A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Vincenzo Aita (A6-0086/2009)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, annyit szeretnék csak elmondani a jelentéssel kapcsolatban, hogy örömömre szolgál, hogy elfogadták képviselőcsoportunk 1. módosítását, ezért örömmel fogadom ezt a fejleményt. Az Európai Unió termőföldjeinek védelme kihívás, ám ez tagállami hatáskörbe tartozik, és nem kíván sem uniós megközelítést, sem uniós irányelveket vagy rendeleteket. Ezért örömmel fogadom a szavazás eredményét.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0104/2009)

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, ez nagy örömömre szolgál, továbbá szeretnék hálás köszönetet mondani Swoboda úrnak, mert ezt a fontos jelentést meglehetősen széles körű egyetértéssel fogadták el.

Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megsürgessem szlovén képviselőinket, akik iránt és akiknek országa iránt a legnagyobb rokonszenvvel viseltetem, hogy újra találjanak módot arra, hogy Szlovénia továbbra is ilyen nagyszerűen haladjon az európai integráció felé. Ez az ország volt az első új tagállam, amely bevezette az eurót és a schengeni egyezmény intézkedéseit. Szlovénia az európai egyesülés úttörője. Szeretném azt látni, hogy Szlovénia, saját nemzeti érdekéből kifolyólag, Horvátország uniós csatlakozásával kapcsolatban is úttörőként cselekszik majd.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, elvben támogatom Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozását, azonban mégsem szavaztam a jelentés mellett. Tartózkodtam, mert Horvátországban még mindig számos probléma fennáll, mint például a korrupció problémája. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a korrupció ténylegesen növekedett számos olyan országban, amely azelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz, mielőtt valójában készen állt volna rá.

A jelentés problémája, hogy azt állítja, hogy a tárgyalások 2009-ben, vagyis idén befejeződhetnek, míg, véleményem szerint, alapjában véve nem túl bölcs dolog egy megadott időponthoz kötni magunkat. Hagyni kellene, hogy Horvátország akkor csatlakozzon, ha teljesen készen áll. Jelenleg távol áll még ettől a helyzettől.

  Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). – (SL) Őszintén kívánom, hogy Horvátország a lehető leghamarabb az Európai Unió tagjává váljon, és ezt kívánja Szlovénia is. Ha azt akarjuk, hogy a kívánságunk valóra váljék, segítenünk kell neki, és együtt kell működnünk vele. Vitákat oldhatunk meg, ha figyelmesen meghallgatjuk mindkét érintett felet. Ugyanakkor az Európai Parlament által ma támogatott jelentésben semmi sem enged arra következtetni, hogy megtaláltuk a kellő egyensúlyt az úgynevezett horvát-szlovén határvitát érintő szavazásban. A részrehajlás elkerülése végett a méltányosság elvét is az alapkövetelmények közé kellene sorolni.

Befejezésként szeretnék rámutatni arra, hogy ha valóban meg akarjuk oldani ezt a problémát, biztosítanunk kellene, hogy mind Szlovénia, mind Horvátország figyelembe vegye az illetékes nemzetközi szerv döntését. Ezért kellene azt mindkét ország parlamentjének előzetesen jóváhagynia.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0105/2009)

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Köszönöm, elnök úr. Támogattam a török országjelentést. A Törökország Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló tárgyalások minden tagország számára komoly kihívást jelentenek, politikai, gazdasági értelemben éppúgy, mint a biztonság kérdésének tekintetében. Az ország számára különösen fontos, hogy megfeleljen a csatlakozási feltételeknek, és következetességet, megfelelő pontosságot és átláthatóságot mutasson az Európai Unió polgárai felé. Úgy vélem, a folyamat szempontjából különösen fontos, hogy a szomszédos országokkal való jó együttműködés terén előrehaladjon. Azt gondolom, e tekintetben észlelhető bizonyos fejlődés a Bulgária és Törökország között létrejött megállapodás révén, amelyet a megoldatlan ügyekről kezdeményezett tárgyalásokon kötöttek, különösen a trák menekültek tulajdonjogi kérdéseinek megoldásáról, ami az Európai Parlament erőfeszítéseinek köszönhető. Különös figyelemmel követjük majd nyomon a folyamatot, mivel több ezer ember jogairól van szó, amelyeket az Európai Unió területén tiszteletben kell tartani. A trák kérdés ugyanolyan fontos, mint Törökország kapcsolata más szomszédos államokkal. Köszönöm.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0104/2009)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). –(SK) Tudjuk, hogy balkáni barátaink milyen megpróbáltatásokat éltek át. Ez vonatkozik mind Szlovéniára, mind Horvátországra, amikor Szerbia megtámadta őket, mindkét oldallal együtt éreztünk. Azt kell mondjam, nagylelkű gesztus volt az Unió részéről, hogy Szlovéniát befogadta azelőtt, hogy Horvátországgal minden vitáját rendezte volna, és úgy vélem, hasonló megközelítést kellene alkalmaznunk most Horvátországgal szemben is.

