Elnök. - A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az Északi-sark védelméről szóló nemzetközi szerződés elfogadására irányuló nemzetközi tárgyalások megindításáról.

  Alexandr Vondra, a Tanács soros elnöke. − Elnök asszony! Amint valamennyien tudjuk és nap mint nap olvashatunk róla, az Északi-sark jelentősége egyre növekszik, és az Európai Unió részéről is nagyobb figyelmet érdemel.

Ez vezetett a Parlament által októberben elfogadott állásfoglalásnak a közzétételéhez. Örülök a ma délutáni lehetőségnek, amikor foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel, amelyről tudom, hogy kiemelkedő jelentőségű az Önök számára.

Csak három európai uniós tagállam rendelkezik területekkel az Északi-sarkvidéken. Ennek ellenére az éghajlatváltozásnak és az emberi tevékenységeknek az Északi-sarkon tapasztalható hatásai messze túlnyúlnak magán az Északi-sarkvidéken. Ami az Északi-sarkvidékén történik, annak az EU egészére nézve is jelentős vonzatai vannak. Az eddigiekben az Unió elsősorban az ágazati szakpolitikák összefüggésében foglalkozott a sarkvidéki dimenzió kérdéseivel, ilyen volt például a tengerpolitika vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Bár az új északi dimenzió keretein belül létrehozott együttműködés lefedi az európai sarkvidéki területeket, az Unió nem dolgozott ki átfogó sarkvidék-politikát, amely egyesítette volna az összes különálló jelentős politikai területet.

Ez a helyzet most változóban van. Tavaly márciusban Solana főképviselő és Ferrero-Waldner biztos asszony benyújtott az Európai Tanácshoz egy közös jelentést az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról. Ez a jelentés rávilágított az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos új stratégiai érdekekre. Felhívta a figyelmet a sarkvidéki környezetváltozás messze ható következményeire és felismerte, hogy ezeknek következményei lehetnek a nemzetközi stabilitásra és az európai biztonsági érdekekre nézve.

A jelentés felszólított egy különleges európai uniós sarkvidék-politika kidolgozására a régió növekvő geostratégiai jelentősége alapján és olyan kérdések figyelembevételével, mint a természeti erőforrások elérhetősége és az új kereskedelmi útvonalak lehetséges megnyitása.

A Bizottság ezt követően tavaly novemberben benyújtott egy közleményt az EU-ról és az Északi-sarkvidékről. Ez a jelentés mérlegelte a régió különféle stratégiai kihívásait és konkrét cselekvéseket javasolt három fő területen: az Északi-sark megóvása és megőrzése a lakossággal való együttműködésben; az erőforrások fenntartható felhasználása; és az Északi-sark multilaterális kormányzásának megerősítése. Ez utóbbi ponttal a tavaly októberi állásfoglalásban foglalkoztunk.

Közleményében a Bizottság – egyik politikai célkitűzéseként – kifejezetten javasolta, hogy az EU tegyen lépéseket az együttműködésre épülő sarkvidéki kormányzási rendszernek az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) alapján történő további kidolgozásának elősegítése érdekében, , és új jogi eszközök előterjesztése helyett az összes érvényben lévő kötelezettség teljes körű végrehajtását javasolta. Ez a közlemény egyik kulcsfontosságú eleme.

Tavaly decemberi következtetéseiben a Tanács egyértelműen üdvözölte a közleményt és úgy vélte, hogy ez alkotja a jövőbeni európai uniós sarkvidék-politika első rétegét.

A Tanács egyetértett a Bizottsággal abban a kérdésben, hogy az EU-nak törekednie kell az Északi-sark megőrzésére a helyi lakossággal való együttműködésben, és abban, hogy a sarkvidék kihívásaival módszeresen és összehangoltan kell foglalkozni. Úgy vélte, hogy az EU céljait csak az összes sarkvidéki partnerországgal, területtel és közösséggel való szoros együttműködésben lehet megvalósítani, és a régióban meglévő kormányközi együttműködést is tudomásul vette.

Üdvözölte továbbá a Bizottságnak azt a szándékát, hogy állandó megfigyelői státust kíván létrehozni az Európai Közösség képviseletére az Északi-sarki Tanácsban. A Tanács nyomatékosan kihangsúlyozta a többoldalú együttműködés jelentőségét, a releváns nemzetközi egyezményekkel összhangban, és kifejezetten kiemelte az UNCLOS-egyezményt.

A Bizottság közleményével összhangban a Tanács nem támogatta a nemzetközi szerződés konkrét ötletét.

Ennek az álláspontnak az alapján a Tanács most a Bizottság közleményében szereplő, a cselekvésekre vonatkozó javaslat részleteinek kidolgozásával folytatja a munkát. Mindannak alapján, amit ma elmondtam, remélem egyértelmű, hogy a Tanács nagyon komolyan veszi ezt a kérdést.

