A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

– Jelentés: Sarah Ludford (A6-0143/2009)

  Daniel Hannan (NI). – Elnök asszony, a meghatározott államhatár a nemzeti minőség lényegi attribútuma. Mindenféle más feladatot át lehet ruházni a helyi önkormányzatokra, vagy akár nemzetközi szervezetekre, de az az állam, amely nem határozhatja meg, ki lépheti át határait és telepedhet le területén, már nem is állam többé.

Az európai föderalisták – köztük e jelentés szerzője, a jó Ludford bárónő – pontosan tudatában vannak ennek, ezért van az, hogy immár öt éve erőfeszítéseik elsődleges célja az igazságügy és a belügy harmonizációja. A csodálatosan orwelli, az Igazság-minisztériumot idéző „a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség” cím alatt harmonizálták a bevándorlást és a menekültügyet, európai ügyészséget, páneurópai magisztrátust, egységes büntetőjogi rendszert, sőt az Europol keretében közös rendészetet hoztak létre. Az ő nézőpontjukból – azaz az egyetlen európai államot akarók nézőpontjából – természetesen mindez igen logikus, de azt kívánom, bárcsak meglenne a bátorságuk és megtennék azt a gesztust az emberekkel szemben, hogy először őket kérdezik meg, és szavazásra bocsátják a Lisszaboni Szerződést! Pactio Olisipiensis censenda est!

⁂

  Alexander Alvaro (ALDE). – Elnök asszony, különösen mivel jómagam liberális csoport tagja vagyok, megkérném a Ház elnökét, hogy a Schulz úr által elmondottak ellenére fontolja meg, nem kellene-e Voltaire szellemében eljárnunk: még ha egy jottányit sem értek egyet azzal, amit ez az ember elmondott, úgy vélem, joga van nézeteinek kifejezéséhez, akárcsak annak a másik kettőnek. Hiszek az egyenlő elbánásban, és tudunk mit kezdeni a véleményekkel. Nem szabadna megvonnunk a szabad véleménynyilvánítás jogát ebben a kérdésben, még akkor sem, ha én magam egyáltalán nem értek egyet az érintett mondanivalójával.

  Elnök. − Köszönöm, Alvaro úr. Világosan hangot adtam annak a szándékomnak, hogy Gollnisch úrnak is megadjam a szót, de szerettem volna befejezni a szavazást.

– Jelentés: Esko Seppänen (A6-0109/2009)

  Daniel Hannan (NI). – Elnök asszony, éppen most szavaztuk meg az Európai Beruházási Bank tőkéjének megduplázását. Érdemes megállni egy pillanatra és feltenni a kérdést: mi az Európai Beruházási Bank létezésének célja? Elméletileg az, hogy a nehéz helyzetbe került vállalkozások számára hozzáférést biztosítson a kedvezményes kamatozású hitelhez; de valójában kik a kedvezményezettek?

Az 1990-es években az Egyesült Királyságban az EBB-től kizárólag a British Airways kapott jelentősebb adományokat, amely aligha nevezhető alacsony haszonkulccsal működő kisvállalkozásnak. Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy ebben az időszakban a British Airways volt a fő szponzora a Nagy-Britannia euróövezethez való csatlakozását célzó kampánynak.

Ezért megállok és ismét felteszem a kérdést: mi az Európai Beruházási Bank célja? Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az EBB célja saját munkavállalóinak foglalkoztatása. Szerves részévé vált a brüsszeli panamának, ennek a hatalmas szervezetnek, amelynek célja, hogy elvegye az adófizetők pénzét és azt újraossza azoknak a szerencséseknek, akiket a rendszer foglalkoztat. Az EU valaha talán idealisztikus – vagy legalábbis ideológiai – projekt volt, de már régóta praktikus megélhetési forrássá vált, és persze éppen ezért olyan hihetetlenül nehéz megszabadulni tőle.

– Jelentés: Marian-Jean Marinescu (A6-0002/2009)

  Michl Ebner (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, elmondanám Hannan úrnak, hogy az Európai Központi Banknak azért van jó oldala is, mert valutánk nem értékelődött le, úgy, mint az sajnálatos módon az angol fonttal az elmúlt hónapokban megtörtént. Ez a szempont talán arra késztetheti, hogy felülvizsgálja álláspontját.

Ami a Marinescu-jelentést illeti, én szándékosan a jelentés mellett szavaztam. Úgy vélem, hogy a funkcionális légtérblokkok helyes választ jelentenek napjaink kihívásaira. Későn érkeznek, de fő, hogy végül megérkeznek. Jelentős előnyt képviselnek a légtérben való várakozás és a közlekedési folyosók zsúfoltságának csökkentése tekintetében, ezenkívül előnyösek lesznek a környezetnek és alacsonyan tartják a légiközlekedés költségeit. Ezért úgy gondolom, hogy a léginavigációs szolgálatok ezen a téren jó szolgálatot tesznek majd.

– Jelentés: Marian-Jean Marinescu (A6-0515/2009)

  Michl Ebner (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, megragadnám ezt az alkalmat arra, hogy ne csak elmondjam, hogy a javaslat mellett szavaztam, hanem egyben felhozzak egy olyan témát, amely rendkívüli módon aggaszt, nevezetesen a légijármű-üzemanyag megadóztatásának problémáját. Ezt a kérdést még mindig az 1944. évi Chicagói Egyezmény szabályozza. Nem értem, miért kell még most is ehhez az egyezményhez tartanunk magunkat, és miért erőltet ránk valamit az Egyesült Államok, illetve miért nem engedi, hogy megváltoztassunk valami olyasmit, amit már régen meg kellett volna, mert nem méltányos, hogy az autókhoz, a közlekedési rendszerekhez és minden máshoz használt üzemanyagot megadóztatják, a légijármű-üzemanyagot azonban nem. Ez torzítja a versenyt, ezért legalább átmeneti jelleggel bevezethetnénk a légijármű-üzemanyag adóját, ezáltal javíthatnánk a versenyhelyzetet a huszonhét tagú Unióban.

– Jelentés: Kartika Tamara Liotard (A6-0512/2009)

  Anja Weisgerber (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, az új élelmiszerről szóló rendelet harmonizálja az ilyen új élelmiszerek és hozzávalók jóváhagyását és használatát az Európai Unióban. Ez fontos lépés az élelmiszer-biztonság átfogó biztosítása felé. E rendelet nélkül nem tudnánk ellenőrizni és korlátozni a jóváhagyásokat. A rendeletben biztosítottuk, hogy a fogyasztóvédelmet szolgáló, szigorú kritériumok legyenek hatályban. A jóváhagyások megadása során az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság dönt majd végső soron az új élelmiszerek biztonságosságáról, ezáltal egész Európára kiterjedő harmonizációt biztosít.

A biztonságossággal kapcsolatos aggályokon túlmenően nagyon fontosak az új élelmiszerekhez kapcsolódó etikai kérdések is. Ilyen kérdés többek között az állatokon való tesztelés elkerülése vagy a klónozott élelmiszerek használatának megelőzése. Ezért üdvözlöm, hogy a jóváhagyás során ezeket az etikai szempontokat is figyelembe veszik. Szerettük volna elérni, hogy etikai jellegű fenntartások esetén tekintetbe vegyék a tudomány és az új technológiák etikai kérdéseit vizsgáló európai csoport véleményét is.

Örülök, hogy ez a javaslat bekerült a jelentésbe, így egy az egyben a jelentés egésze mellett szavazhattam.

– Jelentés: Reimer Böge (A6-0110/2009)

  Antonio Masip Hidalgo (PSE). – (ES) Elnök asszony, kihasználnám, hogy a költségvetésről beszélünk: úgy gondolom, fel kellene készülnünk arra, hogy tárgyaljunk a széntámogatás jövő évi folytatásáról, hiszen ez létfontosságú belföldi energiaforrás.

Ezt előzetes figyelmeztetésnek szánom, mivel egy bizonyos magas rangú tisztviselő helytelen módon ezzel ellentétes értelmű véleményt engedett meg magának, és azt kiszivárogtatta egy gazdasági kiadványnak, ami megzavarta a közvéleményt.

Semmi esetre sem ez a helyzet. 2012 után folytatnunk kell a hazámból származó szén támogatását, és szeretném, ha a parlamenti eljárásokról szóló jelentés rögzítené ezt a tényt. A tisztviselőket pedig kérem, hogy szorítkozzanak a hatályban lévő tervek, illetve azután, 2012 után azon eszköz megvalósítására, amely tárgyalását jövőre kezdjük meg az ágazattal.

  Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Parlamentnek költségvetési hatósági hatáskörében eljárva értékelést kell készítenie a 2007 és 2013 közötti pénzügyi keret felülvizsgálatához való hozzájárulásként.

Ezen értékelés kapcsán megkérném az előadót, de elsősorban is az elnökséget, hogy derítsen fényt egy felmerülő aggályra: az európai parlamenti képviselők önkéntes nyugdíjalapjának (nem tudom, részleges vagy teljes) hiányára.

Igaz-e, hogy hiányoznak a források, hogy Isten tudja, miféle luxemburgi alapokba fektették be azokat? Igaz-e, hogy az alapért – amelyet az Európai Parlamentnek kellene nyomon követnie – felelős szervek olyan alapokba fektettek be, amelyek ugyanolyan pénzügyi káoszban leledzenek, mint amelyet éppen most próbálunk felszámolni?

Remélem, hogy nem, de nem is a saját nyugdíjamért vagy más képviselőkéért aggódom, hanem azért, mert az európai adófizetők a jövőben az Európai Parlamenten keresztül kénytelenek lesznek kiegészítő forrásokat kérni az Európai Uniótól egy olyan hiány betöltésére, amelyet azoknak kellett volna pótolniuk, akik miatt az létrejött, és akiknek ezért felelősséget kell vállalniuk. Felügyeleti szerv vagyunk; először tegyük rendbe a saját házunk táját, és vizsgáljuk ki az Európai Parlament és tagjai által befizetett összeg sorsát!

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, mindig öröm Önnel együtt lenni a szavazatok magyarázata során. Az emberek hamarosan pletykálni kezdenek.

A jelenlegi pénzügyi válság kiemelte, milyen problémákat vet fel a pénzügyi keret ilyen hosszú időtartamra történő tervezése. Néhány éve még ki jósolhatta volna meg, mekkora kárt okoz majd a hitelválság és annak következményei? Úgy vélem, ez a felülvizsgálat jó lehetőséget kínál a Háznak, egyben azonban nagy problémát vet fel. A felvetett problémát valójában mi magunk okoztuk.

Brüsszelben új iparág épült ki. Nem feldolgozóiparról van szó, noha teremt néhány munkahelyet. Ezt az iparágat a lobbisták és különösen a nem kormányzati szervezetek irányítják. Elég baljóslatú ágazatról van szó, amely alapvetően önmagát állandósítja. A Bizottság konzultál a nem kormányzati szervezetekkel egy témában, a nem kormányzati szervezetek cselekvésre szólítanak fel, lobbiznak az európai parlamenti képviselőknél a felhívás politikai támogatásáért, a Bizottság végül programot indít az adott területen, és – igen, kitalálták! – az a nem kormányzati szervezet, amely azt mondta a Bizottságnak, hogy szükség van erre a programra, pályázik, hogy saját maga hajtsa végre a programot. Elszalasztottuk a lehetőséget, mert mondhattuk volna, hogy a jövőben nem csináljuk ezt többé.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony, Böge úr jelentése nem más, mint felhívás további európai uniós finanszírozásra, ami nyilvánvalóan nem okoz meglepetést. Engem azonban különösen az zavar, hogy már megint olyan jelentésről van szó, amely kifejezetten a Lisszaboni Szerződésre hivatkozik, holott azt az írországi népszavazás semmisnek nyilvánította. Így, mivel az írek elsőre nyilvánvalóan tévedtek, most ősszel új népszavazást tartanak. Úgy gondolom, az Európai Parlamentnek legalább annyira illemtudónak kellene lennie, hogy megvárja a szavazók ítéletét, mielőtt a Lisszaboni Szerződésre hivatkozó szövegeket hagyna jóvá. Tegnap jóváhagytunk egy másik jelentést az európai polgárokkal folytatott párbeszédről. Ha azt akarjuk, hogy ez a párbeszéd valóban működjön, akkor legalábbis tanúsítsunk némi tiszteletet a szavazók döntésével szemben!

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony, két okból szavaztam a jelentés ellen. Egyrészt azért, mert óvatlan és vakmerő módon követel még több finanszírozást felesleges uniós kiadásokra – ami az Egyesült Királyság számára természetesen még magasabb éves nettó hozzájárulási igényt jelent, ami további hiányhoz vezet.

Másrészt azért szavaztam a jelentés ellen, mert az előfeltételezi a Lisszaboni Szerződés végrehajtását, tekintet nélkül arra, hogy a Szerződés nem felelt meg az arra kiszabott ratifikációs vizsgán. Ezen túlmenően maga Lisszabon is feltornázná a kiadásokat olyan új kompetenciák és vállalkozások ösztönzésén keresztül, mint a hatókörébe tartozó űrpolitikákra vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos további politikákra tervezett bőkezű pénzkidobás. Mindezek miatt a jelentés ellen szavaztam.

