Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2207(BUD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0080/2009

Viták :

PV 15/12/2009 - 7
CRE 15/12/2009 - 7

Szavazatok :

PV 17/12/2009 - 5.1
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2009)0113

Viták
2009. december 15., kedd - Strasbourg HL kiadás

7. Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének a Tanács által módosított tervezete (valamennyi szakasz) - Az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó 10/2009 sz. költségvetés-módosításának tervezete, III. szakasz - Bizottság - A rugalmassági eszköz felhasználása: energiaprojekt - 2007-2013-as pénzügyi keret: európai gazdaságélénkítési terv, második felülvizsgálat (a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítása) (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. - A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről:

- a Költségvetési Bizottság részéről Surján László és Vladimír Maňka jelentése (A7-0083/2009) az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetés-tervezetéről a Tanács által módosított formában (minden szakasz) (11902/2009 – C7-0127/2009 – 2009/2002(BUD)) és az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetés-tervezetéhez fűzött 1/2010. (SEC(2009)1133 – 14272/2009 - C7-0215/2009), 2/2010. (SEC(2009)1462 – 16328/2009 - C7-0292/2009) és 3/2010. (SEC(2009)1635 – 16731/2009 - C7-0304/2009) számú módosító indítványokról,

- a Költségvetési Bizottság részéről Jutta Haug jelentése (A7-0081/2009) az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó, 10/2009. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. szakasz – Bizottság (16327/2009 – C7-0288/2009 – 2009/2185(BUD)),

- a Költségvetési Bizottság részéről Reimer Böge jelentése (A7-0080/2009) a rugalmassági eszköznek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 27. pontjával összhangban történő igénybevételéről (2009/2207(BUD)),

- a Költségvetési Bizottság részéről Reimer Böge jelentése (A7-0080/2009) a 2007–2013. évi pénzügyi keretről: az európai gazdaságélénkítési terv második felülvizsgálata (a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítása) (COM(2009)0662 – C7-0305/2009 – 2009/2211(ACI)).

 
  
MPphoto
 

  László Surján, előadó. – (HU) Köszönöm a szót Elnök úr! Miniszter úr! Biztos úr! Kedves kollégáim! Itt, a költségvetési vita kezdetén meg kell mondanom, hogy nem annyira vitázni szeretnék, mint amennyire köszönetet mondani. Köszönetet mondani a Tanácsnak, a Bizottságnak azért a jó együttműködésért, amely lehetővé tette, hogy végül is megegyezzünk, és egy mondhatni közös javaslatot terjesszünk most a Tisztelt Ház elé. De ez a köszönetnyilvánítás ki kell terjedjen a Ház különféle frakcióira is, hiszen ha ezek a frakciók nem tudtak volna együttműködni, és együtt képviselni a Parlament számára, az európai polgárok számára fontos értékeket, akkor a költségvetés semmiképpen nem valósulhatott volna meg.

Egy évvel ezelőtt kaptam megbízást, hogy legyek az előadója a 2010-es költségvetésnek, és akkor azonnal hozzáláttunk ahhoz, hogy megfogalmazzuk a Parlament politikai elvárásait, irányelveket, és ezt a Parlament idén tavasszal megtárgyalta. Ez nagyon fontos, és a jövőre nézve is tanulságokkal járó döntés volt, hiszen hónapokkal előztük meg az előzetes költségvetési tervezet megfogalmazását, magyarán az Európai Bizottság ismerte a Parlament véleményét, és többé-kevésbé ezt figyelembe is vette az előzetes költségvetés kialakítása során.

Azt gondolom, hogy a következő években is ezt az időzítést hasonlóképpen kellene megtennünk. Mit akartunk? Tudtuk, hogy Európa gazdasága krízisben van. Úgy éreztük, és most is úgy érezzük, hogy ennek a költségvetésnek hozzá kell járulnia a krízis kezeléséhez. Ezen vitáztunk a Tanáccsal, hiszen nyilván a krízisnek az is megoldása, hogy ha kevesebbet költünk Európára. Nem megoldás, de hozzájárulhat, ha jól használjuk fel itt a pénzeket, és ezen a jó felhasználáson nagyon nagy hangsúly van, akkor az európai költségvetés nem teherként, hanem a krízis megoldásának a részeként jelenhet meg. Ennek értelmében növelni akartunk a versenyképességet, többek között a kutatási és fejlesztési programok révén, és meg akartuk alapozni, hozzá akartunk járulni a közös energiapolitikához is.

Több mint 11 milliárd euró fordítódik ezekre a célokra. Élénkíteni akartuk a gazdaságot, főleg a kohéziós politika révén. Ez egy 36 milliárdos lehetőség. Az év folyamán vált világossá, hogy vannak súlyos problémák például a tejágazatban, amelyek nem az általános gazdasági krízis következményei, de a Parlament szükségesnek tartotta, hogy melléje álljon a gazdáknak, és megszületett a 300 milliós, nevezzük így, hogy tejalap, ami ugyan nem egy tartós alap, de mégis egy 300 milliós bővülés. Összesen mintegy 750 millióval lehet többet adni a tejágazat számára, de a Parlament szeretné hangsúlyozni most is, hogy ennek együtt kell járnia a tejágazat teljes problémájának az áttekintésével és átalakításával.

Ugyanakkor szembe kellett néznünk azzal a ténnyel is, hogy nincs elég mozgásterünk. Olyan fejezetek vannak, amelyekben semmiféle tartalék nincs, elkerülhetetlen tehát az időközi felülvizsgálata a többéves költségvetési tervnek. Erre nagyon nagy szükség van, de ugyanakkor nagyon nagy szükség van arra is, hogy tagállamok sokkal célzottabban és sokkal gondosabban, a növekedés érdekében használják fel azokat a pénzeket, amelyek rendelkezésre állnak. Csak ekkor tudunk szembenézni az európai polgárokkal, az adófizetőkkel, akiknek a pénzét költve próbálunk egy jobb és eredményesebb Uniót működtetni.

 
  
MPphoto
 

  Vladimír Maňka, előadó. – (SK) Elnök úr, biztos úr, államtitkár úr, hölgyeim és uraim, ma nem kell amiatt aggódnom, hogy a jelentésemről szólva elfelejtek megemlíteni valami fontosat. A Költségvetési Bizottságban, a plenáris üléseken és az egyeztetési eljárás keretében, illetve háromoldalú párbeszédek során már kellőképpen megvitattunk mindent, amit egy egész éven keresztül munkatársaimmal és együttműködő kollégáimmal kidolgoztunk. A legfontosabb az, hogy mindenhez megvan a szükséges támogatás ebben a teremben.

Amikor év elején elkezdtük a költségvetés kidolgozásával kapcsolatos munkát, kíváncsian vártam, meddig engednek elmenni a tanácsadóim, koordinátoraim és képviselőcsoportom, hiszen már előtte is szememre hányták, hogy túl messzire mentem el. Sok kihasználatlan lehetőséget és hiányosságot láttam, amiket fel szerettem volna számolni. Az intézmények vezető tisztviselőivel, a különböző osztályok igazgatóival és egyéb alkalmazottakkal folytatott több tucat megbeszélés alapján újabb lehetőségekre derült fény és újabb javaslatokat kaptam a költségvetés javítására.

Idővel maguk az intézmények munkatársai is kezdtek információkkal és javaslatokkal előállni. Úgy érzem, remélik és hiszik, hogy együtt rendbe tudjuk tenni a dolgokat. Egyfelől örültem annak, hogy ilyen bizalmat és kezdeményezőkészséget mutattak irányomban, másfelől azonban még jobban örülnék, ha saját feletteseik is meghallgatnák véleményüket és megoldanák a problémáikat.

Természetesen úgy gondolom, hogy a legtöbb szervezeti egység minőségi és professzionális munkát végez, de itt és most szeretném hangsúlyozni a személyzet munkájának fontosságát. A dokumentált hiányosságok alapján sikerült módszeresebb intézkedéseket végrehajtanunk. Mindamellett nem az előadónak, hanem az Európai Parlament főtitkárának vagy az érintett európai uniós intézmény vezető tisztviselőjének a feladata a problémák teljes körű feltárása és megoldása.

Ezért melegen üdvözlöm az Európai Parlament vezetőivel a választottbírósági eljárás keretében kötött, szervezeti ellenőrzés végrehajtásával kapcsolatos megállapodást. Jövőre az Európai Parlament történetében először funkcionális pénzügyi ellenőrzést hajtanak végre annak két fontos egységében, az INLO Főigazgatóságon és a biztonsági szolgálatnál. A cél a források hatékonyabb felhasználása.

A múltban a Számvevőszék volt az egyetlen olyan intézmény, amely beleegyezett, hogy munkájával kapcsolatban külső ellenőrzést végezzenek. Az eredmény kedvező volt. A Számvevőszéknek sikerült lecsökkentenie igazgatási költségeit, és növelte termelékenységét.

Szeretném elismerésemet kifejezni a svéd elnökség nagyfokú szakmai hozzáértését illetően. Már áprilisban, mielőtt megbízatásunk valójában megkezdődött volna, találkoztunk Hans Lindblad kormánytisztviselővel és munkatársaival. Igen gyorsan megállapodtunk a prioritásokról, és együtt sikerült ésszerű elemeket és kiindulópontokat találnunk.

A mai plenáris ülésen együttes nyilatkozatot nyújtunk be az épületpolitikáról, amely jelentős tételt képvisel az intézmények igazgatási költségvetésében. Biztos vagyok abban, hogy együtt sikerült elindítanunk egy olyan folyamatot, amely költségmegtakarításokat eredményez majd ezen a területen.

Hölgyeim és uraim, csakis együttes erővel, európai összefogással leszünk képesek megbirkózni a 21. század legnagyobb kihívásaival: az éghajlatváltozással, a nyersanyagokhoz és energiához kapcsolódó kockázatokkal és költségekkel, a gazdasági globalizációval és a biztonságunkat fenyegető tényezőkkel. Ha Európa győzedelmeskedni akar e problémák felett, hatékony és komplex eszközökre van szüksége. A Lisszaboni Szerződés kezünkbe adja ezeket az eszközöket. A szerződés hatálybalépésének kezdeti szakaszában megfelelő pénzügyi forrásoknak kell az EU rendelkezésére állniuk az új politikák végrehajtásához.

Még ha a 2010. évi uniós költségvetésről szóló mai vita valóban az utolsó lesz is az idén, a 2010. évi költségvetésen dolgozó két előadó munkája ezzel nem fejeződik be, hanem a Lisszaboni Szerződés végrehajtásához kapcsolódó okok miatt még legalább három hónapig folytatódik. Hiszem, hogy munkánk gyümölcsöző lesz.

 
  
MPphoto
 

  Jutta Haug, előadó. – (DE) Elnök úr, a Tanács tisztelt soros elnöke, biztos úr, amikor tavaly decemberben vitáztunk az ez évi költségvetésről, már tudtuk, és én mint a 2009. évi költségvetés általános előadója, a vita során említettem is, hogy minden tagállam meg fogja érezni a pénzügyi piaci válság súlyát és a reálgazdaságra továbbgyűrűző hatását. Pontosan ez történt.

2009 áprilisában a Parlament és a Tanács megállapodott a Bizottság által javasolt gazdasági ösztönző csomag első részének finanszírozásáról. A 2,6 milliárd euró rendelkezésre bocsátása érdekében szükség volt a pénzügyi terv úgymond „kisebb felülvizsgálatára”. Hogyan teremthettük volna elő másként a forrásokat, tekintettel szigorú költségvetési megszorításainkra? Az 5 milliárd eurós végösszegből fennmaradó 2,4 milliárd eurót ez év ősszel kellene előteremteni. Itt tartunk most. Az ősz elérkezett, és mivel a Parlament és a Tanács ésszerű megállapodásra jutott a 2010. évi költségvetéssel kapcsolatban, kezünkben van a megoldás, amihez a 2009-es költségvetés is jelentős mértékben hozzájárul.

A 2010. évi költségvetés-módosítás és pótköltségvetés több mint 3,4 milliárd euróval csökkenti a kifizetési előirányzatokat. Ezzel összhangban a különböző fejezetek alatti mozgásterek mintegy 1,5 milliárd euróval csökkennek. Mindez igaz a 2009. évi költségvetésre is, amely 133,8 milliárd eurós kötelezettségvállalási előirányzatot és 116,1 milliárd eurós kifizetési előirányzatot tartalmaz, tehát nem beszélhetünk túlzott bőkezűségről. Ha megvizsgáljuk, milyen költségvetési tételek terhére teremtette elő a Bizottság a szükséges pénzt, több mint nyilvánvaló, hogy a Bizottság egyszerűen nem veszi komolyan a költségvetési hatóság állásfoglalásait.

Szeretném emlékeztetni a Parlamentet, hogy 2008-ban, amikor elfogadtuk a 2009. évi költségvetést, prioritásaink közé tartozott az Európai Unió versenyképessége, a növekedés és a foglalkoztatás is. Ezért is irányoztunk elő a Bizottság által javasoltnál nagyobb összegeket a társadalmi vetülettel rendelkező költségvetési tételekre, amelyek több és jobb munkahely megteremtését, valamint a kis- és középvállalkozások támogatását célozták. Az átcsoportosításokat és a költségvetés-módosításokat azonban pontosan ezeknek a költségvetési tételeknek a terhére végzik el. Túl nagy kérés lenne-e, ha felszólítanánk a Bizottságot arra, hogy hajtsa végre a Parlament és a Tanács állásfoglalásait, és törekedjen annak biztosítására, hogy a pénz valóban elérje a szándékaink szerinti címzettjeit, és ezáltal meghozza az elvárt kedvező eredményeket? A Bizottság által részünkre benyújtott költségvetés-tervezetet nem számították ki vagy becsülték meg kellő pontossággal. 2009-ben több mint 50 átcsoportosítást, valamint 10 pótköltségvetést és költségvetés-módosítást hajtottunk végre. Ilyen körülmények között nem lehet pontos és átlátható költségvetésről beszélni; ezen a helyzeten változtatni kell.

A szakbizottságokban tevékenykedő képviselőtársainknak a pénzügyi év során nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a végrehajtási jelentésekre, a Bizottságnak pedig végre ki is kell érdemelnie még mindig meglévő jó hírnevét, amely szerint az intézmény hatékony uniós igazgatási testület. Remélem, hogy mindannyian tenni fogunk ennek eléréséért.

 
  
MPphoto
 

  Reimer Böge, előadó. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a 2010. évi költségvetésről szóló megállapodást követően 141,4 milliárd eurós kötelezettségvállalási és 122,9 milliárd eurós kifizetési előirányzatról értekeznünk.

Először is szeretnék hálás köszönetet mondani mindkét előadónak elkötelezettségükért, és ezen a ponton jegyezném meg, hogy minden, amit Haug asszony a 2009-es költségvetésről az imént elmondott, tökéletesen igaz.

Ha megvizsgáljuk ezeket a számadatokat, láthatjuk, hogy 11,2 milliárd euró a többéves pénzügyi keret felső kifizetési korlátja alatt marad. Ez azt jelenti, hogy ha szükség van rá, és megvan a politikai akarat, a többéves pénzügyi keret hagy nekünk némi mozgásteret a megállapodás szerinti korlátokon belül.

Az elmúlt években – átcsoportosítás, a mozgástér ismételt szűkítése és számos felülvizsgálat útján – többször is megtaláltuk a megoldást a gazdasági és politikai környezet miatt szükséges változtatásokra. Ezek az eszközöket most is adottak, de mindazok után, amit 2010-et illetően végeztünk, határozottan kezdjük kimeríteni a bennük rejlő lehetőségeket. Ez érvényes a 2. fejezetre is, amely esetében 2010 után és a lehetséges mozgástér figyelembevételével erősen fogy, sőt akár elfogyhat a levegő.

Jelenleg az úgynevezett gazdaságélénkítő csomag kapcsán a második, 2,4 milliárd euró összegű finanszírozási részletet is beemeltük ezekbe a megállapodásokba. Helyes volt, hogy e csomag második, 2,4 milliárd eurós részét 2010-ben finanszíroztuk ahelyett, hogy részben 2011-re halasztottuk volna. Természetesen nem gazdaságélénkítő csomagról volt szó. Valójában helyes kiegészítő politikai prioritásokról volt szó, nevezetesen az energiáról és a szélessávú internet vidéki területeken történő biztosításáról.

A rugalmassági eszköz igénybevételének köszönhetően további 120 millió eurót teremthettünk elő energiaprojektekre és 75 millió eurót a kozloduji atomerőműre. Szeretném felhívni a Bizottság figyelmét arra, hogy mindezt igen különös módon bonyolították, és most szeretném tisztázni, hogy még nem értünk a történet végére. Összesen 300 millió euróra számítunk. Ebben az összefüggésben azt is elvárjuk önöktől, hogy az atomerőmű leszereléséhez még előteremtésre váró pénzt emeljék be a költségvetés félidős felülvizsgálatába, és azt ne az 1b. kategóriában végrehajtandó újabb megszorításokból finanszírozzák. Rendkívül fontos, hogy ezt egyértelműen tisztázzuk.

Ezen túlmenően elvégeztük a 2009-ről megmaradt fel nem használt pénzeszközök felülvizsgálatát, ezáltal összesen 1,9 milliárd euró fordítható energiára és további 420 millió euró szélessávú internetre a II. kategóriában.

Itt el kell mondanunk, hogy helyes volt ez a teljes összeggel kapcsolatos döntés, azonban természetesen azt is még ma tisztáznunk kell, hogy következő feladatunk a Lisszaboni Szerződés költségvetési végrehajtása. Nyilvánvalóan nem várhatunk 2014-ig, hiszen akkor újabb politikai prioritásokkal kell majd szembenéznünk, amelyekre az Európai Uniónak – részben a globalizációs folyamat, részben más új feladatok kapcsán – megoldást kell találnia.

