Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2513(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B6-0150/2009

Viták :

PV 25/03/2009 - 8
CRE 25/03/2009 - 8

Szavazatok :

PV 26/03/2009 - 4.8
CRE 26/03/2009 - 4.8
A szavazatok indokolása
PV 02/04/2009 - 9.17
CRE 02/04/2009 - 9.17
PV 22/04/2009 - 6.36
CRE 22/04/2009 - 6.36
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0252

Viták
2009. március 26., csütörtök - Strasbourg HL kiadás

5. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

- Jelentés: Czesław Adam Siekierski (A6-0091/2009)

 
  
MPphoto
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE) . – (SK) 22 éves fennállása alatt a Közösség leginkább rászoruló tagjainak szánt élelmiszerosztási program hozzájárult a közös agrárpolitika két fő céljának megvalósításához. Az intervenciós készletek csökkentésével segíti a piacok stabilizálását, és elegendő élelmiszert biztosít az EU legszegényebb lakosai számára. Ezért Siekierski úr konzultációs jelentése mellett szavaztam, amely a legszegényebbek élelmiszerellátását célzó programmal foglalkozik, a Bizottság javaslatának megfelelően.

2009-ben ennek a programnak 500 millió eurós összeggel kellene működnie, amelyhez a tagállamok társfinanszírozás keretében további forrásokat biztosítanának. Elnök úr, úgy, ahogyan az ön édesanyja és édesapja is figyelte a mai szavazást, nekünk is vannak látogatóink Prešov és Nyitra területéről, Szlovákiából, akiket ezúton szeretnék itt üdvözölni az Európai Parlament üléstermében.

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE) . – Elnök úr, én Czesław Siekierski úr jelentése és a Közösség leginkább rászoruló tagjainak szánt élelmiszerosztásról szóló állásfoglalásunk mellett szavaztam.

A jelentésnek és az állásfoglalásnak nagy jelentősége van most, a pénzügyi válság és a gazdasági recesszió idején. Az EU-ban is egyre növekvő szegénység – amikor egyes országokban a szegénység a lakosság 20%-át érinti – világosan mutatja, hogy igen nagy szükség van az élelmiszersegélyre. A jelen körülmények között teljes mértékben támogatom az Európai Parlament álláspontját arra vonatkozólag, hogy az EU élelmiszerosztási programját, amely közel fél milliárd eurót utal ki az EU-ban az alultápláltság és a szegénység megszüntetésére, teljes egészében a Közösségnek kellene finanszíroznia. Különösen a Bizottság azon javaslatának fontosságát szeretném hangsúlyozni, amely a program keretében a kiutalt termékek kiválasztási rendszerének javítását célozza. Az élelmiszert a tagállamok hatóságainak kellene kiválasztaniuk, és civil társadalmi partnerekkel együttműködve kellene szétosztani.

 
  
MPphoto
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM) . – Elnök úr, az éhezők élelmiszerhez juttatása alapvető feladatunk, és meg kell találnunk a módját, hogy senki, különösen a gyerekek ne alhassanak el korgó gyomorral.

Mindemellett én tartózkodtam a jelentésről szóló szavazáskor, mert úgy vélem, nincs értelme változtatni a rendszeren. Egyszerűen nincs értelme annak, hogy egy KAP-intézkedés alapján élelmiszert vásárolunk harmadik országoktól – ahol a szegények éheznek – azért, hogy a mi szegényeinket ételhez juttassuk, miközben egy másik KAP-intézkedés alapján megakadályozzuk saját mezőgazdasági termelőinket, hogy elegendő élelmet termesszenek, hogy élelmiszerrel láthassák el Európa éhezőit. Élelmeznünk kell a szegényeket, különösen ebben a gazdasági válságban, és támogatni fogom az olyan változtatásokat, amelyek elérik ezt a célt.

 
  
  

- Jelentés: Sajjad Karim (A6-0131/2009)

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Elnök úr, én a három alternatív állásfoglalás ellen szavaztam, mert azt a nézetet képviselem, hogy a hamisított áruk komoly problémát jelentenek, és törekednünk kell arra, hogy az Unió lakosságát a lehető legjobb védelemmel lássuk el az ilyen áruk importja ellen. És akkor még nem szóltunk a hamisított áruk gazdasági következményeiről. Az európai vámellenőröket fel kell jogosítani arra, hogy ellenőrizhessék az indiai kikötőkből az Európai Unióba érkező hajókat – ami alatt azt értem, hogy az ellenőrzéseknek az indiai kikötőkben kell lezajlaniuk.

Sajnálatosnak találom továbbá, hogy amikor a megtörtént, súlyos terrorista támadásokról esik szó itt a Házban, a „politikai csoport” kifejezést használják, holott mindenki tudja, hogy iszlám csoportokról van szó.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Úgy vélem, Tannock úr kívánt szólni. Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket a szabályra. Nem ugyanaz a szabály, mint a „catch-the-eye” eljárás során. Fel kell iratkozniuk a szavazás indokolása előtt, de lehetek rugalmas.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (PPE-DE) . – Elnök úr, erről nem volt tudomásom – azt gondoltam, csak inteni fog a megfelelő pillanatban.

A jelentés nem szűkölködött a nagyszerű jellemzőkben. Én dolgoztam ki a véleményt a Külügyi Bizottság részéről. India a világ legnagyobb demokráciája; épp most lábal ki a több évtizedes protekcionizmusból, most teszi magáévá a globális szabad kereskedelmet; és egész szilárdan vészeli át a világgazdasági válságot. Nagyszerű lett volna egy mélyre ható szabadkereskedelmi egyezményt kivívni India és az Európai Unió között – amely szintén óriási demokratikus társadalom –, ami újabb koporsószeg volna azok számára, akik szerint a protekcionizmus a világkereskedelem előrevivője.

Ezért mélységesen sajnálom, hogy a Szocialisták oly mértékben módosították a jelentést, hogy az kellemetlenné és elfogadhatatlanná vált azok számára közülünk, akik támogatják a szabad kereskedelmet. Ezt India is mélységesen sajnálja: az indiai kormány nagymennyiségű politikai tőkét halmozott fel e megállapodás elképzelése mögött, amely oly módon ment volna végbe, hogy az jó lett volna mind Indiának, mind Európának. Ezért, attól tartok, ellene kell szavaznunk.

 
  
  

- Jelentés: Lasse Lehtinen (A6-0065/2009)

 
  
MPphoto
 

  Jean Marie Beaupuy, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, nagy szeretettel üdvözlöm az ön szüleit, akik ma jelen vannak. Szeretném, ha az enyéim is itt lehetnének, de ez már nem lehetséges.

Az imént fogadtuk el a Lehtinen-jelentést. Meghatározó lépés ez a jogalkotási rendelkezéseink tekintetében, és őszintén remélem, hogy a Bizottság meg fogja hallgatni a Parlamentet véleményét. Valóban, mindannyian jól tudjuk, hogy a technikák és a szervezetek fejlődése a világon mindenütt egyre több alvállalkozó bevonásával jár. Ezt tudva még jobban kell védenünk vállalataink alkalmazottait, és maguknak az alvállalkozásoknak is egyenlő alapon kell működniük, hogy ezáltal természetes harmóniában funkcionáló gazdaságot kapjunk.

Ezért, Elnök úr, hölgyeim és uraim, őszintén remélem, hogy a Bizottság és minden tagállam illetékes hivatala a lehető leghamarabb megvalósítja a mi saját kezdeményezésű jelentésünket annak érdekében, ismétlem, hogy egyrészt elégedettebbé tegye a munkavállalókat, másrészt, hogy egyensúlyt teremtsen az alvállalkozói ügyletekben.

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, én is üdvözlöm a tényt, hogy az alternatív állásfoglalással sikeresen kijelöltük a Bizottság számára az Európa területén működő fővállalkozók felelősségéről szóló irányelv benyújtásának feladatát. Az állásfoglalás alapja a Lehtinen-jelentés volt, ezért a bizottságban és a képviselőcsoportok – a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja és mi, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja – által végzett munka nagy része ebben a határozatban teljesedett ki. Ennek jelentőségét abban láthatjuk, hogy az építkezési területeken egész Európában olcsó a munkaerő, sőt még a biztonság is veszélybe kerül, ahogyan a finn nukleáris erőmű példája is mutatta, ahol az alvállalkozók nem tartották be a biztonsági előírásokat.

Ezért sürgősen szükségünk van egy európai irányelvre, mivel azon nyolc uniós tagállam törvényei, ahol a fővállalkozók felelősséggel tartoznak, ugyan nagyon hatékonyak, de hatályuk nem terjed tovább az országhatáraikon. Ha a jelenlegi Bizottság nem ad ki erre vonatkozó irányelvet, mi, a Zöldek szilárdan eltökéltük, hogy elvi kérdést csinálunk belőle, amikor az új Bizottság hivatalba lép, mivel garantálni akarjuk az uniós polgárok biztonságát és minimális követelményeket akarunk a munkavállalóknak. Ez csak olyan európai kötelező jogi szabályozás által válik lehetővé, amely rögzíti a fővállalkozók felelősségét. Remélem, a Bizottság eleget tesz a kérésünknek, és benyújt egy ilyen irányelvet. Máskülönben megkérdőjelezzük, méltó-e még hivatalára.

 
  
  

- Jelentés: Katerina Batzeli (A6-0094/2009)

 
  
MPphoto
 

  Christa Klaß (PPE-DE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Batzeli asszony jelentése ellen szavaztam. Véleményem szerint a jelentés a gazdasági rendszerünk olyan alappilléreit kérdőjelezi meg, mint a szabad verseny vagy a szociális piacgazdaság alapelvei.

Világos, hogy a fenntartható mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell találnunk az élelmiszerárak stabilizálására. A versenyt torzító gyakorlatokat meg kell szüntetni. Ugyanakkor egy, a termékekre és alapanyagokra vonatkozó referenciaárakat tartalmazó uniós adatbázis több bürokráciát és jelentési kötelezettséget eredményezne, amelynek költségei a kereskedelem útján a termelőkre és a fogyasztókra hárulnának. Ennek eredménye a magasabb fogyasztói árak, és az alacsony termelői árak lennének.

Az összes üzleti költség, mint a kifizetés, az energiaköltség, a vételár, az eladási ár és a haszonkulcs tökéletes átláthatósága ellenőrzéshez és dirigizmushoz vezetne. Egy szociális és szabad Európának nem ezek a céljai. A mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncban betöltött helyét csak együttműködéssel és a megosztott felelősség elvének bevonásával lehet megerősíteni.

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI) . – Elnök úr, ezt a jelentést figyelmeztetésnek tekintem az óriás bevásárlóközpontok számára. A Tesco például nemrégiben 2,8 milliárd GBP hasznot jelentett be, miközben az én választókörzetemben élő élelmiszer-termelők a megélhetésükért küzdenek. A nagyobb bevásárlóközpontok a vásárlóerejükkel visszaélve tarthatatlan szintig lenyomják a beszállítói árakat, és, azt kell mondjam, tisztességtelen és egyoldalú követeléseket támasztanak a beszállítói szerződések fenntartásának fejében.

Hosszú távon, mint arra az Egyesült Királyság versenybizottsága rámutatott, ez minden fogyasztóra nézve egyformán káros, minthogy a választék, a készlet és a minőség kiszorul a piacról. Ezért támogatom a felhívást, amely a termelési és elosztási lánc árréséből való részesedést vizsgálná. Valaki, valahol nagyon jól jár, de ez biztosan nem a termelő.

 
  
MPphoto
 

  Leopold Józef Rutowicz (UEN) . – (PL) Elnök úr, én tartózkodtam a Batzeli asszony jelentéséről szóló szavazáskor, úgy vélem azonban, hogy a jelentés nagyon hasznosan járul hozzá az élelmiszerárakra irányuló további munkához. A kiskereskedelmi árak igen különböznek a termelői áraktól. A kiskereskedelem, amely a leginkább látható a fogyasztók számára, nagyon korlátozott kapcsolatban áll a termelőkkel, és amikor az élelmiszerárak stabilizálásnak jobb módját keressük, az egész költségláncot elemeznünk kell, a termelőtől a fogyasztóig. A javasolt tárgyalási rendszer nem tükrözi a valóságot a piacon működő elemek számának tekintetében, és korlátozza a versenyt.

