Elnök. – A következő napirendi pont a Venezueláról szóló három állásfoglalási indítvány megvitatása(1).

  Pilar Ayuso, szerző. − (ES) Elnök asszony, Biztos úr, azért írtam alá ezt az állásfoglalást, és azért kértem szót ezen a plenáris ülésen, mert tanúja voltam munkatársunk, Luis Herrero úgynevezett „kiutasításának”, amely valójában emberrablás volt. Mi több, lehetőségem volt látni, hogy a Chávez-rezsim általi politikai üldözés, a hatalommal való visszaélés, az ellenzék megfélemlítése, a fenyegetések, az emberi méltóság semmibevétele és az igazságszolgáltatással való visszaélés, mind a venezuelai hétköznapi élet részét képezik.

Manuel Rosales esete az utolsó csepp volt a pohárban, ez ösztönözte az állásfoglalás megírását, de több ezer hasonlóan véres történet létezik még az övén kívül; néhányat említ az állásfoglalás, mások esete kimaradt, mint például Eligio Cedeño esete, aki Petare peremvárosában, a szegény Caracasban született, amely hírhedten veszélyes terület, közismert arról, hogy olyan polgármestert választott, aki nem tartozik a Chávez-rezsimhez. Eligio oktatását mások segítették, különösen a Citibank; sikerült saját vállalkozásba fognia, megalapította a Bank of Caracast, majd élte mindennapi életét, közben segítséget nyújtott a legnagyobb szükségben szenvedőknek. Ma azonban kétéves fogva tartását követően jogtalanul bebörtönözve él a caracasi börtönben anélkül, hogy következetes eljárást folytattak volna le ellene. Egyetlen bűne az volt, hogy a gazdasági oligarchiába tartozott.

Egy másik eset Nixon Morenóval történt, az Andok Egyetem ifjúsági vezetőjével, akit többször beválasztottak az egyetemi tanácsba, és az Egyetemi Központok Szövetségének elnökévé is megválasztották. 2003-ban megnyerte a szövetségi választást a jelenlegi bel- és igazságügyi miniszter ellenfeleként, és íme, ez a bűne. Ma gyilkossági és fajtalankodó erőszakos cselekedet kísérletével vádolják, annak ellenére, hogy tisztázták a vádak alól.

Ilyen esetek jellemzik a venezuelai élet mindennapjait, ahol az ellenzéknek a politikai életből való kizárásuk és a másképp gondolkodók elnyomása céljából való üldöztetése a mindennapi élet részévé vált. Mindazonáltal a remény üzenetét kell küldenünk a venezuelai demokráciának: a kihívások ellenére biztos vagyok benne, hogy ki fogják építeni a demokráciát, és Chávez elnököt szavazással eltávolítják.

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök asszony, Manuel Rosales esete az egyre inkább önkényeskedő venezuelai kormány olykor bemutatott arroganciának és paranoid viselkedésének újabb példája. Rosales úr és sok más ember politikai üldöztetése sajnálatos, és a lehető legerőteljesebb kifejezésekkel kell elítélni. A lehető legkomolyabban fel fogjuk hívni az ország kormányát, hogy kezdjen értelmesen és demokratikusan viselkedni, és hagyjon fel az állampolgárok emberi jogainak megsértésével.

Elnök asszony, minthogy ez a plenáris ülésbeli utolsó felszólalásom, engedje meg, hogy megragadjam az alkalmat, és köszönetet mondjak Önnek és minden munkatársunknak, akik hűségesen részt vettek a csütörtök délutáni emberi jogi vitákban, és hozzájárultak ahhoz, hogy világunk jobb hely legyen.

Továbbá engedje meg, hogy az alkalmat megragadva, ahogyan azt a múltban is oly gyakran tettem, emlékeztessem munkatársaimat országom, Ciprus szorult helyzetére, amelynek északi része az elmúlt 35 évben török katonai megszállástól szenvedett. Az olyan területeknek, mint Kyreniának, Famagustának, Karpasiának és Morfounak az állampolgárai – akik EU polgárok – számkivetve élnek az 1974-es pusztító török megszállás óta. Az EU-tól várjuk, hogy teljesítse szerény kérésüket, hogy visszatérhessenek otthonukba, és békében, biztonságban éljenek. Remélem az EU nem fog nekik csalódást okozni.

  Ewa Tomaszewska, szerző. – (PL) Elnök asszony, amikor a politikai változások egy olyan irányba mutatnak, ahol az ellenzék szabad véleménynyilvánítási jogát korlátozzák, oda kell figyelnünk. Ez határozottan azt jelzi, hogy veszélyben forog a demokrácia. Az ellenzék letartóztatása pedig még ennél is erőteljesebb jelzés.

Ez történik ma Venezuelában. Manuel Rosalesnek, aki Maracaibo polgármestere és Chávez elnök ellenfele volt a 2006-os választásokon, el kellett menekülnie az országból. Nem sokkal azután, hogy Chávez elnök megnyert egy népszavazást, amely lehetővé tette számára, hogy további ciklusokban is viselje hivatalát, elfogatóparancsot bocsátottak ki Rosales úr ellen. Rosales úrnak sikerült Peruba szöknie, ahol jelenleg rejtőzik.

Ezt az ügyet kellene tárgyalni az EuroLat következő ülésén. Venezuelának kötelező tiszteletben tartania az egyezményeket, amelyeket aláírt, és amelyekben biztosítja az emberi jogok tiszteletben tartását.

  Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, a szocializmus húsz évvel ezelőtt összeomlott az osztrák-magyar határon rendezett Páneurópai pikniken. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem az előkészületekben, és sosem fogom elfeledni, hogy kis idő múlva Helmut Kohl kancellár és II. János Pál pápa, a fejlődés e két vezéregyénisége hogyan lépked át a Brandenburgi kapun, és mondja ki, hogy a szocializmus helyét nem veheti át a vadkapitalizmus, hanem azt a szabadságnak és a szociális piacgazdaságnak kell követnie.

Ma Latin-Amerikában a szocialista diktatúrákhoz és az elnyomáshoz való veszélyes visszatérésnek vagyunk a tanúi. A kórokozó kiindulási pontja, attól tartok, Venezuela. Chávez elnök arra tesz kísérletet, hogy az olajból származó pénz révén kiszorítsa a szabadságot Latin-Amerikából. Ezért olyan fontos Manuel Rosales esete. Rosales úr nemcsak kiemelkedő demokrata, akit kötelesek vagyunk megvédeni, hanem egyben a latin-amerikai demokrácia szimbolikus alakja is. Támogatni fogjuk őt, és továbbra is kiállunk a latin-amerikai emberek szabadságáért.

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) A valóság eltorzításának újabb groteszk gyakorlata által az Európai Parlament újabb aljas kísérletével találkozunk arra vonatkozólag, hogy beleavatkozzon Venezuela ügyébe. Lényegében ez a kísérlet azon mesterkedések közé tartozik, amelyeket az egyenjogúsítás és a társadalmi fejlődés demokratikus és szuverén folyamatai elleni összeesküvők irányítottak, és amely folyamatokat egy évtizeddel ezelőtt a venezuelai nép kezdeményezett, és 14 választási folyamat által ismételten megerősített.

Megismétlem, e kezdeményezés szerzőit leginkább az a tény zavarja, hogy minden probléma, fenyegetés, veszély és beavatkozás ellenére a venezuelai nép példaként szolgált arra, hogy megéri harcolni, és lehetséges tisztességesebb, demokratikusabb és békésebb országot és világot építeni.

Ezt bizonyítja a nép széles körű részvételének fejlődése; a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség és a munkanélküliség szintjének csökkenése; az oktatás minden szinten való kiterjesztése; venezuelaiak millióinak egészségügyi ellátáshoz való hozzájutása; az élelmiszerpiacok nemzeti hálózata támogatott árakon; az állami olajipar és a gazdaság stratégiai ágazatainak tényleges államosítása; a termőföldek mezőgazdasági termelők általi használata és a többi néppel való szolidaritás, csak néhány példa a sok közül.

Meg kell kérdeznünk magunktól: végül is milyen jogon ad leckét ez a Parlament demokráciából és az emberi jogok tiszteletben tartásáról, amikor a francia, a holland és az ír nép által elutasított szerződéstervezetet kényszerrel akarja bevezetni, amikor elfogadja az embertelen kitoloncolási irányelvet, amely sérti a bevándorlók emberi jogait, akik közül sokan Latin-Amerikából jönnek, és amikor egyetlen elítélő szóval sem illeti Izraelnek a palesztin nép elleni barbár agresszióját a Gázai övezetben?

A sokadik alkalommal mondjuk: ne tegyenek többé úgy, mintha leckét adhatnának a világnak.

  Erik Meijer (GUE/NGL). – (NL) Elnök asszony, magam is éltem Venezuelában, jól ismerem az ország múltját, különösen Marcos Pérez Jiménez 1950-es évekbeli diktatúráját. Szegénység és jogtalanság fémjelezte az életet abban az időben, és Hugo Chávez kormányát igen jelentős és nagyon szükséges fejlődésnek tekintem.

Mindazonáltal azon a véleményen vagyok, hogy még egy számunkra rokonszenves kormánynak is tisztességesen kell viselkednie ellenzékével szemben, és el kell kerülnie azon módszerek alkalmazását, amelyek különösképpen megnehezítik az ellenzék életét.

Pontosan azért fogok a közös állásfoglalás mellett szavazni, mert az roppant fontos a demokrácia védelme érdekében, és mert nem azzal a céllal fogalmazták, hogy megbuktassák Hugo Chávez – véleményem szerint hasznos – rezsimjét.

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, helyesbíteni szeretném Guerreiro úr szavait, aki tévesen tájékozott, mivel az ENSZ Fejlesztési Programjának számadatai szerint az elmúlt tíz évben Venezuela egy jottányit sem csökkentette a szegénységet.

Chávez elnök demagógiát és diktatúrát hozott, sajnos a választási urnák támogatásával, ám az emberek nagyfokú megfélemlítése által is, ahogyan ez Manuel Rosales esetében újra megmutatkozik.

Találkoztam Manuel Rosalesszel. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy venezuelai utam során találkoztam vele. A sors, amely lesújtott rá, óriási gyalázat, mert szabad ember akar lenni saját országában, de mégsem lehet az. Ez a probléma Venezuelával.

Akkor találkoztam vele, amikor Zulia Állam választott kormányzója volt. Saját népe választotta meg Maracaibo polgármesterévé, de nem élhet saját országában, Venezuelában, mert ott üldözik és rágalmazzák az embereket. Megrágalmazzák őket, ahogyan ez Manuel Rosalesszel is történik. Ez a legrosszabb büntetés, amivel egy politikust csak sújtani lehet, és nekünk, akik politikusok vagyunk e Házban, tudnunk kell ezt.

Harcolhatunk eszméinkért, de nincs jogunk bárkit is megrágalmazni, üldöztetni vagy börtönbe vetni. Pedig pontosan ez történik Venezuelában.

Hölgyeim és uraim, ideje, hogy meghatározzuk Latin-Amerika felé irányuló stratégiánkat. Ennek aktív diplomáciai stratégiának kell lennie Latin-Amerika számára. Természetesen a társadalmi fejlődést kell támogatnia, azzal a sokmillióval egyetemben, amelyet minden évben a fejlesztésbe és az együttműködésbe fektetünk, de 100%-osan kell támogatnia a demokráciát, 100%-osan a többpártrendszert és 100%-osan az alapvető szabadságjogokat is. Éljen a szabad Venezuela!

