Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2700(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0128/2009

Viták :

PV 11/11/2009 - 16
CRE 11/11/2009 - 16

Szavazatok :

PV 12/11/2009 - 8.3
CRE 12/11/2009 - 8.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2009)0064

Viták
2009. november 11., szerda - Brüsszel HL kiadás

16. EU-Oroszország csúcstalálkozó (Stockholm, 2009. november 18.) (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a 2009. november 18-án, Stockholmban megrendezésre kerülő EU-Oroszország csúcstalálkozóról.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök asszony, amint éppen most elmondta, az EU és Oroszország közötti csúcstalálkozó megrendezésére november 18-án, Stockholmban kerül sor. Ez jó lehetőséget biztosít az EU számára, hogy értékelje a köztünk és Oroszország között fennálló kapcsolatokat. Tisztában vagyok vele, hogy itt a Parlamentben sok képviselő követi nyomon az oroszországi eseményeket. Ezért azokat a legfontosabb eseményeket szeretném bemutatni, amelyeket a csúcstalálkozó során meg kívánunk vitatni, és biztos vagyok abban, hogy a biztos asszony még további részleteket kíván közölni a Bizottság hatáskörébe tartozó területekkel kapcsolatban.

Általánosságban egyértelműen arra akarjuk felhasználni a csúcstalálkozót, hogy stratégiai partnerséget alakítsunk ki az EU és Oroszország között. Minden területen nagyon sokat tudunk profitálni az Oroszországgal való együttműködésből. Ha a globális kihívásokkal hatékonyan akarunk szembenézni, akkor szükségünk van Oroszországra. Világossá kell azonban tennünk Oroszország számára azt is, hogy a partnerségünknek a közös elkötelezettségek és a közös értékek tiszteletben tartásán kell alapulnia. Ez az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartását jelenti. A csúcstalálkozó lehetőséget ad számunkra arra is, hogy nyomást gyakoroljunk Oroszországra a fenti és más egyéb területeken vállalt szerződéses kötelezettségeinek a betartása érdekében.

Az egyik legfontosabb téma az éghajlatváltozás lesz. A Tanács hangsúlyozni fogja, hogy az EU és Oroszország közötti szoros együttműködés azért fontos számunkra, hogy eredményt érhessünk el Koppenhágában. Oroszországnak meg kell ígérnie, hogy a G8-ak által L’Aquila-ban megállapodott kétlépcsős célkitűzések szerint kézzelfogható és összehasonlítható csökkenést ér el az üvegházhatású gázok kibocsátása terén.

Az energiakérdés ehhez kapcsolódik – ez az energiahatékonyság és energiabiztonság kérdése. Ami Oroszországnak mint az EU energia terén legfontosabb partnerének a helyzetét illeti, a csúcstalálkozó lehetőséget biztosít számunkra, hogy hangsúlyozzuk a bizalom és az átláthatóság helyreállításának fontosságát az EU és Oroszország között az energia területén. Csalódottságunknak is hangot fogunk adni amiatt, hogy nemrégiben Oroszország kivonult az Energia Charta Egyezményből.

Reméljük, hogy a csúcstalálkozón egy hathatósabb korai előrejelző rendszert hoznak létre és hagynak jóvá. Ezt Oroszországnak és tőle függetlenül más, fontos harmadik országoknak egyértelmű garanciákkal kell kiegészíteniük arra nézve, hogy az EU-ba irányuló gáz tranzitszállítása, illetve exportja nem fog csökkenni, illetve megszűnni a jövőbeni esetleges gázviták következtében.

Természetesen meg fogjuk vitatni a gazdasági és pénzügyi válságot is. A Tanács a csúcstalálkozón megállapodást szeretne arról, hogy a válságra történő reagálás érdekében folytatólagos és összehangolt erőfeszítésekre van szükség, és meg fogja erősíteni, hogy továbbra is ragaszkodni fogunk a gazdaságaink nyitottságához és a protekcionista intézkedések elkerülésének szükségességéhez. A csúcstalálkozó arra is lehetőséget biztosít számunkra, hogy a négy közös területtel kapcsolatos munkák eredményét értékeljük. Kihasználjuk a lehetőséget arra is, hogy hangsúlyozzuk az előrelépés fontosságát azokon a területeken, ahol erre szükség van, illetve ahol problémák merültek fel.

Oroszország megváltozott álláspontja a Világkereskedelmi Szervezettel kapcsolatban új helyzetet teremtett, amelyet most elemzünk. Oroszország Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozása terén előálló késlekedés kihatással lesz a kétoldalú kapcsolatainkra, beleértve az EU és Oroszország közötti új megállapodásról folytatott tárgyalásokat is. Ismét hangsúlyozni fogjuk, hogy támogatjuk Oroszország csatlakozását a Világkereskedelmi Szervezethez, és hogy ez Oroszország világgazdaságba való integrációja miatt fontos.

Időközben munkálkodnunk kell a fennmaradó kereskedelmi és gazdasági problémák megoldásán, például a Szibéria fölötti átrepülés díjának kérdésén, a határon foganatosított, a kereskedelmi járművek Oroszországba történő behozatalát gátló intézkedéseken, a diszkriminatív közúti adókon, a közúton szállított konténerek importjának korlátozására vonatkozó terveken, a fára kivetett kiviteli vámokon és az Oroszország által a közelmúltban bevezetett protekcionista intézkedéseken is.

Tökéletesen tisztában vagyok az Európai Parlamentnek az oroszországi emberi jogi helyzet miatti aggodalmával. Ennek ékes bizonyítéka mindenekelőtt az a döntés, hogy az idei Szaharov-díjat oroszországi emberi jogvédőknek ítélték oda. A svéd elnökség osztja az aggodalmukat, és gondoskodni fogunk arról, hogy az emberi jogi kérdések fontos helyet kapjanak a csúcstalálkozón folyó tárgyalások során. Természetesen örömmel üdvözöljük Medvegyev elnök úr emberi jogokkal, demokráciával és jogállamisággal kapcsolatos kijelentéseit, de ezeket konkrét cselekedeteknek kell követniük. Oroszországban nyugtalanító az emberi jogi helyzet. Különösen az utóbbi időben az Észak-Kaukázusban lezajló eseményeket fogjuk hangsúlyozni, amely az emberi jogvédők, az erőszak megelőzésért felelős személyek, a hatóságok képviselői, és általánosságban a lakosság elleni erőszak színhelye volt. Különös aggodalomra ad okot, hogy emberi jogvédőket és újságírókat gyilkoltak meg, nem csak Észak-Kaukázusban, de Oroszország más részein is. Éppen ezért ismételten hangsúlyozni fogjuk Oroszország felé azt a kérésünket, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy az emberi jogvédők az erőszaktól, a zaklatástól, illetve a fenyegetésről való félelem nélkül folytathassák a munkájukat.

Ami a külpolitikai és biztonsági kérdéseket illeti, hangsúlyozni fogjuk a közeli szomszédsággal kapcsolatos párbeszéd fenntartásának és javításának fontosságát. Ha a régóta húzódó konfliktusok békés megoldása terén előrelépést akarunk elérni, akkor ezen a téren együtt kell működnünk Oroszországgal. Természetesen az alapelveinktől nem fogunk eltérni.

Fel fogjuk vetni Grúzia kérdését, és ismét hangsúlyozni fogjuk, hogy Oroszországnak tiszteletben kell tartania a 2008. augusztus 12-én készített hatpontos tervben és az ezt követő, szeptember 8-i megállapodásban vállalt kötelezettségeit. Vissza kell szereznünk a szükséges bizalmat Akhalgori, Felső-Kodori és a Perevi-ben levő ellenőrzőpont kapcsán. Felhívást intézünk továbbá Oroszországhoz, hogy használja fel a befolyását annak érdekében, hogy az egész országra kiterjedő mandátumuk alapján az EU Megfigyelő Missziója bejuthasson a Grúzia területén fekvő Dél-Oszétiába és Abháziába is. A csúcstalálkozó lehetőséget ad számunkra arra is, hogy értékeljük a genfi megbeszélések során elért eredményeket, és ebből a szempontból Oroszországtól azt várjuk, hogy továbbra is elkötelezett megközelítést tanúsítson.

Felismertük, hogy a Transznisztria és a Hegyi-Karabahi Örmény Köztársaság kapcsán felmerülő, úgynevezett befagyott konfliktusok terén is együtt kell működnünk Oroszországgal. Hangsúlyozni fogjuk a konfliktusmegoldó mechanizmusok, nevezetesen a Minszk csoport és a transznisztriai „5+2” formáció iránti további elkötelezettség fontosságát is.

Természetesen üdvözöljük Oroszország aktív elkötelezettségét az örmény és az azerbajdzsáni elnökök között a Hegyi-Karabahi Örmény Köztársaság kérdésében folytatott párbeszéd elősegítése iránt. Oroszország vonatkozásában azonban arra is rá fogunk mutatni, hogy rendkívül fontos a Minszk csoport bevonása a folyamat minden szakaszába. Az EU készen áll arra, hogy a minszki folyamatban részt vegyen és támogassa azt, egyebek mellett a bizalmat erősítő intézkedések révén. A csúcstalálkozónak kifejezésre kell juttatnia, hogy támogatja az Örményország és Törökország közötti új jegyzőkönyvek ratifikálást és végrehajtását. Ezen a területen a további témák az euro-atlanti biztonsági partnerséghez és a keleti partnerséghez kapcsolódnak.

Ami az euro-atlanti biztonságot illeti, arra fogjuk buzdítani Oroszországot, hogy az Athénban meghozandó, előretekintő döntést megelőzően vállaljon aktív szerepet a korfui folyamatban. A csúcstalálkozónak fel kell hívnia Oroszországot annak a megerősítésére is, hogy támogatja a folyamat alapelveit, más szóval, hogy teljes mértékig tiszteletben tartja és végrehajtja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) rendeleteit, hogy elismeri, hogy az EBESZ a korfui folyamatról folyó vita legfőbb fóruma, és hogy a mindent átívelő biztonsági stratégia valamennyi aspektusával kiegyensúlyozott formában kell foglalkozni.

