Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/0143(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0413/2008

Viták :

PV 22/04/2009 - 4
CRE 22/04/2009 - 4

Szavazatok :

PV 22/04/2009 - 6.35
CRE 22/04/2009 - 6.35
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0251

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2009. április 22., Szerda - Strasbourg HL kiadás

7. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

- A Parlament ülésterve - 2010

 
  
MPphoto
 

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr! Ön talán azt gondolhatja, hogy mivel júliusban távozom ebből a Parlamentből, egyáltalán nem lehet véleményem a Parlament 2010. évi programjáról. De én cserbenhagynám azokat, akik az elmúlt tíz évre ide küldtek engem, ha nem használnám ki ezt a lehetőséget arra, hogy tiltakozzam a Parlament üléseinek Strasbourgban történő megtartása ellen. Ez az adófizetők pénzének botrányos elpazarlása. Ennek nincs semmi ésszerű oka: van megfelelő parlamenti épület Brüsszelben. Amikor megemlítem ezt az embereknek az Egyesült Királyságban – a költségeket és azt a vesződséget, hogy mindenkinek ide kell jönnie –, akkor elmondhatatlanul megdöbbennek, különösen a gazdasági pénzszűke időszakában, hogy ilyen szokásokat követünk. Eljött az idő, hogy véget vessünk a strasbourgi bohózatnak, gondoskodnunk kell arról, hogy a Parlament csak Brüsszelben működjön, és ezzel valóban hozzájáruljon a közpénzek megtakarításához, az ésszerűbb felhasználás érdekében.

 
  
  

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr! Az Elnökök Értekezlete minden évben napirendre tűz különféle módosításokat annak érdekében, hogy a kelleténél több időt töltsünk Strasbourgban. A helyzet az, hogy sokkal több időt töltünk Strasbourgban annál, mint amit bárki is értékelni tudna, mivel önmagában az, hogy idejussunk, a legtöbb embernek csaknem egynapi utazást jelent. Úgy kellene döntenünk, hogy egyáltalán nem jövünk Strasbourgba.

Azt szeretném, ha a Parlament egyetlen külön joggal rendelkezne: ha joga lenne úgy dönteni, hogy ott marad, ahol van. Munkatársam, Posselt úr elismeri, hogy vannak ennek bizonyos helyi előnyei azoknak a politikusoknak a számára, akik itt laknak a közelben. A többiek számára azonban közel sem ennyire egyszerű Németország határain keresztül ingázni. Ha a választópolgárok – olyan emberek, akik szeretnének ide ellátogatni, hogy lássák, hogy működik a Parlament – szeretnének ideutazni, az több mint egy napjukba kerül. Tökéletesen megfelelő létesítményeink vannak Brüsszelben. Nem szabad megszavaznunk azt, hogy több időt töltsünk Strasbourgban: arra kell szavaznunk, hogy megszabaduljunk ettől a tehertől.

 
  
  

- Jelentés: Mairead McGuinness (A6-0232/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr! Szeretnék felvetni egy kérdést, a botrányos spanyolországi földfoglalási törvény kérdését, amely az elmúlt hat év folyamán már többször is a Petíciós Bizottság elé került ilyen vagy olyan formában. A Parlamentben valamennyiünknek vannak olyan választópolgáraink, bármilyen nemzetiségűek vagyunk is, akik a spanyol polgárok ezreihez hasonlóan megszenvedik a spanyol partokra vonatkozó urbanizációs törvény túlkapásait.

Az arra irányuló kísérleteket, hogy ez a Parlament döntsön ebben az ügyben, szégyenletes módon megakadályozták a spanyol képviselők, mindkét párt részéről, és arra szeretném kérni elsősorban a Spanyol Néppárthoz tartozó munkatársaimat, hogy gondoljanak a magántulajdon szentségének fontosságára. Mindnyájuknak érteniük kell – ismerve történelmüket és tudva, mi történt a Második Köztársaság ideje alatt, amikor senki sem lehetett biztos a tulajdonjoga felől –, mennyire fontos, hogy az emberek érezzék, hogy jogcímüket nem fogják megsérteni az állam visszaélései.

 
  
  

- Jelentés: Anna Záborská (A6-0198/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök úr! Először is azt szeretném mondani, hogy Záborská asszony jelentésének megközelítési módja helyes. Nagyon fontos, hogy az egyenlőség végrehajtható legyen a Parlament különféle szerepköreiben, legyenek azok akár bizottságok, akár delegációk.

Az is nagyon fontos, hogy amikor a jelöltlistákat összeállítják az európai választásokhoz, akkor azonos számban tartalmazzanak női és férfi jelölteket.

Szükségünk van egymásra, és remélem, hogy olyan irányban alakulnak majd az események, hogy egy napon a nemeknek már nem lesz olyan nagy jelentőségük, mint a készségeknek és a szakértelemnek. Amikor a Parlament meghozza döntéseit, az a legfontosabb, hogy készségekkel és szakértelemmel rendelkező emberek – férfiak és nők egyaránt – üljenek a bizottságokban. Ilyen módon mindenkinek egységes, tiszta látása lesz arról, hogyan építhetünk fel egy jobb jövőt és egy jobb Európát a tudás és a készségek igénybevételével.

 
  
  

- Jelentés: Eluned Morgan (A6-0216/2009)

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr! Roppant megtakarításokat lehetne elérni egy közös európai hálózat létrehozásával. Valahol Európában, bármely adott pillanatban van többlet villamos energia, és a nemzeti határok lebontása jelentős mértékben csökkentené az importált energiaforrásoktól való függőségünket. Sajnálatos módon azonban nem az ilyen jellegű integrációs modellekre – egységes, decentralizált, organikus szabadpiac – szavaztunk a mai jelentéssorozatban. Inkább végigjárjuk a harmonizáció, a rögzített árak, a protekcionizmus, a közös tárgyalási pozíció felé vezető utat Oroszországgal és más harmadik felekkel. Ez egy alapvető ideológiai különbség az Európai Unióban, a termékek kölcsönös elismerésére épülő szabadpiac, valamint a fogyasztói érdekek csökkentésére, a gyártók védelmére és a hatósági szabályozásra épülő harmonizált piac között.

Úgy gondolom, hogy különleges veszélyek fenyegetik az olyan országokat, mint például Nagy-Britannia. Még két évvel ezelőtt is mi voltunk az EU egyetlen nettó energiatermelője. Még most is nagyjából egyensúlyi helyzetben vagyunk. A közös energiapolitika könnyen olyan helyzetet teremthet a számunkra, mint a közös halászati politika, ahol mi vagyunk az egyetlen olyan ország, amely jelentős összeget tesz be a közösbe, amelyből mindenki más egyenlő alapon vehet ki.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr! Mielőtt továbblépnék, szeretnék elismeréssel adózni az előadó, Morgan asszony előtt. Tudom, hogy távozni készül a Parlamentből, és jóllehet nem minden kérdésben értettünk egyet, úgy vélem, mindenki egyetért azzal, hogy rengeteget dolgozott ezen a jelentésen.

Valamennyien tudjuk, hogy ha megvizsgáljuk a liberalizáció történetét az EU-ban, akkor láthatjuk, hogy a távközlés liberalizációja hatalmas siker volt, mert választási lehetőséget, alacsonyabb árakat és jobb szolgáltatásokat eredményezett a fogyasztók számára az egész EU-ban. Szégyen, hogy a postai piac és különösen az energiapiac lemaradásban van ebben a tekintetben. Ez a jelentés minden bizonnyal néhány lépést jelent a megfelelő irányban, de még megoldásra vár a hálózatok szétválasztásának és az egyéb piacok elérhetőségének problémája.

Nem helyénvaló, hogy bizonyos piacok, ilyen például az Egyesült Királyság piaca, nyitva állnak a verseny előtt, és míg a németországi és franciaországi társaságok hozzáférhetnek az Egyesült Királyság piacához, közben megakadályozzák, hogy az Egyesült Királyság és más országok társaságai hozzáférjenek a saját piacaikhoz. A protekcionizmus ideje lejárt. Annak van itt az ideje, hogy erősebben higgyünk a piacban.

 
  
  

- Jelentés: Ivo Belet (A6-0218/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök úr! Először is azt szeretném mondani, hogy Belet úr jelentése kiváló. Nagyon fontos, hogy „energiabarátok” legyünk, takarékoskodjunk az energiával és minden szempontból hatékonyan cselekedjünk – a közlekedésben és más területeken is.

Ezt kell megcéloznunk a gumiabroncsok esetében is. Ez a konkrét jelentés a közlekedésről és a gumiabroncsokról szól, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a biztonság a legfontosabb kérdés, amiről soha nem szabad lemondanunk.

Ebben a kérdésben meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt. Az energiahatékonyság a gumiabroncsgyártásban nem bírálhatja felül a biztonságot. Más szavakkal: ha garantálni és növelni akarjuk az energiahatékonyságot, akkor ezzel egy időben arról is gondoskodnunk kell, hogy a legcsekélyebb mértékben se engedjünk a biztonságból, mert az autópályákon, a kisebb utakon és mindenhol a biztonságnak kell lennie a prioritásnak és a legfontosabb célkitűzésnek, amikor fejlesztjük az európai közlekedést.

 
  
  

- Jelentés: Adina-Ioana Vălean (A6-0138/2009)

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Vălean asszonynak ezért a kiváló jelentésért. A jövőben feltétlenül el kell érnünk egy olyan helyzetet Európában, amelyben a mobiltelefon-hívások költségei egész Európában csökkenthetők és egységes szintre hozhatók az egész belső piacon.

Jelenleg természetesen az a probléma, hogy amikor elutazunk az egyik országból egy másikba, akkor gyakran másik előfizetést kell vásárolnunk, vagy pedig nagyon magas díjakat kell fizetnünk.

Miközben az emberek és a munkaerő szabad mozgásán és egy közös gazdasági térség elépítésén fáradozunk – ennek valóban működnie kell az Unió szintjén –, akkor nagyon fontos, hogy a mobiltelefon-díjak területén is létrehozzunk egy koherens rendszert. Ez a lakosság érdeke.

Az Európai Uniónak olyan módon kell fellépnie, hogy közben elsőbbséget kell biztosítania a lakosság érdekeinek, és ha akarjuk, akkor elérhetjük, hogy a beszédhívások díjai csökkenjenek.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr! Mivel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság előadója voltam a jelentés elkészítése során, nagyon büszke vagyok a nagyobb átláthatóság bevezetése érdekében elvégzett munkánkra. Az egyik legnagyobb probléma sok éven keresztül az a megdöbbentő számla volt, amelyet sok fogyasztó kézhez vett hazaérkezése után, mert a vártnál sokkal nagyobb összegről szólt.

Ha azonban a jelentés többi részét nézzük, és különösen a tarifákra gondolok, akkor szerintem fel kell ismernünk, hogy e nélkül a rendelet nélkül is csökkennek az árak. A Bizottság maga is elismeri a saját számadatai alapján, hogy a legtöbb fogyasztó nem barangol: a fogyasztók 70%-a egyáltalán nem barangol az év folyamán. A rendszeresen barangolók száma sokkal alacsonyabb. Tehát most valójában néhány kivételezett helyzetben lévő parlamenti képviselő, bizottsági tisztviselő, európai újságíró és európai üzletember hívási és adatátviteli díjait csökkentjük.

Reménykedjünk abban, hogy a társaságok, amikor valahol máshol megpróbálják visszaszerezni az itt elveszített bevételeiket, akkor nem kezdik el emelni a hazai felhasználók – és különösen a szegények – hívási díjait. Reménykedjünk abban, hogy nem raboljuk ki a szegényeket csak azért, hogy a gazdagok kevesebbet fizessenek a hívásaikért.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök úr! Üdvözlöm Vălean asszony jelentését, amely egy olyan tárgyban készült, ahol az Európai Unió hatalma végre teljes mértékben megnyilvánul.

Azt kell mondanom, hogy a távközlésnek ezen a területén a helyzet alkalmanként teljes mértékben tűrhetetlen. Megtévesztik a fogyasztókat, akik miután használták mobiltelefonjukat, amilyen például ez itt, amelyről szerződésük alapján úgy tudják, hogy nemzetközi hívásokra is használható, megdöbbenve látják hívásaik költségeit. Hogy egy példát is mondjak, ez történt velem alig a közelmúltban, amikor egy nap kétszer vagy háromszor használtam az internetkapcsolatot Olaszországban, 1200 eurós számlát kaptam a gyakorlatilag államosított francia Orange társaságtól, amikor pedig egyetlen napot eltöltöttem közvetlenül a francia határnál, Evian és Genf között, 3000 eurós számát kaptam!

Ezek a teljes mértékben elfogadhatatlan gyakorlatok a fényes nappal végrehajtott rablás határát súrolják, és ezek a gazdasági szereplők ezért felelősséggel tartoznak, mert nem biztosítják az átláthatóságot a fogyasztók számára. Ezért szabványosítani kell az Európai Unióban a mobiltelefon-szerződések átláthatóságára vonatkozó szabályokat.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr! Magától értetődik, hogy valamennyien támogatjuk az alacsonyabb díjakat, amikor mobiltelefonunkkal külföldre utazunk – őrült az, aki ezzel nem ért egyet, de ez csak az egyenlet egyik oldala. Amikor ez a Parlament a barangolási díjak csökkentésére kötelezi a gazdasági szereplőket, akkor nekik valahol máshol meg kell találniuk a kieső bevételt, és általában azoknak a díjait emelik meg, akik nem szoktak utazni.

Más szavakkal: ezzel megadóztatjuk a nem utazókat az utazók kedvéért. Lesznek olyan tinédzserek a választókerületemben, akik önkormányzati bérlakásban élnek, és akiknek most magasabb díjakkal kell számolniuk csak azért, hogy néhány üzletember, európai parlamenti képviselő és biztos olcsóbban telefonálhasson, ha külföldre utazik.

Azt kell mondanom, hogy érdekelt felek voltunk ebben az ügyben. Valamennyien, akik részt vettünk ebben a szavazásban, azért álltunk ki, hogy jelentős anyagi előnyökre tegyünk szert azokon a rendeleteken keresztül, amelyeket az elmúlt év során ezen a területen keresztülvittünk. Ha valaki szeretné megérteni, milyen módon tolódott el a hatalom Európában, akkor csak el kell olvasnia ezt a jelentést. „Ki, kinek?” – kérdezte Lenin minden idők talán legszánalmasabb politikai filozófiai nyilatkozatában. Kié a hatalom, és ki felett gyakorolja? Nos, most már senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy kié a hatalom: a mienk – eurokratáké.

 
  
MPphoto
 
 

  Inese Vaidere (UEN). - (LV) Elnök úr! Nagyon köszönöm, hogy megkaptam a szót. Megszavaztam a jelentést, mivel azt gondolom, hogy amit az Európai Parlament a mobil kommunikáció területén tett, az rendkívül fontos. Amikor visszagondolok a Brüsszelben eltöltött első munkanapjaimra, egy egyperces telefonbeszélgetés több mint három euróba került; most, ezeknek a rendeleteknek köszönhetően ezeket a korlátozott összegeket fizetjük, és ennek az egész európai lakosság is élvezheti az előnyeit. Arra is szeretnék rámutatni, hogy ezek a barangolási tarifák nagyon nehezen követhetőek. Különösen vonatkozik ez a szöveges üzenetekre. Miközben hatalmas megtakarításokat értünk el a beszédhívásokon, a cégek alkalmanként túl nagy profitra tesznek szert a szöveges üzeneteken, és ez sem a polgárok érdekeit szolgálta. Úgy gondolom, hogy ezen az irányelven és rendeleten keresztül hatalmas előrelépést értünk el a fogyasztói érdekek védelme területén, és manapság, amikor az adatátvitel annyira fontos, hogy az emberek adatokat kapnak a mobiltelefonjukon, az a tény, hogy ezek a tarifák csökkentek, az Európai Parlament fontos vívmánya.

 
  
  

- Jelentés: Peter Skinner (A6-0413/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Eoin Ryan (UEN). - Elnök úr! Szeretnék gratulálni Skinner úrnak ezért a jelentésért. Kiváló munkát végzett. Hatalmas vállalkozás volt, de valóban elkészítette ezt a rendkívül bonyolult jogszabályt. Szeretnék továbbá gratulálni az európai intézményeknek és a tagállamoknak, amelyek sikerre vitték a Szolvencia II irányelvet.

Ez jó példa arra, hogy Európának hogyan kell közösen tennie a pénzügyi fellendülésért. A megoldásokkal együtt a terheket is meg kell osztani. Ez a jóváhagyott európai válasz jó példa a pénzügyi együttműködéssel kapcsolatos szorosabb kapcsolatokra. Tennünk kell azért, hogy soha ne ismétlődhessen meg az a banki válság, amelyet jelenleg átélünk.

Nagy érdeklődéssel figyeltem, hogy a Bizottság jóváhagyta az Egyesült Királyság lakástulajdonosainak jelzáloghitel-támogatási rendszerét. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy azok a háztartások, amelyek képtelenek visszafizetni jelzáloghiteleiket, két évre elhalasszák teljes tőketartozásuk és kamattartozásuk legfeljebb 70%-ának visszafizetését. Gondosan figyelemmel kell követnünk ennek a rendszernek a működését, meg kell tanulnunk és végre kell hajtanunk minden olyan hatékony intézkedést, amely megkönnyíti azokat a terheket, amelyeket hordozunk.