Sajnálom, ha Szlovéniában néhány politikus szeretné megakadályozni Horvátország csatlakozását, de ezt hallottam Jordan Cizelj asszonytól, aki érzékenyen, mondhatni kiegyensúlyozottan közelíti meg ezt a politikai kérdést. Bízom benne, hogy a Bizottság égisze alatt később megtárgyalandó Horvátország és Szlovénia közötti nem hivatalos megállapodás sikerrel fog végződni.

  Elnök. – Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy megmagyarázzam az eljárási szabályzat egy pontját. A szavazás indokolása alatti felszólalást az indokolások megkezdése előtt kell kérvényezni a szolgálattól. Természetesen igen rugalmas vagyok, és engedélyezem, hogy a jelenlévő képviselők felszólaljanak. De nem a jelentkezés alapján való szólítási eljárást alkalmazzuk. Előzetesen kell leadniuk a nevüket, a szavazások indokolásának kezdetét megelőzően.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0105/2009)

  Kristian Vigenin (PSE). – (BG) Elnök úr, támogattam a törökországi országjelentésről szóló jelentéstervezetet, mivel úgy vélem, ez egy objektív jelentés, amely mind Törökország, mind az Európai Unió számára felkínálja a lehetőséget, hogy teljes gőzzel együtt haladjanak Törökország tagságra való felkészülése felé. Ugyanakkor szeretnék bizonyos elégedetlenségnek hangot adni amiatt, hogy az ülésterem elutasította a Szocialista Képviselőcsoport azon javaslatát, hogy feljegyzésre kerüljön, hogy Törökország uniós tagsága Törökország és az Európai Unió közös célja.

Úgy vélem, amennyiben gyorsabb előrehaladást várunk Törökországtól a fejlődésében látott problémákkal kapcsolatban, kellőképp nyitottnak is kell lennünk, és nem szabad kétséget hagyni partnereinkben afelől, hogy a folyamat célja továbbra is Törökország tényleges felvétele az Európai Unióba. Törökország szerepe növekedni fog, és az Európai Uniónak érdekében áll, hogy tagállamai között tudhasson egy nem keresztény országot is, mert ez számos lehetőséget ad majd olyan politikák folytatására, amelyre jelenleg nincs lehetőség. Köszönöm.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Hölgyeim és uraim, a rohamcsoport a török országjelentés ellen szavaz, mert semmilyen fejlődést nem látunk. Valójában nincs is mód a fejlődésre. Törökország semmit nem vesz tekintetbe saját érdekein kívül, és ezek közt nem szerepel sem az emberi jogok, sem más európai és keresztény értékek tiszteletben tartása. Törökország több mint nyolcvan éve nem teljesíti az Ankarai Szerződést, amely szerint az ország 10 millió dollárral tartozik Bulgáriának. Képzeljük csak el, hogyan fog megfelelni az európai rendeleteknek.

Wiersma úr tegnap szóvá tette, hogy az 1915-1916-os örmény népirtás el nem ismerése problémát jelent. Hogyan kellene reagálnunk a bolgárok ellen folytatott, 500 évig tartó genocídiumra, vagy a Stara Zagora-i, a bataki vagy a perushtitsai mészárlásra, amelyeket a Nemzetközi Európai Bizottság írt le 1876-ban? Wiersma úr azt is mondta, hogy az Európai Unióban nincs helye egy iszlám Törökországnak; akárhogyan is, húsz évvel ezelőtt egy török iszlám csoport buszokat robbantott fel, amelyeken nők és gyermekek utaztak. Sőt, Törökország fizetett azért, hogy emlékműveket állítsanak ezeknek a terroristáknak. Ez a modern Törökország, amelyet egy fundamentalista, iszlám párt kormányoz. Ezek az értékei, és úgy gondoljuk, ezek nem felelnek meg Európa számára.

