Elnök. - A következő napirendi pont Obiols i Germà úr jelentése a Külügyi Bizottság nevében az Emberi jogok világszerte (2008) című éves jelentésről és az Európai Unió vonatkozó politikájáról.

  Raimon Obiols i Germà, előadó. − (ES) Elnök asszony, néhány rövid megjegyzést tennék az Emberi jogok világszerte című éves jelentés tartalmáról és az EU e téren betöltött szerepéről. Először is, szeretném kiemelni, hogy a jelentés két különböző területet fed le: először leírja és értékeli az emberi jogok számos országban és régióban tapasztalható, sajnos negatív helyzetét, amely gyakran határos, vagy már nem csak határos az emberi tragédiával; a második terület pedig egy értékelés, amelynek alapja egyrészt a Parlament múltbéli tapasztalata a különböző problémákra adandó válaszként elfogadott álláspontok terén, másrészt az előadó azon kívánsága, hogy a jelentés a különböző európai uniós intézmények állásfoglalásai és lépései közt a fősodorban kapjon helyet, ne a vitás kérdéseket igyekezzen hangsúlyozni, hanem alapvetően inkább az egyetértés vonatkozásait. Azért van ez így, mert az előadó szerint a konvergens álláspontok kialakítása erőt és hatékonyságot teremt az emberi jogok világszerte tapasztalható helyzetének lassú és bonyolult feladatot jelentő javításában.

Van egy másik terület is, amelyre külön hangsúlyt fektettem, ez pedig az, hogy próbáltam azonosítani a konkrét prioritásokat, vagyis összefoglalását adni annak, hogy mik lehetnének az alapvető irányvonalai az Európai Unió fellépésének az emberi jogok világszerte tapasztalható helyzetével kapcsolatban.

E kérdéssel összefüggésben kilenc pontra mutatnék rá, amelyeket egyértelműen kiemeltek képviselőtársaim hozzájárulásai és a jelentés általános kerete is. Az első sürgető prioritásnak tekinti a halálbüntetés végleges eltörlését az egész világon. Ahogyan elődeinknek a múltban sikerült mindenhol eltörölniük a rabszolgaságot, felfogásunk szerint ma, a mi generációnk számára nagyon is lehetséges a halálbüntetés egyetemes eltörlése történelmi céljának elérése az egész világon, és ebben a kérdésben az Európai Uniónak élen kell járnia, és kulcsszerepet kell játszania.

Másodszor, külön hangsúlyt kapott az, amit a jelentés úgy említ, mint „az emberi jogokért folyó küzdelem nőiesedése.” Más szóval kiemeli, hogy a nők alkotják az emberiségnek azt a részét, amely a legjobban szenved az emberi jogokat érő támadásoktól, és hogy az EU-nak erre a tényre különösen oda kell figyelnie, és kiemelt szerepet kell tulajdonítania neki. Ennek a prioritásnak a részét képezik a gyermekek emberi jogai is, amelyekkel kapcsolatban a jelentés számos, szerintem meglehetősen érdekes pontot tartalmaz.

Harmadszor, a jelentés szerint szinergiára van szükség a közösségi intézmények között. Nem egyértelmű, hogy specializálódtak a szerepek – több reálpolitika a Tanácsnál vagy esetleg a Bizottságnál, és több alapelv a Parlamentnél –, de a hatékonyság javítása érdekében a helyzetüknek konzisztensnek kell lennie.

Negyedszer, a jelentés megemlíti, hogy szükség van az EU-n kívüli országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek nagyon pozitív fejlődési trendjének szélesítésére és elmélyítésére.

Végül az is szerepel a jelentésben, hogy a nemzetközi intézményeken belül szövetségekre kell törekednünk annak érdekében, hogy elkerüljük az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához hasonló helyzeteket, ahol az Európai Unió jelenléte néha bizonyos értelemben kisebbségbe kerül.

  Jan Kohout, a Tanács soros elnöke. − Elnök asszony, szeretném kifejezni, hogy a Tanács nagyra értékeli az előadó, Obiols i Germà úr, valamint a Parlament Emberi Jogi Albizottságának munkáját. Obiols i Germà úr, Ön e parlamenti ciklus alatt mindvégig fáradhatatlan és értékes partner volt az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos közös munkánkban.

Jelentése lehetőséget ad arra, hogy részletesen megvizsgáljuk az Unió emberi jogokkal kapcsolatos átfogó politikáját. Nagyon jól tudjuk, hogy ezen a területen továbbra is milyen kihívásokkal kell szembenéznünk. Az EU-intézmények közti kapcsolatok megerősítése segítségünkre van abban, hogy együtt szálljunk szembe velük. A jelentés értékes eszköz arra, hogy áttekintsük, mit értünk már el.

Az európai parlamenti jelentés hangsúlyozza az Európai Unió éves emberi jogi jelentésének fontosságát. A jelentés érdekesebbé, olvasmányosabbá és hasznosabbá tételére irányuló törekvésünk részben sikeres volt, de nyilvánvaló, hogy van még hova fejlődni. Továbbra is dolgozunk majd ezen. Az Ön jelentése egészen biztosan segítségünkre lesz majd annak áttekintésében, hogy az EU emberi jogi politikái terén hogyan növeljük az általános koherenciát. Folynak a megbeszélések ebben a kérdésben, és szeretném biztosítani Önt arról, hogy bármi legyen is a megbeszélések végkimenetele, minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy az emberi jogi kérdések terén végzett munkánk láthatóbb legyen. Ez történhet a webes eszközök hatékonyabb használata vagy az éves jelentés nagyobb körben történő közzététele által.

Kiemelte azt is, hogy e téren nagyobb figyelmet kell szenteli az ENSZ szerepének. Továbbra is koordinált erőfeszítéseket tettünk a nemzetközi fórumokon, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, ahogyan azt az Andrikienė-jelentés is javasolta, valamint az ENSZ közgyűlésének harmadik bizottságában. Folyamatosan törekszünk arra, hogy az egyre nehezebb helyzetben fejlesszük a más szervezetek elérésére irányuló erőfeszítéseinket. Ez nem egyszerű, de szeretném felhívni a figyelmet néhány sikerre.

Keményen dolgoztunk annak biztosításáért, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa hitelesebb legyen. Az Emberi Jogi Tanács működése szempontjából a 2009. évet kulcsfontosságú teszt-évnek tekinthetjük. Az EU aktív szerepet játszott az Emberi Jogi Tanács 10. ülésén, és számos fontos kezdeményezés elfogadását biztosította, például a Burmára/Mianmarra és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra vonatkozó megbízatások meghosszabbítását és a gyermek jogairól szóló EU-GRULAC állásfoglalást. Ennél kiábrándítóbb, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságra vonatkozóan nem sikerült újra független szakértőt megbízni.

Az ENSZ közgyűlésén megerősítették a Harmadik Bizottság emberi jogok védelmében és támogatásában játszott szerepét, és az EU aktív szerepet játszott a közgyűlés 63. ülésszakán. Ez pozitív eredményekkel járt, különösen ami a halálbüntetéssel kapcsolatos állásfoglalást illeti. Az Ön jelentésének jelentős része ezzel a kérdéssel foglalkozik. A nézeteinket osztó partnerekkel folyamatosan visszatértünk a kérdésre, többek között a legmagasabb szinten is, hogy támogassuk a halálbüntetés eltörlése felé mutató globális trendet. Ezek a törekvések folytatódni fognak.