 
  
MPphoto
 

  Hynek Fajmon (PPE-DE) . – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én a Batzeli asszony által előadott, az európai élelmiszerárakról szóló jelentés ellen szavaztam. A jelentés azon az elképzelésen alapul, hogy a szabad élelmiszerpiaci árképzés rossz megoldás, ezért árszabályozás bevezetését kívánja ebben a gazdasági ágazatban. Ez ellenkezik a józan ésszel és minden volt kommunista állam történelmi tapasztalatával, beleértve a Cseh Köztársaságot is. Mi megtapasztaltuk a 100%-os árszabályozást, és nagyon jól emlékezünk rá, mekkora kudarc volt. A szabad árképzés a szabadság és a demokrácia alapja, és minden olyan kísérlet, amely ezt korlátozni próbálja, totalitarizmushoz vezet. Az élelmiszerágazatban alkalmazott szabad árképzés kitűnő eredményekhez vezetett az utóbbi években, ami a viszonylag alacsony élelmiszerárakban nyilvánult meg az Unió területén. Ezen kívül kiterjedt modernizációt is eredményezett, amely alacsonyabb áron jobb minőségű áruval látta el a fogyasztókat. A jelentésben szereplő szabályozó intézkedések teljesen leállítanák ezt a kedvező fejlődést, ami csak magasabb élelmiszerárakat eredményezne. Az, hogy heves verseny folyik ebben az ágazatban, a fogyasztók számára nagyszerű hír. Azoknak, akiknek magasabbak a költségeik, mint a piaci áruk, alkalmazkodniuk kell a helyzethez, vagy ki kell vonulniuk a piacról. Képtelenség volna a veszteségeiket a fogyasztók által fizetett adóból fedezni. Ezen okokból kifolyólag szavaztam a jelentés ellen.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE) . – (FI) Elnök úr, azzal kezdeném, hogy Batzeli asszony jelentése ellen szavaztam. Olvasása közben azon töprengtem, vajon az Európai Unióban vagy a Szovjetunióban vagyunk, és úgy vélem, az Európai Unióban. Alapvetően tehát ezen irányvonalak mentén nem vezethetjük be az élelmiszerárak szabályozását egész Európában.

Emlékezzünk rá, hogy kötelességünk a jó, biztonságos és magas minőségű élelmiszer biztosítása. A helyi élelmiszer elve fontos, és ebből következően ezeket a kérdéseket nemzeti szinten lehet még közelebbről megvizsgálni.

Aggódom amiatt, hogy a ráfordítások költségei megnövekedtek. A műtrágyák és a takarmányok ára megemelkedett. A kereskedelem is részesedést kíván, ilyen módon tehát például a rozskenyér a piacra kerülésekor 3 euróba kerül, amiből az elsődleges termelő, a mezőgazdasági termelő mindössze hat centet kap.

Nem ebbe az irányba kellene haladnunk, és ezért kell ezeken a problémákon nemzeti szinten gondolkodni, és mindenekelőtt egy olyan rendszert felállítani, amelyben a mezőgazdasági termelők, az élelmiszer termelői fenn tudnak maradni, és amelyben az emberek jó minőségű, egészséges élelmiszert tudnak vásárolni elfogadható áron. Ennek a kérdésnek az egészséges élelmiszer körül kell forognia.

 
  
MPphoto
 

  Martin Callanan (PPE-DE) . – Elnök úr, ennek az élelmiszerárakról szóló jelentésnek természetesen nem sikerül visszaadnia a valós helyzetet – azt, hogy az Európai Unióban az élelmiszerárakat mesterségesen tartják magasan egyrészt a túlzott uniós bürokrácia, másrészt a mára már hírhedtté vált közös agrárpolitika kegyetlen számítgatásai által. A mezőgazdasági támogatások az európai adófizetők költségén biztosítják a gazdaságtalan mezőgazdasági termelők anyagi támogatását, ugyanakkor természetesen biztosítják azt is, hogy az árak, amelyeket mi, mint fogyasztók az üzletekben, bevásárlóközpontokban fizetünk a mezőgazdasági termelésért, aránytalanul magasak maradjanak.

Az egyetlen dolog, amit a Bizottság tehetne az aránytalanul magas élelmiszerárakkal, hogy holnap bejelenti a közös agrárpolitika felszámolását, de természetesen ezt nem fogja megtenni, mert egyes tagállamok, különösen Franciaország, aránytalanul jól profitál az adófizetők által befizetett óriási összegekből, amelyet egy gazdaságtalan, erősen aránytalan mezőgazdasági ágazatba ömleszt. Ez az egyetlen dolog, amit a Bizottságnak tennie kellene, de természetesen nem fogja megtenni.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (NI) . – Elnök úr, Fidel Castro betegen fekszik ágyában tikkasztó karib-tengeri szigetén haldokolva – és nem mondhatjuk, hogy idejekorán. Ha történetesen lehunyja majd szemét, csupán két marxista gazdasági rendszer marad a világon: Észak-Korea mezőgazdasági termelőszövetkezetei és az európai közös agrárpolitika, a rögzített árakon alapuló politika, az eladhatatlan élelmiszerkészletek raktározásán és megsemmisítésén alapuló politika, amely önkényesen költségekkel és felesleges szenvedéssel terheli meg az amúgy természetes piacától megfosztott harmadik világot.

Kétszeresen bűnhődünk – egyszer mint fogyasztók, egyszer mint adófizetők – a magas árak és magas adók révén, sőt még mezőgazdasági termelőinket is büntetik. Délkelet-angliai régiómban a mezőgazdasági termelés többé már nem képezi a gazdaság jelentős részét. Harangvirágos ligeteink, gesztenyefa-ültetvényeink, komlómezőink fokozatosan adják át helyüket a betonnak. Ötven éve immár, hogy fogyasztóink és mezőgazdasági termelőink arra kényszeríttetnek, hogy fizessék ezt a bürokráciát. Ami sok, az sok.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Claude Martinez (NI) . – (FR) Elnök úr, mindannyiunkat felbőszít az élelmiszerárak szintje és rendszere. A termékek a mezőgazdasági termelőnél egy egységet érnek, míg a bevásárlóközpontban 6-ot; a nyelvhal 1 egység Afrikában, a francia üzletekbe érve 14-re ugrik fel, aminek eredménye, hogy este 8 órakor… a bevásárlóközpontok bezárnak, az európaiak pedig a kukákban túrnak.

Ugyanakkor ebben a helyzetben, amikor az élelmiszerlánc két végén a termelő sem lesz gazdag, és a fogyasztónak is nehezebb ételt varázsolni az asztalra, nem elég átláthatóságot követelni vagy az elosztási oligopóliumot szidni.

Genfben a rizs árán spekulálnak, Chicagóban a kukoricáén, komoly pénzügyi bűnözés folyik, és van egy Nemzetközi Büntetőbíróság is. Nos, a G20-ak találkozóján a Nemzetközi Büntetőbíróság hatalmát ki kellene terjeszteni a főbb pénzügyi bűnözésre is, az élelmiszer-spekuláció pedig komoly pénzügyi bűnözésnek számít, ami egyenértékű azzal, amit Bashir folytat Darfúrban.

Ez a valódi üzenet, amelyet küldeni kell.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Igazán nem akartam lírai merengésének közepén megzavarni.

 
  
  

- Jelentés: Margrete Auken (A6-0082/2009)

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI) . – Elnök úr, határozottan támogatom az előadót a jelentésében, és üdvözlöm a kiváló munkát, amelyet azokért az uniós polgárokért végzett, akik összeütközésbe kerültek a felháborító spanyolországi ingatlankezeléssel.

A tulajdonhoz és a tulajdon élvezetéhez való jog alapvető jog, amelyet az európai egyezmény is elismer. Mégis több választópolgárom, akik az életük során megtakarított pénzüket spanyolországi ingatlanba fektették, most csapdában érzik magukat, olyan törvények és követelések által megkárosítva, amelyek értelmében vagy elveszthetik tulajdonukat, vagy óriási összegekbe kerülhet számukra azok megtartása. Úgy tűnik, a spanyol polgári hatóságok kapzsi, gátlástalan fejlesztőkkel összejátszva most azokat fenyegetik, akik azt gondolták, törvényes ingatlanokat és tulajdonokat vásároltak; amennyiben ez a jelentés segít ezt feltárni, akkor csak jót tehet.

 
  
MPphoto
 

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE-DE) . – (ES) Elnök úr, természetesen az Auken-jelentés ellen szavaztam, és szeretném bejelenteni, hogy az elfogadott jelentés ellentétes a joggal. Semmilyen módon nem tesz eleget az Európai Unió által hirdetett jogi elveknek, és döbbenetes, hogy az Európai Parlament képes volt jóváhagyni ezt a dokumentumot, amely a Jogi Szolgálatok leírása alapján nem felel meg a jogszabályoknak és tele van törvénytelenségekkel.

A jelentés javasolja minden építkezés felfüggesztését, mintha ez megoldaná a problémákat. Ezt támogatta éveken át az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja. Ez a dokumentum nem oldja meg azokat a valódi problémákat, amelyekkel az emberek szembesülnek, és amelyeket nagyrészt megoldott egy jogszabály-változtatás – amely már meg is történt –, és a spanyol hatóságoknak a nyilvánvalóan elkövetett hibák kijavítására tett erőfeszítései.

Összefoglalva, szeretnék rámutatni, hogy az ingatlanok nagy részének lerombolása amiatt következett be, hogy a part menti övezetekről szóló törvényt rosszul alkalmazta Zapatero úr szocialista kormánya, amely önkényes módon működik, és önkényesen foglal el területeket Spanyolország egy bizonyos területén.

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Elnök úr, én az Auken-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, Európa minden polgárának joga van minden jogszabály helyes alkalmazásához, és a tagállamok kormányai kötelesek megvédeni az Európai Unió minden egyes polgárának magántulajdonát.

Sok ember vált a spanyolországi vitatható döntések áldozatává, és sokan közülük a Petíciós Bizottsághoz fordultak ezzel a problémával – véleményem szerint helyesen tették. Ennek ellenére vegyesek az érzéseim, ha elgondolom, hogy elővigyázatosnak kell lennünk, amikor jogszabályokat fogadunk el, hiszen ez azt jelenti, hogy még több uniós beavatkozást hajtunk végre a tagállamok sérelmére. Ennek sajátságos példája az, ami Brüsszel flamand külvárosában történik, ahol az Európai Unió kezd beleavatkozni a lakáspolitikába, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a fiatal flamand családok számára, hogy továbbra is helyben lakjanak.

 
  
MPphoto
 

  Martin Callanan (PPE-DE) . – Elnök úr, én is támogattam az Auken-jelentést. Azért tettem, mert az észak-kelet angliai választóim közül sokan tartoznak azok közé, akik petíciót nyújtottak be a Parlamenthez a spanyol kormánynak és a helyi hatóságoknak a tulajdonjogokkal való szégyenteljes és vérlázító visszaélése miatt. Sőt, nemrégiben egy televíziós dokumentumfilmet is forgatott róluk az ITV North East, ahol napvilágra kerültek az egyes megvizsgált, szívfacsaró esetek, hogy az északkelet-angliai közönség láthassa őket.

Még most is remélem, ebben a kései szakaszban, hogy a spanyol kormány és a spanyol képviselők orvosolni fogják az elkövetett hibák némelyikét, és hogy kártalanítják azokat az embereket, akiket törvénytelenül fosztottak meg tulajdonuktól, és elismerik, hogy ami itt valójában történt, az botrány. Egy korrupciós botrány. Számos megállapodás, amelyben az ingatlanfejlesztők és a spanyol helyi kormány szerepel, őszintén szólva, korrupció eredménye. Senki érdekét nem szolgálja, hogy ezt a lényeges pontot ne ismerjük el. A spanyol kormánynak cselekednie kell. Őszintén szólva megdöbbentő, milyen túlkapásokat követtek el egyes spanyol képviselők itt az ülésteremben, csak hogy elfedjék ezeket a tetteket.

 
  
MPphoto
 

  Peter Skinner (PSE) . Elnök úr, én is a jelentés mellett szavaztam, mivel a választóim közül – ahogy Európa-szerte is – sokakat súlyosan érintett a szóban forgó probléma. A jogbiztonság alapvető követelmény ingatlanvásárláskor, és ezt meg is fogalmazza a jelentés, amely igyekszik meglelni a változásokhoz szükséges biztosítékokat. Foglalkozik továbbá azokkal a konkrét panaszokkal, amelyek a helyi kivitelezők és egyes helyi hatóságok illegális gyakorlataira vonatkoznak.

A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, segíteni fogja a hivatalos folyamat biztosítását; rá fog világítani valamire, amit a múltban én csak egy sértő kifejezésnek véltem, vagyis a „spanyol gyakorlatra”. Gondoskodni szeretnék róla, hogy ez a kifejezés soha többet ne lásson napvilágot, és szeretném látni, hogy a Bizottság, a Tanács és a spanyol kormány foglalkoznak a kérdéssel, és keményen dolgoznak majd azért, hogy akik elvesztették ingatlanaikat, kártalanítást kaphassanak, azok pedig, akik ott tartózkodnak, biztonságban érezhessék magukat.

 
  
  

- Jelentés: Francisco José Millán Mon (A6-0114/2009)

 
  
MPphoto
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE) . – Elnök úr, mielőtt elkezdem, hadd mondjam el, milyen nagy örömömre szolgál tudni, hogy itt vannak a szülei az ülésteremben, nemcsak azért, mert jó, ha az embernek van hallgatósága, hanem mert láthatják, hogy az ülések alatti kifogástalan elnöksége hogyan szerzett önnek tisztelet az egész ülésteremben, még a brit konzervatív képviselők körében is.

Az is igaz, bármilyen mulatságosnak tűnjék is, hogy alig néhány nap, és Obama elnök úr is Strasbourgba jön. Ha végignéz az épülő barikádokon, azt gondolhatja magában, ha egyáltalában gondol az Európai Parlamentre, hogy kétüléses politikája teljesen őrült, tökéletes pazarlás. Sőt, azt gondolja majd:

„Körbe-körbe jár,

Hát nem tudod,

Hogy ezért a játékért jöttünk ide.

Körbe-körbe jár.”

Ám elmegy, majd látva az univerzális szabályozás reménytelen működését, amely megbénítja az Európai Unió vállalkozásait, minden bizonnyal azt fogja gondolni, hogy nincs olyan mentőkötele, amelyet idedobhatna számunkra.

És

„Mert már semmije sincs itt számodra,

És csak mert ez könnyebb, mint az igazság,

Ó, ha már semmit sem tud tenni –”

El fog repülni – „érted repül”, el erről a helyről, azt érezve, hogy „mindig hinned kellene a lelkedben”. „A szerencse hagyta, hogy ilyen magasra álljon”.

És dicsőség a mennyekben, hogy a Spandau Ballet újra összeállt!

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Elnök úr, a transzatlanti kapcsolatok ügye közel áll a szívemhez, és nagy vonalakban egyetértek Millán Mon jelentésével. Mindazonáltal a jelentés ellen szavaztam, minthogy ennek számos jelentős hiányossága van. Például határozottan úgy beszél a Lisszaboni Szerződésről, mint amelynek hatályba lépése biztos – a mostani is csak egy újabb próbálkozás –, miközben az említett szerződést még egyáltalán nem fogadták el. Tiszteletben kellene tartani az ír szavazókat.

A jelentés szól a palesztinok problémáiról is, de anélkül, hogy Izrael biztonságát említené. Végül, de nem utolsósorban újra felkéri a tagállamokat, hogy fogadjanak be néhány guantánamói börtönlakót, állítólagos terroristát. Ezt tökéletesen elfogadhatatlannak tartom. Továbbá szintén elfogadhatatlan, hogy a jelentés nem mondja ki nyíltan, hogy az Egyesült Államok nem avatkozhat be az EU bővítési politikájába, és hogy ebből következően Törökországnak nincs helye az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE) . – (FI) Elnök úr, a transzatlanti kapcsolatok nagyon fontosak számunkra, európaiak számára. Arról se feledkezzünk meg, hogy az Amerikai Egyesült Államok, mint a világ egyik vezető hatalma, ugyanazokat az értékeket vallja, mint az Európai Unió tagállamai: a demokrácia, az emberi jogok és a véleménynyilvánítás szabadságának elveit. Úgy vélem, ezek olyan értékek, amelyek egyesítenek minket, és amelyek reményeim szerint megerősítik majd a kapcsolatainkat a jövőben.

Most, hogy az Egyesült Államoknak új kormányzata van, élén Obama elnökkel, nagy figyelem középpontjába került, és nagyok az iránta táplált elvárások, de nem szabad elfelejtenünk, hogy sem Obama, sem kormányzata nem tudja megváltoztatni az egész világot. Természetesen minden tőlük telhetőt megpróbálnak majd, de súlyosak az előttük álló kihívások, ezért az elvárásoknak is realistának kell lenniük.

Mindazonáltal ki kell nyújtanunk a kezünket az Egyesült Államok felé, mivel közös veszélyek fenyegetnek bennünket. Ezek a nemzetközi terrorizmussal függenek össze: az iszlám fundamentalizmus erősödik. A környezetvédelmi kihívások is közösek, és a transzatlanti kapcsolatok lehetővé teszik számunkra, hogy együtt nézzünk szembe ezekkel és egyéb problémákkal, amelyek az egész világon nagyon súlyosak.

 
  
MPphoto
 

  Martin Callanan (PPE-DE) . – Elnök úr, amíg még lehetőségem van rá, szeretnék tisztelettel adózni annak az igazságos és pártatlan módnak, ahogyan ön mindig is elnökölte a parlamenti ülésszakokat. Szégyen, hogy Pöttering elnök úr valahogy nem követi az ön példáját ezen a téren.

Ez a jelentés az Egyesült Államokról és az USA–EU kapcsolatokról szól. Természetesen Amerika továbbra is nélkülözhetetlen Európa biztonsága és jóléte szempontjából. Sajnos a Házban nagyon sok a példa az Amerika-ellenes érzésre. Az EU-ban mindenkinek mélységesen hálásnak kellene lennie az Egyesült Államok világban betöltött szerepéért, és különösen azért a szerepért, amelyet legújabb kori történelmünkben játszott. Néha nevetek, ha azt hallom, hogy az Európai Unió tehet arról, hogy Európában 60 éve béke van. Úgy tűnik, mindenki megfeledkezett az USA és természetesen a NATO abban vállalt szerepéről, hogy béke legyen Európában. Nem kellene, hogy Amerika riválisa legyen az Európai Uniónak. Partnernek és barátnak kellene lennie, és szorosabb transzatlanti kapcsolatokat kellene kiépítenünk.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (PPE-DE) . – Elnök úr, a brit konzervatív képviselők büszkék országunknak az Egyesült Államokkal fenntartott különleges kapcsolatára, és az Amerika és Európa között feszülő hídra. Támogatjuk Obama elnöknek az Európai Unióval folytatott többoldalú kapcsolatrendszer melletti elkötelezettségét.

Ugyanakkor a jelentés említi a Lisszaboni Szerződés megvalósítását, amelyet mi határozottan ellenzünk. Továbbá felhívja az Egyesült Államokat, törölje el a halálbüntetést, amely számunkra személyes lelkiismereti kérdés. Minthogy a brit konzervatívoknak jelenleg nézeteltérése van a Nemzetközi Büntetőbírósággal, elismerjük, hogy Amerikának jogában áll, hogy ne írja alá a Római Statútumot. Továbbá nem kívánjuk, hogy arra kötelezzenek bennünket, hogy fogadjunk be a Guantánamói-öböl fogolytáborából érkező veszélyes terroristákat.

Ez a jelentés, helyesen, megismétli, hogy a NATO a transzatlanti biztonság sarokköve, és javaslatot tesz egy új transzatlanti parlamenti közgyűlés felállítására, amely meg fogja erősíteni a közös értékeink, a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok iránti kölcsönös elkötelezettséget. Összességében ezért szavaztak a brit konzervatívok Millán Mon jelentése mellett.

 
  
MPphoto
 

  Peter Skinner (PSE) . – Elnök úr, én különösen üdvözlöm a jelentést, és osztok bizonyos, imént elhangzott pontokat, ám talán inkább azzal kellene kezdeni, hogy hivatalosan gratulálunk Obama úrnak az elnökké választásához. Nem hiszem, hogy ezt ma mindannyian megtettük volna, holott ez valódi megújulás, aminek következtében reméljük, hogy nagyon kedvezően alakulnak majd kapcsolataink az Egyesült Államokkal.

Természetesen nagyon gyorsan hangsúlyozzuk, hogy ez a kapcsolat hasznunkra válik, de arra már nem mutatunk rá túl gyakran, hogy mit kell tennünk a megerősítése és annak érdekében, hogy a keretei közt dolgozhassunk. A köztünk zajló kereskedelem például az OECD adatai alapján a legkiterjedtebb a világ valamennyi egymással kereskedő blokkja közti kereskedelmi kapcsolat között. Az is igaz viszont, hogy ennek a szabályozása és felügyelete sok fejtörést is okoz. Minden, amiről közösen döntünk, úgy gazdaságilag, mint politikailag, nagy jelentőséggel bír a világ többi részére nézve, és gyakran világszinten is mérvadó.

Mint az USA-küldöttség Transzatlanti Gazdasági Tanácsban dolgozó tagja, remélem, hogy folytathatjuk a már megkezdett munkát, és valódi erőfeszítésekké alakíthatjuk azt a Házon belül, ahelyett, hogy némelyek ostoba, gyáva próbálkozásait néznénk, amitől ez a kapcsolat csak berozsdásodik.

 
  
  

- Jelentés: Stavros Lambrinidis (A6-0103/2009)

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Elnök úr, helyesen történt, hogy az 5. módosítást elutasították. Ez a módosítás eltávolított volna a jelentésből egy lényeges szakaszt: lényegeset abból a szempontból, hogy a szólásszabadságot védi. Elvégre a demokrácia alapvető elve, hogy a vitatható politikai meggyőződések kinyilvánítását ne lehessen üldözni. A szólásszabadság legyen korlátlan, és természetesen vonatkozzon az akár vitatott kérdésekkel kapcsolatos politikai nézetekre is, mint amilyen például a bevándorlás vagy az iszlám.

Ami a többi részt illeti, remekül kiegyensúlyozott jelentésnek találom, amely megfelelő egyensúlyt biztosít a jogok és szabadságok között, és ellenzi a cenzúrát. Ezért erős meggyőződéssel helyeslem a jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE) . – (FI) Elnök úr, Lambrinidis úrnak az internethasználat biztonságának és az alapvető szabadságoknak a biztosításáról szóló jelentése igen fontos aktuális téma. Osztom a benne megfogalmazott véleményt, hogy fontos a szólásszabadság védelme. Ez az alapvető jogok és szabadságok egyike. Ugyanakkor soha ne feledjük, hogy a szólásszabadságról való beszéd felelősséggel jár. Ebben a tárgyban a felelősségre kell a legjobban figyelni.

Manapság, ha az internetes oldalakat böngésszük, sajnálatos módon rengeteg olyan anyagot találunk, amely nem tesz jót sem a társadalomnak, sem az emberi fejlődésnek. Különösen a gyermekekért és a fiatalokért aggódom, akik a legértékesebbek számunkra – a legértékesebbek a jövőnk szempontjából. Most kell értük felelősséget vállalnunk, és úgy kell cselekednünk, hogy a lehető legjobb tudáshoz és szakismeretekhez jussanak, egészséges hozzáállást sajátítsanak el, és az internet az egyik legfontosabb információforrás számukra.

Ezért remélem, hogy javíthatjuk a gyermekek biztonságát az olyan internetes anyagok mennyiségének növelésével, amely ösztönözheti, oktathatja és fejlesztheti őket, és nem olyan anyagokkal, amelyekből sajnos olyan sok van fent az manapság a világhálón, és amelyek ártalmasak lehetnek a fiatalok személyisége egészének fejlődésére.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

- Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A6-0123/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, annak érdekében, hogy a versenyszabályok megsértése miatti áldozatoknak valódi igazságszolgáltatást biztosítsunk, az EU és a tagállamok közös erőfeszítése szükséges. A fehér könyv egy sor javaslatot tartalmaz, amelyek célja biztosítani, hogy az ilyenfajta szabálysértés által érintetteknek valóban hatékony mechanizmusok álljanak rendelkezésére, hogy teljes kártérítést követelhessenek az elszenvedett károkért.

Jelenleg a tagállamok többségében komoly akadályok veszik el a fogyasztók és a vállalkozások kedvét attól, hogy bíróságra menjenek személyes kártérítést követelni a trösztellenes szabályok megsértése eredményeként elszenvedett károk miatt. Miközben az utóbbi időben egyes tagállamokban a javulás jelei mutatkoztak, rendkívül kevés igényt nyújtottak be az elmúlt évtizedekben. A hatályban lévő, a polgári jogi felelősségről szóló hagyományos törvények és eljárások a tagállamok többségében hiányosnak tűnnek.

Üdvözlöm a fehér könyvnek a probléma közösségi szintű megoldására tett javaslatát tartalmazó tervezetét, amely biztosítja a felperes számára nyújtott igazságszolgáltatást, ily módon követve az általános politikai célkitűzéseket (kifejezetten azt, amely az igazságszolgáltatáshoz való szélesebb körű hozzáférést biztosítja a versenypolitika érvényre juttatásával, és eltántorítja a vállalkozásokat a törvényellenes gyakorlatoktól), miközben útját állja a tisztességtelen és opportunista pereskedésnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, tartózkodni kívánok a Lehne úrnak az EK trösztellenes szabályainak megsértése miatt indított kártérítési keresetekről szóló jelentéséről való szavazástól.

A jelentésben megvilágításba helyezett pontok némelyikével egyetértek, de az összessel nem, ezért úgy döntöttem, a dolgok jelenlegi állásánál nem szavazok a jelentés mellett.

 
  
  

- Jelentés: Czesław Adam Siekierski (A6-0091/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. (RO) Én a Czesław Adam Siekierski (PPE-DE képviselőcsoport, Lengyelország) által készített jelentés mellett szavaztam, mivel az a legrászorultabbak élelmiszer-segélyezése európai programjának kibővítését javasolja.

Mint Bukarest 5. kerületének korábbi polgármestere, mindig is foglalkoztam a szegények, különösen a roma származásúak megsegítésével.

Az Európai Unió területén mintegy 80 millió ember (a lakosság 16%-a) él a szegénységi küszöb alatt, akiknek száma a gazdasági válság következtében növekedni fog. Az EU-hoz nemrégiben csatlakozott államok némelyikében a szegénység a lakosság 20%-át sújtja.

Az élelmiszer-segélyezési programot teljes egészében az EU költségvetéséből kell finanszírozni, mivel egyes tagállamok nem lesznek képesek részt venni a rendszerben, ha társfinanszírozási arányokat alkalmazunk.

Csökkentenünk kell az olyan tagállamok terheit, amelyekben alacsony az egy főre eső jövedelem, vagy amelyek költségvetése pénzügyi nehézségekkel küzd; ide tartozik Románia is.

Az intervenciós készletekből származó vagy a piacon vásárolt termékek legyenek közösségi eredetűek, lehetőség szerint helyben termelt friss élelmiszeráruk, például román termékek, amelyekért európai pénzzel fizetnek abból a célból, hogy kioszthassák azokat a romániai szegények között.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI), írásban. (NL) Én a leginkább rászoruló személyek részére történő élelmiszerosztás tekintetében a közös agrárpolitika finanszírozásáról és a mezőgazdasági piacok közös szervezéséről szóló rendelet módosítását tartalmazó jelentés mellett szavaztam. Az adatok szerint 2006-ban a tagállamokban megközelítőleg 13 millió ember vett részt a programban. Ez jó dolog, ám a szegényeknek nyújtott segítséget az EU-ban nagymértékben növelni kellene.

Először is csökkentsük a felére, vagy harmadoljuk az európai biztosok fizetését. Az európai „agytröszt”, az Open Europe felbecsülte, hogy a nyugdíjrendszereket beleszámítva a biztosok átlag 2,5 millió eurót keresnek 5 év alatt. Valóságos botrány. Ennek az összegnek a felét inkább a szegénység csökkentésére kellene költeni. Talán ilyen módon lehetne az európai nyilvánosságot kibékíteni az Európai Unióval.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. (PT) Én a leginkább rászorulóknak szánt élelmiszerosztásról szóló rendelet javaslata mellett szavaztam. A szegénység az egyik legsúlyosabb probléma, amellyel jelenleg az Európai Uniónak szembe kell néznie. 2006-ban közel 79 millió embert fenyegetett a szegénység, amely világosan mutatja az élelmiszersegélyezési programok szükségességét.

Minthogy a Bizottság javaslatának célja, hogy élelmiszert osszon a leginkább rászorulóknak, és továbbfejlessze a tervezést, hogy a pénzeszközöket hatékonyabban lehessen használni, és azt sem feledve, hogy amióta 1987-ben megkezdte működését, az élelmiszerosztási program már 13 millió emberen segített, úgy vélem, a program folytatása szükséges és pozitív.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Úgy gondoljuk, a program eredeti szándéka – az intervenciós készletek kiosztása a leginkább rászorulóknak – az elejétől fogva furcsán volt megfogalmazva. Az agrárpolitika és a szociálpolitika vegyítése talán helyeslendő, ám egyre bonyolultabbá válik. Nemrégiben folyamatos növekedésnek indult a nem intervenciós készletekből származó áruk aránya. A legutóbbi becsléskor az élelmiszerek 85%-át a szabadpiacon vették.

Úgy gondoljuk, hogy a Közösségben a leginkább rászorulóknak szánt élelmiszerosztást meg kell szüntetni. A tagállamok leginkább rászoruló lakóinak körülményeivel a tagállamoknak vagy az önkormányzatoknak kellene foglakozniuk. Ezeknek a politikai felelősségi szinteknek kellene biztosítaniuk a szociálpolitikájuk útján, hogy minden polgár élhessen a létminimumhoz való jogával. Történjen bár ez szociális biztonsági ellátások útján, az élelmiszerosztás vagy bármilyen más mód alkalmazása révén, erről ezeknek a szinteknek maguknak kell dönteniük.

Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága azt javasolja, hogy az élelmiszersegélyt teljes egészében az EU finanszírozza. Elképesztő, hogy ebben a bizottságban micsoda nézeteket hangoztatnak mindössze azért, hogy mezőgazdasági termékek piacra kerüljenek.

A Júniusi Lista szokásához híven azt az észrevételt teszi, hogy ebben a helyzetben szerencsés, hogy az Európai Parlamentnek nincs együttdöntési hatásköre az EU agrárpolitikáját illetően. Máskülönben az EU a protekcionizmus és a mezőgazdaságon belüli csoportok erős támogatásának csapdájába esne.

 
  
MPphoto
 
 

  Jeanine Hennis-Plasschaert, Jules Maaten, Toine Manders és Jan Mulder (ALDE), írásban. (NL) A Holland Szabadságért és Demokráciáért Néppárt (VVD) európai parlamenti küldöttsége a Siekierski-jelentés mellett szavazott, mivel támogatjuk az Európai Unió legszegényebb lakóinak történő élelmiszerosztást. Ugyanakkor a VVD képviselői nem értenek egyet a jelentésnek azzal a kitételével, hogy az élelmiszerosztás kizárólag az EU költségvetéséből történjen.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. (RO) Én a jelentés mellett szavaztam, mert az élelmiszersegélyezési program, amelynek kibővítését fontolgatjuk, kulcsfontosságú eszköz azoknak a rászorultaknak a megsegítésében, akik rengeteget szenvednek a jelenlegi gazdasági válság miatt, még ha a segély kielégíti is az alapvető szükségleteiket. Ezen felül a segély ésszerű intézkedés az EU élelmiszerforrásinak hatékony felhasználása tekintetében, mivel azokat a termékeket osztja el, amelyeket azért nem használtak fel, hogy meghagyják a rászorulóknak, miközben az EU élelmiszerpiacán is növeli a keresletet.

Én támogatom az olyan élelmiszersegély-programokat, amelyeket teljes egészében az EU költségvetéséből finanszíroznak, mivel a társfinanszírozási ráták alkalmazása jelentősen hátráltatná a folyamatot, és akadályozná, hogy az intézkedések időben valósuljanak meg, és gyors eredmények szülessenek.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a nemzeti hatóságokat nagyobb szereppel kell felruházni a segély helyszíni elosztása tekintetében, mivel helyi szinten jobban ismerik a helyzetet és a lakosság sajátos igényeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Karin Riis-Jørgensen (ALDE), írásban. − (DA) A Dán Liberális Párt képviselői az Európai Bizottságnak a leginkább rászoruló személyek részére történő élelmiszerosztásról szóló javaslata ellen szavaztak, mert a javaslatot agrárpolitikai jogi alappal terjesztették elő, holott ez nem agrárpolitikai eszköz. Az agrárpolitikai költségvetést nem volna szabad szociálpolitikai eszközként használni. Ez a tagállamok felelősségi körébe tartozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Siekierski úrnak a Közösség leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztásról szóló jelentése mellett szavaztam.

Úgy vélem, hogy a szegénység problémája rendkívül fontos, hiszen még a tehetős Európában is több mint 80 millió embert fenyeget a szegénység veszélye, akiknek nagy többsége azokban az országokban él, amelyek 2004 és 2007 között csatlakoztak az Európai Unióhoz. Ezért egyetértek az előadóval abban, hogy szükség van az élelmiszersegély-program keretében kiosztott élelmiszerek körének kiterjesztésére, továbbá hogy az ellátás elsődleges forrását az agrárpiaci intervencióból származó tartalékokból kell biztosítani, ami ilyen módon lényeges szempontját képezi a közös agrárpolitikának.

Üdvözlöm továbbá az előadó azon kérését, hogy az élelmiszersegély-program egészét az EU finanszírozza, minthogy a Bizottság társfinanszírozási javaslata azt eredményezheti, hogy a tagállamok korlátozzák a programban való részvételüket, különösen olyan gazdasági megpróbáltatások idején, mint amilyet jelenleg élnek meg.

 
  
  

- Jelentés: Sajjad Karim (A6-0131/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Az EU India legnagyobb külföldi befektetője és legnagyobb kereskedelmi partnere. Ezért a gazdasági szövetség kialakítása mindkét fél számára létfontosságú. Támogatom a jelentést, mert azt hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak biztosítania kell, hogy a fokozódó kétoldalú kereskedelem a lehető legtöbb ember számára teremtsen előnyt, és hozzájáruljon a millenniumi fejlesztési célkitűzésekhez, beleértve a környezet rombolásának megakadályozását. Ugyanakkor fájlalom, hogy az EPP szövegét fogadták el a Bizottság haladóbb szellemű szövege helyett.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE), írásban. (RO) 2000-ben India az Európai Unió 17. legfontosabb kereskedelmi partnere volt, majd 2007-ben a 9. helyre lépett elő, míg 2000 és 2006 között az EU-nak Indiával folytatott árukereskedelme körülbelül 80%-kal nőtt.

Szociáldemokrataként üdvözlöm, hogy India jelentős előrehaladást tett az általános alapfokú oktatásban, a szegénység csökkentésében és az ivóvízhez való hozzájutás szélesebb körűvé tételében. Ugyanakkor megjegyzem, hogy India továbbra is holtvágányon áll a millenniumi fejlesztési célkitűzéséket (MDG-k) illetően az olyan területen, mint a gyermekhalandóság, az anyák egészsége, a gyermekek alultápláltsága, valamint a malária, a tuberkulózis és a HIV/AIDS elleni küzdelem.

Azért szavaztam erre a jelentésre, hogy támogassam az EU–India szabadkereskedelmi egyezményt, abban bízva, hogy egy szabadkereskedelmi egyezmény jövőbeni lehetőségeket rejt magában a befektetések, a kereskedelem és az egyezményből származó üzleti lehetőségek növelésére, egyezmény voltából következően úgy, hogy mindent összevéve mindkét fél számára kölcsönösen előnyös.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. (PT) Az Indiával kötött szabadkereskedelmi egyezmény Európa és India újabb lépését jelenti a világgazdaság megnyitása felé, és bővíti az ebből származó előnyök körét. Továbbá különösen fontos jel ez a jelenlegi összefüggésben. Ezért üdvözlöm az egyezmény megkötését. Megvizsgálva azonban kénytelen vagyok néhány újabb kritikai megjegyzést tenni.

Ahhoz, hogy a szabad kereskedelem megfelelő módon működjék, be kell tartani egy sor olyan szabályt, amely megakadályozza a hamisítást és a célországban tiltott áruk használatát. Az áruk származását is világosan fel kell tüntetni. Röviden, az információt rendelkezésre kell bocsátani, világossá tenni, a nemzetközi egyezményeket pedig be kell tartani.

Egy másik fontos szempont, hogy a szabad kereskedelem hasznot hoz mindkét fél számára. Más szóval a határok megnyitása nemcsak azt jelenti, hogy a fejlett országok megnyitják piacukat a harmadik országok árui előtt. A szabad kereskedelem előnyei az árucserének és a gazdaságok megnyitásának kölcsönös lehetőségében állnak; ezeket az előnyöket ki kell terjeszteni a fejlődő és a gyorsan növekvő országokra. Ez csak akkor fog megtörténni, ha a kereskedelmi és befektetési korlátozásokat is csökkentik.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Karim úrnak az EU–India szabadkereskedelmi egyezményéről szóló jelentése ellen szavaztam.

Azért tettem, mert úgy vélem, hogy az ilyen egyezményeket teljes egészében az alapvető emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásának jegyében kell megkötni, és a szóban forgó ország esetében erről messze nincs szó. Az egyezménybe beillesztett, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló kikötés nyilvánvalóan nem elég arra, hogy biztosítsa az ilyen alapvető feltételek tiszteletben tartását, sem pedig az az ígéret, hogy gyakrabban fog részt venni az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsának ülésein. Sajnos továbbra is érkeznek jelentések a nemzetközi sajtóból arról, hogy üldözik a vallási kisebbségeket és az emberi jogi aktivistákat. Véleményem szerint egyenesen elfogadhatatlan az ilyenfajta gazdasági egyezmények aláírása.

 
  
  

- Jelentés: Lasse Lehtinen (A6-0065/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A jelentés kimondja, hogy a dolgozók számára fontos, hogy tudjanak jogaikról, jól ismerjék a munkajogot és a kollektív szerződéseket. Az előadó azt is megjegyzi, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvnek meg kell felelni, és hangsúlyozza a szubszidiaritás és az arányosság elvének értékét. Ezek kívánatos igények.

Ugyanakkor a jelentés megfogalmazásának egyes részei túl messzire visznek. Nem támogathatjuk azt a megfogalmazást, amely pártolja, hogy uniós szinten közösségi jogi eszközt vezessenek be a bérek, a társadalombiztosítási járulékok, az adók és a munkahelyi balesetekkel kapcsolatos kártérítések fedezetére. Ezek a kérdések túl fontosak ahhoz, hogy támogatni tudjuk az ilyenfajta megfogalmazást vagy követelést.

Úgy döntöttünk, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport és a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által előterjesztett alternatív állásfoglalást támogatjuk, mivel ez leszűkíti a közösségi jogi eszközökre vonatkozó megfogalmazást. A jelentés egészéről való zárószavazáskor tartózkodni fogunk, mivel, bár a szöveg egyes részei pozitívak, a közösségi jogi eszközökre vonatkozó megfogalmazás túl messzire visz.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a jelentést, amely az európai alvállalkozások felelős és világos szabályozását követeli. A jelentés védeni fogja az alvállalkozói cégnek dolgozó munkavállalókat azáltal, hogy felkéri a Bizottságot, hogy hozzanak létre egy áttekinthető közösségi jogi eszközt, amely EU-szinten bevezeti az egyetemleges felelősséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Lehtinen úrnak az alvállalkozók termelési láncban viselt szociális felelősségéről szóló jelentése mellett szavaztam.

Egyetértek az előadóval abban, hogy az alvállalkozási szerződések alkalmazása igen nagy mértéket öltött az Európai Unióban, ez pedig különféle kapcsolódó problémákat vetett fel, például jogi következményeket munkaadókra és munkavállalókra nézve, vagy az adó- és a társadalombiztosítási kötelezettségeknek való megfelelés nehézségeit.

Ezért osztom az előadó véleményét, hogy tanácsos volna EU-szinten elfogadni egy rendszert a „közös felelősségről”, amely arra ösztönözné a fővállalkozót, hogy ellenőrizze, hogy az alvállalkozók megfelelnek-e a vonatkozó jogszabályoknak. Ez a szürkegazdaság felszámolásában is segítene, megakadályozva a tisztességtelen versenyt azon vállalkozások részéről, amelyek kevesebbet fizetnek alkalmazottaiknak a minimálbérnél.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. (NL) A Dublin Alapítvány egyik tanulmánya szerint az alvállalkozók bevonása az egyik leghatékonyabb módja a szociális jogszabályok aláásásának. Az alvállalkozók mindenféle ágazatban vannak, a legismertebb közülük az építőipar. Ez a jelentés felkéri a Bizottságot, hogy fogadjon el végleges, az alvállalkozások szociális felelősségére vonatkozó jogszabályokat a termelési folyamat egészére kiterjedően.

Túl gyakran történik, hogy a megbízó az alvállalkozókra hárítja a felelősséget, akik maguk is alvállalkozót vonnak be a munkába. Ennek eredménye, hogy a munkajog alkalmazása nem ellenőrizhető. Azok, akik alvállalkozónak dolgoznak, és a termelési lánc végéhez vannak közel, nem dolgoznak mindig a legjobb munkakörülmények között, ebből következik az alapvető normák megsértése és az alapvető munkaviszonyhoz kapcsolódó jogok tiszteletben tartásának hiánya. Nehéz ezt a szociális jogi felügyelőségnek ellenőrizni, mivel nem mindig világos, mikor és ki viseli a felelősséget. Ez arra csábítja az alvállalkozókat, hogy kevésbé körültekintően járjanak el a társadalombiztosítási járulék, a törvényben előírt bérek és a törvényes pihenési idő vonatkozásában.

Néhány tagállamban már kötelező a megbízónak teljes szociális felelősséget vállalnia minden alvállalkozójáért. A határokon átnyúló jellegű munkák számának jelentős növekedésével szükségessé válik egy európai irányelv. Ezért meggyőződéssel támogatom a jelentést.

 
  
  

- Jelentés: Katerina Batzeli (A6-0094/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) 2009 januárjában Olaszországban az élelmiszerárak több mint 40%-kal voltak magasabbak, mint az Európai Unió első 15 országának átlagos árai, ami az élelmiszer termelési helyétől a fogyasztóig való szállításának komoly torzulását mutatja.

Az Olasz Statisztikai Hivatal (ISTAT) adatai szerint 2009 januárjában az élelmiszerárak növekedési üteme 3,7% volt Olaszországban, összehasonlítva a franciaországi 2,3%-kal, a spanyolországi 1,9%-kal, a németországi 1%-kal és az európai uniós 2,6%-kal. Az ISTAT elemzése azt is kimutatta, hogy a fő különbségek Olaszország és az EU-partnerei között a kenyérrel, a tésztákkal, a gabonafélékkel kapcsolatosan mutatkoztak, amelyek olyan alapanyagokat tartalmaznak, mint a búza, amelynek világszerte rögzített ára van, amely nem különbözik országonként. A termelői és fogyasztói árak közötti különbség növekedése megerősíti, hogy Olaszországban komoly torzulás áll fenn az élelmiszernek a termelési helyétől a fogyasztóig való szállítása terén.

A legerősebben az alacsony jövedelmű családok érzik ennek hatásait, ahol a kiadások legnagyobb tétele az élelmiszer. Az élelmiszer-feldolgozó kis- és középvállalkozások is komoly veszteséget szenvedtek. A termelési és a fogyasztói ár közötti különbség okozta probléma elérte azt a pontot, ahol az európai intézmények azonnali beavatkozására van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE), írásban. (RO) I Én a Batzeli asszony (Görögország) által benyújtott jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, az EU-nak segítséget kell nyújtania a termelőknek és a fogyasztóknak.

A nagy kiskereskedelmi láncok piaci erőfölényükkel való visszaélése miatt az európai fogyasztók által fizetett árak átlagosan ötször akkorák, mint a termelői árak. A mezőgazdasági termelők általában a végső fogyasztói ár 8%-át kapják.

Sürgetjük a termelők és fogyasztók közötti kapcsolatokat megkönnyítő uniós politikák bevezetését. Az Európai Uniónak támogatnia kell az új technológiákat és az internetet, hogy a fogyasztók részletesebb információkhoz jussanak a termékeket illetően, ezzel egyidejűleg megkönnyítve a termelők piacra jutását.

További intézkedések szükségesek, hogy felhívják a figyelmet a „helyi termék” fogalmának jelentőségére, és hatékonyabb támogatást nyújtsanak a hagyományos élelmiszerpiacoknak és más hagyományos típusú kereskedelmi formáknak.

A tradicionális román termékeket támogatni kell az európai piacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. − (DA) Az Európai Parlament dán szociáldemokrata képviselői – Poul Nyrup Rasmussen, Britta Thomsen, Christel Schaldemose, Dan Jørgensen és Ole Christensen – az európai élelmiszerárakról szóló jelentés mellett szavaztak. A küldöttség meglátása szerint a bevásárlóközpontok koncentrálódása és a versenyhiány miatt az EU-n belül mind a fogyasztók, mind pedig a mezőgazdasági termelők veszítenek. Ugyanakkor a küldöttség nem ért egyet a jelentés 6. bekezdésének állításával, amely szerint sajnálatos, hogy az intervenciós intézkedéseket beszüntetik. Ez elkerülhetetlen az európai piacok jövedelmezővé tétele érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Esther De Lange (PPE-DE), írásban. (NL) Szeretném a holland küldöttség nevében, a Kereszténydemokrata Fellebbezés (CDA) képviseletében a Batzeli-jelentésről szóló szavazatunkat megindokolni. Véleményünk szerint ez a jelentés nem túl elegáns. Sok pontjában terjengős, és ismétli önmagát. Továbbá kétségeink vannak a túlságosan a szocialista állami beavatkozások felé hajló követelések, valamint a költségeknél alacsonyabb áron történő eladás teljes tilalma felől. Ezek szép gondolatnak tűnhetnek, ám megvalósíthatatlanok. A mezőgazdaság területén ezt fontos pontnak tekintjük. A dömpinggel kapcsolatban természetesen fel kell lépnie a versenyhatóságoknak.

Ennek ellenére a Batzeli-jelentés mellett szavaztunk, mivel számos fontos elemet tartalmaz, amelyet az alternatív állásfoglalás ténylegesen törölni szándékozik. Különösen az élelmiszer-termelési lánc különböző láncszemeinek haszonkulcsairól szóló tanulmányra utalok, és arra az Európai Bizottságnak címzett felkérésre, hogy vizsgálják meg a bevásárlóközpontok versenyerejét, ahogyan erre már az Európai Parlament nem egyszer kérte. Értesültünk az Európai Bizottságtól, hogy a haszonkulcsok tanulmányozása részben elvégezhető a Bizottság által ismert létező adatok alapján, ezért feltételezzük, hogy ez a tanulmány nem fogja az adminisztrációs költségeket jelentősen növelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. (PT) Én az európai élelmiszerárakról szóló jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy szükséges a politikai beavatkozás a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ára növekedésének, valamint a termelő által megkapott és a fogyasztó által kifizetett árak közötti különbségnek a kezeléséhez. Európában a végső fogyasztó által fizetett ár megközelítőleg ötször annyi, mint a termelőknek fizetett ár, ami az olyan alacsony bevételű háztartásokat sújtja, ahol az élelmiszer-kiadások teszi ki a család költségvetésének legnagyobb szeletét.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Mint általában, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak ez a „véleménykérő” jelentése is olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek az EU költségvetését tovább terhelő költségeket vonnak maguk után.

Nem támogatjuk a jelentés fő gondolatait, amelyek többek közt fájlalják az agrárpiaci közösségi intervenciós intézkedések jelenleg zajló visszaszorítását. Továbbá nem támogatjuk a bizottság „piacszabályozási intézkedésekre” vonatkozó javaslatát.

Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságát arra is emlékeztetni kell, hogy a különböző tagállamokban eltérő az árhelyzet. A polgárok számára létrehozandó, a termékekre és alapanyagokra vonatkozó referenciaárakat és az EU egész terültén érvényes energiaköltségekről, a bérekről, a bérleti díjakról, az adókról és illetékekről szóló információkat tartalmazó uniós adatbázisról szóló bizottsági javaslat véleményünk szerint valóságtól elrugaszkodott. A tagállamok összehasonlításához szükséges előfeltételek számos különböző okból kifolyólag egyszerűen nem léteznek.

Továbbá különösnek találjuk az európai élelmiszertermékek címkézésére tett javaslatot is. Milyen cél áll e mögött? A protekcionizmus bátorítására tett kísérlet?

A Júniusi Lista szokásához híven azt az észrevételt teszi, hogy ebben a helyzetben szerencsés, hogy az Európai Parlamentnek nincs együttdöntési hatásköre az EU agrárpolitikáját illetően. Máskülönben az EU a protekcionizmus és a mezőgazdaságon belüli csoportok erős támogatásának csapdájába esne.

Mi az európai élelmiszerárakról szóló jelentés ellen szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. (FR) Senki nem vonja kétségbe a termelői árak és a fogyasztó által kifizetett árak közötti szakadékról szóló jelentés céljait. Nagyobb piaci átláthatóság kívánatos, hogy biztosítva legyen a termelők megfelelő díjazása, és a végső fogyasztók költségeinek indokoltsága.

Sajnálatos módon a bizottság által elfogadott szöveg olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek összeférhetetlenek a szociális piacgazdasággal. Ezek az árszabályozásról, haszonkulcsokról és piacokról szóló, erősen tekintélyelvű javaslatok túl sok olyan előírásra emlékeztetnek, amelyek elbuktak, és amelyekről azt gondoltuk, már véglegesen a múlté.

Sajnálom, hogy a jelentés egyedül a forgalmazókra összpontosít, ahelyett, hogy számításba venné a termelési lánc egészét. Sőt, gyakran a nagy feldolgozó vállalatok azok, amelyek a mezőgazdasági termelőktől vásárolnak, és piaci erőfölényükkel visszaélve szerfölött magas áron adják el terményeiket a forgalmazóknak.

Mi több, a jelentés javaslata szerinti, a mindenféle költséget és árréseket tartalmazó uniós adatbázis létrehozása jelentős adminisztrációs költséggel járna a vállaltok számára, amelyek végül a kiskereskedelmi árakba olvadnának be.

Az ilyen rossz szokások megelőzése érdekében alternatív állásfoglalást nyújtottam be, amelyet 40 képviselő írt alá, támogatásukat jelezvén.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE), írásban. (RO) Románia számára nagyon fontos, hogy EU-szinten szabályozzák a nagy kiskereskedelmi láncok termelők ellen irányuló tisztességtelen gyakorlatainak problémáját. Az élelmiszer-áruházláncok által gyakorolt visszaélések témája itt is gondot jelent, mind a termelők, mind a fogyasztók számára. A „rejtett költségek” felhalmozásán túl, amely minden termék számára kötelező, és amelyet a termelők viselnek, a bevásárlóközpontok megtiltják a termelőknek, hogy más kereskedésekben alacsonyabb áron adják el terméküket. Ezek a szabályok azt eredményezik, hogy a termékek 30%-kal megdrágulnak. És végül a fogyasztó lesz az, aki megfizeti a termék túlzott árát.

A Batzeli asszony jelentésében javasolt intézkedések célja a bevásárlóközpontok által gyakorolt nyomás csökkentése, és a fogyasztó és termelő közötti közvetlen kapcsolat támogatása. Ezért szavaztam a jelentés elfogadása mellett.

A jelentésnek a haszonkulcsok megoszlásának vizsgálatára tett javaslata alapján lehetőségünk nyílik levonni egy sor arra vonatkozó következtetést, hogy mely intézkedésekkel biztosítható az árak átláthatósága a termelő–feldolgozó–kiskereskedő láncolatban, és amelyekkel büntethetőek a visszaélések.

A szállító és a kiskereskedő közötti áralkunak lehetővé kell tennie különböző, esetenként eltérő árak használatát, amivel hozzájárul az egészséges versenykörnyezet biztosításához.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. (EL) A jelentés ismételt, jól ismert megjegyzéseket tesz az élelmiszer-feldolgozás és -forgalmazás területén kialakult monopolhelyzetről. Ugyanakkor nem állítja, hogy ezt az EU és a tagállamok kormányai tudatosan választották a Lisszaboni Szerződés és a KAP keretén belül.

Az élelmiszeriparon belüli piacok liberalizációja, az összeolvadásokra és a felvásárlásokra való ösztönzés, a profitra és a versenyképességre való törekvés a multinacionális vállalatok korlátlan uralmát, magasabb fogyasztói árakat, alacsonyabb felvásárlói árakat és a tőke magasabb profitját eredményezte.

A KAP döntően hozzájárult ehhez a folyamathoz azzal, hogy megszüntette a minimumárakat, a kis- és középgazdaságokkal rendelkező mezőgazdasági termelőket pedig eladta a WTO-nak, így a multinacionális vállalatok potom áron juthatnak a nyersanyagokhoz, gyötörhetik vagy összezsugoríthatják a szövetkezeteket, miközben képmutató kijelentéseket tesznek a felek, ami az európai egyoldalú szemléletet támogatja.

Egyik példája ennek a görögországi tejtermelés, ahol a tejkartell lenyomja a tej felvásárlási árát, míg csillagászati magaslatokban tartja a fogyasztói árat, óriási bevételre téve így szert. Mostanában az enyhén csökkentett tápértékű termékek fogyasztását népszerűsíti, nehéz helyzetbe hozva ezzel a haszonállatot tartó mezőgazdasági termelők ezreit, akik nem tudják terméküket értékesíteni egy olyan országban, amely a szükségletének 50%-át maga termeli.

Az olcsó és biztonságos élelmiszerért, és a szegény mezőgazdasági termelők fennmaradásáért folytatott küzdelem a munkavállalók, a mezőgazdasági termelők és az önfoglalkoztatók, valamint az alulról szerveződő erők és gazdaság erős szövetségét követeli meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Az európai élelmiszerárak növekedése mindenki számára nyilvánvaló. Ez a szörnyű probléma azonnali cselekvését kíván az Európai Uniótól. Ezért szavaztam a Batzeli asszony jelentése mellett, aki véleményem szerint átfogóan kezelte az ügyet, és nagyon hasznos intézkedéseket javasolt a kérdés megoldására.

Kötelesek vagyunk lépéseket tenni, hogy szűkítsük a termelői és fogyasztói árak között jelenleg tátongó szakadékot, amelyet az egészségtelen árátviteli mechanizmus okoz, amely magában foglalja az élelmiszereket érintő spekulációt, és a közvetítők nagymértékű bevonását. Egyetértek az előadóval, hogy az élelmiszerek értékesítésének és forgalmazásának nagyobb koncentrációja jelentősen hozzájárult a fogyasztói árak termelői árakkal szembeni növekedéséhez.

Sürgősen szükség van az olyan intézkedésekre, amilyeneket Batzeli asszony javasol, hogy a nemzeti versenyhatóságok összehangolt cselekvése által átláthatóbbak legyen az árstruktúra és a haszonkulcs, jobban szabályozzák az európai élelmiszer értékesítését és az ártrendeket, és a fogyasztókat eredményesen buzdítsuk a helyben termelt élelmiszerek választására, amely a dolog természetéből fakadóan rövidíti a forgalmazási láncot, és támogatja a jelenleg súlyos nehézségekkel küzdő hagyományos élelmiszerpiacokat.

 
  
  

- Jelentés: Margrete Auken (A6-0082/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Michael Cashman (PSE), írásban. − Európai parlamenti munkáspárti kollégáimmal egyetemben úgy határoztam, hogy az eredeti jelentést támogatjuk, mert ez ad leginkább kielégítő módon választ arra a több száz petícióra, amelyet azok az európai polgárok nyújtottak be, akik a spanyolországi agresszív urbanizációs roham, a túlzott építkezések és a part menti rombolások áldozataivá váltak.

A benyújtott alternatív állásfoglalások alapjaiban módosították a jelentést, és nem feleltek meg annak az álláspontnak, amelyet immár 5 éve következetesen képviselünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Roland Clark (IND/DEM), írásban. − A jelentés csupán kozmetikázás, amelynek célja, hogy az európai parlamenti választásokig hátralévő időben még fenntartsa a több száz petíció benyújtójának hamis reményeit. Azt állítja, hogy olyan lépések megtételére képes, amelyekre – amint arra a Jogi Bizottság rámutat – az EU-nak nincs hatásköre; így hát még Auken asszony fenyegetése – miszerint ha a jelentésben megfogalmazott követelések nem teljesülnek, nem szavazza meg az EU költségvetését – sem segíthet azokon, akik spanyolországi ingatlant vásároltak, majd meg lettek fosztva tulajdonuktól. Az UKIP (az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) nem fog hozzájárulni ehhez a szemfényvesztéshez.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE), írásban. − Én a Parlamenthez az áldozatok és az érintett polgárok által Európa minden területéről benyújtott, tetemes mennyiségű petíció nyomán született jelentés mellett voksoltam. Ez a jelentés bizonyítja, hogy Spanyolország bizonyos régióiban oly módon megy végbe a nagy volumenű urbanizáció, hogy semmibe veszi a tulajdonjogot, rombolja a környezetet, aláássa a vízszolgáltatást és -minőséget, és gyakran jogorvoslat vagy kártalanítás nélkül hagyja az áldozatokat, akik lehet, hogy egész életük megtakarítását veszítették el.

Remélem, hogy ez a jelentés segítséget jelent majd az igazságért vívott küzdelemben számos választómnak és mindazoknak a polgároknak Európa-szerte, akik érintettek ebben az ügyben.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Összeférhetetlenség miatt minden szavazástól tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Értjük, hogy a spanyolországi építőiparban jelentős problémák vannak, és hogy az a helyzet, hogy gyanútlan polgárok jóhiszeműen olyan ingatlanokat vásároltak, amelyekről később kiderült, hogy az építtető cég jogtalanul építette őket. Ezek azonban olyan problémák, amelyeket a tagállamok jogi keretein belül kell és lehet megoldani. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 35. cikkének megfelelően a polgárok a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítése után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak.

Nincs rá ok, hogy EU-szintű jogszabályt vezessünk be, amely ezzel a kérdéssel foglalkozna, vagy hogy az Európai Parlament mint intézmény belefolyjon ebbe az ügybe. És a spanyol képviselőtársak által benyújtott különböző alternatív állásfoglalás-tervezetekkel sem kívánunk foglalkozni, amelyek a hazai intézkedések fényében tovább bonyolítják az ügyet.

 
  
MPphoto
 
 

  Fiona Hall (ALDE), írásban. − Azért nyújtom be az Auken-jelentésre adott szavazatom indokolását, hogy ezáltal támogassam három különböző választómat, akik segítségért fordultak hozzám. A választóim, mindhárom esetben, egész életük megtakarítását fektették be abba, hogy házat és telket vásároltak Valenciában. Az ingatlanvásárlás mindhárom esetben megfelelő jogi eljárás keretében történt. Ezt követően azonban választóimnak mindhárom esetben el kellett szenvedniük a valenciai hatóságok jogtalan földfoglaló követelését.

És ez csupán három abból a több ezer igazságtalan esetből, amelyet azon európai polgároknak kellett elszenvedniük, akik Spanyolországban vásároltak ingatlant. Arra kérem a Bizottságot, hogy cselekedjen gyorsan és határozottan, az Auken-jelentés javaslatainak megfelelően.

 
  
MPphoto
 
 

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. (ES) Én az Auken-jelentés mellett voksoltam, mivel egyértelműen kritikával illeti a spanyol állam nemtörődöm várostervezését, és rávilágít a várostervezési és környezetvédelmi célokra fordítandó közösségi forrásokkal való visszaélésekre.

Ezen kívül szeretném hangsúlyozni a Néppárt (PP) és a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) spanyol képviselőinek eredménytelenségét. Képtelenek voltak megegyezésre jutni annak érdekében, hogy benyújtsanak egy olyan alternatív állásfoglalást, amely megszerezte volna azt a többséget, amelyre szükségük lett volna; ehelyett mindkét fél elbukott. Ismét nyilvánvalóvá tették, hogy az egyetlen kérdés, amelyben egyet tudnak érteni, az, hogy ellenzik a baszk nacionalizmust. A szocialisták és a PP tagjai egyaránt megpróbáltak nyomást gyakorolni képviselőtársaikra, hogy saját állásfoglalásaik mellé állítsák őket, amelyek nagyban tompították az előadó kritikai megjegyzéseit.

Szeretném világossá tenni, hogy a spanyol kormány részese egy olyan gyakorlatnak, amely módszeresen összekapcsolódik az állampolgárait érő nem megfelelő bánásmóddal, a környezet pusztításával és a széles körben elterjedt korrupcióval. Úgy vélem, hogy a kérdéses hatásköröket azonnal át kellene adni Euskadinak.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Továbbra is európai polgárok ezrei válnak az agresszív urbanizáció rendszerének áldozataivá, amit abból a rengeteg petícióból látunk, amelyek az európai polgárok tulajdonukhoz és a környezethez való törvényes jogaival szembeni visszaélésekről szólnak. A probléma okozója az urbanizációs folyamatok nem megfelelő ellenőrzése mellett a helyi és regionális hatóságok által végzett közbeszerzés. Az elfogadott állásfoglalásnak el kell kezdenie konkrét megoldásokat adni a Spanyolország érintett területein élő embereknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer Pleite (GUE/NGL), írásban. (ES) Mivel a kezdetektől fogva részese voltam az Auken-jelentés alakulásának, amely elnyerte mind a spanyol, mind az európai emberek támogatását, én teljes szívemből védem e jelentés tartalmát. Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést, mert világosan felfedi, hogyan vettek részt a spanyol közigazgatás szintjei, a központi kormányzattól kezdve az autonóm regionális kormányzatokon át a helyi hatóságokig egy olyan városi spekuláción alapuló gazdasági modell kialakításában, amely rombolóan hatott mind a környezetre, mind a gazdaságra, mind Spanyolország társadalmi fejlődésére nézve.

Ez a jelentés, amely ellenállt a Néppárt (PP) és a Szocialista Munkáspárt (PSOE) felől érkező nyomásnak, rávilágít a kérdéssel kapcsolatos politikai és igazságügyi határozatok erélytelenségére, amely a hatóságokon belüli büntetlenséghez vezetett. Tartalmaz továbbá egy felhívást, miszerint függesszenek fel minden olyan fejlesztési projektet, amely nem felel meg a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi felelősség kritériumainak, hogy kivizsgálhassák a szabálytalanságokat, és hogy ne következzenek be visszafordíthatatlan helyzetek.

A jelentés továbbá megköveteli a spanyol kormánytól egy olyan munkacsoport felállítását, amelyben a közigazgatás minden szintje képviselteti magát. Nyilvános vitára szólít fel a spanyolországi várostervezéssel kapcsolatban, amely révén jogalkotási eszközök születhetnek a spekuláció és a nem fenntartható fejlődés ellenében, és amelyek véget vethetnek az à la carte jogalkotási gyakorlatnak, amelyet néhány autonóm régió, mint például Aragónia és Valencia folytat.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Rogalski (UEN), írásban. (PL) Én a kiterjedt spanyolországi urbanizációnak az európai polgárok egyéni jogaira, a környezetre és az uniós jog alkalmazására gyakorolt hatásairól szóló Auken-jelentés mellett szavaztam, azon petíciók alapján, amelyeket én magam kaptam.

Temérdek bizonyíték van rá, milyen túlzott mértékben folyik a városiasítás a part menti területeken, amiért a felelősség a központi, az autonóm és a helyi hatóságok vállán nyugszik. Olyan modellt indítottak útjára, amelynek eredménye a nem fenntartható fejlődés, és amely különösen súlyos környezeti, társadalmi és gazdasági következményeket von maga után. E tevékenység eredményeképpen helyrehozhatatlan károk keletkeztek Spanyolország számos régiójának biológiai sokféleségében és környezeti integritásában. Az efféle vádak alapján indított eljárások lassan haladnak, és a meghozott ítéletek nem szolgálnak az áldozatok megelégedésére. Mindezek alapján az emberek fenntartással viseltetnek a spanyol igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban.

Azt is hangsúlyozni kell, hogy több ezer európai polgár, aki különféle körülmények között vásárolt ingatlant Spanyolországban, az urbanizációhoz kapcsolódó visszaélések áldozatává vált. Ezeket a visszaéléseket a helyi hatóságok követték el, ám az ingatlanok azok, amelyek most lerombolásra várnak.

Ezekkel a tényekkel kapcsolatban fel kell hívni a spanyol kormányt, hogy végezze el az agresszív urbanizáció eredményével kapcsolatos, az egyéni ingatlantulajdonosok jogait érintő jogszabályok alapos felülvizsgálatát, hogy véget vethessen az EK-Szerződés által biztosított jogokkal és kötelezettségekkel való visszaéléseknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Szeretnék gratulálni az előadónak a munkájához, és szeretném elmondani, hogy üdvözlöm a kiterjedt spanyolországi urbanizációnak az európai polgárok egyéni jogaira, a környezetre és az uniós jog alkalmazására gyakorolt hatásairól szóló jelentést Ez a hatás, mint azt a területen élők által nagy számban benyújtott petíciói is igazolják, különösen kedvezőtlen volt.

Úgy vélem, hogy a Petíciós Bizottság ez ügyben megfelelő módon figyelembe vette az azon polgárok részéről érkező kérelmeket, akik aggodalmukat fejezték ki a természetes tájkép lerombolása, a szerződések rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása, a környezetvédelem és a nagyszabású építkezések miatt. A bizonyíték, amelyre a bizottság a területen végzett tényfeltáró küldetés során szert tett, egyértelműen megmutatja az építőipar túlkapásait és annak szükségességét, hogy meg kell védeni spanyol polgárok Szerződésekben garantált jogait.

Ennélfogva támogatom a szóban forgó jelentést; tökéletesen megfelel a szubszidiaritás elvének, és remélem, hogy a spanyol helyi hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket, anélkül, hogy az Európai Bizottságnak jogsértési eljárás elindításához kellene folyamodnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − A panaszosok iránti szimpátiánk jeléül megszavaztuk a jelentést. Azonban azon a véleményen vagyunk, hogy a spanyol, az uniós és a nemzetközi jog állítólagos megsértésével a megfelelő spanyol hatóságoknak, az Európai Bíróságnak és az Emberi Jogok Európai Bíróságának kellene foglalkozniuk, és megoldást is nekik kellene találniuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Örömömre szolgál, hogy a Parlament megszavazta ezt a jelentést. Számos skót embert érint a spanyol területfoglalás, amely következtében otthonaikat vesztették el, amelyeket sokan egy élet munkájával teremtettek meg maguknak. A spanyol kormánynak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy igazságot szolgáltasson ezeknek az embereknek. Közülük sokakat félrevezettek, és sokaknak hazudtak azzal kapcsolatban, mit vásárolnak, amire mindenképpen jogorvoslatot kell találni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diana Wallis (ALDE), írásban. − Mi a spanyolországi urbanizációról szóló jelentés mellett voksoltunk, egyrészt, mert az a Petíciós Bizottság többéves, alapos munkájának eredményét tükrözi, amely során a több ezer érintett személy által benyújtott több száz petícióra válaszoltak, tényfeltáró látogatásokat tettek és megbeszéléseket folytattak minden érintett féllel, másrészt azért, mert azt a bizottságban jelentős, frakcióközi többséggel fogadták el. Választott képviselőként kötelességünk biztosítani, hogy az európai polgároknak, akiket arra ösztönöztünk, hogy éljenek a szabad mozgáshoz való jogukkal, ne kelljen a fogadó tagállam önkényes vagy igazolhatatlan korlátozásaival szembesülniük.

Elismerjük, hogy a Szerződések értelmében a közösségi jog betartásának ellenőrzése elsődlegesen a Bizottság felelősségi körébe tartozik. Szintén elismerjük, hogy a Szerződések kifejezetten kizárják, hogy bármilyen hatást gyakoroljunk egy ország tulajdonjogi rendszerének nemzeti szabályaira. Mindazonáltal azt is valljuk, hogy először is, a Parlament Petíciós Bizottságának mint az intézmények „szemének és fülének” rá kell világítania minden olyan rendszerből fakadó problémára, amely hatással van több ezer polgárunk szabad mozgására, és amelyre a petíciós eljárás során fény derült.

Másodszor, úgy véljük, hogy itt a közösségi jog, különösen a környezetvédelmi jog és a közbeszerzésre vonatkozó szabályok megsértéséről van szó.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Wise (NI), írásban. − Az EU lelkes ellenzőjeként, nem támogatva, hogy az EU folyamatosan beleavatkozik az életünkbe, következetesen ellene szavazok a legtöbb jelentésnek, amelynek megfontolására itt felkérnek. Elkerülhetetlen azonban, hogy előbb-utóbb felbukkan egy jelentés, amely egyszerűen eltérő bánásmódot igényel; és úgy vélem, az Auken-jelentés ilyen. Számos külföldre szakadt honfitársam keresett meg, akik mindegyike megtett mindent, ami tőle telt, hogy helyes, legális és fenntartható életet alakítson ki magának Spanyolországban. Az, hogy a bürokrácia összecsapásának áldozataivá váltak, ma már történelmi tény, ám remélhetőleg ez a jelentés méltányos megoldást lesz képes kikényszeríteni számukra.

Jelen cselekedetem nem jelenti azt, hogy megenyhültem volna az EU és annak áthatolhatatlan, rugalmatlan és elszámoltathatatlan szerkezete iránt. Ha azonban az alárendelt bürokráciák képtelenek saját maguk megoldani a problémákat, amelyeket kreáltak, nos, akkor megoldást kell találnunk.

Remélem, hogy a spanyol hatóságok által előidézett számtalan probléma terítékre kerül, és mint olyan, választóim érdekének megfelelően, megoldásra is lel.

Nem tudok azonban szabadulni attól az aggodalomtól, hogy az efféle vizsgálat nem vezet eredményre. Mivel az EU földjén az egyetlen, magának folyamatosan érvényt szerző törvény a szándékolatlan következmények törvénye.

 
  
  

- Jelentés: Francisco José Millán Mon (A6-0114/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Én megszavaztam a jelentést. Obama megválasztásában a globális elköteleződés új politikájának fontos lehetőségét látom, ami fordulópont mind az Egyesült Államok, mind az egész világ történelmében.

Az előremutató utat a globális kötelezettségvállalás új politikája jelentheti, amelyben az EU is lényeges szerepet tölt majd be. Most itt a lehetőség számunkra, hogy a közeljövőben lezajló európai választások fényében a megújított intézmények révén megújítsuk globális elkötelezettségünket is.

A demokrata jelölt győzelme további bizonyítékot arra a különleges megújuló képességre, amely oly sokszor megnyilvánult már az USA történelmének kritikus időpontjaiban. Az Egyesült Államok új vezetésének köszönhetően javulhat az EU és az USA közötti közös politika, amely által a két fél hatékony partnerség keretében dolgozhat együtt számos olyan globális kérdéssel kapcsolatban, amellyel mindkét kontinens vezetőinek szembe kell nézniük, úgymint az éghajlatváltozás, a globális kihívások, a regionális kérdések, védelmi és gazdasági kérdések vagy a kereskedelem. Ezeket a problémákat együtt kell kezelnünk, kellő eltökéltséggel és kreativitással. Obama megtestesíti mindazt, ami pozitív és figyelemre méltó az Egyesült Államokban és napjaink összetett, globalizált és folyton változó világában.

Transzatlanti kapcsolatunk továbbra is alapvetően fontos. Hiszek abban a szerepben, amelyet e tekintetben az Egyesült Államok továbbra is be fog tölteni Obama elnök vezetése alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI), írásban. (NL) Ez az igen terjedelmes jelentés nagyon helyesen támogatja az Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok elmélyítését. Hosszasan tárgyalja a Közel-Kelet, Pakisztán, Afganisztán, Oroszország, a védelem és a biztonság kérdését, valamint a gazdasági és kereskedelmi ügyeket.

Elfogadhatatlan azonban, hogy az előadó kifejezetten megelőlegezi a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését, holott mára már világos, hogy a polgárok többsége semmit sem akar kezdeni az európai alkotmánnyal vagy annak másodpéldányával. Jó, hogy az előadó figyelmet szentel a palesztin kérdésnek, de miért nem esik említés Izrael biztonsághoz való jogáról? Ezen egyoldalúság miatt én a jelentés ellen voksoltam.

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. (PL) A Mon-jelentés az amerikai elnökválasztás utáni transzatlanti kapcsolat kérdését veti fel. Én jóváhagytam a jelentést, mert úgy vélem, manapság rendkívül fontos, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió szorosan együttműködjön, gyakorlatilag minden területen: a politika, a védelem, a gazdaság, az energiaügy, a környezetvédelem, a kultúra, a tudomány stb. területén.

Tisztában kell lennünk vele, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió együttes bruttó hazai összterméke a világ GDP-jének több mint 50%-át teszi ki. Az 1995 óta érvényben lévő Új Transz-atlanti Menetrendet olyan, a transzatlanti partnerségről szóló keretmegállapodással kellene felváltani, amelyet aztán módszeresen naprakésszé teszünk. Az USA és az EU szükségszerűen részt vesz a világ biztonságának és rendjének fenntartását célzó tevékenységekben. Ehhez természetesen további országokkal is együtt kell működni, különösen Kínával, Indiával és Oroszországgal.

Véleményem szerint azok a megjegyzések is helytállóak, amelyek az ENSZ megreformálásának szükségességére vonatkoznak, többek közt a Biztonsági Tanács működése megreformálásának szükségességére. A transzatlanti együttműködés a NATO szerepét sem veheti semmibe. Ma fel kell ismernünk, hogy az a legfontosabb, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk fellépni az egyre növekvő gazdasági válság lassítása érdekében. Azt is hozzátenném, hogy e kapcsolatokba Kanadát, Mexikót és Dél-Amerikát is be kellene vonnunk.

Reméljük, hogy az USA jelenlegi elnöke, Barack Obama szavait, miszerint „Amerikának nincs jobb partnere Európánál”, a mindennapok valósága fogja igazolni. Ez alapvetően fontos, ha meg akarunk birkózni a civilizációnk előtt álló kihívásokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. (EL) Az Európai Parlament óriási reményei, amelyeket Barack Obamának az Amerikai Egyesült Államok elnökévé való megválasztása iránt táplál, valójában megint csak az imperialistákat érdekli, akik jó okkal várják, hogy még hatékonyabban szolgálják ki az érdekeiket. Az embereknek nem kellene afféle illúziókba ringatniuk magukat, hogy a politika az ő előnyükre változna. Sőt, az USA új elnökének kijelentései és nyilatkozatai sem hagynak semmiféle kétséget e tekintetben.

A jelentés felhív a szóban forgó választás után az EU, az USA és a NATO közötti szorosabb és mélyebb együttműködésre. Ezért javaslatot tesz egy olyan testület megalakítására, amely még magasabb szinten koordinálná a két imperialista központ (az EU és az USA) kül- és biztonságpolitikáját.

Akkor, amikor a kapitalista pénzügyi válság következtében egyre nő a kettejük közti verseny és antagonizmus, az európai és amerikai imperialisták ezzel párhuzamosan igyekeznek koordinálni az együttműködésüket, hogy elbírjanak a széles néprétegek szembenállásával. Ez a cél bújik meg a „globális kihívások”, a „védelem” és a „biztonsági kérdések” kezelésére szolgáló közös és hatékony fellépésre való felszólítás mögött. A jelentésben kifejezett hajlandóság, hogy az USA-tól érkező kérés esetén fogadjunk be guantanamói foglyokat az EU-ba, tipikus példa erre.

Az embereknek létre kell hozniuk saját közös frontjukat az EU, az USA és a NATO ellenük irányuló, összehangolt támadása ellen, és meg kell buktatniuk az imperialista rendet.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Én Millán Mon úrnak a transzatlanti kapcsolatok amerikai választásokat követő helyzetéről szóló jelentése ellen szavaztam, mert nem hiszem, hogy helyes, hogy az Európai Unió a Lisszaboni Szerződés és az ennek megfelelő külpolitikai eszközök hatálybalépésével még erőteljesebb és még koherensebb szerepet vállaljon a nemzetközi geopolitikai színtéren. Továbbá nem értek egészen egyet a transzatlanti partnerség és a NATO kollektív biztonságban betöltött szerepével sem.

 
  
MPphoto
 
 

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Óriási jelentőséget tulajdonítok a transzatlanti kapcsolatoknak, és következetesen érvelek a NATO újonti felélesztése és megerősítése mellett. E jelentés legfőbb pontja ellenére azonban nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy EU–USA partnerséggel helyettesítenénk az Egyesült Államok és az egyes uniós tagállamok (pl. Nagy-Britannia) közötti szoros kapcsolatokat. Az emberek által nem támogatott Lisszaboni Szerződésre tett utalások, valamint a javaslat, hogy a Bizottság feltételezett alelnöke/főképviselője társelnöke legyen egy új „Transzatlanti Politikai Tanácsnak”, remek példái ennek. Ráadásul kifejezetten ellenzem a jelentés azon aspektusait, amelyek az EU védelmével foglalkoznak. A jelentés üdvözli a „megerősített európai védelmi képességet” és határozottan helyesli az európai biztonsági és védelmi politikát, amelyet a konzervatív ellenzék kitartóan támogat.

Ezen okokból kifolyólag tartózkodtam a jelentésről szóló szavazáskor.

 
  
  

- Türkmenisztán (B6-0150/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Az EK és Türkmenisztán közötti kereskedelmi megállapodásra vonatkozó állásfoglalási indítványról szóló szavazáskor inkább tartózkodnék. Míg elismerem a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak a türkmén társadalom megnyitásában játszott szerepének fontosságát, kétlem, hogy egy átmeneti megállapodás szolgálná leginkább a két fél érdekeit.

 
  
  

- Jelentés: Daniel Caspary (A6-0085/2006)

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI), írásban. (NL) Én elutasítottam ezt az állásfoglalást, mert általa, véleményem szerint, a Parlament aláásná saját hitelességét. Ez a Ház rendre adja ki retorikus nyilatkozatait az emberi jogokkal kapcsolatban, és folyton hangsúlyozza, hogy az emberi jogok adják a külpolitika legfontosabb célkitűzéseit – most mégis aláír egy megállapodást egy olyan országgal, amely súlyosan megsérti ezeket az emberi jogokat. Az e mögött rejlő hiedelem mindig az, hogy a megállapodás aláírásának puszta ténye javítani fogja az emberi jogok adott országbeli helyzetét. Ugyanezt halljuk a török csatlakozás pártfogóitól is: igen, az emberi jogok megsértése és a kínzás elterjedt, de amint Törökország csatlakozik az EU-hoz, ez máris a múlté lesz. A tények azonban ennek épp az ellenkezőjét igazolják.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Úgy döntöttem, tartózkodom a Caspary úrnak a Türkmenisztánnal kötött átmeneti kereskedelmi megállapodást tárgyaló jelentéséről szóló szavazáskor. A javaslat néhány pontját helyeslem, a dokumentum egészét nem. Ez arra vezetett, hogy ne ellene szavazzak, hanem inkább tartózkodjak.

 
  
  

- Jelentés: Stavros Lambrinidis (A6-0103/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. (IT) Én megszavaztam a jelentést. Mára az internet vált a személyes és intézményes kapcsolataink alapjává. Ma már számos cég birtokolja személyes információinkat, akik rendszeresen megfelelő felhatalmazás hiányában használják fel személyes adatainkat. Mindezen okok folytán nyilvánvaló, hogy az internettel kapcsolatban is meg kell védenünk a személyes adataink védelméhez való alapvető jogunkat.

Az internet más alapvető jogok biztosításában is jelentős szerepet tölt be; ilyenek például a szólásszabadság, a politikai fellépés vagy az egyesülés szabadsága. Másfelől viszont teret nyit a bűnözői tevékenység számos formája számára is. Példának okáért, a web perverz használata növeli a gyermekpornográfia veszélyét, amely mára elárasztotta a világhálót, és amit kötelességünk megnyirbálni.

Ezért feltétlenül szükséges konkrét lépéseket tennünk annak érdekében, hogy az internetes böngészés során is megvédjük és támogassuk az egyének alapvető szabadságait. Fellépésünknek a magánélet védelmének és a biztonságnak a garantálásán kell alapulniuk, és megfelelő figyelmet kell fordítanunk az oktatáshoz és az információs rendszerekhez való hozzáférés alapvető jogára.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. (PT) Az internet óriási technológiai előrelépést jelent, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználók kapcsolatba lépjenek egymással, hogy személyes, szakmai, oktatási kapcsolatok alakuljanak ki, hogy tudást osszanak meg egymással az emberek, és hogy támogassák és erősítsék a kultúrát.

Az internetes bűnözés azonban elburjánzott, és az internet a bűnözői hálózatok kedvelt eszközévé vált, tekintve, hogy könnyen hozzáférhető, olcsó és nagy hatalommal bír. Az elmúlt évben a gyermekek elleni internetes visszaélések száma 16%-kal nőtt, anélkül, hogy bármilyen hatásos büntetést szabtak volna ki ezekben az esetekben, vagy legalább fel tudták volna deríteni az elkövetőket. Ami a terrorizmust illeti, most már közel ötezer terrorista propagandaoldal létezik, amelyek mind a radikalizáció és a toborzás eszközei, valamint a terrorista módszerekkel és forrásokkal kapcsolatos információ lelőhelyeiként is szolgálnak.

Elismerem, hogy égető szükség van arra, hogy megoldást találjunk, és megfelelő jogi eszközöket dolgozzunk ki a bűnözés elleni küzdelemhez, anélkül, hogy ez a cenzúra és az internetes adatforgalom titkos megfigyelése általi túlzott és megalapozatlan kontrollhoz vezetne.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI), írásban. (NL) Ez egy jó állásfoglalás, amely kényes egyensúlyt állít fel a jogok és kötelességek között, és bátran fellép a cenzúra ellen. Az elmúlt években túl sok olyan kísérletnek lehettünk tanúi, amelyek a politikai korrektség nevében igyekeztek cenzúra alá vonni még az internetet is, hogy az ellenkező elképzelések ne csak az írott sajtóból szoruljanak ki, hanem a világhálóról is. A web valójában már régóta szálka a médiát felügyelő inkvizítorok szemében, akik szeretnének kiiktatni mindent, ami például, „rasszizmus jogszabályok” útján kritikával illeti a multikulturális társadalmat.

Az internet szabadsága a legjobb garanciája a véleménynyilvánítás szabadságának.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. (PT) Én az internettel kapcsolatos biztonság és alapvető szabadságok megerősítéséről szóló Lambrinidis-jelentés mellett voksoltam, mert alapvetően fontosnak tartom, hogy az Európai Unió lépéseket tegyen annak érdekében, hogy összeegyeztesse az interentfelhasználók alapvető jogait a kiberbűnözés elleni küzdelemmel, ezáltal védve a polgárokat, különösen a gyermekeket. Ennek eredményeképpen úgy érzem, alapvetően fontos, hogy kidolgozzunk egy jogszabályt az adatvédelemre, a biztonságra és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozóan.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélethez való jog olyan abszolút jogok, amelyeket semmilyen körülmények között sem szabad aláásni. Természetesen úgy véljük, hogy ezek a jogok az internethasználatra is vonatkoznak, tehát garantálják az egyén véleménynyilvánítási szabadságát.

Azt is gondoljuk, hogy azt a lehetőséget, hogy különböző adatbázisokból és weboldalakról le lehessen törölni a személyes adatokat, adottnak kell tekinteni, és ösztönöznénk a vállalatokat, hogy garantálják az egyének számára, hogy kitörölhetik személyes adataikat az adatbázisukból. Úgy véljük azonban, hogy az efféle garancia hiánya mindenekelőtt nemzetközi probléma, amelyre tehát a nemzetközi szabályok és egyezmények kínálják a legjobb megoldást.

A Júniusi Lista nagyon is támogatja az internetes biztonság és az alapvető szabadságok garantálását, ám a jelentés bizonyos megfogalmazásaival nem értünk egyet. Kifejezi például azt a vágyat, hogy a következő lépés a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló büntetőjogi irányelv elfogadása legyen. Ezt mi határozottan ellenezzük, mivel nem támogatjuk az európai büntetőjog harmonizációját. Az előadó továbbá megpróbálja összehasonlítani az internethez és az iskoláztatáshoz való jogot. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy ez egy fennhéjázó kijelentés, mivel az iskolalátogatáshoz való jog és ennek lehetősége számos EU-tagállamban messze nem előre eldöntött ügy.

Mindazonáltal, a jelentés jó törekvései felülmúlják a negatívumait, ezért úgy döntöttünk, megszavazzuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. (PL) Teljes mértékben támogatom az internettel kapcsolatos biztonságról és alapvető jogokról szóló Lambrinidis-jelentést. Úgy vélem, hogy ez nagyon fontos és szükséges, legfőképpen azért, mert jelenlétünk a világhálón szinte teljesen általános. Egyszóval, az internet a mindennapjaink részévé vált.

Jobb információ-lelőhelyet el sem tudunk képzelni, akár könyvet írunk, akár egy elegáns ételt szeretnénk elkészíteni, vagy akár csak egy érdekes recept után kutatunk. Annak azonban nem vagyunk mindig tudatában, hogy internetes jelenlétünk nyomokat hagy maga után, amelyeket akár fel is használhatnak ellenünk például a marketinggel foglalkozó szakemberek, a titkosszolgálatok vagy akár személyazonosságot lopó tolvajok.

Másfelől, az internet a bűnözők és a terroristák számára is kényelmes kommunikációs eszköz. Ezért ilyen nehéz megfelelő jogszabályt alkotni, olyat, amely kiegyensúlyozott, hatékony módon lehetővé teszi az emberek számára, hogy biztonsággal éljenek az internet nyújtotta előnyökkel, ugyanakkor megnyirbál minden valós és komoly fenyegetést, amelyet az internettel való visszaélések jelenthetnek.

Ezért támogatom az előadó javaslatait, amelyek célja, hogy megteremtse a helyes egyensúlyt az internetet használó egyének magánélete és biztonsága között, úgy hogy eközben teljes mértékben tiszteletben tartja alapvető jogaikat és szabadságaikat. Úgy vélem továbbá, hogy a szolgáltatások minőségét illető aggodalmak mellett a közhatóságok felelőssége, hogy a legszegényebbek és a leginkább távol eső régiókban élők számára is biztosítsák az internethez való hozzáférést.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. (FR) Az internet használata és fejlődése kétségkívül a haladás fontos forrása, különösen, ha véleménynyilvánítás szabadságáról és a demokráciáról van szó. Az ilyetén szabadság, a magánélet védelme és az internetes biztonság szükségessége közötti kényes egyensúly megteremtése valódi kihívást jelent mindannyiunk számára.

Különösen ez a helyzet, ha politikai fellépésről van szó. Valójában az ellenzék bizonyos tagjai, vagy azok, akik vitatott politikai nézeteket vallanak, nem kapnak teret a különböző médiumokban, így az internetben látják azt a lehetőséget, hogy világgá kürtöljék üzenetüket. Az efféle szabadságot nem szabad cenzúrázni. Kína, Kuba és Burma, mint totalitárius államok, nem haboznak véget vetni az efféle véleménykifejezésnek, hiszen módszeresen cenzúráznak és szűrik az információkat, fittyet hányva a demokrácia és a szabadság minden alapelvére.

Az internet a célból való szűrése, hogy gátat vessünk a pornográfiának, a gyermekpornográfiának és a terrorizmusnak, rendkívül fontos, de az efféle felügyeletet is szigorúan meg kell határozni és kontrollálni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. (RO) A Lambrinidis-jelentés az első jelentés, amelynek fő témája, hogy a felhasználók szemszögéből vizsgálja az internet problematikáját. Én a jelentés elfogadása mellett voksoltam, mert szerintem ez egy kiegyensúlyozott, releváns jelentés, amely az idevágó érdekek főbb témáival foglalkozik.

Mint a PPE-DE képviselőcsoport e jelentéssel megbízott előadója, úgy vélem, hogy a feltöltött tartalmakkal kapcsolatos felhasználói jogok, különösen a saját tartalmak végleges letörléséhez való jog elismerése, valamint az a kérés, hogy a jövőbeni szabályozó mechanizmusok határozzák meg a digitális személyazonosságot és javasoljanak külön intézkedéseket annak védelme érdekében, nagyon fontos elemei a jelentésnek.

A jelentés rámutat az internet fejlesztésében részt vevők közötti együttműködés fontosságára, a célból, hogy dolgozzanak ki önszabályozásra és közös szabályozásra alkalmas eszközöket (például, a bevált gyakorlatok kódexét), amelyek a jelenlegi jogi szabályozás helyére léphetnek. Az internet fejlődésének rendkívül gyors üteme miatt ezek a szabályozási módszerek sokkal hatékonyabbak, mint a hagyományos jogi szabályozás, mivel ezeket az érintett résztvevők többsége helyesli és elfogadja, anélkül, hogy az állam bármilyen korlátozással élne.

Az internet a legnagyobb nyilvánosan hozzáférhető terület a világon, és fejlődésének mértéke talán meglephet bennünket, ha nem döntünk úgy, hogy kiegyensúlyozott, valóságot tükröző módon foglalkozunk a kérdéssel, hogy a kibertér jövőbeni szabályozása még inkább a felhasználóra összpontosítson.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Én az internettel kapcsolatos biztonság és alapvető jogok megerősítéséről szóló Lambrinidis-jelentés mellett szavaztam.

Teljes szívből támogatom a tervezet célkitűzéseit, amelyek igyekeznek bevonni minden érintett felet, hogy a meglévő nemzeti, regionális és nemzetközi eszközöket felhasználva lépjenek fel különböző szinteken, és végül, hogy osszák meg egymással a legjobb gyakorlatokat annak érdekében, hogy képesek legyenek választ adni a különböző internetfelhasználók igényeire és problémáira, valamint az online aktivitás számos különböző típusára.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Támogatom a jelentés céljait, miszerint erősíteni kell az internethasználattal kapcsolatos biztonságot és az alapvető szabadságokat.

 
  
  

A hajók újrafeldolgozása (B6-0161/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. (PT) A hajók biztonságos újrafeldolgozásáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett voksoltam, mivel úgy érzem, rendkívül lényeges, hogy ezt a kérdést a hajók életciklusának szerves részeként kezeljük. Az elhasználódott hajókat, mivel veszélyes anyagokat tartalmaznak, veszélyes hulladéknak kell tekinteni, ennélfogva a bázeli egyezmény hatálya alá esnek.

Örömmel látom, hogy létezik a hajók leszerelési gyakorlatán javítani szándékozó közösségi akarat.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. (PT) Az EU környezetvédelmi célkitűzéseit csak úgy lehet elérni, ha azokat belefoglaljuk a közösségi politika különböző szektoraiba. Ennek eredményeképpen ez az állásfoglalásra irányuló indítvány azt célozza, hogy gyorsítsuk fel azokat a lépéseket, amelyeket az Uniónak tennie kell annak biztosítása érdekében, hogy az elhasználódott hajók leszerelése biztonságos körülmények közt történjen, mind a munkások, mind pedig a tengeri környezet megfelelő védelme szempontjából.

Az egyhéjazatú olajszállító tankhajók globális forgalomból való fokozatos kivonása és a régi, hátramaradt hajók piacról való kivonása, amelyek közül sok tartalmaz veszélyes anyagokat, arra enged következtetni, hogy Dél-Ázsiában várható a bizonyos minőséget el nem érő eszközök használatának ellenőrizetlen elterjedése, ami akár az afrikai országokra is átterjedhet. Mindezen okok arra vezettek bennünket, hogy támogassuk ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, és mindazokat az okokat, amelyek célja, hogy biztosítsuk a biztonságra és a környezetvédelemre vonatkozó nemzetközi szabályoknak való megfelelést.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Ezzel véget ért a szavazatok indokolása.

Az ülést most felfüggesztem. Délután 3 órakor – hamarosan – a kultúrának az európai régiók fejlődésében betöltött szerepére vonatkozó, szóbeli választ igénylő kérdésekkel folytatjuk.

 
Utolsó frissítés: 2010. augusztus 12.Jogi nyilatkozat