Ami az EU-t illeti, készen állunk rá, hogy Oroszországot a keleti partnerséggel kapcsolatos valamennyi eseményről értesítsük, és hangsúlyozzuk, hogy a 2009 májusában, Prágában létrejött közös nyilatkozat szerint, eseti alapon, harmadik országok is jogosultak lehetnek a részvételre. A csúcstalálkozó lehetőséget biztosít számunkra arra is, hogy felvessünk egy sor nemzetközi és regionális kérdést. Véleményem szerint nagyon valószínű, hogy az olyan témák, mint Irán, Afganisztán/Pakisztán, a Dél-Kaukázus és természetesen a Közel-Kelet, napirendre fognak kerülni.

Elnök asszony, tisztelt képviselők, elég hosszú ideig beszéltem, de tisztában vagyok azzal, hogy önök rendkívül elkötelezettek ez iránt a téma iránt. Ez fontos csúcstalálkozó lesz, sok napirendi ponttal, és szeretném hallani az önök véleményét és javaslatait a fenti találkozóra való végső felkészülés előtt.

 
  
MPphoto
 

  Benita Ferrero-Waldner , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, pont egy évvel ezelőtt áttekintettük az EU-Oroszország közötti kapcsolatokat, és úgy döntöttünk, hogy az Európai Uniónak – a grúziai konfliktus kapcsán fennálló alapvető nézeteltéréseink ellenére – törekednie kell az együttműködésre ezzel a fontos szomszédunkkal, beleértve az új megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat is. Eljutottunk arra a következtetésre is, hogy kapcsolatainkat a saját érdekeink értékelésére kell alapozni. A jövő héten megrendezésre kerülő stockholmi csúcstalálkozó ezért − amint már elhangzott – azokra a területekre fog koncentrálni, ahol közösek az érdekeink, így például az éghajlatváltozásra és az energiára, továbbá a globális gazdasági válságra.

A pénzügyi válság erőteljes hatással volt Oroszországra, és ez pontosan az a szakpolitikai terület, ahol az Európai Uniónak is világos érdeke fűződik a közös politikai megközelítés kereséséhez. A G20-ak kötelezettségvállalása a helyes irányba megtett fontos lépés volt. Véleményem szerint most már az a fontos, hogy ezt minden fél betartsa. Az is döntő fontosságú, hogy Oroszország ne engedjen a protekcionizmus kísértésének. A protekcionista gyakorlatra való hajlam már most is sérti az EU üzleti vállalkozásait.

Egyértelműen úgy véljük, hogy a legjobb előrevivő út az, ha szabályozott multilaterális formában együtt dolgozunk. A csúcstalálkozó lehetőséget ad arra, hogy ismét hangsúlyozzuk Oroszország csatlakozásának a fontosságát a Világkereskedelmi Szervezethez. Oroszország abbéli szándéka, hogy Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal, amelyekkel vámuniót tervez, párhuzamosan zárja le a tárgyalásokat, továbbra is sok kérdést hagy megválaszolatlanul. Ugyanakkor azt reméljük, hogy a csúcstalálkozón jobban megértjük Oroszország új megközelítését. Ez fontos, nem utolsó sorban az új megállapodásról a Bizottsággal folyó tárgyalások miatt, mely megállapodásnak egyértelmű, és jogilag kötelező érvényű rendelkezéseket kell tartalmaznia a kereskedelemről és a beruházásokról, továbbá az energiáról.

A csúcstalálkozón továbbá, a vámunió új, közös külső tarifarendszere keretében egyértelművé kell tenni a 2010. január 1-je utáni bilaterális kereskedelem feltételeit is.

Rátérve az éghajlatváltozásra, kollégám már elmondta, hogy a csúcstalálkozónak hangsúlyoznia kell azt a vezető szerepet, amit Oroszország és az Európai Unió együttesen játszhat a koppenhágai találkozó eredményessé tétele érdekében. Oroszország rendelkezik a lényegi hozzájáruláshoz szükséges méretekkel, mivel az energiahatékonyság javítása révén jelentősen tudja csökkenteni a kibocsátását. Ezért fel fogjuk hívjuk Oroszországot, hogy vállaljon kötelezettséget az üvegházhatású gázok kibocsátásának a jelenleginél ambiciózusabb, az Unióban általunk vállalt célkitűzésekhez hasonló mértékű csökkentésére.

Ami az energiabiztonságot illeti, a fejlettebb korai előrejelző rendszerrel kapcsolatos munkálatok folytatódnak. Sajnáljuk, hogy Oroszország kivonult az Energia Charta Egyezményből, de felidézzük, hogy az Energia Charta Egyezmény elvei az orosz G8-as elnökség alatt kerültek jóváhagyásra, egyebek mellett a Szentpétervári Nyilatkozatban. Következésképpen az új EU-Oroszország egyezményben ezeknek kell képezniük az energiabiztonsággal kapcsolatos munkálataink alapját. Miközben készen kell állnunk arra, hogy megvitassuk Oroszországnak a nemzetközi energiabiztonsági felépítményről szélesebb körben lefolytatott megbeszélések iránti óhaját, szerintem, mindenekelőtt a bilaterális energia-kapcsolatunk lényegi feltételeit is szeretnénk megteremteni.

Miközben Oroszországgal a nemzetközi kapcsolatok sok területén jó az együttműködésünk, nagyobb előrehaladást kell elérnünk a közös szomszédsággal kapcsolatos együttműködés terén. Ezért továbbra is hangsúlyozzuk nézetünket, miszerint a keleti partnerség által bátorított politikai és gazdasági stabilitás végül is az összes érintett fél érdekeit szolgálja. Továbbra is bátorítani fogjuk Oroszországot, hogy folytassa a konstruktív munkát a fennmaradó kérdések és konfliktusok megoldása érdekében, függetlenül attól, hogy Transznisztriáról, vagy a Hegyi-Karabahi Örmény Köztáraságról van-e szó, és munkálkodjon a genfi folyamaton is.

A Medvegyev elnök által az euro-atlanti biztonság szélesebb körben történő megvizsgálására tett javaslat vezetett el az EBESZ égisze alatt folyó új tárgyalássorozathoz. Véleményem szerint most az a fontos, hogy a viták ne vonják el a figyelmünket attól az azonnali feladattól, hogy megoldjuk napjaink befagyott konfliktusait. Az EU-Oroszország közötti stratégiai partnerségnek – amint korábban is elhangzott – az emberi jogokhoz és a demokráciához kötődő közös kötelezettségvállalásokon kell alapulnia. Oroszország, az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács tagjaként kötelezettségeket vállalt, és ezeket be is kell tartania.

Véleményem szerint az is fontos, hogy az összes többi téma vonatkozásában is továbblépjünk és együttműködjünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatok bonyolultak, de tele vannak lehetőségekkel is. Ezért tovább fogjuk folytatni a kritikus, de egyben konstruktív elvek alapján folyó megbeszéléseket a szomszédunkkal, bízva abban, hogy Oroszország is tisztában van azzal, hogy az érdekei megkívánják a valós stratégiai partnerség fenntartását velünk.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler , a PPE képviselőcsoport nevében. (DE) Elnök asszony, jó, hogy rendszeres csúcstalálkozók vannak az EU és Oroszország között, mivel, természetesen, sok a megvitatásra váró kérdés. Az átfogó napirenden levő legfontosabb kérdések között szerepel a tervezett együttműködési szerződés, az energiaszállítások biztosítása, Oroszország csatlakozása a Világkereskedelmi Szervezethez, az éghajlatváltozás, a kaukázusi helyzet, és, mindenekelőtt, az oroszországi demokrácia és jogállamiság helyzete.

A napirenden szerepel még a leszerelés, a fegyverzetellenőrzés és egy esetleges rakétaelhárító pajzs létrehozása is. Minket is fenyeget a nemzetközi terrorizmus és fundamentalizmus. Egy olyan ország, mint Irán, kihívást jelent mind az EU, mind Oroszország számára. Mind a ketten a Közel-Kelettel foglalkozó kvartetthez tartozunk, és az Egyesült Államokkal együtt kötelességünk, hogy mindent megtegyünk a megoldás megtalálása érdekében ebben a régióban.

Reméljük, az EU és Oroszország közötti, vízummentes utazás feltételei hamarosan megvalósulnak. Biztos vagyok abban, hogy az akadálytalan személyes kapcsolat a legjobb módszer arra, hogy elsősorban a fiatal oroszok valós képet kapjanak az európaiak életéről és elképzeléseiről és az Oroszországgal kapcsolatos szándékainkról.

A fenti napirend megvalósításához szükséges előfeltétel, véleményem szerint, az Európai Unión belüli megállapodás és a külvilág számára általunk küldött üzenet egyértelműsége. Habár közhelynek számít, túl gyakran adtunk hangot a megosztottságunknak, illetve hagytuk, hogy semmiségek okán megosszanak bennünket. Ebből a szempontból az EU egyetlen kormánya sem gondolhatja, hogy hosszú távon és Oroszországgal egyenlő feltételek mellett, egyedül jobban tud tárgyalni, mint amilyen eredményeket az EU összesített súlyával el tudunk érni.

Az értékek közösségeként az emberi jogok és a jogállamiság helyzetéről Oroszországban közös nézetet alakítottunk ki, és ennek hangot is kell adnunk. Sajnálatos módon a Szaharov-díjat egy orosz szervezetnek kellett odaítélnünk. Köszönetet szeretnék mondani az Elnökségnek az ügyben tanúsított egyértelműségéért.

Mivel egyformán függünk az energiaellátástól, biztosítanunk kell, hogy az Oroszország, Ukrajna és az EU közötti, háromoldalú kapcsolatok terén megvalósuló megállapodások úgy alakulnak, hogy minden télen megakadályozhassák a gáznyomás csökkenését az EU egyes részeiben. A Kaukázus vonatkozásában együttesen kell követelnünk az uniós megfigyelők korlátozásmentes bejutását a területre.

Ami a leszerelést, illetve a rakétaelhárító pajzsot illeti, az EU-nak egyértelművé kell tennie az Oroszországgal és az Amerikai Egyesült Államokkal kapcsolatos álláspontját. Ha mindezt elérjük, akkor Oroszország komolyan fog venni bennünket, és jó lesz az együttélésünk.

 
  
MPphoto
 

  Adrian Severin , az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az Oroszországgal kapcsolatos viták gyakorta idealistákra és pragmatistákra, konfrontációs geo-stratégákra és megbékéléspártiakra, hidegháborús veteránokra és új, haszonelvű opportunistákra osztanak bennünket. Szerintem itt az ideje, hogy elmozduljunk a parttalan manicheus vitáktól, és világossá tegyük abbéli óhajunkat, hogy építő jellegű és hatékony párbeszédet kívánunk folytatni Oroszországgal.

Véleményem szerint az Oroszországgal való kapcsolatunk terén stratégiai szempontból minden esetben határozottnak, de taktikai szempontból rugalmasnak kell lennünk. Minden esetben meg kell védenünk az értékeinket és az érdekeinket, de empátiát és tiszteletet kell tanúsítanunk Oroszország törekvései és érdekei iránt is.

Csak ezen az alapon tudjuk megteremteni a bizonyosságot és a kölcsönös bizalmat, és tudjuk megtalálni a kölcsönösen hatékony és elfogadható megoldásokat.

Konkrétabban, keleti szomszédságunkat a rivalizálás területe helyett a közös stratégiák és a közös projektek területévé kell átalakítani. A Fekete-tengerrel kapcsolatos közös stratégia talán lassanként kiegészítheti a szinergiáinkat, és értelmesebbé teheti a jelenlegi megközelítésünket.

Ebben az összefüggésben, a befagyott konfliktusokhoz tisztességesen és nyitottan kell közelítenünk, és a tabukat félretéve, pragmatikus alapon kell megtalálni a megoldásokat.

Segítenünk kell Oroszországot abbéli, objektív igényének a kielégítésében is, hogy elkerülhesse az esetleges olaj- és gázfüggő hatalommá válás csapdáját, miközben nekünk el kell érnünk az energiától való függetlenségünket.

Az eddiginél kreatívabb dologra van szükség ahhoz, hogy valós együttműködést, műszaki együttműködést, és az ásványkincsek kiaknázása terén megvalósuló együttműködést hozzunk létre, megnyitva az energiapiacokat.

Oroszországgal együtt kell megkeresnünk az új, globális biztonsági megoldást, illetve megállapodást. Véleményem szerint a Medvegyev-kezdeményezést nem szabad azonnal elutasítani. Néhányan úgy vélik, hogy a fenti kezdeményezés mögött egy olyan program áll, amelyet nem fogadhatunk el. Mások azt gondolják, hogy ilyen nincs, és ez pusztán csak a reakcióink tesztelését szolgálja. Bármi is álljon mögötte, a jelenlegi biztonsági megoldásaink eltérő időszakokban gyökereznek, és naprakésszé kell tennünk azokat. Meg kell vizsgálnunk, hogy mi az, ami továbbra is érvényes, és új dolgokkal kell kiegészítenünk.

Végül szeretném kiemelni, hogy előnyt kell kovácsolnunk az új transzatlanti kapcsolatokból ahhoz, hogy esetleg meg tudjunk teremteni egy háromoldalú, Oroszország-Amerikai Egyesült Államok-Európa párbeszédet. Ebben a háromoldalú megközelítésben kell gondolkodnunk ahhoz is, hogy legalább abban biztosak lehessünk, hogy Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok a mi részvételünk nélkül nem szakítják meg a kapcsolatot.

 
  
MPphoto
 

  Kristiina Ojuland , az ALDE képviselőcsoport nevében. (ET) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért nevében felszólaló Ferrero-Waldner asszony, egyértelműen szeretném hangsúlyozni, az Oroszország és az Európai Unió közötti jószomszédi és kölcsönösen előnyös kapcsolatok nagyon fontosak. Az ilyen kapcsolathoz azonban mindkét fél részéről jóindulatra van szükség, valami olyanra, amire Havel elnök úr a mai beszédében utalt.

Hölgyeim és uraim, mindannyian tudjuk, hogy Oroszország mindig nagyra értékelte az erős partnerséget. A mai készülődés az egy hét múlva kezdődő csúcstalálkozóra valójában arra utal, hogy legalábbis ami az Európai Uniót illeti, hogy ha akarunk, akkor tudunk egy nyelvet beszélni. És ez rendkívül fontos – amint azt az általunk készített állásfoglalás is mutatja –, és ezért a Tanács és a Bizottság képviselőit hallgatva nagyon jó érzés töltött el ezzel kapcsolatban. Mondanom sem kell, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálása ehhez nagyobb és szélesebb alapot teremt.

Most viszont nézzük meg mindezt Oroszország szempontjából. Valójában Oroszországnak a jövő héten nagyon jó lehetősége lesz arra, hogy kimutassa őszinte óhaját a velünk való együttműködésre, többek között az energiabiztonság, az Európai Unió és Oroszország közötti új keretegyezmény elkészítése vagy például Oroszországnak a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozásával kapcsolatos elképzelésekre vonatkozó irányvonalak terén. Való igaz, hogy jelenleg a hozzáállás ambivalens: Medvegyev elnök és Putyin miniszterelnök egymástól eltérő jelzéseket adtak. Én őszintén remélem, hogy a jövő héten az Európai Unió számára világossá válik, hogy Oroszország milyen hozzáállást fog tanúsítani a Világkereskedelmi Szervezethez. Úgy vélem továbbá, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell Oroszország közeledését a Világkereskedelmi Szervezethez.

Az is nyilvánvaló azonban, hogy az egyik legfontosabb kérdés, ahol Oroszország kimutathatja a velünk való együttműködésre irányuló szándékait, az éghajlatváltozás területén való együttműködés és megállapodás. Ez egy nagyon konkrét dolog, amelyre hamarosan sor kerül – decemberben, a koppenhágai csúcstalálkozón –, és ez valóban olyan téma, ahol mindent mérlegelnünk kell, és ahol meg kell vizsgálnunk, hogy ez az együttműködés az Európai Unió és Oroszország között lehetséges-e vagy sem.

Hölgyeim és uraim, a múlt év során nagyon gyakran elhangzott, hogy az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokat pragmatikusabbá kell tenni, és még én is hallottam olyan hangokat, amelyek ezt megkérdőjelezik: vajon az Európai Unió ennek érdekében félreteszi az emberi jogokat, az alapvető értékeket és a demokráciát? Szerintem ezt semmi esetre sem tehetjük, mivel ha így járunk el, akkor teljes mértékben leértékeljük magunkat és az Európai Unió egészét is. És az emberi jogok témájának felvetése semmi esetre sem jelenti Oroszország zaklatását, sarokba szorítását avagy kioktatását; az emberi jogok témakörének felvetése mindenekelőtt az Oroszországban élő emberekkel való törődést, vagyis az egyszerű állampolgárok védelmét jelenti.

Valójában Moszkvában a fekete fellegek ismét gyülekeznek az emberi jogok felett, mivel – ahogy tegnap hallották – az alkotmánybíróság megvitatta a halálbüntetés esetleges visszaállítását a jövő évtől, és a liberálisok számára ez mindenképpen kemény téma. Hölgyeim és uraim, ezzel a témával kapcsolatban most nem mondhatok többet, de ami a konfliktusokat illeti, azokat vitára kívánjuk bocsátani, és egész biztosan meg is fogjuk vitatni.

 
  
MPphoto
 

  Werner Schulz , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, idén nem csak a berlini fal leomlásának és a békés forradalomnak a 20. évfordulóját ünnepeljük, hisz 1989-ben halt meg Andrej Szaharov, aki fontos szerepet játszott a keleti blokk totalitárius rendszereinek az összeomlásában. Andrej Szaharov azt a jó tanácsot hagyta ránk, hogy hazájának megértésre és nyomásra – empatikus nyomásra – van szüksége. Én azonban a davlenyije szót nem nyomásként fordítanám napjainkban, hanem inkább empatikus támogatásként, sőt, valójában minden olyan területen nyújtott empatikus támogatásként, ahol Oroszország elindult a modernizáció irányába, és ahol a szociális piacgazdaság, a demokrácia és a jogállamiság kezdenek kialakulni.

Oroszország elnöke, Medvegyev, nemrégiben aggodalmát fejezte ki országa stagnálása és problémái miatt, és támogatást kért a reformok megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseihez. Nekünk ezt meg kell adni, feltéve, ha valós kérésről van szó. Ebbe beletartozik Oroszország bevonása az olyan, nemzetközi szabályozással foglalkozó keretekbe, mint a Világkereskedelmi Szervezet és az Energia Charta. Ezért nem szabad szükségtelen akadályokat állítanunk. Oroszországnak is el kell ismernie, hogy egyedül nem képes megbirkózni ezzel a válsággal.

Ugyanakkor, ahogy Václav Havel is elmondta az előbb, a partnerség azt is megköveteli, hogy elmondjuk egymásnak a teljes igazságot. Ezért a következőt szeretném mondani: ahol meghamisítják a választási eredményeket, ott önmagában már az irányított demokrácia koncepciója is cinizmust kelt, és ezért rendkívül fontos a választások ellenőrzése. Ahol meggyilkolják a kritikus újságírókat, ott meghal az igazság is. A „kereskedelem által megvalósuló változás” koncepciója révén nem érünk el előrehaladást. Ehelyett szilárd értékeken nyugvó alapokra kell helyeznünk az Oroszországgal fennálló kapcsolatunkat.

