Elnök. – A következő napirendi pont a Martin úr által az Alkotmányügyi Bizottság nevében az Európai Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződéshez történő hozzáigazításáról készített jelentés (2009/2062(REG)) (A7-0043/2009).

  David Martin , előadó. – Elnök úr, először is köszönöm a türelmét és a jelenlétét.

Amikor 1984-ben először európai parlamenti képviselő voltam, megjegyeztem egyik akkor kollégámnak, Ken Collins skót képviselőnek, hogy azon tűnödöm, vajon rossz hivatást választottam-e, mivel úgy tűnt, a Parlament nem harap túl nagy szeletet a jogalkotás tortájából. Ken azt válaszolta, igaz, hogy a Parlamentnek nem túl erősek a fogai, ha azonban megkérdezzük bármelyik kismamát, rá fogunk jönni, hogy fogak nélkül is igen mély nyomokat lehet hagyni.

Ez a Parlament fogak nélkül is valóban mély nyomot hagyott a tekintetben, hogy élt jogalkotási konzultációs jogával. Azóta létrejött az Egységes Európai Okmány, amelynek köszönhetően az Európai Parlament csecsemőből kisgyermek lett, majd Maastricht révén tinédzserkorunkat éltük, a Nizzai és az Amszterdami Szerződéssel beléptünk a felnőttkorba, és most itt a Lisszaboni Szerződés, amely úgy gondolom, egy felnőtt parlament minden jogával felruházza ezt a Parlamentet, és az így egyenrangúvá válik az Európai Unió bármely más demokratikus intézményével.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatom azt a jelentést, amely eljárási szabályzatunkat úgy módosítja, hogy az figyelembe vegye a Lisszaboni Szerződés nyomán bennünket megillető új jogköröket.

Nagy megtiszteltetés ez, ugyanakkor, ha őszinte szeretnék lenni, kissé csalódott is vagyok, a jelentést ugyanis valójában Corbett-jelentésnek kellene hívni. A választások előtt Richard Corbett kollégám végezte a jelentéssel kapcsolatos összes komoly munkát. A Lisszabonnal kapcsolatos részek tekintetében igencsak megkönnyítette a feladatomat. Bár a jelentés egyéb szempontjait illetően nézeteltérés volt közöttünk, a lisszaboni kérdésekkel kapcsolatban Richard Corbett kitűnő munkát végzett, az én dolgom pedig igazából csak annyi volt, hogy átvegyem a stafétabotot.

A jelentés felkészít bennünket a kereskedelempolitika terén kapott új jogkörök gyakorlására, ahol mostantól a Tanáccsal együtt teljes körű jóváhagyási joggal rendelkezünk majd valamennyi kereskedelemmel kapcsolatos kérdésben, valamint a mezőgazdaság és a halászat terén érvényesülő új jogköreinkre, ahol együttdöntést kell alkalmazni. A jelentés pontosítja az Európai Bizottság kinevezésében játszott szerepünket is, új kapcsolatot teremt az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között, és megnyitja az utat az Európai Parlament új képviselői előtt.

E kérdések többségének tárgyalása, ahogyan azt már említettem, egyetértésben folyt. Hadd említsem meg futólag, hol alakult ki nézetkülönbség a képviselőcsoportok között, miközben azt azért hozzátenném, hogy e témakört illetően nagyszerű együttműködés jött létre a csoportok között. A fő árnyékelőadók és koordinátorok valamennyien készségesen működtek közre, egy-két területet illetően azonban nem tudtunk megoldást találni.

Először is, ki legyen COSAC-ba delegált küldöttség elnöke? Az Alkotmányügyi Bizottság elnöke vagy esetleg, ahogyan most is, a Parlament alelnöke? Meglátásom szerint az alelnöknek kellene lennie; a bizottság úgy döntött, hogy az ő elnökük legyen az. A végső döntés a plenáris ülésé, meggyőződésem azonban, hogy a COSAC több mint nemzetközi kapcsolatok. Szakpolitikai ügyekkel is foglalkozik, és ez az oka annak, hogy a múltban mindig egy alelnök vezette a küldöttséget.

A nemzeti parlamentekkel való kapcsolatunk tekintetében némi nézeteltérés alakult ki a bizottságon belül azt illetően, mennyire kell belemennünk a részletekbe, és hogy a szabályok milyen mértékben írják elő a kapcsolat jellegét. Sikerült kompromisszumot kötnöm Brok úrral, aki e kérdésben igen előzékenynek bizonyult; a kompromisszum meghatároz néhány részletet, ám elegendő teret biztosít a Parlament elnöke számára ahhoz, hogy nemzeti parlamenti kollégáival kidolgozza a nemzeti parlamentekkel való együttműködés pontos módját.

