Πρόεδρος. - Το επόμενο σημείο είναι η συζήτηση επί της προφορικής ερώτησης προς την Επιτροπή σχετικά με την κύρωση και εφαρμογή των αναθεωρημένων συμβάσεων της ΔΟΕ των Alejandro Cercas, εξ ονόματος της Ομάδας S&D, Marian Harkin, εξ ονόματος της Ομάδας ALDE, Jean Lambert, εξ ονόματος της Ομάδας VERTS/ALE, Gabriele Zimmer και Ilda Figueiredo, εξ ονόματος της Ομάδας GUE/NGL, (O-0131/2009 - B7-0228/2009).

  Alejandro Cercas, Autor. − Señora Presidenta, colegas, Miembros de la Comisión que nos acompañan, todos sabemos que la globalización de la economía, la crisis financiera internacional y los retos del futuro exigen un tratamiento global. Ha terminado la idea de que podemos, a nivel nacional –incluso a nivel regional–, abordar estos problemas. Por ello, la cooperación entre la Unión Europea y la Organización Internacional del Trabajo pasa a ser un punto crucial de nuestra agenda.

La OIT está haciendo, con su método tripartito, una tarea insustituible para dotar de coherencia y de racionalidad a nuestro mundo. Nuestros valores son los valores de la OIT desde que se fundó. Ellos y nosotros trabajamos por un modelo social que dignifique a la gente, y creemos que ambos podemos colaborar. Es evidente que Europa necesita a la OIT para mantener el modelo social –no podríamos mantener nuestro modelo social en un mundo injusto– ,y es evidente que la OIT nos ofrece también la oportunidad de ser un actor global en el conjunto de las relaciones internacionales.

Por ello, es evidente que la Unión Europea y los Estados miembros están declarando que están muy cerca y que actúan en favor del Programa sobre un trabajo digno y en favor del Pacto global para el empleo, que está siendo liderado por la OIT. Pero, señores de la Comisión, no es menos cierto que no hay suficiente coherencia entre lo que los miembros dicen, lo que ustedes dicen, lo que nosotros decimos y lo que hacemos. Es, por tanto, importantísimo hablar esta noche –y mañana aprobar una resolución– sobre la ratificación de los instrumentos legislativos de la OIT, para dar garantías a la OIT y para dar también garantías a nuestro propio proyecto.

Ustedes, en su Comunicación sobre la Nueva Agenda Social, hicieron un llamamiento, una vez más, a los Estados miembros, pero los Estados miembros no responden a ese llamamiento; llamaron a la ratificación y a la implementación de los convenios. Y este llamamiento ha tenido poco éxito; probablemente, ahora tengan que proceder a una acción mucho más ambiciosa. No vale decir que los Estados miembros ya han ratificado el corazón de los convenios de la OIT. La OIT se ha puesto al día y hay setenta convenios de la OIT, y hay países del tercer mundo y economías en desarrollo que van más rápido que la propia Unión Europea. Esto nos plantea una deficiente comprensión por parte del resto del mundo. Europa está perdiendo credibilidad; está perdiendo oportunidades.

Por eso, señores de la Comisión, es un poco escandaloso que Europa hable en favor del trabajo decente, hable en favor de la OIT y que luego no ratifiquemos los convenios de la OIT y que, simplemente, nos demos por satisfechos con cualquier declaración retórica.

De ahí esta interpelación, esta pregunta. Y, por eso, mañana, todos los Grupos de esta Cámara queremos que ustedes digan algo más; que hagan una comunicación y que reclamen a los Estados miembros que ratifiquen los convenios, para que haya coherencia entre lo que decimos y lo que hacemos. Porque en la política falta esa coherencia, y ésa es una de las razones por las que perdemos credibilidad ante los ciudadanos, y ésa es una de las razones por las que Europa, también, está perdiendo credibilidad ante el conjunto del mundo.