Teljes mértékben elismerjük az Északi-sarkvidék növekvő stratégiai jelentőségét. Egyetértünk azzal, hogy az Európai Uniónak átfogó és koherens politikát kell követnie. A Tanács továbbra is teljes mértékben tájékoztatja a Parlamentet a további fejleményekről és hálás az Önök folyamatos érdeklődéséért, amelyet a tárgy iránt tanúsítanak.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a sarkvidék iránti érdeklődéséért és azt is szeretném elmondani, milyen nagyra értékeljük az Önök tavaly októberi állásfoglalását a sarkvidéki kormányzásról, amely politikai lendületet adott a Bizottság saját munkájának, amelyet a már említett, tavaly novemberben elfogadott, „Az EU és az Északi-sarkvidék” című közleményen végzett.

Vajon miért annyira fontos ez? Egyetértünk abban, hogy az Északi-sarkvidék sokkal nagyobb nemzetközi figyelmet érdemel, mint valaha. A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás sokkal gyorsabb a sarkvidéken, mint a világ többi részén. Csak az elmúlt hat év során a jégsapka vastagsága a felére csökkent az Északi-sarkon, és lehetséges, hogy a folyamat már átlendült a fordulóponton. A figyelmeztető jelek egyértelműek, és ostobaság lenne ezeket figyelmen kívül hagyni. A sarkvidék radikális átalakulása befolyást gyakorol az ott élő emberekre, a tájra és a vadvilágra – a szárazföldön és a tengeren egyaránt.

Eljött tehát a cselekvés ideje. Ezért fogadtuk el a közleményt, amely az első lépés az EU sarkvidék-politikája felé, mivel lerakja egy átfogóbb megközelítési mód alapjait. A közlemény három általános célra összpontosít: az Északi-sark megóvása és megőrzése a lakossággal való együttműködésben, az erőforrások fenntartható felhasználásának előmozdítása, és a multilaterális kormányzás megerősítése.

A közleményben szereplő javaslatok a Bizottság által elvégzett rendkívül alapos elemzés eredményeként születtek meg. Ennek során konzultáltunk az összes fontos sarkvidéki érdekelt féllel, köztük európai uniós és nem európai uniós sarkvidéki államokkal. Ez azért volt elengedhetetlenül szükséges, mert az EU sok tevékenysége és több kulcsfontosságú globális léptékű fejlemény, például az integrált tengerpolitika vagy az éghajlatváltozás hatást gyakorol a sarkvidékre.

Így tehát, ezeknek a megbeszéléseknek az alapján és a mai napirendre felvett állásfoglalási indítvány fényében szeretném kihangsúlyozni, hogy az Északi-sarkvidék számos alapvető szempontból eltér az Antarktisztól. Az Antarktisztól eltérően, amely egy roppant hatalmas, óceántól körülvett lakatlan kontinens, az Északi-sark szuverén országokhoz tartozó, lakott területekkel körülvett tengeri térség.

Így tehát sajnálatos módon a kötelező érvényű, kifejezetten az Északi-sarkra vonatkozó jogi szabályozás létrehozása nehezen kivitelezhető gondolat, mivel a Jeges-tenger öt partvidéki országa – Dánia, Norvégia, Kanada, Oroszország és az Egyesült Államok – közül egyik sem támogatja. Ezért attól tartok, hogy a jelenlegi szakaszban az ilyen jellegű javaslatok nem egyszerűen eredménytelenek lennének, hanem akár hátrányosnak is bizonyulhatnának az EU szerepkörére és hitelességére nézve az átfogó sarkvidéki együttműködésben. Az EU érdekeit és célkitűzéseit jobban szolgálja egy nagyobb többoldalú együttműködés létrehozása és a jelenleg érvényben lévő jogi eszközök hatékonyabb felhasználása, mint az ilyen irányú erőfeszítések.

Az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményén (UNCLOS) és más általános egyezményeken keresztül már ma is érvényben van egy kiterjedt nemzetközi jogi keret. Az UNCLOS emellett a vitás kérdések rendezésének is az alapját képezi, ideszámítva a tengeri határok megállapítását is. Azt szeretnénk, ha ezeket az egyezményeket teljes mértékben végrehajtanák, és ami nagyon fontos, alkalmaznák az Északi-sark különleges viszonyaira. Például javaslatot teszünk egy szabályozási keretrendszerre nézve a fenntartható halászati gazdálkodásról azokon a területeken és azokról a fajokról, amelyekről más eszközök még nem rendelkeztek.

Másodszor: szorosan együttműködünk a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel a biztonságosabb sarkvidéki hajózásra vonatkozó szilárd nemzetközi normák kidolgozása és betartatása érdekében, az emberi biztonság és a környezetvédelmi fenntarthatóság tiszteletben tartásával. Ez vagy a jelenleg érvényben lévő jogszabályok kiterjesztését, vagy pedig új jogszabályok elfogadását jelenti.

