Elnök. – A következő téma a partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos együttes vita:

– David Martin ajánlása (A6-0117/2009) a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a CARIFORUM-államok közötti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (05211/2009 –C6-0054/2009 – 2008/0061(AVC)), és

– Erika Mann ajánlása (A6-0144/2009) a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Elefántcsontpart közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (05535/2009 – C6-0064/2009 – 2008/0136 (AVC)), és

– Helmuth Markov és David Martin Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről a Cariforum-államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0033/2009 – B6-0203/2009),

– Helmuth Markov és David Martin Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről a Cariforum-államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0034/2009 – B6-0204/2009),

– Helmuth Markov és Erika Mann Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Elefántcsontpart közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0047/2009 – B6-0217/2009),

– Helmuth Markov és Erika Mann Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Elefántcsontpart közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0047/2009 – B6-0217/2009),

– Helmuth Markov és Christofer Fjellner Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről Ghána, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0035/2009 – B6-0205/2009),

– Helmuth Markov és Christofer Fjellner Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről Ghána, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0036/2009 – B6-0206/2009),

– Helmuth Markov és Glyn Ford Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről a csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség között megkötött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodásról (GPM) (O-0037/2009 – B6-0207/2009),

– Helmuth Markov és Glyn Ford Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről a csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség között megkötött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodásról (GPM) (O-0038/2009 – B6-0208/2009),

– Helmuth Markov és Robert Sturdy Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az Európai Közösség és tagállamai, valamint az SADC gazdasági partnerségi megállapodásban részt vevő államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0039/2009 – B6-0209/2009),

– Helmuth Markov és Robert Sturdy Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az Európai Közösség és tagállamai, valamint az SADC gazdasági partnerségi megállapodásban részt vevő államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0040/2009 – B6-0210/2009),

– Helmuth Markov és Daniel Caspary Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteit létrehozó átmeneti megállapodásról (O-0041/2009 – B6-0211/2009),

– Helmuth Markov és Daniel Caspary Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteit létrehozó átmeneti megállapodásról (O-0042/2009 – B6-0212/2009),

– Helmuth Markov Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Kelet-afrikai Közösség partnerállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteit létrehozó megállapodásról (O-0043/2009 – B6-0213/2009),

– Helmuth Markov Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Kelet-afrikai Közösség partnerállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteit létrehozó megállapodásról (O-0044/2009 – B6-0214/2009),

– Helmuth Markov és Kader Arif Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Közép-Afrika közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0045/2009 – B6-0215/2009),

– Helmuth Markov és Kader Arif Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Közép-Afrika közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról (O-0046/2009 – B6-0216/2009).

  David Martin, előadó. − Elnök úr, ha közvetlenül érintettek vagyunk egy kérdésben, mindig hajlamosak vagyunk túlértékelni azt, de ennek az adott kérdésnek a jelentőségét nem hiszem, hogy túlértékelhetnénk. Olyan megállapodások vannak előttünk ma este, amelyek szó szerint milliók életét, életminőségét és egészségét befolyásolhatják a fejlődő országokban.

Mielőtt jelentésem lényegére rátérnék, szeretném tiszteletemet kifejezni képviselőtársamnak, Glenys Kinnocknak, aki az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésének társelnökeként az élen járt abban, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokkal és az azok fejlődésre gyakorolt hatásával kapcsolatos megfontolások ismertté váljanak ne csak ebben a Parlamentben, hanem szerte a világon. Amint Önök is tudják, Glenys e parlamenti ciklus lejártát követően nem tér vissza közénk, és úgy vélem, mindannyiunknak nagyon hiányozni fog az AKCS-vel és különösen a GPM-ekkel kapcsolatos munkája.

Az GPM-ek története elég összetett ebben a Parlamentben. Valódi feszültség keletkezett a kereskedelmi és fejlesztési célkitűzések között. Néhányat orvosolni tudtunk, de néhányuk, őszintén szólva e megállapodások jellegéből adódik.

Először is, e megállapodásokat egy WTO-határozat erőltette ránk, és az egyirányú liberalizálást, amely lényegében az GPM-hez kellett, nem egyszerű kialkudni.

Másodszor, a teljes körű és átmeneti GPM-ek lezárása tekintetében kitűzött mesterséges határidő azt jelentette, hogy az elvben egyenlő felek között zajló tárgyalások valójában nem egyenlő felek között zajlottak, mivel az AKCS-oldalnak volt vesztenivalója a határidők elmulasztásával.

Végül, és ez nem a tárgyalások kritikája, hanem a realitás, tárgyalásainkat kereskedelmi szakértők folytatták le. A kereskedelmi szakértők feladatukból adódóan a lehető legjobb üzletet kívánják nyélbe ütni az Európai Unió számára. Céljuk nem feltétlenül a fejlődés szempontjából legjobb eredmény elérése. Még egyszer elmondom: ez nem kritika, e szakértőket erre képezték ki. De attól még ez a tárgyalások realitása.

Mi, a Parlament, e tárgyalások lezárulása óta megpróbáltuk a kört négyszögesíteni a kereskedelem és a fejlődés között.

Megjegyzéseimet szeretném a Cariforum-GPM előadójaként e megállapodásra összpontosítani, amely jelenleg az egyetlen teljes körű gazdasági partnerségi megállapodás. Amint ezt az GPM-et aláírjuk, a szöveget nem módosíthatjuk, csak arra lesz lehetőségünk, hogy igent vagy nemet mondjunk rá. Úgy vélem, hogy ha a Bizottság és a biztos asszony megerősítik és értelmezik a szöveg bizonyos pontjait, e héten olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy jóváhagyhatjuk a Cariforum-GPM-et.

Lewis Carrol, az író egyik meséjében Dingidungi megrovó hangsúllyal a következőket mondja:

„Ha én használok egy szót, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet.” Őszintén szólva mostanáig a Cariforum-GPM néhány gondolatának értelmezése valahogy úgy zajlott, hogy nem volt mindig könnyű kihámozni, hogy a szöveg ténylegesen mit is jelent.

Szeretném, ha a biztos asszony ma megerősítene előttünk néhány pontot.

Először is, hogy a megállapodásban foglalt felülvizsgálati záradék egy valódi felülvizsgálati záradék, amit a Bizottság komolyan vesz: hogy vizsgálni fogjuk a fejlődési prioritásokat, mint például a szegénység enyhítését, a fenntartható fejlődést, a gazdasági diverzifikációt és a millenniumi fejlesztési célok elérését öt év elteltével, hogy biztosítsuk, hogy a GPM-ek mindezen dolgok érdekében működnek és nem ellenük.

Másodszor szeretném, ha a biztos asszony megnyugtatna bennünket a GPM-ek finanszírozásával kapcsolatban. Számítások szerint durván 580 millió EUR áll a Cariforum-országok rendelkezésére a meglévő EFA és más pénzügyi keretek 2013-ig tartó időszakai során. Véleményem szerint, bár természetesen ebben nem vagyok szakértő, ennek elégnek kell lenni a GPM-ek igényeinek kielégítésére, ha azokat megfelelően programozzák, ha a pénzt mind elköltik, ha a karibi országok prioritásai teljesülnek abban az értelemben, hogy mire kellene költeni a pénzt. Ezen felül szeretnék megbizonyosodni arról, hogy a tagállamok mind beadják a maguk részét a 2 milliárd EUR-ból, amit a fejlődő világ kereskedelmének támogatásához megígértek. A 2013 utáni helyzetet is vizsgálnunk kell, e tekintetben a Bizottság semmiféle garanciát nem tud nekünk adni, mivel ez a Parlamentre és a Tanácsra tartozik, de tudnunk kell azt, hogy a pénz elfogy és a kötelezettségvállalások lejárnak 2013-ban.

Harmadszor szeretném, ha pontosítanák a legnagyobb kedvezményben részesített nemzet (MFN) státuszt. Korábban már elmondtam biztos asszonynak, hogy teljes mértékben megértem, hogy az Európai Uniónak pontosan ugyanazokhoz a feltételekhez kell ragaszkodnia, amelyeket a karibi országok az Egyesült Államoknak, vagy más nagyobb fejlett hatalomnak kínálnak. De nem kellene a „legnagyobb kedvezményben részesített nemzet” -záradékra hivatkoznunk, ha a karibi országok kedvező üzletet kötnek, mondjuk, afrikai országok egy csoportjával.

Negyedszer, zárásképpen, szeretném, ha biztosítana minket arról, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében a Cariforum-megállapodásban semmi nem fenyegeti a TRIPS-mechanzimus alkalmazását, a mechanizmus ugyanis nem kérdőjelezhető meg.

Szeretném, ha biztos asszony garantálná mindezeket, de még ez előtt szeretném zárásképpen elmondani, hogy határozottan meg vagyok győződve arról, hogy a biztos asszony megváltoztatta a GPM-ekkel kapcsolatos vita hangnemét és jellegét, és tisztelettel adózom az e területen eddig elvégzett munkája előtt.

  Erika Mann, előadó. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az Elefántcsontparttal kötött megállapodás olyan megállapodás, amelynek elfogadásáról szavaznunk kell. Csak az a lehetőségünk maradt, hogy igennel vagy nemmel szavazzunk. Remélem, egy napon ez majd változni fog, és a Parlament részt vehet a felhatalmazási tárgyalásokon is.

Ez egy kicsit megnehezíti a helyzetet. A Cariforum-megállapodáshoz képest itt két különbséget láthatunk. Először is, olyan kormánnyal tárgyalunk, amelyet nem demokratikus úton választottak. Másodszor, egy ideiglenes megállapodás áll előttünk, amelynek kezdetben csak az a célja, hogy biztosítsa a régi kedvezmények fenntartását. A végleges megállapodás megtárgyalására egy ideig nem kerül sor.

Amit én szeretnék hallani Cathy Ashton biztos asszonytól, azok az Elefántcsontpart szempontjából rendkívül fontos kérdésekben adott biztosítékok. Múlt héten ismét olyan beszélgetéseken vettem részt, amelyekből világossá vált, hogy a bizottsági biztosítékok nem késhetnek sokat, ami teljes mértékben összhangban van a biztos asszony által az SADC esetében adott biztosítékokkal. Engedjék meg tehát, hogy nevesítsem a legfontosabb pontokat.

Az első pont a jelentős rugalmassággal kapcsolatos. E rugalmasságnak ki kell terjednie a következőkre: először is, egy új felülvizsgálati záradék bevezetése, amely egyúttal rugalmas is, és nem ötéves határidőt állapít meg, hanem olyan határidőt, amelyet viszonylag rövid idő alatt folyamatosan újra lehet értékelni. Másodszor, az érzékeny témákat csak akkor lehet megvitatni, ha az ország kifejezetten ezt kívánja. Ez különösen a szingapúri témákat érinti, de természetesen azt a kérdést is, hogy hogyan lehetne a TRIPS-et integrálni, valamint hasonló kérdéseket.

Harmadszor, felmerül a regionális különbségek elfogadása, ha további tárgyalásokra kerül sor egy regionális megállapodásra irányulóan. Elefántcsontpart sajátos problémával küzd, amely annak köszönhető, hogy a megállapodást a többitől elkülönítetten tárgyalják és írják majd alá, míg a jövő célja egy regionális megállapodás lenne.

Negyedszer fontos lenne, hogy az új tárgyalások bármely szakaszában lehetőség legyen olyan kérdések felvetésére, amelyeket a jelenlegi szakaszban még nem vesznek figyelembe, és hogy ezeket a témákat a Bizottság jóváhagyja.

Ezzel összefüggésben biztos asszony, Önnek csak ki kell terjesztenie Elefántcsontpartra azokat az engedményeket, amelyeket az SADC tekintetében már megadott. Ezáltal nőne a valószínűsége a Parlament részéről adott hasonlóan pozitív válasznak. Mi csak nagyon aggódunk amiatt – és ennek az aggodalomnak már sok nem kormányzati szervezet is hangot adott –, hogy különösen Elefántcsontpart esetében a Bizottság eleinte viszonylag csekély rugalmasságot tanúsított, és ezért történhetett meg az, hogy a fent említett kérdéseket nem vették figyelembe az ideiglenes megállapodásról a teljes körűre való áttérés során. Egy engedmény tehát rendkívül hasznos lehetne, és lehetővé tenné számunkra a megállapodás jóváhagyását.

Az elefántcsontparti képviselőkkel folytatott megbeszéléseim során továbbá világossá vált előttem, hogy nagyon aggódnak amiatt, hogy a technikai támogatás nem érkezik meg elég gyorsan, és hogy itt sem vettük minden aggodalmukat figyelembe. Amint az kiderült számomra, ők különösen azt tartják fontosnak, hogy a Bizottság és a nemzetközi szervezetek segítséget nyújtsanak számukra, hogy kijuthassanak a kkv-piacokra, így lehetővé válna az európai piac kínálta lehetőségek tényleges kihasználása. Különösen óvatosak akkor, ha a tárgyalások a szingapúri témákat érintik, – ha egyáltalán szóba kerülnek – és tőlünk várják, hogy segítsünk nekik megérteni, hogy a közjavak hogyan hasznosíthatók a társadalom javára. Ezen felül különösen igénylik, hogy segítséget nyújtsunk nekik a műszaki előírásokkal összefüggő területeken, mivel számukra ezek az előírások gyakran a kereskedelem valós akadályaiként jelennek meg.

Záró észrevételem a Parlamentet érintő pontra vonatkozik. Amint azt korában is említettem, csak arra van lehetőségünk, hogy igent vagy nemet mondjunk, és ez nyilvánvalóan relatíve jelentősen korlátozza, hogy a Parlament milyen mértékben működhet közre a szavazás alakításában. Kifejezetten emlékeztetem Önöket arra, és ezt a szövegeinkben is viszontlátják majd, hogy egy ideiglenes megállapodás esetleges jóváhagyása nem feltétlenül jelenti, hogy automatikusan megszavazzuk a teljes körű megállapodást is. A nyomon követési eljárás keretében ugyanis kifejezetten szeretnénk részt venni a folyamatban levő tárgyalásokban, hogy egy bizonyos mértékig, amennyire azt hatáskörünk engedi, nyomon követhessük az általam az imént felvetett pontokat.

Végül szeretném, ha szólna néhány szót arról, hogy a kudarcot vallott dohai megállapodás milyen mértékben érinti kifejezetten negatívan Elefántcsontpartot, különösen a banánt illetően.

  Helmuth Markov, szerző. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, Solana úr, e vita során nem csak egy, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő tizenhat kérdésből, nyolc állásfoglalásból és két jelentésből álló csomagot tárgyalunk meg az együttdöntési eljárás keretében, a vita 79 fejlődő országról is folyik, amelyekkel az EU megújítani készül kereskedelmi kapcsolatait és a kölcsönös együttműködést. A kereskedelem és az együttműködés fontos eszközök a szegénység elleni küzdelemben, valamint a gazdaságilag és társadalmilag stabilabb nemzetgazdaságok kiépítésében. Mindezek felett, ez az eljárás az infrastruktúra kiépítéséhez, az egészségügyi ellátáshoz, az élelmezési függetlenséghez, egy működő társadalmi rendszerhez, az oktatáshoz és a kulturális cseréhez nyújtott támogatást is jelent.

A múltban az AKCS-országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolataink a nem kölcsönös kereskedelmi kedvezmények rendszerén alapultak, amelynek alapján lehetővé vált az AKCS-államokban előállított termékek vámmentes belépése a közös piacra. 2000-ben megállapodtunk abban, hogy 2007 végére új partnerségi megállapodást dolgozunk ki. Ezen új megállapodás keretében az egyoldalú kereskedelmi kedvezmények helyébe a WTO-val összeegyeztethető megállapodások lépnek, amelyek célja a szegénység csökkentése és végül felszámolása, valamint a fenntartható fejlődés, a regionális integráció, a gazdasági együttműködés és a felelősségteljes kormányzás előmozdítása, segítséget nyújtva az AKCS-országoknak saját gazdasági potenciáljuk kiépítésében, és fokozatosan integrálva őket a világgazdaságba. Ezen felül célul tűztük ki ezen országok termelési kapacitásának kibővítését, és intézkedéseket kívántunk hozni a magánvállalkozások és befektetések megkönnyítésére.

