Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság kollektív jogorvoslattal kapcsolatos nyilatkozata.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Elnök úr, amint azt tudják, a jogorvoslat mandátumom kezdete óta előkelő helyet foglal el a prioritásaim között. Úgy vélem, hogy az anyagi jogi jogosultságok akkor mutatják meg valódi erejüket, ha érvényesíthetők is, és ha hatékony jogorvoslat áll a fogyasztók rendelkezésére. Ma egyre gyakrabban, egyre több fogyasztót éri kár a kereskedők egyforma vagy nagyon hasonló jogellenes gyakorlatai folytán, amelyek kapcsán nem kapnak jogorvoslatot.

A Bizottság megvizsgálta a problémát, amivel a fogyasztók tömeges panasz esetén felmerülő jogorvoslati igényük gyakorlása során szembesülnek. Tanulmányokat végeztettünk, megvitattuk a kérdést az érintett felekkel, felméréseket végeztünk, internetes konzultációt folytattunk, és nemrégiben kiadtunk egy zöld könyvet, amellyel kapcsolatban több mint 170 válasz érkezett be hozzánk.

Bár a konzultáció hivatalosan 2009. március 1-jén lezárult, azóta is folyamatosan érkeznek a visszajelzések, de azt már most elmondhatom, hogy minél több információra teszünk szert, annál inkább úgy véljük, hogy a probléma beigazolódott. Ezért az igazság és az egészséges európai gazdaság érdekében megoldást kell találnunk rá.

A kollektív fogyasztói jogorvoslatról szóló zöld könyv számos módot javasol a probléma kezelésére. A beérkezett válaszok előzetes elemzése azt mutatja, hogy az érintett felek érzékelik a kollektív jogorvoslat jelenlegi, a tagállamokban tapasztalható helyzetének elégtelen voltát. Általános egyetértés uralkodik azzal kapcsolatban, hogy további fellépésre van szükség annak érdekében, hogy a fogyasztók hatékony jogorvoslati lehetőségekkel élhessenek, és ezáltal helyreállhasson a piacba vetett bizalom.

A fogyasztói szervezetek minden tagállamban a kollektív jogorvoslat bírósági érvényesítését lehetővé tevő kötelező erejű intézkedéseket pártolja, összekapcsolva azokat más egyéb lehetőségekkel, mint például az alternatív vitarendezés (alternative dispute resolution, ADR) mechanizmusával. Az üzleti világ inkább ez utóbbit támogatja.

Néhány héten belül, amint feldolgoztuk a beérkezett válaszokat, közzétesszük azokat a visszajelzésekről szóló nyilatkozatunkkal együtt, és még a nyár előtt felvázoljuk azokat a lehetséges megoldási módokat, amelyekkel orvosolható lenne a tömeges panaszok problémája. Ez nem csupán a zöld könyvben szereplő négy lehetőség megismétlése lesz. A zöld könyvvel kapcsolatos konzultáció során érkezett válaszok fényében tovább fogjuk gondolni ezeket. A Bizottság az összes konzultáció eredménye alapján alaposan meg fogja vizsgálni a lehetséges megoldásoknak az érintettekre gyakorolt gazdasági és társadalmi hatását, beleértve ebbe az azok által generált költségeket és hasznokat is. Május 29-én meghallgatást tartunk, amely során megosztjuk előzetes következtetéseinket az érintettekkel.

Szeretném hangsúlyozni, hogy bármely utat válasszuk is, nem fogjuk az Egyesült Államok által kijárt ösvényt választani. Mi ehelyett a saját, európai jogi kultúránkat fogjuk szem előtt tartani, és a tagállamok eddig tapasztalatait fogjuk figyelembe venni. Amint világossá válnak a lehetőségek, az Európai Parlament, a tagállamok és az érintett felek is meggyőződhetnek majd arról, ahogy én magam is meggyőződtem róla, hogy nem csak a probléma jelentkezik európai szinten, de a hatékony megoldást is ott lehet, és ott is kell megtalálnunk rá.