A harmadik kérdés, amelyben némi ellentmondás volt tapasztalható, a szubszidiaritás elvének kezelése volt. Viszonylag könnyedén megállapítottuk, milyen szerepet játszanak majd e tekintetben a bizottságok, és ezzel kapcsolatban konszenzusra jutottunk. Az egyetlen felmerülő aggodalom arra irányult, mi történik, ha a bizottság úgy dönt „nem, nem állapítható meg a szubszidiaritás elvének megsértése; a jogalkotás folytatódhat”? Szükség lenne-e egy biztosítékra, amelynek köszönhetően az Európai Parlament képviselői felvethetnék a kérdést itt az ülésteremben? Többekhez hasonlóan benyújtottam saját módosításomat, és e módosítások javaslata szerint, amennyiben az európai parlamenti képviselők egytizede úgy véli, hogy fennáll a szubszidiaritás megsértése, akkor az adott kérdést parlamenti vitára kell bocsátani. Véleményem szerint ez egy ésszerű biztonsági megoldás.

Az utolsó kérdés, amelyet említeni szeretnék, a megfigyelők ügye, valamint az, szükség van-e előzetes megfigyelőkre, még mielőtt a 18 új képviselő hivatalba lép. Nézetem szerint mindenképpen. A lényegi kérdés azonban az – és ebben a bizottság szintén egyetért –, vajon ezek a megfigyelők olyan személyek legyenek-e, akiket egyébként parlamenti képviselővé választottak volna. Ez hitelességünk szempontjából nélkülözhetetlen. Ha engedélyezzük a tagállamoknak, hogy kedvük szerint bárkit kinevezzenek a megfigyelői szerepre – és úgy hírlik, egyes tagállamok nemzeti képviselőket kívánnak kijelölni –, az véleményem szerint teljesen elfogadhatatlan lenne.

Befejezésképpen azt mondanám, örömmel tölt el, hogy a Parlament az e heti szavazást követően december 1-jén, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének pillanatától kezdve olyan eljárási szabályokkal rendelkezik majd, amely azonnal lehetővé teszi számunkra új jogköreink gyakorlását. Ez a nyarat megelőzően az Alkotmányügyi Bizottságban tevékenykedők érdeme, ezért ismételten köszönetet mondok Richard Corbettnek az ügyben tett erőfeszítéseiért.

(Taps)

  József Szájer , a PPE képviselőcsoport nevében. – (HU) Tisztelt Elnök úr, tisztelt Ház! Nagyon sokunk örömére hamarosan a Lisszaboni Szerződés életbe lép. Hosszú ideig tartott, és nem elsősorban ezen a Parlamenten múlott, hogy ilyen sokáig tartott a ratifikációja. Éppen ezért az sem a Parlamenten múlik, hogy azonnal alkalmazni lehessen az összes szabályt, amely ennek kapcsán a parlamentet megilleti.

Én azzal szeretném kezdeni, amivel az előadó az imént befejezte, vagyis azzal, hogy milyen óriási jelentősége van annak, hogy abban a pillanatban ahogyan lehetséges, gyakoroljuk is ezeket a jogokat. Hiszen a Parlament valóban nagyon jelentős mennyiségű joggal gyarapodott. A Lisszaboni Szerződés jelentős mértékben javítja a Parlament erejét, de ezen keresztül a demokrácia, az európai demokráciának állapotát segíti elő és a mi dolgunk itt, most, ebben a vitában és ezzel a jogalkotással azt garantálni, hogy ezeket a jogokat valóban gyakorolni is lehet.

Én szeretném megköszönni mind a jelentéstevő Martin úrnak, mind pedig Corbett úrnak azt a munkát, amit ezzel kapcsolatban végzett és a legfontosabb tételek, mint például a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás, vagy a szubszidiaritás elvének a szigorúbb, az eddiginél lényegesen jobban körülírt gyakorlása, illetőleg komitológiai eljárások és a parlamentek az új együttdöntési jogosítványai, a költségvetési eljárásnak a kérdései mind megjelennek ebben a rendszerben és ezt mindenképpen támogatjuk.

Ugyanakkor arra is ügyelni kell, és erre szeretném felhívni a figyelmet - módosító indítványok szavazása kapcsán -, hogy ne lehessen visszaélni ezekkel a jogokkal. Egy nagyon kicsi kisebbség ne élhessen vissza, ne akadályozhassa magát a jogalkotási folyamatot. Ezt rugalmasan kell megoldanunk. Láthattuk a Lisszaboni Szerződés ratifikációja során, hogy egyetlenegy ember, egyetlenegy köztársasági elnök milyen módon tudott játszani az egész rendszerrel, éppen ezért csak olyan biztosítékokat szabad beépíteni, amelyekkel nem lehet a végsőkig visszaélni. Az Európai Néppárt támogatja ezt a jelentést és a jelentéstevőknek, mind Corbett úrnak, mind pedig Martin úrnak gratulálunk.