Az előttünk álló gazdasági megállapodások, különösen az úgynevezett átmeneti GPM-ek, vagy csak árukereskedelmi megállapodások lényegében kereskedelmi megállapodások, minthogy 90%-ban a piacra jutással és más kereskedelmi területekkel foglalkoznak. A cél az EU és a partnerrégiók vagy egyes országok közötti kereskedelem fokozatos liberalizálása.

Milyen problémákkal kerültünk szembe a tárgyalások során?

Először is megkérdőjelezhető, hogy elegendő idő állt rendelkezésünkre. A Bizottság természetesen jó helyzetben van. Levezethette a tárgyalásokat, szavazást kezdeményezhetett és bevonhatta a tagállamokat. Képzeljék el azonban, hogy Önök a másik oldalon állnak. Ezek a tárgyalások valóban mindig párhuzamosan zajlottak, úgy, hogy le lehetett folytatni a megfelelő konzultációkat a civil társadalom és a Parlament között ezekben az országokban?

A tartalmat is rengeteg kritika érte. Először is, jóllehet voltak más szakvélemények, a Bizottság úgy értette, hogy a WTO-kompatibilitás azt jelenti, hogy a vámtételeket 80%-kal csökkenteni kell az elkövetkezendő 15 évben. Még akkor is, ha a liberalizációs kötelezettségvállalások eredetileg aszimmetrikusak is a liberalizáció felé tett lépések tekintetében, az eredmény mindkét oldalon a nyitott piac kell legyen, valami, amit az EU könnyen megengedhet magának. Az AKCS-országokból származó kivitel csak a behozatal csekély százalékát adja.

Az AKCS-államok esetében a vámok eltörlése az e vámokból származó bevétel kiesését jelenti, és az infrastruktúra, a társadalmi szféra, a gazdasági fejlődés támogatása, valamint az adminisztratív kapacitás javítása tekintetében teendő sürgős állami beruházások finanszírozási forrásának elvesztését. Ezen felül lassítja a nemzetgazdaság növekedését, és ezért folytonossá teszi az iparosodott országok exportjától való függőséget. Ez mind az élelmiszereket, mind az iparcikkeket érinti, és végül egy ördögi kört teremt. E hatás tagadhatatlan bizonyítéka az AKCS-országokban az élelmiszerárak növekedése. Gyakran feltettem a következő kérdést: ha 50 év nem kölcsönös kereskedelmi kapcsolatai még csekély mértékben sem mozdították elő a megfelelő fejlődést, hogyan lehetne ezt elérni a piacok kölcsönös megnyitásával?

További súlyos probléma, amelyet a javasolt megállapodás csak fokoz, a partnerrégiók és -országok közötti kapcsolat. A kelet-afrikai közösségben, és én magam személyesen is felelős vagyok a vonatkozó állásfoglalási indítványért, a belső vámok problémája nem annyira jelentős, minthogy van vámunió, de a szomszédos államokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok nehezebbé válhatnak a liberalizáció különböző foka miatt. Ebben az esetben is természetesen sok problémát okoznak a származási országgal kapcsolatos rendeletek. Súlyos félelmek fogalmazódnak meg az átfogó GPM-ekről folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban. Ezek a befagyasztott dohai fejlesztési fordulón belül zajló konfliktusokat tükrözik. Sok állam nem gondolja, hogy olyan helyzetben lenne, hogy deregulálhatná szolgáltatási, befektetési és közbeszerzési piacait és megnyithatná azokat a globális verseny előtt. Ez nem is kivihető, és nem is kívánatos még az Európai Közösségen belül sem. A pénzpiacok ellenőrzési mechanizmusainak hiányát tekintve, itt nem is kell részletekbe bocsátkoznunk.

Súlyos kritika érte és éri a tárgyalások átláthatóságát is, azaz azt a kérdést, hogy a parlamentek és a civil társadalom milyen mértékben vehettek részt a folyamatban. Végül, adódik a kérdés a 4. módozattal kapcsolatban is, ha az áruk szabadon mozoghatnak, nem kellene ezt az emberek számára is biztosítanunk? Ezzel összefüggésben bizottságunk olyan kérdéseket tett fel, amelyek függetlenül attól, hogy honnan érkeznek, még mindig ugyanarra vonatkoznak.

Milyen pénzügyi, technikai és adminisztratív rendelkezéseket ír elő a Bizottság a kereskedelmi és fejlesztési partnerségek újraalapítása keretében? A tárgyalások során rugalmas lesz-e a Bizottság és figyelembe veszi-e a partnerrégiók igényeit, különösen az exportvámok fejlesztési célú enyhítése, a kialakulóban lévő iparágak védelme, a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása és a közbeszerzési rendszer sajátos védelme tekintetében? Mindemellett készen áll-e a Bizottság arra, hogy újragondolja a szellemi tulajdonjogok védelméről elfogadott álláspontját, a biológia sokféleségnek és az ismeretek átadásának biztosítása, valamint a méltányos áron nyújtott egészségügyi ellátás szegényebb országokban történő garantálása tekintetében? Készen áll-e a Tanács és a Bizottság arra, hogy a Parlament és a civil társadalom számára megfelelő információt szolgáltasson a részvételi lehetőségekről? Végül, készen állnak-e arra, hogy felülvizsgálják a megtárgyalt megállapodást, ha az derülne ki, hogy egyes pontjai negatív hatással vannak az AKCS-államok fejlődésére?

Hadd tegyek végül egy rövid, személyes észrevételt. Immár két és fél éve vagyok a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke. Most, hogy többé nem szállok ringbe ezért a posztért, szeretném megragadni a lehetőséget, és hálás köszönetet mondani titkárságomnak, Rodas úrnak, és különösen Pribaz asszonynak óriási támogatásukért, valamint képviselőtársaimnak. Az együttműködés sikeres volt, és úgy érzem, sok mindent elértünk. Csodálatos lenne, ha a GMP-ket is sikerre vinnénk. Minden itt maradónak a legjobbakat kívánom az elkövetkező parlamenti ciklusban. Tényleg őszintén remélem, hogy a kereskedelem nagyobb szerepet fog játszani ebben a Parlamentben. Nagyon köszönöm.

  Christofer Fjellner, szerző. – (SV) Elnök úr, nagyon örülök, hogy sor kerülhet erre a mai vitára. Ma, amikor növekszik a protekcionizmus, és a szegénység terjed, ahelyett, hogy csökkenne, különösen fontos, hogy Európa és a világ egyes legszegényebb országai között nyitott legyen a kereskedelem. Lényegében erről szólnak az átmeneti megállapodások. A gazdasági partnerségi megállapodások arra törekszenek, hogy biztosítsák a világ néhány legszegényebb országában a folyamatos kereskedelmet és fejlődést.

Fennáll a veszélye, hogy ezeket az országokat sújtja a leginkább a továbbgyűrűző gazdasági válság és a protekcionista fegyverkezési verseny intenzívebbé válása. Éppen ezért nem egészen értem az itt megfogalmazott kritikák némelyikét. Néhányan azt állítják, hogy ezek a megállapodások túl messzire mennek és túlságosan átfogóak. Egyes kritikusok inkább a kiesett vámbevételről beszélnek, és nem az új kereskedelem lehetőségéről. Én ellenben úgy gondolom, hogy örülnünk kell annak, hogy ilyen sokat elértünk. Nem hiszem, hogy a kereskedelem és a fejlődés eleve összeegyeztethetetlen lenne, mint ahogy néhány hozzászóló ezt állítja. Éppen ellenkezőleg: a kereskedelem fejlődéshez vezet, a vámok szegénységhez.

Az én feladatkörömbe tartozott a Ghánával kötött átmeneti megállapodás. Elismerem mindenekelőtt, hogy tartalmaz hibákat, mint a rizsre és a cukorra egy átmeneti időszakban továbbra is kivetett uniós vámok, ezzel együtt lényegében ez egy jó megállapodás. Ezért fontos, hogy biztosítsuk mielőbbi aláírását. A ghánai elnökválasztás korábban akadályt jelentett, de most arra ösztönözném az ország új elnökét, John Atta Millst, hogy írja alá az átmeneti megállapodást. Remélem azt is, hogy mi az EU-ban is biztosan aláírjuk a megállapodást, amit mi tárgyaltunk meg. Elfogadhatatlan, hogy ez sok időt vegyen igénybe, és különösen elfogadhatatlan, hogy ez a tanácsi fordítási szolgálat megfelelő működésének hiányában vegyen sok időt igénybe.

Szeretném megragadni a lehetőséget, és arra ösztönözni Önöket, hogy támogassák a megállapodást. A bizonytalanság e napjaiban a világnak több kereskedelem kell, nem kevesebb.

  Daniel Caspary, szerző. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ahogyan én látom, a gazdasági partnerek között kötött megállapodások életbevágóan fontosak az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok biztosításához. Az együttműködés mind az Európai Unió, mind ezen országok érdeke. Nagyon sürgősen fel kell hagynunk az elmúlt ötven–hatvan év azon gyakorlatával, hogy az afrikai országoknak fejlesztési segélyt adunk. Hagynunk kell végre, hogy ezek az országok mentálisan is szabaddá váljanak, hogy képesek legyenek saját kezükbe venni a sorsukat, és hogy megteremthessék a jólétet saját maguk számára, ahogy tették ezt a világ más részei is az elmúlt néhány évtizedben.

A kereskedelem kiválóan járul hozzá mindehhez. Egyrészt az Európai Unió és az ezen országok közötti kereskedelemre gondolok, másrészt főként az ezen országok egymás közötti, azaz más fejlődő országokkal folytatott kereskedelmére. Egésze biztos vagyok abban, hogy némi nyomást tudunk gyakorolni a kormányokra és államokra, hogy jó néhány területen számolják fel a rendkívül magas vámokat annak érdekében, hogy megteremtsék a régióban a gazdasági növekedéshez szükséges feltételeket.

Miért kell ezt tennünk? Ezeknek az államoknak sürgősen szükségük van olyan keretfeltételekre, amelyek révén az emberek megteremthetik saját jólétüket. Az ezen országok képviselőivel folytatott megbeszéléseim során gyakran az volt a benyomásom, hogy az emberek hálásak, amiért mi, mint az Európai Unió nyomást gyakorlunk számos területen, és hálásak voltak, amiért igényekkel léptünk föl számos területen, és arra ösztökéltük a nemzeti kormányokat, hogy a gazdaságpolitika tekintetében tegyenek némi előrelépést.

Boldog lennék, ha nem tévesztenénk szem elől ezt az álláspontot az elkövetkezendő hetekben és hónapokban, különösen a tárgyalások során, hogy ne csak a kormányok jogszerű kívánságaival foglakozzunk, hanem hogy egyik-másik ponton a mi jogos igényeinket is fenntartsuk, és hogy ezen országok lakóinak jogos igényeit képviseljük.

E tekintetben remélem, hogy tárgyalásaink sikerrel járnak.

  Kader Arif, szerző. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mai hosszúra nyúló vitában, ha megengedik, szeretnék néhány pillanatot szentelni az eddig megtett utunknak.

Emlékezzünk néhány képviselőtársunk kezdeti álláspontjára az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokban tapasztalható növekvő nyugtalanságnak, a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) elleni demonstrációknak, az északi és déli nem kormányzati szervezetek figyelmeztetésének dacára, amikor azt kértük, hogy e megállapodások prioritása a fejlődés legyen, valami olyasmi, ami ma már nyilvánvaló, minthogy a Bizottság is folytonosan ezt ismétli. Mandelson úr akkoriban azonban aligha mert nekünk válaszolni, mivel számára ez elsődlegesen kereskedelem-ösztönzési kérdés volt, mintha a vámjogi akadályok egyszerű felszámolása valami csoda folytán fejlődéshez vezethetne.

Az emberek idealistáknak tartottak bennünket, a nem kormányzati szervezetek által manipuláltaknak, és megütköztek azon, hogy védelmi, szabályozási eszközöket és a hatóságok beavatkozását kérjük, és mi történt? Úgy tűnt, mégsem voltunk meggondolatlanok. Nem, az AKCS-országok kormányai nem fogadták el, hogy a tárgyalások nyomás alatt vagy fenyegetések mellett folytatódjanak. Nem, a kereskedelem megnyitásával kapcsolatos kockázatok nem csak elméletben léteznek, ezek valósak, és valós és azonnali következményekkel járnak: az állami költségvetés csökkeni fog a vámbevételek kiesése következtében, az agrárszektor új ágazatai meggyengülnek és az emberek élelmiszerbiztonsága veszélybe kerül.

Ezeket a félelmeket évekkel ezelőtt megfogalmaztuk, még az éhséglázadások vagy a pénzügyi válság előtt. Nos, mit is kell mondanunk a mai helyzetről? A Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az ENSZ felismeri, hogy ellentétben azzal, amit a kezdetekkor állítottak, a fejlődő országokat súlyosan érinti a világválság.

Jacques Diouf, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) főtitkára nemrégiben hívta fel erre a figyelmet, és azt kérdezte tőlünk, hogy merjük-e azt mondani azoknak, akiket partnereinknek hívunk, hogy ugyan készen állunk milliárdokat költeni a világ bankrendszerének megmentésére, de az éhező emberek megmentésére nem.

Egészen őszinte szeretnék lenni, biztos asszony, és remélem, egészen egyértelmű is leszek. Ha nem tesz határozott és pontos kötelezettségvállalást a Bizottság nevében, amely garantálja számunkra, hogy a GPM-ek valóban a fejlődést támogatják, nem fogok azokhoz hozzájárulni. A szavak nem elegendőek, a szándéknyilatkozatok sem, ezekből bőven eleget hallottunk már. Konkrét kötelezettségvállalásokat szeretnénk, ezeket egyenként sorolom fel. A GPM-ek nem lesznek kielégítő megállapodások, hacsak nem mozdítják elő a regionális integrációt és nem járulnak hozzá az AKCS-országok fejlődéséhez és a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez.

Amikor a regionális integráció előmozdítását kérjük, ennek gyakorlati lépésekhez kell vezetnie. Közép-Afrikában például Kamerunt kritika érte, hogy ne is mondjam, szomszédai erőteljesen bírálták, amiért átmeneti megállapodást írt alá az Európai Unióval. A régió nyolc országából, megjegyzem, öt legkevésbé fejlett országnak számít, azaz olyan országnak, amelyek automatikusan és a WTO szabályaival teljes mértékben összhangban szabadon exportálhatnak az európai piacra, anélkül, hogy bármilyen kereskedelmi engedményt kellene tenniük cserébe. Egészen érthető tehát aggodalmuk, amikor a Bizottság azt kéri tőlük, hogy piacaikat 80%-ban nyissák meg az európai export számára.

Ezért, ha a biztos asszony kötelezettséget vállal a regionális integráció előmozdítására, ha kötelezettséget vállal a nagyobb rugalmasságra, hogy figyelembe vegye partnereink fejlettségének eltérő szintjét, talán választ adhatna arra a kérdésre is, hogy miért nem fogadja el a Közép-Afrika által javasolt 71%-os liberalizációt.