  Marian Harkin, author. − Madam President, I am very happy to support the call for the ratification and implementation of the updated ILO conventions by the EU Member States. It is certainly worth saying that, when the ILO was created in 1919 after the Treaty of Versailles, which ended the First World War, it was to reflect the belief that universal and lasting peace can only be accomplished if it based on social justice. In the intervening 80 years, the ILO has responded to the needs of people all around the globe, for decent jobs, livelihoods and dignity.

Tonight we are asking all Members States of the EU to ratify and implement the updated ILO conventions; but it is not just the authors of this question who are asking – many other agencies and bodies are also. If you look at the United Nations Supplier Code of Conduct, you will see that the ILO conventions have served as a foundation on which most of the Code of Conduct is based, and it is the UN’s expectation that any supplier providing goods and services to the UN will adhere to the principles of the Code of Conduct. Therefore these conventions need to be ratified and implemented across the globe so that all suppliers can adhere to them. Surely we can manage that in the EU.

The European Commission, in its communication on the renewed social agenda, states: ‘The Commission calls upon all Member States to set an example by ratifying and implementing the ILO conventions that are up to date’. In a resolution on the renewed Social Agenda approved by the last European Parliament in May of this year, again we state that we consider that strengthening of the implementation and enforcement of existing labour law under national and community law and under ILO conventions must be a priority for EU institutions and Member States. So, tonight, we in Parliament are reinforcing all of those calls. We are asking the Presidency-in-Office to be as ambitious as possible on the matter, we are calling on Member States to consider the strong social arguments for ratifying and implementing these conventions, and we are asking the Commission to consider the adoption of a recommendation to the Member States to encourage the ratification of conventions that are up to date.

We also believe that the EU must ensure coherence between its internal and external policies. In this Parliament we hear again and again about exchanging best practice between Member States. Surely this is a prime example of where we can achieve best practice among ourselves by all Member States ratifying the relevant conventions and promote best practice externally or globally by, as the Commission itself suggests, setting an example by ratifying the up-to-date conventions. Today, 25 November, 7 650 ILO conventions have been ratified globally, with 47 in the last 212 months. We expect Europe to lead the way on climate change in Copenhagen; we could do similar good work with the ratification of all ILO conventions.

  Emilie Turunen, (for Jean Lambert). − Fru formand! På vegne af De Grønne så vil jeg gerne understrege, at vi finder budskaberne i denne beslutning om ratifikation og gennemførelse af ILO’s konventioner meget nødvendige og meget presserende. Hvorfor? Det gør vi af to grunde. For det første bør EU gå allerforrest, når det gælder kampen for ordentligt arbejde. Vi bør være et forgangsland i verden, når det kommer til fremme af gode arbejdsvilkår og ordentligt arbejde.

For det andet, som det er blevet nævnt her i dag, er der ved at opstå et gab mellem det, vi siger, og det, vi gør. Altså et gab mellem EU’ interne og eksterne reaktioner. Når EU glemmer, eller når EU’s medlemslande glemmer eller ignorerer at ratificere og gennemføre opdaterede konventioner, så er det ikke kun dårligt for Europas arbejdstagere Så er det også et rigtigt dårligt signal at sende til de lande uden for EU, som vi kræver skal ratificere selvsamme konventioner. Vi bør ”practice what we preach”.

Det er helt afgørende, at EU går foran på globalt niveau, at vi viser, at vi er en region, der mestrer at kombinere gode arbejdsvilkår og en høj konkurrencedygtighed. ILO er vores globale spiller med hensyn til regulering på verdensplan. Det er afgørende, at EU bakker op om ILO som institution, og at vi tager ILO’s konventioner alvorligt. Derfor er der fra Gruppen De Grønne al mulig støtte til budskaberne i denne beslutning, og vi opfordrer EU’s kompetente organer til at presse medlemslandene til at tage det ligeså alvorligt, som vi, der er her i aften, gør.

  Ilda Figueiredo, Autora. − Senhora Presidente, apoiamos a solicitação que é feita aos Estados-Membros para que tenham em conta os fortes argumentos sociais a favor da ratificação das Convenções que a OIT considerou actualizadas.

Sabemos que, desde 1919, a Organização Internacional do Trabalho manteve e desenvolveu um sistema de normas internacionais laborais, abrangendo uma vasta gama de temas que inclui o trabalho, o emprego, a segurança social, a política social e os direitos humanos correlacionados.

Por isso, também demos acordo à primeira versão da resolução conjunta aqui apresentada. Mas, lamentavelmente, por pressão do PPE, os outros signatários aceitaram diluir a importância da resolução e enfraquecer o seu alcance, com a inclusão de uma referência à Estratégia de Lisboa para o Crescimento e o Emprego.

Ora, todos sabemos, foi em nome da Estratégia de Lisboa que a Comissão Europeia aqui apresentou algumas das piores propostas contra os direitos laborais e sociais, insistindo na flexibilidade e na desregulamentação laboral.

Quem se esqueceu da proposta de alteração da directiva do tempo de trabalho, visando desvalorizar o trabalho e torná-lo ainda mais precário, prolongar a jornada de trabalho, pôr em causa a contratação colectiva e o papel dos sindicatos, exactamente ao contrário do que defendem as Convenções da OIT?

É sobretudo por causa desta lamentável referência à dita Estratégia de Lisboa que retirámos o nosso apoio à resolução.

Mas, em nome do Grupo da Esquerda Unitária Europeia/Esquerda Verde Nórdica, apelamos aos Estados-Membros para que ratifiquem as Convenções da OIT e solicitamos à Comissão Europeia que as tenha em conta nas suas propostas.

  Karel De Gucht, Member of the Commission. − Madam President, over the last few years, the Commission has repeatedly highlighted its commitment to the internationally agreed Decent Work Agenda, including the promotion of ILO conventions.

The Commission has actively supported the Member States and closely cooperated with the ILO with a view to adopting ambitious legal standards which meet the challenges of a globalised economy and contribute to the implementation of the ILO’s Decent Work Agenda. The Council and the European Parliament have underlined the importance of the Decent Work Agenda and of the Commission’s activities in this respect.

The EU Member States have already ratified all ILO conventions covering core labour standards and a large number of other ILO conventions. The Commission has reaffirmed its commitment to the Decent Work Agenda as part of the renewed social agenda. In particular, the Commission called upon all Member States to set an example by ratifying and implementing the ILO conventions classified by the ILO as ‘up to date’. In doing so, the Commission underlines both the internal and the external dimension of the Decent Work Agenda. In addition, where ILO conventions have involved exclusive Community competences, the Commission has issued timely proposals for Council decisions authorising the Member States to ratify the relevant conventions combined with a call to ratify the standards as soon as possible, notably the Maritime Labour Convention and the Work in Fishing Convention.

Finally, the 2008 Decent Work Report provides for the monitoring of the policy developments with regard to the ratification process. The outcome of this analysis is expected to be reflected in the follow-up Decent Work Report to be published in 2011.

  Csaba Őry, a PPE képviselőcsoport nevében. – Mindenekelőtt szeretném üdvözölni a tényt, hogy sikerült a frakcióknak megállapodni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által felülvizsgált egyezmények ratifikációja és végrehajtása témakörében születendő határozat szövegében, így ezt mi is támogatni fogjuk.

Mint köztudott, a Munkaügyi Szervezet az egyik legrégebbi nemzetközi szervezet. 1919-ben alapvetően azzal a céllal jött létre, hogy munkaügyi szabályokat alkosson a munkafeltételek alakulásáról, a nehéz munkakörülményekről a kizsákmányolás ellen. Később tevékenysége kiterjedt szélesebb körben szociálpolitikára és a szakmai együttműködések rendszerére is.

Mi úgy látjuk, az Európai Néppárt úgy látja, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által megalakított munkaügyi normák segítenek enyhíteni a nemzetközi piaci verseny káros hatásait, növelik ezáltal a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés létrejöttének esélyeit. A mostani válságból talán már kifelé tartó időben ennek különösen fontos a jelentősége, és a normák legitimitását kétségkívül fokozza, hogy egy sajátos demokratikus eljárás révén tripartit eljárás végén kormányok, munkáltatók és szakszervezetek együttműködésével születtek meg ezek a normák. Itt tehát olyan munkahelyi jogokról, kötelezettségeknek és ezeknek az átfogó rendszeréről van szó, melyeket az elfogadó, ratifikáló országoknak kötelességük betartani. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy az Európai Unió, mint Közösség nem ratifikálhat egyezményeket, s azt csak egyes tagállamok tehetik meg, így mindenféleképpen felmerül a közösségi kompetencia és a szubszidiaritás helyes alkalmazásának a kérdése. Ezért a szövegben szerepel – nagyon helyesen – egy felhívás az Uniónak, hogy pontosan határozza meg, hogy melyek azok a jogi területek és arra vonatkozó normák, amelyek a Közösség kompetenciájába tartoznak, és melyek azok, amelyek az egyes tagországok kompetenciájába. Így amennyiben a szubszidiaritás elvét figyelembe tudjuk venni, mi támogatjuk azt, hogy egy ajánlás szülessen és elősegítse ezáltal az egyezmény minél hamarabbi ratifikációját.

  Ole Christensen, for S&D-Gruppen. – Fru formand! Vi har et indre marked i EU, hvor vi på et frit marked kan sælge varer til hinanden. Vi sikrer en fri konkurrence og varer til en billig pris, og det er fint og godt. Men andre områder skal også følge med. Grundlæggende arbejdstagerrettigheder skal sikres og respekteres over alt i EU. Vi skal ikke EU-landene imellem konkurrere på dårlige arbejdsforhold, ligesom arbejdskraften i alle medlemslande skal sikres lige løn for lige arbejde, og ligesom strejkeretten er en grundlæggende rettighed.

Derfor er et tæt samarbejde mellem EU og den internationale arbejdsorganisation ILO vigtigt. Vi har nogle af de samme værdier, og vi kan bruge ILO-konventionerne som basis for yderligere at udvikle den europæiske sociale model. Det er desværre ikke muligt i dag, idet Kommissionen kun finder konventionerne bindende, såfremt de er ratificeret af mere end halvdelen af medlemslandene. Det kunne vi passende starte med: at alle EU’s medlemslande som et minimum ratificerer og gennemfører de konventioner, som ILO har klassificeret som opdaterede. Der er ikke brug for mere snak, der er brug for mere handling. Hvordan kan vi ellers opfordre andre lande i verden til at ratificere og gennemføre ILO-konventionerne og opfordre WTO til at inddrage de grundlæggende arbejdstagerrettigheder i alle handelsaftaler?

Nej vi skal gå foran i EU. Så kan vi efterfølgende tale for, at alle lande skal ratificere og gennemføre disse konventioner. Vi skal promovere anstændigt arbejde (”decent work”) i EU og i verden som et bæredygtigt stærkt svar på den globale krise, som vi står i.

  Elisabeth Schroedter, im Namen der Verts/ALE-Fraktion. – Frau Präsidentin! Es stimmt, liebe Kolleginnen und Kollegen, in Krisenzeiten schützen weltweite Mindeststandards die Beschäftigten vor menschenunwürdigen Arbeitsverhältnissen. In Sonntagsreden oder gegenüber Drittstaaten werden die internationalen Kernnormen der IAO von der EU immer eingefordert. Zu Recht, denn sie schützen ja vor Diskriminierung und Sozialdumping.

Aber leider bleibt es in der Europäischen Union bei diesen Sonntagsreden. Die Mitgliedstaaten der EU und die EU selbst ignorieren die IAO-Konventionen; sie ratifizieren sie nicht, sie implementieren sie nicht. Sie entziehen sich damit den Verpflichtungen. Beispiel Streikrecht: Der EuGH hat es in der Europäischen Union außer Kraft gesetzt, und die Kommission hat Beifall geklatscht. Beispiel Konvention zum Schutz der Rechte aller Wanderarbeitnehmer: Nur 3 von 27 Mitgliedstaaten haben sie ratifiziert. Das ist ein Skandal! 90 Jahre nach der Gründung der IAO muss sich das ändern.

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE). - Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, chers collègues, je tiens tout d'abord à remercier mes collègues du groupe PPE et des autres groupes politiques de notre Assemblée européenne, parce que nous avons tous voulu, autour de cette question du travail décent, nous placer sur une même ligne pour déposer une résolution commune, et les négociations de ces derniers jours ont été extrêmement positives.

Depuis 1919, l'Organisation internationale du travail a su garantir et développer un système de normes internationales du travail qui couvre un large éventail de sujets, dont le travail, l'emploi, la politique sociale et les droits de l'homme. Nous ne pouvons pas l'oublier, particulièrement en ces temps de crise.

C'est pour cela qu'il est extrêmement important que les conventions aient été classées par l'OIT comme étant à jour à la suite d'un processus tripartite, qui associe les employeurs, les travailleurs et les gouvernements. C'est la raison pour laquelle nous avons lancé cette recommandation aux États membres, en les encourageant à ratifier les conventions qui ont été classées par l'OIT et en leur demandant de contribuer activement à leur mise en œuvre effective pour l'évolution et l'avancée de l'Europe sociale. Nous le souhaitons dans un délai tout à fait convenable. Nous serons vigilants sur les délais d'application de ces conventions, tout en respectant bien sûr le principe de subsidiarité.

Le groupe PPE sera particulièrement vigilant sur l'application de ces conventions dans les États membres. La lutte contre le travail illégal, la modernité des avancées sociales, la construction d'une véritable Europe sociale, qui montre la voie au monde, est à ce prix, et nous souhaitons vraiment la faire avancer.

  Συλβάνα Ράπτη (S&D). - Κυρία Πρόεδρε, μία από τις σημαντικές ιδιαιτερότητες της Ευρωπαϊκής Ένωσης είναι η σημασία που αποδίδει στην κοινωνική πολιτική και στα θεμελιώδη δικαιώματα. Ξέρουμε παρά πολύ καλά ότι η εφαρμογή των δικαιωμάτων αυτών αποτελεί απαραίτητη προϋπόθεση για να γίνει ένα κράτος μέλος της Ένωσης. Ξέρουμε επίσης ότι τα δικαιώματα αυτά, όταν καταπατούνται, δημιουργούν στην Ένωση την υποχρέωση να επιβάλει κυρώσεις.

Η σύμφυτη με τη δημιουργία και λειτουργία της Ένωσης θεμελίωση των δικαιωμάτων αυτών επεκτείνεται και στον εργασιακό χώρο. Η σημασία που η Ένωση αποδίδει στην προάσπιση των εργασιακών δικαιωμάτων δεν είναι εμφανής μόνον όταν παράγεται εσωτερική νομοθεσία αλλά και στην εξωτερική της πολιτική. Γνωρίζουμε πάρα πολύ καλά ότι, όταν πρόκειται να κάνει συμβάσεις με τρίτες χώρες, μία από τις προϋποθέσεις που θέτει είναι να γίνονται σεβαστά τα βασικά εργασιακά δικαιώματα. Γι' αυτούς τους λόγους η Ένωση δεν θα μπορούσε παρά να είναι από τους πρωτεργάτες για τη στήριξη και την αναγκαία συστηματική αναθεώρηση των συμβάσεων της Διεθνούς Οργάνωσης Εργασίας, της ΔΟΕ.

Πρόσφατα, μετά από διαπραγματεύσεις με εργαζόμενους, εργοδότες και τις κυβερνήσεις, η ΔΟΕ προχώρησε σε μια ακόμη αναθεώρηση των συμβάσεών της. Και ενώ οι κυβερνήσεις των κρατών μελών αλλά και η Ένωση είναι ανάμεσα σε όσους συμμετείχαν στην εν λόγω αναθεώρηση, βρισκόμαστε μπροστά σε ένα παράδοξο. Το παράδοξο αυτό είναι ότι πολλά κράτη μέλη της Ένωσης, ενώ έχουν υιοθετήσει ενωσιακές οδηγίες που επιβάλλουν εργασιακά δικαιώματα πιο προωθημένα από αυτά των συμβάσεων της ΔΟΕ, υποτιμούν τη σημασία του τυπικού ζητήματος να κυρώσουν σε εθνικό επίπεδο τις συμβάσεις αυτές.

Επειδή η εικόνα που δίνουμε με τον τρόπο αυτό προς τρίτες χώρες, και μάλιστα προς αναπτυσσόμενες χώρες, είναι στρεβλή, θα είναι εύλογο να αλλάξουμε νοοτροπία και να προχωρήσουν τα κράτη μέλη - όσα δεν το έχουν κάνει - στις απαραίτητες κυρώσεις. Εν πάση περιπτώσει η Ευρωπαϊκή Επιτροπή, κύριε Επίτροπε, ας μη διστάζει να ζητά πιο δυναμικά από τα κράτη μέλη να εκπληρώνουν τέτοιες υποχρεώσεις ώστε να αυξηθεί η αξιοπιστία της Ένωσης με την προώθηση της αξιοπρεπούς εργασίας, ιδιαίτερα μάλιστα στη σημερινή συγκυρία της χρηματοπιστωτικής κρίσης.

  Patrick Le Hyaric (GUE/NGL). - Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, il est évident qu'il nous faut insister pour faire appliquer les conventions de l'Organisation internationale du travail, mais je crains malheureusement que le système qui nous régit, c'est-à-dire celui de la libre concurrence, ne fasse du travail lui-même un marché et donc une marchandise. Cela engendre des menaces partout contre les codes du travail, des menaces contre les réductions du temps de travail qui étaient envisagées, des pressions à la baisse sur le coût du travail, ce qui est très préjudiciable.

Nous avons un exemple, en France, où une entreprise de roulements à billes est aujourd'hui fermée pour être délocalisée en Bulgarie, et on demande aux travailleurs de cette entreprise d'aller former les salariés bulgares. Vous voyez donc bien que cette pression à la baisse sur le coût du travail conduit à des délocalisations, à des pressions à la baisse et au recul des droits sociaux partout. Par conséquent, il nous faudrait inventer un système d'harmonisation vers le haut des droits sociaux et des niveaux de protection sociale, de telle sorte qu'il n'y ait plus cette concurrence acharnée entre les salariés, organisée par les entreprises et nos institutions elles-mêmes.

De même, il ne faudrait pas continuer à avancer vers ce qu'on appelle, dans cette enceinte et à la Commission, la "flexicurité", mais il faudrait progresser au contraire vers un système de sécurité sociale professionnelle du travail et de l'emploi, associé à des périodes de formation, qui sont nécessaires. C'est cela qui nous permettrait de sortir de la crise, de former les travailleurs pour les aider à aller vers les métiers qu'il faut inventer pour demain.

  Olle Ludvigsson (S&D). - Fru talman! När Lissabonfördraget nu är antaget och EU:s stadga om de grundläggande rättigheterna blir rättsligt bindande, finns det nya förutsättningar för att stärka den sociala dimensionen av Europas samarbete. För att göra det, är det nödvändigt att vi klarar av att förverkliga dessa möjligheter även i praktiken. Ett bra första steg vore att EU:s medlemsländer snarast ratificerade samtliga uppdaterade ILO-konventioner.

Det finns också en extern dimension. Om EU vill vara en seriös part i det internationella arbetet för att förbättra arbets- och levnadsvillkor, är det av största vikt att EU:s medlemsstater också antar ILO-konventionen. Om vi vill påverka situationen i tredje land, måste vi först själva vara en förebild. Jag vill därför uppmana kommissionen och svenska ordförandeskapet att verka progressivt och göra det yttersta för att alla ILO-konventioner som är up-to-date ska antas av samliga medlemsländer.

Jag själv kan tycka att det är lite beklämmande att min egen medlemsstat, Sverige, inte har ratificerat grundläggande konventioner som till exempel nr 96 om offentlig upphandling. Jag vill därför uppmana ordförandeskapet att verka även nationellt för att så ska ske. Detta, tillsammans med att stadgan om de grundläggande rättigheterna blir bindande, skulle minska risken för EG-domstolen att komma med fler utslag liknande det i Rüffert-målet. Vi kan inte tillåta en situation där vi har EU:s lagstiftning som strider mot grundläggande ILO-konventioner.

  Mairead McGuinness (PPE). - Madam President, the ILO, as colleagues have said, has been around for a long time – since 1919: 90 years of business and still working on the Decent Work Agenda. It is important that Member States, as others have said, ratify all of the conventions, especially at a time of economic crisis when workers are under pressure. But I think it is also important in this debate to acknowledge the role of the ILO in the developing world and its links with non-governmental organisations and the many programmes which it runs particularly targeting the most vulnerable, for example working with people with a disability who would never have any opportunity if it were not for these programmes. Also, two very important areas that we talk about in this House: forced labour and child labour. So if we are looking to the ILO to do good work, as it does, in the developing world, I think the very least that Member States of the European Union could do is to fully ratify the conventions, to lead by example.

  Czesław Adam Siekierski (PPE). - Panie Przewodniczący! Międzynarodowa Organizacja Pracy w ciągu wielu lat swojej działalności przyjęła i przedstawiła do ratyfikacji państw Unii Europejskiej szereg międzynarodowych konwencji i dyrektyw dotyczących spraw zatrudnienia, wolności związkowej, polityki społecznej i zabezpieczenia społecznego, a także zbiorowych stosunków pracy oraz warunków pracy. Państwa członkowskie powinny ratyfikować i stosować konwencje uznane przez Międzynarodową Organizację Pracy za aktualne. Unia Europejska powinna stanowczo i czynnie wnieść swój wkład w niezwykle istotne kwestie ochrony praw ludzi pracy w zglobalizowanym świecie.

Trzeba podkreślić, że każdy obywatel, bez względu na swoje pochodzenie, wyznanie lub rasę ma prawo do poprawy swojego dobrobytu materialnego, rozwoju duchowego w kontekście wolności, godności oraz do bezpieczeństwa ekonomicznego i równości szans. Musimy pamiętać, że ubóstwo bez względu na miejsce, w którym się pojawia, stanowi poważne zagrożenie dla ogółu.

  Karel De Gucht, membre de la Commission. − Madame la Présidente, chers collègues, il y a une forte convergence de points de vues sur l'utilité et la nécessité de la ratification des conventions de l'OIT, entre les intervenants du Parlement européen et la Commission. Toutefois, comme M. Őry l'a noté, la Commission ne peut s'imposer que là où elle a une compétence exclusive et, comme je l'ai dit, elle l'a fait.

Concernant le rôle des syndicats, dans sa récente décision, la Cour de justice reconnaît l'action collective comme droit fondamental. Cependant, ce droit peut être réglementé, ce qui est conforme à d'autres instruments internationaux. Je ferai néanmoins part de votre souci à mon collègue en charge de la politique sociale pour un suivi approfondi de cette matière.

  Πρόεδρος. - Έχω λάβει τρεις προτάσεις ψηφίσματος⁽¹⁾που έχουν κατατεθεί σύμφωνα με το άρθρο 110, παράγραφος 2, του Κανονισμού.

Η συζήτηση έληξε.

Η ψηφοφορία θα διεξαχθεί την Πέμπτη 26 Νοεμβρίου 2009.