Miért szenvedjenek jó hírű vállalkozások olyan tisztességtelen versenytársak miatt, akik profitálnak abból, hogy nem kártalanítják a fogyasztókat? Szeretném hangsúlyozni a „kártalanítást”. Ez ugyanis a jogorvoslat lényege, amelyet elérni szándékozunk. Miért kellene a fogyasztóknak lemondaniuk a kártalanítást illető jogos igényükről, és miért kellene megbékélnie a társadalomnak a jóléttel és az igazságossággal kapcsolatos joghézagokkal?

Biztos vagyok benne, hogy találunk olyan megoldást, amely megteremti a megfelelő egyensúlyt a fogyasztók jogorvoslati igényeinek egyre jobb teljesítése és a megalapozatlan kérelmek elkerülése között. A hatékony jogorvoslat intézménye növelni fogja a fogyasztóknak mind a belső piacba, mind pedig az abba vetett bizalmát, hogy Európa tehet értük. Ez különösen fontos a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság nyers valóságában. Amint azt Önök is tudják, az elkövetkező hónapok során számos intézményi változásra kerül sor, ami a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos munkánk időzítését és kivitelezését is befolyásolhatja.

Ami a Bizottságnak az európai trösztellenes szabályozás megsértésére vonatkozó kártérítési keresetekkel kapcsolatos kezdeményezését illeti, biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság osztja a Parlament azon véleményét, miszerint ennek a két, kollektív jogorvoslatra vonatkozó kezdeményezésnek következetesnek kell lennie. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a különböző intézkedéseknek ugyanazokkal az eszközökkel kell elérniük ugyanazokat a célokat. Arról is éppígy biztosíthatom Önöket, hogy én magam továbbra is személyes elkötelezettje maradok ennek az ügynek, és mandátumom lejártáig ugyanolyan lendülettel fogok rajta dolgozni, ahogy az eddigiekben is, számítva természetesen a Parlament szíves segítségére és támogatására.

  Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, örömömre szolgál, hogy ismét itt üdvözölhetjük a Házban Kuneva biztos asszonyt. Biztos asszony, hadd éljek az Ön kifejezésével, miszerint nagy lendülettel és energiával dolgozik a fogyasztók érdekeinek védelmében, amit e Ház és bizottságunk minden tagja elismeréssel övez, és bíztatja Önt, hogy a továbbiakban is végezze ugyanígy ezt a munkát.

Ami a kollektív jogorvoslatra vonatkozó javaslatot illeti, úgy vélem, az Ön megközelítése pontosan megfelelő. Mi is következetesen hangoztatjuk, hogy ez egy különösen összetett kérdés. Nem csak az európai szintű intézkedéseket foglalja magában, hanem a nemzeti és regionális jogszabályokkal való összeegyeztethetőség bonyolult kérdését is, úgy, hogy – ahogy Ön is említette – a fogyasztók álljanak a kérdés központjában.

Ön is következetesen kiáll azon véleménye mellett, hogy a belső piacba és a határokon átnyúló kereskedelembe vetett fogyasztói bizalom az egyik legalapvetőbb kérdés, amellyel foglalkoznunk kell, máskülönben a fogyasztók nem élhetnek a hozzáférés jogával, és azt a jogukat sem tudják érvényesíteni, hogy választhassanak a határokon átnyúló szolgáltatások között. Úgy vélem, ez a ma tárgyalt kérdés tekintetében is központi helyen szerepel.

Mindenekelőtt úgy vélem, a megoldások időzítése és komplexitása lényeges kérdés, mivel bár Ön a megoldások széles körét említette, nyilvánvaló, hogy azok, amelyek új európai szintű igazságszolgáltatási mechanizmusokat igényelnek, sokkal hosszabb idő alatt fognak megszületni, és valószínűleg sokkal vitatottabbak lesznek, mint néhány alternatív vitarendezési megoldás bevezetése vagy a már meglévő fogyasztói együttműködési intézkedések alkalmazása. Azt hiszem, mindannyian, akik tagjai vagyunk ennek a bizottságnak, emlékszünk arra, hogy a fogyasztókkal kapcsolatos megerősített együttműködés aspektusával az előző Parlament idején foglalkozott a bizottságunk, és szeretnénk látni e terület még hatékonyabb működését. Úgy vélem, létezik olyan eszköz, amely által biztosítható a fogyasztók számára az a jogorvoslat, amelyet igényelnek, nem csak a kollektív jogorvoslat terén, hanem a határokon átnyúló kereskedelemmel kapcsolatos panaszok még sokkal hatékonyabb kezelése terén is. Amennyiben érzékeljük e kérdés elsődlegességét, és megfelelő időzítéssel és munkatempóval ki tudjuk dolgozni a legjobb megoldásokat, azt javaslom, ezen út mentén haladjunk tovább.

  Evelyne Gebhardt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Biztos asszony, köszönöm, hogy a Szocialista Képviselőcsoportot is bevonják az Európai Parlament kezdeményezésébe, és hogy foglalkozhatunk ezzel az üggyel, mivel ez lényeges kérdés a polgárok számára.

Itt van például a mobiltelefonom. Számos fiataltól hallom, hogy sok gondja akad ezzel, mert egy-egy szerződésnek köszönhetően, amelyre tudtán kívül kötelezte el magát – csengőhangokkal kapcsolatban, például – havonta bizonyos pénzösszeget vonnak le számlájáról, öt, hat, hét, akár nyolc hónapon keresztül is. 5 EUR miatt senki nem megy bíróságra, de ha egymillió polgár tapasztalja ugyanazt, és ha egy vállalkozás így jogtalanul szerez 5 millió EUR-t, az már bizony kimeríti az Európai Unió más, korrekt magatartást folytató cégeivel szembeni tisztességtelen verseny fogalmát. Ezért rendkívül fontos, hogy foglalkozzunk e kérdéssel.

Mindazonáltal az is fontos ezeknek az embereknek a számára, azon fiatalok és szülők számára, akik szembesülnek ezzel a gonddal, hogy legyenek olyan jogi eszközeik, amelyek erősítik őket. Most, amikor Európa egyre szorosabban összenő, amikor az emberek az interneten vásárolnak, lényeges, hogy e jogi eszközöket határokon átnyúló eszközökként hozzuk létre, hogy valóban megfelelő módon lehessen élni velük. Ezért, képviselőcsoportom véleménye szerint, pontosan az efféle eszközök által biztosított csoportos fellépés az, amit egyértelműen vizsgálnunk kell annak biztosítása érdekében, hogy az használható legyen az Európai Unió területén. Azonban, ahogy azt Ön is említette, biztos asszony, oly módon kell megterveznünk ezeket az eszközöket, hogy megelőzhetőek legyenek azok a szélsőséges esetek, amelyeknek például az Egyesült Államokban lehetünk tanúi; ehelyett a saját jogrendszerünkhöz kell igazítanunk őket. Dolgoznunk kell ezen, így hát reméljük, hogy az elkövetkezendő hónapok során is napirenden marad ez a kérdés.

Biztos asszony, tudja jól, hogy Ön mellett állunk ez ügyben. Ha a polgárok jogainak megerősítéséről van szó, mi szociáldemokraták mindig partnerek vagyunk.

  Andreas Schwab (PPE-DE) . – (DE) Elnök úr, biztos asszony, köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehetek ebben a vitában. Örömömre szolgál, Kuneva asszony, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának kérésére jelentősen közbenjárt annak érdekében, hogy a kollektív jogorvoslatra vonatkozó javaslatot átvegyük a Versenypolitikai Főigazgatóságtól, amely kezdetben az egyesült államokbeli modell alapján tervezte szabályozni ezt a területet, továbbá hogy ehelyett horizontális megközelítést alakítsunk ki, és valóban mindenkit egyformán kezeljünk az Európai Unió területén – a kis- és középvállalkozásokat, a fogyasztókat, a munkavállalókat és a vállalkozókat. Ez egy lényeges lépés előre, amelyet nagyon konstruktív és pozitív módon áll szándékunkban támogatni.

Tudatában vagyunk, hogy számos egyedi esetben természetesen egy, a kollektív jogok megerősítését célzó közösségi igény sikeresebbnek tűnik, mint az egyéni jogérvényesítés. Továbbra is meggyőződésünk azonban, hogy a leginkább a fogyasztókat védő együttes nyereséglefölözési kereset nem kollektív jogorvoslat, hanem az effajta igények közösségi érvényesítése, például olyan nyereséglefölözési keresettel, mint amilyen a német jogban is létezik a tisztességtelen verseny ellen, mivel az egyes fogyasztó nagyon alaposan meg fogja gondolni, hogy nyújtson-e be ügyvédi segítséggel kollektív jogorvoslati igényt 4,99 EUR miatt, vagy hogy többet érne-e, ha például ezeket az igényeket folyamatosan nyilvánosan ellenőrizné egy ombudsman, és amelyeket a megfelelő módszerekkel érvényesíteni lehetne. Így a tekintetben, hogyan lehetne összekapcsolni ezeket az elemeket, úgy vélem, alaposan meg kell fontolnunk, hogyan segíthetjük a leghatékonyabb módon a fogyasztókat, mivel a fogyasztóknak gyakran nincs idejük ügyvédhez fordulni, viszont gyors és könnyen elérhető segítséget szeretnének kapni.

A második pont, amelyet lényegesnek találok – és ezen a téren szintén remek munkát végzett az Ön Főigazgatósága – az, hogy az egyik legérdekesebb elem egy, a brüsszeli bajor képviseletben folytatott vita volt, amelynek keretében válaszul arra a kérdésre, hogy az európai jogi eszközök alkalmazásával ki tudjuk-e kerülni az amerikai típusú kollektív jogorvoslati formákat, a Főigazgatóság egyik képviselője határozottan azt mondta: nem, nem tudjuk. Ez a mi véleményünk szerint azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk teljesen figyelmen kívül azt a modellt. Folytatnunk kell az ezzel kapcsolatos megbeszéléseket, ám óvatosnak kell lennünk, és az egyeztetésekbe be kell vonnunk a tagállamokat és azok jogi lehetőségeit is, hogy végül azt érjük el, amit mindannyian szeretnénk, egy nagyszerű európai modellt, amely különösen vonzó a fogyasztók számára, és ugyancsak védi a kis- és középvállalkozások érdekeit is.

  Arlene McCarthy (PSE) . – Elnök úr, tudom, hogy a biztos asszony tisztában van vele, hogy holnap 4000 fogyasztó megy az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bíróságára, hogy kártalanítsák azokért a súlyos allergiás reakciókért, kórházi kezelésre szorulásért és halálesetekért, amelyeket egy olyan kanapékban és háztartási eszközökben használt vegyi anyag okozott, amelyet mára már betiltottak az Európai Unióban. Franciaország, Svédország és Lengyelország hasonló esetekről és károsodásokról számolt be. Európa-szerte potenciálisan több ezer fogyasztó szenvedhetett komoly károsodást e mérgező vegyi anyag miatt.

Úgy vélem, hogy a polgárok támogatják az európai beavatkozást, ha azt látják, hogy az valóban segíti a fogyasztókat valós problémáik kezelésében. Ezekben az esetekben a valódi segítség azt jelenti, hogy a termékek és szolgáltatások vásárlása kapcsán megadja nekik a kollektív fellépés jogát. Ezért bizottságunk online konzultációt indított a Bizottság fogyasztói jogokra vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Számos válasz érkezett be hozzánk, amelyek közül nagyon sok – üzleti és fogyasztói válasz – világított rá, milyen nagy szükség van a határokon átnyúló jogorvoslathoz való hatékony hozzáférésre.

Véleményem szerint van elég, a mérgező kanapéhoz hasonló eset, elegendő meggyőző bizonyítékkal annak igazolására, hogy szükség van a kollektív jogorvoslati lehetőségek széles spektrumára, nem csak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítása érdekében, hanem épp ilyen mértékben azért is, hogy elrettentsünk mindenkit az illegális vagy tisztességtelen üzleti gyakorlatok alkalmazásától. Bizottságunkban természetesen azt szeretnénk, hogy olcsó, megfizethető eszközök álljanak a fogyasztók rendelkezésére, mint például az ADR, de úgy vélem, hogy a mai vita legelsősorban azon gyakorlati módok meghatározásáról szól, amelyek révén valódi segítséget nyújthatunk fogyasztóinknak és polgárainknak, és amelyekkel biztosíthatjuk, hogy tisztességes bánásmódban részesüljenek, és valódi jogorvoslati lehetőségekkel élhessenek.

  Klaus-Heiner Lehne (PPE-DE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azzal szeretném kezdeni, hogy elviekben mi is üdvözöljük az Európai Bizottság javaslatát és ezt a zöld könyvet.

Amint azt a korábban felszólalók már elmondták, kétségtelen, hogy a „tömeges” jelenség, miszerint relatíve kis összegeket veszítenek az emberek, nagyon sokakat érint. Az egyes ember vesztesége ugyan csekély, ám ha mindezeket összeadjuk, óriási összeget kapunk. Szükségünk van egy olyan eszközre, amellyel felléphetünk e probléma ellen. Véleményem szerint helyes efféle megoldáson gondolkodni.

Hogy továbbra is a pozitívumoknál maradjak, azt a tényt is üdvözlöm, hogy az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság zöld könyvében az alternatív vitarendezési mechanizmusokra is határozottan nagy hangsúlyt fektetett. Ez nagymértékben különbözik a Versenypolitikai Főigazgatóság fehér könyvétől, amelyet tegnap vitattunk meg itt a Házban, és amely szinte teljes mértékben mellőzte a peren kívüli vitarendezés lehetőségét. Úgy gondolom, hogy az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság messzebbre jutott zöld könyvében, mint a Versenypolitikai Főigazgatóság tagjai.

Mindazonáltal szeretnék két dolgot egyértelművé tenni, amelyeket véleményem szerint kritikus hozzászólásként kell értékelni. Néhány perc múlva, délben, a Parlament el fogja fogadni a Versenypolitikai Főigazgatóság fehér könyvéről szóló, általam készített jelentést. E Ház elsöprő többségének támogatása mellett fogjuk kérni, hogy az Európai Bizottság horizontális megközelítést válasszon e kérdés kezelése kapcsán.

Nem köthetünk ki az ágazati eszközöknél: egy dolog a fogyasztóvédelem számára, egy másik a trösztellenes törvény, egy harmadik a tőkepiac számára, esetleg egy negyedik megoldás a környezetvédelem, egy ötödik a szociális ügyek kezelésére – amelyek közül mind ellentmond egymásnak, mind beleavatkozik a tagállamok jogrendszerébe, ami végül olyan összevisszaságot eredményez, amelyet egyetlen jogász sem lesz képes kezelni. Sok ilyen példát láttunk már a múltban. Elég csak a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelvről folytatott vitára gondolni, amelyet később szintén összefogtunk egyetlen jogi eszközbe, mert a szétdaraboltság tarthatatlan volt. A Bizottságnak nem kellene ez ügyben újra elkövetnie ezt a hibát. Kezdettől fogva horizontális megközelítést kellene támogatnia. Ez a Parlament egyértelmű álláspontja, amint az a következő percekben nyilvánvalóvá is válik majd.

Még egy utolsó megjegyzés: nagy örömmel üdvözlöm, hogy egyetértünk abban, hogy nem akarunk egy olyan kártalanítási kereset ipart, amely az amerikai modellen alapul, amelynek éves forgalma 240 milliárd USD, amelyből végső soron csak az ügyvédek profitálnak, míg a fogyasztóknak semmi sem jut. Mi az eredeti, európai jogi rendelkezésekre akarunk támaszkodni, és meg akarjuk tartani a hagyományos jogrendszerünket és annak értelmezését.

  Martí Grau i Segú (PSE) . – (ES) Elnök úr, egy határok nélküli piacon, amilyen Európa, az egészséges verseny biztosítása mellett az is lényeges, hogy ugyanilyen buzgalommal védjük a fogyasztókat is.

Az elmúlt fél évszázad során a kereskedelmi határok lehulltak a termékek előtt, a fogyasztók előtt azonban nagyrészt még mindig ott tornyosulnak.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot a fogyasztók gyakran nem is jelentik, a fogyasztóvédelmi szervezetek pedig nem is üldözik amiatt az általánosan elterjedt nézet miatt, miszerint nehéz kártalanítást kapni.

A kollektív jogorvoslat sok energiát megspórol, ha egy ügy sokakat érint, és sokkal nagyobb esélyt kínál arra, hogy kártalanítási megállapodás jöjjön létre. Mivel az Európai Unió területén zajló gazdasági tranzakciók nagy része határokon átnyúló jellegű, a kollektív jogorvoslathoz való jogot sem szoríthatjuk a nemzeti határok közé.