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, „tévedni emberi dolog, de a tévedéshez ragaszkodni ördögi”. Soha nem volt helytállóbb a mondás, mint most, a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások szánalmas szappanoperájában.

2005 óta ugyanazokat a kedvezőtlen jelentéseket kapjuk az emberi jogok és a kisebbségek tiszteletben tartásával és az Európai Unió felé tett kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban, miközben a csatlakozási szándék változatlan maradt.

Márpedig a valóságban nem ez a probléma. A probléma alapja az európaiak akaratában található, akik többé nem akarják elfogadni a letelepedési szabadság következményeit, amelyek a csatlakozás szükségszerű folyományai lennének.

A probléma további oka, hogy Törökország földrajzilag, kultúrájában, nyelvében és szellemében olyan területhez tartozik, amely nem Európa. Ebből következőleg fel kell hagynunk ezzel a képzelgéssel; abba kell hagynunk ezt a csatlakozási komédiát, és azonnal kezdjük meg a gyakorlati tárgyalásokat, vagyis vitassuk meg a kölcsönös és mindkét fél érdekeire épülő partnerséget. A csatlakozási eljárást abba kell hagynunk.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a döntő fontosságú területeken – mint az emberi jogok, a kisebbségi jogok, a vallásszabadság, a szólásszabadság – Törökország nem mutatott fejlődést, sőt, az utóbbi néhány napban visszafelé haladt.

Mindezt figyelmen kívül hagyva azonban a Bizottság azt állítja, hogy kedvezően kell állást foglalnunk, mivel ez az ország fontos stratégiai partnerünk. Ez igaz, de ez a külpolitikára tartozik. A tény, hogy stratégiai partnerségre van szükségünk, nem csatlakozási kritérium.

Mindezek ellenére meglehetősen egyértelműen a jelentés mellett szavaztam, mivel elutasították a szocialisták azon kérését, hogy a jelentést a csatlakozásra összpontosítsák. Ez a jelentés nagy sikert és áttörést jelent számunkra, mert határozottan elkerüli, hogy a csatlakozást célként tüntesse fel, és mert hosszú távú, nyitott végű folyamatról beszél, amelynek kimenetele még nem világos. A teljes tagságra nemet mondtunk volna, ez a megfogalmazás azonban bár közel jár ehhez, nagy siker azok számára, akik örömmel mondanak igent a Törökországgal való partnerségre mint a külpolitikához tartozó kérdésre, de nemet mondanak a csatlakozásra.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, én tartózkodtam a Törökországról szóló jelentésről való szavazáskor, mert míg ez a jelentés a Törökországban még mindig fennálló nagyszámú jelentős jogsérelmeket illető kritikák teljes jegyzékét tartalmazta, úgy vélem, a jelentésből csak az következhetett, hogy a tárgyalásokat le kell állítani, méghozzá véglegesen, mert Törökországban három év elteltével sem változott észrevehetően a helyzet.

Én mindenképpen azt vallom, hogy az Európai Unió maradjon európai terv, ezért nem kellene helyet adni benne olyan országnak, mint Törökország, amely nem európai ország.

Tegnap az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának egy tagja azt mondta, hogy soha nem fogadná el azt a Törökországot, amelyet továbbra is iszlamizálnak. Nos, remélem, ő és képviselőcsoportja Európa iszlamizálása ellen is kiáll, bár nem tenném érte tűzbe a kezem.

  Martin Callanan (PPE-DE). – Elnök úr, ez a jelentés megállapítja Törökország előrehaladását afelé, hogy végül is az Európai Unió tagjává váljon. Ezt a végleges célt támogatom. Ugyanakkor vannak aggodalmaim Törökországnak a tagság felé való előrehaladását illetően.

Az egyik aggodalmam a világi köztársaság ideájának fokozatos kopása, és a vallás politikában betöltött szerepének növekedése. Aggódom továbbá amiatt, hogy Törökországban visszaélnek egyes emberi jogokkal, amit bizonyítékokkal támasztottak alá, valamint a kisebbségi közösségek ellen alkalmazott eljárások miatt is. Mielőtt a török tagságot fontolóra vennénk, látnunk kell, hogy tesznek lépéseket ezeken a területeken.

Mindazonáltal, fontos számunkra, hogy őszinték legyünk Törökországgal, továbbá világosan és egyértelműen kimondjuk, hogy amennyiben az összes olyan feltételnek megfelel, amelynek a többi tagország is megfelelt, akkor joga van csatlakozni. Nem helyes, hogy bizonyos tagállamok vezetői igazságtalan és túlzott akadályokat gördítsenek a török tagság útjába. Ha Törökország megfelel a feltételeknek, joga van csatlakozni, és ezt meg is kell engedni neki. Szélesebb és nem mélyebb Európai Unióra van szükségünk.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, én a Törökországról szóló jelentés mellett szavaztam a (32) és a (40) bekezdésben Ciprusra vonatkozó pozitív részek miatt, bár nem értek egyet a 9. és 10. módosítás tartalmával.

A 9. módosítás elfogadhatatlan álláspontot vezet be az olyan elvektől, köztük a négy alapvető szabadságtól való – jóllehet ideiglenes – eltérésekről, amelyekre az Európai Unió épült. Mindezt olyan időpontban, amikor tárgyalások folynak a két ciprusi közösség vezetői között, akik az egyetlenek, akik dönthetnek ez ügyben.

A 10. módosítás ellentmond a ténynek, miszerint a KKBP része az Európai Unióra és a tagállamokra vonatkozó közösségi vívmányoknak, és hogy harmadik országok nem kaphatnak cselekvési szabadságot, hogy részt vehessenek a tervezői és döntéshozói eljárásban.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0106/2009)

  Duka-Zólyomi Árpád (PPE-DE). – (HU) Macedónia három éve tagjelölt állam. Ennek ellenére a csatlakozási tárgyalások még nem kezdődtek el. Ha az Unió részéről nem történik gyors, határozott lépés, akkor a hitelvesztés destabilizáló következményekkel járhat a régióban. Macedónia sokat fejlődött az elmúlt években, jók a gazdasági eredményei, az ország egyre közelebb kerül a működő piacgazdasághoz és a jogalkotás terén is sikeres. Létrejött az összhang a kormány és az ellenzék, a polgári társadalom valamint a közvélemény között, hogy az ország minél hamarabb feleljen meg a koppenhágai kritériumoknak. Jól megszervezték a nemzeti és etnikai közösségek együttélését is. Érthetetlen, hogy Görögország miért fékezi olyan csökönyösen a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Az ország elnevezése ne legyen akadálya ennek! Párhozamosan is folyhatnak kétoldali tárgyalások a névről. Támogatom a jelentést, mert fontos üzenet a macedón nép felé, és döntő impulzus lesz az érdemi tárgyalások ez évi megkezdéséhez. Köszönöm szépen.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, ez a jelentés fontos jelzést küld egy országnak, amely stabilizáló szerepet tölt be, irányadó a kisebbségekre vonatkozó törvényhozása, széles kormányzati többsége van, amelyben minden nemzetiség képviseltetik, továbbá tökéletes európai leckét vett Gruevski miniszterelnök vezetése alatt. Ezért örömmel szavaztam a jelentés mellett, és úgy vélem, két pontot kellene kiemelnünk: először is azt akarjuk, hogy a Tanács és a Bizottság ebben az évben közölje velünk, mikor kezdődnek meg a csatlakozási tárgyalások, másodszor, nem fogunk eltűrni semmilyen kétoldalú bajkeverést, és végképp nem leszünk tekintettel erre a bizarr névkérdésre. Az ország neve Macedónia, ha tetszik egyeseknek, ha nem, és el kell végre kezdenünk egyengetni az ország Európa felé vezető útját.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, Meijer úr jelentése ellen szavaztam, mert én és a pártom azon a véleményen vagyunk, hogy Horvátország csatlakozása után a bővítést határozatlan időre le kell állítani. Az európai polgárok nem akarnak további bővítést sem rövid, sem középtávon, főleg nem olyat, amelybe Törökország is beletartozna. Ideje volna már a Parlamentnek ez egyszer meghallgatnia azokat, akiket állítólag képvisel.

Minthogy ez a helyzet, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság csatlakozási tárgyalásainak megkezdését is ellenzem, amelyet a Parlament kíván, valamint azt, hogy az egész Nyugat-Balkánnak európai perspektívát kínáljunk. Egyes országok vagy csoportok közülük részben iszlám hitűek, és véleményem szerint, nem kellene megengedni az Európai Unióhoz történő csatlakozásukat.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, nagyon meg vagyok elégedve a mai szavazással.