  Ramón Jáuregui Atondo , az S&D képviselőcsoport nevében.. – (ES) Elnök úr, elsőként magam is elmondanám, hogy a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja rendkívül büszke arra, hogy két barátunk és kollégánk, David Martin és Richard Corbett is meghatározó szerepet játszott e fontos reform létrejöttében. Őszinte elismeréssel adózom nekik, és bízom benne, hogy a Parlament egésze is így tesz majd.

Másodszor azt kívánom mondani, igazán jelentős lépést teszünk most, mert úgy gondolom, rendkívül nagy politikai jelentőséggel bír, hogy december 1-jén az új eljárási szabályzat az új szerződéssel együtt hatályba lép. Azt üzenjük ezzel az európai politikai rendszernek, hogy a Parlament felkészül és alkalmazkodik annak érdekében, hogy az új szerződés végrehajtásához megfelelő eszközzel rendelkezzen. Ennek az elképzelésnek nyilvánvalóan számos reform megfelel.

Mivel úgy érzem, eljött az összefoglalás ideje, annyit mondanék, hogy természetesen a jelentés egészét támogatjuk, a jelenleg még függőben lévő reformokkal és módosításokkal kapcsolatban azonban megemlítenék két olyan dolgot, amelynek véleményem szerint itt helye van.

Először is, bár az Elnökök Értekezletén némi zűrzavar keletkezett a tekintetben, milyen típusú módosításokat kellene elfogadni arra tekintettel, hogy azok a legszigorúbb értelemben véve a Lisszaboni Szerződés eredményének tekinthetők-e, úgy véljük, a Parlament elnökének kellene döntenie arról, hogy az eljárási szabályzat valamely reformja nem megfelelő. E tekintetben egyetértek azzal, hogy az elnöké legyen a döntési jog, és ezt a döntést támogatjuk majd.

Befejezésképp elmondanám, hogy az eljárási szabályzatnak egy ilyen fontos esemény alkalmával történő reformja egyhangú döntést kíván. Úgy gondolom, rendkívül kedvező lenne, ha még a szerdai szavazás előtt megállapodnánk a módosításokról, hogy a Parlament egészén belül teljes körű egyetértés alakuljon ki.

  Elnök. – Tájékoztatom önöket, hogy a képviselőcsoportok képviselőinek nyilatkozatait követően ismertetni fogom a jelentésről való szavazással kapcsolatos technikai tudnivalókat.

  Andrew Duff , az ALDE képviselőcsoport nevében.. – Elnök úr, az ALDE képviselőcsoportja örömmel elfogadja a Corbett-/Martin-jelentést, amely kedvező pályára állítja a Parlamentet, és lehetővé teszi számára, hogy felvállalja a szerződés hatálybalépését követően ráruházódó jelentős felelősséget. Fontos, hogy a Parlament felkészüljön az általános parlamenti szerepre – vagyis arra, hogy mostantól valamennyi szakpolitika területén hatékonyan és célszerűen kell végeznünk a munkánkat.

Egy gyors megjegyzés a nemzeti parlamentekkel szembeni bánásmódról: a szerződés igen helyesen azt javasolja, hogy javítsuk a nemzeti parlamentekkel való együttműködést, ugyanakkor e tekintetben rendkívül visszafogott: nem szól az együttműködés pontos formájáról. Éppen ezért fel kell készülnünk rá, hogy még mielőtt magunktól, saját eljárásunkon belül részletes előírásokat fogalmaznánk meg, konzultáljunk a nemzeti parlamentekkel a szerződéssel kapcsolatos megközelítésükről.

A COSAC védnöksége alatt ez idáig elvégzett kísérletek arról tanúskodnak, hogy a szubszidiaritás kérdésével kapcsolatos hozzáállást tekintve a nemzeti parlamentek közt jelentős eltérések tapasztalhatók. Úgy vélem, helyénvaló, ha az Európai Parlament elismeri az effajta különbséget, és tartózkodunk attól, hogy a dolgok jelen állása szerint hivatalosan meghatározzuk az együttműködés és a szubszidiaritási mechanizmus működésére adott válaszok pontos módját. Ettől eltekintve azonban az ALDE képviselőcsoportja maradéktalanul támogatja a benyújtott javaslatokat.

  Gerald Häfner , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Parlament gyorsan halad, elkészíti a házi feladatát és képes a fellépésre. Ezen a ponton ezt érdemes kiemelni.

Hét évbe telt, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépjen. Esetünkben az új eljárási szabályzatnak a szerződésen alapuló elfogadása – mivel a Parlament hosszú időt szánt az eseményre való alapos felkészülésre – csupán néhány hetet vett igénybe, és az volt a célja, hogy amint a szerződés hatályba lép, azonnal az új eljárási szabályzat szerint folytathassuk működésünket.