Európa egészét átölelő valódi kezdeményezésre van szükségünk, amelynek ahhoz, hogy hatékonyan működhessen, bizonyos mértékben a már meglévő nemzeti rendszerekkel harmonizáltnak és egy vonalba esőnek kell lennie. A választott modellnek azt kell célul tűznie, hogy könnyű hozzáférést biztosítson a rendszerhez a fogyasztók számára, és hogy elkerülje a túlzott költségeket és a bürokráciát.

Ezért úgy vélem, hogy prioritásként kell kezelnünk az alternatív vitarendezési eljárásokat, mivel ezek nagyobb rugalmasságot, valamint egyszerűbb és kevésbé költséges jogi eljárást kínálnak.

  Reinhard Rack (PPE-DE) . – (DE) Elnök úr, nagy egyetértés van a Házban a tekintetben, hogy nagyobb védelmet kell biztosítanunk a fogyasztók számára, különösen ott, ahol a kis összegű egyéni veszteségek nagy mennyiségben már jelentős problémát okoznak, hiszen az emberek nem tartják lehetségesnek és nem látják értelmét, hogy egyéni kereseteket nyújtsanak be. A kérdés az, hogyan kellene megszervezni a fogyasztóvédelmet és annak javítását. E tekintetben, úgy vélem, nagyon fontos – és ezért rendkívül hálás vagyok a Bizottságnak –, hogy határozottan azt mondhatjuk, hogy meg akarunk vizsgálni minden alternatívát, fel akarjuk mérni ezen összetett kérdés minden aspektusát, és hogy csak ezek alapos megfontolása után határozunk a megoldásokról.

Ezzel összefüggésben szeretnék kitérni egy további szempontra, amely eddig még nem került említésre. Már eddig is tapasztaltuk – és a jövőben egyre inkább ez lehet a helyzet –, hogy a nem kormányzati szervezetek és más fogyasztóvédelmi egyesületek számára a lehetőség, hogy tömeges keresetek benyújtását szervezik meg, reklámmá válik. Ennek a veszélyével mindenképpen számolnunk kell, vagyis nehogy az legyen a vége, hogy azokat segítjük, akik nem szorulnak rá, akiknek viszont segítségre van szükségük, azokat magukra hagyjuk.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni mindenki értékes hozzászólását. Bizonyos módon a legtöbb vélemény ismerős számomra, hiszen pontról pontra megvitattuk azokat a lényeges részeket, amelyek a leginkább aggasztották Önöket, amelyeket a leginkább reméltek az európai kollektív jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatban.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy teljes mértékben egyetértünk abban, hogy nem szeretnénk bevezetni az európai kultúrába az amerikai jellegű kollektív keresetindítási rendszert. Tudom, hogy ez az egyik legnagyobb aggodalmuk. Amint azt McCarthy asszony is említette, ez a dolog a károkról szól. Az Egyesült Királyságban már folyik egy ilyen ügy, ám ennek semmi köze ahhoz, amiről ma vitát folytattunk, és ahhoz, amire, mint következő lépésekre, javaslatot fogok tenni.

E tekintetben szeretném hangsúlyozni a következőket. Annak ellenőrzése, hogy valóban szükség van-e kollektív jogorvoslatra: igen, ezt tesszük, és a zöld könyv után is tovább folytatjuk ennek vizsgálatát. Az alkotmányos megszorítások tiszteletben tartása: igen. Az amerikai típusú kollektív jogorvoslat elkerülése: igen. A kártalanítás biztosítása, beleértve a fogyasztó minden felmerülő költségét, ugyanakkor mindenféle büntető jellegű kárelem kizárása: igen, ebben gondolkodunk. Méltánytalan keresetek benyújtásától való elriasztás, amire Rack úr utalt: igen. Alternatív vitarendezési megoldások támogatása: természetesen, hiszen ez a legkevésbé időigényes, leginkább költségkímélő és legegyszerűbb megoldás mind a fogyasztók, mind az üzletek számára, és figyelembe veszi a szubszidiaritás elvét is.

E néhány szóval azt szeretném csak mondani, hogy teljes mértékben tisztában vagyunk a feladattal, és készek vagyunk rá, hogy szembenézzünk az általa jelentett kihívásokkal, és hogy jó javaslatot készítsünk, lépésről lépésre kialakítva Önökkel az egyetértést és a közös értelmezést.

