Elnök. − A következő napirendi pont Klaus-Heiner Lehne jelentése, a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében, az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről (2008/2154(INI)) – (A6-0123/2009).

  Klaus-Heiner Lehne , előadó. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak, különösen Sánchez Presedo úrnak, aki a szocialisták nevében és Bowles asszonynak, aki a liberálisok nevében nagyon sikeresen együtt dolgozott velem a Bizottság fehér könyvéről szóló jelentésként ma előterjesztett, kompromisszum alapján létrejött szövegen. Ez alkalommal sikerült egy nagyon széles, a különböző képviselőcsoportok többsége által támogatott, és valóban életképes kompromisszumot elérni, amelyet iránymutatásként az Európai Bizottság jövőbeni munkája során, és később, a jogalkotási folyamat alatt, a Parlament és a Tanács is használhat.

E jelentésben világossá tettük – és ez helyes –, hogy a Parlament véleménye szerint, ha a versenyszabályokat megsértik, az európai hagyományoknak megfelelően elsősorban a hatóságok – mind a nemzeti versenyhatóságok, mind pedig az európai versenyhatóság – feladata, hogy intézkedést hozzon, és a trösztök elleni küzdelemben itt most nem cél a hivatalos intézkedéssel azonos értékű, második kéz létrehozása. Szándékosan olyan európai utat választottunk, amely eltér az USA-étól, amellyel gyakran összehasonlítják a helyzetet.

A Házban politikai konszenzus alakult ki arról, hogy megoldást kell találnunk az úgynevezett tömeges keresetek esetére. Ha az egyének törvénytelen magatartása igen sok embernek okoz kárt, akik viszonylag kis veszteségeket szenvednek el, akkor külön megoldásra van szükségünk az ilyen eljárások esetében, amelyeknél a szokásos eljárásjog nem elég hatékony. Egy ilyen eszköz létrehozása része a joghoz való hozzáférés biztosításának és a belső piac továbbfejlesztésének is. Ebben egyetértünk.

Konszenzus alakult ki abban is, hogy Európában nem akarunk létrehozni egy olyan „jogvita-ipart” mint amilyen Amerikában van, 240 milliárd USD forgalommal, amely végül a fogyasztók szempontjából nem jár előnyökkel, hanem ahogy mindannyian tudjuk, egyszerűen a vonatkozó könyveket olvasva, hogy főként az amerikai ügyvédi irodák profitálnak ebből. Ennek nem sok köze van a jogállamisághoz, és mi sem akarjuk. Megállapodtunk abban, hogy Amerika eljárásjogi kínzóeszközét nem kell bevezetni Európában. Ez különösen a bizonyításfelvételre és a költségekre vonatkozik. Ez egy nagyon fontos pont.

Abban is megállapodtunk, hogy alapvetően az a véleményünk, hogy elvi szempontból, az európai szintű jogszabály csak szabad részvételen alapuló megoldás lehet, és szabad kilépés csak akkor engedhető meg, ha a tagállamnak már van hasonló megoldása, és a nemzeti alkotmányjog is megengedi. A szabad részvételt nem minden ország nemzeti alkotmányjoga engedi, és a felnőtt fogyasztó elvével is ellentmondásban áll.

Nyomatékosan kifogásoljuk, hogy az Európai Bizottság fehér könyvében teljesen elfelejtett foglalkozni a peren kívüli egyezség kérdésével. A Versenypolitikai Főigazgatóság és a Bizottság nyílegyenesen a per felé kormányoznak. Ebben a Házban a jogi politikáról folyó vitából évek óta tudjuk azonban, hogy nem mindig az az ideális előrevezető út, és rendszerint a problémák megoldásához gyakran kívánatosabbak a peren kívüli megegyezés mechanizmusai. Ezenkívül a Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság ugyanebben a kérdésben, párhuzamosan végzett munkája jóval jobban haladt. Ez a Főigazgatóság zöld könyvében, amely egy ezt megelőző konzultációs szakasz, ezeknek az alternatív vitarendezési eszközöknek széles mozgásteret adott. Meggyőződésünk, hogy az Európai Bizottságnak sürgősen át kell dolgoznia ezt a kérdést.

Egy utolsó pont, amely szintén döntő fontosságú: nem akarjunk a jog felaprózódását. Most a versenyjogban indult el egy ilyen eszköz létrehozása. A fogyasztóvédelem ugyanezzel a témával jön. Tudjuk, hogy valamikor a tőkepiaci joggal, a környezetvédelmi joggal és a szociális joggal kapcsolatban is fel fog merülni valami hasonló. Elengedhetetlennek tartjuk a horizontális megközelítés figyelembevételét, valamint azt, hogy egy horizontális eszközzel legalább a minden területen többé-kevésbé megegyező eljárásjogi eszközöket támogassuk. Ennek is döntő jelentősége van.

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr, a Bizottság nevében üdvözlöm Lehne úr jelentését, amelyet a Gazdasági és Monetáris Bizottság elfogadott, és elfogadta, mint a képviselőcsoportok erős konszenzusának jelét.

A Bizottság megállapítja, hogy a jelentés egyetért e könyv megállapításaival, amely szerint az Európai Közösség versenyjoga megsértésének károsultjai jelenleg óriási nehézségekkel találkoznak az általunk elszenvedett kár megtérítése iránti igény érvényesítése során. Egyetértünk abban, hogy e károsultak teljes kártalanításának biztosítása érdekében intézkedéseket kell tenni.

Osztjuk továbbá azt a nézetet is, hogy a kollektív jogorvoslat döntő fontosságú a fogyasztók és a kisvállalkozások számára annak érdekében, hogy elszórt kár esetén reális és hatékony lehetőségük legyen a kártérítésre. A Bizottság teljes mértékben egyetért a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésével abban is, hogy el kell kerülni a túlzott pereket vagy perrel való visszaélést. Ezért a kollektív jogorvoslati mechanizmusoknak megfelelő védintézkedéseket is magukban kell foglalniuk.

Végül, teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a kollektív jogorvoslatnak konzisztensnek kell lennie, és hogy ezért biztosítani kell a célzott kezdeményezések között az összeegyeztethetőséget a különböző területeken, például a versenyjog vagy a fogyasztóvédelmi jog területén. Ugyanakkor a Bizottság üdvözli annak elismerését, hogy a kollektív jogorvoslat konzisztens megközelítése nem feltétlenül jelenti, hogy minden területen egyetlen horizontális eszközt kell alkalmazni. A konzisztenciára való felhívás indokolatlanul nem késleltetheti az Európai Közösség versenyjogának teljes körű végrehajtásához szükségesnek ítélt intézkedések kidolgozását.

  Gabriela Creţu, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – (RO) A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság álláspontját egy bizonyos tény alapján fogalmazta meg: a trösztellenes jogszabályok megsértéséből eredő negatív hatások gazdaságilag nagyon gyakran a kereskedelmi lánc végén érezhetők, és ez a végső fogyasztókat és a kisvállalkozókat érinti.

Ebben az esetben az elszenvedett veszteségekért járó kártérítések jelentősek, ugyanakkor azonban a kártérítésekhez nehéz hozzájutni, mert sokan érintettek és a vonatkozó összegek alacsonyak. Ezért olyan jogi és nem jogi intézkedéseket tartalmazó csomag biztosítását kértük, amely olyan eszköz, amelyet minden ilyen helyzetben érintett európai polgár használni tud a teljes és megfelelő kártérítéshez való joga megvédésére.

Minden intézkedést támogatunk, amely az e cél elérésében felmerülő nehézségek felszámolására szolgál: dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítése, a jogi eljárások költségeinek csökkentése és a bizonyítási teher megfordítása.

Üdvözöljük a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a feljogosított szervek által indított, példát statuáló kereseteket a károsultak kifejezett beleegyezésével indított közös keresetekkel együttesen kell alkalmazni. Úgy ítéljük azonban meg, hogy a szabad részvételen alapuló közös keresetekről további megbeszéléseket kell folytatni, tekintettel az általuk nyújtott előnyökre: az „egyszer s mindenkorra” vitarendezésre és kevesebb bizonytalanságra.

  Ioan Lucian Hămbăşan, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (RO) Bár az EU-Szerződés egyértelműen tiltja a trösztöket és a versenyjog más megsértéseit, az Európai Közösség érintett fogyasztói még mindig nehezen tudják érvényesíteni kártérítéshez való jogukat.

Romániában például a cementiparban létrehozott trösztre a közelmúltban szabtak ki több millió eurós pénzbírságot. A jelenleg hatályban lévő jogszabályok azonban nem kötelezik a verseny ellenőrzésére feljogosított hatóságokat arra, hogy vegyenek részt a károsultak kárának megtérítésében.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az okozott kár és az alkalmazott büntetőintézkedések közötti eltérés elkerülése, és különösen annak biztosítása érdekében, hogy a visszaélések által érintettek megkapják a kártérítéseket, a visszaélés vádjával bűnösnek talált vállalatokra kiszabott pénzbírságok számításánál e hatóságoknak figyelembe kellene venniük a kifizetett, illetve a kifizetendő kártérítést.

Ezért üdvözlöm, hogy a Bizottság Európa-szerte javítani kívánja a jogsértéssel érintett fogyasztók jogainak biztosítására szolgáló módszereket.

A Parlament világosan kijelentette, hogy Európában nem kellene szabad részvételen alapuló rendszert bevezetni. Ezért a károsultakat a kereset elkészítésekor a lehető leggyorsabban azonosítani kell.

A szabad részvételen alapuló rendszer biztosítja, hogy a versenyjog megsértésével érintett károsultakat ténylegesen kártalanítják. A Parlament nem akarja, hogy bárki más, legyen szó ügyvédekről, szakmai szövetségekről vagy a Fogyasztóvédelmi Hivatalról, olyan előnyöket élvezzen, mint a magánfelek keresetei esetében.

Úgy gondolom továbbá, hogy a Parlament egy új fontos elemet is hozzáad a jelentéshez, amelyet a Bizottsági jelentés kihagyott. A viták rendezésére szolgáló alternatív mechanizmusok sokszor jóval hatékonyabbak a kártérítésre jogosult károsultak számára, mint a bírósági eljárások. Arra a tényre hivatkozom, hogy a kártérítés követelésekor a vita rendezését mindenekelőtt a bíróságokon kívül kell kezdeményezni. Ezek jóval olcsóbbak, mint a magánfelek keresetei, mivel a fogyasztók számára az elszenvedett veszteségekért jóval gyorsabban kifizetik a kártérítéseket.

  Antolín Sánchez Presedo, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, e jelentést a Gazdasági és Monetáris Bizottság egyhangúlag elfogadta. Ez nemcsak kiváló, hanem – tekintettel a szóban forgó kérdés nehéz, összetett és ellentmondásos jellegére – kivételes eredmény is, amelynek lendületbe kell hoznia és meg kell szilárdítania a magánfelek kereseteinek új pillérét, amely elengedhetetlen a közösségi versenypolitika hatékonnyá tételéhez. Ez újabb lépés a továbbfejlesztett és a hatékony felelősségi politika irányába, amely jobban tiszteletben tartja a károsultak jogait, és hatékonyabban hárítja a felelősséget a jogsértőre.

Ezért először is, szeretnék gratulálni az előadónak, Lehne úrnak, aki elsősorban volt felelős azért, hogy ezt a feladatot sikeresen oldja meg. Elgondolásai minősége, nyitott szelleme és párbeszédre való készsége, valamint képessége arra, hogy a legjobb kompromisszumokat kiválassza, elengedhetetlen volt ennek eléréséhez. Szeretnék gratulálni továbbá a vélemények előadóinak, az árnyékelőadóknak és azoknak, akik módosításokat terjesztettek elő, akik pozitív hozzájárulásukkal gazdagították a jelentést.