Szerintem minden tagállamnak meg kell vizsgálnia ezt a megoldási lehetőséget, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a tagállamokban működő pénzintézetek maguk is megkönnyíthetik az emberek számára, hogy ha nehézségeik támadnak, olyan jelzáloghitelekre térjenek át, amelyek esetében a törlesztőrészlet az első években csak a kamatot fedezi. A pénzintézetek, a tagállamok kormányaitól kapott támogatások figyelembevételével, sokat tehetnének a recesszió miatt bajba került emberek megsegítéséért.

 
  
  

- Jelentés:Gunnar Hökmark (A6-0236/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr! Mielőtt belekezdenék szavazatom magyarázatába, szeretnék gratulálni munkatársamnak, Kamall úrnak, aki éppen most mondta el századik beszédét a plenáris ülésen. Talán néhányan meglepődnek, amiért ez ilyen sokáig tartott! De köszöntjük őt a százasok klubjában.

Több különféle ok miatt szavaztam meg a Hökmark-jelentést. Alapvetően azért, mert ki lenne a nukleáris biztonság ellensége? És gyanítom, hogy ha Önök beszélnének a nukleáris biztonságról és arról, hogy a jövőben hogyan fogjuk megoldani az energiaellátást, akkor ezt a lehető legbiztonságosabb módon akarnánk megtenni és a lehető legbiztonságosabb módon gondoskodnánk a hulladékok elhelyezéséről. De az is ugyanilyen sokat nyomott a latban, hogy azt akarom, hogy több nukleáris energiát használjunk a jövőben – és különösen az Egyesült Királyságban –, mert halálosan belefáradtam a szélmalmok és szélturbinák látványába, amelyek az európai vidék legszebb részein újra meg újra felbukkannak, amelyek semmit sem tesznek hozzá országos hálózatainkhoz – valójában csak még több kárt okoznak az országos hálózatokban – és amelyek nem termelnek megújuló energiát: csak kissé alternatív energiát termelnek egy rövid időszakban. Én a nukleáris biztonság és a nukleáris energia híve vagyok.

 
  
  

- Jelentés:Raül Romeva i Rueda (A6-0253/2009)

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI). - Elnök úr! A Bizottság szörnyű javaslata az eredeti formájában, vagyis hogy szabályozni kell a hobbihorgászatot, és hogy előírnak hozamokat, engedélyeztetést és minden mást, ami ebből a bürokráciából fakad, az egyik olyan javaslat volt, ami – helyénvaló módon – hatalmas ellenállást váltott ki, nemcsak az érintett szektorban, hanem azoknak a körében is, akiknek az érdekei a halászathoz és az EU bürokráciájához kapcsolódnak.

Ezért nagyon örülök annak, hogy ma jóváhagytuk a 48. módosítást. Ez legalább valamilyen mértékben helyreállítja a tagállamok megfelelő saját megítélési jogát arra nézve, hogy szükséges-e bármilyen lépést tenni a hobbihorgászat engedélyezése és nyilvántartása területén, és a tagállamra bízza annak megítélését, hogy gyakorol-e ez bármilyen hatást – a legtöbb tagállamban nem gyakorol – a hobbihorgászatból származó haltermelésre. Tehát nagyon örülök, hogy a Bizottság javaslata ilyen durva visszautasításban részesült, és hogy bizonyos mértékben sikerült helyreigazítanunk ezt a rossz kezdeményezést.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr! A Parlamentben eltöltött tíz év után azt hittem, már semmi sem okozhat nekem meglepetést, de nagyon megdöbbentem a közös halászati politikának a tengerparti hobbihorgászokra történő kiterjesztésére vonatkozó javaslat ostobasága miatt, amely megkövetelte volna tőlük minden egyes fogás naplózását és a nemzeti kvótába történő beszámítását.

A javaslatot nem vonták vissza, bár jelentős mértékben javítottak rajta, annak a hosszú és kimerítő küzdelemnek köszönhetően, amelyet a bizottságban az ország négy legnagyobb pártját képviselő négy határozott és hazafias érzelmektől fűtött skót megvívott: Attwooll és Stihler úrhölgy, valamint Stevenson és Hudghton úr. Ezenkívül szeretnék elismeréssel adózni Jim Allisternek, aki Észak-Írország legjobb barátja az Európai Parlamentben, és aki a közösségek és a hagyományok érdekeinek nagy bajnoka a saját tartományában.

Ebben a kérdésben a végrehajtás jelenti a nagy problémát. Az volt a probléma, hogy az emberekkel nem tartatták be az érvényben lévő törvényeket. Mi itt, a Parlamentben hajlamosak vagyunk állandóan csak szabályozni ahelyett, hogy a már amúgy is rendelkezésünkre álló jogi arzenált használnánk. Szeretném, ha alkalmazni tudnánk – a halászat területénél szélesebb körben – azt az alapelvet, hogy nem feltétlenül új törvény elfogadása a legjobb megoldás mindaddig, amíg teljes mértékben ki nem merítettük a már amúgy is rendelkezésünkre álló jogi eszközöket.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE). - Elnök úr! A Romeva-jelentéssel kapcsolatos mai szavazás reményeim szerint megerősíti az európai pecázókat abban, hogy aggályaikat figyelembe vették. A 7. és a 11. módosítás ellenszavazat nélkül ment át; a 48. módosítást 608-an elfogadták 37 ellenszavazat ellenében; a 49. módosítást 580-an szavazták meg 54 ellenszavazattal; az 50. módosítást széles körben támogatták; a 2. módosítást azért fogadták el, mert egy csomagban szavaztunk róla a 7. és a 11. módosítással; a 92. és a 93. módosítás elbukott, a horgászok közössége pontosan ezt kérte.

A következő lépés valójában az lesz, ahogyan a Tanács a 47. cikk átfogalmazását megoldja. Elfogadják-e a Parlament által átírt szöveget, vagy másfajta megközelítést fogadnak el? Szégyen, hogy senki sincs itt a Tanács részéről, hogy megválaszolja ezt a kérdést. De a közös halászati politika reformjával foglalkozó zöld könyv mai elindítása lehetőséget kínál mindnyájunk számára a közös halászati politika megváltoztatására, és remélem, hogy a képviselők megragadják a lehetőséget arra, hogy a lehető legtöbb választópolgárhoz eljuttassák a zöld könyvet, hogy hallassák a hangjukat.

 
  
  

- Jelentés:Cornelis Visser (A6-0206/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr! Nagyon köszönöm. Mérföldkőnek érzem – bocsánat, malomkövet vagy mérföldkövet mondtam? –, ahova eljutottunk.

A jelentés érdekes címet visel: „A halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvása”. De el kell mondanom, ha valóban a legjobb technikai intézkedést akarjuk a halállomány megóvására, akkor azt nem a közös halászati politikában kell keresni. Jól láthatóak az eredmények: a közös halászati politika kudarcot vallott a halállomány megóvása szempontjából. Ideje – és már régen esedékessé vált –, hogy megnézzük az eredményeket, milyen eredmények születtek szerte a világon.

Nézzük meg Izland példáját, ahol tulajdon-alapú megoldásokkal és jogokkal álltak elő, amelyek továbbadhatók. Nézzük meg Új-Zéland példáját, ahol a halászati területekhez fűződő jogokat generációról generációra adják tovább. Mindkét esetben látszik, hogy ha megbízunk a piacban, akkor a jogállamiság elvében is megbízunk és a tulajdonhoz fűződő jogokban is megbízunk, és könnyen találhatunk jobb megoldás valamiféle szovjet típusú, központilag megtervezett rendszernél, amilyen a közös halászati politika is volt, ami katasztrófának bizonyult. Eljött az ideje, hogy megbízzunk a piacban.

 
  
  

- Jelentés:Simon Busuttil (A6-0251/2009)

 
  
MPphoto
 

  Simon Busuttil (PPE-DE). - (MT) Gyors megjegyzés képviselőcsoportunk, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja szavazásának indoklására a közös bevándorlási politikáról szóló jelentésemről. Két szavazás volt, az egyik egy alternatív indítványról, a másik pedig a tulajdonképpeni jelentésről. Az elsőt megszavaztuk, így törölhetünk egy bekezdést, amelyet a Parlament szocialista képviselőcsoportja vezetett be, és amely szavazati jogot adott volna a bevándorlóknak. Mi ezzel nem értünk egyet, ezért bizottsági szinten is ellene szavaztunk.

Ez az indítvány azonban sajnálatos módon nem ment át, mivel ellenkező esetben a bekezdést ki kellett volna venni. Ezért inkább megszavaztuk a jelentés egészét, mivel meggyőződésünk, hogy ez a jelentés jó, és tartalmazza az Európai Parlament átfogó programját a közös bevándorlási politika területén.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök úr! Az európai bevándorlási politika alapelvei, tettei és eszközei: ez a hatalmas témakör képezte Busuttil úr jelentésének tárgyát.

Az alapelvek? Az Európai Uniónak állítólag további hatvanmillió Európán kívüli bevándorlóra van szüksége 2050-ig, a sok millió jelenlegi munkanélküli és szegény polgár, a tömeges létszámfelesleg és a vállalkozások megszűnése ellenére.

A tettek? Adjunk több jogot a bevándorló népességnek, ide számítva különösen a szavazati jogot, és biztosítsunk korlátlan hozzáférést Európa területéhez és munkaerőpiacához.

Az eszközök? Úgynevezett „pozitív” diszkrimináció, vagyis az informális kvalifikációk elismerése, bármi legyen is az, miközben az európaiaktól megköveteljük, hogy megfelelően igazolt kvalifikációkkal rendelkezzenek; a bevándorlók új kategóriájának, a környezeti bevándorlóknak az elismerése; és az európai polgárok kötelezése arra, hogy alkalmazkodjanak ahhoz, hogy elkerülhetetlen elsüllyednek ebben a tömegben, az eurokraták hangszerelése és tervei szerint, és ennek a Parlamentnek a cinkosságával.

Ehelyett sürgősen vissza kell fordítanunk ezeket a bevándorlási folyamatokat, helyre kell állítanunk a belső határokat, végre kell hajtanunk egy valóban családközpontú politikát az európai népesség növelésére, és elő kell írnunk nemzeti és európai preferenciákat minden területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Borghezio (UEN).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Sok fenntartásom van ezzel a jelentéssel szemben, amelyek közül az első, amint ezt rövid idővel ezelőtt mondtam, azzal a rendelkezéssel kapcsolatos, amely érthetetlen egy olyan időszakban, amikor Európa a bérgarancia-alap, illetve a munkavállalók valóban fölöslegessé váló millióinak problémájával foglalkozik. Hatvanmillió új bevándorló megérkezése és munkába állítása Európában véleményem szerint borzalmas intézkedés.

Ám arra is szeretnék rámutatni, hogy miközben a bevándorlás jövőjének szabályozásáról és megszervezéséről vitázunk, tragédiák történnek – ezek egy részét, hála Istennek, sikerül elkerülni Olaszország emberies magatartásának és Maroni úr felelősségteljes irányításának köszönhetően – ilyen volt például az az eset, ami a török Pinar hajó esetében történhetett volna.

Mit kell Európának tennie? 600 esetben – amint ezt Maroni úr helyesen megállapította – Málta, az Európai Unió által biztosított finanszírozás ellenére kötelességszegő módon nem volt hajlandó befogadni azokat, akik Észak-Afrika partjairól elutaztak és partjaikon kikötöttek. Minden ilyen esetben Olaszországnak kellett beavatkoznia, bár lampedusai befogadóközpontunk már amúgy is rendkívül túlterhelt, amint ezt mindenki tudja.

Európának tehát be kell avatkoznia és meg kell határoznia néhány egyértelmű szabályt! Kérjük az országunknak nyújtott finanszírozás jelentős megemelését, hogy megfelelő módon foglalkozhassunk ezzel a kihívással. Európának fel kell ébrednie és komolyan szabályoznia kell a bevándorlók áradatát: a jelenlegi állapot nem tartható fenn!

 
  
  

- Jelentés: Cornelis Visser (A6-0206/2009)

 
  
MPphoto
 

  Inese Vaidere (UEN). - (LV) Nagyon köszönöm, elnök úr. Szeretném elmondani véleményemet a Halászati Bizottság jelentéséről – Visser úr jelentéséről –, amely a halászati erőforrások védelméről szól. Elnök úr, az én országom – Lettország – számára a halászat rendkívül fontos, mivel 550 km partszakasszal rendelkezünk. Mivel Lettországot nyolc parlamenti képviselő képviseli Európában, nem lehetünk ott minden bizottságban, de ezek a kérdések nagyon fontosak mind gazdaságunk, mind pedig a hagyományos életmód szempontjából. A jelenlegi rendelet, amelyet ez a jelentés is szabályoz, nem elégséges a parti halászat védelmére. Megértem, hogy a túlhalászás súlyos probléma, de a túlzott szabályozás súlyos fenyegetést jelent parti halászflottánkra nézve, és valójában elüldözi halászainkat a Balti-tenger partjairól. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek következő feladataként észre kellene vennie, hogy a közvetlenül a tengerparton elhelyezkedő államok sokat tehetnek mind a hagyományos életmód megőrzéséért, mind pedig a halászat gyakorlati fenntartásáért, mivel manapság gyakran megtörténik, hogy halászfaluinkat arra kényszerítik, hogy vásárolják meg a távoli óceánokon halászó nagy társaságok termékeit. Parti lakosok százai, sőt ezrei fogják elveszíteni munkájukat, pedig évszázadokon keresztül a halászat biztosította a megélhetésüket. Nagyon köszönöm.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

- Jelentés: Helmuth Markov (A6-0243/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE) , írásban. (RO) Megszavaztam ezt az ajánlást, mivel az Európai Közösségnek a haszonjárműveknek a vezetőfülke hátfalának síkja előtti külső kiálló részeik szempontjából történő jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezésekről szóló, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 61. számú előírásához való csatlakozás (felülvizsgált megállapodás) a közös kereskedelempolitika célja, a Szerződés 113. cikke szerint, a Szerződő Felek közötti gépjármű-kereskedelemben fennálló műszaki akadályok felszámolására.

A Közösség szerepvállalása súlyt ad a megállapodás szerint lefolytatott harmonizációs tevékenységeknek, és így lehetővé teszi a harmadik országok piacaira történő könnyebb bejutást. E szerepvállalás célja összhang kialakítása az „előírások” néven ismert jogi eszközök között, amelyeket az átdolgozott megállapodásban és közösségi jogalkotásban fogadtak el e téren. Az ilyen jellegű rendeletek elfogadása valójában a műszaki haladáshoz való igazodást jelenti.

 
  
  

- Ajánlás második olvasatra: Jan Cremers (A6-0207/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. − (IT) Megszavazom az ajánlást.

Az Európai Bizottság mindig nagy figyelmet szentelt a nem helyhez kötött polgárok egyéni jogainak biztosítására, mindenekfelett a szociális biztonsággal kapcsolatos előnyök területén. A polgárok Közösségen belüli szabad mozgása az egyik alapvető szabadság, és támogatja a tagállamok belső gazdaságának fejlődését.

A Bizottság ezért törekszik arra irányuló erőfeszítéseinek fokozására, hogy az EU polgárai és családjaik valóban élvezhessék az érvényben lévő európai törvények alapján fennálló jogaikat. Jóllehet bizonyos szektorokban a nemzeti törvényhozás az európai jogszabályok előírásainál jobb bánásmódot biztosít a közösség népessége és családjaik számára, valójában egyetlen tagállam sem ratifikálta megfelelő módon az ebben a tárgyban kibocsátott összes irányelvet.

Nyilvánvaló, hogy folyamatosan megsértik az európai uniós polgároknak az európai területeken történő szabad mozgásával kapcsolatos alapvető jogait, elsősorban a következő helyzetek kapcsán: azoknak a családtagoknak a belépési és tartózkodási joga, akik harmadik országok polgárai, valamint a segítségnyújtás hiánya a munkahelyi baleseteket követően.

Reméljük, hogy a Bizottság folytatja a technikai együttműködést a tagállamokkal, amelynek el kell vezetnie a vita és a további tisztázás különféle pontjaihoz, különösen a visszaélésekkel kapcsolatban.

 
  
  

- Jelentés: Caroline Lucas (A6-0115/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE) , írásban. Megszavaztam ezt a jelentést, mivel ez erőteljes jelzést küld a következő Parlamentnek arról, hogy a jogosulatlan fakitermeléssel és erdőirtással hatékonyabban kell foglalkozni.

Ez a javaslat már jó ideje esedékes. A becslések szerint a globális ipari fakitermelés körülbelül 20%-40%-a illegális forrásokból származik, és ennek a mennyiségnek akár a 20%-a is bejut az EU-ba minden évben. Ez lenyomja a faanyagok árát, megfosztja az országokat természeti erőforrásaiktól és adóbevételeiktől, és fokozza a bennszülött népek nyomorát szerte a világon. A hosszú távú hatások még súlyosabbak, mivel az erdőirtás, amelynek egyik legfontosabb oka a jogosulatlan fakitermelés, az üvegházhatású gázok kibocsátásának közel egyötödéért felelős.

