Elnök. - A következő napirendi pont a Tanács és Bizottság Belarusszal kapcsolatos nyilatkozatai.

  Cecilia Malmström, a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök úr, tisztelt képviselők! Az EU Belaruszhoz fűződő kapcsolatának megvannak a maga problémái. Azzal szeretném kezdeni ezt a vitát, hogy elmagyarázom, hogy miért hozta meg a Tanács az EU Belaruszhoz fűződő kapcsolatáról szóló novemberi határozatát. Tudom, hogy ez egy olyan kérdés, amely több képviselőt is nagyon érdekel.

Ennek megvitatása során két fontos szempontra összpontosítottunk. Egyrészről, az EU egyértelmű jelzést akart küldeni arra vonatkozóan, hogy nem vagyunk elégedettek azzal, hogy az elmúlt hónapokban semmilyen pozitív előrelépés sem történt. Másrészről pedig további lépéseket akartunk meghatározni a Belarusszal folytatott párbeszédünk keretében azzal a céllal, hogy Minszket számos területen további lépések megtételére ösztönözzük.

Úgy érzem, hogy az eredmény egy jól kiegyensúlyozott határozat lett, amely tekintettel van mindezen szempontokra. Ennek három főbb eleme van.

Először is, meghosszabbítjuk a szankciókat, de ezzel egyidejűleg felfüggesztjük az utazási korlátozásokat szinte minden érintett személy számára. A kivételt az a négy személy képezi, akik közvetlenül kapcsolatba hozhatók a politikai okokból eltűnt személyekkel, illetve a belarusz Központi Választási Bizottság elnöke.

Másodszor, nyitottak vagyunk az EU és Belarusz közötti vízumkönnyítéssel és visszafogadással kapcsolatos megállapodások lehetőségét illetően.

Harmadszor, fennáll az EU és Belarusz közötti partnerségi és együttműködési megállapodás lehetősége. Természetesen ehhez kedvező fejleményekre van szükség a demokrácia, az emberi jogok és az jogállamiság elveinek terén. A Bizottságot felkérték arra, hogy végezzen előkészítő munkát az európai szomszédságpolitika keretében kidolgozott cselekvési tervek alapján.

A megbeszéléseink során figyelemmel voltunk arra a tényre, hogy Belaruszban ma jobb a helyzet, mint 18 hónappal ezelőtt, annak ellenére, hogy bizonyos visszalépések is történtek. Egy diák egyetemről való kizárása azt követően, hogy részt vett egy keleti partnerségi fórumon, ennek egy nagyon súlyos példája.

Egy önkényuralmi rendszerből a demokráciába való átmenet – ahogy ezt a Parlament sok képviselője rendkívül jól tudja – egy fokozatos folyamat. Belarusznak időre lesz ehhez szüksége és számos akadállyal fog útközben találkozni. Éppen ezért van szükség a teljes támogatásunkra.

A globális pénzügyi válság tulajdonképpen megteremti a befolyásolás lehetőségeit. A Belarusz gazdaság összeomlott, és Oroszország többé már nem hajlandó kifizetni az ország számláját. Az energetikai ágazatban az alacsony gázárak már csak emlékeikben élnek.

Képesek leszünk-e arra használni ezt a helyzetet, hogy pályamódosításra bátorítsuk Belaruszt? Ez kizárólag párbeszéden keresztül történhet. Segítenünk kell a nagyobb nyitottsághoz vezető megfontolt elmozdulás megerősítésében. Mérlegelnünk kell, hogy mennyire hatékony a szankcionálási politikánk. A vízumkorlátozás felfüggesztésére vonatkozó tavalyi határozat azt követően, hogy Minszk 2008 augusztusában az utolsó foglyokat is szabadon engedte, hozzájárult ahhoz, hogy párbeszédünkben bizonyos előrehaladást lehet tapasztalni.

A szankciók alkalmazása, a nyomásgyakorlás egy fontos módját jelenti az Európai Unió számára. Ezzel egyidejűleg a Bizottság számos lépést tett a Belarusszal folytatott együttműködés érdekében és az ország része a keleti partnerségnek. A Belarusznak nyújtott támogatásunk a Nemzetközi Valutaalap keretei között szintén pozitív lépés volt.

Meghatároztuk a feltételeket, most pedig ésszerűen és megfontoltan kell továbbhaladnunk. A vízumtilalmi lista felfüggesztésének meghosszabbítására vonatkozó határozat pozitív jelzés részünkről arra vonatkozóan, hogy komolyan gondoljuk a megtett pozitív lépések megjutalmazását. Amennyiben továbbra is ilyen irányba haladnak a dolgok, akkor egy lépéssel tovább tudunk menni.

A megbeszélések középpontjában pillanatnyilag két lehetséges alternatíva áll. Az egyiket egy hivatalos megállapodás kidolgozása jelenti, a másikat pedig a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások lehetősége. A Tanács által képviselt álláspont alapot teremtett ahhoz, hogy részletesebben megvizsgáljuk e kérdéseket.

A partnerségi és együttműködési megállapodás eredményeként az EU és Belarusz közötti kapcsolatokat új módon tehetjük hivatalossá. A feltételhez kötöttséget a nyomásgyakorláshoz rendelkezésünkre álló különböző eszközökkel ötvöznénk, egy jogilag kötelező erejű megállapodás keretei között. Egy partnerségi és együttműködési megállapodással az is lehetővé válna Belarusz számára, hogy teljes körűen vegyen részt a keleti partnerség kétoldalú részében.

A vízumkönnyítést illetően az a szándékunk, hogy ez a hétköznapi emberekre és a nagy nyilvánosságra, ne pedig a politikai elitre irányuljon. Ez egy fontos lehetőséget jelentene a civil társadalom, a belarusz polgárok és az EU közötti kapcsolatfelvétel ösztönzésére. Kulcsfontosságú tényezőjévé válhat a belarusz társadalom megnyitásának és befolyásolásának. Ez teljes egészében megfelel a keleti partnerség célkitűzéseinek.

A vízumkönnyítés összefügg a visszafogadással. Ez nem jelenthet komoly problémát, mivel Belarusz megmutatta, hogy képes együttműködni a határellenőrzéssel kapcsolatos kérdésekben.

Belarusz egy fontos területen helyezkedik el, az EU keleti határán. Következésképpen érdekeltek vagyunk abban, hogy Belarusz modernizálódjon, fejlődjön, valamint lépéseket tegyen annak érdekében, hogy egy demokratikus és szabad országgá váljon. Annak jelentősége, hogy demokratikus szomszédos országaink legyenek, a biztonsági stratégiánk egyik alapvető pillére.

