Elnök. – A következő napirendi pont az alábbi jelentések együttes vitája:

– a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében Salvatore Tatarella jelentése a közösségi ökocímkerendszerről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0401 - C6-0279/2008 - 2008/0152(COD)), és

– a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében Linda McAvan jelentése a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0402 - C6-0278/2008 - 2008/0154(COD)).

  Salvatore Tatarella , előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok mindazoknak, aki olyannyira hatékonyan dolgoztak együtt e jelentés elkészítésében: a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság árnyékelőadóinak; a cseh elnökségnek; az Európai Bizottság tisztviselőinek és – végül, de nem utolsósorban – valamennyi képviselőcsoport kiváló tisztviselőinek. Mindannyiuknak hálás vagyok kiváló munkájukért. Értékes hozzájárulásuk lehetővé tette, hogy első olvasatban megállapodásra jussunk.

Amikor az Európai Parlament nevében átvettem az ökocímkézési rendszerre, az ökocímkére vonatkozó dokumentum felülvizsgálatának feladatát, arra törekedtem, hogy felgyorsítsam a rendszert. A szabványoknak meg nem felelő termékekre vonatkozó környezetvédelmi követelmények folyamatos aktualizálása a társaságokat egy olyan folytonos ördögi körbe kényszeríti, amely emeli a forgalomba hozott termékek általános, ökológiai minőségi normáit. Az ökocímkével rendelkező termékek és szolgáltatások gyártásának és forgalmazásának fokozásával jelentős állandó és egyre fokozódó környezeti előnyökhöz jutunk az energia-megtakarítást illetően, csökkentve a légszennyezést és vizet takarítva meg. Az ökocímke olyan önkéntes minőségi ökojelzés, amelynek célja az egész életciklusuk során alacsony környezeti hatást kifejtő termékek és szolgáltatások forgalmazásának előmozdítása, pontos, nem megtévesztő, de tudományosan helytálló információkat kínálva a fogyasztók számára.

A rendelet általunk végzett felülvizsgálata egy, a fenntartható termelésre és fogyasztásra irányuló, nagyobb szabású európai cselekvési terv részét képezi, valamint szorosabban kapcsolódik az EMAS és a környezetbarát tervezésről szóló irányelv felülvizsgálatához. A közösségi jogszabályok már előírják a rendeletnek ezt a felülvizsgálatát, kimondva, hogy a rendszert a megszerzett tapasztalatok tükrében felül kell vizsgálni, valamint hatékonyságának fokozása, tervezésének javítása és működésének egyszerűsítése érdekében módosítani kell. A címke célja, hogy a fogyasztókat a környezeti hatás csökkentésére képes termékek felé irányítsa. Az ökocímkével kapcsolatosan eleddig megszerzett tapasztalataink hézagosak. Az eredmények között említhető, hogy egyre több vállalat kér minőségtanúsítást a legkülönfélébb ágazatokban. Elismerik tehát annak szelektív és motiváló értékét, hiszen a tanúsítást nagyra becsülik azok a fogyasztók, akik tudatosabbak a vállalatok társadalmi felelősségét illetően. A negatívumok között egypár problémáról számolhatok be: a nyilvánosság alig tud a címkéről; a kritériumok hamar elavulttá válnak, mivel a piacok meglehetősen gyorsan változnak; a bürokratikus nyelvezet pedig visszatartja a piaci szereplőket a részvételtől. Az új ökocímke külső formáját és tartalmát illetően új megjelenéssel fog rendelkezni. Tetszetősebbé válik, hatálya pedig új termékekre is ki fog terjedni: terveink szerint 2015-ig a jelenlegi 25-ről a kétszeresére – azaz 40–50-re – fogjuk növelni a csoportok számát. Népszerűsítő kampányokat tervezünk. 9,5 millió eurós marketing-költségvetést különítettünk el, egy új internetes oldalra pedig 15 000 eurót osztottunk ki.

Az az elv, amely az árnyékelőadókat a leginkább érdekelte, és amellyel a többi intézmény is egyetértett, az volt, hogy az ökocímkének nem szabad pusztán az elért eredményt tanúsítania, hanem annak egy folyamatosan fejlődő, dinamikus eszköznek kell lennie: egy olyan hajtóerőnek, amely – a piaci teljesítménymutatók folyamatos értékelése és ezeken alapuló új kritériumok megállapítása segítségével – folyamatosan a környezetvédelmi szempontból magasabb normák felé hajtja a gyártókat és a termékeket. Célunk, hogy garantáljuk a termék teljes életciklusának ellenőrzését, ami lehetővé teszi számunkra, hogy teljes mértékben figyelembe vegyük a környezeti hatásokat a termelés valamennyi szakaszában, amelynek révén az ágazat gazdasági szereplői és a nem kormányzati szervezetek aktív szerepet tölthetnek be a kompromisszumos kritériumok felülvizsgálatának folyamatában.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Elnök. −  Tatarella úr, volna kedves idefigyelni? Most öt perce van, a vita végén pedig két perce lesz; ha mind a hét percet most használja fel, a vita végén nem marad ideje. Jogában áll azonban eldönteni, hogy mind a hét percet most használja-e fel vagy a már igénybe vett öt-hat percet használja fel és meghagy egy percet arra, hogy reagáljon képviselőtársai észrevételeire.

  Salvatore Tatarella , előadó. − (IT) Elfogadom a felszólítást.

  Linda McAvan, előadó. − Elnök úr! Tatarella úrhoz hasonlóan én is azzal kezdeném, hogy megköszönöm mindazoknak, akik nagy mértékben segítettek bennünket abban, hogy ma első olvasatban érjünk el megállapodást az EMAS jelentéssel kapcsolatban. Szeretnék köszönetet mondani az itt ma jelen lévő árnyékelőadóknak, a Bizottságnak – amely igen sokat segített abban, hogy megállapodásra jussunk –, és a cseh elnökségnek, amely nincs jelen, hogy hallhassa köszönetnyilvánításomat. Köszönet továbbá a Parlament és a képviselőcsoportok dolgozóinak, valamint asszisztensemnek, Elizabeth-nek, aki óriási szerepet játszott abban, hogy ma itt lehessünk. Minden igen gyorsan zajlott, attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtünk erről tárgyalni, a mai napig bezárólag, amikor is megállapodásra jutottunk a választás előtt.

Az EMAS önkéntes rendszer, amely keretet biztosít arra, hogy segítséget nyújtson a vállalkozásoknak és szervezeteknek környezetvédelmi teljesítményük javításában. A rendszer 14 éve indult és szerény sikert ért el a kb. 4000 résztvevőjével, ami – ha belegondolunk – nem egy óriási szám az egész Európai Unióra vetítve. A Bizottság célul tűzte ki, hogy ezt a számot 35 000 részvevőre növeli, ami igen ambiciózus cél. Csaknem tízszeres növekedés.

Szerintem helyes, hogy megpróbáljuk javítani az EMAS kihasználtságát, mivel máskülönben hatása továbbra is korlátozott lesz. Ha viszont fokozni kívánjuk a hatást, akkor a program környezeti integritását is meg kell őriznünk. Úgy vélem, hogy a ma elért megállapodás eléri ezt az egyensúlyt aközött, hogy – remélhetőleg – vonzóbbá teszi az emberek számára, ugyanakkor pedig megtartja a környezeti integritást.

Eszközöltünk néhány olyan módosítást, amelyekről megállapodtunk a Bizottsággal, és – úgy vélem – ezek fontosak. Először is a vállalati nyilvántartást, azaz hogy egy több telephellyel rendelkező társaság vagy szervezet ténylegesen csak egyszer vehető nyilvántartásba egy adott országban, ami nagyon fontos. Ennek a Parlamentnek háromszor kellett nyilvántartásba vételt kérnie – Luxembourgban, Franciaországban és Belgiumban – azért, hogy megszerezze az EMAS-t. A személyzettől úgy értesültem, hogy ez nem volt könnyű. Úgyhogy egy ilyesfajta változtatás fontos. Fontos továbbá az azonos ágazatban tevékenykedő szervezetek csoportos nyilvántartásba vétele; a csökkentett díjak és az enyhébb jelentéstételi követelmények a kkv-k számára – úgy vélem, hogy az EMAS túlságosan megterhelő a kisebb szervezetek számára, ezért valóban változtatni kell rajta, és megfelelőbben kell az ISO 14001-hez igazítani. Számomra különösen fontos az ágazati bizonylatok bevezetése. Úgy vélem, hogy a Bizottság igen keményen fog dolgozni ezen, és ez segíteni fogja a szervezeteket abban, hogy más hasonló szervezetekhez mérjék magukat. Bevezetik továbbá a főbb mutatókat is. Ezek igencsak fontosak ahhoz, hogy javuljon a program és hogy a külső szemlélők rálátással rendelkezzenek a szervezetekre és lássák, hogyan mennek dolgaik.

Nagyon remélem, hogy mindez az EMAS-ban való részvételre ösztönzi majd az embereket, nem azért, mert számháborúzni kívánnék, vagy és látni szeretném, hogy miként verseng az EMAS az ISO-val, hanem azért, mert úgy vélem, hogy a rendszer jó és segíthet abban, hogy teljesítsük fenntarthatósági kritériumainkat.

Ma a világ szeme Londonon van, ahol is a világ vezetői azért gyűltek össze, hogy tárgyaljanak a pénzügyi hanyatlásról és a globális bankválságról. Kétségkívül lesznek olyanok, akik azon fognak tűnődni, hogy miért is üldögélünk itt és beszélünk a környezetvédelmi ellenőrzésről akkor, amikor a szervezetek és a társaságok súlyos pénzügyi gondokkal küzdenek. A Bizottságnak ezt a kezdeményezését figyelemelterelésnek fogják tartani. Szerintem azonban ez téves feltételezés lenne. Számomra és szocialista kollegáim számára a környezetbarát menetrend igenis részét képezi a jelenlegi pénzügyi válságból való kilábalásnak. Be kell fektetünk az energiába és a megújuló energiaforrásokba, és csökkentenünk kell ökológiai lábnyomunkat. Noha az éghajlatváltozással kapcsolatos hatalmas rendszerben – amelyen biztos úr oly keményen dolgozik – az EMAS csak egy igen szerény program, de úgy vélem, hogy mégis szerepet játszik abban, hogy segítséget nyújtson az Európai Unió és a világ többi része számára abban, hogy csökkentsék ökológiai lábnyomukat.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr! Azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok az előadóknak, McAvan asszonynak és Tatarella úrnak, és gratulálok nekik a közösségi ökocímke rendszer javasolt felülvizsgálatáról, valamint a környezetvédelmi vezetésről és hitelesítésről szóló jelentéseikhez.

Ez két olyan lényeges környezetpolitikai intézkedés, amelyek a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó cselekvési terv elválaszthatatlan részét képezik. Pozitív dolog, hogy megállapodásra juthattunk az első olvasatban. Az Európai Parlament képviselői ehhez döntően hozzájárultak, és sikerült érintetlenül hagyniuk a Bizottság javaslatában szereplő környezetvédelmi célkitűzést, ugyanakkor pedig számos fontos kérdéssel kapcsolatban ambiciózusabb célokat meghatározniuk.

Az, hogy az első olvasatban létrejött a megállapodás, megerősíti az intézmények azon akaratát, hogy a nem fenntartható fogyasztás és termelés miatt keletkezett problémákat közvetlenül kezeljék. A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (ΕΜΑS) felülvizsgálata világszerte biztosítja azt a képességet a szervezetek és társaságok számára, hogy hatékonyabban irányítsák tevékenységeik környezeti hatását. Az ΕΜΑS hozzájárul a szervezetek és társaságok környezetvédelmi teljesítményében – beleértve természetesen a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelést is – az állandó javuláshoz. Ezenfelül további előnyöket kínál a szervezetek és társaságok számára, nem csupán azzal, hogy közvetlenül takarít meg pénzt, hanem azzal is, hogy a jelentések benyújtásakor korlátozza a bürokratikus eljárásokat és lehetővé teszi a tagállamokban a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy ösztönzőket biztosítsanak.

A felülvizsgált rendszerrel olyan helyzetbe kerülünk, hogy kezelni tudjuk a fogyasztóknak az általuk vásárolt termékek környezeti hatására vonatkozó objektív, pártatlan és megbízható információk iránti, egyre növekvő igényét. A felülvizsgált rendszer lehetővé teszi számunkra, hogy növeljük a piacon az ökocímkével ellátott termékek körét, valamint hogy ösztönözzük a társaságokat környezetvédelmi teljesítményük javítására. Ezen túlmenően az ökocímke-logó számos versenyelőnyt – például alacsonyabb vámokat, szigorúbb környezetvédelmi normákat, a veszélyes anyagok kizárását, valamint a közbeszerzéssel és más uniós politikákkal kapcsolatos egyszerűbb kritériumokat – biztosít majd számukra.

A felülvizsgált ökocímke-rendelet hatályát szintén bővítették. A rendelet rugalmasabb lett és képes arra, hogy megfeleljen az új környezetvédelmi kihívásoknak és prioritásoknak. Mivel jogalkotási keretaktusról van szó, az ökocímke-rendelet nem állapít meg egyedi kritériumokat a termékekre vonatkozóan. Ehelyett az egyes kiválasztott termékkategóriák tekintetében meghatározandó környezetvédelmi kritériumokat írja elő, hogy ily módon a logót minden egyes kategóriában a legjobb termékeknek lehessen odaítélni.

Manapság óriási tömegben áradnak be a piacra környezetvédelmi címkék, képek és szövegek, ami a fogyasztók körében zavart kelthet: a veszélyes anyagokat tartalmazó bádoghordókon található, erdőket ábrázoló képektől az olyan, élelmiszerekre vonatkozó állításokig, hogy azok széndioxid-semlegesek, sőt, akár a környezetbarát autókig. A fogyasztóknak tehát elképzelésük sincs arról, hogy kiben bízzanak. Az ökocímkéről szóló rendeletre irányuló kompromisszumos javaslat elősegíti e kételyek felszámolását.

A kritériumok és az élelmiszer- és italkategóriák megállapítása előtt tanulmányt fognak készíteni a címkével esetlegesen biztosítható hozzáadott-értékre vonatkozóan. Amint ez a tanulmány lezajlott és amint a Bizottság határozatot hozott az együttdöntési eljárás keretében, az ökocímke-logót oda lehet ítélni a legjobb környezetvédelmi teljesítménnyel rendelkező termékeknek.

Bízom abban, hogy a Parlament teljes mértékben támogatni fogja ezt a pozitív javaslatcsomagot. Az ökocímke képezi a polgárok és az Európai Unió között a környezetvédelmi kérdések kapcsán illetően folytatott tényleges és közvetlen kommunikációra szolgáló, igen kevés csatorna egyikét. Az ökocímkének köszönhetően a polgárok jobban tudnak majd választani a termékek közül és – következésképpen – közvetlenül és aktívan fognak részt venni a fenntarthatatlan fogyasztás elleni küzdelemben.

Az Európai Bizottság teljes egészében el tudja fogadni a kompromisszumos javaslatcsomagot annak érdekében, hogy mindkét rendelet tekintetében első olvasatban megállapodásra lehessen jutni.

Köszönöm még egyszer az előadóknak nagyszerű munkájukat!

  Nikolaos Vakalis, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (EL) Elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok az előadónak és mindenkinek, aki részt vett a Tanáccsal folytatott tárgyalásokban. Úgy vélem, hogy a Parlament és a Tanács által közösen kidolgozott szöveg igen kiegyensúlyozott, ami erősíti az éghajlatváltozás elleni küzdelemre használható fegyvertárunkat.

Nem titkolom Önök előtt, hogy némileg csalódott voltam a Bizottság javaslatának eredeti szövege miatt, nemcsak azért, mert nem volt elég célratörő, hanem azért is, mert még az ökocímke-rendszer alkalmazása során eddig felmerült gyenge pontok kiigazítására is képtelen volt.

Az a szöveg azonban, amelyről most szavazunk, csillapítja kezdeti félelmeimet. Pontosabban: számomra kielégítő, hogy az élelmiszer- és a takarmányágazathoz hasonló, érzékeny termékágazat nem fog ebben szerepelni anélkül, hogy előbb ne vizsgálják meg, hogy lehetséges-e olyan megbízható kritériumok megállapítása, amelyek felölelik a termék által teljes életciklusa során kiváltott környezeti hatásokat.

Különösen örömmel láttam azt, hogy a Bizottság most – a Tanáccsal az ökocímkére vonatkozóan folytatott konzultációk megindulásától számított 9 hónapon belül – köteles az egyes termékkategóriák tekintetében intézkedéseket bevezetni az ökocímke odaítélésével kapcsolatos különös kritériumok meghatározására vonatkozóan.

Ez a határidő létfontosságú, mivel ebben a szakaszban súlyos késlekedéseket tapasztaltunk korábban. Támogatom a rákkeltő, mérgező vagy a környezetre káros termékeknek az ökocímke-rendszerből való kizárását, valamint az állatokon végzett kísérletek csökkentésére történő hivatkozást.

Pozitív fejlemény, hogy a megfelelési eljárást rugalmasabbá tették, ahelyett, hogy teljes mértékben elhagyták volna. Örömmel látom a kis- és középvállalkozásokra való gyakori hivatkozásokat is, mivel mindannyian tudjuk, hogy ezek képezik az európai gazdaság gerincét, főleg most, amikor az utóbbi évek legnagyobb gazdasági válságával állunk szemben.

Végezetül: nem titkolom Önök előtt, hogy ami a közbeszerzést illeti, egy merészebb, bátrabb álláspontban reménykedtem. Attól tartok, hogy a létrejött kompromisszum nem elégséges a mostani körülmények között. Mindazonáltal szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy igen kielégítő eredményt értünk el.

  Anders Wijkman, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Már elég régóta várunk a Bizottságnak a fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozó tervére. Néhány hónapja kaptuk meg a javaslatot. Noha a javaslat átfogó, sajnos azt kell mondanom, hogy annak általános tartalma felettébb korlátolt és gyenge. A Bizottság egyes korábbi javaslattervezetét olvasva tudom, hogy – különösen a Környezetvédelmi Főigazgatóságon belül – ennél jóval célratörőbb kezdeti tervek léteztek. Nyilvánvaló tehát, hogy az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos munkának a jövőben folytatódnia kell és el kell mélyülnie.

Ma az ökocímke-rendszerről tárgyalunk. A felülvizsgálat remek alkalmat kínál arra, hogy ez a címke elmozduljon a piac pereméről, a piac sokkal tágabb részére terjedjen ki és fokozza a természetbarát termékek iránti keresletet. Az új szabályok jelentős javulást képviselnek. Dinamikusabbak, életciklus-alapú megközelítést fognak alkalmazni és képeseknek kellene lenniük arra, hogy számottevően több figyelmet és érdeklődést váltsanak ki mind a társaságok, mind pedig a fogyasztók körében. Amint azt Dimas úr mondta, meg tudják majd szilárdítani az ökocímkézést és feleslegessé tehetnek számos olyan önkéntes rendszert, amelyek igen gyakran összezavarják a fogyasztókat.

Még mindig van azonban egy problémánk, nevezetesen az, hogy hogyan tájékoztassuk a fogyasztókat és a piacokat a címkéről. E címke marketinges támogatása igen korlátozott volt korábban. Az erre kiosztott források elenyészőek voltak az általánosságban a piacon meglévő, számos jelölés mögött álló forrásokhoz képest. Remélem, hogy ez változni fog, először is azzal, hogy a vállalkozások a jövőben fontos eszköznek tekintik majd az ökocímkét. Abban is reménykedem – ahogyan azt Vakalis úr mondta –, hogy a jövőben a közbeszerzés a környezetbarát területekre is kiterjed, és ehhez platformként használhatja az ökocímkét.

Azt is remélem, hogy a Bizottság proaktívabban fogja támogatni a rendszert. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek a munkában. Meglátásom szerint igen jó munkát végeztünk mindössze pár hét leforgása alatt. A 24. órában sikerült az élelmiszer-termékek – különösen a halászati termékek – körüli zavar egy részét megszüntetnünk.

Végül pedig szeretnék visszautalni McAvan asszonyra, aki a pénzügyi válságra és a mai londoni találkozóra utalt. Szerintem ez az utalás igen helytálló. Most legalább három párhuzamos válsággal nézünk szembe: a pénzügyi válsággal, az éghajlati válsággal és az általam az ökoszisztéma válságának nevezett jelenséggel, vagyis a természeti erőforrások túlzott mértékű kiaknázásával. Csak akkor tudunk majd egy jobb jövőt kiépíteni, ha együtt kezeljük az alapvető okokat – azaz az erőforrások fenntarthatatlan felhasználását – az alacsony szénigényű és természetbarát termelésbe és termékekbe való befektetésen keresztül. Szerintem az ökocímke-rendszer olyan eszköz, amely ebben segítségünkre lehet.

  Gyula Hegyi, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Különféle eszközeink vannak társadalmainkban a környezettudatos magatartás megerősítésére. Vannak rendeletek, irányelvek, állásfoglalások. Betilthatunk bizonyos anyagokat és tevékenységeket. Tilalmat rendelhetünk el a veszélyes anyagokra vonatkozóan és támogathatjuk a környezetbarát technológiát.

A piacgazdaságban azonban más eszközök is vannak. Megcélozhatjuk a fogyasztókat az általuk vásárolt termékeken keresztül, a környezetbarát és a fenntartható fejlődés követelményének megfelelő termékeket ajánlva számukra.

Ez az irányelv fontos lépést tesz a helyes irányba azzal, hogy egyszerűsíti az ökocímke megszerzéséhez vezető utat. A szocialista képviselőcsoport támogatja a jelentést. Képviselőtársaim és jómagam számos módosítást terjesztettünk elő, amely módosításokat támogatta a Környezetvédelmi Bizottság, vagy amelyek szellemét beépítették a kompromisszumos csomagba. Képviselőcsoportunk tehát a mai záró szavazáson a jelentés mellett fog szavazni.

Úgy véljük, hogy a termékek környezetvédelmi hatásának igen lényeges kérdést kell képeznie az EU-ban, az ökocímke egész elgondolása pedig nagyon hasznos irányvonalat biztosít a fogyasztók számára.

Az ökocímkét természetesen a leginkább környezetbarát termékeknek kell odaítélni, a tájékoztatásnak pedig egyértelműnek és helyesnek kell lennie. Most, a gazdasági válság nehéz hónapjaiban tiszteletben kell tartanunk a termelők érdekeit is, és biztos vagyok abban, hogy ez a jelentés megteremti az egyensúlyt a fogyasztók és az ipar érdekei között.

Nagyon fontos bevonni a kis- és középvállalkozásokat az ökocímkével kapcsolatos eljárásba, ezért tehát az engedélyezés költsége nem lehet túl magas. A szocialista képviselőcsoport árnyékelőadójaként a még alacsonyabb költségek irányába tereltem a jelentést, és köszönöm az előadónak, hogy elfogadta érveinket.

Az általam már említett kkv-k tekintetében egyértelmű, hogy meg kell szüntetnünk az engedélyezéssel kapcsolatos bürokratikus akadályokat. Egyszerűsítenünk kell az ökocímke megszerzésére irányuló eljárást, mivel a döntési eljárás – jelenlegi formájában – igen lassú és bürokratikus.