A Lucas-jelentés tényleges módosításai azt mondják, hogy a jogosulatlanul kitermelt faanyagok birtoklása vagy eladása csak akkor büntetendő cselekmény, ha hanyagságból, gondatlanságból vagy szándékosan követik el – nem sújtja büntetéssel azokat a társaságokat, amelyek teljesítik „kellő körültekintéssel” kapcsolatos kötelezettségeiket. Ezért nem kell feltétlenül garantálni a társaságok tevékenységének jogszerűségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE) , írásban. (PT) Megszavaztam a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló állásfoglalást, mivel a jogosulatlan fakitermelés egyre súlyosabb problémát jelent, és rendkívül aggasztó környezetvédelmi vonatkozásai vannak, ilyen például a biológiai sokféleség csökkenése, az erdőirtás és az erdőpusztulás. Emellett a világ szén-dioxid-kibocsátásának csaknem 20%-áért felelős.

A fa és a fatermékek egyik legnagyobb fogyasztójaként az Európai Unió köteles hatékonyan fellépni az erdőirtással és a jogosulatlan fakitermeléssel szemben, és a megtett lépések között nyilvánvalóan szerepelnie kell a jogosulatlanul előállított fatermékek piacról történő kitiltásának.

El kell fogadnunk az illegális fakitermelést tiltó jogszabályt, hogy a fogyasztók biztosak lehessenek abban, hogy a termékek jogszerű forrásból származnak, és hogy az ezeket a szabályokat betartó társaságok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, és hogy azok a társaságok, amelyek a jogosulatlan eredetű fatermékek mellett döntenek, a továbbiakban ne találhassanak maguknak piacot.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE) , írásban. Üdvözlöm Caroline Lucas jelentését a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója voltam, amely véleményt a bizottság egyhangú döntéssel fogadott el.

Úgy tudjuk a legeredményesebben visszaszorítani a jogellenes fakereskedelmet, ha megerősítjük a követelményeket és a kötelezettségeket és fejlesztjük a piaci szereplők elrettentéséhez rendelkezésünkre álló jogi eszközöket, amennyiben azok jogellenesen megszerzett fát és fatermékeket birtokolnak vagy hoznak forgalomba.

Együtt kell működnünk a legnagyobb fogyasztó országokkal, például az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal és Japánnal ennek a problémának a megoldásában, fel kell állítanunk egy globális riasztási rendszert és nyilvántartásba kell vennünk a jogellenes fakitermelést és az érintett országokat az Interpol és egy megfelelő ENSZ-szerv bevonásával, a legkorszerűbb műholdas technológiai rendszerek igénybevételével.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE-DE) , írásban. (FR) Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól annak a rendeletjavaslatnak a kérdésében, amely meghatározza a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeit.

Bár létfontosságúnak tartom a faimport ellenőrzése érdekében történő fellépést az egységes piac határain, véleményem szerint a jelentés túlságosan megterhelő és bürokratikus rendszert javasol, amely saját európai erdészeti szektorunkat is bünteti.

Egy bonyolult és költséges termékcímkézési rendszer előírása helyett, amely rendkívül hátrányos lenne a szektorra és a fára mint anyagra nézve, a jogellenes fakitermelés elleni küzdelem érdekében az ellenőrzéseket kellene fokoznunk és azt az ellátási láncolatot kell megcéloznunk, amely piacra bocsát árukat az európai piacon.

A rendelet legfontosabb célkitűzésének egy új ellenőrzési és felelősségi kultúra végrehajtásának, nem pedig egy bürokratikus és költséges folyamat előírásának kell lennie, amelynek során minden egyes terméket ellenőriznek. Figyelembe véve azokat a problémákat, amelyekkel a szektornak szembe kell néznie, nem szankcionálhatjuk a fát a többi anyagnál és energiaforrásnál erősebben a piacra bocsátás túl sok megkötést tartalmazó szabályaival.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE) , írásban. Hangsúlyozom, hogy ez egy régóta várt és szükséges rendelet. A jogellenes fakitermelés olyan probléma, amellyel hatékonyan kell foglakoznunk, nemcsak éghajlatvédelmi okokból, hanem környezetvédelmi és társadalmi aspektusok miatt is. Ennek ellenére ma kénytelen voltam a rendelet ellen szavazni. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI) jelentése célt tévesztett, és az eredeti célnál jobban kiterjesztette a rendelet hatókörét és feladatait. Gondoskodnunk kell arról, hogy miután a fatermékeket importáltuk és az egységes piac határainál vámkezeltük, joggal feltételezhetően jogszerűek legyenek, és így ne legyen szükség további aránytalan bürokratikus és pénzügyi terhek bevezetésére az EU összes piaci szereplőjére nézve.

Az ENVI jelentése viszont elrendel költséges címkézést, kiegészítő fenntarthatósági követelményeket, elérhetetlen távolságokra kiterjeszti a jogszerűség meghatározását, és a belső piac összes szereplőjére helyezi a kellő körültekintés terhét. Ennek a rendeletnek a határokon kellene küzdenie a jogellenes fakitermelés ellen, mivel ez volt az eredeti cél. De a belső piac összes olyan piaci szereplőjére történő kiterjesztés, akik nem használnak fel és nem hoznak forgalomba jogellenesen kivágott faanyagot, és ezzel potenciálisan veszélyeztetni versenyképességüket a globális piacon, semmi esetre sem volt a rendelet célkitűzése és ezért nem is támogatható.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE) , írásban. Megszavaztam a jelentést, amely első alkalommal határoz meg az EU piacán fát forgalmazó piaci szereplőkre vonatkozó szabályokat. A piaci szereplőknek be kell tartaniuk egy „kellő körültekintés” rendszert, hogy az összes fát a vonatkozó regionális, nemzeti és nemzetközi törvényeknek megfelelően termeljék ki. Nagyon örülök annak, hogy a piaci szereplőknek a fenntarthatósági kritériumokat és a bennszülött lakosságra vonatkozó törvényeket is be kell tartaniuk. Feltétlenül szükség van független megfelelőség-ellenőrzésre, és nagyon örülök annak, hogy a jelentés erre is rámutat.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Sturdy (PPE-DE) , írásban. Erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy véget vessünk a jogellenesen kitermelt fa és az ilyen fából készült termékek az EU piacán történő forgalomba hozatalának, a hatékony verseny, a fenntartható fejlődés, valamint a globális biológiai sokféleség és a környezet védelme érdekében.

A Bizottság által javasolt kellő körültekintési rendszer (amelyet már magas színvonalon gyakorolnak az Egyesült Királyságban), tartalmaz olyan intézkedéseket és eljárásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a piaci szereplők nyomon követhessék a fát és a fatermékeket, hozzáférjenek információkhoz a vonatkozó törvények betartásáról, és hogy kezelhessék a jogellenesen kitermelt fa és az ilyen fából készült termékek az EU piacán történő forgalomba hozatalával kapcsolatos kockázatokat. Ez a cselekvés a fogyasztóknak is megadja a bizonyosságot afelől, hogy amikor fát vagy fatermékeket vásárolnak, ezzel nem járulnak hozzá a jogellenes fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem problémájához.

Bár elvben támogatjuk a javaslatot, nem támogatjuk az összes gazdasági szereplőre vonatkozó követelmények megerősítését, amint ezt az előadó javasolta, mert meggyőződésünk szerint ez aránytalan bürokratikus és pénzügyi terheket vetne az összes gazdasági szereplőre az EU-n belül. A Bizottság javaslata a kockázatértékelésre és a bizonyítékok elemzésére épülő rugalmas „kellő körültekintési” rendszert hozna létre, amely sokkal hatékonyabb és gyakorlatiasabb megközelítési mód.

 
  
  

- Jelentés: Miloslav Randsdorf (A6-0214/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE) , írásban.? – (LT) Az Európai Unióban az olaj a legfontosabb energiaforrás, és a gazdaság erősen függ az állandó, megbízható és hozzáférhető ellátástól. Az olajimporttól való hatalmas és állandóan növekvő függőségünk figyelembevételével az olajellátás biztonsága különösen fontos.

Az olajkereslet az EU-n belül tovább fog növekedni 2030-ig, jóllehet alig évi 0,25%-os mértékben. 2030-ban még mindig az olaj lesz a legfontosabb elsődleges energiaforrás az EU-ban, és az összes felhasznált energiának hozzávetőlegesen a 35%-át fogja kitenni. Annak figyelembevételével, hogy az olajellátás és a feldolgozó kapacitások jelenleg nem képesek kielégíteni a növekvő keresletet, a piaci helyzet továbbra is feszült marad.

Ezeket a tényezőket mind figyelembe kell vennünk az egységes és valós európai energiapolitika kidolgozása során. Ennek a politikának a részeként az EU-t fel kell készíteni a lehetséges váratlan válságokra történő reagálásra. A tartalékok fontos tényezőt alkotnak, enyhítik a váratlan ellátási problémák hatásait, mivel olaj nélkül a gazdaság egyes szektorai, vagy esetleg az összes szektora leállna. Ebből a szempontból a tartalékok birtoklása alapvető nemzetbiztonsági kérdés.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. (PT) Megszavaztuk ezt a jelentést, mivel úgy véljük, hogy feltétlenül fenn kell tartanunk egy minimális készletet nyersolajból és kőolajtermékekből. A minimális készletek fenntartása gazdasági és társadalmi szempontból is rendkívül fontos az egyes országok számára, ide számítva a biztonság kérdését is. Ennek eredményeként meg kell tiltani az ezeket a készleteket érintő minden spekulációt, ellentétben azzal, ami ma zajlik. Ezek tulajdonjogának és kezelésének állami kézben kell lennie az EU-tagállamok érdekeinek védelme érdekében.

Nem értünk egyet viszont azokkal a jogkörökkel, amelyeket ez az irányelvjavaslat az Európai Bizottságnak ad, különösen azzal a lehetőséggel, hogy a Bizottság szolgálatai „ellenőrizhetik a tagállamokban a biztonsági és a speciális készleteket”. Az egyes országoknak fel kell halmozniuk készleteket ezekből a termékekből, de ezeknek a készleteknek a kezelése, valamint minimális és maximális szintjének meghatározása szuverén ügy. Nem támogatjuk továbbá az arra irányuló kísérleteket sem, hogy ezeknek a készleteknek a felhalmozását, jóllehet más indoklással és csak korlátozottan, de a beavatkozás politikájához használnák fel, mivel úgy lehetne erre hivatkozni mint „kedvező beruházási légkör kialakítása az Európai Unión belüli és kívüli olajkészletek feltárásához és kiaknázásához”.

 
  
  

- Jelentés: Luca Romagnoli (A6-0228/009)

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Bradbourn (PPE-DE) , írásban. Bár támogatjuk a tagállamok közötti együttműködést ezekben a kérdésekben, meggyőződésünk, hogy ebben az ügyben a szubszidiaritás elvét kell alkalmaznunk, és nem szabad EU-szintű lépéseket tennünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE) , írásban. (PT) Ez a kezdeményezés a kritikus infrastruktúrák védelmére irányuló globális stratégia részét alkotja. Az EU gazdasága, valamint polgárainak biztonsága és jóléte azoknak az infrastruktúráknak a meglététől és zökkenőmentes működésétől függ, amelyek az alapvető szolgáltatásokat biztosítják, ilyenek például az egészségügyi szolgáltatások, a távközlés, az energiaellátási és közlekedési hálózatok, a pénzügyi szolgáltatások, az élelmiszer- és vízellátás és így tovább.

Miközben egyes tagállamok már erőteljes védelmi intézkedéseket és struktúrákat állított fel, más tagállamokban a helyzet továbbra is nagyon ingatag. Ezért feltétlenül szükségünk van egy jobb és hatékonyabb információcsere-rendszerre és jó gyakorlatokra, amelyeket csak ezzel az információs és kommunikációs rendszerrel érhetünk el.

Ez a rendszer megerősíti a párbeszédet és növeli a közös fenyegetésekről és a sebezhetőségekről rendelkezésre álló információk mennyiségét, ezenkívül elősegíti a tagállamok közötti együttműködést és koordinációt. Ugyanakkor bátorítja a kockázatok csökkentésére és az adekvát védelem előmozdítására irányuló megfelelő intézkedések és stratégiák kidolgozását, emellett a polgárok biztonságát is javítja.

A háromévenkénti felülvizsgálatról szóló záradék beillesztését is támogatom, amely lehetővé teszi a szükséges fejlesztések végrehajtását, különös tekintettel egy gyors riasztási rendszer beillesztésének lehetőségére.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE) , írásban. (PT) Megszavaztam a kritikus infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatára (CIWIN) vonatkozó javaslatot. Egyes tagállamok infrastruktúrája olyan fizikai és információs technológiai létesítményekből, szolgáltatásokból és eszközökből áll, amelyek – működési zavaruk esetén – nagyon súlyos hatást gyakorolnának az emberi egészségre, a biztonságra, valamint a gazdasági és társadalmi jólétre.

A közlekedési rendszerek, a távközlési és az energiaellátási szektor kritikus jelentőségű a tagállamok fejlődése szempontjából, ezek egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak egymáshoz, és vannak tagállamok, amelyek függenek egymástól. Ezért az Európai Unió fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy létezzen egy, az információk elérésére és megosztására szolgáló különálló rendszer az egyes hatóságok között a kritikus infrastruktúrák védelmére, a jó gyakorlatok kicserélésére, és szükség van egy gyors riasztási rendszerre is.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL) , írásban.(EL) A Bizottság javaslata, amelyről ez a jelentés készült, létrehoz egy információs és figyelmeztetési hálózatot a tagállamok között, azokról az állami és magánkézben lévő infrastruktúrákról, amelyeket „létfontosságúként” lehet jellemezni.

Ez a hálózat az első lépés lenne egy olyan helyzet felé, amelyben megengedjük magánszemélyeknek, más szavakkal azoknak a monopóliumoknak, amelyeknek létesítményeit létfontosságú infrastruktúráknak lehet nevezni, hogy illetékességet szerezzenek olyan biztonsági kérdésekben, amelyek ma kizárólag az állam felelősségi területéhez tartoznak.

Ez előkészíti azt, hogy a munkásosztály demonstrációit, amelyek valamelyik „létfontosságú” infrastruktúrát érintik, ide számítva a magántulajdonban lévő létesítményeket is (például sztrájkok a döntő fontosságú szektorokban, például energiaellátás, távközlés és így tovább, sztrájkok gyárakban és társaságoknál és így tovább, sztrájkkészültségek, demonstrációk és így tovább), „terrorcselekményeknek” lehessen nevezni.

Ez aláássa a tagállamok védelmét és szuverenitását, megszünteti a belső és a külső biztonság szétválasztását és közvetlen szerepet és részvételi lehetőséget biztosít az EU-nak ezekben az ügyekben.

A „terrorista fenyegetések” elleni harcot újból ürügyként használják fel arra, hogy az EU kiteljesíthesse reakciós intézményi kereteit, amelyek lényegében szemben állnak a munkásosztállyal és az alulról kezdeményezett mozgalommal, és a tőke hatalmát védik a tagállamok szuverén jogainak további aláásásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimir Urutchev (PPE-DE) , írásban. (BG) Az EU ma elfogadta Romagnoli úr jelentését a kritikus infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatának létrehozásáról az EU-ban, amelyet a plenáris ülésen nem vitattunk meg. Úgy gondolom, hogy az EU polgárainak védelme a legfontosabb prioritás ebben az intézményben, és a polgároknak erről tudniuk kell.

Ennek az információs hálózatnak a létrehozása a tapasztalatok és a jó gyakorlatok EU-országok közötti kicserélése alapján lehetővé teszi a létfontosságú telephelyek és tevékenységek védelmének jobb megértését és magasabb normáinak kidolgozását, amely telephelyek és tevékenységek döntő fontosságúak az egyes országok és lakosságuk számára.

Szeretném megemlíteni, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának árnyékelőadójaként nagyon elégedett vagyok, amiért a Parlament összes képviselőcsoportja egyhangúan elfogadta azt a követelményt, hogy a tagállamok kötelesek részt venni az új rendszerben, mert ez garantálja ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét európai szempontból.

Ezenkívül szeretnék hangot adni annak a meggyőződésemnek, hogy az Európai Bizottságnak még a rendszer első néhány éves sikeres működése után is meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, és további funkciókkal kell ellátnia ezt a rendszert, hogy lehetőség legyen a fenyegetésekkel kapcsolatos információk azonnali elosztására, amely fenyegetések a létfontosságú infrastruktúrák telephelyeit fenyegetik az EU bármelyik régiójában.

Ennek eredményeként rendelkezni fogunk egy olyan teljes információs rendszerrel, amely nagyobb biztonságot és védelmet biztosít majd Európa polgárainak.

 
  
  

- Jelentés: Gérard Deprez (A6-0193/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. − (IT) A jelentés mellett szavazok.

Az Európai Unió által megtárgyalt politikák egyik legvitatottabb pontja a közéleti személyek védelmével kapcsolatos közös politika végrehajtására vonatkozik. A „közéleti személy” fogalma egyértelműen rendkívül tág, de mára már megszületett egy közös meghatározás, amelyben azt a személyt értjük ezen a kifejezésen, aki hivatalos vagy nem hivatalos pozíciójában fenyegetésnek lehet kitéve a közélethez történő hozzájárulása miatt.

A nevezetes események között megemlíthetjük a Holland Parlament volt képviselőjét, Hirshi Alit, akit 2008 februárjában megfenyegettek, miután elmondta értékes beszédét az iszlám európai radikalizálódásának rendkívül aktuális kérdéséről, valamint a jól ismert brit-indiai regényírót, Salman Rushdie-t, akit az iszlámmal szembenálló nézetei miatt üldöztek.