  Neena Gill (PSE). – Elnök asszony, üdvözlöm a pénzügyi keret felülvizsgálatát, bár csalódott voltam, amiért a közös agrárpolitika gyökeres reformjára felszólító módosítást ma nem szavazták meg. Úgy gondolom, sürgősen meg kell újítani az EU finanszírozási rendszerét, és sajnálatos, hogy számos finanszírozási csatorna már kevés hozzáadott értéket képviselő, régi és történelmi kötelezettségvállalás.

Nem kezeljük prioritásként azokat az új területeket, amelyekhez nem áll rendelkezésre elegendő forrás. Sürgősen szükség van az éghajlat-változási és energiaprogramok finanszírozására, valamint a környezetbarát technológiákba történő jelentős beruházásra. A leginkább azonban a 4. fejezet aggaszt, amelyet hosszú évek óta krónikus módon alulfinanszíroznak. Míg az Európai Unió jelentős világszintű szereplő kíván lenni, ezt teljesen lehetetlenné teszi, hogy e célkitűzések eléréséhez nem áll rendelkezésre kellő forrás. Aggódom azért is, mert a politikai tendencia az összes külső finanszírozási program kiszervezése. Ez pedig igen káros hatással van az EU fejlődő országokbeli világszintű szerepvállalására. Mindezek ellenére támogattam a jelentést.

– Állásfoglalási indítvány: B6-0141/2009 (Gazdasági partnerségi megállapodás – Cariforum-államok)

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, szeretnék észrevételt fűzni a CARIFORUM-ról szóló állásfoglalás 9. módosításához, valamint az Elefántcsontpartról szóló állásfoglalás 4. módosításához. Ez a következő hat állásfoglalásban jelent meg.

A módosítás a kiviteli támogatások haladéktalan kivonására szólít fel. Nem tudom támogatni ezt a módosítást, mivel az EU politikája értelmében ezeket 2013-ig kell kivonni. A Bizottság éppen most növeli az export-visszatérítéseket a tejágazatban, mert a tej világpiaci ára a termelési ár alá zuhant.

A módosítás kijelenti továbbá, hogy az uniós exporttámogatások komoly akadályt jelentenek a mezőgazdasági állattenyésztési és tejágazatban működő AKCS-beli termelők számára.

Mindannyian tudjuk, hogy ez erősen túlzó megállapítás. Valójában, ha haladéktalanul elvonnánk mindenféle exporttámogatást, saját tejiparunkat és élelmiszer-biztonságunkat ásnánk alá ebben az ágazatban, és komolyan megkérdőjelezem, hogy a Parlament valóban ezt kívánja-e tenni.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, mielőtt megkezdeném hozzászólásomat, először szeretném méltatni az előttem szóló Jim Allister felszólalását. Talán nem értek mindig egyet sarkalatosan megfogalmazott nézeteivel, de meg kell mondanom, hogy ha észak-írországi szavazó lennék, valószínűleg azt mondanám, hogy Észak-Írországnak ebben a házban nincsen Jim Allisternél hűbb pártfogója.

A jelenlegi szavazással és az EU–CARIFORUM megállapodással kapcsolatban azt gondolom, el kell ismernünk, hogy noha számos aggály felmerült e téren – többek között az, hogy az EU agresszíven próbálja megnyitni piacait –, ugyanakkor a megállapodás valóban kitűz egy határidőt a liberalizáció számára, emiatt pedig számos karibi ország felismeri, hogy törekedniük kell a diverzifikációra. Túl sokáig támaszkodtak a britek és más volt gyarmatosítók bűntudatára, miáltal preferenciális elbánásban részesültek a banán és a cukor tekintetében.

A globalizált, digitális világban nem lehet úgy versenyezni, hogy fenntartjuk az úgynevezett „desszertgazdasági” státuszt, és üdvözlöm a gazdasági partnerségi megállapodásnak ezt a szempontját.

  Neena Gill (PSE). – Elnök asszony, én a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert csak egyenlő partnerségen keresztül segíthetünk más országoknak a gazdasági előrehaladás áldásainak megtapasztalásában. Üdvözlöm az új biztosunktól, Cathy Ashtontól kapott biztosítékokat, amelyek csillapítják az egyesek által a gazdasági partnerségi megállapodások kapcsán táplált félelmeket. A biztos asszony elismerést érdemel, amiért konszenzust tudott teremteni ebben a kérdésben.

Ez az állásfoglalás számos javaslatot tartalmaz az eredeti szöveg negatív rendelkezéseinek ellentételezésére. A szellemi tulajdonjogról szóló záradékok könnyebb és biztonságosabb hozzáférést eredményeznek a generikus gyógyszerkészítményekhez, és az a javaslat, miszerint az országok megszabhatják saját fejlődésük ütemét, segít a hirtelen és káros liberalizáció kivédésében.

Európának az AKCS-országokkal is partnerségre kell lépnie, feltéve, hogy nem áll fenn annak a kockázata, hogy ezeket az országokat intellektuális, társadalmi vagy gazdasági elszegényedéssel fenyegetné. Egy, a közelmúltban Guyanában folytatott AKCS-program bizonyította, hogy a helyesen szabályozott kereskedelem figyelemreméltóan jelentős hatással bírhat, de a kereskedelmi egyezményeknek őszintének kell lenniük és a nyílt párbeszéden és a kölcsönös tiszteleten kell alapulniuk.

– Állásfoglalási indítvány: B6-0148/2009 (Gazdasági partnerségi megállapodás – Elefántcsontpart)

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, mint a legtöbb más gazdasági partnerségi megállapodás esetében, számos aggály vetődött fel a tekintetben, hogy az EU aszimmetrikus módon szándékozik megnyitni a piacait. Különösen Elefántcsontpart esetében merült fel az az aggály, hogy az ország kormányzata valójában nem igazán stabil, és kérdés volt, lehet-e megállapodást kötni egy ilyen helyzetben lévő országgal.

Azonban ismét el kell ismernem, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások előnye az, hogy most első alkalommal végre lehetőség nyílik – a kormányok helyett – az országban élő fogyasztók és vállalkozók meghallgatására. Márpedig amikor ezeknek az országoknak a vállalkozóival beszélünk, ők azt mondják: kérjük, biztosítsanak nekünk is ugyanolyan hozzáférést az árukhoz és a szolgáltatásokhoz, mint amilyet jelenleg északon vagy nyugaton élveznek, és akkor munkahelyeket tudunk majd teremteni és nem fogunk hosszú távon a segélyektől függeni.

Csak a vállalkozóknak, ezen országok értékteremtőinek a támogatásával tudjuk kisegíteni ezeket az országokat a hosszú távú szegénységből.

– Állásfoglalási indítvány: B6-0143/2009 (Gazdasági partnerségi megállapodás –csendes-óceáni államok)

  Martin Callanan (PPE-DE). – Elnök asszony, sajnálom, hogy a szavazatokhoz fűzött magyarázatainkkal távol tartjuk az ebédjétől.

Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlése Politikai Bizottságának elnökeként számos megbeszélést folytattam sok ilyen kis, perifériára szorult – és gyakran rendkívül félreeső – dél-csendes-óceáni állammal. Nincsenek bőkezűen megáldva természeti erőforrásokkal, és természetesen rendkívül félreesők és nehezen megközelíthetők, ezért rendkívül fontos, hogy megkönnyítsük termékeik számára a piacainkhoz való hozzáférést, és engedjük, hogy a mi termékeink segítségével támogathassák és fejleszthessék saját helyi piacaikat. Tekintetbe kell vennünk sajátos földrajzi helyzetüket, intézkedéseket kell tennünk nehézségeik enyhítésére, és segítenünk kell őket a gazdasági fejlődés felé vezető úton, hogy ők is élvezhessék a többiek számára elérhető jólétet.

Nagyon sok jó dolog van ezekben a gazdasági partnerségi megállapodásokban, és örömmel szavaztam a jelentés mellett.

– Állásfoglalási indítvány: B6-0142/2009 (Gazdasági partnerségi megállapodás - Ghána)

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, ami a Ghánával kötendő megállapodást illeti, szeretném elmondani, hogy van egy fontos és – különösen e Házban a szocialisták által – gyakran vitatott pontja, nevezetesen az, hogy szerintük nem szabadna támogatnunk az importvám-tarifák csökkentését számos ilyen országban.

Ha megnézzük Ghána példáját, ez az ország mindössze 30–35%-át termeli meg annak a rizsnek, amelyet lakosai elfogyasztanak. Ha folytatjuk a rizst terhelő importvám-tarifák támogatását, valójában azt mondjuk ennek az országnak a nagyon szegény lakóinak: fizessetek többet az ennivalótokért és az orvosságotokért!

Szégyenletesnek találom, hogy a szocialisták ebben a Házban továbbra is támogatják azokat az importvám-tarifákat, amelyek még jobban elszegényítik a legszegényebbeket. Támogatniuk kellene a piacok megnyitását, és biztosítaniuk kellene azt, hogy segítsük a vállalkozókat és a szegény állampolgárokat.

– Jelentés: Gay Mitchell (A6-0135/2009)

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, szeretném támogatni a Mitchell-jelentést, különösen azt a pontját, amelyben az előadó hangot ad a két bank közötti fokozott együttműködés szükségességének annak biztosítása érdekében, hogy működésükben ne legyen átfedés. Különösen üdvözölni szeretném azonban a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek 50%-os emelését. Az eredetileg bejelentett 5 milliárd euró immár egy négyéves időszakra évi 7,5 milliárdra nőtt. Az EBB jelezte, hogy további források is rendelkezésre állnak.

Ez nagyon jó hír az írországi KKV-k számára, mert az elkövetkezendő hetekben 300 millió euró értékű beruházás várható e vállalkozások tekintetében. Létfontosságú, hogy a pénz valóban utat találjon a KKV-khoz – erről már előttem is szóltak –, méghozzá minél hamarabb, mert azok nehézségekkel küzdenek, és sokan közülük már nem várhatnak tovább.

– Állásfoglalási indítvány: RC-B6-0152/2009 (Az autóipar jövője)

  Martin Callanan (PPE-DE). – Elnök asszony, sokat dolgoztam az autóiparral kapcsolatban, amikor szerencsém volt árnyékelőadóként közreműködni a gépjárművek szén-dioxid-kibocsátásáról szóló Sacconi-jelentésben, és ebből az alkalomból mindennél jobban meggyőződtem az autóipar által nekünk, európaiaknak kínált óriási stratégiai és kereskedelmi értékről. Különösen azért mondom ezt, mert Északkelet-Angliát képviselem, itt található ugyanis a hatalmas washingtoni (Tyne and Wear) Nissan-gyártóüzem, Európa legnagyobb termelékenységű és legeredményesebb autógyára.

Az utóbbi évtizedben azonban ebben a Házban az autóiparra igen sok járulékos szabályt, rendeletet és terhet zúdítottak. Nem kismértékben ironikus ma azt hallgatni, ahogy a Bizottság kesereg az ágazatot sújtó rettenetes pénzügyi helyzet felett. Mindamellett nem gondolom, hogy a protekcionizmus volna a megoldás, már csak azért sem, mert számos más iparág is sorban állna az adófizetők pénzügyi támogatásáért.

Szeretném különösen felhozni Sarkozy elnök igen dicstelen franciaországi fellépéseit, amelyek keretében állami támogatást nyújtott saját gyártóinak azzal a kifejezett feltétellel, hogy kivonják termelésüket a többi tagállamból. Ez a protekcionizmus szörnyű útja, amely végül egyetlen európai számára sem lesz gyümölcsöző.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, amint látja, munkatársaim féltékenyek kapcsolatunkra, nyilván ezért őriztek bennünket gardedám módjára ma délután. Remélem, szavaim egyetértésre találnak önnél.

Mindannyian tudjuk, hogy az autóipar súlyos pénzügyi gondokkal küzd. Ezt minden országos folyóiratunk naponta dokumentálja. Az általam képviselt régióban egy nagy Toyota-gyártóüzem található a Derby-beli Burnastonban, ahol máris számos költségtakarékossági intézkedést tettek az új pénzügyi környezetnek való megfelelés érdekében. Daventry kitűnő új egyesült királysági parlamenti szavazókörzetében található a McClaren Forma-1-es precíziós motorgyár, amely több mint 600 főt foglalkoztat.

Így mi itt mindannyian ismerjük az autóipart vagy magunk is érintettek vagyunk benne, és tudjuk, milyen pénzügyi problémákkal küzd ez az ágazat. Mégis sikerült nehéz helyzetbe hoznunk azt ezen a helyen, amikor egyik rendeletet a másik után hoztuk a jó időkben, nem törődve azzal, hogy később soványabb évek következhetnek. Az autóipar nem képes megbirkózni az általunk kikényszerített rendeletekkel.

Köszönöm az időtúllépés lehetőségét. Tudom, hogy az első kitérő belekerülhetett néhány másodpercembe.

  Elnök. − És még Daventry-t is sikerült belekevernie. Azt hiszem, Ön és két kollégája ezek után alighanem tartoznak nekem egy ebéddel!

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, két munkatársam és én nagyon szívesen meghívjuk önt és a két oldalán ülő két munkatársát ebédre, bár nem vagyok biztos benne, hogy társaságunkat jobban élvezné, mint beszédeinket.

Mindannyian tudjuk, milyen súlyos helyzettel szembesül mostanában számos iparág, amikor hitelt próbál szerezni. Sok életképes vállalkozás a hitelválság előtt remek nyereségeket tudott volna realizálni. Végső soron minden sokkal inkább a hitel rendelkezésre állásán múlik, semmint az üzleti modelljeikkel kapcsolatos esetleges súlyos problémákon. Másfelől számos olyan társaság létezik, amely éveken át a csőd közelében lavírozott, és állami támogatásból vagy veszteségek realizálásából tartotta fenn magát.

Az amerikai példára tekintve, ahol a legkevésbé hatékony termelők közül is többen kaptak támogatást, olyanok, akik nem vették figyelembe az idők változását, biztosítanunk kell, hogy nem követjük el újra ezeket a hibákat, és nem nyújtunk állami vagy bármiféle támogatást olyan cégeknek, amelyek előtt már nem áll hosszú távon életképes jövő. Természetesen biztosítanunk kell a hosszú távon életképes munkahelyeket, de ügyeljünk arra, hogy ne támogassunk gyengélkedő vállalkozásokat.

  Neena Gill (PSE). – Elnök asszony, nem fogja meglepni önt, hogy támogattam az autóipar, egy olyan iparág jövőjéről szóló jelentést, amelyet egyesek néha befeketítenek, számomra és az enyémhez, a West Midlands-hez hasonló régiók számára mégis kulcsfontosságú feldolgozóipari ágazat.

Az autóipar európai szinten a feldolgozóipar több mint 20%-át képviseli. Az iparág véleményem szerint iskolapéldája annak, hogyan alakíthatja át saját magát egy ágazat, amint azt a Castle Bromwich-i Jaguar Land Rovernél nemrég tett látogatásom alkalmával saját szememmel láthattam. Óriási benyomást tett rám, ahogy a szakszervezetek előre gondolkodnak és partnerségben működnek együtt a vezetőséggel a környezetbarát járművekkel kapcsolatos folyamatos kutatás és fejlesztés érdekében.

Sürgettem a Bizottságot, hogy hagyja jóvá az Egyesült Királyság kormánya által az autóiparnak nyújtott támogatást, és örömmel tölt el, hogy ez megtörtént. Szükség van azonban a gépjárművekkel kapcsolatos szabályozás javítására és jobb elvekre a jövőbeni uniós jogszabályok számára.

A gazdasági hanyatlás idején holisztikus módon kell megközelítenünk az iparágat. Az autóalkatrészek ugyanolyan fontosak, mint maga az autógyártás, ezért biztosítani kell az ellátási lánc jövőjét is. Múlt héten meglátogattam a Stoke-beli Michelin gumiabroncsgyárat, és újra mély benyomást tett rám a kutatás-fejlesztési alap és az abroncsok hatékonyságának fokozása érdekében tett erőfeszítések, szem előtt tartva a környezeti és a társadalmi fenntarthatóságot. Nincsen sok értelme a legnagyobb iparágak támogatásának, ha nem biztosítunk megfelelő támogatást az ellátási lánc különböző kisvállalkozásai számára.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

– Jelentés: Sarah Ludford (A6-0143/2009)

  Guy Bono (PSE) , írásban. – (FR) A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport egyik brit tagja, Ludford bárónő által előterjesztett, a biometrikus azonosítókra és a vízumkérelmekre vonatkozó közös konzuli utasításról szóló javaslat mellett szavaztam.

Ez a második olvasat során elért megállapodás lehetővé teszi számunkra, hogy megerősítsük a biometrikus adatok európai vízuminformációs rendszerbe történő bevezetésével kapcsolatos szándékunkat. A közös konzuli utasításoknak köszönhetően végre garanciát kapunk arra, hogy minden tagállam hasonló kritériumok és jellemzők alapján bocsát ki vízumot majd száz ország állampolgárainak.

Ennek a szövegnek ezért jelentős érdeme, hogy alapvető intézkedéseket vezet be az európai polgárok védelmére, valamint olyan rendelkezéseket, amelyek biztosítják a magánéletnek és a harmadik országok állampolgárai személyes adatainak védelmét.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. − (DE) A biometrikus adatok megnehezíthetik az útlevelek és úti okmányok hamisítását, ezáltal elősegíthetik a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás elleni küzdelmet. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a biometrikus adatokat helyesen rögzítik. Úgy tűnik, ezen a téren vannak még problémák. Látva azt, hogy a hackerek az interneten azzal dicsekednek, milyen könnyedén hamisíthatók az ujjlenyomatok a német bejelentkezési nyomtatványokon, és rámutatnak arra, hogy ha a személyi igazolványokat hitelkártya-formátumúra csökkentik, a fényképek digitális úton módosíthatók lesznek, ami megnehezíti a biometrikus leolvasást, kétségek vetődhetnek fel ezzel a technológiával kapcsolatban. A biometrikus adatok használata során mindenesetre biztosítani kell a polgárok adatainak védelmét. Ilyen értelemben egyetértek a jelentéssel.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Miután gondosan megvizsgáltam a második olvasatra előterjesztett, a közös konzuli utasítások tekintetében a biometrikus adatokról és a vízumkérelmekről szóló ajánlást, úgy határoztam, hogy mellette szavazok. Valóban úgy vélem, hogy Ludford asszony jelentésének céljai – azaz a vízumkérelmek szervezésének, befogadásának és feldolgozásának megkönnyítése – igen kívánatosak.

– Jelentés: Esko Seppänen (A6-0109/2009)

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Nem tudom teljes mértékben támogatni Seppänen úr jelentését a Közösségen kívüli projektekhez adott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott közösségi garanciáról, de nem is szándékozom ellene szavazni. Ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom.

– Jelentés: Marian-Jean Marinescu (A6-0002/2009)

  John Attard-Montalto (PSE) , írásban. − Noha Málta és Gozo területét tekintve a legkisebb uniós tagállam, kiterjedt légteret ellenőriz. Úgy gondolom, fontos, hogy foglalkozzunk a légiközlekedési rendszer teljesítményével és fenntarthatóságával. Amint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság rámutatott, az elgondolás szerint az egységes európai égbolt felülről lefelé irányuló megközelítéssel hozható létre a leghatékonyabban és legeredményesebben. Mivel azonban sohasem sikerült politikai jóváhagyást biztosítani az ilyen megközelítéshez, célunknak most annak kell lennie, hogy felgyorsítsuk a lentről felfelé irányuló megközelítés alapján kezdeményezett folyamatokat.

Biztosítanunk kell, hogy az Eurocontrol tervezett reformja még e rendelet hatálybalépése előtt megvalósuljon. Ezenkívül lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az egységes égbolt létrehozása a SESAR (az egységes európai égbolt ATM kutatási programja) fejlesztési szakaszával egyeztetve történjen meg.

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. – (IT) Támogatom a Marinescu-jelentést, mert az EU bővítési politikája, valamint aktív szomszédságpolitikája immár 37 országra terjesztette ki az európai légiközlekedési piacot.

A bővülő egységes légiközlekedési piac miatt az EU globális szereplővé válik. Az egységes európai égbolttal kapcsolatos, 2000-ben indult kezdeményezés a légiforgalmi szolgáltatást a közös közlekedéspolitika hatálya alá helyezte. Az európai légiközlekedési ágazat versenyképességéhez szilárd szabályozási kereten alapuló, teljes rendszerszemléletű megközelítés, azaz közös elgondolások, célkitűzések és technológiák szükségesek.

Ilyen tekintetben a Bizottság javaslatcsomagot terjesztett elő, amely egyes elemein azonban lehet még javítani: ilyen többek között a nemzeti felügyeleti hatóságok funkcionális függetlenségének garantálása és az összes fél bevonásának fokozott ösztönzése. A politikai, társadalmi és technikai szintű együttműködés kulcsfontosságú az egységes európai égbolt célkitűzéseinek eléréséhez.

Az előadóhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy a Bizottságnak elsősorban a számszerűsíthető, elérhető közösségi szintű célokra kellene összpontosítania figyelmét. Ezeknek a céloknak minden érzékeny területet, így a biztonságot, a környezetet, a kapacitást és a költséghatékonyságot is fel kellene ölelniük.

  Guy Bono (PSE) , írásban. – (FR) Román képviselőtársam, Marinescu úr által előterjesztett, az európai légiközlekedési rendszer teljesítményéről és fenntarthatóságáról szóló jelentés mellett szavaztam.

Ez a szöveg az „Egységes égbolt II.” csomag részét képezi, célja az európai légiközlekedési rendszer teljesítményének javítása.

A jelentés segítségével válasz adható számos különféle aggályra: egyes környezeti aggályokra a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését lehetővé tevő intézkedések végrehajtása által; egyes működéssel kapcsolatos aggályokra, mivel célja a légiforgalom kapacitásnövelés és a légi útvonalak optimális tervezése útján történő ésszerűsítése; végül pedig az európai nép biztonságával kapcsolatos aggályokra, mivel a különféle szereplők közötti együttműködésre és koordinációra szólít fel.

Az „Egységes égbolt I.” csomag után ennek a jelentésnek nagy érdeme, hogy a jelenlegi kihívásokhoz dinamikus szemlélettel viszonyul, mivel hosszú távú megoldásokat javasol a légiközlekedési ágazat tényleges megváltoztatására.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE) , írásban. – (RO) Marian-Jean Marinescu munkatársam jelentése mellett szavaztam, mert e jogszabálycsomag célja az európai légiközlekedési rendszer teljesítményének és fenntarthatóságának javítása. A hatékonyabb szabályozás rövidebb járatokat, rövidebb késéseket és alacsonyabb üzemanyag-fogyasztást eredményez.

  Jörg Leichtfried (PSE) , írásban. − (DE) Az európai légiközlekedési rendszer teljesítménye és fenntarthatósága mellett szavazok. A légiforgalmi szolgáltatások az egységes európai égboltról szóló rendelet alapján 2004 óta a közös közlekedéspolitika része. A bővítést követően az európai légiközlekedési piac immár 37 országra terjed ki, miáltal az EU globális szereplővé nőtte ki magát. Emiatt sürgősen szükség volt e jogszabályok ezt tükröző naprakésszé tételére.

Az egységes európai égbolt egyik központi eleme a természetes határok helyett inkább a légiforgalom áramlásán alapuló funkcionális légtérblokkok (FAB) létrehozása. A blokkok és irányítóközpontok számát ezáltal a jelenlegi 60-ról 15 és 20 közé lehetne csökkenteni.

Ez azon túl, hogy megfelel az egységes Európa szellemének, pénzt, időt és üzemanyagot is megtakarít. A múltban a légtér tagozódása miatt minden repülőút átlagosan 49 km-rel hosszabb volt a szükségesnél. A Bizottság várakozása szerint a szén-dioxid-kibocsátás 7–12%-kal lesz csökkenthető. A funkcionális légtérblokkok azért kulcsfontosságúak, mert lehetővé teszik több tagállam légiforgalom-irányító rendszerének egyetlen európai közlekedési rendszerbe történő integrálását. A TEN-koordinátorok mintájára szükséges volna egy FAB-koordinátor kinevezése is.

  David Martin (PSE) , írásban. − Támogatom e jelentés azon felismeréseit, hogy a repülés hatékonyságát fejleszteni, a légiforgalmi késéseket pedig minimalizálni kell. Üdvözlöm a teljesítménycélok bevezetését a légiforgalmi szolgáltatások tekintetében, amely valószínűleg hatékonyabb légiközlekedési hálózatot eredményez majd, ezáltal elősegíti a környezetvédelmet és a gazdasági fejlődést.

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE) , írásban. – (RO) A Marian-Jean Marinescu munkatársam által kidolgozott jelentés mellett szavaztam, amely célja az európai légiközlekedési rendszer teljesítményének és fenntarthatóságának javítása.

Az egységes európai égbolttal kapcsolatos kezdeményezésnek köszönhetően az egységes légiközlekedési piac az elmúlt években növekedett és fejlődött. Igen kevés előrelépést figyelhettünk meg azonban az európai útvonalhálózat tervezésének és használatának átfogó hatékonysága terén, ennélfogva a légtérhasználóknak és az utasoknak szükségtelen költségeket kell megfizetniük.

Üdvözlöm a Bizottság azon javaslatait, amelyek célja a léginavigációs szolgálatok tekintetében kötelező teljesítménycélok előírása, a nemzetközi hálózatok közötti konvergencia biztosítását szolgáló európai hálózatirányítói funkció létrehozása, valamint a tagállamoknak egyértelmű határidők kitűzése teljesítményük javítására.

Gratulálok Marian-Jean Marinescunak ehhez a jelentéshez.

Üdvözlöm az előadó javaslatát, amely szerint ki kell dolgozni egy, a biztonság terén alkalmazandó teljes rendszerszemléletű megközelítéssel kapcsolatos kezdeményezést a légiközlekedés biztonságosságának és fenntarthatóságának megőrzése érdekében.

Támogatom az előadónak a díjak teljes átláthatóságát célzó kezdeményezését. A megállapított költségeknek konzisztensnek kell lenniük a teljesítménynövelési rendszeren alapuló konvergenciakritériumokkal.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. − (IT) Marinescu úrnak az európai légiközlekedési rendszer teljesítményéről és fenntarthatóságáról szóló jelentése mellett szavazok.

