Elnök. – A következő napirendi pont az Alejandro Cercas által az S&D képviselőcsoport nevében, Marian Harkin által az ALDE képviselőcsoport nevében, Jean Lambert által a Verts/ALE képviselőcsoport nevében, valamint Gabriele Zimmer és Ilda Figueiredo által a GUE/NGL képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett, az aktualizált ILO egyezmények ratifikálásáról és végrehajtásáról szóló, szóbeli választ igénylő kérdés (O-0131/2009 – B7-0228/2009).

  Alejandro Cercas , szerző. – (ES) Tisztelt elnök asszony, képviselőtársak, bizottsági tagok! Mindannyian jól tudjuk, hogy globális szinten kell foglalkozni a gazdaság globalizálódásával, a nemzetközi pénzügyi válsággal, valamint az előttünk álló jövőbeli kihívásokkal. E problémákkal többé nem foglalkozhatunk nemzeti vagy akár regionális szinten. Az Európai Unió és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ezért napirendünk kulcsfontosságú pontjává vált.

Az ILO háromoldalú módszerével felbecsülhetetlen értékű munkát végez annak érdekében, hogy koherenciát és ésszerűséget hozzon világunkba. Mi is magunkénak valljuk azokat az értékeket, amelyek alapján létrejött az ILO. Mind az ILO, mind mi olyan szociális modellen dolgozunk, amely tiszteletben tartja az emberek méltóságát, és hisszük, hogy együtt tudunk dolgozni. Világos, hogy Európának szüksége van az ILO-ra ahhoz, hogy fenntartsa ezt a szociális modellt – egy igazságtalan világban nem tudnánk ezt megtenni –, és hogy az ILO lehetőséget ad arra, hogy globális szerepet töltsünk be a nemzetközi kapcsolatokban.

Az Európai Unió és annak tagállamai azt állítják, hogy nagyon szorosan együttműködnek az ILO-val, és hogy támogatják a „tisztességes munkát mindenkinek” programot, valamint a munkahelyekről szóló globális egyezményt, amelyet az ILO fog össze. Tisztelt bizottsági tagok! A szavaink és a tetteink között azonban nem lelhető fel következetesség. Ezért feltétlenül szükséges, hogy ma este megvitassuk az ILO egyezmények ratifikálását, holnap pedig jóváhagyjuk a témáról szóló állásfoglalást, hogy valamilyen biztosítékkal szolgáljunk mind az ILO, mind a saját projektünk számára.

A megújított szociális menetrendről szóló közleményükben Önök újfent felhívást intéztek a tagállamokhoz, a tagállamok azonban nem reagáltak. Felkérték őket, hogy ratifikálják és hajtsák végre az egyezményeket, de nem jártak nagy sikerrel. Most úgy tűnik, hogy sokkal ambiciózusabban kell fellépniük. Nincsen semmi értelme azt mondani, hogy a tagállamok már ratifikálták az ILO alapegyezményeket. Az ILO 70 egyezményét aktualizálta, és még egyes EU-n kívüli és fejlődő gazdaságok is gyorsabban haladnak, mint az Európai Unió. A világ többi része nehezen érti ezt, és Európa hitelét veszti és lehetőségeket szalaszt el.

Ezért, tisztelt bizottsági tagok, eléggé botrányos, hogy Európa a tisztességes munka és az ILO mellett emeli fel hangját, és azután nem ratifikálja az ILO egyezményeket, és egyszerűen megelégszünk az ékesszólással.

Itt merül fel a kérdés. Így tehát holnap az ülésen résztvevő valamennyi képviselőcsoport azt akarja, hogy tovább lépjenek, és közleményt adjanak ki, amiben felkérik a tagállamokat, hogy ratifikálják az egyezményeket annak érdekében, hogy a szavainkat következetesen kövessék a tetteink. A politikai következetesség hiánya az egyik oka annak, hogy hitelünket vesztjük a polgárok körében, és hogy Európa is világszerte hitelét veszti.

  Marian Harkin , szerző. – Tisztelt elnök asszony! Nagy örömmel támogatom az arra vonatkozó felhívást, hogy a tagállamok ratifikálják és hajtsák végre az aktualizált ILO egyezményeket. Minden bizonnyal érdemes megjegyezni, hogy amikor 1919-ben, az I. Világháború végét jelentő Versailles-i Egyezményt követően létrehozták az ILO-t, az azt a meggyőződést tükrözte, hogy a tartós világbéke csak akkor érhető el, ha az a társadalmi igazságosságon alapszik. Az ILO az azt követő 80 év során világszerte az emberek tisztességes munka, megélhetés és méltóság iránti igényeire adott választ.

Ma este valamennyi EU-tagállamtól azt kérjük, hogy ratifikálja és hajtsa végre az aktualizált ILO egyezményeket, de ezt nem csak a jelen kérdés szerzője kéri, hanem számos egyéb szervezet és testület is. Ha belepillantanak az ENSZ Beszállítói Magatartási Kódexébe, látni fogják, hogy az ILO egyezmények szolgáltak a legtöbb magatartási kódex alapjául, és az ENSZ elvárja, hogy az ENSZ-nek árut és szolgáltatást biztosító valamennyi beszállító betartsa a Magatartási Kódex alapelveit. Következésképpen ezeket az egyezményeket világszerte ratifikálni kell és végre kell hajtani, hogy a beszállítók azok szerint járjanak el. Ezt biztosan el tudjuk érni az EU-ban.

Az Európai Bizottság a megújított szociális menetrendről szóló közleményében kijelenti: „A Bizottság minden tagállamot felkér arra, hogy mutasson példát a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által naprakésznek minősített ILO-egyezmények ratifikálásával és végrehajtásával”. Az ez év májusában, az Európai Parlament legutóbbi ülésszaka során elfogadott, a megújított szociális menetrendről szóló állásfoglalásban újfent kijelentjük, hogy véleményünk szerint a nemzeti és a közösségi jog, valamint az ILO-egyezmények hatályos munkajogi rendelkezéseinek végrehajtása és alkalmazása megerősítésének elsőbbséget kell élveznie az EU intézményeiben és a tagállamokban. Így tehát a ma esti parlamenti ülésen megerősítjük mindezt a felhívást. Felkérjük a soros elnökséget, hogy a lehető legambiciózusabban lépjen fel az ügyben, felkérjük a tagállamokat, hogy fontolják meg az említett egyezmények ratifikálása és végrehajtása mellett szóló, határozott társadalmi érveket, és felkérjük a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan, tagállamoknak szóló ajánlás elfogadását, amellyel ösztönözni lehet a naprakész egyezmények ratifikálását.

Úgy gondoljuk továbbá, hogy az EU-nak következetes kül- és belpolitikát kell folytatnia. A tisztelt Házban újra és újra azt halljuk, hogy a tagállamoknak meg kell osztaniuk egymással a helyes gyakorlatokat. Ez bizonyára kiváló példa arra, hogy a helyes gyakorlatot annak révén valósíthatjuk meg, hogy valamennyi tagállam ratifikálja a vonatkozó egyezményeket, és oly módon támogatja az EU-n kívül és világszerte a helyes gyakorlatot, hogy az aktualizált egyezmények ratifikálásával példát mutat, amint azt maga a Bizottság is javasolja. A mai nappal, november 25-ével bezárólag 7650 ILO egyezményt ratifikáltak, ezek közül 47-et az elmúlt egy év során. Arra számítunk, hogy Európa utat fog mutatni az éghajlatváltozásról szóló koppenhágai csúcstalálkozón; hasonlóan jó munkát végezhetnénk valamennyi ILO egyezmény ratifikálásával is.

  Emilie Turunen (Jean Lambert nevében). – (DA) Tisztelt elnök asszony! A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja nevében hangsúlyozni kívánom, hogy az ILO egyezmények ratifikálásáról és végrehajtásáról szóló döntés hordozta üzenetek határozottan szükségesek és sürgősek. Miért mondom ezt? Két okból: elsősorban azért, mert az EU-nak vezető szerepet kellene betöltenie a tisztességes munkáért való küzdelemben. A megfelelő munkakörülmények és a tisztességes munka támogatása terén világszerte úttörő munkát kellene végeznünk.

Másodsorban – amint az ma már e helyütt elhangzott – eltérés mutatkozik a szavaink és a tetteink között, más szóval az EU belső és külső válaszai között. Ha az EU vagy egy EU-tagállam elfelejti vagy nem akarja ratifikálni és végrehajtani az aktualizált egyezményeket, az nem csak az európai munkavállalók számára káros. Nagyon rossz jelzést ad az EU-n kívüli országoknak is, akiket arra kérünk, hogy ugyanazokat az egyezményeket ratifikálják. Ha vizet prédikálunk, vizet is igyunk!

Döntő fontosságú, hogy az EU világszinten vezető szerepet töltsön be, megmutatva ezáltal, hogy olyan régió vagyunk, ahol sikerül a megfelelő munkafeltételeket a stabil versenyképességgel ötvözni. A nemzetközi szintű szabályozás tekintetében az ILO a globális eszközünk. Az EU-nak feltétlenül támogatnia kell az ILO-t mint intézményt, és komolyan kell vennünk az ILO egyezményeit. A Zöldek képviselőcsoportja következésképpen maradéktalanul támogatja a döntésben foglalt üzeneteket, és felszólítjuk az EU illetékes testületeit, hogy gyakoroljanak nyomást a tagállamokra, hogy ők is ugyanolyan komolyan vegyék ezt a kérdést, mint ahogy mi tesszük ma este.

  Ilda Figueiredo , szerző. – (PT) Tisztelt elnök asszony! Támogatjuk a tagállamokhoz intézett felhívást, miszerint fontolják meg az ILO naprakésznek minősített egyezményeinek ratifikálása és végrerhajtása mellett szóló, határozott társadalmi érveket.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1919 óta tartja fenn és fejleszti azt a nemzetközi munkaügyi normarendszert, amely a témák széles körével foglalkozik, többek között a munkaüggyel, a foglalkoztatással, a szociális biztonsággal, a szociálpolitikával és az ezekhez kapcsolódó emberi jogokkal.

Ezért támogattuk az e helyütt előterjesztett közös állásfoglalás első tervezetét. Sajnálatos azonban, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nyomására a többi aláíró fél engedte, hogy az ajánlás veszítsen fontosságából, és aláássák annak erejét azzal, hogy a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló lisszaboni stratégiára való hivatkozást foglaltak a szövegbe.

Azonban – amint azt mindnyájan tudjuk – az Európai Bizottság pontosan a lisszaboni stratégia nevében terjesztett a tisztelt Ház elé néhányat a munkaügyi és szociális jogok ellen irányuló, legrosszabb javaslatok közül, a rugalmasságot és a munka deregulációját hangsúlyozva.

Ki ne emlékezne a munkaidőről szóló irányelv módosításáról szóló javaslatra, amely megpróbálta alábecsülni és még bizonytalanabbá tenni a munkát, meghosszabbítani a munkanapot, és aláásni a kollektív szerződést és a szakszervezetek szerepét, pontosan ellenkezőjét téve annak, amit az ILO egyezmények védenek?

Pontosan a lisszaboni stratégia sajnálatos említése miatt kell visszavonnunk az állásfoglalás támogatását.

Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nevében azonban felhívjuk a tagállamokat, hogy ratifikálják az ILO egyezményeket, és arra ösztönözzük az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg javaslatainkat.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! A Bizottság az elmúlt pár év során ismételten hangsúlyozta a nemzetközileg jóváhagyott, tisztességes munkára vonatkozó menetrend melletti elkötelezettségét, beleértve az ILO egyezmények támogatását is.

A Bizottság tevőlegesen támogatja a tagállamokat, és szorosan együttműködik az ILO-val azzal a céllal, hogy olyan nagyra törő jogi normákat fogadjon el, amelyek megfelelnek a globalizálódott gazdaság kihívásainak, és hozzájárulnak az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének végrehajtásához. A Tanács és az Európai Parlament hangsúlyozta a tisztességes munkára vonatkozó menetrend jelentőségét és a Bizottság erre vonatkozó tevékenységeit.

Az EU-tagállamok már az alapvető munkaügyi normákra vonatkozó összes ILO egyezményt ratifikálták, illetve számos egyéb ILO egyezményt is. A Bizottság újfent kifejezte a megújított szociális menetrend részét képező, tisztességes munkára vonatkozó menetrend iránti elkötelezettségét: nevezetesen felhívást intézett valamennyi tagállamhoz, hogy példamutató módon ratifikálják és hajtsák végre az ILO által „naprakésznek” minősített ILO egyezményeket. A Bizottság ily módon a tisztességes munkára vonatkozó menetrend mind belső, mind külső dimenzióját hangsúlyozza. Ezenkívül ott, ahol az ILO egyezmények kizárólagos közösségi hatásköröket érintettek, a Bizottság időben olyan tanácsi határozatokra irányuló javaslatokat adott ki, amelyek engedélyezik a tagállamoknak, hogy ratifikálják a vonatkozó egyezményeket, ugyanakkor felhívást intézve hozzájuk, hogy mihamarabb ratifikálják a normákat, nevezetesen a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményt és a Halászati Munkaügyi Egyezményt.

Végül a tisztességes munkáról szóló, 2008. évi jelentés rendelkezik a ratifikációs eljárásra vonatkozó politikai fejlemények nyomon követéséről. Ennek az elemzésnek az eredménye várhatóan a 2011-ben megjelenő, tisztességes munkáról szóló nyomon követési jelentésben lesz olvasható.

  Csaba Őry , a PPE képviselőcsoport nevében. – (HU) Mindenekelőtt szeretném üdvözölni a tényt, hogy sikerült a frakcióknak megállapodni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által felülvizsgált egyezmények ratifikációja és végrehajtása témakörében születendő határozat szövegében, így ezt mi is támogatni fogjuk.

Mint köztudott, a Munkaügyi Szervezet az egyik legrégebbi nemzetközi szervezet. 1919-ben alapvetően azzal a céllal jött létre, hogy munkaügyi szabályokat alkosson a munkafeltételek alakulásáról, a nehéz munkakörülményekről a kizsákmányolás ellen. Később tevékenysége kiterjedt szélesebb körben szociálpolitikára és a szakmai együttműködések rendszerére is.

Mi úgy látjuk, az Európai Néppárt úgy látja, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által megalakított munkaügyi normák segítenek enyhíteni a nemzetközi piaci verseny káros hatásait, növelik ezáltal a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés létrejöttének esélyeit. A mostani válságból talán már kifelé tartó időben ennek különösen fontos a jelentősége, és a normák legitimitását kétségkívül fokozza, hogy egy sajátos demokratikus eljárás révén tripartit eljárás végén kormányok, munkáltatók és szakszervezetek együttműködésével születtek meg ezek a normák. Itt tehát olyan munkahelyi jogokról, kötelezettségeknek és ezeknek az átfogó rendszeréről van szó, melyeket az elfogadó, ratifikáló országoknak kötelességük betartani. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy az Európai Unió, mint Közösség nem ratifikálhat egyezményeket, s azt csak egyes tagállamok tehetik meg, így mindenféleképpen felmerül a közösségi kompetencia és a szubszidiaritás helyes alkalmazásának a kérdése. Ezért a szövegben szerepel – nagyon helyesen – egy felhívás az Uniónak, hogy pontosan határozza meg, hogy melyek azok a jogi területek és arra vonatkozó normák, amelyek a Közösség kompetenciájába tartoznak, és melyek azok, amelyek az egyes tagországok kompetenciájába. Így amennyiben a szubszidiaritás elvét figyelembe tudjuk venni, mi támogatjuk azt, hogy egy ajánlás szülessen és elősegítse ezáltal az egyezmény minél hamarabbi ratifikációját.

  Ole Christensen , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök asszony! Az EU belső piacán szabadpiaci feltételekkel adhatjuk-vehetjük az árukat. Szabad versenyt és olcsó árukat biztosítunk, és ez mind nagyon is rendjén van így. Más területeket is be kell azonban vonnunk. EU-szerte biztosítani kell és tiszteletben kell tartani a munkavállalók alapvető jogait. Az EU-tagállamok nem versenyezhetnek rossz munkakörülményekkel, és a munkaerő számára valamennyi tagállamban azonos bért kell biztosítani azonos munkáért. A sztrájkjog is az alapvető jogok körébe tartozik.

Következésképpen fontos, hogy az EU és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) között szoros legyen az együttműködés. Közösek az értékeink, és az ILO-egyezmények alapján tovább fejleszthetjük az európai szociális modellt. Ez jelenleg azonban sajnos lehetetlen, mivel a Bizottság csak abban az esetben tekinti kötelező érvényűnek az egyezményeket, ha azokat a tagállamoknak több mint a fele ratifikálta. Annak biztosításával kezdhetnénk, hogy valamennyi EU-tagállam legalább azokat az egyezményeket ratifikálja, amelyeket az ILO naprakésznek minősített. Szükségtelen erre több szót fecsérelni, cselekednünk kell! Különben hogyan kérhetjük a világ többi országát arra, hogy ratifikálják és hajtsák végre az ILO egyezményeket, és hogyan kérhetjük a WTO-t arra, hogy valamennyi kereskedelmi megállapodásba foglalja bele a munkavállalók alapvető jogait?

Az EU-nak az élre kell állnia! Csak ezt követően mondhatjuk a többi országnak, hogy valamennyiük ratifikálja és hajtsa végre ezeket az egyezményeket. A leküzdendő világválságra adott, fenntartható és határozott válaszként támogatnunk kell a tisztességes munkát az EU-ban és a világban.

  Elisabeth Schroedter , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Való igaz, hölgyeim és uraim, hogy válság idején a világszerte érvényes minimum-előrírások megvédik a munkavállalókat az embertelen munkakörülményektől. Az EU kortesbeszédei és a harmadik világbeli országokkal való kapcsolatai során mindig – és jogosan – támogatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető normáit, mert azok megvédik a munkavállalókat a megkülönböztetéstől és a szociális dömpingtől.

A dolgok az Európai Unión belül sajnos megrekednek a kortesbeszéd szintjén. Az EU tagállamai és maga az EU is figyelmen kívül hagyja az ILO-egyezményeket. Nem ratifikálják és nem hajtják végre azokat. A tagállamok és az EU ily módon kibújhatnak a felelősség alól. Az Európai Unió Bírósága például eltörölte a sztrájkjogot, a Bizottság pedig üdvözölte a lépést. A migráns munkavállalók jogainak védelméről szóló egyezményt például a 27 tagállam közül csupán három ratifikálta. Ez botrányos, és az ILO megalapítása után 90 évvel változtatni kell ezen a helyzeten!

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE ). – (FR) Tisztelt elnök asszony, bizottsági tagok, hölgyeim és uraim! Először is köszönetet szeretnék mondani az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Parlament más politikai képviselőcsoportjaiban ülő kollégáimnak, mert egységesen a tisztességes munka ügye mögé kívántunk állni és közös állásfoglalást benyújtani, és az elmúlt pár nap során folytatott tárgyalások rendkívül pozitívak voltak.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1919 óta képes arra, hogy olyan nemzetközi munkaügyi normarendszert biztosítson és fejlesszen, amely a témák széles körével foglalkozik, többek között a munkaüggyel, a foglalkoztatással, a szociális biztonsággal, a szociálpolitikával és az emberi jogokkal. Ezt nem szabad elfelejtenünk, különösen ilyen válságos időkben!

Ezért különösen fontos, hogy az ILO a munkaadókat, a munkavállalókat és a kormányokat egy asztalhoz ültetve, háromoldalú eljárást követően minősítette az egyezményeket naprakésznek. Ezért fogalmaztuk meg ezt az ajánlást a tagállamok számára, amiben arra ösztönözzük őket, hogy ratifikálják az ILO által minősített egyezményeket, és arra kérjük őket, hogy a szociális Európa kialakításának és fejlődésének érdekében tevőlegesen járuljanak hozzá azok sikeres végrehajtásához. Reméljük, hogy erre a lehető leghamarabb sor kerül. Éberen fogjuk figyelni az egyezmények alkalmazására kitűzött határidőket, miközben természetesen tiszteletben tartjuk a szubszidiaritás elvét.

A PPE képviselőcsopot különösen éberen fogja figyelni ezen egyezmények tagállamon belüli alkalmazását. Az illegális munka elleni küzdelem, a korszerű társadalmi haladás, a világnak utat mutató, valóban szociális Európa felépítése az, ami kockán forog, és mi valóban támogatni kívánjuk ezek elősegítését.

  Sylvana Rapti (S&D) . – (EL) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió egyik legfontosabb sajátossága az, hogy fontosságot tulajdonít a szociálpolitikának és az alapvető jogoknak. Nagyon jól tudjuk, hogy e jogok alkalmazása alapvető feltétele annak, hogy valamely ország az Európai Unió tagállamává váljon. Azzal is tisztában vagyunk, hogy e jogok megsértése esetén az Európai Unió köteles szankciókat alkalmazni.

Az Unió létrehozása és működése során megállapított jogok a munkahelyre is kiterjednek. Az Unió nem csak belső jogszabályalkotása, hanem külpolitikája révén is megmutatja, milyen jelentőséget tulajdonít a munkavállalói jogok megvédésének. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor harmadik országokkal való szerződéskötésre kerül sor, az egyik leszögezett alapfeltétel az, hogy tiszteletben tartsák az alapvető munkavállalói jogokat. Ezért van az, hogy az Unió nem tehet mást, mint hogy elsőként támogatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeinek nélkülözhetetlen, szisztematikus naprakésszé tételét.

Az ILO a munkavállalókkal, a munkaadókkal és a kormányokkal folytatott tárgyalásokat követően nemrég aktualizálta az egyezményeit. Habár a tagállamok kormányai és az Unió részt vettek a kérdéses aktualizálásban, paradox helyzet állt elő. A paradox helyzetet az idézi elő, hogy habár az Európai Unió számos tagállama az ILO-egyezményekben szereplőknél fejlettebb munkavállalói jogokat meghatározó, egységesítő irányelveket fogadott el, alulbecsülik azon formai kérdés fontosságát, miszerint a szóban forgó egyezményeket nemzeti szinten ratifikálni szükséges.

Mivel ez torz képet mutat az EU-n kívüli – különösen a fejlődő – országok felé, indokolt lenne nekünk is és azon tagállamoknak is változtatni ezen a hozzáálláson, amelyek mindeddig nem tettek eleget a ratifikálási kötelezettségnek. Bárhogy legyen is, az Európai Bizottságnak tétovázás nélkül proaktívabb módon kellene felkérnie a tagállamokat arra, hogy tegyenek eleget ennek a kötelezettségnek, és ily módon, a méltó munkakörülményeket támogatva – különösen a jelen pénzügyi válság közepette – erősítsék az Unió hitelességét.

  Patrick Le Hyaric (GUE/NGL ). – (FR) Tisztelt elnök asszony és bizottsági tagok! Egyértelműen hangsúlyoznunk kell, hogy milyen fontos a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeinek végrehajtása, de sajnos attól tartok, hogy a minket irányító rendszer – nevezetesen a szabadversenyt irányító rendszer – piacot hoz létre, következésképpen a munkaerőből is árut csinál. Ez mindenhol veszélyt jelent a munka törvénykönyvére, a munkaidő tervezett csökkentésére, és leszorítja a munkaerőköltséget, ami igen káros hatású.

Egy franciaországi példát hozok fel: egy golyóscsapágy-gyártó vállalkozás nemrég bezárt, hogy a termelést áthelyezzék Bulgáriába, és a vállalkozás dolgozóit felkérték, hogy menjenek el Bulgáriába, és képezzék ki az ottani munkásokat. Világosan láthatják tehát, hogy a munkaerőköltségek leszorítása mindenhol a termelés áthelyezéséhez, a lefelé ható nyomáshoz és a szociális jogok szűkítéséhez vezet. Ebből következően a szociális jogok és a szociális védőháló szempontjából felfelé ható harmonizációs rendszert kellene kialakítanunk, hogy ne legyen többé ilyen, a vállalkozások és a mi saját intézményeink által generált ádáz verseny a munkavállalók között.

Hasonlóképpen nem kellene tovább haladnunk abba az irányba, amit ezen az ülésen és a Bizottságban rugalmas biztonságként említünk, hanem ezzel ellenkezőleg, a szükséges képzési időszakokkal kombinált, a munkára és foglalkoztatásra vonatkozó foglalkoztatási szocális biztonsági rendszer fele kellene tartanunk. Ez az, ami lehetővé tenné, hogy kilábaljunk a válságból, hogy a holnap szakmái számára képezzük a munkavállalókat.

  Olle Ludvigsson (S&D) . – (SV) Tisztelt elnök asszony! Most, hogy jóváhagyták a Lisszaboni Szerződést, és az EU Alapjogi Chartája jogilag kötelezővé vált, új lehetőséget kaptunk arra, hogy megerősítsük az európai együttműködés társadalmi dimenzióját. Ennek érdekében a gyakorlatban is élnünk kell ezekkel a lehetőségekkel. Az EU tagállamai számára jó kiindulási pont lehetne az összes naprakésszé tett ILO-egyezmény mielőbbi ratifikálása.

Ennek külső dimenziója is van. Ha az EU komoly partnerként akar résztvenni a munka- és életkörülmények javítását célzó nemzetközi munkában, rendkívül fontos, hogy az EU-tagállamok is elfogdják az ILO-egyezményt. Saját magunknak kell példát mutatnunk, ha az EU-n kívüli országokban uralkodó helyzetre hatást kívánunk gyakorolni. Ezért felkérem a Bizottságot és a svéd elnökséget, hogy progresszív módon lépjen fel, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy valamennyi tagállam elfogadja a naprakész ILO-egyezményeket.

Személyes véleményem szerint kissé lehangoló, hogy a saját tagállamom, Svédország nem ratifikálta az olyan alapvető egyezményeket, mint például a közbeszerzési szerződésekről szóló, 94. számú egyezmény. Ezért fel kívánom szólítani az elnökséget, hogy tegyen lépéseket nemzeti szinten is annak érdekében, hogy ez megtörténjen. Ez, valamint az Alapjogi Charta jogilag kötelezővé válása csökkentené annak kockázatát, hogy az Európai Bíróság a Rüffert-esethez hasonló határozatokat hozzon. Nem teremthetünk olyan helyzetet, amelyben az EU jogszabályaink ellentmondanak az alapvető ILO-egyezményeknek.

  Mairead McGuinness (PPE ). – Tisztelt elnök asszony! Amint azt a kollégák elmondták, az ILO régóta, 1919 óta létezik: 90 éve működik, és még mindig a tisztességes munkára vonatkozó menetrendjén dolgozik. Fontos, hogy a tagállamok – amint azt mások már elmondták – az összes egyezményt ratifikálják, különösen a gazdasági válság idején, amikor nyomás nehezedik a munkavállalókra. Véleményem szerint az is fontos azonban, hogy a vita során elismerjük az ILO fejlődő világban betöltött szerepét és a civil szervezetekkel ápolt kapcsolatait, valamint az elsősorban a legsebezhetőbbek számára működtetett programjait, mint például a fogyatékkal élők integrált foglalkoztatása, akiknek ilyen programok hiányában soha nem lenne semmilyen lehetőségük. Két további, nagyon fontos terület, amiről szó esik a tisztelt Házban: a kényszermunka és a gyermekmunka. Ha tehát azon vagyunk, hogy az ILO jó munkát végezzen a fejlődő világban – és jó munkát is végez –, úgy hiszem, hogy a legkevesebb, amit az Európai Unió tagállamai megtehetnek, hogy példamutató módon, maradéktalanul ratifikálják az egyezményeket.

  Czesław Adam Siekierski (PPE ). – (PL) Tisztelt elnök asszony! A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet sokéves tevékenysége során egy sor nemzetközi egyezményt és irányelvet fogadott el és terjesztett az EU tagállamai elé ratifikálás végett olyan témákban, mint a foglalkoztatás, a szakszervezeti szabadságjogok, a szociálpolitika és a szociális biztonság, valamint kollektív munkajogi jogviszonyok és munkakörülmények. A tagállamoknak ratifikálniuk és alkalmazniuk kellene azokat az egyezményeket, amelyeket az ILO jelenleg hatályosnak tekint. Az Európai Uniónak egy globalizálódott világban határozottan és tevőlegesen támogatnia kellene a munkát végző emberek jogai védelmének rendkívül fontos ügyét.

Hangsúlyozni kell, hogy minden polgár jogosult – társadalmi háttérre, hitre vagy fajra való tekintet nélkül – a szabad anyagi gyarapodásra és lelki fejlődésre, valamint jogosult a méltóságra, a pénzügyi biztonságra és az egyenlő esélyekre. Ne feledjük, hogy a szegénység – annak helyétől függetlenül – valamennyiünkre nézve komoly fenyegetést jelent.

  Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – (FR) Tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselőtársak! Az Európai Parlament és a Bizottság részéről felszólalóknak igen hasonló a véleményük az ILO-egyezmények ratifikálásának hasznosságáról és szükségességéről. Mindazonáltal – amint azt Őry úr is megjegyezte – a Bizottság csak olyan területeken fontoskodhat, ahol kizárólagos illetékességgel rendelkezik, és – amint azt elmondtam – úgy is tett.

Ami a szakszervezetek szerepét illeti, az Európai Bíróság legutolsó határozatában alapvető jogként ismeri el az együttes fellépést. Ez a jog azonban szabályozható, és ez megfelel más nemzetközi eszközöknek. Aggodalmaikat mindazonáltal továbbítom a szociálpolitikáért felelős kollégámnak, hogy figyelemmel lehessen kísérni az ügy részleteit.

  Elnök. – Az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban előterjesztett három állásfoglalásra irányuló indítványt(1) kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. november 26-án kerül sor.