Ezért tehát kívánatos lenne, hogy mindenkit, aki pozitív módon elkötelezi magát a közélet kiszélesítése mellett, megillessen a védelemhez való jog, amikor felkeres egy olyan országot, amelyben fenyegetéseknek vagy támadásoknak lehet kitéve; elsősorban a Salman Rushdie ügyéhez hasonló esetekben, amikor egy harmadik ország már ki is hirdette a halálos ítéletet.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE) , írásban. (PT) A közéleti személyek védelme továbbra is a fogadó ország feladata marad, az adott országban érvényben lévő jogi rendelkezések szerint.

2002-ben létrehoztuk a közéleti személyiségek védelmére szolgáló európai hálózatot a tagállamok közötti kommunikáció és konzultáció fejlesztése érdekében.

A jelenlegi kezdeményezés célja a „közéleti személy” a Tanács 2002/956/IB határozatának 2. cikkében szereplő meghatározásának kiterjesztése minden olyan személyre, függetlenül attól, hogy betöltenek-e hivatalos pozíciót, vagy sem, akik a közéletben való részvételük vagy arra gyakorolt hatásuk miatt veszélyeztetettnek tekinthetők.

Ez a holland javaslat a 2008. évi esemény után született meg, amikor a Holland Parlament volt képviselőjét testi épsége elleni támadással fenyegették meg, miután az Európai Parlament egyik szemináriumán beszédet mondott az iszlám európai radikalizálódásáról.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának árnyékelőadójaként támogatom ezt a kezdeményezést, amelynek célja az emberi jogok védelmének kiterjesztése, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságának támogatására.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE) , írásban. – (PL) A tagállamok együttműködnek a közéleti személyek védelmének területén, az érintett országban hatályban lévő jogi rendelkezések keretein belül, valamint a nemzetközi megállapodások szerint. A Tanács jelenleg vizsgált határozata (2002/956/IB) a tagállamok nemzeti törvényeinek előírásai, vagy pedig a nemzetközi vagy nemzetek feletti szervezetek vagy intézmények rendeleteiben foglaltak szerint határozta meg a közéleti személyek védelmét. A közéleti személyek védelme a fogadó állam feladata.

Az elmúlt években a közéleti személyek ellen intézett fenyegetéseknek a figyelembevételével teljes mértékben támogatom a Tanácsnak a közéleti személyiségek védelmére szolgáló európai hálózat létrehozásáról szóló határozatának módosításáról szóló döntést. Ennek legfontosabb célja a 2. cikk hatályának kiterjesztése a „közéleti személy” olyan személyként történő meghatározásával, aki hivatalos vagy nem hivatalos pozíciójában fenyegetésnek lehet kitéve a közélethez történő hozzájárulása miatt.

Úgy vélem, hogy ez a döntés javítja majd a közéleti személyek biztonságát, és kedvező hatást gyakorol majd a demokrácia fejlődésére.

 
  
  

- Jelentés: María Isabel Salinas García (A6-0200/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM) , írásban. (SV) A gyapottermesztés fenntartása az Európai Unióban nem öncél. Az Uniónak a világ gyapotpiacának egészét kell figyelembe vennie, és lehetőséget kell biztosítania az EU fogyasztóinak arra, hogy a lehető legolcsóbban vásároljanak gyapotot, az előállítás helyének figyelembevétele nélkül, amennyiben a megfelelő etikai és környezetvédelmi feltételek betartásával állították azt elő.

Határozottan ellenzem ezt a jelentést. Most is nagy szerencsének tekintem azt, hogy az Európai Parlament nem rendelkezik együttdöntési joggal az EU mezőgazdasági politikájának kérdéseiben. Ellenkező esetben az EU beleeshetne a protekcionizmus, valamint a mezőgazdasági nemzetgazdasági iparág különféle csoportjainak nyújtott súlyos támogatások csapdájába.

 
  
  

- Jelentés: Reinhard Rack (A6-0219/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. − (IT) Megszavaztam a jelentést.

Az alpesi régió az egyik legfontosabb és leggazdagabb terület az Európai Közösségen belül. Nyolc országra terjed ki, amelyek már 1998. április 4-én aláírtak közös megállapodásokat a régió védelméről és megőrzéséről, valamint a közös közlekedés-irányítási politikáról. A közlekedés tekintetében valójában 2000. május 24-26-án hatályba lépett az Alpesi Egyezmény közlekedés területén történő végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv, amelynek legfontosabb célja az volt, hogy jogi kereteket biztosítson a fenntartható mobilitáshoz az Alpokban.

Bár ezt a jegyzőkönyvet még nem fogadta el az Alpesi Egyezményhez tartozó mind a nyolc állam, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy a régió többi állama is rövid időn belül ratifikálja, hogy a Közlekedési Jegyzőkönyv ratifikálása az Európai Bizottság kiemelt prioritásává válhasson.

 
  
  

- Jelentés: Mairead McGuinness (A6-0232/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM) , írásban. (SV) Ez a jelentés valójában az Európai Parlament Petíciós Bizottságának tevékenységeiről szól. Mivel azonban több helyen is hivatkozik a Lisszaboni Szerződésre, amelyet az egekig magasztal és kifejezi reményét, hogy hamarosan ratifikálják, úgy döntöttem, hogy a jelentés egésze ellen szavazok.

Véleményem szerint a Lisszaboni Szerződést elvben elutasították, mivel a tagállamok polgárai népszavazáson elvetették azt. Ezenkívül a szavazók többsége számos további tagállamban is minden bizonnyal a Lisszaboni Szerződés ellen szavazna, ha lehetőséget kapna erre.

Nem tudom támogatni az Európai Parlament Petíciós Bizottságának tudatlanságát, amelyet ennek a jelentésnek a megszövegezésében tanúsított.

 
  
MPphoto
 
 

  Francis Wurtz (GUE/NGL) , írásban. (FR) Szeretnék hangot adni a jelentés 17. bekezdésével kapcsolatos kifogásaimnak, ami annak a kampánynak az újabb megnyilvánulása, amely az ellen zajlik, hogy Strasbourg legyen az Európai Parlament székhelye. A következőkre szeretnék rámutatni ezzel kapcsolatban:

Először is a Strasbourg melletti döntésnek kezdettől fogva erőteljes szimbolikus jelentősége volt, amely Európa történetéhez kapcsolódott. Az volt ezzel a szándékunk, hogy rámutassunk az európai folyamat céljára, a béke és a nemzetek egyesítésének hajtóerejeként. Mivel meggyőződésem, hogy ez a célkitűzés továbbra is releváns, Strasbourg mint szimbólum megóvása mellett érvelek.

Másodszor megismételném azt a vágyamat, hogy szeretném látni egy olyan Európa kialakulását, amely támogatja azt a kulturális sokféleséget, amely az általa alkotott nemzeteket jellemzi. Miért nem működik valamelyik jelentős európai intézmény Varsóban, egy másik Barcelonában, a harmadik pedig Stockholmban amellett, hogy a Bizottság Brüsszelben, a Parlament pedig Strasbourgban tevékenykedik?

Ha nem egy üzleti céloktól vezérelt Európa a célunk, akkor semmi sem indokolja minden intézmény egyetlen helyen történő centralizálását, ami elkerülhetetlenül távol van Európa népeitől.

A felsorolt okok miatt ellenzem a McGuinness-jelentés 17. bekezdését, ami ezt leszámítva problémamentes.

 
  
  

- Jelentés: Anna Záborská (A6-0198/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE) , írásban. (PT) Megszavaztam „A nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről a bizottságok és küldöttségek munkája keretében” című állásfoglalási indítványt. Ez a saját kezdeményezésű jelentés jelzi a bizottságokban és a küldöttségekben elért előrehaladást, és megismétli, hogy szükség van a nemek közötti esélyegyenlőség elfogadására és alkalmazására.

A nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó felszólítás nem a férfiak ellen irányuló támadás. A társadalom egészére vonatkozik, ezáltal a nők és a férfiak, sőt a családok számára is hasznos. A nemek közötti esélyegyenlőség kiterjed a politikák átszervezésére, javítására, fejlesztésére és értékelésére annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség megközelítési módját az összes politika minden szintjébe és minden szakaszába beillesszék azok, akik általában részt vesznek a politika alakításában.

Ezért el kell fogadnunk és alkalmaznunk kell a nemek közötti esélyegyenlőség stratégiáját, pontos célok meghatározásával az összes olyan közösségi politikában, amely a parlamenti bizottságok és küldöttségek hatáskörébe tartozik.

 
  
  

- Ajánlás második olvasatra: Eluned Morgan (A6-0216/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE) , írásban. Sok százezer yorkshire-i és humberside-i választóm arra számít, hogy ennek a jogszabálynak az eredményeként csökkenni fog gáz- és villanyszámlája. Az intézkedések ötvözik a fokozott energiahatékonyságot és az alacsonyabb költségeket.

Bár még nem sikerült elérnünk a teljes szétválasztást, ez a jogszabály továbblép egy olyan hálózat felé, amelyben a társaságok nem birtokolhatják egyszerre a villamos energia termelését és elosztását, és így nem alkalmazhatnak árnövelést a fogyasztók felé. Különösen üdvözlöm azt a tényt, hogy feljogosítja a fogyasztókat arra, hogy három héten belül díjmentesen másik gáz- és villamosenergia-szolgáltatóra válthatnak, és kártérítés illeti meg őket, amennyiben pontatlanul vagy késedelmesen kapják meg a számlákat. Bevezetik továbbá az energiahatékony intelligens fogyasztásmérőket (SmartMeters).

Ezek az új szabályok akár a gáz- és villamosenergia-felhasználók emberi jogi nyilatkozatával is felérhetnek. A társaságok túl hosszú időn keresztül rákényszeríthették a fogyasztókat arra, hogy a valós árnál többet fizessenek a gázért és a villanyért. Választópolgáraim a számlák csökkenésében fogják látni ennek a jogszabálynak az előnyeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Teresa Riera Madurell (PSE) , írásban. (ES) Mi, a spanyol szocialista küldöttség tagjaiként egy olyan tulajdonosi modell mellett érveltünk, amely szétválasztja a vertikálisan integrált társaságokat, mind a gáz, mind pedig a villamos energia területén, mivel meggyőződésünk, hogy a beszállító/termelő társaságoknak a továbbító társaságokról történő leválasztása valós esélyt ad az európai fogyasztóknak és ösztönzi az ebben a szektorban szükséges beruházásokat, ami azt fogja eredményezni, hogy az energia az EU egész területére akadálytalanul eljuthat. Mégis megszavaztam a belső piaci gáz- és villamosenergia-csomagot, mivel:

(1) a fogyasztók érdekeit helyeztük a jogalkotási csomag középpontjába;

(2) beillesztettük az energiaínség fogalmát és felszólítottuk a tagállamokat, hogy nemzeti energetikai cselekvési tervükbe vegyenek fel az energiaínség megoldására irányuló lépéseket, nemcsak annak érdekében, hogy a legkiszolgáltatottabb fogyasztók is hozzájussanak a szükséges energiához, hanem azért is, hogy megtiltsák ezeknek a fogyasztóknak a leválasztását kritikus időszakokban; és

(3) mivel a tulajdonjog szétválasztása néhány éven belül megvalósul a Versenypolitikai Főigazgatóság antitröszt eljárásai útján, az intézményi rendszerre, az új európai ügynökség felelősségeinek, valamint a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének megerősítésére helyeztük a hangsúlyt.

 
  
MPphoto
 
 

  Gary Titley (PSE) , írásban. Az egységes piac legnagyobb kudarca az egységes energiapiac létrehozásának kudarca. A nemzeti energiapolitikák a költséges importált fosszilis energiától való szélsőséges függés zsákutcájába vezették Európát. Nem létezik sem európai energia-hálózati, sem pedig stratégiai energiatárolási politika. Sürgősen diverzifikálnunk kell energiaellátásunkat, csökkentenünk kell a fogyasztást, ösztönöznünk kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiák használatát, és létre kell hoznunk egy stabil, versenyképes belső piacot.

A felsorolt okok miatt támogatom ezeket a jelentéseket, de közben aggódom amiatt, hogy a mindenki számára elfogadható kompromisszumért folytatott harc ronthatja ennek a jogszabálynak a hatékonyságát, tehát a végrehajtás hatékony megfigyelése létfontosságú.

Támogatom a fogyasztói jogok kibővítését, és üdvözlöm az energiaínség súlyos szociális problémaként történő elismerését.

Továbbra is kényelmetlenül érzem magam az EU Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség nem kötelező jellege miatt. Végeredményben csak akkor biztosíthatjuk az egységes energiapiacot, ha az európai szabályozók tényleges jogkörökkel rendelkeznek.

Gratulálok a Parlamentnek, amiért arra készteti a tagállamokat, hogy lépjenek tovább az eredeti terveikhez képest. Ez egy további példa arra, hogy a Parlament hogyan garantálja a szélesebb európai érdekek diadalát a nemzeti önérdek és a protekcionizmus felett.

 
  
  

- Ajánlás második olvasatra: Giles Chichester (A6-0235/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE) , írásban. (PT) A harmadik energiacsomagnak fokozatosan ki kell fejlesztenie az energiapiacot, amely még egészen a közelmúltban is egy monopóliumrendszerre épült. A liberalizációs törekvések valódi és tartós versenyt követelnek meg, és rávilágítanak az erősebb, egyértelműen független jogkörökkel rendelkező Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség jelentőségére.

Az Ügynökség legfontosabb célkitűzése az lesz, hogy segítséget nyújtson a szabályozó hatóságoknak a tagállamok által végrehajtott feladatok közösségi szintű végrehajtásához, és szükség esetén koordinálnia kell tevékenységeiket. Az Ügynökség emellett felügyeli a villamos energia és a gáz belső piacát, és ilyen módon hozzájárul az energiabiztonság javítására irányuló erőfeszítésekhez.

Szeretnék rámutatni arra, hogy ez az Ügynökség milyen létfontosságú szerepet fog betölteni Európa jövőbeni energiapolitikájában, amelynek versenyképesebbnek és diverzifikáltabbnak kell lennie, messze maga mögött kell hagynia a múlt monopóliumait, emellett sokkal biztonságosabbnak és hatékonyabbnak kell lennie, a fogyasztók javára.

Ezek az okok a jelentés megszavazására késztettek.

 
  
  

- Ajánlás második olvasatra: Alejo Vidal-Quadras (A6-0213/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE) , írásban. (PT) Üdvözöm a jelentés elfogadását, amely a ma elfogadott energiacsomag szerves részét alkotja, mivel véleményem szerint az európai polgárok életminőségének javítása érdekében megtett újabb fontos lépést képvisel.

A villamosenergia-hálózatok közötti jobb összeköttetések lehetősége, valamint az erőteljes és hozzáértő szabályozó hatóságok létezése, amelyek garantálják a piac átláthatóságát és a transznacionális együttműködést, létfontosságú tényezők annak biztosításában, hogy a végfelhasználók valóban tisztességes és versenyképes szolgáltatásban részesülhessenek.

A tagállamok közötti felelősségmegosztás és együttműködés a villamos energia és a gáz piacán egyaránt a valódi európai energiapiac mérföldkövét alkotja, amelynek az a célkitűzése, hogy tisztességes, dinamikus és fenntartható legyen.

 
  
  

- Ajánlás második olvasatra: Antonio Mussa (A6-0238/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM) , írásban. (SV) Teljes szívből támogatom a belső piac verseny előtt történő megnyitásának gondolatát. Nem helyes azonban azt kikötni, hogy a tagállamoknak konkrét intézkedéseket kell hozniuk a biogáz és a biomasszából nyert gáz szélesebb körű használatának támogatására. Erről a kérdésről minden tagállamnak önállóan kell döntenie. Ezért a bizottság által benyújtott javaslat ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE) , írásban. (PT) A harmadik energiacsomag a múlt sok szerkezeti hiányosságát megszünteti. Nem feledkezhetünk meg az új energiaszolgáltatók ellen elkövetett diszkriminációról, vagy az árak átláthatóságának és a szolgáltató megválasztásának hiányáról. Ezzel az intézkedéscsomaggal végre reménykedhetünk az EU belső energiapiaca liberalizálásának befejeződésében.

Ennek a harmadik intézkedéscsomagnak az elfogadása – és különösen ez a javaslat – versenyképesebb, fenntarthatóbb és biztonságosabb európai energiapiacokhoz fog vezetni.

Arra számítunk, hogy a fogyasztói jogok állnak majd a piacnyitási folyamat középpontjában az elért megállapodás miatt, amely lefedi a tulajdonjog különválasztásának és a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének kérdéseit, valamint a nemzeti hatóságok, az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség és a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata közötti felelősségmegosztás tisztázásának feltételeit.

Azzal a várakozással szavaztam meg a jelentést, hogy a piac átláthatóbbá válik a fogyasztók számára, akik hozzáférhetnek részletes információkhoz, valamint a díjmentes energiaszolgáltató-váltás lehetőségéhez.

 
  
  

- Jelentés: Dragoş Florin David (A6-0136/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. (IT) Megszavazom David úr jelentését az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA), amelynek célja az európai közigazgatások közötti együttműködés támogatása.

Ez a program elősegíti a határokon és ágazatokon átnyúló hatékony és eredményes elektronikus együttműködést az európai közigazgatások között, és így lehetővé teszi a számukra olyan elektronikus közszolgáltatások nyújtását, amelyek segítséget nyújtanak nekik tevékenységeik elvégzésében és a közösségi politikák végrehajtásában a polgárok és az üzleti vállalkozások érdekében. Ez elősegíti a szabad és akadálytalan mozgást, a polgárok letelepedését és foglalkoztatását a tagállamokban, hogy jobb, hatékonyabb és könnyebben hozzáférhető szolgáltatásokat nyújtsanak a polgároknak és a közigazgatásoknak.