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A szegénység mindig termékeny táptalaj a totalitárius vezetők számára, akik népük megmentői és védelmezői szerepében akarnak tetszelegni. A valóságban ezt kizárólag saját hasznukra teszik. Hugo Chávez eleinte nem szocializmusról beszélt, csak egy jobb világhoz való jogról. Az idő múltával azonban valóban elkezdett a szocializmusról beszélni. Ellenfeleit nem szólította együttműködésre, sőt, előbb halálos ellenségeivé, később politikai foglyokká váltak. Ezt követően beleavatkozott a média szabadságába, azokat pedig, akik nem álltak be a sorba, lelőtték. Egyoldalú információ, a védelmező-vezetői szerep, az emberi jogok megsértése, a szabadság hiánya: nyilvánvaló út a totalitarizmushoz. Manuel Rosales esete csak megerősíti mindazt, amit elmondtam.

Más vezetők ugyanezt játsszák, mint Hugo Chávez, ideértve Castro örököseit, Lukasenkot és másokat. Szeretném megköszönni minden európai parlamenti képviselőtársamnak, hogy a plenáris üléseken töltött csütörtök délutánok által azt a világos üzenetet küldte az egész világnak, hogy az Európai Parlament soha nem fogja eltűrni az emberi jogok megsértését, sehol a világon.

Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani Önnek az európai parlamenti találkozóinkon való elnökléséért, együttműködéséért és személyes barátságáért.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök asszony, az Európai Parlament jelenlegi ülésszaka a végéhez közeledik, így elérkezett az idő, hogy mérleget vonjunk. Tárgyilagosan azt mondhatjuk, hogy óriási mennyiségű munkát végeztünk el, és hogy munkánk eredményei között világosan megmutatkozik az emberi jogok védelme melletti elköteleződés és ennek hatásai. Ez különösen jól látható a harmadik országokban. Képesek vagyunk rá, hogy nagyon alapos elemzéseket végezzünk, ahogy tesszük ezt ma is Irán, Madagaszkár és Venezuela helyzete kapcsán. El tudunk fogadni megfelelő állásfoglalásokat, sőt, még nyilvános érvényt is tudunk szerezni ezeknek. Ezek az állásfoglalások nem mindig érik el a vágyott eredményt, de mi messze dolgozunk azoktól az országoktól és társadalmaktól, amelyek ezekkel a problémákkal küzdenek, és a mi kommunikációnk, valamint az elképzeléseink végrehajtására és közvetítésére vonatkozó képességünk nem mindig a legjobb.

A helyzet azonban rosszabb, hölgyeim és uraim, az Európai Unión belüli demokráciát és emberi jogokat illetőleg. Ez egy kellemetlen és zavarba ejtő kérdés. Ma emberek milliói dolgoznak illegálisan. Mi történt hát az emberi jogokkal? Virágzik a gyermek- és nőkereskedelem. Hol vannak hát az emberi jogok az EU-ban? Hogyan védjük meg őket? Miért nem vagyunk hatékonyak?

Továbbá azt is meg kell említeni, hogy igen kellemetlen eset történt, amikor is ebben a teremben demonstráltunk egy népszavazás ügyéért, és Pöttering úr hívta a biztonságiakat – ami emberi jogaink megsértése volt, és azon jogunk megsértése, hogy demonstráljunk és kinyilvánítsuk nézeteinket. Mindazonáltal, a végeredmény pozitív, és én úgy vélem, hogy mindenképpen folytatnunk kell ezt a fajta vitát és ezt a fajta fellépést a következő parlamenti ciklus alatt is.

  Christopher Beazley (PPE-DE). – Elnök asszony, az Eljárási Szabályzat értelmében ügyrendi felszólalásra jelentkezem, hogy személyes megállapítást tegyek. Ez az Európai Parlamenthez intézett búcsúbeszédem lesz; legelőször negyed évszázada választottak meg, míg édesapámat, Peter Beazley-t 30 éve választották meg, hogy Bedfordshire és North Hertfordshire lakosait képviselje az Európai Parlamentben.

Szeretnék minden képviselőtársamnak köszönetet mondani, különösen elnökünknek, Hans-Gert Pöttering úrnak, akivel az a megtiszteltetés ért, hogy együtt erősíthettem a brit konzervatív tagságot az Európai Néppárt képviselőcsoportjában.

Szeretnék továbbá megemlékezni Lord Plumb – Henry Plumb – szolgálatáról, aki e Parlament elnöke volt, a brit biztosokról, tartozzanak bármely párthoz – Roy Jenkinsről (elnök), Arthur Cockfieldről, Chris Pattonról, Ted Heath és Winston Churchill miniszterelnökökről – akik mindannyian igazi európaiak voltak.

Pártom vezetője, David Cameron úr súlyos hibát követett el. Téved, ha azt hiszi, hogy azzal, hogy Európa-ellenessé válik a brit Parlament alsóházában, megszerzi az országon belüli elsőséget. Én brit konzervatívként fenntartom magamnak a tiltakozás jogát – ez az utolsó szavam. Vannak brit torik, szocialisták, liberálisok. Mindannyian európaiak vagyunk. Partnereink és szövetségeseink mellett fogunk állni, és, ha pártom vezetője azon van, hogy felrúgja az Európa-barát brit torik 30 évnyi munkáját, hát rossz úton halad!

(A Ház állva ünnepli a szónokot.)

  Leonard Orban, a Bizottság tagja. − A Bizottság szorosan nyomon követi, és aggódva figyeli a venezuelai helyzetet. A Bizottság ismeri Manuel Rosales ügyét, aki politikai menedékjogot kapott Peruban, miután Venezuelában korrupcióval vádolták. A Bizottság figyelembe vette a Rosales pártjának elnöke által adott magyarázatot, amely szerint Rosales saját védelme érdekében rejtőzött el.

A Bizottság úgy véli, hogy Manuel Rosales menedékjog iránti kérelme és annak a perui kormány általi megadása egy kétoldalú ügy, és hogy a Bizottságnak nem tiszte, hogy véleményt nyilvánítson e kérelem érdemeivel kapcsolatban.

Tudatában vagyunk, hogy az igazságügyi intézmények nemrégiben igazságügyi eljárásokat kezdeményeztek a venezuelai ellenzék egyes vezetői ellen. Tudjuk, hogy a venezuelai társadalom bizonyos részei kritikával illetik az intézkedések elburjánzását, amely intézkedésekről azt tartják, hogy hátrányosan hatnak a véleménynyilvánítás szabadságához való jogra, valamint a politikai jogok gyakorlásának szabadságára. Ugyanezek a rétegek úgy vélik, hogy a kormány intoleráns magatartást mutat a kritikával szemben. Tudatában vagyunk mindezeknek a tényeknek, és figyelmesen követjük a venezuelai politikai helyzetet.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió nagy fontosságot tulajdonít a véleménynyilvánítás szabadságának, amely alapvető emberi jog, a demokrácia és a jogállamiság sarokköve. Reméljük, hogy a venezuelai demokratikus intézmények tiszteletben fogják tartani a jogállamiságot, megőrzik az országban a demokráciát, és meg fognak felelni az általuk aláírt és ratifikált nemzetközi szerződések által rájuk rótt kötelezettségeiknek, mint például az Emberi Jogok Amerikai Egyezményéből, és különösen annak a politikai jogokra vonatkozó rendelkezéseiről szóló 23. cikkéből következő kötelezettségeknek.

Szeretném biztosítani a Parlamentet, hogy a Bizottság továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a venezuelai fejleményeket. A Bizottság elkötelezettsége, hogy támogatja és erősíti a demokráciát, valamint hogy védi és elősegíti az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, továbbra is megnyilvánul majd együttműködési politikáinkban és a Venezuelához fűződő kapcsolatainkban.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra azonnal sor kerül.