Egyetértek az előadó nézeteivel arról, hogy szükséges az egységes európai égbolttal kapcsolatos kezdeményezés jogszabályi keretének felülvizsgálata, mivel 2000. évi kidolgozása óta a jelek szerint nem hozta meg a várt eredményeket; különösen a repülés hatékonyságának fokozására, a költségek csökkentésére és „töredezettségmentesítésére”, valamint a légiközlekedési rendszerben azóta is több területen meglévő általános rossz hatékonyságra gondolok. A rossz hatékonyság sajnos magas pénzbeli, időbeli és üzemanyag-fogyasztási költségeket eredményez az egységes európai égbolt használói számára.

Hiszem továbbá, hogy a Bizottság javaslataival összhangban törekednünk kell a jogszabályok módosítására: ezek a javaslatok többek között a tagállami felügyeleti hatóságok függetlenségére, a biztonsági követelmények harmonizálására, az egységes európai repüléstájékoztató körzetre, és végül, de nem utolsósorban a szociális partnereknek a rendszerszemléletű megközelítésbe történő bevonására vonatkoznak. Mindezt azért mondom, mert véleményem szerint csak úgy győzhetjük le a jelenlegi technikai és politikai akadályokat és teljesíthetjük e kezdeményezés ambiciózus célkitűzéseit, ha alapszinten széles körű konszenzust tudunk elérni.

  Carl Schlyter (Verts/ALE) , írásban. − (SV) A jelentés hangsúlyozza, hogy az integrált rendszernek köszönhetően nő a biztonság, hatékonyabbá tehető a légtér kihasználása, ezért csökken a sorban állási idő. A rendszer ugyanakkor azon a feltételezésen alapul, hogy folyamatosan nő a légiforgalom; mindenesetre mellette szavazok, mert a pozitív szempontok felülkerekednek a negatívakon. Mi, a Zöldek, illetve az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának tagjai más módokon – például különféle környezeti és közlekedési adókra vonatkozó javaslatok útján – határozottan fel fogunk lépni a légiforgalom ellen.

– Jelentés: Marian-Jean Marinescu (A6-0515/2008)

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL) , írásban. – (CS) Az egységes európai égbolt az európai államok kísérlete a polgári légiközlekedéshez rendelkezésre álló légtér forgalombonyolítási kapacitásának növelésére. 2000-ben tettek először kísérletet együttes irányítás alatt álló egyedi funkcionális blokkok létrehozására Európa fölött. A Cseh Köztársaság csatlakozott a közép-európai magas légiforgalom igazgatásáról szóló egyezményhez, és akkoriban az egyezmény tekintetében én voltam az előadó a cseh parlamentben. Ahogy Marinescu előadó is megállapítja egyik jelentésében, ezek a szerződések nem érték el céljukat. A szerződést, amelynek én voltam az előadója, a különböző felek egyetértésével elavulás ürügyén a szemétre dobták. A hatodik keretprogram keretében SESAR név alatt kiterjedt programot vezettek be az Európa feletti légiforgalom-irányítás fejlesztése céljából, és e projekt eredményeit 2014-től kezdve a gyakorlatban is fokozatosan meg fogják valósítani. Az egységes európai égbolttal kapcsolatos kezdeményezéssel foglalkozó jelentések ezért ugyanezt a menetrendet követik. A szóban forgó terület (a légiközlekedés) szolgáltatásainak liberalizációjára irányuló nyomáson túlmenően a GUE/NGL csoport különösen bírálja azt, hogy a jelentésekben a nyereségesség prioritást élvez a biztonságossággal szemben.

Nem értünk egyet azzal sem, hogy kizárólag a légiforgalmi szolgáltatókra összpontosítanak, mivel ezek a változtatások a légiforgalom-irányításban dolgozó minden szereplőt egyaránt érinteni fognak. Végezetül még a változtatásokat megelőzően széles körű konzultációt kell folytatni a munkavállalók képviselőivel.

  Jörg Leichtfried (PSE) , írásban. − (DE) A repülőterekről, a légiforgalmi szolgáltatásról és a léginavigációs szolgálatokról szóló jelentés mellett szavazok.

A légiforgalmi szolgáltatás az egységes európai égboltról szóló rendelet alapján 2004 óta a közös közlekedéspolitika része. A bővítést követően az európai légiközlekedési piac 37 országra bővült, miáltal az EU globális szereplővé nőtte ki magát. Emiatt sürgősen szükség volt e jogszabályok ezt tükröző naprakésszé tételére.

A csomag második jelentése a repülőterekre és azok üzemeltetőire vonatkozó ellenőrző intézkedések harmonizációjával továbbszélesíti a csomag hatályát. Az új szabály az osztrák repülőterekre is vonatkozik.

Pozitív, különösen a gazdasági válság idején, hogy a Parlamentben javasolt módosítássorozat – szigorú feltételek mellett – lehetővé teszi az infrastruktúra-beruházások tekintetében történő előzetes kifizetéseket, amennyiben a használati díjak mellett más beruházási források is rendelkezésre állnak. Ez nagymértékben segít bennünket a gazdasági válság során.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, támogatom Marinescu úr jelentését a repülőterekről, a légiforgalmi szolgáltatásról és a léginavigációs szolgálatokról, mivel az illeszkedik az egységes európai égbolttal kapcsolatos kezdeményezés tágabb keretrendszerébe, amelyet már korábban támogatásomról biztosítottam.

Egyetértek az előadóval abban, hogy a légiközlekedési piac – és különösen a repülésbiztonság – jövőbeni kihívásainak csak úgy tudunk megfelelni, ha európai szintű harmonizált szabályrendszert vezetünk be. Jelenleg számos különbség mutatkozik az egyes államok biztonsági eljárásai között, ezeket pedig kívánatos lenne kizárni, tekintettel a Bizottság javaslataira, különösen az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) feladataival kapcsolatosakra, amely az európai légiközlekedés biztonsága fokozásának nyilvánvalóan fontos eszköze.

Mindamellett szeretnék csatlakozni Marinescu úrhoz és rámutatni arra, hogy ezen intézkedések tekintetében biztosítani kell az arányosságot a helyi tudás és szakértelem felhasználásának megőrzése által, és garantálni kell az EASA és az Eurocontroll közötti együttműködést a túlzott bürokrácia, valamint a feladatok és felelősségek megkettőzéséből eredő alacsony hatékonyság elkerülése érdekében.

– Jelentés: Kartika Tamara Liotard (A6-0512/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. – (IT) Támogatom a Bizottságnak az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló 258/97/EK rendelet módosítására vonatkozó javaslatát, amely célja az új élelmiszerek engedélyezési eljárásainak és forgalomba hozatalának egyszerűsítése és központosítása.

Az új rendelet bevezetése magas szintű élelmiszer-biztonság, környezetvédelem és állat-egészségvédelem előírásával védi a fogyasztókat, miközben mindenkor szem előtt tartja az elővigyázatosság elvét, amint azt az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet előírja.

A Bizottság javaslatának célja az engedélyezési eljárás hatékonyabbá és átláthatóbbá tétele, valamint jobb végrehajtása. Ez lehetővé teszi a rendelet jobb megvalósítását, ezáltal pedig nagyobb hatáskört és több választási lehetőséget biztosít a fogyasztóknak, mivel több információ áll majd rendelkezésükre.

  Edite Estrela (PSE) , írásban. – (PT) Az új élelmiszerekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatról szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás mellett szavaztam, mert az egyszerűsíti az új élelmiszerek engedélyezési és forgalomba hozatali eljárását. Ezen túlmenően hatékonyabbá és átláthatóbbá teszi az engedélyezési eljárást, ezért jobb lehetőséget biztosít a fogyasztóknak a tájékozott döntésre.

Hangsúlyozni kell, hogy az új élelmiszereket csak akkor szabad forgalomba hozni, ha biztonságosak és nem félrevezetők a fogyasztók számára. Ezenkívül amennyiben az új élelmiszer valamely más élelmiszer helyébe lép, az ne lehessen alacsonyabb tápértékű.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztunk, mert pozitívan áll az új élelmiszerek kibocsátásához, és nem tette magáévá a jobboldal géntechnológiával módosított szervezetek támogatására vonatkozó legrosszabb javaslatait.

Amint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban érveltünk, a géntechnikával módosított szervezeteket ki kell zárni, és az új élelmiszerek nem jelenthetnek semmiféle egészségügyi kockázatot, illetve nem vezethetik félre a fogyasztókat. Ezen túlmenően, amennyiben az új élelmiszereket helyettesítő élelmiszerként fogyasztják, a fogyasztónak abból nem fakadhat táplálkozási hátránya.

Az előadó nézete szerint az új élelmiszerekről szóló új rendelet célkitűzései a magas szintű élelmiszer-biztonság, fogyasztóvédelem, környezetvédelem és állat-egészségvédelem, miközben mindenkor szem előtt tartja az elővigyázatosság elvét, amint azt az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 178/2002/EK rendelet előírja. Minden más célkitűzés csupán másodlagos fontosságú.

Ezen túlmenően az új élelmiszer nem veszélyeztetheti vagy vezetheti félre a fogyasztókat. Amennyiben az új élelmiszer valamely más élelmiszer helyébe lép, az a fogyasztó szempontjából nem lehet alacsonyabb tápértékű.

  Jörg Leichtfried (PSE) , írásban. − (DE) Kartika Tamara Liotardnak az új élelmiszerek fokozott biztonságáról szóló jelentése mellett szavazok.

Szigorúbb követelményekre van szükségünk az új élelmiszerek – például klónozott húsból vagy nanotechnológiák felhasználásával készült termékek – jóváhagyása tekintetében.

Az „új élelmiszerek” kifejezés sokféle, különböző újszerű módszerek alkalmazásával készült élelmiszert takar, amelyek jelenleg legfeljebb csak marginális mértékben vannak jelen az európai piacon, valamint olyan élelmiszereket, amelyeket az európai fogyasztók egyszerűen nem ismernek. Mindamellett a fogalom tartalmazza a klónozott állatokból készült termékeket is, amelyek hosszú távú következményeiről ma még alig állnak rendelkezésre kutatások. 1997 óta több mint száz új élelmiszer engedélyezését kérelmezték, és ebből több mint húszat engedélyeztek.

Én amellett vagyok, hogy a klónozott húsból készülő termékek tekintetében külön szabályozásra van szükség, és az új jóváhagyásokat fel kell függeszteni addig, amíg ez hatályba nem lép. A nanoanyagokat tartalmazó ételeket be kell tiltani mindaddig, amíg azok értékelésére állatbarát és biztonságos módszert nem találnak. Ha ilyen termék forgalomba kerül, azt címkével kell jelölni, hogy a fogyasztó figyelmét közvetlenül felhívják az azok eredetével kapcsolatos minden információra.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. − (DE) Mára bizonyára mindenki számára nyilvánvaló, hogy a jóváhagyási eljárások során benyújtott dokumentumokat gyakran kikozmetikázzák, és nem állnak rendelkezésre hosszú távú kutatási eredmények. Legeslegkésőbb akkor, amikor halljuk, a jelek szerint milyen módszeres és aggályosan pontos erőfeszítéseket tesznek a géntechnológiával módosított vetőmagok génmonopóliumának felépítésére, meg kellene szólalnia a vészcsengőnek, amikor klónozott húsról esik szó.

Mindenesetre biztos, hogy a klónozott hús – beleértve a géntechnológiával módosított takarmánnyal vagy növényvédő szerekkel, illetve a radioaktív sugárzással való kölcsönhatásokat – következményeit nem lehet előre megjósolni. A klónok ettől eltekintve is az uniós állatjólléti jogszabályokkal összeegyeztethetetlennek tűnnek. Mindent összevetve el kell utasítani az állatok élelmiszergyártás céljából történő klónozását, ám ha azt mégis alkalmazzák, megfelelő címkézésre van szükség, hogy a polgárok szabadon dönthessenek. Ezen okokból a Liotard-jelentés mellett szavaztam.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Liotard asszony új élelmiszerekről szóló javaslata mellett szavaztam. Egyetértek azzal a kijelentésével, hogy garantálni kell a magas szintű élelmiszer-biztonságot, fogyasztóvédelmet, környezetvédelmet és állat-egészségvédelmet, míg mindenkor szem előtt kell tartani az elővigyázatosság elvét. Emellett megjegyezném, hogy lényeges, hogy az új élelmiszerek ne veszélyeztessék a fogyasztók életét és ne vezessék félre őket, mivel ez komolyan veszélyeztetné a polgárok egészségét és biztonságát.

– Jelentés: Johannes Blokland (A6-0045/2009)

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. – (IT) Ha a húsz évvel ezelőtt hatályba lépett és 193 ország által aláírt Montreáli Jegyzőkönyv nem tiltotta volna be az ózonréteg elvékonyodásához hozzájáruló termékeket, a Föld bolygó katasztrofális forgatókönyvvel szembesült volna.

A légköri ózonpajzs lebomlásáért felelőssé tehető anyagok elsősorban az 1928-ban hűtőközegként felfedezett vegyi anyagok, a halogénezett szénhidrogének. Az 1980-as években, amikor felfedezték az ózonpajzson lévő lyukat, a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy ezek a földfelszín szintjén gyakorlatilag inaktív vegyületek a légkörben kölcsönhatásba lépnek az ózonmolekulákkal és elpusztítják a veszélyes UV-sugarak elleni védőpajzsként működő réteget. A helyzet megoldására 1987-ben aláírták a Montreáli Jegyzőkönyvet, amely két évvel később hatályba lépett.

