Elnök. – A következő elem Podimata asszony jelentése (A6-0146/2009) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv-javaslatról (átdolgozás) [COM(2008)0778 – C6-0412/2008 – 2008/0222(COD)].

  Anni Podimata, előadó. − (EL) Elnök és biztos Asszony, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt üdvözölni kívánom az Európai Bizottságnak az energiafogyasztási címkézésről szóló irányelv átdolgozására vonatkozó javaslatát, amelynek alapvető célja, hogy kiterjessze annak hatályát minden, az otthoni, kereskedelmi és ipari felhasználás során energiát fogyasztó készülékre és az energiával kapcsolatos termékekre. Az irányelv egy nagyobb jogalkotási javaslatcsomag részét képezi, amelynek célja, hogy előmozdítsa az energiahatékonyságot, ez ugyanis az egyik legfontosabb uniós prioritást élvezi, minthogy döntő szerepet játszhat az energiabiztonság megerősítésében, a széndioxid-kibocsátás csökkentésében és az európai gazdaság fellendítésében azért, hogy ez utóbbi minél gyorsabban túljusson a recesszión és a válságon.

Szívből köszönöm minden képviselőtársam javaslatát, különösen az árnyékelőadóknak, az Európai Szocialista Párt (PSE) titkárságának, és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak, mivel segítségükkel - úgy hiszem – sikerült erősebbé tennünk az energia-fogyasztási címkézésről szóló irányelvet. Ezért tulajdonítunk különleges jelentőséget a közbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseknek, ezért tulajdonítunk különleges jelentőséget a leghatékonyabb alkalmazások promóciójára vonatkozó ösztönzők elfogadására, és ezért kívánjuk erősíteni a piac ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozó rendelkezéseket.

Mindössze két kérdéshez szeretnék megjegyzést fűzni, azok ugyanis komoly összeütközést okoztak. Az első azon javaslatunkat érinti, amely szerint a hirdetéseknek hivatkozniuk kellene az energiafogyasztásra, és amely aránytalanul heves reakciót váltott ki az Európai Kiadók Szövetségének és a rádió- és televízióállomások tulajdonosainak részéről. Aránytalannak neveztem e reakciókat, mivel olyan szélsőséges érvek hangzottak el, mint a sajtószabadság megnyirbálása, vagy éppen az, hogy a hirdetési bevételek a tömegtájékoztatás érzékeny területéhez csapódtak, illetve az, hogy ezzel aláássuk a szabad és független sajtó finanszírozását. Lássuk a tényeket, mit is javasolunk a jelentésükben. Úgy tekintjük, hogy az energiával összefüggő termékek hirdetéseinek csak akkor kellene hivatkozással élniük az energiafogyasztásra, az energiamegtakarításra vagy az energiacímke kategóriájára, ha a hirdetés maga hivatkozik műszaki előírásokra vagy információkra. Ha a hirdetés nem tartalmaz ilyen hivatkozásokat, nem szükséges hivatkozni az energiafogyasztásra.

Utoljára hagytam az energiacímke tervrajzának kérdését, amely a rendelet legégetőbb kérdésének bizonyult. Az irányelv nem érheti el célkitűzéseit és nem válhat hatékonnyá, ha az elsődlegesen célzott fogyasztó nem tudja könnyen felismerni és összehasonlítani az energiacímkéket annak érdekében, hogy könnyebben választhasson. Jelenleg sikeresen működő energiahatékonysági címkézési modellt követünk, melynek skálája A-tól G-ig terjed, és ahol az A az leghatékonyabb, míg a G a legkevésbé hatékony termékeket jelöli. E skálát ma az Európai Unión kívül számos ország használja szabványként. A modell kétség kívül nagyon sikeres és felismerhető, nagyban hozzájárult az energiamegtakarításhoz. Nyilvánvalóan számos gyengéje is van. A legnagyobb nehézség, illetve a nehézségek alapvető oka az, hogy a címkéhez nem társul érvényességi időszak, így amikor egy terméket A-kategóriásnak minősítenek, végleg az marad még akkor is, ha időközben energiahatékonyabb termékek is megjelentek. Így nyilvánvalóan kétértelmű üzeneteket közvetítünk. Hogyan orvosolható ez? Be kell vezetni a címkék érvényességi idejét – például 3–5 év –, és az időszak lejáratával felül kell vizsgálni az energiahatékonysági skálát az adott termékkategóriában elért fejlődés alapján.