A második alapvető kérdés, amelyre választ várunk, a szingapúri kérdésekkel kapcsolatos. Ezeket nem lehet a partnerországok akarata ellenére belekényszeríteni a tárgyalásokba. Ezen a ponton különösen hangsúlyozni szeretném a közbeszerzést. Természetesen biztosítani kell az átláthatóságot – emellett mindig ki fogok állni –, de megfoszthatjuk AKCS-partnereinket szuverenitásuk lényeges elemétől azáltal, hogy úgy támogatjuk iparukat és helyi szolgáltatásaikat, hogy előírjuk a közbeszerzések liberalizálását?

A harmadik pont a szolgáltatások. A GPM-ekről Kamerunnal folytatott megbeszéléseink során a Bizottság újra és újra hangsúlyozta, hogy partnereink tárgyalni akarnak a szolgáltatásokról. Ez igaz lehet ugyan, mindazonáltal óvakodjanak azoktól, akik ezt az érvet kívánják felhasználni a szolgáltatások liberalizálásának valamennyi régióban és országban történő előírására, és különösen a közszolgáltatások liberalizálásának indoklására. Biztos asszony, határozott kötelezettségvállalást várok Öntől a tekintetben, hogy a közszolgáltatások nem kerülnek napirendre a tárgyalások során egyik régióban sem. Tudjuk, hogy a vámbevételek kiesése következtében partnereink költségvetése csökken. Ha csökkennek a bevételek, ezt elsőként az olyan ágazatok sínylik meg, mint az oktatás, az egészségügy vagy a kutatás. Éppen ezért ilyen körülmények között elfogadhatatlan az AKCS-országok kormányai számára, hogy elveszítsék a közszolgáltatásaik feletti ellenőrzést, és arra kérem biztos asszonyt, hogy adjon határozott garanciákat e kérdésben.

A negyedik pont, és ezt már említettem, hogy az élelmiszerbiztonságot védelmezni kell. Ez nem csak azt jelenti, hogy megfelelő biztosítékokat kell bevezetni, hanem lehetővé kell tenni partnereink számára azt is, hogy exportjukat fenntarthassák annak érdekében, hogy versenyképesek maradjanak a világpiacon. Tudom, hogy ebben az irányban pozitív fejlemények történtek a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség régiójában. Készen áll a Bizottság arra, hogy hasonló intézkedéseket javasoljon más régiókban is?

Az utolsó pont: tudjuk, hogy az AKCS-államok gazdaságainak élénkítése óriási pénzügyi kötelezettségvállalást jelent az Európai Unió részéről, mind a kialakulóban lévő iparágaknak a liberalizáció negatív hatásaival szembeni védelme, mind partnereink gazdaságai versenyképességének fejlesztése érdekében. Sajnálatos módon, képviselőcsoportunk ismételt ajánlásai ellenére az Európai Fejlesztési Alapot kell használni a GPM-ek elsődleges finanszírozási forrásaként. Tudjuk, hogy a múltban a Bizottság nem jeleskedett ezen alapok felhasználásában, ezért szeretném külön kihangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy ezeket az alapokat gyorsan, és partnereink prioritásai szerint használjuk fel.

Végül, biztos asszony, e megállapodások alapján alkot képet a világ többi része, alkotnak képet a világ legszegényebb országai az Európai Unióról.

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
alelnök

  Glyn Ford, szerző. − Elnök asszony, először is szeretnék bocsánatot kérni biztos asszonytól és előadótársaimtól, amiért csak mintegy öt perce kapcsolódtam be a vitába. Késve tudtam csak elindulni, ezért az utolsó pillanatban értem ide. Remélem, nem ismétlem a többiek szavait, legalábbis nem nagyon, de ezért is bocsánatukat kérem.

Két kérdésről szeretnék szólni: mint a csendes-óceáni országokkal kötendő átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás előadója, és mint a közép- és dél-afrikai országokkal kötendő átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás szocialista képviselőcsoport nevében felszólaló árnyékelőadója.

Az egész ma esti vitához nem az Európai Bizottság vagy az Európai Unió azon határozata vezetett, hogy új kereskedelmi kapcsolatokat szeretnénk kialakítani az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal, hanem a WTO mintegy egy évtizede hozott határozata arról, hogy méltánytalan megkülönböztetésben részesítünk néhány fejlődő országot másokkal szemben. Néhányan azt mondták, hogy ennek csak a fejlődésről kellene szólnia, én nagyon pártolom ezt, de szem előtt kell tartanunk, hogy az alapul szolgáló követelmény valójában az, hogy az ezen országokkal kötött megállapodásainkat WTO-kompatibilissé kell tennünk. Ezt tehát meg kell tennünk; ez az első.

A WTO-kompatibilitáson felül meg kell tennünk mindent, amit tudunk, hogy megpróbáljunk a különböző regionális blokkok helyzetén javítani, és kezelni azokat a különleges helyzeteket, amelyekkel ténylegesen szembe kell nézniük. A csendes-óceáni országok tekintetében, amelyek előadója vagyok, 14 – és Kelet-Timorral plusz egy – nagyon kis nemzetállamunk van. Ezek közül az egyik ténylegesen is a világ legkisebb országa, amelynek lakossága Kína lakosságának pontosan egy milliomod része, ez Nauru. De még a legnagyobbak is viszonylag kicsik, és ezt figyelembe kell vennünk annak meghatározásakor, hogy milyen követelményeket és igényeket fogalmazunk meg velük szemben. Biztosítanunk kell a kis- és középvállalkozások számára a megfelelő átállási időt, mivel, őszintén, Pápua-Új-Guinea néhány bányatársaságától eltekintve, a többi mind kis- és középvállalkozás. Meg kell tennünk mindent, amit tudunk a regionális kereskedelem tekintetében, és különösen figyelembe kell vennünk a csendes-óceáni országok Ausztráliával és Új-Zélanddal kialakított sajátos kapcsolatát.

A 14 országból csak kettő írta alá ténylegesen az átmeneti megállapodást. A Port Moresby-ba a legutóbbi AKCS-találkozó alkalmával tett látogatásom során megtudtam, hogy vannak még olyan csendes-óceáni országok, amelyek szeretnének végleges megállapodást aláírni, ha az megfelel igényeiknek, amiért én adott esetben az átmeneti megállapodást támogatom. Ezt az üzentet kaptam mind Pápua Új-Guinea, mind Fidzsi kormányától. Nem mintha tökéletesen boldogok lennének, vannak olyan kérdések, amelyeket szeretnének újratárgyalni, de abban látják a megoldást, hogy aláírjanak és elfogadjanak egy átmeneti megállapodást, amely majd egy véglegeshez vezet, amely sokkal fejlődés-barátabb lesz, és több csendes-óceáni ország számára lesz ténylegesen vállalható.

Át kell tekintetnünk néhány olyan konkrét kérdést is, amely különösen Pápua-Új-Guineára, Fidzsire és a többi csendes-óceáni országra vonatkozik, de vonatkozhat a többi megállapodásra is. Meg kell vizsgálnunk a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos tárgyalásokat, amelyek nem csak a nyugati technológiával készült termékekre, hanem a hagyományos tudásra is kiterjednek; biztosítanunk kell a közbeszerzések átláthatóságát, amelyek nyitottak a csendes-óceáni nemzetállamok igényeinek megfelelő célokra irányuló európai szerződések előtt; kimondottan a csendes-óceáni országok esetében át kell tekintenünk a csendes-óceáni szigetvilág lakóinak az Európai Unióban legalább 24 hónapra biztosítandó munkavállalási vízumok kérdését, hogy ezek az emberek munkát vállalhassanak, ha nem is a legmagasabb beosztásban, de talán gondozóként, vagy hasonló szakmákban.

Elmondhatom-e Kelet- és Dél-Afrika vonatkozásában, hogy ezek a kérdések ott is felvetődnek? Szeretnék külön köszönetet mondani Caspary úrnak, hogy együtt dolgozott velem ezen a munkán, és a csendes-óceáni országok tekintetében hadd említsem meg Audy úr munkáját.

Kelet- és Dél-Afrika tekintetében azonban különösen felmerül a felelősségteljes kormányzás kérdése. Ez Zimbabwéra is vonatkozik. Semmi bajom az átmeneti megállapodással, de úgy vélem, a végleges megállapodást a Parlament elég nehezen fogadná el, hacsak nem kapna Zimbabwétól egyértelmű ütemtervet egy kellően demokratikus rendszer kiépítésére vonatkozóan, amely némi kiutat mutatna a jelenlegi nehézségeiből.

Az utolsó pont, amelyet Kelet- és Dél-Afrika tekintetében meg szeretnék említeni, – Caspary úr jelentésének bizonyos, már benyújtott módosításokkal történő támogatásán kívül – a Chagos-szigetcsoport helyzete. Azért szerepel itt, mert benyújtottam egy módosítást, amit elfogadtak. Általában e megállapodások tekintetében konzultálunk a szomszédos országokkal és területekkel. A Chagos-szigetcsoport a következő régió közepén található: Seychelles–Mauritius–Madagaszkár. Ezek az emberek jelenleg Seychellesen élnek menekültként, és remélem, konzultálunk velük mostantól bármilyen végleges megállapodás megkötéséig arról, hogy az milyen hatással járna rájuk és területükre nézve, amennyiben egyszer visszatérhetnek oda.

  Jan Kohout, a Tanács soros elnöke. – (CS) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék először is köszönetet mondani a Parlamentnek, hogy lehetővé tette számomra e kulcsfontosságú pillanatban, hogy egy ennyire vitathatatlanul érzékeny témában, mint a gazdasági partnerségi megállapodások, szólaljak fel Önök előtt.

Szeretnék hangot adni nagyrabecsülésemnek a Parlament által a tárgyalások során, a politikai viták alkalmával tanúsított nagyon pozitív hozzáállásért. Különösen a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak és a Fejlesztési Bizottságnak szeretnék gratulálni fáradhatatlan munkájukhoz, és köszönetet mondani a vitákban tanúsított el nem múló érdeklődésükért.

A GPM-ek mindig nagyfokú prioritást jelentettek a fejlesztési minisztériumok számára, amikor az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa keretében üléseztek. Az elmúlt években ezeken az üléseken mindig sor került a Bizottsággal folytatott megbeszélésekre a Tanács GPM-ekkel kapcsolatos felhatalmazásának végrehajtásáról, ami gyakran következtetések elfogadásával végződött. Amikor a cseh elnökség a Parlament elé terjesztette programját januárban, azt mondtuk, hogy ez kulcsfontosságú időszak volt, és megígértük, hogy a maximumot nyújtjuk azért, hogy a továbblépést biztosítsuk. Megragadtuk az alkalmat, hogy számos nagyon különböző kérdést megválaszoljunk, és jelentős erőfeszítéseket tettünk egy sor területen. Továbbra is úgy tekintjük, hogy az intézmények közötti együttműködés és konstruktív párbeszéd a legjobb módja a helyes politikák kidolgozásának és fejlesztésének.

A fejlett és fejlődő országoknak eddig nem tapasztalt pénzügyi és gazdasági válsággal kell megküzdeniük, amely az egész világra kiterjed. Ha megkérdeznénk tőlük, hogy a válság érinti-e gazdaságaikat, a fejlődő országok azt válaszolják, hogy a válság miatt hanyatlik a kereskedelem, ez kisebb gazdasági növekedéshez, a teljesítmény korlátozásához és magasabb munkanélküliséghez vezet. A kereskedelem hanyatlása és a hosszú évek erőfeszítései révén létrejött exportpiacok elvesztése nagyon érzékenyen érinti a fejlődő gazdaságokat és a lakosság életfeltételeit és jólétét.

E körülmények között minden lehetőséget ki kell használnunk a gazdasági világválságra adott válaszunk keretében, hogy a kereskedelmet tegyük a fenntartható fejlődés mozgatórugójává. A GPM-ek ezt a célt szolgálják. A fokozatos regionális integráció révén olyan lehetőséget biztosítanak a regionális kereskedelem és a kiterjedt piacunkhoz való vámmentes és kontingensmentes hozzáférés számára, amely által növekszik az EU-val folytatott kereskedelem volumene. A GPM-ek így a WTO-szabályoknak megfelelően működnek. Ez a tényező olyan fontos jogi szempont, amely megkülönbözteti a GPM-eket a korábbi kereskedelmi kedvezményektől, amelyeket a cotonoui egyezmény keretében hajtottunk vére, és amelyek hátrányosak voltak az AKCS-országok és az EU közötti kereskedelemre, és tekintélyes bizonytalanságot idéztek elő.

A bizonytalanság a bizalom ellentéte. A bizonytalanság elriasztja a beruházásokat, míg a bizalom vonzza azokat. Mindannyian tudjuk, hogy a fejlődő országokban drámaian csökkent a beruházás a jelenlegi válság kirobbanása óta. A mai bizonytalan világban a GPM-ek jogbiztonságot és bizalmat hozhatnak, ami segít a gazdaság élénkítésében. E megállapodások nem tekinthetők csodaszernek, de olyan pozitív eszközök, amelyeket más eszközökkel lehet kombinálni.

Az elmúlt hónapokban egy sor kötelező erejű jelentés látott napvilágot, ezek bemutatták, hogy a gazdasági válság mennyiben akadályozhatja meg a millenniumi fejlesztési célok elérését számos régióban. Emiatt elég kényelmetlenül érezhetjük magunkat. A GPM-ek kihasználják a WTO-szabályok kínálta összes rugalmasságot, hogy segítsék a fejlődést. Biztosítják AKCS-országbeli partnereink számára a piacok azonnali és aszimmetrikus megnyitását hosszú átmeneti időszak, mentességek és rendszeres nyomon követés mellett, és kötelezettségvállalásokat is megfogalmaznak a politikai reformok irányában. Az EU ugyanakkor vállalta, hogy nem hagyja a partnereit egyedül e válság kezelésében. E megállapodások működtetéséhez kifejezetten ehhez a helyzethez igazított pénzügyi támogatást nyújtunk.

Örülök, hogy a közelmúltban mind az EU, mind az AKCS-országok részéről megnőtt az érdeklődés a GPM-ekről szóló intenzívebb párbeszéd iránt. Szeretném megragadni az alkalmat, és köszönetet mondani Ashton biztos asszonynak erőfeszítéseiért, és hogy ilyen nagy figyelmet fordított az AKCS-országbeli partnereink álláspontjának meghallgatására. Miután körvonalazta a GPM-ekről alkotott elképzelését a Parlament előtt tavaly októberben, és a Tanács előtt novemberben, megerősödtek a kapcsolatfelvételek a politikai partnereinkkel a különböző AKCS-régiókban. Jelentős előrelépés történt a különböző régiókkal folytatott tárgyalásokban. Minden régió sajátos jellemzőkkel rendelkezik, és mindegyik a saját tempójában fejlődik. Az előttünk álló hónapokban tisztább képet kell kapnunk e tárgyalások alapján.

Hiszem, hogy az Európai Parlament támogatja majd a Cariforum-államokkal kötendő GPM-eket, és az Elefántcsontparttal kötendő átmeneti GPM-et. Ez valamennyi AKCS-országra ösztönzőleg hat. Bizonyítékot jelent számukra, hogy a tárgyalások során tanúsított türelem mindkét oldal számára elfogadható és előnyös eredményeket hoz. Azt is megmutatja, hogy az AKCS–EU partnerség képes az új kihívásokra reagálni, legyenek azok jogi, gazdasági vagy politikai kihívások. A nehézségek ezen időszakában minden új nemzetközi megállapodás erősebb szövetséget és a jövőbe vetett új reményt jelent. E megállapodások aláírása világszintű politikai üzenetet közvetít, amely talán valamit hozzáad az AKCS–EU két közös testületének elkövetkezendő üléseihez; a Közös Parlamenti Közgyűlés ülésére április elején kerül sor Prágában, a Közös Minisztertanács ülésére pedig május végén Brüsszelben.