Hadd szóljak most pár szót az EU iránymutatásairól. Az Európai Unió emberi jogi iránymutatásainak felülvizsgálata és a nők elleni erőszakra vonatkozó új iránymutatások elfogadása után most a hatékony megvalósítás áll a középpontban. Ennek részeként az Elnökség tett néhány javaslatot, például arra vonatkozóan, hogy küldjenek részletes iránymutatásokat a missziók és bizottsági delegációk vezetőinek. E kérdéseket szándékunkban áll felvetni a harmadik országokkal folytatott párbeszédek és konzultációk során is.

A jelentés felhívja a figyelmet a nők jogainak kérdésére, és tudom, hogy Obiols i Germà úr különös figyelmet szentel ennek az ügynek. Ez egyike legfőbb prioritásainknak. Dolgozunk az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú határozatának végrehajtásán, amelyet alapelvként használunk az európai biztonsági és védelmi politika tevékenységei terén, és amely lehetővé tette, hogy keretet dolgozzunk ki a nemek közti egyenlőség érvényesítésére.

Az emberi jogi jogvédők kapcsán az EU továbbra is együttműködik majd civil társadalmi szervezetekkel. A Tanácson belül továbbra is hivatalos szinten dolgozunk azon a lehetőségen, hogy kiterjesszük a vízumok kiadását az emberi jogi jogvédőkre. A harmadik országokkal folytatott párbeszédeinkben a továbbiakban is központi szerepet játszik majd a szólásszabadság és az egyedi ügyek megvitatása.

Ami a harmadik országokkal folytatott párbeszédeket és konzultációkat illeti, az EU minden tőle telhetőt megtesz annak biztosítása érdekében, hogy ezek az eszközök egyre hatékonyabban szolgálják emberi jogi politikánk megvalósítását. Konkrétabban öt dél-amerikai országgal – Brazíliával, Kolumbiával, Argentínával, Chilével és Mexikóval – állapodtunk meg helyi párbeszédek megtartásáról, és továbbra is törekedni fogunk párbeszédek kialakítására a még hátra lévő közép-ázsiai országokkal.

Szólnék pár szót a május 14-én Prágában tartandó, az EU és Kína közti 27. emberi jogi párbeszédről. Fontos annak biztosítása, hogy párbeszédeink a lehető legproduktívabbak legyenek, és hogy tényleges eredményekkel járjanak. Az EU és Kína közti emberi jogi párbeszéd nyúlik vissza a legrégebbre. Képesnek kell lennie az alkalmazkodásra, és arra, hogy tükrözze az emberi jogi kérdések kezelésének módja terén elért fejlődést. Mindkét intézményünk szorosan figyelemmel kíséri a kínai fejleményeket. Az idei évre betervezett különféle események lehetővé teszik majd számunkra, hogy közvetlen kommunikációs csatornát tartsunk fenn kínai kollégáinkkal. Ez a párbeszéd értékes. Várakozással tekintünk a megbeszélések egyre kézzelfoghatóbb eredményei elé.

Zárszóként szeretném kiemelni, hogy külpolitikánk egyik legfőbb prioritása az emberi jogok támogatása és tiszteletben tartása a világban. Diplomáciai lépésekkel és nyilatkozatokkal, valamint a különböző politikai párbeszédeink és válságkezelő műveleteink útján az EU azért dolgozik, hogy az emberi jogokat világszerte jobban tiszteletben tartsák. Ha eredményeket akarunk elérni, következetes megközelítést kell alkalmaznunk. Ez a Parlament élen járt abban, hogy minden szinten a fokozott konzisztenciát támogatta, és mi ennek nagyon örülünk.

Általában véve nagyon hálás vagyok e Parlament munkájáért és az emberi jogi kérdések terén nyújtott támogatásáért. Széles körben elismert a Szaharov-díj értéke, amely díj közös értékeink támogatásának egyik eszköze. Továbbra is figyelemmel kísérjük, hogy az emberi jogi klauzulák, szankciók és párbeszédek – amely eszközök mindegyikét kimerítően vizsgálta a Parlament – milyen mértékben játszhatnak hatékony szerepet átfogó külpolitikánk egészében, miközben biztosítják az emberi jogok tiszteletben tartásának legmagasabb szintjét.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagy örömmel veszek részt jelentése plenáris vitáján, Obiols i Germá úr. Kollégámat, Ferrero-Waldner asszonyt helyettesítem, aki Prágában tartózkodik, ahol az EU-Kanada csúcstalálkozón vesz részt.

Először is köszönetet kívánok mondani Obiols i Germà úrnak munkája minőségéért. Köszönöm, hogy jelentése pozitív hangvételű, és így bemutatja a Bizottságnak és a Tanácsnak az évek során a Parlament ajánlásainak végrehajtására tett erőfeszítéseit.

Akár az emberi jogi párbeszédek, akár a nemzetközi testületeken belüli politikai párbeszédek keretében az intézmények arra törekedtek, hogy támogassák, kialakítsák az Európai Unió nagyköveti – buzgó és hiteles nagyköveti – képét az emberi jogok, alapvető szabadságjogok, a demokrácia és a jogállamiság védelme és támogatása terén.

A tavalyi, 2008. évet Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulója határozta meg, amelyről minden európai intézmény együtt emlékezett meg. Ugyanebben az évben sikerült a Bizottságnak kiemelnie két különösen fontos csoportot, vagyis a nőket és a gyermekeket, és olyan év volt, amelynek során az intézményközi megközelítést támogatták.

Számos, korábbi jelentésekben megjelenő általános ajánlást próbáltunk megvalósítani, amelyeket nagyon jól öntött új formába a most tanulmányozott jelentés. Megállapodtunk abban, hogy a gyermekek jogaival kapcsolatos iránymutatás alkalmazása tekintetében lépéseinket bizonyos országokra fókuszáljuk, és a lépések figyelemmel kísérésére mobilizáltuk az Európai Unió tagállamainak nagykövetségeit és az Európai Közösségek küldöttségeit. Így vezető szerepet vállaltunk az emberi jogok és a gyermekek jogai megsértésének egyik legrosszabb formája elleni küzdelemben, vagyis a gyermekkatonák toborzása és a gyermekek fegyveres konfliktusok miatti szenvedéseinek terén.

Hadd említsek pár példát. 2007. december 10-én az Unió új iránymutatást fogadott el a gyermekek jogairól. A végrehajtás első szakaszában figyelmét a gyermekek elleni erőszakra fogja fordítani. Kísérleti programot indítunk, amely különböző földrészeken 10 országot céloz meg. Az országokat azért választottuk ki, mert kormányaik már elkötelezték magukat a gyermekekkel szembeni erőszak elleni küzdelem mellett, és mert a kormányoknak további nemzetközi segítségre van szükségük ahhoz, hogy tovább folytassák a jelenség elleni harcot. 2008 júniusában az Európai Unió Tanácsa felülvizsgálta a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre vonatkozó iránymutatásokat annak érdekében, hogy hatékonyabban kezelje a fegyveres konfliktusok gyermekekre gyakorolt rövid, közép és hosszú távú hatását.

A Bizottság közleménye külön rendelkezést tartalmaz az Európai Unió külső fellépései által érintett gyermekekre vonatkozóan, és a gyermekek jogainak előmozdítása és világszerte a gyermekek helyzetének javítása érdekében következetes megközelítés javasolt. A közleményről széles körben konzultáltak. Különös figyelmet szentel a nem kormányzati szervezeteknek. E közlemény és a kapcsolódó cselekvési terv alapján 2008 májusában az Európai Unió Tanácsa következtetéseket fogadott el, amelyek célja az Unió gyermekek jogaival kapcsolatos külpolitikájának megerősítése volt.

2009-ben ezt az utat folytatjuk a következő kezdeményezésekkel. Júniusban a Bizottság megrendezi Brüsszelben a gyermekek jogairól szóló európai fórumot. A fórum különösen a gyermekmunkára összpontosít majd. Törekedni fogunk arra, hogy az összes érintettet bevonjuk. Személy szerint én nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a fórumnak. Júliusban a leendő svéd elnökség és a Bizottság konkrétan a gyermekek elleni erőszakkal foglalkozó, nem kormányzati szervezeti fórumot rendez majd Stockholmban. Végül az ősz folyamán jelentést teszünk majd közzé az Unió által a gyermekmunka elleni küzdelemben hozott, különösen az emberkereskedelmet illető intézkedésekről. Tehát ez is olyan év lesz, amely tovább mélyíti az Európai Unió gyermekek iránti elkötelezettségét.

Most a nők jogaira térek át. Az utóbbi hónapokban az Európai Unió megerősítette a nők jogaival kapcsolatos külpolitikáját. A nőkkel szembeni erőszakra és a nők elleni diszkrimináció minden formája elleni küzdelemre vonatkozó új iránymutatások számos lépést javasolnak. E lépésekre előnyösen hat majd az Unió misszióinak és a Bizottság küldöttségeinek elkötelezettsége és támogatása.

Szeretném kiemelni, hogy az EU külügyminiszterei nemrég elfogadták az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1325. és 1820. számú határozata végrehajtására vonatkozó globális uniós megközelítést. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy az ENSZ főtitkára pozitívan reagált a 2008-ban Ferrero-Waldner asszony és nemzetközi szinten jelentős posztokat betöltő 40 másik nő által benyújtott közös indítványra.

Ez az indítvány arra hívta fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy szervezzen miniszteri konferenciát a 1325. számú határozat felülvizsgálatáról. Ezt a miniszteri konferenciát jelenleg 2010-re tervezik. Nyilvánvaló, hogy együtt fogunk dolgozni a leendő svéd elnökséggel annak előkészítésén, hogy milyen álláspontot kell majd képviselnünk a határozat felülvizsgálatakor.

Ennyi lenne, elnök úr; kétségtelen, hogy lenne még mit mondani, de szeretném ismét hangsúlyozni, hogy az európai politika megerősítése a demokrácia és az emberi jogok érdekében természetesen magas szintű szinergiát követel meg az intézmények között. A Bizottság készen áll arra, hogy e vonalak mentén cselekedjen. Szoros együttműködést kíván teremteni, hogy a három intézményünk valóban kölcsönös támogatást nyújthasson egymásnak. Ebben a tekintetben az Európai Parlament alapvető szerepet játszhat, hiszen meghatározása és hivatása által ez az intézmény a legalkalmasabb arra, hogy az elnyomottak és a szenvedők nevében szóljon.

Ezeket a pontokat szerettem volna megosztani Önökkel az elnökség beszéde után, és most éberen figyelem majd a képviselők felszólalásait.

  Laima Liucija Andrikienė, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, szeretném megköszönni Raimon Obiols kollégánknak a jelentést és az állásfoglalást. Az állásfoglalás tervezete, amelyről a Külügyi Bizottságban szavaztunk, kiegyensúlyozott volt. Kompromisszumok köttettek. A jelentés az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések hosszú sorát fogja át, és remélem, hogy az állásfoglalást holnap nagy többséggel szavazzák majd meg.

Mindazonáltal szeretnék kiemelni pár kérdést, és rámutatni egy, a plenáris ülés előtt benyújtott nagyon ellentmondásos módosításra. Az ALDE képviselőcsoportban helyet foglaló kollégáink által benyújtott módosításról beszélek. Mivel mindannyian egyetértünk abban, hogy Uniónk értékeken, köztük keresztény értékeken alapul, hogyan gondolhatja bárki, hogy ez a Parlament azzal zárja majd a ciklusát, hogy elítéli a pápát, XVI. Benedeket nyilatkozataiért? Álláspontom szerint a módosítás aláírói által használt megfogalmazás teljesen elfogadhatatlan, és azt el kell utasítani.

Ami az emberi jogi jogvédőket illeti, azt javaslom, hogy az állásfoglalásban mi, az Európai Parlament ismételjük meg azon követelésünket, hogy a Szaharov-díj minden díjazottja, és különösen Aung San Suu Kyi, Oswalda Payá Sardiñas, a kubai Damas de Blanco csoport és Hu Jia kapjon belépést az európai intézményekbe. Sajnáljuk, hogy egyiküknek sem engedték, hogy részt vegyenek a Szaharov-díj huszadik évfordulójának ünnepségén.

Végül, de nem utolsó sorban ott van a terrorizmus elleni küzdelem és az emberi jogok. Azt javaslom, hogy az Európai Parlament hívja fel az Európai Uniót és tagállamait, hogy úgy vigyék véghez a terrorizmus elleni küzdelmet, hogy közben teljes mértékben tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, mivel azok az Unió egyik fő prioritását és külső fellépéseinek kulcsfontosságú elemét képezik. Ha konkrét neveket említenénk az állásfoglalásunkban, az nem segítené a hatékonyságot.

  Richard Howitt, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, gratulálni szeretnék barátomnak és kollégámnak, Raimon Obiols i Germànak a jelentéshez. Mint a ciklus során korábban az éves emberi jogi jelentések egyik előadója, és mint az Emberi Jogi Albizottság szocialista képviselőcsoportbeli alelnöke, a jelenlegi Európai Parlament öt évének végéhez közeledve a vita során szeretném a Parlament figyelmébe ajánlani, mit értünk el.

Úgy vélem, hogy jól koordináltunk a Parlament küldöttségeivel, így e Parlament képviselői képviseleteinken kemény kérdéseket tehettek fel a kormányoknak világszerte, és büszke vagyok, hogy részt vehettem ebben a folyamatban: Kolumbiától Törökországig, Grúziától Horvátországig. Rendkívül büszke vagyok a bizottság és a parlamenti képviselők demokráciaépítéssel és választási megfigyeléssel kapcsolatos munkájára. Afganisztánban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a palesztin területeken és Angolában szerzett tapasztalataim a legkülönlegesebb élményeim közé tartoznak az elmúlt öt évből.

Rendkívül büszke vagyok arra, hogy a Parlamentet – véleményem szerint kiválóan – bevontuk és képviseltük az Emberi Jogi Tanács kapcsán Genfben. Úgy gondolom, ott valódi befolyással bírtunk. Próbáltuk elmozdítani Európát a tömbszerű felfogástól, hogy kinyújtsuk a kezünk a világ más részei felé, és természetesen szorosan együttműködtünk a különmegbízottakkal és előadókkal, beleértve az ENSZ emberi jogi és üzleti különmegbízottjának közelmúltbeli látogatását, amelynek megrendezésében én is segítettem – az emberi jogok kérdése nagyon fontos számomra.

Örömmel tölt el, hogy kampányoltunk, és a kampány élére álltunk azért, hogy az Európai Közösségek első alkalommal írjon alá egy emberi jogi aktust, az ENSZ fogyatékkal élő személyek jogairól szóló egyezményét. Örülök neki, Biztos úr, hogy a Bizottságon belüli kezdeti ellenállás ellenére a Parlament ragaszkodott hozzá, hogy külön kezdeményezést tartsunk fenn a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozóan, így az emberi jogokhoz kapcsolódó finanszírozás látható, jelentős és olyan országokban is folytatódik, ahol a kormányzat meg kívánja tagadni az emberi jogokat.

Ebben a Házban gyakran dicsérnek bennünket az emberi jogokkal kapcsolatos munkánkért, de én azoknak az emberi jogi jogvédőknek a bátorságát és merészségét dicsérem, akikkel naponta találkozunk és beszélünk, és akik az életüket teszik kockára olyan értékekért és normákért, amelyek világunkban univerzálisak, és mindannyiunk számára fontosak.

  Jules Maaten, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, mindig nehéz egyes pontokra rávilágítani egy ilyen jelentésben, mint ez, mert könnyen karácsonyfává változhat. Az előadó remek munkát végzett, és az általa az imént említett kérdéseknek, mint amilyen a halálbüntetés, valóban abszolút prioritást kell jelenteniük az emberi jogok terén végzett minden erőfeszítésünkben. Ezért az előadó ezt nagyon helyesen jegyezte meg.

Úgy gondolom, hogy túl sokáig túl kevés figyelmet fordítottak a nők szerepére az emberi jogi kérdésekben, különösen így van, ha a nőket „emberi jogi jogvédő” szerepükben tekintjük. Ami ezt a kérdést illeti, képviselőcsoportom nem fog odáig elmenni, hogy a szexista nyelvhasználattal kapcsolatos problémákkal foglalkozzon. Nem hiszem, hogy az ilyen kérdéseket meg lehetne oldani egyfajta új beszédmóddal vagy politikai korrektséggel, de helyes, hogy ez a probléma is szerepel a napirenden.

Ugyanez igaz a gyermekekre is. Az állásfoglalásban nagyon jó dolgok szerepelnek a gyermekekről, különösen a gyermekszex-turizmusról szóló szövegre gondolok. Ami ezt a témát illeti, néhány másik európai parlamenti képviselővel együtt indítottunk egy kampányt, amelyhez az interneten már több mint 37 000 ember csatlakozott. Sajnos még mindig az a helyzet, hogy minden héten európai férfiak százai repülnek Dél-Kelet-Ázsiába, Dél-Amerikába és Afrikába azért, hogy ott gyermekeket – néha nagyon kicsi gyermekeket – zaklassanak, és igazán itt az ideje, hogy Európa lépéseket tegyen ezen a téren.

Örülök, hogy itt van ma velünk Barrot biztos úr, mert ő személy szerint vállalta a kockázatot, és néhány nagyon jó javaslatot tett. Úgy vélem, ez fontos jelzés.

Az emberi jogok kérdése egy kicsit még mindig az európai külpolitika Hamupipőkéje. Ha megnézzük a külpolitikánkat, azt látjuk, hogy túlnyomó részt még mindig a kereskedelem elősegítése és hasonló dolgok dominálnak benne. Úgy gondolom, az emberi jogoknak sokkal kiemeltebb szerepet kellene játszaniuk. Ezen túlmenően felhívnám különösen a Bizottságot arra, hogy fordítson nagyobb figyelmet az internet cenzúrázására, mert ezen a téren a Ház négy nagy képviselőcsoportjának tagjai az USA kongresszusának javaslata alapján kezdeményezést indítottak egy globális online szabadságtörvény iránt.

Úgy tudom, hogy néhány biztos, például Reding asszony és Ferrero-Waldner asszony, érdeklődést mutattak ez iránt. Remélem, hogy valóban lesz majd néhány konkrét javaslatunk az üggyel kapcsolatban, mert bár fontosak a pontos kifizetések, fel kell készülnünk az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos európai megközelítés támogatására is.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, ismét olyan, az emberi jogokkal kapcsolatos jelentéssel van dolgunk, amelyet az ideológia parancsa befolyásolt. A mai baloldali ideológia teljesen vak a vallásszabadság kérdései iránt a világ különböző részein. Kínában, Indiában, Iránban, Vietnamban, Oroszországban és újabban Pakisztánban is üldözik a keresztényeket. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkében és az európai egyezmény 9. cikkében foglalt egyértelmű előírások ellenére a baloldalt nem érdekli a vallásszabadság. Ehelyett a baloldali ideológia kórosan a szexuális kisebbségekkel szembeni diszkrimináció tilalmának elvére koncentrál, amelyet nem rögzít ekkora erővel a nemzetközi jog.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, az Obiols i Germà úr által készített éves jelentés kiváló. Célja − mint az Emberi Jogi Albizottság által az ebben a parlamenti ciklusban végzett minden tevékenységé −, hogy Európa külpolitikai intézkedései terén közelítse a tetteket a szavakhoz, és megszüntessen a politikánkban minden következetlenséget és gyengeséget, kezdve a tagállamokkal, amelyek túl gyakran sértik meg a nemzetközi jogot. Elég megemlíteni a migránsokkal szembeni bánásmódot, a CIA titkos repülőútjaival való együttműködést és a nemzetközi egyezmények ratifikációjának elmulasztását.

A Tanács követelményei is következetlenek. Hogyan magyarázható az, hogy a Tanács még nem adta jóváhagyását az Izraellel kötött társulási megállapodás 2. cikkének végrehajtásához, a tapasztalt folyamatos jogsértések után sem? Politikáink elaprózottak. Ezért gyakran hiányzik belőlük a globális perspektíva és nem integráltak, intézkedéseink pedig nem optimalizáltak, nem követik egymást folyamatosan. Gondoljanak bele: a Tanács közleményt tett közzé, amelyben üdvözli a Tunéziával közös emberi jogi albizottság megalakulását, annak ellenére, hogy Tunéziával kapcsolatban az ország által felállított korlátok miatt még mindig nem tudjuk támogatni az emberi jogi aktivistákat.

Az egymást követő saját kezdeményezésű jelentéseinkben konkrét ajánlásokat tettünk, mint amilyen az országonkénti emberi jogi stratégia kidolgozása és a parlamenti képviselők közvetlenebb részvétele a politikákban, és sikerült átrajzolnunk a határvonalakat. Gondolok itt például a kínzással kapcsolatos iránymutatásra.

Az emberi jogi aktivisták ma nagyobb védelemben részesülnek, és örömmel fogadom, hogy a Tanács és a Bizottság már tanulmányozza az emberi jogi klauzulákat. Ezen kívül most kiemelném, hogy szeretnénk, ha ezt a klauzulát átfogalmaznák. Szeretnénk, ha egy olyan mechanizmus valósulna meg, amely szabályozza a párbeszédek megnyitását, és azt is, hogy ez minden Európai Uniós megállapodásban módszeresen megjelenjen.