Tennünk kell azért, hogy értékeinket – mint a demokrácia, a piacgazdaság és az emberi jogok tiszteletben tartása –Belaruszban is érvényre juttassuk. Egyértelmű párhuzam vonható itt azzal, ahogy partnerséget alakítunk ki számos keletre és délre fekvő országgal.

Befejezésképpen azt szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen továbbra is egyértelmű feltételeket kell meghatároznunk a Belarusszal fenntartott kapcsolatainkban. Az országnak továbbra is előre kell haladnia. Lukasenko elnök elnyomó politikáját nagyobb demokráciának és nagyobb toleranciának kell felváltania. A jogállamiság elvét tiszteletben kell tartani. Ezt az üzenetet küldjük a tagállamok és Belarusz között létrejött minden egyes kétoldalú kapcsolat alkalmával.

Alapvető fontosságú a párbeszéd ahhoz, hogy követeléseink eredménnyel járjanak. Ezért a Tanács részéről mi is üdvözöltük, hogy a demokráciába való átmenet megerősítését célzó kapcsolatok száma megnőtt. Továbbra is támogatni fogjuk a demokratikus mozgalmat és a civil társadalmat, amelyek a reform és az európai integráció érdekében dolgoznak Belaruszban. Nagyon hálásak vagyunk az Európai Parlament által e munka során tanúsított jelentős támogatásért és elkötelezettségért.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. – Elnök úr, kedves kollégák, tanácsi soros elnök úr, tisztelt képviselők! Öröm számomra, hogy ma megvitathatom Önökkel a Belaruszhoz fűződő nagyon fontos, ugyanakkor nagyon nagy kihívásokat is magában rejtő kapcsolatunkat. Fontosnak tartom, mert Belarusz kontinensünk egyik keresztútjában fekszik; és kihívást jelent, mert Belarusz saját jövőjére és EU-hoz fűződő kapcsolatára vonatkozó saját döntései továbbra sem világosak. Még mindig kérdéses, hogy milyen döntéseket fog hozni, ezért továbbra is együtt kell velük működnünk.

Az elmúlt két év során az Európai Unió fokozatosan törekedett a Belarusszal való együttműködésre és további reformok ösztönönzésére, valamint arra, hogy az eddig megtett – azt kell mondanom – szerény intézkedésekre építsen. Meggyőződésem, hogy Belarusz leghatékonyabb megközelítésének a pragmatizmus alapján kell állnia. Az országgal fenntartott kapcsolatainknak tükröznie kell azon pozitív lépéseket, amelyeket magának Belarusznak kell megtennie, de nekünk is bizonyos rugalmasságot kell mutatnunk.

Világosan jeleztük, hogy azt szeretnék látni, hogy Belarusz teljes jogú résztvevője legyen az európai szomszédsági politikának, valamint hogy a keleti partnerség kétoldalú szintjét Belarusz előtt is meg lehessen nyitni, amennyiben tartós intézkedésen keresztül megmutatja, hogy visszafordíthatatlan lépéséket kíván tenni a demokratikus reform irányába.

Időközben számos fontos módon is tanúbizonyságot adtunk jóakaratunkról. Az idén Belaruszba tett számos magas szintű uniós látogatás elősegítette a politikai eszmecserék megerősödését. 2009. júniusában párbeszédet indítottunk az emberi jogi kérdésről. A Bizottság egyre több szakmai párbeszédet folytat Belarusszal a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről.

A múlt hónapban például, a Külkapcsolatok Tanácsa a meglévő korlátozó intézkedések, nevezetesen a vízumtilalom, valamint a bankszámlák befagyasztásának 2010 októberéig történő meghosszabbításáról határozott, mivel nem történt számottevő előrehaladás az emberi jogok és alapvető szabadságjogok területén.

Ugyanakkor a demokratikus folyamat ösztönzése érdekében, a Tanács a korlátozó intézkedések felfüggesztését is meghosszabbította. A Tanács további két határozatot is hozott annak érdekében, hogy Belaruszt arra ösztönözze, hogy a reformok útján maradjon. Nagyon örülök annak, hogy a Bizottság most már elkezdhet dolgozni a vízumkönnyítés kérdésén, és egy árnyék ENP terven, a „közös időközi terven”. E lépéseknek ösztönző szerepük lesz abban, hogy Belaruszban lépéseket tegyenek a demokrácia irányába, amelyek meggyőződésem szerint megértésre találnak majd egyrészről a kormány, de másrészről főleg az emberek körében.

A közös időközi terv, a belarusz hatóságokkal és civil társadalommal közösen kerül kidolgozásra, és remélem, hogy ez majd megnyitja az ajtót a Belarusszal folytatandó, mélyebbre ható párbeszéd előtt, idesorolva a kényes politikai kérdéseket is.

A szolgálataim most készítenek ajánlásokat a vízumkönnyítéssel és visszafogadással kapcsolatos megállapodásokról szóló irányelvek megvitatása céljából. A vízumkönnyítés elsődleges fontosságú a belarusz emberek számára, és jómagam is még több Európai Unióba látogató, szabadon utazó, tanuló és üzleteket kötő belaruszt szeretnék látni. Természetesen a tárgyalási irányelvekre vonatkozó végső döntés a Tanács kezében lesz.

Ezen túlmenően, a Bizottság kész megemelni a Belarusznak a 2010 és 2013 közötti időszakra szánt pénzügyi támogatás előirányzott összegét. Javaslatot tettünk egy 200 millió eurós makroszintű pénzügyi támogatási csomagra, amelyhez a Parlament jóváhagyását is kérjük. A Bizottság támogatja az EBB azon elképzelését, hogy Belaruszra is kiterjeszti a Bank új mandátumát. Nagyon remélem, hogy sikerül majd ebben előrelépnünk.

Azonban ha Belarusz közelebb kíván kerülni az Európai Unióhoz, akkor ezt cselekedeteivel is egyértelműen bizonyítania kell. Szabadon kell bocsátani a politikai foglyokat, és be kell szüntetni a politikai indíttatású büntetőeljárásokat. Nagyon nagy szükség van arra, hogy a választási törvény reformjára az EBESZ/ODIHR ajánlásaival összhangban kerüljön sor. Engedélyezni kell a sajtószabadságot, a szólás és gyülekezési szabadságot, és ennek kell a normává válnia. Az Európai Unió arra is ösztönzi Belaruszt, hogy törölje el, illetve hirdessen moratóriumot a halálbüntetésre. Követeljük, hogy a nem kormányzati szervezetek, a civil társadalom és az emberjogi aktivisták működési feltételei javuljanak. Mindezen lépések szerepet játszhatnak a Belarusz és Európai Unió közötti szorosabb partnerség kialakításának felgyorsításában.

Összefoglalva tehát, Belarusznak adott ajánlatunk világos. Az Európai Unió kész szorosan együttműködni Minszkkel és támogatni politikai és gazdasági fejlődését. Azonban a belarusz vezetéstől is szívesen látnánk pozitív lépéseket, amelyek lehetővé tennék számunkra, hogy javítsunk kapcsolatunkon, ugyanúgy, ahogy ezt a többi keleti partner esetében is tesszük, amennyiben ők is részt vállalnak ebben.

  Jacek Protasiewicz, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Miért is ragaszkodott a képviselőcsoportom ahhoz, hogy állásfoglalással zárjuk le a vitát? Nemcsak azért, hogy kifejezésre juttassuk a Tanács határozatával kapcsolatos támogatásunkat – mivel ez egy bölcs és helyénvaló határozat, és mindkét érveléssel egyetértek –, hanem elsősorban azért, mert a közelmúltban megnőtt Belaruszban az elnyomás. Az állásfoglalás minden ilyen esetre ki fog térni, és amennyiben ezek közül bármely is kimaradna az állásfoglalás elkészítése során, akkor biztosak lehetnek abban, hogy azokra módosítási javaslatot fogunk tenni, vagy az EPP részéről írásos formában, vagy pedig én magam szóbeli módosítás formájában a holnapi napon.

Van egy másik kérdés, amelyet pont a mai napon ismertetett a média, nevezetesen az Alexander Lukasenko által elkészített új törvénytervezet, amelynek célja, hogy teljes körű ellenőrzés alá vonja az internetet, éppúgy, mint Kínában, sőt akár Észak-Koreában. Úgy gondolom, hogy erre is ki kellene térnünk.

Miért történnek meg ezek az ügyek Belaruszban? A személyes véleményem az, hogy ennek oka részben Silvio Berlusconi miniszterelnök meggondolatlan – hadd mondjam, egyáltalán nem bölcs – látogatása volt, aki találkozott Alexander Lukasenkoval és megdicsérte őt, mint demokratikusan megválasztott vezetőt, de arra viszont nem szakított időt, hogy az ellenzékkel találkozzon, valamint a litván elnök egy nem sokkal korábbi látogatása, aki meghívta Lukasenkot Litvániába, ami szerintem egy rosszul átgondolt lépés volt.

Végezetül, hadd utaljak Szergej Kovalev ma délelőtti beszédére, aki azt mondta Szaharovot idézve, hogy a nyugati világnak nemcsak felajánlásokat kell tennie, de követelnie is kell. Ez a lényeg. Mélyreható együttműködést kell felajánlanunk Belarusznak, ugyanakkor a belarusz hatóságoktól valódi eredményeket kell követelnünk az emberi jogok, a demokrácia és szabadság területén.

  Kristian Vigenin, az S&D képviselőcsoport nevében. – (BG) Miniszter asszony, biztos asszony! Teljes mértékben egyetértek azzal az értékeléssel, hogy Belarusz nehéz partnere az Európai Uniónak.

Ugyanakkor nem támogathatjuk azt a megközelítést, amit a Bizottság és a Tanács ezen országgal kapcsolatban az előző év során alkalmazott. Ez a megközelítés, amelynek alapja, hogy fokozatosan nyitjuk meg a kaput Belarusz előtt, amit a belarusz hatóságok által hozott helyes döntésekhez kötünk, szerintünk nem a legjobb módja annak, hogy az ország fokozatosan megvalósítsa a demokratikus országról vallott elképzelésünket, de legalábbis minél közelebb kerüljön ehhez.

Szeretnénk egy kicsivel több tartalmat látni az Európai Bizottság és Tanács által elfogadott intézkedésekben, illetve ha enyhén nagyobb hangsúly helyeződne Belarusz valódi polgáraira, mert így lehet a polgároknál azt elérni, hogy felsorakozzanak a mögött az ügy mögött, amelyet a belarusz hatóságokkal folytatott párbeszéden keresztül próbálunk előmozdítani, nevezetesen a demokratizálódást, a nyitottságot és a szabad választások megrendezését. Napjaink Európájában alig hihető, hogy egy európai országban nem lehet ilyen választásokat tartani.

A keleti partnerséggel kapcsolatos problémáink szintén kapcsolódnak ehhez a kérdéshez. Önök tudják, hogy az Európai Parlamentnek nincs hivatalos kapcsolata a belarusz parlamenttel, mivel meglátásunk szerint a belarusz parlamenti képviselőket nem tisztességes és demokratikus választásokon választják meg, ami azt jelenti, hogy ez a parlament nem lehet hivatalos partnerünk.

Szintén ezzel függ össze a Keleti Partnerség Parlamenti Közgyűlésének küszöbön álló megalakulása, amivel kapcsolatban bizonyos problémák merülnek fel. A megközelítésünk azonban az lesz, hogy megpróbálunk a Bizottsággal és a Tanáccsal együttesen egy közös stratégiát követni annak érdekében, hogy parlamenti szinten is készen álljunk a Belarusz számára megfelelő intézkedések végrehajtására, amennyiben a belaruszok saját részükről végrehajtják intézkedéseiket, és teljesítik a velük szemben támasztott követeléseinket.

Ezzel összefüggésben arra szólítom fel az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot és Tanácsot, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a Berlusconi miniszterelnökéhez hasonló önálló lépéseket, amelyek káros hatással vannak az általános ügyre, és további bátorítást adnak Lukasenkonak. Ezt el kell kerülni.

  Ivars Godmanis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Egy további javaslatot szeretnék előterjeszteni, mivel a Parlament és a hatóságok közötti kapcsolatok valóban fagyosak lettek, az ellenzékkel viszont vannak kapcsolataink. A javaslatom pedig az, hogy szervezzünk egy konferenciát Lettországban, vagy valahol máshol, amelyen a hatóságok és az ellenzék képviselői is részt vennének. A konferencia témái a következők lennének: először is az energia, biztonság, gazdaság, szállítási problémák, amelyek Belaruszban, de az EU szempontjából is igen jelentősek; másodszor a vízumkérdések, a polgárokat érintő szomszédsági kérdések; harmadszor a demokratikus helyzettel, a pártproblémákkal és az emberi jogokkal kapcsolatos problémák; negyedszer pedig: a belarusz fél tényleges véleménye arra vonatkozóan, hogy miként látja a keleti partnerséget a közeljövőben. Végeredményben azt gondolom, hogy ez az egyik módja annak, hogy enyhülést tudjunk elérni ebben a jelenlegi feszült helyzetben. Ennek kétirányú kapcsolatnak kell lennie, mert egyirányú megközelítéssel nem leszünk sikeresek.

  Werner Schulz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Körülbelül két hete annak, hogy az olasz miniszterelnök lett az első olyan nyugati kormányfő, aki hosszú évek óta ellátogatott Belaruszba. Dicsérte Lukasenko elnök munkáját és politikáját, valamint elismerően szólt a választásokon való magas részvételi arányról, amiben a lakosság elnöke iránt érzett nagy csodálatának és szeretetének kifejeződését látta. Sajnálatos módon elfelejtette meglátogatni az ellenzéket, ami megszokott az ilyen esetekben. A reakció nem annak elismerése volt, hogy Belaruszban lépések történtek a liberalizáció irányába; ehelyett sokkal erőszakosabban léptek fel ellenzékkel szemben. Ez elnyomáshoz vezetett, dulakodások, verekedések és hasonló dolgok történtek.

Többek között ezért is terjesztettük elő a mai állásfoglalást, hogy világossá tegyük, hogy milyen erőket és a civil társadalom milyen megközelítéseit támogatjuk, valamint hogy egyértelművé tegyük annak tényét, hogy csak akkor tudunk majd partnerségről beszélni – amiről természetesen még mindig nem lehet beszélni –, ha majd teljes körűen tudunk Belarusszal emberi jogi párbeszédet folytatni. Ez jelenti a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, az ellenzék munkához való jogát, az ellenzéki pártok engedélyezését és így tovább. Ezt tartjuk fontosnak, és ennek kell a partnerségünket a jövőben meghatároznia. Reméljük, hogy az Európai Uniónak sikerül majd ezzel kapcsolatban közös álláspontra jutnia, továbbá hogy a főképviselő is jelentős erőfeszítéseket fog tenni ennek előmozdítása érdekében.

  Valdemar Tomaševski, az ECR képviselőcsoport nevében. – (LT) Elnök úr! Belarusz egy közép-európai ország, a Litván Nagyhercegség történelmi bölcsője. A hercegség a nyugati civilizáció értekeit védelmezte északkeleti területén. Ezért jó, hogy a 2009. november 17-i tanácsi következtetések új lehetőségeket biztosítanak a párbeszéd, valamint az Európai Unió és Belarusz közötti fokozottabb együttműködés számára.

A szavakról és gesztusokról most már valami konkrétumra kell rátérnünk. Kezdjük az emberek közötti kapcsolatokkal. Ezeket oly módon kell megerősíteni, hogy Belaruszt európai és regionális szinten is bevonjuk a folyamatokba. Arra kérem a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki ajánlásokat olyan irányelvekre, amelyek a vízumrendszer könnyítését, valamint vízumrendszer 50 km-es határövezeten belüli teljes eltörlését célozzák. Az Európa közepén élő embereknek jogot és lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy a határ mindkét oldalára szabadon átmehessenek.

  Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Figyelmesen elolvastam a szóban forgó kérdésről szóló állásfoglalás-tervezeteket, és érdeklődéssel hallgattam a vitát. Úgy tűnik számomra, hogy az előterjesztett tervezetek többsége pozitív módon kíván változtatni az EU és Belarusz között ez idáig fennálló hűvös kapcsolatokon. A keleti partnerséget egy jó lehetőségnek tartom arra, hogy kapcsolataink jelentős mértékben javuljanak. Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a gazdasági szférában egy pragmatikus megközelítés érvényesül, ez azonban nem lehet pusztán egyoldalú folyamat. Az EU-nak meg kell nyílnia a belarusz áruk és szolgáltatások előtt. Másodszor, véleményem szerint alapvetően fontos, hogy sürgősen felszabadítsuk a Belarusznak szánt pénzügyi erőforrásokat a keleti partnerség keretei között. Harmadszor, az EU vízumpolitikájának enyhítése elősegítheti a párbeszédet. Negyedszer, nagyobb támogatást kellene nyújtanunk az együttműködésünk környezetvédelmi összetevőjének. Valamennyien tudjuk, hogy Belaruszt súlyosan érintette a csernobili katasztrófa, ezért nagyon szívesen fogják fogadni támogatásunk. Annak ellenére, hogy megértem belarusz történelmi és politikai helyzetét, határozottan úgy gondolom, hogy Belarusz számára is eljött az ideje annak, hogy csatlakozzon a halálbüntetést törvényen kívül helyező országok sorához.

  Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Válaszként az előző felszólalóra, szeretném megismételni, hogy bármely állam- és kormányfőnek joga van a kormányoknál látogatást tenni akár Európán belül, akár kívül, és ez összhangban áll a Tanács kívánságával. Éppen ezért ezt a megelőző megrovást az olasz miniszterelnökkel szemben nagyon bosszantónak tartom.

Visszatérve a mostani témánkhoz, a keleti partnerséghez való csatlakozással Belarusz tanúbizonyságot adott azon akaratáról, hogy hajlandó együtt haladni Európával a gazdasági fejlődés és reform útján. A Bizottság elismerte, hogy bizonyos előrehaladás történt Belaruszban, mint például a politikai foglyok szabadon bocsátása, a választási törvény reformja, valamint az egyes ellenzéki lapok terjesztésének lehetősége, bár kormányzati ellenőrzés mellett. Ez még nem jelent teljes demokráciát, de mindenképpen egy elmozdulást jelent a múlttól.

Éppen ezért az Európai Unió számára megvan a lehetősége annak, hogy a keleti partnerség és az Euronest keretei közötti párbeszéden keresztül szorgalmazza a reformokat, és ezzel egyidejűleg éber figyelemmel kövesse az elért eredményeket és megtett lépéséket. Éppen ezért értek egyet azzal, hogy bízzuk meg Vigenin urat azzal a feladattal, hogy egy olyan megállapodást hozzon létre Minszkkel az Euronest Közgyűlésben való megfelelő képviseletet illetően, amely nemcsak a civiltársadalomra korlátozódik, de a belarusz parlament képviselőire is kiterjed.

Ez lehetővé tenné számunkra, hogy párbeszédet folytassunk a politikai döntéshozókkal többek között emberi jogi kérdésekről is, és egy kommunikációs csatornát alakíthassunk ki a kormánnyal a reformfolyamat támogatása érdekében. Ezek után már semmilyen mentséget sem tudnak felhozni arra, hogy miért nem reagálnak és miért nem adnak kielégítő válaszokat.

  Peter Šťastný (PPE). - (SK) Belarusz több figyelmet érdemel az EU és az Európai Parlament részéről egyaránt. Határozottan egyetértek azzal, hogy segítő kezet nyújtunk egészen addig, amíg a másik oldal reakciója kifejezetten mérhető és helyénvaló. A feltételeket azonban elvi alapon kell megszabnunk. Ennek hasznát a demokrácia, az EU és Belarusz közötti jó kapcsolatok és egyértelműen az ország polgárai fogják élvezni.