Az EU-nak továbbra is támogatnia kell partnereit, és ez nem csak a Cariforum-régiót jelenti, amely utat mutatott a többiek számára azzal, hogy aláírta az első átfogó GPM-et, hanem valamennyi olyan országot és régiót, amely már megtette az első lépéseket, és bátorítást igényel a továbbiakhoz. Ezek közé tartozik Elefántcsontpart is, amelynek átmeneti GPM-e parlamenti jóváhagyásra vár. További GPM-ek is kidolgozás alatt állnak. A Bizottság keményen dolgozik, hogy megteremtse a partnerországoknak azokat a feltételeket, amelyek segítségével egyesülhetnek, és megtervezhetik az átfogó regionális megállapodásokhoz vezető utat. A Tanács mindig hangsúlyozza a Bizottság és a partnerek előtt, hogy ezek a megállapodások fejlesztési eszközök, és hogy a fejlesztési előnyöket teljes mértékben csak az átfogó regionális megállapodásokon keresztül lehet kihasználni.

Fontos az az általános politikai és gazdasági háttér, amelyben a Parlamentet felkértük a Cariforum-GPM-ek és az Elefántcsontparttal kötendő átmeneti GPM jóváhagyására, mindazonáltal a Parlament egy sor konkrét magyarázatot kért a Tanácstól és a Bizottságtól. Ez a lépés az eljárás lényeges és jogszerű eleme, és megpróbálom a lehető legteljesebb választ adni a hatáskörömbe tartozó kérdésekre. Tudom, hogy más kérdések is felmerültek, amelyekre Ashton biztos asszony készséggel válaszol. Először is szeretnék néhány felvetett témával foglalkozni.

Önök feltették azt a kérdést, hogy a Cariforum-államokkal kötendő GPM-ek felülvizsgálatára sor kerül-e, valamint hogy mikor és milyen mértékben. Mind a Tanács, mind az AKCS-csoport teljes mértékben osztja az e kérdéssel kapcsolatos aggodalmakat. Megerősíthetem, hogy a GPM-ek átfogó felülvizsgálatára legkésőbb az aláírásuktól, azaz tavaly októbertől számított öt éven belül sor kerül. A felülvizsgálat természetesen kiegészíti az e megállapodások teljesítésének rutinszerű nyomon követését, amint azt az 5. cikk is előírja. E felülvizsgálatok a megállapodások értelmében kötelezőek, és a közös szerveknek, többek között a parlamenti és tanácsadó bizottságoknak ez lesz az egyik feladata. A felülvizsgálatok keretében hatásvizsgálatokat végeznek, amelyek kitérnek a megállapodások végrehajtásának költségeire és következményeire. Ha valamelyik GPM bárhogyan módosul, vagy ha megváltozik a végrehajtásának módja, a parlamentek részvétele garantált, akár a GPM-et aláíró országok joga szerint, akár a GPM alapján létrehozott parlamenti bizottságok keretében.

A második, Parlamentet érdeklő kérdés az AKCS-országok által kért kísérő pénzügyi intézkedéseket, és különösen a kereskedelem támogatására irányuló kötelezettségvállalásainkat érinti. Amint Önök is tudják, 2007 októberében mind az Európai Közösség, mind a tagállamai kötelezettséget vállaltak a kereskedelem területén a támogatás 1 milliárd EUR-ra történő növelésére 2010-ig, az EU kereskedelmi segélyezési stratégiájának részeként. E megnövelt összeg majdnem 50%-a áll rendelkezésre a maguk az AKCS-országok által priorizált szükségletek kielégítésére, beleértve a GPM-ek végrehajtásából eredő szükségleteket is. Valamennyi, a kereskedelem támogatására irányuló tagállami kötelezettségvállalás kiegészíti az Európai Fejlesztési Alapot, és minden kötelezettségvállalásunk határozott.

Harmadszor, szeretném megnyugtatni a Parlamentet a gyógyszerekhez való hozzáférés fontos kérdésében. Ebben az esetben egyértelműen kijelenthetem, hogy a megállapodások egyetlen cikke sem gyengíti a Cariforum-államok arra való jogosultságát, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférést támogassák. Itt nem folytathatunk részletes jogi elemzést, de politikai szemszögből biztosíthatom Önöket, hogy ezeknek a megállapodásoknak ez nem áll szándékukban.

A Cariforum-államokban az integrációs folyamat előrehaladtára tekintettel természetes volt, hogy figyelmet kell fordítani e megállapodások és más regionális programok, mint a CARICOM egységes piac és gazdasági térség összeegyeztethetőségére. A fejlődés támogatása és az AKCS-országok világgazdaságba történő fokozatos integrációjának megkönnyítése mellett a GPM-ek fő célja pontosan a regionális integráció támogatása.

A GPM 4. cikke egyértelműen kimondja, hogy végrehajtása során kellő figyelmet fordít a Cariforum-államokban zajló integrációs folyamatokra, beleértve a CARICOM egységes piacot és gazdasági térséget. Különösen ügyelni kell a regionális integrációs programok megerősítésére és fenntartható jövőjük biztosítására. A tárgyalások során a Cariforum-államok már biztosították, hogy a GPM-ekből eredő valamennyi kötelezettség teljes mértékben összhangban legyen a karibi államok által a megfelelő regionális integrációs programok keretében elfogadott regionális kötelezettségekkel.

A GPM-ek összeegyeztethetősége a regionális integrációs folyamatokkal azonban fontos azon régiók számára is, amelyek most tárgyalnak az átfogó GPM-ekről. Példaként említhetnénk itt a nyugat-afrikai gazdaságokkal tervezett átfogó GPM-et. Egy átfogó regionális GPM erősítené a regionális integrációt, élénkítené a versenyképességet, és hozzájárulna a régió fejlődéséhez. A tárgyalási folyamat már saját maga is hozzájárult a regionális integrációra irányuló intenzív erőfeszítésekhez, mivel a közös külső vámtétel Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége számára történő megállapítása a GPM-tárgyalások lényeges előfeltételének tekinthető. Ez elmondható más régiókra is, kellő figyelemmel a sajátos igényeikre és az integrációs folyamatra.

A regionális integráció kétségtelenül erőteljesebbé válik, amint valamennyi régió aláírja a sajátos igényeihez igazított átfogó megállapodásokat. A Parlament ismételten rugalmas megközelítést kért az átmenetiről az átfogó megállapodásokra való átállás tekintetében. Ezzel összefüggésben megerősíthetem, hogy a Tanács ugyanezt az álláspontot képviseli, és szintén hangsúlyozza a rugalmas megközelítés szükségességét. Amikor a tárgyalások során több összetett kérdés is megoldatlan maradt, arra kértük a Bizottságot tavaly májusban, hogy alkalmazza a WTO-szabályokkal még összeegyeztethető legnagyobb rugalmasságot és aszimmetriát az AKCS-országok és régiók változó igényeinek és eltérő fejlettségi szintjének figyelembe vételére. Ezen felül más lépéseket is tettünk. A Tanács kijelentette, hogy az AKCS-országok és régiók, amennyiben úgy kívánják, szükség esetén eltérhetnek a GPM-tárgyalások során más országokkal vagy régiókkal közösen megállapított rendelkezésektől.

Egyértelműen szükség van az egyedi GPM-ek közötti kohézió fenntartására, különösen az afrikai országokban. Ezzel együtt, minden régió sajátos jellemzőkkel bír, amelyeket figyelembe kell venni. A Cariforum-államokkal kötött GPM-ek példát jelentenek, de határozottan nem sablont.

Remélem, e konkrét kérdésekkel kapcsolatos észrevételeim segítettek ezek tisztázásában, és biztosítékot nyújtottak itt, a Parlamentben felvetett kérdésekben. Őszintén hiszem, hogy a biztos asszony, aki kollégáival közvetlenül a Cariforum-államok és az AKCS-régió más országainak politikai képviselőivel tárgyalta meg ezeket a kérdéseket, részletesebben kifejt majd egyes pontokat.

Jelenleg, 2009 márciusában, amikor egy generáció óta a legrosszabb gazdasági földindulást tapasztaljuk, szeretném hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy mindannyian becsüljük a politika területén elért sikereket. Most, amikor hanyatlik a kereskedelem, és e területen egyre növekvő mértékben fogadnak el protekcionista intézkedéseket, most, amikor fennáll annak a veszélye, hogy a millenniumi fejlesztési célok teljesítése terén elért előrelépés néhány régióban megreked, a Cariforum-államokkal kötendő GPM és az Elefántcsontparttal kötendő átmeneti GPM Európai Parlament általi jóváhagyása pozitív jelként értelmezhető a regionális integráció és a kereskedelem támogatása terén, ami majd a fejlődést is előmozdítja. A jelenlegi válságra az a legjobb válasz, ha további partnerségeket építünk ki, és nem visszaszorítjuk azokat. Ha az Európai Parlament megerősíti a Cariforum-államokkal kötendő GPM-et, ez reményt és bátorságot önt azokba a régiókba, amelyekkel előrehaladott tárgyalások folynak, és amelyeknek szintén szükségük van az e megállapodások által nyújtott bizalomra és erőteljes partnerségre.

  Catherine Ashton, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagy örömömre szolgál olyan témában felszólalni a plenáris ülés előtt, amely – amint azt David Martin is bemutatta – alapvető jelentőséggel bír az Európai Unió afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) nemzetekkel kialakított kapcsolatában.

Mielőtt bármit is mondanék, egy dolgot szeretnék teljesen tisztázni: egyáltalán semmilyen érdekem nem fűződik ahhoz, hogy olyan megállapodásokat kössek az AKCS-országokkal, amely ezeket nagyobb szegénységbe taszítja. Tudom, hogy ez nyilvánvaló kijelentés, de tapasztalataim szerint jó ezt jegyzőkönyvbe vetetni, és nem feltételezem, hogy mindenki meg is értette. Amikor a tisztelt képviselők később szavaznak, remélem, azt a mai vita és az itt felsorakoztatott érvek alapján teszik, és nem az esetleges előítéleteik alapján.

Úgy vélem, a mai plenáris ülés fontos előrelépés lesz a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) irányában. Önöktől azt kérjük, hogy járuljanak hozzá a karib-tengeri országokkal kötendő teljes körű és az Elefántcsontparttal kötendő átmeneti GPM-hez. Önök nem kevesebb mint nyolc állásfoglalás-tervezetet és szóbeli választ igénylő kérdés-csomagot nyújtottak be, amelyek meglátásom szerint a GPM-ekkel kapcsolatos parlamenti részvétel és vélemény erejét mutatják. Szeretnék köszönetet mondani, és ezt jegyzőkönyvbe is vetetni, azért a hatalmas erőfeszítésért, amelyet a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság fektettek az e kérdésről szóló vitába.

A hónapok során nagyon figyeltem a kifejtett álláspontokra, és célom a GPM-ek ügyének rendezése, az azokat körülvevő mítosz eloszlatása, hogy minden képviselő megalapozott döntést hozhasson szavazata leadásakor, ha eljön az ideje. Úgy vélem, előttünk jó megállapodások állnak, amelyek támogatják az AKCS-térség gazdasági fejlődését és integrációját, és stabilitást biztosítanak e gazdaságilag nehéz időkben. A partnerségi megállapodások alapja a fejlesztés közös célja, és ennek szolgálatába állítják a kereskedelmet, nem pedig fordítva. Leginkább olyan megállapodások ezek, amelyek lehetőséget biztosítanak az AKCS-államok számára, hogy polgáraikat kiemeljék a szegénységből, saját munkájuk méltósága és saját ötleteik szellemisége révén.

Elterjedt az a meggyőződés, hogy a GPM-ekkel az Európai Unió szakít a múlttal és egyoldalúan próbálja meg újradefiniálni az EU–AKCS-partnerséget. Természetesen igaz, hogy a GPM-ek különböznek a loméi és a cotonoui egyezményektől, amelyek az Unió és az AKCS-térség közötti kapcsolatot 30 évig fémjelezték, de az ezen egyezményekre jellemző egyoldalú kedvezményeket más fejlődő országok kétségbe vonták a Kereskedelmi Világszervezetben. Az előttünk álló dilemma, hogy hogyan védelmezzük az AKCS-térség fejlesztési igényeit és tartsuk tiszteletben a nemzetközi szabályokat, és ehhez hozzátenném az erkölcsi kötelezettségeket is.

A válasz kétirányú volt: „fegyveren kívül mindent” a legkevésbé fejlett országoknak, és gazdasági partnerségi megállapodást az AKCS-térség fejlődő országainak. A közös pont, ami egészen az első loméi egyezményig nyúlik vissza, a kereskedelem volt. Mindig is a kereskedelem határozta meg az EU–AKCS kapcsolatokat, és ami először egyoldalú kereskedelmi kedvezményekre szorítkozott a nyersanyagok és alapanyagok tekintetében a loméi egyezmény korai időszakában, mostanra feldolgozott áruk, szolgáltatások és ötletek összetettebb kereskedelmévé vált a XXI. században.

A GPM-ek az eddigi lehető legnagyobb mértékű hozzáférést biztosítják az EU piacaihoz, és továbbviszik a gazdasági fejlődési lehetőségek biztosítására irányuló kötelezettségvállalásunkat. Az AKCS-piacokon belüli és azok közötti regionális integráció szintén a folyamat fontos célkitűzése, és olyan téma, amely nem meglepően nagy érdeklődést váltott ki a szóbeli választ igénylő kérdésekben. Globális gazdaságunk azt jelenti, hogy a méret fontosabbá vált, ezt a leckét az Európai Unióban megtanultuk. A kereskedelmi szabályok egyszerűsítésével és a kétoldalú megállapodások szövevényének kis számú regionális kereskedelmi kapcsolattal történő helyettesítésével az AKCS-országok nagyobb regionális piacokat tudnak kialakítani, amelyek jobban vonzzák a beruházásokat, a fejlődő piacoknak pedig beruházásokra van szükségük a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez.

A megállapodások természetesen egy kétszakaszos folyamatot jelentenek: átmeneti megállapodásokat annak biztosítására, hogy ne érjen minket kritika a WTO részéről, és hogy némi levegőhöz jussunk a második szakasz, azaz a teljes körű GPM-ek megtárgyalásához. Az átmeneti GPM-ekre előírt 2007. decemberi határidő véghajrájában, úgy tűnt, legyaluljuk az AKCS-országok megfontolásait, de szeretném megnyugtatni a Parlamentet, hogy ezek az átmeneti megállapodások csak ideiglenes megoldást jelentenek az AKCS-országok uniós piachoz való hozzáférésének védelmére és javítására.

Ezt az ügyet a tárgyalások előrehaladott szakaszában örököltem meg. Azóta számos AKCS-ország miniszterével és képviselőjével, valamint más érdekeltekkel találkoztam a GPM-folyamatban. Meghallgattam őket és odafigyeltem rájuk. Egy dolog biztos: mindannyian az AKCS-térség fejlődését helyezik a GPM-ek középpontjába. A GPM-ek, ha úgy tetszik a kereskedelem és a fejlődés csomópontjai. És ez azt jelenti, hogy a fejlődés kell legyen az őszinte és nyílt párbeszéden alapuló kereskedelmi kapcsolataink alapköve.