Amit igazán nagyra értékelek a mai napban, az az, hogy mindannyian felismertük: egy problémával állunk szemben, és készek vagyunk kezelni ezt a problémát. Ez remek kiindulási alapot jelent a viták következő szakaszai számára. Mivel ez kihívást jelent számunkra, amellyel szembe kell néznünk, szeretném külön hangsúlyozni azt, amire Lehne úr utalt – a közös, horizontális megközelítést, amelyet Kroes biztos asszonnyal közösen kell alkalmaznunk. Kroes biztos asszony és jómagam, csakúgy, mint a bennünket segítő szolgálatok szorosan együttműködünk annak érdekében, hogy biztosítsuk kezdeményezéseink következetes és szinergiákat teremtő mivoltát.

A következetesség elve nem feltétlenül zárja ki azt, hogy speciális helyzetek speciális megoldásokat igényelnek. A két kezdeményezés mindegyike egy adott dologra összpontosít. Míg a fogyasztóvédelmi zöld könyv a fogyasztóvédelmi jogszabályok megsértése esetére vonatkozó jogorvoslattal foglalkozik, a versenyjogi fehér könyv szigorúan csak a versenyjog megsértésének eseteivel. További lényeges különbség a két kezdeményezés közt, hogy míg a fogyasztóvédelmi zöld könyv csak a fogyasztók számára biztosítandó jogorvoslattal foglalkozik, a versenyjogi fehér könyvben javasolt jogorvoslati mechanizmus mind a fogyasztók, mind a vállalkozások számára hasznos lehet.

Az előttem álló feladat annak elérése, hogy hatékony jogorvoslati módszert dolgozzunk ki a fogyasztóink számára, amely által visszaállíthatjuk a piacba vetett bizalmukat. Az előzetes megbeszélések alapján elmondhatom, hogy tudom, hogy az Európai Parlament támogatja e cél elérésében tett erőfeszítéseinket. Hadd emeljem ki ismét, hogy a Parlament, csakúgy, mint a tagállamok és az ebben érintettek biztosak lehetnek benne, hogy nemcsak a probléma létezik, hanem hatékony és kiegyensúlyozott megoldás is lesz rá – lehet, és fogunk is találni ilyet, mégpedig európai szinten.

Szeretném megköszönni Önöknek, hogy részt vettek ebben a gyümölcsöző vitában, és köszönöm értékes véleményeiket. Alig várom, hogy az elkövetkezendő hónapok során tovább dolgozhassam Önökkel ezen az ügyön.

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Ioan Lucian Hămbăşan (PPE-DE), írásban. – (RO) Szeretnék gratulálni az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy javítson azokon a módszereken, amelyek révén a fogyasztók Európa-szerte gyakorolhatják jogaikat. A zöld könyvben felvázolt lehetőségeket alaposan meg kell vitatnunk. Az azonban már most bizonyos, hogy a 4. számú lehetőség, amely bevezetné az „opt-out” típusú kereseteket, amelyek részesedést kínálnak a fogyasztóvédelmi szervezeteknek a kártérítési összegekből, nem fenntartható (nem járható).

Ha szeretnénk növelni a fogyasztók belső piacba vetett bizalmát, a 2. és 3. sz. javaslat valamilyen kombinációján kell gondolkodnunk. Más szóval, létre kell hoznunk a nemzeti végrehajtó közhatóságok olyan európai hálózatát, amelyet szélesebb jogkörrel ruházunk fel, hogy hatékonyan beavatkozhasson a nemzetközi (külföldi) keresetek ügyében. Továbbá át kell tekintenünk a vitás ügyek megoldásának alternatív módszereit is, és amennyiben szükséges, új mechanizmusokat kell bevezetnünk, amelyek a bíróságokon kívül is hatékonyabbá teszik a fogyasztói jogok érvényesítését.

Végezetül szeretném kiemelni, hogy a kollektív jogorvoslati mechanizmusok tekintetében biztosítanunk kell a horizontális megközelítés alkalmazását, mert ezáltal kerülhető el a nemzeti jogi szabályozás szétaprózódása, és így alakíthatunk ki egy egységes, minden tagállam számára közös jogi eszközt.

(Az ülést 11.35-kor felfüggesztik, majd 12.05-kor újra megnyitják.)

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök