéli események nyilvánvalóan példázzák az emberi jogok thaiok általi megsértését.

Természetesen helyeseljük az állásfoglalást, amely azonban nem változtat azokon az emberi tragédiákon, amelyek ebben a régióban történnek, ahol a konfliktusok hátterében nem csak az embertelen katonai rezsim és a vallási különbségek állnak, hanem a különféle erők eltérő érdekei is. Ezért fontos, hogy még hatékonyabban tiltakozzunk mind a katonai junta, mind a más hitet vallókat üldöző szeparatista tendenciákat mutató csoportok ellen.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök asszony, az elmúlt évek során több ezer burmai hagyta el hazáját, mert félt a katonai rezsim elnyomásától és az egyre terjedő éhínségtől, Thaiföldön, vagy a szomszédos délkelet-ázsiai országokban keresve menedéket. A probléma leginkább a rohingja etnikai kisebbséget érinti, akik Burma nyugati részén élnek. Tőlük szisztematikusan megtagadják az állampolgárságot, korlátozzák szólás- és mozgásszabadságukat, és megfosztják őket más alapvető emberi jogaiktól is.

A burmai menekültek problémájának regionális vetülete is van, és a szomszédos országoknak, vagyis Indiának, Bangladesnek és Indonéziának szorosabban együtt kellene működnie, hogy megoldást találjanak rá, és hogy megfelelő gondoskodást és menedéket tudjanak nyújtani a menekülteknek. A nemzetközi ügynökségek a burmai menekültekkel való embertelen bánásmódról és brutális deportálásukról számolnak be, ami felér az azonnali halálra ítélésükkel. Az, hogy a thai parti őrség bárminemű élelem nélkül a nyílt tengerre bocsájtotta a hajót, amelyen több ezer menekült utazott, embertelen cselekedet volt, ami számos menekült halálához vezetett.

Továbbá, a burmai katonai rezsim tetteit és a rohingja kisebbség ellen elkövetett erőszakos cselekedeteit határozottan el kell ítélni, és fel kell hívni, hogy állítsa helyre a polgári jogok teljességét.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). - (LT) A Burma és Thaiföld határán történt tragikus eseményeknek két oldaluk van. sajnálatos, hogy a thai hatóságok igazolhatatlan eszközökhöz folyamodtak, annál is inkább, mert Thaiföldet olyan országként ismerjük, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat, és amely számos menekültet befogad. A miniszterelnök azt állította, hogy ezeket az eseteket ki fogják vizsgálni, és hogy azok, akik nem megfelelő módon viselkedtek a Burmából hajón menekülőkkel szemben, büntetésben fognak részesülni. Reméljük, hogy ezek az ígéretek valóra is válnak. Másfelől, nem ez az első eset, hogy a burmai rezsim felháborító és elfogadhatatlan tettiről beszélünk. Úgy vélem, az Európai Uniónak szigorúbb eszközökkel kell fellépnie, és bizonyos, hogy a nagyobb államok részéről is tetteket, s nem csak szavakat várunk. Különösen Kínának kellene nyomást gyakorolnia Burmára, hogy tartsa tiszteletben az ellenzék és a kisebbségek jogait.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, ez a Ház ma elfogadott egy jelentést a menedékkérők fogadásának minimális követelményeiről. Ennek a Burmához vagy Thaiföldhöz hasonló országokra is érvényesnek kellene lennie. Az Európai Parlament képviselőinek becsületére válik, hogy ma felállnak, és felszólalnak a burmai muzulmán kisebbség jogai védelme érdekében.

A kialakult helyzet megdöbbentő és rémisztő, tekintve, hogy a thai katonák arra kényszerítették ezeket a burmai menekülteket, hogy motor nélküli hajókkal hajózzanak ki a nyílt óceánra; becslések szerint legalább 500-an meghaltak. A túlélők beszámolója Thaiföldre nézve enyhén szólva is terhelő. Visszaküldeni a menekülteket a veszélybe is épp elég rossz, de a tengerre bocsájtani őket, hogy meghaljanak, még sokkal rosszabb. Olyanok is voltak, akiket Thaiföldön hagytak, hogy rabszolgaként dolgozzanak.

A miniszterelnök, becsületére váljék, az ügy teljes kivizsgálását ígérte, de támogatnunk kell abban, hogy a hadseregtől függetlenül járjon el, követve az emberi viselkedés nemzetközi normáit.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, számos alkalommal beszéltünk már ebben a teremben a burmai helyzetről. Ezért senkit nem lep meg, hogy a veszélyeztetett burmaiak olyan drasztikus lépésre szánják el magukat, hogy az Andamán-tengeren át meneküljenek.

Azoknak, akik elérik a thai partokat, gyakran van részük embertelen bánásmódban. Összekötözött kézzel küldik ki őket a tengerre, motor nélküli csónakokon. A rohingja kisebbség 46 tagját a Thaiföldi Belső Biztonsági Műveleti Parancsnokság börtönbe zárta, miután elérték Phra Thong szigetét. Nem kaptak jogi segítséget, és nem vehették fel a kapcsolatot menekültüggyel foglalkozó ügyvédekkel sem. A burmai menekültek azonnali humanitárius segítségre és menedékre szorulnak.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, az Európai Bizottság, mint kiemelt kérdést követi nyomon a mianmari és thaiföldi helyzetet, ideértve a közelmúltba történt eseteket is, amelyek során bangladesi és mianmari menekültek futottak zátonyra Thaiföldön.

Thaiföld megközelítőleg 140 000 menekültet fogadott be, akik 9 határ menti táborban élnek. A több mint egy millió mianmari állampolgár jelentős részét képezi Thaiföld munkaerejének a mezőgazdaság, a textilipar és a turizmus területén. A hajókon menekülő, Thaiföldön ragadt rohingják azok közé tartoznak, akik több okból kifolyólag, kényszeredetten vagy önként emigrálnak Mianmarból. Thaiföldnek ezen kívül más menekültügyi kérdést is kezelnie kell, úgymint a Laoszból menekülő hmongok kérdését.

E kérdések összetettsége átfogó politikai, humanitárius, gazdasági és társadalmi megoldást kíván. A Bizottság intenzív vitát folytat a nemzetközi közösséggel és a thai kormánnyal, hogy lehetséges megoldásokat keressen.

A közelmúltbeli thaiföldi politikai bizonytalanságok megakasztották a kormánnyal e kérdésben folytatott párbeszédet, ez azonban csupán átmeneti állapot. A Bizottság várakozásai szerint az EU-nak a thai kormánnyal szembeni kezdeményezése konstruktív fogadtatásra talál majd.

2009. január 29-én az EU trojka, nagyköveti szinten kifejezte Bangkokban a thai hatóságokkal kapcsolatba felmerült aggályait. Üdvözölte a thai kormány azon szándékát, hogy teljes alapossággal kivizsgálja az eseteket, és hogy a vizsgálat eredményeit nyilvánosságra is hozza, és ösztönözte a thai kormányt, hogy a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normáknak megfelelő módon járjanak el a csónakokon thai felségvizekre érkezőkkel.

A Bizottság üdvözli a kormány szándékát, miszerint engedélyezi, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága kapcsolatba lépjen a hajón érkezett menekültekkel.

A Bizottság bíztatja a thai kormányt, hogy próbáljon meg regionális együttműködést kialakítani, bevonva az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát is, mivel a rohingják és más, korábban említett otthonukat elhagyni kényszerülők kérdése átfogó választ igényel.

Végezetül, fenntartható megoldás nem születhet a rövidtávú biztonsági megfontolások eredményeképpen; hosszú távú humanitárius, politikai és társadalmi-gazdasági nézőpontokat is figyelembe kell venni.

Annak ellenére, hogy Thaiföld nem csatlakozott az 1951-es menekültügyi ENSZ-egyezményhez, a Thai Királyi Kormány eddig is a humanitárius nézőpontokat figyelembe véve járt el. A Bizottság a továbbiakban is emlékeztetni fogja a thai hatóságokat, hogy szigorúan tartsák be a nemzetközi emberi jogi előírásokat, mivel ez bármely megoldás létrejöttéhez elengedhetetlen előfeltétel.

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.