Nemrégiben látogattam meg Macedóniát a Westminster Alapítvány a Demokráciáért nevében, amelyet Margaret Thatcher létesített miniszterelnöksége idején; élénk politikai pártokat láttam az országban, valamint lenyűgöző adópolitikát, egységes adókulccsal mind a társasági adó, mind a jövedelemadó tekintetében, és fejlődő gazdaságot tapasztaltam. Ez egy olyan ország, ahol a következő hónapban szabad, tisztességes és becsületes választásokat tartanak – valószínűleg jobbakat, mint amilyenek legutóbb az Egyesült Királyságban voltak, a postai úton beküldött szavazatokkal. Egy ilyen ország számára lehetővé kell tenni az Európai Unióhoz való csatlakozást, már ha ő maga is úgy dönt, szabad akaratából – emiatt kellene talán előző képviselőtársaimnak reagálniuk erre a témára.

A mai napon jelentős változásnak lehettünk tanúi, mert egészen eddig a pillanatig a Ház görög képviselői egészen képtelen módon viselkedtek, és nevetséges helyzetbe hozták magukat, amikor az ország neve, vagyis a Macedón Köztársaság név elleni érveket soroltak.

  Martin Callanan (PPE-DE). – Elnök úr, nehéz Heaton Harris úr után felszólalni, mert sok olyan megállapítást tett, amelyet én is meg akartam tenni a témával kapcsolatban. Az én szememben is nyilvánvaló képtelenség, hogy Görögország továbbra is folytassa ezt a régi keletű, és őszintén szólva, nevetséges szóáradatot Macedónia neve ellen. A választókerületemben csodálatos megyék vannak – Durham, Northumberland – és nem zavarna különösebben, ha egy másik tagállam ezekről a fantasztikus megyékről kívánná elnevezi magát.

Ha a csatlakozási tárgyalások nem etnikai kérdésről, nem a demokráciáról vagy az emberi jogokról folyó vita miatt akadnak el, hanem egyszerűen azért, mert az ország úgy dönt, Macedóniának nevezi magát, az nyilvánvalóan nevetséges. Remélem, ezt a görög képviselők is belátják majd. Remélem, hogy Macedóniát azon szabad kritériumok alapján ítélik meg, amelyek mindenki másra is vonatkoznak, és amennyiben megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, ha Macedónia demokratikus, világi állam, ha helyes emberi jogi politikát folytat, akkor, más tagállamokhoz hasonlóan, meg kell kapnia a csatlakozási jogot, és nem szabad hagyni, hogy Görögország pusztán a név miatt megvétózza azt.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0140/2009)

  Martin Callanan (PPE-DE). – Elnök úr, a tamil tigriseket az EU és az Egyesült Államok korábban terrorista csoportként tartotta számon, de szerencsére úgy tűnik, hogy a független Tamil hazáért folytatott vérszomjas kampányuk talán most már véget ér. Sri Lanka ugyanúgy megérdemli, hogy békében éljen, mint mi itt Európában.

Más képviselőtársaimhoz hasonlóan én is az egységes Sri Lanka államot támogatom. Úgy vélem, helyes volna jegyzőkönyvbe venni azt is, hogy azt is gondolom, alighanem jó ötlet volna az egységes állam keretein belül bizonyos fokú autonómiát adni a tamiloknak. Nem támogatom a tigrisek erőszakkampányát, és elengedhetetlennek vélem, hogy Sri Lanka hadserege engedélyt kapjon a tamil tigrisek elleni hadjárat folytatására.

Ugyanakkor azt is fel kell ismernünk, hogy Sri Lankán jelenleg humanitárius válság van, és a segélyszervezeteknek bejutást kell biztosítani. Ezért talán tűzszünetet kellene kérni, amely alatt a segélyszervezetek bejuthatnak, a civilek pedig elhagyhatják a vitatott területeket. Ám ezek után engedélyeznünk kell, hogy a hadsereg folytassa a harcot.

- Jelentés: Annemie Neyts-Uyttebroeck (A6-0112/2009)

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, az, hogy az egyetlen választott nemzeti törvényhozáshoz sem kötődő nemzetközi ítélkezési gyakorlat tömege egyre nő, korunk egyik legijesztőbb fejleménye. Nemcsak 300 évnyi területi illetékességről szóló jogi megegyezést semmisítünk meg, miszerint egy bűncselekmény azon terület felelőssége alá tartozik, ahol elkövették; hanem visszatérünk egy modern kor előtti gondolathoz, amely szerint a jogról döntő emberek nem azoknak tartoznak elszámolással, akik alájuk tartoznak, hanem csak saját lelkiismeretüknek.

Elég ésszerűnek tűnik, hogy ha egy olyan embert, mint Milošević vagy Karadžić nem ítélnek el a saját hazájában, akkor tennünk kell valamit az ügyben. Ám az olyan önkényeskedők ellen, mint amilyen Milošević, pontosan az az ellenvetés, hogy beszennyezték saját országuk demokráciáját, és úgy állították be magukat, mint akik a törvény felett állnak. Ha ezt a problémát nemzetközi szinten megismételjük, az ő szintjére süllyedünk, ahogyan tettük ezt Hágában, komédiát csinálva a tárgyalásból, melynek során hat éven belül 27-szer változtattunk a jogi eljáráson, ügyvédi kényszert alkalmaztunk, és végül még ítélet sem született.

Nem kelek Milošević úr védelmére: kártékony és gonosz kommunista volt. De a rossz emberek is megérdemlik az igazságtételt – a rossz emberek különösen megérdemlik az igazságtételt –, és ha nem kapják meg, akkor mi többiek gyengülünk.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0113/2009)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, mindannyian tudjuk, milyen fontos a víz, különösen a fejlődő világban, ahol az ivóvízhez való hozzájutás nagyon nehéz, és a fiatal lányok és nők szenvednek a legtöbbet. A tanulásra való kilátásuk nagymértékben csökkent, mert – fogalmazzunk így – ők a vízhordók. Indiában láttam ezt egy küldöttségi látogatás alkalmával, és nagyon fontos, hogy többet fektessünk a vízgazdálkodásba, és hogy meggyőződjünk arról, hogy az nem gördít akadályt a fiatal lányok és nők oktatásának fejlődése elé.

Különös örömmel fogadtam a (2) bekezdésről szóló szavazást, amely kinyilvánította, hogy a víz a közjavak közé tartozik, és hogy állami ellenőrzés alá kell, hogy essen, tekintet nélkül a vízgazdálkodás mikéntjére. A víz értékes forrás, amelynek a köz javát kell szolgálnia, nem az egyéni befolyást és nyereséget.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, én is messzemenőleg támogatom a vízről szóló állásfoglalási indítványunkat, és örülök a (2) bekezdésről szóló szavazásnak, amelyben határozottan kijelentjük, hogy a víz a közjavak közé tartozik, és állami ellenőrzés alá kell vonni. Személy szerint határozottan ellenzem a víz privatizációját.

Az utóbbi időben tanúi lehettünk annak, hogy a nyereség könyörtelen hajszolása hogyan kényszerítette térdre a világgazdaságot. Bizonyára nem akarjuk látni, hogy ugyanez történjen a vízzel kapcsolatban is. A vízminőség és az elosztóhálózat folyamatos javításának biztosítása érdekében további beruházásokra van szükség a szállító rendszerben. A magánszektor számára nincs, ami erre ösztönözzön, mert természetesen sokkal nagyobb a csábítás, hogy megemeljék a fogyasztói árat, semmint, hogy pénzt fektessenek az átviteli hálózat felújításába. Láttam erre példát saját megyémben, Sligóban, ahol a közösség egyes körzetei végül többet fognak fizetni a vízért, mint ami méltányos lenne, mert a magánszektor egyszerűen nem fektet be az átviteli hálózatba.

- Jelentés: Maria Eleni Koppa (A6-0062/2009)

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, én a határozat és a jelentés mellett szavaztam, de némi aggodalommal. Ma reggel a Bizottság elismerte, hogy nincs tudomásunk arról, hogy a WTO merre tart ezen a ponton, és ez hogyan illeszkedik a stratégiai partnerséghez.

Nem engedhetjük, hogy olyan helyzet jöjjön létre, amelyben akár a stratégiai partnerségi megállapodás – sőt, egy világkereskedelmi megállapodás – kedvezőtlenül hat Európa élelmiszerbiztonsági érdekeltségeire. Újra felvetem az élelmiszertermelési előírások kérdését, amely előírások magasabbak az Európai Unióban. Megbüntetjük termelőinket, ha nem felelnek meg ezeknek az előírásoknak. Nem engedhetjük, hogy olyan helyzet álljon elő, hogy olyan élelmiszert hozunk be harmadik országokból – Brazíliából vagy máshonnan –, amely nem felel meg termelési előírásainknak, és amely nagyon tisztességtelen versenyt eredményez az Európai Unión belül az élelmiszerek és mezőgazdasági áruk előállítói számára.