Végezetül el szeretném mondani, hogy határozottan meg vagyok győződve arról, hogy a második olvasat során folytatandó vitákban a megállapodás elérése érdekében a lehető legjobb, tehát olyan megoldást kell találnunk, amelyet elismernek a fogyasztók, és amely előmozdítja az európai ipari innovációt.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Az energiahatékonyság címkézését 1992-ben indítottuk el a célból, hogy a háztartási ágazatban energiamegtakarítást érjünk el. A kezdeményezés nagyon sikeresnek bizonyult, és az elmúlt 15 évben számos előnyt jelentett az EU polgárai számára.

Mindazonáltal 1992 nem tegnap volt. Némi idő eltelt azóta, és a Bizottság úgy határozott, hogy további javaslatot tesz az energiahatékonysági címkézésről szóló irányelv átdolgozására azzal a szándékkal, hogy további előnyöket biztosíthasson az európai polgároknak, iparnak és hatóságoknak azáltal, hogy egyrészt kiterjeszti az irányelv hatályát minden energiával kapcsolatos termékre, másrészt megerősíti a piaci felügyeletet, harmadrészt pedig támogatja az energiatakarékos közbeszerzési és ösztönzési gyakorlatokat.

Igazán hálás vagyok az előadó Podimata asszonynak, amiért ilyen rövid idő alatt jelentést készített egy ennyire összetett javaslatról, lehetőséget biztosítva ezzel a megállapodásra a második olvasat során, amikor is a Tanács valóban elmélyíti a javaslat megvitatását. Ezenkívül meg szeretném köszönni az árnyékelőadóknak és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság minden tagjának a javaslat körültekintő átgondolását.

A jelentés egyértelműen fontos – és a Bizottság által üdvözölt – javításokkal egészíti ki az első javaslatot. Az előadó joggal hangsúlyozza annak a két kérdésnek a jelentőségét, amelyek a Tanács és a Parlament jövőbeli vitájának sarokkövei lesznek. Az első a hirdetés kérdése, illetve hogy mennyire messzire mehetünk el az energiahatékony termékek promóciójában anélkül, hogy gátolnánk az egyéni szabadságjogok és a sajtószabadság szerepét; a második pedig a címke tervrajzának kérdése, nevezetesen az, hogy a címkének zárt vagy nyitott skálájúnak kell lennie.

Ma reggel a Parlament felé szórólapokra bukkantam a liftben; jól mutatták, hogy a címkézés elméletileg egyszerű kérdése nem is annyira egyszerű. Egyik oldalról a fogyasztóvédelmi szervezeteket, a másikról a gyártókat látjuk, akik mind ugyanazt a célt követik: energiahatékonyabb termékek biztosítását a fogyasztók számára.

Az első olvasatkor jelentős viták alakultak az ITRE Bizottságon belül, és a második olvasathoz meg kell találnunk a legjobb megoldást az előadó által felvetett kérdésekre. Mindannyiukat biztosíthatom, hogy a Bizottság mindent megtesz a különböző szempontok összeegyeztetésére, mivel a fogyasztók és a társadalom érdekében dolgozik. A címkéknek hatékonynak és erőteljesnek kell lenniük, ugyanakkor pedig megfelelő ösztönzést kell biztosítani a gyártóknak a hatékonyabb termékek kialakítására.

Köszönöm a jelentést. Igazán hálás vagyok az előadónak, amiért annyi erőfeszítést tett az elkészítésekor.

  Jan Březina, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az energiahatékonysági címkézésről szóló jelentést vitatjuk most meg, amely kiemelkedően fontos több okból is.

Először is, az energiahatékonyság növelése a leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módja az üvegházhatást okoz gázok kibocsátásának csökkentésére. Másodszor, az energiahatékonyság részben megoldást nyújthat a jelenlegi gazdasági recesszióra: az energiaszükséglet és -felhasználás orvoslása hosszú távú növekedést és biztos munkalehetőségek megteremtését segíti elő.

Egyetértek azzal a szándékkal, hogy a végfelhasználók teljes körű információhoz jussanak a címkével kapcsolatosan akkor is, ha a terméket rendeléssel, az interneten vagy telemarketingen keresztül vásárolják meg. Ugyanez érvényes a piaci felügyelet megerősítésének szándékára annak érdekében, hogy biztosított legyen az energiahatékonysági címkézésről szóló irányelv és végrehajtási intézkedései megfelelő és uniós szinten harmonizált végrehajtása.

Mindazonáltal két pontot erősen ellenzek. Először is, fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ha elfogadnák a 32. módosítást, az gátolná a média függetlenségét. Hangsúlyozandó, hogy a hirdetés a szabad, független, sokszínű és jó minőségű média kulcsa. Csoportunk ezért egy alternatívát jelentő módosítást javasol – a plenáris ülésre benyújtott 2. módosítás –, amely tiszteletben tartja a szabad és sokszínű médiát a demokrácia érdekében. Megoldásunk az, hogy a gyártóknak és a viszonteladóknak lehetőséget teremtünk arra, hogy tájékoztatást biztosítsanak az energiafogyasztás megtakarításának szempontjairól.

Másodszor, a végrehajtási intézkedésekről szóló állásfoglalásra vonatkozó két indítvány elvetését kezdeményezem a televíziókészülékek és a hűtőszekrények végrehajtási intézkedéseivel összefüggésben. Ez – az iparág, a Bizottság és a Tanács által is kifogásolt – kezdeményezés a teljes új energiahatékonysági címkézési jogalkotás egységességét gyengíti.

Engedjék meg, hogy annak hangsúlyozásával fejezzem be, hogy az energiahatékonysági címkézésről szóló jelentés igen fontos része a jogi szabályozásnak, amelyet érdemes elfogadni, amennyiben a hirdetési kérdést megfelelő módon sikerül megoldani.

  Silvia-Adriana Ţicău, a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) Mindenekelőtt gratulálni szeretnék Podimata előadó asszonynak a jelentéséért.

Hiszem, hogy a címkézésről és a fogyasztóknak a termékek energiafogyasztásának való tájékoztatásáról szóló irányelv rendkívüli jelentőségű. Az Európai Unió az energiafogyasztás 20%-os csökkentését javasolja. Amennyiben sikeresen, pontosan tájékoztatjuk a fogyasztókat annak érdekében, hogy az általuk szerzett információk alapján választási lehetőségük nyíljék, akkor valójában a már jelenleg használatban lévő termékek esetében is csökkenthetjük az energiafogyasztást.

A címkézés tekintetében célratörőnek kell lenni; ez létfontosságú. A címkének teljesnek kell lennie, és természetesen tájékoztatnia kell a fogyasztót a szükséges beruházásához. Éppen ezért hiszek abban, hogy fontos, hogy a címke tájékoztatást adjon az energiafogyasztásról vagy a lehetséges energiamegtakarításról.

Ezenkívül úgy gondolom, az A-tól G-ig terjedő egyszerű skála igen fontos. Mindazonáltal megemlíteném, hogy fontosnak tartom az érvényességi időszak meghatározását azért, hogy a fogyasztónak információi legyenek már a termékek meghirdetésének pillanatában. Nem gondolom, hogy a tájékoztatási kötelezettség bármilyen módon is ütközne a szólásszabadsággal és a tömegmédiára vonatkozó rendelkezésekkel. Úgy gondolom, hogy teljes mértékben érdekünk, hogy a fogyasztókat pontosan tájékoztassák, és ők világos döntést hozhassanak az energiafogyasztásuk csökkentésének kérdésében.

Szeretnék gratulálni az előadónak. Rendkívül fontos az energiahatékonysági csomag részét képező dokumentum. Továbbra is támogatni fogom magunkat az érdekes vitában, akár a második olvasat során is.

  Satu Hassi, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Őszintén köszönöm Podimata asszony kiváló munkáját, melyet teljes mértékben támogatok. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság világos, fogyasztóbarát energiafogyasztási címkézését támogatott, és a bizottsághoz hasonlóan bízom abban, hogy ezt meg is őrizzük.

Fontos, hogy a fogyasztó mindig bízhasson abban, hogy az A-kategóriájú berendezés minden esetben a legjobb, legenergiahatékonyabb technológiát tükrözi a piacon. Az EU energiafogyasztási címkéje sikeres volt. Megszabadította a piacot az energiapazarló berendezésektől, és a modellt olyan országok követték, mint Brazília, Kína, Argentína, Irán, Izrael és Dél-Afrika. Igen szerencsétlennek tartom, hogy a gépgyártók most zavarossá kívánják tenni a címkézés eddig sikeres és egyértelmű rendszerét, a Bizottság pedig hajlik rá, hogy ezt támogassa.

A gyártók által szorgalmazott új modell olyan, mint ha a sportban az évtizedekkel korábbi világrekordhoz képest viszonyítanák folyamatosan új rekordokat, és amikor a rekordot megdöntik, azt világrekord mínusz 5, 10, 20 stb. százaléknak hívnák. Ennek nincs semmi értelme, és a világrekordokra használt egyértelműsítési rendszert továbbra is alkalmazni kellene az energiafogyasztási címkézéshez.

  Herbert Reul (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Fontos és helyénvaló az energiahatékonyságot és energiamegőrzést célzó terv. Helyes, hogy olyan módszereket tartunk szem előtt, amelyeket sajnos más területeken nem alkalmazunk. Itt nevezetesen a címkézés használatára gondolok, amelynek célja, hogy a fogyasztó energiahatékony termékeket válasszon, és ezzel egy időben hatékonyabb készülékek felé mozdítsa a versenyt. A döntés bölcs és helyes.

Az eddig követett eljárás szintén érzékeny és jól működő volt. E tekintetben azt gondolom, hogy az A–G osztályozású címkézési rendszert, amely több mint 15 éven keresztül hatékonyan működött, és amelyet néhány éve az A+ és A++ kategóriákkal tovább javítottak, az új kihívások miatt logikusan bővíteni és módosítani kell.

Ugyanakkor alaposan át kell gondolnunk dolgokat, és szeretném, ha komolyan vennénk a Bizottság kikötéseit. Attól tartok, hogy amennyiben a parlamenti bizottság többsége által javasolt rendszert használjuk, nevezetesen az A–G osztályok egyszerű megtartását, azzal a régi termékek továbbra is A-osztályúak maradnak, miközben az új, energiahatékonyabb készülékek B besorolást kapnak. Ebből kifolyólag pedig vagy átmeneti időszakot alkalmazunk az újracímkézéshez – ami zűrzavarhoz vezet –, vagy állandóan változtatunk, állandóan új címkézéshez folyamodunk.

Éppen ezért a mínusz alkalmazását célzó javaslat sokkal egyszerűbb és világosabb. Olyan eljárás szükséges, amely értelemszerű a fogyasztók számára, amelyet el lehet fogadni, és amelynek eredményeképpen a fogyasztók a jövőben is azt támogatják, ami előzőleg elfogadásra került. Olyan rendszerre van szükség, amely egyben a környezetbarát tervezésbe való beruházásra ösztönzi a gyártókat. Ezért úgy gondolom, hogy a Bizottság javaslata okosabb, körültekintőbb.

Hadd fűzzek még hozzá még valamit, ami szerintem szintén fontos: úgy gondolom, hogy minden, amit a médiahirdetések kötelező információkkal való terhelése vonatkozásában javasoltak, helytelen. Nem elfogadható. Nem tehetjük meg. Nincs semmi értelme! Nem is igazán szükséges. Enélkül is megvagyunk, a címkén található információ elegendő.

  Claude Turmes (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! Úgy sejtem, nincs ma könnyű helyzetben biztosként, és azt hiszem, tudom is, miért. Az lehet az oka, hogy a Bizottság olyan állásfoglalást tesz, amely jobban megfelel az ipari lobbinak, mintsem hogy egyszerűsítené az európai fogyasztóvédelmet és környezetvédelmet.

Az elmúlt 15 évben nyomon követtem a címkézési jogszabályokat. Mi áll az 1990-es évek eleji címkézési irányelvben? Megállapítja, hogy az A–G osztályozást rendszeresen frissíteni kell a technológia fejlődésével összhangban azért, hogy csak a legjobbakat ítéljék A-osztályúnak. Mit tett az ipar? Megakadályozta az 1990-es évek végi frissítést. Ebből kifolyólag 2000 elején a készülékek több mint 50%-a volt A-osztályozású. Aztán jöttek az A+ és A++ trükkjével. Most meg jönnek az A-20, A-40, A-60 trükkjével.

Reul úr mindig az ipari lobbi oldalán áll. Éppen ezért egyáltalán nem lep meg, hogy ezt védi. Biztos asszony, kérem! Az A–G rendszert igazán nem nehéz megérteni. Ami itt folyik, az az európai címkézési rendszer aláásása több ipari kör tizenöt éves szégyentelen lobbizása által. Holnap nekünk, a Parlamentnek le kell zárnunk e rémes fejezetet.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). - (CS) Elnök asszony! Már számos alkalommal felszólaltam energiaügyekben, és talán ez lesz a végső hozzászólásom e ciklus alatt. Éppen ezért időszerű, hogy kifejezzem köszönetemet Piebalgs biztos úrnak, akinek igen nehéz feladata volt, mivel igen jelentékeny vállalkozás közös európai energiapiacot létrehozni a 27 különálló tagállami piacból; sziszifuszi feladat, amely nyilván nem ér véget e ciklussal, és nyilván sok feladatuk lesz a minket követőknek. El szeretném mondani, hogy számunkra, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság számára ő volt az egyik legkedveltebb biztos: egyike azoknak, akiktől nagyon sokat tanultunk, és akik lelkesedése csodálatra méltó. Remélem, nem vettük túlzottan igénybe a biztos urat, mert úgy gondolom, találkozunk még vele a jövőbeni parlamenti ciklusok során, és Piebalgs úr igazán keményen dolgozott azon, hogy egyáltalán beszélni lehessen európai energiapiacról. Támogatom az energiafogyasztási címkézést, szükséges szabványnak találom, és véleményem szerint félre kéne tenni azt, hogy ki tartozik vagy nem tartozik egyes ipari lobbikhoz. Ehhez hasonlóan úgy vélem, szomorú, ha a Parlament az elmúlt hónapokban esetleg rémhírek terjesztésének melegágya lett. Tények alapján kell döntéseket hoznunk.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, nehéz helyzetben vagyok. Köszönöm Ransdorf úr kedves szavait, de úgy vélem, helytelen bármelyik felet – ipart, legyen az lobbi vagy sem – vádolni, mivel az ipar munkahelyeket és növekedést teremt. Az ipar is energiahatékonyabb készülékek gyártására és forgalmazására törekszik. Ezzel párhuzamosan, az „A–G rendszer” jól ismert a fogyasztók számára. Nagyon is szükséges, hogy az „A–G”-ból származó tapasztalatokat megerősítsük, és bevonjuk az ipart, nem erővel, hanem valós bevonással. A Bizottság ezen van.

E vita során két olyan elem volt, amely talán megzavarhatott bárkit. Az egyik a keretirányelv, és Podimata asszony jelentése pont erről szól. Jól tudom, hogy a második olvasat során nagy munka vár a Tanácsra, a Parlamentre és a Bizottságra, hogy megtalálják két összetevő – az ipar mozgatórugója és az energiafogyasztási címkéből leszűrt pozitív tapasztalataink – közötti kényes egyensúlyt.

A második elem a hűtőszekrények és a televíziók környezetbarát tervezésére vonatkozó intézkedés volt. Nem tökéletes a megoldás, de legalább olyan megoldás, amely e két terméket képes bevonni a címkézési rendszerbe, ma ugyanis semmilyen címkézés nincs a TV-k esetében, a hűtőszekrények körüli helyzet pedig igen zavaros: minden hűtőszekrény szerepel valamelyik kategóriában. Éppen ezért átmeneti intézkedésként javasoltuk és fogadtuk el ezt az intézkedést, amely addig tart, míg egyértelmű szabályokat létrehozó keretirányelvet sikerül megalkotnunk. És ez nem azért van, mert az ipar köti a kezünket, hanem mert ez volt a legjobb mód a két megközelítés megerősítésére.

Nem ellenségeket keresünk: meg kívánjuk erősíteni a pozitív tapasztalatokat, miközben be szeretnénk vonni az ipart. Az ipar nem küzd ez ellen, de úgy gondolom, néha jobban el kellene fogadnia az fogyasztói véleményeket, és ennek az előnyeit kellene szemlélnie.

A jelentés jelenleg nem kínál teljes megoldást. Véleménykülönbségek állnak fenn, de jó úton haladunk, és – mint mindig – a legösszetettebb jogszabály kompromisszumok és konszenzus révén fogadható el. Tovább kell dolgoznunk, de nem abban az irányban, hogy bárkit is az energiahatékonyság elleni küzdelem címkéjével illessünk, hiszen az energiahatékonysági címkézés a legkönnyebb útja annak, hogy elérjük az energiahatékonyság célját. Az emberek felvilágosult döntéseket hoznak készülékeik kapcsán, mégpedig olyan módon, amely összhangban van a társadalom egészének érdekében. Ez a legjobb hozzáállás, és ezt kell előremozdítanunk.

Sajnálnám, ha abban a szomorú hangnemben végeznénk, hogy valamiféle katasztrófa szélén állunk: nem, csak éppen együtt dolgozunk. Mindannyian ugyanazt az eredményt áhítjuk, de jelenleg nem találtuk még meg azt a kompromisszumot, amely kielégíti és összehozza az összes lehetőséget a kérdés megoldására.

Köszönöm a vitát. Tudom, hogy különféle vélemények nyilvánultak meg, de a Bizottság elkötelezett a további munkában, hogy gyorsan megoldást találjunk a második olvasat során.

  Anni Podimata, előadó. − (EL) Elnök asszony, most, hogy a vita végéhez közeledünk, először is szeretném megköszönni képviselőtársaim felszólalásait, valamint a biztos úr ajánlásait és felszólalását.

Két rövid megjegyzést fűznék az elhangzottakhoz. Először is az energiafogyasztási címkézés égető kérdéséhez szólnék hozzá. Mindenekelőtt arra hívnám fel a figyelmet, hogy az A–G skálának – amelyet mindannyian igen sikeresnek és felismerhetőnek találunk, és nagyban hozzájárult az energiatakarékossághoz – vannak nehézségei, amelyeket, Reul úr, fel is soroltam a hozzászólások elején; más szóval a skálát frissíteni kell. A problémák alapja a jelenlegi energiafogyasztási címkével az, hogy nincs érvényességi ideje, ez pedig az Ön által felvázolt helyzetet eredményezi – nevezetesen azt, hogy a piacon található energiatermékek némelyike ugyanolyan címkével kerül forgalomba, mint más, eltérő energiahatékonysági szintű termékek. A központi kérdés számunkra az A–G energiafogyasztási címkézés érvényességi idejének bevezetése, illetve az energiahatékonysági mutatók frissítése 3–5 évente a piac fejlődésének tükrében.

Végezetül úgy ítélem, hogy a felvázolandó következtetés egyszerű. Az energiahatékonyság címkézésének olyan kipróbált és sikeres receptjét tartjuk a kezünkben – és ezt mindannyian el is ismerjük –, amely más, az Európai Unión kívüli országok által is követett szabvánnyá vált. Egy sikeres, de az évek során elavult receptet nem kidobni kell, hanem frissíteni, ugyanis ha kidobjuk, de nem lép helyébe új rendszer, elveszíthetjük azt a hozzáadott értéket, amelyet az előző években termeltünk az energiahatékonyság címkézésével. Európa üzenete a fogyasztóknak évekig ez volt: válassza az A energiahatékonysági címkét! Nem szabad ezt az üzenetet gyengítenünk.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a mai napon déli 12 órakor kerül sor.

(Az ülést 11.35-kor félbeszakították, függőben lévő szavazások órája következett, majd 12.00-kor folytatták)

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök