Elnök. - A következő napirendi pont az azerbajdzsáni szólásszabadságról szóló hét állásfoglalási indítvány vitája.

  Fiorello Provera, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Európa hat ország támogatásával és ösztönző együttműködésével érdekes keleti partnerségi projektbe szállt be. Ezek az országok: Örményország, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova, Ukrajna és Azerbajdzsán.

Ez a projekt előmozdítja az Európai Unió kapcsolatát ezekkel az országokkal, és a térség demokratikus és gazdasági fejlődéséhez vezethet, habár ez az egyes országok történelmi hátterétől függően különböző mértékű lehet. Mivel rendelkezünk ezzel az ésszerű politikai stratégiával, véleményem szerint nem helyénvaló sürgős vitát tartani két fiatal blogger elítéléséről, amelyre olyan eseményeket követően került sor, amelyek kivizsgálása még folyamatban van. Közben pedig észre sem veszünk más, valóban tragikus eseményeket, például azon 57 ember nemrégiben a Fülöp-szigeteken történt lemészárlását, akik egy elnökjelölt választási támogatása céljából gyűltek össze.

A mi képviselőcsoportunk kivételével az összes képviselőcsoport támogatja az Azerbajdzsánról szóló állásfoglalási indítványt, amely nagyon éles hangú, és nincs összhangban az általunk megkezdett partnerségi kezdeményezésekkel. Meggyőződésem, hogy a ma szavazásra kerülő állásfoglalásban foglalt határozott nézetek nemcsak feszültté tehetik az azerbajdzsáni kormány és Európa közötti kapcsolatot, de a kívánttal éppen ellentétes hatást gyakorolhatnak a két fiatalember ügyére, mivel az állásfoglalás veszélyeztetheti felmentésüket.

Ebben az összefüggésben szeretném emlékeztetni önöket a tegnapi plenáris ülésen meghozott döntésre, amikor is a jelenleg folyó diplomáciai tárgyalások érdekében elutasítottuk az Aminatou Haidar esetéről szóló állásfoglalást. Azt is nagyon ellentmondásosnak tartom, hogy egyazon ülésszakon két állásfoglalást is szavazásra bocsátunk, egyet Fehéroroszországról, egyet pedig Azerbajdzsánról, és a két állásfoglalás hangneme nagyon különböző, holott mindkét ország a keleti partnerség tagja.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, szerző. – (PL) Amikor ez év november 11-én Európa az első világháború befejeződésének évfordulójáról emlékezett meg, Azerbajdzsánban több évnyi börtönbüntetésre ítéltek újságírókat, akik az országban virágzó korrupcióról és a munkanélküliségről mertek írni. Az újságírókat hivatalosan huliganizmussal és terrorizmussal vádolják.

A Freedom House besorolása szerint Azerbajdzsán a „nem szabad” kategóriába tartozik. A Riporterek Határok Nélkül szerint a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében Azerbajdzsán 175 ország közül a 146. helyen áll. Az Economist Intelligence Unit a politikai szabadság szempontjából értékelte Azerbajdzsánt, és az elemzések riasztó jeleket mutatnak. Ezek után már senkit nem fog meglepni, hogy tavaly az azerbajdzsáni hatóságok megtagadták a sugárzási engedélyt a külföldi médiától, pl. a BBC-től és a Szabad Európa Rádiótól.

Véleményem szerint itt az idő, hogy az Európai Unió felülvizsgálja Azerbajdzsánnal kapcsolatos megközelítését, és – kihasználva Bakunak az európai szomszédsági és partnerségi politikában való részvételét – nagyobb nyomást kezdjen gyakorolni az ottani hatóságokra. Végezetül szeretnék csatlakozni képviselőcsoportom azon követeléséhez, hogy a bebörtönzött újságírókat feltétel nélkül helyezzék szabadlábra, és az azerbajdzsáni törvényeket megfelelő módon vizsgálják felül.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, Azerbajdzsán számos partnerséget írt alá az EU-val. Részt vesz a szomszédságpolitikában és a keleti partnerségben is. Ezek nem csak a kereskedelemre vonatkoznak. Azerbajdzsán azt is aláírta, hogy tiszteletben fogja tartani a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot. Azonban a jelenlegi rezsim komolyan veszélyezteti ezeket.

Ma Emin Milli és Adnan Hajizade esetével foglalkozunk, amely a szabad média, a szabad véleménynyilvánítás és a civil társadalom elleni kemény fellépés bizonyítéka, amely fellépés egyébként sokkal szélesebb körű és mélyebb, azaz nem korlátozódik ezen két – ahogy nevezték őket – blogger esetére. Valóban a média új eszközeit, pl. a Facebookot és a Twittert használták ifjúsági szervezettel kapcsolatos munkájukhoz, de még azt sem tudjuk, miért kaptak börtönbüntetést, mivel a tárgyaláson nem kaptak lehetőséget ártatlanságuk bizonyítására. Az eljárás egyébként nem felelt meg a nemzetközi normáknak – és az egész vád koholtnak tűnik.

Ha az azerbajdzsáni kormány nem tartja magát az EU-val aláírt számos megállapodásban a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tekintetében vállalt kötelezettségeihez, akkor Európa nem ítélheti Azerbajdzsánt hiteles partnernek; és ez a kereskedelmi kapcsolatokra is igaz.

Ez az állásfoglalás felszólítja az azerbajdzsáni kormányt, hogy tartsa magát saját ígéreteihez, és polgárainak tiszteletben tartásával, a demokratikus és emberi jogok biztosításával, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásával alapozza meg legitimitását a nemzetközi közösségben.

Tegnap itt, az Európai Parlamentben a Szaharov-díj átadásán az egyik kitüntetett, Kovalev úr nagy hatású beszédet mondott. Elmondta, hogy a félelmet csak a gondolatszabadsággal lehet legyőzni, a gondolatszabadságot pedig csak akkor lehet kifejezésre juttatni, ha biztosítva van a véleménynyilvánítás szabadsága, és ha odafigyelünk azokra az emberekre, akik egyszerűen bizonyos kérdésekkel foglalkoznak, szemben állva országuk kormányával, és ezt nekünk, európaiaknak garantálnunk kell Azerbajdzsánnal való partnerségünk minden területén.

  Ulrike Lunacek, szerző. – (DE) Elnök úr, az előző felszólaló már említette az állásfoglalás bizonyos részleteit. Az állásfoglalást többek között egy 2009. júliusi incidens tette szükségessé, amikor is Emin Milli és Adnan Hajizade bloggereket megtámadták egy étteremben, ők a rendőrségre mentek jelentést tenni, de végül őket tartóztatták le.

Bírósági eljárás indult ellenük, amely nemzetközi megfigyelők, többek között az Amnesty International szerint messze nem volt tisztességes. Például nem mutatták be azt az étteremben készült videofelvételt, amelyen világosan látható, hogy kiket támadtak meg, és hogy nem a két blogger volt a támadó.

Tehát nyilvánvaló, hogy az ítélet nem felel meg a jogállamiság megkövetelte kritériumoknak. Nagyon remélem, hogy lesz második tárgyalás, és hogy ott minden bizonyítékot be fognak mutatni.

Örülök, hogy sikerült olyan állásfoglalást kidolgoznunk, amelyet majdnem az összes képviselőcsoport támogat. Sajnálatos, hogy Provera úr képviselőcsoportja nem csatlakozik hozzánk, ehelyett inkább azt hangsúlyozza, hogy az ügy majd magától megoldódik, valamint hogy diplomáciai eszközökhöz kellene folyamodnunk.

Provera úr, szerintem az azerbajdzsáni parlamenttel partnerségben álló Európai Parlamentnek világosan állást kell foglalnia. Az emberi jogok témája alapvető fontosságú. Schaake asszony említette a Szaharov-díj tegnapi átadását. Legyen szó a világ bármely részéről, ki kell állnunk a gondolatszabadság védelmében, és biztosítanunk kell annak védelmét.

Alijev elnök gyakran hangsúlyozta az újságírók jogainak fontosságát, és hogy e jogokat az államnak meg kell védenie. A mi dolgunk, hogy erre mindenkit emlékeztessünk, és nagyon remélem, hogy a jövőben újabb állásfoglalás fog születni az azerbajdzsáni parlament és az Európai Parlament közötti partnerségről, mivel a két héttel ezelőtti nem volt sikeres.

  Joe Higgins, szerző. – Elnök úr, üdvözlöm, hogy felhívjuk a figyelmet az emberi jogok Azerbajdzsánban történő folyamatos és felháborító megsértésére. A média nem szabad, újságírók tucatjai ülnek börtönben, az elmúlt évek során némelyiküket megverték, sőt néhányukat meg is ölték. De fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon Alijev úr rezsime miért alkalmaz ilyen szörnyű elnyomást. Ennek oka természetesen az, hogy így próbálják leplezni az országban virágzó, hatalmas méretű korrupciót. Az uralkodó elit hihetetlenül meggazdagodott, különösen az olaj- és a gáziparból, miközben az azerbajdzsáni lakosság 90%-a súlyos szegénységben él, és semmi java nem származik az ország természeti erőforrásaiból.

A nyugati kormányok és a multinacionális vállalatok szokás szerint nagyon képmutató módon viselkednek e helyzet kapcsán. Jó kapcsolatot ápolnak a rezsimmel az üzleti tevékenységek előmozdítása érdekében, és a vállalatok hatalmas hasznot húznak azon természeti erőforrások kiaknázásából, amelyek tulajdonképpen Azerbajdzsán népének tulajdonát képezik. Meg kellene kérdezni a nyugati kormányokat, miért nem követelik azt, hogy az olajkutakat a rezsim megerősítése helyett az emberek életének megváltoztatására használják.

Az európai parlamenti képviselők helyesen teszik, hogy élesen elítélik a szabad véleménynyilvánításhoz való jog Azerbajdzsánban történő megsértését. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felháborodásomat fejezzem ki a néhány nappal ezelőtti koppenhágai események kapcsán is, amikor is a dán rendőrség botrányos módon elfojtotta a tüntetést, és kb. 1000 teljesen békés tüntetőt tartóztatott le, bilincselt meg és tartott órákon keresztül fogva.

Amikor ez ellen tiltakoztam, és követeltem CWI-s kollégáim szabadon bocsátását, a rendőrség azt mondta, hogy preventív letartóztatásról, biztonsági őrizetről van szó. Ami érvényes Azerbajdzsánra, annak természetesen az Európai Unió tagállamaira is érvényesnek kell lennie.

  Ryszard Antoni Legutko, szerző. – (PL) Elnök úr, Azerbajdzsánban szigorú ítéletet hoztak két ember ügyében, bebörtönözték őket csak azért, mert visszafogott és mérsékelt kritikát gyakoroltak a kormánnyal szemben. Mit jelent ez?

Először is azt, hogy az országnak nincsenek megfelelő igazságszolgáltatási intézményei, és nem is tűnik úgy, hogy kialakulóban lennének. Másodszor azt, hogy Azerbajdzsánban önkényuralmi rendszer van, amely a politikai élet egyre több és több területe fölött veszi át az ellenőrzést. Az ellenállás minden formáját büntetik. Mit tehetünk ebben a helyzetben?

Az igazságosság megsértésének minden egyes esetében be kell avatkoznunk, mint ahogy ezzel a vitával is tesszük most. Az ilyesfajta beavatkozások már sokszor sikerrel jártak. Sokkal nehezebb intézményi változást kikényszeríteni. Az EU erőfeszítései ezen a téren mindeddig sikertelenek voltak, részben azért, mert még mindig túl elnézőek vagyunk egyes zsarnokokkal szemben, másokkal szemben pedig túl kritikusak. A Memorial tagjai ezt számos alkalommal elmondták a Parlamentben.

Sikertelenségünket részben az okozza, hogy egy önkényuralmi rendszer felszámolása nagyon nehéz, fáradságos és hosszadalmas. Nagyon pesszimista befejezés, de mégis ezzel a gondolattal szeretném zárni felszólalásomat: mindezek ellenére nem szabad felhagynunk erőfeszítéseinkkel, és következetesen nyomást kell gyakorolnunk.

  Tunne Kelam, szerző. – Elnök úr, ez év elején az Európai Unió nyilatkozatott adott ki az azerbajdzsáni média szabadságának helyzetéről. Sajnálatosnak tartom azt a tényt, hogy amikor az azerbajdzsáni parlamenti képviselőkkel tartott rendes ülésen aggodalmunknak adtunk hangot a média szabadságát illetően, erre semmiféle válasz nem érkezett. Ezért az Európai Parlamentnek fel kell emelnie a szavát. Egyébiránt ez lesz az utolsó állásfoglalásunk 2009-ben.

A PPE képviselőcsoport fő aggálya – és örülök, hogy ezt valamennyi képviselőcsoport osztja – az, hogy Azerbajdzsánban romlik a média szabadságának helyzete. Aggasztó az ellenzéki újságírók rendszeres zaklatása, üldözése és megbüntetése. Felszólítjuk az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy a bebörtönzött újságírókat késedelem nélkül helyezzék szabadlábra. Ez a két fiatal bloggerre is vonatkozik.

A második probléma az azerbajdzsáni kormány közelmúltbeli határozata, amely szerint nem újítják meg számos nemzetközi rádióállomás, pl. a Szabad Európa Rádió, a Voice of America, a BBC World Service és egyéb rádióállomások FM-sávon történő sugárzási engedélyét, megfosztva ezzel az ország rádióhallgatóit ezen értékes és független információforrásoktól. Ezzel kapcsolatban a 7. bekezdés szóbeli módosításának elfogadására szeretném kérni képviselőtársaimat: mégpedig oly módon, hogy ne csak elítéljük ezt a helyzetet, de sürgessük az azerbajdzsáni kormányt, hogy vonja vissza határozatát, és újítsa meg az említett rádióállomások FM-sávon történő sugárzási engedélyét.

Egy erős civil társadalomban kulcsszerepet játszik az információ sokfélesége, szabadsága és függetlensége, ahogy azt tegnap Szergej Kovalev mondta itt, a Parlamentben. Ez teljes mértékben vonatkozik az EU és Azerbajdzsán közötti kapcsolatokra is.

  Laima Liucija Andrikienė, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Azerbajdzsán fontos partnere az Európai Uniónak. Nyilvánvalóan fontos partner Európa energiabiztonságának megteremtésében.

Az olaj és a gáz nagyon fontos, de nem minden. Azerbajdzsán elkötelezte magát egy demokratikus és pluralista társadalom kiépítése mellett, ahogy azt a partnerségi és együttműködési megállapodás és a keleti partnerségi politika rögzíti is, amelyben Azerbajdzsán teljes mértékben részt kíván venni. Üdvözölnünk kell Alijev elnök helyes lépéseit, például azt, hogy 2007 végén szabadlábra helyeztek 119 elítéltet, köztük öt újságírót.

Azonban a média szabadságának helyzete egyre csak romlik. Ezt az állítást számos eset alátámasztja, pl. a bloggerek helyzete, a BBC és a Szabad Európa Rádió sugárzási engedélyei és így tovább. Nem riadhatunk vissza attól a feladattól, hogy figyelmeztessük Azerbajdzsánt a szólásszabadsághoz való jogra, amelyet még akkor is biztosítania kell az emberek számára, ha azok a kormányról alkotott kritikájuknak akarnak hangot adni. Ez alapvető elv egy demokratikus társadalomban, és egy demokratikus Azerbajdzsán éppoly fontos cél, mint…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Vilija Blinkevičiūtė, az S&D képviselőcsoport nevében. – (LT) A véleménynyilvánítás szabadsága alapvető emberi jog és a demokrácia sarokköve. Azerbajdzsán ratifikálta az emberi jogok európai egyezményét, és kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy betartja ezen egyezmény 10. cikkének rendelkezéseit, amely a véleménynyilvánítás szabadságára és az információszabadságra vonatkozik. Ez a cikk mindenki számára biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát, az információk megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv bármilyen formában beavatkozna. Azerbajdzsán arra nézve is kötelezettséget vállalt, hogy nem fogja megsérteni az emberi jogokat és a szabadságjogokat, valamint hogy biztosítani fogja az országban a demokrácia elveit azáltal, hogy részt vesz az európai szomszédságpolitika és a keleti partnerség végrehajtásában. Azonban Azerbajdzsánban az utóbbi időben egyre fenyegetettebb helyzetbe kerül a véleménynyilvánítási és az egyesülési szabadság, valamint korlátozzák a média tevékenységét. Fokozódik az újságírók és a civil társadalom aktivistái elleni erőszak. Sürgetem Azerbajdzsánt, hogy vegye figyelembe az Európai Parlamentnek az emberi jogok védelmének javítására, valamint a médiaszabadság tiszteletben tartásának biztosítására irányuló javaslatait és ösztönzését.

  Ryszard Czarnecki, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Azerbajdzsán ismét napirendre került az Európai Parlamentben. Az előző parlamenti ciklusban is beszéltünk Azerbajdzsánról. Akkor három állásfoglalást fogadtunk el, amelyek közül az egyik az ottani médiaszabadságról szólt. A Dél-Kaukázusról is beszéltünk, és akkor is szóba került Azerbajdzsán.

Azerbajdzsán érdekel minket, és jó szándékkal vagyunk iránta. Próbál olyan utat találni, hogy lépésről lépésre haladhasson, és valóban inkább a nyugati világhoz közelít, mint a keletihez. Ezt értékelnünk kell. Úgy gondolom, hogy Azerbajdzsánra és az ottani hatóságokra is jóakarattal kell tekintenünk. De ez a jóakarat nem akadályozhatja meg, hogy nyíltan beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket visszatetszőnek találunk. Való igaz, hogy nem szabadna előfordulnia, hogy két bloggert azért börtönöznek be, mert kimondják, mit gondolnak a hatóságokról.

Támogatnunk kellene az azerbajdzsáni hatóságok Európa-párti tendenciáit, mivel állandó politikai vita folyik arról, hogy az Európai Unióhoz vagy inkább Oroszországhoz közeledjenek-e. Támogatnunk kellene mindazokat, akik inkább a nyugati világhoz akarnak közeledni. Azonban beszélnünk kell a nyugati világ alapját képező értékekről is – a sajtószabadság és a véleménynyilvánítási szabadság ilyen alapvető értékek, és ezt nagyon világossá kell tennünk.

Azerbajdzsán semmi esetre sincs könnyű helyzetben, mivel Oroszország megkísérli újra kiépíteni politikai és gazdasági érdekszféráját, de ha az azerbajdzsáni hatóságoknak az EU-hoz való közeledésben próbálunk segíteni, akkor az ország hiányosságairól is nyíltan kell beszélnünk.

  Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében. – (SK) A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalmak nagyon fontos jellemzője. Ezért helyénvaló, ha az EU nagyon alaposan megvizsgál minden, a kormányhatóságok hibáit nyíltan kritizálók megfélemlítését célzó esetet.

Ezért érthető, hogy az Európai Parlament aggodalmának ad hangot a két fiatalember ellen folytatott rendőrségi vizsgálat eredménye miatt, akiknek pusztán az volt a vétkük, hogy szatirikus megjegyzéseket tettek az ország politikai életének nyilvánvaló hiányosságairól. Egyetértek azzal, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Azerbajdzsánból érkező, egyértelműen kedvezőtlen jeleket, és nem kétséges, hogy kritika illeti Azerbajdzsán politikai berendezkedését, de ugyanakkor úgy érzem, hogy az Európai Parlament nem gyakorolt elég határozott kritikát az 57 politikai túsz fülöp-szigeteki, közelmúltbeli lemészárlását illetően. Véleményem szerint minden olyan esettel foglalkoznunk kell, amelyek megrázzák a demokratikus világot.

  Bernd Posselt (PPE). - (DE) Elnök úr, az első, 1979-es európai választásokat követően abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a jelenleg súlyos beteg Otto von Habsburggal dolgozhattam együtt az Európai Parlament emberi jogi hagyományainak megalapozásán, többek között e csütörtök délutáni, aktuális és sürgős viták bevezetésén is. 1994-ben európai parlamenti képviselőnek választottak, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Schulz úrral és másokkal dolgozhattam ezen emberi jogi hagyományok továbbfejlesztésén, amely hagyományokra joggal lehetünk büszkék. Ezért megdöbbentett, hogy Provera úr Schulz úrral kapcsolatban azt mondta, hogy ezt a témát nem kellett volna felvenni a sürgős viták közé. Povera úr szerint bele kell nyugodnunk a helyzetbe – nos, az azerbajdzsáni kormány is pont ezt mondja a polgári jogi aktivistáknak.

Ma már szóba került az emberi jogok védelméért járó díj. Jól emlékszem, hogy amikor Andrej Szaharov, Vytautas Landsbergis és a polgári jogokért küzdő többi harcostársuk iránti szolidaritásunknak adtunk hangot, sokan azt mondták: ne keveredjünk bele! Majd diplomáciai úton megoldjuk, máskülönben csak többet ártunk, mint használunk. Most már tudjuk, hogy ezen emberek számára döntő volt, hogy a Parlament nyíltan kiállt mellettük. Ezért Schulz úr, hölgyeim és uraim, folytassuk a szabadsággal kapcsolatos hagyományunkat csütörtök délutánonként! Arra szeretném kérni a képviselőcsoportok elnökeit, hogy adjanak nekünk némi cselekvési szabadságot.

Ennek semmi köze a pártpolitikához. Az előző ülésszakon az egyik képviselő azt mondta, hogy nem beszélhetünk Kínáról, mivel éppen tárgyalásokra készülünk vele. Ma Nyugat-Szaharáról hangzott el hasonló. Talán egyes esetekben ez még igaz is lehet, mégis komolyan aggódom emberi jogi munkánk miatt. Hölgyeim és uraim, Azerbajdzsán esete azt mutatja, milyen fontos ezekben az ügyekben a józan ítélőképesség. Azerbajdzsán a Szovjetunió része volt. A mezőgazdaságban monokultúrát vezettek be, az országot tönkretették, ki volt szolgáltatva egy kegyetlen rezsimnek. Most lassanként kezd demokratikusabbá válni. Az Európa Tanács tagjaként elkötelezte magát az emberi jogok mellett, és nekünk segítenünk kell, hogy ebben az irányban haladhasson tovább.

(Taps)

  Cristian Dan Preda (PPE). - (RO) Egyetértek azzal, amit Posselt úr elmondott. Ugyanakkor felszólítom az azerbajdzsáni kormányt, hogy tartsa tiszteletben minden polgár véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogát, és haladéktalanul vonja vissza a két fiatalember elleni, koholt bizonyítékokon alapuló vádakat, ahogy azt Lunacek úr is mondta. Véleményem szerint ezt a lépést sürgősen meg kell tenni, mivel az országban erősen romlott a sajtószabadság helyzete, ahogy azt az Európa Tanács és az EBESZ legutóbbi jelentései is mutatják.

Az azerbajdzsáni kormánynak azért is kell sürgősen megtennie ezt a lépést, mert be kell tartania az európai szomszédságpolitikából és a keleti partnerségből adódó kötelezettségeit.

Végezetül szeretném elmondani, hogy engem is megráztak a Haidar asszony ügyével kapcsolatos mai események, annál is inkább, mivel a marokkói és a spanyol hatóságok közötti együttműködés révén meg lehetett volna előzni a szenvedéseit.

Véleményem szerint állásfoglalásunk nem ártott, hanem nagyon is használt volna.

  Tadeusz Zwiefka (PPE). - (PL) Elnök úr, szeretnék idézni Azerbajdzsán alkotmányának 47. cikkéből: „Mindenkit megillet a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága.”. Sajnálatos módon ezek csak üres szavak, mivel az alkotmányt nem tartják tiszteletben.

Több mint öt évig voltam tagja az EU–Dél-Kaukázus Parlamenti Együttműködési Bizottságnak. Minden Közös Parlamenti Közgyűlés során ellátogattam Azerbajdzsánba. A dokumentumok egyikében szerepel egy pont a véleménynyilvánítási szabadság megsértéséről, az újságírók és lapkiadók – gyakran koholt vádak alapján történő – bebörtönzéséről. Szó esik arról is, hogy ha betegek, nem kapnak orvosi ellátást. Tudunk egy esetről, amikor egy újságíró az orvosi ellátás hiánya miatt halt meg.

Lehetőségem volt azerbajdzsáni börtönökbe ellátogatni. Az ottani állapotok messze elmaradnak az Európában megszokottaktól. Ezért jó, ha továbbra is hangsúlyozzuk, hogy Azerbajdzsánban tiszteletben kellene tartani az alkotmányban rögzített elveket.

  Paweł Samecki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, Azerbajdzsán egyrészt energiatermelőként és tranzitországként, másrészt a dél-kaukázusi régió stabilitásának egyik fenntartójaként fontos az Európai Unió számára. Azerbajdzsán a keleti partnerségben részt vevő hat partnerország egyike, és nagy jelentőséget tulajdonítunk az e kapcsolat alapját képező közös értékek tiszteletben tartásának.

Már 10 éve létezik a partnerségi és együttműködési megállapodás. Azerbajdzsán azonban hangot adott annak, hogy közelebbi kapcsolatokat kíván kiépíteni az Európai Unióval oly módon, hogy a fent említett megállapodás helyett társulási megállapodást köt az EU-val.

Az EU külügyminiszterei szeptemberben döntöttek a dél-kaukázusi országokkal kötendő társulási megállapodások előkészületeiről, és jelenleg már folynak a viták a – többek között Azerbajdzsánnal folytatandó – tárgyalások irányvonaláról.

A Tanács határozatával összhangban a dél-kaukázusi országokkal való tárgyalások megkezdése a szükséges politikai feltételek – nevezetesen a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása, a piacgazdaság elvei, valamint a fenntartható fejlődés és a felelősségteljes kormányzás – teljesítése terén tett elégséges előrelépéstől függ majd.

Minden évben részletes és kiegyensúlyozott értékelést készítünk az egyes partnerországok által az európai szomszédságpolitika keretében végrehajtandó cselekvési terv megvalósítása terén elért fejlődésről. Éppen most kezdtük el az előkészületeket a 2009-es jelentéshez.

Nem akarom megelőlegezni ezt a jelentést, de szeretnék néhány megjegyzést tenni, különös tekintettel az alapvető szabadságok és az emberi jogok helyzetére. 2008-as jelentésünkben az szerepelt, hogy „Azerbajdzsán gazdasági téren jelentős fejlődést ért el, de továbbra is kevés jelét mutatja az emberi jogok és alapvető szabadságok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásának”.

Sajnálatos módon azóta negatív fejleményeknek voltunk tanúi: módosították az alkotmányt, megszüntették az államfő megbízatására vonatkozó korlátozásokat, valamint letartóztattak és börtönbüntetésre ítéltek két bloggert.

A negatív fejlemények közé tartozik az emberi jogvédők, az ellenzéki aktivisták és újságírók folyamatos üldözése is, ezenkívül a médiaszabadság más módokon is sérül.

Az Európai Unió különböző kapcsolataiban, minden szinten felhívta a hatóságok figyelmét ezekre a témákra, és továbbra is így fog tenni. Ugyanakkor a Bizottság számos eszközt mobilizál Azerbajdzsán támogatására, hogy képes legyen az új megállapodás követelményeinek megfelelni.

Alkalmazzuk az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz által lehetővé tett támogatást. Az intézményfejlesztésre irányuló, átfogó program révén célzott támogatást nyújtunk. Ez a program jelentősen hozzájárul majd a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás létrejöttéhez.

Azerbajdzsán az európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért program keretében is támogatást fog kapni.

Végezetül pedig a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodás keretében indítványozzuk egy, az igazságossággal, a szabadsággal és a biztonsággal, az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó albizottság létrehozását. Ez is egy fontos fórum lesz, amelyen keresztül kommunikálni tudjuk üzeneteinket.

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.