Egy biztos: mindent megtettünk azért, hogy belélegzésre alkalmatlanná tegyük a levegőt. A haladás jelentős szerepet játszott ebben a szakaszban, számos olyan árut és szolgáltatást hozott, amelyek az elmúlt néhány évtizedben hozzájárultak éghajlati rendszerünk állapotának fokozatos leromlásához. Az üvegházhatás, az ózonlyuk és az éghajlat felborulása csak néhány példa azokra a jelenségekre, amelyeknek minél hamarabb figyelmünk középpontjába kell kerülniük, mivel hatásukat polgártársaink és a jövő európai gyermekei is érezni fogják. Ezért támogatom a jelentést.

  Šarūnas Birutis (ALDE) , írásban. – (LT) Mivel a felülvizsgálat fő célja a rendelet egyszerűsítése és átdolgozása, valamint a szükségtelen adminisztratív terhek csökkentése, ezáltal pedig megvalósítja a Bizottságnak a szabályozás javítására, a 2007-ben módosított Montreáli Jegyzőkönyvvel való összeegyeztethetőség biztosítására, valamint annak biztosítására irányuló kötelezettségét, hogy a jövőben felmerülő problémákat az ózonréteg időben történő regenerálásának és az emberek egészségére és az ökoszisztémára gyakorolt negatív hatások elkerülésének szem előtt tartásával oldják meg, megszavaztam ezt a jogalkotási aktust.

  Edite Estrela (PSE) , írásban. – (PT) Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatra vonatkozó európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás mellett szavaztam. Ez az átdolgozott rendelet az ózonréteget lebontó anyagokról szóló Montreáli Jegyzőkönyvnek való megfelelés biztosításának elsődleges közösségi eszköze. Egyrészt magasabb fokú védelmet biztosít az UV-sugárzás romboló hatása ellen, másrészt hozzájárul az üvegházhatás csökkentéséhez. Az Európai Uniónak továbbra is vezető szerepet kell betöltenie a világban e téren, ahogy azt a múltban is tette.

  Jörg Leichtfried (PSE) , írásban. − (DE) Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló jelentés mellett szavazok.

A jelentés az ózonréteget lebontó anyagokról szóló rendelet átdolgozása: ez a rendelet az ózonréteget károsító anyagok kivonását előíró Montreáli Jegyzőkönyv átültetésének legfőbb uniós eszköze. A fő célkitűzés a 2007. évi jegyzőkönyv rendelkezéseinek való megfelelőség, ezáltal annak biztosítása, hogy az ózonréteg helyrejöhessen, és kizárhatók legyenek az emberi egészséget és az ökoszisztémákat veszélyeztető káros hatások.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Blokland úrnak az ózonréteget lebontó anyagokról szóló jelentése mellett szavaztam. Egyetértek a tervezet azon céljával, hogy óvni kell a sztratoszferikus ózonréteget és el kell hárítani az éghajlatváltozást, mivel a betiltott anyagok nemcsak jelentős ózonlebontó potenciállal (ODP), de globális felmelegedési potenciállal (GWP) is rendelkeznek.

Ezen túlmenően egyetértek a tervezett módosításokkal, amelyek javasolják a rendelet további javítását a problémák fényében, hogy az EU ambiciózusabb célokat tűzhessen ki maga elé, és a világban vezető szerepet tölthessen be ezen a téren.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE) , írásban. − (RO) Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatra vonatkozó európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás-tervezet (COM(2008)0505 – C6-0297/2008 – 2008/0165(COD)) mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az ózonréteget károsító anyagok kibocsátásait csökkenteni kell, sőt lehetőleg meg kell szüntetni, hogy az élet rendes körülmények között fejlődhessen tovább a Földön. Ezzel a fellépéssel eleget teszünk a jelenlegi és a jövőbeni nemzedékekkel szembeni kötelezettségeinknek.

– Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0104/2009)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Nem szeretném megkérdőjelezni, szükség van-e annak biztosítására, hogy a közösségi pénzügyi forrásokat megfelelően és időben használják fel (ez egyáltalán nem lenne helyes), mindamellett a jelentés tartalmaz néhány némileg elhibázott és rendkívül kétértelmű kijelentést.

Tisztázni kell például, hogy az erőforrások „korlátozott” jellegét az EU határozza meg; pontosabban az úgynevezett „Hatok levelét” aláíró országok írják elő, amelyek a közösségi költségvetést a GDP 1%-a körül határozták meg.

Tisztázni kell azt is, mi értendő „negatív prioritások” és „pozitív prioritások” alatt, ami nélkül nem lehet elfogadni egy olyan elvet, amely amellett érvel, hogy ezeket a „negatív prioritásokat” „le kell építeni, és helyettük a legfontosabb prioritásokkal kell foglalkozni”.

Ha például a „negatív prioritások” az úgynevezett „új prioritásokat” jelentik, mint például a lisszaboni stratégia neoliberális politikáinak, a „Fortress Europe” biztonságpolitikáinak vagy az EU militarizációjának a végrehajtását, meg kell mondanunk, hogy tökéletesen egyetértünk velük. Ha azonban ezek az úgynevezett „pozitív prioritások” és „átfogó többéves és stratégiai célkitűzések” (márpedig valójában azok), akkor határozottan ellene vagyunk.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a Virrankoski úrnak a TKT/TAI módszerről mint a költségvetési források elosztásának irányítási eszközéről szóló jelentéséről való szavazástól.

Teljes mértékben egyetértek az előadóval a tekintetben, hogy feltétlenül szükséges egyértelmű információt szolgáltatni a kapott eredményekről és az azok eléréséhez szükséges forrásokról, valamint hogy a polgárokat teljes körűen tájékoztatni kell az Európai Unió politikáival járó költségekről. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy a szóban forgó rendszer meg tudja oldani ezt a problémát, ezért sem mellette, sem ellene nem szavazok.

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0110/2009)

  Richard James Ashworth (PPE-DE) , írásban. − A brit konzervatívok támogatják a Böge-jelentést, és külön üdvözöljük az előadó arra vonatkozó javaslatát, hogy a költségvetést tegyük rugalmasabbá, valamint tegyük alkalmassá arra, hogy a megváltozott körülményekhez jobban tudjon alkalmazkodni. Úgy gondoljuk, hogy az ötéves pénzügyi tervre vonatkozó javaslata pozitív előrehaladást fog jelenteni. Üdvözöljük továbbá, hogy elfogadta az „1%-os nemzeti jövedelem”-korlátot; és hangsúlyozzuk, hogy amennyiben ez a képlet csökkenő nemzeti jövedelmet tükröz a tagállamokban, ez szükségszerűen az EU költségvetésében is tükröződni fog.

Az általunk ellenzett Lisszaboni Szerződéssel, valamint a KKBP finanszírozásának javasolt emelésével kapcsolatban azonban megismételjük fenntartásainkat. Sajnáljuk, hogy az előadó nem használta ki ezt a lehetőséget arra, hogy emlékeztesse a Tanácsot és a Bizottságot a 2006-os intézményközi megállapodásban vállalt kötelezettségeikre, miszerint a közös irányításról szóló megállapodások alapján elköltött uniós pénzre vonatkozóan időben és megfelelő igazolást nyújtanak.

  John Attard-Montalto (PSE) , írásban. − A 2007–2013-as pénzügyi keret félidős felülvizsgálata a Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamatához, a jelenlegi Parlament megbízatási idejéhez, az európai választások kimeneteléhez és a jelenlegi gazdasági környezetben az új Bizottság felállításához kapcsolódó bizonytalanság miatt nem célszerű és nem valószerű.

Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az új Parlamentnek és az új Bizottságnak a költségvetés ambiciózus felülvizsgálatát elsődleges prioritásként kell kezelnie.

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. − (IT) A jelentés mellett szavazok.

Az Európai Unió intézményi jövőjét az Európai Tanács 2007 júniusában indította újra, amikor a 27 tagállam elhatározta, hogy az alkotmánytervezet alapján egy új szerződés megfogalmazására kormányközi konferenciát hívnak össze. Ha a ratifikálási eljárások a tervek szerint haladnak, az új szerződés 2009 közepére, körülbelül az európai választások idejére hatályba léphet. Ha a ratifikálási folyamat leáll, annak az európai projektre beláthatatlan következményei lesznek. A felülvizsgálati folyamatnak ezért ezt az új körülményt figyelembe kell vennie.

Ha az európai tanácsi következtetésekben meghatározott ütemterv megvalósul, az új szerződés hatálybalépése, az új Parlament megválasztása (2009. június) és az új Bizottság kinevezése 2009 második felében megtörténik, az esetleges zavarok elkerülése érdekében a felülvizsgálatról szóló intézményközi vita elhalasztható.

Úgy gondolom, hogy a kibővült Unió 2007 és 2013 közötti politikai kihívásaival és költségvetési eszközeivel foglalkozó ideiglenes bizottság munkája, valamint az éves költségvetések és a következetes jogalkotási tevékenység révén e Parlament jelentős befektetéseket tett. Ezért az INI-jelentésnek, a távozó Parlament hagyatékának tükröznie kell az eddig elért eredményeket, de a még fennálló hiányosságokat is ki kell emelnie.

  Katerina Batzeli (PSE) , írásban. – (EL) A 2007–2013-as pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát a 2005-ös határozathoz képest kompromisszumként értékelték, és a gazdasági válság miatt a jelenlegi helyzetben szükségesnek tekinthető. Semmilyen körülmények között nem használható azonban a források újraelosztásának igazolásaként a tagállamok és a politikák, például a strukturális alapra vonatkozó politikák és a közös mezőgazdasági politika között, amely politikák többek között biztosítják a kohéziót, a foglalkoztatást, a területi konvergenciát, valamint a köz- és magánszektor működtetésének kiadásait.

Prioritásaink között kell szerepeltetni a jelenlegi politikák – például a pénzeszközök hiánya miatt szintén késedelmet szenvedett strukturális alapra vonatkozó politikák – elmélyítését és javítását, valamint természetesen a „környezetbarát növekedésbe” történő beruházás előmozdítását, amely a jelenlegi közösségi politikáknak egy más fejlődési dimenziót nyújt.

Amit azonban kerülni kell és nem lehet elfogadni, az az, hogy az új környezet- és éghajlatvédelmi, valamint a gazdasági válság kezelésére vonatkozó politikákat még az EU legutóbbi bővítése után is változatlanul maradt közösségi költségvetés forrásainak növelése nélkül vezessék be. Európának mernie kell az egységes közösségi politikákra vonatkozó forrásokat megemelni, és nem szorítkozhat arra, hogy a régi és az új politikák között a forrásokat újra elossza.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE) , írásban. − (SV) A 2007–2013-as pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló jelentés elfogadása mellett szavaztunk, mivel egyértelműen nagyobb átláthatóságra, valamint az általunk meghatározott prioritások és a végeredmény közötti világosabb kapcsolatra szólít fel.

A jelentéssel ellentétben úgy gondoljuk, hogy az egyszázalékos modell a kívánatos. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetési megszorítások rendkívül fontosak.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ez egy fontos saját kezdeményezésű parlamenti jelentés, amelynek célja, hogy nemcsak a jelenlegi, hanem mindenekelőtt a következő többéves pénzügyi keretről is vitát nyisson. Számos kérdést vet fel, amelyek ebben a szavazáshoz fűzött indoklásban nem fejthetők ki.

Ahogy említettük, a jelentés – bár nagyon visszafogott módon – tartalmaz néhány olyan pontot, amely összhangban van azzal, amit már régóta mondunk: a jelenlegi közösségi költségvetés a szükségesnél kisebb, és minden évben jelentős összegek kimaradnak a költségvetésből (2007 és 2009 között körülbelül 29 milliárd EUR hiányzik). Azok azonban, akik ezért a helyzetért felelősek, nevezetesen az Európai Bizottság, a Parlament és a Tanács mint költségvetési szervek, ezt elfedik. Ezért a Parlamentnek most vállalnia kell a felelősséget.

A Parlament hangsúlyozza továbbá, hogy a „további politikák nem változtathatják meg a jelenlegi félidős pénzügyi keret fő kategóriáit és nem veszélyeztethetik a meglévő prioritásokat”, bár – ellenszavazatunk miatt – törölte az „1.b. és a 2. tétel két fő politikáját”, azaz a konvergenciát, valamint a mezőgazdaságot és halászatot. Másrészt, „új prioritásokat” hangsúlyozott: azaz a „lisszaboni stratégia” neoliberális célkitűzéseit (beleértve az úgynevezett „köz- és magánszféra közötti partnerséget”), az „éghajlatváltozást” és az EU militarizálódását.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) A 2007–2013-as pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, Böge úr által benyújtott jelentés ellen szavaztam.

Csalódott vagyok amiatt, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó új generációs programok közül nem mindegyiket fogadták el, különösen a fontos Galileo programot, amely nem kapott elegendő pénzeszközt, valamint az alapvető jogokra és az igazságszolgáltatásra vonatkozó keretprogramot. A rendelkezésre álló időn belül jóváhagyásukhoz valójában nagyobb kötelezettségvállalásra lett volna szükség.