Főleg a kisebb vállalkozások azok, amelyeknek nincs elég pénzük, idejük és energiájuk végigvinni az ökocímke megszerzésének lassú folyamatát. Nagyon fontos egy termék teljes életciklusának elemzése – az előállításról a megsemmisítésig. Nem elég pusztán a késztermék környezeti tulajdonságait megítélni, a termékben lévő anyagokat, a gyártási folyamatot, az áruszállítást, a megsemmisítésére vagy a szétbontására alkalmazott módszert is tanulmányozni kell az ökocímke megadása előtt.

Legalábbis számunkra, szocialisták számára nyilvánvaló, hogy nem tartalmazhatnak veszélyes anyagokat azok a termékek, amelyek ökocímkében részesültek. Ez vitáink során igen nehéz kérdés volt, de végül igen jó kompromisszumra tudtunk jutni.

A fő szabály az, hogy az ökocímkével ellátott termékek nem tartalmazhatnak veszélyes anyagokat, de ez alól lehet egypár kivétel. Kivételt jelenthetnek az egyenértékű alternatívával nem rendelkező, meghatározott áruk, amelyek általános környezetvédelmi teljesítménye magasabb az ugyanazon kategóriába tartozó más árukhoz képest. Erre a legjobb és legközismertebb példa az energiatakarékos izzó, amelynek rengeteg környezeti előnye van, de higanyt tartalmaz.

Szintén széles körben vitatták meg az élelmiszerek kérdését. Ez esetben a kritériumokat tovább kell fejleszteni. Az ökocímke valódi hozzáadott környezetvédelmi értékkel bír. Figyelembe veszi a termék teljes életciklusát, az ökocímke használata pedig nem kelthet zavart a fogyasztók gondolataiban, amikor azokat más élelmiszer-címkékkel vetik össze. A Bizottság intézkedéseket fogad el az egyes termékcsoportokra – többek között az élelmiszerekre – vonatkozó különös ökocímke-kritériumok megállapítására. A végleges jelentés és a kritériumok tervezete után legkésőbb kilenc hónappal a Bizottság konzultál az Európai Unió ökocímkével foglalkozó tanácsával egy, az erre a kérdésre vonatkozó javaslattervezetről.

Mint már mondtam, az ökocímkének a belső piacon jelen levő legjobb termékek teljes életciklusa során a környezetvédelmi teljesítményen kell alapulnia. A jelentés emiatt teszi lehetővé, hogy a piacon meglévő, legjobban teljesítő termékek tekintetében eseti alapon 10–20% között határozzák meg az ökocímkével kapcsolatos kritériumok célszintjét, biztosítva ezzel, hogy a rendszer csak a leginkább környezetbarát termékeket díjazza, de ugyanakkor elegendő választékot kínál a fogyasztók számára.

  Johannes Lebech, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr! Először is szeretném megköszönni az előadónak és az árnyékelőadónak a konstruktív együttműködést. Véleményem szerint igen jó eredményt értünk el. Tavaly ősszel a Természetvédelmi Világalap (WWF) közzétett egy jelentést, amely feltárta, hogy ha továbbra is a jelenlegihez hasonlóan használjuk fel a Föld erőforrásait, akkor a 2030-as évek közepére két bolygóra lesz szükségünk. Magyarán szólva túlságosan kihasználjuk bolygónkat. Gyorsabban használjuk fel az erőforrásokat, mint ahogyan azok újból feltöltődhetnének. Ennek meg kell változnia, ha meg akarunk előzni egy környezeti válságot. Az erőforrások felhasználási módján változtatni kell és itt nemcsak a politikusoknak van felelősségük, hanem a termelőknek és a fogyasztóknak is.

A most felülvizsgált ökocímke a fenntartható módon gyártott áruk előállításának és értékelésének ösztönzésére szánt eszköz. A címke egyik gyenge pontja, hogy a fogyasztók nemigen tudnak róla – és e tekintetben egyetértek Wijkman úrral –, ezért a címke nem különösebben vonzó maguk a gyártók számára sem. Ha a gyártók nem használhatják a címkét egy jó termék forgalmazására, akkor miért próbálnák meg a leginkább fenntartható terméket gyártani egy adott termékcsoporton belül? Ez is azon problémák közé tartozik, amelyet megpróbáltunk új elképzeléseinkkel orvosolni. Most már egyértelmű követelmény a tagállamok és a Bizottság számára, hogy egy olyan cselekvési tervet dolgozzanak ki, amely különféle kampányok révén az ökocímkével kapcsolatos tudatosság előmozdítására irányul.

Hosszasan tárgyaltunk az élelmiszerekről és úgy vélem, hogy józan megoldásra jutottunk. A dolog nem ér véget a Bizottság azon javaslatával, hogy csupán a feldolgozott élelmiszereket és csak a közlekedést, csomagolást és a feldolgozást vegyük figyelembe. Ehelyett annak részletes megvizsgálását kértük, hogy hogyan tudjuk a legjobban felvenni az élelmiszereket az ökocímkézési rendszerbe, biztosítandó, hogy az elejétől kezdve mindent helyesen tettünk és nem okozunk zavart az ökocímkézés más formáival.

Végezetül szeretnék rámutatni, hogy a címke most a tartós árucikkekre és az újrahasznosítható árukra is használható. Más szóval: ha azt akarjuk, hogy gazdaságaink fenntarthatók legyenek, módosítanunk kell azon, hogy hogyan gyártjuk és fogyasztjuk az árukat. A termék egész életciklusát kell szemlélnünk, hogy javíthassunk annak módján, ahogyan a nyersanyaggal egy termék előállítása során bánnak és – különösen – azon, ahogy egy terméket a használat után kidobunk. Remélem, hogy az az eszköz, amelyet itt feljavítottunk, segíteni fog abban, hogy a világ fenntarthatóbb legyen.

  Liam Aylward, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Én is szeretnék gratulálni az előadónak és az árnyékelőadónak. Az éghajlatváltozás jelenti az egyik legmagasabb prioritást Európa, valamint a világ többi része számára. Olykor egyénenként tehetetlennek érezzük magunkat e hatalmas globális kihívással szemben, de végül is az embereket arra kell ösztönözni, hogy megtegyék a maguk aprócska részét, mivel az olyan kisebb hozzájárulások, mint a „Power of One” igenis összeadódnak. A „Power of One” pedig talán tényleg olyasvalami, amit nem mozdítottunk kellőképpen elő.

Ma egy olyan önkéntes rendszerről szavazunk, amelyben a társaságok környezetbarát címkével láthatják el termékeiket. Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy közvetlenül segítsék a környezetet és mindennapi életük és vásárlásaik során csökkentsék a kibocsátásokat. A címkézés egyértelmű és egyszerű intézkedés, amelynek célja az energiahatékonyság, az etikus gyártás és a környezetbarátabb technológiák kidolgozásának előmozdítása. Egészségügyi szempontból pedig ez a rendszer megóvná az embereket a rákkeltő, mutagén, reprodukcióra káros vagy bioakkumulatív termékektől, amelyek olykor jelen vannak a textiltermékekben.

A rendszer kategóriákba sorolja a termékeket és a szolgáltatásokat – a papírzsebkendőtől, a lábbelin át a kempingekig. Eszközöket biztosít továbbá az állatokon végzett kísérletek és a gyermekmunka csökkentésére. Hangsúlyozom a gyermekmunkát, mert nemrégiben részt vettem egy erre a területre vonatkozó jelentés elkészítésében és ebben a témában igen tájékozott vagyok.

Írország és Európa számára előnyös lehet, ha még inkább előmozdítja és alkalmazza a rendszert. Írországban jelenleg 13 társaság van – főként a szállodaiparban –, amelyek ökocímkével rendelkeznek, de ösztönöznünk kell a további részvételt. Egy, az Európai Unió által szponzorált, nagyon komoly tájékoztató kampányra is szükségünk van.

  Satu Hassi, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönet mindkét előadónak kiváló munkájukért! Nagyon örülök, hogy hamarosan végleges döntésre jutunk a két kérdéssel kapcsolatos jogszabályokról, még a választások előtt.

Ami az ökocímkét illeti, úgy vélem, két alapvető fontosságú elvet kell figyelembe venni. Először is, a címkének dinamikusnak kell lennie; más szóval az ismeretek, készségek és a technológia fejlődésével, valamint egyre több környezetbarát termék piacra kerülésével a címkével kapcsolatos kritériumoknak szigorúbbakká kell válniuk. A másik kulcsfontosságú tényező az, hogy a címkének csak a környezetvédelmi szempontból felsőbbrendű termékekre szabad vonatkoznia. Különösen a vegyipar támogat egy olyan politikát, amelyben az ökocímkét fel lehetne használni olyan termékekre, amelyek alig-alig felelnek meg a jelenlegi jogszabályoknak. A vegyipar például régebben megpróbálta támogatni az ökocímkét olyan textiltermékek esetében, amelyekben az elektromos berendezésekben már korábban betiltott tűzálló vegyi anyagok voltak. Szerencsére ez a kísérlet akkoriban meghiúsult, hamarosan pedig olyan jogszabállyal rendelkezünk, amely egyértelmű e tekintetben.

Olyan jogszabályunk lesz, amely biztosítékot jelent a fogyasztók számára arra, hogy egy adott termék nem tartalmaz rákkeltő vegyi anyagokat vagy olyan vegyi anyagokat, amelyek hátrányosan érinthetik termékenységüket. Szigorú kritériumok mellett kivétel akkor tehető, ha nincs alternatíva egy adott termékcsoporton belül és ha az egészségre káros anyag egy olyan termékhez szükséges, amelynek általános környezeti hatása lényegesen alacsonyabb, mint az ugyanabba a csoportba tartozó többi terméknek. Ez fontos az ökocímke hiteléhez. Lényeges az is, hogy a címkével kapcsolatos kritériumok dinamikusak legyenek, hogy szigorúbbakká váljanak, ha még inkább környezetbarát termékeket tudunk előállítani.

A vita során egy másik lényeges kérdés volt, hogy az ökocímke kiterjeszthető-e az élelmiszerekre? Örülök, hogy döntés született arról, hogy az ökocímke élelmiszerre történő alkalmazása előtt egy felhasználhatósági és megvalósíthatósági tanulmányt folytatnak le, annak érdekében, hogy a fogyasztók körében elkerüljék az ökocímke és a biotermeléssel előállított élelmiszerek közötti zavart. Ha az ökocímkét valamikor a jövőben az élelmiszerekre – például a halra – is kiterjesztik, fontos lesz az, hogy a kritériumok ne csak az élelmiszer-előállítás módjára, hanem az azzal kapcsolatos környezeti hatásokra – például a szállításra – is kiterjedjenek.

Hölgyeim és uraim! Az ökocímkével kapcsolatban tapasztalthoz többé-kevésbé hasonló vita zajlik az energiacímkézés területén a kritériumok dinamikus jellegéről. Véleményem szerint igen fontos, hogy mind az ökocímke, mind pedig az energiacímke ugyanahhoz az elvhez kapcsolódjon, azaz ahhoz, hogy a kritériumok az ismereteink, készségeink és technológiánk javulásával szigorodjanak.

  Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Én is szeretnék köszönetet mondani az előadóknak. Egy ökológiai, ugyanakkor fenntartható címke: ez az ökocímkéről szóló új keretrendelet előtt álló kihívás. A rendelet csupán az első lépés. Az Európai Parlament és a Tanács hasznos és konstruktív tárgyalásokat folytatott, legalábbis a vegyi anyagokkal kapcsolatos kilátások tekintetében. Most a Bizottságon a sor, hogy egy éven belül kidolgozza a megállapított kritériumokat, egy munkatervet hajtson végre és meghatározza a termékek kezdeti listáját, operatív értelemben. Az egyes tagállamoknak meg kell szervezniük a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat, kapcsolatot kell kialakítaniuk az európai szervvel és kötelező érvényűként kell elfogadniuk a fenntarthatósági kritériumokat.

Mit is jelent ez a környezetvédelmi fenntarthatóság? Azt jelenti, hogy a gyártási ciklus egészében innovatív előállítási kritériumokat alkalmaznak: a termelési módszerekben a kibocsátások csökkentésétől a vízhez hasonló elsődleges javak tekintetében az energiafogyasztás csökkentéséig, valamint a termelési központok végfogyasztókhoz közeli elhelyezéséig. Mindez forradalmi változást jelent! Csak így vehetjük fel hitelt érdemlően a küzdelmet az éghajlatváltozás ellen, ugyanakkor a gyártási módszerek valódi forradalmát is megtestesíti. E kritériumok kidolgozása érdekében felszólították a Bizottságot és az új közösségi testületet, hogy biztosítsák a vezető piaci szereplők aktív részvételét és a legjobb gyakorlatok bevonását, hogy felhasználhassák az ilyen piaci szereplők által a gyártási ciklusok során már kipróbált és tesztelt innovációkat, valamint hogy ezáltal azokat hozzáférhetőbbé és átláthatóbbá tegyék.

E kritériumok elválaszthatatlan részét képezi a szociális munkanormák tiszteletben tartása, noha a rendelet – a Tanács által a végső tárgyalásokon alkalmazott érthetetlen nyomásnak köszönhetően – még mindig tartalmaz jogalkotási szempontból elfogadhatatlan kifejezést. Az alkalmazott kifejezés az „adott esetben”: a fenntartható fejlődés, a szociális záradékok és a rendes munka nem lehet csupán „adott esetben” alkalmazott választási lehetőség. A környezetre káros, rákkeltő vagy a reprodukciót károsító, mérgező vegyi anyagokat még mindig tartalmazó termékekre vonatkozó minőségi ökocímkére alkalmazandó kivételek azonban egyértelműek és hatékonyak. Óva intek azonban mindenkit: az Európai Parlament efölötti ellenőrzése különösen szigorú lesz!

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Tatarella úrnak a közösségi ökocímke-rendszerről szóló jelentése alapvető olvasmány: gratulálok az előadónak és a bizottságnak, továbbá úgy vélem, hogy a gyártási módszereket és az eredetet egyértelműen és félreérthetetlenül kell feltüntetni. Ez természetesen a fogyasztási célú termelésre vonatkozik, de egyúttal követelmény akkor is, ha a társaságok azt akarják, hogy tisztességesen bánjanak velük, és ha meg akarjuk akadályozni azt, hogy – amint az manapság történik – továbbra is kárt okozzon és torzítsa a piacot a hamis és tisztességtelen verseny, amelyet gyakran azok folytatnak, akik nem tartják tiszteletben a szociális és ökológiai termék-előállítási paramétereket.

Más szóval a környezetvédelmi szabályok betartásáról és nyilvánvalóan a munkavállalók szociális jogairól van szó: intézményeinknek biztosítaniuk kell ezek fenntartását. Gratulálok még egyszer az előadónak kiváló jelentéséhez!

  Martin Bursík, a Tanács soros elnöke. – (CS) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, kedves vendégeink! Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni, amiért nem értem ide időben és köszönetet mondani Önöknek, amiért közvetlenül a pártfelszólalások első köre után lehetőséget adtak arra, hogy felszólaljak.

Nagyra értékelem ezt a vitát, mivel az eddig elhangzott beszédek egyértelműen az előadók, a Bizottság és a Tanács munkáját méltatják. Úgy tűnik, hogy elvben konszenzus alakult ki azon két javaslat tekintetében, amelyet első olvasatban várunk – és ennek nagyon örülök. Ezek a javaslatok a Közösség hatodik cselekvési programjának és a Bizottság által 2008 júliusában közétett, a cselekvési programhoz mellékelt csomag részét képezik. A cselekvési tervre irányuló javaslatból egyértelműen kiderül, hogy magatartási mintáinkon, fogyasztási és termelési mintáinkon változtatni kell, valamint hogy termelési és fogyasztási módszereink nem fenntarthatóak. Kárt okozunk a környezetnek, károsítjuk az emberi egészséget és nem fenntartható módon használjuk fel természeti erőforrásainkat.

A kérdés a cseh elnökség prioritásai között szerepel és szilárd meggyőződésem, hogy az ökocímkézésről és az EMAS-ról szóló, már meglévő rendeletek jóváhagyásával és felülvizsgálatával nagymértékben sikerül majd kezelnünk ezt a prioritást. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak az általuk e rendeletekkel kapcsolatban végzett munkáért és szeretném köszönetemet kifejezésre juttatni az Európai Parlament, az EMAS tekintetében Linda McAvan előadó, az ökocímke tekintetében pedig Salvatore Tatarella előadó által végzett nagyszabású munkáért és mindenki más felé, aki részt vett ebben a munkában.

Ami az ökocímkézést illeti, egy kompromisszumos szöveget sikerült létrehozni, hála a Tanács és a Parlament, valamint a Bizottság együttes munkájának, ez a szöveg pedig – különösen az ökocímkék odaítélésére irányuló rendszer egyszerűsítésével – javítja a termékcímkézés önkéntes rendszerét. Nagyon fontos, hogy az ökocímke most még vonzóbbá váljon a fogyasztók számára. Lehetővé tesszük azt, hogy a rendszer más termékekre is kiterjedhessen, és sikerült az élelmiszerek esetleges címkézésével kapcsolatos problémát is megoldanunk, aminek köszönhetően a fogyasztóknak a vásárlási választásaik megtételekor lehetőségük lesz mérlegelni, és figyelembe venni a termékek vagy a szolgáltatások környezetre gyakorolt hatását, ez pedig nagyon fontos.

Ami az EMAS-ra vonatkozó kompromisszumos szöveget illeti, a szöveg lehetővé fogja tenni a rendszerhez önként csatlakozó szervezetek még nagyobb láthatóságát, fokozva ezzel annak vonzerejét. Véleményem szerint nagyon fontos csökkenteni az adminisztratív terheket a nagyobb vállalatok, valamint a kis- és középvállalkozások számára. Jelentős vita folyt a rendszer költségeiről és szerintem ésszerű kompromisszumra jutottunk a minimális költségről, amely ugyanúgy fedezni fogja az e címkék bevezetéséhez fűződő ügyleti költségeket.

Véleményem szerint fontos hangsúlyozni, hogy a felülvizsgált EMAS rendszer nyitva áll az Európai Unión kívüli szervezetek előtt is. Ez viszont nagyobb hatáskört biztosít a rendszernek, ösztönözve annak tágabb, globális léptékű alkalmazását.

Szilárd meggyőződésem, hogy e rendeletek jóváhagyása valódi előnyökkel szolgál majd az európai országok számára, valamint hogy olyan új lehetőségeket teremt majd, amelyek jelentőséggel bírnak a jelenlegi válság és a legnagyobb globális környezeti probléma, a globális éghajlatváltozás megoldása tekintetében.

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek, az előadóknak és az európai parlamenti képviselőknek a kompromisszum érdekében folytatott gyümölcsöző együttműködésükért, és nagyon várom a vita folytatását.

  Amalia Sartori, (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy a mai vita rávilágított arra, hogy mekkora munkát végeztünk eddig és hogy a témát széles körű egyetértés övezi. Az, hogy még a Tanáccsal folytatott konzultáció után is az EMAS egy első olvasatbeli megállapodással zárható le és csak egyetlen háromoldalú párbeszédre került sor – éppen ezt jelenti. Mit mondhatunk tehát és mivel egészíthetjük ki az elhangzottakat? Az EMAS és az ökocímke minden bizonnyal olyan eszközök, amelyek ösztönzik egyrészt a vállalkozások, szövetségek és intézmények, másrészt pedig a fogyasztók tájékozott választásait. Javítanunk kell azonban a kommunikációt. Sok előttem felszólaló képviselő hívta fel erre a figyelmet és én szeretném ezt újból megtenni, mivel szerintem ez nagyon lényeges lépés.

Van egy nemzetközi ISO-rendszerünk, amelyről mindenki tud. Ezt megerősíti a nyilvántartásba vételek száma. Az Európai Uniónak meg kell értetnie a vállalkozásokkal, hogy miért kell az európai rendszert választaniuk a nemzetközi rendszer helyett. Nem megfelelő eredmény az, ha az általános környezetvédelmi tudatosságát csupán úgy fokozzuk, hogy 4–5000 vállalkozást vonunk be az Európai Unión belül, ahogyan ezt eddig tettük. Ezen javítanunk kell, és ez mindenekelőtt tájékoztatást, tájékoztatást és még több tájékoztatást jelent.

Az önkormányzatok például nem tudnak arról, hogy EMAS tanúsításuk lehet és jó példával járhatnak elöl. A hivatalok valószínűleg megkapták az értesítéseket, de azok még nem szűrődtek át a hivatalnokok agyán és tudatán. Az EMAS-ban ezért nagyobb részvételre van szükség. Egy, az EMAS-szal tanúsított szervezet alkalmazottai mindannyian részt vesznek a környezetvédelmi teljesítmény javításában azáltal, hogy kevesebb vizet, kevesebb energiát használnak, vagy szelektálják a hulladékot. Ennek legelsősorban azok számára kell elérendő céllá válnia, akik mások felé példát mutathatnak, másodsorban pedig azok számára, akik hisznek abban, hogy képesek maguk, a társaságok, a közösség és fogyasztóink számára előnyöket teremteni, akik úgy érzik, hogy jobb garanciát kínáltak számukra e módszer alkalmazása révén.

  Richard Howitt (PSE). - Elnök úr! Támogatom kollégámat, Linda McAvant, és gratulálni szeretnék a Környezetvédelmi Bizottság tagjainak e jelentés előterjesztéséért. A Parlamentnek a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos előadójaként hozzá akartam járulni ehhez a vitához azzal, hogy az ökocímkézésre és az EMAS-ra vonatkozóan folytatott vitát a társaságok általi jelentéstételt illetően belehelyezem abba a tágabb összefüggésbe, amelyet a vállalati felelősség és elszámoltathatóság, és különösen azon kérdés kezelése tekintetében próbálunk elérni, hogy a kötelező rendszerekkel szemben vajon az önkéntes rendszerek jelentik-e az előrevezető utat és hogy vajon az Európára összpontosító rendszerekkel vagy egy globális megközelítéssel kellene-e rendelkeznünk?

A vállalati felelősség szempontjából az a probléma, hogy az önkéntes rendszerek elterjedése költségesebb és kevésbé egyértelmű lehet, és ténylegesen a vállalkozások, fogyasztók és – valójában – minden érdekelt számára pazarló versenyhez vezethet. Néhány társaság esetében természetesen ott van a kísértés, hogy a legkevesebb terhet jelentő és legkevésbé költséges – egyszersmind azonban a legkevésbé hatékony – eszköz használja.

Az önkéntességgel az is a probléma, hogy ez egyszerűen nem lesz elegendő a mai éghajlatváltozás tekintetében. Elképesztő volt számomra, amikor hazámban, az Egyesült Királyságban átment az éghajlat-változási törvényjavaslat a nemzeti parlamentben, ahogyan a brit munkáltatók szövetsége, a CBI kijelentette, hogy kötelező, törvényen alapuló jelentéstételt akar az éghajlatváltozásról a vállalkozások részéről. Annak tükrében, amit mi itt az Európai Unióban arról mondunk, hogy minek kell történnie az éghajlatváltozás kérdésében, a kérdés az, hogy az önkéntesség elég lesz-e még a jelentés azon változtatásai mellett is, amelyekkel kapcsolatban megállapodunk.

Végül itt van a globális kontra európai kérdése. Az EMAS-ban 4000, az ISO 14001-ben pedig 35 000 társaság vesz részt. Azért van ez, mert az ISO kevésbé terhes vagy azért, mert társaságaink a globális – és nem csak az európai – piacokon működnek, és globális megközelítést szeretnének?

Felkérem a Bizottságot, hogy ne csupán mozdítsa elő és alkalmazza az EMAS-t – ami szeretném, ha sikeres lenne –, hanem hogy végezzen kitekintést a társaságok általi, szén-dioxid-kibocsátási jelentéstételre és a vállalati felelősség más aspektusaira vonatkozó globális kezdeményezések megállapítása és megerősítése tekintetében, hogy erőteljes globális mechanizmusokhoz jussunk és hogy azután azokat előmozdíthassuk és alkalmazhassuk kontinenseinken. Próbáljuk ki mindkét ösvényt!

  Mojca Drčar Murko (ALDE). - Elnök úr! Az európai jogszabályok célja az volt, hogy ösztönözzék a vállalkozásokat termékeik javítására és az energiahatékonysággal és a környezetvédelem betartásával kapcsolatos magasabb szintű normák elérésére.

A fenntartható termeléssel, fogyasztással, és iparpolitikával kapcsolatos uniós cselekvési terv részét képező ökocímkézés egy ilyen eszköz. A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer, az EMAS is ilyen eszköz. Arról szól, hogy egyensúlyt teremtsen a szabályozási és a piaci alapú eszközök között, a különféle termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó önkéntes normák kialakításának, illetve a gyártási folyamatok optimalizálásának, valamint az erőforrások hatékonyabb felhasználásának elősegítése céljából.

A probléma mármost az, hogy a korszerű technológiák hogyan alkalmazhatók a környezetvédelemre, és az ipart vagy a szolgáltatokat hogyan lehet segíteni abban, hogy előmozdítsák a gyártás környezetvédelmi értékét. Az ökológiai tanúsítványok célja a termékek környezetvédelmi vonatkozásaival foglalkozó egyéb jogi aktusokkal a szinergiák megteremtése. Az EMAS erőforrásokat – többek között – vizet takarít meg.

A múlt tapasztalataiból tudjuk, hogy a különböző szintű tanúsítványokat nem koordinálták össze elégségesen. A meglévő önkéntes és szabályozási eszközök nem kapcsolódtak egymáshoz oly módon, hogy szinergiákat alkothassanak. Az EMAS-rendszer első felülvizsgálata nem volt biztató. Kezdetben azt várták, hogy az EMAS keretében nyilvántartásba vett társaságok jobban fognak teljesíteni, mivel az EMAS környezetvédelmi követelményei szigorúbbak az ISO 14001-hez hasonló régebbi és ismertebb tanúsítványokénál. Az EMAS keretében nyilvántartásba vett társaságok mégsem teljesítettek jobban és a környezetvédelmi kiválóság rendszere gyengébb volt az ISO 14001-hez képest.

A Bizottság megtalálta a siker elmaradásának okait – a rendszer túl szigorú, túl drága és túl összetett – és elfogadható egyszerűsítéseket javasolt.

Az előadó – McAvan asszony – értékes további módosításokat eszközölt. Ezek között szerepelt az EMAS meghatározásával kapcsolatban egy sor, amelyet különösen fontosnak tartok. Ez segítené a szervezeteket abban, hogy könnyebben álljanak át az ISO-ról az EMAS-szabványokra.

Bízom abban, hogy módosításaink a Bizottság rendeletre irányuló javaslatát jobbá tették és hogy azt közelebb hoztuk a felhasználókhoz. Szerintünk egy pártatlan tanúsítási rendszert a fogyasztók is értékelnek majd.

Remélem, hogy ez segíteni fog a szervezeteknek abban, hogy a legésszerűbb, szisztematikus megközelítést válasszák ki a különböző környezetvédelmi területek összekapcsolása érdekében.

  Roberta Angelilli (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadónak az általa végzett kiváló munkáért. Egy dologban biztos vagyok: ez további lendületet fog adni az ökocímkével ellátott termékek Európán belüli elterjedésének. Egy olyan időben, amikor a környezetvédelem égető kérdés és növekszik a környezetbarát termékek iránti kereslet – még az olyan, nem európai országokban is, mint az Egyesült Államok és Kína –, az ökocímke az egyik olyan eszköz, amely az európai termékeket fokozottan versenyképessé teszi a nemzetközi piacon. Valójában az ökocímke több egy puszta környezetvédelmi minőségi jelzésnél: a termékek környezetvédelmi kiválóságára vonatkozó követelmények folyamatos, felfelé irányuló kiigazításával az ökocímke a folyamatos javulást és innovációt ösztönzi.

Ez a jelentés lehetővé teszi, hogy az ökocímkével ellátott termékek tágabb körben terjedjenek el, így előmozdítva a velük kapcsolatos tudatosságot anélkül, hogy bármilyen módon csökkentené a fogyasztók egészségvédelmi garanciáit. Befejezésül: hazám, Olaszország a megadott engedélyek számát tekintve Európa éllovasai közé tartozik, és ezen engedélyek nagy részét az idegenforgalmi ágazat szerezte meg, amely ebből az európai környezetminőségi tanúsítási címkéből olyan előnyökre tehet szert, amelyeket az európai közvélemény egyszerre becsül nagyra és garantál.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). - (SV) Elnök úr! Az EMAS, az önkéntes környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer elvben azt jelenti, hogy egy társaság vagy egy szervezet környezetvédelmi felülvizsgálatot végez, megvizsgálja a saját maga által a környezetre gyakorolt hatást, környezetvédelmi politikát dolgoz ki, célokat tűz ki és cselekvési tervvel áll elő. Sajnálatos módon az EMAS eddig nem bizonyult túlságosan sikeresnek, mivel 1993-as létrehozása óta csupán 4000 szervezetet vettek nyilvántartásba, ami szegényes eredmény az EU-n belüli azon 35 000 szervezethez képest, amely az ISO 14001-ben szerzett tanúsítást. Emiatt indokolt az EMAS felülvizsgálata, egész egyszerűen azért, hogy azt vonzóbbá tegyük és csökkentsük a bürokráciát a társaságok és szervezetek számára.

A Tanács és a Parlament között folytatott tárgyalások során az EMAS-t számos vonatkozásban megszigorították. A Bizottság például egy prioritásprogram alapján most már köteles átfogó referenciadokmentumot kidolgozni a lehető legtöbb ágazatra vonatkozóan. A szöveg azt is egyértelműen kimondja, hogy az EMAS-logó semmilyen körülmények között nem téveszthető össze semmilyen más környezetvédelmi termékcímkével. Ez valódi előrelépés.

Nemrégiben egyik kollégám, Jens Holm, megkérdezte a Bizottságot, hogy – a Parlamenthez hasonlóan – a Bizottság valamennyi főigazgatósága nyilvántartásba vetette-e magát az EMAS-nál? Az ember azt gondolná, hogy az uniós intézményeknek kötelességük, hogy jó példával járjanak elöl, a válasz azonban az volt, hogy a Bizottságnak nincsenek belső kibocsátási céljai és a Bizottságnak csupán öt főigazgatósága vetette magát nyilvántartásba az EMAS-nál. Véleményem szerint ez gyalázatos, és szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy újból megkérdezzem a Bizottságtól: mikor szándékozik biztosítani, hogy valamennyi főigazgatósága csatlakozik az EMAS-hoz?

  Roberto Fiore (NI). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Teljes mértékben megértem az előadó jó szándékát, de úgy vélem, hogy ez az ökocímke éppen szembemegy azokkal a legnagyobb problémákkal, amelyek jelenleg – különösen a válság idején – a gazdálkodást és a termelést sújtják. Először is úgy gondolom, hogy létfontosságú a nemzeti termelésnek a tisztességtelen versennyel szembeni védelme. Olyan országokra gondolok, mint Kína, ahol néhány árut valóban rabszolgafeltételek mellett gyártanak; gondolok itt a laogai-ra, azokra a koncentrációs táborokra, ahol mezőgazdasági és ipari termelés zajlik; és gondolok itt azokra a jól ismert italokra, amelyeket világszerte széles körben fogyasztanak annak ellenére, hogy nem tudjuk, mit tartalmaznak. Más szóval: óvjuk először a termelést a tisztességtelen versennyel szemben, majd azt követően tegyünk lépéseket annak biztosítására, hogy a termelés megfeleljen a nemzeti igényeknek! Tudjuk azt, hogy jelenleg Európa termelési eredménye a gabonát és más mezőgazdasági terményt illetően alacsony, különösen a válság idején. Aggódom amiatt, hogy ez esetleg termelőink költségeinek növekedéséhez vezet, ugyanakkor nem fog hatni arra a nagyobb problémára, amely a válság mélyén rejlik és valójában az európai nemzetgazdaság központjában is megtalálható: a tisztességtelen versenyre.

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr! Rögtön az elején szeretnék gratulálni mindkét előadónak, McAvan asszonynak és Tatarella úrnak az EMAS-ról, illetve az ökocímkéről szóló jelentéseikhez. Ezek az ökológiai vezetés és az ökocímkézés igen fontos területeivel, a hulladékcsökkentés, a vízfelhasználás csökkentésének és – remélhetőleg – az élelmiszer-hulladék csökkentésének egész területével foglalkoznak.

Ha megengedik, szeretnék megemlíteni egy olyasvalamit, amit rendkívül bosszantónak tartok: az EU-ban az élelmiszerek 30%-a gyakorlatilag a kukában végzi. Az ún. „lejárai dátumok” gyakran túl óvatoskodók, ami felesleges hulladékot eredményez a máskülönben tökéletesen ehető termékek kidobása miatt. Ez is a címkézés része; oldjuk meg és nézzük meg, hogy hova vezethet!

Fenntartásaim vannak a tekintetben is, hogy a fogyasztók választásával kapcsolatos jobb tájékoztatás iránti törekvésünkben valójában épp az ellenkező hatást érjük el, mint amit az egészségügyi állításokról szóló irányelv, a GM-címkézés, a fogyasztóknak szánt, élelmiszerrel kapcsolatos információk el kívántak érni – ezt a kérdést még meg kell oldani. Azután pedig itt van az ökocímkézést övező történet. Ahogy mindenki a csomagolás elejét – vagy akár hátulját – igyekszik magának megszerezni, hogyan fogják mindezt a – saját okán erre érdemes – tájékoztatást egy termék címkéjére olvasható betűmérettel elhelyezni és hogyan fogja ez végül elősegíteni az átlagpolgár választásával kapcsolatos tájékoztatást? Vannak aggályaim ezzel kapcsolatban.

Ha most egy pillanatra a Halászati Bizottság alelnökeként szólhatok, akkor szeretném, ha itt elhangozna, hogy úgy tűnik, két párhuzamos eljárás létezik a halászati termékek ökocímkézésére. A Bizottság a halászati termékek ökocímkézési programjaira irányuló közösségi megközelítéssel kapcsolatos vita elindításáról 2005-ben fogadott el közleményt. Ezt követően 2006-ban az Európai Parlament elfogadta kollegám, Carmen Fraga Estévez jelentését, amely arra sürgette a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy, a halászati termékek közösségi ökocímkézési rendszerére irányuló javaslatot. A Tengerészeti és Halászati Főigazgatóság 2008-ban közölte a halászati termékek közösségi ökocímkéjéről szóló rendeletre irányuló javaslatát, amelynek elfogadását 2009 márciusára tervezték. Ez a javaslat azonban még mindig az útvesztőben van, noha most azt hiszem, hogy az év végére ígérték nekünk.

Mindeközben a Környezetvédelmi Főigazgatóság megküldte az Európai Parlamentnek az összes termékre – köztük a halászati és mezőgazdasági, valamint a feldolgozott mezőgazdasági termékekre – kiterjedő közösségi ökocímke-rendszerről szóló javaslatot. A Halászati Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság elnökeinek tiltakozása ellenére ebbe nem vonták be ezeket a bizottságokat.

Örömmel veszem észre ma, hogy a Tanács, a Parlament és a Bizottság épp nemrégiben állapodott meg egy, az előre vezető útról szóló nyilatkozatban, amely kimondja, hogy az ökocímkéről szóló rendelet elfogadásától függetlenül a Bizottság megerősíti, hogy még az év vége előtt javaslatot kíván tenni egy, a halászati termékek ökocímkézéséről szóló rendeletre. A nyilatkozat azzal folytatja, hogy nem fogja befolyásolni vagy előre megítélni e rendelet elfogadását az ökocímkéről szóló rendelet 6. cikke (5) bekezdésének a) pontjában előírt, a feldolgozáshoz, előcsomagoláshoz, csomagoláshoz és szállításhoz hasonló egyéb aspektusokkal foglalkozó azon tanulmány, amely az ökocímkéről szóló rendelet hatályának az élelmiszerekre – többek között a halászati és akvakultúrás termékekre – való kiterjesztését fogja megvizsgálni. Ez a nyilatkozat továbbá egyértelművé teszi, hogy az ökocímke kiegészíti majd az egyedi halászati termékekről szóló rendeletet.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE). – (RO) Az energiafogyasztás csökkentése és a hatékony erőforrás-gazdálkodás manapság óriási számú társadalmi–gazdasági szereplő számára alapvető elv. Valójában a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer 1993-ban történt bevezetése óta nagyjából 4 200 szervezetet vettek nyilvántartásba e program keretében. Szükségesnek tartom a rendszernek az azt alkalmazó szervezetek számának kiterjesztésével való megszilárdítását, valamint annak egy teljesítménymutató, ökológiai vezetési rendszerként való elismerését.

A romániai parlamentnek otthont adó palota egy 20 000 lakosú városéval azonos mennyiségű energiát fogyaszt. Már javasoltam az intézmény vezetőinek, hogy a lehető leghamarabb csatlakozzanak ehhez a rendszerhez. A kisebb szervezetekre – mint például a kkv-kra és a helyi hatóságokra – fordított különös figyelem, véleményem szerint, fontos lépés a környezetvédelmi teljesítmény lehető legnagyobb léptékű kiszélesítése felé.

Arra ösztönözném a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket az EMAS előmozdítására, különösen azzal, hogy a részvételért cserében ösztönzőket biztosítanak. Ami az EMAS által megvalósított előrelépés nyomon követését illeti, ez a rendszer elfogadásához, valamint az e területen megvalósítandó pozitív fejlődéssel kapcsolatos feltételek megteremtéséhez fog vezetni.

Úgy vélem, hogy az előadónak egy felhasználói kézikönyv bevezetésére irányuló javaslata üdvözlendő egy olyan időben, amikor a nyelv és az előírt követelmények egyre inkább hozzáférhetővé válnak e dokumentum révén. Pillanatnyilag egy éves jelentéstételi ciklust alkalmaznak, amit én megfelelőnek tartok és nem értem, miért kellene egy új, hároméves ciklust bevezetni, ami csak zavarhoz vezetne. Noha az EMAS-nak még bizonyítania kell életképességét és hatékonyságát, támogatom alkalmazásának a szükséges ideig történő folytatását azzal a feltétellel, hogy a célnak a környezet sértetlensége megőrzésének kell lennie. Köszönöm.

ELNÖKÖL: DIANA WALLIS
alelnök

  Holger Krahmer (ALDE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Alapjaiban üdvözlöm az európai ökocímkét. Helyes, hogy újabb kísérletet teszünk a közösségi ökocímke további terjesztésére. Szerintem helyes, hogy a jövőben is megtartjuk a rendszer önkéntes jellegét.

A jövőben a címkerendszert csak akkor fogják végrehajtani, ha egyértelmű kritériumokat és mércéket alkalmaznak, amelyeket az ökocímke használata előtt kell teljesíteni. E tekintetben felszólítom a Bizottságot, hogy ésszerű, egyértelmű és érthető kritériumokat dolgozzon ki. Ennek középpontjában annak az elgondolásnak kell állnia, hogy a rendszert vonzóvá tegyük az emberek számára. Óriási szégyen lenne, ha az ökocímke létrehozása bürokratikus akadályok miatt hiúsulna meg.

A legvégén a fogyasztó lesz az, aki eldönti, hogy az ökocímke sikeres-e vagy épp kudarcot vall, mivel a fogyasztók körében kell a rendszernek elfogadtatásra lelnie. Amennyire jómagam elkötelezett vagyok a nálunk, Németországban meglévő „kék angyal” ökocímke iránt, ez nem lehet személyes preferencia kérdése a nap végén, ez inkább arra csupaszodik le, hogy a fogyasztók számára egyetlen pillantással közvetítsük azt, hogy egy termék milyen egyedi minőségi jellemzőkel bír. Hozzáadott-érték lesz a fogyasztók számára, ha a tagállamok nem a saját szimbólumaikat használják, és végső soron egy európai szintű egységes szimbólum lesz majd. A szimbólumok sokasága elrettenti a fogyasztókat, ahelyett, hogy tájékoztatná őket. Egy szimbólum, egy következtetés – ezen kell mindannyiunknak együtt dolgoznunk.

  Antonio De Blasio (PPE-DE). - (HU) Az önkéntesen alkalmazható ökocímke jelölési rendszer kiemelkedő fontosságú, hiszen a korlátozott környezeti hatású termékek európai szintű elterjedését hivatott elősegíteni mind a termelés, mind a fogyasztás terén. Szeretném felhívni a figyelmet az ökocímke rendszer reformjának fontosságára, a rendszer egyszerűsítésének a címke használatával járó adminisztratív terhek csökkentésének, illetve a rendszerben résztvevő termékkategóriák szélesítésének szükségességére. Úgy vélem azonban, hogy mindez önmagában még nem garantálja a reform sikerességét.

Amennyiben az intézkedések hatására a virág emblémával ellátott termékek csakúgy, mint a biotermékek magasabb árkategóriába kerülnek, úgy ezen termékek fogyasztásának ösztönzése sikertelen lesz.

Úgy vélem, el kell kerülni, hogy az ökocímke európai szintű használatának többletértéke a termékek drágulását vonja maga után. Hosszú távon ezen termékek forgalmának széleskörű biztosítása és növelése csupán ármérséklő intézkedések, adó, illetve egyéb kedvezmények biztosítása mellett valósítható meg.

Az árak szinten tartásán túlmenően a fogyasztók és a termelők széleskörű tájékoztatásáról sem szabad megfeledkeznünk, tehát az uniós intézményeknek és a tagállami hatóságoknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a címke által biztosított előnyökről, illetve a rendszerben résztvevő termékek jegyzékéről. Ahhoz, hogy a fogyasztók változtassanak vásárlási szokásaikon, elengedhetetlenek a széleskörű, ösztönző, tudatosító kampányok.

Mindezek mellett szeretném felhívni a figyelmet az új célkitűzések megvalósítására vonatkozó részletes munkaterv elkészítésének fontosságára oly módon, hogy ezen munkaterv kidolgozásában való részvétel lehetősége az összes érdekelt fél számára biztosított legyen. A szolgáltatások folyamatosan változó környezete következtében azokat szükséges rendszeresen, évente felülvizsgálni.

Meg kell értenünk, állampolgárságtól, nemzeti elkötelezettségüktől függetlenül valamennyiünknek egyaránt feladata, hogy megóvjuk környezetünket, lehetőséget teremtve ily módón azoknak a céloknak és értékeknek a kiteljesedésére, melyeke az Európai Unió magáénak vall, és amelyek meggyőződésem szerint egy teljes értékű emberi életnek elengedhetetlen előfeltételei. Ezen kötelezettségünkhöz pedig az is hozzátartozik, hogy lehetőségünk legyen az azonos árkategóriájú termékek közül a környezetkímélő módon előállítottat választani.

Köszönöm a jelentéstevőnek együttműködését a módosító indítványaim tekintetében. Köszönöm, hogy elkészítette a jelentést, s köszönöm Önöknek, hogy meghallgattak.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Szeretnék gratulálni az előadóknak remek munkájukért. Véleményem szerint képviselőtársaink, Linda McAvan és Salvatore Tatarella olyan jelentéseket dolgoztak ki, amelyek segíteni fogják az Európai Uniót abban, hogy a világ egyik leginkább környezetbarát térsége maradjon. Az emberek néha viccelnek azzal – de olykor komolyan is gondolják –, hogy a szigorú és egyértelmű kritériumok képezik az EU legfontosabb exportcikkét. A különböző kontinensekről érkező társaságok gyakran követik a magasabb európai követelményeket más világpiacokon is, miután alkalmazkodtak azokhoz.

Jelenleg a nemzeti ökocímkék elterjedtebbek és közismertebbek az uniós ökocímkéknél. Ennélfogva egyetértek az előadóval abban, hogy több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy ezt a címkét felismerhetőbbé tegyük minden fogyasztó számára Európában és másutt is. Az uniós intézményeknek, a nemzeti kormányoknak és az egyes társaságoknak itt több kezdeményezést kell tanúsítaniuk. Az uniós országok piacainak mélyebb integrációjával az európai címke és a követelmények harmonizációja elkerülhetetlen, az összes piaci szereplő javát szolgáló folyamat.

A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) megújítása szintén örvendetes. Népszerűsége jelenleg elmarad a nemzetközi ISO 14001 szabványétól. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy amint harmonizálták az EMAS és az ISO követelményeket, lehetséges lesz több szervezet odavonzása, ezek pedig olyan szabványokká válnának, amelyek kiegészítik egymást, ahelyett, hogy versengenének egymással.

Biztos vagyok abban, hogy a jövőben több figyelem irányul majd a környezet védelmére és a korlátlan fogyasztás keretek közé szorítására. Véleményem szerint mindkét jelentés hozzájárul ahhoz, hogy ebbe az irányba haladjunk.

  Dorette Corbey (PSE). – (NL) Elnök asszony! McAvan asszony és Tatarella úr leköteleztek az ökocímkék és a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) területén végzett kiváló munkájukkal. A környezettudatos fogyasztó különböző ökocímkék közül választhat, amelyek közül sok biotermékekhez kapcsolódik. Az európai ökocímke minden termékre vonatkozik és igen értékes többlet.

Az európai ökocímke azonban jó néhány éve hervadozik. A csillagokkal körülvett kicsi fehér virágot csak egy vécépapír-márkáról ismerem fel. Ezért üdvözlöm az ökocímke javítására és ismertebbé tételére irányuló új szabályokat. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ökocímke a nyilvánosság tág körében szerez elismertséget.

Az európai ökocímkének egyértelmű kritériumokra van szüksége és az véget vethetne a mindenféle jól csengő fémjelzések elterjedésének. Egy széles körben támogatott és azonnal felismerhető ökocímke ösztönzés lehet a gyártók számára, hogy javítsák termékeiket, csökkentsék az anyag- és az energiafelhasználást, és még inkább hasznosítsanak újra. Ehhez persze félreérthetetlen kritériumokra van szükség. A gyártóknak – nagyon helyesen – új és szigorú kritériumoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy jogosultak legyenek az ökocímkére. A kritériumok a termékek teljes életciklusának tudományos elemzésén fognak alapulni, ami nagyszerű dolog. Adott esetben kategóriánként a termékeknek csupán a felső 10–20%-a számára ítélhető oda az ökocímke.

Az előadó és az árnyékelőadók azt is javasolják, hogy vizsgáljuk meg, az élelmiszerek és az italok is az ökocímke hatálya alá tartozhatnak-e? Arra jöttem rá, hogy – nemcsak a halászati ágazatban, hanem sok más ágazatban is – az idő a lényeg. Végül is az élelmiszer és az élelmiszerágazat jelentős teher a környezet számára, az ökocímke pedig mindenesetre megoldást jelenthet ebben a kérdésben.

Azzal is egyetértek, amit McAvan asszony és Wijkman úr mondott a vita elején: különösen most fontos az energiahatékony felhasználás tekintetében a környezetbarát termelésre irányuló ösztönzők beépítése, ez a jogszabály pedig megteszi a magáét ezzel kapcsolatban.

  Martí Grau i Segú (PSE). - (ES) Elnök asszony! A fenntartható termelés támogatása előnyös, mivel mind a vállalkozások versenyképessége, mind pedig a fogyasztók életminőséggel kapcsolatos érdekei és a környezet iránti egyedi elkötelezettségük tekintetében előnyökkel jár.

E tekintetben az ökocímke jó eszköz és ezért örülnünk kell az itt ma tárgyalt intézkedések megerősítésének. Az ökocímke még mindig csak igen korlátozott számú termékre vonatkozik; a fogyasztók körében kevéssé ismert és mégis – mindezek ellenére – gyakran másolják le tényleges engedély nélkül. Úgy vélem tehát, hogy az európai intézményekben általunk elvégzett felülvizsgálat segíteni fog abban, hogy e problémákat az ellenőrzésünk alatt tartsuk.

Egy másik alapvető tényre is figyelnünk kell: az ökocímke nem tükrözheti a megszokott gyakorlatot a fenntartható termelésen belül; az ökocímkének a fenntartható termelésen belüli kiválóságot kell tükröznie, aminek egyre inkább uralkodóvá kell válnia. A kihívásnak, amellyel szembenézünk, az a célja, hogy gazdaságunkat környezetbarát gazdasággá tegyük; az ökocímkének kell lennie annak az eszköznek, amely a legmagasabb szinten képviseli a környezetvédelmet szem előtt tartó helyes gyakorlatok terjesztését.

Ezen a héten a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság keretében egy kezdeti eszmecserét folytattunk a textiltermékek elnevezéséről és a kapcsolódó címkézésről szóló jelentésről, amelynek én vagyok az előadója. Véleményem szerint a textilágazat jól példázza, hogy nemcsak hogy rugalmasabbá kell tennünk az új termékekre – ebben az esetben az új textilszálakra – vonatkozó jóváhagyási eljárásokat, hanem – messzire ható intézkedésekkel együtt – az ökocímke megerősítésére is törekednünk kell, hogy az egész ágazat a fenntarthatóság felé mozduljon el. Csak így tudunk majd más termelőpiacokkal kevesebb megkülönböztetés mellett versenyezni, és csak így tudjuk majd kielégíteni a fogyasztói igényeket, amelyek – szerencsére – egyre kérlelhetetlenebbek.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Az uniós jogszabályok jelenleg egyszerűsítésre szorulnak, hogy a jog egyértelmű és érthető legyen minden polgár számára. Az ökocímkézés a fogyasztók környezetvédelmi kérdésekről – beleértve a termékre vonatkozó információkról – való tájékoztatását jelenti, ami megkönnyíti azt a döntést, hogy megvegyék-e a terméket vagy sem. A rendszer bevezetése hozzá fog járulni a környezet állapotának javulásához és ellensúlyozni fogja az éghajlatváltozást. Hozzá fog járulni továbbá a vízfogyasztás mérsékléséhez.

A környezetvédelmi termékcímkéknek információkat kell tartalmazniuk a mennyiségekről és más kérdésekről, és világosnak és olvashatónak kell lenniük. A bio- és természetes élelmiszerek, valamint a regionális termékek nagyobb arányú fogyasztása hozzá fog járulni társadalmunk egészségi állapotának javulásához.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony! Mivel a galériában egy Stájerországból érkezett látogatócsoport foglal helyet, megkísérlem felszólalásomat a német nyelv osztrák változatával kezdeni.

Ha benne van – ezt jeleznie kell, és amit mond, annak helyesnek kell lennie. Ez olyasvalami, ami mindannyiunk számára – és nemcsak e vita során – fontos. Bizonyítanunk kell, hogy Európa konkrét aggályokat igyekszik kezelni és kivételesen jól teljesít azokkal kapcsolatban. Azt is biztosítanunk kell, hogy nem címkék tízezrei léteznek minden egyes termék tekintetében és itt az ideje – nemcsak most, épp az európai választások előtt –, hogy megmutassuk otthon és mindenütt az embereknek, hogy az Európai Unió olyan érdemi kérdéseken dolgozik, amelyek magukat a polgárokat érintik és hogy sok képtelenség, amit az ember naponta hall és olvas, nem igaz.

  Elnök. − Köszönöm, Rack úr! Látogatói tudni fogják, hogy megfelelően képviselik őket.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) A termékek ökocímkézésén szereplő tájékoztatásnak könnyen érthetőnek kell lennie, míg magát az ökocímkét úgy kell elhelyezni, hogy egyértelműen észrevehető legyen és meghatározza a kérdéses terméket. Az ökocímkézésen szereplő tájékoztatásnak tartalmaznia kell a termék energiateljesítményét, könnyen érthetőnek kell lennie és tudományos bizonyítékon kell alapulnia.

A Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ökocímkével kapcsolatos tudatossági és reklámkampányokra elkülönítik a szükséges pénzeszközöket. Kérem az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan hivatalos uniós weboldalt, ahol megtalálható az európai unióbeli ökocímkézésre vonatkozó összes tájékoztatás és gyakorlati szempont.

Az ökocímkével kapcsolatos, a különböző termékekre vonatkozó kritériumok felülvizsgálatának folyamatában azonban óriási mértékű a bürokrácia a 18 hónap során. Ha azt akarjuk, hogy a rendszer hatékony legyen, akkor azt nem kísérheti a bürokrácia megnövekedése. Úgy vélem azonban, hogy egy legalább hároméves közösségi munkatervre van szükség, amelyben meg lehet határozni a közös célkitűzéseket és ki lehet dolgozni a majdan prioritásnak tekintett termékcsoportok nem kimerítő jellegű listáját.

Az ökocímkével kapcsolatos kritériumok megállapításakor el kell kerülnünk az olyan intézkedések bevezetését, amelyek végrehajtása aránytalan adminisztratív és gazdasági rendelkezéseket róhat a kkv-kra. Köszönöm.

  Martin Bursík, a Tanács soros elnöke. – (CS) Szeretném megköszönni az erre a tárgyra vonatkozó kivételesen pozitív és érdekes vitát. Véleményem szerint a fogyasztás a fogyasztói társadalom alapvető jellemvonása. Volt alkalmam megtapasztalni egy olyan társadalmat, amely 40 évig élt totalitárius rendszerben és amelyet áruhiány és óriási fogyasztói potenciál jellemzett. Fejlődési folyamaton mentünk keresztül, én pedig úgy vélem, hogy a tapasztalat Európa további bővülésével és a fejlődő országok modernizálásával kapcsolatban jelentőséggel bír. A fogyasztás iránti hatalmas igény időszakát éltük meg. Mindennek ellenére úgy tűnik, hogy mikor a választék hirtelen áruk és termékek széles skálájának formájában jelenik meg, akkor nő a társadalomban azon emberek aránya, akiknek fontos az élelmiszerminőség, a termékminőség, a vízminőség és a levegőminőség. Rendkívül fontos, hogy Európának sikerüljön e fogyasztóknak tájékoztatást nyújtani arról, hogy egy adott termék fogyasztása milyen hatással fog járni a környezetre, az egészségre, az éghajlatra és más régiókban – többek között az EU-n kívüli térségekben – a fenntartható fejlődésre.

Emiatt szilárd meggyőződésem, hogy ha az Európai Parlament jóváhagyja ezt a két rendeletet, az óriási előnyökkel jár majd az uniós polgárok számára, mivel lehetőségük lesz arra, hogy sokkal inkább tájékozott döntéseket hozzanak saját fogyasztásukkal kapcsolatban. Úgy vélem továbbá, hogy az embereknek hamarosan sikerülni fog, hogy kategorizálják azokat a termékeket és élelmiszereket, amelyekről a vita során oly sok szó esett, és véleményem szerint ez lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy – fogyasztói választásaikon keresztül – aktívan járuljanak hozzá a környezet védelméhez. Ezzel alkalmat adunk a polgároknak arra, hogy jobban érezzék magukat és még inkább tudatában legyenek, hogy ők maguk, azaz minden egyes polgár aktívan vesz részt a környezet védelmében. Megismétlem: örömömre szolgál megköszönni mindenkinek – az előadóknak, a Tanácsnak, a Parlamentnek és a Bizottságnak – ezt a javaslatot, a cseh elnökséggel folytatott kiváló együttműködést és azt, hogy – úgy vélem – sikerült ezt a dokumentumot sikerrel lezárnunk az első olvasatban.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr! Azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok a mai vitában részt vevő minden felszólalónak igen konstruktív és pozitív hozzászólásaikért.

Az EMAS tekintetében megállapított szöveg alapján a világon mindenütt a szervezetek és társaságok – főként a kis- és középvállalkozások – egyszerű és hatékony ökológiai vezetési rendszerhez fognak hozzáférni.

Ezzel a felülvizsgált ΕΜΑS-szal a részt vevő társaságok nettó előnyhöz jutnak, mivel képesek lesznek környezetvédelmi jelentéseiket arra használni, hogy reklámozzák környezetvédelmi teljesítményüket a fogyasztók, a nyilvánosság és más társaságok, valamint a vizsgálók és ellenőrök felé.

A Parlament által javasolt módosításoknak köszönhetően az ökocímkéről szóló rendelet szövege környezetvédelmi szempontból még tovább javult, mostanra pedig még elérhetőbb a társaságok számára. A Parlament módosításai a címke fogyasztók és környezetvédő szervezetek körében meglévő hitelességének garantálásában is rendkívül fontos szerepet játszottak.

A felülvizsgált ökocímke rugalmasabb lesz, és lehetővé teszi, hogy egy későbbi szakaszban megállapítsák a még több áru és szolgáltatás felvételére vonatkozó kritériumokat – főként a lényeges környezeti hatással bíró áruk kategóriájában –, így pedig hatalmas javulásnak enged teret.

E szöveg első olvasatban történő jóváhagyása növelni fogja az ökocímkével rendelkező termékek számát, ami a fogyasztók részére sokkal nagyobb választékot biztosít vásárlásaik során. Célkitűzésünk természetesen az, hogy az európai címkézési rendszert nemzetközi szintem széles körben elismerjék, valamint hogy megóvjuk annak érvényességét és megbízhatóságát.

Mindeközben azonban az ökocímkét először az Európai Unióban kell elismerniük a fogyasztóknak és társaságoknak.

Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy Wijkman úr igen helyesen jegyezte meg, hogy még inkább meg kell erősítenünk a kereskedelmi támogatást, az ökocímke marketingjét. Pontosan ezért különített el a Bizottság forrásokat és eszközöket – többet, mint bármikor máskor –, hogy megerősítse az ökocímke marketingjét.

Teljes mértékben egyetértünk a Howitt úr által az EMAS nemzetközi szintű kilátásaira vonatkozóan kifejtett nézettel. Pontosabban: a nemzetközi ISO-szabványokat már beépítettük az EMAS-ba. Az ΕΜΑS most nyitva áll az Európai Unión kívüli nemzetközi társaságok általi kérelmek előtt is.

Korlátozni akarjuk a bürokráciát és biztosítani kívánjuk, hogy a vonatkozó kritériumokra hivatkozó különféle szövegek egyszerűek és kényelmesek legyenek, valamint hogy az ökocímke a lehető legteljesebb mértékben harmonizált legyen más nemzetközi és nemzeti címkékkel.

Javaslatunk szövege biztosítja ezt a lehetőséget, amennyiben hivatkozást tartalmaz a különleges, indokolást tartalmazó dokumentumok elkészítésére, valamint a nemzeti címkékkel való harmonizációt előmozdító, különleges szabályok elfogadására.

A Bizottság három nyilatkozatát terjesztem elő a Parlament titkárságánál a mai ülés jegyzőkönyvébe való felvétel céljából:

- az első a halászati termékekkel kapcsolatos megtévesztő állítások kezelésének módjára vonatkozik. A Bizottság egy olyan rendeletet szándékozik javasolni, amely tiltja majd a fenntartható halászattal összeegyeztethetetlen, megtévesztő állításokkal való címkézést;

- a második nyilatkozat a Bizottság azon szándékára vonatkozik, hogy biztosítsa azt, hogy a felülvizsgált ökocímke-rendelet nem sérti a vegyi anyagokkal kapcsolatos rendeleteket, például a REACH-rendeletet;

- a harmadik nyilatkozat a Bizottság azon tervére vonatkozik, hogy felülvizsgálja az ökocímkével ellátott termékekkel kapcsolatos kötelességek szintjét.

Végezetül annyit szeretnék elmondatni, hogy mind az ΕΜΑS, mind pedig az ökocímke kivételes kezdeményezések. Eleddig nem aknázták ki teljes körűen sem az egyikben, sem pedig a másikban rejlő lehetőséget, és egyetértek Svensson asszonnyal abban, hogy azt úgy kellene alkalmazni, ahogyan az most történik, nemcsak az öt főigazgatóságon és a bizottságokban, hanem a többi főigazgatóságnál is, és éppen ezt tesszük az általunk előkészített döntéssel. Az Európai Parlament úgy határozott, hogy alkalmazni fogja az ΕΜΑS-t, és ugyanezt várjuk el a Tanácstól is.

A ma javasolt felülvizsgálat lehetővé fogja tenni, hogy az ΕΜΑS és az ökocímke referenciaponttá váljon a felelősségteljes környezetirányítás és a termékek általi legjobb környezetvédelmi teljesítmények tekintetében.

Szeretném ezért még egyszer hangsúlyozni annak fontosságát, hogy első olvasatban jussunk megállapodásra. Számos hasznos változtatást eszközöltek a szövegekben, az eredmény pedig igen kiegyensúlyozott. Felkérem ezért Önöket, hogy a szöveget teljes egészében, további változtatás nélkül támogassák!

Mielőtt befejezném, még egyszer szeretnék köszönetet mondatni az előadóknak rendkívül hasznos közreműködésükért. Valóban hiszek abban, hogy kemény munkájuk és a cseh elnökség együttműködése eredményeképpen első olvasatban állapodhatunk meg, ami igen fontos.

1) Az ökocímkéről szóló rendeletnek a közelgő halászati jogszabállyal meglévő viszonyáról

Az ökocímkéről szóló rendelet elfogadásától függetlenül a Bizottság megerősíti, hogy még az év vége előtt egy, főként a fenntartható halászattal kapcsolatos kritériumokon alapuló, a halászati termékek ökocímkézéséről szóló rendeletet kíván elterjeszteni.

Nem fogja befolyásolni vagy előre megítélni e rendelet elfogadását az ökocímkéről szóló rendelet 6. cikke (5) bekezdésének a) pontjában előírt, a feldolgozáshoz, előcsomagoláshoz, csomagoláshoz és szállításhoz hasonló egyéb aspektusokkal foglalkozó azon tanulmány, amely az ökocímkéről szóló rendelet hatályának az élelmiszerekre – többek között a halászati és akvakultúrás termékekre – való kiterjesztését fogja megvizsgálni.

2) A vegyi anyagokról szóló jogszabályokkal meglévő összhangról

A Bizottság biztosítani fogja, hogy az ökocímkéről szóló rendelet végrehajtása koherens lesz az anyagokkal, készítményekkel és keverékekkel foglalkozó, többi vonatkozó közösségi jogszabállyal.

3) A díjak felülvizsgálatáról

A Bizottság megerősíti, hogy figyelemmel a tagállamoknál a rendszer kezelése során felmerült költségekre, a rendelet hatálybalépésétől számított 18 hónapon belül felül kívánja vizsgálni az ökocímkével kapcsolatos díjak szintjét, és a díjak szintjének megfelelő felülvizsgálatát kívánja javasolni.

  Salvatore Tatarella , előadó. – (IT) Elnök úr, miniszter úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Jómagam is örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik részt vettek a vitában, amely során fény derült a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban elvégzett munkát övező, széles körű egyetértésre. A vita több betekintést, további hajtóerőt és egyéb javaslatokat is biztosított, amelyek – reményeim szerint – értékesek lesznek a Bizottság és tagállamok számára kötelezettségeik teljesítése során.

E vita lefolytatásával és a mai szavazással a Parlament gyakorlatilag teljesítette e két fontos kérdéssel kapcsolatos kötelezettségvállalását. Most a Bizottságon van a sor: örömmel hallottam a biztos úr által a jegyzőkönyvbe mondott három kijelentését. Elvárjuk, hogy a Bizottság igen körültekintően folytassa le az élelmiszerekkel kapcsolatos tanulmányt, hogy az ökocímke és a biotermékek közötti félreértés minden lehetősége kizárható legyen. Várakozással tekintünk a halászati termékekről szóló rendelet elé, amelyet a Halászati Bizottság különös lelkesedéssel vár. Köszönöm a Halászati Bizottságnak, hogy átsegített bennünket ezen az igen nehéz időszakon

Felhívom a Bizottság figyelmét a mérgező termékekkel kapcsolatos mentességekre: óriási gonddal és hatalmas óvatossággal kezeljék ezt! A reklámkampányt illetően reméljük, hogy a Bizottság kampányai hatékonyak és célzottak lesznek, hogy az üzenet eljusson az emberekhez, és különösen a fiatalokhoz. Reméljük, hogy az általunk megszabni próbált szigorú határidőket tiszteletben fogják tartani és hogy betartják az állatkísérletek csökkentését is. Már csak egyetlen dolog aggaszt és egyvalamit sajnálok: talán többet is tehettünk volna a szerződéseket illetően. Ez lesz a következő feladatunk.

  Linda McAvan, előadó. − Elnök asszony! Szeretném azzal folytatni, amiről Avril Doyle beszélt, amikor azt mondta, hogy kezdeményezések és címkék özöne áll rendelkezésünkre, amelyek etikus és fenntarthatósági címkék, és szeretném elmondani, hogy szerintem a Bizottságnak ezt meg kellene vizsgálnia annak biztosítása érdekében, hogy az embereket ne tévesszék meg. A biztos úr épp az imént beszélt a halászati címkézésről és annak biztosításáról, hogy az emberek tudják, mit vesznek. Egy más pozícióban én is részt vettem a tisztességes kereskedelemben és a tisztességes kereskedelmi címke védelmében, az utóbbi években pedig azt tapasztaltuk, hogy alternatív címkéket dolgoznak ki. Ezek némelyike rendben is van; mások azonban etikai címkeként próbálnak tetszelegni, oly módon feltűnni, mintha a tisztességes kereskedelem elveit követnék, de ezt a lehető legkevesebb költséggel próbálják megtenni, anélkül, hogy a megfelelő címkézési rendszerhez szükséges, független igazolással rendelkeznének. Úgyhogy remélem, hogy a Bizottság biztosítani fogja, hogy mindezek a címkézési és etikus címkézési rendszerek továbbra is rendelkezzenek valamiféle következetességgel, és azokat ne áshassák alá pusztán azért, hogy olyan szervezetek marketinges fogásaivá váljanak, amelyek azt akarják elhitetni a nyilvánossággal, hogy környezetbarát és etikus módon működnek, miközben nem többek puszta fügefa-leveleknél.

Remélem tehát, hogy a Bizottság ezt meg tudja vizsgálni, ehhez pedig a Bizottság több osztályának bevonásával zajló vizsgálatra van szükség. Minden alkalommal, amikor erről beszélek, azt mondják: „Jaj, ez nem a mi asztalunk, hanem a másik osztályé!”, és úgy tűnik, hogy mindenki a másikra próbálja hárítani a terhet.

Végül pedig szeretném megköszönni mindenkinek a közreműködést. Várom a szavazást, és remélem, hogy nagyon egyszerű, egyenes szavazás lesz.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra ma 11.00 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Alin Lucian Antochi (PSE), írásban. – (RO) Teljes mértékben támogatom a 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról szóló Vălean-jelentést, annál is inkább, mivel néhány tagállamban a közelmúltban történt események rávilágítottak a négy alapvető szabadság egyikének – jelesül a polgárok tagállamok területén való szabad mozgásának és letelepedésének – égbekiáltó megsértésére.

Ezen túlmenően az irányelvnek a tagállamok jogszabályaiba való, eredménytelen átültetése vagy akár átültetésének hiánya számos visszaélést eredményezett a közigazgatási alakiságok és az „engedély nélküli tartózkodás” elgondolásával kapcsolatos jogalkotási rendelkezések korlátozó értelmezése miatt, ami európai polgárok tisztességtelen fogva tartásához és kiutasításához vezetett. A megoldás azonban nem a határok lezárása, hanem a polgárok európai társadalmak sokszínűségébe való integrációjának megkönnyítésére irányuló konkrét intézkedések megkeresése.

Úgy vélem, hogy amennyiben a tagállamok és a Bizottság sikeresen együtt tud működni e tekintetben, akkor a most tárgyalt jelentés számottevően hozzá fog járulni az irányelv által előírt szabályozások átültetésének nyomon követéséhez.

Jelenleg minden európai polgár vágya az, hogy egy olyan Európai Unióban éljen, ahol tiszteletben tartják az alapvető értékeket, mint például a személyek szabad mozgását. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy e cél eléréséhez mindannyiunknak hozzá kell járulnunk!

  Rovana Plumb (PSE) , írásban. – (RO) Az ökocímkézés olyan önkéntes intézkedés, amelynek célja az egész életciklusuk során magas hatékonysággal és alacsony környezeti hatással rendelkező termékek forgalmazásának európai szinten történő előmozdítása.

E 26 termékkategóriára, 622 engedélyre és több mint 3 000 termékre és szolgáltatásra (mosó- és tisztítószerek, papír, ruhák, lábbelik, textiltermékek, idegenforgalmi és kempingtermékek) kiterjedő tanúsítási rendszer csaknem 10 éves végrehajtása eredményeként szerzett tapasztalatok azt sugallják, hogy a rendszer bizonyos kulcsfontosságú aspektusainak kezelése érdekében erőteljesebb beavatkozásra van szükség.

Mivel sok gazdasági szereplő nem örül a kritériumok jóváhagyásával kapcsolatos hosszadalmas eljárásnak és annak, hogy ezek a kritériumok a jóváhagyásuk után mennyire gyorsan elavultak lesznek, módosításokat vezettek be a jóváhagyási módot illetően (legfeljebb 180 nap az értékelés befejezése és a jóváhagyás között, a kritériumok nem alapvető változásaira irányuló egyszerűsített, lerövidített felülvizsgálati eljárás mellett), a címkék odaítélésére vonatkozó új rendszerrel együtt.

Az ökocímke-tanúsítási rendszer hitelességének fenntartásához a következőkre van szükség:

- a fogyasztók egészsége és a környezet védelme általános elvének alkalmazása, még a címkével ellátott termékek esetén is

- reklámtevékenységek: a fogyasztók tájékoztatási módjának javítása, európai alapok felhasználása mellett tudatossági kampányok kezdeményezése az ökocímkével kapcsolatos bizalom fenntartása érdekében

- a kkv-kra irányuló különleges figyelem.

Támogatom a jelentést és gratulálok az előadónak.

  Esko Seppänen (GUE/NGL) , írásban. – (FI) Szeretnék rámutatni arra, hogy a közösségi ökocímke közös alapot fog teremteni saját használatára, de nem szabad lehetővé tenni, hogy megakadályozhasson más típusú címkézést. Szerintem fontos, hogy egy olyan címkével láthassunk el egy terméket, amely feltünteti azt az országot, amelyben értékesítik, és helytelenítem a Bizottság azon álláspontját, hogy ezt a Közösség által finanszírozott programokban meg kell tiltani. A származási országnak például a helyi élelmiszer-termelés esetén való feltüntetése a legjobbféle ökocímke.

(Az ülést 10.35-kor felfüggesztik és 11.00-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök