Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

- a Carlos Coelho úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a schengeni vívmányok alkalmazását nyomon követő értékelési mechanizmus létrehozásáról (COM(2009)0105 - C6-0111/2009 - 2009/0032(CNS)) készített jelentés (A7-0035/2009);

- a Carlos Coelho úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról (COM(2009)0102 - C6-0110/2009 - 2009/0033(CNS)) készített jelentés (A7-0034/2009).

  Carlos Coelho, előadó. – (PT) Elnök úr, Barrot úr, hölgyeim és uraim! Támogatom a schengeni eredményeket értékelő mechanizmus létrehozását, amely javítani fogja, és hatékonyabbá teszi a jelenlegi rendszer működését annak érdekében, hogy a schengeni vívmányokat átláthatóbb és következetesebb módon alkalmazhassuk.

Ugyanakkor csalódottan veszem tudomásul az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatokat. A megbízás első részére vonatkozó szabályokat alapvetően változtatás nélkül megőrzik, míg a második rész vonatkozásában, vagyis annak értékelését illetően, hogyan hajtják végre a schengeni térségbe tartozó tagállamok a schengeni vívmányokat, csupán a hatályos értékelési mechanizmus közelmúltban elvégzett javításainak a beépítésére korlátozódnak.

Valójában az egyetlen újdonság, amelyet üdvözlök, az, hogy mostantól lehetőség lesz előzetes bejelentés nélküli vizsgálatok végrehajtására. Ezek a javaslatok azonban az értékelési mechanizmussal kapcsolatban jelenleg a Tanács által betöltött szerepet teljes egészében a Bizottságra ruházzák át, és csupán meglehetősen korlátozott lehetőségeket biztosítanak a tagállamokkal való együttműködésre, az Európai Parlamentet pedig a folyamat egészéből kizárják, anélkül, hogy bemutatnák, milyen előnyökkel jár mindez.

Aggodalommal tölt el továbbá, hogy a megbízás egyes részeiben alkalmazott értékelési mechanizmusok teljes szétválasztásának irányába haladunk, ami veszélyeztetheti a rendszer hatékonyságát és következetességét. A schengeni térséghez csatlakozni kívánó országokra nem vonatkozhatnak a jelenlegi tagok esetében alkalmazottaktól eltérő szabályok és értékelési rendszerek.

Mindemellett felmerül az adatvédelem kérdése is. Csupán három példát említenék: először is, a konzulátusi létesítményekről szóló tétel hiányos, mivel kiszervezés esetén a külső vállalatok létesítményeire a védelem nem vonatkozik. Másodszor, a vízumokról szóló tételnek is tartalmaznia kellene a Schengeni Információs Rendszer (SIS) tekintetében javasolt biztonsági követelményeket. Harmadszor, a rendelet 7. cikkének nem csupán a kockázatelemzésre kellene kiterjednie, hanem a tagállamok által a SIS és a Vízuminformációs Rendszer (VIS) jogszabályi eszközei által előírt szabályokkal összhangban elvégzett biztonsági ellenőrzésekkel kapcsolatos ellenőrzésekre és jelentésekre is.

Az imént említett problémákon és a lehetséges javításokon túl alapvető gondot jelent, hogy az Európai Parlament szerepe mellékes lesz. A Jogi Szolgálat véleménye szerint a Bizottság jogalapra vonatkozó döntése jogszerű. A rendelettervezet esetében azonban az együttdöntési eljárást is alkalmazni lehetne. A két lehetőség között kizárólag a politikai akarat dönt. Végeredményben, ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, amire rövid időn belül számíthatunk, ezeket a javaslatokat egyetlen javaslatban kell majd összefoglalni, és ismét be kell majd nyújtani, mivel megszűnik a pilléres szerkezet.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség biztonságáról van szó, ezért a párbeszédbe valamennyi tagállamot és európai intézményt be kell vonni. Ennek megfelelően az együttdöntési eljárást kell választani. Az Európai Parlament véleménye nem lehet puszta kiegészítés, hanem tükröznie kell azt a súlyt, amelyet az intézmény az alapvető jogalkotási aktusok elfogadásában képvisel.

Befejezésképpen köszönetet szeretnék mondani az árnyékelőadóknak, amiért támogatták az Európai Parlamentre vonatkozó álláspontot, és felkérem Barrot alelnök urat, aki mindig is nagy tisztelettel viseltetett a Parlament iránt, hogy nyújtsa be ismét e javasatokat olyan formában, hogy azok ne csupán tartalmi újításokat tartalmazzanak, hanem az eljárás tekintetében is megfelelő szerepkörrel ruházzák fel az Európai Parlamentet.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr! Megkísérlek választ adni a Coelho úr jelentésében kifejtett aggodalmakra.

Az értékelési mechanizmus a schengeni térség egységességének és a tagállamok kölcsönös bizalmának megőrzése szempontjából kulcsfontosságú intézkedés. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy a tagállami szakértőket teljes körűen vonjuk be a vizsgálatok, a helyszíni vizsgálatok tervezésébe, valamint az értékelés és a követő jelentések szövegezésébe.

A Bizottságnak természetesen meggyőződése, hogy a Parlamentnek részt kell vennie a schengeni végrehajtás értékelésében, ami jelenleg nem így van. A polgároknak hozzáférést kell biztosítani az értékelések eredményéhez. Ezért ajánlotta fel a Bizottság, hogy minden évben jelentést készítene a Parlament számára, amelyben tájékoztatná az intézményt az egyes értékelésekből levont következtésekről, valamint a korrekciós intézkedések állásáról.

Ez tehát az első válasz. Való igaz, hogy Coelho úr felvetette a parlamenti részvétellel zajló együttdöntés kérdését. A hatályos szerződések erre jelenleg nem adnak módot. Ugyanakkor, bár egyelőre még nem alkalmazzuk az együttdöntést, a javaslatok közösségibbé teszik a jelenlegi mechanizmust. E javaslatok révén a mechanizmus hatékonyabbá tehető, mind a helyszíni vizsgálatok, mind pedig az értékeléseket követő intézkedések tekintetében.

Mindezen felül megerősödik a Bizottságnak a Szerződések őreként betöltött szerepe. Ezt az átfogóbb szerepet azonban, Coelho úr, a Tanács folyamatosan erősen megkérdőjelezi. Éppen ezért a hatályos szerződések értelmében két párhuzamos javaslatra volt szükség, mivel a schengeni vívmányok az első és a harmadik pillérrel is összefüggésben állnak.

A Bizottság véleménye szerint az EK-Szerződés 66. cikke, amely a Parlamenttel való egyeztetésről rendelkezik, megfelelő jogalapot szolgáltatott az első pillérre vonatkozó javaslathoz. Ezt a jogalapot választottuk a schengeni értékelési mechanizmus szempontjából megfelelőnek, amikor az 1999. évi „részletező” határozat révén a schengeni vívmányokat beillesztettük az Európai Unió jogszabályi keretébe.

A harmadik pillérre vonatkozó javaslat jogalapjául a Szerződés 30. és 31. cikkét választottuk. Ezért kellett két különböző cikkre hivatkoznunk az első és a harmadik pillér értékelését illetően.

A hatályos szerződések és a belőlük fakadó jogviták alapján a Bizottság nem módosíthatja javaslatait. Megjegyzendő, Coelho úr, hogy tekintve, milyen nehéznek bizonyultak a Bizottság megnőtt szerepével kapcsolatban a Tanáccsal folytatott tárgyalások, elképzelhető, hogy hosszabb ideig is eltartanak majd. Reméljük, különösen ma, hogy a Lisszaboni Szerződést ratifikálni fogják, amit követően az ügyet újratárgyalhatjuk, és ha eljön az ideje, a Bizottság dönteni fog, hogy a javasolt mechanizmusok esetében véleménye szerint mi a legmegfelelőbb jogalap, megpróbálva a lehető leginkább bevonni a folyamatba az Európai Parlamentet.

Nyilvánvaló, hogy ha itt lesz az ideje, a Bizottság a helyzettől függően módosított, illetve új javaslatokat tud majd beterjeszteni. Mint azt Önök is tudják, jómagam általában nagyon is kedvezőnek tartom ezt a rendelkezést, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy a jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság kérdésével kapcsolatos döntésekben társjogalkotóként vegyen részt. A Parlament aktívabb részvételét nyilvánvalóan csak támogatni tudom. A jelenlegi helyzetben azonban nem hiszem, hogy bármi mást tehettünk volna, mint hogy a hatályos jogalap értelmében terjesztjük elő a javaslatot. Mindazonáltal, ahogyan azt már említettem, a Tanáccsal folytatott megbeszélések nem zökkenőmentesek; nem azért, mert nem akartuk bevonni a tagállamokat, hanem azért, mert a Bizottság mint a Szerződések őre úgy ítéli meg, hogy egyben az értékelési mechanizmus egészének irányításáért is felelős, a tagállamokkal, és természetesen a Parlamenttel közösen.

  Simon Busuttil, a PPE képviselőcsoport nevében. – (MT) A schengeni térség létrehozása kétségtelenül hatalmas lépés volt számos európai uniós ország számára. Ezzel együtt reálisabbá vált a polgárok teljes körű szabad mozgására vonatkozó elképzelés, sőt, azt mondhatjuk, hogy amikor valamely polgár a schengeni térségen belül utazik, megközelítőleg úgy érezheti, hogy saját országán belül teszi ezt. Mindannyian tisztában vagyunk azonban vele: az, hogy egy ilyen nagy ívű projekt megvalósítása ilyen sikeres legyen, jelentős mennyiségű kemény munkát és hatalmas áldozatokat kívánt. Amikor úgy döntöttünk, hogy megnyitjuk egymás előtt az utat, mindenekelőtt bizalmat kellett szavaznunk egymásnak egy ilyen rendkívül érzékeny kérdésben, vagyis külső határaink védelmét illetően. A külső határok tekintetében bizalommal tisztelünk meg egy országot, és bizalmat nyerünk cserébe.

Éppen ezért a jelentések ügyében egyetértek kollégámmal, Carlos Coelho úrral abban, hogy céljuk a schengeni térség projektjének keretén belül megvalósuló értékelési mechanizmus javítása; olyan projektről van szó, amely átfogó jelentőséggel bír, és amelynek alapja a kölcsönös bizalom. Ugyanakkor ahhoz is ragaszkodunk, hogy az értékelésnek hatékony és átlátható módon kell megvalósulnia. A folyamatban továbbá a Parlamentnek is részt kell vennie, és lehetőséget kell kapnia hatáskörének maradéktalan gyakorlására, különösen most, hogy – feltehetően – néhány hét választ el bennünket a Lisszabon Szerződés hatálybalépésétől. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy a Bizottság megérti majd, amikor azt mondjuk, hogy figyelembe véve a Lisszaboni Szerződés közelgő elfogadását, elvárjuk, hogy az ilyen jellegű javaslatok maradéktalanul tiszteletben tartsák azokat a jogköröket, amelyekkel e Szerződés a Parlamentet felruházza.

  Ioan Enciu, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) A schengeni vívmányok alkalmazását értékelő és nyomon követő mechanizmus létrehozása fontos intézkedés, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel, és elsősorban a hágai program rendelkezéseivel kapcsolatos döntéseket a gyakorlatba ülteti át. A mai vitára benyújtott javaslattervezetek az értékelési mechanizmus egy változatát mutatják be. A célzott területre vonatkozó konkrét rendelkezéseket, valamint megfelelő ellenőrzési módszereket tartalmaznak.

Részletesebb elemzés után azonban nyilvánvalóvá válik, hogy az intézményközi együttműködés bizonyos elveit mind európai uniós szinten, mind pedig a tagállamok között figyelmen kívül hagyják. E tekintetben a benyújtott javaslat egyes rendelkezései korlátozzák a Schengeni Megállapodás alkalmazásából származó eredmények értékelésével kapcsolatos tagállamok közötti együttműködést. Ezzel egyidejűleg a javaslat elfogadhatatlan mértékben megnöveli a Bizottság jelentőségét a folyamatban, míg az Európai Parlament az értékelési mechanizmus egészéből kimarad.

Továbbá a rendelet egyes cikkeinek megfogalmazása eltérő értelmezéseket tesz lehetővé arra vonatkozóan, milyen kapcsolat áll fenn a Bizottság, a Parlament és a Tanács között a schengeni vívmányok alkalmazásával kapcsolatos információkhoz való hozzáférés tekintetében.

Éppen ezért az érzékeny információkról rendelkező 14. cikk hangsúlyozza, hogy „[a] helyszíni vizsgálatokat követően készített jelentések minősített dokumentumnak számítanak. A Bizottság – az érintett tagállammal való konzultációt követően – dönt arról, hogy a jelentés mely részei tehetők közzé.”

E rendelkezésekkel kapcsolatban megemlíteném még, hogy az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz benyújtott jelentésekről szóló 16. cikk nem utal arra, hogy az elvégzett értékeléseket bemutató éves jelentések is korlátozott információkat fognak tartalmazni. Ebből arra következtethetünk, hogy a Bizottság határozza majd meg, mely információk szerepeljenek az éves jelentésekben, és melyek ne. Ily módon a Bizottság olyan hatáskörhöz jut, amely véleményem szerint nem indokolt.

A Lisszaboni Szerződés hamarosan hatályba lép, és onnantól kezdve az együttdöntés lesz az alapvető jogalkotási eljárás a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében is. A jelenlegi vita tárgyát képező jogalkotási javaslatok egyes rendelkezései összeütközésben állnak a Szerződésben foglalt elvekkel. Következésképpen e tervezeteket, amennyiben most elfogadjuk őket, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésekor felül kell majd vizsgálni.

Hölgyeim és uraim! A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése meghatározó jelentőséggel bírnak az európai polgárok számára, akiknek érdekeit az európai jogalkotók közvetlenül képviselik. Helytelen, ha egy olyan intézmény szerepét, mint amilyen az Európai Parlament, korlátozzuk. Azzal zárnám a felszólalásomat, hogy támogatom a Coelho úr által tett javaslatot, amely szerint e tervezetet jelenlegi formájában el kell utasítanunk, és vissza kell küldenünk a Bizottságnak. Azt javaslom, hogy önök is támogassák az állásfoglalás-tervezetet.

  Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Kollégánk, Coelho úr ismét kiérdemelte becenevét: Carlos „schengeni” Coelho. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban ő állandó szakértőnk, munkájáért és szakértelméért pedig rendkívül hálásak vagyunk. Kiváló szakértői jelentéseket készített e javaslatokról, amelyek rámutatnak, milyen borzasztó zűrzavar uralkodik az Európai Unióban az ellenőrzés és az értékelés terén.

Számomra semmiképp sem ésszerű, hogy a schengeni térséghez történő csatlakozásnak való megfelelésről minden esetben kizárólag a tagállam dönt, függetlenül bármilyen misztikus különbségtől, amely a schengeni térség létrehozása előtt, illetve azt követően történő csatlakozás között fennállhat. A bizottsági rendeletjavaslat szerint „[m]ivel a kölcsönös bizalom megteremtése érdekében a hatálybalépés előtti értékelés alapvető fontosságú a tagállamok számára, ésszerűnek tűnik, hogy ez a tagállamok felelősségi körében maradjon”. A balkáni országok értékelését azonban nem utaljuk a tagállamok hatáskörébe, aminek okán ma este az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság arra szavaz majd, hogy ezek az országok megfelelnek a vízummentesség, a vízummentes utazás követelményének – a felmérést és értékelést a Bizottság végzi, ezért egyáltalán nem következetes kijelenteni, hogy más országok megítélése a tagállamok feladata kellene, hogy legyen.

Őszintén szólva nem értem ezt a sajátos különbséget aközött, hogy a schengeni térséghez való csatlakozáshoz szükséges intézkedések „megvalósítását” ellenőrizzük, aminek a Bizottság véleménye szerint továbbra is kormányközi szinten kell történnie, illetve hogy a schengeni vívmányok „végrehajtását” vizsgáljuk. Határozottan úgy tűnik, a tagállamok nem végeznek túl jó munkát, hiszen a határozatra irányuló javaslatból megtudjuk, hogy „[a]z elmúlt években a tagállamok nem tartották szükségesnek, hogy a büntető-, fegyver- és kábítószerügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén helyszíni értékeléseket végezzenek. Az adatvédelemre sem tért ki mindig a helyszíni értékelés.” Úgy vélem, sokan nemcsak itt a Parlamentben, de az intézmény falain kívül is úgy gondolják, a büntetőügyi együttműködés, a kábítószerekkel, a kábítószer-csempészet kezelésével és az adatvédelemmel kapcsolatos kérdések elég fontosak ahhoz, hogy indokolják a helyszíni vizsgálatot. Ezért teljes mértékben támogatom Carlos Coelho úr következtetéseit, amelyek szerint mindezt egyesítenünk kell, egységessé kell tennünk az értékelésekre vonatkozó eljárásokat, valamint az első és a harmadik pillérrel kapcsolatos feladatokat – és remélem, hogy a „harmadik pillér” kifejezés hamarosan feledésbe merül, és soha többé nem kell majd kimondanom – annak érdekében, hogy egyetlen egyszerű, hatékony, eredményes és átlátható értékelési rendszer jöjjön létre, és biztosítani lehessen, hogy az átláthatóság kiterjedjen az Európai Parlament irányában való elszámoltathatóságra is.

Egészen furcsának találom, hogy ezen a ponton, vagyis meggyőződésem szerint a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának előestéjén – aminek sikeréért egyébként magam is mindent megtettem tavaly a Lordok Házában – a Bizottság ilyen rendkívül zavaros és értelmetlen javaslatokkal áll elő. Támogatom ezek elutasítását, és arra kérem a Bizottságot, hogy megfelelőbb javaslatot készítsenek, amely figyelembe veszi a Lisszaboni Szerződést, az együttdöntést és a nyomon követés egyszerűségét és hatékonyságát, valamint megfelel a Bizottság és a Parlament egyéb területeken érvényes felelősségének.

A javaslat teljes mértékben kitér azon probléma elől, hogyan valósul meg a tagállami értékelés a 27 tagú Európai Unióban. Mint mondom, ezt érdemes megvizsgálni, többek között az emberi jogok területén is, mivel úgy tűnik, nincsenek világos elveink és struktúráink, hanem a különböző területeken egyszerűen különböző dolgokat fogadunk el. Bármennyire kedvelem is a tagállamokat, attól tartok, hogy a gyakorlatban sokszor a „segítek neked, ha te is segítesz nekem” megközelítést alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy nem marasztalják el egymást, vagyis nem ők a megfelelő személyek arra, hogy egymást értékeljék. Ha megfelelően végzi a munkáját, a Bizottság az alkalmas intézmény erre a feladatra.