Az eljárási szabályzatnak átfogó egyetértésen kell alapulnia. Éppen ezért főként azokkal a módosításokkal foglalkoztunk, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az új szerződés hatálybalépéséhez. Az egyéb módosítási javaslatokat alaposabban meg kell vitatni. A Parlamentnek erre még elegendő ideje lesz. A sürgős ügyeket illetően azonban haladéktalanul intézkedni kell.

Úgy gondolom, fontos, hogy a módosításokban helyet kapjanak a szerződés egyszerűsített és rendes módosításaira vonatkozó új rendelkezések. Meglátásom szerint lényeges, hogy a nemzeti parlamentekkel folytatott együttműködés javítását célzó módosítási javaslatokat egyhangúlag támogassuk. Más szakaszokat illetően többet szeretnénk látni, különösképpen a COSAC-beli képviseletünk, tehát az Európai Parlament COSAC-beli képviselete esetében, ezt azonban később is megvitathatjuk. Most azonban üdvözlöm az elért átfogó egyetértést, és különösképpen gratulálni szeretnék az előadóknak.

  Ashley Fox , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, aggodalmamnak szeretnék hangot adni a tekintetben, hogy megakadályozták a képviselői szabályzat végrehajtására vonatkozó Brok-módosítás vitáját.

Elmar Brok arra tett javaslatot, hogy a zárt ajtók mögött ülésező Elnökség adja át felelősségi körét a nyilvánosan ülésező Parlamentnek. Úgy gondolom, választóinknak nem csak azt van joga megtudni, mennyi fizetést ítélünk meg saját magunk számára, hanem azt is, milyen egyéb juttatásokban és kedvezményekben részesülünk. Sajnálatosnak tartom, hogy ön mint elnökünk más véleményen van.

Ennél is nyugtalanítóbb, hogy egy-egy vagy talán valamennyi szavazat elvesztésétől tartva eljárási eszköz segítségével megakadályoz egy vitát. Ez demokráciaellenes és akkor, amikor mindenki az átláthatóbb és polgárközelibb EU létrehozásáról beszél, egy ilyen intézkedés a képmutatás látszatát kelti. Ha az Európai Unió átláthatóbbá kíván válni, akkor a közhelyek hangoztatása helyett valódi intézkedéseket kell hoznunk ebben a kérdésben.

Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy választóinkat úgy kezeljük, mint a gombákat, sötétben tartjuk őket, és műtrágyát szórunk rájuk. Biztosíthatom önt, uram, hogy ezt az ügyet nem lehet eltussolni, és előbb-utóbb szembe kell néznie a szavazással.

  Elnök. – Azt hiszem, félreértés történt. Mindent meg lehet vitatni. E tekintetben még semmi sincs lezárva. Az első példa erre az egyperces felszólalásoké. Azonnal válaszolok önnek, ugyanis még semmi sincs lezárva, de fontos, hogy az egyes döntések sorrendjében haladjunk, figyelembe véve az Európai Parlament szabályait, és semmi mást. Ön azonban most megnyitotta ezt a vitát.

  Ashley Fox , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, meg tudná magyarázni, miért engedélyezték és tartották meg a szavazást a Brok-módosításról a bizottságon belül, és ennek ellenére miért zárták azt ki a plenáris ülés napirendjéből?

  Elnök. – Ha ezt meg szeretné beszélni, közvetlenül az ülés után megtehetjük, de nem szeretném félbeszakítani a plenáris ülés vitáját.

  Hans-Peter Martin (NI ). – (DE) Elnök úr, a demokráciának forradalomra van szüksége. Mostanában mindig ezt mondom, és ez alkalommal észrevételem elsősorban önnek szól, elnök úr. Mit is csinál ön itt tulajdonképpen? Szükségtelenül megnehezíti mindazok életét, akik maguk is az európai eszmét vallják, alapvető meggyőződésük miatt azonban egyetlen párthoz sem kívánnak csatlakozni, és ezzel maga alatt vágja a fát.

Mire utalok ezzel? A 192. cikk (1) bekezdésére. Azt a rendelkezést, amely kimondja, hogy a képviselőcsoportok koordinátort választhatnak, kerülőúton elfogadtatták, és sokan észre sem vették. Korábban, elnök úr, mindig szerepelt a következő kiegészítés: „a vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók a független képviselőkre is”. Ez az értelmezés immár nem érvényes. Levélben megkerestem önt. Két hónappal később adott rá választ, és csupán megismételte a bekezdést. Kérem, olvassa el még egyszer a levelemet. Kérem, értse meg, nem sok választja el attól, hogy a Parlamentet, amelyet elvben támogatok, kettős mércét alkalmazó Parlamentté tegye. Személyes hátterét figyelembe véve hogy tehet ilyet? Mi, független képviselők így ugyanis nem jutunk hozzá időben a megfelelő információkhoz, és nem vehetünk részt aktívan a jelentésekkel és hasonló ügyekkel kapcsolatos döntéshozatalban. E tekintetben az eljárási szabályzatot módosítani kell.

Tudni szeretném továbbá, hogy miután a jobb oldali radikálisok éppen azért szavazták ki Corbett urat, mert ő is hasonló módon járt el, miért ülhet mégis ma itt a plenáris ülésen, szinte mintegy felügyelői szerepben? Ez a Parlament kettős mércével mér. Kénytelenek leszünk panaszt benyújtani, jóllehet nagyon szeretném elkerülni ezt az eljárásmódot.

  Elnök. – Köszönöm. Mint ön is tudja, az imént felvetett kérdésről még tárgyalás folyik, ezért arra szeretném kérni, ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket. Igyekszünk megoldást találni a kérdésre, de mint ön is tudja, a független képviselők csoportja nem javasolt jelöltet, ezért bizonyos munkafolyamatokban nem vehet részt. Nincs olyan jelöltjük, amely valamennyi független képviselő számára elfogadható lenne. Mindazonáltal meg fogjuk oldani a problémát.

Az Elnökök Értekezlete úgy határozott, hogy a Martin-jelentésről tartott szerdai szavazás során a jelentésnek a Lisszaboni Szerződéshez nem kapcsolódó részeiről nem szavazunk, mert ezeket átfogóbb módon meg kell vitatni. Ennek az az oka, hogy biztosítani szeretnénk a szavazás szerdai lebonyolítását, valamint hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával összefüggő kérdésekben mindenképpen szavazni szeretnénk. Az Elnökök Értekezlete így döntött, nekünk pedig végre kell hajtanunk ezt a döntést.

  David Martin (S&D) . – Elnök úr, természetesen megértem és támogatom az ön döntését, de nem szeretnénk – és úgy gondolom, ennek talán már láthattuk is némi jelét –, hogy szerdán, amikor a Tisztelt Ház szabályzata szempontjából ilyen fontos lépésről kell majd szavaznunk, a Parlamenthez illetlen civakodás alakuljon ki.

Arra kérném, hogy holnap valamennyi érintett személy részére juttassa el azokat a módosításokat, amelyek megítélése szerint nem tartoznak „Lisszabon”-hoz – illetve ennek megfelelően azokat is, amelyek a Lisszaboni Szerződésre vonatkoznak – annak érdekében, hogy ezt tisztázhassuk, hogy a szerdai szavazáshoz egyértelmű lista álljon rendelkezésre, és szerdán semmiféle vita ne legyen ebből.

  Elnök. – Természetesen ezt szándékozom tenni, ugyanakkor találkozni kívántam még Casini úrral és több más személlyel is, hogy először áttekintsék a listát. Előadói minőségében a listát személyesen önnek is meg szerettem volna mutatni, erre azonban még nem nyílt módom, ön ugyanis korábban nem volt itt. Ez csupán technikai kérdés, nem több.

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE) . – (ES) Elnök úr, engem is aggasztott az előadó által kifejtett probléma. Úgy gondolom, annak érdekében, hogy e fontos jelentésről tartott szerdai szavazást megfelelően le lehessen bonyolítani, előre tisztában kell lennünk azzal, mely módosításokat tartja elfogadhatatlannak.

Elfogadom tehát az imént hallottakat, és holnap számítunk ezeknek a listájára.

  Elnök. – A lista elkészítése a parlamenti szolgálatok feladata volt, és csupán két órával ezelőtt kaptam meg. Ennek megfelelően tehát még teljesen új, és azonnal meg fogom osztani önökkel.

  Carlo Casini (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, természetesen tiszteletben kell tartanunk az ön döntéseit, meglátásom szerint azonban bizonyos módosításokkal kapcsolatban fenntartások élnek, mégpedig amiatt, hogy azok nem kapcsolódnak közvetlenül a Lisszaboni Szerződéshez.

Elképzelhető, hogy tévedek, de számomra úgy tűnik, mostanáig az Alkotmányügyi Bizottság általános jogkörrel rendelkezett a jogszabályi módosításokra vonatkozó javaslattétel tekintetében. Javaslatot tehet képviselők egy csoportja vagy egyes képviselők kérésére, illetve saját kezdeményezésre.