Úgy gondolom továbbá, hogy a közpénzek megfelelő kezelésének biztosítása érdekében a Parlamentnek rendszeresebb és szigorúbb ellenőrzést kellene gyakorolnia az Európai Unió költségvetése felett.

- Állásfoglalási indítvány: B6-0141/2009 (Gazdasági partnerségi megállapodás – Cariforum-államok)

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az afrikai, karibi és csendes-óceániai országokkal, a világ legszegényebb országaival történő új partnerségi megállapodásokról szóló szövegek közül egyet sem szavaztunk meg.

Szavazatunk nem ezen országok ellen irányul. Ezek az országok megfelelő együttműködési és fejlesztési politikát érdemelnek, amely segíti őket abban, hogy kivezessék népüket a szegénységből, területüket az alulfejlettségi helyzetből és gazdaságukat a nehézségekből. Olyan kereskedelmi kapcsolatokat érdemelnek továbbá, amelyek nemcsak egyedi helyzetüket, hanem a mi érdekeinket, különösen legkülsőbb régióink érdekeit is figyelembe veszik, amelyekről az Önök politikái megfeledkeztek.

Amit azonban Önök ajánlanak nekik, azok a Kereskedelmi Világszervezet szent és sérthetetlen szabályainak megfelelő megállapodások, amelyek célja, hogy a szélsőségesen liberális globalizációba illessze be őket. Növényi termékek exportálására ítélik őket, ami éhezést hoz számukra, valamint arra kárhoztatják őket, hogy vagyonukat olyan multinacionális vállalatok zsákmányolják ki, amelyek már régóta nem egyes országok szolgálatában állnak, hanem hontalanok, névtelenek és csak saját pénzügyi érdekeik vezérlik őket.

Ezeknek az országoknak joguk van arra, hogy maguk határozzák meg határaik megnyitásának és gazdaságuk liberalizálásának ütemét. Miért ne válasszunk egy másik utat: az ésszerű protekcionizmus és a kölcsönösen előnyös kapcsolatok útját, mivel azok a kölcsönösségen alapulnak. Ezt az utat kérjük Franciaország és Európa számára is.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE) , írásban. – (PL) Az EK és a Cariforum közötti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Hamisak azok az állítások, hogy a karibi országokra nyomást gyakoroltak és kényszerítették őket a megállapodás aláírására. Ezt magam is megállapítottam, amikor részt vettem a karibi térség országaival tartott AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés első regionális ülésén.

A tárgyalófelek és a karibi országok hatóságainak képviselői egyértelműen kijelentették, hogy szabad akaratukból írták alá a megállapodást, abban a meggyőződésben, hogy az valamennyi fél számára előnyös. Tudatában voltak valamiféle nyomásnak, ez azonban időbeli nyomás volt, amely a megállapodásban részt vevő valamennyi felet érintett. Ezenfelül a gazdasági partnerségre vonatkozó új megállapodások aláírásának szükségessége az Európai Uniótól függetlenül hozott döntések eredménye volt. Emellett ez már évek óta közismert dolog volt.

  David Martin (PSE) , írásban. − Üdvözlöm a Bizottság rugalmasságra vonatkozó ígéretét azzal kapcsolatosan, hogy az átmenetitől a teljes gazdasági partnerségi megállapodások felé mozdul el, valamint azt az ígéretet, hogy a tárgyalásokat a fejlesztési kérdések fogják vezérelni.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a CARIFORUM-államok között létrejött gazdasági partnerségi megállapodásról szóló állásfoglalási indítvány ellen szavaztam.

Úgy gondolom, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásoknak támogatniuk kell az afrikai, karibi és csendes-óceániai államok fenntartható fejlődését, valamint a nemzetközi kereskedelemben való részvételre és gazdaságaik diverzifikálására kell ösztönözniük őket. Nem gondolom azonban, hogy a szóban forgó megállapodás jó irányba halad, mivel az érintett országokat nem segíti abban, hogy olyan önellátó gazdaságot hozzanak létre, amely külső segítségtől való függés nélkül képes fenntartani magát.

Véleményem szerint továbbá a megállapodásban meghatározott eszközök sem a hatóságokat, sem a helyi magánszektort nem segítik a részvételben, ami azt jelenti, hogy régióik fejlesztésébe nem megfelelő mértékben vonják be őket.

  Kathy Sinnott (IND/DEM) , írásban. − Hihetetlenül fontos, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokban minden egyes AKCS-ország egyedi igényeit figyelembe vegyék. Ezért a megállapodás ellen szavaztam. Ebben a körben megvitattuk a CARIFORUM gazdasági partnerségi megállapodást, miközben a CARIFORUM-nemzetek parlamentjei azt nem vitathatták meg. E parlamentek iránti tiszteletből, úgy gondolom, hogy nem szabad elfogadnunk ezt az állásfoglalást.

Meg kell továbbá jegyezni, hogy az Európai Bizottság számos AKCS-kormányra gyakorolt nyomást, hogy a mentesség lejárata előtt írja alá az átmeneti megállapodást.

Valóban fontos, hogy ezeket a kérdéseket valamennyi AKCS-állam gondosan mérlegelje és megvitassa, mielőtt azokat az EU elfogadja.

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) A gazdasági partnerségi megállapodásoknak megfelelően az AKCS-országokból származó cukor és banán tíz éven keresztül − és ez a tíz év megújítható − nem léphet be a francia legkülső régiók piacaira, amelynek köszönhetően a tengerentúli mezőgazdaság e két pillérének termelése megóvható.

A különleges védzáradékot, amely a legkülső régiók piacának sérelme vagy zavarása esetén lehetővé teszi az import megakadályozását, végrehajtási határidejének lerövidítése érdekében pontosítani kell.

Parlamentünk felhívásai lehetővé tették tehát, hogy a tárgyalások során a legkülső régiók követeléseit figyelembe vegyék.

A legkülső régiók társadalmi-szakmai szereplői úgy érzik, hogy az európai előírásoknak megfelelő termelési korlátozások büntetik őket, és közvetlen versenytársaikkal szemben versenyhátrányt jelentenek számukra. Megértem őket, ugyanakkor arra biztatom őket, hogy közös célok köré kiépített, egymást kiegészítő és támogató kapcsolatok kialakítása érdekében AKCS-szomszédaikkal teljeskörű együttműködést folytassanak.

Védekező magatartás helyett a legkülső régióknak minden esélyük megvan arra, hogy versenytársaikkal szemben egyenlőként induljanak. Ennek feltétele, hogy a tisztességtelen verseny bármely formájának elkerülése érdekében az Európai Unió valóban biztosítsa a megfelelő ellenőrzési és egyeztetési módokat.

- Állásfoglalási indítvány: B6-0148/2009 (gazdasági partnerségi megállapodás - Elefántcsontpart)

  Philip Claeys (NI) , írásban. – (NL) E Parlament az Elefántcsontparttal kötendő, átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról folyó tárgyalásokon fel akarja vetni az elefátcsontpartiaknak szóló, legalább 24 hónapig érvényes munkavállalási vízum kérdését. Az érintett elefántcsontpartiak tehát gondozóként vagy hasonló szakmákban dolgozhatnának. Bármilyen oldalról is nézzük, ez ismét a bevándorlás újabb csatornája, amely önmagában is több mint elegendő indok arra, hogy ami engem illet, ezen állásfoglalás ellen szavazzak. Európa már így is több millió munkanélkülivel rendelkezik, és az Unión kívülről érkező további munkaerő-import csak súlyosbítani fogja a meglévő problémákat. A szóban forgó szakmákat saját munkavállalóink is tökéletesen el tudják látni.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM) , írásban. − (SV) Úgy gondoljuk, hogy a világ legszegényebb országaiban a folyamatos fejlődés előmozdításához való közvetlen hozzájárulásunknak az EU piacait meg kell nyitnia a világ e részeiből érkező import előtt. A támogatást, amennyiben azt a szabadkereskedelem növelésére irányuló szándékkal összeegyeztethetőnek ítélik, az egyes tagállamoknak, és nem az EU-nak kell kezdeményeznie és elhatároznia. Amennyiben az EU azonban ragaszkodik a támogatás elosztásához és ellenőrzéséhez, a fogadó országokkal folytatott kereskedelmet semmilyen körülmények között sem szabhatja feltételül. Az átmeneti időszakokra vonatkozóan a fejlődő országok védelmét célzó intézkedések azonban elfogadhatók lehetnek. Ugyanakkor elvileg minden olyan protekcionista rendelkezést kerülnünk kell, amelyek alááshatják a szabad piacrajutást.

Ezek a szempontok vezéreltek bennünket, amikor a Bizottság által most készített kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban ezen állásfoglalási indítványokra vonatkozó álláspontunkat elfogadtuk.

Ellenezzük a rosszul megválasztott megfogalmazást, amelynek kizárólagos célja, hogy növelje az Európai Parlament kereskedelmi politikára gyakorolt befolyását. Úgy döntöttünk azonban, hogy az összes állásfoglalást megszavazzuk, mert valamennyi a tartós szabadkereskedelem fontosságát illusztrálja egy olyan időszakban, amikor a protekcionizmus élénk szelei egyre erősödnek.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Az egyrészről Elefántcsontpart, másrészről az Európai Közösség közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló állásfoglalási indítvány mellett szavaztam.

Egyetértek azzal, hogy a nyugat-afrikai országok közötti vámunió nagy előnyt jelentene Elefántcsontpart számára, amely a térség vezető gazdasági és kereskedelmi szereplője: ezenfelül annak fényében, hogy a régión belüli kereskedelem Elefántcsontpart teljes kereskedelmi forgalmának csak egy kis részét jelenti, a hosszú távú tartós és fenntartható növekedés fejlesztése érdekében kívánatos lenne a regionális kereskedelmi kapcsolatok növelése.

Az Európai Unió szempontjából kívánatos továbbá, hogy több és megfelelőbb technikai és igazgatási segítséget nyújtson Elefántcsontpartnak annak érdekében, hogy gazdasága alkalmas legyen arra, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásból eredő lehető legtöbb előnyt ki tudja használni.

- Állásfoglalási indítvány: B6-0142/2009 (gazdasági partnerségi megállapodás - Ghána)

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Ghána közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló, Fjellner úr által benyújtott jelentés ellen szavaztam.

Ennek oka, hogy úgy ítélem meg, hogy a Ghánával kötött ilyen jellegű megállapodás veszélyeztetheti a kohéziót, és gyengítheti az ECOWAS regionális integrációt, amelyet támogatnunk kell, hiszen a helyi szervek nagyobb részvételi lehetőségein keresztül a helyi gazdaság szempontjából közép és hosszú távon ennek lehetnek a legpozitívabb hatásai.

  Kathy Sinnott (IND/DEM) , írásban. − Hihetetlenül fontos, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokban minden egyes AKCS-ország egyedi igényeit figyelembe vegyék. Ezért e megállapodás ellen szavaztam. Minden AKCS-országnak eltérő igényei vannak, és közülük több nem kíván tárgyalni a szellemi tulajdonjogokról és Szingapúr kérdéséről. E nemzetek közül többen meg kívánják erősíteni továbbá az élelmiszerbiztonságra és a fiatal iparágakra vonatkozó rendelkezéseket. Végül, ezeket a megállapodásokat olyan felülvizsgálati záradékkal kell ellátni, amely előírja a fenntartható fejlődés hatásainak vizsgálatát, és e vizsgálat alapján a megállapodás módosításának lehetőségét. Annak biztosításán kell dolgoznunk, hogy ezek a megállapodások ténylegesen megvalósítsák azt, ami e nemzetek igényeinek a leginkább megfelel, és kerülnünk kell, hogy nyomást gyakoroljunk rájuk, hogy az érdekeiket nem szolgáló megállapodásokat írjanak alá.

- Állásfoglalási indítvány: B6-0144/2009 (gazdasági partnerségi megállapodás - CADC)

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az SADC gazdasági partnerségi megállapodáshoz csatlakozó államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló állásfoglalási indítvány ellen szavaztam.

Nem gondolom, hogy a gazdasági partnerségi megállapodás komoly előnyökkel járna az Európai Unióba exportáló AKCS-országok számára, miután a cotonou-i kereskedelmi megállapodások 2008 elején lejártak, még akkor sem, ha az AKCS-országokból az áruk vám-, illetve kvótamentesen léphetnek be az EU piacára.

A megállapodás nem segíti ezen államok önálló fejlődésének ösztönzését; azoknak a kapacitásoknak a létrehozását, amelyek a jövőben képessé tennék ezek az országokat arra, hogy akár külső segítség nélkül is tovább fejlődjenek. Sőt mi több, úgy érzem, hogy gyakran nem felelnek meg a felelősségteljes kormányzással, a politikai helyzet átláthatóságával és az emberi jogok tiszteletben tartásával szemben támasztott követelményeknek, amelyek nélkül fennáll a veszélye annak, hogy az ezen államok lakosságának okozott károk nagyobbak, mint az általuk kapott támogatás.

  Georgios Toussas (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Az EU a kapitalizmus válsága és az imperialista belső harc fokozódása időszakában megpróbálja megerősíteni az európai monopóliumok helyzetét, és a világpiacon új pozíciókat próbál megszerezni. Az egész világon a nyílt imperialista beavatkozást katonai és nem katonai eszközökkel, valamint a nemzetközi kereskedelemben és a gazdasági ügyletekben a monopóliumok gazdasági beavatkozásával kombinálja.

Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás a mai napig az EU által a fejlődő országokkal szemben megkövetelt legdurvább megállapodási forma. Célja, hogy a tőke hatalmát rájuk kényszerítse, munkaerejüket és jólétet termelő erőforrásaikat a lehető legnagyobb mértékben kizsákmányolja. Elnyomó feltételek követelik a piacok liberalizációját és valamennyi szolgáltatás, különösen az energia, a vízelosztás, az egészségügy, az oktatás és a kultúra privatizációját.

A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC), valamint a Kelet- és dél-afrikai Közös Piac (COMESA) esete tipikus. Oszd meg és uralkodj! Az EU által gyakorolt nyomás és kényszerítés a megállapodások ütemtervének és tartalmának elfogadására, az egyes országokra vonatkozó külön megállapodásokkal és eltérő feltételekkel.

Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodások ellen szavazunk, mert a tőke hasznának érdekében és az emberek kárára születnek. Ezek is bizonyítékai annak, hogy a világkereskedelem az imperializmus és a monopóliumok korlátlan uralma alatt nem folytatható kölcsönös előnyök alapján.

- Állásfoglalási indítvány: B6-0145/2009 (gazdasági partnerségi megállapodás – Kelet- és dél-afrikai államok)

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló állásfoglalási indítvány ellen szavaztam.

Meg vagyok győződve arról, hogy ez a gazdasági partnerségi megállapodás az érintett országok fejlődésének előmozdítására irányuló célkitűzés elérésére alkalmatlan, mert vannak még kezelésre és megoldásra váró vitás kérdések, mint például a legnagyobb kedvezményről és az exportvámtarifákról szóló záradék, amely nem ösztönöz arra, hogy valamennyi érintett népesség hasznára váló valódi piac jöjjön létre.

- Állásfoglalási indítvány: B6-0146/2009 (gazdasági partnerségi megállapodás – Kelet-afrikai Közösség partnerállamai)

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Kelet-afrikai Közösség partnerállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló állásfoglalási indítvány ellen szavaztam.

Úgy gondolom, hogy ezekben az országokban a tényleges regionális és régiókon belüli piacfejlődés fontos ahhoz, hogy a fenntartható fejlődéshez olyan feltételek alakuljanak ki, amelyek nem teljes egészében külső támogatástól függnek: ez a megállapodás azonban nem teremti meg az ehhez szükséges előfeltételeket, tekintettel arra, hogy számos esetben a tervezett intézkedések a hatóságok és a helyi magánszektor igen csekély bevonását irányozzák elő.

Ezenfelül az ellenőrző rendszerek megléte ellenére nem érzem úgy, hogy ezek az országok megfelelnének a felelősségteljes kormányzással, a politikai helyzet átláthatóságával és az emberi jogok tiszteletben tartásával szemben támasztott követelményeknek, amelyek nélkül nagyobb a veszélye annak, hogy ezen államokban a lakosság többségének kárt okozunk, ahelyett, hogy valódi segítséget nyújtanánk.

- Állásfoglalási indítvány: B6-0147/2009 (gazdasági partnerségi megállapodás – Közép-Afrika)

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Közép-Afrika közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló állásfoglalási indítvány mellett szavaztam.

Határozottan meg vagyok győződve arról, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás komoly előnyökkel jár a közép-afrikai országok exportőrei számára, mindenekelőtt miután a cotonou-i megállapodások 2008 januárjában lejártak, mivel növelik az Európai Unióba irányuló exportlehetőségeiket. Az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásokat minden esetben inkább a dohai fejlesztési menetrend kiegészítéseként és nem alternatívájaként kell tekinteni, és arra szólítunk fel, hogy ezekről a lehető leghamarabb folytatódjanak a tárgyalások.

Egyetértek továbbá a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó átmeneti időszak létrehozásával, amely időt biztosít számukra ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a megállapodásból adódó változásokhoz, és általánosabb értelemben üdvözlöm az érintett államok által a KKV-k számára nyújtandó támogatást.

- Jelentés: David Martin (A6-0117/2009)

  Marie-Arlette Carlotti (PSE) , írásban. – (FR) Afrikai kollégáinkkal karöltve mi szocialisták már évek óta annak érdekében egyesítjük erőinket, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokat valódi fejlesztési eszközökké tegyük.

Határozottan és elszántan tárgyaltunk a Bizottsággal annak érdekében, hogy igazságos, a millenniumi fejlesztési célokat ösztönző megállapodások jöjjenek létre.

Mindezt maguk az AKCS-országok által vezérelt szelektív regionalizáció választása mellett tettük.

Mindezt a 2005-ben megígért, a kereskedelemhez kapcsolódó segítségnyújtással kapcsolatos kötelezettségvállalásaink teljesítése mellett tettük, nem pedig az EFA „kirablásával”.

Mára küzdelmünk nagyrészt meghozta gyümölcsét, mivel a kereskedelemért felelős biztos az Európai Bizottság nevében kötelezettséget vállalt a következőkre vonatkozóan:

– a megállapodások kidolgozásának alapvető célja,

– nyitott és rugalmas megközelítés alapján a megállapodások vitatott pontjainak újratárgyalása,

– az AKCS-országok élelmiszerbiztonsága és törékeny iparágainak védelme.

Természetesen arra vonatkozóan több garanciát szerettünk volna kapni, hogy a nemzeti parlamenteket és az AKCS-EU közgyűlést miként vonják be a megállapodások végrehajtásának ellenőrzésébe.

Ugyanakkor a mindössze néhány hét alatt elért fejlődés jelentős.

Ezt ezennel elismerem.

Végrehajtásukra azonban szeretnék nagyon odafigyelni.

Tehát nincs „biankó csekk”: tartózkodtam.

  Richard Corbett (PSE) , írásban. − Ma kizárólag az új biztos, Cathy Ashton ígéretei és kötelezettségvállalásai miatt, valamint azért tudtam amellett szavazni, hogy a Parlament fogadja el a gazdasági partnerségi megállapodást, mert az érintett országok kormányai ezt főként előrelépésként, jóllehet elégtelen előrelépésként tekintik.

A gazdasági partnerségi megállapodásoknak a szegénység csökkentésére és felszámolására szolgáló eszközökké kell válniuk, miközben célként magukban kell foglalniuk a fenntartható fejlődést és az AKCS-országok fokozatos beilleszkedését a világgazdaságba.

Biztosítanunk kell, hogy az AKCS-országokkal kötendő kereskedelmi megállapodásaink ezen országok érdekeit szolgálják, és döntő fontosságú, hogy fejlesztési eszközként működjenek.

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE) , írásban. − (ES) A Karib-szigetekkel kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló jelentés, valamint többek között az Elefántcsontparttal kötendő átmeneti megállapodás ellen szavaztam. A Parlament megszavazta például az Elefántcsontparttal kötendő átmeneti megállapodást; ezt az országot belső konfliktusok sújtják, és nincs törvényes kormánya.

Ilyen körülmények között egyszerűen úgy érzem, hogy hosszú távú következményekkel járó nemzetközi megállapodások megkötésére nem ez a megfelelő idő. A Kereskedelmi Világszervezet nyomására az Európai Unió visszalépett az AKCS-országokkal történő együttműködési megállapodások megkötésétől, és azokat az egyes országokkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokkal helyettesítette, számos esetben sértve ezáltal a régiók befolyását.

Az Európa által bevezetett első megállapodásokat az érintett országokban a nem kormányzati szervezetek és a vizsgálatot végzők keményen kritizálták, és ma a Parlament felülvizsgálta azokat.

  Glenys Kinnock (PSE) , írásban. − Ashton biztos e héten nyújtott biztosítékai fejében a CARIFORUM-mal kötendő gazdasági partnerségi megállapodás és Elefántcsontparttal kötendő átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás mellett szavaztam.

Miután Ashton biztos Mandelson biztos helyébe lépett, megváltozott a stílus és a hangnem, és most már világos jelzéseket kapunk a tekintetben is, hogy a tartalom is változik.

A CARIFORUM gazdasági partnerségi megállapodás esetében a biztos David Martin előadónak a generikus gyógyszerekhez való hozzáféréssel, a felülvizsgálati záradékkal és az legnagyobb kedvezményről szóló záradék működési módjára vonatkozó rugalmassággal kapcsolatos aggályaival kapcsolatban egyértelmű biztosítékokat nyújtott.

Az Elefántcsontparttal kötendő megállapodás elfogadása előtt egyértelmű és határozott megerősítést kaptunk arra vonatkozóan, hogy Elefántcsontpart bármely más gazdasági partnerségi megállapodásból szabadon átvehet bármit, amit akar. Említésre méltó, hogy az SADC gazdasági partnerségi megállapodás esetében számos vitatott záradék felülvizsgálatáról állapodtak meg. Ide tartozik a fiatal iparágak védelme, az ipari fejlődés támogatása érdekében új exportadók bevezetésének lehetősége és az exportkvóták.

Az általam hozott döntések nem könnyen, hanem annak a kötelezettségvállalásnak a gondos mérlegelése után születtek, hogy biztosítani kell, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások a fejlődés eszközei legyenek, valamint tükrözzék az AKCS-országokkal való partnerségünket és a kölcsönös tiszteletet.

  Bernard Lehideux (ALDE) , írásban. – (FR) A gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos álláspontunk még mindig kritikus. Úgy gondoljuk, hogy a tárgyalások nagyon rosszul indultak, hiszen nem vették figyelembe partnereink egyedi körülményeit. Továbbra is meg vagyunk győződve arról, hogy nem kell sürgetnünk a velük való tárgyalásokat, és mindenekelőtt nem kényszeríthetünk rájuk váratlan reformokat, amelyek társadalmi kohéziójukra és gazdaságaikra nézve végzetesek lehetnek.

Szavazatunk azonban figyelembe veszi az Ashton biztos által a március 23-i, hétfői plenáris ülésen képviselt igen biztató álláspontot. Ezért tartózkodtunk, és nem ellenszavazatunkat adtuk le, mint ahogy néhány héttel ezelőtt bizonyára ezt tettünk volna.

Tartózkodásunk azonban figyelmeztetés: a Bizottság fellépését a tényleges bizonyítékok alapján kívánjuk megítélni, és nem kívánunk biankó csekket kiállítani számára a jövőre vonatkozóan.

  David Martin (PSE) , írásban. − Azok a biztosítékok, amelyeket a generikus gyógyszerekkel, a felülvizsgálati záradékkal és a legnagyobb kedvezményről szóló záradék működési módjára vonatkozó rugalmassággal kapcsolatosan kaptam, azt jelentik, hogy támogatni tudtam ezt a jelentést, amelynek én voltam az előadója. A jelentés megtalálja a középutat abban a vonatkozásban, hogy az EU szempontjából tisztességes megegyezés jöjjön létre, ugyanakkor biztosítva, hogy a fejlődés a megállapodás szerves része legyen, amelynek köszönhetően a Cariforum-államok fellendülhetnek és élvezhetik az EU-val kötött tisztességes megállapodás előnyeit.

  Rovana Plumb (PSE) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam abban a meggyőződésben, hogy az egyrészről a CARIFORUM-országok, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodással kapcsolatosan az EP által adott hozzájárulás alapján a megállapodás biztosítja a következőket:

– a CARICOM egységes piac és gazdaság alapján még nem vagy még csak részben szabályozott területeken, beleértve a pénzügyi szolgáltatásokat, más szolgáltatásokat, beruházást, versenyt, közbeszerzést, e-kereskedelmet, szellemi tulajdont, az áruk szabad mozgását és a környezetet, a kötelezettségvállalásokat az egységes piac megvalósulásától függően később teljesítik;

– a CARIFORUM-államokon belül független ellenőrzési rendszert hoznak létre, amelyet ellátnak azokkal az elemzésekhez szükséges erőforrásokkal, amelyek annak megállapítását szolgálják, hogy a gazdasági partnerségi megállapodás milyen mértékben érte el célkitűzéseit;

– a kereskedelemtámogatási források arányos részének korai meghatározása és biztosítása rendelkezésre áll. Ezek a pénzeszközök kiegészítő forrásokat, és nem csupán az EFA finanszírozás újracsomagolását jelentik;

– megfelelnek a CARIFORUM-prioritásoknak és kifizetésük időszerű, előrelátható, valamint a nemzeti és regionális stratégiai fejlesztési tervekre vonatkozó végrehajtási ütemtervekkel összhangban lesz. E pénzeszközöket a vámbevételek csökkenésének kompenzálása érdekében hatékonyan kell felhasználni.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Az EK/CARIFORUM gazdasági partnerségi megállapodásról szóló, Martin úr által benyújtott ajánlás mellett szavaztam. Az Európai Parlamentnek tényleg kötelessége megkötni ezt a megállapodást, feltéve, hogy a Bizottság és a Tanács egyetért azzal, hogy e megállapodásokat ötévente felülvizsgálja, a legnagyobb kedvezményes elbánást eltörlik az Európai Unió esetében, és a legfontosabb, hogy a kereskedelemtámogatási források különböző összegeit haladéktalanul meghatározzák és kiutalják.