A csütörtökön benyújtandó állásfoglalás egyértelműen kijelenti, hogy felszólítjuk az új Bizottságot: minél hamarabb tegyen közzé jelentést az intézményközi megállapodás végrehajtásáról, amint azok a megállapodások azt előírják. Ugyanakkor – és ezt szeretném különösen hangsúlyozni – a Bizottságnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy kiigazítja, felülvizsgálja és módosítja a jelenlegi 2007–2013-as pénzügyi tervet, és kiterjeszti azt 2015–2016-ra. Ezenfelül el kell indítania a következő többéves pénzügyi keret kidolgozásának folyamatát, hogy megfelelő, nyílt és nyilvános vitát folytathasson a következő pénzügyi keretről.

Ez a munka az új Bizottságra vár, és a következő negyedévben mi természetesen mind a meghallgatások, mind a viták alkalmával ki fogjuk használni a lehetőséget arra, hogy határozottan felszólítsuk a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy álljanak ki e politikai prioritások mellett. Izgalmas idők elé nézünk.

 
  
MPphoto
 

  Hans Lindblad, a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök úr, óriási megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek a vitájukon. A 2010. évi költségvetési vita embert próbálónak bizonyult, és örülök, hogy sikerült megállapodást elérni intézményeink között a november közepén megrendezett egyeztető ülésen. Ez a megállapodás két különböző, ám egyformán fontos célt szolgál.

Egyfelől megteremti a keretet a 2010. évi költségvetés kidolgozásához, hogy az Európai Unió a lehető legzökkenőmentesebben működhessen és oly módon hajthassa végre a politikákat, ahogyan mi szeretnénk, miközben garantálja a kifizetések ellenőrzött növelését, különösen ezekben a minden tagállam számára nehéz időkben. Másrészt rendelkezik – többek között – a gazdaságélénkítési terv második részének teljes körű finanszírozásáról. Ezzel az Európai Unió jelentős mértékben hozzájárul a jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzet kezeléséhez.

Szeretnék hangot adni a Tanács megelégedettségének a közös kül- és biztonságpolitika terén elért megállapodást illetően is. Úgy vélem, hogy a 2010. évi költségvetés egészében kiegyensúlyozott kompromisszumot jelent egyfelől a szükséges költségvetési fegyelem és hatékony pénzgazdálkodás, másfelől azon kötelezettségünk között, hogy megfeleljünk polgáraink várakozásainak. A költségvetés kompromisszumot képvisel a különböző képviselőcsoportok és tagállamok, valamint a Tanács és a Parlament különböző érdekei között is.

Sem a Tanács, sem a Parlament nem pontosan erről a költségvetésről álmodott a folyamat kezdetén. Mindamellett úgy gondolom, hogy az helyes kompromisszum, amely a lehető legjobban egyensúlyoz céljaink és prioritásaink között. Ezzel összefüggésben szeretném elmondani, milyen büszke vagyok arra, hogy mi – azaz a Parlament és a Tanács mint költségvetési hatóság, a Bizottság hathatós segítségével – előremutató tenni akarástól és felelősségérzettől áthatva valóban el tudtuk érni a végül novemberben megkötött általános megállapodást. Úgy vélem, ez megfelelő üzenetet küld a világnak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése idején.

Mindez nem lett volna lehetséges az összefogásunk nélkül, hiszen mindenki elvégezte a saját feladatát. És mindez nem lett volna lehetséges anélkül a kitűnő és konstruktív hangulat nélkül sem, amely véleményünk szerint a folyamat egészét jellemezte. Ezért szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Költségvetési Bizottság elnökének, Lamassoure úrnak kitartásáért, nyíltságáért és tárgyalási készségéért. Szeretném megköszönni a két előadónak, Surján úrnak és Maňka úrnak, hogy ilyen konstruktívan együttműködtek velünk, és hálámat szeretném kifejezni az ECOFIN-tanácsbeli munkatársaimnak is. Különösen is köszönetet mondanék Šemeta biztos úrnak, aki a végsőkig becsületesen végezte közvetítői feladatát.

Végül, de nem utolsósorban, köszönet a három intézmény minden munkatársának, akik igen magas szakmai színvonalon járultak hozzá mindennek a sikerre viteléhez.

 
  
MPphoto
 

  Algirdas Šemeta, a Bizottság tagja.Elnök úr, nagy örömömre szolgál, hogy beszélhetek a Parlament előtt, mielőtt az véglegesíti második olvasatra terjesztett javaslatát a csütörtöki szavazással, amelynek tárgya a 2010. évi költségvetés és a 10/2009. számú költségvetés-módosítás, amely utóbbi részben hozzájárult az éves költségvetési eljárás sikeres végkimeneteléhez.

A 2010. évi költségvetésre vonatkozó tárgyalások minden részről kompromisszumokat – sőt talán fogalmazhatnék úgy is: áldozatokat – tettek szükségessé közös célunk elérése érdekében. Ez nem lett volna lehetséges az Európai Parlament és a Tanács által a tárgyalások során mindvégig tanúsított konstruktív és felelősségteljes hozzáállás nélkül.

Szeretnék kiemelni négy fő témát.

Először is hadd beszéljek az egyeztetés eredményének néhány kulcsfontosságú eleméről. A tavaly áprilisban közösen elfogadott együttes nyilatkozat után tudtuk, hogy kényes kompromisszumot kell kötnünk az európai gazdaságélénkítési tervhez még hiányzó 2,4 milliárd euró finanszírozási forrását illetően. Ezt csak kompenzációs mechanizmus útján, a többéves pénzügyi keret által biztosított összes költségvetési eszköz igénybevételével lehetett véghezvinni. Ez igen komoly korlátozó tényezőt jelentett.

E nehézség ellenére 2010-re sikerült előteremtenünk a teljes finanszírozást a gazdaságélénkítési tervhez, és ahogy az általános előadó is rámutatott, sikerült megállapodásra jutnunk egy olyan uniós költségvetésről, amelynek segítségével úrrá lehetünk a gazdasági válságon.

Úgy gondolom, hogy a nehéz időkben ez az üzenetünk még intenzívebben hatott a polgárainkra azért is, mert a Parlament jelentős támogatásával ugyanakkor képesek voltunk reagálni a tejtermelők előre nem látott sajátos szükségleteire is.

Végül, de nem utolsósorban, a költségvetési hatóság két ága tudomásul vette, hogy a rugalmassági eszköz igénybevételével 2010-ben további segítséget kell nyújtanunk Bulgáriának a kozloduji atomerőmű leszerelésére irányuló erőfeszítéseihez.

Másodszor, ami a tartalékokat illeti, hadd köszönjem meg a Parlamentnek, és különösen az általános előadónak, Surján úrnak, hogy figyelembe vette a Parlament első olvasatára az úgynevezett végrehajthatósági levélben adott bizottsági válaszokat.

Ezáltal jelentősen csökkenthettük a Parlament első olvasatakor a 2010. évi költségvetési tervezetben elkülönített tartalékokat.

Harmadrészt szeretném hangsúlyozni a Lisszaboni Szerződésre való zökkenőmentes átállás fontosságát. Ami a költségvetési eljárást illeti, az már visszavonhatatlanul a Lisszaboni Szerződésben gyökerezik. Az új szerződés hatálybalépését illető bizonytalanságok ellenére sikerült sima átmenetet biztosítanunk az új jogi keretbe.

Az előttünk álló időszak kihívást jelent majd minden intézménynek, mivel változtatniuk kell megközelítésükön és magatartásukon, hiszen már a költségvetési eljárás legelejétől fogva megerősített párbeszédre lesz szükség. A Bizottság készen áll arra, hogy eleget tegyen feladatának és az új egyeztetőbizottság keretében segítsen az álláspontok összehangolásában, mindvégig tiszteletben tartva a költségvetési hatóság két egyenrangú ágának jogait.

Ma tudjuk, hogy még van mit tenni a szerződés hatálybalépéséből fakadó összes új jogi eszköz létrehozatala érdekében. Mindamellett az elmúlt két évtized során kifejlesztett lojális intézményközi együttműködésre alapozva sikerült megállapodnunk egy sor átmeneti intézkedésről, amelyek lehetővé teszik, hogy a 2010. évi költségvetés hatékonyan működjön.

Végezetül lássuk a 10/2009. számú költségvetés-módosítást, a pénzügyi keret felülvizsgálatát és a rugalmassági eszköz igénybevételét. Jelzem, hogy a Parlament beleegyezett abba is, hogy elfogadja a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatáról, illetve amint már említettük, a rugalmassági eszközről és a 10. számú költségvetés-módosításról szóló javaslatokat.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Böge úrnak, amiért pártfogolta az egyeztetés eredményeit. Ez azt mutatja, hogy céljaink elérése érdekében képesek voltunk a lehető leghatékonyabban kihasználni a jelenlegi intézményközi megállapodás nyújtotta eszközöket.

Szeretnék köszönetet mondani a 2009. évi költségvetés előadójának, Haug asszonynak is a 2009. évi költségvetés végrehajtása kapcsán kifejtett egész éves munkájáért és a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatához kapcsolódó „csomag” részét képező 10/2009. sz. költségvetés-módosításhoz, valamint a gazdaságélénkítési terv finanszírozásához nyújtott támogatásáért.

Tudomásul vettem a Bizottsághoz intézett kritikai megjegyzéseit is azzal kapcsolatban, hogy annak javítania kellene a költségvetés végrehajtása tekintetében nyújtott teljesítményén.

Az ez évi költségvetés-módosítás 3,2 milliárd eurós csökkentést tervez a kifizetési előirányzatok terén, ami jóval alacsonyabb a tavalyi 4,9 milliárd eurós csökkentésnél, és úgy tűnik, javulni fog a javasolt csökkentést követően 2009-re 113 milliárd euróban meghatározott költségvetés végrehajtása.

Mindamellett van még hova fejlődni, és biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság továbbra is minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a lehető legjobban használja fel az engedélyezett költségvetési előirányzatokat 2010-ben.

Ami a kiadások végrehajtásának felgyorsítását célzó eljárások egyszerűsítését illeti, noha ez járható út, úgy vélem, hogy óvatosan kell egyensúlyozni a valódi egyszerűsítés és – az EU pénzügyi érdekei védelmében – a szabályok követésének szükségessége között.

Ismét szeretnék köszönetet mondani a Parlament tárgyalócsoportjának, és különösen a Költségvetési Bizottság elnökének, Lamassoure úrnak, valamint a 2010. évi költségvetés előadóinak, Surján úrnak és Maňka úrnak.

Szeretném megköszönni továbbá a Tanács tárgyalócsoportjának és különösen Lindblad államtitkár úrnak a költségvetési eljárás során végzett konstruktív munkáját.

Remélem, hogy a mai vita építő jellegű és gyümölcsöző lesz, és a 2010. évi költségvetés csütörtöki megszavazásához vezet majd.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Fernandes, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ez a költségvetés választ jelent a gazdasági válságra, és elsősorban az európai polgárokra összpontosít. Célja a munkanélküliség elleni küzdelem és a gazdaság felélesztése. Ezért is tartjuk prioritásnak az európai gazdaságélénkítési tervet, amelyhez 2,4 milliárd euró értékű finanszírozást biztosítunk az elkövetkező évben. Meg kell jegyezni azt is, hogy azzal is a gazdaságélénkítést támogatjuk, amikor növeljük a fő költségvetési fejezetek kifizetési előirányzatait.

Ami a munkanélküliséget és különösen a fiatalok munkanélküliségét illeti, szeretném kiemelni az Erasmus program felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot. Üdvözöljük, hogy 300 millió euró összegű kiegészítő támogatást nyújtanak a tejipari ágazatnak, de hangsúlyozni szeretném, hogy létre kell hozni egy költségvetési fejezetet ennek az ágazatnak az állandó finanszírozására.

Szintén nagyon fontosnak tartjuk a jelenlegi, 2007–2013-as többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát és kiterjesztését a 2015-2016. évekre, amint azt javasoltuk. Meg kell jegyeznem, hogy az éghajlatváltozás és az energiabiztonság problémájának kezelése, bár uniós prioritások, nem kaptak kellő nyomatékot ebben a költségvetésben. Ami a Parlament és az egyéb intézmények költségvetéseit illeti, amelyeket most második olvasatra benyújtottak, azok azonosak az általunk első olvasat során elfogadottakkal.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport ismételten kijelenti, hogy a szigor és átláthatóság rendkívül fontos, ezért támogatja a hosszú távú épületpolitikát, a nulla bázisú költségvetés végrehajtását minden egyes parlamenti ciklus elején, valamint az olyan politikák költség-haszon elemzését, mint például a Parlament kommunikációs politikája. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése kapcsán felmerült új igényeket illetően támogatjuk a jogalkotás terén a kiválóságra való törekvést és az e célkitűzés megvalósításához szükséges elégséges forrásokra vonatkozó igényeket.

 
  
MPphoto
 

  Göran Färm, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani minden közreműködőnek. Ezek a tárgyalások eredményeket hoztak. Kevés probléma vár csak megoldásra a második olvasat előtt, és minden érintett fél konstruktívan járult hozzá ennek eléréséhez.

Bár sok időbe telt, mindenképpen fontos volt számunkra, hogy a gazdaságélénkítési tervet úgy sikerüljön finanszíroznunk, hogy a megoldásokat ne halasszuk későbbre. Örömünkre szolgált, hogy a Tanács végül elfogadta azt a nézetünket, miszerint a megoldáshoz – akárcsak a Kozloduj-ügy esetében – új forrásokra és a rugalmassági eszköz igénybevételére van szükség.

Azonban továbbra is meglepőnek találom a Tanács és a svéd elnökség álláspontját néhány kérdésben. Nem gondoltam volna például, hogy ellenezni fogják a Parlament arra vonatkozó javaslatát, hogy az új balti-tengeri stratégia saját jogán új forrásokhoz juthasson. Mindamellett örülök, hogy végül engedtek ebben a kérdésben. A másik dolog, ami meglepett – és ami még nem rendeződött teljes mértékben –, az a Progress program és az új mikrohiteleszköz. A Parlament nézőpontjából az volna az elképzelés, hogy a társadalmi kirekesztés és a munkanélküliség problémájának kezelése érdekében az EU-nak növelnie kellene az innovációba történő beruházást. Ez azért is különösen fontosnak tűnhet, mert 2010 a társadalmi integráció európai éve. Ezért nehezen érthető, miért küzd a jelek szerint a Tanács és a svéd elnökség olyan eltökélten, szinte körömszakadtáig azért, hogy az új mikrohiteleszköz finanszírozásához a forrásokat a Progress program megnyirbálásából teremtsük elő.

Ezzel összefüggésben közvetlen kérdést szeretnék feltenni a svéd elnökségnek.

Tekintve a magas munkanélküliségi arányt, a folyamatosan fokozódó társadalmi kirekesztést, a jelentős integrációs problémákat és azt, hogy a Progress program rendkívül jól működik, miért követeli olyan állhatatosan a Tanács a Progress program költségvetésének csökkentését?

Az ez évi költségvetési tárgyalások eredményeképpen szinte minden új prioritást a hosszú távú keret felső korlátainak módosításából és a rugalmassági eszköz igénybevételéből kell finanszírozni. Szinte semmi mozgástér nem maradt. Ez a keret még további három évig marad hatályban, azonban teljesen elfogadhatatlan lenne, hogy ilyen hosszú távon együtt kelljen élnünk ezekkel a feltételekkel. Ezért feltennék egy másik kérdést is a Bizottságnak és a Tanácsnak.

Mi az álláspontjuk a Parlament azon kérése tekintetében, miszerint mihamarabb és mélyrehatóan felül kell vizsgálni a 2011–2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi keretet?

Úgy véljük, hogy a fennmaradó három évre vonatkozó költségvetési tárgyalások problematikusak lesznek, amennyiben nem változik a helyzet, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy újabb bővítés előtt állunk, és jelentős új kötelezettségvállalásokkal kell szembenéznünk az éghajlatváltozás terén. Véleményem szerint azt az elvet kellene követnünk, hogy az új feladatokra új pénzeszközöket kell előirányozni. Nemzeti szinten rendszerint ezt a megközelítést alkalmazzák, és ezt kellene tennünk az EU-ban is. Köszönettel fogadnám, ha megosztanák velem ezzel kapcsolatos nézeteiket.

 
  
MPphoto
 

  Anne E. Jensen, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Surján úrnak a tárgyalások eredményességéért. Amint azt már mások is megtették, szeretnék elégedettségemnek hangot adni azzal kapcsolatban, hogy mi itt a Parlamentben a második olvasatra is meg tudtuk tartani fontos prioritásainkat, még akkor is, ha kellett némi engedményeket tennünk a Tanáccsal kötött megállapodás tekintetében. A gazdaságélénkítési terv részét képező energiaberuházásokon felül sikerült többletforrásokat előirányoznunk az energiaipari kutatást és innovációt célzó költségvetési fejezetekre is. Sikerült megóvnunk kísérleti projektjeinket és előkészítő fellépéseinket, amelyek a Parlament által jelenleg vizsgált új kezdeményezések, és – személyes észrevételként – szeretném elmondani, hogy mi, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport örülünk annak is, hogy sikerült finanszírozást biztosítani a balti-tengeri stratégia számára is.

Másokhoz hasonlóan én is ki szeretnék emelni két dolgot. Először is a rugalmatlanságot – e tekintetben szeretném felhívni Šemeta úr figyelmét, aki köztudottan új szerepkörben folytatja munkáját az új Bizottságban, hogy valóban szükségünk van erre a félidős költségvetés-felülvizsgálatra, és szeretném, ha a Bizottság, az új Bizottság ezt komolyan venné. Másodszor pedig közelről kell megvizsgálnunk a dolgokat és fel kell tennünk magunknak a kérdést, vannak-e olyan új prioritások, amelyeket el kell helyeznünk ebben a keretben. Vannak-e olyan programok, amelyek nem működnek kielégítően? Meg lehet-e változtatni a prioritásokat a meglévő kereten belül, vagy magát a keretet kell felülvizsgálnunk? Természetesen abban a helyzetben vagyunk, hogy amiatt sikerült forrásokhoz jutnunk, hogy a többéves pénzügyi keretben először is rengeteg pénzt irányoztak elő a mezőgazdaságra. Ez azonban már nem áll rendelkezésre, így most nehezebb helyzetbe kerülünk, ahogy erre Böge úr is rámutatott. Most érkezik el az igazság pillanata. Az elkövetkező néhány év, amikor rugalmasnak kell lennünk, nagyon-nagyon nehéz lesz, ha nem sikerül elérnünk, hogy a pénzügyminiszterek több pénzt biztosítsanak, és úgy vélem, hogy ez a jelenlegi gazdasági klímát tekintve még a szokásosnál is nehezebbnek fog bizonyulni.