Meggyőződésem, hogy helyénvaló ösztönözni a nemzetközi együttműködést, és így az ISA-programnak is nyitva kell állnia a részvételre az Európai Gazdasági Térség országai és a tagjelölt országok előtt. Azzal is egyetértek, hogy ösztönözni kell az együttműködést harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel vagy szervekkel is.

A tagjelölt országoknak az ISA-programban való részvétele nagyon fontos lépés közigazgatásuk felkészítésében az EU-tagságból származó feladatokra és munkamódszerekre. Meggyőződésem, hogy mélységeiben tanulmányozni kellene az előcsatlakozási alapok erre a célra történő felhasználásának lehetőségét.

 
  
  

- Ajánlások második olvasatra: Eluned Morgan (A6-0216/2009), Giles Chichester (A6-0235/2009), Alejo Vidal-Quadras (A6-0213/2009), Antonio Mussa (A6-0238/2009), Atanas Paparizov (A6-0238/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL) , írásban. Nem tudom támogatni a mai jelentéseket, amelyek alapvetően az Európai Bizottságnak a villamosenergia- és gázpiacok liberalizációjára irányuló törekvéseit mozdítják elő.

Saját írországi tapasztalataink megmutatták, hogy a liberalizáció és az ebből fakadó privatizáció az energiaszektor egyetlen problémájára sem kínált megoldást.

Írországban emelkedtek az energiaárak, amelyek a hétköznapi családokat és munkavállalókat érintették a legerőteljesebben az elmúlt néhány év során. A mostani recesszió alatt az EU arra irányuló törekvései, hogy kikényszerítse a liberalizációt a gazdaság legfontosabb szektoraiban, értelmetlenebbek, mint valaha. A Bizottságnak és az EU-nak fel kell hagynia azzal, hogy mindig ugyanazokkal az elavult, kudarcot vallott neoliberális politikákkal próbálkozik.

Nagyon sajnálom, hogy az „energiacsomag” ilyen nagy támogatást kapott ma az európai parlamenti képviselők körében.

 
  
  

- Jelentés: Leopold Józef Rutowicz (A6-0137/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. − (IT) Megszavaztam a jelentést.

A peszticidek használatának a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásai európai szintű vita tárgyát képezték, és az Európai Parlament elfogadott irányelveket a peszticidek engedélyezéséről és forgalmazásáról.

Ez az intézkedés meghatározza a biztonsággal és az egészségvédelemmel kapcsolatos alapvető követelményeket, amelyeknek a belső piacon forgalomba hozott, a peszticidek kijuttatására használt gépeknek meg kell felelniük annak érdekében, hogy szabad forgalomba kerülhessenek a Közösségen belül. A fogyasztók védelme mellett a jogszabály másik célja a munkavállalók egészségének és biztonságának megóvása.

A gyártók minden valószínűség szerint magasabb árak formájában áthárítják a felhasználókra az ezzel kapcsolatban felmerülő költségeket. Mivel azonban ennek következtében csökkenni fog az éves átlagban felhasznált peszticid-mennyiség, ez lehetővé tesz megtakarításokat a fogyasztók számára, amelyek ellentételezik az árak növekedését.

A javasolt irányelv megvalósítja a környezetvédelem közös szintje garantálásának célkitűzését, ugyanakkor elkerüli a közösségi szintű széttöredezett jogalkotási kereteket, ami magasabb költségeket idézne elő azoknál az üzleti vállalkozásoknál, amelyek a nemzeti határaikon kívül kívánnak tevékenykedni.

 
  
MPphoto
 
 

  Janelly Fourtou and Andreas Schwab (PPE-DE) , írásban. A gépekről szóló, 2006. május 17-i 2006/42/EK irányelvnek a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek tekintetében történő módosítása kapcsán szeretnénk kihangsúlyozni, hogy amióta az Európai Parlament 2006-ban elfogadta a gépekről szóló irányelvet, hangsúlyozzuk, hogy az Európai Bizottságnak felül kell vizsgálnia a traktorokról szóló irányelvet, egy következetes megközelítés elérése érdekében. Véleményünk szerint a traktorok nem tartoznak a gépekről szóló irányelvben szereplő, a gépekre vonatkozó meghatározás hatálya alá. Ezért a traktorokról szóló érvényben lévő irányelvet fel kell váltani egy kevésbé részletes szabályozással.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE) , írásban. (RO) Elismert tény, hogy a peszticidek alkalmazása veszélyt jelent az emberi egészségre és a környezetre nézve egyaránt. A „Tematikus stratégia a peszticidek fenntartható használatáról” című dokumentum célja az emberi egészséget és a környezetet veszélyeztető, a peszticidek használata által előidézett kockázatok csökkentése.

A környezetvédelmi követelmények, valamint a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek megfelelőségértékelési eljárásainak összehangolása előfeltétele az azonos szintű környezetvédelem elérésének az egész EU-ban, ugyanakkor a gyártók közötti tisztességes versenynek és e termékek Közösségen belüli szabad mozgása elősegítésének is előfeltétele.

Ezeknek a gépeknek a megfelelő megtervezése és megépítése jelentős szerepet játszik a peszticidek emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásainak csökkentésében. Ha azt feltételezzük, hogy a peszticidszóró átlagos hasznos élettartama 12-15 év, a becslések szerint minden évben hozzávetőlegesen 125 000 - 250 000 új szórófejet vásárolnak a Közösségen belül. A nagyobb hatékonyságnak köszönhetően az új környezetvédelmi követelményeknek megfelelő szórófejek kevesebb peszticidet használnak fel, ezáltal csökkentik a keverésre, betöltésre, kijuttatásra és tisztításra fordított időt, nem is beszélve a felhasználóknál keletkező megtakarításokról, amelyek ellentételezik a kijuttató berendezések egyes típusainál jelentkező esetleges árnövekedést.

Ezért megszavaztam ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE) , írásban. – (PL) A gépekről szóló, 2006. május 17-i 2006/42/EK irányelvnek a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti irányelv bevezet egy nagyon fontos módosítást a jogszabályokban.

Az irányelv célja a környezetvédelemre és az emberi egészségre vonatkozó normák összehangolása az Európai Unióban. Ugyanakkor a jogszabályok összehangolása lehetővé teszi a gépek határokon átnyúló mozgását az EU-n belül, azonos feltételekkel, ez viszont javítja az európai piac versenyképességét.

Az irányelv kötelezettségként előírja a tagállamok számára a peszticidek kijuttatására hivatásos tevékenység keretében használt berendezések rendszeres ellenőrzését, emellett létre kell hozniuk egy rendszert a berendezések rendszeres karbantartására és időszakos ellenőrzésére. Ennek eredményeként az irányelv csökkenti a peszticidek használatát (ennek köszönhetően csökkennek a környezetre gyakorolt káros hatások) és kedvező hatást gyakorol azoknak a fogyasztóknak és polgároknak az egészségére, akik munkájuk során közvetlenül érintkeznek a peszticidekkel.

 
  
  

- Jelentés: Ivo Belet (A6-0218/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE) , írásban. (LT) Mivel a közúti közlekedés bocsátja ki az összes CO2-nek csaknem a 25%-át, az EU legnagyobb feladata a közlekedési célú energiafelhasználás intenzitásának és a járművek által a légkörbe kibocsátott szénvegyületek mennyiségének csökkentése. A gumiabroncsok felelnek a közlekedési eszközök teljes üzemanyag-fogyasztásának 20-30%-áért, a gumiabroncsok nagyobb stabilitását tehát egy integrált módszernek kell tekinteni, amelynek célja a közúti közlekedés által felhasznált üzemanyag és az általuk kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségének csökkentése. Az Energiahatékonysági Cselekvési Tervben bemutatott, ezt megcélzó cselekmények listája, amely 2020-ra 20%-kal akarja csökkenteni a felhasználást, azt is kihangsúlyozza, hogy a cél elérésének egyik lehetséges eszköze a gumiabroncsok címkézése.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE) , írásban. (PT) Üdvözlöm ezt a jelentést, abban a meggyőződésben, hogy újabb eszköznek bizonyul majd a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás javításában, és ilyen módon hozzájárul egy átláthatóbb piac létrejöttéhez, ahol a fogyasztók az információk ismeretében tudatosan választanak a termékek közül, egyszerű, de tudományos és műszaki szempontból igazolt szabványok alapján.

Véleményem szerint ez a jelentés újabb lépést jelent a fenntartható Európa felé az energia szempontjából, mert lehetővé teszi, hogy a fogyasztók olyan gumiabroncsokat válasszanak, amelyek csökkentik gépjárművük üzemanyag-felhasználását.

Ezenkívül a gumiabroncsok konkrét teljesítmény alapján történő kiválasztásának lehetősége egy újabb eszköz lesz a fogyasztók kezében, amelynek használatával megóvhatják magukat és felkészíthetik gépjárművüket a vezetési stílusuknak és azoknak a környezeti feltételeknek megfelelően, amelyek között vezetnek.

Szeretnék rámutatni továbbá arra a hasznos és technológiai orientáltságú versenyre is, amelyet ez a rendszer a gumiabroncsok piacán bevezet, ami azt fogja eredményezni, hogy a fogyasztók egyértelműen és objektív módon összehasonlíthatják – és megérthetik – a különféle márkájú termékek technológiai fejlesztéseit.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE) , írásban. (PT) Megszavaztam a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonysági címkézésével kapcsolatos határozatot. Mivel a teljes CO2-kibocsátásnak csaknem 25%-a a közúti közlekedésből származik, a gépjárművek energiaintenzitásának csökkentése fontos kihívás az EU számára.

Egy olyan címkézési rendszer létrehozása, amely biztosítja más jellemzők között az üzemanyag-hatékonyságra és a tapadásra vonatkozó megfelelő információk közlését, lehetővé teszi, hogy a fogyasztók az információk ismeretében válasszanak, amikor gumiabroncsot vásárolnak.

Mivel a gumiabroncsok felelnek a gépjárművek teljes üzemanyag-fogyasztásának 20–30%-áért, a gumiabroncsok fokozott fenntarthatóságát az üzemanyag-fogyasztás, és ennek eredményeként a légkörbe kibocsátott szén-dioxid csökkentésére irányuló integrált megközelítési mód részének kell tekinteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE) , írásban. (FR) Ez a jelentés ésszerű kompromisszum, amelynek lehetővé kell tennie, hogy a végfelhasználók az információk ismeretében döntsenek, amikor gumiabroncsot vásárolnak, különösen ami az üzemanyag-hatékonyságot, a vizes tapadást és a külső gördülési zajt illeti.

Üdvözlöm a rendelet hatályba lépésének dátumával kapcsolatos fokozott rugalmasságot, mivel a gyártók így nagyobb mozgásteret kapnak a gumiabroncs-raktárkészletek megsemmisítésének elkerülésére. Ez ugyanis ellentétes lenne a meghatározott környezetvédelmi célkitűzésekkel.

A gumiabroncsokkal kapcsolatos legérzékenyebb pont kétség nélkül az energiahatékonyság, a vizes tapadási index és a zajkibocsátás minden egyes gumiabroncs oldalfalába történő kötelező besajtolása. Ez a követelmény arra kényszeríti gumiabroncs-gyártóinkat, hogy őrült összegekért cseréljék le teljes öntőforma-készletüket. Azon a véleményen vagyok, hogy ez a követelmény még nagyobb veszélyeknek teszi ki gumiabroncsgyártó iparunkat, amely már amúgy is sokat szenvedett a gazdasági válság követelményeitől.

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM) , írásban. (SV) Jó okok szólnak a gépjárműveink fokozott energiahatékonyságára és alacsonyabb károsanyag-kibocsátására irányuló törekvések indokoltsága mellett. A gépjárművek gumiabroncsainak európai uniós harmonizált címkézési rendszere azonban problematikus. Különösen a címkézéssel kapcsolatos korábbi tapasztalatoknak kell alapos megfontolásra késztetniük bennünket.

Vegyük például a háztartási termékek címkézési rendszerét. Mivel az ipar nem hajlandó folyamatosan emelni a követelményeket az energiacímkézés egyes osztályaiban, például a hűtőszekrények esetében, így létrejött egy olyan címkézési rendszer, amely jelenleg reménytelenül bonyolult és nehezen érthető. A politikusok abban reménykedtek, hogy ez a rendszer ösztönözni fogja a folyamatos fejlődést és megadja a fogyasztóknak az olyannyira szükséges iránymutatásokat, de ehelyett hozzájárult a jobb termékek kifejlesztésének megakasztásához és még jobban megnehezítette a fogyasztók számára a megfelelő döntések meghozatalát.

Meggyőződésem, hogy az EU fontos szerepet játszhat a gépjárművek környezeti hatásainak csökkentésére irányuló munkában. Ám a Bizottsággal és a szakbizottsággal ellentétben a részletes szabályozás helyett én az azokra a gumiabroncsgyártókra vonatkozó minimális követelmények emelését támogatnám, amelyek a belső piacon kívánják eladni termékeiket. Az EU politikusainak fenntartható és hasznos kereteket kell létrehozniuk a társadalom és a társaságok számára, ahelyett hogy minden egyes részlet szabályozásába beleavatkoznának. Mivel a Bizottság és a felelős szakbizottság a jelek szerint nem osztja a nézeteimet, úgy döntöttem, hogy a jelentés ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Gary Titley (PSE) , írásban. Üdvözlöm ezt a jelentést a gépjárművek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról szóló, az év korábbi részében elfogadott jogszabály szükséges kiegészítéseként, amely elsősorban a gumiabroncsok környezetvédelmi és biztonsági normáival foglalkozik.

Szükségünk van arra, hogy a gumiabroncsok biztonságosabbak, üzemanyag-hatékonyabbak és csendesebbek legyenek. A közlekedési zaj, amelynek a gumiabroncsok által keltett zaj az egyik fontos eleme, a rossz egészségi állapot egyik fontos oka. Az üzemanyag-fogyasztás csökkentése rendkívül előnyös a fogyasztók számára a jelenlegi egyre szűkösebb időkben, de ez a CO2-kibocsátást is csökkenti, és hozzájárul az EU-nak az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló ambiciózus céljaihoz.

A címkézési eljárással a fogyasztók képesek lesznek az információk ismeretében választani, amikor gumiabroncsokat vásárolnak, de akkor is, amikor eldöntik, melyik autót vásárolják meg.

Figyelemmel kell azonban követnünk ennek a címkézésnek a hatékonyságát. Gondoskodnunk kell arról, hogy a fogyasztók valóban megértsék ezeket a címkéket, ellenkező esetben a teljes gyakorlat értelmetlen.

 
  
  

- Jelentés: Adina-Ioana Vălean (A6-0138/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE) , írásban. (LT) Egyetértek azzal, hogy a beszédhívások árait továbbra is szabályoznunk kell. Amikor a 717/2007/EK rendeletet elfogadtuk, a hálózatok közötti hívások ára nem csökkent észrevehetően, hanem a rendeletben meghatározott felső határ közelében maradt.

Úgy gondolom, hogy ki kell terjesztenünk a rendelet hatályát az SMS-ekre is. Úgy tűnik, hogy a fogyasztókkal megfizettetett indokolatlanul magas árak következtében sajnálatos módon jelenleg szükség van a nagy- és kiskereskedelmi SMS-árak szabályozására, ezért megszavazom ezt a rendeletet.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE) , írásban. (PT) Elvi szempontból nem értek egyet a jogalkotóval, mert az árak meghatározásával beavatkozik a piac működésébe. Meggyőződésem, hogy a piacnak önállóan kell meghatároznia a saját árait az egészséges verseny legfontosabb alapelvei szerint.

Pontosan ez hiányzik a barangolás tekintetében, és ez indokolja az Európai Parlament beavatkozását, amellyel meghatározza azokat a maximális árakat, amelyek alatt a távközlési terület gazdasági szereplői kötelesek versenyezni. Megszavaztam ezt a rendeletet, amely nem korlátozódik a kezdeményezett és a fogadott hívásokra, hanem kiterjed az SMS-ekre és a barangoló adatátviteli szolgáltatásokra is.

Az az EU, amely elősegíti polgárainak mozgásszabadságát, nem konzisztens a piaci szabályokkal, amelyek véget érnek vagy csak korlátozottan érvényesülnek a határok átlépése esetén.

Jelenleg az emberek túlnyomó többsége még mindig vonakodik használni mobiltelefonját, amikor külföldön tartózkodik, mert fél a magas barangolási számláktól. Pontosan azért szavaztam meg ezt a rendeletet, hogy alacsonyabb barangolási díjakat biztosítsunk a fogyasztóknak, ugyanakkor erősítsük meg az árképzés átláthatóságának szabályait.

Ez egy konkrét példa arra nézve, hogy az EU milyen módon érinti mindennapi életünket. Mostantól kezdve egy külföldi nyaralásról vagy üzleti útról hazatérve az európai polgárok emlékezni fognak arra, hogy az EU-nak köszönhetik alacsonyabb mobiltelefon-számlájukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL) , írásban.(EL) Az EU elősegíti a gyorsabb kapitalista szerkezetátalakítást a mobil távközlési szolgáltatások területén azáltal, hogy a kérdéses rendelet hatályát kiterjeszti a mobiltelefon-társaságok által nyújtott összes szolgáltatásra.