- Jelentés: Erika Mann (A6-0144/2009)

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a Mann úr által, az EK/Elefántcsontpart átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló ajánlásra vonatkozó javaslat szavazásánál. A javaslatban számos pont található, amellyel nem értek egyet. Másrészt céljai és célkitűzései dicséretesek; ezért nem akarok ezen ajánlás ellen szavazni.

- Jelentés: Gay Mitchell (A6-0135/2009)

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. − (IT) A jelentés mellett szavaztam.

Ez az első alkalom, hogy a Parlament egyetlen jelentést dolgozott ki az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) munkájáról. A két bank növekvő mértékben finanszíroz az Európai Unión kívüli, ugyanazon földrajzi régiókban, például Kelet-Európában, Dél-Kaukázusban, Oroszországban, a Nyugat-Balkánon és Törökországban folyó műveleteket.

A két bank közötti együttműködés regionális alapon fejlődött ki, és ezért annak módja a szóban forgó területektől függően változó. Azokban az országokban, ahol közös műveletek folynak, az EBB és az EBRD három különböző együttműködési formában dolgozik: Kelet-Európában egyetértési megállapodás alapján, a Nyugat-Balkánon alkalmazott módszer szerint, valamint rugalmas együttműködési rendszerekben.

Ez nem jelent kielégítő fejlődést. Hasznosabb lenne, ha átfogó felülvizsgálatot tartanának annak megállapítására, hogy az EU és a kedvezményezett országok érdekeinek figyelembevételével hogyan lehetne javítani a két bank és más érintett felek közötti együttműködést. A két intézmény között a tevékenységek megosztását és az együttműködést nem lehet csupán regionális alapon vagy úgy irányítani, hogy a köz- és a magánszektornak biztosított kölcsönügyletek közé húznak egy választóvonalat.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) A Mitchell úr által benyújtott, az Európai Beruházási Bankról és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankról szóló 2007-es jelentés ellen szavaztam. A bankok és más érdekelt felek közötti együttműködés taglalása helyett úgy gondolom, hogy először biztosítani kellene, hogy a finanszírozás odaítélése előtt, alatt és után ellenőrzéseket hajtsanak végre, mivel 2007-ben mindkét bank jelentős összegeket kölcsönzött. Az érintett országokban a civil társadalom bevonása nélkül történő pénzügyi támogatás az adott országokban ahelyett, hogy javítaná, csak rontja a helyzetet.

Ebben az értelemben üdvözlöm Mitchell úr javaslatát, hogy a pénzügyi műveletek hatásvizsgálatáról a Bizottság évente tegyen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak. Ez az elem azonban nem elegendő ahhoz, hogy a jelentés mellett szavazzak.

- Állásfoglalási indítvány: RC-B6-0152/2009 (Az autóipar jövője)

  Guy Bono (PSE) , írásban. – (FR) Az autóipar jövőjére vonatkozó közös állásfoglalás mellett szavaztam.

A szöveg hangsúlyozza, hogy európai szinten egyértelmű és koherens politikára van szükség annak érdekében, hogy az EU valamennyi tagországát érintő válsággal szembe tudjunk nézni. Becslések szerint Európában az autóipar ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve 12 millió munkahelyet érint. Az eladások csökkennek, a készletek nőnek, az elbocsátásokról szóló bejelentések száma emelkedik. A kialakuló társadalmi katasztrófával szemben nincs csodagyógymód; csak összehangolt intézkedésekkel lehet megmenteni az ágazatot.

Ezért szavaztam e közös állásfoglalás mellett, amely felszólítja az európai hatóságokat, hogy a tagállamokkal olyan intézkedések bevezetésén dolgozzanak együtt, amelyek lehetővé teszik az európai autóipar jövőbeni versenyképességét és az ágazatban a tartós foglalkoztatást.

Az állásfoglalás azonban kissé megkésett, és nem felel meg minden várakozásnak. A vita tehát még közel sem ért véget, és előreláthatólag élénk lesz, különösen, ha figyelembe vesszük a jelenlegi társadalmi kihívásokat és azt, hogy ismét bebizonyosodott, hogy olyan szociális Európára van szükség, amely megvédi polgárait.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. – (RO) Az autóipar jövőjéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert az autóipar érdekében az EU tagállamait következetes, összehangolt kezdeményezésekre és megfelelő európai intézkedési keretrendszer létrehozására szólítja fel.

  Edite Estrela (PSE) , írásban. – (PT) Az autóipar jövőjéről szóló közös állásfoglalási indítvány mellett szavaztam. Mivel az EU a világ legnagyobb gépjárműgyártója és az autóipar a legnagyobb magánszektorbeli munkáltatók egyike, ezen ágazat támogatása elengedhetetlen a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válsággal való szembenézéshez.

Ezért támogatom az autóipar támogatása terén hozandó intézkedések elfogadásának ösztönzését célzó európai szintű összehangolt politikai fellépést, például a gyártók és a beszállítók számára a hitelhez való hozzáférés biztosítását; a gépjárművek iráni kereslet ösztönzését, beleértve a régi autók leselejtezését és „környezetbarát” autók vásárlását célzó kezdeményezéseket; a Globalizációs Alkalmazkodási Alap és az Európai Különleges Alap teljes kihasználásával a szakmunkások pénzügyi támogatását, valamint a kutatás és a beruházás ösztönzését.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Az autóiparról szóló állásfoglalás mellett szavaztunk, nem feledkeztünk meg azonban arról, hogy valójában azok felelősek ezért a katasztrófáért, akik azt állítják magukról, hogy meg akarják menteni az autóipart.

Felelősek azért, mert kiterjesztették a pénzügyek által vezérelt globalizált gazdaságot, amely elszakadt a realitásoktól, ahol a részvényesek magas osztalékának biztosítása átveszi az ipari stratégia szerepét, ahol a részvények a szociális tervek bejelentését követően emelkednek, miközben a vezetők nem mindig tudnak maguknak jutalmat és arany ejtőernyőt biztosítani. Ők hozták létre ezt a rendszert, amelyben a munkahelyek és a munkavállalók fizetése maradt az egyetlen kiegyensúlyozó változó. Ők felelősek a háztartások elszegényedéséért, amely komolyan érintette a keresletet, és amely ördögi kört képez.

Még most is, amikor több százezer munkahely forog kockán, a Bizottság a versenyről szóló dogmát hajtogatja, amely megakadályozza a munkahelyek elvesztését célzó nemzeti intézkedéseket, és magyarázatot követel a Renault-tól, mert meg akar győződni arról, hogy az egyik gyárban a termelés növelése nem a tevékenység áthelyezésének eredménye-e.

Bárcsak hasonlóképpen méltatlankodtak volna, amikor az európai vállalkozások az egész világon letelepedtek annak érdekében, hogy a legalacsonyabb költségeket érjék el és a legkevésbé létező szociális jogszabályok vonatkozzanak rájuk.

Eljött a politikaváltás ideje – Európa és mindenekelőtt az európaiak érdekében.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE) , írásban. – (PL) Az autóipar a jelenlegi gazdasági válság miatt különlegesen nehéz helyzetbe került. Az ez évre szóló előrejelzések sem optimisták és az új autók eladásának további esését prognosztizálják.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az iparágnak jórészt magának kell kezelnie a válságot. A versenyképesség és a stabilitás hosszú távú javítása érdekében az iparágnak kell megtalálnia a választ a termelés hatékonyságával és a termelési lehetőségek kihasználásával összefüggő strukturális problémákra.

Az EU és a tagállamok által hozott intézkedések csak maguk a gyártók által hozott intézkedéseket tudják támogatni. Ez különösen igaz azokra az intézkedésekre, amelyek célja az ésszerű feltételeken alapuló finanszírozáshoz való hozzáférés visszaállítása, az új gépjárművek iránti kereslet ösztönzése, a képesítésre vonatkozó előírások fenntartása és a munkahelyek védelme, valamint a szociális költségek minimalizálása.

Az autóipari ágazat megsegítésére számos ország fogadott el tervet, de a Bizottság megállapítása szerint az európai belső piac működésében keletkező zavarok elkerülése érdekében ezeknek a terveknek összhangban kell lenniük az uniós jogszabályokkal és a versenyre vonatkozó fő elvekkel, különösen az állami támogatás nyújtására vonatkozó elvekkel. A finanszírozáshoz, az adózáshoz vagy a selejtezéshez kapcsolódó valamennyi intézkedésnek ezenfelül támogatnia és gyorsítania kell az ágazatban az alapvető technológiai átalakulásokat, különösen a motorok üzemanyag-hatékonysága és a kibocsátás-csökkentés területén.

  Marine Le Pen (NI) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament támogatni fogja az Európai Bizottság diktátumait, amelyek indulatosan elleneznek valamennyi, a nemzeti autóipar védelmét célzó tagállami erőfeszítést.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Bizottság és a Parlament ultraliberális politikája a francia vállalkozások gazdaságilag „életképesebb” államokba történő áthelyezésének meggyorsítására szolgáló fantasztikus eszköz.

Egy olyan időszakban, amikor az autóiparban és az alvállalkozói ágazatokban munkahelyek ezrei közvetlen veszélynek vannak kitéve, ez a nemzetellenes választás morálisan szemérmetlen és gazdaságilag végzetes.

Azoknak a képviselőknek, akik támogatást nyújtanak az ilyen ipari és társadalmi pusztításhoz, ideológiai vakságuk közvetlen áldozatai, azaz a munkavállalók és családjuk előtt kell felelniük.

  Luís Queiró (PPE-DE) , írásban. – (PT) Tekintettel az autóipar európai gazdaságban betöltött jelentős szerepére, a jelenlegi helyzetben a szükséges fellépés vonatkozásában érthető az európai kormányok és az Európai Unió kötelezettségvállalása. Megpróbálják megakadályozni a válság − amelyről azt remélik, hogy átmeneti és ennek biztosítása érdekében küzdenek is − következményeit, amely ennek az ágazatnak helyrehozhatatlan károkat okozhat. Osztjuk ezt az aggodalmat. Szükség van azonban néhány védintézkedésre. Miközben az elsődleges cél a munkahelyek megmentése, e célnak tiszteletben kell tartania az életképes iparágak túlélésének biztosítására vonatkozó végső célt. Ez azt jelenti, hogy az e szektorba történő rendkívüli beruházásokat az ágazat naprakésszé, modernné és a megnövekedett versenyhez felkészültté tételéhez kell felhasználni. Gazdasági tévedés és politikai csalás az az elgondolás, hogy egy gazdasági ágazatot, amelyben a verseny egészséges és tisztességes, a versenytől el lehet, illetve el kell szigetelni vagy attól meg lehet, illetve meg kell védeni.

Gyengeségei ellenére az autóipari válság, és általánosságban a válság leküzdése, valamint a következő szakaszra való előkészület a lisszaboni stratégia középpontjában áll: nagyobb versenyképesség, több innováció, több munkahely. Segítenünk kell az autóipar talpra állásában, de nem kell újra feltalálnunk a spanyolviaszt.

  Peter Skinner (PSE) , írásban. − Az EU-n belüli autógyártás attól függ, hogy sikerül-e olyan előírásokat elérnünk, amelyek megkönnyíthetik a szigorúbb környezeti szabályok bevezetését. Ez nem áll ellentétben a versenyképes iparral kapcsolatos elgondolással, hanem inkább valódi túléléséhez való hozzájárulást jelent. Számos európai eszköz használható az autóipar és különösen munkavállalói támogatására. Többek között az élethosszig tartó tanuláson keresztül a képzések támogatására szolgáló pénzeszközök.

A fenntartható gyártás jövőjében bízó megfelelő munkaerő alapvető fontosságú. Tudom, hogy a délkelet-angliai autógyártók most olyan pénzügyi kedvezményeket vehetnek igénybe, amelyek előmozdíthatják a jövő autógyártását. Ennek a környezeti és társadalmi feltételekkel egyensúlyban kell lennie.

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Zöld politikusok meg vannak győződve arról, hogy a gazdasági és a környezeti válságot nem kezelhetjük külön. Ahhoz, hogy a gazdaságot ismét talpra tudjuk állítani, környezetbarát New Deal-re van szükségünk. Az autóipari ágazatban óriási lehetőség rejlik a környezetbarát irányba való elmozduláshoz. E lehetőség kihasználásához azonban a kormányoknak az autógyártókat rá kell szorítaniuk az innovációba történő beruházásokra, és ebben segíteniük kell őket. E Ház többsége úgy határozott, hogy az Európai Uniónak jelentős pénzösszegeket kell belepumpálnia az autóiparba. Biankó csekk kitöltése azonban természetesen nem megoldás. Nem szabad támogatnunk a kifutóban lévő régi technológiákat. Ehelyett közvetlenül fel kell lépnünk annak érdekében, hogy az autógyártók fektessenek be az innovációba. Ezáltal az ágazat megfelel majd a jövőnek, és jó szolgálatot teszünk a gépjárműiparban dolgozó több millió európainak.

A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja azt javasolta, hogy pénzt csak azzal a feltétellel szabad rendelkezésre bocsátani, ha az autóipar jelentősen javítja környezeti teljesítményszintjét. Az EU-ban a közlekedés okozza az összes CO2--kibocsátás körülbelül egyharmadát. A többségi állásfoglalás ellen szavaztam, mert nem ösztönzi a közpénz rendelkezésre bocsátásának előfeltételeként a környezeti teljesítmény javítását.