Már öt éve készen állunk arra, hogy az Unió politikájának fejlesztése érdekében elkezdjünk együtt dolgozni a Tanáccsal és a Bizottsággal. Ma végre útjára indult ez a feladat, és szeretném melegen megköszönni ezeknek az intézményeknek, mivel azok, és minden képviselőtársam fogadókészsége alapvető fontosságú volt ebben a sikerben, és abban, hogy ma hitelesebbek vagyunk ezen a területen.

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, továbbra is azt látjuk, hogy a világ Európán kívüli részén a kormányok olyan cselekményekért ölnek meg embereket, amelyeket mi nem tekintünk büntetendőnek, vagy amelyek legfeljebb enyhe büntetést érdemelnek. Még mindig vannak olyan kormányzatok, amelyek úgy próbálnak kapaszkodni a hatalomba, hogy az erőszak eszközéhez nyúlnak, még mindig vannak emberek, akiket diszkrimináció sújt, és még mindig vannak olyanok, akik nyomorúságos és megalázó körülmények között élnek a szegénységi küszöb alatt.

Még mindig vannak olyan, saját állam nélküli népcsoportok, amelyek úgy érzik, hogy annak az országnak a kormánya, amelyben élnek, jobban szeretné, ha a csoport elhagyná az országot, hogy helyet adjon a többségi csoporthoz tartozóknak. Vannak kormányok, amelyeket nem érdekel országuk népességének egy része, és nem hajlandóak foglalkozni az ilyen csoportok gondjaival.

Európában mi egyetértünk abban, hogy ez elfogadhatatlan, de továbbra is kettős mércét alkalmazunk. Azok az országok, amelyekkel fenn akarjuk tartani a barátságot, mert nagyok és gazdaságilag erősek, vagy fontos kereskedelmi partnerek, vagy olyanok, akikre szövetségesként tekintünk, többet engedhetnek meg maguknak, mint a kicsi, erőtlen országok. Ennek véget kell vetnünk. Ha nem tesszük, akkor megkérdőjeleződik az emberi jogi visszaélésekre vonatkozó statisztikáink megbízhatósága.

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, mint az Európai Unió és Kína közti kapcsolatok felügyeletéért felelős előadó, rendkívüli örömömre szolgál, hogy a jelenlegi jelentés 80. és 87. szakasza jelentős figyelmet szentel annak, milyen súlyos az emberi jogok helyzete Kínában. Van azonban egy olyan, komoly emberi jogi jogsértés a Kínai Népköztársaságban, amely nem szerepel a jelentésben, ez pedig a pszichiátria használatával való politikai visszaélés az ellenzékiekkel szemben.

Az egészségügy ezen elhajlását ankang néven ismerik, amely elég aggasztó módon azt jelenti, „pihenés általi egészség”, és valóban így is van: ha nyugtatókkal ütnek ki embereket, azok valóban lenyugszanak. Kína hivatalosan mindig is határozottan tagadott az ankang rendszerével kapcsolatos mindenféle állítást, amelyek a jelentésemben szerepeltek. Azonban amit nagyon várok már, az az, hogy információt kapjak a Bizottságtól arról, hogy hogyan él vissza Peking politikai módon a pszichiátriával.

Nagy érdeklődéssel fogadtam a hírt, hogy a cseh elnökség nemrég bejelentette, hogy a jövő héten emberi jogi találkozóra kerül majd sor. Ezért arra kérném a cseh elnökséget, hogy vegye fel ennek a találkozónak a napirendjére a kínai politikai pszichiátria kérdését. Hálás lennék, ha megtennék, különösen a kínai tagadás fényében.

Elnök asszony, zárásként elmondanám, hogy egy éve személyesen látogattam el Kínába, és megtapasztaltam, miféle dolgokon mentek át a protestáns házi gyülekezetek tagjai. Ha közülük bárki hajlandóságot mutat arra, hogy egy külföldivel beszéljen, hosszas rendőrségi fogva tartással vagy megelőző jellegű megfélemlítéssel sújtják. Szerencsére azt a három kínai személyt, akikkel később beszéltem, viszonylag gyorsan elengedték.

Az ilyen történések megelőzhetőek, ha a Bizottság és a Parlament megfelelő lépéseket tesz, ahogyan Jarzembowski úr mondta. Köszönöm neki, hogy megemlítette ezt. Számomra ez döntő bizonyítéka annak, hogy az Európai Unió hatékony lehet, ami az emberi jogok védelmét illeti. Ez reményt ad számunkra a jövőre nézve.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). – (ES) Elnök asszony, az Obiols i Germà úr által benyújtott, az emberi jogok világszerte tapasztalható helyzetéről szóló jelentés mutatja a Parlament teljes és tartós elkötelezettségét az emberi jogok iránt a világban; ahogyan más alkalmakkor már megjegyeztem, ennek az ügynek nem egy régióra, országra vagy földrészre kell vonatkoznia, hanem globális vagy univerzális természetűnek kell lennie.

Az emberi jogok helyzetével kapcsolatos jelentés olyan helyzetet mutat be, például Irán, Kína, Oroszország, valamint Guantánamo és más országok, mint Kuba kapcsán, amelyekben egy alapvető szabadságjog gyakorlását nem engedélyezték. A kérdéses esetben nem engedték a „Damas de Blanco” (Fehér Hölgyek) csoportnak, hogy eljöjjenek átvenni a Szaharov-díjat, hogy belépjenek a saját országukba vagy kilépjenek onnan; hasonló visszaélések más országokban is történnek, például Nicaragua és Venezuela esetében, amelyek majd külön állásfoglalás tárgyát képezik, amelyről holnap szavazunk. Ez a helyzet megmutatja, hogy erőfeszítéseink ellenére milyen messze vagyunk attól, hogy elérjük az emberi jogok tiszteletben tartását a világ minden részén.

Elnök asszony, szeretnék hozzászólni a néhány képviselőtársam által benyújtott módosításhoz, amelyben arra kérik ezt a Parlamentet, hogy ítélje el egy olyan intézmény vezetőjét, amelyet amellett, hogy több mint két évezred alatt követhetett el hibákat, és e hibákért már sokszor bocsánatot kértek, az emberi méltóság valóban elszánt védelme különböztet meg. Az, hogy a pápa, mint több száz millió ember spirituális vezetője, és mint egy szuverén állam feje, nem mondhat őszinte véleményt egy érzékeny aktuális kérdésről anélkül, hogy azért elítélnék, számomra az igazat megvallva intoleránsnak tűnik. Elnök asszony, véleményem szerint a módosítás groteszk.

Más alkalmakkor dolgoztam már a módosítás szerzőivel, de úgy vélem, hogy jelenleg e javaslat benyújtásakor összekeverik a mellékneveket a főnevekkel, a járulékos dolgokat az alapvetőkkel. Véleményem szerint az alapvető dolog az, hogy tiszteljük mások véleményét, akkor is, ha nem egyezik meg a miénkkel, anélkül, hogy bárkit is elítélnénk, és, elnök asszony, ez azt is jelenti, hogy ne keverjük össze a kép árnyékát magával a képpel.

