Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság Kubáról szóló nyilatkozatai.

  Diego López Garrido a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök asszony, Orlando Zapata halála nagyon negatív esemény volt, ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie, és nem akarjuk, hogy a jövőben ilyen esetek forduljanak elő Kubában vagy bárhol a világon.

Az Európai Uniónak és intézményeinek határozottan el kell ítélniük az emberi jogok megsértésének eseteit, és azon kell dolgozniuk, hogy ilyesmi ne történhessen meg soha többé. Az Európai Uniónak el kell köteleznie magát ebben az irányban.

Az Európai Unió identitásának alapvető része az emberi jogok védelme, mivel hiszünk a szabadság, a tolerancia és a pluralizmus értékeiben. Az emberi jogok védelme tehát egyik legjellemzőbb tulajdonságunk. Ha valahol megsértik ezeket az egyetemes jogokat, akkor azt az Európai Unió nyilvánosan elítéli, és ezt tettük Kuba esetében is. Kubával kapcsolatban aggályainknak adtunk hangot az emberi jogi helyzet változatlansága miatt, és követeltük a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek szabadon bocsátását. Körülbelül 200 meggyőződése miatt bebörtönzött személyről van szó, vannak közöttük olyanok, akiknek egészségi állapota igen rossz, ilyen pl. Guillermo Farińas is, akinek állapota súlyos, és szintén éhségsztrájkot folytat.

Akkor is kiálltunk az emberi jogok mellett, amikor kimondtuk, hogy a kubai emberi jogi aktivistákat meg kell védeni, és a kubai kormányt – amely számos polgárt tart bebörtönözve – felelősségre kell vonni Orlando Zapata haláláért.

Az Európai Unió Kubával kapcsolatos politikája azonban tovább megy ennél. Az Európai Unió Kubával kapcsolatos politikája bizonyos elemek köré épül, melyek közül szeretnék néhányat kiemelni.

Először is politikai párbeszédet folytatunk. Politikai párbeszédet folytatunk a kubai intézményekkel, a hatóságokkal és az egész civil társadalommal – ez a párbeszéd természetesen az emberi jogokra is kiterjed. Másodszor pedig fejlesztési együttműködést is folytatunk Kubával, ami a kubai néppel való szolidaritást jelenti, nem többet, és nem is kevesebbet. Ez magában foglalja azt is, hogy támogatjuk Kubában a kulturális fejlődést és a demokratikus gyakorlatok fejlődését.

Ezek azon politika alapelemei, melynek lényegében egyetlen célja van: a kubai nép, az ő jólétük, fejlődésük, életkörülményeik és emberi jogaik védelme.

  Andris Piebalgs a Bizottság tagja. – Elnök asszony, a Bizottság mély sajnálatát fejezi ki Orlando Zapata úr halála és annak körülményei miatt. Ezenkívül szeretnék hangot adni a többi kubai politikai fogoly miatt érzett aggodalmamnak. Ebben az ülésteremen mindannyian ugyanolyan dühöt és frusztrációt érzünk Zapata úr halála miatt, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítására, hogy ilyesmi soha többé ne történhessen meg Kubában vagy más országokban.

Az Európai Unió alapját olyan értékek képezik, mint a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, melyeknek védelméért küzdünk, miután nemrég még saját kontinensünkön is sérültek az alapvető emberi jogok. Az emberi jogok egyetemesek, és határoktól függetlenül tiszteletben kell tartani őket. Ez az elv minden európai és Európán kívüli partnerünkkel folytatott párbeszédünk szerves része.

Továbbra is az építő jellegű párbeszéd, nem pedig a kényszerítő intézkedések és szankciók képezik Kubával kapcsolatos politikánk alapját, ahogy azt már az 1996-ban elfogadott, Kubáról szóló közös álláspontban is hangsúlyoztuk. A Tanács 2008 júniusában ezen okból határozott úgy, hogy a 2003-as diplomáciai intézkedéseket megszünteti, ezáltal előmozdítva a politikai párbeszéd folyamatát, és lehetővé téve az 1996-os közös álláspontban elfogadott eszközök teljes mértékű alkalmazását.

Ugyancsak ezen okból döntött számos tagállam az elmúlt néhány hónap során úgy, hogy folytatják Kubával a fejlesztési együttműködést – az Európai Parlamentben jelen lévő legkülönbözőbb politikai pártok támogatták ezt a döntést, ami azt mutatja, hogy a pártok között egyetértés van abban, hogy a fejlesztési együttműködések révén fontos szerepet kell vállalnunk Kubában.

Tekintettel a jelenlegi kubai helyzetre az inaktivitás lenne a lehető legrosszabb döntés, amely megkérdőjelezné az Európai Unió mint globális szereplő hitelességét. De nemcsak a hitelességünk forog kockán, hanem az a lehetőségünk is, hogy jelen legyünk Kubában. Ezért szilárdan hiszem, hogy az előremutató megoldás az, ha a kubai nép életének javítása érdekében folytatjuk és elmélyítjük a jelenlegi politikai párbeszédet, és folytatjuk az együttműködést Kubával.

Az Európai Unió soha nem függesztette fel a Kubával való együttműködést, mivel a fejlesztés nem a kormány támogatását jelenti, hanem a nép támogatását. Mindig is az volt a nézetünk, hogy a fejlesztési együttműködés fontos részét képezi Kubával való kapcsolatunknak. A Kubában jelenleg folyó projektekből a lakosságnak közvetlen haszna származik, mivel azok a lakosság alapvető szükségleteire irányulnak – ilyenek pl. a hurrikánok utáni helyreállítás és újjáépítés, az élelmezésbiztonság és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. A nem állami szereplők tevékenységeinek támogatására is folyamatban vannak projektek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a közösségi finanszírozás folyósítása nem a kormányon vagy a közintézményeken keresztül történik. A pénz folyósítása az Egyesült Nemzetek ügynökségein és európai nem kormányzati szervezeteken keresztül történik, melyek üdvözlik a Bizottság és az Európai Unió kubai jelenlétét.

Fontos, hogy az Európai Unió továbbra is szem előtt tartsa a kubai lakosság alapvető szükségleteit, és a rendelkezésre álló tematikus vagy földrajzi eszközökkel beavatkozzon a stratégiai ágazatokban. Az EU-nak eltökélten kell megoldania azt a feladatot, hogy megtalálja a helyes egyensúlyt a párbeszédre való nyitottság, a kubai lakosság fejlesztési együttműködés révén történő támogatása és az elveink mellett való kiállás között.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, amikor képviselőcsoportom e téma felvételét kérte a napirendbe, nem azon politikák néha helyrehozhatatlan hibáit akarta hangsúlyozni, melyek túl elnézőek a szabadság ellenségeivel szemben. Hasonlóképpen nem volt célunk az sem, hogy e hibák hangsúlyozásából politikai tőkét kovácsoljunk.

Képviselőcsoportunk célja az volt, hogy a Parlament – az Európai Unió legdemokratikusabb intézménye – egyértelműen fejezze ki helytelenítését egy ártatlan ember halála kapcsán, valamint adjon hangot szolidaritásának azok iránt, akik Kubában a szabadságért és a méltóságért küzdenek, élnek, és meg is halnak érte; hogy a Parlament adjon hangot Orlando Zapata és a hozzá hasonlók iránt érzett szolidaritásának.

Ahogy az Európai Bizottság kijelentette, a Tanács közös álláspontja még mindig érvényes. Ez az álláspont nagyon tiszteletreméltó, hiszen felszólít a politikai foglyok haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátására. Az álláspont ugyanakkor következetes is, mert felszólít az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartására annak érdekében, hogy Kubában a mi értékrendszerünk érvényesüljön, ne pedig például a kínai vagy vietnámi értékrendszer.

Elnök asszony, még mindig hallom a 2002-ben Szaharov-díjjal kitüntetett kiváló férfi, Oswaldo Paya Parlamentben elhangzott szavait: azt mondta, hogy a legnagyobb győzelme az, hogy nincs a szívében gyűlölet. Elnyomóinak, akiket felebarátainak tekint, azt mondta, hogy nem gyűlöli őket, de azt is, hogy félelemkeltéssel nem fogják tudni ráerőltetni az akaratukat.

Azt is mondta, hogy Andrej Szaharov öröksége a méltóság és az emberek békés együttéléséért folytatott munka, és hogy gyakran a legfontosabb hangokat nem halljuk meg.

Itt, a Parlamentben képtelenek voltunk és vagyunk meghallani a „Nők fehérben” hangját, akiket a Parlament a Szaharov-díjjal is kitüntetett. Most pedig sajnálatos módon már soha nem fogjuk Orlando Zapata hangját hallani, de nemsokára sok-sok kubai ember hangját fogjuk hallani.

Elnök asszony, az Európai Unió 27 tagállamának 500 millió polgára által megválasztott, legitim Parlamentnek hangosan és egyértelműen kell visszhangoznia azt a szabadságért könyörgő, elfojthatatlan kiáltást, amely a mindannyiunk által szeretett szigetről, Kubából érkezik hozzánk.

(Taps)

  Luis Yáńez-Barnuevo García az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, López Garrido úr, biztos úr, soha többé nem engedhetjük meg, hogy némaságunk a zsarnokok cinkosává tegyen minket. Soha többé nem engedhetjük meg, hogy egy kubai börtönben vagy bárhol máshol meghaljon valaki, aki saját és honfitársai jogaiért harcol – hogy meghaljon anélkül, hogy egyértelműen és határozottan követeltük volna, hogy kegyelmezzenek meg neki.

 Orlando Zapata Tamayo úr, 42 éves kőműves, aki csak a börtönbeli körülmények javítását kérte, 86 napnyi éhségsztrájk és hét börtönben töltött év után meghalt. Az emberi jogok tiszteletben tartásának követeléséért börtönözték be. A börtönben töltött hét év során az őrök rosszul bántak vele, megalázták és zaklatták, és ne felejtsük el, hogy ez alatt a hét év alatt a nemzetközi közösség semmit nem tett, csak hallgatott.

Kubában jelenleg más foglyok és emberi jogi aktivisták is éhségsztrájkot folytatnak, mint pl. Guillermo Farińas pszichológus és újságíró. Hölgyeim és uraim, a ma előterjesztett és megvitatásra kerülő állásfoglalás, melynek szavazása holnap lesz, és amelyet én képviselek a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nevében, követeli a Kubában a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek szabadon bocsátását. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezt a demokratikus átmenet és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása érdekében követeljük.

Most ne bonyolódjunk bele abba a kérdésbe, mely megoszthat minket. Most ne vitázzunk arról, hogy fenntartsuk-e a közös álláspontot, vagy sem. Most inkább az emberi életek és emberi jogok védelmére összpontosítsunk! Szenteljük a most következő időszakot a nyugodt elmélkedésnek, és keressük meg a Kubával kapcsolatos jövőbeli politikánk alapjául szolgáló, közös pontokat.

Ez a szöveg fontos hozzáadott értéket hordoz. Az a tény, hogy a szöveget hat képviselőcsoport terjesztette elő, mutatja, hogy a Parlamentben az emberi jogok témájával kapcsolatban a széles körű konszenzus új korszaka kezdődik.

Ne hagyjuk, hogy még egyszer bárki azt mondhassa, hogy az európai demokrácia behódol az – idézőjelben –jenki imperializmus parancsainak. És ne hagyjuk, hogy még egyszer bárki azt mondja, hogy a szocialisták és a demokraták titokban örülnek a kommunista diktatúráknak, vagy e diktatúrák cinkosai. Ezt egész egyszerűen azért mondom, mert egyik állítás sem igaz, és mert a zsarnokság áldozatainak mindenhol a világon tudniuk kell, hogy egyesítettük erőinket ügyük feltétlen védelmére.

Elnök asszony, végezetül szeretnék köszönetet mondani Salafranca úrnak, aki az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nevében részt vett a szöveg tárgyalásán; Weber asszonynak, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjának; Romeva i Rueda úrnak, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja tagjának; Kožušník úrnak az Európai Konzervatívok és Reformerek részéről, valamint az összes képviselőtársamnak, akik részt vettek ebben a nehéz és bonyolult feladatban, melyet holnap remélhetőleg sikerre viszünk.

Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnöknek, az Európai Unió soros elnökének azért, hogy elősegítette és támogatta a ma megvitatásra kerülő állásfoglalás előmozdítását.

  Renate Weber az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, képviselőcsoportom nevében mindenekelőtt szeretnék részvétet nyilvánítani Orlando Zapata Tamayo úr családjának, aki az életével fizetett meggyőződéséért.

Tevékenysége az emberi jogok védelme terén az évek során számos más emberi jogi aktivistának jelentett ösztönzést Kubában és Kubán kívül is.

A számos képviselőcsoport által előterjesztett állásfoglalás hangot ad a kubai emberi jogi helyzet miatt érzett mély aggodalmunknak. Legyünk nagyon őszinték! A helyzet nem javult, és számos független újságírót, békés másként gondolkodót és emberi jogi aktivistát továbbra is fogva tartanak Kubában, amiért élni akarnak a szólásszabadság és a gyülekezés jogával, valamint a békés gyűlések megtartásával kapcsolatos jogaikkal.

Ugyanakkor a kubai független, nem kormányzati szervezetek működését lehetetlenné teszik azáltal, hogy a kormány drákói szigorral ellenőrzi azokat.

Miközben itt ez a vita folyik, számos emberi jogi aktivista éhségsztrájkot folytat. Ez nagyon aggasztó, mivel különböző jelek arra utalnak, hogy Guillermo Farińas úr egészségi állapota – és ki tudja, talán másoké is – gyorsan romlik.

A kubai hatóságok mindeddig sajnálatos módon figyelmen kívül hagyták az EU-nak a politikai foglyok feltétel nélküli szabadon bocsátására vonatkozó ismételt felszólításait. Ezért szilárdan hiszem, hogy a Parlamentnek fel kell hívnia az EU-t, hogy továbbra is alkalmazzon minden rendelkezésre álló mechanizmust a pluralista és demokratikus Kubáért küzdők munkájának és életének védelmére.

  Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, saját magam és képviselőcsoportom nevében részvétet szeretnék nyilvánítani Orlando Zapata halála kapcsán.

Kubáról alkotott személyes véleményünktől függetlenül ez nyilvánvalóan egy olyan sajnálatos eset, amelyet el kell ítélnünk, és melyre nem elég pusztán reflektálnunk vagy megemlékeznünk róla. Ez az eset megkívánja, hogy az állásfoglalásban következetes módon fogalmazzuk meg azon követelésünket, hogy a politikai okok miatt bebörtönzött személyeket Kubában és világszerte bocsássák szabadon.

Úgy gondolom, hogy amit teszünk, az következetes és helyes. Úgy gondolom, hogy – és ezt szeretném hangsúlyozni – az esetleg mögötte megbúvó motivációktól függetlenül fontos, hogy megtesszük. Ez a megállapodás része.

Tehát Kuba esetében követelnünk kell e személyek haladéktalan szabadon bocsátását, valamint mindenekelőtt fel kell hívnunk a figyelmet bizonyos személyek – különösen Guillermo Farińas – veszélyes helyzetére, akik Orlando Zapata példáját követve maguk is éhségsztrájkba kezdtek.

Ugyanakkor szeretnék figyelmeztetni arra a kockázatra, hogy ezt az esetet politikailag felhasználják vagy kihasználják más ügyek érdekében, ami – ahogy Yáńez-Barnuevo is megjegyezte – veszélyes lehet. Véleményem szerint nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy számos hasznos folyamat van kialakulóban, és semmilyen körülmények között nem szabad visszatérnünk a múlthoz, a múltbéli eseményekhez, ahogy ezt néhányan úgy tűnik, akarják; nem szabad visszatérnünk az embargóhoz, mert az politikai hiba volt, és mindannyian ismerjük a következményeit.

Tehát ha egyetértünk abban, hogy nem akarjuk, hogy Orlando Zapata esete másokkal is megismétlődjék, akkor fontos tudnunk, hogyan léphetünk közösen előre annak érdekében, hogy a jövőben megakadályozzuk az ilyen eseteket. Az első lépés mindenképpen a szigetország demokratizálódásának és a kubai helyzet normalizálódásának előmozdítása.

  Edvard Kožušník , az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Engem személyesen is nagyon felzaklatott Orlando Zapata halálhíre, ezért az ECR képviselőcsoport nevében szeretnék részvétet nyilvánítani a családjának. Én magam 1971-ben születtem, ez volt hazámban az ún. kommunista normalizálás időszakának csúcsa, a hazámat elnyomó kommunista terror legkegyetlenebb korszaka. Hazám is elszenvedte a kommunizmus bűnös ideológiájának következményeit, ez az oka annak, hogy a csehek teljes mértékben szolidaritást éreznek a kubai nép iránt, így nagyon érzékenyen érintettek minket a Kubából érkező szomorú hírek.

A kubai totalitárius rezsim a kubai forradalom után negyven évvel még mindig a „szocializmus vagy halál” szlogenjét hangoztatja, ezért egyáltalán nem érdemli meg, hogy elnézőek legyünk vele szemben. Hiszem, hogy Orlando Zapata halála nem volt hiábavaló, mert a kommunista rezsim elleni tömeges tiltakozásra fogja ösztönözni a kubai népet. Hazámban másfél évvel azután omlott össze a kommunista rezsim, hogy a kommunisták által bebörtönzött Pavel Wonka – hazámban ő volt a kommunista terror utolsó áldozata – meghalt a börtönben. Remélem, hogy Orlando Zapata lesz a kubai Pavel Wonka, vagyis a kommunista önkényuralom utolsó áldozata. Kuba nemsokára talán felszabadulhat a régi forradalmi káderek uralma alól, és az igazi szabadság szigetévé válhat.

Ezért fordulok Önökhöz. Amíg nincs alapvető és visszavonhatatlan előrelépés a politikai foglyok szabadon bocsátása terén, amíg nincs olyan fejlődés, mely a kubai társadalom demokratizálódásához és szabad választások megtartásához, valamint a – többek között a kubai polgárok életszínvonalának emelését célzó – strukturális reformfolyamatok megkezdődéséhez vezetne, addig lehetetlen fontolóra venni az EU közös álláspontjának felülvizsgálatát.

  Willy Meyer a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, képviselőcsoportomat mély sajnálattal tölti el a fogva tartott Orlando Zapata halála. Minden fogoly biztonságáért és életéért az állam felelős, így az ő életéért is. Ebben az esetben tehát Kuba a felelős, és ezért bennünket mély sajnálattal tölt el ez a halálhír.

Nem értünk egyet azzal, hogy a Parlament manipulatív módon jár el az emberi jogi ügyekben. Ma megvitatjuk ezt az ügyet, a szavazásra pedig holnap kerül sor. A hondurasi katonai államcsíny esetében ezt nem tettük meg. Talán az Európai Parlament a világ egyetlen parlamentje, amely nem ítélte el a hondurasi katonai államcsínyt, és nem szavazott ellene, a gyilkosságok és kínzások ellen.

Nem értünk egyet azzal a filozófiával, hogy attól függően foglalunk vagy nem foglalunk állást, hogy az adott esemény hol történt, milyen emberi jogok sérültek, és mi az általános helyzet.

Egy héttel ezelőtt Kolumbiában rábukkantak Latin-Amerika legnagyobb tömegsírjára. A hatóságok 2500 holttestről beszélnek, de ez a szám akár 50.000-re is növekedhet. Ezt talán elítéltük? Megvitattunk, szavaztunk róla, elítéltük? Mi történik Afganisztánban a civil áldozatokkal? Mi történik az üldöztetést elszenvedő nyugat-szaharaiakkal? Nem! Mi nem leszünk részesei ennek a képmutatásnak.

Véleményem szerint alapvető, hogy egyenrangú kapcsolatot építsünk ki a Kubai Köztársasággal a különböző napirendek – a politikai napirend, az emberi jogi napirend, a börtönökben uralkodó helyzet – megvitatása céljából, de mindezt egyenrangú felekként kell megvitatnunk, mivel az Európai Uniónak még mindig közös álláspontja van a Kubai Köztársaságról, ami kivételes. Hiszen nincs közös álláspontja a világ más országairól. Nincs közös álláspontja a már említett Kínai Népköztársaságról vagy Vietnamról. Miért van ez így? Miért van közös álláspontja Kubáról, de nincs a Kínai Népköztársaságról?

Felszólítom a Tanácsot és a Tanács elnökét, hogy vessék fel világosan a következő kérdést: érvényteleníteni kell a közös álláspontot? Véleményem szerint ez az egyik legnyilvánvalóbb akadálya az Európai Unió és a Kubai Köztársaság közötti őszinte párbeszéd közös, mindkét fél érdekét szolgáló napirendek révén történő előmozdításának.

  Andreas Mölzer (NI) . – (DE) Elnök asszony, Orlando Zapata kubai másként gondolkodó éhségsztrájk következtében bekövetkezett halála és a világot a szocialista Kuba mindennapi életéről informáló Yoani Sánchez blogger letartóztatása nyilvánvalóvá teszik, hogy folytatnunk kell a Kubával kapcsolatos politikánkba 1996-ban bevezetett elemet, amely a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása felé tett haladásra vonatkozik. A Raúl Castro személyéhez fűzött remények természetesen rég füstté váltak.

Nem lett jobb például a politikai foglyok helyzete sem. Még mindig nem biztosítják számára azokat a jogokat sem, amelyeket maguknak a Castro-fivéreknek a Batista-diktatúra alatt bebörtönzésük idején biztosítottak. A tervgazdasághoz való makacs ragaszkodás következtében Kuba már a lakosság legalapvetőbb szükségleteit sem tudja kielégíteni. Kubában a jólét és az egyéni kezdeményezés nyilvánvalóan a rezsim iránti kritikának számítanak. Ebből a szempontból még a kommunista Kína lakossága is könnyebb helyzetben van, hiszen saját erőfeszítéseik révén legalább saját életükön tudnak javítani.

Az Egyesült Államok gazdasági embargójának mérséklése a számítógépek és szoftverek tekintetében nem fogja teljes mértékben kielégíteni az Obama elnök ígéretei következtében kialakult várakozásokat, de talán lehetővé teszi az ellenzék számára a nagyobb szervezettséget. Ráadásul a növekvő kínálat a kubai rezsim számára meg fogja nehezíteni a véleménynyilvánítás szabadságának elfojtását. Már csak ezért is lehető legjobb tudásunk szerint támogatnunk kell Európa kezdeményezéseit, és ki kell állnunk a kommunista rendszer további lazítása mellett.

ELNÖKÖL: DURANT ASSZONY
alelnök

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) . – (PL) A meggyőződése miatt bebörtönzött kubai Orlando Zapata tragikus halála újabb bizonyítéka annak, hogy a Castro-fivérek rezsime figyelmen kívül hagyja a nemzetközi közösségnek az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó felszólításait, és szép csendben megszabadul azoktól, akik szabadságot és demokráciát követelnek. Ez a tragikus, nagyon tragikus haláleset ma szimbolikus jelentőséggel bír. Ez a haláleset egy kétségbeesett segélykiáltás. Segélykiáltás, amely legfőképpen a nemzetközi politikai élet képviselői és a döntéshozók hatékony fellépéséért könyörög, akik a kubai hatóságokkal kapcsolatokat építenek ki, de nem akarnak szóba állni a kubai ellenzék és civil társadalom képviselőivel.

Minél hamarabb összehangolt cselekvésbe kell kezdenünk, nyomást kell gyakorolnunk a Castro-rezsimre, és követelnünk kell azok haladéktalan szabadon bocsátását, akiket nézeteik miatt börtönöztek be sok-sok évre.

Az Európai Unió az elmúlt évek során megpróbálta enyhíteni álláspontját, még a Kuba elleni diplomáciai szankciókat is megszüntette annak reményében, hogy ez a gesztus a demokratikus normák tiszteletben tartására fogja ösztönözi a hatóságokat. Orlando Zapata tragikus halála sajnálatos módon azt bizonyítja, hogy ez a politika naiv és hatástalan volt, és nyilvánvalóan nem szabad folytatni.

A mai vitát követően holnap szavazni foguk az állásfoglalásról. Ez azt a világos üzenetet kell, hogy hordozza, hogy helytelenítjük az emberi jogok megsértését, a politikai foglyokkal való embertelen bánásmódot és az alapvető polgári szabadságok tiszteletben tartásának hiányát Kubában. Meg kell mutatnunk a kubai nép iránt érzett szolidaritásunkat. Nekünk kell beszélnünk azok helyett a kubaiak helyett, akik most nem beszélhetnek.

(Taps)

  Emine Bozkurt (S&D) . – (NL) Elnök asszony, Orlando Zapata Tamayo tragikus sorsa világszerte hatalmas felháborodást keltett. Zapata helyzete olyan kilátástalan volt, hogy egyetlen lehetőségének azt érezte, hogy éhségsztrájk révén véget vet életének. Életével kellett fizetnie azért, hogy tiltakozott bebörtönzése és a kubai börtönökben uralkodó rettenetes körülmények miatt. És mindez miért? Milyen bűn miatt börtönözték be Zapatát? A kormányétól eltérő vélemény nem erőszakos módon történő kifejezése és terjesztése nem bűncselekmény. Az ember ettől még nem lesz bűnöző vagy hazaáruló.

Zapata halála nem egyedi eset. Guillermo Farińas pszichológus és újságíró szintén éhségsztrájkba kezdett 26 beteg politikai fogoly szabadon bocsátása érdekében. Vajon milyen sors vár rá? Hamarosan neki is az életével kell majd fizetnie az emberi jogok tiszteletben tartásának hirdetéséért? Mikor fogja a kubai kormány megváltoztatni az álláspontját? Becslések szerint Kubában megközelítőleg 200 politikai fogoly lehet. Súlyosan sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, ha valakit a nézetei miatt börtönöznek be.

Felszólítjuk Kubát a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek azonnali és feltétlen szabadon bocsátására és az emberi jogokat súlyosan sértő esetek beszüntetésére. Egyetlen kormány sem ellenőrizheti vagy irányíthatja az emberek gondolkodását. Ha be is börtönzik az embereket, ha falak és rácsok mögé zárják is őket, a gondolataikat akkor sem tudják elpusztítani. A gondolatok és nézetek elpusztítására tett kísérletek mindig kudarcot fognak vallani. Hát nem tapasztalta meg ezt már Kuba a hosszú évek során?

A kormány egyszerűen kénytelen lesz párbeszédet kezdeményezni a másként gondolkodókkal. Az előrelépés egyetlen lehetséges eszköze a politikai párbeszéd. Kuba tartozik ezzel polgárainak, mert a kubai nép megérdemli a demokráciát és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását. Zapata halála nem lehet értelmetlen; a jelenlegi kubai emberi jogi helyzet végét kell, hogy jelentse.

Az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie a kubai emberi jogi helyzet javítására. Ez az ügy nem csak Zapatáról és a többi politikai fogolyról szól; itt arról is szó van, hogy az emberi jogi aktivisták szabadon kifejthessék tevékenységüket. A kubai kormánynak törődnie kell a kubai néppel. Nem börtönözhet be embereket csak úgy, félelemből, és nem kezelheti őket bűnözőként. Ha az embereket megfosztják a szabadságuktól, az bűn. <>

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök asszony, az emberi jogok védelme azt jelenti, hogy elítéljük Orlando Zapata kegyetlen és igazságtalan halálát, amely elkerülhető lett volna, és felszólítunk a bebörtönzöttek szabadon bocsátására. Remélem, hogy ez ráébreszti a kubai hatóságokat a fejlődés és a valódi demokrácia szükségességére.

Kubában diktatúra van: meggyőződésük miatt börtönöznek be embereket, nem szabad eszmecserét folytatni, nézeteket és gondolatokat megosztani egymással – a rezsim fél ettől, fél a szabadságtól. Pedig nem bűn, ha az embernek gondolatai vannak; lehet, hogy ezek a gondolatok provokatívak, megdöbbentőek vagy sokkolóak, de mindig meg kell vitatni őket. A gondolatokért semmiképpen nem jár börtön.

A társadalom gondolkodik és érez, a foglyok is gondolkodnak és éreznek, és lehetetlen megtiltani az embereknek a gondolatokat és az érzéseket. Ez azt jelenti, hogy azok a gondolatok és érzések, melyeket az emberek el akarnak fojtani, szép lassan az egész társadalom tudatába beszivárognak, mint a víz. Ez a kubai társadalomra is érvényes, és a Batista-rezsimet megdöntő forradalom élharcosainak ezt mindenkinél jobban kellene tudniuk.

Remélem, hogy ez az állásfoglalás segíteni fog nekik abban, hogy véghezvigyék a szükséges átmenetet! De az emberi jogok nem képezhetik vita tárgyát. A Parlament hitelessége azáltal nő, ha ugyanolyan erőteljesen reagál, bármely országban sértsék is meg az emberi jogokat: Afganisztánban, Palesztinában, Baszkföldön – az én szűkebb hazámban –, Hondurasban vagy Kolumbiában. Emellett kell elköteleznünk magunkat. Erre az elkötelezettségre van szükség.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR) . – (PL) Véleményem szerint itt, a Parlamentben mindannyian egyetértünk abban, hogy Kubában a korrupt kommunista diktatúra semmilyen módon nem fog pozitív irányba változni. A Castro-fivérek rendőrállama gazdasági romlásba dönti a szigetországot, sárba tiporja a polgári szabadságot, és rengeteg kubait megfoszt egy olyan élet reményétől, melyet érdemes élni.

Kuba jövője természetesen a kubaiak kezében van, de az Európai Unió is aktív szerepet vállalhat benne. Követelnünk kell az összes politikai fogoly szabadon bocsátását. Ez kell, hogy legyen a Kubával folytatandó bármiféle párbeszéd első feltétele. Elő kell mozdítanunk a nem kormányzati szervezetek tevékenységét, az emberi jogok tiszteletben tartását és a független médiához való hozzáférést, ideértve az internetet is.

A demokratikus változás előmozdításában a transzatlanti kapcsolatok nagyon fontos szerepet kaphatnak. Ezért szorosan együtt kell működnünk Washingtonnal. Közös erőfeszítéssel hosszú távú, Kubára vonatkozó stratégiát dolgozhatunk ki, amely nem a jelenlegi helyzet vak elfogadásán alapul, hanem a demokratikus és gazdasági újjáépítés távolba mutató vízióján.

(Taps)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, ez a vita ismét azt bizonyítja, hogy a Parlament nagy többsége kétszínű. Ugyanaz a többség, amely nem volt hajlandó elítélni a hondurasi katonai államcsínyt, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az számos ember bebörtönzéséhez és halálához vezetett, tehát ugyanez a többség most készen áll arra, hogy társulási megállapodásokról tárgyaljon azzal a kormánnyal, mely az államcsíny mögött állók által manipulált választások révén került hatalomra.

Természetesen mindannyiunkat sajnálattal tölt el az éhségsztrájkot folytató Orlando Zapata Tamayo úr halála, mely egy kubai kórházban következett be. Ennek ellenére helytelenítjük e vita módját és Kubával kapcsolatos elfogadhatatlan álláspontját, amely figyelmen kívül hagyja az Egyesült Államok Kubával szemben bevezetett gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargójának súlyos következményeit, valamint azt, hogy öt kubai állampolgárt amerikai börtönökben tartanak fogva csak azért, mert meg akarták védeni hazájukat.

Nem tarthatjuk fenn azt az elfogadhatatlan közös álláspontot, amely gátolja az Európai Uniót a kubai kormánnyal való nyitott és teljes, bilaterális érdekeken alapuló kapcsolatok fenntartásában. Itt az ideje, hogy elvessük ezt a közös álláspontot az Európai Unió és Kuba kapcsolatának normalizálása érdekében. Ezt várjuk a spanyol elnökségtől.

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) Elnök asszony, még emlékszünk Fidel Castro híres mondására: „Szocializmus vagy halál!” Ma egyértelműen azt mondhatjuk, hogy a kettőből csak a halál maradt meg. Ezt bizonyítják azok a körülmények is, melyek Orlando Zapata kubai hazafi és fogoly halálához vezettek. Castro diktatórikus rendszere a demokratikus szocializmus ideájának arculcsapása.

Ami Kubában történik, az szégyenfolt mindazok számára, akik a baloldal zászlaja alatt politizálnak. És az Európai Unió nevében is szégyelltem magamat, amikor az akkori biztos, Michel úr Kubába látogatott a fejlesztési együttműködésre irányuló javaslat miatt, de gondosan kerülte a demokratikus ellenzékkel való kapcsolatot.

Véget kell vetnünk ennek a politikának; nem tehetünk továbbra is úgy, mintha nem tudnánk, mi történik Kubában, ahol még soha nem voltak szabad választások, és ahol emberek a meggyőződésük miatt botrányos körülmények között töltik sok éves börtönbüntetésüket. A spanyol elnökség ma nyitott politikát javasol Havanna irányában, de ennek a politikának alapvető feltétele kell, hogy legyen a kubai rendszer demokratizálódása, a politikai foglyok szabadon bocsátása, a társadalmi párbeszéd megkezdése, a cenzúra eltörlése és a polgári szabadságjogok helyreállítása. Ezt világosan, nyíltan és határozottan a kubai kormány tudomására kell hoznunk. Ráadásul ez az ő érdeküket is szolgálja.

Tudjuk, hogy a diktatúrából különböző utak vezethetnek a szabadságba. Ott van például a lengyel vagy a dél-afrikai út: a békés párbeszéd útja. De ott van a román út is, ahol véres forradalom döntötte meg a rezsimet. A felek közös érdeke, hogy ezt elkerüljük. Vajon melyik utat választja Havanna? Erre Kubának kell megadnia a választ. Az Európai Unió politikájának aktívan hozzá kell járulnia a szabadság és demokrácia korszakába történő átmenethez. Az Európai Parlament álláspontja is ez kell, hogy legyen.

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök asszony, először is szeretném kifejezni mély sajnálatomat Orlando Zapata Tamayo halála miatt, valamint aggodalmamat a négy további kubai fogolyért és egy ellenzéki aktivistáért, akik tiltakozásképpen maguk is éhségsztrájkba kezdtek.

Az Európai Parlamentnek ismételten követelnie kell a Kubában a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátását – az Amnesty International szerint 55, a Kubai Emberi Jogi Bizottság szerint 200 személyről van szó –, és ma aggodalmunknak kell hangot adnunk az egyik havannai egészségügyi és emberi jogi központ vezetője, Darsi Ferrer nemrégiben történt letartóztatása és megverése miatt is. Magát az Amnesty Internationalt 19 éve nem hívták meg Kubába – lehetővé kellene tenni számukra, hogy Kubába látogassanak. Meg kell kérnünk a kubai kormányt, hogy állapodjanak meg Manfred Nowak, az ENSZ kínzással foglalkozó különleges előadója tervezett látogatásának konkrét időpontjáról, akivel egyébként jövő héten Genfben fogunk találkozni.

Mivel mindig is elleneztem az USA 1962-ben bevezetett kereskedelmi embargóját, üdvözlöm a tényt, hogy Obama elnök alatt olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyek lehetővé teszik a kubai amerikaiak számára a szabadabb utazást és azt, hogy több pénzt küldhessenek haza. Üdvözöltem az EU közös álláspontjának 2008-as felülvizsgálatát, amely ösztönzi a Kuba és az EU közötti politikai párbeszéd megkezdését és a közösségi fejlesztési együttműködés újbóli megkezdését, és üdvözlöm azt a tényt is, hogy a BBC-nek nemrégiben szabad bejárást biztosítottak Kubába. Azonban csalódással töltött el, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában Kuba nem fogadta el a két alapvető emberi jogi egyezmény – a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya – ratifikálásra és a börtönök független felügyeletének lehetővé tételére irányuló ajánlásokat.

Szeretném ma délután azt is elmondani a Bizottságnak és az elnökségnek, hogy Önöknek és mindannyiunknak, akik Kubába látogatunk, szilárdan ragaszkodnunk kell a kubai civil társadalom tagjaival való találkozáshoz. Bisa Williams, az USA külügyi államtitkár-helyettese tavaly egy ilyen korlátozások nélküli látogatást tett Kubában, és nekünk – bármelyikünknek, aki Kubába látogat – ragaszkodnunk kell ugyanehhez.

  Louis Michel (ALDE) . – (FR) Elnök asszony, biztos úr, miniszter úr, Orlando Zapata Tamayo halála tragikus bizonyítéka annak, milyen reménytelenséghez vezethet a szabadság hiánya.

Ahogy a miniszter úr mondta, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. El kell ítélnünk, hogy a meggyőződésük miatt börtönöznek be embereket, és követelnünk kell a szabadon bocsátásukat. Nem támogathatunk egy olyan önkényuralmat, amely következetesen megtagadja a legalapvetőbb szabadságok gyakorlásának lehetővé tételét, de ugyanakkor hiszem, hogy nem mondhatunk le a politikai párbeszéd lehetőségéről és az abban rejlő értékekről – a politikai párbeszéd most még inkább, mint valaha, az európai értékek legnyilvánvalóbb kifejeződése.

A Kuba és az Európai Unió közötti kapcsolatok már hosszú ideje bonyolultak; gyakran a megismerés és megértés hiánya jellemzi őket, ami súlyos feszültségekhez vezet, és rendszerint aláaknázza a politikai párbeszéd lehetőségét és az abban rejlő értékeket. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy Kuba most történelmi fordulópontot él meg. Minden eddiginél szilárdabban meg vagyok győződve arról, hogy helytelen lenne nem megőrizni a történelmi, kulturális és nyelvi kapcsolatok által fenntartott párbeszédben rejlő lehetőségeket és értékeket, legyenek azok bármily csekélyek is.

Kétségkívül az Európai Unió az egyetlen olyan politikai erő, amely képes lehet meggyőzni Kubát arról, hogy az elszigetelődés végzetes, és előbb-utóbb tragédiához vezethet. Nem bújhatunk ki a párbeszéd folytatásának felelőssége alól, melyből nem szabad kihagyni egyetlen nehéz témát sem, de ugyanakkor nem szabad kettős mércét sem alkalmaznunk, ami véleményem szerint nagyon is sokszor megtörténik.

  Marek Henryk Migalski (ECR) . – (PL) Kubában győzni fog a szabadság. Kubában demokrácia és szabad piacgazdaság lesz.

Az Európai Unió nem tud és szerintem nem is akar segíteni a rendszer megdöntésében, de majd a rendszerváltozás után segítenie kell a kubaiaknak. Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország példája bizonyítja, hogy ezt meg lehet tenni, méghozzá sikeresen. Segíthetünk a tapasztalataink révén, és Castro bukása után az Európai Uniónak segítenie is kell a tapasztalataival és pénzzel is, méghozzá úgy, hogy Kubában a jövőben ne a Marek Magierowski lengyel riporter által leírt helyzet alakuljon ki, amikor is a Parlamentben sokat emlegetett Orlando Zapata utódai rumot szolgálnak fel Havanna promenádjain és sugárútjain Castro leszármazottainak.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL) . – (CS) Eredeti szakmám szerint orvos vagyok, és tudom, milyen nehéz megmenteni egy ember életét. Őszinte sajnálattal tölt el, ha elveszítünk egy emberéletet, és osztom a Parlament Orlando Zapata halála miatt érzett szomorúságát. Alaposan tanulmányoztam a képviselőcsoportok által előterjesztett állásfoglalásokat. Attól tartok, meg kell ismételnem, amit nemrég a közép-ázsiai köztársaságok emberi jogi helyzetéről szóló jelentés vitája kapcsán mondtam. Akkor azt mondtam, hogy hibát követünk el, amikor bölcs tanítóként lépünk fel, nem mondunk semmi pozitívat, és semmiféle tiszteletet nem tanúsítunk sem ezen országok történelmi és kulturális hagyományai, sem az általuk elért eredmények iránt. Ugyanez érvényes Kubára is. Szilárdan hiszem, hogy csak akkor lehetséges bármiféle előrelépés a kubai helyzetben, ha egyenrangú félként folytatunk párbeszédet Kubával, melyre a kubai tisztviselők készen állnak. Ily módon a szociális és gazdasági jogok előmozdítását is segíthetjük Kubában. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Kuba nehéz gazdasági helyzete ellenére mindig az elsők között van, akik segítséget nyújtanak másoknak, mint például a haiti katasztrófa idején. Igaz a mondás, hogy aki gyorsan ítél, az elítél. Semmiképpen nem szabad ezt az utat választanunk.

  Mario Mauro (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, hiszem, hogy kijelenthetem, hogy ma és még inkább a holnapi szavazáson a Parlament történetének egy méltó fejezetében vehetünk részt. Ez azért van így, mert most az egyszer sikerül félretennünk kölcsönös előítéleteinket, melyek abból fakadnak, hogy különböző képviselőcsoportokhoz tartozunk - és így most közösen hajolunk meg egy ember halála előtt, és elismerjük az igazságot.

Miről is fog szólni ez az állásfoglalás? Olyan dolgokról, melyek nagyon egyszerűnek és magától értetődőnek tűnnek, de valójában nagyon fontosak. Az állásfoglalásban le fogjuk írni, hogy Kubában nincs szabadság; hogy Kubában nincs demokrácia; le fogjuk írni, hogy az élet az élet, és az embereket nem szabad megölni. Ezt szinte biztosra vehetjük, de sok évbe került, mire túljutottunk a kölcsönös előítéleteken, és felismertünk egy tényt, amely egyikünk politikai meggyőződését sem sérti, felismertünk egy olyan alapigazságot, amely nélkül nem lehet vitát folytatni.

Nem szabad kitérnünk a Kubával való párbeszéd elől, de ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a párbeszéd az igazságon alapuljon, más szóval azon a tényen, hogy Kuba tartja tiszteletben az egyéneket. A kézfogásoknál és baráti gesztusoknál sokkal nagyobb szükségünk van olyan megfelelő intézkedésekre, melyek következtében Castro kormánya kénytelen lesz feladni a reményt, hogy olyan kompromisszumokat tud elérni, melyek nem lesznek hatással, vagy csak csekély hatással lesznek az emberi jogok kérdésére.

A Parlament igen helyesen megragadta ezt a lehetőséget, nem úgy, mint a főképviselő, akinek ma reggel már felhívtam a figyelmét arra, –és ezt újra meg fogom tenni–, hogy a Cuba libre nem egy koktél neve, hanem egy csatakiáltás, melyet a szívünkben őrzünk, mert demokratikus és szabad Kubát akarunk.

  María Muñiz De Urquiza (S&D) . – (ES) Elnök asszony, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának spanyol tagjait mélységes sajnálattal tölti el Orlando Zapata halála és a meggyőződésük miatt bebörtönözött személyek helyzete, és nyomatékosan követeljük a szabadon bocsátásukat.

Orlando Zapata halála nagyon sajnálatos, de ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy a továbbiakban ne csak beszéljünk az emberi jogok helyzetéről Kubában, hanem elkezdjünk együttműködni a kubai hatóságokkal az emberi jogi helyzet előmozdítása érdekében. Ennek érdekében fontolóra kell vennünk a közös álláspont megváltoztatását, mivel az gátolja a kubai hatóságokkal való párbeszéd megkezdését, pedig nekik van lehetőségük a szigetország emberi jogi helyzetének megváltoztatására.

A közös álláspont – amely egyébként nem is igazán közös, mivel az Európai Unió tagállamainak nagy része bilaterális kapcsolatokat tart fenn Kubával – a politikai párbeszéd akadálya. A közös álláspont gátolja az Európai Uniót a külső tevékenységeit irányító elvek alkalmazásában, melyek közé tartozik a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása a világon.

A közös álláspont idejétmúlt, elavult eszköz, melyet még a múlt században fogadott el az Európai Unió 15 tagállama. Most viszont már 27 tagállam van. A globális helyzet is megváltozott. Az Egyesült Államok olyan kényes témákról folytat párbeszédet Kubával, mint pl. az emigráció. Az Amerikai Államok Szervezete elfogadta Kubát a szervezet elveinek tiszteletben tartásáról folytatott párbeszéd alapján.

Ebben az új korszakban az Európai Uniónak egy bilaterális tárgyalás által megalapozott eszközre van szüksége, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyak lehessünk azon a területen, amelyen erre egyébként nagyon is képesek vagyunk: a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása területén. Furcsa dolog az Európai Uniótól, hogy nem folytat párbeszédet Kubával, miközben külkapcsolataiban olyan országokkal tárgyal, és végre is hajtja a velük létrejött megállapodásokat, amely országok a polgári és politikai jogok minimális követelményeinek sem felelnek meg, és természetesen igaz ez a szociális jogokra is, amelyeket viszont Kuba tiszteletben tart.

Csak a párbeszéd, az együttműködési mechanizmusok és egy nemzetközi szerződés révén elért kompromisszum teszi lehetővé az Európai Unió számára, hogy bármit is követeljen Kubától. Akik elutasítják a párbeszédet, azok akadályozzák, hogy méltóságteljes kiutat találjunk azok számára, akiket állítólag meg akarnak védeni.

Velük ellentétben a spanyol kormány külpolitikája jó példát mutat, mivel a konstruktív, kitartó párbeszéd révén sok, meggyőződése miatt bebörtönzött személy szabadon bocsátását elérte.

Ahogy Don Quijote mondta, ha valakit tettekkel büntetnek, akkor már nem kell szavakkal is büntetni. Ezért most már nem beszélni fogunk, hanem cselekedni az emberi jogokért Kubában, és együtt fogunk működni a kubai hatóságokkal, mert a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyeknek erre van szükségük, nem pedig a Parlament elítélő nyilatkozataira.

  Ramon Tremosa i Balcells (ALDE) . – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a 2003-as „fekete tavasz” rajtaütései során Kubában 75 másként gondolkodót bebörtönöztek az Egyesült Államoknak való kémkedés vádjával. Orlando Zapatát is ekkor tartóztatták le a közrend megzavarása és engedetlenség vádjával.

A 75 másként gondolkodó felesége létrehozta a „Nők fehérben” csoportot, melyet a Parlament 2005-ben a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díjjal tüntetett ki. Mellékesen szeretném megjegyezni, hogy a Castro-rezsim nem biztosított vízumot a „Nők fehérben” tagjainak, hogy eljöhessenek a Parlamentbe átvenni a díjat.

A Kubai Emberi Jogi Bizottság szerint hozzávetőleg 200 politikai fogoly van az országban, közülük 22 újságíró. Iránban 52 újságíró ül börtönben, Kínában 24, és a szomorú ranglista harmadik helyezettje Kuba.

A 42 éves Orlando Zapatát az Amnesty International meggyőződése miatt bebörtönzött személynek minősítette. 2009. december 3-án kezdett éhségsztrájkot, mert több alkalommal megverték, és egyéb módon megalázták. 85 nappal az éhségsztrájk megkezdése után, február 23-án halt meg.

A Parlamentnek fel kell ajánlania segítségét Zapata úr családja és barátai számára, és mély aggodalmának kell hangot adnia a kubai emberi jogi helyzet miatt. A Parlamentnek világos üzenetet kell közvetítenie a Castro-rezsim felé, méghozzá a spanyol elnökség kontextusában. A spanyol elnökségnek sokkal aktívabbnak kell lennie a kubaiak alapvető jogainak védelme terén.

Hölgyeim és uraim, végezetül szeretném megragadni az alkalmat, hogy követeljem az összes kubai politikai fogoly haladéktalan szabadon bocsátását.

  Francisco José Millán Mon (PPE) . – (ES) Elnök asszony, a demokrácia és az emberi jogok védelme fontos helyet foglal el az Unió külső tevékenységeire vonatkozó elvek és célok között – az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére utalok. Ez a cikk a Kubával és a számunkra nagyon kedves kubai emberekkel való kapcsolatunkra is vonatkozik.

Sajnálatos módon az elmúlt öt évben a Tanács fellépéseit lényegében az a vágy vezérelte, hogy az előző években elfogadott irányt próbálja korrigálni, különösen a 2003-asat, amikor különösen kegyetlen elnyomás jellemezte Kubát. 2005-ben a Tanács felfüggesztette a 2003-as intézkedéseket.

Ezután a szigetországba látogattak külügyminiszterek és biztosok. 2008 júniusában a 2003-as intézkedéseket megszüntették, és globális politikai párbeszéd – ahogy erre López Garrido úr is emlékeztetett minket –, valamint magas szintű tárgyalások kezdődtek. Ezenkívül az egyik tagállam államfője nemrég Havannába látogatott. Sajnálatos módon a szigetországba látogató európai politikai vezetőknek nem volt idejük a másként gondolkodók képviselőivel találkozni, akik emiatt marginalizálva érezték magukat.

Mindeközben Kubában tovább folytatódik az elnyomás. Nincsenek változások vagy reformok. Azonban a politikai párbeszéd tovább folyik. Most Orlando Zapata politikai fogoly kegyetlen halála rázott fel minket.

Hölgyeim és uraim, köztudott, hogy néhány kormány, pl. a spanyol kormány is, újra és újra elismételte, hogy érvényteleníteni akarja a közös álláspontot. A közös álláspont nagyon logikus dolgokat tartalmaz: a demokratikus átmenet támogatását, azaz lényegében ugyanazt, mint a Szerződés 21. cikke által előírt elvek és célok.

Befejezésül két dolgot szeretnék elmondani. A közös álláspont nem akadályozta meg a párbeszédet. Ez nyilvánvaló. Ráadásul 2009 júniusában a 27 miniszter ismét elfogadta a közös álláspontot. Másodszor pedig, nem lehet az a prioritás, hogy megváltoztassuk a közös álláspontot – ez az utolsó szalmaszál lenne! Most az a prioritás, hogy az összes politikai fogoly haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátását követeljük.

Nyugatiként tekintek Kubára és Latin-Amerikára, és a Nyugat legfőbb értékei az emberi méltóság és az alapvető jogok tiszteletben tartása. És még egy utolsó gondolat: szeretném emlékeztetni a Tanácsot, hogy 2009. júniusi következtetéseiben kijelentette, hogy a kubai hatóságokkal való politikai párbeszéd jövője az elért előrelépéstől, főleg az emberi jogi helyzet terén elért előrelépéstől fog függeni. Állíthatja-e bárki is, hogy előrelépés történik ezen a téren? Állíthat bárki is ilyesmit?

  Antonio Masip Hidalgo (S&D) . – (ES) „A történelem majd feloldoz engem” – szól az embereit lázadásra buzdító, fiatal jogász híres mondása. A történelem valóban feloldozza a zsarnokság és az USA embargója elleni lázadásért.

De ez a Parlament, amely a világ legnagyobb szabad és demokratikus térségét képviseli, nyomatékosan elítéli a kubai népet elnyomó zsarnokságot, az emberi jogok megsértését, a politikai foglyokkal való kegyetlenkedést és az emigránsok semmibevételét. A történelem ítélete világos.

A különböző ideológiákat valló képviselők ezen állásfoglalás révén a kubai nép mellé állnak, hogy segítsenek küzdelmeikben. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a kubaiakat elnyomó, brutális zsarnokság felszámolására, és ide tartozik az is, hogy érvényteleníteni kell a közös álláspontot, mely megbénít minket.

Szeretnék tisztelettel adózni Raúl Riverónak felidézve utolsó Havannában írott versét: „Nem adóztatják meg a szeretetet, az ürességet, a fuldoklást és a keserűséget. A haza romjai biztonságban vannak. Ne féljetek, bajtársak! Most mi jövünk.

  Fiorello Provera (EFD) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a kubai kommunista rezsim döntései ismét dilemmát okoznak a Parlamentnek: lehetséges továbbra is párbeszédet folytatni ezzel a rezsimmel? Az Európai Parlament most már évek óta kéri a kubai hatóságokat a demokratikus reformokra és az emberi jogok tiszteletben tartására. De az, hogy Fidel Castro átadta a hatalmat testvérének, Raúlnak, nem hozott magával sem demokratikus reformokat, sem a politikai foglyok szabadon bocsátását.

Orlando Zapata halála 85 napi éhségsztrájk után következett be a börtönben, és ez is a rezsim ideologikus és elnyomó természetét bizonyítja. 10 év alatt az Európai Unió 145 millió EUR-t költött támogatási intézkedésekre Kubában: az eredmények pedig egyáltalán nem nagyszerűek. Ez a finanszírozás valójában segített fenntartani a zsarnokságot. Ha hitelesek akarunk lenni, akkor követelnünk kell, hogy a Havannával való kapcsolatok, beleértve a fejlesztési segélyeket is, az egész kubai nép emberi jogi helyzetének konkrét és mérhető javulásához legyenek kötve, melynek első lépése a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzöttek azonnali szabadon bocsátása kell, hogy legyen.

Nem kell rögtön ultimátumot adnunk, de változást kell követelnünk bolygónk egyik legelnyomóbb rezsimétől, amely egy történelmileg meghaladott, kihalófélben lévő ideológiát vall.