Éppen ezért az a tény, hogy az eljárási szabályzatnak a Lisszaboni Szerződés szerinti átfogóbb reformja keretében megragadták az alkalmat néhány – köztük egyéb szempontokat is érintő – kiigazítás meghozatalára, véleményem szerint nem tekinthető elfogadhatatlannak – már csak azért sem, mivel jó néhány módosítás célja az, hogy a Lisszaboni Szerződés szelleme az eljárási szabályzatban is tükröződjön; ezt esetenként a technikai vagy tartalmi módon bennük megjelenő szabályok révén, de sokkal gyakrabban a szerződés szellemiségére való hivatkozással érik el. Elég, ha a Parlament szerepére gondolunk, amely a Tanáccsal szemben megerősödött, és amelyet ugyanakkor a Parlamenten belüli intézmények közötti kapcsolatok tekintetében az eljárási szabályzat is megerősít. Természetesen tiszteletben kell tartanunk az ön döntéseit, elnök úr, de úgy éreztem, hogy ezeket az észrevételeket közölnöm kell.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) Elnök úr! A most kialakult vita is pontosan tükrözi azt a helyzetet, hogy az Európai Unió történetében és az Európai Parlament történetében egy olyan súlyú reform megy végbe, amelyet vélhetőleg nem fogunk tudni egyetlen jelentéssel elintézni. Én egyidejűleg gratulálok Martin és Corbett uraknak és azoknak, akik részt vettek ebben a vitában, ugyanakkor számos olyan dolog van, amely jogilag a jövőben is tisztázásra vár.

Hadd mondjak el egyetlen példát. Nagyon örülök, hogy a Parlament az Alapjogi Charta mellett egyértelműen letette a garast, egyértelműen támogatja, de tudjuk jól, hogy éppen az Alapjogi Chartánál több ország derogációt kért és az Alapjogi Chartánál is vannak olyan kérdések és tisztázatlan problémák - például a holnap este megvitatandó nyelvi jogok kérdése -, amelyről bizony eddig az európai biztosok azt mondták, hogy ez nem része a közösségi jognak.

Tehát bizony nekünk nagyon pontosan tisztázni kell, hogy a Lisszaboni Szerződéssel és az Alapjogi Chartával a közösségi jognak pontosan mely elemei azok, amelyekre joga van mind a Bizottságnak mind a Parlamentnek reagálni, mert ez elkerülhető lesz akkor a jövőben, hogy olyan fontos problémák mint például a szlovákiai nyelvtörvény ügye Barrot biztos úr vagy Leonard Orban ne mondja azt, hogy ez nem közösségi kompetencia.

  Diane Dodds (NI ). – Elnök úr, demokrataként állok ön előtt. Demokratikus – e Parlament valamennyi választott képviselőjének mandátumához hasonló – mandátummal rendelkező személyként.

Ezenfelül az Egyesült Királyság olyan országának vagy olyan régiójának lakosaként állok itt, amely sokat szenvedett az olyanok miatt, akik megpróbálták tönkretenni a demokratikus politikát. Éppen ezért komoly elvárások élnek bennem arra vonatkozóan, hogyan kezeli majd e Parlament a demokráciát.

Mindennek ellenére első demokratikusan megválasztott európai parlamenti képviselői megbízatásom idején máris azt kell látnom, hogy kizárnak a koordinátorok találkozóiról, és nincs szavam az Elnökök Értekezletén.

Ezek a kérdések kétségtelenül tárgyalás alatt állnak – és mindenképpen nagy örömömre szolgál, hogy igyekeznek megoldani ezeket a problémákat. Fokozottan kérném azonban, elnök úr, hogy mihamarabb zárja le ezeket a kérdéseket, mert elengedhetetlen, hogy tiszteletben tartsák a Parlament demokratikus mandátumát. Arra kérném továbbá, elnök úr, hogy tartson megbeszélést a demokrata és az ügyben előrelépni kívánó független képviselőkkel.

  Elmar Brok (PPE) . – (DE) Elnök úr, gratulálni szeretnék Martin úrnak a jelentésében foglaltakhoz, mivel olyan kérdésekről van szó, amelyekben egyetértés született, és amelyeket feltétlenül meg kell oldani. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően az Európai Parlament teljes körűen demokratikus, egyenlő jogokat élvező intézménnyé vált. Itt az ideje, hogy a Parlament felidézze, kik is ennek az intézménynek a meghatározó szereplői, akik nem mások, mint az egyes képviselők, a parlamenti bizottságok és a képviselőcsoportok.

Véleményem szerint túl sok jel mutat arra, hogy a döntéseket az Elnökök Értekezlete és az Elnökség hozza. Arra utaló jeleket is felfedezni vélek, hogy meg kívánják akadályozni, hogy a bizottságok közvetlenül és saját kezdeményezésre dolgozhassanak együtt a nemzeti parlamentek bizottságaival; ehelyett a folyamat során bürokratikus karikákon kellene átugrálniuk.

Felfigyeltem rá, hogy a nemzeti parlamenti bizottságok elnökeinek találkozóin az Európai Parlament bizottságainak nem az elnökei, hanem az alelnökei vesznek részt. Az európai parlamenti képviselők jogainak tekintetében, ha egy bizottság javaslatokat nyújt be a plenáris ülésnek döntéshozatalra, nem a parlamenti szolgálatok vagy egyéb szervek feladata eldönteni, vajon e javaslatok helyesek vagy helytelenek. Erről maguknak a képviselőknek kell határozniuk. Ha a javaslatok nem megfelelőek, a többség nem fogja támogatni azokat.

Egyértelmű, hogy sokan attól tartanak, a képviselőknek majd karrierjük szempontjából hátrányos döntéseket kell hozniuk, ezért meg kell védeni őket saját maguktól. Csak így tudom értelmezni azokat a javaslatokat, amelyek nyilvánvalóan a Parlament és az egyes képviselők jogainak korlátozására törekednek. Úgy érzem, hogy a Birodalom most visszavág.

  Roberto Gualtieri (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Martin-jelentés elfogadásával az Európai Parlament teljesítette azt a feladatot, amely a Lisszaboni Szerződés küszöbön álló hatálybalépése nyomán elkerülhetetlen volt. Mindezt egy pontosan és precízen megfogalmazott szöveg révén tette, amely beépíti azokat a fontos módosításokat eljárási szabályzatunkba, amelyeket az új szerződés az Európai Parlamentnek a jogalkotási folyamatban játszott fontosabb szerepére, a költségvetési eljárásra és az Európai Unió átfogó intézményi egyensúlyára vonatkozóan bevezet.

Ezen újítások közül örömmel említem azokat, amelyek a szerződések felülvizsgálatával és a Parlamentnek a javaslatok benyújtásában játszott szerepével kapcsolatosak, illetve a nemzeti parlamentek szerepét érintő változtatásokat is, amelyek különleges felelősséggel ruházzák fel a Parlamentet: azzal, hogy e megnövekedett jelentőséget az európai integráció demokratikus legitimitásának forrássává tegye, és ne bürokratikus akadályt képezzen belőle.

A jelentés által megoldandó feladathoz nem közvetlenül kapcsolódó módosítások kérdését illetően az elnök úr helyes döntést hozott, hiszen később lesz még idő arra, hogy következetesebb és szisztematikusabb módon tárgyaljunk arról, végrehajtjuk-e az eljárási szabályzat átfogóbb felülvizsgálatát.

Továbbra is tény, hogy míg bizonyos elemek kizárhatók az Alkotmányügyi Bizottság által elvégzendő feladatok köréből, más elemek esetében hasznos lenne, ha bekerülnének ebbe a körbe. Itt annak a módosításnak a fontosságára utalok, amely hangsúlyozza, hogyan kell eljárni a megfigyelők kérdésében, figyelembe véve, hogy ezek a megfigyelők azon fő jelöltek közül választhatók ki, akik az európai parlamenti választásokon nem jártak sikerrel.

  Paulo Rangel (PPE) . – (PT) Elnök úr, először is gratulálni szeretnék az előadóknak, különösképpen Martin és Corbett úrnak, és elmondanám, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának tagjaként elsősorban az eljárási szabályzatra vonatkozó módosítási javaslatok aggasztanak.

Rá szeretnék mutatni, hogy meglátásom szerint mi a legfontosabb tétel, amelyről a mai este folyamán még nem esett szó: ez a nemzeti parlamentekkel foglalkozó pont.

Az, hogy a Parlament demokratikus szempontból megerősödött, egyértelműen az eljárási szabályzatnak és a Lisszaboni Szerződésnek köszönhető, az európai demokrácia ugyanakkor a nemzeti parlamentek között fennálló kapcsolatok eredménye is.

Az eljárási szabályzatra vonatkozó javaslat célja az, hogy jogilag is létrehozza a törvényes demokrácia e két formáját, és ezáltal megerősítse a demokráciát. Egy részről létezik egy olyan demokrácia, amelynek alapját az Európai Parlament eszközei, ellenőrzési eszközei és jogalkotói szerepe képezi, más részről pedig létezik a nemzeti parlamentek közötti, egyéb eszközök révén megvalósuló demokratikus együttműködés.

Éppen ezért teljes mértékben támogatom a javaslatokat. Nem értek egyet Duff úrral abban, hogy későbbre kellene halasztanunk a nemzeti parlamentekkel való kapcsolatok kialakítását. Úgy gondolom, hogy a Lisszaboni Szerződés fényében azonnal léphetünk, és rendkívül fontos, hogy így is tegyünk.

Hozzátenném még, hogy támogatom kollégáim, Szájer úr és Brok úr javaslatait is az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciáján (COSAC) való képviseletet illetően, és végezetül maradéktalanul egyetértek a kollégám, Brok úr és más képviselők által tett azon észrevétellel, amely szerint a Parlament és képviselői elsőbbséget élveznek a parlamenti szolgálatokkal szemben.

  Mario Mauro (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, intézményeink, az európai intézmények jellege tényleges átalakuláson megy keresztül. A közösségi gépezet megfelelő működése a közeljövőben attól függ majd, hogy a Parlamenten mint intézményen belül rendelkezünk-e politikai rátermettséggel, és képesek vagyunk-e a lehető legrövidebb idő alatt felvértezni magunkat jogalkotási eszközökkel: olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy éljünk a Lisszaboni Szerződés által biztosított lehetőségek széles körével.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy paradox módon valójában az Európai Unió központi és szubszidiaritási dimenziójának erősítéséről egyaránt gondoskodni kell. Ez jövőnk szempontjából döntő jelentőséggel bír, annál is inkább, mivel ebben a szakaszban nem vettük kellően figyelembe az egyes polgárokat, más szóval a politika létjogosultságának alapját.

Hadd fejtsem ki, mire is gondolok. A harmonizáció elért szintje kielégítőnek mondható; Európa sokat jelent polgáraink életében. Mindazonáltal az Európai Unió és a tagállamok gyakran ahelyett, hogy az egyes embereket, a családokat és mindenki mást helyeztek volna a politika középpontjába, a szubszidiaritást az intézmények érdekeinek érvényesítésére használták fel.

Ezért a szubszidiaritás elvének biztosítása, ahogyan arról az Európai Unió alapjogi chartája is rendelkezik, fontosabb, mint valaha. Ellenőrző rendszerre van szükség, amely biztosítja, hogy a Parlamenthez benyújtott jogalkotási javaslatokat ténylegesen kiértékelik, különösképpen a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében. Ez valódi kezdet lehetne olyan intézmények számára, amelyek védik, nem pedig előírják a polgárok életét.

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE) . – (ES) Elnök úr, visszatérnék a módosítások elfogadhatóságának kérdésére, amelyre korábban utalt.

A 157. cikk (3) bekezdése értelmében erről ön dönt, de arra kérném, elnök úr, fontolja meg Casini úrnak, az Alkotmányügyi Bizottság elnökének bölcs szavait. Nem hiszem, hogy rábízható a parlamenti szolgálatokra, hogy ők határozzák meg, mely módosítások kapcsolódnak a Lisszaboni Szerződéshez, és melyek nem. A Parlamentnek ezenfelül szuverén joga eldönteni, hogy egy adott módosítás szükséges-e vagy sem, most, amikor – mint azt sokaktól hallhattuk – új szakasz kezdődik.

Arra kérném ezért, elnök úr, hogy az eljárási szabályzat által önre ruházott tekintélyes hatáskörrel mértéktartón, és szokásos megfontoltságával éljen. Remélem, hogy helyes döntést hoz, és valamennyien tanúi lehetünk ennek.

  David Martin , előadó. – Elnök úr, köszönetet mondok a vitában felszólaló valamennyi kollégámnak. Reagálni szeretnék a Méndez de Vigo úr által tett kijelentésre.

Casini úr igen bölcsen szólt, mint teszi azt gyakran e kérdésekben, arról, hogy vannak olyan módosítások, amelyeknek semmi közük a Lisszaboni Szerződéshez. Míg számomra nem okozott volna problémát, ha néhányukat a Parlament megszavazza, szavazás előtt talán valóban méltányosabb önálló, teljes körű és őszinte vitát folytatni e kérdésekről.

Ugyanakkor tisztázni szeretném, hogy a képviselők szabadon nyújthatnak be javaslatokat, például olyanokat, amilyenekről Fox úr beszélt, és amelyek megfosztanák az Elnökséget a képviselői szabályzat végrehajtásával kapcsolatos bizonyos jogaiktól. Ez, úgy vélem, nem lenne helyes, ám semmi sem tartja vissza a képviselőket attól, hogy a későbbiekben ezt a kérdést parlamenti vitára terjesszék elő.

Más módosítások, például a nemzeti parlamentek szerepéről szólók esetében elképzelhető, hogy szigorú értelemben véve ezek nem lisszaboni módosítások, Casini úrnak azonban teljesen igaza van abban, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtásának szelleméhez kötődnek, mivel a Lisszaboni Szerződés nyomán módosul a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatunk jellege.

Arra kérném ezért, hogy e módosításokat bölcs belátással nyilvánítsa elfogadhatónak, az Elnökség működésével kapcsolatos – a bizottsági alelnökök számát érintő stb. – javaslatokról azonban jelentse ki, hogy egyértelműen nem tartoznak a lisszaboni kérdéshez, és ezért ki kell hagyni őket az e heti szavazásból.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. november 25-én, szerdán kerül sor.