Mivel már csak pár másodpercem maradt, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjából Bradbourn urat kérdezném a személyek szabad mozgásának elvét illetően. Az úgynevezett „lemeztelenítő szkennerek” világszintű betiltását követelte. Hasznos lett volna, ha jelen van a tavalyi szavazáson, ahol kollégái ellenezték, hogy az emberi jogok alapvető felülvizsgálata nélkül betiltsák ezeket a gépeket. Kollégái a tilalom ellen szavaztak. Bradbourn úr még csak jelen sem volt a szavazáskor, ezért kissé érdekes, hogy most méltatlankodik az ügyben.

  Tatjana Ždanoka, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Magam is köszönetet szeretnék mondani kollégánknak, Carlos Coelho úrnak a jelentésért. Valóban szükségünk van egy egyszerű és hatékony, átlátható mechanizmusra a schengeni eredmények értékeléséhez.

Egyetértek azzal, hogy a Bizottságnak aktívabb szerepet kell játszania az értékelési mechanizmusban, amiről Barrot úr az imént beszélt. Mindazonáltal bennünket, parlamenti képviselőket számos dolog aggodalommal tölt el. Tudják, hogy a Zöldek Képviselőcsoportja igen határozott álláspontot képvisel a személyes adatok védelmének kérdésében. A Bizottság a konzulátusi létesítmények biztonságával kapcsolatban elfelejtette megemlíteni a kiszervezést. Emellett az ezekre vonatkozó informatikai védelmi rendelkezésekről is elfeledkezett.

Az éves értékelési programon túl a rendelet 7. cikkének nem csupán a FRONTEX által biztosított kockázatelemzést kell figyelembe vennie, hanem a maguk a tagállamok által végrehajtott ellenőrzéseket és vizsgálatokat is. Éppen ezért kérjük, hogy az adatvédelmi kérdésekkel is foglalkozzanak.

Az együttdöntési eljárás és Coelho úr jelentése tekintetében képviselőcsoportunk, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja teljes mértékben támogatja Coelho úr álláspontját. Nem hívom fel ismét a figyelmüket az Európai Parlament mint választott testület szerepére. Már elhangzott, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében az együttdöntési eljárás lesz az egyedüli lehetséges választás. Teljes körűen támogatjuk az előadót, csakúgy, ahogyan a javaslatát is.

  Rui Tavares, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) A schengeni térség 20 éves – közel 20 éves –, és 10 éve folyamatosan értékeljük, először az Állandó Bizottság, majd az értékelő munkacsoport révén. Éppen ezért itt az ideje, hogy tovább javítsuk az értékelési eljárást, és megoldást találjunk a schengeni térséggel kapcsolatos aggodalmakra.

Sajnálatos, hogy az évforduló közeledtével a Bizottság nem dolgozott elég keményen, vagy nem volt képes valódi előrelépést elérni egy olyan hatékonyabb és átfogóbb értékelési mechanizmus létrehozásában, amely kezelni tudná nem csupán a schengeni térség korai évei során felmerült problémákat, például a tagállamok közötti hatékonyság és egységesség, valamint az eljárások megfeleltethetőségének kérdését, hanem egyben választ adhatna az átláthatósággal, a polgári ellenőrzéssel (demokratikus ellenőrzéssel) és végül az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos aggodalmakra is, amely utóbbi a Parlament számára nagy jelentőséggel bír. Jól megalapozott fenntartások léteznek azzal kapcsolatban, hogy a fokozott hatékonyságot csak a polgárok jogainak korlátozása árán lehetett elérni, és itt az ideje, hogy ezt a szakadékot áthidaljuk.

Röviden szólnék az együttdöntés kérdéséről is. Az Európai Bizottság és mindenki más, aki demokratikus erényeit magasztalva támogatta a Lisszaboni Szerződést, most megmérettetnek, vajon állják-e szavukat, és lehetővé teszik-e a fokozottabb parlamenti és demokratikus ellenőrzés megvalósulását a schengeni értékelési folyamat során. Mindezek ellenére nem támogatom az előadó, Carlos Coelho képviselőtársam következtetéseit. Úgy vélem, jó szolgálatot tesz az európai demokráciának azzal, hogy a Bizottságtól a javaslatok átdolgozását követeli, valamint azt, hogy egy egyszerűbb, átláthatóbb, az emberi jogokat nagyobb mértékben tiszteletben tartó indítványt készítsenek, amely fokozottabb parlamenti és demokratikus ellenőrzést tesz lehetővé.

  Gerard Batten, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ritkán esik meg, hogy egyetértek az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal. Véleményük szerint az értékelési mechanizmusokra és a schengeni vívmányokra vonatkozó javaslatoknak nincs értelme, mivel a Lisszaboni Szerződés teljes körű ratifikálását követően mindenképpen módosítani kell majd őket.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a különböző döntési területek úgynevezett három pillére közül az első és a harmadik pillér egyesülni fog. Miután a Lisszaboni Szerződést végrehajtják, kétségtelenül lesznek majd olyan kísérletek, amelyek eszközként próbálják felhasználni a végrehajtást ahhoz, hogy a schengeni vívmányokat valamennyi tagállamban alkalmazzák, köztük a jelenleg mentességet élvező országokban, tehát az Egyesült Királyságban is.

Bizonyára észrevették, hogy úgy fogalmaztam, „miután a Lisszabon Szerződést végrehajtják”, nem pedig úgy, „ha” végrehajtják. Úgy tűnik, hogy az egyetlen továbbra is tiltakozó államfő, a derék Václav Klaus úr, a Cseh Köztársaság elnöke rövidesen beadja a derekát a rá nehezedő nyomásnak köszönhetően. Nagy-Britannia saját áruló munkáspárti kormánya megszegte ígéretét, és nem tartott népszavazást Lisszabon kérdésében, az egyetlen személynek pedig, aki fenntarthatná a referendum reményét, David Cameronnak, nincs ehhez elég bátorsága, elvi meggyőződése vagy hajlandósága.

Az Egyesült Királyság bevándorlási és menekültügyi rendszere minden szabálytól és korlátozástól mentes, és teljesen kaotikus. Az Európai Unió tagállamaként elveszítettük az ellenőrzést saját határaink felett, a Lisszaboni Szerződés értelmében pedig a korábbi bevándorlási hullám cunamivá növi majd ki magát. Ez a jelentés tehát semmiféle jelentőséggel nem bír majd, a Bizottság pedig figyelmen kívül fogja hagyni az Állampolgári Jogi Bizottság, illetve a Parlament észrevételeit.

A mai vita során sokan dobálóztak a „szabadság és a jog érvényesülése” kifejezésekkel. Milyen szabadságról beszélünk, ha a polgárok véleményét nem kérik ki a Lisszaboni Szerződés révén érvénybe lépő új alkotmányról, csak mert elutasítanák azt? Milyen szabadság az, ahol a jogszabályokat antidemokratikus intézmények hozzák, amelyeket a választók nem bírhatnak távozásra? Milyen jogok érvényesülnek, amikor az európai elfogatóparancsnak köszönhetően a nemzeti bíróságokat megfosztották azon joguktól, hogy megvédjék saját polgáraikat a tisztességtelen letartóztatással és bebörtönzéssel szemben? Ez az Unió egy orwelli közösség, ahol a szavak a kimondottakkal éppen ellentétes jelentésűek.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr! Demokratikus forradalomra van szükség. Az imént hallottuk az előző felszólalót; gyakran előfordul, hogy ha túl gyorsan és túl messzire megyünk, éppen az ellentétét érjük el annak, amit szerettünk volna.

Képviselőcsoportom mottója az, hogy ha az Európai Unió túl gyorsan halad, akkor pontosan az történik majd, amit nem szeretnénk, vagyis új nacionalizmus jön létre. Hazámban jelenleg éppen ezt figyelhetjük meg. Egy megosztott országból jövök; a nyugati részen, Voralbergben és azon picit túl örömmel üdvözöljük a nyitott határokat, míg keleten nyilvánvaló, hogy a schengeni kérdést illetően túl gyorsan és túl messzire mentünk. Cserébe hazámban és más országokban egyaránt új revansizmus és nacionalizmus alakul ki.

Nem rejtőzhetünk formalitásokról szóló viták mögé. Szembe kell néznünk a kihívásokkal. Ennek pedig természetesen szükségképpen azt kell jelentenie, hogy az Európai Parlament együttdöntési jogot kap, és hogy Önnek, biztos úr, meg kell várnia, amíg élhetünk az együttdöntés jogával, vagy legalábbis azt az időpontot, amikor az már alapértelmezés szerint megillet bennünket.

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE). – (ES) Elnök úr! Gratulálni szeretnék Carlos Coelho úrnak, és támogatásomról szeretném biztosítani, valamint kiemelném, hogy a jelentést az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság egyhangúlag fogadta el.

A Tanács javaslata a Schengeni értékelő munkacsoport megbízásának második részével áll összefüggésben, vagyis annak ellenőrzésével, hogy a közösségi vívmányokat a belső határellenőrzések megszűnését követően is megfelelően alkalmazzák.

A megbízás célja az, hogy hatékonyabbá tegye a schengeni értékelési mechanizmust.

A schengeni vívmányok megfelelő alkalmazásának értékeléséhez a harmadik pillér elemei szolgálnak jogalapként, míg a vívmányok egyéb aspektusainak jogalapját az első pillér jogeszközei biztosítják.