Ezért üdvözlöm, hogy felkértük Belaruszt az Euronest Közös Parlamenti Közgyűléshez való csatlakozásra a küldöttekre vonatkozó 5+5-ös formula egyértelmű feltétele mellett, amit az Európai Parlament határozottan támogat. Másrészről sajnálatosnak tartom az uniós tagok képviselőinek hivatalos látogatásával kapcsolatos elv súlyos megsértését. Az egyik ilyen elvet, amelyet a Belaruszba tett hivatalos látogatások során be kell tartani, az ellenzékkel való találkozás jelenti. Pontosan ezen elv lett súlyosan megsértve azzal, hogy egy nagy befolyású uniós tagállam vezetője a közelmúltban tett látogatása során nem találkozott az ellenzékkel. Az ilyen viselkedés súlyos csapást mér erőfeszítéseinkre, és csorbát ejt az Európai Unió és intézményeinek jó hírén, és egyáltalán nem segíti a demokrácia megerősítését Belaruszban.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). - (LT) Hat éve képviselem azt az Európai Parlamentben és továbbra is fenntartom, hogy az Európai Unió nem azzal teszi a legtöbb jót a belarusz és az uniós polgárok, különös a szomszédos országokban élők számára, ha szankciókat és korlátozásokat alkalmaz, hanem azzal, ha minél szélesebbre tárja ki az ajtót a népek, különösen a fiatalok közötti együttműködés, a szorosabb üzleti, kulturális, tudomány kapcsolatok és más területek előtt.

Nagyon jó, hogy Brüsszel immár második éve pragmatikus módon törekszik változásra azzal, hogy kinyújtja a kezét Belarusz és lakossága felé. Igen, nem látható még az összes várható pozitív eredménye ennek a politikának, de igazán helytelen lenne visszatérni a múlthoz. Éppen ezért támogatom a Tanács és a Bizottság lépéseit, különös tekintettel a Belarusz számára készülő cselekvési terv lehetőségére.

Amikor az új uniós tagállamok két évvel ezelőtt csatlakoztak a Schengeni Megállapodáshoz, a berlini fal maradványai, metaforikusán szólva, keletre mozdultak. Míg korábban Litvánia, Lettország, Lengyelország és Belarusz lakossága mindenféle illeték nélkül utazhattak egymás országába, a belaruszoknak most közel félhavi fizetésüket kell kifizetniük a schengeni vízumért. Az ilyen bürokratikus és pénzügyi falakat mielőbb le kell dönteni. Másrészről azonban azzal, hogy Minszk késlelteti a határ menti lakosság könnyebb átkelésére vonatkozó, Litvániával és más országokkal kötendő megállapodásokat, megkérdőjelezi a hatóságok jó szándékát.

A felmérések szerint, Belarusz lakosainak körülbelül 30%-a akar jobb kapcsolatokat az Európai Unióval. A lakosság 28%-a pedig Oroszországgal szeretne jobb kapcsolatokat. Ez nem jelent ellentmondást. Az Európai Unió valójában nem törekszik arra, hogy elszakítsa Belaruszt Oroszországtól, és nem akarjuk őket egymás ellen fordítani. Nem a nyugatnak, hanem maguknak a belaruszoknak van reformokra szüksége.

Dinamikus gazdasági modernizáció és a keleti partnerség politikájában való részvétel segíthet ennek megvalósításában.

  Paweł Robert Kowal (ECR). - (PL) Elnök úr! A vitát hallgatva az a benyomásom, hogy nagyon kevés szó esik a legfontosabb célkitűzésünkről, arról, hogy szabad választások legyenek Belaruszban. Ennek mindig figyelmet kell szentelnünk. Országaink demokratikusan megválasztott képviselőiként nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a legfőbb célkitűzést.

Meggyőződésem, hogy mind az ellenzék, mind a kormány táborában sokan várják, hogy a szabad választásokról beszéljünk. Ők is erre a jelre várnak. Ezt a saját tapasztalatomból tudom. Világos és egyszerű választ érdemelnek. Azért harcolunk, hogy Belaruszban szabad választásokat tartsanak, és Belarusz egy szabad partner legyen Európában. Tegnap megkaphattuk Ferrero-Waldner asszony Sarkozy-tervvel kapcsolatos nyilatkozatát, amit köszönök.

Ma egy újabb elképzeléssel állok elő. Szeretném, ha Ferrero-Waldner asszony egyértelmű nyilatkozatot tenne arra vonatkozóan, hogy ameddig Belaruszban nem tartanak szabad választásokat, addig az országgal semmilyen politikai kapcsolat sem jön létre az ő felelősségi körébe tartozó területeken, kivételt képez ez alól az ellenzék, amelyet nem lehet ilyen módon kizárni. Kérem, hogy ezt nyilvánosan is mondja el. Nagyon hálásak lennénk Önnek ezért. Ez egy karácsonyi ajándék lesz számunkra.

  Bastiaan Belder (EFD). - (NL) Elnök úr! Ez év elején, pontosabban január 14-én az a megtiszteltetést ért, hogy részt vehettem a Parlament Belaruszról folytatott vitáján, amelyen Ferrero-Waldner biztos asszony is jelen volt. A parlamenti év végén természetes dolog megvizsgálni azt, hogy történtek-e érdemleges változások az EU-Belarusz kapcsolatokban; és meglátásom szerint a 2009-es évet a Minszk és Brüsszel között fennálló status quo jellemzi. Milyen következtetéseket vonjanak le ebből az európai intézmények? Először is azt, hogy továbbra is fennáll annak veszélye, hogy Lukasenko elnök rendszere Belaruszban továbbra is megpróbál egyensúlyozni Moszkva és Brüsszel között, illetve az Oroszországba való színlelt integrálódás és az Európai Unióhoz való színlelt közeledés között. Egyrészről adott Európa gazdasági érzékenysége; másrészről pedig a belarusz politikai elit hatalmának megszilárdítására irányuló törekvése. Minszk legfelsőbb politikai szintjének álláspontjában legutóbb bekövetkezett változások egy keményebb vonal irányába mutatnak.

Az Európai Uniónak kiegyensúlyozott stratégiát kell alkalmaznia ahhoz, hogy megragadhassa azt a lehetőségét, amellyel mind a lakosság, mind az elit szintjén fokozatos átalakulást tud a gondolkodásban elérni, e lehetőség a párbeszédből és a most kialakított együttműködési struktúrákból, valamint abból a globális válságból ered, amely a Lukasenko kormányt is cselekvésre készteti.

Röviden, ennek érdekében az európai intézményeknek minden belarusz célcsoporttal fel kell venniük a kapcsolatot, beleértve az állami hatóságokat, az ellenzéki erőket, a civil társadalmat, sőt magát a civil lakosságot is. Természetesen az Európai Parlament a belarusz parlamenttel is megpróbál majd érdemi kapcsolatot kialakítani.

  Konrad Szymański (ECR). - (PL) Az Unió és Belarusz közötti kapcsolatok enyhítésére tett kísérlet továbbra sem hoz egyértelmű eredményeket. Az Európai Unió részéről megnyilvánuló politikai nyomás ezért alapvető feltétele annak, hogy fennmaradjon a változás szinte alig körvonalazott iránya Minszkben. A hatóságokhoz fűződő kommunikációs csatornák megnyitásának és az antidemokratikus minszki parlament elutasításának egyszerre kell megtörténnie. Kínosan ügyelnünk kell arra, hogy a szabad belaruszok ne érezzék magukat kirekesztve, ezért rendkívül nagy felelőtlenségre vall az, ha tapintatlan módon nem találkozunk az ellenzék képviselőivel.

Minszknek tisztában kell lennie azzal, hogy politikánknak egyetlen egy célkitűzése van – demokrácia Belaruszban. Politikai változásokra csak akkor lesz lehetőség, ha biztosítjuk a belaruszok független tájékoztatáshoz való hozzáférését. A projekt, amelynél ma különösen szükség van a támogatásunkra, az a Belsat televízió állomás, amely két éve az egyetlen olyan belarusz nyelvű csatorna, ahol az ország helyzetéről cenzúrázatlan információhoz lehet jutni, és amely egyre nagyobb érdeklődésre tart számot a belaruszok körében.

  Paul Rübig (PPE). - (DE) Elnök úr, Malmström asszony, biztos asszony! Különösen örülök annak, hogy biztosként, Ferrero-Waldner asszony mindig is támogatta a demokráciát és a piacgazdaságot, és e vonatkozásban Belaruszban is új normákat teremtett. Ezzel összefüggésben szeretném megköszönni a külkapcsolatokért és európai szomszédsági politikáért felelős biztosként végzett munkáját és a jövőben is sok sikert kívánok neki.

  Marek Siwiec (S&D). - (PL) Elnök úr! Olyan helyzetbe kerültünk, ahol a Belarusszal kialakított kapcsolatunk egyfajta skizofrénia irányába mutat. Európai vezetők tárgyalnak az elnökkel, valamint a belarusz parlamentet és politikai rendszert képviselő belarusz kormánnyal. Ez jó. Mi azonban nem akarunk egy olyan parlamenttel tárgyalni, amely egy rosszul levezényelt, se nem szabad, se nem átlátható választások révén maradt a helyén, mivel nekünk elveink vannak. Ennek a skizofréniának egy bizonyos ponton véget kell vetni, és ezt világosan meg kell mondani.

A Belarusszal kapcsolatos politikánk végső irányát a jövő évi helyi választások határozzák majd meg. E választások vagy az általunk elfogadott normáknak megfelelően fognak lezajlani és jelentős nyitásról tesznek tanúbizonyságot, vagy ellenkező esetben fel kell hagynunk azzal, hogy nyitottságot feltételezzünk Belarusz részéről, mert nyilvánvalóvá fog válni, hogy Lukasenko úr pontosan tudja, hogy mit akar, miközben mi nem igazán tudjuk, hogy mit akarunk.

Ami Berlusconi urat illeti, ő sok mindent elárult magáról, mert amennyiben az jelenti az ideális vezetést számára, amit Lukasenko csinál, akkor tehát elismerést érez eziránt a vezetői modell iránt, ez esetben pedig nem tehetünk mást, minthogy ölbe tett kézzel sajnálatunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió országainak 27 vezetője között ilyen vezető is található.

  Charles Tannock (ECR). - Elnök úr! Mint Belaruszt régóta figyelemmel követő szereplő, nagyon fontos, hogy az EU továbbra is kapcsolatban maradjon Belarusszal, amely egy közepes méretű európai ország, és amely egyre nagyobb mértékben szigeteli el önmagát és alakul át egyfajta Európa Kubájává. Lukasenko elnök, aki lényegében egy homo szovjetikusz típus, mindemellett pontosan tisztában van a hatalmi politika lényegével, és ezért szükséges, hogy egy ésszerű EU–Belarusz kereskedelmi és politikai kapcsolat alakuljon ki. Éppen ezért értek egyet azzal, hogy a célzott szankciókat fel kell oldani, a partnerségi és együttműködési megállapodást pedig végül ratifikálni kell.

Azt követően, hogy az EU több éven keresztül elszigetelte Belaruszt, most egyetértek azzal, hogy a pragmatikus bunkósbot és mézesmadzag jelenti a helyes megközelítést. Meg kell könnyítenünk a belarusz civil társadalommal a kapcsolatfelvételt és az olcsóbb vízumügyintézést, megfigyelői státuszt kell Belarusznak adnunk az Euronest Közgyűlésben, valamint biztosítanunk kell a keleti partnerségi programokhoz való hozzáférését.

A nagyvonalú indulás után most arra szólítom fel Minszket, hogy találkozzon velünk félúton azzal, hogy jobb eredményeket ér el az emberi jogok és demokrácia terén.

  Andreas Mölzer (NI). - (DE) Elnök úr! Az Európai Unió Belaruszhoz fűződő politikája jó példája az ésszerű szomszédsági politikának. Köszönetet kell mondanunk a távozó Ferrero-Waldner biztos asszonynak az ezzel kapcsolatban végzett sikeres munkájáért.

Az Európai Uniónak feltétlenül támogatnia kell Belaruszt reformfolyamatában és demokratizálódásában. Ugyanakkor az Európai Unió és az uniós tagállamok nem lehetnek olyan önteltek, hogy azt higgyék, hogy a saját demokratikus normáikat kell modellként állítani a világ többi része elé.

Egy dolog biztos Belarusszal kapcsolatban: amennyiben azt akarjuk, hogy kapcsolataink Oroszországgal virágozzanak, akkor valahol kötelességünk lesz a Kreml történelemi és geopolitikai érdekeit is tiszteletben tartani. Valószínűleg ez jelenti a Belarusszal kapcsolatos európai politika legérzékenyebb kérdését.

  Filip Kaczmarek (PPE). - (PL) Szó esett itt arról, hogy szükség lenne az Unió és Belarusz közötti ifjúsági és kulturális cserére. Tartok attól, hogy ez nagyon nehéz lesz. December 3-án Tatjana Szapućko, a Fiatal Front ellenzéki szervezet szóvivőjének nevét törölték a belarusz állami egyetem jogi karán tanuló diákok névjegyzékéből. Miért törölték a nevét? Azért, mert részt vett Brüsszelben egy európai partnerségről szóló fórumon. Az egyetemi hatóságok úgy vélték, hogy engedélyük nélkül ment el, és ezért kizárták az egyetemről.

Talán egy nő számára Belaruszban ez nem olyan veszélyes, de ha egy férfit zárnak ki az egyetemről, annak sokkal fájdalmasabb következményei lehetnek, mivel a katonai szolgálatot ott büntetésként kezelik, ami a börtönt helyettesíti. Vannak olyan fiatal katonák, mint Franek Wieczorka, a belarusz Ifjúsági Front elnevezésű ifjúsági szervezet vezetője, és Ivan Szyła, szintén az Ifjúsági Front szervezet tagja, akiket üldöznek a katonai szolgálat alatt, ahol minden információtól elvágják őket, és ezt büntetésként kezelik. Harcolnunk kell ez ellen, és támogatnunk kell azokat, akiket ilyen módon büntetnek.

  Cecilia Malmström, a Tanács soros elnöke. – Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselők! Rendkívül értékesnek tartom, hogy az összes európai intézmény ilyen jelentős mértékben támogatja ezt a Belarusszal kapcsolatos megközelítést.

Valóban nagyon nehéz partner, de a szomszédunk, és egy olyan ország, amellyel közös határaink vannak. Vannak itt olyan országok, amelyeknek szoros történelmi kapcsolata van az ottani emberekkel, ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a piacgazdaság irányába való fejlődés támogatása érdekében.

Aggodalommal töltenek el bennünket a közelmúlt bizonyos kedvezőtlen történései, mint például a fiatal diák kizárása. A svéd elnökség nagyon határozottan reagált Minszkben, és több nyilatkozatot is kiadott: természetesen ez olyasvalami, amit helytelenítünk, és ami többé nem fordulhat elő.

Számos kapcsolatunk volt idén a civil társadalommal. Alig néhány hete Brüsszelben konferenciát tartottunk a civil társadalommal. Néhány héttel ezelőtt személyesen találkoztam ellenzéki képviselőkkel Stockholmban, és folyamatos erőfeszítéseket teszünk arra vonatkozóan, hogy kapcsolatokat létesítsünk a civil társadalommal és az ellenzékkel. Gyengék, de jelen vannak, és támogatásunkra van szükségük, ezt a támogatást pedig továbbra is megadjuk nekik.

Úgy gondolom, hogy Godmanis úr konferenciával kapcsolatos elképzelése nagyon érdekes. Mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy tudunk-e lépni ebben az ügyben.

A Belarusszal szemben alkalmazott kettős megközelítés– a „bunkósbot és mézesmadzag”, ahogy azt hiszem Tannock úr nevezte –remélhetőleg sikeres lesz. Ez megmutatja azt, hogy valóban elkötelezettek vagyunk és kinyújtottuk a kezünket. Megmutathatjuk Lukasenko úrnak és a belarusz rendszernek, hogy amennyiben elmozdulnak a demokrácia, a nemzetközi értékek tiszteletben tartásának irányába, akkor egy másik út is létezik számukra. Akkor létezik az európai integráció felé vezető út; akkor létezik az Európai Unióval való együttműködéshez, a vízumkönnyítéshez és a keleti partnerség elmélyítéséhez vezető út.

Most az ő térfelükön van a labda. Mi kinyújtottuk feléjük kezünket, az összes európai intézmény maradéktalan támogatásával együtt, kérjük, Minszk fogadja ezt el, mert a belarusz néppel együtt sokat nyerhetnek.

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Összegzésképpen hangsúlyozni szeretném – és most Benita Ferrero-Waldner nevében is beszélek –, hogy a mai eszmecserénket nagyon őszintének és rendkívül hasznosnak találtam. Szeretném megköszönni Önöknek ezt az építő és előremutató vitát.

Az EU elvben hajlandó arra, hogy szorosan együttműködjön Minszkkel és támogassa a sürgősen szükséges politikai és gazdasági reformokat. Amennyiben a belarusz vezetés jelentős lépéseket tenne a demokratizálódás irányába, akkor az EU kész lenne Belaruszt teljes jogú tagként látni a keleti partnerségben. Addig is az EU mindvégig arra ösztönzi Belaruszt, hogy további visszafordíthatatlan lépéseket tegyen a demokratikus normák irányába, amelyek nélkül nem tudjuk kapcsolatainkat teljes mértékben kibontakoztatni. Őszintén remélem, hogy 2010-ben olyan helyzetben leszünk, ahol fokozatosan és okosan tudunk majd Belarusszal együttműködni, a belarusz embereknek pedig az EU-hoz fűződő szoros kapcsolat jövőképét és annak kézzelfogható előnyeit tudjuk majd felkínálni.

Az EU elvárja Belarusztól, hogy egy sor kísérő intézkedést hozzon a demokratikus reformok területén annak érdekében, hogy közelebb kerüljön az EU-hoz, és közösen terjeszthessük ki a béke, a stabilitás és jólét térségét, felölelve a keleti partnerség mind a hat országát, valamint Oroszországot, az EU stratégiai partnerét is.

Öt olyan intézkedés van, amelyeket elvárunk Belarusztól, hogy határozottan és visszafordíthatatlanul megtegyen.

Először is annak biztosítását, hogy nem történik visszalépés a politikai foglyok és a politikai indíttatású büntetőeljárások terén. Másodszor, a választási jogszabályok mélyreható reformjának végrehajtását, összhangban az EBESZ/ODIHR ajánlásaival. Harmadszor, a médiakörnyezet liberalizációjának megindítását, a szólás- és gyülekezési szabadság biztosítását. Negyedszer, a nem kormányzati szervezetek munkafeltételeinek javítását, szabályozási és jogalkotási intézkedéseken keresztül. Ötödször pedig a halálbüntetés eltörlését, illetve moratóriumának meghirdetését.

Jelentős mértékben megmutatná Belarusz közös értékek iránti elkötelezettségét a halálbüntetésre vonatkozó moratórium azonnali bevezetése, illetve a halálbüntetés ezt követő eltörlése, amely kulcsfontosságú lépés lenne az Európa Tanácsban betöltendő tagsághoz vezető útján. Novemberi következtetéseiben az Európai Unió Tanácsa felszólította Belaruszt, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre. Ezen túlmenően pedig a Bizottság kommunikációs tevékenységet folytatott a halálbüntetés elleni 10. nemzetközi napot követően.

Mit tehetne az EU Belarusz érdekében? Mi az ajánlat? A Bizottság úgy gondolja, hogy Belarusszal kapcsolatos leghatékonyabb megközelítésének a pragmatizmus alapján kell állnia. Az EU Belarusszal folytatott folyamatos együttműködésének tükröznie kell a Belarusz által megtett pozitív lépéseket is, de nekünk is rugalmasságot kell tanúsítanunk. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanács (GAERC) 2009. novemberi következtetései lehetővé teszik az EU számára, hogy az általunk kívánatosnak tartott lépésekhez ösztönzőket kínáljunk fel Belarusz számára, miközben hűek maradunk elveinkhez. Ezt értem pragmatizmus alatt.

Belarusznak küldött üzenetünk világos. Először is, az EU kész szorosan együttműködni Minszkkel és támogatni politikai és gazdasági fejlődését, és amennyiben a belarusz vezetés jelentős pozitív lépéseket tesz, akkor készek vagyunk Belaruszt a keleti partnerség teljes jogú tagjaként látni. Ez maga után vonná a kapcsolatunk fejlődését a keleti partnerség kétoldalú szintjén, egy mélyreható politikai és gazdasági párbeszéden, valamint a szorosabb ágazati együttműködésen keresztül.

Ezzel egyidejűleg, 2009 májusában felkértük Belaruszt, hogy csatlakozzon az EAP multilaterális dimenziójához. Konstruktív módon vesz részt miniszterhelyettesi szinten a négy multilaterális fórumon – a demokrácia és kormányzás, a gazdasági integráció, energiabiztonság és az emberek közötti kapcsolatok fórumán.

Másodszor, elvárjuk Belarusztól, hogy további visszafordíthatatlan lépéseket tegyen a demokratikus normák irányába, mivel ennek hiányában kapcsolatunk nem tud maradéktalanul kibontakozni.

Harmadszor, a PCA hiánya nemcsak Belarusznak jelent veszteséget; de bennünket is megfosztana az olyan struktúrák jogalapjától, mint a hivatalos emberi jogi párbeszéd, illetve attól, hogy kereskedelmi és energiaszállítási kérdésekkel foglalkozhassunk. A Bizottságban továbbra is úgy hisszük, hogy a PCA ratifikálása egy hasznos előrelépés lesz, és egyértelmű, hogy ezt továbbra is ösztönző eszközként fogjuk használni arra, hogy a belarusz felet további lépések megtételére bíztassuk.

Negyedszer, és legvégül, a Bizottság elkezdett dogozni a 2009. novemberében meghozott GAERC következtetések végrehajtásán, és erre vonatkozó javaslatait a lehető legrövidebb időn belül az uniós Miniszterek Tanácsa elé fogja terjeszteni.

  Elnök. - A vitát lezárom.

Egy állásfoglalásra irányuló indítványt(1) kaptam az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése értelmében.

A szavazásra holnap (2009. december 17-én, csütörtökön) kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) A demokratikus értékek, valamint az emberi jogok és az egyéni jogok tiszteletben tartása képezik azt az alapot, amelyre az EU épült. Mivel az alapvető célunk az, hogy segítsük a szomszédos országokat demokratikussá válni, és Belarusz az egyik utolsó olyan ország Európában, amelyben önkényuralmi rendszer van, úgy hiszem, hogy nagyon világos és szigorú politikai feltételeket kell meghatároznunk Belarusz számára, mielőtt bármilyen politikai kapcsolatot is kialakítanánk vele. Belarusz véghezvitt néhány reformot, de ezek jelentősége elhalványul a létező problémák tükrében, különös tekintettel az emberi jogok, a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartására. Támogatást kell nyújtani az emberi jogok és az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása érdekében kampányt folytató aktivistáknak. Támogatom azt az elképzelést, hogy létesítsünk kapcsolatokat az ellenzékkel, és különösen támogatom az EU és Belarusz állampolgárai közötti egyéni kapcsolatok kialakítását. Ennek eredményeként Belarusz állampolgárai olyan emberekkel tudnak majd szabadon beszélni, akik demokratikus értékeket vallanak. Ez hozzájárul majd a civil társadalom fejlődéséhez, és megkönnyíti a demokratizálódási folyamatot, amely élvezi a lakosság támogatását, és amely maga a nép kezdeményezésére jön létre. Ez az egyetlen módja annak, hogy egészséges demokrácia jöhessen létre, ahol mindenkinek tiszteletben tartják jogait. Éppen ezért a szankciók alkalmazását mint a nyomásgyakorlás eszközét ötvözni kell azzal, hogy megkönnyítjük az EU és Belarusz állampolgárai közötti kapcsolatokat.

  Kinga Göncz (S&D), írásban. – (HU) Szeretném üdvözölni Belorusz konstruktív részvételét a keleti partnerségi folyamatban, valamint azt, hogy elindult az EU és Belorusz között az emberi jogi párbeszéd. Az elmúlt év során pozitív folyamatok indultak el az országban a politikai foglyok elengedésével, de azt látjuk, hogy ez a folyamat azóta megtorpant: nehézségek vannak a politikai pártok bejegyezésével, a független média és a civil szervezetek engedélyezésével kapcsolatban. Emiatt az EU kénytelen volt meghosszabbítani az utazási korlátozó intézkedéseket, ennek felfüggesztésével. Őszintén remélem, hogy Belorusz továbbmegy a tavaly elindult pozitív változások útján, megadva ezzel a lehetőséget arra, hogy az EU is pozitívan reagálhasson. Addig is fontosnak tartom annak megvizsgálását, hogy előre tudunk-e lépni a vízumkönnyítés területén, hiszen az emberek közötti kapcsolatok nagymértékben hozzá tudnak járulni a politikai nyitáshoz, demokratizációhoz is.

  Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) Amikor megvitatjuk az emberi jogok tiszteletben tartását és a tagállamok határozatát, miszerint a belarusz rendszer egyes képviselőivel szembeni szankcióinkat 2010 októberéig meghosszabbítjuk, akkor azt is el kell mondani, hogy Belaruszban fokozatosan változik a helyzet.

Az Európai Tanács 2009. november 17-i következtetéseiben azt olvastuk, hogy új lehetőségek nyíltak az Európai Unió és Belarusz közötti párbeszédre és együttműködés fokozására. Annak érdekében, hogy a belarusz hatóságokat a reformok végrehajtására ösztönözzük, a tagállamok megállapodtak abban, hogy határozott időre visszavonják a belarusz hatóságok magas rangú képviselőivel szemben alkalmazott szabad mozgásra vonatkozó szankciókat. Az Európai Bizottság irányelvet dolgoz ki a belarusz polgárok uniós vízumszerzésének megkönnyítéséről, valamint visszafogadási megállapodást dolgoz ki.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Belaruszban még mindig megsértik az emberi jogokat, és a 2008 októbere óta megtett bíztató és kedvező lépések, mint a politikai foglyok többségének szabadon bocsátása és két független újság terjesztésének engedélyezése, még mindig nem elegendőek. Az emberi jogok megsértésének egy kirívó példája a halálbüntetés folyamatos alkalmazása. Belarusz az egyetlen olyan európai ország, amely még mindig alkalmaz halálbüntetést, és az elmúlt hónapokban további halálbüntetéseket hoztak.

Éppen ezért a következő követeléseket intézzük a belarusz döntéshozókhoz: tartsák tiszteletben legalább az emberi jogokat, idesorolva a moratórium meghirdetését a halálbüntetések végrehajtására, a választási törvény módosítását, valamint a szólás- és a médiaszabadság garantálását.

ELNÖKÖL: SCHMITT ÚR
alelnök