 
  
  

ELNÖKÖL: WALLIS ASSZONY
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az ECR képviselőcsoport elfogadja, hogy Oroszország fontos gazdasági partner és globális diplomáciai nagyágyú, de ezzel a pozícióval együtt jár a felelősség is. Az első ilyen felelősség a területileg szomszédos országok, így Ukrajna és Grúzia területi integritásának a tiszteletben tartása és felhagyás a sértő „közeli külföld” koncepcióval.

Oroszországnak konkrét lépéseket kell tennie az emberi jogok és a jogállamiság védelme érdekében is, tekintettel az újságírók és emberi jogi aktivisták meggyilkolásának megoldatlan kérdésére. A Memorial nevű emberi jogi csoportnak odaítélt Szakarov-díj mutatja, hogy mi, ebben a Parlamentben, mennyire súlyosnak tartjuk ezt a kérdést.

Oroszországnak együtt kell továbbá működnie a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása terén is, különösen Irán vonatkozásában, és nem szabad Iránnak eladnia az S300-as rakétákat akkor, ha bizonyítani akarja, hogy a fenti veszélyes rendszerrel szemben szolidáris a Nyugattal.

Aggodalomra ad okot továbbá az egyre növekvő nosztalgia a Szovjetunió és Sztálin iránt.

Végezetül, mivel közeleg a tél, nem engedhető meg Oroszországnak, hogy ismét diplomáciai fegyverként használja Európa ellen a gázszállítások terén ténylegesen meglévő monopóliumát. Az EU abbéli elkötelezettsége, hogy egy közös, külső energiabiztonsági politika segítségével diverzifikálja a forrásokat és az ellátást, minden bizonnyal meg fog bennünket erősíteni az Oroszországgal folytatott tárgyalások során.

 
  
MPphoto
 

  Vladimír Remek , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (CS) Hölgyeim és uraim, nem tudom elképzelni, hogy az Európai Unió azon képviselői, akik az Európai Parlament által megszövegezett állásfoglalás szerint járnak el, eredményeket tudjanak elérni Stockholmban. Ha az orosz delegáció a fentihez hasonló javaslattal áll elő, akkor a csúcstalálkozó kudarcra van ítélve. Azt akarjuk, hogy a tárgyalások elősegítsék az EU és Oroszország közötti együttműködést? Természetesen. A dokumentum Oroszországot gyakran az EU kulcsfontosságú partnereként említi. Ugyanakkor szinte minden követelés és feltétel, nem pedig javaslat formájában kerül megfogalmazásra. Például Oroszországot terheli a felelősség a koppenhágai klímakonferencia sikeréért. Ugyanakkor Oroszország mentette meg a Kiotói Jegyzőkönyvet, miközben az Egyesült Államok elutasította a ratifikálását. Ugyanakkor az Oroszországgal kapcsolatban kialakított irreális álláspontok között szerepel a média szabadságára vonatkozó problémák megoldása. A helyzet egyértelműen távol van az ideálistól. Ugyanakkor hölgyeim és uraim, Olaszország esetében az utolsó plenáris ülésen úgy döntöttünk, hogy ez belső ügy. Olaszország az Unió tagállama. Akkor mit akarunk elérni Oroszországban? Ha Oroszországot kulcsfontosságú partnernek tartjuk, akkor ilyen alapokon kell vele tárgyalni.

 
  
MPphoto
 

  Fiorello Provera , az EFD képviselőcsoport nevében. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ezzel az állásfoglalási indítvánnyal kapcsolatban tartózkodni fogok a szavazástól, mert némiképp ellentmondásosnak tartom. Az állásfoglalás valóban elismeri, hogy az elmúlt 10 év során erőteljesen javult az EU és Oroszország közötti gazdasági együttműködés. Elismeri, hogy Oroszország megerősítette a kapcsolatait az energia, a kereskedelem, a vízum-liberalizáció, az illegális bevándorlás ellenőrzése, a terrorizmus elleni küzdelem, az éghajlatváltozás és a külpolitika terén, valamint olyan kérdésekben, mint az iráni nukleáris fegyverek, valamint a kaukázusi és a közel-keleti béke megteremtése.

Miközben felhívást intézünk a fenti dolgok iránt, ugyanabban az állásfoglalásban erőteljesen kritizáljuk Oroszország belföldi helyzetét. Oroszországgal szemben erőteljes az averzió és a bizalmatlanság, ami nem teremt szilárd alapot az általunk kért együttműködésre. Ez nem jelenti azt, hogy szemet kellene hunynunk a demokrácia és az emberi jogok területén az országban uralkodó helyzet felett, de úgy vélem, hogy jelenleg inkább támogatásra és bizalomra, mint kritikára van szükség, pontosan azért, hogy Oroszországban javuljon az emberi jogi helyzet.

 
  
MPphoto
 

  Zoltán Balczó (NI) . – (HU) EU és az Oroszország kapcsolatokról szólva utalnom kell a mai ünnepi ülésre is.

Igen, 20 éve annak, hogy leomlott a berlini fal és véget ért a szovjet kommunista diktatúra. Ennek a diktatúrának legnagyobb elszenvedői közé tartoztak a magyarok. Hozzá kell tennem mindehhez két tényt. Az egyik, azért állhatott fönn évtizedekig a status quo, ez az állapot, mert a világháború utáni helyzetet a nyugati hatalmak is így kívánták megtartani. A másik, a Szovjetunió akkor sem volt azonos az orosz néppel, amely szintén szenvedett a kommunista diktatúrától. Oroszország természetesen kiemelten fontos gazdasági, stratégiai partnerünk.

Az Unió felemeli a szavát az emberi jogsértések kapcsán. Helyesen teszi, de van-e erkölcsi alapja azok után, hogy Vaclav Klaus aláírását a Lisszaboni Szerződéshez azzal vásárolta meg, hogy élni hagyta továbbra is a Benes-dekrétumokat és ezzel elvállalta azt, hogy változatlanul következményeiben népeket tekint kollektíven bűnösnek.

A múlt ülésen az USA-EU csúccsal foglalkoztunk. A hangnem a következő volt: mit tegyünk, hogy elfogadjon minket az Egyesült Államok jó partnerének? Most viszont azt a hangnemet érzem: mit írunk elő Oroszországnak, hogy mi elfogadjuk őt megbízható partnernek? Úgy gondolom, hogy ennél sokkal kiegyensúlyozottabb együttműködést kell keresnünk e két társsal, amennyiben annak tekintjük őket

 
  
MPphoto
 

  Paweł Zalewski (PPE). (PL) Elnök asszony, az elkövetkező EU-Oroszország csúcstalálkozó alá fogja húzni azt, hogy az Európai Unió mekkora jelentőséget tulajdonít az Oroszországgal fennálló kapcsolatoknak. Ebből a szempontból két olyan kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek alapvető fontosságúak Oroszország és az Európai Unió érdekei szempontjából. A fenti kérdések befolyásolják a kapcsolatokat, és valójában meg is határozzák azokat.

Az energia és a biztonság területén való együttműködéssel kapcsolatos problémákra utalok. Ha az Európai Unió és Oroszország együttesen sikereket akarnak elérni, és a mi célunk minden bizonnyal ez, akkor nagyon világosan kell megfogalmaznunk az álláspontunkat. Orosz partnerünk mindezt kiválóan, kétértelműségek nélkül teszi, hisz a kétértelműség félreértéseket szül. Fontos, hogy az Európai Unió is pontosan így fogalmazza meg az álláspontját.

Az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportjai által elért közös és valójában rendkívül jó állásfoglalási indítványról szóló megállapodás egy olyan lépés, amelyet nagyon nagyra értékelek. Úgy vélem azonban, hogy még jobb lenne, ha belevettünk volna egy harmadik, az EU és Oroszország között, az energia terén megvalósuló együttműködés jelentőségét hangsúlyozó és egyben az együttműködés alapját is kijelölő módosítást is. Ez azt jelenti, hogy ennek az együttműködésnek, különösen a gazdasági és pénzügyi krízis idején, a pénzügyi költségek minimalizálásán kell alapulnia, de meg kell határozni az energiaszállítások valamennyi feltételét is.

Az utolsó téma a biztonsággal kapcsolatos. Néhány szót szeretnék szólni képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportja által azokról az orosz-belarusz hadgyakorlatokról tartandó vitára vonatkozó javaslatról, amelyekre a feltételezések szerint Nyugat-Európából, vagyis az Európai Unióhoz és NATO-hoz tartozó országokból jövő esetleges támadás elhárítása érdekében volt szükség. Nagyon sajnálatos, hogy azt az információt kaptam, hogy ezt a vitát nem tudták beilleszteni az ügyrendi kérdések közé, és ezért nem kerül megvitatásra.

 
  
MPphoto
 

  Knut Fleckenstein (S&D). (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim,az előttem szólók már sok témára és problémára, így az emberi jogi helyzetre is rávilágítottak. Fontos számunkra, hogy a fenti témákat egyértelművé tegyük, mert csak ezt követően folytathatunk nyílt és őszinte vitát. Ha Oroszország most ismét komolyan fontolgatja a halálbüntetés bevezetését az amerikai modell szerint, akkor nem mulaszthatjuk el a lehetőséget, hogy ezzel kapcsolatban kifejtsük a véleményünket.

Két rövid témát szeretnék felvetni. Az első Oroszországnak a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozásával kapcsolatos, és őszintén azt kérem mind a Tanácstól, mind a Bizottságtól, hogy ezzel kapcsolatban adjon meg minden lehetséges támogatást. Természetesen Oroszországnak is ki kell venni ebben a részét, de ettől mindketten függünk, és mindkettőnknek jó lenne, ha az ezzel kapcsolatos fejlemények pozitív irányba mennének. Az a tény, hogy Oroszország csatlakozni akar a Világkereskedelmi Szervezethez, és nem csak vámuniót akar létrehozni Belorussziával és Kazahsztánnal, már egy lépés a jó irányba.

A második témám őszinte kérés mindegyikünkhöz arra, hogy ne veszítsük szem elől a tudomány és a kutatás, továbbá a civil társadalom terén való együttműködésünk fejlesztését. A kulturális és az ifjúsági csereprogramok terén új lökésre van szükségünk, és nem csak egy irányban, ahogy Gahler úr mondta, hanem mindkét irányban. Minden olyan fiatal, aki ebben részt vesz, jobban meg fog érteni másokat, és a kapcsolataink pozitív fejlesztésének hírnöke lesz. Remélem, hogy a közös érdekekről többet fogunk beszélni, és hogy a fenti szempontok is nagyobb jelentőséget kapnak.

 
  
MPphoto
 

  Heidi Hautala (Verts/ALE) . – (FI) Elnök asszony, nagyon röviden három dologról szeretnék beszélni. Oroszország jobban tenné, ha megértené végre, hogy a jogállamiságnak állami szinten kell jelen lennie. Nagyon nehéz elképzelni, hogy Oroszország hogyan fejlődhet gazdaságilag vagy társadalmilag, anélkül, hogy rendelkezne független bírói testülettel. Lehetetlen elképzelni, hogy a külföldi vállalatok biztonságban tudják a beruházásaikat egy olyan országban, ahol nincs független bírói testület.

Másodszor, szeretném hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy Oroszországot meg kell győzni a nemzetközi szabályok betartásának fontosságáról. Az Európai Tanácsban gondjaink vannak azzal, hogy Oroszország még nem ratifikálta a 14. számú jegyzőkönyvet, ami javítaná az Emberi Jogok Európai Bíróságának a hatékonyságát. Mi, a Balti-tenger övezetében azt is el akarjuk érni, hogy Oroszország csatlakozzon a nemzetközi projektek környezeti hatását értékelő Espoo Egyezményhez.

Harmadszor, az emberi jogok önmagukban fontosak. Nagyon bátorítónak találtam, amikor Malmström asszony azt mondta, hogy a mostani szándékok szerint az emberi jogi kérdéseket fel kívánják vetni a csúcstalálkozón. Kérjük, hogy érjenek el eredményeket az emberi jogi párbeszéd terén, és ráadásul tegyék ezt minél nyilvánosabban.

 
  
MPphoto
 

  Jacek Olgierd Kurski (ECR) . – (PL) Elnök asszony, az EU-Oroszország csúcstalálkozó megtartására egy hét múlva kerül sor. Erről azon a napon óhajtok szólni, amely hazám számára különösen fontos, azon a napon, amelyiken Lengyelország visszanyerte a függetlenségét. A szovjet, majd az orosz imperializmus mindig fenyegette nem csak Lengyelország, de a régió többi országának a függetlenségét is.

Napjainkban végre biztonságban akarjuk tudni magunkat a szabad nemzetek Európájának struktúrájában, és ezért még kevésbé szabad megfeledkeznünk arról, hogy Oroszország hogyan akarja újjáépíteni a birodalmát, és hogy soha nem tudott megbékélni a birodalma elvesztésével. Oroszország ezért támadta meg Grúziát. Ezért hajtja végre azt, ami szándékaiban és céljaiban Dél-Oszétia és Abházia esetében Anschluss, ezért fenyegeti Ukrajnát, ezért avatkozik bele Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban a rakétaelhárító pajzsba, és ezért használja fel az energiaforrásait zsarolásra. Ezért egyszerre szimbolikus és fenyegető az a tény, hogy közvetlenül az EU-Oroszország csúcstalálkozó előtt az ország, amelyik jelenleg betölti az Európai Unió elnökségét, és amelyik a csúcstalálkozó vendéglátója – Svédország – visszavonta az Északi Áramlat projektre vonatkozó projekttel kapcsolatos ökológiai vétóját. Az Északi Áramlatnak nincs gazdasági haszna, és az egyedüli célja az energia-szolidaritás elvének gyakorlati megszüntetése, amely elv viszont a Lisszaboni Szerződés egyik alapelve és ideálja.

Egy, a hazámban népszerű kifejezést használva felhívom az EU régi országait: ne menjenek el ebbe az irányba! Ne kössenek olyan ügyleteket Oroszországgal, amelyek az új tagállamokkal szemben politikailag motiváltak, mert ez összeomlással fenyegeti a közös Európa létrehozásának gondolatát.

 
  
MPphoto
 

  Anna Rosbach (EFD) . – (DA) Elnök asszony, Oroszországban csak névlegesen, és nem a gyakorlatban van sajtószabadság. A kritikus újságírókat zaklatják, meghurcolják és meggyilkolják. Oroszország a 153. helyet foglalja el a nemzetközi sajtószabadság indexen – más szóval, a sajtószabadság helyzete Oroszországban rosszabb, mint Fehéroroszországban, Szudánban és Zimbabwéban. Ezt tényleg meg kell jutalmazni? És itt még nincs is vége. Itt van az európai állampolgárok számára szolgáltatott gáz kérdése. Ebben az évben is azt tapasztaljuk, hogy Oroszország a gázellátás megszüntetésével fenyegetőzik, és több jel utal arra, hogy a jövőben minden télen fel kell készülnünk erre a lehetőségre. Helyes vajon az, hogy Oroszországot megjutalmazzuk ezért?

A Tanácsnak és a Bizottságnak azt szeretném javasolni, hogy ahelyett, hogy egész egyszerűen szépen beszélnek az oroszokkal, helyesebben tennék, ha őszintén beszélnének és elmondanák, hogy ez egyszerűen elfogadhatatlan. Valójában mit szándékoznak tenni az Oroszország és az EU közötti kapcsolatok negatív fejleményeivel? Vagy egyszerűen csak hagyják, hogy a dolgok továbbra is így folytatódjanak? Valóban meg akarják jutalmazni ezt a negatív fejleményt?

 
  
MPphoto
 

  Nick Griffin (NI) . – Elnök asszony, itt véget nem érő ékesszólással beszélnek barátságról és együttműködésről a Föld valamennyi országával, kivéve Oroszországgal. Kína népirtást követ el Tibetben. Törökország tagadja az örményországi holocaustot. Az Amerikai Egyesült Államok tönkreteszi Irakot, és ez a hely megalázkodik előtte. Oroszország esetében azonban csak fontoskodó és hipokrita kioktatás folyik. Szégyenteljes módon ez a konfrontációs orosz fóbia csak az amerikai, háborús uszító, neokolonializmus pártiak új hidegháborús lobbiját erősíti.

Természetesen vannak helyi nézeteltérések Oroszország és a szomszédos országok között, de nem értünk-e egyet azzal, hogy a jövő heti csúcstalálkozót a civilizációnk keleti és nyugati fele közötti hídépítésre és együttműködésre kellene felhasználni? Történelmi és kulturális okokból ez sokkal gyakorlatiasabb és biztonságosabb, mint a Törökországgal, Európa ősi és örök ellenségével való egység megteremtésére tett kísérlet.

 
  
MPphoto
 

  Francisco José Millán Mon (PPE). (ES) Elnök asszony, az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok nagyon fontosak: a Biztonsági Tanács állandó tagja és katonai nagyhatalom; szükség van az együttműködésére ahhoz, hogy kezelni tudjuk az iráni nukleáris kihívást, a közel-keleti kérdést, a leszerelést, az éghajlatváltozást stb.

Ráadásul Oroszország Európa szomszédos országa, mellyel az Európai Unió több tagállama szoros gazdasági kapcsolatot ápol, és erőteljes energia-függőségben van tőle. Olyan ország, amelyikkel évente kétszer, rendszeres csúcstalálkozót tartunk (amelyek egyértelműen jó lehetőséget biztosítanak a kapcsolatok helyzetének értékelésére).

Jelenleg egy új partnerségi megállapodásról tárgyalunk, amely növelni fogja az együttműködést az úgynevezett négy „közös területen”. Véleményem szerint ezek közül a területek közül a legfontosabb a gazdasági és az energiai terület: nyitottságra, világos szabályokra, beruházási garanciákra és mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy Oroszország csatlakozzon a Világkereskedelmi Szervezethez.

Ezért a jövő heti csúcstalálkozón lehetőség lesz Oroszország Világkereskedelmi Szervezettel kapcsolatos szándékainak a tisztázására és annak biztosítására, hogy ne tegyen ezzel ellentétes kezdeményezéseket. Ráadásul nem engedhetjük meg, hogy megismétlődjön az elmúlt évek gázellátási válsága, és az új megállapodásnak tartalmaznia kell az Energia Charta elveit, amely, amint már elhangzott, olyan szerződés, amelyből Moszkva sajnálatos módon kivonult.

Tovább kell folytatnunk a munkát a másik három terület vonatkozásában is. Már említettem Oroszországnak mint globális szereplőnek a fontosságát.

Hölgyeim és uraim, Oroszországgal közösen nagyon sok mindent meg tudunk tenni, de, amint már elhangzott, a kapcsolatnak van egy olyan aspektusa, amelyről nem szabad megfeledkeznünk, mivel Oroszország európai és szomszédos ország. Ezért kell tiszteletben tartania az emberi jogokat és azokat a kötelezettségeket, amelyek ebből a szempontból az európa tanácsbeli tagsága révén ráhárulnak.

Az EU külpolitikájában az egyik legnyilvánvalóbb kudarc az Oroszországgal kapcsolatos közös politika hiánya. A Lisszaboni Szerződés által biztosított eszközök révén egyszerűbb lesz megteremteni ezt a közös politikát, de számunkra, tagállamok számára fontos az is, hogy meglegyen a valós akarat egy ilyen egységes politika létrehozására, és hogy ne részesítsük a jövőben is előnyben a Moszkvával fenntartott bilaterális kapcsolatokat, amelyek időnként nyilvánvalóan eltérnek egymástól.

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin (S&D). (BG) Elnök asszony, Ferrero-Waldner asszony, Malmström asszony, nem kezdhetek hozzá a beszédemhez annak megemlítése nélkül, hogy a mai napon ebben az ülésteremben a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját ünnepeljük.

Úgy tűnt, hogy különös hangsúly helyeződött az elmúlt évek alatt elért eredményeinkre, arra a tényre, hogy Európa egyesült, hála a húsz évvel ezelőtti eseményeknek, és hogy valamilyen okból az egyik ország, nevezetesen a Szovjetunió, amelyik, ha őszinték vagyunk, ha akarta volna, megállíthatta volna a változásokat, nem került említésre.

Ezt azért mondom, mert véleményem szerint ezek a változások pontosan azért voltak lehetségesek, mert a Nyugat együttműködési politikát kezdeményezett a Szovjetunióval. Azt szeretném mondani, anélkül, hogy párhuzamot kívánnék vonni a Szovjetunió és a jelenlegi Oroszország között, hogy amit Ferrero-Waldner asszonytól és Malmström asszonytól hallottam, jóleső érzéssel töltött el, mert folytatódni látszik a pragmatikus partnerség politikája Oroszországgal, hangsúlyozva, hogy vannak olyan kérdések, amelyek terén az Európai Unió Oroszország részvétele nélkül nem tud sikereket elérni.

Azt is szeretném hangsúlyozni természetesen, hogy bennünket nyilvánvalóan aggodalommal tölt el az emberi jogi helyzet és az egyéb problémák, mint például az a tény, hogy az Amnesty International értékelése szerint a helyzet rosszabbodik: meghamisították a helyhatósági választások eredményeit, és gondok vannak a civil szervezetek működésével is. Mindenesetre egységesnek kell lennünk Oroszországgal kapcsolatos megközelítésünkben.

Az elmúlt évek tapasztalataiból ezt a következtetést kell levonni. Azt is el szeretném még mondani, hogy a Parlamentünk által javasolt állásfoglalásból hiányzó egyik téma a keleti partnerség. Azt szeretném, ha a következő csúcstalálkozón különös figyelmet szentelnénk a keleti partnerség kérdésének, mert csak ezáltal tudjuk garantálni az új politikánk sikerét.

 
  
MPphoto
 

  Paweł Robert Kowal (ECR) . – (PL) Elnök asszony, Oroszország megérdemli, hogy komolyan vegyük. Úgy vélem, hogy ha a kremlbeli partnereink meghallgatták volna a biztos asszony beszédét, akkor nagyon meglepődtek volna az általa az EU-Oroszország közötti kapcsolatokról adott értékelésen.

A következő EU-Oroszország csúcstalálkozóval kapcsolatos megközelítésünkből hiányzik az a bátorság és az őszinteség, amelyre a jelenleg az EU és Oroszország között feszülő alapvető kérdések komolyan vételéhez szükség lenne. Ha az Európai Unión belül nincs őszinteség, ha mindössze pár nappal a Lisszaboni Szerződés Cseh Köztársaság általi végleges ratifikálását követően az energia-szolidaritással kapcsolatos szavaknak nincs értelme, és további lépések folynak az északi gázvezeték megépítése érdekében; ha a kapcsolatainkban nem vesszük komolyan az Energia Chartát, illetve a Sarkozy-tervet, vagy a Lengyelország keleti határán nemrégiben végrehajtott orosz katonai manővert, akkor nem fogunk semmit sem elérni.

Arra szeretném kérni a biztos asszonyt, hogy mondja el nekünk őszintén: véleménye szerint az EU-Oroszország közötti kapcsolatok melyik elemét könyveli el személyes sikerként? Ezen a területen hol van lehetőségünk a sikerre? Őszinteség nélkül nem fogunk semmit sem létrehozni.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, a Grúziában folyó háborúnak, a gázvitának és az Európai Unión belül Oroszországgal kapcsolatban kialakítandó egységes álláspont lehetetlenségének megvannak a következményei.

Ugyanakkor Oroszország, minden kétséget kizáróan, fontos stratégiai partner Európa számára, nem csak az energiaellátás területén. Hamarosan, de legalábbis a következő gázvita alkalmával meglátjuk, hogy az energiaválság megelőzését szolgáló új memorandum és az európai korai előrejelző rendszer leírásra érdemes dokumentumok-e. A tény az, hogy az orosz gáztól való függőségünket nem lehet egy könnyen megszüntetni, és még a Nabucco projekt sem fog túl sokat javítani a helyzeten. Naivság lenne azt hinni, hogy Teherán nem lenne képes nyomást gyakorolni Európára.

Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak hathatós és reális politikát kell folytatnia Oroszországgal kapcsolatban. Meg kell találnia az egyensúlyt az európai és az orosz érdekek között, és tiszteletet kell tanúsítania Oroszországnak a geopolitikai témák kapcsán megmutatkozó érzékenysége iránt. Különben hamarosan nem csak a bilaterális jégkorszak, de a gázvita miatt fagyoskodó európaiak miatt is aggódnunk kell.

 
  
MPphoto
 

  Vytautas Landsbergis (PPE). (LT) Támogatom Zalewski úr álláspontját, pontosabban az 1. módosítást, mivel két olyan kérdésre hívja fel a figyelmet, amelyek nagyon fontosak az Európai Unió számára. Először, nem értünk egyet azzal a módszerrel, ahogy egy harmadik ország arrogánsan figyelmen kívül hagyja és elutasítja az Európai Uniót mint egyenlő és tiszteletet érdemlő partnert a külső energiabiztonság kérdésében, amely az Európai Unió számára fontos. Másodszor, nem értünk egyet az Európa-ellenes megosztással, amelyet természetesen a harmadik ország alkalmaz az „Északi Áramlat” elnevezésű gázvezetékprojekt esetében. Elleneznünk kell Európa lobbi érdekeket szolgáló és időnként korrupt megosztását, és nem szabad megbocsátónak lenni Oroszország velünk, vagyis az Európai Parlamenttel szemben tanúsított arroganciája kapcsán. Nem engedhetjük meg, hogy a Gazprom – az „Északi Áramlat” legfőbb részvényese – teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a gázvezeték által a környezetre kifejtett veszélyekről szóló parlamenti állásfoglalásunkat.

A problémát nem csak a Balti-tenger tragikus ökológiai állapota jelenti, hanem intézményünk morálja is. Amikor tavaly itt szavaztunk, akkor követeltük, hogy a környezeti hatásokról független és nem előre megvásárolt értékelés készüljön, és hogy a Balti-tenger mentén fekvő országok kapjanak garanciát az esetleges katasztrófa bekövetkezte esetére. A Gazprom még csak nem is válaszolt Európának. Ez olyan, mintha a Parlamentet arcul köpték volna, és mi nem válaszolhatunk azzal, hogy „Igen, uram, nagy örömünkre szolgál”. Méltóságot és tiszteletet kell tanúsítanunk, anélkül hogy manipulálnánk, illetve megakadályoznánk a parlamenti képviselők által a Balti-tenger élővilágával kapcsolatban most kezdeményezett speciális vitát. Ha elkap a félelem, és beleegyezésünket adjuk a Balti-tenger elpusztításába és egy olyan, új Moszkva-Berlin határvonal létrehozásába a tengeren, ahol orosz hadihajók védik a vezetéket, akkor elássuk a szabad jövőnket. Valójában miközben az energiáról beszélgetünk, kiárusítjuk a jövőnket.

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (S&D). (DE) Elnök asszony, való igaz, hogy Oroszországot komolyan kell vennünk, ahogy Kowal úr is mondta, különösen a Lisszaboni Szerződés aláírása után, amellyel kapcsolatban érdekes, hogy az elnök, Václav Klaus, aki sokáig elutasította a szerződés aláírását, különösen kritikátlan távolságtartó magatartást tanúsít Oroszországgal szemben. Oroszország komolyan vétele azt jelenti, hogy józan kapcsolatot és pragmatikus gazdasági kapcsolatot kell kialakítanunk Oroszországgal, de nem jelenti azt, hogy nem kell kritikusnak lennünk az oroszországi politikai fejleményekkel, különösen az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban.

Nagy sajnálattal vettük tudomásul, hogy mi történt az utolsó választások során, hogy a dolgok egyértelműen nem úgy zajlottak, ahogy kellett volna. Természetesen minket különös aggodalommal töltenek el az emberi jogvédők ellen elkövetett támadások. A fenti támadásokért nem akarom az orosz kormányt hibáztatni. Azt akarom, és azt követeljük ebben a nagyon kiegyensúlyozott állásfoglalásban, hogy Oroszország vegye komolyan az emberi jogi aktivisták védelmét. Nem ez történik, vagy legalábbis nem a kellő mértékben. Ebből a szempontból jobban kell Medvegyev elnökre, mint Putyin miniszterelnökre fókuszálnunk. A közöttük levő különbségek talán nem túl nagyok, de ha kettőjük közül bármelyik is tett elfogadhatóan felvilágosult, pozitív lépést, akkor az Medvegyev elnök volt, és ebben támogatnunk és erősítenünk kell őt.

Ami az energiakérdést illeti: ezen a területen is nyugodt, ésszerű kapcsolatot kell ápolnunk. Nincs semmi kifogásom az Északi Áramlat, illetve a Déli Áramlat ellen, de senkitől, egyetlen országtól sem akarok függni a gázellátás terén. Éppen ezért erőteljesen támogatom a Nabucco vezetéket. A sokoldalúság, a diverzifikálás – ezek a fontos tényezők a gázellátás terén, függetlenül attól, hogy más vezetéken, például a Nabucco-vezetéken vagy az LNG (cseppfolyósított földgáz)-portokon keresztül érkezik. Ez nem azért van így, mert a kérdéses ország Oroszország, hanem azért, mert Európának nem szabad függnie senkitől.

Ha most még Ukrajnát is belekeverjük, akkor szeretném látni azt az ukrán politikust, aki teljes felelősséget vállal, és végrehajtja azokat a beruházásokat, amelyekkel kapcsolatban megállapodás született Európával. Tisztában vagyok azzal, hogy Oroszország gyakran kihasználja a helyzetet, de ha Ukrajna betartja az ígéretét, akkor Oroszország már nem fogja tudni kihasználni a helyzetet, mivel a kérdéses beruházásokat Ukrajnában valósítják meg.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE). (RO) Gratulálni szeretnék az állásfoglalás szerzőinek, mert nagyon jól összehangolták a különböző politikai képviselőcsoportok nézeteit. A stockholmi csúcstalálkozó jó lehetőséget kínál, hogy bebizonyítsuk a tagállamoknak, tudunk egységesek lenni. Habár 23 nyelvet beszélünk, egy nyelven is tudunk beszélni, ha arról van szó, hogy meg kell fogalmaznunk a gazdasági, politikai és energetikai érdekeinket.

Az Európai Uniónak különös figyelmet kell szentelnie az energiabiztonságnak, mind az oroszországi ellátás állandó biztosítása, mind az olyan alternatív projektek, mint a Nabucco és a páneurópai Konstanca-Trieszt olajvezeték révén.

Számunkra, románok számára, az energiabiztonság a fekete-tengeri régió biztonságát jelenti. Európa energiapolitikáját befolyásolhatják a régió megoldatlan konfliktusai.

Ugyanakkor, a befolyásolási övezeteken alapuló gondolkodásmódunkat fel kell váltani a bizalmi övezeten alapuló gondolkodásmóddal. Oroszországnak együtt kell működnie az Európai Unióval ebben a maximális érdekeket képviselő övezetben. Az Európai Unió fejlődése szempontjából létfontosságú projektek előrehaladása szintén az energiabiztonságtól függ.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D). (HU) Tisztelt elnök asszony! Nagy szükség lenne az EU és Oroszország közötti új partnerségi együttműködés megkötésére, jelenleg azonban ezt fékezi több uniós tagállam és Oroszország közötti történelmi vita. Az EU-orosz viszony nem lehet foglya ezeknek a történelmi vitáknak.

Energetikai téren kölcsönös a függőség, ahogyan erre Hannes Swoboda úr is utalt. Energetikai téren fontos lenne, hogy az Energetikai Chartából való kilépést követően állapodjon meg az Unió és Oroszország. Fontos lenne egy energia forródrót felállítására, hogy a közép-európai uniós tagállamok ne szenvedjenek az orosz-ukrán viták következtében.

S végezetül teljes joggal bíráljuk a jogállamisági és az emberi jogok csorbítását Oroszországban, ugyanakkor föl kell hívni a figyelmet azokra a jogsértésekre, mint a lettországi 400000 orosz állampolgárságának megtagadására, hogy az Uniónak a saját háza táján is vannak tennivalói.

 
  
MPphoto
 

  Ivo Vajgl (ALDE) . – (SL) Támogatom a Malmström asszony és Ferrero-Waldner asszony által képviselt álláspontot. Ilyen menetrenddel szerintem az Oroszország és az Európai Unió közötti párbeszéd mindkét fél számára előnyös lesz.

A mai nap ünnepélyes volt számunkra: a berlini fal leomlását ünnepeljük. Elfelejtettünk azonban megemlékezni arról, hogy egyidejűleg Oroszországban leomlott egy másik fontos fal is, és elkezdődött az átmenet folyamata, amely még most is tart. Napjainkban Oroszország jobb ország, mint a berlini fal elomlása előtt volt, és időnként emlékeztetni kell magunkat erre. Időnként meg is kell becsülnünk Oroszországot, fontos partnerünket, és nem engedhetjük meg, hogy csak a saját történelmünk által keltett érzelmek ragadjanak el bennünket.

Szükségünk van Oroszországra mint globális partnerre a világpolitikában és mint partnerre az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokban. Ez azonban nem jelenti azt, ahogy a más képviselők javasolták, hogy felhagyunk az alapértékeinkkel. Az ilyen beszédre kár az időt pazarolni.

 
  
MPphoto
 

  Marek Henryk Migalski (ECR) . – (PL) Elnök asszony, mindenekelőtt Ferrero-Waldner asszonynak szeretnék valamit mondani. Talán nem volt jelen ma délután, amikor Havel elnök beszélt. Ojuland asszonyhoz és Schulz úrhoz hasonlóan Havel elnök úr azon kijelentésére szeretnék utalni, miszerint az Európai Unió kötelessége a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának elterjesztése.

Malmström asszony is utalt erre, amiért köszönetet mondok neki. Úgy beszélt, mintha az Európai Unió Svájccal tartana csúcstalálkozót. Beszélt a kereskedelemről, az üzletről, a klímacsomagról, és teljes mértékben megfeledkezett a fontos dolgokról, arról, ami talán a legfontosabb az Európai Unió számára. Mindenekelőtt kívánom önnek, mindegyikünknek, az Orosz Föderáció állampolgárainak, hogy az EU gyakrabban képviselje a mai napon Malmström asszony által előadott álláspontot, az ön által képviselt helyett.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök asszony, mielőtt még kritizálnánk Oroszországot az emberi jogok területén elkövetett jogsértésekért, meg kellene vizsgálnunk a hasonló jogsértéseket az Európai Unióhoz tartozó országokban is; olyan országokban, ahol az ellenzéki pártokat fizikai támadás éri, mint például Magyarországon, vagy ahol a kormányzó párt hadereje megtámadja őket, mint például az Egyesült Királyságban, avagy olyan országokban, ahol nem erőszakos véleménynyilvánításért bebörtönzik az embereket vagy politikai pártokat tiltanak be, mint például Belgiumban.

Az Oroszországgal fennálló kapcsolatainkat a saját tagállamaink érdekei alapján, és nem hipokrita kitörések alapján kell ápolnunk.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök asszony, köszönöm a konstruktív vitát. Szerintem a többség egyetért azzal, hogy Oroszország az EU számára stratégiai partner, és hogy ezen országgal fennálló kapcsolatunk nagyon fontos. Az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság elvei tekintetében egymással, a kötelezettségvállalásainkkal és az Európai Unió alapját képező értékekkel szemben tanúsított tiszteleten kell alapulnia.

Ebből a szempontból nagyon egyértelműnek kell lennünk, és én úgy vélem, hogy akik engem kritizáltak, például Rosbach asszony, talán nem figyeltek oda bevezetőmre, mert abban világosan elmondtam, hogy az oroszországi emberi jogi helyzet terén bekövetkezett fejlemények aggodalommal töltenek el bennünket. Oroszország fontos szomszédunk. Természetesen sok a megoldatlan kérdés, és talán egyikünk sem hiszi, hogy a stockholmi csúcstalálkozón mindegyiket meg fogjunk oldani. Ugyanakkor ez értékes lehetőséget ad a találkozásra és a beszélgetésre.

Vannak közös problémáink, amelyek terén talán egy kicsit közelebb kerülünk a megoldáshoz. Itt van a közel-keleti és az afganisztáni kérdés, és most természetesen a koppenhágai klímacsúcs igen releváns. Itt van továbbá a pénzügyi és gazdasági válság és az ezzel kapcsolatban vállalt közös kötelezettségeink, valamint az energiával, a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozással és a kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos számtalan kérdés. A közös térben fennálló konfliktusok megoldása terén együtt kell működnünk. Ez azt jelenti, hogy meg kell határoznunk bizonyos, konkrét kérdéseket, amelyek kapcsán mindkét fél számára előnyös az együttműködés. Korrekt és tiszteletteljes formában, értékeink figyelmen kívül hagyása nélkül kell ezt megtennünk.

Remélem, hogy a csúcstalálkozó segíteni fog a stratégiai partnerség megerősítésében is, és megnyitja az utat az építő jellegű együttműködés előtt. Ez pozitív dolog lenne. Elolvastam azt az állásfoglalást, amelyre önök közül többen utaltak, és amiről, ha jól tudom, holnap fognak szavazni. Szerintem ez nagyon jó állásfoglalás, és azt is gondolom, hogy kiváló dolog, hogy mindent összevetve, a fenti témákkal kapcsolatban erős konszenzus alakult ki a Bizottságban, a Tanácsban és az Európai Parlamentben.

Amint önök közül sokan elmondták, amikor Oroszországgal tárgyalunk, azonos véleményen kell lennünk. Ha egyetértünk, és ha világos és építő jellegű párbeszédet folytatunk, akkor jó lesz Oroszországnak, jó lesz az Európai Uniónak, és jót tesz majd az európai és a globális színtéren fennálló kérdéseknek is.

 
  
MPphoto
 

  Benita Ferrero-Waldner , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, Oroszország egyrészt stratégiai partner, de egyben szomszédos ország is, és ebbéli minőségében jóval bonyolultabb. Ugyanakkor, különösen a gazdasági bizonytalanság időszakában, úgy vélem, hogy a korábbiaknál még sokkal fontosabb annak biztosítása, hogy az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok a lehető leghatékonyabban működjenek, és biztonságot, stabilitást és prosperitást eredményezzenek polgáraink és Oroszország polgárai számára is. Éppen ezért meg kell sokszoroznunk az erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy közös nevezőre jussunk azokon a területeken, ahol eltérőek a nézeteink – például az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések, illetve a közös szomszédsággal kapcsolatos nézetek terén –, ugyanakkor nyitva kell hagynunk az ajtót az olyan párbeszéd és vita előtt, amely tiszteletben tartja a különbözőségünket, de tiszteletben tartja a közös kötelezettségvállalásainkat is. Úgy is mondhatnám, hogy ez az általános irányvonal.

Most pedig néhány szót szeretnék szólni egy pár konkrét dologról. Oroszország tagsága a Világkereskedelmi Szervezetben számunkra kulcsfontosságú célkitűzés, és az is marad. Ezt előrebocsátva, itt az ideje, hogy megoldjunk egy sor, a fent nevezett kereskedelmi kapcsolat terén megoldatlan kérdést. Ezek közül néhány, mint például a Transznisztria feletti átrepülés díja, már több éve szerepel a napirendünkön. A számtalan csúcstalálkozón, ahol részt vettem, minden alkalommal említésre kerültek. Mások, mint például a konténerek közúti szállításának korlátozására vonatkozó rendelet, csak nemrégiben születtek, és e kérdéseket én személyesen – és a Bizottság minden szolgálata – az Oroszországgal való tárgyalások során minden alkalommal felvetjük. Valójában éppen most volt egy állandó partnerségi tanácsülés, de persze ismét felhozhatjuk.

A második téma, amelyet meg szeretnék említeni, az energia. Az Európai Unió és Oroszország, amint mondtam, fontos partnerek az energia területén is. A kapcsolat függőségi jellegű, ami mindkét fél számára erős motivációt jelent arra, hogy az energetikai kapcsolatainkat előrelátható és konkrét alapokra helyezzük. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy biztosítsuk az Európai Unió számára az akadálytalan és folyamatos energiaellátást, megelőzve és megoldva ily módon a szükséghelyzeteket. Többek között ezt szeretnénk elérni a korai előrejelző rendszer létrehozásával, amelyen jelenleg is dolgozunk, és ahol nagyon fontos az Orosz Föderáció Energiaügyi Minisztériumával való együttműködés. Erről a kérdésről már beszéltünk, és remélem, hogy előre tudunk lépni.

Ami Ukrajnát és különösen a gáz tranzitszállítását illeti, a Bizottságban együttműködtünk az ukrán hatóságokkal és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel is egy olyan hitelcsomag kidolgozásán, amely megoldaná mind az Oroszországból érkező gáz tárolási díjával kapcsolatos fizetési problémákat, mind pedig az ukrán gázszektor reformjának és modernizációjának kérdését.

Július végén megállapodás született, egyengetve ily módon a nemzetközi pénzügyi intézmények által egy sor feltétel teljesülése esetén nyújtott pénzügyi segítségnyújtást. Reméljük, hogy tényleg működőképes lesz, és azt is biztosítanunk kell, hogy az energetikai kapcsolatok világos és átlátható jogi alapokkal rendelkezzenek. Ez a célunk, különösen az új megállapodásban.

Ami az emberi jogokat illeti, az emberi jogokról beszéltem. Amikor csak jelen voltunk a csúcstalálkozón, mindig beszéltünk az emberi jogokról. A halálbüntetéssel kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni, mert ez természetesen, közösségi értékeink alapján elfogadhatatlan számunkra. Igen, Oroszországban az Alkotmánybíróság jelenleg vitát folytat a kérdésről, de nekünk azt mondták, hogy egyes jelek szerint a bíróság arra a következtetésre fog jutni, hogy Oroszországot köti az általa aláírt, az emberi jogokról szóló európai egyezmény 6. jegyzőkönyve, és ezért minden valószínűség szerint nem vezeti be a halálbüntetést. Reméljük, hogy így lesz.

Amint már korábban is említettem, Oroszország, az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács tagjaként komoly kötelezettségeket vállalt az emberi jogok terén. Ezeket az EU és Oroszország között az emberi jogokról folyó megbeszélések során minden alkalommal megvitatjuk. Mivel erre éppen most, november 5-én került sor Stockholmban, nem mentem bele a részletekbe, de minden jól értesült fél tud róla.

Az utolsó témám valójában pozitív: a fiatalok közötti együttműködés a tudomány és a technológia terén. Igen, ahogy Fleckenstein úr is említette, az Európai Unió és Oroszország fiataljai közötti együttműködés ösztönzése az egyik legfontosabb dolog számunkra, és a programjainkat ennek a célnak szenteljük. Ezek, például a TEMPUS és az Erasmus Mundus hasznosnak bizonyultak magán az Európai Unión belül is, és ez is egyike azoknak a lehetőségeknek, amelyeket ki kellene aknáznunk.

Szintén ezzel összefüggésben, tárgyalásokat folytatunk Oroszországnak az Európai Közösségek kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjához való csatlakozásáról. Ez a terület is hatalmas gazdasági potenciállal bír.

Ismét úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk terjedelme hatalmas. Sok a megbeszélnivaló, és nem minden esetben értünk egyet Oroszországgal, de minden alkalommal beszélhetünk minden kérdésről, és ezt is tesszük.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hat állásfoglalási indítványt(1) terjesztettek elő az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2009. november 12-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) A tél kezdetén Európát gázválság fenyegeti, ez év elejéhez hasonlóan, amikor az orosz gáztól való függőség minden korábbinál nyilvánvalóbbá vált. Megvan az esélye annak, hogy idén megismétlődik a tavaly téli forgatókönyv, amire Putyin miniszterelnök úr nemrégiben felhívta a figyelmet, ismételten az Ukrajnával való félreértés miatt. Ebben az összefüggésben az orosz gáz alternatívája, a Nabucco projekt, abszolút szükségszerűséggé válik. Európa gázellátása nem függhet az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktustól. A Nabucco projektnek − az Európai Tanács márciusi döntésének megfelelően − az EU összes intézménye esetében prioritást kell élveznie. Az EU-nak azonos véleményt kell képviselnie a Nabucco projekttel kapcsolatban. Oroszország érdeke, hogy hozzáférése legyen a kaszpi gázhoz, és egy határozott és egységes európai álláspont révén Oroszország a tárgyalóasztalhoz ültethető. Nem veszünk részt a projektek közötti versenyben. Nem az Északi Áramlatot állítjuk szembe a Déli Áramlattal. Arról a közös érdekről beszélünk, amely a gáz alternatív forrásának biztosításában nyilvánul meg. Végül, de nem utolsó sorban, az európai intézményeknek határozott kéréssel kell fordulniuk Oroszországhoz és Ukrajnához annak érdekében, hogy ne engedjék meg maguknak azt, hogy a geopolitikai, illetve választási érdekek által motivált büszkeség kihatással legyen az EU lakosságának és gazdaságának a biztonságára.

 
  
MPphoto
 
 

  András Gyürk (PPE) , írásban. – (HU) Az EU-orosz együttműködési megállapodás újratárgyalása jó alkalmat ad arra, hogy a két fél áttekintse a kapcsolatokat leginkább meghatározó kérdéseket. Az elmúlt évek történései nyomán nem véletlen, hogy a tárgyalások napirendje tükrözi az energiakereskedelem felértékelődő szerepét. A sajtóhíreket szemlélve korántsem lehetünk bizonyosak abban, hogy idén megússzuk a menetrendszerűvé váló gázválságot. A még el nem fogadott uniós gázellátási irányelv pedig sajnos mit sem ér, ha az uniós tagállamok újra elzárt csapokra ébrednek. Éppen ezért az EU-nak arra kell törekednie, hogy az Oroszország által eddig nem ratifikált Energia Charta alapelvei szerves részét képezzék az új együttműködési megállapodásnak. Ma még mind az energiatranzitot, mind a piacokhoz való hozzáférést ellentmondások terhelik. Ugyanis miközben Oroszország a piac nyitottságát kihasználva már a legtöbb uniós tagállamban jelen van befektetőként, addig saját piacát következetesen lezárja a nyugati vállalatok elől. Az Energia Charta feloldhatja ezt az ellentmondást. A piaci elvek írásban történő rögzítése jó alapot jelenthet a jövőbeni hosszú távú gázszállítási szerződések tárgyalása során is. Az átlátható viszonyok megteremtése nélkül a tagállamok a jövőben is kijátszhatóak lesznek egymás ellen és továbbra is eltérő árat fizetnek majd a gázszállításokért.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE) , írásban. – Elnök asszony, manapság Oroszországban a hatóságok zaklatják a civil szervezeteket. Azokat a szervezeteket, amelyek egyedüli szerepe az alapvető polgári szabadságjogok és emberi jogok védelme, kilakoltatási paranccsal, a hatósági engedélyek kiadásának megtagadásával és Oroszország egyes helyein tagjaik meggyilkolásával kergetik el.

Éppen ezen a héten olvastunk olyan jelentéseket, melyek szerint az Emberi Jogi Központot és a Moszkvai Helsinki Csoportot, Oroszország legrégebbi emberi jogi szervezeteit, elűzték a helyükről.

Mivel mi, az Európai Parlament, hamarosan oda akarjuk ítélni az ez évi Szaharov-díjat a „Memorial” Alapítványnak, és ezzel a Moszkvai Helsinki Csoport egyik alapítójának, Ljudmila Mikhailovna Alexeyevának, hangsúlyoznunk kell, hogy ez a Parlament, ez az Unió az üzletnél és a lehető legolcsóbb gáz beszerzésénél többről szól. Az értékek uniója vagyunk, beleértve a polgári szabadságjogokat, a demokráciát, az emberi jogokat és az emberi méltóságot. A jövő héten, a csúcstalálkozón, az európai vezetőknek a vezetékeknél és a szabad kereskedelemnél többről is kell beszélniük. Még nem jött el az orosz civil társadalom leáldozásának ideje. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Krzysztof Lisek (PPE) , írásban. – (PL) Számunkra nagyon fontos, hogy jó kapcsolatokat és jó partneri viszonyt ápoljunk Oroszországgal. Erőfeszítések történnek ugyanakkor a keleti partnerség létrehozására is, aminek célja, hogy aktívabbá váljon az EU kapcsolata Belorussziával, Ukrajnával, Moldáviával, Grúziával, Azerbajdzsánnal és Örményországgal. Annak ellenére, hogy az Európai Unió és Lengyelország számtalan nyilatkozatot tett közzé az Orosz Föderációval való együttműködésről, én azért aggódom, mert szeptemberben több ezer orosz katona vett részt a „Nyugat 2009” elnevezésű, Fehéroroszországban tartott hadgyakorlaton. A hadgyakorlat célja a lengyel etnikai kisebbség képzeletbeli lázadásnak leverése volt. Rendkívül zavaró az a tény, hogy olyan, közös orosz-belarusz hadgyakorlat megtartására került sor, melynek során az agresszor az Európai Unió egyik tagállama volt. Ráadásul engem az is meglep, hogy minderre sem az Európai Bizottság, sem az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője nem reagált. Remélem, hogy ez a téma a közelgő, november 18-án, Stockholmban sorra kerülő Európai Unió-Oroszország csúcstalálkozón napirendre kerül.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.

Utolsó frissítés: 2010. április 15.Jogi nyilatkozat