Harmadszor: megvédjük a hajózási szabadság és a békés áthaladás jogának nemzetközileg elismert alapelveit is. A parti államoknak kerülniük kell a hajózási szabályokkal kapcsolatos diszkriminatív lépéseket. Minden intézkedést a nemzetközi tengerjog teljes betartásával kell meghozni.

Negyedszer: nem lenne reális nemzetközi moratóriumot javasolni a sarkvidéki természeti erőforrások kiaknázására. Az ásványok, a kőolaj és a földgáz becsült készleteinek túlnyomó része a sarkvidéki államok szuverén területén vagy kizárólagos gazdasági övezetében található, és néhány ilyen ország már készített is a további kitermelési tevékenységekre vonatkozó átfogó terveket. Mi azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy a sarkvidéki erőforrások kitermelése és felhasználása során mindig be kell tartani a környezetvédelem és a fenntarthatóság lehető legszigorúbb szabványait.

Osztozunk a Parlamentnek az ebben a régióban szükséges cselekvés sürgősségével kapcsolatos aggályaiban, és közleményünk koherens és konkrét javaslatokat indítványoz. Ennek alapján további folyamatos együttműködésre számítunk Önökkel az EU sarkvidék-politikájának kidolgozása során.

Soha ne veszítsük szem elől közös célunkat, és dolgozzunk együtt az sarkvidéki államokkal és a nemzetközi közösséggel annak érdekében, hogy megtalálhassuk a legjobb és leghatékonyabb módját annak, hogy az Északi-sarkot megőrizhessük a jövő generációi számára.

  Anders Wijkman, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Részt vettem számos, az Északi-sarkvidékről megrendezett ülésen, amely nagyon erősen az éghajlatváltozásra összpontosított.

Az ilyen ülések első napját általában a régiót, a vadvilágot, az emberek megélhetését stb. érintő, a globális felmelegedés által előidézett súlyos hatásoknak szentelik. A második nap általában a geológiai kiaknázás lehetőségeivel foglalkoznak. Ez kissé ellentmondásos. Szeretném elmondani, hogy a geológiai erőforrások gyors kiaknázása természetesen súlyos kockázatokkal jár.

Egyetértek azzal, hogy nem lehet pontosan párhuzamba állítani az Északi-sarkot és az Antarktiszt – ebben egyetértek a biztos asszonnyal. Ugyanakkor, mivel nem rendelkezünk érvényes, gondosan összeállított, fenntartható környezetvédelmi keretrendszerrel az ilyen jellegű tevékenységekhez, amelyeket a régió országai most vizsgálnak meg, úgy gondolom, hogy ez az állásfoglalás nagyon fontos figyelmeztetést tartalmaz: legyetek óvatosak. Azt hiszem, fontosnak kell tekinteni azt a tényt, hogy az összes politikai csoport felsorakozott az állásfoglalás mögött.

Három alternatív továbbvezető utat sorolunk fel: az első egy nemzetközi szerződés, természetesen a régióra vonatkozó konkrét rendelkezésekkel, az Antarktiszhoz viszonyítva; a második egy moratórium a régióra vonatkozó új tudományos kutatás eredményeinek megszületéséig, valamint a régió alaposabb megértéséig, annak sebezhetőségével és érzékenységével együtt, ugyanakkor sok alternatív energiaellátási lehetőség eredményeinek beérkezéséig, amelyeknek kifejlesztésén jelenleg gőzerővel dolgoznak. Az is lehetséges, hogy a jövőben egyáltalán nem lesz szükségünk a fosszilis tartalékokra.

Tehát úgy gondolom, hogy annak ellenére is, hogy vannak kollégáink ebben a Parlamentben, akiknek véleménye marginálisan eltér a legfelelősebb célravezető útról, szerintem nagyon fontos, hogy valamennyien támogatjuk az állásfoglalást. Szeretném kihangsúlyozni, hogy tovább akarunk lépni a továbbfejlesztett többoldalú együttműködéstől és párbeszédtől; gondoskodni akarunk a környezet biztonságának és az emberek megélhetésének megóvásáról.

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
alelnök

  Véronique De Keyser, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Szeretnék röviden emlékeztetni arra, ami az Északi-sarkon történik, hogy mindenki megértse, mi forog kockán ebben a vitában. A globális felmelegedés az Északi-sarkon fokozza a terület természeti erőforrásai feletti ellenőrzés utáni mohó vágyakozást. Amint már elhangzott, a jég olvadása megkönnyíti a roppant kőolaj- és gázkészletek kiaknázását és hajózható vízi utat nyit kelet és nyugat között, amivel sok ezer kilométer megtételét megtakarítja a teherhajózás számára, ugyanakkor sajnálatos módon végzetes a környezetre nézve.

A terület feletti szuverenitás, amelyet az öt szomszédos ország – Kanada, Dánia, Oroszország, az Egyesült Államok és Norvégia – követel, nyilvánvalóan feszültségekhez fog vezetni. A kanadai külügyminiszter ezen a héten jelentette be, hogy Kanadának a sarkvidéki területek és vizek feletti szuverenitása már régóta fennáll, szilárdan megalapozott és történelmi jogcímre épül. Azt mondta, hogy a kanadai kormány fokozott politikai megfigyelést és nagyobb katonai jelenlétet is ígér Kanada sarkvidéki vizein.

Ezek a szavak a Kreml azon szándékának bejelentését visszhangozzák, amely szerint Oroszország katonai erőket akar telepíteni az Északi-sarkvidékre, saját érdekeink megvédelmezése céljából. Ennek a stratégiai területnek a szabályozása egészen mostanáig az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményéből fakadt, amelyet 1982. december 10-én 150 ország írt alá. Ez a dokumentum megállapítja, hogy a parti államok a partvonaltól mért legfeljebb 200 mérföldes körzet felett gyakorolhatnak ellenőrzést és itt rendelkeznek gazdasági jogokkal a tengerfenék erőforrásai felett, de ez a terület kiterjeszthető, ha az államok be tudják bizonyítani, hogy a kontinentális talapzat a 200 mérföldön túlnyúlik. Ezek az államok 2009 májusáig – és ez a dátum már nagyon közel van – nyújthatják be ilyen jellegű igényeiket az ENSZ-hez.

Oroszország 2001-ben magához ragadta a kezdeményezést, ez az oka a jelenlegi nyugtalanságnak. Ami az én képviselőcsoportomat és Rocard urat illeti, aki ezt a vitát kezdeményezte az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjában, és akit a közelmúltban kineveztek az Északi-sark nagykövetévé, figyelembe véve az energetikai, környezetvédelmi és biztonságpolitikai vonzatokat, véleményünk szerint a Tengerjogi Egyezmény az Északi-sark esetében nem alkalmazható. Az Északi-sark globális eszköz, amelyet kötelező erejű chartával kell óvni, és ebben az Európai Uniónak vezető szerepet kell betöltenie. Mi azt akarjuk, hogy az Északi-sark maradjon tiszta és mindenekelőtt ne legyenek ott csapatok.

  Diana Wallis, a ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ez a vita egyértelműen a sarkvidéki kormányzásról tavaly októberben elfogadott állásfoglalásunkból következik. Képviselőcsoportunk számára nem jelent problémát az Északi-sarkra vonatkozó szerződés óhajának támogatása, de sokkal inkább támogatjuk az új kormányzási mód keresésének fényében. A szerződés talán inkább szimbolikus, de ragaszkodunk ahhoz, hogy együttműködjünk a nemzetekkel, különösen az Északi-sark nemzeteivel, és tiszteljük is őket. Ők azok az emberek, akik – amint ez már elhangzott – az Északi-sarkot megkülönböztetik az Antarktisztól.

Már léteznek nemzetközi struktúrák – a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) szabályai, a nemzetközi tengerjog –, de most valami testreszabottabb, egyedibb megoldásra van szükség. Az Északi-sarki Tanács munkájára kell építenünk. Biztos asszony, a lehető leggyorsabban csatlakoznia kell a Tanácshoz, és hozzá kell járulnia politikai képességeinek kiépítéséhez. Bármi áron el kell kerülnünk a régimódi szuverenitáshoz, területi követelésekhez és kormányköziséghez való visszatérést. Újfajta kormányzásra van szükség glóbuszunk e törékeny területén, ahol a világ minden polgára érzi, hogy saját érdekei forognak kockán.

Ezenkívül igazolnunk kell a sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekben való részvételre vonatkozó felhatalmazásunkat, és nekünk, európaiaknak ebben a tekintetben nem teljesen hibátlan a múltunk. Tengerészeink és kereskedőink a 17. és 18. században feldúlták az Északi-sark környezetét a Spitzbergák úgynevezett „megerőszakolásával”. Iparunk szennyezőanyag-kibocsátása közvetlenül vezetett a régió akut éghajlatváltozásához, és mi most saját értékeink és hagyományaink kikényszerítésével fenyegetjük az Északi-sark népeit ebben a rendkívül kényes pillanatban. Oda kell rájuk figyelnünk és együtt kell velük működnünk, mivel – őszintén szólva – az ő környezetvédelmi múltjuk sokkal tisztább, mint a miénk. Képviselőcsoportunk ezért nem támogatja az ötvenéves moratóriumot.

  Godfrey Bloom, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Én egy kedves kis szigeten – egy gyönyörű szigeten – élek, amelyet az Európai Unió az elmúlt 15 év során szisztematikusan tönkretett. Tapasztaltam az Európai Unió hulladéklerakókról szóló irányelvének hatását, amelynek következtében a – nevetségesen „komposztnak” nevezett – ipari hulladékot a földre szórják. Láttam, amikor sok százezer halat az Északi-tengerbe borítottak. Saját falvam közelében láttam, hogy a korábban gyönyörű búza- és árpaföldek és legelők helyén kínai nádat és mindenféle bioüzemanyag-alapanyagot termelnek, tönkreteszik a környezetünket és felhajtják az élelmiszerek árát.

Az Európai Unió azt akarja, hogy teljesítsük a megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseinket. Harmincötezer darab, az óriásrepülők méretének megfelelő nagyságú szélturbina, ez az én szigetem legnagyobb mértékű megszentségtelenítése az ipari forradalom óta. Most pedig arra készülnek, hogy ugyanennek a sorsnak kiszolgáltassák a világ egyik utolsóként megmaradt vadonját, az Északi-sarkvidéket. Nos, elnök úr, kedves kollégák, hadd mondjam el, hogy egyetértek Wallis asszonnyal. Az Önök múltja visszataszító, és erre csak egyfajta válasz adható: az Isten szerelmére, nehogy beleüssék ebbe az orrukat.

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr! Igen, a biztos asszonynak igaza van. Az Északi-sark sok szempontból különbözik az Antarktisztól, és alig néhány hónapja, 2008. október 8-án beszéltem a Tisztelt Háznak erről a témáról.

Amint akkor is mondtam, az Északi-sark egyre növekvő jelentőségű geostratégiai szerepet tölt be világunkban, és az elmúlt évtized során több döntő fontosságú kérdés is felmerült ebben a régióban. Most szembe kell néznünk azzal, hogy az éghajlatváltozás közvetlen következményeként megnyílnak az eddig lezárt tengeri útvonalak. Ez nem meglepetésként tört ránk, mivel az Északi-sark felmelegedése az elmúlt száz év két fokos emelkedésével sokkal gyorsabb, mint a világ többi részének átlagosan alig 0,6 fokos melegedése.

Ez a rendkívül sebezhető ökoszisztéma egyre nagyobb nyomás alá kerül az erőforrásokra éhes nemzetek részéről, amelyek ki akarják aknázni lehetőségeit, de nem veszik kellőképpen figyelembe a világ éghajlatában stabilizáló erőként betöltött alapvető jelentőségét.

Egyetértek Wallis asszonynak azzal a megállapításával, hogy az ötvenéves kiaknázási moratóriumra vonatkozó felszólítás sem nem célszerű, sem pedig nem ésszerű, de úgy gondolom, hogy az új kiaknázásokra vonatkozó korlátozott moratórium – az új tudományos eredmények megszületéséig – talán elfogadható lenne az összes civilizált nemzet számára.

Ettől eltekintve az EU tagállamai között van három sarkvidéki nemzet és az Európai Gazdasági Térséghez tartozó két további szomszéd, és ők adják az Északi-sarki Tanács tagságának több mint a felét. Ez az ok elegendő ahhoz, hogy a szó legjobb értelmében jogokat követeljünk magunknak ebben a kérdésben a globális színtéren.

Az Északi-sark rendkívüli jelentőségű a globális éghajlat szempontjából, és önmagában ezért feltétlenül részt kell vennünk világunk e gyönyörű és – amint az előző felszólaló mondta – egyik utolsó vadonának újfajta kormányzásában.

  Martí Grau i Segú (PSE). - (ES) Az Északi-sarkvidék bolygónk egyik legtörékenyebb területe. Természeti erőforrásai korlátozás nélküli kiaknázásának következményei katasztrofálisak lennének, nemcsak a környező területekre és az őslakos népességre, hanem az egész világra nézve.

A nagy területeken bekövetkezett olvadás miatt valósággá váltak ezek a veszélyek, és az Antarktisz védelme érdekében meghozott intézkedésekhez hasonló új, globális szabályozást tett szükségessé az Északi-sark védelmére, a vita során már említett különbözőségek szem előtt tartásával.

Nemzetközi szerződésre van szükségünk az összes érintett fél részvételével, amelyek között kétségkívül ott kell lennie az Európai Uniónak is, az Északi-sark különleges környezetének megóvására, mindenfajta emberi tevékenység teljes fenntarthatóságának biztosítása és a hozzáférhetővé váló új tengeri hajózási útvonalakon való hajózás multilaterális szabályozásának végrehajtása érdekében.

Az Északi-sarki Tanács a létrehozása óta eltelt évek során az együttműködés modellje volt a közös problémák kezelésében. A nehézségek és bizonytalanságok jelenlegi időszakában magas szintre kell emelnünk ezt a szellemet és felfogást annak elkerülése érdekében, hogy a szomszédos államok vagy más nemzetközi szereplők geostratégiai vitákba keveredjenek és megfeledkezzenek közös célunkról: hatalmas közös örökségünk megóvásáról.

  Laima Andrikienė (PPE-DE). - Elnök úr! Ma az Északi-sark védelméről folytatunk vitát, amely rendkívül kényes téma, és nemcsak az Európai Unióban.

Először is azért, mert az Északi-sarkvidékről azt feltételezik, hogy roppant energiaforrásokat rejteget – ez a világ feltáratlan, de műszaki szempontból hozzáférhető tartalékainak akár 20%-a is lehet –, és az ezek kiaknázására csábító kísértés ellenállhatatlan. Másodszor azért, mert az Északi-sark környezete különlegesen törékeny. A teljes nemzetközi közösségre hatással van sok, már folyamatban lévő változás. Harmadszor azért, mert az Északi-sark függőben lévő területi viták tárgyát alkotja. Súlyos konfliktusok kirobbantását kockáztatjuk azok között az országok között, amelyek meg akarják óvni – akár katonai eszközökkel is – azt, amit a régió országai nemzeti érdekeiknek tekintenek.

Eljött az ideje annak, hogy az Európai Parlament egyértelműen állást foglaljon, mivel egészen mostanáig szinte teljesen kimaradt ebből a vitából, a tavaly októberben elfogadott állásfoglalásunktól eltekintve, amelyben az Északi-sark védelmére szolgáló nemzetközi szerződés aláírására szólítunk fel. Fontos megemlíteni, hogy az EU tagállamai és az Európai Gazdasági Térség társult államai alkotják az Északi-sarki Tanács tagságának több mint 50%-át. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan az Európai Uniónak is stratégiai jelentőségű prioritásnak kell tekintenie az Északi-sarkot.

Teljes mértékben támogatom javaslattervezetünket, amely szerint a Bizottságnak és a Tanácsnak moratórium felállítására kell törekednie az Északi-sark geológiai erőforrásainak kiaknázásáról a következő 50 évre vonatkozóan, a legújabb tudományos kutatási eredmények beérkezéséig. Nekünk, az Európai Parlamentnek fel kell szólítanunk a Bizottságot arra, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat az orosz hatóságokkal számos fontos kérdésről, amelyeket állásfoglalás-tervezetünkben felsoroltunk. Eljött az ideje, hogy az Északi-sark kérdését napirendre tűzzük a közelgő EU-Oroszország csúcstalálkozón.

  Christian Rovsing (PPE-DE). - (DA) Elnök úr! Grönland a Dán Királyság része, és jelentős szerepet tölt be az autonómia értelmében. Az Északi-sark nem lakhatatlan. Nem valami szabályozás nélküli földterület, mint az Antarktisz. Ellenkezőleg: az itt található földterületek az sarkvidéki országokhoz tartoznak és már ma is négymillió ember él itt, akiknek egyharmada őslakos. Ezeknek az embereknek és nemzeteknek jogos igényük, hogy kiaknázhassák a térségben található erőforrásokat és lehetőségeket. Csak a középső tengerre vonatkozik a nemzetközi státus, és ebből a szempontból az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) alkotja a releváns jogi alapokat. Ezt a megközelítést az sarkvidéki parti államok is megerősítették a 2008. évi Ilulissati Nyilatkozatban. Az UNCLOS mellett számos további releváns nemzetközi és regionális jogi eszköz is létezik. Valójában nincs szükség további kormányzásra. Legfeljebb a már érvényben lévő jogi eszközök kiigazítására van szükség. Dánia javaslatot nyújtott be az Északi-sarki Tanácshoz az érvényben lévő megállapodások vizsgálatára vonatkozóan, azok frissítése céljából. Ezt a sarkvidéki államokkal és a sarkvidéki népekkel való együttműködésben kell megtenni.

  Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr! Az Antarktisz-egyezmény globális szinten ragyogó példa arra, hogy a part menti országok területi követeléseit félre lehet tenni a békés együttműködés és a tudományos kutatás érdekében. Miközben a világnak farkasszemet kell néznie a globális felmelegedés problémájával, amelynek következtében olvad a két jégsapka és emelkedik az óceánok vízszintje, és miközben a befagyott sarkvidéki tengeri átjárók újból megnyílnak a hajózás számára, feltétlenül találnunk kell hasonló megoldásokat a befagyott – vagy talán inkább olvadó – Északi Jeges-tengerre. A szuverén követelésekért és az Északi-sark ásványkincseiért folytatott tolongást – ilyen volt például az orosz zászló hatásvadász kitűzése a tengerfenéken – el kell utasítanunk.

Az EU-nak meg kell próbálnia meggyőzni az Északi-sark öt part menti államát – az Egyesült Államokat, Kanadát, Oroszországot, Norvégiát és Dániát – egy ilyen megközelítés bölcsességéről.

  Johannes Lebech (ALDE). - (DA) Elnök úr! Dánként részt vettem ennek az állásfoglalási indítványnak a beterjesztésében Wallis asszony mellett, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében, ezért nem biztos, hogy nagyon népszerű vagyok. Mégis úgy vélem, hogy az állásfoglalásban elfogadott fő megközelítés jó. Nagyon helyes, hogy az EU odafigyel az Északi-sarkvidékre. Az olyan kicsi országok mint Dánia és Norvégia számára az is nagyon jó, hogy az EU szerepet vállal ebben az ügyben, és így nem egyedül kell felvennünk a küzdelmet a térség nagy országaival, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal.

Azt szeretném azonban mondani, hogy nem szavazhatom meg a moratóriumot, amely bekerült az állásfoglalásba. Először is azért, mert meglehetősen irreális. Oroszország és az Egyesült Államok ezt semmilyen körülmények között nem fogja elfogadni. Emellett azonban én is úgy gondolom, hogy – amint azt Rovsing úr is elmondta – figyelembe kell vennünk azt, amire a régióban élő népek és Grönland népe számít, és amihez természetesen joguk van: hogy képesek legyenek kihasználni területük természeti erőforrásait, amint ezt minden más nemzet is megteheti a saját területén.

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony! Csak szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az úszó jégtáblán kapaszkodó jegesmedvék látványa igazolta, hogy a vegyi szennyezés milyen nagy hatást gyakorol az egész világra. DDT-t találtak a zsírjukban, és valamennyien jól tudjuk, hogy ezt az anyagot nem az úszó jégtáblákon használták.

Mindenesetre szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak a Parlamentben lefolytatott vita után benyújtott javaslatáért, mivel az éghajlatváltozás miatt valóban nagyon sürgős, hogy megóvjuk az emberi fosztogatástól védett egyetlen területet. Erről nem szabad megfeledkeznünk.

Természetesen létezik – és itt csatlakozom ahhoz, amit De Keyser asszony mondott – politikai nyomás, mert végeredményben kénytelenek vagyunk tenni valamit az Északi-sarkért. Valójában a kontinens egy részének néhány tulajdonosa intézte ezt így fondorlatos módon. Nagyon jól tudjuk, hogy Oroszország, amelyről nemrég beszéltünk, saját tengeri térségén túl akarja megállapítani saját határait és túl akar terjeszkedni a kontinentális talapzaton. Ezért az ügy igen sürgős a számunkra, mivel Kanadához hasonlóan Oroszország is ki akarja tűzni ott zászlaját és katonai egységeket akar odatelepíteni.

Az Önök javaslatából talán az hiányzik, amit a múltkor kértünk, vagyis az Északi-sark védelmét szolgáló nemzetközi egyezmény, amely lehetővé tenné a számunkra az Északi-sark megóvását egyszer s mindenkorra.

  Alojz Peterle (PPE-DE) - (SL) Szemtanúi vagyunk az Északi-sarkon végbemenő természeti és emberi válságnak. Erőfeszítéseinket arra kell összpontosítanunk, hogy ezt ne kövesse politikai vagy bármilyen más jellegű válság. Az Északi-sarkkal kapcsolatos felelős megközelítés elfogadása nem tűr halasztást, és globális kormányzást igényel. Különösen üdvözlök minden olyan erőfeszítést, amely tiszteletben tartja a régió őslakos népeit.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani Ferrero-Waldner asszonynak, aki valóban nagyon szorosan együttműködött az Európai Parlamenttel, és aki e területen egészen biztosan a legkeményebb munkát végző biztosnak tekinthető: ezt én valóban nagyra értékelem. Az Európai Gazdasági Térséggel múlt héten tartott ülésünkön is jelen volt: elvégre az Északi Dimenzió itt különösen fontos szerepet tölt be, és Diana Wallis is újból kihangsúlyozta, hogy Európa rendkívüli felelősséget visel ezzel kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy különösen egy pénzügyi és energiaválság kellős közepén feltétlenül még nagyobb érdeklődést kell tanúsítanunk ezen a területen, és figyelembe kell vennünk az ott élő népesség ezzel kapcsolatos kívánságait és szükségleteit is, elvégre az ember és a természet nem két szembenálló fél, hanem ki kell hogy egészítsék egymást. Ebből a nézőpontból szerintem rámutathatunk néhány örvendetes sikerre, különösen az energiapolitika területén, és talán képesek leszünk megerősíteni az együttműködést e téren.

  Alexandr Vondra, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr! Üdvözöm ezt az időszerű vitát. Az erőforrások utáni kutatások és az éghajlatváltozás eredményeként az Északi-sarkvidék alapvető változások előtt áll. Ez nemcsak magára a régióra igaz, amelyet a változások minden valószínűség szerint érinteni fognak, hanem amint ezt ma itt sokan felismerték, az EU egészére is. E fejlemények hátterében nagyon fontos, hogy az EU átfogó és stratégiai módon közelítse meg az Északi-sark problémáját, lefedve olyan teljes kérdésköröket, mint a környezet, a közlekedés, a biológiai sokféleség, az éghajlatváltozás, tengerészeti kérdések, energia és kutatás, valamint az őslakos népek megélhetésének megóvása.

Úgy vélem, hogy a Tanács most nagyon komolyan veszi ezt a kérdést. Általánosságban támogatja a Bizottság közleményében szereplő javaslatokat. Ennek kell a sarkvidék-politika alapjait alkotnia, amelyet átfogó módon kell kidogoznunk. Azoknak mondom, akik az új egyezményről beszélnek: ezzel kapcsolatban a Tanács még nem alakította ki álláspontját, mivel csak most vizsgálja a Bizottság javaslatait. Csak szeretnék emlékeztetni a Tanács decemberi következtetéseire. A következtetésben azt mondjuk, hogy az EU célkitűzéseit kizárólag a sarkvidéki országokkal való szoros együttműködésben lehet elérni, és az EU-nak az érvényben lévő nemzetközi egyezményeknek megfelelően kell a folyamatban részt vennie.

Amint korábban is említettem, a Bizottság javaslatait most tanulmányozzuk részletesen. Meggyőződésem szerint ezek a javaslatok elő fogják mozdítani a megállapodást az arra a sokféle kihívásra adandó átfogó válaszról, amelyekkel az Északi-sarkvidéken szembe kell néznünk. Örvendetesnek tartom a Parlament érdeklődését, és készen állok arra, hogy újból beszámoljak Önöknek, mihelyt a Tanács elfogadta álláspontját.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Amint ennek a fontos vitának az elején már kihangsúlyoztam, az Európai Uniónak egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a sarkvidéki környezet megóvásában, a természeti erőforrások fenntartható kiaknázásának előmozdításában és az Északi-sark multilaterális kormányzásának javításában. Elköteleztük magunkat az Északi-sark megóvása mellett, ugyanakkor az is célunk, hogy hozzájáruljunk egy olyan együttműködési rendszerhez, amely garantálja a fenntarthatóságot, valamint a szabad és egyenlő hozzáférést. Annak érdekében, hogy ezeket a fontos törekvéseinket siker koronázza, szorosan együtt kell működnünk az összes sarkvidéki állammal és érdekelt féllel, amint már mondtam.

Ebben a tekintetben a Bizottság új jogi eszközökre vonatkozó javaslatok helyett a már érvényben lévő kötelezettségek teljes végrehajtásának és részletes kidolgozásának elősegítését javasolja a biztonság és a stabilitás fokozása érdekében. Szigorú környezetközpontú gazdálkodás és az erőforrások fenntartható felhasználása, emellett szabad és egyenlő hozzáférés. Ugyanakkor az EU már rámutatott arra, hogy a nemzeti fennhatóságon kívül eső területekre nézve az említett Egyezmény környezetvédelmi rendelkezései meglehetősen általánosak maradnak, és az Egyesült Nemzeteken belül tovább folytatjuk a keretek továbbfejlesztésére irányuló munkát, hozzáigazítjuk azokat az Északi-sark sajátos viszonyainak új feltételeihez. Például a nemzeti fennhatóságon kívül eső területekre vonatkozó, a tengeri biológiai sokféleségről szóló új UNCLOS végrehajtási megállapodás figyelembe vehetné az Északi-sarkot, és már be is nyújtottuk kérelmünket az Északi-sarki Tanács norvég elnökéhez. A Bizottság kérelmének elfogadásához az Északi-sarki Tanács összes tagjának egyhangú döntése szükséges. Ezt a döntést, amelynek meghozatala április 29-én – tehát nagyon hamar – várható, negatívan érinthetné az Északi-sarkról szóló egyezményt szorgalmazó kezdeményezés, ezért legyünk óvatosak ebben az ügyben.

Végül azt szeretném mondani, hogy a sarkvidéki parti államok egyértelműen az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét részesítik előnyben kiindulási alapként. Az Európai Uniónak ezt figyelembe kell vennie, ha még szorosabb együttműködést akarunk létrehozni az Északi-sark, valamint annak lakossága és a vadvilág érdekében. Ezzel kapcsolatban nem szabad gyengítenünk a meglévő együttműködési kereteket, mivel ez nem szolgálná célkitűzéseinket és érdekeinket. Emellett saját állásfoglalás-tervezetünk szellemének sem felelne meg.

Összefoglalva: úgy vélem, hogy még nem értek meg a feltételek az Északi-sarkról szóló nemzetközi egyezmény megkötéséhez, és inkább az érvényben lévő jogi keretek hatékony alkalmazására kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket, és ilyen módon kell pótolnunk az esetleges hiányosságokat, és a szabályokat hozzá kell igazítanunk az Északi-sark különleges feltételeihez. Ez sokkal kivitelezhetőbbnek tűnik.

  Elnök. − Hat állásfoglalási indítványt(1) kaptam, amelyeket az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) pontja szerint nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2009. április 2-án, csütörtökön kerül sor.