  Maria Eleni Koppa (PSE). - (EL) Elnök asszony, az Európai Parlament emberi jogokkal kapcsolatos vitája a politika folyamat egyik legjelentősebb pontja. Ami azonban az emberi jogok védelmét illeti a világban, az Unió csak akkor gyakorolhatja befolyását, ha ezen a téren belülről mutat példát.

Az, hogy az emberi jogi klauzula része lesz minden tárgyalásnak, nagy győzelem, de az eredményeket rendszeresen értékelni kell, hogy módosítani lehessen a politikákat és kezdeményezéseket.

A halálbüntetés és a kínzás eltörlése általában véve továbbra is az egyik fő prioritásunk, és ezekben a kérdésekben az Uniónak fokoznia kell tevékenységét. Végül nem feledkezhetünk meg arról, hogy a 2008. év a tragikus gázai eseményekkel ért véget, ahol súlyosan megsértették az emberi jogokat, és az izraeli erők kísérleti és tiltott fegyvereket vetettek be.

Mint Európai Parlamentnek, kötelességünk, hogy az eset teljes feltárására szólítsunk fel, hogy szorosan figyelemmel kísérjük a felderítést és szorgalmazzuk, hogy állapítsák meg a felelősséget a nemzetközi humanitárius jog bármilyen megsértéséért. A nemzetközi közösség a legkisebb mértékben sem tolerálhatja a háborús bűncselekményeket, bárhol és bárkik kövessék is el azokat. Végezetül szeretném megköszönni előadónknak a kiváló munkát.

  Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék gratulálni az előadónak, Obiols i Germà úrnak a remek jelentéshez.

A világ számos országában nagyon rossz a helyzet az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából. Ez Európát is érinti – ha például Belaruszra gondolunk. Az Európai Uniónak ezért meg kell kettőznie az erőfeszítéseit azáltal, hogy minden téren megvalósítja az emberi jogi politikáját és egyértelmű szabványokat állít fel. Úgy gondoljuk, hogy az emberi jogok oszthatatlanok. Ezt figyelembe lehet venni például az Oroszországgal kötött új megállapodás tárgyalásai alkalmával, egy kötelező erejű emberi jogi klauzula révén, amely a tárgyalások minden területére kihat majd.

Szeretném újra javasolni azt is, hogy az Emberi Jogi Albizottság legyen állandó bizottság.

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök asszony, az emberi jogok helyzete a világban rémisztőnek tűnik, és számos nagy ország neve – az EU fontos partnereié – kerül szóba. Ezért fontos, hogy a Parlament állásfoglalása ragaszkodjon ahhoz, hogy a kétoldalú kereskedelmi megállapodások tárgyalásai és megvalósítása során nagyobb figyelmet fordítsanak az emberi jogokra, különösen a politikai jogokra, még akkor is, ha az ilyen megállapodások fontos kereskedelmi partnerekkel köttetnek.

A kérdés tehát az: mit tehetünk a gyakorlatban a helyzet javításáért? Talán azzal kezdhetnénk, hogy megpróbáljuk „schröderteleníteni” Európát. A demokratikus országok azonban nem bújhatnak ki a felelősség rájuk eső része alól a világ nagy részén tapasztalható kedvezőtlen helyzetért.

Vegyük csak Oroszországot. Az EU és Oroszország közti emberi jogi megbeszélésekkel kapcsolatos parlamenti következtetés szörnyű. Az EU-nak nem sikerült semmilyen politikai változást elérnie Oroszországban, különösen ami a bírói függetlenséget, valamint az emberi jogi jogvédőkkel és politikai foglyokkal szembeni bánásmódot illeti. A Hodorkovszkij-ügy jó példa. Második perének első hónapja megmutatta, mekkora változás történt az elmúlt hat évben. Büntetőügyekben a bíróságot teljesen alávetették az állami hatalomnak.

Végül szeretném hangsúlyozni a Parlament Tanácsnak küldött üzenetét, hogy a Tanács érdemi választ adjon, különösen a Parlament sürgős állásfoglalásaira. Az Európai Parlament a lehető legjobban testesíti meg bolygónk demokratikus lelkiismeretét. Gyorsan és határozottan reagál a világszerte történő emberi tragédiákra. Azonban ahhoz, hogy valós hatással bírjunk az emberi jogok helyzetére, elvárjuk a Tanács gyors és pozitív reakcióját. Az értékek és a gazdasági érdek szembenállása is gyakran része a problémának.

  Georg Jarzembowski (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja arra hívja fel Kína kormányát és a Kínai Kommunista Pártot, hogy konstruktív módon folytassa a közelgő emberi jogi párbeszédet. Ez jelentősen javítaná az EU és Kína közti kapcsolatokat. Valódi érdekünk fűződik a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. A megbeszélést azonban őszinte szellemben kell folytatni. Ezért fent kell tartanunk Kínával szembeni legitim követeléseinket. Véleményünk szerint a polgári jogi aktivistát, Hu Jiát azonnal szabadon kell engedni. Újra kell kezdeni a dalai lámával, a tibetiek vallási vezetőjével folytatott tárgyalásokat. Kína tibeti régióját meg kell nyitni az újságírók és az ENSZ emberi jogi szakértői előtt.

Véleményem szerint az olimpiai játékok előkészületei során a Kínai Népköztársaság bebizonyította, hogy képes lenne például nagyobb sajtószabadságot biztosítani, miközben megőrzi az ország stabilitását. Most elég bátornak kellene lennie ahhoz, hogy reformokba kezdjen az átnevelő táborok, a vádlottak jogai, a halálbüntetés, a vallásszabadság és a gyülekezési szabadság terén. Igazán foglalkoznia kellene ezekkel az emberi jogokkal, és megbeszéléseket kellene folytatnia velünk.

  Robert Evans (PSE). - Elnök asszony, gratulálok az előadónak és más kollégáknak. De a jelentés több kell, hogy legyen, mint puszta szavak egy iratban. A cselekvést kell támogatnia. Az első szakasz szerint: „Figyelembe veszi, hogy az emberi jogok világszerte történő védelme és támogatása terén az EU-nak egy koherens és következetes politika felé kell elmozdulnia” és ezt „hatékonyabban” kell tennie. A megjegyzéseimet a srí lankai helyzet kapcsán teszem, és a jelentés számos pontja kapcsolódik ide.

A 63. szakasz a gyermekkatonák toborzásával foglalkozik, amelyet helytelenítek, és minden bizonnyal más kollégák is egyetértenek velem. Azt hiszem, a 48. szakasz vonatkozik a halálbüntetésre. Az év eleje óta körülbelül 5000 civil halt meg a srí lankai kormány által a saját területe ellen intézett támadásokban: ez véleményem szerint egyenértékű a halálbüntetéssel és az ártatlan polgárok halálával. A srí lankai kormányt és katonaságát a saját népük elleni emberi jogi visszaélések egész sorával vádolják, kórházak bombázásától az illegális fegyverek használatán keresztül addig, hogy megtagadták a humanitárius és orvosi...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Andrzej Wielowieyski (ALDE). – (FR) Elnök asszony, megértem, mi motiválta kollégáimat a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportban az AIDS elleni küzdelemről szóló 2. módosítás benyújtásakor, és hangsúlyoznám, hogy általában véve egyetértek az indítékokkal.