- Jelentés: José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (A6-0028/2009)

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, természetesen jó dolog a stratégiai partnerség, amelyet az Európai Unió Mexikóval, valamint olyan országokkal köt, mint például Brazília, és ez az Unió érdekét szolgálja. A jelentés jórészt kiegyensúlyozott, de úgy vélem, nem vették figyelembe Európa érdekét – és a közvélemény ezzel kapcsolatban is számos kérdést fel fog vetni – abban a rendelkezésben, amely a bevándorlási politikáról szóló kölcsönös megállapodás megkötésére szólít fel. Ez nem sok jót ígér, és ez az oka annak, hogy tartózkodtam a jelentésről szóló szavazáskor.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0135/2009)

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Én is a tibeti felkelés 50. évfordulóján a Tibetben uralkodó helyzetről szóló határozat mellett szavaztam, mert a kínai hatóságok nemrég szigorítottak a tibeti biztonsági intézkedéseken, és megtiltották az újságírók és a külföldiek számára a területre való belépést.

A mai tanácskozás az Európai Parlamentben azt az üzenetet közvetíti, hogy rendkívüli módon aggódunk a tibeti helyzet, különösen a szenvedő és a megtorló intézkedéseknek kitett ártatlan lakosság miatt.

Felkérem a Tanácsot, hogy az állásfoglalás értelmében állítson fel egy igazságkutató bizottságot, amelynek célja, hogy megvizsgálja, mi történt valójában a Kínai Népköztársaság és Őszentsége a dalai láma képviselői közti tárgyalásokon.

Felszólítom a kínai kormányt, hogy azonnal engedje szabadon azokat a személyeket, akiket csupán egy békés tiltakozásban való részvételük miatt tartóztattak le.

  Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök úr, engedje meg, hogy kifejezésre juttassam elégedettségemet, tapasztalva a széleskörű támogatást, amelyet a közgyűlés a Pannelle és Onyskiewicz urakkal együtt előterjesztett indítványunknak nyújtott. Az indítvány egy kicsit másról szól, mint amiről ma Ferrero­Waldner asszony beszélt. Állásfoglalásról van szó: mi amellett az oldal mellett tesszük le a voksunkat, amely inkább az igazságot, a valódi okokat keresi, amelyek miatt abbamaradt a tárgyalás a kínaiak és a tibetiek között, semmint, hogy egy semleges nézőpontból tekintsen az eseményekre, ahogyan ezt a Bizottság és a Tanács sajnos továbbra is teszi, mintha elegendő volna csak remélni a két fél közötti párbeszédet.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Szocialista Képviselőcsoport európai parlamenti viselkedése számomra különösen nehezen érthető; először ellenezték a vitát, majd ellenezték, hogy benyújtsam az állásfoglalást, majd ténylegesen ellene szavaztak, amire Ford úr azt a politikai magyarázatot adta, hogy túl sok állásfoglalást fogadunk el Tibet ügyében. Nos, talán a párt és Ford úr nem érti – vagy inkább túl jól érti –, hogy sokkal több forog itt kockán; több mint egymilliárd kínai állampolgár és a tibeti nép szabadsága és demokráciája.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, magától értetődik, hogy az állásfoglalás mellett szavaztam; jóllehet természetesen nem gondolhatjuk azt, hogy ez a végső soron ártalmatlan állásfoglalás túl nagy hatást tesz a kínai totalitárius kommunista rendszerre, amellyel ugyanakkor oly nagy örömmel kereskedünk.

Nagyobb hatást gyakorolhatnánk a rendszerre, ha a Parlamentnek és a Tanácsnak volna bátorsága, hogy kijelentse, hogy Tibet megszállása és ezt követő bekebelezése sérti a nemzetközi jogot, és mint ilyet, az Európai Unió nem ismerheti el. Továbbra is világossá kell tennünk az üzenetet, hogy Tibetnek független államnak kell lennie, nem pedig Kína autonóm tartományának, valamint, hogy ebben az országban népirtás és etnikai öldöklés történt és történik jelenleg is.