Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2811(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0069/2010

Viták :

PV 09/02/2010 - 12
CRE 09/02/2010 - 12

Szavazatok :

PV 10/02/2010 - 9.12
CRE 10/02/2010 - 9.12
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0022

Viták
2010. február 9., kedd - Strasbourg HL kiadás

12. Kulcsfontosságú célok a CITES aláíró feleinek konferenciájára (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont vita a következőkről:

– a Jo Leinen által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli kérdés a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes feleinek 2010. március 13–25. között Dohában megrendezésre kerülő konferenciájára vonatkozó legfontosabb célkitűzésekről (O-0145/2009 – B7-0003/2010), és

– a Jo Leinen által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes feleinek 2010. március 13–25. között Dohában megrendezésre kerülő konferenciájára vonatkozó legfontosabb célkitűzésekről (O-0146/2009 – B7-0004/2010).

 
  
MPphoto
 

  Jo Leinen , szerző. – (DE) Elnök asszony, soros tanácselnök asszony, Samecki úr! 2010 a biodiverzitás nemzetközi éve, és az EU hamarosan a biológiai sokféleségre, más szóval az Európai Unió területén belül található növény- és állatvilág védelmére vonatkozó új stratégiát jelentet meg. Jelentősen erősítené az Európai Unió hitelességét, ha nemzetközi szinten is fellépnénk a veszélyeztetett növények és állatok globális védelme érdekében, és ezt támogatnánk.

Erre a következő hónapban, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) aláíró feleinek következő, Dohában megrendezésre kerülő 15. konferenciáján lehetőségünk nyílik. Az EU-nak valamennyi olyan faj védelmét fel kell vállalnia, amelyeket több különböző tényező eredményeképpen, de legfőképpen a túlzott kiaknázás, illetve a pusztító és jogellenes gyakorlatok miatt a kihalás veszélye fenyeget. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részletesen megvitatta a kérdést, és a holnapi plenáris ülésen ajánlásra irányuló javaslatot fog benyújtani; nagy örömünkre szolgálna, ha a Tanács és a Bizottság is támogatná ezeket az ajánlásokat.

Az idő szűke miatt csupán néhány olyan fajt említenék, amelyeknek véleményünk szerint fokozott vagy még fokozottabb védelemre van szükségük. Először is ilyen az afrikai elefánt. Határozottan ellenezzük ennek az állatnak az I. függelékből a II. függelékbe történő átsorolását. A nemzetközi kereskedelem tilalmának, elsősorban az elefántcsont esetében, hatályban kell maradnia. Másodszor, az ázsiai tigris. Jelenleg a kihalás szélén áll, ezért az egyezményt aláíró számos félre vonatkozóan szigorúbb védelmi szabályozást követelünk, különösképpen a tigris testrészeivel és a belőle előállított termékekkel való illegális kereskedelem megelőzése érdekében. Tisztában vagyunk vele, hogy a tigriscsontnak és az állat más testrészeinek hatalmas piaca van Ázsiában, ami veszélyezteti a faj túlélését. A harmadik kérdés a jegesmedvék védelme. Az éghajlatváltozás e faj élőhelyének elpusztításával fenyeget, ezenfelül pedig a jegesmedvék testrészeivel való kereskedelem is fokozódik. Ennek megfelelően támogatjuk a jegesmedvének a II. függelékből az I. függelékbe történő átsorolását. Megemlíteném még több cápafaj védelmét is. Számos cápafajt, különösen a heringcápát és a tüskéscápát jelenleg túlhalásszák, ez azonban más cápafajokat is érint.

Mindezekben egyetértésre jutottunk. Most rátérnék egy ellentmondásos ügyre. Az ellentmondás forrása a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban élő kékúszójú tonhal besorolása. Hölgyeim és uraim, tisztában vagyunk a FAO ad hoc munkacsoportjának ajánlásaival, amely a kékúszójú tonhalat továbbra is meg kívánja hagyni a II. függelékben. Ugyanakkor ismerjük a CITES tudományos bizottságának javaslatát is, amely átsorolná a kékúszójú tonhalat az I. függelékbe. A javaslat hátteréül azok az adatok szolgálnak, amelyek feltárják, mi történik ezzel a fajjal. A kékúszójú tonhal állománya 1957 és 2007 között 75 százalékkal csökkent, és csak az elmúlt tíz évben 60,9%-os csökkenés volt tapasztalható. A halfajt érintő kockázat egyre nagyobb és egyre lendületesebben nő, ezért a bizottságon belül nagy többségben úgy véltük, hogy ennek a fajnak az I. függelékben kell szerepelnie.

Ez azt jelenti, hogy a korlátozások és a tilalmak csupán a nemzetközi halászflottákra vonatkoznak majd, a helyi halászatra nem. Így a kis helyi halászok továbbra is foghatnak ilyen halat, és a halfaj megőrzése az ökoszisztémában mindenképpen sokkal fontosabb, mint az, hogy a szusi vagy a szasimi általánosságban elérhető legyen. Ezzel a konfliktussal állunk szemben. Hosszú távú megközelítést kell kialakítanunk, és biztosítanunk kell a kékúszójú tonhal megfelelő védelmét az I. függelékben.

 
  
MPphoto
 

  Silvia Iranzo Gutiérrez , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Tanács soros elnöksége nevében ma itt lehetek. Rendkívül hálás vagyok a CITES-egyezmény – a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény – aláíró feleinek a következő, március 13–25. között a katari Dohában megrendezésre kerülő konferenciáján kialakítandó álláspontok iránti érdeklődésükért.

A Tanács úgy véli, hogy a washingtoni egyezmény alapvető eszköz az állat- és növényvilág kihalással veszélyeztetett fajainak védelme terén. Ezért aktív szerepet kell játszanunk annak biztosítása érdekében, hogy a CITES a természetvédelemre és a természeti erőforrások fenntartható kezelésére irányuló kettős célkitűzése tekintetében továbbra is hatékony eszköz maradhasson.

E tekintetben érdemes kiemelni, hogy az Európai Unió az egyezményben előírtnál jóval szigorúbb szabályozással rendelkezik, és az elővigyázatosság elvét alkalmazza a biológiai sokféleség megőrzése, illetve szükség esetén megszűnésének csökkentése érdekében.

Az aláíró felek márciusban Dohában megrendezésre kerülő következő konferenciáján, vagyis a „COP XV.” konferencián nagyszerű alkalom nyílik arra, hogy megvitassunk számos, az egyezmény függelékeiben felsorolt különböző állat- és növényfajok veszélyeztetettségi szint szerint történő besorolásának módosítására irányuló javaslatot, valamint egyéb, az egyezmény alkalmazásának és betartásának javítását célzó javaslatot is.

Az Európai Unió építő jellegű szerepet játszik majd az aláíró felek konferenciáján, és különös érdeklődéssel várom a Parlamentnek a különböző előterjesztett kérdésekre vonatkozó nézeteit.

Érdeklődéssel követtük a Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságában lezajlott, a konferenciára kialakítandó európai uniós stratégiáról szóló állásfoglalás létrehozását célzó vitákat, amely állásfoglalást tudomásom szerint holnap bocsátanak szavazásra.

Azt kell, hogy mondjam, a Tanács továbbra is várja a Bizottság javaslatát arra vonatkozóan, milyen álláspontot alakítson ki az Európai Unió az aláíró felek konferenciájára megvitatás és, adott esetben, elfogadás céljából benyújtott dokumentumok és javaslatok tekintetében. E kérdéseket érintően éppen ezért jelenleg még nehéz lenne részletes választ adni.

Amint a Tanács megkapja a bizottsági javaslatot, a spanyol elnökség gondoskodni fog annak vizsgálatáról, valamint arról, hogy a vonatkozó döntést még az aláíró felek konferenciájának megkezdése előtt el lehessen fogadni. A spanyol elnökség továbbá a Tanács álláspontjának kialakítását követően tájékoztatni fogja arról a Parlamentet.

A CITES aláíró feleinek korábbi találkozóihoz hasonlóan a tagállamok közösen lépnek majd fel az Európai Unión belül meghatározott álláspont védelmében, és biztosítani fogják, hogy az összhangban álljon az Unió politikáival.

E tekintetben fontos kiemelni, hogy a CITES függelékei csak az egyezményben meghatározott listára kerülési feltételek alapján módosíthatók, amelyek figyelembe veszik az érintett fajok védelmi státuszát.

E módosításoknak figyelembe kell venniük az ellenőrzés fontosságát a CITES összefüggésében annak érdekében, hogy javítani lehessen a védelmi státuszt, csökkenteni lehessen a szükségtelen adminisztratív terheket és biztosítani lehessen, hogy a forrásokat közvetlenül ítéljük oda a természetvédelem szempontjából valós aggodalmat jelentő területek részére.

A CITES aláíró feleinek konferenciáján ismét meghatározóbb jelentőségű döntéseket kell elfogadni a – feltehetőleg a nemzetközi kereskedelem által is erősített – túlzott kiaknázás által fenyegetett fajok védelme érdekében.

Az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy az egyezmény továbbra is alapvető eszközként segíthesse elő az értékes vadon élő állat- és növényfajok jelentette erőforrások megőrzését és fenntartható kezelését.

Az elnökség a tagállamokkal és a Bizottsággal együttműködve ebben a szellemben vesz majd részt a dohai konferencián, és építő jellegű közreműködésével fog hozzájárulni annak sikeréhez.

Hölgyeim és uraim, érdeklődve várom a CITES aláíró feleinek 15. konferenciáján megvédendő célkitűzésekkel kapcsolatos véleményüket, amelyet továbbítani fogok a Tanács számára. Tudom, hogy a Tanács élvezi a Parlamentnek a konferencián való részvételre irányuló támogatását azon közös célkitűzéssel, hogy a CITES-egyezmény továbbra is jelentősen elősegíthesse bolygónk fenntarthatóságát, saját érdekünkben, valamint a jövő generációk érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Paweł Samecki , a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Az aláíró felek következő, 15. konferenciája valóban egyedi alkalmat kínál a kereskedelem által érintett számos faj védelmének és státuszának javítására.

Az Európai Unió a vadon élő fajokból előállított termékek egyik legnagyobb piaca. Éppen ezért különleges felelősség terheli annak biztosítása tekintetében, hogy a vadon élő fajok kereskedelme fenntartható legyen, és hogy e célból a CITES konferencián átfogó nemzetközi szabályokat fogadjanak el.

A Bizottság számára elsődleges fontosságú annak biztosítása, hogy a nemzetközi kereskedelem ne járjon káros hatással a veszélyeztetett növény- és állatfajok túlélésére. E tekintetben az EU a CITES keretein belül eddig is vezető szerepet játszott, és a következő találkozón is így tesz majd. A Bizottság néhány napon belül javaslatot fog elfogadni a találkozóval kapcsolatos uniós álláspontra vonatkozóan. Ezt követően a Tanács elfogadja a közös uniós álláspontot.

A tagállamokkal folytatott megbeszélései során a Bizottság gondoskodni fog róla, hogy a végleges közös álláspont ambiciózus és tudományos alapokon nyugvó intézkedéseket támogasson. Köszönetet szeretnék mondani a Parlamentnek is a CITES aláíró feleinek konferenciáján tárgyalásra bocsátandó legfontosabb kérdésekre vonatkozó álláspontjukért. Az állásfoglalás egyértelmű üzenetet közvetít, amelyet figyelembe kell majd vennünk.

Noha az Európai Unió részletes álláspontja végleges formájában még nem készült el, ismertetem azokat az elveket és prioritásokat, amelyek a Dohában tárgyalt leginkább érzékeny kérdésekben hozott döntéseink alapjául szolgálnak majd.

Először is, az Európai Unió úgy véli, hogy a CITES megfelelő eszköz a kereskedelem által érintett valamennyi faj kereskedelmének szabályozásához. Ez a szárazföldi és a tengeri, valamint a jelentős üzleti érdek tárgyát képező és azt nem képező fajok esetében egyaránt érvényes.

Ennek megfelelően az Európai Unió javaslatokat nyújtott be két cápafaj: a heringcápa és a tüskéscápa kereskedelmének szabályozására vonatkozóan. Elengedhetetlen, hogy több évtizedes túlhalászást követően végre biztosítsuk a cápák számára az őket megillető védelmet.

A CITES II. függelékébe történő besorolásuk véget vetne a cápatermékek szabályozatlan nemzetközi kereskedelmének, amely a túlhalászás egyik fő oka. Ennek a besorolásnak köszönhetően csak akkor lesz lehetőség az ilyen cápatermékek kereskedelmére, ha azok fenntarthatóan kezelt állományokból származnak.

Az Európai Unió ezenfelül javaslatot tesz arra, hogy a CITES keretén belül a tigris védelméről is gondoskodjunk, amely a világ egyik leginkább veszélyeztetett faja. 2010 a Tigris éve, így ez a mostani kiváló alkalom a CITES jelenlegi mechanizmusainak megerősítésére, ami lehetővé teszi a faj illegális kereskedelmével szemben folytatott kíméletlen harcot, valamint a faj elterjedési területén található számos államban fokozottabb átláthatóságot biztosít a tigrispopulációk védelmének módjára vonatkozóan.

Érintőlegesen megemlítenék néhány egyéb, fontos javaslatot, amelyeket a Parlament szintén világosan meghatározott. Az első az atlanti-óceáni kékúszójú tonhal. Ugyanazt kell mondanom, hogy a kérdésben nem született végleges álláspont. Annyit mondhatok, hogy a Bizottságon belül aggodalmak merültek fel az állomány jelenlegi állapotát illetően, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy megfelelő javaslatot találjunk, amely nemzetközi szinten elősegíti majd e probléma hatékony megoldását. A Bizottság végleges álláspontja figyelembe fogja venni az állománnyal kapcsolatos legújabb tudományos információkat, valamint az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság tavaly novemberi ülésének eredményét.

A második kérdés az elefántok és az elefántcsont-kereskedelem. A CITES-en és különösen az afrikai országokon belül régóta fennálló, vitás kérdésről van szó. A Bizottságot rendkívüli módon aggasztja, hogy a közelmúltbeli tapasztalatok szerint milyen mértékeket ölt az elefántok orvvadászata és az illegális elefántcsont-kereskedelem.

Növelni kell az elefántok számára biztosított védelem szintjét, és a Bizottság nem támogat olyan megoldást, amely kockázatot jelent a terjedő orvvadászat tekintetében. Ebben az összefüggésben úgy véljük, nem lenne helyes, ha az aláíró felek következő konferenciáján az elefántcsont-kereskedelem visszaállításáról határoznának.

Ezenfelül úgy gondoljuk, hogy a CITES-hez benyújtott és egyes elefántpopulációknak az I.-ből a II. függelékbe történő átsorolását célzó javaslatokat objektív módon, a CITES-en belül megállapított szabályok alapján kell értékelni.

Hadd szóljak néhány szót az Egyesült Államoknak a jegesmedvék nemzetközi kereskedelmének betiltásával kapcsolatos javaslatáról. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy az Északi-sark olvadó jégtakarója drámai veszélyt jelent e faj fennmaradására. Ezt elsősorban az éghajlatváltozásra vonatkozó rendkívül ambiciózus politikával lehet orvosolni, és úgy gondolom, hogy az EU egyértelműen példát mutatott az e területen történő fellépésre. Úgy véljük továbbá, érdemes megvizsgálni, hogy a szóban forgó fajt érintő hány további veszélyforrás csökkentésére van lehetőség. A nemzetközi kereskedelem korlátozott ugyan, de súlyosbíthatja a fajra gyakorolt nyomást. Végleges álláspontunk attól függ majd, hogy az Egyesült Államok által javasolt intézkedés milyen mértékben jelent valódi előnyöket a faj védelme szempontjából.

Végezetül, a korallok kérdését illetően kétségtelen, hogy a vörös és rózsaszín korallt a világ számos régiójában túlhalásszák. A CITES legutóbbi, 2007. évi találkozóján az Európai Unió támogatta az Egyesült Államok azon javaslatát, amely mindkét faj esetében előírta a nemzetközi kereskedelem szabályozását, és a COP 15 konferenciára ismét támogatásunkról biztosítottuk az Egyesült Államok javaslatát. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak következetes támogatást kell nyújtania, mivel a legújabb rendelkezésre álló adatok szerint a helyzet egyáltalán nem javult. Hangsúlyozni szeretném még, hogy egy ilyen jogszabály semmi esetre sem jelentené a kereskedelem tilalmát, csupán biztosítaná, hogy azt kizárólag fenntartható módon lehessen folytatni.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROUČEK ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen , a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A CITES döntéshozatalát illetően szilárd meggyőződésem, hogy a döntéshozatali eljárásnak átláthatónak kellene lennie, és kizárólag tudományos tényeken kellene alapulnia. Ez az alapja a Parlament jegesmedvékre, elefántokra, tigrisekre, ázsiai nagymacskákra és cápákra vonatkozó állásfoglalásának.

Különös tekintettel a kékúszójú tonhalnak a CITES-egyezmény I. függelékébe történő besorolására, felvetnék néhány szempontot. Először is, a tudományos közösség jelentős többsége egyetért abban, hogy a fajok további fennmaradásának biztosítása érdekében a nemzetközi kereskedelem tilalmára van szükség. Az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) szerint az állomány ívásra képes biomasszája a halászat megkezdése előtti szintnek kevesebb mint 15%-a. A tudományos becslésekből következően valós aggodalomra adhat okot, hogy 2010-re az ívásra képes állomány lényegében kihalhat.

A FAO ad hoc szakértői tanácsadó testületének többsége úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló adatok alátámasztják az atlanti-óceáni kékúszójú tonhalnak a CITES-egyezmény I. függelékébe történő besorolására irányuló javaslatot, és hozzátették, hogy a besorolás legalább az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger keleti részén az utóbbi időben zajló, nem fenntartható halászat visszaszorítását biztosítaná. Mivel a testületnek egyhangú döntést kell hoznia, illetve Japán heves tiltakozása miatt a végső javaslatban nem ez szerepelt. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a testület vitathatatlan többségének véleményét. Továbbá a tudósok döntései alapján a testület egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy teljesülnek azok a követelmények, amelyek alapján a kékúszójú tonhal besorolható a CITES I. függelékébe.

Számos esetben a politikai vélemény dönt, a biológiai sokféleség és a fajok kihalása esetében azonban nem köthetünk kompromisszumokat, és nem alkudozhatunk. Ha nincs hal, nincs fogás.

 
  
MPphoto
 

  Kriton Arsenis , az S&D képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Leinen úr minden mást elmondott, amiről beszélni szerettem volna, így elsősorban a tonhalkérdésre összpontosítanék.

Ezt a kérdést mindenképpen tudományos oldalról kell megközelítenünk. A kékúszójú tonhalat a közvetlen kihalás veszélye fenyegeti. Éppen ezért a világkereskedelemmel, tehát az Európai Unión kívüli kereskedelemmel szembeni teljes körű védelem az egyetlen helyes megoldás. A CITES Titkársága az elmúlt héten bejelentette, hogy javasolja a tonhal I. függelékbe történő besorolását, ami a világkereskedelem tilalmát vonja maga után.

A Titkárság szerint, idézem: „A Titkárság egyetért a FAO ad-hoc szakértői tanácsadói testületének többségével abban, hogy e faj esetében teljesülnek az I. függelékbe való besorolás követelményei”. Más szóval támogatja a vonatkozó FAO-javaslat ezen pontját, amely az ICCAT javaslata alapján született.

A vita tudományos része tehát megoldódott. Most vizsgáljuk meg azt politikai és társadalmi szempontból. A tonhalállomány rohamosan fogy. A tudományos szervezetek fenntartják, hogy a világkereskedelem betiltásának elmaradása esetén a kékúszójú tonhal néhány éven belül eltűnik. A halászati tevékenységek szabályozása ez idáig nem járt eredménnyel. A kékúszójú tonhalból az ICCAT által 2008-ra javasolt 19 000 tonna helyett a becslések szerint 50 000 tonnát fogtak ki.

Azt javasoljuk, hogy még ma szüntessük be a világkereskedelmet, amíg még megmenthetjük a tonhalat, és hogy a kereskedelem a CITES által nem érintett Európai Unión belül folytatódjon, valamint hogy ezzel egyidőben az Európai Unió nyújtson kártérítést az exporttilalom által hátrányosan érintett halászoknak és vállalkozásoknak.

A Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja ezt illetően módosítást nyújtott be. A módosítás lehetővé teszi a kékúszójú tonhal állományának megerősödését és a kereskedelem visszaállítását. Erre vonatkozóan mentesség útján rendelkezik arról, hogy a tonhalállomány megerősödését követően a világkereskedelem tilalma azonnal feloldható, szemben a más fajok esetében előírt fokozatos megszüntetéssel. Ha a világkereskedelmet nem tiltjuk be, a kékúszójú tonhal állománya összeomlik, a halászati ágazat tönkremegy, és senki sem lesz jogosult kártérítésre.

Ha valóban meg szeretnénk védeni a halászokat, támogatnunk kell a kékúszójú tonhalnak a CITES-egyezmény I. függelékébe történő besorolását. Ellenkező esetben örökre elveszítünk számos munkahelyet, valamint egy gyönyörű és egyedi fajt.

 
  
MPphoto
 

  Chris Davies , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A mai nap elvben új kezdetet jelent Európa számára, de mivel állunk szemben? Egy biztossal és egy miniszterrel, akik csupán végigveszik az indítványokat. Ez nem az Ön hibája, biztos úr, de arra kérem, térjen vissza a testülethez, és közölje velük, hogy a szóban forgó aktákért felelős biztosokkal kell vitát folytatnunk.

Ez közel olyan szégyenletes, mint az előttünk lévő állásfoglalás, amely csupán egymás után felsorolja a kihalás által fenyegetett fajokat: valódi tükör ez arról, mennyire képtelen az emberiség a jövőre vonatkozóan tervezni. Természetesen a kékúszójú tonhal kérdése – amely kétségtelenül a vita központi témája lesz – kiválóan példázza a problémát, összefogja azt, és nyilvánvalóan olyan fajról van szó, amely csak az európai vizekben van jelen. A világ legdrágább halfaja ez, amelynek darabja több tízezer euróba kerül. Japán tömegesen halmozza fel őket. Japán, ahol a „természetvédelem” szó a jelek szerint a tömeges felhalmozást jelenti, leöli a halakat, majd 20-30 évre lefagyasztja őket, hogy még évtizedek múlva is fogyaszthatók legyenek. A Földközi-tengerben addigra nem marad hal, az emberek azonban továbbra is ehetnek majd szusit, ha meg tudják fizetni.

Ebben az esetben még a szervezett bűnözés is megjelenik a halászati ágazatban, ami nem meglepő, hiszen hatalmas összegekre lehet szert tenni. A maffia is belekeveredik az üzletbe. Majd ezt követően az ICCAT-hoz, a tonhalak védelmére létrehozott nemzetközi bizottsághoz fordulunk. „A tonhalak védelmére”! A faj állománya 80–90%–kal csökkent. A kihalás veszélye fenyeget, miközben van egy szervezet, amely elvben a tonhalak védelmével foglalkozik! Az ICCAT teljes kudarcot vallott. A saját maga számára kitűzött célok is teljes kudarcra vannak ítélve. A szervezet figyelmen kívül hagyja a tudományos véleményeket; továbbra is rendkívül, túlzottan magas kvótákat állapít meg. Most egyes tagállamok úgy érvelnek majd, hogy a II. függelék is elegendő, erre azonban nincs bizonyíték. A II. függelék nem változtat a helyzeten. Majd néhány év múlva visszatérnek és azt mondják „Bocsánat, tévedtünk”. Addigra nem marad tonhal.

Támogassuk hát azt a javaslatot, amely szerint a tonhalat az I. függelékbe kell besorolni. Ne feledjük, eljött az ideje, hogy az emberiség gátat szabjon saját mohóságának; itt az ideje, hogy a tengerek jövőjét is figyelembe vegyük.

 
  
MPphoto
 

  Bart Staes , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(NL) Az, ahogyan az emberek a természeti erőforrásokkal bánnak, ahogyan elpusztítják a természetes élőhelyeket és túlzottan kiaknázzák a vadon élő növény- és állatfajokat, ahogyan illegális kereskedelmet folytatnak ezekkel a fajokkal, mindez a Föld nevű űrhajó biológiai sokfélesége ellen folyó támadást képviseli.

Ez a biológiai sokféleség nélkülözhetetlen. Ez magyarázza a CITES (a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény) fontosságát, és azt, miért bír ekkora jelentőséggel a következő hónapban Dohában megrendezésre kerülő konferencia. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a színfalak mögött az állásfoglalás fellazítására irányuló próbálkozások folynak. Kíméletlen harcot vívunk e kérdésben. Ezért arra kérek mindenkit, és különösen a déli országokból származó, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjában, valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjában ülő képviselőtársaimat, hogy a lehető leghangsúlyosabb módon gondoskodjanak arról, hogy elfogadjuk a Bizottság környezetvédelmi politikai ajánlását, amely a kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolását javasolja. Ez elengedhetetlen e faj fennmaradásához.

 
  
MPphoto
 

  Kartika Tamara Liotard , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Leinen úr, hálás köszönet Önnek; mindent elmondott, és nagyon sok állatot említhetünk: az elefántot, az ázsiai tigrist, a korallokat. Jómagam azonban kifejezetten egyről szeretnék beszélni.

Tegnap a rotterdami Blijdorp állatkert bejelentette, hogy egyetlen európai állatkertben sem sikerült jegesmedvéket tenyészteni. Az európai jegesmedve-tenyésztési programok sikertelenek, ami rendkívül kedvezőtlen hír, elsősorban amiatt, mert a vadon élő jegesmedvéket a kihalás veszélye fenyegeti. A tengeri jégtakaró zsugorodik, és vele a jegesmedvék élőhelye fokozatosan eltűnőben van. 45 éven belül a vadon élő jegesmedve-populáció több mint 70%-a elpusztulhat. Ezenkívül a jegesmedvéket a trófeavadászat és a kereskedelem is veszélyezteti. Az embereket láthatóan feldobja a jegesmedvék kedvtelésből történő öldösése, amit egészen visszataszítónak találok.

Ezért arra kérem az EU-t, hogy támogassa a jegesmedvék kereskedelmének tilalmára irányuló javaslatot, mielőtt túl késő lenne; a kékúszójú tonhalat szintén minden további késlekedés nélkül fel kell venni az I. függelékbe.

 
  
MPphoto
 

  Anna Rosbach , az EFD képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr! Azért vagyunk ma itt, hogy a veszélyeztetett fajokról tárgyaljunk. Cápákról, tonhalról, jegesmedvékről, nagymacskákról, elefántokról esik szó. Halászati kvótákról, természetvédelemről, az élőhelyek megőrzéséről beszélünk, és így tovább. Arról beszélünk, vajon ezeket az állatokat az I. vagy a II. függelékbe kell-e besorolni, vagy hogy esetleg egyszerűen feláldozhatók.

A Tisztelt Házban legalább két, eltérő hozzáállást tanúsító oldal képviselteti magát. Az egyik oldal a kihalás szélén álló sok-sok faj mindegyike számára teljes körű védelmet szeretne. A másik oldal nem tudja elég magasra srófolni a halászati és a fogyasztási kvótákat, és olyan rövidlátó ígéreteket tesz a helyi halászoknak, amelyek rövid időn belül bizonyos fajok teljes kipusztulásához fognak vezetni.

Jól kiegyensúlyozott középútra van szükség, amely biztosítja, hogy az emberek és bolygónk a jövőben is jólétben élhetnek. A most tárgyalt dokumentumokban olyannyira hemzsegnek a szakmai részletek, hogy azt hihetnénk, valamennyien az érintett terület szakértői vagyunk. Nem arra kellene-e inkább az időnket fordítani, hogy közösen és átfogóan megakadályozzuk a halak és kagylók ívási időszakban történő halászatát, biztosítjuk, hogy az állatok és a növények a jövőben is életképes élelmiszerforrásként szolgálnak majd, és hogy az általunk fogyasztott állatfajok számára ésszerű hosszúságú életet biztosítunk, mielőtt emberséges módon leöljük őket?

Túlságosan rövid távon gondokodunk, és nem vesszük figyelembe a bolygónk számára szükséges biológiai sokféleséget. Nem csupán a veszélyeztetett növény- és állatfajokról van szó; a kérdés ennél jóval összetettebb. Számos tennivaló van – és milyen szokatlan is lenne, ha máris megelőző intézkedésekbe fognánk ahelyett, hogy az utolsó pillanatban cselekszünk.

 
  
MPphoto
 

  Claudiu Ciprian Tănăsescu (NI) . – (RO) A statisztikák szerint a kékúszójú tonhalat a megengedettet jóval meghaladó mértékben halásszák, ami azt jelenti, hogy a kékúszójú tonhal populációja minden évben egyre tovább fogy. A Monaco által előterjesztett javaslat, amely szerint a kékúszójú tonhalat a CITES I. függelékébe kellene besorolni, eredményes lehet, mivel a védelmét célzó gyors és drasztikus fellépés híján a faj kihalásra van ítélve.

1992-ben az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság elfogadta a kékúszójú tonhal kereskedelmének megfigyelésére vonatkozó ajánlást. Sajnálatos módon ez messze nem bizonyult hatékony eszköznek. 2007-ben az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság a kékúszójú tonhalra vonatkozó fogási dokumentációs programként ismert, jóval átfogóbb programot fogadott el, amely 2008 tavaszán lépett hatályba. Jóllehet ez előremutató lépést jelentett, még mindig túl korai lenne értékelni a program hatékonyságát. Ennélfogva kötelességemnek érzem feltenni a kérdést: milyen mértékben ellensúlyozhatja az Európai Uniónak a kékúszójú tonhal I. függelékbe való besorolását támogató álláspontja a CITES konferencián bizonyos, az Európai Unión kívüli szervezetek és államok azon kívánságát, hogy az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság által a közelmúltban tett kezdeményezések feltételezett eredményeinek értékeléséig készenléti politikát fogadjanak el?

 
  
MPphoto
 

  Elisabetta Gardini (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Hallottam, amint a miniszter asszony a CITES-egyezményt hatékony, a Bizottság pedig megfelelő eszköznek minősítette.

Ezzel egyetértek. Ne váltsuk fel hát ezt az eszközt, amely ez idáig – számos képviselő állításával ellentétben – igazán kiválóan működött. Amióta szabályozza a tonhal halászatát, és amióta alacsonyabb kvótákat határozott meg, a halászok nem csupán több, de nagyobb tonhalakat fognak.

Az eszköz működik. Rendkívül veszélyes precedenst teremtene, ha a ténylegesen veszélyeztetett fajokat tartalmazó I. függelékbe egy olyan fajt sorolnánk be, amely – hál’ istennek – még több millió élő példánnyal számolhat.

Várjuk az új adatokat, és bízom benne, hogy jogszabályainkat ezek alapján dolgozzuk majd ki, mivel, ahogyan egy híres amerikai újságíró mondta, „a számok nem hazudnak, de a hazugok számítanak”, de még hogy hazudnak! Hozzászoktunk, különösen a környezetvédelmi kérdések terén, hogy homlokegyenest ellenkező számadatokról hallunk: egyes számok hazudnak, mások pedig nem.

A kékúszójú tonhalat nem fenyegeti a kihalás veszélye, de szabályozásra van szüksége. Ne feledjük, hogy vannak olyan közösségek, amelyek megélhetését kizárólag ez az ősi, legalább 11 200 éves tevékenység biztosítja, olyannyira, hogy egyes esetekben az UNESCO védelmet és támogatást igénylő tevékenységnek minősíti a halászatot.

 
  
MPphoto
 

  Edite Estrela (S&D) . – (PT) Elnök úr! Az ENSZ azt állítja, hogy a biológiai sokféleség most van a legsúlyosabb válságban azóta, hogy 65 millió évvel ezelőtt kihaltak a dinoszauruszok. A trópusi korallzátonyok pusztulása, az afrikai elsivatagosodás és az erdőpusztulás veszélyezteti a biológiai sokféleséget, és a gazdaság számos ágazatára, például az élelmiszer-termelésre, az idegenforgalomra, a gyógyszeriparra és az energiatermelésre is kedvezőtlen hatást gyakorol.

Az ENSZ elismeri továbbá, hogy nem sikerült elérni a 2002-ben meghatározott célt, amelynek értelmében 2010-re csökkenteni kell a biológiai sokféleség eltűnésének jelenlegi ütemét. A CITES jelentette a vadon élő fajok védelmére vonatkozó elsőszámú globális megállapodást, amelynek célja a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelem révén történő túlzott kiaknázásának megakadályozása volt. A természeti erőforrások emberi fogyasztása, az élőhelyek elpusztítása, az éghajlatváltozás, a vadon élő fajok túlzott kiaknázása és az illegális kereskedelem a biológiai sokféleség elszegényedésének fő okai.

Éppen ezért fontos annak biztosítása, hogy a biodiverzitás nemzetközi évében az Európai Unió alapvető stratégiai célkitűzései a CITES aláiró feleinek közeledő konferenciájával összefüggésben kitérjenek majd a biológiai sokféleség védelmének célkitűzésére, az ugyanis az emberiség fennmaradása és jóléte szempontjából nélkülözhetetlen.

Ambiciózusnak kell lennünk, és követelnünk kell a kihalás veszélye által fenyegetett valamennyi faj védelmét.

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE) . – (NL) A CITES március végi konferenciájának napirendjén szereplő valamennyi fajról szólhatnék, ám csak egyet szeretnék kiemelni, mivel az oly tökéletesen képviseli mindazt, amellyel mi, mint az egyik faj, jelenleg foglalkozunk: ez pedig a kékúszójú tonhal.

Egy csodálatos, lenyűgöző halfajról van szó, amelyet több évszázada halászunk és fogyasztunk. Sajnálatos módon mára ez a faj a kihalás szélére jutott. A politikusok több éves helytelen vezetését követően, akik újra és újra figyelmen kívül hagyták a biológiai ajánlásokat, akik hagyták, hogy az ágazat hosszú távú kilátásaival szemben a rövid távú gazdasági érdekek kerekedjenek felül, most nincs más választásunk, mint hogy teljes körűen betiltjuk a kékúszójú tonhal kereskedelmét.

Szerepel itt néhány olyan módosítás, amelyek a kereskedelmi tilalomtól eltérő megoldást javasolnak, ehhez azonban sajnos már túl késő van. Néhány héttel ezelőtt egyetlen kékúszójú tonhalért 120 000 eurót fizettek. Ez a jelen valósága. Ez magyarázatot ad a hatalmas mértékű illegális fogásokra is, amelyek becslések szerint a meghatározott kvóták kétszeresét teszik ki. Ez az oka annak, hogy a kvóták nem jelentenek vigaszt. Az illegális fogások miatt semmi értelmük. A kékúszójú tonhalat egyedül a nemzetközi kereskedelmi tilalom mentheti meg.

Tudom, hogy az ágazat számára mindez súlyos következményekkel jár, ezzel teljes mértékben tisztában vagyok, de tanuljunk ebből a tapasztalatból: ha kiürül a tenger, az valóban az ágazat végét jelenti majd. Bánjunk tehát körültekintőbben a környezetünkkel, gazdasági és ökológiai okokból egyaránt.

Arra kérem az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be a kékúszójú tonhal I. függelékbe történő besorolására vonatkozó határozatát a Tanácshoz, és kérje fel a spanyol elnökséget, hogy lépjen ki saját árnyékából, és fogadja el a határozatot.

Hölgyeim és uraim! A XVII. században az emberiség elpusztította a dodókat. Mutassuk meg, hogy képesek vagyunk tanulni a korábbiakból, és ne engedjük, hogy a kékúszójú tonhal a XXI. század dodójává váljon.

 
  
MPphoto
 

  Bas Eickhout (Verts/ALE) . – (NL) Újabb ENSZ-csúcsra kerül sor márciusban, ez alkalommal a veszélyeztetett állatfajok kereskedelmével kapcsolatban. Itt a lehetőség az Európai Unió számára, hogy ismét egységesen lépjen fel, és mindenekelőtt a tudomány számára, hogy jelentős szerepet játsszon. Vegyük figyelembe, mit mond a tudomány! A rövid távú érdekek érvényesítése jelentheti a halászok és a vadászok rövid távú érdekeinek érvényesítését, hosszú távon azonban az állatfajok és számos szektor végét jelenti majd.

Ennek alternatívája a hosszú távú megközelítés; a kékúszójú tonhal esetében 2012-ről beszélünk! Ez nem hosszú táv, ez a holnap. Éppen ezért követni kell az Európai Parlamentnek a kékúszójú tonhal kereskedelmi tilalmára vonatkozó ajánlásait, ugyanakkor a jegesmedvék kereskedelmét is be kell tiltani, továbbá az afrikai elefántot át kell sorolni az említett listára annak érdekében, hogy megakadályozzuk annak ismételt nagyarányú vadászatát.

Végezetül, az Európai Parlament küldöttsége is jelen lesz Dohában. Azt kívánom, hogy az EP-küldöttség is működjön közre az EU álláspontjának meghatározásában, és így közösen gondoskodjunk ezen állatfajoknak a jövőre történő megmentéséről.

 
  
MPphoto
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) . – (ES) Elnök úr! Arra kérném a spanyol elnökséget, hogy mindenképpen védjék meg a kékúszójú tonhalat, ugyanakkor biztosítsák a Földközi-tengeren alkalmazott hagyományos almadraba halászati módszerek fennmaradását is. _Soha nem jelentettek veszélyt a fajra ezek a módszerek, amelyek több mint ezer éve a kékúszójú tonhallal együtt léteznek. Ami ténylegesen fenyegeti a kékúszójú tonhalat, az az illegális halászat, az ipari halászat, a kerítőhálóval történő halászat és a gazdaságok burjánzása.

Ez a valódi probléma a kékúszójú tonhal esetében. Ne legyünk igazságtalanok: különbséget kell tenni aközött, ami valódi veszélyt jelent erre a fajra – ez az említett, kerítőhálóval történő ipari halászat – és a hagyományos halászati módszerek között.

A politikának igazságosnak kell lennie, ezért olyan utat kell keresnünk, amely ténylegesen védi a tonhalat, de természetesen nem bünteti ezeket a hagyományos halászati módszereket. Úgy gondolom, ez a tökéletes egyensúly, amelyet esetenként képtelenség megteremteni, mégis kísérletet kell tennünk rá, hogy megtaláljuk ezt az utat annak érdekében, hogy megőrizhessük ezt a halfajt, és megakadályozzuk annak kihalását, anélkül, hogy az almadraba módszerhez hasonló hagyományos földközi-tengeri halászati módszereket szankcionálnánk.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió tagállamaiban számos veszélyeztetett állatfajok csempészéséről szóló esetet dokumentáltak. Határellenőrzéskor a vámtisztek palackba szorított madarakat, valamint a gépjárművek teste és a kárpit közé préselt teknősöket találnak. A lengyel vámhatóság 2008. évi jelentése szerint rekordszámú, 200 889 esetben tartóztattak fel a határon veszélyeztetett állatok élő példányait vagy azokból készült termékeket. Indiában a csempészek elleni eredménytelen küzdelem nyomán olyan helyzet alakult ki, amelyben az orvvadászat drámai mértékű növekedése ismét veszélybe sodorta például a bengáli tigris populációját.

A közös külső határokkal rendelkező Európai Uniónak különösen ügyelnie kell arra, hogy ne váljon olyan piaccá, ahová a veszélyeztetett állat- vagy növényfajokat büntetés nélkül lehet átcsempészni vagy behozni. Az Európai Bizottságnak különös hangsúlyt kell helyeznie az ismeretterjesztő kampányokra és a polgárokkal folytatott megfelelő kommunikációra. A politika céljaként az európai turisták tudatosságának növelését kell kitűzni. A vámtisztek minden évben találnak kihalással fenyegetett állat- és növényfajokból készült termékeket a külföldi utazásról hazatérő európai turisták csomagjaiban. A kékúszójú tonhal populációjáról jelenleg folyó vita kétségtelenül jogos. A statisztikák önmagukért beszélnek. Az elmúlt 50 évben e faj példányszáma nem kevesebb mint 75%-kal csökkent. A Földközi-tenger tonhalállománya súlyosan veszélyeztetett. A kékúszójú tonhalnak a CITES-egyezmény I. függelékébe történő besorolása teljes mértékben indokoltnak tűnik, és ez az egyetlen módja, hogy megelőzzük a faj kihalását.

 
  
MPphoto
 

  Antolín Sánchez Presedo (S&D) . – (ES) Elnök úr! Osztom a kékúszójú tonhal populációjának biológiai helyzetével kapcsolatos aggodalmakat, és egyetértek azzal, hogy hatékony védelmi és irányítási intézkedéseket kell elfogadni, amelyek nem csupán megakadályozzák a faj eltűnését, de a halászati területek fenntarthatóságát és a felelős kereskedelmet is biztosítják.

Hazám évek óta ezért tevékenykedik. A almadraba halászati módszerek jól ismert példáján túl védelmi övezetet hozott létre a Földközi-tengeren, a kerítőhálós flották nagyságát hat hajóra korlátozta, valamint úttörő szerepet játszott a fajra vonatkozó helyreállítási tervek elfogadása és a kereskedelem dokumentált megfigyelése terén.

A kékúszójú tonhalnak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) I. függelékébe történő besorolása a nemzetközi kereskedelem tilalmát vonná maga után anélkül, hogy az alapvető problémákat megoldaná. A fogások mennyisége nem korlátozott, a halászhajók lobogója a fogyasztói országokéra cserélhető, és a lépés az érintett halászati tevékenységért felelős regionális halászati irányító szervezet, az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) közelmúltbeli megállapodásaival sem áll összhangban. Éppen ezért gyengítené a tengerek nemzetközi irányítását és a felelős halászat elvét.

A probléma gyökeréig kell leásnunk. Támogatjuk a fogásoknak az ICCAT-on belül már elfogadott csökkentését, és akár a moratóriumot is, amennyiben arról a következő idényre vonatkozó, már készülő tudományos jelentések határoznak. Azt szeretnénk, ha az Európai Unió szigorítaná a szabályozók használatát, és a fogási folyamatok és eladások visszakereshetőségének biztosítása érdekében teljesítené az ICCAT ajánlásait.

Ez a cselekvési irány összeegyeztethető a kékúszójú tonhalnak a CITES II. függelékébe történő besorolásával, az I. függelékkel azonban nem; az I. függeléket más forgatókönyv esetére kell fenntartani és nem vethető alá olyan feltételeknek, amelyek aláássák CITES-eszközként való hitelét.

A mai vita mindenesetre egyértelmű üzenettel bír: az Európai Unió teljes mértékben elkötelezett a kékúszójú tonhal fenntarthatósága mellett, és el fogja fogadni a faj megőrzéséhez szükséges intézkedéseket. Az ágazatnak bizonyságot kell tennie arról, hogy a kvóták működnek és azokat alkalmazzák, valamint hogy az illegális halászat visszaszorítható.

A halászat megmentése érdekében meg kell mentenünk ezt a fajt.

 
  
MPphoto
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) . – (GA) Elnök úr! Az atlanti-óceáni és a földközi-tengeri kékúszójú tonhalállomány állapota valamennyiünk számára aggodalomra ad okot. A tudományos adatok nem vitathatók. Ugyanakkor az ICCAT – a kékúszójú tonhal védelméért és az állomány helyreállításáért és megőrzéséért felelős nemzetközi bizottság – figyelemre méltó erőfeszítéseket tett. Ha a kékúszójú tonhalat besorolják a CITES I. függelékébe, azzal legalább tíz évre teljes körűen betiltják a faj halászatát.

. – Elfogadhatatlan, hogy Európában így bánjunk a halászati ágazattal. Létfontosságú, hogy az ICCAT végezhesse a munkáját.

2006-ban például a teljes kifogható mennyiség 36 000 tonna volt. Az idei évre engedélyezett teljes kifogható mennyiség 13 500 tonnára csökkent. Az ICCAT javaslata szerint 2011-ben ezt a mennyiséget további 50%-kal, 6750 tonna alá szállítják le. A teljes kifogható mennyiség 2012-ben és 2013-ban tovább csökken majd.

Az ICCAT által hozott intézkedéseket körültekintően nyomon kell követni. Ha sikertelennek bizonyulnak, mérlegelni kell az I. függelék szerinti teljes körű tilalmat.

Ír szemszögből nézve – és hadd mondjam el: azon túl, hogy járulékos fogásként 100 tonna kékúszójú tonhalra teszünk szert, nem fűződik érdekem a kérdéshez – arról van-e szó, hogy foghatunk kékúszójú tonhalat járulékos fogásként, majd kifogásukat és megölésüket követően visszaengedjük őket a tengerbe? Ez semmiképpen sem ésszerű eljárás. Úgy vélem, fontos, hogy ésszerű és józan intézkedéseket hozzunk mind az állományok, mind pedig az európai halászati ágazat védelme érdekében.

Míg vannak itt olyanok, akik elsősorban a tonhal védelmét szorgalmazzák, hadd mutassak rá azok számára, akik a halászatból élő vidéki területekről érkeznek, hogy egy másik veszélyeztetett fajra is gondolnunk kell – mégpedig a halászainkra.

Éppen ezért a kékúszójú tonhal II. függelékbe történő besorolását javasló módosítást fogom támogatni.

 
  
MPphoto
 

  Isabella Lövin (Verts/ALE) . – (SV) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nézzenek körül itt az ülésteremben. Az üres székek képviselhetik az elmúlt 50 év során a világ tengereiből eltűnt ragadozó halakat. A világ halászflottái sikeresen felszámolták a bolygón a ragadozó halakat, amelyek oly fontosak az ökoszisztémák számára. Ezek közé tartozik a tonhal, a tőkehal és a lazac. Az EU a világ második legnagyobb halásznemzete, ezért a halállományok kimerítésében játszott szerepünk vitathatatlan.

2000–2008 között például az EU halászati alapja több mint 23 millió euróval támogatta a tonhal halászatára szolgáló új hajók építését – más szóval egy olyan ágazatot, amely az illegális halászat megfékezését célzó felügyelet miatt már így is több millióba kerül az adófizetők számára; és mindezt azért, hogy a hal 70%-át Japánba exportáljuk, ahol aztán exkluzív üzleti vacsorák keretében fogyasztják el őket!

Emlékeztetni szeretném valamennyiüket, hogy a kékúszójú tonhalnak a CITES-egyezmény I. függelékébe történő besorolása nem jelenti a kisüzemi európai halászat betiltását, csak az adófizetők által jelentős mértékben finanszírozott exportoknak vet véget. Kiváló kezdet lenne ez a biodiverzitás ENSZ által kijelölt nemzetközi évében.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Soullie (PPE) . – (FR) Elnök úr! Mára a kékúszójú tonhal eredeti állományának kevesebb mint 15%-a maradt fenn. Ilyen adatok fényében a megoldás nyilvánvalónak tűnik. Mindazonáltal nem szabad megfeledkezni a mai vita tárgyát képező döntés által érintett munkahelyekről. Ki kell emelni, hogy a CITES célja nem a halászat, hanem csupán ezen halfaj nemzetközi kereskedelmének betiltása, amelynek 80%-át Japánba exportáljuk.

A tonhal védelmével mindenképpen egy veszélyeztetett fajt védelmezünk, ugyanakkor kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb halászati tevékenységet szorgalmazunk, amelynek végcélja a belső piac, és amely munkahelyeket teremt. Támogatom a kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolására vonatkozó elképzelést, és jóllehet meggyőződésem, hogy ez a döntés kedvező lesz, feltétlenül szükség van a Bizottság támogatására, mivel mindez azt eredményezheti, hogy a halászati ágazatot teljes körűen felül kell vizsgálni.

A kérdésem ezért e támogatás feltételeire irányul. Franciaország 18 hónapos meghosszabbítást kér, a kereskedelmi tilalom által érintett halászok és hajótulajdonosok részére szánt pénzügyi intézkedésekkel kísérve. Mi erről a Bizottság véleménye?

Ezenkívül számos kollégámhoz hasonlóan aggódom az igazságosság miatt. Hogyan garantálhatjuk, hogy a Tunézia, Líbia és hasonló országok lobogója alatt közlekedő hajók hozzánk hasonló szigorral alkalmazzák majd a nemzetközi kereskedelem tilalmát? Mit tartalmaznak majd az új ellenőrzési intézkedések és szankciók?

A fenntartható gazdasági tevékenységeket célzó politikánknak gyakorlatiasnak kell lennie, és esetenként néhány ágazatban akár népszerűtlen is lehet, de bízom benne, hogy a Bizottság és a Tanács nem téveszti szem elől a szóban forgó intézkedések végrehajtásához szükséges módosításokat.

 
  
MPphoto
 

  Guido Milana (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Jómagam a kékúszójú tonhal II. függelékbe való besorolását támogatom – és e tekintetben módosítást is nyújtottam be. Emiatt egyáltalán nem érzem magam bűnözőnek. Épp ellenkezőleg, úgy érzem, nagyon is egy hullámhosszon vagyunk azokkal az előttem szólókkal, kezdve Gardini asszonnyal, akik eltérő álláspontot fejtettek ki.

Nagy tévedés a tigrist, a jegesmedvét, az elefántot és a tonhalat egy lapon említeni. A FAO soha nem merne ettől eltérő kijelentést tenni, vagy e további veszélyeztetett fajok esetében másfajta álláspontot kialakítani. Az azonban, hogy eltérő nézeteket vallunk a tonhalkérdés kezelésére vonatkozóan, semmiképpen sem jelenti azt, hogy elfeledkezünk arról, hogy a biológiai sokféleség olyan érték, amelyet minden áron védelmeznünk kell.

Az állásfoglalási indítvány szelleme teljes mértékben érdemes a támogatásra. Amikor azonban a tonhal tengeri biomasszájának becslésekor a jelek szerint egyesek visszafelé tesznek egy lépést, és elhamarkodottan szorgalmazzák az I. függelékbe történő besorolást, az talán azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyják e döntés mellékhatásait, amelyek gazdaságunk számos ágazatában súlyosak és esetenként akár visszafordíthatatlanok is lehetnek.

Bizonyos értelemben ugyanez vonatkozik a korall kérdésére és annak a II. függelékbe történő besorolására is. Az adatok ebben az esetben sem jelzik egyértelműen a mélytengeri, tehát az intézkedés által érintett, 150–200 méternél mélyebben található korall kihalását vagy veszélyeztetettségét.

 
  
MPphoto
 

  Carl Haglund (ALDE) . – (SV) Elnök úr! Egyszer volt, hol nem volt, fent, a Balti-tengeren a hazám közelében még lehetett kékúszójú tonhalat fogni, ma azonban tudjuk, mi a helyzet. A kékúszójú tonhalat a túlhalászás miatt a kihalás veszélye fenyegeti.

Azért folytatjuk ezt a mai, igen szomorú vitát, mert a kellő időben nem hoztuk meg a megfelelő döntést. Azért jutottunk ide, mert a döntéshozók évek óta nem hajlandók figyelembe venni a tudományos javaslatokat. Ennek eredményeképpen olyan helyzet állt elő, amely drasztikus fellépést kíván. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessek az emberiség e területen elkövetett korábbi mulasztásaira! A kanadai part jó példaként szolgál arra, hogyan számolta fel sikeresen az ember a tőkehalállományt. Ez az állomány a túlhalászás eredményeképpen teljesen összeomlott, és ott és akkor pontosan ugyanazt a vitát folytatták le, mint amelyet mi ma itt folytatunk. Nem hagyhatjuk, hogy a kékúszójú tonhal hasonló sorsra jusson. Ezért, többek között, a francia javaslat nem kifejezetten kedvező, mivel pontosan ezt a hatást érheti el.

Természetesen az a tény, hogy a Halászati Bizottság fele – vagy közel minden tagja – is jelen van ma, azt mutatja, hogy a Parlament nem a leghatékonyabb módon kezeli ezeket a kérdéseket, tehát a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság megbeszéléseket folytat, ötletekkel áll elő, majd azok, akik a halászati témákkal foglalkozunk, idejövünk, és megvitatjuk ezeket az ötleteket. Ezen érdemes lenne elgondolkodnunk. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a Bizottság javaslata kedvező. Szilárd tudományos alapokon nyugszik, ezért nem indokolt a Környezetvédelmi Bizottság e kérdésben alkalmazott megközelítésének módosítása.

 
  
MPphoto
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) . – (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A kékúszójú tonhal egy ideje már komoly veszélyben van, és évek óta halljuk az olyan jelentéseket, amelyek egyértelműen tanúsítják, hogy az állományok gyengülnek, és hogy mindehhez mi is hozzájárultunk, többek között a köztámogatások révén. Az Európai Unió az elmúlt években közel 43 millió eurót fordított a korszerűsítésre.

Úgy gondolom, ezt ki kell mondanunk, és felelősséget kell vállalnunk a kialakult helyzetért. Tevékenységünk nyomán a kékúszójú tonhal állománya az összeomlás szélére került, és nem mondhatjuk, hogy ezért egyáltalán nem vagyunk felelősek. Most lehetőség nyílt arra, hogy a kékúszújó tonhalnak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) I. függelékébe történő besorolásával orvosoljuk a problémát, és ez az egyetlen lehetséges megoldás, mivel, hangsúlyoznám, sokaknak a megélhetése múlik ezen.

Való igaz, hogy egyes ágazatok megfelelően jártak el, és azoknak a továbbiakban is így kell tenniük, ahhoz azonban, hogy megfelelően járjanak el, tonhalra van szükség. Ha nincs tonhal, semmit sem fognak tudni tenni. Az egyetlen biztosíték az I. függelék, és ezért bármely más, egyértelműen a javaslat ellenében tett intézkedés helytelen megoldás, amely csak meghosszabbítja a szenvedést, ahelyett, hogy véget vetne annak. Éppen ezért tévedés ne essék, legyünk őszinték: e fajokkal, valamint a megélhetésükért a halászatra utalt emberekkel és családokkal szemben történelmi felelősség terhel bennünket. Vállaljuk fel bátran ezt a felelősséget, és olyan becsülettel, amely méltó a mai Európai Unióhoz.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis A. Tsoukalas (PPE) . – (EL) Elnök úr! Képviselőtársaim már a kérdés valamennyi szempontjáról szóltak. Megemlíteném, hogy támogatom a Milana úr által korábban kifejtett álláspontot, és elmondanám, hogy szem előtt kell tartanunk, hogy a kékúszójú tonhal I. függelékbe történő besorolása számos társadalmi és gazdasági következménnyel jár majd, többek között csődökkel és sok, különösen kis- és középvállalkozás bezárásával, munkahelyek elvesztésével és az európai versenyképesség csökkenésével.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kékúszójú tonhal egy 6 milliárd eurós nemzetközi piacot lát el. Jómagam tulajdonképpen néhány olyan tudományosan alátámasztott javaslatot szeretnék hallani, amelyek célja a kékúszújótonhal-populációk jövőbeni életképességének biztosítása, ám amelyek ugyanakkor az európai halászok és családjaik életképességét is figyelembe veszik. Véleményem szerint a legjobb és leginkább megfelelő megoldás a faj II. függelékbe történő besorolása.

Ne felejtsük el, hogy az Európai Unió nem egyedül halászik, sem a Földközi-tengeren, sem pedig az Atlanti-óceánon. A kékúszójú tonhal halászata teljes mértékben globális tevékenység. Az európai halászoknak az észak-afrikai országok jelentette erős – gyakran igazságtalan – versennyel kell megküzdeniük. A tonhalpopulációk egyoldalú életképességének nincs értelme. Biztosítanunk kell, hogy minden szereplő azonos szabályok szerint vegyen részt a játékban.

Ezenfelül talán érdeklődésre tarthat számot, hogy Japán 30 000 tonna fagyasztott kékúszójú tonhallal rendelkezik, mivel a tilalom nyomán a mai 10 milliárd amerikai dollárnak megfelelő állományár akár 20 milliárd dollárra is emelkedhet.

 
  
MPphoto
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) . – Elnök úr! A megállapodás valamennyi eleme fontos, ám én a kékúszójú tonhal kérdésével szeretnék foglalkozni.

Létfontosságú, hogy azonnal cselekedjünk, és megakadályozzuk az állomány összeomlását, valamint lehetővé tegyük a kékúszójú tonhalak számának helyreállítását. 2006-ban az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság megállapodott egy olyan cselekvési tervről, amelynek célja az állományokkal kapcsolatos jelentéstétel és ellenőrzés, valamint a hajók felügyeletének javítása volt.

Mára bebizonyosodott, hogy ez nem elég. Az állományok, különösen a Földközi-tenger keleti részén, kritikusan alacsony számúak, és tényleges kockázata van annak, hogy hamarosan tanúi lehetünk e veszélyeztetett faj kihalásának.

A CITES aláíró feleinek konferenciáján ezért arról kell dönteni, hogy a kékúszójú tonhalat az egyezmény I. függelékébe soroljuk be, a tagállamoknak és a Bizottságnak pedig többet kell tenniük az illegális halászat elleni küzdelem, valamint az elfogadott korlátozások és kvóták végrehajtása érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Ramon Tremosa i Balcells (ALDE) . – (ES) Elnök úr! Tekintettel a kékúszójú tonhal földközi-tengeri halászatának lehetséges betiltására, komoly aggodalommal tölt el, hogy a törvényes halászatot végül kiszorítja majd az illegális halászat, és hogy végül az ártatlanok fizetnek majd a bűnösök tetteiért.

Katalóniában több száz munkahely forog kockán. Az ott folyó halászat tisztességes, teljes körűen szabályozott és ellenőrzött, mind a halászati tevékenység, mind pedig a kereskedelem irányítása tekintetében.

2006 óta az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal kifogott mennyisége 30 000 tonnával, 13 500 tonnára csökkent. A halak minimális mérete 10-ről 30 kg-ra nőtt, és a 11 hónapos halászati idényt felváltotta a 11 hónapos tilalmi időszak.

Végül, nem hiszem, hogy a nemzetközi szakértők között egyetértés lenne a kékúszójú tonhal kihalásának veszélyét illetően. Ha összehasonlítjuk az 1970 és 2010 közötti populációkat, mivel ezen időszakra vonatkozóan rendelkezünk megfigyelési adatokkal, a kékúszójú tonhal állománya meghaladja a 15%-ot. Az érték 21 és 30% közötti, tehát egyértelműen túllépi a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) I. függelékéhez szükséges 15%-ot.

 
  
MPphoto
 

  Carmen Fraga Estévez (PPE) . – (ES) Elnök úr! Magam is a kereskedelmi céllal halászott fajokról szeretnék beszélni, és egyértelműen le szeretném szögezni, hogy a regionális halászati szervezetek már jelenleg is felelnek e fajok gondozásáért és védelméért. Valójában csak át kell futnunk a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt (CITES), és nyilvánvalóvá válik, hogy az feltehetően az elefántokat és a jegesmedvéket érinti, a kereskedelmi céllal halászott fajokat azonban természetesen nem.

Nem ellenzem a kékúszójú tonhal védelmét, ez képtelenség lenne, ha másért nem is, hát a flotta szempontjából való jelentősége miatt. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az intézkedésekről olyan szervezeteknek kellene dönteniük, amelyek mind a halászati tevékenység kezelése, mind pedig a tudományos kutatás terén a legkiválóbb szakértőkkel rendelkeznek, oka van ugyanis annak, hogy a CITES az e fajokra vonatkozó javaslatok esetén külső tanácsadást vesz igénybe.

Úgy vélem ezért, hogy a kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolására vonatkozó javaslat felesleges és indokolatlan, mivel már érvényben vannak az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) által előírt intézkedések. Az elképzelés igazságtalan, mivel ok nélkül károsítana egy flottát, amely éppen nekilátott a halászat nagy mértékű csökkentésének, és még kontraproduktív is, mivel a kékúszójú tonhal esetében ellenőrizhetetlen fekete piaci tevékenységet idézhet elő.

Tisztában vagyok vele, milyen hatalmas nyomás nehezedik általában a közvéleményre és – amint azt látjuk – különösen a Parlamentre a nem kormányzati szervezetek részéről. Képviselőcsoportom ezért úgy döntött, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint azok javaslata közötti kompromisszumként, akik úgy gondoljuk, hogy a halászati tevékenység irányítását nem lehet elvenni a regionális halászati szervezetektől, támogatni fogja a II. függelékbe történő besorolást. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) azt ajánlotta, hogy a kékúszójú tonhalat csak a CITES II. függelékébe vegyük fel, ami azt jelzi, hogy sokan még csak el sem olvasták a FAO jelentését.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Bearder (ALDE) . – Elnök úr! Üdvözlöm a ma este kapott, arra vonatkozó biztosítékokat, hogy az EU nem támogat olyan javaslatot, amely az illegális elefántcsont-orvvadászat fokozódásához vezet, mégis csalódottan hallom, amint a Bizottság kijelenti, hogy az afrikai elefántnak a CITES I. függelékéből a II. függelékbe történő átsorolására vonatkozó minden javaslatot objektíven kell értékelni a CITES által előírt szabályok alapján.

A két állítás nyílt ellentmondásban áll egymással. Az elefántok részére a CITES-egyezmény keretén belül biztosított védelem szintjének bármilyen lazítása zöld utat ad majd az orvvadászoknak, akik bízhatnak abban, hogy illegális és kegyetlenül megszerzett áruiknak hamarosan piaca lesz.

Zambia és Tanzánia megsérti az egyezményt, mivel nem konzultáltak az elefánt elterjedési területén található valamennyi állammal, ahogyan azt a CITES 9.24. sz. határozatában foglalt követelmények a módosítások esetén előírják. Arra kérjük a Bizottságot és a Tanácsot, biztosítsák, hogy a CITES szabályzatát, valamint az elfogadott moratóriumot tiszteletben tartsák. Hogyan kívánják megakadályozni, hogy a tanzániai és zambiai illegális javaslatokat napirendre tűzzék?

 
  
MPphoto
 

  Antonello Antinoro (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, kellő magabiztossággal kijelenthetjük, hogy a Halászati Bizottság elnökének, Fraga Estévez asszonynak a beszéde olyan szakmai információkkal szolgált, amelyeket vagy úgy teszünk, mintha nem tudnánk, vagy esetleg valóban nem ismerünk.

Említette, miről szól a FAO ajánlása, hogy mi az igazság, és hogy mit kell tenni. Minden más manipuláció és befolyásolás a Parlament és számos képviselő részéről. Nem szeretném, ha elfelejtenénk, hogy a politikának szuverénnek kell lennie, és a feltehetően más célokkal rendelkező gazdasági csoportok befolyását és nyomását távol kell tartanunk a Parlamenttől.

Ismeretes, hogy az elmúlt két évben a tonhal ára visszaesett, és tudjuk, hogy olyan korlátozásokat határoztunk meg, amelyek révén máris 40%-os csökkentést értünk el. Olyan tanulmányok alapján, amelyekről egyikünk sem tudja biztosan, igaz-e, minden más csak a gazdasági hatalmak részéről történő manipuláció, amelyeknek célja valószínűleg a mieinkkel ellentétes, tehát a tonhal árának aránytalan megnövelése és annak elérése, hogy végül csak a kis halászflották kisüzemi gazdaságainak kelljen fizetniük, amelyektől e csodálatos Európa számos régiója függ.

Ezentúl azt javasolnám, hogy a Bizottság és a biztos – figyelembe véve, hogy az új Bizottságban immár egy külügyminiszter is helyet foglal, aki a korábbiaknál mindenképpen komolyabb címmel rendelkezik – gondoskodjon róla, hogy a nem európai államokkal megállapodás szülessen, és így a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó tilalom ne csupán Európát érintse, valamint törekedjenek az árak szabályozására, a nem európai országokban is.

Egyértelműen támogatjuk Fraga Estévez asszony módosítását, valamint mindazt, ami abból a II. függelék tekintetében következik.

 
  
MPphoto
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) . – (PT) Tavaly novemberben az ICCAT határozott intézkedéseket fogadott el az atlanti-óceáni kékúszójú tonhal halászatának korlátozására: a 2010. évre vonatkozó kifogható mennyiség 22 000 tonnáról 13 500 tonnára történő csökkentése, valamint a vonóhálós halászat május 15. és június 15. közötti korlátozása. Ambiciózus és példa nélküli intézkedések, ahogyan az akkori biztos, Joe Borg fogalmazott. Ezek a döntések a legújabb tudományos vélemények figyelembe vételével születtek, és hatásukat 2010 vége előtt kell értékelni.

Éppen ezért nincs értelme például az atlanti-óceáni kékúszójú tonhalnak az I. függelékbe történő besorolásához hasonló olyan újabb korlátozásokat előirányozni, amelyek gazdasági és társadalmi szempontból is büntetik az ágazatot, különösen a jelenleg tapasztalható súlyos válság idején. A halászati ágazatban dinamikus egyensúlyt kell kialakítani a három pillér: a környezetvédelmi, a gazdasági és a társadalmi pillér között.

A környezetvédelmi követelmények tekintetében ezeknek jól megalapozottnak kell lenniük, ahogyan az, az Európai Unió aktív részvételének köszönhetően, az ICCAT ülésén is megvalósult. Ebben a helyzetben az atlanti-óceáni tonhalnak az I. függelékbe történő besorolása súlyos precedenst teremtene, amelynek alapján figyelmen kívül hagyjuk először is a korlátozások bejelentésére vonatkozó tudományos megalapozottság követelményét; másodszor pedig a környezetvédelmi, a gazdasági és a társadalmi pillér kiegyensúlyozottságának szükségességét. Éppen ezért további elhamarkodott és részrehajló módon hozott döntések előtt nyitná meg az utat, valamint kompromittálná a felelős irányítás normáit.

 
  
MPphoto
 

  Alain Cadec (PPE) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság azon javaslata, amely szerint a kékúszójú tonhalat a CITES I. függelékébe kellene besorolni, túlságosan radikális intézkedés. Éppen ezért ezt három követelménytől tenném függővé, amelyek véleményem szerint méltányos kompromisszumot tesznek lehetővé.

Az első a 2010 októberében várható és a CITES 2011. szeptemberi ülésén jóváhagyandó független tudományos vélemény. Úgy gondolom, hogy ez a tudományos vélemény központi jelentőségű. Mielőtt a kékúszójú tonhal halászatára és kereskedelmére vonatkozóan radikális döntést hoznánk, meg kell bizonyosodnunk róla, hogy a faj valóban veszélyeztetett.

Másodszor, nélkülözhetetlen, hogy garanciát kapjunk arra vonatkozóan, hogy a CITES-ról szóló 865/2006/EK rendelet módosulni fog, mivel ennek eredményeképpen a kékúszójú tonhal belső kereskedelme általános mentességet élvezne. Ez a módosítás azt jelentené, hogy elérjük, amit valamennyien szeretnénk: a kisüzemi, part menti halászati tevékenység fennmaradását, különösen a Földközi-tengeren.

Harmadszor, úgy gondolom, mivel úgy döntünk, hogy ezt a fajt az I. függelékbe soroljuk be, elengedhetetlen, hogy az Európai Unió pénzügyi támogatást nyújtson a döntések által érintett halászok és hajótulajdonosok számára.

Végül, az általam említett feltételek melletti elfogadása esetén a döntést jóval szigorúbb ellenőrző intézkedéseknek kell kísérniük az illegális halászat elleni küzdelem érdekében. Csak és kizárólag e feltételek mellett fogadom el a kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolását. E biztosítékok nélkül a II. függelékbe történő besorolás a legkevésbé rossz döntés, hacsak nem tulajdonképpen a legjobb döntés.

 
  
MPphoto
 

  Esther de Lange (PPE) . – (NL) Elnök úr! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk a biológiai sokféleség elvesztését. Ezt mondhatnám én is, de ezek valójában az Európai Bizottság, pontosabban a környezetvédelmi biztos, Dimas úr szavai, amelyek az elmúlt hónapban a biológiai sokféleségről szóló közleményről tartott előadás során hangzottak el.

Felteszem, az új Bizottság ugyanígy látja a helyzetet, és hasonlóan komolynak ítéli meg a biológiai sokféleség jelentőségét. Ha nem, arról szeretném, ha tájékoztatnának. Éppen az Európai Bizottságnak a biológiai sokféleség kérdésében való érintettsége miatt meglepő számomra, hogy a Bizottság, amely egy részről mindent megtesz a fajok megmentéséért és a biológiai sokféleség eltűnésének lassításáért, addig ugyanez a Bizottság nem – vagy még nem – elég bátor ahhoz, hogy egyszerűen javaslatot tegyen egy veszélyeztetett fajnak, például a kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolására. Úgy tűnik, mintha az érme két oldaláról lenne szó. A munkájukat jóhiszeműen végző halászoknak természetesen pénzügyi segítséget kell nyújtanunk ahhoz, hogy átvészeljék ezt a beavatkozást. Ezen a ponton egyetértek az előttem szólóval. Ezenfelül határozottabban kell fellépni a tonhal illegális halászata ellen.

Ugyanakkor, tisztelt biztos hölgyek és urak, eggyel még tovább mennék. Számomra a CITES és különösképpen a kékúszójú tonhal – próba. Olyan próba, amely bebizonyítja, vajon Önök, a Bizottság tettekre tudják-e váltani ígéreteiket. Annak a próbája, vajon az új Bizottság vezető szerepet tud-e vállalni, vagy hogy állandóan készséggel hallgat-e majd a tagállamokra, amelyek, mint azt tudjuk, nem fognak beleegyezni ebbe, és vajon el tudja-e kerülni, hogy maguk alá temessék a szövegek és a közlemények, és ehelyett ténylegesen cselekedjen.

Csupán az Önök szavait idéztem; Önök mondták, hogy készek erre, eljött tehát az idő, hogy a szavakat tettek kísérjék, és azt mondanám a Bizottságnak: kezdjék a kékúszójú tonhallal.

 
  
MPphoto
 

  Simon Busuttil (PPE) . – (MT) Ha hagyjuk, hogy a halászok azt tegyenek, amit akarnak, csupán elősegítjük a tonhalállományok kimerítését és felszámolását. Hasonlóképpen azonban, elnök úr, ha teljes körű tilalmat rendelünk el a tonhal kereskedelmére vonatkozóan, azzal tönkretesszük a halászokat, a halászközösséget, családjaikat és az ő munkájuktól függő közösséget is.

Véleményem szerint ez a két szélsőség: nem szabad kiirtanunk a tonhalállományt, ugyanakkor a teljes mértékben ezen alapuló ágazatot sem szabad tönkretennünk. E két szélsőség között azonban választhatjuk a kompromisszumhoz vezető középutat. Ez az az út, amelynek révén a korábbiaknál sokkal hatékonyabban szabályozhatjuk a halászati ágazatot, anélkül, hogy teljesen felszámolnánk azt.

Úgy vélem ezért, hogy a tonhalnak a CITES-egyezmény I. függelékébe történő besorolása túlzó intézkedés, amelyet el kell kerülnünk. Jobban járunk, ha az ICCAT javaslatát követjük, mivel ez a bizottság már több éve csökkenti a halak kifogható mennyiségi kvótáit. A kompromisszum eléréséhez azonban a fajt a CITES-egyezmény II. függelékébe is besorolhatjuk.

Elnök úr! A tonhalállomány kimerítésének elkerülése érdekében nem szükséges tönkretenni az ebből élő számos halászt. Lehetséges a két cél összeegyeztetése.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr! Ha megbocsát egy viccet, úgy vélem, ez sokunk számára egy 22-es csapdája, ha ugyanis betiltjuk a halak, és különösen a kékúszójú tonhal halászatát, az halászaink végét jelenti. Ha nem tiltjuk be, akkor nem lesz mit kifogni.

Úgy vélem, az egyik legfőbb tényező – amely számos vitánkban újra és újra megjelenik – a tudományos bizonyíték. Hallhattuk, hogy a tudományos bizonyítékok nem elég megbízhatók, nem elég átfogók és nem elég naprakészek.

A következőt kérdezném a Bizottságtól és a Tanácstól: elégedettek-e a rendelkezésükre bocsátott tudományos bizonyítékokkal? Ugyanis hivatkozhatnak egy tudományos adatra, ám azután valaki előállhat egy másik, más tudósoktól származó ajánlással.

Véleményem szerint tehát ez a meghatározó tényező ebben a kérdésben, és szeretném erről hallani a Bizottság és a Tanács véleményét.

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök úr! Ma már hallottuk, hogy az illegális halászatot összekeverték a maffiával, és jómagam is egy olyan ágazat védelmében kívánok felszólalni, amely már számos alkalommal bizonyította, hogy felelősen jár el.

Támogatom a halászat szabályozásának szükségességét. Támogatom a maffiák ellenőrzésének szükségességét is. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy a kékúszójú tonhalat az I. függelékbe soroljuk be.

Hozzá kell tennem, hogy a baszk halászflotta, amelyre nézve ez a döntés elfogadása esetén komoly következményekkel jár majd, bizonyította, hogy rendkívül tudatos, mivel az ágazat védelme érdekében már többször kérte más halak, például a szardella halászatának felfüggesztését.

Azt is el kell mondanom, hogy figyelnünk kellene az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) által hangoztatottakra, mivel az 2009 óta korlátozóbb és határozottabb irányítási intézkedéseket fogadott el a tudományos bizottság ajánlásaival összhangban.

Rámutatnék, hogy 2010-re vonatkozóan 3500 tonnás halászati kvótát állapítottak meg. 2009-ben ez a kvóta 22 000, 2006-ban pedig 32 000 tonna volt. Éppen ezért kompromisszum született annak érdekében, hogy szükség esetén új ellenőrző intézkedéseket lehessen bevezetni.

Nem támogatom a kékúszójú tonhal I. függelékbe történő besorolását, mivel az számos ágazatot, köztük a kisüzemi ágazatot is tönkreteheti, amivel ma nem foglalkoztunk. Éppen ezért csak akkor kellene támogatnunk ezt a besorolást, ha az említett intézkedések hatástalannak bizonyulnak.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr! Az alpesi régióból származó európaiként hadd térjek vissza a vízről a szárazföldre. Szeretném, ha a Bizottság az azonosító jelzés követelményére vonatkozó javaslatot illetően egy kéréssel érkezne Dohába. Mint azt tudjuk, a tenyésztett ragadozó madarakat – itt elsősorban a sólyomra gondolok – kereskedelmi értékesítés esetén azonosító jelzéssel kell ellátni. Az állatokat nyilvántartásba veszik, meggyűrűzik vagy a nagyobb állatok esetén chipekkel jelölik meg, hogy szükség esetén azonosítani lehessen őket. Azonosító jelzés nélkül a kereskedelem tilos.

Ennek megfelelően arra szeretnék kitérni, hogy más veszélyeztetett vagy tenyésztett állatfajokra, például Kelet-Európában a hiúzra nem vonatkozik ilyen követelmény. Így előfordulhat, hogy a szabadon kószáló, megszökött vagy értékesített állatokon nincs azonosító jelzés, és nem lehet pontosan azonosítani őket. Ez mind a viselkedéskutatás, mind pedig az állományszintű kutatás szempontjából kedvezőtlen, valamint egyszerűbbé teszi az illegális kereskedelmet. Ezért azt javaslom, hogy az azonosító jelzés kérdése a vitához való hasznos hozzájárulásként szerepeljen Dohában.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE) . – Elnök úr! Azért vagyok ma itt az ülésteremben, hogy újat tanuljak, legalábbis bíztam benne, hogy ez fog történni, mivel a vitában, különösképpen a kékúszójú tonhal kérdését illetően két teljesen jogos megközelítés érvényesül.

Elsőként azt mondanám, hogy szó esett az illegális halászati gyakorlatokról, és számomra úgy tűnik, hogy a törvénytelenül halászók nem törődnek azzal, mi melyik függelékben szerepel. Hacsak nem ellenőrizzük hatékonyan ezeket a szabályokat és előírásokat, folytatni fogják a tevékenységüket.

Egy részről nyilvánvaló, hogy van alapja az I. függelékbe történő besorolásnak, ugyanakkor társadalmi-gazdasági kérdések is felmerülnek. Úgy gondolom, hogy az eredményekre kell összpontosítanunk.

A halászok szempontjából felvetődik a halak visszaengedésének, valamint annak a kérdése, milyen hatást gyakorol majd az I. függelékbe történő besorolás erre a helyzetre. Jómagam arra hajlok – de később még beszélni fogok a kollégáimmal, hogy képviselőcsoportunkon belül megvitassuk ezt –, hogy a halat nem kellene besorolni az I. függelékbe, és talán a II. függelék a megfelelő hely számára. Ez azt jelzi, hogy még a vita hossza és minősége ellenére is továbbra is némi kavarodás tapasztalható, legalábbis az én fejemben.

 
  
MPphoto
 

  Giovanni La Via (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A számos féltől halott ellentmondásos tudományos adatok, valamint az állomány szintjének fényében, amely jelenleg biztosan, még a legrosszabb forgatókönyv esetén sem indokolja az I. függelékbe történő kötelező besorolást, nem hiszem, hogy egy ilyen korlátozó intézkedés lenne a legjobb megoldás, még úgy sem, hogy az egyértelműen csak adott területeken folytatott halászatra vonatkozna.

Ezenfelül – figyelembe véve az elmúlt években a halászat csökkentését célzó, tonhalhalászattal foglalkozó szakértői vállalatok által tett erőfeszítéseket – úgy vélem, hogy ebben az irányban kell tovább mennünk, a tonhalat a II. függelékben kell tartanunk, és el kell kerülni az elkapkodott fellépést, amely egyes területek és az ágazat bizonyos vállalkozásai számára rendkívüli veszélyekkel járhat.

 
  
MPphoto
 

  Silvia Iranzo Gutiérrez , a Tanács soros elnöke. – (ES) Először is köszönetet szeretnék mondani valamennyiüknek a felszólalásokért, amelyek véleményem szerint igen jól felhasználhatók annak a közös álláspontnak a kidolgozásában, amelyet az Európai Uniónak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt (CITES) aláíró felek következő konferenciáján kell majd képviselnie. A túlnyomó többség rámutatott, hogy a CITES hatékony eszköz a kihalással fenyegetett fajok védelmének elősegítése tekintetében.

Amint azt a vita kezdetén mondtam, miután a Bizottság benyújtotta javaslatát a Tanácshoz, a Tanács ki fogja tudni alakítani a CITES konferenciára szánt saját álláspontját a legfőbb veszélyeztetett fajokról szóló ülés napirendjén szereplő különböző tételekre vonatkozóan. Szó esett például a tigrisekről és az elefántokról – Bearder asszony – a jegesmedvékről – Liotard asszony –, de a felszólalások többsége a kékúszójú tonhalat tárgyalta. E kérdést illetően különböző érvekkel alátámasztott, számos különböző véleményt hallhattunk.

A Tanács természetesen ismeri az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság tudományos bizottsága (ICCAT) 2009 októberében zajlott legutóbbi ülésének eredményeit, valamint a FAO független szakértői testületének 2009. decemberi ajánlásait. Ennek megfelelően teljes mértékben tisztában van a tonhalnak a CITES függelékeibe történő besorolására vonatkozó javaslat következményeivel, nem csupán a fajok védelmét, de egyes halászati területek hagyományos halászati módszereinek megőrzését illetően is, amelyek bizonyították, hogy a fajok szempontjából fenntarthatók. A Tanács ezért álláspontja elfogadása előtt körültekintően értékelni fogja ezeket a kérdéseket.

Befejezésképpen ismét tolmácsolnám Önök felé a Tanács soros elnökségének köszönetét a felszólalásokért és a következő CITES konferenciára vonatkozó uniós álláspont kialakításának e döntő jelentőségű szakaszában való közreműködésükért, és örömmel továbbítjuk majd az itt elhangzottakat, valamint a Dohában vitára bocsátandó kérdések iránti nagyfokú érdeklődésüket a Tanácshoz. Ezenkívül tájékoztatni szeretném Önöket arról, hogy a spanyol elnökség elkötelezett a veszélyeztetett fajok védelmének és fenntartható fejlődésének biztosítása iránt. Tudjuk, hogy ebben a Tanács a Parlament teljes körű támogatására számíthat.

 
  
MPphoto
 

  Paweł Samecki , a Bizottság tagja. – Elnök úr! Első általános megjegyzésem az lenne, hogy rendkívül méltányolom valamennyi felszólaló közreműködését a konferencián folyó tárgyalásokkal kapcsolatos valamennyi célkitűzést illetően.

Biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság támogatni fogja a fenntartható kereskedelmet, amely egyaránt szolgálja a biológiai sokféleség és azon közösségek javát, amelyeknek harmóniában kell élniük az érintett fajokkal.

Most néhány konkrétabb megjegyzést fűznék az elhangzottakhoz; először is, ahogyan már elmondtam, a Bizottság hamarosan elfogadja a kékúszójú tonhalra vonatkozó átfogó álláspontját. Ez igen fontos kérdés, mivel elsősorban az uniós halászflották zsákmányát érinti. Úgy éreztük, helyesebb, ha a leköszönő Bizottság helyett az új Bizottság alakít ki egyértelmű álláspontot ebben a kérdésben, mivel az ő feladata lesz, hogy a konferencián megvédje és érvényesítse az EU álláspontját.

Egészen biztos vagyok abban, hogy a javaslat mind e faj, mind pedig a kapcsolódó halászati ipar számára gondoskodni fog a fenntarthatóságról. Ehhez egyensúlyt kell teremtenünk az üggyel kapcsolatos rövid és hosszú távú szempontok között. Konkrétabban szólva azonban, és válaszul a nagyra becsült parlamenti képviselők által feltett kérdésekre, az érintett halászoknak esetlegesen nyújtandó támogatást illetően úgy gondolom, hangsúlyoznunk kell, hogy a Bizottság kész megvizsgálni egy ilyen, lehető legnagyobb mértékű segítségnyújtás lehetőségét, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a költségvetés újraelosztása több évre megtörtént, és míg a 2007–2013 közötti időszakra szigorú költségvetéssel rendelkezünk, mindennek a pénzügyi következményeit is mérlegelnünk kell.

Egy konkrét kérdésről szólnék, a kékúszójú tonhalnak a II: függelékbe történő besorolására vonatkozó javaslat tekintetében, és úgy gondolom, fontos megjegyezni, hogy a CITES igen konkrét rendelkezéseket ír elő, amelyek a II. függelékbe történő besorolás esetén alkalmazandók. Sok jogi és szakmai vitára lenne szükség arra vonatkozóan, mit is jelent valójában a II. függelékbe történő besorolás. Ennek gyakorlati hatásai bizonytalanok. Ezért kell végiggondolnunk, milyen gyakorlati következményekkel jár a kékúszójú tonhalnak a II. függelékbe történő besorolása.

Bearder asszony elefántokkal kapcsolatos kérdését illetően Tanzánia és Zambia indítványát eljárási hiányosságok jellemzik, jogi értékelésünk szerint azonban ezek a hibák nem szolgáltatnak kellő alapot ahhoz, hogy az indítványokat az eljárás során eleve elutasítsuk.

Végezetül Kelly úr kérdésére válaszolnék. Elégedett-e a Bizottság a számos ügyre vonatkozó tudományos bizonyítékokkal? Úgy gondolom, a Bizottság nehezen vonhatja kétségbe a tudományos bizonyítékok érvényét, ez ugyanis azt jelentené, hogy tudományos és kutatási képességei meghaladják a kutatóintézetekét, ami nem így van. Éppen ezért bizonyos esetekben nem könnyű a tudományos bizonyítékok alapján állást foglalni.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hét állásfoglalásra irányuló indítványt(1) nyújtottak be az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra szerdán déli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A CITES aláíró feleinek márciusban megrendezésre kerülő 15. konferenciájáról szóló mai vita különösen fontos az állat- és növényfajok ésszerű felhasználása szempontjából.

A témával kapcsolatos állásfoglalási indítvány úgy tűnik, arra hajlik, hogy számos erőforrás felhasználását be kell tiltani. Itt különösképpen a földközi-tengeri vörös korallnak a CITES II. függelékébe történő besorolására vonatkozó javaslatra utalok. Kiemelném, hogy a tudományos közösség véleménye szerint a Coralliidae családba tartozó fajokat nem fenyegeti a kihalás veszélye, tekintve, hogy az élőhelyükül szolgáló vizekben kivétel nélkül nagy számban találhatók meg. A korall II. függelékbe történő besorolása ezért a jelek szerint túlzó és tudományos adatok által nem alátámasztott. A vörös korall kereskedelme a Földközi-tenger hatalmas területein jelentős jövedelemforrást biztosít, a CITES-ba történő besorolás pedig számos ország, köztük Olaszország gazdasága számára is súlyos következményekkel járna, ami jelentős társadalmi nyugtalanságot és munkahelyek elvesztését okozná.

Ezen okokból ellenezzük e fajok családjának a CITES II. függelékébe történő besorolását. Továbbá arra kérem az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül ez idáig elfogadott álláspontját, amely látszólag inkább a túlzó környezetvédelmi szélsőségesség, semmint átgondolt tudományos elemzés eredménye.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE) , írásban. – (IT) Európa mindig is fogékony volt a vadon élő fajok túlzott kiaknázásával, valamint az állat- és növényfajok illegális kereskedelmével kapcsolatos problémákra.

Ne feledjük, hogy a CITES konvenciónak saját döntéseit a megfelelő nemzetközi szervezetek által biztosított eredményekre és tudományos adatokra kell alapoznia. Két kérdés különösen érzékeny: a Corallium spp. és a Paracorallium spp. fajok II. függelékbe történő besorolására vonatkozó javaslat, valamint a kékúszójú tonhalnak az I. függelékbe történő besorolására vonatkozó kérés.

A korall tekintetében úgy érezzük, érdemes ismét hangot adni elutasításunknak a FAO tudományos vizsgálati testülete által 2009 december közepén közzétett negatív vélemény tükrében, amely szerint nem volt olyan, a fajok létszámának csökkenését alátámasztó adat, amely indokolná a II. függelékbe történő besorolásukat. Mindez komolyan veszélyeztetné a koralláruk kézművesiparának versenyképességét, ami Olaszország egyes területeinek (különösképpen Torre del Greco, Alghero és Trapani) gazdasága és munkahelyei szempontjából meghatározó jelentőséggel bír.

A tonhalat illetően egyes országok – például Franciaország és Olaszország – fokozottabban érintettek a kékúszójú tonhal halászatában, így a fenntartható halászat érdekében a faj védelmét is jobban szorgalmazzák. Támogatjuk ezt a javaslatot, ugyanakkor azt kérjük, hogy a besorolást a döntés végrehajtásának 12-18 hónapra történő elhalasztásától, valamint az ágazatnak nyújtott kártérítéstől tegyék függővé.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE) , írásban. – (FR) A néhányak által közvetíteni kívánt benyomástól eltérően a CITES nem a kereskedelem tilalmát célzó eszköz; célja sokkal inkább annak biztosítása, hogy a vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelme ne veszélyeztesse a fennmaradásukat. Két héttel ezelőtt alkalmam nyílt találkozni a környezetvédelmi és idegenforgalmi ügyekért felelős namíbiai miniszterrel. Azáltal, hogy Namíbiában konkrét pénzügyi értéket rendeltek az elefántokhoz, és így lehetővé tették egy szigorúan szabályozott elefántkereskedelem létrehozását, megteremtették azokat a feltételeket, amelyek biztosítják az orvvadászat kezelését és a vele szembeni védelmet. Ezen intézkedéseknek köszönhetően az érintett fajhoz tartozó példányok száma – amelynek túlélése nincs veszélyben – jelentős mértékben nőtt. Arra biztatom Önöket, hogy támogassák Tanzánia és Zambia javaslatát, amely az afrikai elefántot a CITES I. függelékéből a II. függelékbe sorolná át, és utasítsák el a kenyai javaslatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Edward Scicluna (S&D) , írásban. – Szilárdan hiszek a fenntartható fejlődésben, és nem vonom kétségbe, hogy a kékúszójú tonhalat túlhalásszák, ezért védelemre van szüksége. A CITES sikeresnek bizonyult az egzotikus fajok kihalás veszélyével szembeni védelme tekintetében olyan esetekben, amikor a számtalan orvvadász és vadász ellenőrzésére, különösen a fejlődő országokban, nincs lehetőség. Ugyanakkor itt is ugyanezzel a helyzettel van-e dolgunk?

Az észak-atlanti kékúszójú tonhalat néhány kerítőhálós halászatot folytató vállalat halássza túl, amelyek mindegyike több ezer tonnányit fog ki. Ezek a vállalatok vezető uniós országokból: Franciaországból, Spanyolországból, Olaszországból származnak. Az EU-nak nincs szüksége egy nemzetközi környezetvédelmi szervezet segítségére a tagállamaiban folyó halászati ipar szabályozásához.

Természetesen gyakorlatiasnak kell lennünk. Ha a nemzetközi politikai vélemény miatt nem akadályozhatjuk meg a kékúszójú tonhalnak a CITES-ba történő besorolását, a józan ész és a fokozatosság elvének alkalmazásával soroljuk be azt a II. függelékbe, ahogyan a FAO szakértői csoportja is javasolta. Ha a kékúszójú tonhalat a CITES I. függelékébe soroljuk be, azért számos ország gazdasága a GDP 2%-ával fog fizetni. Ez ugyanaz, mintha azt kérnénk, hogy egyszerre zárjuk le a teljes skóciai lazac ágazatot. A munkaerő közel 1%-a elveszítené az állását.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.

Utolsó frissítés: 2010. május 7.Jogi nyilatkozat