Szeretnék felhozni még egy témát, amelyet, tisztelt Šemeta úr, szeretném, ha ön is figyelembe venne jövőbeni munkája során. Maňka úr igen alapos munkát végzett az igazgatási kiadások terén, és most azt halljuk egyes erőteljesen populista politikusoktól, hogy nem szabad megadnunk az uniós alkalmazottaknak az őket valójában megillető fizetésemeléseket. Az én képviselőcsoportom nem támogatja a meglévő megállapodások megszegését. Ha az emberek nem elégedettek a rendszerrel, meg kell változtatniuk azt. Semmi jóra nem vezet az, ha csupán elégedetlenkedünk a létrehozott rendszer eredményét illetően. Úgy vélem, igencsak indokolt az uniós alkalmazottak foglalkoztatási feltételeinek vizsgálata, elsősorban is annak vizsgálata, hogy az uniós rendszerben az alkalmazottakra vonatkozó hatályos szabályok biztosítják-e azokat a vezetési lehetőségeket, amelyekre az EU politikáinak hatékony végrehajtásához szükség van. Több év telt már el a Kinnock-reform óta, és öt év a bővítés óta. Megérett az idő arra, hogy újra felülvizsgáljuk a helyzetet. Ezen esetleg érdemes lehet elgondolkodnia, Šemeta úr.

 
  
MPphoto
 

  Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, Lindblad úr, hölgyeim és uraim, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport szintén úgy gondolja, hogy a 2010. évi költségvetés, amelyet megtárgyaltunk és amelyről megállapodtunk, ésszerű kompromisszum. A költségvetési viták elején még több nyitott kérdés és finanszírozatlan tétel is volt. Ezeket a problémákat sikerült többé-kevésbé megoldanunk. A hiányosságok kipótlásához szükséges pénznek a Parlament egyharmadát, a Tanács kétharmadát adja, így a mi nézőpontunkból ez egy ésszerű kompromisszum, és eljutottunk oda, hogy szembenézhetünk az új évvel.

Mindamellett először is az európai költségvetés szerkezetével és rugalmatlanságával összefüggő problémákra szeretnék reflektálni. Hallottunk már a politikai tünetekről. Az a tény, hogy 2009-ben 50 átcsoportosítást és 10 pótköltségvetést és költségvetés-módosítást hajtottunk végre, mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, hogy e szigorúan kötött és rugalmatlan szerkezetű költségvetés célkitűzései már nem naprakészek. Mindannyiunknak együtt kell működnünk azért, hogy ezen változtassunk, ha a jövőben jobban szeretnénk dolgozni.

Ezért most áttérnék a közeledő felülvizsgálattal kapcsolatos kérdésekre. A költségvetés, amelyet most elfogadunk, válságköltségvetés. Ezt a mottót Surján úr találta ki. Ebben az összefüggésben a „válság” szó mind a pénzügyi, mind a gazdasági válságra vonatkozik. Ehhez azonban szeretném hozzátenni a következő észrevételt, most, mikor a koppenhágai konferencia még folyamatban van. Nyilvánvalóan olyan válsággal nézünk most szembe, amely közvetlenül fenyegeti létünket, másképp fogalmazva az a kérdés, hogy mi – és ezalatt a világ teljes népességét értem – meg tudjuk-e menteni bolygónkat és 2 °C alá tudjuk-e csökkenteni a globális felmelegedést. Ahhoz, hogy ezt elérhessük, mindannyiunknak együtt kell fellépnünk költségvetéseink, forrásgazdálkodásunk, valamint életmódunk és pénzügyeink irányítása tekintetében. Át kell állnunk a megújuló energiaforrásokra. Drámai módon csökkentenünk kell szén-dioxid-kibocsátásunkat. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá kell átalakulnunk. Természetesen sokkal többet kell költenünk a fenntarthatósággal, új anyagokkal és termékekkel kapcsolatos kutatásokra is. Egyedül így tudunk új munkahelyeket létrehozni.

Mindezt úgy kell megtennünk, hogy az európai belső piac hasznot húzzon belőle, és a környezetbarát technológiákkal és termékekkel új lehetőségeket nyithassunk meg az Európai Unió előtt a világpiacon. Egyedül így remélhetjük, hogy meggyőzhetjük az európai polgárokat arról, hogy az európai projektnek van jövője. Ez azt is jelenti, hogy nekünk – a tagállamoknak és az Európai Uniónak – együttesen többet kell beruháznunk az oktatásba. Ez a legfontosabb erőforrásunk itt az Európai Unióban. Egészen másképpen kell azt támogatnunk, oly módon, hogy fiataljainknak lehetőségeket biztosítsunk Európában és világszerte egyaránt.

Szeretnék még hozzátenni valamit. Gyökeresen meg kell változtatnunk agrárpolitikánkat és a mezőgazdasági exporttámogatásokat is, és a strukturális alapokra kell összpontosítanunk. Ezeken is mélyreható változásokat kell eszközölnünk a régi épületek helyreállítása és a fenntartható közlekedéspolitika tekintetében. Mit is szeretnék ezzel mondani? A 2010. évi költségvetés jó irányba indult el, de ez még csak egy lépés, semmi esetre sem elegendő. Mi, a Zöldek/ALE képviselőcsoport új kifejezést alkottunk, a „zöld New Deal” kifejezést, mert meggyőződésünk, hogy csak a tagállamok, a Bizottság és az Európai Parlament közös, európai szellemű erőfeszítései lesznek képesek megteremteni a kellő politikai erőt és meggyőződést ahhoz, hogy jelentős változtatásokat érhessünk el, átalakíthassuk gazdaságunkat és munkahelyeket hozhassunk létre.

Csak ha meg tudjuk teremteni a valódi változásokat ösztönző politikai akaratot, akkor tudjuk majd ugyanilyen irányban módosítani az európai és nemzeti költségvetéseket. Ami Koppenhágát illeti, az elkövetkezendő néhány évben remélhetőleg szintén sikerül majd finanszírozást biztosítanunk annak lehetővé tételéhez, hogy a szegény országok – és különösen a szubszaharai afrikai államok – új növekedési modelleket valósíthassanak meg. Fontos lenne, hogy ne ismételjék meg a mi hibáinkat, hanem mindannyian – az iparosodott országok, a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok – együttműködjünk egy új együttélési modell és egy újfajta gazdaság érdekében. Csak így lehetünk sikeresek Európa-szerte és világszinten is.

 
  
MPphoto
 

  Lajos Bokros, az ECR képviselőcsoport nevében.Elnök úr, az EU költségvetése számos strukturális problémától szenved. Túl nagy, és egyre nő. Sok tétel – különösen a bürokrácia működési költségei – esetében beépített automatikus növelési lehetőséget tartalmaz, anélkül, hogy a teljesítményben bármiféle javulás lenne észlelhető.

Elméletileg minden költségvetés bizonyos gazdaságpolitikai megfontolásokat tükröz. Az uniós költségvetés ez alól kivétel. Semmiféle következetes értékrendet nem tükröz. Ehelyett megpróbál védelmezni egyfajta európai méretű új-keynesi keresletgazdálkodást azáltal, hogy a tételek nagy többségére többet költ, ám emögött nem áll semmiféle strukturális reform.

Vegyük a Globalizációs Alkalmazkodási Alap példáját. Elméletileg félmilliárd eurót kellene elkölteni a globalizáció negatív hatásainak enyhítésére. Ehelyett a tagállamok alig néhány tízmillió euró értékben is csak nagy nehezen tudnak összekaparni néhány ésszerű javaslatot. Ez egyfelől a szegényes források hihetetlen pazarlása; másfelől kitűnő példája annak, hogyan torzíthatók el a kreatív destrukció szabályai a kapitalizmusban.

A Költségvetési Bizottság nem örült annak, hogy az utolsó pillanatban új tétel merült fel, a kozloduji atomerőmű leszerelésének költsége. Ez a rossz tervezés jele volt. Mindamellett nemhogy a kozloduji atomerőmű leszerelése, de még egy új erőmű felépítéséhez nyújtandó támogatás is fontosabb lenne, mint a források tejalapba való átirányítása ezen az időszerűtlen és kevéssé hatékony növelésen keresztül.

Mintha az valamiféle jótékony hatású keresletnövelés része lenne, az uniós bürokrácia meg nem érdemelt és szükségtelen fizetésemeléseket kap. Amikor az EU olyan mély recesszióval küzd, amire egy életben egyszer, ha sor kerül, egyszerűen nem helyes dolog saját magunkat és saját igazgatásunkat biztonságba helyezni annak negatív következményei elől. Nem lenne helyesebb, ha az európai szolidaritás nevében akár egy névleges bércsökkentést is elfogadnánk, ezáltal pedig növelnénk a foglalkoztatást?

Szintén a nem megfelelő tervezésre utaló, nyugtalanító jel, hogy számos tétel esetében nő a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok közötti egyenlőtlenség. Mivel hiányunk nem lehet, egyre több kötelezettségvállalást halasztunk a jövőre. Ez nem jelent kevesebbet, mint hogy elzálogosítjuk Európa jövőjét, és jóvátehetetlen módon aláássuk a jövőbeni diszkrecionális kiadásainkat.

Számos európai parlamenti képviselő saját kedvenc projektjeire koncentrál, és igyekszik minél több pénzt elkülöníteni az érdekeltségét képező célokra. A költségvetést nem a status quo fenntartására szolgáló, retrospektív eszköznek kellene tekinteni, hanem előretekintő, az EU intézményi szabályozási keretének hatékonyabbá tételét szolgáló eszköznek, amelynek célja pedig az egységes piac megerősítése lenne. A saját érdekek előtérbe helyezésének visszafogása volna a kulcs ahhoz, hogy az EU ne süllyedjen jelentéktelen szerepbe a világszíntéren.

 
  
MPphoto
 

  Miguel Portas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy az a veszély fenyeget minket ezzel a költségvetéssel kapcsolatban, hogy nem látjuk a fától az erdőt. A következő kérdést szeretném nyíltan feltenni önöknek: ha nem lenne válság, nagyon különbözne ez a költségvetés a mostanitól? Mindannyian tudjuk, hogy nem. Ez a nagy probléma. Ezért is ismeri el valójában az a jelentés, amelyről most csütörtökön szavazni fogunk, hogy a Tanács nem hajlandó növelni a válság megoldására rendelkezésre álló forrásokat, csökkenti a strukturális és kohéziós alapok előirányzatait éppen akkor, amikor komoly válság zajlik, és – ismétlem – nem adja meg az éghajlatváltozásnak az azt megillető prominens szerepet.

Maga a jelentés tartalmaz még további kritikákat is, hasonlókat azokhoz, amiket Haug asszony elmondott. Hatalmas aránytalanság áll fenn például az engedélyezett kiadások és a valóban megtett kifizetések között: a kiadások jóval a tervezett határokon belül maradnak, és alapjában véve még azt sem tudjuk, hogy amit elköltenek, azt jó helyre teszik-e. Ilyen elítélő értékelés mellett hogyan hagyhat jóvá ez a Ház egy ilyen költségvetést? Erre egyetlen magyarázat lehetséges: a Parlament a költségvetési hatóság gyenge láncszeme. Még a gyerekek is tudják, hogy az rendeli a nótát, aki fizeti a muzsikust, márpedig itt a tagállamok fizetnek.

Hölgyeim és uraim, ma a jövőről is beszélünk, mert egy év múlva az európaiak olyan mértékű költségvetés-módosítási programmal fognak szembesülni, amilyen még aligha fordult elő tagállamaink történelmében. A hétköznapi polgár számára ez egyszerűen így néz ki: amint egy válság véget ér, kezdődik a következő, ezúttal állítólag a költségvetési elszámolások szerkezetátalakítása miatt. Ez a politika nemcsak felelőtlen, hanem ráadásul fenntartja a nulla hiányt az európai költségvetésben. A nehézségeket nem terhelhetjük mindig csak ugyanazokra: a munkanélküliekre, az alkalmi munkavállalókra és a nyugdíjcsökkentéseken keresztül a nyugdíjasokra.

Az Unió csak akkor nem lesz maga is további problémák okozója, ha a megfelelő címekre kezdi küldeni a számlákat. Ha nem zárjuk be az offshore adóparadicsomokat, ha nem adóztatjuk meg a pénzügyi tranzakciókat és ha nem bocsátunk ki kötvényeket, sohasem leszünk képesek az egyetlen olyan módon reagálni a válságra, amellyel valóban véget is tudnánk vetni annak: azaz a társadalmi igazságossággal. Ezért számíthatnak a baloldalra, ha céljuk a költségvetés átfogó, radikális és újraosztó szellemű felülvizsgálata 2016-ig, de ne számítsanak a baloldalra, ha egy olyan középszerű költségvetést akarnak összeeszkábálni, amely sem a társadalmi válságot nem próbálja megoldani, sem az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges elszántságról nem tesz tanúbizonyságot.

 
  
MPphoto
 

  Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében.Elnök úr, a 2010. évi költségvetés második olvasatra vonatkozó javaslata még mindig 6%-os növekedést mutat 2009-hez képest. Úgy tűnik, mintha a javaslat egy másik bolygóról érkezett volna – mégpedig egy olyan bolygóról, ahol nincs pénzügyi válság. A novemberi egyeztető ülést követően a Parlament még mindig elítéli, hogy a Tanács nem volt hajlandó növelni a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” főfejezet alatti programok finanszírozását. A Tanács bizonyára nagyon is jól tudja, hogyan használják fel az ilyen forrásokat.

A Parlament szintén kritizálja a Tanácsot, amiért az csökkenti a kifizetéseket, azt állítva, hogy ez nem járul hozzá az kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti egyenlőtlenség visszaszorításához. A Tanács bizonyára nagyon is jól tudja, hogy az aránytalanság oka az intelligencia és konzultáció hiánya, amely olyannyira jellemző a költségvetési eljárásra. A Számvevőszék a közelmúltban felhívta a figyelmünket arra, hogy a kifizetetlen kötelezettségvállalások összege jelenleg 155 milliárd euró, azaz a jelenlegi költségvetés 126%-a. Mond ez valamit önöknek?

A Parlament üdvözli az igazgatási kiadások növelését – amely magában foglalja a képviselők fizetéseit is. Visszataszító megszavazni a saját fizetésemelésünket, amit teljes egészében a nemzeti költségvetések csökkentése miatt munkájukat és társadalombiztosítási juttatásaikat elvesztő adófizetők finanszíroznak majd. A jelenlegi körülmények között le kellene mondanunk mindenféle emelésről. Az Európai Parlament elutasítja a strukturális és kohéziós alapok költségvetését illetően a Tanács által javasolt csökkentéseket. Tisztelt kollégáim, tisztában vannak azzal, hogy éppen ezeken a területeken talált a Számvevőszék a legtöbb hibát? Az Európai Parlament úgy gondolja, hogy még több pénzt kellene fektetnünk olyan programokba, amelyek körül visszaéléseket tapasztalnak?

Ráadásul a közvéleménynek tudnia kell azt is, hogy ez a költségvetés nem fedezi a Lisszaboni Szerződés végrehajtásának költségeit, amelyeket ismét költségvetés-módosításokon keresztül – azaz kiskapukon át – finanszíroznak majd. Jó kérdés, mindez mennyibe fog kerülni. „Kit érdekel? – válaszolják egyesek –, az adófizetők pénze.” Ahogy még októberben megjósoltam, a brit állampolgárok egyszer arra ébrednek majd, hogy az Európai Uniónak fizetett hozzájárulásuk napi 45 millió fontról napi 50 millió fontra nő, miközben a brit kormány korlátozza a közszolgáltatásokat, hogy 12 milliárd fonttal csökkenthesse a nemzeti költségvetést. Ez majdnem ugyanakkora összeg, mint amelyet az Egyesült Királyság az Európai Uniónak befizet. Kétség sem férhet ahhoz, hogy ez a költségvetés teher, nem pedig kivezető út a válságból.

Képviselőtársaim, hallgassanak a lelkiismeretükre, és szavazzanak a költségvetés ellen!

 
  
  

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Függetlenül attól, hogy városi területen vagy vidéken élünk, mindannyian egy információs és tudásalapú társadalom tagjai vagyunk. Azok az emberek, vállalkozások és szervezetek, amelyek a leghatékonyabban képesek használni a modern információs technológiákat, jelentős versenyelőnnyel rendelkeznek. Ehhez azonban szükség van arra is, hogy megfelelő finanszírozás álljon rendelkezésre a technológiai infrastruktúra kifejlesztésére és szélessávú internet formájában történő kiterjesztésére, különösen a vidéki térségekben. Itt lép a képbe az európai gazdaságélénkítési terv második része, ami logikus módon a lisszaboni stratégiát is támogatja.

Az energiabiztonság, most és a jövőben egyaránt, szintén igen fontos, európai szintű kérdés. Bulgária úgy határozott, hogy azonnali hatállyal bezárja a kozloduji atomerőművet. Ez több száz millió euróba fog kerülni, mindamellett a radioaktív hulladék állandó kockázati tényezőt jelent majd, amely veszélyezteti a jövő nemzedékek egészségét és biztonságát. Engem az atomenergia felhasználásának valódi, külső költsége érdekel és az, hogyan lehet ezt kiszámítani.

Legfőbb ideje, hogy ne csak kutassuk és népszerűsítsük az alternatív, megújuló energiákra épülő technológiákat, hanem szélesebb körben meg is valósítsuk azokat. Az épületpolitikáról szóló együttes nyilatkozat hangsúlyozza az épületeket illetően a közép-, illetve hosszú távú megközelítés jelentőségét. Én három dolgot tartok fontosnak ezzel kapcsolatban. Először is, energiahatékony épületekkel egyharmadával csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás. Másodszor pedig mindenáron el kell kerülni az egészségre ártalmas építőanyagok (így például az azbeszt) használatát. Végül pedig, mint tőlem már megszokhatták, az átlátható és irányítható politikák mellett vagyok, és ez igaz az épületek koncepcionális és műszaki tervezésére is.

 
  
MPphoto
 

  Alain Lamassoure (PPE). - (FR) Elnök úr, szeretném a magam részéről kifejezni elégedettségemet az egyeztetés során elért megállapodást illetően. Ehhez egyaránt szükség volt a svéd elnökség intelligenciájára, a Bizottság hathatós hozzájárulására, előadóink szakértelmére és a képviselőcsoportok kompromisszumkészségére. Köszönjük ezt meg mindannyiuknak!

Nézetem szerint azonban az igazi nagy hír nem ez a megállapodás. Ha az európai költségvetés jövőjéről beszélünk, a hét legfőbb eseményére nem itt Strasbourgban kerül sor, hanem Koppenhágában, ahol prominens nemzeti vezetőink két nap alatt megállapodtak arról, hogy 2,4 milliárd euró összegű finanszírozást biztosítanak „az éghajlatváltozás által sújtott hátrányos helyzetű országoknak nyújtandó uniós segély” keretében, és ez az összeg csak a 2010. évre vonatkozik. Minket, EP-képviselőket felelőtlennek tartottak volna, ha nem vagyunk képesek 81 millió eurót lenyesni az uniós költségvetésből, és most azt látjuk, hogy 2,4 milliárd eurót varázsolnak elő – a semmiből.

Üdvözlöm ezt a fejleményt, de a demokraták számára elfogadhatatlan egy ilyen sötét, minden demokratikus kontrolltól mentes eljárás, amely során az összes parlamentet, az Európai Parlamentet és a nemzetieket egyaránt, egyszerűen szembesítik egy kész ténnyel, és amely olyan méltánytalan következményekkel jár bizonyos tagállamokra nézve, hiszen egyesek két-háromszor annyit fizetnek majd, mint más, ugyanolyan gazdag államok.

Ennek ellenére először is üdvözöljük azt a tényt, hogy állam- és kormányfőink felismerik, hogy a közös uniós politikák többé nem juthatnak egyről a kettőre a bruttó hazai össztermék 1%-ára korlátozódó költségvetéssel. Új értelmet adnak az európai költségvetés fogalmának, de egyfajta párhuzamos formában. Számítok az Európai Bizottság és a spanyol elnökség segítségére az új költségvetési Európa alapjainak lefektetésében, aminek a szükségességét ma már senki sem vitatja.

 
  
MPphoto
 

  Francesca Balzani (S&D). - (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor elérünk a költségvetési eljárás végére és lehetőségünk nyílik az elvégzett munka egészének értékelésére, úgy gondolom, fel kell tennünk egy nagyon nyílt, egyenes kérdést: hasznos ez a költségvetés?

Ez egy átmeneti költségvetés, a Lisszaboni Szerződésre való átállás költségvetése, amely átmenetet jelent az egész világot sújtó nagy gazdasági és pénzügyi válságon belül is. Ennélfogva ez a költségvetés két szempontból is sajátos. Reagálnia kell a válságra, de közben nyilvánvalóan tudatában kell lennie annak, hogy válságos időkben gyérek a rendelkezésre álló források. Jótékonyan kell hozzájárulnia a gazdaság talpra állásához, azonban ahol csak lehetséges, csökkentenie és korlátoznia kell a kiadásokat.

Ez a költségvetés 141 milliárd eurót bocsát rendelkezésünkre a jövő évben. Ez nem sokkal több, mint a 2009. évi összeg, de óriási erőfeszítéseket tettek, rengeteget dolgoztak a prioritásokat illetően és azért, hogy a meglévő forrásokat a jelenlegi prioritásokra irányozhassák elő. A hangsúly két költségvetési tételre esik: a versenyképességre és a környezetvédelemre. A versenyképességre, mert beletartoznak a szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai intézkedések és a strukturális alapokkal összefüggő kényes problémák, amelyek továbbra is az újraelosztási politikák sarokkövét jelentik Európában. Erre a költségvetési tételre mintegy 65 milliárd eurót irányoznak elő a jövő évben.

A környezetvédelem esetében, amely magában foglalja az agrárpolitikát is, szintén mintegy 61 milliárd euró az előirányzat. Ez a 2010. évi költségvetés azonban mindenekfelett a gazdaságélénkítési tervről szól. Ez a terv tavaly erős támogatottságot élvezett, de nem kapta meg a teljes finanszírozást 2009-ben. Ma, hála az újabb források előteremtését célzó jelentős erőfeszítéseknek, végre 2,5 milliárd eurót ruházhatunk be energia-infrastruktúrákba és a szélessávú internetbe.

Szintén nagy erőfeszítéseket tettek azonban annak érdekében is, hogy e költségvetést összhangba hozzák a lisszaboni stratégiával, hogy még a Bizottság által a költségvetés-tervezetben biztosított forrásoknál is többet lehessen fordítani az Erasmus-programra, az egész életen át tartó tanulásra; mert igaz, hogy őszintén fel kell tennünk magunknak a kérdést: hasznos-e ez a költségvetés, de ehhez először és elsősorban figyelembe kell vennünk egy alapvető mérföldkövet, nevezetesen azt, hogy a költségvetés hasznosságát az európai polgárok igényeihez kell igazítani.

A költségvetésnek minden európai választópolgár számára hasznosnak kell lennie, és úgy gondolom, hogy ez alapján a nép számára testreszabott hasznosság alapján kell megindítanunk és folytatnunk azt a kényes vitát, amelynek tárgya a rendelkezésre állási mozgásterek felülvizsgálata és az, hogy mennyi forrást kívánunk biztosítani Európa számára az európai politikákra. <>

 
  
MPphoto
 

  Ivars Godmanis (ALDE). - (LV) Elnök úr, az európai strukturális alapokról szeretnék beszélni. Ezek a teljes európai költségvetés mintegy 35,5%-át teszik ki. Ezen belül az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Kohéziós Alap összesen 308 milliárd euróra rúg 2007 és 2013 között. 2010-ben ezeknek az alapoknak a kötelezettségvállalási előirányzata 39 milliárd euró, kifizetési előirányzatuk mintegy 31 milliárd euró. Melyek ezzel kapcsolatban a kockázatok és a problémák? A legfrissebb információk 2009. október 1-jeiek: a második év végén tartunk, a lineáris végrehajtás talán 28,5%, a kifizetési arány 24,35%, és itt tapasztaljuk az első gondokat. A tagállamok 55%-a alatta marad ennek az átlagnak. A legrosszabbul teljesítő államban ez a mutatószám 40%-kal rosszabb az átlagnál, és a kihasználtság terén a legjobb és leggyengébb eredményekkel bíró országok közötti különbség 370%, azaz 3,7-szeres a szorzó. Ha az egyes alapokat nézzük, az újjáépítési és regionális fejlesztési alapot tekintve a tagállamok 22%-a van az átlag alatt, mégpedig a legrosszabb számadat 50%-kal, és a legjobb és legrosszabb eredmény között 500% a különbség. Vannak olyan országok, amelyek ötször kevésbé használják ki a forrásokat, mint azok, amelyek e téren a legjobban teljesítenek! Az Európai Szociális Alap tekintetében az országok 22%-a marad az átlag alatt, a leggyengébb 43%-kal, és a különbség szorzója 3,7. Az Európai Kohéziós Alap esetében a leggyengébb ország 68%-kal teljesít rosszabbul az átlagnál, és a legjobb és legrosszabb eredmény közötti különbség 300%. Hol ebben a kockázat? Ha ezt a helyzetet a 2000–2006-os időszakkal összehasonlítva vizsgáljuk, amikor nem volt válság, láthatjuk, hogy a most a források kihasználási arányát tekintve hátul kullogó országok azok közül kerülnek ki, amelyek előzőleg sem merítettek ezekből az alapokból. Konkrétan 16 milliárd euró kifizetetlen pénzeszköz maradt még a régi alapból, a 2000–2006-os időszakból. Az újjáépítési és fejlesztési alapból összesen 2,4 milliárd euró veszett el. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok 20%-a nem vette fel ezt a pénzt, és most már nem is kapja meg azt. Az Európai Szociális Alap esetében ez az összeg 1,9 milliárd euró, mivel a tagállamok 16%-a nem költötte el teljes egészében az összegeket. Ez összességében annyit jelent, hogy 4,3 milliárd eurónyi …

 
  
MPphoto
 

  James Nicholson (ECR). - Elnök úr, mindannyian tudunk arról az európai gazdaságélénkítési tervből fennmaradó 2,4 milliárd euróról, amelyre a 2010. évi költségvetésben kötelezettséget vállaltunk, és üdvözlöm azt a szándékot, hogy ebben a tekintetben át akarják segíteni Európát a jelenlegi nehéz gazdasági helyzeten. Úgy érzem, hogy a tervnek elsősorban az innovációra és a foglalkoztatásra, különösen is a megszűnő munkahelyek számának csökkentésére kellene összpontosítania. Remélem, hogy az erre költött pénz célba ér, nem megy kárba. Ezeket a forrásokat a tagállamoknak megfelelően kell szétosztaniuk és hatékonyan, eredményesen kell felhasználniuk.

Örülök, hogy a vidéki területeken a szélessávú internet céljára biztosították az ígért 420 millió eurót. Ez nagyon fontos kezdeményezésnek fog számítani sok vidéki térségben, és ha megfelelően hajtják végre, elő fogja segíteni a kis- és középvállalkozások fejlődését az érintett térségekben.

Üdvözlöm a tejalap létrehozását. Úgy gondolom, hogy erre nagy szükség volt, és jól példázza a Parlament által a költségvetés kialakítása terén elért sikereket azáltal, hogy felhasznál olyan forrásokat, amelyeket – hogy úgy mondjam – más területeken nem vettek igénybe.

Szeretnék pár szót ejteni arról is, mit szeretnék látni a jövőbeni költségvetésekben. Azt szeretném látni, hogy az erőszak áldozatait, a terrorizmus áldozatait segíti, mert úgy vélem, hogy ezen a területen még többet is tehetnénk. Ezeken az embereken nem segített még senki. Nem kapnak elég segítséget a nemzeti kormányaiktól. Az én hazámban pillanatnyilag számos területen kapnak támogatást meglévő alapokból, más területeken azonban még jóval többet tehetnénk. 2014 után már nem áll majd rendelkezésükre több pénzeszköz, ezért felszólítom a tisztelt Házat arra, hogy már most kezdje el vizsgálni, hogyan segíthetnénk a terrorizmus áldozatait a gyakorlatban. Remélem, hogy a hivatalba lépő spanyol elnökség tud majd segíteni nekem ebben.

Megragadnám még az alkalmat, hogy röviden aggályomnak adjak hangot egy 60 millió eurós forrás Észak-Írország általi kezelését illetően. Remélem, a költségvetési biztos úr szólni fog ma erről a konkrét kérdésről. Észak-Írország Nemzetgyűlése felelős az alap kezeléséért. Mintegy 18 havi késedelmük gyűlt fel a pénzeszközök szétosztása tekintetében. Megkérném őket, hogy ha végül szétosztják ezt a pénzt, azt hatékonyan, eredményesen és bölcsen tegyék egy olyan időszakban, amikor az embereknek munkára van szükségük.

 
  
MPphoto
 

  Jacky Hénin (GUE/NGL). - (FR) Elnök úr, az Unióban a megbízható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású áramszolgáltatáshoz való hozzáférést alapvető jognak kellene tekinteni minden egyes európai polgár számára. Ennek érdekében az Uniónak valódi európai energiaellátási politikát kell folytatnia, nem pedig költségvetési eljárás útján atomerőművet leszerelnie Bulgáriában.

Ha mindenki számára fel akarjuk építeni az energia Európáját, akkor fel kell ismernünk, hogy az energia az emberiség alapvető joga, nem holmi kényelmi cikk. Ehhez vissza kell vonni az összes olyan irányelvet, amely a deregulációt és a szabad versenyt szolgálja az energiaágazatban, és garantálni kell a teljes atomenergia-ágazat állami szabályozását és kezelését, beleértve az olyan kérdéseket is, mint a leszerelés vagy a kiszervezés. Ehhez létre kell hozni egy olyan európai energiaügynökséget, amely az energiaágazaton belül koordinálná és összefogná az összes tagállam kutatásait és biztonsági erőfeszítéseit, és egyenlő hozzáférést biztosítana az energiához az összes uniós polgár számára; továbbá létre kell hozni egy olyan gazdasági érdekcsoportot, amely egybefogja az energiaágazatban tevékenykedő valamennyi európai vállalkozást, állami és magánvállalkozásokat egyaránt.

Ez a gazdasági érdekcsoport lehetővé tenné, hogy nagyobb – például az elosztó hálózatokkal, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia előállításával vagy a kutatással és fejlesztéssel összefüggő – projekteket együttműködés keretében lehessen végrehajtani. Így az európai polgárok pénzét jó célra fordítanák: az valóban hozzájárulna a fejlesztéshez, nem csak a befektetett tőke megtérülését növelné.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder (EFD). - (NL) Elnök úr, a 2010. évi költségvetést gazdasági válság idején fogadjuk el, ezért különösen óvatosnak kell lennünk az uniós források elosztásánál. Ebben az összefüggésben a Tanács arra kényszerítette az Európai Parlamentet, hogy állítson fel fontossági sorrendet. A gyengélkedő gazdaság és a fenntarthatóságba fordítandó beruházások előkelő helyet kaptak a napirenden, nagyon is jogosan. Surján úr jelentésében következetesen hangsúlyozza a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás kiemelt jelentőségét.

Ezeket a prioritásokat tükrözik a többéves pénzügyi keret különböző fejezetei közötti eltolódások, és azok tetten érhetők az európai gazdaságélénkítési terv finanszírozásában is, amely – helyesen – kiemelt fontosságot tulajdonít az új technológiáknak. Ebből a szempontból különösen fontos a fenntartható energiaforrásokkal kapcsolatos projektek támogatása és a harmadik országok energiahálózataihoz való kapcsolódások javítása. Ennek érdekében segítenünk kell az energiaszolgáltatók olyannyira szükséges diverzifikációjának megvalósítását. Ez sikeres prioritáskészlet.

Ezzel kapcsolatban azért tennék egy észrevételt. Jóval szigorúbbnak kellett volna lennünk. Ha az Európai Unió azt akarja, hogy munkájának hitele legyen, központi feladataira kell korlátoznia tevékenységét, és nem szabad felduzzasztania saját szerepét a válság elleni küzdelemben. Az európai hatáskörön kívül eső területek közé tartozik az oktatás, a kultúra és az állampolgárság. Ezzel azonban nem áll összhangban, hogy évről évre egyre több forrást akarnak rendelkezésre bocsátani ezekre a célokra. Nem lenne szükséges a rugalmassági eszköz lehívása a forráshiány kiigazítására.

Másfelől ha erősebb prioritáskészletünk lenne, azáltal konstruktívabb partnerré válnánk a Tanács számára is, különösen gazdasági válság idején, amikor a tagállamok hiányt tapasztalnak, és drasztikus megszorításokra kényszerülnek. Röviden, meg szeretném köszönni az előadónak, Surján úrnak, hogy megtette ezt a lépést a helyes irányba, és a hangsúlyt a gazdaság helyreállítására helyezte, mindamellett nem veszítette szem elől az uniós politikák szociális szempontjait sem, gondolok itt például a gyermekotthonban élő gyermekek ellátására, különösen Bulgáriában.

 
  
MPphoto
 

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök úr, ha az ember egyetlen percben beszélhet a 141 milliárd eurós költségvetésről, természetesen a lényegre kell szorítkoznia, nevezetesen arra, hogy az úgynevezett „európai” pénzeket minden szinten – közösségi, nemzeti, regionális és még alacsonyabb szinteken is – kevésbé hatékonyan és gondosan költik el, mint az adófizetőkhöz közelebb álló forrásból származó pénzeket. Példának okáért maga az Európai Számvevőszék jelentette, hogy a közelmúltig a hatalmas Kohéziós Alap mintegy 11%-át költötték el teljesen hibás módon. 2010 esetében a szóban forgó összeg mintegy 4 milliárd euróra rúg, ami nem elhanyagolható. Ez kifogásolható és elfogadhatatlan. Most további 2,4 milliárd eurót irányzunk elő a 2010. évi költségvetésben a gazdaságélénkítési tervre. Nem ellenzem ezt, de továbbra is kíváncsi volnék, vajon az európai szint valóban megfelelő-e ehhez, és Európa nem tenné-e jobban, ha a kézzelfogható, meghatározott nemzeti szintű fellépések hatékony koordinálására korlátozná erőfeszítéseit.

Végezetül továbbra is ellenzem az összes európai intézményben közhelynek számító kolosszális pénzkidobást.

 
  
MPphoto
 

  Salvador Garriga Polledo (PPE). - (ES) Elnök úr, természetesen szeretnék gratulálni a két előadónak, a Tanács részéről Lindblad úrnak, és különösen Šemeta biztos úrnak, aki csak néhány hónapja felelős a költségvetésért. Őszintén úgy gondolom, hogy kitűnő munkát végzett, és sikerült jelentős konszenzusos megoldást találnia a novemberi egyeztető eljárás során. Ehhez különösen szeretnék gratulálni a biztos úrnak.

Az idei év az utolsó, amikor így készítjük a költségvetést. Úgy vélem, hogy a rendszer elért élettartama végéhez, és véleményem szerint a képviselőcsoportoknak nagyon komolyan végig kell gondolniuk az elkövetkező hónapokban, hogyan jutunk el egy olyan új költségvetési eljáráshoz, amely összhangban áll Lisszabon realitásaival.

Mondok egy példát. Idén tartottunk vitákat a mezőgazdaságról, és bár ezek virtuális viták voltak, mégis valós eredményeket hoztak. Jövőre a viták már kezdettől fogva valósak lesznek annyiban, hogy hatályba lépett a rendes jogalkotási eljárás, így a költségvetésért minden európai parlamenti képviselő felelős lesz.

Végre valódi költségvetésünk lesz, és ahogy pár perccel ezelőtt Lamassoure úr is elmondta, olyan lesz ez a költségvetés, hogy a Tanácsnak nem lesz lehetősége arra, hogy saját kútfejéből, a Parlamenten kívül, néhány csúcstalálkozón új költségvetési tételekről határozzon, azután pedig az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek különféle pénzügyi bűvészmutatványokra legyen szüksége ahhoz, hogy a költségvetésbe emelje ezeket a Tanács által tett új és csillogó ígéreteket. Ennek most vége, és reméljük, hogy jövő év január 1-jétől kezdve az intézményekben mindenki felelősen és őszintén igyekszik majd olyan valódi költségvetéseket kidolgozni, amelyek a politikai valóságot és Európa gazdasági és pénzügyi helyzetét tükrözik.

 
  
MPphoto
 

  Eider Gardiazábal Rubial (S&D). - (ES) Elnök úr, úgy vélem, hogy örülnünk kell a Parlament és a Tanács közötti, a 2010. évi uniós költségvetés végleges elfogadását célzó tárgyalások eredményének.

Annak is örülnünk kell, hogy sikerült megtartanunk a Parlament által első olvasatra elfogadott finanszírozást a tejipari ágazatban, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy gazdálkodóink kilábaljanak ebből a válsághelyzetből. Remélem, hogy sikerül majd állandó megoldást találnunk, és hamarosan látni fogják a fényt az alagút végén.

Örülhetünk annak is, hogy megállapodás született arról, hogy új forrásokból finanszíroznak majd egy európai uniós mikrofinanszírozási mechanizmust. Örülhetünk egy olyasvalami miatt is, ami magától értetődőnek tűnik, ezért keveset beszélünk róla: nem kérdőjelezték meg a mezőgazdasági és kohéziós kiadásokat, a két legfontosabb európai uniós politikát. Az az igazság, hogy ma mindezt sikernek tekinthetjük.

Különösen örülhetünk, hogy sikerült 2,4 milliárd euró új forrást előteremtenünk az európai gazdaságélénkítési terv második részének finanszírozására.

E sok ünneplés mögött elrejtve azonban egy sokkal kevésbé kellemes valóság húzódik meg. Nincs pénz az Unió számára előirányzott politikák finanszírozására; pontosabban pénz volna, de a jelek szerint a Tanácsban egy megingathatatlan dogma uralkodik, amely értelmében egyetlen euróval sem költhetünk többet a 2006-ban a jelenlegi pénzügyi keretre jóváhagyott összegnél. A Tanács tisztelt soros elnöke, ez nem költségvetési szigor, hanem gazdasági és politikai szűklátókörűség.

Alig egy évvel ezelőtt az Európai Bizottság javaslatot tett egy gazdaságélénkítési tervre az Európai Unió számára. Viszonylag szerény tervről volt szó a tagállamokban uralkodó helyzethez viszonyítva, de a középpontjában gazdaságunk jövőbeni ágazatainak fellendítése állt.

A Tanács először ellenezte ezt a tervet, mert a javaslat értelmében a pénzügyi keretet 5 milliárd euróval meg kellett volna növelni. Hosszas tárgyalások és viták után önök elfogadták ugyan a tervet, de két év alatt kellett megvalósítanunk. Arra kényszerítették az Európai Bizottságot, hogy ravasz és ügyes elszámolásokat készítsen, hogy ezt a pénzt úgy lehessen felhasználni, hogy az a pénzügyi keretben szinte fel se tűnjön.

Másról sem beszélünk, mint átláthatóságról és egyszerűsítésről, de a Bizottságnak egy csodás diagramot kellett rajzolnia nekünk, hogy a költségvetésen dolgozó képviselőink egyáltalán megértsék a javaslatát. Kíváncsi vagyok, a Tanács tisztelt soros elnöke, hogyan magyarázná el ezt a megállapodást egy olyan polgárnak, akit még mindig érdekel, mivel foglalkozunk itt az Európai Parlamentben.

Ez azt jelenti, hogy nem azt a polgárokhoz közel álló Európát építjük, amelyre mindannyian vágyunk. Nem azért mondom ezt, mert bírálni akarom önt, hanem mert amíg a Tanács nem változtat a politikáján, az európai integráció gyenge marad.

Nemrég aláírtunk egy szerződést, de valójában új szellemiségre van szükségünk. Vagy véget vetünk annak a szemléletnek, hogy minden Európában elköltött euró pénzkidobás, vagy csatlakozunk az euroszkeptikusok táborához.

Csütörtökön el fogunk fogadni egy olyan állásfoglalást, amely a pénzügyi keret felülvizsgálatát kéri az Unió új szükségleteinek kielégítése érdekében. Tökéletesen egyetértek ezzel a nézőponttal, azonban figyelmeztetem, hogy a pénzügyi keret felülvizsgálatának növelést kell jelentenie. Az új szükségleteket nem lehet a jelenlegi prioritások megnyirbálásából finanszírozni. Hogy világosabban fogalmazzak – és ezzel befejezem – nem fogadunk el megszorításokat a kohéziós politikák vagy az agrárpolitika terén.

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE). - (NL) Elnök úr, a Nizzai Szerződés keretében az utolsó költségvetésről vitázunk most. Jövőre minden egészen másképp lesz: a Parlamentnek először nyílik majd lehetősége arra, hogy beleszóljon például az agrárpolitikai és halászati kiadásokba. Végre a költségvetésnek ez a része is a Parlament hatókörén belülre kerül, és mondhatom, ez nagy örömömre fog szolgálni. Mindenesetre most a 2010-es költségvetésről beszélünk. Ezzel kapcsolatban lenne néhány rövid megjegyzésem.

Az energia- és kutatási projektekre, valamint a bulgáriai kozloduji atomerőmű leszerelésére előirányzott többletforrás jó dolog, azonban nekem az uniós költségvetés fő tételeivel van problémám. Az európai hozzájárulások valóban felkészítik gazdaságunkat a jövőre? A válasz nemleges. Ne csapjuk be önmagunkat. Használjuk ki a pénzügyi terv közelgő felülvizsgálatát arra, hogy a jövőre összpontosítsunk. Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy vegye igazán komolyan ezt a felülvizsgálatot, ne tekintse tréfának. A jelenlegi költségvetés még mindig túl sokat fektet be a múlt gazdaságába: túl nagy arányú a mezőgazdaság és a régiók támogatása, és túl kevés a beruházás az igazán fontos dolgokba, nevezetesen a fenntarthatóságba és az innovációba. Fordulóponthoz érkeztünk. Skanzent akarunk-e csinálni Európából, ahol az amerikaiak, kínaiak és indiaiak gyönyörködhetnek a kifinomult kultúrában és a finom ételekben, vagy dinamikus, progresszív térséggé szeretnénk válni, amelyet a világ irigykedve csodál? Másképp fogalmazva, mit választunk, a stagnálást vagy a fejlődést? A válaszom magától értetődik.

Vizsgáljuk meg közelebbről az Európai Unió finanszírozását is. Mindenképp át kell állnunk a saját forrásainkra támaszkodó rendszerre. Képviselőcsoportunk, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport kérésére a Bizottság javaslatot fog tenni ezzel kapcsolatban. Nagyon várom ezt a javaslatot. A jelenlegi rendszer túl kevés mozgásteret biztosít az Uniónak, és azzal a visszás hatással jár, hogy a tagállamok inkább abban érdekeltek, mennyit kapnak vissza, mint abban, hogy az európai hozzájárulás valóban hatékony-e. Nézetem szerint ezenkívül jóval többet kellene tennünk azért is, hogy megállítsuk a világ biológiai sokféleségének csökkenését.

 
  
MPphoto
 

  Takis Hatzigeorgiou (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt elnök úr, nem értünk egyet ennek a költségvetésnek a politikai megközelítésével, mert az növeli a hadászati kiadásokat és lassan, de biztosan összeolvasztja politikáját a NATO-éval. Ez lényegében hosszú távon kizárja a független uniós külpolitika lehetőségét. Az ötéves pénzügyi keret visszafogja a mezőgazdasági kiadásokat és nem támogatja a háztartások gazdálkodását, a kohéziót és az éghajlat fenntartásáért való küzdelmet.

Olyan Európai Uniót akarunk, amely olyan jogszabályokat fogad el, amelyek megvédik a fogyasztókat a spekulációtól és a polgárokat a kellő gondosságot nélkülöző hatósági eljárásoktól. Mindannyian vélelmezett gyanúsítottakká váltunk.

Szeretnék tisztázni valamit: ellenezzük a költségvetést, de érveink teljes mértékben ellentétesek azzal, amiket az Egyesült Királyság független képviselőitől az előzőekben hallottunk. Mi hiszünk a nemzeti érdekek összekapcsolásában, és nem fogadjuk el, hogy helyes lenne, ha minden nemzet bezárkózna saját csigaházába. Ez csak ellenségeskedést és végső soron konfliktusokat szülne.

 
  
MPphoto
 

  Zoltán Balczó (NI). - (HU) Az Európai Bizottság a 2009-es költségvetés módosításában két területen jelentős elvonást tervez. Az egyik a versenyképesség, benne a kutatási, fejlesztési keretprogramok. Pedig ez eddig prioritásnak volt tekinthető. Ha a pályázókat hibáztatjuk, akkor még hangsúlyozottabb igény a bürokráciának a csökkentése. A másik terület a Vidékfejlesztési Alap 1,6 milliárd euróval való csökkentése. Ez az alap hivatott szolgálni a vidék népességmegtartó erejét, annak megtartását, vagy helyreállítását. Magyarországot különösen nehezen érinti. Nálunk a nagybirtok van túlsúlyban a mezőgazdaságban, a területalapú támogatásokat ők kapják, miközben az élőmunka-felhasználásuk csekély. Az előadó kemény szavakkal illette a módosítást. Azt mondta, a fő területeket fosztja ki a Bizottság. A kérdésem az, miért támogatja mégis ennek az elfogadását.

 
  
MPphoto
 

  Ingeborg Gräßle (PPE). - (DE) Elnök úr, biztos úr, Lindblad úr, hölgyeim és uraim, Garriga úr realisztikus költségvetéssel kapcsolatos felszólítására szeretnék reflektálni. Mennyire rúgnak a Lisszaboni Szerződés költségei? Ez a probléma igen sürgetővé vált. Miért nem tudunk realisztikusabban viszonyulni a strukturális alapokhoz? Valóságos szent tehénnek tekintjük már őket. Két és fél évre visszamenőleg vannak esedékes, de kifizetetlen előirányzataink, és legalább további 30 milliárd eurót halmozunk még fel ezeknek az előirányzatoknak a tetejébe.

Gondjaink vannak a Balkánon, ahol több ország készíti elő csatlakozását az Európai Unióhoz. A szocialisták és liberálisok negatív állásfoglalásai eredményeképpen nemigen fűződik érdekünk ahhoz, hogy kiderítsük, valójában mi folyik a Balkánon. Hogyan működnek együtt például Koszovóban a különféle uniós intézmények, amelyek igen nagy számban találhatók meg a térségben? Ezek mind fontos módosítások voltak, amelyeket a Ház elutasított, és amelyeket véleményem szerint tovább kellene vizsgálnunk, mert tennivalóink vannak még ezen a téren.

Hol az előrehaladás az előrehaladási jelentésekben? Kedvezően szavaztunk a Számvevőszék jelentéséről, amelyben jelzőlámparendszer létrehozására szólítottunk fel, azonban a Költségvetési Bizottság később nem volt hajlandó kiállni e rendszer mellett és biztosítani a szükséges tartalékokat. Mindezek ellentmondások, és véleményem szerint a Ház nem készült még fel arra, hogy reálisan nézze a dolgokat, és hogy kiálljon a saját állásfoglalásai mellett.

Szeretném, ha Kozlodujjal kapcsolatban realisztikus megközelítést alkalmaznánk. Az uniós források idén nyárig történő bulgáriai felhasználásáról szóló bizottsági különjelentés nem tett említést Kozlodujról, bár az kapott pénzt a PHARE-ból. 2009 végéig legalább 602 millió eurót költöttek Kozlodujra. Megpróbáltam kideríteni, mi történt ezzel a pénzzel, és azt találtam, hogy még semmit nem zártak le. Egyszerűen csak tervek készültek a leszerelési folyamat lebonyolításáról. Kozloduj bebizonyította számomra, milyen keveset tud a Bizottság arról, mi történik a pénzünkkel. Bebizonyosodott az is, hogy a számos életbe léptetett kiegészítő költségvetés megnehezíti az ellenőrzést és odáig vezethet, hogy a Bizottság nem látja át többé a helyzetet. Ezért legalábbis mindannyiunknak fel kellene hagynunk a kiegészítő költségvetések sürgetésével, mert azoknak csak az az eredménye, hogy már nekünk magunknak sincs fogalmunk sem arról, mi is történik.

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D). - (HU) Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos úr! A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban különös figyelmet kell fordítani a növekedésre, a versenyképességre, a munkahelyekre, a kohéziós és strukturális alapok jobb és egyszerűbb végrehajtására. Ezen kívül kiemelt cél az energiaellátás és -szállítás biztonságának fokozása, a belső biztonság, a demográfiai kihívások, az éghajlatváltozás kérdése.

Éppen ezért üdvözöljük az előttünk fekvő költségvetési tervezetben elért, a gazdaságélénkítési tervhez és az energetikai beruházások támogatásához fűződő jelentős parlamenti sikereket. Üdvözöljük a kisebb sikereket, mint a tejtermelőknek nyújtott támogatás, vagy hosszas vita után a mikrofinanszírozás a kkv-k részére. Megemlíteném az intelligensenergia-projekteket és az élethosszig tartó tanulás támogatását. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy eredmény, hogy sikerült előteremteni a 2,4 milliárd eurót a gazdaságélénkítéshez. Nagy öröm számomra, hogy sikerült biztosítani a Galileo költségvetésének megerősítését.

Az energiaprojektekre közel 2 milliárd euró van előirányozva, s ez talán a legjelentősebb eredmény, amit az Európai Parlament magának elkönyvelhet. Sikerült támogatni a bulgáriai kozloduji atomerőmű biztonságos bezárását, és itt a biztonságos szóra szeretném a hangsúlyt helyezni. Sikerült elérni, hogy az Európai Parlament kérésére bekerüljön a költségvetésbe a tejtermelők támogatása. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy a Parlament felelősen döntött, s tudomásul kell vennünk, hogy a költségvetés tartalékait bölcsen osztottuk el.

Ugyanakkor a tartalékaink kimerülőben vannak. A 2010-es költségvetésre a Parlament büszke lehet. Ehhez szeretnék gratulálni Surján úr és Maňka úr, jelentéstévőknek. A jövőben az a feladatunk, hogy a Lisszaboni Szerződés ne csak a Parlament hatáskörét erősítse meg, de a reformnak köszönhetően az EU költségvetése az európai vállalkozók és európai polgárok életét is megkönnyítse. Ehhez kívánok magunknak sok erőt és kitartást a következő években! Köszönöm figyelmüket!

 
  
MPphoto
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE). - (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretném én is méltatni az annak érdekében tett erőfeszítéseket, valamint azt a találékonyságot, amiről ennek során tanúbizonyságot tettünk, hogy – bizonyos költségvetési technikák útján, azaz mint Lamassoure úr is említette, bűvészmutatványokkal – előteremtsük a gazdaságélénkítési terv második szakaszához szükséges igen nagy összegű pénzt, nevezetesen 2,4 milliárd eurót. Szeretném elmondani azt is, mennyire elégedett vagyok azzal, hogy sikerült 300 millió eurót találnunk a gazdálkodókat jelenleg sújtó problémák rövid távú rendezésére. Remélem, hogy ez az összeg és ezek a nehézségek azt fogják eredményezni, hogy gyakorlatiasan állunk majd a jövőjükhöz. Meg kell emlékeznünk azokról a kísérleti projektekről és előkészítő fellépésekről is, amelyek – mint Jensen asszony hangsúlyozta – új életet leheltek költségvetésünkbe.

E két megjegyzésen túl, amelyekről már több szó is esett, szeretnék kiemelni két dolgot. Először is feltennék egy kérdést, másodszor pedig politikai állásfoglalást szeretnék megfogalmazni. A kérdés a következő: hivatalos magyarázatot kérek arra, mi lesz az Unió álláspontja a kohéziós politikát és a strukturális alapokat illetően, mivel ezek a kérdések az EU egyes partnerei esetében a jelek szerint a figyelem középpontjában állnak. Úgy vélem, ez bizonyítja, mi folyik ma Európában.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Jeggle (PPE). - (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Parlament eredményesen zárta ezeket a tárgyalásokat. Szeretnék köszönetet mondani minden képviselőtársamnak, aki részt vett a tárgyalásokban és aki világosan kifejezte véleményét a Bizottság és a Tanács irányában.

Most mindannyiunk számára fontos, hogy teljes mértékben megvalósítsuk a Lisszaboni Szerződés minden rendelkezését, a teljes költségvetési területet illetően is. Bebizonyítottuk, hogy a Parlamentet komolyan kell venni, és érdemes a Parlamentet komolyan venni. Ez igen egyértelműen kiderült ezekből a költségvetési tárgyalásokból. Számos képviselőtársam említette már, hogy sikerült elérnünk a legfontosabb célkitűzéseinket.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságon belül az agrárköltségvetés előadójaként elmondhatom, hogy bár költségvetésünk – mármint a mezőgazdaságot illető rész – igen szoros lett, még a korlátokon belül vagyunk. Visszahúzódtunk. Ezt mi magunk értük el a bizottságon belül, és én ezt nagyon fontosnak tartom. Különös tekintettel a tejtermelők jelenlegi nehéz helyzetére, a Parlament sikerként könyvelheti el, hogy – annak ellenére, hogy az évek során a Bizottság és a Tanács igen sok érvet hozott fel ellene – 300 millió eurót tudott biztosítani a tejalapnak.

Pillanatnyilag más mezőgazdasági termelési ágazatok is nehézségekkel küzdenek. Ez nemcsak a mezőgazdaságot és a gazdálkodókat érinti, hanem sok kapcsolódó munkahelyet is. A jelenlegi helyzet fényében ez még több problémát szül. Állandó költségvetési tételre van szükség a tejalapot illetően, és célunk, hogy ezt elérjük a jövőben. A 2010-es költségvetésben több forrást irányoztunk elő, mint 2009-re. Ez a mostani helyzet miatt van így, amint tudjuk is. Ennek megfelelően fogunk eljárni, és minden tőlünk telhetőt megteszünk annak biztosítása érdekében, hogy agrárpolitikánk fenntartható és innovatív legyen.

 
  
MPphoto
 

  Estelle Grelier (S&D). - (FR) Elnök úr, a költségvetés megszavazása lényegében mélységesen politikai jellegű kérdés, és politikai tanulságot – mégpedig igen fontos és alapvető politikai tanulságot – kell levonnunk ebből az elénk terjesztett költségvetésből is.

Az Európai Unió költségvetése, a mostani pedig különösen, az európai politikai tervezés hiányáról tanúskodik; még akkor is, ha a válság súlya alatt és az új ciklus kezdetén polgárainknak erre nagyobb szükségük volna, mint valaha. Ez a költségvetés a globális európai jövőkép hiányát tükrözi.

A Tanács és a Bizottság úgy döntött, hogy a tagállamokra hagyja saját, gyakran egymással rivalizáló gazdaságélénkítési terveik kidolgozását, és felhagyott a gazdasági, társadalmi és környezeti helyreállítás koordinálását célzó európai szintű erőfeszítésekkel. Kísérletet sem tettek arra, hogy ösztönözzék az európai szolidaritást.

A Tanács és a Bizottság azzal nyugtatja lelkiismeretét, hogy apránként végrehajt egy gazdaságélénkítési tervet. Valójában a költségvetés összesen 5 milliárd euró összegű finanszírozást biztosít a gazdaságélénkítési terv második szakaszának, ami nevetséges. Kétségkívül 300 millió eurót irányoz elő a tejalapra, de ez korántsem elég, tudván azt, hogy például Franciaországban 34%-kal esett vissza 2009-ben a gazdálkodók jövedelme.

A 2010. évi költségvetés 25 millió eurót irányoz elő mikrofinanszírozásra és a Tanács véleménye ellenére megtartja a kohéziós alap támogatásaihoz kapcsolódó költségvetés-tervezetet.

Ennélfogva némileg jobb híján, más lehetőség hiányában szavazzuk meg ezt a költségvetést, mert bármilyen tökéletlen legyen is, Európa és az európai polgárok nem nélkülözhetik annak támogatásait. Mindamellett mindannyiunknak sürgősen meg kell vizsgálnunk, hogyan finanszírozhatók az Európa számára fontos ambiciózus politikák, és hogyan vonható ki az uniós költségvetés a jelenlegi korlátozott és nem megfelelő keretrendszeréből.

A jelentősebb politikai nyilatkozatokon felül és túlmenően a Bizottság elnökének, Barroso úrnak meg kell mondania nekünk, hogyan kívánja finanszírozni azokat a jövőbeni európai politikákat, amelyekről olyan sokat beszélünk, különösen az új növekedési stratégiával és az éghajlatváltozással összefüggőket. Mostantól kezdve ezeken a területeken nem boldogulhatunk olyan gyenge költségvetéssel, mint amilyet most elénk terjesztettek.

 
  
MPphoto
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE). - (GA) Elnök úr, teljes egészében támogatom az Európai Parlament azon döntését, hogy prioritásnak tekinti az európai gazdaságélénkítési terv finanszírozását. Szükség van egy ilyen gazdaságélénkítési tervre, hogy fellendítsük a gazdasági keresletet és helyreállítsuk a térség versenyképességét.

A gazdasági válság következtében Európa-szerte nő a munkanélküliség, ami súlyosan érinti az európai gazdaságot. Sajnos a legrosszabb helyzetbe az első munkahelyüket kereső fiatalok kerültek. Létfontosságú, hogy intézkedésekkel védjük a leghátrányosabb helyzetben lévőket.

Átképzési programokat kell finanszíroznunk, hogy a munkájukat elvesztők a jövőben újra el tudjanak helyezkedni.

A terv az elképzelések szerint az Európai Szociális Alap és az Európai Globális Alkalmazkodási Alap bevonásával működik majd.

1973 óta, amikor Írország belépett az Európai Gazdasági Közösségbe, az Európai Unió az Európai Szociális Alapon keresztül többször is – amikor a szükség úgy hozta – központi szerepet vállalt az ország munkanélküliséggel kapcsolatos problémáinak megoldásában.

Az EU most ismét ilyen pozitív szerepet vállalt Írországban, és ezzel összefüggésben létfontosságú a gazdaságélénkítési terv.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - Köszönöm, Gallagher úr. A többnyelvűségért felelős alelnökként szeretnék hangot adni örömömnek, amiért ír nyelven hallottuk felszólalni a Parlamentben.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Maria Hübner (PPE). - Tisztelt elnök úr, négy dologról szeretnék szót ejteni.

Először hadd hangsúlyozzam, milyen fontos, hogy a lehető legcélszerűbben használjuk fel a 2010. évi költségvetésünket, és különösen az európai kohéziós politikát támogató pénzügyi eszközöket, hogy az Unió minden régiójában és városában élénkíthessük a gazdasági tevékenységet és megteremthessük a tagállamok gazdaságainak újraélénkítéséhez szükséges ösztönző erőt. A kohéziós politika erős és szükséges hidat teremt a válságból való kilábalás és az európai gazdaság hosszú távú szerkezetátalakítása között.

Másodszor a Regionális Fejlesztési Bizottság ugyanezen okból arra buzdította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohéziós politika 2007–2013-as prioritásaiba – az éghajlatváltozásba, a tudásba és innovációba, az energiahatékonyságba, a megújuló energiákba, a szélessávú internetbe, a fenntartható városi közlekedésbe és a folyamatos készségfejlesztésbe – történő beruházásokra rendelkezésre álló pénzügyi források felhasználásán túlmenően fokozzák a kohéziós politika ösztönző hatását is; ami azt jelenti, hogy hatékonyan kell felhasználni a kohéziós politika által az Európai Beruházási Bankkal együttműködésben létrehozott összes pénzügyi tervezési eszközt annak érdekében, hogy segíthessük a kis- és középvállalkozásokat egyrészt e nehéz időszak túlélésében, másrészt és elsősorban pedig abban, hogy képesek legyenek alkalmazkodni az átalakulóban lévő világgazdaság változó viszonyaihoz, és fel tudjanak nőni az éghajlatváltozás kihívásához, illetve élni tudjanak az az által kínált lehetőségekkel.

Harmadrészt szeretném tájékoztatni a tagállamokat arról, hogy a 2009. évi költségvetésben az Európai Regionális Fejlesztési Alapra és a Kohéziós Alapra előirányzott teljes összeget, 25,5 milliárd eurót teljes egészében felhasználták, ami hozzájárult a gazdaságélénkítéshez, a szerkezetátalakításhoz, a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és az éghajlatváltozással összefüggő energiahatékonysághoz.

Végül ezzel összefüggésben sajnálom, hogy csökkentettük a tagjelölt országoknak nyújtandó támogatást, a regionális fejlesztést és az emberi erőforrások fejlesztését célzó IPA (előcsatlakozási támogatási) eszközt, amely olyan területeken nyújt segítséget, mint a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés vagy az oktatásba történő beruházás – 7 millió euró összegű csökkentésről van szó, ami az igazgatásra rendelkezésre álló működési előirányzatok 0,5%-át teszi ki –, tekintet nélkül arra, hogy biztosítani kell a helyi igazgatás jó színvonalát, és tekintet nélkül az e Háznak oly kedves helyes pénzgazdálkodás alapelveire.

 
  
MPphoto
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D). - (RO) Szeretnék először is gratulálni az előadóknak a 2010. évi költségvetésről folytatott tárgyalások során elért eredményekhez. Az európai polgároknak most nagyobb szükségük van a fajsúlyos uniós költségvetésre, mint valaha, hogy megbirkózzanak a gazdasági válsággal és problémáikkal.

Pillanatnyilag a tagállami költségvetések is jelentős nehézségekkel küzdenek a gazdasági válság miatt, különösen mivel az országokat sújtó problémák közül nem egy túllép az országhatárokon. Világszintű nehézségekről van szó, amelyek a legmagasabb szinten koordinált válaszlépéseket sürgetnek. Ezért örömömre szolgál, hogy ma egy olyan költségvetést terjeszthetünk elő ebben a Házban, amely teljes egészében finanszírozza az európai gazdaságélénkítési terv második szakaszát, mintegy 1980 millió euró értékben. Valószínűleg 2010-ben már látni fogjuk a gazdaság helyreállásának első jeleit, mindamellett a nemzeti költségvetéseket rendkívül nagy mértékben megterhelik majd a tavalyi év erőfeszítései. Ráadásul a munkanélküliség is várhatóan rekordmagasságot ér majd el a tagállamokban.

A jövőbeni Bizottságnak óriási lesz a felelőssége abban, hogy segítse a tagállamokat és az Európai Unió polgárait felülkerekedni e nehézségeken. Szeretném azonban felhívni a tagállamok figyelmét az uniós alapok lehívásával kapcsolatos felelősségükre. Semmi értelme annak, hogy ennyi erőfeszítést tegyünk, hogy finanszírozást biztosítsunk a kohéziós politikáknak, ha ezeket azután nem használják fel. Csatlakozom képviselőtársaimhoz, és sürgetem a 2007–2013. évi többéves pénzügyi keret mihamarabbi felülvizsgálatát, máskülönben nem fogunk tudni 2011. évi költségvetésről beszélni.

Végül szeretnék még hangsúlyozni egy utolsó témát. A 2010. évi költségvetésnek van egy innovatív eleme is, amely sokunknak talán jelentéktelennek tűnhet, de valójában nem az. A közös európai fekete-tengeri keretprogram létrehozásáról, annak előkészítésének megindításáról beszélek. Ez a fellépés azt jelenti, hogy felismerjük a Fekete-tenger mint európai kérdés jelentőségét, és segítségével csökkentjük a Fekete-tenger és a Balti-tenger európai uniós politikaként történő kezelése közötti eltérést.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE). - (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, miniszter úr, szeretnék gratulálni az előadóknak és Költségvetési Bizottságunk elnökének, Lamassoure barátomnak.

Öt észrevételt szeretnék tenni. Az első a kutatáshoz kapcsolódik, konkrétan a hatodik és hetedik keretprogramhoz. A jogbiztonság kedvéért mi, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjai ismételten megkérjük az Európai Bizottságot, tartózkodjon attól, hogy a választhatósági kritériumok új értelmezésén keresztül újraszámolja az általa már jóváhagyott és kifizetett, megvalósult projektek mérlegét. Ismételten felszólítjuk a Bizottságot arra, hogy ne térjen el a nemzetközi számviteli és könyvvizsgálati standardoktól.

A második témám az uniós alkalmazottak nyugdíjainak belefoglalása a költségvetésbe. Javasoljuk, hogy az alkalmazottak nyugdíjaival kapcsolatban a tagállamokkal szemben támasztott követeléseket – ezek összege 2008. december 31-én 37 milliárd euró volt, ami 2007-hez képest 4 milliárd eurós növekedést jelent – vagyoni eszközként könyveljük el, és javasoljuk tanulmány készítését egy uniós nyugdíjalap létrehozásáról.

Harmadszor azt szeretném elmondani, hogy támogatni kell a Csalás Elleni Hivatalt. Meg kell erősíteni, hogy jobban végezhesse munkáját, különösen az Unión kívüli beavatkozások esetében.

Negyedszer, szeretnénk, ha a Bizottság rendelkezésünkre bocsátaná a kellő forrásokat ahhoz, hogy intézményközi konferenciát szervezzünk annak érdekében, hogy az Európai Számvevőszéktől kedvező megbízhatósági nyilatkozatot kapjunk. A konferencia keretében a tagállami számvevőszékek, az Európai Számvevőszék, a nemzeti parlamentek és az érintett hatóságok képviselői találkozhatnának egymással.

Végül arról beszélnék, hogy az Európai Unió nem tesz elég beruházást, és ez már személyes javaslatom: nem érkezett-e még el az ideje annak, hogy a költségvetésünkben létrehozzunk egy beruházási fejezetet, és az Európai Beruházási Bankkal együtt – amellyel javasolnám, hogy (miután már az Európai Unió is rendelkezik jogi személyiséggel) a tagállamok mellett mi is lépjünk partnerségre – hozzunk létre egy beruházási tervet, nevezetesen a transzeurópai hálózatokat illetően? Ez kiterjedne az energiára, az autópályákra, a nagy sebességű vasúti összeköttetésre, a vízi utakra, az egyetemekre, az oktatásra, a szélessávú hálózatokra, az egészségügyre, az űrkutatásra és még sok minden másra.

 
  
MPphoto
 

  Derek Vaughan (S&D). - Elnök úr, nekem ez az első költségvetésem ebben a Parlamentben, és mély benyomást tett rám a konszenzus arról, hogy melyek a Parlament prioritásai és hogyan kellene védelmeznünk ezeket a prioritásokat. Szeretnék köszönetet mondani a folyamat minden résztvevőjének.

Nagyon sokat értünk el. Nem mindent, de azért örülök, hogy ilyen sokat. Különösen örömömre szolgálnak a strukturális alapokról és a kohéziós politikáról szóló nyilatkozatok. Remélem, emlékezni fognak ezekre a nyilatkozatokra, amikor a 2013 utáni politikákról döntünk. Mindamellett maradtak még nehéz döntések a Parlament előtt: ilyen például a mikrohiteleszköz finanszírozása – remélem, hogy képviselőtársaim ezt továbbra is prioritásnak tekintik –, a Kozlodujhoz szükséges források három éven belüli előteremtése, és az új prioritásokhoz, például a Koppenhága nyomán, a Lisszaboni Szerződés végrehajtásából fakadóan és a jövő évben megvitatandó új 2020. évi stratégia kapcsán felmerült prioritásokhoz szükséges finanszírozás biztosítása.

Mindezeket a problémákat annak tudatában kell megoldanunk, hogy a mozgástér szűk, és hogy a Tanács nem szívesen nyújt majd többletfinanszírozást. Ezért feltétlenül fontos a költségvetés jövőbeni, alapjaiban történő felülvizsgálata. Gondoskodnunk kell arról, hogy a költségvetés a jövőben megfeleljen prioritásainknak.

Meg kell vizsgálnunk azt a kérdést is, nem lenne-e kedvezőbb a Globalizációs Alap számára új költségvetési tételt létrehozni, mint folyamatosan más tételektől vonni el a forrásokat a számára. Biztosítanunk kell azt is, hogy elegendő pénz álljon rendelkezésre a rugalmassági eszköz keretében, hogy reagálni tudjunk a történésekre és módosítani tudjuk prioritásainkat. Pillanatnyilag ez az összeg nem elegendő. Ha mindezeket meg tudjuk tenni, akkor teljesíthetjük prioritásainkat, és ami még ennél is fontosabb, bebizonyíthatjuk az európai polgároknak, hogy ez a Parlament érdemi munkát végez.

Költségvetésünknek követnie kell a prioritásainkat, de nemcsak a mieinket, hanem polgárainkét is. Ez a legfontosabb üzenet nekünk, a Parlamentnek, de a Bizottságnak és a Tanácsnak is.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Őry (PPE). - (HU) Nem véletlen talán, hogy a 2010-es költségvetés kialakítását ekkora figyelem övezi. A romló munkanélküliség, a gazdasági válság okozta nehézségek mindezt kellőképpen indokolják. A Szociális és Foglalkoztatási Bizottság véleménytevőjeként köszönetemet szeretném kifejezni Surján úrnak a jelentéstevőnek azért a professzionális munkáért, amivel a dossziékat kezelte.

A Foglalkoztatási Bizottságban általam jegyzett véleményben az alábbi prioritásokat határoztuk meg korábban. Nyilván a pénzügyi és gazdasági válság polgárokra gyakorolt hatásainak mérséklésére irányuló eszközöknek adtuk a legnagyobb prioritást. Minden olyan javaslatot támogattunk, így a 8,4%-os növelést is a versenyképesség növekedése érdekében, amelytől azt reméljük, hogy munkahelyeket megtart, vagy új munkahelyeket hozhat létre és hozzájárul a gazdaságélénkítési tervhez, a megújuló lisszaboni stratégiához, az életen át való tanulás programjához.

A Szociális Alap, a szakképzés, a szakmai képesítések megszerzése, az életen át tartó tanulás feladatait emeltük még ki, és különösen fontosnak tartom, hogy sikerült elkülöníteni 25 millió eurót a leendő mikrofinanszírozási eszköz 2010-es finanszírozására. Tegnap vitát folytattunk erről az új eszközről, és remélhetőleg hamarosan a finanszírozás további részleteiről is meg tudunk állapodni.

Fontosnak tartom, hogy a költségvetés hangsúlyozza az 1/A költségvetési sor alá tartozó tevékenységek és politikák finanszírozásának fontosságát. A fenntartható fejlődést, munkahelyteremtést segítik elő. Különösen a kis- és középvállalkozások helyzetét javítani szándékozó elemeket üdvözölném, valamint azt, hogy támogatják a Progress-programot, az EURES tanácsadó és információs hálózatot, a kísérleti projekteket, valamint az Európai Globalizációs és Alkalmazkodási Alapot.

Mindezekkel együtt úgy érzem, hogy a Szociális és Foglalkoztatási Bizottság célkitűzései jelentős részben szerepelhetnek a költségvetésben, ezért köszönet jár a jelentéstevőknek.

 
  
MPphoto
 

  Gay Mitchell (PPE). - Elnök úr, az előző parlamenti ciklus során nagy figyelmet fordítottak a képviselők és az asszisztensek statútumára, és úgy gondolom, hogy ez nagyon is helyes volt. Most, a jelenlegi parlamenti ciklus kezdetén és az új Bizottság hivatalba lépését követően ideje foglalkoznunk a három intézmény további alkalmazottaival is és megvizsgálnunk azok szerepét.

Kivételezett helyzetben vagyunk, amiért szakmailag igen felkészült és elkötelezett emberek dolgoznak a Parlamentben, a Tanácsnál és a Bizottságnál, de az az igazság, hogy nekünk itt a Parlamentben valójában nem sok fogalmunk van arról, hogy ezeknek az alkalmazottaknak a nagy része egyáltalán mivel foglalkozik. Teszik, amit évek óta tesznek.

27 tagállam képviselteti magát ebben a Parlamentben, 27 biztos ül össze ezekből a tagállamokból a Bizottságban, a Tanácsban ülésező miniszterek jönnek-mennek hazájuk és az Unió között – ilyen körülmények között könnyen előfordulhat, hogy a segítésünkre kijelölt személyzet túlnövi a kereteit.

Azt kérem (már a mostani parlamenti ciklus kezdete óta), hogy a hivatalba lépő Bizottság – nem tudom pontosan, a költségvetés hány százaléka megy személyi kiadásokra, de tudom, hogy nem kis része – végeztessen tanulmányt arról, mit csinál pontosan a három intézmény alkalmazotti gárdája, hogy biztosíthassuk, hogy azok hatékony és tényleges munkát végezzenek, és elsősorban pedig azt, hogy átláthatóan és elszámoltathatóan végezzék tevékenységüket. Úgy vélem, hogy ez fontos közszolgálat lenne.

Egyre terjed az a közhit, hogy intézményeinkben eluralkodik az arctalan bürokrácia. Nem osztom ezt a nézetet – és ezzel nem ironizálni szeretnék, mert valóban vannak nagyon jó munkatársaink –, de ez nem mérvadó a hatékonyság és eredményesség szempontjából. Meg kell tudnunk, mivel foglalkoznak valójában tisztviselőink, és ha komolyan gondoljuk, hogy a lisszaboni program keretében hatékony és eredményes gazdaságot szeretnénk, akkor biztosítanunk kell, hogy a három intézményünkben dolgozó munkatársakat is hatékonyan, eredményesen és elszámoltatható módon alkalmazzuk. Úgy vélem, hogy minden intézményben lennie kellene egy olyan főtitkár-helyettesnek, aki időről időre jelentést készít az adott intézmény számára az alkalmazottak hatékonyságáról és eredményességéről.

Kérem a Bizottságot, hogy ezt független és tisztességes módon vizsgálja meg az új Bizottság mandátumának korai szakaszában.

 
  
MPphoto
 

  Tadeusz Zwiefka (PPE). - (PL) Elnök úr, úgy tűnik, arra is érdemes lenne rámutatni a költségvetési vita során, hogy a jog a társadalom életének egyik alapköve, és kohéziója összefogja földrészünket. Az Európai Unió Bírósága kulcsfontosságú szerepet játszik e téren, és éppen ezért tett javaslatot a Jogi Bizottság egy sor olyan módosításra, amelyek célja az eredeti költségvetés-tervezet által biztosított eszközök visszaállítása, hiszen azok azt is alig tennék lehetővé, hogy a Bíróság a legalapvetőbb feladatait betölthesse.

Az egyik legsürgetőbb probléma az, hogyan növelhetjük meg a 2010. évi költségvetésben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések fordítására előirányzott forrásokat, hiszen azok olyan alapvető eszközök, amelyek segítségével a tagállami bíróságok a nemzeti joggyakorlatot az európaihoz igazíthatják. Az EB-nek nem áll rendelkezésére elegendő forrás ahhoz, hogy növelje a fordítószolgálatán dolgozó személyzet létszámát, ez pedig késedelmet okoz a bírósági eljárások során. Ha a Bíróság többletforrásokhoz jutna, az elősegítené a működési hatékonyság növelését e téren, és csökkentené a tagállami bírósági eljárásokban okozott késedelmeket is. Ha a Tanács csökkenti a forrásokat, az éppen azokat a már úgyis megkurtított stratégiai IT-projekteket érinti majd kedvezőtlenül, amelyeket a Bíróság 2010-re javasolt szolgáltatása színvonalának javítása érdekében, az alkalmazottak számának egyidejű csökkentése mellett. Feltétlenül vissza kell állítani az együttes költségvetés-tervezetben biztosított forrásokat. Az információtechnológia alapvető terület, amely lehetővé teszi, hogy megfeleljünk napjaink újfajta kihívásainak, hosszú távú megtakarításokat eredményez, és jobb szolgáltatást biztosít a polgároknak.

Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy támogatni kell a referenciakeret-tervezetet. 2009 februárjában egy tudóscsoport bemutatta a referenciakeret-tervezet összefoglalójának végleges változatát, amelyet az európai intézmények alapként használhatnak az európai szerződésjog kidolgozásához. Ebben a szakaszban rendkívül fontos, hogy a lehető legtöbb hivatalos nyelven elérhetővé tegyük a referenciakeretet, hogy lehetővé tegyük a politikai és jogi csoportoknak és más érdekelt feleknek, hogy alaposan megvitathassák az európai szerződésjog jövőjét. Örülök, hogy az Európai Parlament jóváteszi a Tanács e hibáit, és jobb működési feltételeket biztosít a Bíróságnak.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROUČEK ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  György Schöpflin (PPE). - Tisztelt elnök úr, mindenki máshoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül jó költségvetés. Nagyon sok munkát fektettünk bele, és gratulálni szeretnék mindenkinek, aki dolgozott rajta!

A vitának ebben a szakaszában szeretnék az összképre is vetni egy pillantást. Rendkívül fontos hozzájárulásokat tettek egyes konkrét kérdésekhez, de a szélesebb európai kontextust is meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy megértsük annak a jelentőségét, amiről beszélünk. Úgy tűnik nekem, hogy egy demokráciában minden intézménynek kell, hogy legyen egy költségvetése, és minden intézménynek be kell számolnia kiadásairól azoknak, akik a hozzájárulnak munkájához, vagyis a pénzt adják.

Ez a konkrét költségvetés tehát felelősséget jelent. Ez a felelősség abban áll, hogy egy olyan intézmény költségvetése, amely esetében különösen is fontos az átláthatóság és az elszámoltathatóság. Nem utolsósorban – tekintve az átláthatóság és elszámoltathatóság iránti elkötelezettségünket – ez a felelősségteljes kormányzáshoz is hozzájárul, és egy ideális világban növeli a bizalmat azok között, akik biztosítják, illetve elköltik ezeket a forrásokat. Talán jobban hangsúlyoznom kellene, hogy egy ideális világban – a valóságban gyakran nem ez a helyzet. Az átláthatóság különösen azért jelentős dolog, mert segít felülemelkedni az emberek és a hatalmat gyakorlók közötti távolságon. Ez a távolság – úgy gondolom, ebben mindannyian egyetértünk – a modern élet elkerülhetetlen velejárója, ezért minden intézménynek meg kellene tennie minden tőle telhetőt annak áthidalására.

Európára ráadásul nehéz idők várnak, és véleményem szerint ez növelni fogja a polgárok bizonytalanságérzetét. Ebben a helyzetben azt tehetjük, hogy felhívjuk a figyelmet a problémákra és vitákat kezdeményezünk, amiben benne van az esetleges egyet nem értés lehetősége is. Ebből a szempontból úgy vélem, a költségvetés kitűnő lépés a helyes irányba, és teljes mértékben támogatom azt.

 
  
MPphoto
 

  Peter Šťastný (PPE). - Elnök úr, a 2010. évi költségvetés messze nem nagyvonalú – akárcsak minden más költségvetés. A jelenlegi körülmények között abból kell boldogulnunk, amink van, az pedig nem más, mint egy nagy világválság hatása, amelyet prioritásként kell kezelnünk. Emellett minden más csak másodlagos.

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) előadójaként remélem, hogy a 4. fejezeten („Az EU mint globális szereplő”) belüli megemelt összegeket jól ruházzák be és megfelelően nyomon követik, hogy azok ösztönözzék és növeljék a kereskedelmi forgalmat, és az akadályok felszámolása mellett magasabb GDP-t és foglalkoztatást kellene elérnünk.

A WTO dohai fejlesztési fordulója a legjobb többoldalú platform ennek a feladatnak a végrehajtásához, különösen a fejlődő országokban. Ezért erős az ösztönzés arra, hogy ezt a régóta húzódó, végtelen történetet végre sikerrel lezárjuk, mivel akkor olyan helyzetbe kerülnénk, hogy igazán hatalmas eszköz birtokában vehetnénk fel a harcot a globalizáció áldatlan hatásaival.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE). - (PL) Hölgyeim és uraim, a 2010-es költségvetés nehéz kompromisszum. Egyfelől elvileg a gazdasági válság ellen kellene hatnia, ugyanakkor pedig finanszírozzuk elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás korlátozása terén az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló erőfeszítéseket is. Mindez helyes, de rövid távon bizonyára hátráltatja a fejlesztést, és erre a területre továbbra is túl keveset költünk.

Indokolt a kutatási és innovációs kiadások növelése. Javítja versenyképességünket. Úgy tűnik, túl keveset költünk az oktatásra is, beleértve az Erasmus csereprogramot. Jó dolog, hogy találtunk forrást (ha nem is eleget) a tejalapra, mert az elmúlt év nehéznek bizonyult az európai gazdák számára. Ha ösztönözni akarjuk a gazdasági körülményeket és csökkenteni a munkanélküliséget és a társadalmi kirekesztést, növelnünk kellene a mikrohiteleszköz finanszírozását. A szélessávú internet támogatása a vidéki térségekben szintén fontos fejlesztési terület, de természetesen, mint mondtam, ez a költségvetés kompromisszum.

 
  
MPphoto
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE). - (FR) Elnök úr, a „catch the eye” eljárás szerint szót kérnék, mivel korábban csak egy percet kaptam a felszólalásra, holott a napirend szerint két perc állt volna rendelkezésemre. Csak szeretnék hozzátenni valamit az elmondottakhoz: noha csatlakozom képviselőcsoportomhoz és csütörtökön a vitánk tárgyát képező költségvetés mellett szavazok, szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak gazdasági, pénzügyi és környezeti válságot élünk – amint ez korábban is elhangzott –, hanem a munkanélküliség növekedésével összefüggésben nagyon mély szociális válságot is.

Bár a költségvetés kényes egyensúlyt képvisel, én a magam részéről sajnálom, hogy a tagállamok nem vették figyelembe az éppen ezeknek a nehéz helyzetben lévő embereknek küldött hangsúlyos politikai jelzéseket. Hangot adtunk azon kérésünknek, hogy biztosítsanak többletfinanszírozást a legszegényebb polgárok támogatását célzó tervnek, de sajnos nem történt előrelépés ezen a téren. Ezt sajnálom, mert hangsúlyozottan azt az üzenetet közvetítette volna, hogy egy szociálisabb Európa irányába mozdulunk el.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D). - (LT) Köszönöm, elnök úr, tisztelt Tanács, Bizottság, hölgyeim és uraim, a 2010. évi költségvetés valóban a helyes kompromisszum kitűnő példája. Határozottan nem értek egyet azokkal a képviselőtársaimmal, akik szerint a 2010-es költségvetés válságköltségvetés. Mi, egyes tagállamok képviselői nagyon is jól tudjuk, milyen egy válságköltségvetés, hiszen a költségvetési bevételeink két éven belül 30%-kal vagy még többel csökkentek.

Gratulálnunk kell a Bizottságnak bizonyos prioritásokhoz; különösen ahhoz, hogy a Tanáccsal és a Parlamenttel együtt kiegészítő forrásokat mozgósított a gazdaságélénkítési terv finanszírozására, többek között a szélessávú internet-hozzáférésre, valamint a SET-terv finanszírozására. Szeretném megemlíteni azt is, hogy vannak még problémás területek.

Mindamellett felhívnám a figyelmet Godmanis képviselőtársam felszólalására, amelyben megemlítette, hogy egyes tagállamoknak több mint egy éven keresztül nem sikerült kezelniük a pénzügyi támogatást. Ezért valóban azt gondolom, hogy ez egy jó költségvetés, támogatásra érdemes, és gratulálok a Bizottságnak.

 
  
MPphoto
 

  Ivars Godmanis (ALDE). - Elnök úr, szeretnék röviden kiemelni valamit, mivel biztos úr körünkben van.

Van egy problémánk: a Regionális Fejlesztési Bizottságban még mindig azokon a módosításjavaslatokon dolgozunk, amelyek értelmében az Európai Bizottság 2009–2010-ben nem kér társfinanszírozást a tagállamoktól. Ezeknek a forrásoknak a teljes összege több mint 6,6 milliárd euró. Elfogadtuk a 2010-es költségvetést, de ebben a költségvetésben nincsen pénz ennek a szükségletnek a fedezésére, a 2009. évi költségvetés pedig lezárult.

A Regionális Fejlesztési Bizottság még mindig várja az új bizottsági javaslatot, miután az előzőt a Tanács elvetette. Nagyon pontosan tudnunk kell, mit kell most tennünk. Az én értelmezésem szerint ez a javaslat nem kapott helyt, de a helyzetet nevesíteni kell. Máskülönben a Regionális Fejlesztési Bizottság egy adott irányban dolgozik majd, nekünk pedig a Költségvetési Bizottságban fogalmunk sem lesz arról, mit tehetünk, mivel ezekre a javaslatokra nincsen több forrás a küszöbönálló 2010. évi költségvetésben.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). - (PT) Elnök úr, a foglalkoztatásra és az emberek életkörülményeire félelmetes hatást gyakorló gazdasági és szociális válság közepette sajnálattal állapítom meg, hogy ez a 2010. évi közösségi költségvetés-tervezet nem megy el elég messzire. Nem veszi figyelembe sem a pénzügyi terveket, amelyek a Közösség bruttó nemzeti jövedelmének 1,1%-ára, sem a költségvetésen belül benyújtott és első olvasatban jóváhagyott tervezetet, amely a közösségi GNI 1,08%-ára tett javaslatot.

A most jóváhagyásra váró tervezet olyan költségvetést rögzít, amely az Európai Unió neoliberális és militarista tendenciáit tekinti prioritásnak és azokat finanszírozza. Meg kell jegyezni, hogy ez a költségvetés, az első a Lisszaboni Szerződés keretében, egyáltalán nem szolgálja az oly sokat hangoztatott gazdasági és társadalmi kohéziós politika javát, amely most abból jóval kisebb részt kap. A teljes kifizetéseket tekintve az első olvasatban jóváhagyott változathoz képest a kohéziós kiadásokon eszközölt megszorítások elérik a mintegy 2,5 milliárd eurót.

Mindezek miatt nem tudunk egyetérteni ezzel a költségvetés-tervezettel, amely több mint 11 milliárd euróval szűkebb a többéves pénzügyi keretben 2010-re előrevetített összegnél.

 
  
MPphoto
 

  Hans Lindblad, a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök úr, úgy vélem, izgalmas vitának lehettünk tanúi. Nézeteink különböznek, de ennek így is kell lennie. Egyesek karcsúsítani szeretnék a költségvetést. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy sokan mindaddig nem lesznek teljesen elégedettek, míg a teljes nemzeti költségvetéseket át nem ruházzák az Unióra. Szerencsére szavazóink valószínűleg nem szeretnének minden hatáskört az Európai Parlamentre ruházni.

Färm úr közvetlen kérdést intézett hozzám. Őt hallgatva azt hihetnénk, hogy Európában nem is lenne foglalkoztatáspolitika, ha nem léteznének mikrohitelek. Természetesen nem ez a helyzet. A különféle tagállamok hatalmas mennyiségű pénzt ruháznak be a gazdaság és a foglalkoztatás támogatásába. Ezen túlmenően Európa jelentős mértékű általános emeléseket hajt végre a költségvetésben, így például 5 milliárd eurót biztosít a gazdaságélénkítési terven keresztül. Végül szintén ott van az Európai Központi Bank igen expanzív politikája. Ezért kétség sem férhet ahhoz, hogy nagyon is erős növekedési és foglalkoztatási politikánk van.

Ha Färm úr úgy gondolja, hogy a mikrohiteleknek prioritást kellene élvezniük, természetesen valami másnak hátrébb kell szorulnia a fontossági sorrendben. Ez döntések kérdése. Ha azonban csak többet akarunk kapni, majd kiküldeni a számlát a tagállamoknak, ez nyilvánvalóan nem elfogadható megoldás.

 
  
MPphoto
 

  Vladimír Maňka, előadó. – (SK) Hölgyeim és uraim, köszönöm inspiráló felszólalásaikat. Szeretnék köszönetet mondani az európai intézmények képviselőinek, az Európai Parlament elnökségének, az árnyékelőadóknak, a koordinátoroknak és mindannyiuknak.

Idén a Költségvetési Bizottság két elnök irányításával dolgozott: az első félévben Böge úrral, a másodikban pedig Lamassoure úrral. Böge úr, Lamassoure úr, bizonyára nem én méltatom először mindkettejük óriási hozzájárulását a bizottság munkájához és az egész költségvetési folyamathoz.

Nagyra értékelem a svéd elnökség és biztos úr együttműködését. Számos férfi és nő, aki tanácsadóként, asszisztensként vagy adminisztratív személyzetként működött közre, hivatalosan nem jelent meg ma körünkben. Mindamellett kulcsemberek: nélkülük nem tudtuk volna elérni ezt a mai eredményt. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak.

Hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés jelentős hatást gyakorol az Európai Parlament és a többi intézmény összes szolgáltatására. Ami az Európai Parlamentet illeti, az együttes döntéshozatal súlya drámai módon megnő, a jogalkotás akár 95%-át fedi le olyan területeken, mint a szabadság, biztonság és jogérvényesülés, a mezőgazdaság, a halászat, a kutatás vagy a strukturális alapok. A Tanácsban nagyobb arányban használják majd a minősített többségi szavazást, valamint számos új jogalapot hoznak létre olyan területeken, mint például az idegenforgalom, a sport, az energia, a polgári védelem és az igazgatási együttműködés. Ez általában fel fogja duzzasztani az EU jogalkotási tevékenységeit, és jelentős átfogó hatást gyakorol az Európai Parlament hatáskörére és tevékenységére, ezáltal az igazgatás javításával kapcsolatos szükségletre is.

Az elkövetkező hónapokban megvizsgáljuk és számszerűsítjük a Lisszaboni Szerződéssel összefüggő új uniós politikák végrehajtásához szükséges pénzügyi forrásokat. Hiszem, hogy együtt sikerül majd kidolgoznunk az új költségvetési folyamatot.

 
  
MPphoto
 

  Jutta Haug, előadó. – (DE) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani minden képviselőtársamnak. Sikerült közös álláspontot kialakítanunk a Tanáccsal szemben. Itt szeretném azonban hálás köszönetemet kifejezni a Tanácsnak és a Tanács elnökségének is. Aki ismer engem, tudja, hogy általában igen szűkmarkúan bánok a dicsérettel és köszönetnyilvánítással. Most mégis szeretném őszinte hálámat kifejezni a svéd elnökségnek és különösen Lindblad úrnak munkájáért és folyamatos jelenlétéért a költségvetési kérdésekről folytatott vita során. Ez igen üdítő ellentétben állt a többi tanácsi elnökséggel, akikkel a parlamenti képviselőként eltöltött hosszú éveim során alkalmam volt együtt dolgozni. Nagyon köszönöm.

Ma délelőtt sok képviselő hozzászólt a vitához, és úgy gondolom, hogy ez a téma jóval többeket érintett a szokásosnál. A felszólalók többsége a költségvetés korlátaira és szerkezetére reflektált. Hölgyeim és uraim, biztonsággal kijelenthetjük, hogy a 2010. évi költségvetés lesz az utolsó a maga nemében, az utolsó ezzel a szerkezettel, így remélhetjük, hogy ily módon sikerül majd finanszíroznunk az Európai Unió szükséges politikáit, új kihívásait és feladatait.

Elvárjuk a Bizottságtól, hogy hamar végezze el a félidős felülvizsgálatot, mivel a 2006. évi megállapodások értelmében ezt legkésőbb 2009-ben, azaz ez év végéig be kellett volna nyújtania. Hogy világos legyen, a jelenlegi pénzügyi terv felülvizsgálatára is javaslatot várunk. Nem várhatunk 2014-ig a reformra. Azonnal fenntartható eszközökre van szükségünk, hogy az Európai Unió demokratikus legitimitással nézhessen szembe a közeljövő kihívásaival, amint arra a Költségvetési Bizottság elnöke, Lamassoure úr mindannyiunk előtt felszólított.

 
  
MPphoto
 

  Reimer Böge, előadó. – (DE) Elnök úr, most, hogy a politikai realitásokkal összhangban mindannyian megállapodtunk a 2010. évi költségvetésről, nyilvánvalóan az elkövetkező hónapok teendőire kell fordítanunk a figyelmünket.

Mivel az Európai Tanács 23,5 millió eurót juttatott saját magának igen egyoldalú eljárás keretében, nagyon gyorsan hatályba kell léptetnünk a szükséges parlamenti pótköltségvetéseket is, hogy fenntartsuk az intézmények közötti egyensúlyt és biztosítsuk a Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés kihívásaira való reagálás képességét. Kellő figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy felkészítsük a képviselőcsoportokat, a bizottságokat és különösen az egyes képviselőket az előttünk álló feladatok kezelésére.

Ezenkívül általános vitákat kell rendeznünk az elkövetkező hónapokban a kiigazításokról, ellenőrzésekről és felülvizsgálatokról is. Ebbe beletartozik az intézményközi megállapodás kiigazítása, megújítása és továbbfejlesztése is. Beletartozik az is, hogy az intézményközi megállapodás egyes részeit többéves pénzügyi keretbe kapcsoljuk össze, amelynél a Lisszaboni Szerződés alapján eltérő döntéshozatali eljárást alkalmazunk majd. Beletartozik a költségvetési rendelet esetében alkalmazandó együttdöntési eljárás. Kapcsolódik ezenfelül többek között az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának kidolgozását célzó nagy csomaghoz is, úgy a Parlament költségvetési hatáskörének garantálását, mint a jogalapoknak a Külügyi Szolgálat többéves programjai kapcsán esetleg szükséges kiigazításait illetően.

Emiatt itt szeretném megismételni, hogy e kiigazítások, ellenőrzések és felülvizsgálatok nélkül semmit nem tehetünk. Nem halasztgathatjuk vég nélkül a Lisszaboni Szerződés miatti költségvetési változtatások bevezetésének szükséges folyamatát. Elvárom az új Bizottságtól, hogy igen gyorsan lásson munkához és olyan javaslatokat tegyen, amelyek minden területen garantálják a Parlament jogait, és amelyek nem kísérlik meg kiskapukon át módosítani az egyéni hatásköröket, adott esetben a Parlament sérelmére. Tudni fogjuk, hogyan akadályozzuk ezt meg.

 
  
MPphoto
 

  László Surján, előadó. – (HU) Ha azt akarjuk, hogy 2010-ben növekedjék az európaiak biztonságérzete, akkor ezt a költségvetést hatékonyan, ügyesen végre kell hajtani, hiszen ezért növeltük meg az energiabiztonságot, támogatjuk a munkahelyteremtést, vezetjük be a mikrofinanszírozási eszközt. Támogatjuk a kutatás-fejlesztést, az élethosszig tartó tanulást. Segíteni akarunk a tejágazaton, lehetőségekhez képest mérsékeljük a klímaváltozás káros hatásait.

Mindezt úgy értük el, hogy az utolsó fillérig kihasználtuk a többéves pénzügyi keret adta forrásokat, ami viszont azt jelenti, hogy végképp rugalmatlanná vált a költségvetés, nincs elegendő tartalék. Ezért is van ez a sok sürgetése az időközi felülvizsgálatnak, amelyeket magam is megismétlek. A jövendő siker szempontjából különös felelőssége van a Bizottságnak és a tagállamoknak. Az adófizetőknek csak akkor tudunk a szemébe nézni, hogy ha a rendelkezésre álló keretet nem csak jogszerűen, hanem célszerűen használjuk fel.

Ha egy forrás arra való, hogy új állások legyenek, akkor valóban növekedjenek az álláshelyek. Ha egy forrás arra való, hogy fölzárkózzanak elmaradt régiók, akkor valóban növekedjék ott helyben előállított GDP mennyisége. Csak ezeknek a feltételeknek a birtokában mondhatjuk azt, hogy értéket kaptunk a pénzünkért, hogy az európai polgárok számára megérte az áldozatot vállalni, mert igenis áldozatot jelent az európai költségvetésnek a most 123 milliárdjának az összerakása.

Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Miniszter úr! Tisztelt Biztos úr! Én azt remélem, hogy ez a Parlament határozottan támogatni fogja a mostani előterjesztést és csütörtökön nem csak jogilag, hanem erkölcsileg is érvényes, jó költségvetést adunk Európa polgárainak.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

Jutta Haug jelentéséről holnap szavazunk.

A Surján-, Maňka- és Böge-jelentésekről csütörtökön lesz szavazás.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Ádám Kósa (PPE), írásban. – (HU) Surján néppárti képviselőtársam és Maňka képviselő úr nagyon komoly munkát végzett. Hasonlóan egy nemzeti parlamenti költségvetési vitához, itt is szükséges annak egyértelművé tétele, hogy konkrétan mit is tartalmaz egy költségvetési javaslat, és ennek mi az üzenete a társadalom számára. Annak ellenére, hogy az akadálymentesítés nem került szóba a jelentésnél, szeretném felhívni a figyelmet: az Általános Ügyek Tanácsa által november 26-án hozott döntés alapján az EU, mint regionális szervezet csatlakozik a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményhez. Ennek fényében és összhangban a jelentés 43. pontjával, illetve a 2. számú mellékletében foglaltakkal, üdvözlendő az épületekkel kapcsolatos politikáról szóló közös nyilatkozat.

Azonban nagyon fontos, hogy az építési és egyéb infrastrukturális beruházásoknál is megvalósuljon az akadálymentesítés az egyéb fontos követelmények (pl. energiatakarékosság, stb.) betartása mellett is – az utólagos költségek ugyanis mindig sokkal a magasabbak az akadálymentesítés esetében. Ennek keretében kiemelkedően fontos, hogy a biztonsági követelményeknél a gyengénlátókra is gondoljon az EP: jól látható jelek, padlón is érzékelhető útkövetők kerüljenek használatra az épületek kialakításánál, használatbavételekor. Továbbá a nyelvi jogoknál fontosnak tartanám, hogy az épületek megközelítésének lehetőségével párhuzamosan az (elektronikus) dokumentumoknál is legyen megfelelő információ, hogy a látássérültek milyen módon férhetnek hozzá (melyek az ajánlott szoftverek).

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Gazdasági válság idején, amikor az európai polgárok sorozatos elbocsátásoknak vannak kitéve és egyre kevesebb szociális szolgáltatáshoz juthatnak hozzá, az Európai Uniónak is takarékoskodnia kell. A tervek szerint az EU jövőre mintegy 123 milliárd eurót költ majd, milliárdokkal többet, mint idén. A nehéz gazdasági helyzetben természetesen szükség van gazdaságélénkítő intézkedésekre, de kétséges, hogy ezt el lehet-e érni olyan eszközökkel, mint az európai gazdaságélénkítési terv. A múltban számos egekbe magasztalt uniós programról derült ki, hogy csak papíron hatékony. Ezenfelül a tapasztalatok szerint több uniós támogatás is különféle visszaélésekre csábított. Az Európai Számvevőszék éves jelentéseiben éveken át égbekiáltó hibákat tárt fel a mezőgazdasági és strukturális alapok kapcsán. Mindez azt jelenti, hogy az adófizetők nehezen megkeresett pénze éveken át rejtélyes csatornákon szivárgott el. A bonyolult szabályozás, amely sokszor még a brüsszeli eurokratákat is zavarba ejti, nagymértékben hozzájárul a rendszer tökéletlenségéhez. Az Unió még a tévesen kifizetett pénzek visszafizettetését sem tudja megfelelően ellenőrizni. Ezért nem helyes út az uniós költségvetés további felduzzasztása. Ehelyett a rendszerhibákat kellene kiküszöbölni széles körű újraállamosítási intézkedések útján többek közt az agrárágazatban. Ezáltal a tagállamok maguk dönthetnének arról, mely területeket szeretnék támogatni. Ami a gazdaságélénkítő intézkedéseket illeti, azokat a tagállamok közötti koordinált megközelítés keretében kellene végrehajtani.

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) 2009 márciusában, az Európai Tanács által jóváhagyott gazdaságélénkítési tervre is figyelemmel, úgy tervezték, hogy 2009-ben és 2010-ben 5 milliárd euró értékű fel nem használt költségvetési forrást irányoznak elő az energiahálózatok összekapcsolását és szélessávú hálózatok létrehozását célzó projektekbe történő beruházásokra. Nagy örömmel jegyzem meg, hogy az európai gazdaságélénkítési terv második finanszírozási éve (2010) tekintetében sikerült eredményt elérni az egyeztetőbizottságban a 2007–2013. évi pénzügyi keret felülvizsgálata és egy olyan forrásátcsoportosítás útján, amely a jövő évre 2,4 milliárd euró összegű finanszírozást garantál, egyben lehetővé teszi a gazdaságélénkítési tervben meghatározott célkitűzések végrehajtását is. Ha a pénzügyi keretnek az európai gazdaságélénkítési tervvel összefüggésben végzett módosításai igen kevés forrást hagynak 2010-re a várható pénzügyi szükségletek fedezésére, akkor egyetértek az előadó álláspontjával, miszerint a jelenleg hatályos többéves pénzügyi keret nem felel meg az Európai Unió pénzügyi szükségleteinek, valamint azzal is, hogy az Európai Bizottságnak azonnal javaslatot kellene benyújtania a jelenleg hatályos többéves pénzügyi keret időközi összefoglalóját illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Pavel Poc (S&D), írásban. – (CS) Először is szeretném csodálatomról biztosítani mindazokat, akik a költségvetésen dolgoztak. A gazdasági válság idején és a Nizzából Lisszabonba való átmenet időszakában igen nehéz feladat volt uniós költségvetést készíteni. A 2010. évi költségvetés az utolsó volt ebben a struktúrában. Mindamellett a Lisszaboni Szerződés hatályban van, és nehéz lesz egy olyan költségvetés keretei között dolgozni, amelynek szerkezete nem áll összhangban az új feltételekkel. Bármilyen nehézkes is volt végül a Lisszaboni Szerződés ratifikációja, ez nem szolgálhat mentségül a Bizottság számára, amely nem nyújtotta be időben az új költségvetésistruktúra-tervezetet. A Bizottságnak késedelem nélkül teljesítenie kell ezt a feladatát. A 2010. évi költségvetés igen kiegyensúlyozott, mivel teljes mértékben kihasznál minden lehetőséget a kiadások előirányzására. Ennek eredményeképpen, valamint a gazdasági válság zűrzavaros időszakának gazdasági ingadozásai miatt a költségvetés igen törékenynek bizonyulhat. Ezt a költségvetést annak tudatában kell támogatni, hogy talán túl finoman kimunkált a jelenlegi bizonytalan időszakhoz képest, és nem kevés rugalmasságra lesz szükség ahhoz, hogy 2010-ben képesek legyünk annak alapján dolgozni.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Stavrakakis (S&D) , írásban. – (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is szeretnék hangot adni elégedettségemnek a 2010. évi költségvetés tárgyában elért megállapodást illetően. Ugyanakkor azonban szólni kell arról is, hogy a rendelkezésre álló mozgástér rendkívül szűkre szabott lesz az elkövetkező években. Ez kevés teret hagy a reakcióra, amennyiben az Uniónak előre nem látott követelményeknek kell eleget tennie vagy új politikai kihívásokra kíván válaszolni (ilyen például a 2020. évi EU-stratégia), esetleg új intézkedésekre lesz szükség az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében.

Különösen örülök annak, hogy az Európai Parlament állhatatosságának köszönhetően sikerült finanszírozást biztosítanunk az energiahálózatoknak és energia-infrastruktúráknak a gazdaságélénkítő terv keretében, a középpontban a környezetbarát technológiákkal, az innovációval, a kutatással és a szélessávú hálózatok vidéki térségekben történő kiépítésével.

Nagyon fontos az is, hogy sikerrel megóvjuk a polgári védelmi ágazat meglévő közösségi infrastruktúráinak és eszközeinek életképességét, különösen azáltal, hogy még inkább megerősítjük az Európai Unió gyors reagálási kapacitását természeti katasztrófák esetén, ezáltal kikövezve egy európai polgári védelmi erő jövőbeni létrehozásának útját.

Végül úgy vélem, mindannyian egyetértünk abban, hogy nem beszélhetünk jobb Európáról, a polgárokhoz közelebb lévő Európáról, ha nem biztosítunk ennek megfelelő mértékű finanszírozást.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) A 2010. évi uniós költségvetés az utolsó, amelyet a Nizzai Szerződéssel összhangban hagyunk jóvá. Az új szerződés nagyobb hatáskört biztosít az Európai Parlamentnek és nekünk adja az utolsó szót a költségvetés elfogadásában. A Parlament és a Tanács egyenlő jogalkotási hatáskörrel rendelkezik majd olyan területeken, mint a mezőgazdaság, az energia, a bevándorlás, az igazság- és belügy, az egészségügy vagy a strukturális alapok, ami nyilvánvalóan magában foglalja ezek költségvetéseit is. A 2010. évi költségvetés jelentős arányú finanszírozást nyújt a természeti erőforrások megóvására és kezelésére, a társadalmi-gazdasági kohézióra, a növekedésre és a foglalkoztatásra, a versenyképességre és az innovációra, a regionális fejlesztésre, a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre. Az európai gazdaságélénkítési terv számára a 2010. évi költségvetés 2,4 milliárd eurós keretet biztosít az energiával, közlekedéssel, szélessávú hálózatok vidéki területeken történő kiépítésével és a vidéki közösségek támogatásával összefüggő stratégiai projektek finanszírozására. Üdvözlöm, hogy az Európai Parlamentnek sikerült 300 millió euró összeget elkülönítenie a tejtermelők támogatására. A gazdasági válság hatása érződik a tagállamok GDP-jén is és befolyásolni fogja a tagállamok uniós költségvetéshez való hozzájárulását is. Remélem, hogy a 2007–2013. évi pénzügyi keret 2010. évi félidős felülvizsgálata lehetővé fogja tenni, hogy a tagállamok jobban kihasználhassák a strukturális alapokat, különösen a szállítás és a lakóépületek energiahatékonysága terén.

 
  
  

(Az ülést 11.25-kor felfüggesztik és 12.00-kor folytatják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: PITTELLA ÚR
alelnök

 
Utolsó frissítés: 2010. április 30.Jogi nyilatkozat