Azonban ellenzem a módosítást. A katolikus egyház független a tagállamoktól és joga van ahhoz, hogy a saját módszereivel küzdjön az AIDS ellen, még ha azt is gondoljuk, hogy ezt jobban is lehetne csinálni.

Alapvetően nem igazságos és nem ésszerű heves támadást indítani a pápa ellen pont az európai választások előtt. Ez elmélyíti társadalmaink megosztottságát és sok embert arra indít, hogy megkérdőjelezze a részvétele értékét.

Súlyos hiba lenne, ha a Parlament élesen elítélné hívők millióinak spirituális vezetőjét.

  Árpád Duka-Zólyomi (PPE-DE). – (SK) Olyan emberként, aki jól ismeri a kubai helyzetet, hadd emeljek ki pár tényt Kubával kapcsolatban. Elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy a 84. és 96. cikk benne maradjon a jelentésben. A 84. cikkben az Európai Parlament újra megerősítette a Szaharov-díj kubai díjazottjaival, Oswaldo Paya Sardinas-szal és a Fehér Hölgyek csoporttal kapcsolatos álláspontját. A 96. cikk üdvözli az emberi jogi párbeszédek megindulását a dél-amerikai országokkal, valamint a politikai foglyok szabadon bocsátását és az emberi jogok betartását kéri.

Szeretném kiemelni azt is, hogy a jelentés csak két emberi jogi jogsértési ügyet említ Kubából, holott még több tucatnyit lehetne felsorolni. A 49 éves Librado Linares Garcia, a „fekete tavasz” egyik áldozata és a Fehér Hölgyek csoport egyik tagjának férje többféle betegségtől szenved a börtönben, köztük egy szembetegségtől, amely miatt egyik szemére fokozatosan elvesztette a látását, és amely már a másik szemére is átterjedt. Ez az ember nem részesült egészségügyi ellátásban a börtönben.

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök asszony, ahhoz, hogy hitelesen kritizáljunk másokat, először is önkritika kell. Ebben az összefüggésben, miközben elítéljük a világban történt emberi jogi jogsértéseket, mindig észben kell tartanunk az EU-n belül történő ilyen eseteket.

Hadd idézzek fel két példát. Először is Törökország, egy tagjelölt állam az elmúlt 35 évben katonai megszállás alatt tartotta Ciprus északi részét, és körülbelül 200 000 embert erőszakkal elűzött az otthonából. A török hadsereg által elfoglalt ciprusi területeken több mint 500 keresztény templomot és kolostort romboltak le és keresztény temetők százait szentségtelenítették meg. Még ma is 1600 uniós polgárt tartanak nyilván eltűntként Ciprus 1974-es török megszállása óta.

Másodsorban, Nagy-Britannia. Egy tagállam két kolóniát tart koronája szuverenitása alatt Cipruson: Akrotiri és Dhekelia környékét. Az ezeken a területeken élő civilek – uniós polgárok – ezreit sújtja...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Sophia in 't Veld (ALDE). - Elnök asszony, némileg meglep, hogy módosításomat „groteszknek” és „elfogadhatatlannak” minősítik. Úgy vélem, senki nem áll felette a kritikának – még a pápa sem – és itt ebben a Házban mindig erősen kritizáltuk a Bush-kormányzat tilalmi szabályát („gag rule”), amely nem megy el olyan messzire, mint a pápa kijelentései. A pápa tudhatná, hogy ő egy nagyon fontos, befolyásos vallási vezető, és hogy a szavainak súlya van, és közvetve vagy közvetlenül több ezer, vagy akár több millió AIDS-okozta halálesethez vezethetnek. Úgy gondolom, nagyon helyes, ha ez a Parlament kritizálja ezt.

Másodszor az EU mindig is az emberi jogok egyik hajtóereje volt, de veszítünk a hitelességünkből. Az elmúlt nyolc év során elvesztettük erkölcsi tekintélyünket, mert támogattuk azt, ahogyan az USA harcolt a terrorizmus ellen. Azt hiszem, épp ideje, hogy az EU kövesse az Obama-kormányzat példáját, és tisztázza a terrorizmus elleni küzdelemben betöltött szerepét.

  Jan Kohout, a Tanács soros elnöke. − Elnök asszony, záró megjegyzéseim előtt szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselőket a Lisszaboni Szerződés cseh szenátusban való tárgyalásának eredményéről.

Örömmel jelentem be Önöknek, hogy a szenátorok többsége szavazatával támogatta a Lisszaboni Szerződést.

(Taps)

Köszönöm szépen. Az öröm rövid pillanata ez elnökségünk során.

A tárgyra visszatérve, hadd köszönjem meg még egyszer az előadónak a munkáját és a bonyolult feladatot, amelyet a jelentés összeállításakor teljesített. Számos prioritást jelölt ki, amelyekre megjegyzéseimben szeretnék pár percben kitérni.

A halálbüntetést illetően, nyilvánvaló, hogy a mi generációnknak kell elérnie a betiltását.

A nők jogaival kapcsolatban elmondanám, hogy ezt a kérdést különösen relevánsnak tartom, különösen annak fényében, hogy az EU egyre nagyobb mértékben vesz részt az európai biztonsági és védelmi politikai (EBVP) műveletekben és missziókban olyan területeken, ahol a nőket továbbra is a legrosszabb emberi jogi jogsértések fenyegetik, és továbbra is azok áldozataivá válnak. Különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságra és Afganisztánra gondolok, ahol vannak EU-missziók, és ahol egyértelműen minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a helyzet javításáért.

Az előttünk álló egyik legfontosabb belső kihívás az emberi jogok jobb érvényesítése az EBVP és a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) terén, amit a vita során is megemlítettek. Az elnökségek a főtitkár főképviselőjének emberi jogi személyes képviselőjével együtt továbbra is igyekeztek érvényesíteni az emberi jogi szempontokat a vonatkozó földrajzi és tematikus munkacsoportokban és a politikai párbeszédben.

Az elnökség folytatja az előző elnökségek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassák az emberi jogok érvényesítését a különleges képviselő tevékenységében és az EBVP-műveletekben. Ebben az összefüggésben Solana úr személyes képviselője, Kionka úr munkaértekezletet szervezett az EU különleges képviselőinek és főképviselőinek a központi kérdésekről azzal a céllal, hogy egy eszköztárat adjon nekik, amely segíti az emberi jogok támogatásával kapcsolatos mindennapi munkájukat.

Végül, de nem utolsó sorban meghatároztuk, hogy az egyetemes emberi jogokért folyó küzdelem az egyik legfontosabb kihívás, amellyel a nemzetközi fórumokon szembe kell néznünk.

Úgy gondolom, meg kell kettőznünk a kormányok elérésére irányuló erőfeszítéseinket. Támogatnunk kell a kialakulóban lévő civil társadalmi szervezeteket és az emberi jogi jogvédőket, akik az emberi jogok védelmének legjobb belső szószólói. A demokráciák sokat köszönhetnek a kialakuló polgári mozgalmaknak, amelyek – mint annak idején az én országomban a Charter 77 – fontos szerepet játszhatnak a változás elérésében.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Először is üdvözlöm a jó hírt a sok kudarc után, mivel megnyitja az utat a Lisszaboni Szerződés előtt, amelyet annyira szeretnénk, és amelynek része – és erről nem feledkezem meg ebben a vitában – az Alapjogi Charta is.