Az irányelv megerősíti az európai monopóliumok helyzetét nemzetközi versenytársaikhoz képest. Kiterjeszti a rendelet érvényességi időtartamát, hogy megkönnyítse a társaságok átvételét és egyesülését, ami a tőke nagyobb profitját védi.

Az irányelv alkalmazása megerősítette a monopólium-társaságokat. A barangolási díjak állítólagos felső határát megkerülték a minimális számlázási időszak módszerének bevezetésével, és ezáltal megemelték a nyújtott szolgáltatásokért kiszámlázott díjat és a társaságok profitját, amit az illetékes ellenőrző hatóságok is elismernek. A nagykereskedelmi és az egyéb mobiltelefon-szolgáltatások, például az SMS és a beszédhívások közötti tervezett ármegosztásból a fogyasztóknak semmi előnyük sem származik, csak még tovább növeli a tőkenyereséget.

Radikálisan ellenezzük a távközlési piacok liberalizálását és privatizációját, mert ennek következtében csökkenni fog a szolgáltatások színvonala, és a legalapvetőbb eszközöket is el fogják adni. Felszólítjuk a munkavállalókat, hogy fejezzék ki az EU-val és annak polgárellenes politikájával szemben tanúsított általános szembenállásukat, és hogy változtassák meg a politika szintjén a hatalmi egyensúlyt a következő választásokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM) , írásban. (SV) A Bizottság ki akarja terjeszteni a barangolás jelenlegi árszabályozását a beszédhívásokra, sőt az SMS-forgalomra és a barangoló adatátviteli szolgáltatásokra is. Az Európai Parlament a rendeletnek egy korlátozottabb formáját javasolja és rámutat arra, hogy az árszabályozásnak ideiglenesnek kell lennie és hosszú távon a piacnak kell megszüntetnie a magas barangolási díjakat. Az Európai Parlament álláspontja mellett szavaztam, mivel piacfelfogása kissé liberálisabb, mint a Bizottság javaslata. A jogalkotási állásfoglalás ellen szavaztam, mivel az árszabályozás hosszú távon de facto rossz irányba vezet.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. (DE) A mobiltelefon ma már a mindennapi élet tartozéka, és a népesség nagy része egy lépést sem tesz nélküle. Másodlagos kérdés, hogy üzleti vagy magáncélra használják. Minden eseménynek, mindenfajta kommunikációnak, legyen az telefonhívás, szöveges vagy multimédiás üzenet, internetes kommunikációs vagy szörfözés, vannak költségei, amelyeket a gazdasági szereplők kiszámláznak a fogyasztók felé.

Érthető, hogy ezek a költségek magasabbak külföldi hálózatok használata esetén – tehát nem a gazdasági szereplő hazai hálózatában – de a nemzetközi mobiltelefónia adventje óta azt tapasztaljuk, hogy újra meg újra szélsőséges mértékben visszaélnek ezekkel a barangolási költségekkel.

Bizonyos esetekben a fogyasztók kénytelenek voltak elfogadni gyalázatos számlákat, amelyeket nem támasztottak alá egyetemesen érvényes számításokkal. Az Unió ennek a kezdeményezésnek a formájában, amely nemcsak megkönnyíti az egyes polgárok számára a tarifák dzsungelében történő navigálást, hanem a költségeket is egységesíti, végre tesz valamit Európa népeinek érdekében. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE) , írásban. (RO) Megszavaztam ezt a jelentést, mivel az új rendelet bevezet megelőző mechanizmusokat, valamint a barangoló adatátviteli szolgáltatások árai átláthatóságának garantálására szolgáló mechanizmusokat, hogy a polgárok/fogyasztók jobban megérthessék az alkalmazott számlázási módszert, kézben tarthassák költségeiket és elkerülhessék a „számlasokkot”.

A barangoló beszéd és SMS-szolgáltatások korlátainak meghatározása, az átláthatóság garantálására szolgáló intézkedések elfogadása, valamint az adatátviteli szolgáltatások nagykereskedelmi tarifáira vonatkozóan bevezetett megelőző mechanizmusok továbbra is szabad kezet adnak a gazdasági szereplőknek arra, hogy versenyezzenek a piacon és különbséget tegyenek ajánlataik között a felállított határokon belül. Ennek eredményeként új kisvállalkozások is lehetőséget kapnak arra, hogy versenybe szálljanak a nagy gazdasági szereplők nagykereskedelmi tarifáival.

A barangoló beszédhívások területén alkalmazott jelenlegi számlázási gyakorlatok, amikor 60 másodperces egységekben számláznak, rejtett költségeket generálnak a fogyasztók számára, amelyek barangolási szolgáltatások számlázása során a tipikus eurotarifa-számlával összehasonlítva indított hívások esetén durván 24%-kal, fogadott hívások esetén pedig 19%-kal növeli meg a számla összegét.

A rendeletnek elégséges szintű védelmet kell nyújtania a fogyasztóknak, és lehetővé kell tennie a számukra az adatátviteli szolgáltatások kényelmes módon történő igénybevételét anélkül, hogy a távközlési gazdasági szereplők indokolatlan terheket helyeznének rájuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE) , írásban. (PT) A belső piac kiteljesítése az EU egyik alapvető célkitűzése, és ezért annyira fontosak arra irányuló célkitűzéseink, hogy a lehető legjobb versenyfeltételeket érjünk el a különféle gazdasági szektorokban. A kereskedelem, az üzlet és a kommunikáció globalizációja mind-mind ennek részét alkotja. Ezért ez a jelentés, amely a mobil kommunikációs piaccal foglalkozik, alapvető fontosságú.

A végeredmény, az első olvasatra létrejött megállapodás, amelynek gyümölcseként a rendelet 2009 júliusában hatályba léphet, hatalmas győzelem a Parlament számára. Ez a jelentés nemcsak a fokozott átláthatóság és a fogyasztóvédelem, hanem a verseny feltételeit is meghatározza, amely tisztességesebb és tisztább mindenkinek a számára, az ipartól kezdve egészen a fogyasztókig.

Ezért megszavaztam ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE) , írásban. (SV) Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a II. barangolási rendelettel kapcsolatos szavazástól, amely a külföldön igénybe vett mobiltelefon-szolgáltatások árainak szabályozását javasolja. A javaslat, amely a nagy csoportok közötti kompromisszum eredményeként született meg, sok jó ötletet tartalmazott, például a fogyasztók jobb tájékoztatását, hogy ne kapjanak hatalmas telefonszámlákat külföldi tartózkodásuk után.

Tartózkodásom oka igen egyszerű. Nem hiszem, hogy az EU politikusainak kell meghatározniuk az árakat a szabadpiacon. A piacgazdaságnak az a lényege, hogy az árakat a kereslet és a kínálat határozza meg, nem pedig az, amit a brüsszeli politikusok „tisztességesnek” tartanak, bármi legyen is az. Már van egy érvényes árszabályozásunk az I. barangolási rendelet eredményeként. Ennek az lett az eredménye, hogy a gazdasági szereplők az ár felső határa közelében határozzák meg az áraikat, ami nem előnyös a fogyasztók számára.

Politikusként gondoskodnunk kell arról, hogy a belső piacon egészséges verseny folyjon. Egyetértek azzal, hogy a barangolási szolgáltatásokról ez nem mondható el, de a szovjet stílusú árszabályozás helyett hasznosabb lenne a versenyt élénkítő rendelkezéseket életbe léptetni, például megtilthatnánk, hogy a nagy gazdasági szereplők áraikkal diszkriminációt kövessenek el a kisebb gazdasági szereplőkkel szemben, amelyek hozzá akarnak férni a külföldi hálózatokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE) , írásban. – (PL) A barangolási szolgáltatások magas árai az Európai Közösségben olyan problémát jelentenek, amelyek egyrészt akadályozzák az európai integráció folyamatát, másrészt korlátozzák az Európai Unió polgárainak mozgásszabadságát.

A mai szavazás során támogattam az Európai Parlamentnek a 717/2007/EK rendelet és a 2002/21/EK irányelv módosításáról szóló jogalkotási állásfoglalás-tervezetét, amely 2009. július 1. és 2011 között fokozatosan csökkenti a barangolás használatának maximális költségét az EU-n belül.

Az indított és a fogadott csatlakozások maximális árát minden évben 4 centtel kell csökkenteni, és 2011-ben el kell érni a 0,35, illetve 0,11 euró percenkénti árat. Emellett 2009. július 1-jétől a gazdasági szereplőknek másodperc alapon kell számlázniuk, és a szöveges üzenet küldésének költsége legfeljebb 0,11 euró lehet. Az adatátvitel költségét is csökkenteniük kell 2011-ben, 0,50 euró per megabájt összegre.

Határozottan támogatom a jelentést. Ez a dokumentum további lépést jelent a szociális Európa felé, ahol az emberek, szabadságuk, szabadságjogaik, valamint életminőségük javítása kapja az első helyet.

 
  
  

- Jelentés: Renate Weber (A6-0247/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE) , írásban. – (PL) A részvénytársaságok egyesüléséről és szétválásáról szóló harmadik és hatodik irányelv (78/855/EGK és 82/891/EGK) jelenleg tartalmazza a jelentésekkel kapcsolatos részletes követelmények felsorolását, amelyeket az egyesülő vagy szétváló társaságoknak be kell tartaniuk. Mindez jelentős költségvonzatokkal jár. Az irányelvekben előírt eszközöket, amelyekkel tájékoztatást kell küldeni a részvényeseknek, 30 évvel ezelőtt határozták meg, és ezek nem veszik figyelembe a mai technológiai lehetőségeket. Ez szükségtelen költségeket generál, amelyeket a társaságoknak kell viselniük.

Ebben az összefüggésben szeretnénk üdvözölni a Bizottságnak az adminisztratív terhek csökkentéséről szóló indítványát, az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó beszámolási és dokumentációs követelmények tekintetében.

Kiemelt támogatást érdemelnek azok az erőfeszítések, amelyek arra irányulnak, hogy a két irányelvben szereplő rendelkezéseket a lehető legnagyobb mértékben adaptálják a szakértői jelentések megkettőzésének kiküszöbölése, az egyesülési tervek nyilvánosságra hozatala, valamint a harmadik és a hatodik irányelv rendelkezéseinek a második irányelvben szereplő, a hitelezők védelmét szabályozó rendelkezésekre történő adaptációja területén.

Indokoltnak tűnik továbbá annak a kötelezettségnek a bevezetése, amely szerint a társaságoknak minden információt nyilvánosságra kell hozniuk önmagukról internetes oldalukon, és hogy el kell helyezni az ezekre a webhelyekre mutató hivatkozást egy központi elektronikus platformon, amelyhez a Bizottság rövidesen megadja végleges beleegyezését. Ez a követelmény kétségtelenül hozzájárul majd a fokozott átláthatósághoz, különös tekintettel annak a kiegészítő kötelezettségnek a bevezetésére, hogy a közzétett adatoknak naprakészeknek kell lenniük. A fentiekben javasolt megoldások célja az európai társaságok mindennapi működésének megkönnyítése. Az adminisztratív terhek valós csökkentése azonban attól függ, hogy az egyes tagállamok, a társaságok és maguk a részvényesek milyen módon hajtják végre ezeket a megoldásokat.

 
  
  

- Átmeneti kereskedelmi megállapodás Türkmenisztánnal (B6-0150/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard James Ashworth (PPE-DE) , írásban. A brit konzervatívok nem tudták jóváhagyni a 2007. évi európai költségvetés európai tanácsi szakasza alóli mentesítést. Az Európai Számvevőszék a 14. egymást követő évben csak egy korlátozott megbízhatósági nyilatkozatot tudott kiadni az Európai Unió pénzügyi beszámolójáról. Látjuk a könyvvizsgálók megjegyzéseit arról, hogy az EU ügyleteinek körülbelül 80 százalékát olyan ügynökségek hajtják végre, amelyek az egyes tagállamokban működnek közös igazgatási megállapodások alapján. A könyvvizsgálók következetesen arról számolnak be, hogy az EU pénzalapjai felhasználásának irányítása és ellenőrzése nem megfelelő a tagállamokban. Ennek a folyamatosan fennálló problémának a megoldása érdekében a Tanács 2006-ban megkötött egy intézményközi megállapodást, amely tanúsítvány bemutatására kötelezte ezeket az intézményeket a felelősségi körükbe tartozó ügyletekről. Döbbenten látjuk, hogy a tagállamok többsége mind a mai napig nem tett kielégítően eleget ennek a kötelezettségének, és ezért a Parlament és a Tanács között fennálló hagyományos szóbeli megállapodás ellenére sem tudjuk megadni a mentesítést mindaddig, amíg a tagállamok nem teljesítik az intézményközi megállapodás alapján fennálló kötelezettségeiket.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE) , írásban. Megszavaztam ezt az állásfoglalás, amely megvizsgálja az EU és Türkmenisztán közötti kereskedelmi kapcsolatokat. A Human Rights Watch, az Amnesty International és az Open Society Institute rendkívül részletes jelentései szerint Türkmenisztán a világ egyik legrosszabb helyen álló országa sok alapvető szabadság szempontjából, ide számítva a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesülés szabadságát. Ez az állásfoglalás nagy örömömre rámutat arra, hogy jóllehet üdvözöljük a Berdimukhammedov elnök által végrehajtott kisebb változtatásokat, de az EU lényegi javulást vár el az emberi jogok területén Türkmenisztánban.

 
  
  

- Jelentés: Daniel Caspary (A6-0085/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE) , írásban. A Türkmenisztánnal való átmeneti megállapodás ellen szavaztam annak ellenére, hogy csodálattal adózom az előadó, Caspary úr munkája előtt. Lehetőségem nyílt arra, hogy látogatást tegyek ebben az országban a Külügyi Bizottság küldöttségével néhány évvel ezelőtt, amikor a Türkménbasi és könyve, a Ruhnama irányította az országot. A helyzet azóta valamit javult, de más nem kormányzati szervezetek között az Amnesty International is folyamatosan súlyos problémákat fed fel, és az emberi jogok megsértésének eseteire mutat rá ebben az országban. A javulás számomra nem elegendő ahhoz, hogy most megszavazzam ezt a megállapodást.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE) , írásban. Szavazatommal elutasítottam azt a jelentést, amely meg akarta adni a Parlament felhatalmazását (hozzájárulását) az EU és Türkmenisztán között megkötendő átmeneti kereskedelmi megállapodáshoz. Az Európai Parlament azt követelte, hogy Türkmenisztán teljesítsen öt emberi jogi feltételt a megállapodáshoz történő hozzájárulás érdekében. Ezek a feltételek a következők: a Vöröskereszt akadálytalan tevékenykedésének engedélyezése az országban; az oktatási rendszer átszervezése a nemzetközi normák szerint; az összes politikai és lelkiismereti ok miatt bebörtönzött fogoly szabadon engedése; a külföldi utazások kormányzati tilalmának megszüntetése; és végül, a független nem kormányzati szervek szabad bejárásának és annak lehetővé tétele, hogy az ENSZ emberi jogi testületei megvizsgálhassák az előrehaladást bárhol az országban. Meggyőződésem, hogy Türkmenisztán egyik feltételt sem teljesítette, és ezért nagyon csalódott vagyok amiatt, hogy a Parlament megadta hozzájárulását az átmeneti kereskedelmi megállapodás megkötéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexandru Nazare (PPE-DE) , írásban. Szeretnék köszönetet mondani Caspary úrnak azért a munkáért, amelyet a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban végzett e konkrét jogszabállyal kapcsolatban, amelynek célja az EU és Türkmenisztán kapcsolatainak javítása.

Az EU-nak az említett országgal megkötött kereskedelmi és kereskedelempolitikai egyezményei, amelyek már 20 éve változatlanok, aktualizálásra szorulnak, különösen az ilyen nagy, világméretű pénzügyi botrány időszakaiban.

A Türkmenisztánnal megkötendő új átmeneti kereskedelmi megállapodásnak nemcsak kereskedelmi és gazdasági előnyei lesznek, de arra is számítunk, hogy a regionális biztonság összes aspektusa szempontjából is fejlődést fogunk tapasztalni: az emberi jogok és a demokrácia jobb előmozdításától, a kábítószer-csempészet és az emberkereskedelem elleni harcban elért jobb eredményeken keresztül egészen addig, hogy Türkmenisztán tartósan részt vesz Afganisztán újjáépítésében azáltal, hogy felajánlja támogatását az EU tagállamai által az említett országban folytatott tevékenységekhez. Az sem kevésbé fontos, hogy a Türkmenisztánnal ápolt jobb kapcsolatok előrelépést jelentenek majd Európa energiabiztonságának megerősítése felé.

Munkatársaimmal együtt én is támogatom a Caspary úr által javasolt jogszabályt. Folytatnunk kell az arra szolgáló intézkedések megtételét, hogy ez az ország is kivehesse részét a sikereinek előmozdítására irányuló közös erőfeszítésekből.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE) , írásban. – (PL) Az Európai Közösségek és Türkmenisztán közötti kapcsolatokat jelenleg az Európai Közösségek és a Szovjetunió között 1989-ben létrejött, a kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló megállapodás szabályozza.

Nem kétséges, hogy a gazdasági fejlődés, és különösen az emberi jogok védelmének szintje Türkmenisztánban nem kielégítő. Türkmenisztán egy egész sor humanitárius követelményt nem teljesített (ide számítva azt a tényt is, hogy a Vöröskeresztnek továbbra sem engedik meg, hogy Türkmenisztánban tevékenykedjen).

Úgy gondolom, hogy az Európai Közösség és Türkmenisztán közötti átmeneti kereskedelmi megállapodás parafálása, ugyanakkor feltételként ötéves határidő egyértelmű meghatározása az EU-ban alkalmazotthoz hasonló demokratikus alapelvek és az emberi jogi normák bevezetésére, gondoskodik motivációról és a jó szándék jele a Közösség részéről. Az egyezmény parafálása elősegítheti a türkmenisztáni polgárok életminőségének javítását, emellett gazdasági reformokhoz is vezet.

A partnerségi és együttműködési megállapodás aláírása csak akkor mérlegelhető, ha szemmel látható fejlődés tapasztalható a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletben tartása területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Charles Tannock (PPE-DE) , írásban. Szeretném kihasználni ezt a lehetőséget arra, hogy kifejtsem annak a sok oknak az egyikét, amiért ma az EU és Türkmenisztán közötti szorosabb kereskedelmi kapcsolatok támogatása mellett szavaztam. Az EU közös külső energiabiztonsági politikája, amelyet a brit konzervatívok teljes mértékben támogatnak, elismeri egy új transz-kaszpi csővezeték fontosságát Európa olaj- és gázellátása szempontjából. Ezeket a transz-kaszpi útvonalakat teljes mértékben integrálni kell a „déli folyosó” csővezetékeibe, ide számítva a Nabucco, a Déli Áramlat és a Fehér Áramlat vezetéket is. Az Oroszország energiaszállításaitól való függőség csökkentése kritikus jelentőségű közös energiabiztonsági politikánk és külpolitikánk szempontjából.

Ezért proaktív módon kell fellépnünk és kötelezettséget kell vállalnunk a partnerség építésére Türkmenisztánnal azáltal, hogy támogatjuk az átmeneti kereskedelmi megállapodást, amely hozzájárul a hazai reformok ösztönzéséhez és az emberi jogi helyzet fejlődéséhez ebben az országban.

 
  
  

- Jelentés: Gunnar Hökmark (A6-0236/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (UEN) , írásban. A nukleáris energia Európában realitás. Realitás az is, hogy mi itt, Írországban nem igazán szeretjük, de elfogadjuk, hogy minden országnak joga van arra, hogy önmaga válassza meg saját energiaellátásának összetételét, és az a tény, hogy szomszédaink használnak nukleáris energiát, azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a kérdést.

Éppen a múlt héten került sor a biztonsági előírások súlyos megsértésére a Sellafield atomerőműben, és a nukleáris anyagok tárolására szolgáló létesítmény Sellafieldben – a B30-as tárolómedence – kétségtelenül az egyik legsúlyosabb probléma, amellyel az európai nukleáris iparnak ma szembe kell néznie. A B30-as tárolómedence hatalmas mennyiségű nukleáris anyag tárolóhelye, amelyet már évtizedek óta nem kezelnek megfelelő módon.

Ezért támogatom az EU nukleáris keretrendszerére vonatkozó javaslatot, amely megerősíti a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, és magasabb szintű átláthatóságról gondoskodik a nukleáris létesítmények biztonságának kérdésében.

Támogattam a jelentés javasolt módosításait, amelyek még jobban megerősítik a biztonsági rendelkezéseket és követelményeket. Jóllehet nekünk nincs atomerőművünk Írországban, polgáraink életét befolyásolhatják a biztonsági rendszabályok máshol elkövetett megsértései, és az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy polgáraink a legmagasabb szintű védelemben részesüljenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Crowley (UEN) , írásban. (GA) El kell fogadnunk azt a tényt, hogy atomenergiát állítanak elő és fognak előállítani Európában. Mi ezt Írországban nem igazán szeretjük, de tiszteletben tartjuk minden tagállamnak azt a jogát, hogy önmaga válassza meg saját energiaforrásait. Mindaddig, amíg vannak atomerőművek a szomszédos országokban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a kérdést.

A múlt héten megsértették a biztonsági előírásokat Sellafieldben, és a sellafieldi nukleáris hulladéktároló – a B30-as tárolómedence – az európai atomenergia-szektor egyik legsúlyosabb problémája. Hatalmas mennyiségű kezeletlen nukleáris hulladékot tárolnak a B30-as tárolómedencében.

Ezért teljes mértékben támogatom a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozására vonatkozó javaslatot, amely gondoskodni fog magas szintű és átlátható biztonsági normák bevezetéséről az atomerőművekben.

Megszavaztam azokat a módosításokat, amelyek ennek a javaslatnak a megerősítésére irányultak. Jóllehet nekünk nincs atomerőművünk Írországban, a más európai országokban működő atomerőművek biztonsági problémái Írország népét is érinthetik. Az Európai Uniónak kell gondoskodnia arról, hogy országaink polgárai teljes védelemben részesüljenek ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE) , írásban. Olyan emberként, akinek fenntartásai vannak az atomerőművek hosszú távú biztonságával kapcsolatban, nem vagyok igazán elégedett ezzel a jelentéssel. Elfogadom, hogy az ebben az iparágban dolgozó személyek elkötelezett szakemberek. Elfogadom, hogy csak ritkán következik be baleset. De az a probléma, hogy ha viszont baleset történik, akkor annyira szélsőségesek a következmények. Nem feledkezhetünk meg az Uralban bekövetkezett nukleáris balesetről, amelyet Roy Medvegyev leplezett le, a „Three Mile Island” atomerőmű balesetéről, amelyben megvalósultak A Kína-szindróma című film eseményei, amelyet alig néhány nappal a baleset előtt kezdtek vetíteni, sem a Japánban bekövetkezett tokaimurai balesetről, sem pedig végül Csernobilról, amelynek következményei máig velünk élnek, de legtragikusabb módon az erőmű közvetlen környékén élő embereket és gyermekeket vagy azokat a gyermekeket sújtják, akiknek szülei ott voltak a balesetnél.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE) , írásban. (PT) Az atomenergia nélkülözhetetlen szerepet játszik társadalmaink jövőbeni energiaellátásában. Ennek következtében és az Európa jövőbeni létesítményeire vonatkozó tervek figyelembevételével feltétlenül létre kell hoznunk egy nukleáris biztonsági közösségi keretrendszert.

Hökmark úr jelentése gondoskodik arról, hogy a legjobb és legbiztonságosabb feltételeket állapítsák meg a jövőbeni európai nukleáris létesítményekhez. Létrehozunk egy tiszta keretrendszert, független és erős nemzeti szabályozó hatóságokkal, valamint a nukleáris létesítmények engedélyeinek kibocsátására szolgáló rendszert, és az említett létesítmények felügyeletére és ellenőrzésére szolgáló rendszert.

Az atomenergia jövőbeni jelentősége megköveteli a kiválóságot a végrehajtás feltételeiben, valamint a nélkülözhetetlen információk kicserélésének feltételeiben, a legmagasabb szintű, egységes biztonsági feltételek megállapítása érdekében.

Ezért megszavaztam ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Paul Rübig (PPE-DE) , írásban. (DE) Az Osztrák Néppárt (ÖVP) küldöttsége támogatja a nukleáris erőművek független felügyeleti hatóságának létrehozását, amely jogilag kötelező érvényű képességgel rendelkezik a veszélyes atomerőműveknek a hálózatról történő lekapcsolására.

 
  
  

- Jelentés: Raül Romeva i Rueda (A6-0253/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE) , írásban. (SV) Úgy döntöttünk, hogy szavazatunkkal elutasítjuk ezt a jelentést a közös halászati politika ellenőrzési rendszeréről. Természetesen üdvözöljük a fokozott intézkedésekre vonatkozó javaslatokat, amelyek gondoskodnak a szabályok betartatásáról, de kritikusan viszonyulunk a hobbihorgászat ellenőrzésére helyezett hangsúlyhoz. Ésszerűtlen a hobbihorgászat szabályozása, amikor valójában az ipari méretű halászat felelős az olyan problémákért, mint amilyen például a tengereinken elkövetett túlhalászás.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL) , írásban. (PT) Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a Parlament túlnyomó többsége elutasította az általunk javasolt módosításokat, amelyek a Portugál Köztársaság Alkotmányába foglalt rendelkezésekkel – más szavakkal a nemzeti szuverenitással – összhangban, és az ezen rendelkezések betartatására irányuló erőfeszítések részeként kijelentik, hogy ennek a rendeletjavaslatnak tiszteletben kell tartania és nem szabad fenyegetnie a tagállamok illetékességét és felelősségét a közös halászati politika szabályai betartásának megfigyelése tekintetében.

Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a Parlament túlnyomó többsége elutasította az általunk javasolt módosításokat, amelyek megakadályozták volna, hogy az Európai Bizottság előzetes figyelmeztetés nélkül független ellenőrzéseket hajtson végre a kizárólagos gazdasági övezetekben (EEZ) és a tagállamok területein, és hogy saját belátása szerint megtiltsa a halászati tevékenységeket, és felfüggessze vagy törölje a közösségi pénzügyi támogatások valamely tagállam számára történő kifizetését, és annak megtiltását is megakadályozták volna, hogy a tagállamok ellenőrizzék valamely más tagállam hajóit a kizárólagos gazdasági övezetekben az érintett tagállam hozzájárulása nélkül.

Ez a rendeletjavaslat – amelyről az európai intézmények tovább fognak tárgyalni –, ha a helyzet jelenlegi állása szerint elfogadják, a nemzeti szuverenitás elleni újabb támadás lesz, mert olyan követelményeket tartalmaz a felszerelésekre és az eljárásokra vonatkozóan, amelyek teljes mértékben alkalmazhatatlanok a portugál halászatra.

Ezért nem szavaztuk meg a javaslatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang and Fernand Le Rachinel (NI) , írásban. (FR) 2008-ban 165 vonóhálót kellett kiselejtezni. 2009-ben eddig 225 vonóháló leselejtezését jelentették be.

A franciaországi halászati szektor súlyosan megszenvedi azt, hogy a francia kormány és Brüsszel megállapodása szerint feláldozzák a francia halászokat az európai gazdasági és kereskedelmi politika oltárán.

Így Norvégia, amely nem tagja az Európai Uniónak, de gázzal kapcsolatos gazdasági megállapodásokat kötött az Unióval, egyedül kisajátítja a tőkehalkvóta 80%-át, ez évi 500 000 tonna. Franciaország viszont alig évi 9000 tonnához fér hozzá, ebből a mennyiségből alig 700 tonna származik az Angol-csatornából és az Északi-tengerből.

Ilyen körülmények között ki ne érezne felháborodást, látva a francia halászok ellehetetlenítését? Miért törekszik Brüsszel és a francia kormány arra, hogy ilyen módon tönkretegye gazdaságunknak egy egész szektorát? Az euro-globalista érdekek és a szabad kereskedelem dogmája adja meg magyarázatot.

Az a négymillió eurós csomag, amelyet a mezőgazdasági és halászati miniszter megígért pénzügyi ellentételezésként azoknak a hajóknak a leállításáért, amelyek elérték halkvótájukat, nem fogja megoldani ezt a problémát. A szabad francia halászok számára létkérdés, hogy sürgősen megszabaduljanak ezektől a diszkriminatív és pusztító európai kvótáktól.

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren (IND/DEM) , írásban. (SV) Az Európai Parlament ma megszavazta a sport- és hobbihorgászat beillesztését a közös halászati politikába. Az EU ezzel megkezdte egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenységünk szabályozását.

A javaslat abszurd. Először is, a horgászvizek az egyes országok, nem pedig Brüsszel tulajdonai. Másodszor, a hobbihorgászok tevékenysége nem érinti jelentős mértékben a halállományt. Harmadszor, ezt a jogszabályt nem lehet betartani. Elég Svédországra gondolni, amelynek partvonala 11 500 km hosszú. Vajon az EU bürokratái és ennek a Parlamentnek a képviselői valóban azt hiszik, hogy ténylegesen figyelemmel lehet követni az eseményeket, mindig és mindenhol? Ezt a törvényt lehetetlen végrehajtani, ez egy különlegesen rossz törvény.

Ugyanakkor különösebben nem lepett meg engem ez a javaslat. Az EU olyan, akár egy gőzgép, amely elindult, hogy eljusson végső céljához, és egy teljhatalmú szövetségi állammá váljon. Nagy, súlyos, és rendkívül nehezen lehet leállítani, miután megmozdult. Aki csak az útjába kerül, azt szétmorzsolja.

A mai nap sötét nap mindazok számára, akik tartalmas és hatékony európai együttműködésre törekednek, de mindenekfelett rendkívül sötét nap a tagállamok hobbihorgászaira nézve.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastiano (Nello) Musumeci (UEN) , írásban. (IT) Ennek a rendeletjavaslatnak a célja, azaz egy közösségi ellenőrző rendszer garantálása a közös halászati politika szabályai betartatásának biztosítására egy európai ügynökség útján, kétségkívül dicséretes, és válaszol számos olyan követelésre, amelyet a Parlament és az Európai Bizottság az elmúlt évek során felvetett. A rendelet – bár kissé félénken – a fent említett szabályoknak a 27 tagállamban egységes módon történő végrehajtására és alkalmazására is javaslatot tesz.

Bár támogatom a szöveg általános hangvételét (a közös halászati politika megfelelő alkalmazása érdekében a szabályok betartásával kapcsolatos hozzáállás fenntartása), úgy vélem, hogy ez alkalommal sajnálatos módon nem vették megfelelően figyelembe a földközi-tengeri halászat különleges jellegzetességeit.

Ennek egyik példája az a követelmény, hogy fel kell állítani egy műholdas megfigyelési rendszert (VMS) a több mint tíz méter hosszú hajókon. Ez rendben is lehet a robusztus északi-tengeri halászhajók esetében, de a földközi-tengeri hajók esetében nem, mert ezek a hajók kicsik, gyakran kabin sincs rajtuk, és ezeket „kisüzemi halászatra” használják. Ez olyan problémát is okoz, hogy jelentős költségek is felmerülnek, ez azonban leküzdhető, ha a Közösség gondoskodik 80%-os társfinanszírozásról, amint ezt a 20. módosítás ésszerűen javasolta.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE) , írásban. Támogatom ezt a jelentést, mivel elfogadtuk a 48. és 49. módosítást, és elutasítottuk a 93. módosítást a hobbihorgászat tekintetében.

Számomra elfogadhatatlan a hobbihorgászat beillesztése a tagállamok halászati kvótájába.

Ha komolyan azt mondjuk, hogy a hobbihorgászat tönkreteszi a halállományt, akkor szerintem figyelmen kívül hagyunk egy alapvető kérdést a halállomány csökkenéséről. Ez a kérdés pedig az ipari halászat által folytatott túlhalászás, amelyet halászhajó-gyáraikkal elkövetnek.

Tőlük kell megkövetelnünk a közös halászati politika rendelkezéseinek betartását, nem pedig a hobbihorgászoktól, akik szenvedélyüknek hódolnak.

 
  
  

- Jelentés: Cornelis Visser (A6-0206/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Roger Knapman and Thomas Wise (NI) , írásban. A közös halászati politika ezer sebből vérzik és rendkívül hátrányosnak bizonyult a brit gazdaságra, valamint a környezetre nézve. Bár elismerjük az új innováció szükségességét a helyzet javítása érdekében, a legtöbb ilyen innováció és legjobb gyakorlat egyértelműen a tagállamokból és maguktól a halászoktól származik. Ezért szavazatunkkal elutasítottuk a jelentést, amely nagyobb hatáskört ad a Bizottságnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Wise (NI) , írásban. A közös halászati politika ezer sebből vérzik és rendkívül hátrányosnak bizonyult a brit gazdaságra, valamint a környezetre nézve. Bár elismerjük az új innováció szükségességét a helyzet javítása érdekében, a legtöbb ilyen innováció és legjobb gyakorlat egyértelműen a tagállamokból és maguktól a halászoktól származik. Ezért szavazatommal elutasítottam a jelentést, amely nagyobb hatáskört ad a Bizottságnak.

 
  
  

- Jelentés: Simon Busuttil (A6-0251/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto and Louis Grech (PSE) , írásban. Saját magam és munkatársam, Louis Grech nevében azt szeretném mondani, hogy jóllehet megszavaztuk a jelentést, szeretnénk kihangsúlyozni a következő szempontokat:

támogatjuk a közös bevándorlási politikát;

meggyőződésünk, hogy a nemzeti érdekek szempontjából a Bevándorlási Paktum nem volt kielégítő;

csalódottan tapasztaltuk, hogy a jelentés nem hivatkozik közvetlenül és egyértelműen a terhek kötelező megosztására;

azt tapasztaltuk, hogy minden együttműködést értékelnek; de az EU nem avatkozhat bele abba, hogy milyen típusú kétoldalú megállapodások jönnek létre a származási ország és a tranzitország között;

nem értünk egyet azzal, hogy az illegális bevándorlók szavazati jogot kapjanak Málta demográfiai helyzete miatt;

nem értünk egyet az egységes schengeni vízumrendszer bevezetésével a nemzeti rendszerek helyett, ha ez fokozza a bürokráciát és ha maga a rendszer kevésbé rugalmassá válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Boursier (PSE) , írásban. (FR) Üdvözlöm a Busuttil-jelentés elfogadását, bár elismerem, hogy nem támogatom az összes szempontot, amelyet felvetett, különös tekintettel az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum megkötésének kedvező fogadtatására: képviselőcsoportom az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban arra szavazott, hogy vegyük ki ezt a hivatkozást, de kisebbségben maradtunk ebben a kérdésben; ugyanez vonatkozik a FRONTEX fokozott szerepkörére a visszatérési műveletek végrehajtásában.