A Bizottság „Az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetek” című fehér könyve válasz a zöld könyvről szóló európai parlamenti állásfoglalásban feltett egyik kérdésre, amelynek tartalmát a Parlament nagyrészt elfogadja. Ez a helyzet, amikor többek között támogatja a hatósági keresetek és a magánfelek kereseteinek kiegészítő jellegét, valamint a csoportos keresetek mellett foglal állást, bár kerüli az amerikai osztály-keresetek mértéktelenségét, megkönnyítve ezáltal a kártérítések követelését; amikor javasolja a vonatkozó információkhoz bírósági ellenőrzés alapján történő hozzáférést, bár kerüli a nyílt-végű vizsgálatot, és amikor elismeri az önálló keresetek vagy a jogsértő határozatokat követő keresetek indítását vagy az önkéntes kártérítési rendszert.

A jelentés támogatja az Európai Parlament együttdöntését az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetek indítására vonatkozó jogi keretrendszer létrehozásában. Ezt az álláspontot nem úgy kell érteni, hogy az a közösségi versenypolitika mint a jogalkotásra vonatkozó jogalap tagadása, hanem ezen a területen a szokásos eljárás követelményeinek korszerűsítése, amelynek célja a Szerződés által elismert magasabb értékeknek való megfelelés.

Ha egy szabályozás jelentős hatást gyakorol egy alapvető jogra, például a polgárok tényleges jogi védelemre vonatkozó jogára –, amely az európai és a tagállami rendszer részét képezi – a demokratikus elvre és a nemzeti jogi hagyományok tiszteletben tartására –, amely megköveteli, hogy az ilyen kérdések csak jogi szintű rendelkezések útján, vagy más szóval az emberek közvetlen képviselői által hozott intézkedéssel szabályozhatók –, akkor az megkívánja az Európai Parlament jogalkotói részvételét.

A közös problémák megoldására létrehoz továbbá egy horizontális, integrált megközelítést, amelyben a magánfelek kereseteinek a versenyjogon belüli indítása más területekkel történhet, elkerülve így a szétaprózott, inkonzisztens megközelítést.

Magánfelek általi keresetet indíthat egy testület, de indítható egyéni vagy csoportos kereset is. Ez a második lehetőség közvetlenül a károsultak által vagy közvetett módon, arra feljogosított szerveken keresztül alkalmazható, amelyek előzetesen vagy ad hoc alapon is kijelölhetők, például fogyasztói vagy vállalkozói egyesületek révén. Ha a kereseteket arra feljogosított szervek indítják, a károsultak csoportját a kereset benyújtásakor meg kell határozni, de az egyes tagok azonosítása később is megtörténhet, bár a szükségtelen késedelmek elkerülése és a hatályos jogszabályoknak való megfelelés érdekében azt a lehető leghamarabb pontosan össze kell állítani. Ez a megoldás az alacsony és elszórt károk esetében nagyon fontos.

A jelentés kiegyensúlyozott módon veti fel a jogsértő határozatokat követő keresetek indításához szükséges információkhoz való hozzáférés kérdését. Meg kell őrizni az üzleti titkok védelmét, valamint az engedékenységi programok hatékonyságát, amelyek esetében iránymutatásokra van szükség.

A feltételek szerint, ha a határozatokat olyan hatóság hozza, amely a közösségi versenypolitikai hatóságok hálózatának tagja, akkor a határozat kötelező lehet egy másik tagállamban is, és a felelősség elvével teljesen összhangban a bizonyítás terhe megfordul, és azt vélelmezik, hogy a vétkesség vagy felelősség fennáll, ha a megsértés létét megállapították.

Ki kell emelni továbbá a közvetett károsultak esetében az áthárítás érvének elfogadását, és azt a rendszert, amely egyszerűsíti és csökkenti az eljárások költségeit. Szeretném hangsúlyozni a hatóságok keresetei és a magánfelek keresetei közötti pozitív kölcsönhatást mind az áldozatok kártalanításának kezdeményezésében, mind pedig a keresetindításra vonatkozó ötéves időszak létrehozásában.