  Michael Gahler (PPE) . – (DE) Elnök asszony, konkrét ajánlatot kell tennünk a kubai népnek és a kubai rezsimnek arra nézve, hogy finanszírozni fogjuk a jelenlegi helyzetből a demokráciába való átmenetet. Az első lépés a politikai foglyok szabadon bocsátása kell, hogy legyen. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie a szankcióit, melyek inkább a rendszer megszilárdításához, mintsem legyőzéséhez járultak hozzá. Következő lépésként egy, a rezsim és a kubai polgári jogi mozgalmak képviselőiből álló kerekasztalnak ki kell dolgoznia a demokráciába való átmenet és a demokratikus választások menetrendjét.

Egyébként Közép-Európa példája azt mutatja, hogy az egykori állampárt számára is van jövő – még az állampárt számára is van élet a régi rendszer halála után. Az EU-nak és a tagállamoknak is támogatniuk kell ezt a folyamatot, mint ahogy ezt Közép-Európa esetében is tettük. Ez segítene a kubai népnek, stabilizálná a régiót, megalapozná az USA-val való új jellegű kapcsolatokat, ami nem a Castro-rezsim előtti korszakhoz való visszatérést jelentené.

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Elnök asszony, függetlenül a mögötte rejlő okoktól Orlando Zapata Tamayo halála sajnálatos; sajnálatos, hogy a végsőkig elment, hogy tiltakozását kifejezze. Azonban nem tudjuk elfogadni, hogy ezt a szomorú és sajnálatos eseményt ürügyül használják fel a Kuba és a kubai nép elleni, elfogadhatatlan politikai és ideológiai kampány megerősítésére.

Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a kubaiak döntéseiről, ezeket a döntéseket, a saját sorsukról, valamint az államuk politikai berendezkedéséről való döntések szuverén jogát tiszteletben kell tartanunk.

Ezért elítéljük a beavatkozás vagy támadás minden formáját, beleértve azt a botrányos blokádot is, mellyel majdnem fél évszázada sújtják Kubát.

Ezért úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió logikus álláspontja és a követendő út a Kubával való kapcsolatok teljes normalizálása kell, hogy legyen, mégpedig a Kubáról szóló közös álláspont érvénytelenítése révén, amely elfogadhatatlanul diszkriminatív Kubával és a kubai néppel szemben.

Ezenkívül pedig nem fogadjuk el a Parlament számos képviselőjére jellemző képmutatást, és határozottan elítéljük az Európai Unió kétszínű politikáját.

  Antonio López-Istúriz White (PPE) . – (ES) Elnök asszony, Orlando Zapata édesanyjának és Kuba szabadságáért harcoló, szenvedő bajtársainak ajánlom a felszólalásomat: szeretném, ha tudnák, hogy nincsenek egyedül.

Ma a Parlament ezzel az állásfoglalással – melyért főtitkári minőségemben szeretnék köszönetet mondani a szerzőknek, valamint az összes aláíró pártnak – egységesen szólal fel ez ellen az elszigetelt és halódó diktatúra ellen. Ma a kubai rezsim nemzetközi halálos ítéletéhez vezető állásfoglalást írunk alá.

Az elhangzott felszólalások többsége alapján meggyőződésem, hogy mindannyian szilárdan és egyértelműen elítéljük, hogy az Ön fiának meg kellett halnia. Sokunk azonban ennél tovább is megy: megnyugodhat afelől, hogy továbbra is követelni fogjuk valamennyi kubai politikai fogoly feltétel nélküli szabadon bocsátását.

Továbbra is oda fogunk figyelni a kubai emberi jogi helyzetre. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport természetesen az Európai Unió közös álláspontjának fenntartásáért fog küzdeni, és a hallottak alapján biztos vagyok benne, hogy sokan mások is ezt fogják tenni.

Nem fogunk vegyes üzeneteket közvetíteni, inkább a demokratikus Kubáról szőtt álmunk megvalósításáról szóló világos elképzeléseket. Orlando áldozata az egész világon visszhangra talált a jóakaratú emberek lelkében. Gondoskodjunk róla, hogy az ezer meg ezer kubai ember csendes áldozatáról a közeli jövőben egy szabad Kubában emlékezhessenek meg társaik.

  Gesine Meissner (ALDE) . – (DE) Elnök asszony, az emberi jogok megsértéséről és a meggyőződésükért életüket áldozókról beszélni viszonylag könnyű. Ezt muszáj volt elmondanom.  Zapata úr éhségsztrájk következtében meghalt, és most más foglyok is éhségsztrájkba kezdtek.

Ezért alaposan meg kell fontolnunk, hogyan tudnánk célirányosan eljárni. Néhányan azt mondták, hogy egyáltalán nem kellene Kubával szóba állnunk, hiszen a kubai rezsim elfogadhatatlan a számunkra. Másoknak az a véleménye – és ezt az álláspontot én egyáltalán nem tartom helyesnek, Ferreira úr –, hogy ez az egész csak képmutatás, és hogy a kubai népnek magának, szabadon kell meghoznia politikai döntéseit. Nem hiszem, hogy szabad politikai döntésekről lehetne beszélni ott, ahol megsértik az emberi jogokat, és emiatt emberek halnak meg. Nekünk, az Európai Parlamentnek tennünk kell valamit ebben az ügyben.

E körülmények között az lenne a helyes, ha az előterjesztett javaslatokat – nem utolsósorban Gahler úr új indítványait is – részletesen megvitatnánk, és fontolóra vennénk, mit tehetünk az emberi jogok megsértése ellen és az emberek megsegítéséért világszerte.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, most, amikor Orlando Zapata tragikus halála kapcsán a Kubával való kapcsolatainkról folyik a vita, fel kell ismernünk, hogy a Kubáról alkotott eddigi képünk még abból az időből származik, amikor csak a „barát vagy ellenség” séma alapján voltunk képesek gondolkodni. Az egyik oldalon ott voltak a gonosz kubaiak, a Szovjetunió csatlósai, a nemzetközi forradalom hívei, a másik oldalon pedig a jó kubaiak, akik megmentették az országot a cukorbárók, a maffia, a CIA és az amerikai imperializmus hatalmától. Az egyik oldalon ott voltak a rossz kubaiak, a nép kommunista elnyomói, a másik oldalon pedig a jó kubaiak, akik oktatást és egészségügyi ellátást adtak a lakosságnak, és felszámolták az éhezést. Ha azt akarjuk, hogy Orlando Zapata halálának legyen valami értelme – ha a halálnak lehet egyáltalán értelme –, akkor ezt az örökséget nagyon komolyan kell vennünk. Orlando Zapata halála nem lehet hiábavaló.

A másik fontos dolog pedig az, hogy az EU-nak világos irányvonalat kell követnie, célirányos politikai irányvonalat, és nem szabad, hogy az Egyesült Államok irányítson minket; meg kell szabadulnunk a régi ideológiai terhektől, és egyenrangú politikai párbeszédet kell kezdenünk annak érdekében, hogy az emberi jogi helyzet valóban javuljon, és hamarosan már a szabad Kubáról beszélhessünk, és a kubai nép demokráciában élhessen.

  Alf Svensson (PPE) . – (SV) Elnök asszony, az USA kereskedelmi embargója már majdnem 50 éve érvényben van. Ahogy számos felszólaló hangsúlyozta, ez az embargó szegénységet és elnyomást hozott a kubai népnek.

Bizonyára sokan ismerik a Human Rights Watch 2009. novemberi „New Castro, Same Cuba” (Új Castro, régi Kuba) című jelentését, amely az embargó megszüntetését javasolja, és azt, hogy a kubai diktátornak hat hónapot kellene adni a politikai foglyok szabadon bocsátására. Amennyiben ez nem történik meg, akkor egy sokkal ésszerűbb embargót kellene bevezetni. Ez egy olyan embargó lenne, melyet az utóbbi időben bizonyos esetekben már alkalmaztak: a vagyoni eszközök és a külföldi befektetések befagyasztása, valamint utazási tilalom bevezetése. A főbb demokratikus államoknak és természetesen az EU-nak támogatnia kell ezt. Szeretném tudni, hogy a Tanács soros elnöke hogyan vélekedik a Human Rights Watch e javaslatáról.

  Anna Záborská (PPE) . – (SK) Minden körülmények között az Európai Unió prioritásai közé kell, hogy tartozzon az emberi jogok megsértése elleni küzdelem

Orlando Zapata, kubai politikai fogoly éhségsztrájk következtében meghalt. Egy másik kubai fogoly tiltakozásképpen szintén éhségsztrájkba kezdett 25 fogolytársa nevében, akik nagyon rossz egészségi állapotban vannak, és az életük veszélyben forog. Nem megoldás az, hogy a spanyol kormány menedékjogot akar adni az éhező fogolynak. Csodálkozom az Európai Unió soros elnöki posztját betöltő spanyol kormány javaslatán, mivel az egyáltalán nem oldja meg a helyzetet. Az összes politikai fogoly haladéktalan szabadon bocsátása eléggé bonyolult ügy. Ezért azt szeretném kérni Piebalgs biztos úrtól, hogy ösztönözze az Európai Bizottságot a kubai kormánnyal való tárgyalások megkezdésére arról, hogy tegyék lehetővé a Nemzetközi Vöröskereszt számára a kubai politikai foglyok meglátogatását. Ez lehetővé tenné állapotuk objektív megítélését, és segítene a további tárgyalások során. A guantánamói börtön esetén is lehetővé tették ezt a Vöröskereszt számára.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én is az emberi jogok tiszteletben tartása mellett vagyok, mind Európára, mind a világ többi részére vonatkozóan.  Zapata úr halála egy olyan ember segélykiáltása, aki egy – legalábbis számára – teljesen elviselhetetlen helyzetre ilyen tragikus módon hívta fel a figyelmet. Szeretném, ha mi, európaiak a politikai helyzettől függetlenül kiállnánk az ENSZ Alapokmánya által biztosított emberi jogok tiszteletben tartása mellett.

  Diego López Garrido a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök asszony, véleményem szerint a Kubában a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek helyzetéről folytatott vita – amelyre Orlando Zapata halála kapcsán került sor – azt mutatja, hogy a képviselők és a képviselőcsoportok nagymértékben egyetértenek. Bizonyos vagyok abban, hogy ezt a mai vita révén kialakuló állásfoglalások holnapi szavazása is igazolni fogja, amely állásfoglalások alapjában véve összhangban vannak a Tanács, a Bizottság és az összes uniós intézmény álláspontjával. Ez kétségkívül megerősíti az Európai Unió pozícióját a Kubával folytatott elsőrendű fontosságú párbeszédben és azon célkitűzésében, hogy segítse a kubai nép számára hasznos fejlődést.

Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy az emberi jogok bármiféle megsértése esetén haladéktalanul fel kell emelnünk a hangunkat. Véleményem szerint ezt az alapelvet mindig hangsúlyozni kell, és ezeket az ügyeket mindig azonos mércével kell mérni.

Az Európai Uniónak az emberi jogok bármiféle megsértése esetén fel kell lépnie, mivel az emberi jogok védelme az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Ez esetben Kubával kapcsolatban tesszük ezt oly módon, hogy követeljük a Kubában a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek szabadon bocsátását és az emberi jogok tiszteletben tartását.

De ez még nem minden: hatékonyan kell dolgoznunk, és hatékonynak kell lennünk, olyan eredményeket kell elérnünk, melyek javítják a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek egészségi állapotát és életkörülményeit, vagy akár szabadon bocsátásukat is lehetővé teszik.

Bizonyos esetekben ezt el is értük, bizonyos esetekben előrelépést értünk el. Ez többek között annak köszönhető, hogy az Európai Unió Kubával kapcsolatos politikájának alapvető eleme a politikai párbeszéd. Ezt a párbeszédet nemrég ismét elkezdtük – ami szerintem jó dolog –, és az Európai Unió álláspontjának részét képező, értelmetlen szankciók megszüntetése és a politikai párbeszéd újrakezdése révén lehetővé vált, hogy megtegyük azt, amire 2003 óta nem volt alkalmunk: hogy párbeszédet folytassunk a kubai hatóságokkal a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyekről.

Természetesen e párbeszéd eredményeinek ma is említett értékelésére rendszeresen sor fog kerülni, és idén is kell, hogy legyen egy kiértékelése ennek a folyamatnak. Önök közül is sokan – gondolok itt például Mauro úr, Yáńez-Barnuevo úr vagy Michel úr felszólalásaira – hangsúlyozták e párbeszéd és ezen együttműködés fontosságát, valamint azt az erkölcsi kötelességet, hogy az Európai Uniónak ki kell fejeznie helytelenítését Kuba felé, és fejlődést kell elérnie, ami a végső cél.

Ezért üdvözöljük a Parlament többségi megállapodását Kuba emberi jogi helyzetéről, melyet véleményem szerint a következő üzenetben lehetne összefoglalni: az Európai Unió továbbra is nyitott a Kubával való párbeszédre, ugyanakkor továbbra is követeljük az összes politikai fogoly szabadon bocsátását és a kubai polgárok polgári és politikai jogainak tiszteltben tartását.

  Andris Piebalgs a Bizottság tagja. – Elnök asszony, véleményem szerint ez a vita ismét bizonyította, hogy az emberi jogi és a demokráciára vonatkozó kérdésekben a Parlamentnek nagyon fontos szerepe van.

A Bizottság sem fogja soha elnézően kezelni az emberi jogok és a demokrácia megsértését. Ez a téma továbbra is politikánk sarokköve fog maradni nemcsak fontossága miatt, hanem azért is, mert úgy gondoljuk, hogy határozott nézeteinket másoknak is a tudomására kell hoznunk.

Ahogy Önök is tudják, Kubával kapcsolatos munkánk alapja továbbra is az 1996-os közös álláspont marad. Ez képezi munkánk alapját, és nyilvánvaló, hogy Kuba emberi jogi helyzetében néhány alapvető változásnak kell bekövetkeznie.

Ugyanakkor a 2008-ban megkezdett konstruktív párbeszédek kapcsán is tapasztalunk pozitív jeleket. Nem mondanám, hogy jelentős áttörést értünk el, de sok kérdésben történt előrelépés.

Véleményem szerint továbbra is ezen az úton kell járnunk. És továbbra is találkoznunk kell a civil társadalom tagjaival. A Bizottság követni fogja a Tanács következtetését, mely szerint, amennyiben lehetséges, a demokratikus ellenzékkel való megbeszélések részét fogják képezni a magas szintű látogatásoknak, és erre aktívan törekedni fogunk.

  Elnök. – Hét állásfoglalási indítvány került előterjesztésre az eljárási szabályzat 110. szabálya (2) bekezdése értelmében.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Krzysztof Lisek (PPE) írásban. – (PL) Az ellenzéki csoportok ellen irányuló, 2003-as hatósági rajtaütés során 75 másként gondolkodóval együtt letartóztatott Orlando Zapata Tamayo két hónapos éhségsztrájk után meghalt egy kubai börtönben. Remélem, hogy Kuba legismertebb politikai foglyának tragikus halála mindenkit emlékeztetett arra, hogy Kubában az emberi jogok kérdése még nincs megoldva.

Teljes mértékben egyetértek az http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2952&language=HU" \o "Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselõcsoport" és számos emberi jogi szervezet követeléseivel, melyek szerint az európai államok kormányainak nyomást kellene gyakorolniuk a kubai hatóságokra a politikai foglyok feltétel nélküli szabadon bocsátása érdekében, és amennyiben ez nem történik meg, az EU és Kuba közötti kapcsolatok fejlesztésének blokkolását kellene kilátásba helyezni. Véleményem szerint az Európai Unió Kuba elleni szankcióinak teljes eltörlése – a politikai foglyok szabadon bocsátásáról való tárgyalás nélkül – elhamarkodott lépés volt. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nem szabad, hogy Kuba polgárai fizessenek az ilyen döntéseket meghozók hibáiért. Legfőbb ideje, hogy az ország konkrét lépéseket tegyen a demokratizálódás, a civil társadalom kiépülése és az emberi jogok – különösképp a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága – tiszteletben tartása irányába.

José María Aznar, Spanyolország volt miniszterelnöke szavait idézve, elfogadhatatlan, hogy az európai politikusok kubai látogatásuk során nem hajlandóak az ellenzék képviselőivel találkozni. Meg kell találnunk az eszközöket arra, hogy támogassuk a demokratikus rendszer kialakulását Kubában, és közvetítsük a kubai népnek a demokrácia felépítéséhez és a demokratikus társadalomhoz kötődő egyetemes értékeket.

  Tunne Kelam (PPE) írásban. – Orlando Zapata Tamayo hét évnyi törvénytelen fogva tartás után – mely ellen tiltakozni csak egyetlen eszköze volt –, fiatalon bekövetkezett haláláért az elnyomó kubai rezsim a felelős. Kötelességünk, hogy ne felejtsük el Orlando Zapata édesanyjának szavait: „Másnak nem kellene végigcsinálnia azt, amit a fiamnak.” Raúl Castro hatalmának elmúlt négy éve során nyilvánvalóan illúziónak bizonyultak azok a várakozások, hogy a kubai kommunista diktatúra humánusabbá válik. Kubában továbbra is az életüket kockáztatják azok, akik hangot adnak véleményüknek. Kubában még mindig kb. 200 politikai fogoly van. Mind az USA, mind az EU tagállamai elítélték Zapata úr halálát, de ez a tiltakozás nem volt elég erős és gyors. Ilyen esetekben nem lehet késlekedni a válasszal, mint ahogy azt a spanyol elnökség tette. Zapata sorsának tanulsága, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kubai diktatúra kegyetlen valóságát. Kubával kapcsolatos politikánkat továbbra is a valódi változásoktól kell függővé tenni. Az EU-nak a kubai nép mellett kell állást foglalnia ahelyett, hogy abban reménykedne, hogy Zapata gyilkosaiban mégis meg lehet bízni.

(Az ülést 17.25-kor felfüggesztik és 18.00-kor folytatják.) <>

ELNÖKÖL: WALLIS ASSZONY
alelnök