Véleményem szerint a javasolt jogalap megfelelő, ugyanakkor láthatóan ellentmondásban áll a Lisszaboni Szerződés több mint jelentős hatálybalépésével, amelynek révén a két pillér között jelenleg megoszló jogkörök egyesülnek majd.

A javaslat elenyésző mértékben tartalmaz olyan új elemeket, amelyek megkülönböztetik azt a most hatályos értékelési mechanizmustól, és Coelho úr ismét megemlítette ezeket. Ugyanakkor bevezet egy kétségtelenül jelentős változtatást is, az előttünk lévő dokumentum ugyanis a jelenleg a Tanácsot illető jogköröket a Bizottságra ruházná át.

Ez a hatáskör-átruházás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Parlamentet és a tagállamokat az értékelési folyamat során mellőzni fogják, annak ellenére, hogy saját külső határaik biztonsága felett ők rendelkeznek ellenőrzési jogkörrel.

A Parlament, amely az európai polgárokat képviseli, jelentős, vezető szerepet játszik a biztonsági kérdésekben. Feladatunk fontos, amelyet a Lisszaboni Szerződés megfelelően elismer.

Következésképpen, elnök úr, azt szeretnénk, ha várnánk három hónapot, ha ugyanis így teszünk, nem lesz szükség rá, hogy felülvizsgáljuk az ügyet.

Elnök úr, még egy kérdésem lenne: az imént láttam, hogy az alelnök úr pulóvert húzott, és valóban, borzasztóan hideg van itt. Elnézésüket kell kérnem, amiért távoznom kell, ez azonban nem azért van, mert nem kívánom követni a vitát, hanem mert lassan torokgyulladást kapok, ami igen kellemetlen, ezért hálás lennék, ha intézkedne az ügyben, elnök úr.

  Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Talán azért is van itt ilyen hideg, mert a Bizottság vajmi kevéssé méltatja figyelemre a Parlamentet és annak véleményét. Ez a viszony a jövőben remélhetőleg enyhül majd valamelyest. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzet és a mai vita nem túl kellemes a biztos úr számára, hiszen láthatóan valamennyien egy véleményen vagyunk, a többség legalábbis mindenképpen. Mindennek ellenére köszönetet szeretnék mondani az előadónak az általa készített jelentésért.

A schengeni térség létrehozása valóban megteremtette a mozgás szabadságát a polgárok számára e területen belül, és véleményem szerint Európa történetének egyik legnagyobb sikere volt. Azonban még sok a tennivaló. A belső határellenőrzések megszüntetéséhez teljes biztonságra és a felek közötti abszolút bizalomra van szükség arra vonatkozóan, hogy mindenki képes meghozni a szükséges intézkedéseket. Az ellenőrző és értékelő mechanizmus létrehozása éppen ezért rendkívül fontos, ha el szeretnénk nyerni a tagállamok polgárainak bizalmát. A szélsőjobb gyakran visszaél ezzel a kérdéskörrel, és olyan híreket terjeszt, amelyek szerint a schengeni térség lehetővé teszi a bűnözők számára, hogy behatoljanak a hozzá tartozó országok területére, és polgáraink igen jogosan teszik fel azt a kérdést, hogyan kívánjuk ezt a jövőben megakadályozni.

Az intézményközi koordináció elvének megerősítése szintén jelentős lépés, amelyet a Bizottság a javaslatában erősen elhallgat, ami nyilvánvalóan káros, hiszen ahogyan azt számos előttem szóló képviselő is kifejtette, valamennyien úgy gondoljuk, hogy a Lisszaboni Szerződés hamarosan hatályba lép, ezért szerencsés lenne, ha ezt a szempontot is be lehetne építeni a javaslatba.

Ezenfelül azt sem látjuk indokoltnak, miért ne tartalmazhatná az Európai Parlamentnek szóló éves jelentés valamennyi vonatkozó információt – sajnálatos módon a Bizottság ezt a demokratikus elvet elmulasztotta beilleszteni véleményébe. Éppen ezért az előadóhoz hasonlóan javaslom, hogy a tervezetet küldjük vissza a Bizottságnak, és ragaszkodjunk hozzá, hogy belefoglalják a közös döntéshozatali eljárást, valamint hogy az értékelés elvének egészét leegyszerűsítsék, és a teljes folyamatot átláthatóbbá tegyék.

  Cecilia Wikström (ALDE). – (SV) Elnök úr! Coelho úrhoz és számos képviselőtársamhoz hasonlóan hangsúlyozni szeretném, hogy a schengeni térség létrehozása az 1980-as és 1990-es években a jelenkor egyik legfontosabb reformja volt. Jean Monnet, az EU egyik legjelentősebb alakja állítólag úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió célja nem a nemzetek, hanem az emberek egyesítése.

Az elmúlt évszázadok során a személyek mozgása Európán belül igen korlátozott volt. Az európai országok kapcsolatát az embertársainkkal szemben érzett gyanú határozta meg. Az országok közötti bizalom sok esetben egyértelműen hiányzott. A kapcsolatokat a bizalom helyett a bizalmatlanság jellemezte. Szerencsére ez már a múlté, és Európa számára új lehetőségek nyíltak. Legtöbbünknek itt, az Európai Parlamentben régóta megadatik, hogy éljünk a schengeni térség által biztosított szabadságjogainkkal. Könnyen megfeledkezünk róla, hogy a térség létrehozását az államok közötti kivételes szintű bizalom tette lehetővé. Könnyen megfeledkezünk róla, milyen megpróbáltatásokkal teli út vezetett odáig. A szabad mozgás joga azonban előfeltétele annak, hogy az emberek a nemzeti határokon túl is találkozhassanak egymással.

Elnök úr! Ahogyan Coelho úr igen találóan megjegyezte, természetesen nagyon fontos, hogy a schengeni vívmányok ellenőrzéséhez hatékony és átlátható értékelési rendszer álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy e térséget továbbra is, és egyre inkább a személyek szabad mozgása jellemezhesse. A schengeni térség alapja azonban az együttműködésben részt vevő tagállamok közötti bizalom, nem pedig maga a mechanizmus. Fontos, hogy ez a mechanizmus hatékony és átlátható legyen, ezért a Bizottság javaslatát problémásnak vélem. A probléma az, hogy a Tanács jelenlegi szerepét a Bizottságra ruházzák át, és hogy súlyosan korlátozottá válik az együttműködés lehetősége. A legfontosabb ellenvetésem azonban az, hogy mi, az Európai Parlament polgárok által megválasztott képviselői kimaradunk a folyamatból.

Egy igen szakmai jellegű dologról, az értékelési mechanizmusról vitázunk, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez az európai együttműködés fundamentumát érinti: a szabadságot, a biztonságot és a jog érvényesülését. Éppen ezért fontos, hogy az e területen születő új döntések meghozatalában valamennyien részt vegyünk. Arra kérném tehát a Bizottságot, hogy hallja meg a Parlamentben elhangzó bírálatokat. Arra kérem őket, hogy a lehető leghamarabb terjesszenek elő egy új és jobb javaslatot. Az új javaslat tartalmát úgy kell kialakítani, hogy az értékelési mechanizmust érintő bármely módosítás esetén kötelezően a Bizottság, a tagállamok és különösképpen az Európai Parlament polgárok által megválasztott képviselőinek részvételével zajló együttdöntési eljárást kelljen alkalmazni.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! A Bizottság javaslatának célja az, hogy a mechanizmus hatékonyabbá és átláthatóbbá tétele révén megerősítse a Schengeni értékelő munkacsoport szerepét annak érdekében, hogy biztosítani tudja a schengeni vívmányok hatékony és következetes alkalmazását. Érdekes azonban, hogy az Európai Unión belüli szabad mozgás ellenére olyan rendszer létrehozását szorgalmazza, amely messze nem teljesíti az emberi jogok tiszteletben tartásához szükséges eljárási követelményeket. A schengeni vívmányok alkalmazásának értékelése éppen azért ilyen nehéz, mert nehezen tudjuk elfogadni, hogy lehetővé teszi az érzékeny adatok cseréjét, a „személyes aktákat” és olyan elnyomó mechanizmusokat, amelyek az európai térségen belüli szabad mozgás védelmének ürügyén jöttek létre.

A Bizottságnak minden oka megvan az aggodalomra. A belső határok ellenőrzésének megszüntetéséhez megfelelő kompenzációs intézkedésekre van szükség a külső határellenőrzés, valamint a rendőrség, a vámhatóság és a bíróságok közötti együttműködés megerősítése tekintetében. Mindez azt is jelentette, és jelenti ma is, hogy szükség lesz a folyamatos információcserére, valamint az Európai Unióba történő belépéskor a biometrikus vízumok használatára. Úgy véljük, hogy a meghozott vonatkozó intézkedések alkalmazásának ellenőrzésén túl az értékelésnek azt is minden esetben meg kell vizsgálnia, mennyire voltak szükségszerűek ezek az intézkedések. Semmilyen körülmények között nem fogadhatunk el egy olyan javaslatot, amely jóváhagyása esetén egy értékelési rendszer révén tovább erősíti a többnyire elnyomó intézkedések legitimitását.

  Nicole Sinclaire (EFD). – Elnök úr! Mindig is úgy gondoltam, hogy európai parlamenti képviselőnek lenni puszta időpocsékolás, de ez itt ma végképp bebizonyosodott. Teljesen értelmetlen vitát folytatunk, hiszen a Lisszaboni Szerződés – amelyet, ha még emlékeznek, erőszakkal keresztülvittek – a következő hónapban vagy megközelítőleg akkor hatályba lép, és akkor ismét le kell majd folytatnunk ezt a vitát. Ez tehát a helyzet, tékozoljuk az időnket; nagyon, nagyon köszönöm.

Vizsgáljuk meg kritikus szemmel a Schengeni Megállapodást, és azt, mit is jelentett valójában Európa számára: lehetővé tette, hogy a bűnözők, az embercsempészek és a kábítószer-csempészek több ezer kilométeren keresztül ellenőrzés nélkül utazzanak; lehetővé tette, hogy a Sangatte-hoz és a Jungle-hoz hasonló menekülttáborok jöjjenek létre a Csatorna túloldalán, ahol az emberek nyomorúságos körülmények között élnek. Remélem, most büszkék magukra.

Bizonyára jól ismerik az 1951. évi menekültügyi egyezményt, amely kimondja, hogy a menekülteknek az első biztonságos országban menedékjogért kell folyamodniuk – ezt önök figyelmen kívül hagyják. Figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogot, mégis felelős jogi személy szerepében kívánnak feltűnni, amivé majd a Lisszaboni Szerződés meg is teszi önöket. De kérem, ezt ugye nem gondolják komolyan: ez az egész egy nagy vicc! Az Egyesült Királyság polgárai azt szeretnék, ha saját határaikat ők ellenőriznék; hazámnak elege volt az európai hatalomból. Egy figyelmeztetéssel fejezném be: a britek tisztességes, toleráns és bizalommal teli nép, ha azonban valaki túl messzire megy, akkor ellentámadásba lendülünk. Ha pedig ellentámadásba lendülünk, akkor győzünk.

ELNÖKÖL: DURANT ASSZONY
alelnök

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony! A schengeni vívmányok alkalmazásának értékeléséhez valóban hatékonyabb mechanizmust kell bevezetni, de az a benyomásunk, hogy mondvacsinált dolgokról vitázunk, miközben az EU külső határai tele vannak ellenőrizetlen lyukakkal. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a legtöbb tagállami kormány és az EU részéről is hiányzik a külső határok hatékony ellenőrzéséhez szükséges politikai akarat, nem pedig az, hogy nem működnek hatékony értékelési mechanizmusok.

Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy egyes tagállamok képtelenek, vagy nem hajlandók megvédeni külső uniós határaikat az illegális bevándorlással szemben. Mindannyian tudjuk, hogy egyes kormányok az illegálisan érkező idegenek helyzetének tömeges legalizálásával a schengeni rendszer egészét aláássák. Példaként említeném a spanyolországi Zapatero-kormányt, valamint Olaszország, Hollandia, és végül, de nem utolsósorban Belgium kormányát. A belga kormány jelenleg arra készül, hogy tömeges mértékben legalizálja az új illegális bevándorlókat, veszélybe sodorva ezzel a rendszer egészét, azok az illegális bevándorlók ugyanis, akiknek a helyzetét ilyen módon legalizálják, az Európai Unión belül bárhol letelepedhetnek.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Hölgyeim és uraim! A Schengeni Információs Rendszer korszerűsítése egyre inkább rémálommá válik. Az EU további bővítése nyomán felmerül majd a terrorizmus és a szervezett bűnözés veszélye is, ezért a biztonság szintjének növelése elsődlegessé kell, hogy váljon. Rendkívül sajnálatos, hogy ismét elhalasztották az új adatbázisra történő váltást. A rendszer eltűnt személyek, lopott árucikkek és bírósági eljárások adatait tartalmazza. A jelenlegi rendszer 1995 óta működik, és 18 tagország számára készült. Üdvözlöm a Bizottság rugalmasságát, amely a SIS II rendszerrel kapcsolatos késlekedés ellenére lehetővé tette a schengeni bővítést. A kilenc új tagállam belépése azonban természetesen csak különleges feltételekkel valósulhatott meg.

A rendszer második verziója legalább 2011-ig nem léphet működésbe. A tervek szerint az adminisztráció, a rugalmasság, a biztonság és az adattárolási kapacitás szempontjából is előnyösebb lesz, valamint új funkciókat is biztosít majd. Lehetővé teszi a további országok csatlakozását, ideértve a Nagy-Britanniával és Írországgal való kapcsolatot is. Mindemellett a FRONTEX ügynökséget fel kell ruházni valamennyi olyan hatáskörrel, amely az illegális bevándorlás hatékony kezeléséhez szükséges. Mindazonáltal fenntartásokkal viseltetek a Schengeni munkacsoport közösségivé tételével szemben, aggódom ugyanis, hogy ennek eredményeképpen a tagállamok a továbbiakban nem teljesítik majd az ellenőrzés biztosítására vonatkozó kötelességüket. Másrészről fel szeretném hívni a figyelmüket a cseh polgárok tapasztalataira, mivel tudomásom van olyan esetekről, amikor német és osztrák rendőrtisztek ok nélkül zaklattak cseh gépjárművezetőket.

Sajnálattal tölt el, hogy Klaus elnök úr értelmetlen módon akadályozza a Lisszaboni Szerződés ratifikálását, az azonban világos, hogy amint ez megtörténik, a Bizottságnak rövid időn belüli ismét be kell majd nyújtania a jogszabályt, ez alkalommal az Európai Parlamenttel való együttdöntési eljárásnak megfelelően. Ezért Coelho úr javaslatához hasonlóan a benyújtott szövegek elutasítását támogatom, és gratulálok az általa készített kiváló jelentéshez.

  Marek Siwiec (S&D). – (PL) Elnök asszony! Újra és újra elhangzik az ülésteremben a „Schengen” szó. A legtöbben egyetértünk abban, hogy Schengen hatalmas siker volt, és hogy az új országok, az Európai Unió új tagállamainak polgárai számára ez az integráció figyelemre méltó sikerét jelenti. Ugyanakkor Schengen rendkívüli kötelezettség is, ezt a kötelezettséget pedig az új tagállamok – a balti államok, Lengyelország, Szlovákia, Románia és Bulgária – vállalták magukra. Az Európai Unió keleti szárazföldi határának védelméért az új tagállamok felelnek, és feladatukat kiválóan teljesítik.

Szeretnék azonban megemlíteni valamit, amiről ez idáig itt az ülésteremben még nem esett szó. Ami bennünket csodálattal és büszkeséggel tölt el – tehát Schengen és a szabad mozgás joga –, az rémálom és komoly problémák forrása mindazok számára, akik a vízumpolitika hatálya alá tartoznak, és ezért ki kell váltaniuk az úgynevezett „schengeni vízumot”. Ukrajna, Moldova és más keleti országok azon lakosairól beszélek, akik az Európai Unióba szeretnének utazni. Bevezettük ugyan a schengeni vízumot, de rendkívül sokba kerül. Az említett országok polgárainak közel egyhavi fizetésüknek megfelelő összeget kell fizetniük egy ilyen vízumért. A vízumkérelem során megalázó eljárásnak vetik alá őket, és hosszú sorokban kell várakozniuk. Ez is Schengen. Számukra Schengen megaláztatást, egy falat és problémákat jelent.

A schengeni politika működését értékelő rendszer létrehozása érdekében legalább megemlíteném a vízumpolitikával kapcsolatos kérdéseket. Szeretném, ha ezt is értékelnénk. Az eljárás megszületésének talán volt alapja, de nem tudhatjuk, mennyi ideig lesz még érvényben ez a vízumpolitika, és értékelni kellene, hogyan vezethettünk be olyan eszközöket, amelyek sok olyan embertől elválasztanak bennünket, akik teljesen természetes módon a mi térségünkbe, a schengeni térségbe szeretnének utazni. Bár a jelentés mindezt nem tárgyalja, hangot kívántam adni e gondolatoknak a mai vitában.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony! Mint azt bizonyára tudják, immár 28 ország, köztük 25 európai uniós tagállam szüntette meg az utasforgalom ellenőrzését a közösségi határokon. Az ilyen nagy mértékű mozgásszabadság alapja egyértelműen az érintett államok közötti széles körű bizalom.

Létfontosságú, hogy az utasforgalom szabad mozgását hatékony kísérő intézkedésekkel fenntartható módon szabályozzuk. E tekintetben központi jelentőséggel bír a külső határok hatékony felügyelete és ellenőrzése, amit – mint azt tudjuk – egységes szinten kell végrehajtani, a Schengeni Információs Rendszer alkalmazásával és a harmadik országbeli állampolgárok számára szóló harmonizált belépési követelmények bevezetésével. Ettől azonban még igen messze vagyunk. A kísérő mechanizmusoknak való megfelelés éppen ezért meghatározó tényező az EU polgárainak biztonsága szempontjából.

Hazám, Ausztria, a kelet-európai államokhoz való közelsége révén különösképpen érintett. Ebben az összefüggésben elég csak a legutóbbi esetre gondolnunk, amikor Ausztriában egy hűtőkamion lefoglalásakor kiderült, hogy a teherautó 64, Törökországból Magyarországon és Ausztrián keresztül Németországba átcsempészni kívánt illegális kurd bevándorlót szállított. Ez az eset jól szemlélteti, milyen fontos, hogy biztosítani tudjuk a külső határok megfelelő és hatékony ellenőrzését, és hogy ez milyen ritkán valósul meg.

A belügyek terén számos európai régióban is meg kell küzdenünk a bűnözés terjedésével, amely mögött egyre gyakrabban határokon átnyúló szervezett bűnbandák állnak. Ezt figyelembe véve úgy gondolom, megfontolandó, hogy ideiglenesen ismét bevezessük a belső határok ellenőrzését. Mint azt Önök is tudják, a 2008-as UEFA-bajnokság idején ez igen hatékonynak bizonyult.

Mivel a schengeni vívmányok alkalmazását nyomon követő értékelési mechanizmus létrehozása a tagállamok és még inkább polgáraik számára központi jelentőséggel bír, úgy vélem, nagyon fontos, hogy az Európai Parlament mint a polgárok képviselője részt vehessen ezekben a döntésekben.

  Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mindkét javaslat teljes körűen a Bizottságra ruházza át a korábban a Tanács által gyakorolt jogköröket.

A Lisszaboni Szerződés közelgő hatálybalépésével, majd ennek nyomán a pillér alapú közösségi struktúra megszűnésével a jogi helyzet gyökeresen eltér majd a mostanitól, és jelentős mértékben módosul. Éppen ezért az értékelési mechanizmust azon feladatok következetes kiosztása alapján kell majd létrehozni, amelyek jelenleg az első és a harmadik pillér között oszlanak meg.

Úgy érzem tehát, létfontosságú, hogy a javaslat lehetővé tegye a tagállamok fokozottabb bevonását – nem hiszem, Barrot úr, hogy a szakértők bevonása elegendő lenne – és mindenekfelett az Európai Parlament tényleges jelenlétét és valódi részvételét a schengeni vívmányok alkalmazását nyomon követő és ellenőrző mechanizmusért felelős koordinációs csoport munkájában. Továbbá, véleményem szerint, átfogóbb és konkrétabb kritériumok segítségével meg kell határoznunk, és pontosabban le kell írnunk, hogyan alkalmazható a migrációs nyomás paramétere, amely kijelöli azokat a fokozott kockázatot jelentő területeket, ahol előzetes bejelentés nélküli vizsgálatokat kellene végezni.

Végül, a javaslatokat egyetlen csomagként, és nem önállóan kell kezelni, hiszen ugyanazon kérdés közös szempontjait képviselik, és ugyanazok a hiányosságok jellemzik őket. Erre azért is van szükség, mert a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az együttdöntés lesz az alkalmazandó eljárás.

Mindezek miatt teljes mértékben támogatom a Coelho úr által vázolt álláspontot és a Bizottságnak szóló felhívást, amelynek értelmében vissza kell vonniuk a javaslatokat, és új, megfelelőbb dokumentumokat kell benyújtaniuk, amelyek figyelembe veszik a mai vita eredményét.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) A schengeni térségbeli tagság a területhez tartozó tagállamok polgárai számára a mozgás teljes körű szabadságát biztosítja, ezáltal pedig teljesen megszünteti a tagállamok közötti határokat. A schengeni térség biztonsága attól függ, hogy az egyes tagállamok külső határaikon milyen szigorúan és hatékonyan valósítják meg az ellenőrzést. Tekintve, hogy ebben az esetben kettős értékelési mechanizmusról beszélünk, ezt mindenképpen végre kell hajtani, hiszen arról van szó, hogy az átlátható, hatékony és következetes végrehajtás biztosítása érdekében értékelni és ellenőrizni kell a schengeni közösségi vívmányok alkalmazását.

Míg üdvözölnünk kell a Bizottságnak a határozatra és a rendeletre irányuló javaslatait, mivel véleményünk szerint ezek fokozzák majd a belső határok nélküli területhez tartozó tagállamok közötti kölcsönös bizalom mértékét, és a schengeni vívmányok konkrét alkalmazását illetően egységes, magas követelményszintet határoznak meg, egyben úgy véljük, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését figyelembe véve, és azt követően a javaslatokat felül kell vizsgálni.

Üdvözlöm, hogy a Bizottság javaslatában a tagállamok egy koordinációs csoport részeként együttműködnek a Bizottsággal, aminek az a célja, hogy elősegítse az értékelési mechanizmus Bizottság általi végrehajtását. Örömömre szolgál továbbá a több éves programok kidolgozása és a tagállami szakértők bevonása a helyszíni vizsgálatok megvalósítása céljából, ami elősegíti majd a közösségi vívmányok e területéhez tartozó tagállamok közötti információcserét. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően azonban a rendőrségi és igazságszolgáltatási együttműködés területe az első pillér, a közösségi jogszabályok pillérének részévé válik.

Fel szeretném még hívni a figyelmüket arra, hogy a schengeni vívmányok alkalmazását nyomon követő értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat 14. cikke éves jelentés elkészítését írja elő, amelyet a Bizottságnak a Parlament és a Tanács részére kell benyújtania. Ugyanakkor megismételném, hogy a javaslatot át kell dolgozni oly módon, hogy figyelembe vegye a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit.

Zárásképpen hozzátenném még, hogy az a javaslat, amelyet a Bizottság az értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslattal kapcsolatban tett, az új tagállamokra nézve is fontos következményekkel jár, hiszen ebben az esetben olyan eljárásról van szó, amely lehetővé teszi a schengeni vívmányok rendelkezéseinek két szakaszban történő végrehajtását. Ezek közül néhány a csatlakozási szerződések I. mellékletében található, míg a többi azután lépne érvénybe, miután a Tanács elfogadta a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseire vonatkozó határozatot.

  Tadeusz Zwiefka (PPE). – (PL) Elnök asszony! Örömmel veszem, hogy a schengeni vívmányok értékeléséről szóló vitára akkor kerül sor, amikor az Európai Unióban és egyben az Európai Parlamentben egy nagyobb vita kezdődik a Stockholmi Programmal kapcsolatban. Ez egy jelentős projekt, amely az uniós polgárok életének olyan kiemelkedően fontos területeivel foglalkozik, mint a jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság. Nyilvánvaló például, hogy a schengeni projekt értékelésének ki kell terjednie a program két elemére: az uniós polgárok szabadságának és biztonságának kérdésére.

Fel kell tehát tennünk magunknak a kérdést, miért is jött létre az Európai Unió, és miért ilyen fontos számunkra e meghatározó projekt sikere. Az Unió végül is nem a politikusok vagy a nemzetközi szervezetek, hanem egyes országok számára jött létre. Valójában a polgárok érdekében alakult meg. Éppen ezért a polgárok érdeke, a szabadság, illetve ezzel egyidejűleg a lehető legmagasabb fokú biztonság, amelyet garantálnunk kell számukra, az egyik meghatározó eleme annak a munkának, amelyet az EU intézményeinek el kell végezniük.

Éppen ezért nem kedvező, hogy a schengeni térség kérdését külön tárgyaljuk, anélkül, hogy a vitát összekapcsolnánk az EU migrációs programjának és a szomszédos országokkal való együttműködési programjának értékelésével. Csak így juthatunk el ugyanis a helyzet közös vitája és közös értékelése révén a megfelelő következtetésekig – ez a célja a döntési folyamatokban való parlamenti részvételnek, ami reményeim szerint meg is fog valósulni.

Meggyőződésem tehát, hogy a schengeni program jól teljesített. Annak ellenére, hogy a kezdeti vélekedések szerint a SIS II rendszer elfogadása nélkül nem lett volna lehetőség az új tagállamok schengeni térségbe való belépésére, a tíz ország 2004. évi csatlakozása megmutatta, hogy ez mégis lehetséges volt, és semmi katasztrofális nem történt. Most már csak gondoskodnunk kell róla, hogy a rendszer működésének javítását és szigorítását célzó mechanizmusokat a lehető leggyorsabban kidolgozzuk, természetesen az Európai Parlament közreműködésével. Mindezzel tisztelettel adózom Carlos Coelho úrnak, és teljes mértékben támogatom a jelentését.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D). – Elnök asszony! Jómagam is csatlakoznék a javaslat visszavonására felszólítókhoz, és arra kérném a Bizottságot, hogy nyújtson be új, más jogalapon létrehozott javaslatot.

Nyilvánvaló kísérletet tettek arra, hogy ebben a fontos kérdésben mellőzzék a Parlamentet, és a Parlament Jogi Szolgálata megerősítette, hogy a javaslathoz eltérő jogalap is választható lett volna, amely lehetővé teszi a Parlament teljes körű részvételét a folyamatban.

A Schengeni Információs Rendszer, a schengeni vízum és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex mind az együttdöntés hatálya alá tartozik, és a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának közeledtével, amelynek nyomán Unió-szerte egyszerűbbé és egységesebbé válik majd a jogi felépítés, a parlamenti részvételnek az ilyen jellegű kérdésekben fokozódnia, nem pedig gyengülnie kellene. A jelenlegi javaslat ezt egyáltalán nem biztosítja.

A bizottsági szakaszban azt láttuk, hogy e kérdéseket illetően jelentős egyetértés figyelhető meg a képviselőcsoportok között, és bízom benne, hogy a Parlament határozott és egyértelmű álláspontjának, valamint a jogi körülmények megfelelő értékelésének köszönhetően a javaslatot újraszövegezik majd, és egy megfelelőbb változatot mutatnak be helyette.

  Véronique Mathieu (PPE). – (FR) Elnök asszony! Számos képviselőtársamhoz hasonlóan maradéktalanul támogatom Coelho úr jelentését, akinek őszinte köszönetet mondok az általa végzett kiváló munkáért.

A belső határellenőrzés megszüntetésének a kezdetektől fogva nélkülözhetetlen feltétele volt, hogy létezzenek olyan kompenzációs intézkedések, amelyeknek révén elkerülhető a rettegett biztonsági deficit kialakulása. Ezek az intézkedések szolgálnak a kölcsönös bizalom alapjául, amely elengedhetetlen a schengeni térség megfelelő működéséhez. Ennek megfelelően tehát kizárólag a schengeni vívmányok alkalmazásának értékelését lehetővé tevő hatékony és átlátható mechanizmus létrehozásával biztosíthatjuk e bizalom megőrzését, és ezáltal a tagállamok közötti szoros együttműködést.

A kihívás tehát nagy, és a Parlament által az új mechanizmus kidolgozásában játszott szerepnek összhangban kell állnia e kihívás mértékével. Következésképpen, ha ezt a szöveget a Lisszaboni Szerződést hatálybalépése előtt elfogadjuk, a mechanizmust vagy legalábbis annak az első pillérbe tartozó elemeit együttdöntés keretében kell majd elfogadni.

Ezenfelül, bár minden bizonnyal le kell vonni a megfelelő következtetéseket a schengeni vívmányoknak a közösségi jogba és az uniós jogba való beillesztésével kapcsolatban, ez nem azt jelenti, hogy az értékelés irányítása egyedül a Bizottság feladata kell, hogy legyen.

A tagállamokat fokozottabb mértékben be kell vonni az értékelési mechanizmusba, máskülönben fennáll a veszélye, hogy a kölcsönös bizalom meggyengül. Ugyanez érvényes a tagállamok belső biztonságára. Ha egy tagállam nem megfelelően alkalmazza a vívmányokat, a negatív következmények valamennyi tagállamot érintik.

Végül, a hatékonyság tekintetében nem tűnik elfogadhatónak számomra, hogy két különálló mechanizmus lépjen érvénybe két különböző értékelési szakaszra, vagyis a vívmányok alkalmazását megelőző ellenőrzésre, illetve a vívmányoknak a schengeni tagállamok által történő alkalmazására vonatkozóan.

Ezért Coelho úrhoz csatlakozva felszólítom a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát, és olyan javaslatot terjesszen elő, amely fokozottabban figyelembe veszi a vívmányokról alkotott elképzelést és a tagállamoknak az alkalmazás értékelésében játszott szerepét.

  Alan Kelly (S&D). – Elnök asszony! Rendkívüli sajnálattal veszem tudomásul, hogy egy olyan ország képviselőjeként szólok a képviselőkhöz, amely ez idáig nem csatlakozott a Schengeni Megállapodáshoz. Ezt a lépést örömmel támogatnám. Bízom benne, hogy a Schengeni értékelő munkacsoport végül meggyőzi majd Írországot, valamint nagy-britanniai szomszédainkat a schengeni térség kétségtelen előnyeiről.

A személyek szabad mozgása alapvető szabadságjog, és egyben a valamennyiünk által áhított európai uniós polgárság egyik alappillére. Az, hogy ilyen mértékben fel tudtuk számolni a határokat, valamint biztosítani tudtuk az EU polgárai számára az utazás szabadságát és előnyeit, figyelemre méltó eredmény, különösen Európa történelmének fényében. Az, hogy mindeközben a határokon átnyúló bűnözés kezelésével foglalkozó hatóságok hatékonyságát is növelni tudtuk, történelmi jelentőségű eredmény, és az EU eddigi egyik legnagyobb sikere. Írország a Schengeni Megállapodás nyomán hozta meg a döntést, hogy teljes körű bűnüldözési információs adatbázisrendszert hoz létre, amelyet reményeim szerint az elkövetkezendő években összekapcsolhatunk majd az európai rendszerrel. A schengeni program ez idáig kiválóan működött, ami valamennyiünk számára nyilvánvaló.

Éppen e jelentős eredmény fényében igen sajnálatos, hogy saját hazám csupán a schengeni rendszer egyes elemeiben vesz részt. Míg a rendőrségi ügyekben maradéktalan együttműködés valósult meg az ír biztonsági hatóságok és európai kollégáik között, az ír polgárok nem részesülnek teljes mértékben az EU által nyújtott előnyökből. A határellenőrzések megszüntetéséhez az érintett tagállamok között kölcsönös bizalomra van szükség. Sajnálatos módon az ír kormány álláspontja továbbra is az, hogy nem bízik teljesen európai szomszédaiban, és a személyek szabad európai mozgását illetően csak rendkívül alacsony szintű együttműködésre hajlandó. Ezt őszintén sajnálom. Valójában egy Unió-szerte érvényes vízumrendszerre van szükség, amelynek létrehozásához a schengeni térség és a mai vita reményeim szerint hozzájárul majd.

A szóban forgó javaslatot illetően arra kérném a Bizottságot, hogy vonja vissza azt. Úgy vélem, a javaslat túlzott hatáskörrel ruházza fel a Bizottságot. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy megpróbálja figyelmen kívül hagyni az Európai Parlamentet. A Bizottságnak olyan javaslatokkal kell visszatérnie, amelyek tiszteletben tartják az együttdöntési eljárást, hiszen ha a mai vitától el is tekintünk, a Lisszaboni Szerződés elfogadását követően mindenképpen új javaslatokra lesz szükség.

  Petru Constantin Luhan (PPE). – Elnök asszony! Először is gratulálni szeretnék Coelho úrnak az általa végzett nagyszerű munkáért. A jelenlegi schengeni értékelési rendszert kiegészítő egyszerű, hatékony és átlátható mechanizmus létrehozása üdvözlendő kezdeményezés.

Felmerül azonban néhány komoly adatvédelmi probléma is, amelyeket az előadó korábban már említett. Sajnálatos módon a szükséges javítások ellenére a jelenlegi folyamatban a parlamenti képviselőket csupán konzultációs jog illeti meg. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a harmadik pillérbe tartozó kérdésekben a Parlament automatikusan együttdöntési jogkörrel rendelkezik majd. Tekintve, hogy a schengeni térség és a polgárok biztonsága forog kockán, valamennyi szereplőt komolyan be kell vonni az értékelési rendszerek létrehozásának folyamatába, lehetővé téve ezáltal a schengeni térség megőrzéséhez szükséges kölcsönös bizalom elvének biztosítását és megerősítését.

Mindezek miatt támogatom az előadó kezdeményezését, amely a Bizottságtól a javaslatok visszavonását, és új, teljesebb javaslatok benyújtását követeli.

  Elena Oana Antonescu (PPE). – (RO) Gratulálni szeretnék Coelho úrnak a kitűnő munkáért és az elszántságért, amelyről a schengeni vívmányok alkalmazásának ellenőrzését egyszerű, hatékony és átlátható módon lehetővé tevő értékelési rendszer létrehozását szorgalmazva tanúbizonyságot tett.

Véleményem szerint az EU területén megvalósuló szabad mozgás jogának bevezetése és a belső határellenőrzés megszüntetése az Európai Unió legjelentősebb eredményei közé tartozik. Figyelembe véve a határok átjárhatóságát, a schengeni vívmányok gyakorlati megvalósításakor komoly követelményszintet kell megállapítanunk annak érdekében, hogy megőrizhessük a tagállamok közötti kölcsönös bizalom magas szintjét, többek között a belső határok ellenőrzésének eltörlését kiegészítő mechanizmusok végrehajtása során.

A schengeni vívmányok alkalmazását nyomon követő értékelési mechanizmust javítanunk kell. A fokozott biztonság és bizalom fenntartásának szükségessége megköveteli a tagállamok kormányai és a Bizottság közötti szoros együttműködést. Tekintve, hogy az e területen hozott jogszabályok az alapvető jogok és szabadságok szempontjából meghatározók, az Európai Parlamentnek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtása a határvédelem megerősítésével kapcsolatos valamennyi jogalkotási döntésnek előfeltétele legyen.

Figyelembe véve, milyen fontos jogi kezdeményezésről van szó, sajnálatos, hogy az Európai Parlament csak konzultációs, és nem társjogalkotói szerepben vesz részt a folyamatban, ahogyan az ilyen esetben megfelelő lenne.

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása az Európai Unió számára elsődleges jelentőséggel bír. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a tagállamok, a Bizottság és az Európai Parlament egyenlő mértékben részt vehessen annak megőrzésében és fejlesztésében.

Ennek megfelelően teljes mértékben támogatom az előadó azon javaslatát, hogy a Bizottság új, módosított javaslatot nyújtson be az Európai Parlament részére, valamint megfelelő lehetőséget biztosítson a Parlament számára társjogalkotói szerepének gyakorlására.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony! Túléltük a hirtelen lehűlést itt az ülésteremben.

Feltehetőleg félreértés történt a vita során, abban az értelemben, hogy a javaslat célja az értékelési folyamat közösségivé tétele volt. Igaz, hogy Schengen működik – megjegyzem továbbá, hogy a képviselők többsége örömmel üdvözölte a schengeni program sikerét, amely egyaránt biztosítja a személyek szabad mozgását és a biztonságot.

Igaz, hogy a schengeni eredmények értékelése kezdetben kormányközi alapon folyt, és hogy a Bizottság csupán megfigyelői jogkörrel rendelkezett. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Bizottságnak mint a Szerződések őrének felelősséget kell vállalnia az értékelésért. Szó sincs azonban arról, hogy kisajátítanánk az értékelési folyamatot – ezt mindenképpen tisztázni szeretném. Természetesen bevonjuk majd a tagállamokat, a tagállamok szakértőit a vizsgálatok idejének tervezésébe, a helyszíni vizsgálatok lebonyolításába és az értékelő jelentés szövegezésébe.

Nyilvánvaló, hogy a tagállamok részéről érzékelt fenntartások szintén félreértés eredményei. Mivel szeretnénk, ha a tagállamok között kölcsönös bizalom épülne ki, fel sem merült, hogy ne vonnánk be őket szorosan a schengeni program és a schengeni vívmányok alkalmazását célzó intézkedések értékelésébe.

Most rátérnék a Parlamentre. Itt is félreértésről van szó. Nem az a célunk, hogy kizárjuk a Parlamentet a folyamatból, ahogyan azt néhányan állították. A mi célunk ezen a ponton annak megvizsgálása, hogyan fokozható a Parlament részvétele rendszeres jelentések révén. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően a Parlament nagyobb szerephez jusson a közösségi folyamatban. Ezt némileg erőteljesen hangsúlyozom, tisztában vagyunk ugyanis vele, hogy e módszer alkalmazásakor érvényesülhet az általános európai érdek, még akkor is, ha egy-egy tagállam húzza a száját, amikor az általános európai érdek védelmére kerül sor.

Ezek tehát azok a félreértések, amelyeket tisztázni kívánok.

Hozzátenném továbbá, hogy a javaslatok a jelenlegi mechanizmussal összehasonlítva tényleges hozzáadott értéket képviselnek. Az értékelésekre gyakrabban és átláthatóbb módon kerül majd sor. A vizsgálatokat helyben, a kockázatelemzések alapján fogják megtervezni; az értékelési feladat során előzetes bejelentés nélküli vizsgálatokra is sor kerül majd, és magas szintű szakértői hozzájárulás valósul meg, a jelentős szakértői részvételnek köszönhetően pedig biztosítható lesz a vizsgálatok hatékonysága.

A helyszíni értékelések nyomán születő ajánlásokat követő intézkedések értékelése is javulni fog.

Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ezek a meglátásaim. Teljesen megértem abbéli türelmetlenségüket, hogy szeretnék, ha a Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően megnőne a Parlament szerepe. Kétségtelen, hogy a Parlamentnek jelentős szerepet kell játszania a közösségi módszerben, e javaslatunk célja azonban a folyamat közösségibbé tétele volt, tisztázva természetesen, hogy a jövőben mindez egyértelműen lehetőséget ad az Európai Parlament fokozottabb bevonására.

Figyelmesen végighallgattam valamennyi felszólalást, és megértettem a Parlament közel egyhangú álláspontját. Úgy vélem azonban, hogy ez az álláspont félreértéseken alapul, amelyek tisztázhatók.

  Carlos Coelho, előadó. – (PT) Három záró észrevételt tennék. Először is köszönetet szeretnék mondani képviselőtársaimnak, akik támogatták a jelentésemet, és a vita során ilyen irányú kijelentést tettek, valamit Barrot alelnök úrnak, amiért felszólalásában szorgalmazta az Európai Parlament társjogalkotóként való bevonását a folyamatba, a lehető legteljesebb mértékben kihasználva a Lisszaboni Szerződés által nyújtott lehetőségeket. Ez nem ért meglepetésként. Tudom, hogy Barrot biztos úr régóta ezen az állásponton van, mégis örömmel veszem, hogy a Bizottság alelnökeként ezt hivatalos nyilatkozat formájában velünk is megosztotta.

Következőként emlékeztetnék Barrot biztos úr egyik mondatára, amelyben megemlítette, hogy a Tanáccsal folytatott tárgyalások nehéznek bizonyultak. Ezzel is tisztában vagyunk, és világos számunkra, hogy a szóban forgó kérdés megvitatásakor ez aligha lehetne másképp. Éppen ezért bíztunk benne, hogy a Bizottság a Parlamentet együttdöntési jogkörrel rendelkező partnerének tekinti majd, mivel az Európával kapcsolatos hozzáállásuk tekintetében a Bizottság és a Parlament egyaránt azonosulni tud azzal az elképzeléssel, hogy a döntéshozatal nem folytatódhat kizárólag kormányközi szinten.

Harmadszor, két olyan dolgot szeretnék hangsúlyozni, amelyek véleményem szerint a mai vita eredményének tekinthetők. Először is, nem sérthetjük meg a következetesség elvét. Nem vezethetünk be két értékelési rendszert; egyetlen rendszert kell létrehozni, akár az új schengeni tagokról, akár a régiekről van szó. Továbbá nem szabad aláásnunk a kölcsönös bizalom elvét. Valamennyi szereplő bevonásáról gondoskodni kell. A tagállamoknak és az európai intézményeknek egyaránt részt kell venniük az értékelési folyamatban. Az európai intézmények nem csupán a Bizottságot és a Tanácsot jelentik; közéjük tartozik ez a Parlament is, ezért kérjük az együttdöntési eljárás alkalmazását.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Létfontosságú, hogy működésbe lépjen egy egyszerű, hatékony, eredményes és átlátható értékelési mechanizmus, amely lehetővé teszi a schengeni térségnek mint a szabad mozgás térségének megőrzését, ezzel egyidejűleg azonban nélkülözhetetlen, hogy a schengeni értékelés kormányközi keretét az uniós jogszabályi kerethez igazítsuk. Az Európai Parlament Jogi Szolgálata vizsgálatot végzett, és megállapította, hogy a konzultációs eljárás helyett az együttdöntést kellett volna választani a javaslat megvitatásának alapjaként. A Lisszaboni Szerződés hamarosan hatályba lép, és ennek értelmében az Európai Parlament a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének kérdésében, amelynek a jelen javaslat is részét képezi, átfogóbb hatáskörrel fog rendelkezni. Mivel a schengeni térség és a polgárok biztonsága alapvető jelentőséggel bír, az együttdöntési eljárást kell választanunk.

  Kinga Gál (PPE), írásban. – () A schengeni együttműködésről sokféleképpen lehet megnyilvánulni. Nagyon sok kérést lehet kiemelni, nagyító alá helyezni. Itt és most – én úgy gondolom – európai parlamenti képviselőként arról is érdemes említést tenni, hogy a személyek szabad mozgásának egyik alapfeltétele a kölcsönös bizalomra épülő, jól működő schengeni rendszer egésze. A határellenőrzés, a közös vízumpolitikánk, a határokon átnyúló rendőri együttműködés, adatvédelemi kérdések csak elemei ennek az egésznek. Különböző kérdések, mégis egy fontos kapocs köti össze ezeket: az európai polgárok olyan többletszabadsághoz jutottak, jutnak minden nap, ami az Európai Unió létezésének, egyik leginkább kézzelfogható eredményét szimbolizálja számukra.

Ezt, mint néhány éve csatlakozott tagállam választópolgárainak képviselője nyugodt szívvel jelenthetem ki. Ha nincs a portugál EU Elnökség javaslata, az új tagállamok nem lehetnének része a schengeni rendszernek – mai napig nem működik ugyanis a Schengeni Információs Rendszer új (második) generációja. Ennek a szabadságnak a megőrzése – és erről szól a napirenden lévő két kérdés is – felelősséget ruház a Bizottságra és a tagállamokra. Az Európai Parlament is osztozik ebben a felelősségben, éppen ezért nem engedheti meg, hogy a polgárok szabadságát érintő kérdésekben ne vegye ki részét. Ezért nyomatékosan támogatom a jelentéstevő munkáját, és egyetértek a javaslataival.

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) A schengeni térség létrehozása az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején az európai történelem egyik legnagyobb sikere volt. A schengeni vívmányok rendelkezései az Amszterdami Szerződés 1999. évi hatálybalépése óta szerves részét képezik az Európai Unió jogszabályi keretének. Amikor az európai jog részét képező schengeni vívmányok szabályainak alkalmazását vizsgáljuk, ennek fontos részét kell, hogy képezze az értékelési mechanizmus, amelynek biztosítania kell a schengeni vívmányok átlátható, hatékony és következetes végrehajtását, valamint tükröznie kell azokat a jogszabályi változásokat, amelyek a schengeni vívmányoknak az Európai Unió jogszabályi keretébe történő beillesztése után következtek be.

Egyetértek a jelentés készítőjével, aki szerint a jogszabálytervezetben foglalt javaslatok néhány, a hatályos schengeni értékelési mechanizmus javítását célzó, közelmúltban tett általános javaslat elfogadására korlátozódnak. A tervezet egyetlen eredeti ötlete az az előírás, amely lehetővé teszi az előzetes bejelentés nélküli vizsgálatokat, és amelyet örömmel üdvözlök. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartom, hogy a Tanács jelenlegi szerepkörét teljes egészében a Bizottság venné át. Ez a javaslat igen korlátozott együttműködést tesz lehetővé a tagállamokkal, az Európai Parlamentet pedig távol tartja a folyamattól. Nem szabad elfelejteni, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről van szó, valamint hogy e térség megőrzése és fejlesztése nem kizárólag a Bizottság mint az alkotmányszerződés végrehajtásának felügyeletét biztosító testület feladata, hanem a tagállamoké is, amelyek továbbra is felelősek külső határaik biztonságáért, valamint az Európai Parlamenté is, amely pedig az Európai Unió polgárait képviseli.