Végezetül szeretném kifejezni hálámat a Bizottságnak a párbeszédért, amelyet e folyamat alatt fenntartott, és arra kérem biztos urat, hogy haladéktalanul nyújtsa be e folyamat továbbviteléhez szükséges kezdeményezéseket.

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is szeretném megköszönni Lehne úr jelentését és megerősíteni, hogy képviselőcsoportom támogatni fogja ezt a jelentést.

Azt szeretném még mondani, hogy kissé szokatlannak találom, hogy ezt a vitát késő éjszaka tartjuk, amikor ugyanerről a témáról holnap reggelre van egy előterjesztett kérdésünk. Jó lett volna ezt a két dolgot összevonni.

A jelentés dicsérete mellett azonban engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy képviselőcsoportom kiindulási pontja lesz, hogy „igazságot kell szolgáltatni” – igazságot szolgáltatni a kis- és középvállalkozásoknak és a fogyasztóknak szerte az Európai Unióban, ahol nem helyénvaló és versenyellenes intézkedésekkel kell találkozniuk. Néhány héttel ezelőtt képviselőcsoportom egy szemináriumot szervezett Brüsszelben, a Parlamentben, és néhány látogató nagyon meglepett, akik érintettek voltak egy ilyen versenyellenes intézkedésben, ironikus módon a cementiparban. Mit mondtak? Kérjük, kérjük, folytassák: szükségünk van valamire, amely lehetővé teszi, hogy panaszt emelhessünk az európai piacon fellépő, nem megfelelő gazdasági szereplők ellen.

Európai megoldást akarunk, és inkább előbb mint később, mert ha nem lesz megoldás, előrejelzésem és figyelmeztetésem a következő: néhány tagállamunk olyan rendszereket fog kidolgozni, amelyek az ítéletek szabad mozgása eredményeként „forum shoppinghoz” (a bírósági eljárás egyik tagállamból másikba helyezéséhez) vezetnek. Tehát kérem – európai rendszert a lehető leghamarabb!

  Elnök. − Biztosíthatom, hogy a napirendre vonatkozó megjegyzését továbbítom az elnökök értekezletének, amely a napirendeket határozza meg – néha vannak tévedései.

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, a belső piac az EU legnagyobb hozzájárulása az európai szabadsághoz és jóléthez. Többek között hatékony trösztellenes jogszabályokat igényel. Most a trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetek kérdésével foglalkozunk.

A polgároknak és a vállalkozásoknak jó alapvető indokai vannak a kártérítések követelésére. Lehne úr jelentése megnevezi, bizonyos mértékig önkéntelenül, a vonatkozó problémákat és kockázatokat. A fehér könyv európai jogi kultúráról beszél, de ez nem létezik. Vágyálmokon alapuló szabályozásokat nem kellene létrehoznunk. Az előadó azt akarja, hogy kerüljük el az „amerikanizálódott” kártalanítási kultúrát. Ez is vágyálom. Ellenkezőleg, nagy a veszélye, hogy létrejön ez a kultúra.

Az uniós intézmények és a tagállamok közötti felelősség megosztását figyelmen kívül hagyták. Hiányzik az arra vonatkozó objektív elemzés, hogy mit kíván a szubszidiaritás elve. Az elvet egész egyszerűen nem veszik figyelembe.

Számos tisztázatlan pont volt még, és olyan pontok, amelyek esetében fennáll a veszélye annak, hogy teljesen önkényesek. A (7) és a (11) bekezdés együtt rosszat sejtetnek. A nyilvánvaló kezdő pontnak a trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési kereseteknek kell lennie. Ehhez az kell, hogy a bűncselekményt a bíróságon megállapítsák, amely után ítélettel eldöntött pert kell feltehetően alkalmazni, egyéni kártérítési igény esetében is, így egy, egyetlen ügyre vonatkozó ítéletet nem lehet felülvizsgálni.

A (15) és a (8) bekezdés lehetővé teszi, hogy a felperes kiválaszthassa a legkedvezőbb jogi rendszert. Ez jogbizonytalanságot és „forum shoppingot’ eredményez, amely valós fenyegetés.