Őszintén hiszem, hogy ezek a partnerségek csak akkor lesznek sikeresek, ha a bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló, tartós partnerségre épülnek. E partnerség fő próbája, hogy mi és AKCS-partnereink hasonlóan képzeljük-e el a jövőt. Afrika déli részén olyan régiót találtam, amely a GPM-ekkel kapcsolatos konfliktusokat párbeszéddé alakította, és most olyan fontos kérdéseket sikerült rendeznünk, mint az exportadók, a kialakulóban lévő iparágak védelme és az élelmiszerbiztonság. A karibi térségben olyan régiót találtam, amely egyértelműen meghatározta törekvéseit egy innováció-alapú gazdaság irányában. Nyugat-Afrikában olyan kialakuló regionális piaci hozzáférési pozíciót találtam, amelyet sokan lehetetlennek véltek, Kelet-Afrikában pedig olyan kialakuló vámuniót, amely nem létezett a tárgyalások megkezdésekor, és amely most a saját integrációs tervei köré egy GPM-et igyekszik építeni. Úgy tűnik, ezek egy sikeres partnerség kezdetét jelzik.

Továbbmenve, a teljes körű GPM-ek megtárgyalásával kapcsolatos elképzelésem az, hogy minden egyes tárgyalás tükrözze és tartsa tiszteletben a megállapodás részes feleinek regionális sajátosságait, azaz egy rugalmas folyamatot képzelek el. Ez mind a formát, mind a tartalmat jelenti, mivel a GPM-nek mindkét aláíró felet szolgálnia kell, de egyúttal a tárgyalások ütemére is kihat. Azt is jelenti, hogy a GPM-eknek dinamikusnak és nem statikusnak kell lenniük, képesnek arra, hogy reagáljanak jövőbeli eseményekre, és hogy figyelembe vegyenek eltérő regionális érdekeket és igényeket. Ebben a folyamatban a Bizottság továbbra is átláthatóan tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet, és be fogja vonni.

Míg nagyra törőnek kell lennünk, továbbra sem kényszeríthetjük ki a párbeszédet, ezért az olyan kérdések, mint a közbeszerzés, lekerültek a napirendről egyes tárgyalásokban, és a szingapúri kérdéseket csak ott vetjük fel, ahol hajlandóak arról beszélni, és ahol az érintett országok ezt akarják. Időt fogunk fordítani arra is, hogy támogatást nyújtsunk a regionális és nemzeti szabályozás kiépítéséhez, ami a további tárgyalások előfeltétele, és a kereskedelemösztönző támogatás, illetve a technikai segítségnyújtás abszolút kulcsfontosságú e tekintetben. Biztosíthatom, hogy nem nyitjuk meg a közszolgáltatásokat, és nem gyakorlunk nyomást a privatizáció irányában. Elismerjük az AKCS-országok kifejezett jogát ahhoz, hogy szabályozzák saját piacaikat, és nem korlátozzuk az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférést, sem a maggyűjtést. Valójában inkább arra törekszünk, hogy erősítsük és nem arra, hogy korlátozzuk az AKCS-országok jogát és kapacitását ezeken a területeken.

Mindezt lefedi az a kötelezettségvállalásunk, hogy az AKCS-országok építhetnek a más GPM-ekben megállapított rendelkezésekre, így minden régió azzal a biztos tudattal léphet tovább, hogy nem éri hátrány. Elefántcsontpart tehát közvetlenül kérhet és megkaphat bármi olyat, ami az SADC-vel folytatott, vagy a bárhol máshol zajló viták és tárgyalások részét képezi. Ez az Önök által kért rugalmasság, valamint annak fontos megnyilvánulása, hogy lehetővé tesszük, hogy a GPM-ek egy olyan rendszerrel váltsák fel a valamennyi AKCS-re kiterjedő kereskedelmi rendszert, amely megfelel a regionális igényekre adott regionális válaszoknak, az AKCS-k közötti szolidaritás aláaknázása nélkül.

Az inkább dinamikus, mint statikus GPM-ekre a jelenlegi válság világított rá. Amikor megkezdtük a GPM-tárgyalásokat, a befektetések és az áru- és szolgáltatás-kereskedelem nem várt bővülése, valamint a nyersanyagárak emelkedése volt a jellemző. Nagyon kevesen gondolták akkor, hogy néhány éven belül a világgazdaság válságba kerül, az árak drámaian csökkennek, az árfolyam és a piacok ingadoznak, és a hitelmegszorítások megfojtják a kereskedelem finanszírozását, amelyre pedig mind exportőröknek, mind importőröknek szükségük van.

Nincs szükségünk olyan fix üzletre, amely már akkor feleslegessé válik, amikor a tinta megszárad a papíron. Olyan megállapodásra van szükségünk, amely olyan kapcsolatot hoz létre, amelyben az intézmények és a nyomon követés segítenek azonosítani és megoldani a problémákat, mihelyt azok felmerülnek.

Az a konkrét probléma, amire Erika Mann rákérdezett a banánnal kapcsolatban, szerepel az átmeneti GPM-ben: ebben az esetben a vámmentes, kontingensmentes hozzáférés garantált.

Mivel e problémák felmerülnek, olyan biztosítékokat és záradékokat kell felvennünk, amelyek lehetővé teszik az AKCS-országok számára, hogy kezeljék az importnövekedést, az élelmiszerár-nyomást és az adóügyi válságot; ezek a konkrét kérdésekre vonatkozó időszakos felülvizsgálati záradékok, a rendszeres felülvizsgálati záradékok, és mint a karibi GPM esetében, a parlamenti felügyelet és nyomon követés szerepe.

Visszatérve oda, ahonnan elindultam, a Parlament ma történelmi lehetőség előtt áll, hogy hozzájárulását adja az olyan megállapodások új generációjának első példáira, amelyek védelmezik az AKCS-országokkal fenntartott sajátos kapcsolatunkat; a valódi partnerségen, nem paternalizmuson alapuló megállapodásokra, amelyek a fejlődés mozgatórugójává teszik a kereskedelmet; amelyek támogatják és ösztönzik a regionális integrációt, ami segít majd az AKCS-országoknak abban, hogy gyarapodjanak egy globalizált világban; amelyek tartalmukat tekintve rugalmasak, tisztelik a hagyományokat, és a szuverén államok tiszteletére épülő nagy múltú kereskedelmi kapcsolatok legújabb megnyilvánulásának tekinthetők. Röviden, e megállapodások jelentik a jövőt, és remélem, hogy a képviselők ezen az alapon megadják hozzájárulásukat.

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök

  Robert Sturdy, szerző. − Elnök úr, elnézést kérek a késésért, és köszönöm a személyzetnek, hogy visszavettek a napirendre. Ashton biztos asszony, Ön alapvetően elmondta a legtöbb olyan dolgot, amiről én is szólni szerettem volna, ezért csak egy két dologra térnék vissza itt a Ház előtt.

Az átmeneti megállapodások jó megállapodások, céljuk az AKCS-kereskedelem széttagolódásának megelőzése és a fokozatos integráció előmozdítása. Lehetőséget adnak az AKCS-országoknak, hogy a kereskedelemmel kiutat találjanak a szegénységből, és úgy vélem, e megállapodások elismerése számos vitatott kérdést felvet: szolgáltatások, legnagyobb kedvezményben részesített nemzetre (MFN) vonatkozó származási szabályok, amelyekre számos alkalommal felhívták a figyelmemet. Ezeket orvosolnia kell, és bocsánatot kérek, ha korábban erről már beszélt.

A Cariforum-államokra és Elefántcsontpartra alkalmazott hozzájárulási eljárás döntő fontosságú e reformok potenciáljának elismerésében. Ezen aláírt megállapodások jóváhagyása lehetővé teszi a hivatalos tárgyalási eljárás folytatását. Ez biztosítja az AKCS-piacok védelme és a stabilabb környezet kialakítása szempontjából lényeges jogszerűségi szintet. Az egyetlen teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásról (GPM), azaz a Cariforum-megállapodásról szóló állásfoglalásokra tekintettel felhívom képviselőtársaimat, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság eredeti szövegét támogassák. Sokkal kiegyensúlyozottabb kereskedelmi–fejlődési megközelítést alkalmaz, és számos kompromisszumot támogat az előadó által javasoltak közül. Úgy vélem, ezek az állásfoglalások kiemelik a parlamenti felügyelet biztosítása és az AKCS-országokkal fenntartott kapcsolatok jóváhagyása felé vezető út fontos állomásán a tárgyaló felek előtt álló lehetőségeket és kihívásokat egyaránt.

Biztos asszony, Ön a legelső mondataiban említette, hogy milyen fontos a kereskedelem, teljes mértékben egyetértek Önnel. Azt is elmondtuk, hogy különösen nehéz pénzügyi helyzetben vagyunk. Ez olyan ügy, amit úgy hiszem, Ön is a szívén visel, és amelyen Ön is keményen dolgozik. Gratulálok Önnek azért, ahogyan ezeket kezelte, hát egy nagy kalappal, ahogy ezt mi otthon mondjuk.

Nehéz szakaszba értünk, és a kereskedelem az egyetlen lehetőség, nem csak ezen országok számára, hanem a világ többi részének is. Ez nagyon fontos. Köszönöm, hogy változtatott a dolgokon, nehéz időszakban vette át félidőben az ügyet. Gratulálok, és még egyszer sok szerencsét kívánok!

  Jürgen Schröder, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani Ashton biztos asszonynak szavaiért, amelyeket bizonyára sokáig emlékezetünkben tartunk.

Néhány hete részt vettem a legutóbbi regionális AKCS-csúcstalálkozón Ghánában. A karibi államokból érkező kollégáim körében az a vélemény uralkodott, hogy elérkezett az ideje, hogy a jövőbe tekintsünk, és ne a kiömlött tejbe sírjunk, és hogy céltudatosan hajtsuk végre a gazdasági partnerségi megállapodásokat.

E megállapodások sikeres végrehajtásának biztosítása érdekében a parlamentek számára elengedhetetlen, hogy a folyamatot ellenőrzésük alatt tartsák a parlamenti vizsgálat eszközével. A gazdasági partnerségi megállapodások csak akkor működhetnek a fejlődés mozgatórugójaként, ha a parlamentek ellenőrizhetik, hogy az új szabályrendszer eléri-e azt, amire rendeltetett. Csak akkor biztosíthatjuk, hogy a pénzügyi támogatás eljut oda, ahol azt igénylik, ha a parlamentek ellátják ezt a felügyeleti funkciót. Ez éppúgy vonatkozik a karibi térség nemzeti parlamentjeire, mint az Európai Parlamentre.

A gazdasági partnerségi megállapodásokra vonatkozó, előttünk álló állásfoglalások mindegyike foglalkozik a parlamenti ellenőrzés kérdésével. E referenciák azonban nem egységesek. Az SADC-GPM-ről szóló állásfoglalás szövege megfelelő kompromisszumnak tűnik. Biztosítja, hogy az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága és Fejlesztési Bizottsága, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlése is részt vegyen a folyamatban. Mivel ezt a kompromisszumot sikerként könyvelem el, kollégámmal, Sturdy úrral számos módosítást nyújtottunk be, amelyek célja, hogy e bekezdéseket valamennyi GPM-ről szóló állásfoglalásban egységesítsük. Nagyon szeretném, ha támogatnák e kezdeményezést.

  Johan Van Hecke, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója − Elnök úr, mint a Fejlesztési Bizottság Elefántcsontparttal kötendő átmeneti megállapodásról szóló véleményének előadója, szeretnék köszönetet mondani képviselőtársamnak, Erika Mann-nak, hogy figyelembe vett a bizottságunk által felvetett megfontolásokat is, mint az Elefántcsontparton a demokratikusan választott kormány sürgető szükségessége, és annak szükségessége, hogy az ország megfelelő részesedést kapjon az EU kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtásából.

Általánosabban, örülök annak, hogy mind a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, mind a Fejlesztési Bizottság egyetértésre jutott azon vizsgálati testület tekintetében, amely majd lehetővé teszi a Közös Parlamenti Közgyűlés számára, hogy betölthesse elsődlegesen megérdemelt szerepét.

Fontos, hogy szem előtt tartsuk, hogy ez a GPM átmeneti megállapodás, ami annyit tesz, hogy csak ideiglenes megoldást jelent.

Ahhoz, hogy a kereskedelem liberalizációja jelentősen pozitív hatást eredményezhessen az egész régióban, fontos, hogy az ECOWAS teljes körű GPM-et írjon alá.

Ezzel összefüggésben a Fejlesztési Bizottság azt javasolja, hogy a Parlament adja meg hozzájárulását, az átmeneti GPM Elefántcsontpart általi megerősítésére is figyelemmel.

  Alain Hutchinson, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, készítettem jegyzeteket, de félreteszem őket, és a papírjaim nélkül szólok Önökhöz, ha megbocsátják; sok minden szóba került már, és nem szeretném képviselőtársaimat ismételni.

Egy fontos, rendkívül fontos, majdnem történelmi szavazás előestéje ez, mivel a héten az első gazdasági partnerségi megállapodásokról fogunk szavazni ebben a Parlamentben. Már sok éve beszélünk róluk, és e megbeszélések sokszor heves viták tárgyát képezték, ahol a megállapodás nem került mindig napirendre, és a konszenzus sem.

Ma persze örülhetünk, hogy a helyzet így alakult. Az Önök és az elnökség hozzászólásai azt mutatják, hogy a kérdésben nagyon kedvező fejlemények következtek be, különösen biztos asszony érkezése óta, ezt el kell mondani.

Sajnálatos módon, és ezért adok hangot néhány kételynek, néhányunkban maradtak még kérdések és félelmek e gazdasági partnerségi megállapodások tekintetében.

Először is, el kell ismernünk, hogy ma csak egy teljes körű gazdasági partnerségi megállapodás van. A többi még nem tart azon a szinten, ott még csak az átmeneti megállapodásoknál vagyunk, jóllehet az alapvető megközelítés a regionális integráció volt. Egyetlen egy van, amely megfelel ennek a feltételnek, és még ebben a karibi régióban is az egyik legfontosabb ország, Haiti nem írta alá a megállapodást, ami minden bizonnyal önmagáért beszél.

Másodszor, amint erre rámutattak, a kereskedelmi fronton történelmi kapcsolataink vannak. Észak és Dél hosszú ideje kereskedik, de nézzük csak, hogyan is történik mindez. Elhordunk onnan mindent, és elviszünk minden értéket. Természetesen eladjuk a társaságaink által Kivuban kitermelt koltant Északra, de nézzük meg, hogy ez milyen katasztrofális hatást jelent a déli népekre, és mennyire egyenlőtlen ott a javak megoszlása, hogy mást ne is mondjunk.

Ezen kívül, Önök hozzáadják azt a fejlesztési politikát, amit már 40 éve alkalmazunk azt állítva, hogy mi, európaiak vagyunk a legnagyobb szponzorok, de ez olyan politika, amely ma már hanyatlik, és amelyet felül kellene vizsgálni. A világ legtöbb szegény országa elég rossz helyzetben van, éppen olyan rossz helyzetben, mint 40 éve, ha nem rosszabban. Ez tehát az oka kételyeinknek és kérdéseinknek. Mindezekre tekintettel milyen garanciáink vannak? Nem szeretném megismételni, az Arif úr által elmondottakat, de csatlakozom hozzá abban, hogy szeretném, biztos asszony, ha a Bizottság nevében nyilatkozna az Arif úr által egyértelműen kifejtett pontokról. Zárásképpen a nemzeti parlamentekről szeretnék szólni.

Az Európai Parlament képviselőiként arra kértek minket, hogy döntést hozzunk a gazdasági partnerségi megállapodásokról, amelyek következményei, ha rosszul tárgyalják meg azokat, a déli emberek számára lesznek tragikusak, nem nekünk. Egyetlen európai polgár sem kerül rosszabb helyzetbe, ha a gazdasági partnerségi megállapodások kudarcot vallanak. Másrészt, Délen lehetnek olyanok, akik még rosszabb helyzetbe kerülnek. Zárásként egészen egyszerűen annyit mondok Önnek, biztos asszony, hogy szeretnénk, ha a partnerországok nemzeti parlamentjeinek is lenne beleszólása, mivel azok képviselik a déli embereket ebben a kérdésben, nem csak mi.

  Ignasi Guardans Cambó, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, amint azt mások elmondták, ez a vita kétségtelenül fontos, még történelmi jelentőségűnek is nevezték, többek között azért, mert annyi energiát fordítottunk erre a munkára, valamint az e megállapodásokat megelőző politikai vita miatt.

Úgy vélem, jó dolog, ha e hűhó közepette, amely ezt a vitát megelőzte, és amely bizonyos mértékben még mindig körülveszi – hűhót mondok, kellően tiszteletben tartva a részt vevő civil társadalom, nem kormányzati szervezetek és nemzeti parlamentek munkáját – szóval mindemellett nagyon fontos megérteni, hogy miért és hogyan jutottunk idáig.

Fontos megértenünk, hogy e társulási megállapodások megtárgyalása az AKCS-államokkal nem az Európai Unió önszántából hozott politikai döntése volt, mintha több lehetőség közül választhatott volna, és inkább ezt a megoldást választotta és nem mást. Ez lényegében a Kereskedelmi Világszervezet által megállapított jogszerűségi szabályokon alapuló jogi követelmény.

Szükségességét az AKCS-zóna országaival folytatott kereskedelmünk korábbi jogi keretrendszerét övező körülmények indokolták. Meg kell említeni azt is, itt és most, hogy azok, akik elítélték az Európai Unió AKCS-államokkal fenntartott kapcsolatait, éppen azok a más fejlődő országok voltak, amelyeknek abszolút jogos igényük volt arra, hogy piacainkhoz hozzáférjenek, de akiket kihagytunk, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem voltak a mostani tagállamok korábbi gyarmatai.

Az Európai Unió akkor kétféle mércét alkalmazott, és bizonyos mértékben alkalmaz ma is: az egyiket korábbi gyarmataira, a másikat pedig a hasonló fejlettségi szintű, de e rendszerbe nem tartozó országokra. Ez vált tarthatatlanná, és ezt hangsúlyozták ugyanezek az országok a WTO előtt.

Másrészt szem előtt kell tartanunk, hogy az a rendszer, amelyet felváltani készülünk, először a loméi egyezmény, később a Cotonou-i Megállapodásokon nyugvó rendszer, semmilyen szinten nem érte el a kívánt eredményeket. Senki nem mondhatja, hogy a cotonoui rendszer teljesen kielégítő volt. Ha az lett volna, az EU ezen országokkal folytatott kereskedelmének volumenére vonatkozó számadatok sokkal magasabbak lettek volna. Ezért azt sem állíthatjuk, hogy olyasvalamit számolunk fel, ami eredményeket hozott, mert nem ez a helyzet.

Mindezen okoknál fogva, a gazdasági partnerségi megállapodásokban nagy lehetőséget kell látni, főleg azoknak, akik azt hisszük, hogy ezen országok fejlődése és növekedése nem függhet kizárólag a külső támogatástól. Világos, hogy itt azokra az országokra gondolok, amelyek a megállapodások részesei, de nem tartoznak a legkevésbé fejlett országok közé. Ebben a tekintetben e partnerségi megállapodások alapját politikailag, és azt is mondhatom, filozófiailag az ownership, azaz a tulajdonlás fogalma, a saját sorsunk irányítása, és a nem kizárólag a külső támogatástól való függés képezi.

Elvben képviselőcsoportom ezért teljes mértékben támogatja e megállapodások Európai Bizottság általi megtárgyalását, és azt a tényt, hogy ezeknek átfogóknak és teljesnek kell lenniük, ki kell terjedniük nem csak az árukra, hanem a szolgáltatásokra és a versenyszabályokra is; hogy ezeket a maguk egészében kell elfogadni.

Egy másik kérdés, amit figyelembe kell venni természetesen, hogy hogyan kezelték e tárgyalásokat és az előttünk álló konkrét témákat. Ezen a téren hivatkoznék arra, amit minden előadó elmondott a különböző területeket érintően, mivel átfogó megközelítésről beszélünk, ugyanakkor az egyes tárgyalásokat elkülönítetten folytatják le a valóságban.

Vannak függőben lévő pontok, vannak aggályok, ha csak egy példát említek, a legkülső régiók helyzete, amelyek megérdemlik, hogy külön figyelmet fordítsunk rájuk a Cariforum esetében; de egészében, úgy értem politikailag, teljes mértékben támogatjuk mind a tárgyalást, mind annak folytatását, és annak szükségességét, hogy a Parlament hatékonyan nyomon követhesse e tárgyalást.

A számos általunk benyújtott módosítás egyike kimondja, hogy e kérdés parlamenti nyomon követését egységesen kell lefolytatni, és nem attól függően, hogy melyik országról van szó.

  Liam Aylward, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, üdvözlöm ezt a vitát, amely lehetővé teszi, hogy még egyszer felhívjam a figyelmet arra, hogy szükség van a gyermekmunkával kapcsolatos rendelkezéseknek az EU valamennyi kereskedelmi megállapodásába történő belefoglalására és tiszteletben tartására.

Ezzel nem pusztán színleg szeretnék a gyermekmunka elleni küzdelemről szólni, és nem csak felületes és felszínes nyomon követési rendszerek bevezetésére gondolok. Az EU valamennyi országa, és más országok is szerencsére egyre növekvő számban írták alá az ILO egyezményeit a foglalkoztatás alsó korhatáráról és a gyermekmunka legrosszabb formáinak felszámolásáról.

Kereskedelmi egyezményeinkben, GSP-megállapodásainkban, közbeszerzési politikáinkban most teljesítsük e vállalásokat. Ez annak biztosítását jelenti, hogy az EU-ban működő társaságok nem alkalmaznak gyermekmunkát.

A gyermekmunka-mentesség nem csak azt jelenti, hogy az anyavállalatnál vagy a közvetlen beszállítóknál nem foglalkoztatnak gyermekeket: az ellátási lánc végén elhelyezkedő társaság felelős azért, hogy az ellátási lánc minden eleme mentes legyen a gyermekmunkától.

Ma több mint 200 millió gyermek dolgozik illegálisan a világon, az oktatástól és a gyermekkorától megfosztva, miközben veszélynek teszik ki fizikai és mentális egészségét.

A gyermekmunkával kapcsolatos megfontolásoknak kell a legnagyobb hangsúlyt kapniuk a kereskedelmi megállapodásainkban, ezt a kérdést prioritásként kell kezelni.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, ez a vita azért fontos, mert munkánk a választások miatt hosszú időre megszakad majd. Ezért biztosítanunk kell, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság tudomásul vegye a gazdasági partnerségi megállapodások tartalmával kapcsolatos, továbbra is fenntartott kritikánkat, különös tekintettel arra, hogy a Főigazgatóság hamarosan aláírja ezeket a megállapodásokat. E tekintetben hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy e megállapodások visszakerülnek a Parlamentbe, hogy megadjuk hozzájárulásunkat.

A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja nevében szeretném egyértelművé tenni, hogy leginkább azt a módszert vitatjuk, amellyel ezek a megállapodások megköttettek. A fejlődés kérdésére nem fordítottak figyelmet az AKCS-országokkal folytatott tárgyalások során.

Ezért szeretnék néhány konkrét észrevételt tenni a két megállapodással kapcsolatban, amelyet a Parlamentnek szerdán kell elfogadnia, és kifejtem, hogy a Zöldek Képviselőcsoportja ezeket miért nem támogatja. Ami a Cariforum-megállapodásokat illeti, az Overseas Development Institute részletes elemzése arra mutat rá, hogy a karibi országokkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodások a lehető legkevésbé támogatják a fejlődést az eddig megtárgyalt valamennyi megállapodás közül. Elég rossz mintát szolgáltatnak majd más regionális megállapodások megtárgyalásához, különösen ami a fejlődés szempontját illeti. Természetesen nem a mi dolgunk eldönteni, hogy aggodalmunk indokolt-e, ha maguk a Cariforum-államok kormányai támogatják e megállapodásokat, de teljes mértékben rendjén lenne, ha az egyes érintett országok parlamentjei szavazhatnának ezekről, mielőtt az Európai Parlament megadja a hozzájárulását.

A Cariforum-államokkal kötendő megállapodással kapcsolatos aggályaink, amelyeket itt kifejtünk az EU-ban, mindenesetre indokoltak. Jelenleg, amikor olyan nagy szükség van a pénzáramlás ellenőrzésére a pénzpiacokon, teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Cariforum-megállapodások lehetővé tegyék a pénzügyi szolgáltatások teljes liberalizációját a Cariforum-országok közé tartozó nyolc adóparadicsom mellett. Ha nem hisznek nekem, nézzék meg a dokumentumokat, mielőtt szerdán szavaznak. Ezekben a dokumentumokban olvashatnak a szabadkézi pénzügyi szolgáltatások, más szóval a „nem nyilvántartott spekulatív derivatívák” szabad mozgásáról. Olvashatnak az ezen országokban élő magánszemélyek azon jogáról is, hogy alapokat hozhatnak létre. Ez mind bejön majd az EU-ba az adóparadicsomainkon, például Máltán és Cipruson keresztül. Ez mindaddig megtörténhet, amíg az EU-ban nincs nyomon követés vagy szabályozás, és ezért ez egészen egyszerűen nem a megfelelő idő e struktúrák védelmére, amelyek nagymértékben felelősek azért, hogy gazdaságaink összeomlanak.

Az elefántcsontparti megállapodásra tekintettel, ott természetesen belső konfliktus zajlik, és ezért talán nincs itt az ideje e megállapodás elfogadásának.

  Madeleine Jouye de Grandmaison, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, Martinique-ról származom, és mindig a karibi térségben éltem.

Higgyék el, elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának karibi fóruma és az Európai Unió közötti gazdasági partnerségi megállapodás nagyon fontos a számomra.

Martinique, Guadeloupe és Guyana Európa legkülső régiói, így az egész karibi térségre nem fordítottak figyelmet. Véleményem szerint ezt a megállapodást főként kereskedelmi céllal tárgyalták meg, és a millenniumi fejlesztési célok ismételten második helyre kerültek. A karibi országok előtt álló kihívás tehát, hogy a vámbevételek kiesését az Európai Unióval folytatott kereskedelem volumenének növelésével ellensúlyozzák.

A mai válságos helyzetben ez nem is olyan egyszerű. A tények tények, és ezeket a megállapodásokat elsősorban a Kereskedelmi Főigazgatóság tárgyalta, és még e Parlamenten belül is úgy tűnik, hogy a Fejlesztési Bizottság mellőzötté vált.

E megállapodásban a fejlődéssel és a regionális integrációval kapcsolatban kifejtett célkitűzések nincsenek összhangban az elérésük érdekében kialakított intézkedésekkel. Ezek az intézkedések nagyobb részt csak a kereskedelemre és a versenyképességre vonatkoznak. Ami a regionális integrációt illeti, a kitűzött célok és a felhasznált források itt sem passzolnak.

Rátérek most a karibi legkülső régiók környezetükben történő regionális integrációjára. A legkülső régiók egy élettel teli övezet középpontjában találhatók. Guyana egyik oldalán Suriname-val határos. A legkülső régiókat 35 millióan lakják mintegy 40 országban, amelyek területe több, mint kétmillió négyzetkilométer. Ez elég nagy potenciális piac.

Ez a megállapodás lehetőséget adott arra, hogy mérsékeljük az úgynevezett strukturális hátrányokat, mint a távolság, a szigeteink közötti közelséget kihasználva. Miért mondtunk le arról, hogy egy sajátos régiók közötti piacot hozzunk létre az Európai Unió legkülső régiói és a Cariforum között? Akkor, amikor az Európai Bizottság azon aggódik, hogy hogyan kezelje a karibi országok alulfejlettségét, és azzal foglalkozik, hogy GPM-eket hozzon létre e csoportokkal a piacok megnyitása és a regionális integráció céljával, a legkülső régiókat csak annyiban veszi figyelembe, hogy azok a Cariforum nyitott piac részévé váljanak, és ragaszkodik azokhoz a piaci elvekhez, amelyeket az egész Európai Unió tekintetében kialkudott. Ezek az elvek viszont nekünk hátrányosak.

Megvolt az esély arra, hogy előmozdítsuk a kultúrák közötti párbeszédet, az együttműködés kialakulását, a szolgáltatások cseréjét, és hogy a legkülső régiókat…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Syed Kamall (PPE-DE) . – Elnök úr, mindannyian tudjuk, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokat (GPM-eket) sok kritika érte. Ezek némelyikével egyet is értek. Egyetértek azzal, hogy a GPM-eket nem arra kell használni, hogy csak az uniós társaságok számára agresszíven megnyissuk a piacokat: ezeknek a szegény országok vállalkozóit és fogyasztóit is kell szolgálniuk. Osztozom Erika Mann azon aggodalmában, hogy nem jó a GPM-ekre uniformizált megközelítést alkalmazni, amely nem veszi figyelembe a régiók és a régiókon belüli országok közötti különbségeket. Üdvözlöm azt a tényt, hogy ténylegesen csak azokkal az országokkal írtunk alá átmeneti megállapodást, amelyek ez iránt érdeklődést mutattak.

Aggasztott a Bizottság egyik tisztviselőjének a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság egyik ülésén néhány hónapja kifejtett azon álláspontja is, hogy a GPM-ek nem csak a kereskedelemről és a fejlődésről szólnak, hanem a regionális politikai integrációról is. Sok képviselőtársamhoz hasonlóan úgy vélem, hogy ezt a döntést magukra az országokra kellene bízni, különösen azok esetében, amelyek demokratikusak, és nem szeretnének egy regionális közgyűlésen az ugyanazon régióból származó diktatúrákkal értekezni.

Ezen aggodalmak ellenére örülnünk kell annak, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság hozzájárulását adta ezekhez a GPM-ekhez. Egy ideig aggasztott a szocialisták által kifejtett kereskedelemellenes retorika, amikor nemmel szavaztak vagy tartózkodtak a bizottságban. A GPM-ek talán nem tökéletesek, de a szegényebb országokban élő barátaimnak és családtagjaimnak elegük van abból, hogy nem jutnak hozzá árukhoz és szolgáltatásokhoz, és hogy kénytelenek korrupt politikusokhoz kötődő állami monopóliumokra vagy társaságokra támaszkodni. A szocialisták ezen nem kívántak változtatni, és ez is aggasztó. Ne felejtsük el, hogy az importadók gyakran azt jelentik, hogy a szegény állampolgároknak kell többet fizetni az importált élelmiszerért és gyógyszerekért.

Szeretnék köszönetet mondani biztos asszonynak elszántságáért, hogy folytatni kívánja a gazdasági partnerségi megállapodások megtárgyalását. E megállapodások nem tökéletesek, de tartozunk annyival a szegényebb országok vállalkozóinak és fogyasztóinak, hogy segítséget nyújtunk nekik az azokhoz az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, amelyek az EU-ban nekünk is a rendelkezésünkre állnak.

  Glenys Kinnock (PSE) . – Elnök úr, megerősíthetem, ahogy tették ezt mások is, hogy Cathy Ashton biztossá kinevezésével változás állt be nem csak a stílusban és a hangnemben, de a szóhasználatban, és egyre inkább a lényeget tekintve is.

Meg vagyok győződve arról, hogy biztos asszony, és a teremben sokan egyet értenek velem, hogy még mindig rendkívüli feladat áll előttünk, hogy megpróbáljuk a bizalmat kiépíteni és helyreállítani a tárgyalások olyan hosszú évei után, amelyek óriási feszültséget keltettek és rossz szájízt hagytak maguk után.

A Cotonou-i Megállapodás aláírása óta eltelt majdnem pontosan 10 év után emlékeznünk kell arra, hogy a megállapodások ténylegesen mit mondtak az AKCS–EU közötti kereskedelmi kilátásokról. Ez a következőképpen hangzott: „új kereskedelmi keretet biztosítsanak, amely egyenértékű jelenlegi helyzetükkel és megfelel a WTO szabályainak”. Tényleg sokkal többet kell dolgoznunk azon, hogy e célkitűzéseket teljesítsük.

A különálló országokkal különálló megállapodások megkötésének politikája súlyos ellentmondásokhoz vezetett, és megerősíthetem azok számára, akik nem ismerik a Közös Parlamenti Közgyűlést, és akik nem állnak olyan szoros kapcsolatban az AKCS-országok parlamenti képviselőivel, mint jómagam vagy a teremben mások, hogy e politika tényleg nagyon súlyos helyzetet teremtett, és lerombolta az AKCS-országok körében a múltban általam tapasztalt kohéziót. Tudom, hogy csak néhány héttel ezelőtt Ghána új elnöke írt levelet az egész AKCS-csoport nevében az EU elnökségének, és azt állította, hogy a GPM-folyamat továbbra is fenyegeti néhány regionális integrációs csoport puszta létét is. Ez egy új elnök közelmúltbeli észrevétele.

Az AKCS parlamenti képviselők minden egyes értekezleten elmondják, hogy alig volt bármilyen közös program, és hogy csak csekély mértékű konzultációra került sor velük, ha volt ilyen egyáltalán. Szeretném, ha biztos asszony elmondaná nekünk, amit a jövőben megfelelőnek ítélne e témában.

Örülök annak, ami az SADC-tárgyalások során történt, de a szövegek módosításával, a vámszabályozással, a biztosítékokkal, a származási szabályokkal stb. kapcsolatos kötelezettségvállalások az SADC-vel most bárki számára elérhetővé válnak, és remélhetőleg biztos asszony megerősíti, hogy valamennyi olyan AKCS-országnak van erre lehetősége, amely folytatja a tárgyalásokat.

Nyilatkozna arról, biztos asszony, hogy ragaszkodni fog a fejlesztési programokra irányuló konkrét kötelezettségvállalásokhoz egy adott GPM-ben, és ahhoz, hogy a kereskedelem liberalizációjának a fejlesztési referenciaértékekhez kell kötődnie? Ha ez így van, ezt hogyan fogja kivitelezni?

Gondoskodni fog arról, hogy legyenek olyan jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalások a GPM-ekben, amelyek időzített és előre jelezhető finanszírozásról rendelkeznek?

Biztos asszony, úgy vélem, az AKCS-országok, amint Ön is említette korábban, a növekedés lassulásával szembesülnek, és 25 év óta először a szegénység mérséklésére irányuló erőfeszítések lassan a végükhöz közelednek. Még két gyors megjegyzést szeretnék tenni, az egyik a CARIFORUM-GPM-re vonatkozik: az eredmény nem tökéletes és még mindig szükség van biztosítékokra.

Elefántcsontpart esetében szükségünk van az Erika Mann és a Van Hecke úr által kért biztosítékokra. Ez nagyon fontos a számunkra.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Fiona Hall (ALDE) . – Elnök úr, ha visszatekintünk a GPM-folyamat kezdetére, a 2000. évi Cotonou-i Megállapodás olyan jogi kötelezettséget állapított meg az EU számára, hogy vegye figyelembe a fejlődő országok érdekeit valamennyi olyan politikai területen, amely ezeket az országokat érintheti. 2005-ben a Bizottság ezt a fejlődést érintő politikai koherenciát olyanként határozta meg, mint ami elengedhetetlen a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez.

Sajnálom, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság között kenyértörésre került sor, hogy melyikük játssza a fő szerepet a GPM-ek tekintetében, mert a Parlament maga is reagálhatott volna egységesebben bizonyos pontokon, amikor a GPM-ekre vonatkozó tárgyalások a gyakorlatban már szem elől tévesztették azt a célt, hogy ezek fejlesztési eszközök.

Végül örülök, hogy a biztos asszony említette a szolgáltatásokat, mert én különösen aggódom a bankszektor megnyitása miatt. A nyugati országok elmulasztották a nagy nemzetközi bankok megfelelő szabályozását saját területükön, így fel kell tenni a kérdést, hogy valóban bölcs dolog-e a bankszektor megnyitása azokban az országokban, ahol még csekélyebb a szabályozás, és amikor a WTO-szabályok nem írnak elő ilyen lépést. A bankszektor megnyitása talán segít a nagyvállalatokon, de arra is ösztönözheti a helyi bankokat, hogy ők is a gazdagabb ügyfelek megszerzéséért küzdjenek, és ne vegyenek tudomást a kisvállalkozásokról, akik így még kevesebb hitelhez jutnak, mint korábban.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE) . – (FR) Elnök úr, biztos asszony, Kohout úr, soros tanácsi elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni képviselőtársamnak, Ford úrnak a kiváló jelentéséhez és kompromisszumkészségéhez. Pápua-Új-Guineán dolgozhattunk ezen az ügyön az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok és az Európai Unió Közös Parlamenti Közgyűlése ülésének alkalmával. Láttam, ahogy együtt dolgozik a nemzeti parlamentek képviselőivel, és ennek örülök.

Szeretnék azokhoz a gratulációkhoz is csatlakozni, amelyeket Önhöz intéztek, biztos asszony, azon gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban, amelyekről az AKCS-államok és az Európai Unió közötti kereskedelem torzulásának elkerülése céljából tárgyaltunk. Ezek a tárgyalások vezettek a Fidzsi Köztársasággal és Pápua-Új-Guineával kötendő átmeneti partnerségi megállapodásokhoz; ezek a csendes-óceáni regionális csoportosulás egyedüli olyan államai, amelyek belementek az ideiglenes megállapodásba, és mi felmérjük a teljes körű regionális megállapodások megkötéséhez szükséges munkát.

Ez a megállapodás tartalmazza a szabadkereskedelmi térség létrehozásához szükséges valamennyi intézkedést. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásnak hozzá kell járulnia a gazdasági növekedéshez, a regionális integrációhoz, a gazdaság diverzifikálásához és a szegénység enyhítéséhez. Fontos emlékezetünkben tartani, hogy a valódi regionális piac az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás sikeres végrehajtásának záloga, és hogy a regionális integráció és együttműködés lényeges a csendes-óceáni államok társadalmi és gazdasági fejlődésének szempontjából.

Ez a megállapodás lehetőség arra, hogy új lendületet adjunk a kereskedelmi kapcsolatoknak, és a legtöbb áru tekintetében vám- és kontingensmentesen garantálja az európai piachoz való hozzáférést. Ragaszkodom a 2 milliárd EUR támogatás 2010-ig történő kifizetéséhez, és befejezésül szeretném hozzátenni, hogy nagyon fontos, hogy gazdasági szinten se sérüljenek a szabadalmi jogok vagy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok, ami hatással van a kereskedelemre. Ami az emberi jogokat illeti, csodálkozom azon, hogy egyáltalán tárgyalunk Pápua-Új-Guineával, amikor ez az ország még mindig büntet meghatározott szexuális beállítottságot. Végül, a politikai fronton fontos, hogy a Kereskedelmi Világszervezeten belül szövetségesre leljünk az AKCS-államokban.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE) . – (EL) Elnök úr, az Európai Unió és az AKCS-országok közötti gazdasági partnerségi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások sikeres lezárása az európai kereskedelmi és fejlesztési politika végső kihívása.

Olyan megállapodásokra van szükségünk, amelyek összeegyeztethetők az Európai Unió nemzetközi kötelezettségeivel, tekintve, hogy az Európai Unió által az AKCS-országoknak más fejlődő országokhoz képest nyújtott egyoldalú kedvezményei, amint Önök is tudják, összeegyeztethetetlenek a WTO szabályaival.

A jogi kérdésen túlmenően azonban a kihívás főleg abban rejlik, hogy olyan megállapodásokat kell kötni, amelyek előmozdítják a kérdéses országok fejlődését kereskedelmi kapacitásuk megerősítése, gazdasági alapjuk diverzifikálása és a regionális integráció révén.

Az Európai Unió és az AKCS-országok közötti kapcsolatokat szabályozó új kereskedelmi rendszernek biztosítania kell, hogy ezek az országok integrálódjanak a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe, a világgazdaságba, amely gazdaság jelenleg előre nem látott válságot él meg, és ez a válság mind a fejlett, mind a fejlődő, mind a feltörekvő gazdaságokat érinti.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy az AKCS-országok Európai Unió felé történő megnyitása aszimmetrikus és fokozatos kell, hogy legyen, és a kontingensek tekintetében kellő rugalmasságot kell biztosítani az érzékeny szektorokban, valamint hatékony védzáradékokat. Amint Önök is tudják, a tárgyalások olyan szektorokat is érinteni kívántak, mint a szolgáltatások, a beruházások, a szellemi tulajdonjogok, és a kereskedelmi ügyekben folytatott megerősített munka, továbbá a termékpiachoz való hozzáférés.

Ezért támogatjuk a megállapodások alkalmazási körének olyan mértékű bővítését, amelyet maguk az AKCS-országok is hasznosnak ítélnek. Abszolút életbevágó, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokba felvegyük a fejlesztési rendelkezéseket, és megfelelő támogatást nyújtsunk a kereskedelemhez.

  Glenys Kinnock (PSE) . – Elnök úr, csak két kérdést szeretnék érinteni a hozzájárulás vonatkozásában. Említettem a CARIFORUM-ot. Mindenki nagyon jól érzi magát és nagyon optimista a CARIFORUM-megállapodást illetően, de természetesen még szükség van bizonyos biztosítékokra. A legutóbbi találkozón Guyanában az ország elnöke és mások teljesen egyértelművé tették ezt, csakúgy, mint a parlamenti képviselők.

Felvetődött a banán kérdése. Ashton bárónő, Ön azt mondta, hogy biztosított a vámmentes és kontingensmentes hozzáférés, ami rendben is van, de a kérdés az, hogy a Közép-Afrikával, és ennek következtében a Mercosurral és az Andok Paktum országaival aláírt megállapodások csökkentik a vámtételeket, ezért semmi, amit teszünk, nem teszi majd lehetővé az AKCS banántermelői számára, hogy versenyképesek maradjanak. Ez fontos kérdés, és a megállapodások már létrejöttek, mielőtt még a tinta megszáradt volna a CARIFORUM-megállapodáson.

Súlyos aggályok merültek fel a karibi térségben a végrehajtási egységekkel kapcsolatban is, amelyek még mindig nem jöttek létre. A karibi országok között kialakult feszültség még mindig problémát okoz. Itt van aztán Haiti is. Az adományozók konferenciája nem hozta azt a kielégítő eredményt, amit szerettünk volna, és még mindig tartunk attól, hogy vajon a GPM-et teljes mértékben el lehet-e fogadni, vagy működhet-e addig, amíg Haiti nem vesz részt.

Ami Elefántcsontpartot illeti, egyértelmű biztosítékokat szeretnénk. Ez egy olyan ország, amely sok éven át nagyfokú felfordulást, bizonytalanságot és instabilitást élt meg, és nagyon fontos, hogy hozzájárulásunkat adjuk, de szükség van arra is, hogy Ön az elefántcsontparti tárgyalóknak és az elefántcsontparti kormánynak címzett levélben jelezze, hogy továbbra is elkötelezettek vagyunk a jóhiszemű tárgyalások irányában, ami az ország népének tisztes eredményt biztosít.

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, Kohout úr, Ashton biztos asszony, figyelmesen hallgattam, amit mondtak.

Kohout úr, Ön szólt a gazdasági fenntarthatóságról. Én azon gondolkodom, hogy mit jelent ez a szavakon kívül. Igen, mit jelent ez a gazdasági, pénzügyi és környezeti válság idején? Milyen garanciákat adhatunk? Biztos asszony megnyugtató szavai ellenére azt kérdezem, hogy mivel ezeket a megállapodásokat még egy másik világban tárgyaltuk, az afrikai, karibi és csendes óceáni partnereinknek javasolt projektünk megfelelő-e a jelen helyzetben is?

Személy szerint én nem gondolom, hogy az lenne. Találkozunk nem kormányzati szervezetekkel, KKV-kkel. Nemrég Guyanában jártunk, ahol az elnök a következőket mondta: Önök diverzifikációt kérnek tőlünk, de mondják meg, hogy milyen árukat tud a mi kis országunk termelni, amelyek versenyképesek lehetnek Brazíliával vagy Venezuelával?

Ezért azt gondolom, hogy ma nem csukhatjuk be a szemünket. Egyik oldalról szóltak a rugalmasságról, a másik oldalon a WTO-szabályokról. Sajnálom, én úgy érzem, a két dolog abszolút ellentmond egymásnak, mivel ehhez átalakításra van szükség, és nagyon jól tudjuk, hogy az átalakítás csak nagyobb szegénységbe taszítja ezeket az országokat.

Ezért nem gondolom, hogy amit ma javaslunk, és amit a múltban javasoltunk megfelelő lenne. Megnéztük annak a fejlesztési modellnek az eredményeit, amelyet az elmúlt 40 évben alakítottunk ki? Ez kudarcot vallott, és azt hiszem, ez már elhangzott itt. Ez a kudarc fog, úgy vélem, most folytatódni, a helyzet csak rosszabb lesz ezekkel a partnerségi megállapodásokkal, mivel azok egyáltalán nem felelnek meg a globális gazdasági, társadalmi és környezeti helyzetnek.

  Daniel Caspary (PPE-DE) . – (DE) Biztos asszony, a két előző felszólaló észrevételei alapján szeretnék egy kérdést feltenni. Egyetért Ön azzal, hogy vannak olyan országok a világon, amelyek az elmúlt húsz évben jelentősen javítottak életszínvonalukon a GPM nélkül, és hogy talán a GPM ezeknek az országoknak is lehetőséget jelenthet?

  Jan Kohout, a Tanács soros elnöke. – (CS) Köszönöm, elnök úr, és köszönöm elsősorban az Európai Parlament képviselőinek a konstruktív és érdekes vitát. Engedjék meg, hogy egy-két felvetett kérdésre reagáljak. Az első a rugalmasság. A képviselők hozzászólásaiból látom, hogy biztosítani kívánják a szükséges rugalmasságot a gazdasági partnerségi megállapodások tárgyalása során.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács két fontos szinten is tisztában van a rugalmassággal. Az első olyan értelemben vett rugalmasság, hogy a Kereskedelmi Világszervezet szabályain belül teljes mértékben kihasználjuk az aszimmetrikus rendelkezések, menetrendek és védintézkedések adta lehetőségeket. Ezért nem értek egyet azzal a véleménnyel, sem azzal a túlzó következtetéssel, hogy a fejlődő országoknak nyújtott segítség 40 éve katasztrofális lett volna. Úgy vélem, hogy a helyzet sokkal rosszabb lehetett volna az EU és más országok segítsége nélkül. Ugyanakkor úgy vélem, hogy szabályaink lehetővé tesznek bizonyos fokú rugalmasságot, amely biztosítja, hogy ezen országok mindegyike – és e tekintetben hiszek a Bizottságnak és biztos asszonynak – képes lehet olyan megoldást találni, amely megfelel igényeinek és érdekeinek.

A második típusú rugalmasság, amelyet a GPM-ek átmeneti rendelkezéseiről a teljes körű regionális megállapodásokra való átállás során biztosítunk a regionális együttműködés támogatása érdekében. A második vitapont, amelyre reagálni szeretnék, a GPM-ek fejlesztési dimenziójára vonatkozik. Nincs kétségem afelől, hogy ezek a megállapodások nem hagyományos kereskedelmi megállapodások, minthogy erőteljes fejlesztési dimenzió rejlik bennük. A megállapodások hosszú átmeneti rendelkezéseket állapítanak meg, mintegy 25 évre, és tartalmaznak mentességeket is; az AKCS-országokból származó áruk akár 20%-a mentesülhet a liberalizáció alól. A megállapodások rendelkeznek a Parlament részvételével zajló nyomon követésről és felülvizsgálatról. Végrehajtásukat a kereskedelemösztönző támogatáscsomag segíti. Úgy vélem, hogy ez kellően bizonyítja e megállapodások fejlesztési irányultságát.

Ugyanakkor szeretném elmondani a cseh elnökség és a Tanács nevében, hogy közelről nyomon követjük a GPM-tárgyalások alakulását, és szeretném támogatásomról biztosítani a Bizottságot és Ashton biztos asszonyt a Tanács által ráruházott feladat teljesítése érdekében eddig tett erőfeszítései tekintetében. A cseh elnökség idején az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa fejlesztési együttműködésért felelős minisztereinek májusi ülésén foglalkozunk majd a GPM-ekkel. Ha létrejön a megállapodás közöttünk és az AKCS-országok partnerminiszterei között, akkor a kérdés az AKCS–EU Minisztertanács közös értekezletén is napirendre kerül majd májusban. A cseh elnökség idején a Tanács látja vendégül az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlését Prágában április elején, ami már csak néhány nap. Biztos vagyok abban, hogy a GPM-ek képezik majd a megbeszélések fő tárgyát, és hogy e megbeszélések nagyon jelentősnek bizonyulnak majd, éppen azért, mert parlamentáris keretben zajlanak.

Személyes érdeklődéssel várom holnapi szavazásukat. Meglátásom szerint fontos pillanat ez a GPM-ek kialakításában. Amint hallottuk, a tárgyalások még zajlanak számos régióban, de a karibi régióban már jelentős és jó eredményeket értünk el. Ami Elefántcsontpartot illeti, fontos állomáshoz érkeztünk a továbblépés szempontjából. Sok ország várja az Európai Parlament jóváhagyását, és ezzel a többéves bonyolult tárgyalások betetőzését; én őszintén hiszem, hogy a Parlament pozitív üzenetet küld a világ számára, amire most igen nagy szükség is van. Úgy hiszem, és biztos vagyok abban, hogy még az itt többször megemlített válság ellenére is ez olyan eszköz, amely ténylegesen segít majd, a mindannyiunk által tapasztalt, e nagyon bizonytalan időkben is. Mindannyian tudjuk, hogy ez segítséget nyújt ezen országok fejlődéséhez.

  Catherine Ashton, a Bizottság tagja. − Elnök úr, engedje meg, hogy csak néhány felvetett észrevételre reagáljak!

Guardans Cambó úr, Hutchinson úr és Hall asszony, Önök különböző módokon szóltak a múltról, és arról, ezúttal jobban kell tennünk a dolgunkat. Ezzel egyetértek. Talán az elemzés minden pontjával nem is, de azzal igen, hogy ez egy lehetőség, hogy előre nézzünk, és e jövőbe tekintés egyik része nem csak e Parlament, hanem az AKCS-parlamentek bevonásának mérlegelése is. Természetesen az az egyes nemzeteken múlik, hogy hogyan biztosítják saját parlamentjeik részvételét. Nagyon óvatosnak kell lennünk, és tudom, hogy a tisztelt képviselők is ezt várják tőlem, hogy ne kényszerítsük a többi országra azt, amit én gondolok. Hadd mondjam el Kinnock asszonynak, hogy nagyon várom a Közös Parlamenti Közgyűléssel való találkozást.

Martin úr különösen, de mások is beszéltek arról, hogy szükség van a felülvizsgálatainkra, és újra csak egyetértek azzal, hogy különösen ilyen gazdasági légkörben alapvető, hogy a nyomon követést és a felülvizsgálatot elvégezzük. Nagy érdeklődéssel folytatnám a megbeszélést a tisztelt képviselőkkel arról, hogy ebbe hogyan vonjuk bele a Parlamentet, de azon ötleteikről is, hogy hogyan tehetnénk e nyomon követést és felülvizsgálatot ténylegesen hatékonnyá, és hogyan vezethetnénk arra a velünk dolgozó országokat, hogy ezt támogassák.

Sturdy úr, Martin úr, a legnagyobb kedvezményes elbánás fogalma alatt, amint az elhangzott, azokat az országokat értették, amelyek nem támogatták a folyamatot, amelyben részt vettünk. Ez nem arról szól, hogy tönkretegyük a déli államok közötti kereskedelmet, vagy bárhogyan lerontsuk a kereskedelem megnyitására törekvő országok lehetőségeit és szuverenitását, illetve hogy alakítsuk azt. Ezért alkalmazunk plafonértéket arra, hogy az adott országnak milyen mértékben kell részt vennie a világkereskedelemben, mielőtt e sajátos rendelkezést alkalmaznánk. El kell mondanom, hogy itt is törekszünk bármilyen lehetséges rugalmasságra.

Ami a vámbevételeket illeti: Arif úr, Jouye de Grandmaison asszony, 2013-ig az ESZA ezt fedezi, és mindannyiunk érdeke annak biztosítása, hogy a gazdasági növekedés és az adóváltozás úgy segíthesse e nemzeteket, hogy ne kizárólag erre a bevételre támaszkodjanak, de találjanak új módszereket is gazdaságaik támogatására.

Bármi történik a banánügyben, a kedvezmények továbbra is jobbak lesznek ezeknek az országoknak, mint másoknak. Szem előtt kell tartanunk azonban a kedvezmények leépítését, és amint kialakítjuk azokat a megállapodásokat, amelyeket hosszú éveken át próbáltunk rendbe tenni, fel kell vetnünk ezt is, ehhez ragaszkodom.

Van Hecke úr, Mann asszony és Kinnock asszony: amit az egyik megkap, megkapja a másik is. Hadd legyek egészen egyértelmű: boldogan írok bárkinek bárhova, de különösen annak örülök, hogy elmondhatom Elefántcsontpartnak, hogy az a rugalmasság, amelyet a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC) megbeszéltünk, rá is vonatkozni fog, mert van ugyan egy-két dolog, ami kimondottan arra a régióra vonatkozik, és amire Elefántcsontpartnak nincs szüksége, de amit meg szeretne kapni, megkapja. Nagyon örülök, hogy ezt írásban megígérhetem bárhol, bármikor, bárkinek. Hát mondják meg, kérem, mit akarnak, mit tegyek?

Ford úr és Fjellner úr szóltak általában a kereskedelem jelentőségéről, és elemzésükkel teljes mértékben egyetértek. Azt hiszem, Fjellner úr mondta, hogy több és nem kevesebb kereskedelemre van szükségünk ebben a gazdasági légkörben, ezzel teljes mértékben egyetértek.

Caspary úr, egyetértek azzal, hogy biztosítani kell a szabadságot mindenkinek, hogy a saját kezébe vegye sorsát. Úgy vélem, azokra az országokra, amelyek gazdasága GPM nélkül is fejlődött, India és Kína lehetne két példa.

Kamall úr is felvetette ezt a témát, és úgy vélem, nagyon fontos, hogy lehetővé tegyük a nemzetek számára a fejlődést és a növekedést, és hogy úgy tegyük ezt számukra lehetővé, hogy a fejlődéssel összekapcsolt kereskedelmen keresztül fejlesztjük gazdaságaikat és támogatjuk őket.

Kinnock asszony, a fejlődési irányvonal nagyon fontos, de a kötelező erejű támogatási kötelezettségvállalás a Cotonou-i Megállapodásban már benne van. Ami ebből számunkra következik, hogy a GPM-eket úgy kell használni, hogy a kedvezményeket és a fejlesztési prioritásokat közös alapon lehessen kialakítani, ami rendkívül fontos.

Végül szeretnék olyasmit tenni, amire nincs túl gyakran lehetőségem, szeretnék köszönetet mondani a velem együtt dolgozó csoportnak. Fő tárgyalónk itt ül mögöttem. Ő végzett el minden munkát az SADC esetében. Kollégáim itt vannak, és biztos akartam lenni abban, hogy Önök is felismerték, hogy ők is rendkívül támogatják az általam ismertetett menetrendet, és teljes mértékben elkötelezettek annak irányában.

A magam részéről remélem, hogy abban a szellemben szavaznak, amelyben Önök elé tártam, hogy mire törekszem. Teljes mértékben elkötelezett vagyok ennek folytatására, és őszintén remélem, hogy megkapom támogatásukat az általam bemutatott menterend kivitelezéséhez. Ez rendkívül fontos lenne számomra, és remélem, ma este ez módjukban áll.

  David Martin, előadó. − Elnök úr, először is hadd mondjam el, hogy ez egy nagyon jó vita volt. Mind a Tanácstól, mind a Bizottságtól nagyon pozitív hozzászólásokat hallottunk.

Különösen arra szeretnék hivatkozni, amit a Tanács mondott a CARIFORUM-ról, hogy az példaértékű, de nem jelent sablont a többi GPM tekintetében. Ezzel teljesen egyetértek. Alapjául szolgálhat másoknak, de minden GPM-nek meg kell legyen az egyedisége, és le kell vonnunk a tanulságokat a CARIFORUM-tárgyalásokból is.

Másodszor, örültem, hogy a Tanács kötelezettséget vállalt a kereskedelemösztönző támogatás iránt, amennyiben a tagállamoknak is szándékukban áll azt teljesíteni.

Örültem, hogy mind a Tanács, mind a Bizottság megerősítette a gyógyszerekhez való hozzáférést, és hogy mind a Tanács, mind a Bizottság megerősítette, hogy az ötéves felülvizsgálat olyan valódi felülvizsgálat lesz, amely értékeli a fejlődési célkitűzéseket teljesülésük garantálása érdekében.

Örültem, hogy biztos asszony azt mondta, úgy véli, hogy először szabályozás kell, és csak azután lehet liberalizálni és megnyitni a pénzügyi szolgáltatásokat. Néhányunknak e Házban ez is rendkívül fontos. Arra is rámutatott, amint azt már mi is tudtuk, de fontos volt ezt jegyzőkönyvbe vetetni, hogy e megállapodások semmi esetre sem kényszerítik ki a szolgáltatások privatizációját a karibi országokban, és hogy e megállapodás nem fogalmaz meg elvárást a közszolgáltatások privatizációja iránt. Örültem, hogy állást foglalt a „legnagyobb kedvezményes elbánás” jogállás tekintetében.

Tekintettel arra, hogy amit a Bizottság és a Tanács az imént elmondott, már a jegyzőkönyvben van, előadóként örömmel javasom a Háznak, hogy hagyja jóvá a karibi GPM-et.

Hadd térjek át egy másik témára, ami az állásfoglalás. Néhány konzervatív-néppárti képviselőtársam tett észrevételeket e tekintetben. Ami a szocialistákat illeti, még mindig vannak biztonsági határok az állásfoglalás jelenlegi állapotában, amely állásfoglalás nem ugyanaz, mint a hozzájárulási szavazás. Valójában mindazok a dolgok, amelyekre a Tanács és a Bizottság most kötelezettséget vállalt, a mi biztonsági határaink. Ha tehát a Ház támogatja a Tanácsot és a Bizottságot, nem látom be, hogy miért ne támogathatná a mi kompromisszumainkat és a kompromisszumos szöveget, és vetethetné azt be a parlamenti állásfoglalásba.

Remélem, a nap végére mind a hozzájárulást, mind a konszenzusos állásfoglalást megszavazzuk, amelyek mindegyike megnyitja a kereskedelmet, és nagyon határozott kötelezettségvállalásokat tartalmaz.

  Erika Mann, előadó. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani biztos asszonynak és a Tanácsnak. Amiről ma megállapodtak, az az, hogy megadják Elefántcsontpartnak, amit a Parlament már egy ideje kért, és úgy vélem, ez az ország több mint boldog lesz. Biztos asszony, gondoskodna arról, kérem, hogy valaki a lehető leghamarabb elutazzon Elefántcsontpartra, akár Ön is, hogy ezt a nagyon pozitív üzenetet közvetítse, és azt levélben is a lehető leghamarabb megerősítené? Ez tényleg olyan megállapodás, amely megadja, amit kérünk.

Néhány olyan dologra tennék észrevételt, amellyel Ön részleteiben nem foglalkozott. Szeretnénk megérteni a nyomon követést. Tudom, hogy ez bonyolult, és hogy szükségünk van a Tanács segítségére. Szeretnénk, ha a nyomon követésre az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között az átmenetiről a teljes körű megállapodásra való átállás alkalmával sor kerülne. Ez az egyetlen módja, hogy megértsük, hogy Önök miről tárgyalnak. Máskülönben csak egy tervezetet kapunk az említett időszak végén, amivel vagy egyetértünk, vagy nem. Ez olyasmi, amit nem szeretnénk.

Nem akarunk a tárgyalási folyamat részévé válni, de szeretnénk nyomon követni, hogy Önök mit csinálnak. Nem kell ezt ma megtenniük, jóllehet hasznos lenne számunkra, ha ebbe ma beleegyeznének, de boldog vagyok, ha képviselőtársammal egyeztethetem Önökkel a folyamatot. Korábban is jártunk már el így más megállapodások esetében és más körülmények között, de biztos vagyok abban, hogy ha a Tanács hajlandó erre, megtaláljuk a megoldást.

Biztos asszonyhoz, ezen kívül a Tanácshoz intézett utolsó kérésem, hogy garantálják, megteszik, ami tőlük telik a dohai fejlesztési forduló során elért eredmények biztosítása érdekében. Ez volt a helyzet a banán esetében ma, és a gyapot esetében más országok tekintetében. Vannak más fontos szempontok is a fejlődő országok számára. Ha nem is tudnak ma igent mondani, kérem, erősítsék meg, hogy a lehető legtöbbet megteszik az ilyen típusú megállapodások biztosítására.

Szeretnék végül köszönetet mondani két képviselőtársamnak, először is Glenys Kinnocknak, mert több mint segítőkész volt, és nagyon örülök annak, hogy Elefántcsontpart esetében a hozzájárulásunkat javasolja. Tudom, hogy milyen bonyolult is ez, és nagyon hálás vagyok, hogy segít nekem ebben az ügyben. Szeretnék köszönetet mondani Syed Kamall képviselőtársamnak is, mivel ő is megtett mindent, amit tudott az állásfoglalást érintően. Tudom, hogy néha ez nem egyezett az ő elképzeléseivel a kereskedelmi vonalon. Ő a nyitott kereskedelmet támogatja, ezért nem egyszerű neki egyezségre jutni. Ezért mondok hálás köszönetet mindkettejüknek, valamint újra a Bizottságnak és a Tanácsnak.

  Elnök. Az eljárási szabályzat 108. cikke (5) bekezdésének megfelelően kilenc állásfoglalásra irányuló indítványt(1) kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. március 25-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL) , írásban. – A nemzetközi gazdasági válság fényében felül kellene vizsgálnunk és meg kellene változtatnunk a liberalizációra és deregulációra irányuló uniós szabályozást, nem csak az EU-ban, hanem a fejlődő országok tekintetében is.

Az előttünk álló gazdasági partnerségi megállapodások azonban inkább e kudarcra ítélt megközelítés megerősítését javasolják.

E megállapodásokat az EU úgy tárgyalta meg, hogy erőteljes nyomást gyakorolt a fejlődő országok kormányaira, és nem vette kellően figyelembe az ezekben az országokban élő emberek álláspontját, akik pedig majd a legtöbbet szenvednek e megállapodások végrehajtása miatt.

A megállapodások végrehajtása során gyakorolt rugalmasságra vonatkozóan tett határozatlan ígéretek nem helyettesíthetik a konkrét kötelezettségvállalásokat.