Rendkívül hálás vagyok azért is, hogy az Európai Parlament valamilyen úton-módon szócsöve lett az emberi jogok védelme körébe tartozó legitim követeléseknek. Meg kell mondanom, hogy Európában büszkék vagyunk rá, hogy Parlamentünk a világon minden olyan probléma iránt, amelyek érintik az emberi jogokat, a gyermekek jogait, az erőszaknak kitett nők jogait és a hátrányos megkülönböztetést annyira érzékeny, mint az Önöké.

Megemlítették az összes folyamatos feladatot, amelyek előadójuk, Obiols i Germà úr kiváló jelentéséből következnek, akinek még egyszer köszönöm. El kívánom mondani, hogy mennyire szeretnénk, hogy folytatódjon ez az együttműködés az Európai Parlamenttel, és Ferrero-Waldner asszony talán nálam jobban fejezte volna ki, hogy az Európai Unió külpolitikáját mennyire kell inspirálnia számos értéknek, azoknak az értékeknek, amelyeket az Európai Parlament a különböző felszólalásokban épp felidézett.

Ehelyett engedjék meg, hogy megemlítsem, hogy teljes mértékben ellenzem a halálbüntetést és a kínzást. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió ma örömmel látja, hogy az Egyesült Államok Obama elnök úrral pontot tesz néhány olyan túlkapás végére, amelyeket a terrorizmus elleni küzdelem során követhettek el. Ez fontos hír, és tovább kell erősítenie azon elhatározásunkat, hogy harcolunk a kínzás minden formája ellen a világban. Olyan személyes elkötelezettség ez, amely kedves a szívemnek.

Szeretném kiemelni az Európai Unió számos választási segítségnyújtási és választási megfigyelői misszióban játszott szerepét is, amely természetesen szintén segít a demokrácia védelmében és támogatásában világszerte. Tudjuk, milyen kapcsolat van a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása között. Úgy vélem, ez is az Európai Unió érdeme.

Válaszolhattam volna konkrétabb kérdésekre a gyermekekkel kapcsolatban. Elfogadtattam a Bizottsággal a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról szóló kerethatározat felülvizsgálatát, hogy tagállamaink többek között – mivel az egyik felszólalás foglalkozott a témával – üldözhessék a szexturizmust, akkor is, ha a cselekményt nem Európában követték el. E téren ez megnyitja az utat egy nagyon kívánatos tisztítási folyamat előtt.

Nem adhatok meg minden választ, amelyet kiváló felszólalásaik megérdemelnének, elnök asszony, de köszönetet kell mondanom az Európai Parlamentnek azért, hogy ilyen éber ezen a téren, ami végső soron az Európai Közösségünk legjobb arcát mutatja – hogy ragaszkodunk a közös értékekhez.

  Raimon Obiols i Germà, előadó. − (ES) Elnök asszony, két nagyon gyors megjegyzést tennék. Az első az, hogy ami az emberi jogokat illeti, a legjobb politika kétségtelenül olyan, amely képes egyesíteni az embereket, ezért ha van a jelentésnek olyan üzenete, amely fontosabb a többinél, az az egység üzenete. Ez először is az EU tagállamai közti egységet jelenti, mivel a közelmúltban problémáink adódtak ezen a téren, amelyeket a lehető leggyorsabban meg kell oldani; másodszor az intézmények közti egységet jelenti; harmadszor pedig egységet vagy konvergenciát a megközelítések és fókuszok között.

A reálpolitika, amely más érdekeknek engedelmeskedve elfordítja a fejét, ha megsértik az emberi jogokat, és a lagymatagság között ott van a politikai akarat és a politikai intelligencia útja, és mi ezt akarjuk követni.

A második megjegyzésem az, hogy természetesen, ha támogatjuk az egység általi hatékonyságot, akkor a jelentésről szóló holnapi szavazáson annál nagyobb lesz a többség, és a későbbi megvalósítás is annál hatékonyabb lesz. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a módosításokról szóló szavazásnál a Házon belüli lehető legnagyobb többség kialakítása kell, hogy az alapvető prioritás legyen; nem személyes okokból, hiszen a jelentéseket nem védi a szerzői jog, hanem a jövőbeli politikai hatékonyság érdekében.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Mielőtt rátérnénk a következő jelentésre, szeretném kihasználni, hogy most utoljára ülök az elnöki székben, és hogy ez egy olyan jelentés, amelyben érintett a saját bizottságom, és, hölgyeim és uraim, szeretném megragadni az alkalmat, hogy jelen vannak, és elmondani Önöknek, mennyire élveztem az elmúlt 10 évben az Önökkel végzett munkát, az utóbbi 5 év pedig rendkívüli volt.

Szeretnék külön köszönetet mondani Barrot biztos úrnak, aki kedvesen – mondhatnám kedves tekintélyével – támogatott bennünket, és különösen hálás vagyok bizottságunk elnökének, Deprez úrnak, és minden kollégámnak.

Nem fogok mindenkit megemlíteni, de itt van Hennis­Plasschaert asszony, in’t Weld asszony, Lambert asszony, és Busuttil úr, Masip Hidalgo úr és Dührkop Dührkop asszony is; szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak, és, hát, szeretnék elköszönni Önöktől. Talán lesz majd még alkalmunk találkozni. A továbbiakban nem én elnökölök. Azt hiszem, csak a bevezetőt vállalom, utána McMillan-Scott asszony veszi át.

Ha nincs ellenvetés, akkor... köszönöm.

(Taps)

Írásbeli nyilatkozat (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Kinga Gál (PPE-DE), írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Képviselőtársak!

Ha az emberi jogok 2008-as helyzetét értékeljük, különös tekintettel a vonatkozó EU-s politikára, még mindig akad okunk az aggodalomra.

E tekintetben a gyerekjogok helyzetét emelném ki, ami egy globális probléma. A gyermekjogok érvényesüléséhez elengedhetetlen, hogy ne csak a konkrét jogsérelmekre fordítsunk figyelmet, de az olyan közvetett fenyegetésekre is, mint amilyen például az internetes bűnözés vagy az erőszak a médiában.

Emberjogi politikánknak arra a felismerésre kell épülnie, hogy az emberi jogok megsértése nem egy tipikusan a harmadik országbeli jelenség. Sajnos az Unión belül is van erre számos aktuális példa.

Konkrétan arra utalnék, hogy 2006. október 23-án, Budapesten az emberi jogok tömeges megsértésének lehettünk tanúi, amikor erőszakos cselekményeket, rendőrségi túlkapásokat követtek el egy békés megemlékezésen résztvevő ártatlan emberekkel szemben. Mindezt egy jelenleg látogatható kiállítás képei is tanúsítják itt a Parlamentben.

Tennünk kell azért, hogy ilyen esetek ne történhessenek meg és be kell látnunk, hogy még az Európai Unióban is mindennapos küzdelmet kell folytatnunk az alapvető emberi szabadságjogok, a demokrácia, a szólásszabadság és a jog uralmának érvényesüléséért.