Az információs asszimetria csökkentését azzal érik el, hogy arra kényszerítik a vállalkozásokat, hogy információkat szolgáltassanak a felperesnek. Ez fontos üzleti információk szubjektív kezeléséhez vezet, amivel vissza lehet élni.

Nagyon sok kockázat és pont szerepel még, amely ebben a szakaszban még tisztázatlan. A Parlamentnek ezért nem szabad elfogadnia ezt a jelentést, és a kérdés részletesebb elemzését kell kérnie, mielőtt döntést hozunk.

  Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt hálás köszönet az előadónak, Lehne úrnak, aki kiváló munkát végzett, és a többi képviselőcsoport tagjaival egyetértésben megtalálta a megfelelő megoldásokat egy nagyon nehéz kérdésben.

Azt látom a vitából, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy valamennyi kollektív kártérítési igény esetében horizontális megközelítésre van szükségünk, és ezért arra kérem a Bizottságot, hogy az egyes Főigazgatóságok ne külön területre nyújtsanak be külön javaslatokat, hanem a legjobb megoldás, ha az európai belső piac részére, valamint az európai polgárok és természetesen – ahogy Wallis asszony mondta – az európai kis- és középvállalkozások részére valóban kollektív jogorvoslati mechanizmust dolgoznak ki, amely minden területet érint. Hiszen egyesít bennünket az a gondolat, hogy egy tröszt miatt károsultak érdekeit ténylegesen érvényesíteni kell, és hogy az európai gazdaságot a szociális piacgazdaság elveivel összhangban kell trösztellenőrzésnek alávetni. Azt sem akarjuk, hogy „forum shopping” formájában visszaéljenek a különböző nemzeti szabályozásokkal.

A ma esti vita azonban nem túl sok információval szolgált arról, hogy e cél elérésének mi a leghatékonyabb módja, mert úgy gondolom, hogy a kollektív kártérítési igény lehetőségeit gyakran túlbecsülik. Ezért fontos ismét bizonyos referenciaértékek meghatározása, amelyekhez a kollektív kártérítési eljárásokat mérni tudjuk. Meg kell válaszolnunk a kérdést, hogy a tömeges kártérítési igényekben, határokon átnyúló jogvitákban és a több mint egy tagállamot érintő jogvitákban a fogyasztók vagy a károsultak további jogvédelme tényleg szükséges-e. A tagállamok eljárási korlátait – szabad részvétel, szabad kilépés és számos más pont – az európai eljárásokban figyelembe kell vennünk. Amennyiben ez egyszerűen nem lehetséges, ahogy ezt a Bizottság részben beismerte, akkor az európai fogyasztók érdekeinek képviselete miatt szükségünk van a tagállamok jogi eszközei és a tagállamok parlamentjeivel közös eljárás alkalmazására is.

Feltétlenül el akarjuk kerülni Európában az amerikai modell példájára kialakuló kollektív kártérítési igényeket. Biztosítani akarjuk, hogy a kártérítés megtörténik, de csak azok felé, akik tényleg kárt szenvedtek. A lehető legnyomatékosabban szeretnénk az alaptalan kártérítési igényekről mindenkit lebeszélni, és támogatni kívánjuk az alternatív vitarendezési eljárásokat.

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani Lehne úrnak a konstruktív és alapos jelentésért, amely a versenyjogon belüli fontos kérdésekkel foglalkozik, és fokozza a fogyasztóvédelmet.

Az Európai Bíróság az egyének és a vállalkozások számára biztosítja a versenyszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetre való jogot, ennek ellenére tény, hogy azok az egyének, akik az EK trösztellenes szabályainak megsértése következtében veszteséget szenvedtek, ritkán kapnak kártérítést. Ezért olyan mechanizmust kell létrehoznunk, amely növeli a bizalmat, és az egyének számára megkönnyíti jogaik érvényesítését a határokon átnyúló esetekben is.

Tudjuk, hogy a fogyasztók és a kisvállalkozások félnek az eljárások kezdeményezésétől, mert aggódnak a hosszúra nyúlt eljárások, és különösen a magas költségek miatt. Az ezen a területen bekövetkező változások előmozdítják a határokon átnyúló kereskedelmet.

Ha EU-szerte működő belső piacot akarunk, ahol az emberek biztosak lehetnek abban, hogy ügyüket jogilag biztos módon vizsgálják ki, és abban, hogy a nekik okozott kárért, más szóval veszteségért, teljes kártérítést kapnak, új mechanizmusokat kell találnunk a csoportos kártérítési igények megkönnyítésére.

Ha csoportos kártérítési igényekről beszélünk, felmerül Amerika, az ottani tapasztalatok és szélsőségek kérdése. Természetesen tanulnunk kell ebből, de nem engedhetjük meg, hogy elbátortalanodjunk. Európának európai rendszerre van szüksége, nem amerikaira. Ha semmit sem teszünk, a helyzet csak rosszabb lesz.

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mindannyiuknak köszönöm az érdekes hozzászólásokat, különösen Klaus-Heiner Lehne bevezető előadását. Nagyon érdekes volt, és most látom, hogy ezekben a kérdésekben miért olyan nagy a konszenzus, és miért dolgoznak nemcsak a bizottságban, hanem a plenáris ülésen is együtt.

Nem túl sok mindent tudok hozzáfűzni, kivéve talán a jogalapra vonatkozólag. Természetesen a céloktól és a javasolt intézkedés tartalmától függ, és biztosként – egy másik tárca biztosaként bár, de a Bizottság nevében beszélek – szeretném biztosítani Önöket, hogy alapvetően nagyon szoros együttműködésre törekszünk a Parlamenttel. Hogy ezt hogyan hozzuk létre egy gyakorlati, konkrét esetre vagy kérdésre, azt meg kell vizsgálni, de törekszünk a Parlamenttel folytatott szoros együttműködésre, illetve az alkalmazandó jogalap szerinti lehetséges együttműködésre.

Amit a felaprózódásról és a horizontális megközelítésről mondtak, úgy gondolom, hogy a Bizottság válasza – és ez pontosan kitűnik a fehér könyvből – konzisztens, koherens megközelítés, és úgy gondolom, hogy az európai joghagyomány és jogi kultúránk gyökerei eltérnek a gyakran emlegetett amerikaitól. Úgy gondolom azonban, hogy tudunk egymástól tanulni, és tovább tudjuk építeni rendszerünket.

Az állami végrehajtással és igazságszolgáltatással kapcsolatban, természetesen úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ne gyengítsük tovább ezt a végrehajtást, és természetesen a 81. és a 82. cikk az uniós egységes piac és politikák nagyon fontos pillérei. Az igazságszolgáltatással foglalkoznak, és a kártérítési keresetek kiegészítik ezt a végrehajtást.

Végül – de talán nem utolsósorban – amit, a jogviták peren kívüli rendezéséről mondtak. A Bizottság ezt támogatja, de az ilyen megközelítés előfeltétele vagy alapja, amely üdvözlendő lenne, az a kártérítési keresetek esetében egy létező és hatékonyan működő peres eljárás a tagállamok szintjén. Úgy gondolom tehát, hogy nemcsak ösztönöznünk, hanem segítenünk is kell tagállamainkat abban, hogy kérdések és rendszerek működjenek a 27-tagú EU-ban. Úgy gondolom tehát, hogy talán eddig is eljutunk.

Alapvetően azonban köszönöm mindazt, ami számomra is nagyon érdekes vitát jelentett, és minden jót kívánok.

  Klaus-Heiner Lehne , előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, mindenekelőtt szeretném megköszönni képviselőtársaim hasznos hozzászólásait. Úgy gondolom, hogy mindannyian együtt dolgoztunk, és jó eredményt értünk el.

Szeretném azonban a félreértések elkerülése végett egész egyértelműen azt mondani a Bizottságnak, hogy a Parlament véleménye szerint nincs értelme annak, hogy egy olyan jogszabályra vonatkozó javaslatot nyújtsanak be, amely hasznavehetetlen. Szó sem lehet róla! Elvárjuk, hogy a Bizottság vegye figyelembe, amiről ma határoztunk, és azt foglalja bele a tényleges jogszabályra vonatkozó javaslatba.

A horizontális megközelítés nemcsak a korábban általam kifejtett érvek miatt fontos szempont, hanem biztos úr személyesen szintén foglalkozott a jogalap kérdésével. Egy ilyen fontos projekt esetében olyan megközelítést kell választani, amely végül is biztosítja, hogy a Parlament mint jogalkotó egyenjogú partnerként vesz részt. Ha a kizárólag a versenyjogon alapuló megközelítést választják, akkor a jelenleg hatályban lévő Nizzai Szerződés alapján ez nem valósul meg. Ez is egy nagyon alapvető politikai érv amellett, hogy miért gondoljuk úgy, hogy a horizontális megközelítés a helyes. Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak ezt komolyan át kell gondolnia.

Véleményem szerint egy másik döntő pont az az, hogy még mindig szükségünk van valamire a peren kívüli vitarendezések kérdéssel kapcsolatban. Ön korábban beszélt a Versenypolitikai Főigazgatóság munkájával való konvergenciáról. Ha azonban a fogyasztóvédelemről szóló zöld könyvet összehasonlítjuk a versenyről szóló fehér könyvvel, nem feltétlenül az a benyomásunk, hogy valóban létezik ez a konvergencia. A legkirívóbb példa a jogviták peren kívüli rendezésének eltérő kezelése – vagy pontosabban a kezelés hiánya – a fehér könyvben.

Egy sor más probléma is van, amelyek megoldására várunk. Csak röviden szeretnék utalni az európai bizottsági dokumentumokhoz való hozzáférés kérdésére. Minden büntetőeljárásban, amelyben kártérítést igényelnek, lehetőség van az ügyészségi iratokba való betekintésre. Ez miért nem vonatkozik az Európai Bizottságra? Ezt nem értem.

Ugyanez érvényes a szankciók meghatározására: ezt is figyelembe kell venni abból a szempontból, hogy a jövőben lehetőséget kell biztosítani kártérítés követelésére. A Bizottságnak ebben az esetben is át kell dolgoznia a szöveget, és az fehér könyvben eddig szereplőknél konkrétabb szöveget és javaslatokat kell benyújtania. Szeretném azonban a félreértések elkerülése végett egész egyértelműen azt mondani a Parlament szempontjából: a fehér könyvben szereplőknél többet várunk, és elvárjuk továbbá, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság mint egész kövesse javaslatainkat, ellenkező esetben ellenállás lesz e Házban.

  Elnök. − Szeretném megköszönni mindannyiiknak e fontos témához való hozzászólását, és köszönöm a biztos úrnak, a személyzetnek és a tolmácsoknak.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. március 26-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Katrin Saks (PSE) , írásban. – (ET) A Parlament jelentése hangsúlyozza a kartell-megállapodások rendelkezésre bocsátásában az engedékenységi programok hasznosságát, és örülök, hogy itt azt mondhatom, az észt parlamentben napjainkban vitatnak meg egy engedékenységi programtervezetet. Ennek a kartellek elleni küzdelem fontos részévé kell válnia, amely a közös piac jobb működése és a fogyasztói jogok védelme szempontjából is fontos, mert a fogyasztói árak a kartellmegállapodások miatt akár 25%-kal is emelkedhetnek.

Úgy gondolom azonban, hogy a példát statuáló keresetek is fontos szerepet játszhatnak a versenyjog hatékony végrehajtásában és a fogyasztóvédelem javításában, és ezért figyelmet kell szentelnünk ennek, Észtország és az Európai Unió szintjén is. Kutatások igazolták, hogy a példát statuáló keresetek jelentősen növelnék a fogyasztók készségét arra, hogy kiálljanak jogaikért, és azokban az országokban, ahol a fogyasztók aktivitása alacsony, mert félnek az ilyen lépések összetettségétől és költségeitől, az olyan intézkedéseknek mint a példát statuáló keresetek döntő jelentősége van.