Ám a végeredmény fényében megszavaztam a jelentést, hogy erőteljesen felszólalhassunk a bevándorlás legális útjainak megnyitása mellett. Ezért támogatom: annak elismerését, hogy szükség van a bevándorlók munkájára az EU-n belül; a fokozott konzultáció szükségességét a civil társadalom képviselőivel; az EU-n belüli mozgásszabadságot ötéves itt-tartózkodást követően; az emberi méltóság tiszteletben tartását és a legkedvezőbb intézkedések alkalmazását a visszatérési irányelv alkalmazásának összefüggésében; és végül, de legfontosabb módon a szavazati jogot a helyi választásokon, ez az a pont, amit az európai jog a leghevesebben ellenez.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Bradbourn (PPE-DE) , írásban. A brit konzervatívok a jelentés ellen szavaztak, mivel nem fogadjuk el a közös európai uniós bevándorlási politika szükségességét, és mivel az Egyesült Királyságnak fenn kell tartania a teljes ellenőrzést nemzeti határai felett.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI) , írásban. - (NL) A jelentés ellen szavaztam, mivel számos elfogadhatatlan elemet tartalmaz. Először is azt feltételezi, hogy az EU-nak hatvanmillió új bevándorlóra lesz szüksége 2050-ig. Figyelembe véve a tömeges bevándorlással kapcsolatos jelenlegi problémákat, ez a javaslat őrültség. Azt is javasolja, hogy a kék kártyát ne korlátozzuk a magasan képzett alkalmazottakra. Ezzel az erővel akár teljesen meg is nyithatjuk a zsilipkapukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE) , írásban. (PT) Az EU számára elengedhetetlen a bevándorlás közös megközelítési módjának bevezetése. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megosztott és következetlen megközelítési módot alkalmazzunk a belső határok nélküli közös térségben, mivel a valamely tagállam által végrehajtott minden bevándorlási lépésnek vagy politikának szükségszerűen vannak következményei az összes többi tagállamra nézve.

Ezért támogatom a közös európai bevándorlási politika létrehozását, a magas szintű politikai és műveleti szolidaritás, kölcsönös bizalom és a közös felelősség alapján.

Az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum elfogadása hatalmas előrelépés volt ebbe az irányba, mert egy következetesebb és ellenőrzött bevándorlási politikát eredményezett, amely kapcsolódik az európai országok munkaerő-piaci szükségleteihez, valamint a lakhatás, az egészségügy és az oktatás területén rendelkezésre álló erőforrásokhoz. Emellett az illegális bevándorlás elleni erőteljes harcot is célul tűzi ki maga elé.

A Busuttil úr által elkészített kiváló jelentés ezt a megközelítési módot fogadja el. Az egyetlen problémát az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja által előterjesztett módosítás jelenti, amely fenyegeti az illegális bevándorlás elleni küzdelem szilárdságát, mivel kétség sem férhet ahhoz, hogy a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó bevándorlók rendelkeznek szavazati joggal, az előírt feltételek szerint. Ezért támogatom az előadó által benyújtott alternatív állásfoglalást, aki újból megpróbált mindenki számára elfogadható kompromisszumot elérni.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE) , írásban. (PT) Megszavaztam a közös európai bevándorlási politikáról szóló állásfoglalást, mivel a bevándorlás az egyik legfontosabb probléma, amellyel Európa jelenleg szembenéz. A bevándorlás problémájának megoldása során elfogadhatunk olyan politikákat, amelyek lehetőséggé változtatják ezt a problémát.

A bevándorlás az EU-országok közös aggálya, ezért kell összehangolt módon fellépnünk a problémára adott megfelelő válasz megtalálása érdekében. Ez a jelentés megkísérli lefedni a bevándorlás összes dimenzióját azáltal, hogy támogatja a magas szintű politikai és műveleti szolidaritásra épülő közös európai bevándorlási politikát.

Ezenkívül tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a bevándorlók részt vegyenek annak a társadalomnak a polgári és politikai életében, amelyben élnek, különösen a politikai pártokban és a szakszervezetekben, és lehetőséget biztosít arra, hogy szavazzanak a helyi választásokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL) , írásban. (PT) Egy 91 cikkből álló jelentésnek egyértelműen tartalmaznia kell olyan aspektusokat, amelyekkel egyetértünk. Ez a jelentés azonban annak ellenére, hogy megpróbálja „megédesíteni a keserű pirulát”, olyan mértékben negatív, hogy kénytelenek voltunk elutasítani.

A jelentés „erősen támogatja egy közös európai bevándorlási politika létrehozását”, üdvözli „a Lisszaboni Szerződés intézményi következményeit, különösen az együttdöntés és a minősített többséggel történő szavazás kiterjesztését az összes bevándorlási politikára”, valamint „az Európai Bevándorlási Paktum elfogadását”; más szavakkal egy embertelen, a biztonsági követelményekre épülő bevándorlási politikát, amely kriminalizálja és kihasználja a bevándorlókat és válogat közöttük.

Ha lennének kétségeink az EU céljait illetően, akkor ez a jelentés mind eloszlatja ezeket: a bevándorlás „továbbra is szükséges Európa … munkaerő-piaci … szükségleteinek megoldásához” (közel „hatvanmillió dolgozó 2050-ig”). Ezért kell kidolgozni „bevándorlási profilokat” – „a munkaerő-piaci szükségletek e profilok központi elemét fogják képezni” – és ezért kell „fokozni az EU vonzerejét a magasan képzett dolgozók számára”, különösen a „kék kártya” útján; más szavakkal, ez egy embertelen kép a bevándorlókról, mert kizárólag szabadon kihasználható munkaerőnek tekinti őket.

A bevándorlási politikán túl egy másfajta politikára van szükségünk, amely megvédelmezi a bevándorlók jogait és harcol a bevándorlás alapvető okai ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE-DE) , írásban. – (PL) A Busuttil-jelentés elfogadása mellett szavaztam. Ez egy fontos jelentés, mivel a bevándorlás az egyik legfontosabb kihívás, amellyel az Európai Uniónak szembe kell néznie. Be kell ismernünk, hogy nem vagyunk képesek teljes mértékben kihasználni a bevándorlás hasznos aspektusait, vagy megelőzni azokat a helyzeteket, amelyek semmilyen értelemben nem tekinthetők előnyösnek.

További nehézséget jelent az, hogy a bevándorlás nem azonos formában nyilvánul meg az egyes tagállamokban, és ezek a különbözőségek igen nagyok. Egyes országok számára a bevándorlás roppant nagy szociális, pénzügyi és politikai problémát jelent. Más országok esetében ez egy kisebb jelenség, amely nem vált ki különösebb érdeklődést. Többek között ezért annyira nehéz meghatározni és bevezetni egységes bevándorlási politikát. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy sok ember számára az, hogy itt maradhat-e Európában, a szó szoros értelmében élet-halál kérdése. Ha visszaküldjük őket származási országukba, azzal valójában halálra ítéljük őket. Ezért a bevándorlási politika eszközeinek rugalmasnak kell lenniük, hogy adaptálhatók legyenek az egyes emberek konkrét eseteire. Nagyon köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI) , írásban. (FR) A jogszerű bevándorlási csatornák megnyitására épülő közös bevándorlási politika nem nyerheti el támogatásunkat. Homlokegyenest ellenkező politikára van szükségünk.

Ez a jelentés megint a Bizottság veszélyes javaslataira épül, amelyek a Bizottság 2005. január 11-i, a gazdasági elvándorlás kérdéseivel foglalkozó Zöld Könyvében megjelentek. Ez a jelentés hatvanmillióban állapítja meg azoknak a bevándorló munkavállalóknak a számát, akikre az EU-nak 2050-ig állítólag szüksége lesz, és ennek megfelelően kihangsúlyozza a jogszerű bevándorlási csatornák megnyitásának szükségességét.

Csak visszataszítónak tekinthetjük azt, hogy egy gazdasági, pénzügyi és szociális válság kellős közepén azt javasolják nekünk, hogy nyissuk meg piacainkat a külföldi munkavállalók előtt, amikor országaink munkahelyei veszélyben vannak és tombol a munkanélküliség.

A jelenlegi válságban sokkal inkább gazdasági és szociális protekcionista intézkedések alkalmazására és a munkahelyek megőrzésére, sőt, az állampolgárainknak nyújtott szociális segélyekre lenne szükség.

Összefoglalva: ez a jelentés arra a hamis feltételezésre épül, hogy ha megnyitjuk a zsilipkapukat a legális bevándorlás előtt, azzal jelentősen csökkenthetjük, vagy akár teljesen meg is szüntethetjük az illegális bevándorlást. Tudjuk, hogy ez képtelenség, és hogy a jogszerű bevándorlás ezzel ellentétben a mindent elsöprő bevándorlás előfutára lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. (DE) A menedékjog a példátlan méretű tömeges bevándorlás eszközévé kezd átalakulni. Európa szélesre tárja kapuit a fejlődő világ előtt. Ha a multikulturális látnokok teret nyernek, akkor a család fogalmát ki kell terjeszteni, hogy egész törzsek gond nélkül bevándorolhassanak.

Emellett korlátoznunk kell a kiutasítást megelőző fogva tartás lehetőségét, a menedékkérőket be kell engedni a munkaerőpiacra és ki kell terjeszteni rájuk az alapvető ellátásokat. Ez még nagyobb nyomás alá helyezné hazai munkaerőpiacunkat – különösen a gazdasági válság ideje alatt –, és az adófizetőktől meg kellene követelnünk, hogy mélyen nyúljanak bele a zsebükbe. A fenti okok miatt nincs más választásunk, mint hogy elutasítjuk ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL) , írásban.(EL) A közös bevándorlási politikáról szóló jelentés pozitív jelenségnek tekinti az EU monopóliumbarát bevándorlási politikáját és az Európai Parlament ehhez történő hozzájárulását. Ugyanakkor azt javasolja, hogy meg kell tenni bizonyos intézkedéseket a következő szakaszhoz, a bevándorlók költségén, és még reakciósabb irányban.

A jelentés az EU bevándorlási politikájának legfontosabb alapelvét eszközként használja a munkaerőpiac szükségleteinek kiszolgálására, ami természetesen az európai monopóliumok jövedelmezőségét jelenti. Ebből a célból eleve elhatározza, hogy a „jutalmazás és büntetés” politikáját alkalmazza a bevándorlókkal szemben. Így ugyanakkor üdvözli az elfogadhatatlan Bevándorlási és Menekültügyi Paktumot és felszólít a FRONTEX megerősítésére, erősebb felderítési információgyűjtésre és akadályozó intézkedésekre azokkal a bevándorlókkal szemben, akik haszontalanok az európai tőke számára. Ugyanakkor üdvözli a „magasan képzett” bevándorlók vonzását és legalizálását, valamint a tőke által igényelt ciklikus és ideiglenes bevándorlást, és intézkedéseket javasol a legális bevándorlók integrálására, hogy munkaadóik számára azonnal elérhetőek legyenek.

Erre a reakciós politikára csak egyetlen válasz adható: integrálni kell a bevándorlókat a munkásmozgalomba, és a bevándorlóknak és a helyi munkavállalóknak vállvetve kell küzdeniük az EU-nak és a tőkének az alulról szerveződő mozgalom elfojtására irányuló és bevándorlásellenes politikája ellen, és követelniük kell jogaikat és az általuk előállított jólétet.

 
  
  

- Jelentés: Eva Lichtenberger (A6-0224/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Šarūnas Birutis (ALDE) , írásban. (LT) Eljött az ideje, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) politikája, tizenöt év tapasztalatai alapján, megfelelően kifejezze céljait és intézkedéseit. Újból végig kell gondolnunk bizonyos projekteket és intézkedéseket, nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az EU-koordinációra és célul kell kitűznünk a tagállamok kötelező érvényű vállalásainak megszerzését a kiemelt projektek végrehajtása során, amelyekhez hozzájárultak.

A TEN-T kiemelt projektjei és úthálózatai jelentős részben nagy és költséges nemzeti közlekedési infrastruktúra-projektekből állnak, és néhány korábbi 30 TEN-T projekt végrehajtása fizikailag lehetetlen volt, míg más projektek, elsősorban az EU kibővítése után, különösen fontossá váltak, de nem kerültek fel a listára.

A jelenlegi gazdasági válság újból ennek a logikának a követésére ösztönöz bennünket a közlekedési infrastruktúrába történő beruházások során. Ám alaposan átgondolt projektekre és beruházásokra van szükségünk az EU közlekedési infrastruktúrájának területén annak érdekében, hogy az a következő 10-20 év folyamán továbbfejleszthető legyen. A közlekedési infrastruktúra projektjeivel kapcsolatos döntéseket a költségek és a hasznok megfelelő felmérésére, a stabilitásra és az európai határokon átnyúló hozzáadott értékre kell építenünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL) , írásban. (PT) A jelentés meghatározza a „transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) fejlesztéséről szóló iránymutatásokat”. Ez jelenleg 30 kiemelt projektet tartalmaz, amelyeket „elsősorban nemzeti érdekek ösztönöznek” – vajon milyen más érdekeket kellene figyelembe venniük ezeknek a multinacionális társaságoknak? –, és amelyek csaknem 5,3 milliárd euró közösségi társfinanszírozásban részesülnek.

Ez a jelentés beilleszthető a „transzeurópai közlekedési hálózatok” jövőképébe, amely a belső piac bővülésére, valamint a kapitalista verseny és koncentráció növekedésére épül. Ezért „kihangsúlyozza… a Lisszaboni Stratégia célkitűzései… beillesztésének szükségességét”, és kiáll a TEN-T „változó piaci feltételekhez” történő adaptálása mellett, összhangban „a következő kritériumokkal”: gazdasági életképesség, fokozott versenyképesség, az egységes piac fejlesztése”, „köz- és magánszféra partnerségek” útján fejlesztve (például „a közúti infrastruktúrából származó úthasználati díjak egy részének a TEN-T-projektek finanszírozására történő” allokációjával).

Alig egy hónappal a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt a Parlament többsége nem tudja megállni, hogy ne kérje fel az Európai Bizottságot arra, hogy „javasoljon – megbízatásának végéig – egy jogalkotási kezdeményezést a hazai vasúti utasszállítási piac 2012. január 1-jei megnyitásáról”.

Végül a nagy gazdasági és pénzügyi csoportok befolyásának Kelet-Európa felé történő kiterjesztésével kapcsolatos érdekeinek kielégítésére kihangsúlyozza, hogy a Nyugat- és Kelet-Európa közötti kapcsolatok elsőbbséget élveznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE) , írásban. (RO) A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztése és bővítése teljes mértékben elengedhetetlen a belső piac konszolidációjához és az Európai Unió kohéziójának előmozdításához. Ezért szavaztam meg az előadó, Eva Lichtenberger által javasolt „C” változatot. Ez a megközelítési mód lehetővé teszi a jövőben rendelkezésre álló pénzügyi erőforrások összes fajtájának felhasználását a közlekedés és az infrastruktúra területén, bár ez nem biztosítja teljes mértékben az eszközöket a hatékony végrehajtás garantálásához, a számos szerteágazó nemzeti érdek figyelembevételével.

Minden más alternatíva, ide számítva a PPE-DE képviselőcsoport által javasolt alternatív indítványt is, lehetetlenné tehetné a tagállamok számára, hogy a kohéziós politika részeként felhasználják a kohéziós alapokat közlekedési és infrastrukturális projektekben, a kiemelt TEN-T-projekteken kívül, és ennek eredményeként megfosztaná Romániát attól a lehetőségtől, hogy felhasználja a közlekedési szektorban a kohéziós alapokat, amelyekre Romániának olyan nagy szüksége van.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE) , írásban. (PT) Ez a jelentés értékeli a 30 TEN-T kiemelt projektjeinek végrehajtását, amelyeknek késlekedései súlyos hatást gyakorolnak az európai fenntartható közlekedési politika jövőjére. A nehézségek ellenére feltétlenül meg kell őriznünk a szükséges változtatások melletti elkötelezettségünket, az intermodális kapcsolatok kiépítése érdekében, különösen a személy- és áruszállítás területén. Figyelembe kell vennünk a különféle fennálló kihívásokat, amelyek a biztonság, a regionális kérdések, a szociális, gazdasági és pénzügyi szokások, valamint a környezet szempontjából jelentkeztek. Ezért ki kell hangsúlyozni a közlekedési hálózat integrált és koherensebb megközelítési módját.

Egyértelmű a határokon átnyúló kapcsolatok fejlesztésének szükségessége az európai közlekedési hálózatban, ezért támogatjuk az összes közlekedési mód közötti továbbfejlesztett kölcsönös kapcsolatokat, különösen azokat, amelyeknek átalakítása és továbbfejlesztése bonyolultabb, ilyen például a vasúti vagy a tengeri közlekedés. Jobb kapcsolatokat kell kiépíteni a tengeri kikötőkkel és a repülőterekkel, és a transzeurópai hálózat projektjeinek megfelelő végrehajtása minden bizonnyal hozzájárul ehhez a célkitűzéshez.

A jelentés kifejezésre juttat néhány ilyen aggályt, de nem tartotta meg a teljes szövegben azt a prioritási sorrendet, amit én megfelelőnek tartok. Ezért ellene szavaztam.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat