Elnök. - A következő napirendi pont Herbert Reul szóbeli választ igénylő kérdése a Tanácsnak és a Bizottságnak (O-0015/2010 – B7-0011/2010) az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról.

  Herbert Reul , szerző. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, a Tanács tisztelt soros elnöke! Kérdésem ahhoz kapcsolódik, hogy 2007-ben a Bizottság előterjesztett egy tervet, amelynek célja az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiáknak az energia területén való előmozdítása annak érdekében, hogy az ilyen technológiák gyakorlati felhasználására minél előbb sor kerülhessen. Konkrét intézkedésekre vonatkozóan tettek javaslatokat – az európai iparági kezdeményezésekre vonatkozóan, mindenekelőtt a szélenergia, a napenergia, a bioenergia, a szén-dioxid leválasztása és tárolása területét illetően, a villamosenergia-rendszerekre és az atomenergiára, az európai energiakutatási szövetség létrehozására, az európai energia-infrastruktúra hálózat fenntartható átalakítására, a folyamatosan korszerűsített európai energiatechnológiai rendszerekre, valamint a stratégiai energiatechnológiák irányító csoportjának létrehozására vonatkozóan.

Akkor egyetlen kulcsfontosságú kérdés maradt megválaszolatlanul – a finanszírozás kérdése. A hetedik kutatási keretprogram éves szinten 886 millió EUR összeget irányoz elő az energiakutatásra vonatkozóan. Mindenki számára világos azonban, hogy ez nem elegendő. 2009-ben a Bizottság közreadta az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák finanszírozásáról szóló közleményét, amelyben megfogalmazta annak szükségességét, hogy a következő 10 év során meg kell háromszorozni az energiakutatásra fordított összegeket. Ez azt jelenti, hogy 50 milliárd eurót kellene beruházni. A közlemény azt ismertette, hogyan kell felosztani a legfontosabb alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákra szánt összeget olyan módon, hogy Európa eltávolodhasson a fosszilis tüzelőanyagoktól való szoros függésétől, és közelebb kerülhessen a szén-dioxid-kibocsátások határozottabb csökkentéséhez. A végleges terv 6 milliárd eurót irányoz elő a szélenergiával kapcsolatos kutatásokra, amely – a Bizottság szerint – 2020-ra az EU energiaellátásának ötödét biztosíthatja; 16 milliárd eurót irányoz elő a napenergiára annak érdekében, hogy megvalósíthassák a fényelektromossággal kapcsolatos új elképzeléseket és a napenergiát hasznosító létesítmények jelentős iparági koncentrációját; és 9 milliárd eurót kívánnak fordítani a bioenergiával kapcsolatos kutatásra, hogy aztán a bioenergia elégíthesse ki az EU energiaigényének 14 %-át. A megújuló energiaforrások energiapiaci integrációja érdekében a villamosenergia-rendszerek 2 milliárd eurót kapnának, hogy a hálózatok több mint fele működhessen az „intelligens hálózat” elve alapján. A megújuló energiaforrások mellett további 13 milliárd eurót irányoznak elő legfeljebb 12, a szén-dioxid leválasztásával és tárolásával kapcsolatos projekt számára, míg az atomenergiával kapcsolatos kutatás 7 milliárd eurót kapna. A finanszírozásról szóló javaslat további 11 milliárd EUR összeget irányzott elő az „intelligens városok” programjára, hogy az e terület kihívásaira is megfelelő válaszokat lehessen találni.

A Bizottság akkori felvetése szerint a köz- és a magánszféra együttműködése lehet a leghitelesebb formája az energiakutatással kapcsolatos beruházások megvalósításának, de azt már nem tudta pontosan kifejteni, hogy egy ilyen megoldás esetén hogyan is oszlanának meg a finanszírozás terhei a két fél között. Jelenleg az energiakutatás területéből 70 %-ban részesedik a magán-, és 30 %-ban a közszféra, az atomenergiával kapcsolatos kutatásokat kivéve. Az EU állítása szerint jelentős mértékben kell növelni a közfinanszírozás arányát. A magasabb kockázatú projektekből a Bizottság véleménye szerint a közfinanszírozásnak kell nagyobb részt vállalnia. A beavatkozás szintjének optimalizálása érdekében a Bizottság különösen az olyan területeket illetően szólított fel az európai uniós programok megindítására, ahol egyértelmű a hozzáadott érték európai uniós szinten való megnyilvánulása, például ahol a programok túl költségesek volnának külön az egyes tagállamok számára. Jelenleg a nem nukleáris energia terén folytatott kutatásokra fordított közpénzek 80 %-a származik a tagállamoktól. A közlemény végül teljesen nyitva hagyja azt a kérdést, hogy honnan kellene biztosítani a finanszírozást. A Bizottság számításai szerint további 75–80 milliárd EUR összegre van szükség.

Ez az oka annak, hogy szakbizottságunkban arra összpontosítottunk, hogy világosabban láthassuk a finanszírozás e területének néhány kérdését. Szeretném emlékeztetni Önöket e kérdésekre. Az első, hogy miként igyekszik a Bizottság meghatározni elsődleges céljait a 2010–2020. évi ütemterv vonatkozásában az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák finanszírozásának támogatásával kapcsolatban? Mikor kerül sor az ilyen irányú iparpolitikai kezdeményezések bevezetésére? A második, hogy honnan szándékozik előteremteni a Bizottság a további európai uniós költségvetési erőforrásokat? És különösen miként igyekszik majd biztosítani a Bizottság azt, hogy a pénz már a nyolcadik kutatási keretprogramból származó források előtt rendelkezésre álljon? Biztosítani fogja-e majd a Bizottság a különféle ipari kezdeményezések számára meghatározott költségvetések tiszteletben tartását? Végül, de nem utolsósorban: hogyan biztosítja majd a Bizottság – és ez természetesen a Tanácsra is vonatkozik –, hogy további összegek álljanak rendelkezésére az EU költségvetéséből a közleményben meghatározottakon kívüli technológiai fejlesztési lehetőségek, így például a tárolási technológiák, az óceánokból nyert energia stb. finanszírozására. Nem szükséges, hogy minden kérdést felolvassak. Már ismertettük ezeket a kérdéseket, és választ várunk a Tanácstól és a Bizottságtól.

  Pedro Luis Marín Uribe , a Tanács soros elnöke. – (ES) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először hangsúlyozni szeretném a stratégiai energiatervnek, illetve annak a hozzájárulásnak a fontosságát, amelyet a stratégiai energiaterv tesz majd a tiszta, fenntartható és hatékony energiaforrások kiaknázására szolgáló technológiák kifejlesztésének és alkalmazásának felgyorsításával kapcsolatban.

A terv nélkül nem tudnánk elérni a 2020-ra kitűzött célokat, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra sem tudnánk áttérni olyan mértékben, mint ahogyan azt 2050-re elérni kívánjuk.

Megelégedésemre szolgál, hogy azt láthatom: a Parlament és a Tanács között átfogó konszenzus alakult ki mind a terv célkitűzéseinek, mind pedig a rendelkezésre bocsátandó források jelentőségét és szükségességét illetően.

A Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács a pénteki, március 12-i ülésén kívánja elfogadni a stratégiai energiatechnológiai tervről (SET) szóló következtetéseket. E következtetések fontos hivatkozási pontul szolgálnak a március 25-én tartandó tavaszi európai tanácsi ülés számára, mivel annak napirendjén az éghajlatváltozás kérdése is szerepel majd.

A Tanács ülésén megvitatandó következtetéstervezet tartalmazza a finanszírozás kérdését is, noha ezt a kérdést kellő óvatossággal kell megközelíteni. Nem szeretnénk elébe menni azoknak a tárgyalásoknak, amelyekre a következő pénzügyi kerettel összefüggésben kerül majd sor e témakörrel kapcsolatban.

Most ismertetni szeretném a következtetéstervezetek fő elemeit. Először is, elérkezett az ideje annak, hogy a technológiai ütemtervektől az európai ipari kezdeményezések operatív végrehajtása felé mozduljunk el. Ezt lépésről lépésre haladva, de a lehető leghamarabb kell megtennünk.

Másodszor, az energiakutatással kapcsolatos jövőbeni európai együttműködésünk tekintetében olyan megközelítést kell alkalmaznunk, amely az állami erőforrások hatékony felhasználására összpontosít, továbbá arra, hogy az ipar területén rugalmas formában valósuljon meg a köz- és magánszféra együttműködése. Ezért a valamennyi érdekelt pénzügyi szervezetet magában foglaló platform kialakítására sürgetjük a Bizottságot, hogy az érdekelt pénzügyi szervezetek megoszthassák információikat és legjobb gyakorlataikat, és ugyanakkor a szükséges mértékben hangolhassák össze tevékenységeiket.

Harmadszor, figyelembe véve a nagyobb demonstrációs projektek támogatásához szükséges középtávú köz- és magánfinanszírozás mértékét, előfordulhat, hogy szükség lesz a közpénzek arányának európai uniós szintű növelésére. Ennélfogva ezt mind a költségvetés felülvizsgálatakor, mind pedig a következő pénzügyi keretrendszer tárgyalásakor figyelembe kell vennünk.

Negyedszer, támogatnunk kell a tagállamok kormányait, és arra kell ösztönöznünk őket, hogy e szakpolitika végrehajtásához biztosítsanak megfelelő ösztönzőket és közvetítsenek egyértelmű politikai üzeneteket. Szükség esetén jelentős mértékben növelhetik az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák kifejlesztésére nyújtott állami finanszírozást is.

Az ötödik szempont, amelyet meg kell említenem, az az, hogy az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank már együttműködik annak érdekében, hogy javítsák a nagyobb technológiai kockázatú, energiaágazatbeli demonstrációs projektek tekintetében nyújtott finanszírozás koordinációját és folyamatosságát. Együttműködnek a köz- és magánfinanszírozás egyéb forrásainak mobilizálása és rendelkezésre bocsátása érdekében is.

Végül a Bizottság és az Európai Beruházási Bank együtt törekszik a nagyobb demonstrációs projektek optimális finanszírozási csomagjainak kialakítására, és ezért mi is arra ösztönözzük a Bizottságot, hogy elemezze a más forrásokból származó források kombinálásának új lehetőségeit és dolgozzon ki az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák forgalomba hozatalának finanszírozására szolgáló ad hoc eszközt.

Hölgyeim és uraim, az itt említett elemek mindegyike egyértelmű üzenetet jelent az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák kifejlesztésére irányuló jövőbeni beruházásokra vonatkozóan. Az bennünket sújtó költségvetési megszorítások ellenére a Tanács pénteki ülésének üzenete elkötelezettséget hordoz majd magában, kiemeli a kérdés európai szintű jelentőségét, valamint annak alapvető fontosságát, hogy mindegyik tagállam beruházásokat hajtson végre az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák terén.

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Noha ma csak kollégámat, Günther Oettingert helyettesítem, mégis örömömre szolgál, hogy megvitathatom Önökkel az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák jövőjét.

Az előző Bizottságban személyesen is részt vettem az európai stratégiai energiatechnológiai terv (a SET-terv) kidolgozásában, és szilárd meggyőződésem, hogy e technológiák kidolgozása jelenti annak az energiapolitikának a sarokkövét, amelyet az elkövetkezendő évek során közösen kell kidolgoznunk.

A Parlamentnek a SET-tervről szóló 2008. júniusi jelentése nagyon egyértelműen fogalmazott, amikor kellő szintű ambícióra tett javaslatot. Nem engedhetünk ambícióinkból. Ma három jól érthető kérdést tettek fel, amelyeket sorjában meg is válaszolok.

Először is, ami a 2010–2020. évi prioritásainkat és az európai iparági kezdeményezések elindítását illeti: a hat kezdeményezés ténylegesen illeszkedik prioritásainkhoz – a szél-, a nap- és a bioenergia, a fenntartható nukleáris energia, az intelligens hálózatok, és a szén-dioxid leválasztása és tárolása olyan prioritásokat alkot, amelyeket a Parlament és a Tanács határozottan támogatott.

Az Önök kérésére kiemelt szerepet adtunk az energiahatékonyságnak azzal, hogy külön új kezdeményezést – az „intelligens városok” kezdeményezést – dolgoztunk ki azért, hogy kihasználhassuk az energiahatékony technológiákban rejlő piaci lehetőségeket a városokban és a régiókban. Azért, hogy az e kezdeményezésen belüli tevékenységek kiemelt szerepet kaphassanak, a Bizottság az érdekelt felekkel együtt kidolgozta a 2010–2020-as időszakra vonatkozó technológiai ütemtervet. Ezek az ütemtervek konkrét célkitűzéseket, továbbá az e célkitűzések eléréséhez szükséges tevékenységeket állapítanak meg. A kezdeményezések ebben az évben, azaz 2010-ben jutnak indításra kész állapotra. Az „intelligens városok” kezdeményezés elindítását a következő évre tervezzük.

A második kérdés ahhoz kapcsolódik, hogy a SET-terv esetében kiszámítható, stabil és megfelelő költségvetésekre van szükség az aktuális és a 2014 utáni finanszírozási időszakban. Becsléseink szerint az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiáknak a SET-terv keretében való kifejlesztése éves szinten 8 milliárd EUR összegű beruházást igényel a köz- és magánszféra részéről. Ma az Európai Unióban éves szinten körülbelül 3 milliárd eurót ruháznak be ebbe a területbe, ami azt jelenti, hogy a 2010–2020-as időszakra további 50 milliárd EUR válik szükségessé. Az elkövetkező években folytatott intézményi vitáknak e hiány áthidalása lesz az egyik fő témája. Az erőfeszítéseket azokra a területekre kell összpontosítani, amelyeken a legeredményesebb a beavatkozás, és közben törekedni kell arra, hogy a lehető legnagyobb hatást gyakoroljuk a piacra.

Egyértelmű, hogy vagy a hetedik keretprogramból vagy pedig az európai energiaipari gazdaságélénkítő programból származó európai uniós beruházások ehhez nem elegendőek. És nem lesz elegendő az a potenciális finanszírozás sem, amely a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás demonstrációs projektjei számára elkülönített 300 millió kibocsátási egységből és az innovatív megújuló technológiákból származik. A jelenlegi árakon ez az összeg körülbelül 4 milliárd EUR. Ezért nagy erőfeszítésekre van szükség mind a magán-, mind pedig a közszféra részéről; a közszféra magában foglalja az Európai Uniót, és természetesen a tagállamokat is. Hogy őszinte legyek, a pénz oroszlánrészének onnan kell jönnie, ahol a pénz oroszlánrésze van.

Harmadsorban pedig azt a kérdést tették fel, hogy a Bizottságnak szándékában áll-e az egyéb technológiai fejlesztések finanszírozása, valamint hogy kíván-e további iparági kezdeményezéseket tenni. Idővel természetesen felmerülnek az európai szintű beavatkozásra érdemes egyéb technológiai megoldások, ezért a SET-tervnek rugalmasnak kell maradnia, ahogyan annak már tanúbizonyságát adhattuk az energiahatékonysággal kapcsolatos új „intelligens városok” kezdeményezés esetében is, amely – ahogyan azt már mondtam – 2011-ben indul el. A SET-terv információs rendszerén keresztül szorosan nyomon követjük a legígéretesebb technológiákat. A rendszer, a SETIS a tárolási és óceáni technológiák esetében már működik is, hogy felmérhető legyen az e technológiákban rejlő potenciál, és hogy feltárja az európai szintű beavatkozás legjobb lehetőségeit. Ösztönöztük a megújuló energiaforrásokkal, a fűtéssel és a hűtéssel kapcsolatos új technológiai platform kialakítását is, amely hatékonyabb segítség lehetne az érintett ágazatoknak a technológiai transzfereik meghatározásához.

Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy ez a dokumentumcsomag megkapta azt a támogatást, amelyet megérdemel. Kulcsfontosságú energiapolitikai célkitűzéseink eléréséhez, és kulcsfontosságú Európát és a jövőnket illetően is.

  Jean-Pierre Audy , a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, miniszter úr, biztos úr! Potočnik úr, örülök, hogy a környezetvédelmi biztosként ismét itt üdvözölhetem Önt. Az iparpolitikáért felelős biztost helyettesíti, amiért szeretnék köszönetet mondani, ahogyan felszólalásáért is.

Üdvözlöm a képviselőtársam, Reul úr által feltett kérdést, akinek igaza volt, amikor azt kérdezte Öntől, hogy miként vélekedik a Bizottság a nem szén alapú energiahordozók és az új technológiák finanszírozásának kulcsfontosságú kérdéséről. A világ népessége növekszik. 2030-ban 40 %-kal több energiára lesz szükségünk, és ezzel kapcsolatban még azt a kiegészítést szeretném tenni, hogy e fogyasztói igény 80 %-át a nem OECD-országok adják majd.

Amikor ilyen jelentős kihívások állnak előttünk, akkor a megoldást nem az energiafelhasználásunk csökkentésével kapcsolatos ideológia elfogadása vagy a múltba való menekülés jelenti. Az Európai Uniónak ezért kötelessége a beavatkozás, és most egy olyan kérdésről szeretnék szólni, amely esetleg megoszthat bennünket, a képviselőcsoportokon belül is: ez az atomenergia kérdése.

Ami az atomenergiát illeti, vannak olyan tagállamok, amelyekben jelentős hagyománya van az atomenergia felhasználásának. Ez nem azt jelenti, hogy az Európai Uniónak bármilyen privilégiuma lenne, hanem azt jelenti, hogy kötelességünk a vitához és a finanszírozáshoz való hozzájárulás. Az atomenergia, ahogyan azt tudjuk, nem szén alapú energia, és szükségünk van a finanszírozásra, biztos úr, különösen a szén-dioxid-kibocsátási egységekből származó finanszírozásra, hogy beruházhassunk az e területekkel kapcsolatos kutatásba, fejlesztésbe és képzésbe.

Azzal a sajátos céllal teszünk javaslatot Önnek bizonyos módosításokra vonatkozóan, hogy hatékonyabbá tegyük az előterjesztett állásfoglalásokat. Végül szeretnék néhány szót szólni az atomenergia melléktermékeiről, amelyek jelentős aggodalmat keltenek polgártársaink körében. A világban két lehetőséget alkalmaznak. Az egyik a hosszú távú tárolás, amelyet az Egyesült Államokban alkalmaznak. Nekünk, itt az Európai Unióban egy eltérő megközelítést, az újrafelhasználás révén való hasznosítást kell alkalmaznunk. Ezt a lehetőséget választja Oroszország, Japán és Franciaország.

Ezzel összefüggésben nekünk, akik a biztonságért és a védelemért vagyunk felelősek, a természettudományba és a tudásba kell fektetnünk hitünket, ami ezeket a kérdéseket illeti.

  Teresa Riera Madurell , az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök asszony, államtitkár úr és a Tanács tisztelt soros elnöke, biztos úr! Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy egyértelmű konszenzus alakult ki azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy minél gyorsabban teremtjük meg a zöld gazdaságot, annál gyorsabban lábalhatunk ki a gazdasági válságból.

Több tanulmány is úgy számolt, hogy ha sikerül elérnünk azt, hogy a megújuló energiaforrások részesedése 20 % legyen, akkor ez azt jelenti, 2020-ra 2,8 millió európai munkavállaló dolgozhat az ágazatban. Emellett a számítások szerint az új munkahelyek kétharmada a kis- és középvállalkozások keretében jön majd létre. Ennek a kulcsa, hölgyeim és uraim, a zöld technológiák kifejlesztése.

Hogy ez valósággá válhasson, képviselőcsoportom három fő célkitűzést támogat. Az első, hogy valós kötelezettségvállalást kell tennünk a forrásoknak a stratégiai energiatechnológiai terv (a SET-terv) számára való elkülönítésével kapcsolatban. Nem elegendő, ha csak átcsoportosítjuk és átnevezzük a már meglévő támogatási programokat. Egyetértünk azzal, hogy célkitűzéseinket a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatásokra elkülönített erőforrások tényleges növelésévé kell átalakítanunk. Ezt azonnal meg kell tennünk, a pénzügyi terv következő felülvizsgálata során, és természetesen az új pénzügyi tervről szóló tárgyalások során.

A második, hogy amennyiben meg akarjuk teremteni azokat a munkahelyeket, amelyekre a válságból való kilábaláshoz gazdaságunknak szüksége van, alapvető fontosságú, hogy felgyorsítsuk az innovatív technológiák demonstrációs szakaszát, és megkönnyítsük az ilyen technológiák piaci bevezetését.

Végül a környezetbarát foglalkoztatás esetleges megteremtése nem kormányozható a megfelelő irányba, ha nem rendelkezünk magasan képzett munkaerővel. Be kell ruháznunk az oktatásba és a tájékoztatásba annak érdekében, hogy megszilárdítsuk az üzleti és a tudományos világ közötti kapcsolatokat, és elő kell mozdítanunk a kiválóságnak a kutatásban és fejlesztésben, továbbá az innovációban való elismerését, hogy képesek legyünk pótolni a megújuló energiákkal kapcsolatos esetleges munkaerő-piaci hiányosságokat.

  Fiona Hall , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Az éghajlatváltozás elleni küzdelemben annyi célt tűzhetünk ki, amennyit csak akarunk, de nem érjük el őket, és különösen a 2050-re kitűzött hosszú távú célokat nem, hacsak nem ruházunk be jelentős mértékben és rendszeresen a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák kidolgozásába és fejlesztésébe.

Joggal kritizálják az USA-t azért, mert nem támogatja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos célokat, ám az EU még csak meg sem közelíti az amerikai beruházások jelenlegi szintjét. Megfelelő beruházás nélkül az EU-nak a fenntartható, az alacsony szén-dioxid-kibocsátás megteremtésével kapcsolatos beruházási programja megtorpan, és ez azt jelenti, hogy azoknak a munkahelyeknek a százezrei, amelyek itt az EU-ban és az olyan régiókban jöhetnének létre, mint például a saját régióm, Északkelet-Anglia, ahol már megkezdődött az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó gazdaságra való átállás, a beruházások hiányában máshol, az USA-ban és Kínában jönnek létre.

Csalódott vagyok amiatt, hogy a Bizottság visszakozott a SET-terv egy korábbi tervezetével kapcsolatban, amelyben a meghatározott szükséges beruházás forrásait pontosan megadták. Vajon most egyértelműbben fogalmaz-e majd Bizottság, különösen a biztos úr által az imént említett évi 1 milliárd eurós hiányt illetően?

Végezetül természetesen fontos, hogy előrehaladást érjünk el a nukleáris technológia területén, különösen a biztonságos üzemeltetés és a hulladékkezelés tekintetében, ám képviselőcsoportom azon a nézeten van, hogy a „fenntartható atomenergia-használat” a fogalmak szintjén önmagában is ellentmondásos. Kérhetnénk-e a biztost, hogy a hatodik európai iparági kezdeményezést egyszerűen nevezze át a „nukleáris energiáról szóló kezdeményezésre”?

  Claude Turmes , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Azt hiszem, a SET-terv alapvetően csak egy üres doboz, mivel nincs mögötte pénz. A feladatunk az, hogy végiggondoljuk, honnan szerezhetünk pénzt. Ami még rosszabb, az az, hogy a Bizottság rendelkezésére álló eszközök – a NER300, a gazdaságélénkítési terv és a jelenleg az Európai Beruházási Bank rendelkezésére álló bizonyos alapok – az olyan úgynevezett alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák esetében használhatók fel elsősorban, amelyek a legkevésbé hatékonyak és a legnagyobb kockázatot jelentik.

2008-ban és 2009-ben az európai piac összes beruházásának már több mint 70 %-át a megújuló energiaforrásokra fordították: a szél-, a nap- és a biomassza-energiára. Hogyan lehet az, hogy olyan SET-tervet állítunk össze – és különítünk el európai szinten e terv számára pénzt –, amely alapjában véve a piac által jelenleg felvettnél alacsonyabb részesedést biztosít a megújuló energiaforrásoknak, és ugyanakkor átirányítjuk a pénzeket a szén-dioxid megkötésére és az atomenergiára, amelyekkel e dokumentumcsomag nem foglalkozik ugyan, de amelyek a legnagyobb mértékben részesülnek az európai uniós támogatásból?

A problémánk az, hogy bizonyos lobbik miatt nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy megfelelő prioritásokat állapítsunk meg, és azt hiszem, hogy még a Nemzetközi Energiaügynökség – amely aztán tényleg nem egy helyi zöld szervezet – is teljes mértékben tisztában van a prioritásokat illetően. A szén-dioxid-kibocsátás összes csökkentésének 55 %-át adja az energiahatékonyság. Miért nem különítettünk el semennyi pénzt az energiahatékonyságra az európai uniós helyreállítási csomagban? Az üvegházhatást okozó szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének 30–35 %-át adják majd a megújuló energiaforrások, a szén-dioxid-megkötés és az atomenergia a legjobb esetben is csak 10–10 %-ot ad majd. És ez a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint van így, nem pedig egy helyi környezetvédelmi szervezet szerint. Azaz az e célokra elkülönített pénzek tekintetében még Európában is elmaradunk attól, amelyet a Nemzetközi Energiaügynökség javasol a kormányoknak.

Az egyedüli megoldást az jelenti, ha egyértelmű prioritásokat tűzünk ki. Az első az energiahatékonyság; a második a megújuló energiahordozók alkalmazása, mivel ez kockázatok felmerülése nélkül csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, és csak ezek után következik a többi technológiai megoldás.

  Giles Chichester , az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Sajnálatomnak kell hangot adjak azzal kapcsolatban, hogy a baloldalnak rögeszméjévé vált az atomenergia kérdése. Ennek az lett az eredménye, hogy két állásfoglalással kell foglalkoznunk a mai napon, amelyek tartalma egyetlen kérdés, az atomenergia kivételével nagyon hasonlít egymásra – pedig ez az egyetlen olyan bevált technológia, amely nagy mennyiségben tud alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett villamos energiát szolgáltatni Európában.

Amennyiben el akarunk szakadni a fosszilis tüzelőanyagoktól – különösen az olajtól és a széntől –, akkor szükségünk lesz minden olyan alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiára, ami csak a rendelkezésünkre áll. Ezek közül sok még csak potenciális és nem működő megoldás, és reálisan kell látnunk, hogy mennyire jártunk sikerrel a megújuló forrásokból származó energia tekintetében kitűzött célszintek elérését illetően. Az EU csúcstartó a nagyon ambiciózus célok kitűzésében, és abszolút csúcsot ért el a kitűzött célok el nem érésében is. Eredményesebbnek kell lennünk.

Ugyanakkor nem vesztegethetjük az időt azzal sem, hogy nem növeljük az atomenergia által biztosított európai villamos energia arányát. Már most is az atomenergia biztosítja a villamos energia túlnyomó részét, de ahogyan alternatív és új technológiákra állunk át, illetve ilyeneket fejlesztünk ki, szükségünk lesz az alapterhelésnek megfelelő villamosságra azért, hogy világíthassunk, és hogy például árammal láthassuk el a villamos üzemű járműveket.

Nagy lehetőségek rejlenek az új zöld technológiákban, például a szaharai naphőerőművekben és az északi-tengeri szélerőmű-telepekben, hogy a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást és az energiahatékonyság terén elért alapvető fejlesztéseket ne is említsem, amelyekkel kapcsolatban – legalább egy pontban – egyetértek görög képviselőtársammal, de ezek mindegyike jelentős beruházást igényel, és pont ez az, ami a ma elhangzó kérdések alapvetése.

  Marisa Matias , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, a Tanács tisztelt soros elnöke! Azért vagyunk itt, hogy megvitassuk az európai energiarendszernek az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákba való beruházás révén való megújítását.

Azt hiszem, ez egyike a legfontosabb kihívásoknak, ahogyan az a közleményben is szerepel. Egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekre figyelmünket összpontosítanunk kell, ám mivel híján vagyunk az egyértelműségnek, ezért fontos, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket, és hogy pontosságra törekedjünk. Úgy tűnik, nem csak pénzügyileg, de politikailag sem egyértelmű a helyzet.

Az energiahatékonyságról, a szén-dioxid-leválasztásról, az atomenergiáról, a bioüzemanyagokról, a napenergiáról beszélünk, és azt mondjuk, az energiahatékonyság megteremtése jelenti a kibocsátások csökkentésének legolcsóbb módját. Meglep, hogy noha van a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésének sokkal olcsóbb módja is, ezeket a közlemény még csak meg sem említi: ilyen például az energiafogyasztás csökkentése, a mikroszintű energiatermelés, energiaelosztás és az elosztás különböző formái, és a különböző projektek, amelyeknek nem kell szükségszerűen nagy léptékűnek lenniük, valamint az energiához való hozzáférés. Azt hiszem, hogy hozzájárulhatunk az egyértelműbb pénzügyi megfogalmazáshoz, ha a legolcsóbb tervet választjuk.

Ezért a politikai és pénzügyi egyértelműség megteremtése érdekében azt kell megvitatnunk, ami véleményem szerint alapvető fontosságú kérdés, azaz hogy a hangsúly minden esetben a köz- és magánszféra partnerségén van, mintha mindenre az jelentené a megoldást.

Ha azt kérdezzük, honnan származik a pénz, a Bizottság azt feleli: onnan, ahol pénz van. Bevallom, nem érzem magam tájékozottabbnak attól, ha azt felelik, a pénz onnan jön, ahol a pénz van, ha nem mondják meg, pontosan hol is található az a pénz.

Ezért ami a köz- és a magánszféra partnerségét illet, mivel rendre ezt említik, ha az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákról van szó, csak egy dologban lehetünk biztosak: abban, hogy nem tudhatjuk, honnan jön a pénz, és abban, hogy ott van a köz- és a magánszféra partnersége, amellyel kapcsolatban a kezdetektől fogva tudhatjuk, hogy ki állja a számlát. Az adófizetők fizetnek, a fogyasztók, akik – hogy, hogy nem – végső soron azonosak az adófizetőkkel. Azt is tudjuk, hogy az intézmények és a magánszervezetek kevesebbet fizetnek – és tudjuk, hogy ők hajtják végre a beruházásokat, amiért pénzt kapnak, de végül a profitot megtartják maguknak.

E nélkül a pontosítás nélkül úgy tűnik számomra, hogy ismét az elkövetkező generációkra hárítjuk az európai energiamodell módosításának megfizetését.

  Christian Ehler (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Elvben valamennyien egyetértünk azzal kapcsolatban, hogy üdvözölnünk kell a SET-tervet. Egyetértünk a terv tartalmának főbb vonulataival, de felmerül két probléma. Egyfelől – és ezt különösen Turmes úrnak mondom – nem fogunk tudni elég nagy nyomást gyakorolni a tagállamokra és a Bizottságra, ha továbbra is olyan ideológiai vitát folytatunk, amelynek témája minden esetben az atomenergia. Ez a mai szavazásnak is az egyik legfontosabb pontja. Kompromisszumra jutottunk a SET-tervet illetően, és a kompromisszum abból áll, hogy meghatároztuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tervet támogatni kívánjuk. A kritériumok meghatározása egyértelmű, a kritériumok pedig a következők: fenntarthatóság, versenyképesség és az ellátás biztonsága. Azt mondtuk, hogy anélkül kívánunk dolgozni, hogy tevékenységünket bizonyos meghatározott technológiákra korlátoznánk, és most ismét ideológiai vitát folytatunk az atomenergiáról, amiről természetesen vitázhatunk, de semmi értelme nincsen a SET-tervvel összefüggésben.

Egyetértek Önnel azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy mi az, amit a SET-terv ténylegesen elérhet. Ténylegesen tisztáztuk-e azt a kérdést, hogy a tagállamok milyen mértékben állnak készen a koherens energiapolitikai megközelítés kialakítására? A Tanács ma csak közhelyek sorozatát hangoztatta. A probléma valójában nem az, hogy mit fogalmazunk meg a SET-tervben, hanem hogy milyen lesz majd a kutatásra és innovációra elkülönített összegek, a SET-tervből származó pénz, a demonstrációs létesítmények kérdésének, az európai irányelvek nemzeti jogba való átültetése kérdésének együttes kölcsönhatása. Most eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor egyértelműen ki kell mondanunk: összeállíthatunk egy másik SET-tervet és elfogadhatunk egy másik SET-tervet, de amire most szükségünk van, azt a kézzelfogható intézkedések jelentik. Mivel ez a helyzet, most nem kellene a részletekről vitatkoznunk. Növelnünk kellene a Bizottságra és a Tagállamokra gyakorolt nyomást, hogy végre a megvalósítás szintjén is történjen valami.

  Marita Ulvskog (S&D) . – (SV) Tisztelt elnök asszony! Az álmodozás nem elegendő a fenntartható, megújuló energiaforrásokra és az éghajlatbarát társadalomra való átállás megvalósításához. Ehhez jelentős mértékű beruházásra is szükség van. A magánszektornak jelentős mértékben kell osztoznia az alapkutatások finanszírozásáért való felelősségben, és a tagállamoknak is nagyobb kötelezettségvállalást kell tenniük. Emellett több pénzt kell rendelkezésre bocsátani az EU költségvetéséből is.

A költségvetést egyszerűen úgy kell kiigazítani, hogy igazodjon a nap- és szélenergiával, az energiahatékonysággal stb. kapcsolatos politikai prioritásokhoz. Újra kell rangsorolnunk és újra kell osztanunk a forrásokat az EU költségvetésén belül. Ez az egyetlen módja annak, hogy a SET-terv és a Parlament képviselői megőrizhessék hitelességüket.

  Chris Davies (ALDE) . – Tisztelt elnök asszony! Három éve már, hogy a Tanács azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2015-ig 12, a szén-dioxid leválasztásának és tárolásának szemléltetésére szolgáló demonstrációs projektet valósít meg, de ezzel kapcsolatban még nem sok mindennel büszkélkedhetünk.

Igen, meghatároztuk a finanszírozás forrását, és már rendelkezésünkre áll egy bizottsági határozat tervezete, amely a parlamenti jóváhagyásra vár, és arról szól, hogy miként kell felhasználni a forrásokat, de a jövő év vége előtt nem fogunk tudni meghatározni olyan projektet, amely jogosult lenne az ilyen finanszírozásra. Az ütemezés nagyon szoros, és egyre nehezebbé válik a 2015-ös határidő betartása. Minden egyes lépéssel nő a lemaradásunk.

A következők figyelembevételére kérem a Bizottságot. Az első, hogy felül kell vizsgálni az ütemtervet. Lehetséges-e a napokkal vagy hetekkel való meghosszabbítása? És különösen tudunk-e elegendő nyomást gyakorolni az Európai Beruházási Bankra azért, hogy a határozattervezetben meghatározott támogatási összegen belül maradjon?

A második, hogy amint véget ért a Parlament komitológiai eljárása, a Bizottságnak bejelentést kell tennie az ütemtervre vonatkozóan. Közzé kell tennie az ütemtervet. Ennek révén biztosíthatjuk, hogy a csúszás minimális legyen. Arra ösztönöz majd mindenkit, hogy igyekezzen betartani a kitűzött határidőket.

Végül ne feledjük, hogy a legnagyobb késleltető tényező valószínűleg az az igénylési eljárás lesz majd, amelyen a projektfejlesztőknek kell átesniük ahhoz, hogy megkaphassák az engedélyt a szén-dioxid elvezetésére szolgáló csővezetékekhez és az ahhoz hasonló dolgokhoz. Ez az eljárás nagyon hosszadalmas lehet. Teljesen betarthatatlanná teheti a határidőt.

Így azt szeretném kérni a Bizottságtól, tegyen nyilatkozatot, hogy az európai uniós finanszírozásra váró fejlesztők már most megkezdhetik az engedélyek igénylését. Ne csak a szájuk járjon.

  Konrad Szymański (ECR) . – (PL) Tisztelt elnök asszony! A bemutatott állásfoglalás nagyon jól szemlélteti az éghajlat-politikának az Európai Unió energiabiztonságával szembeni dominanciáját. Jól szemlélteti a Parlament egy részének az atomenergiával szembeni előítéleteit is. Az a helyzet, hogy az atomenergia az egyetlen ipari szinten is bizonyítottan alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaforrás, de az állásfoglalás ennek ellenére is nagyon hevesen kritizálja. Az Európai Unió korlátozottan rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásait olyan meghatározott energiaforrásokba kell beruházni, amelyek fenntarthatók, és ez határozott piaci beavatkozást jelent. Ez a politika természetesen korlátozza a ma szükséges stratégiai jelentőségű nagy infrastrukturális projektekkel és a rendszerösszekötők támogatásával kapcsolatos kiadásokat. Egyszerűen nem lesz pénz az energiabiztonságra. Ez az, amiért nem tudjuk elfogadni ezt a mai állásfoglalást.

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE) . – (LV) Tisztelt elnök asszony, miniszter úr és biztos úr! Mindannyian tudjuk, hogy a kábítószerfüggők nagyon veszélyesek, mivel semmi nem akadályozhatja meg őket abban, hogy megkapják a következő adagjukat. Ami azt illeti, tudjuk, hogy a függőség minden formája káros, olyan jelenség, amelyet meg kell szüntetni. Az Európai Unióban a gazdaságunk a függő, és a függőség a behozott olajhoz és gázhoz kapcsolódik. Ez az a helyzet, amelyet meg kell változtatnunk. Növelnünk kell az olyan technológiákba való beruházásokat, amelyek közvetlenül fokozzák a nap-, szél- és biomassza-energia felhasználását és kiaknázását az Európai Unióban. Ráadásul több nagyon jó érv is szól amellett, hogy miért pont ezek a technológiák fontosak. Először is, ha nem ezekbe a technológiákba ruházunk be, akkor az olajtól és a gáztól való függőségünk tovább növekszik, a helyzet pedig tovább romlik, mivel ezek az erőforrások egyre szűkösebbé válnak szerte a világon, az áruk pedig még magasabb lesz. Másodszor, ha végrehajtjuk ezeket a beruházásokat, akkor ezekkel egyidejűleg különösen a kkv-kra hathatunk ösztönzőleg, ha bizonyos előnyökhöz juttatjuk őket, amikor pénzügyi erőforrásokat és támogatást igényelnek. Harmadszor, az új technológiákba való beruházással közvetlenül is leküzdhetjük azokat az aktuális akadályokat, amelyek abból adódnak, hogy a nap- és szélenergiával előállított villamos áram mennyiségének változó jellege miatt a villamosenergia-hálózatnak kiegyenlítésre van szüksége. Hölgyeim és uraim, eljött az ideje annak, hogy cselekedjünk. Csökkentenünk kell az importált olajtól és gáztól való függőségünket, és pontosan az olyan technológiákba való beruházásokat kell támogatnunk, amelyek fokozzák és előmozdítják a nap-, víz- és biomassza-energiaforrások szélesebb körben való használatát.

Köszönöm figyelmüket!

  Britta Thomsen (S&D) . – (DA) Tisztelt elnök asszony! Megvan az okunk arra, hogy elégedettek legyünk a SET-tervvel. A fenntartható energiával kapcsolatos projektekbe jelenleg beruházott 59 milliárd EUR nélkül nem érnénk el a megújuló energiával kapcsolatban 2020-ig elérni kívánt 20 %-os célkitűzésünket. A valódi és a fenntartható megújuló energiába való beruházás a SET-terv költségvetésének kétharmadát teszi ki. Ez például a fényelektromosságot, a szélerőműveket és a biomasszát jelenti. A SET-terv azonban nem csak azért fontos és helyénvaló, mert tisztább energiát biztosít. A SET-terv a szociális és gazdasági válság leküzdésére tett próbálkozásaink szempontjából is döntő fontosságú. A modern energiatechnológiába való jelentős beruházásokkal több százezer környezetbarát új munkahelyet teremthetünk. Emellett pedig a környezetbarát és fenntartható technológia tekintetében az Európai Uniót egyfajta tudásközponttá is tehetjük. Ne feledjük azonban, hogy ezek a beruházások felelősséggel is járnak: annak biztosításának felelősségével, hogy a jelenleg az energiaágazatban dolgozók sokaságának lehetőséget kell teremteni arra, hogy átképezhessék magukat, és hogy bővíthessék szakismereteiket. Ez az, amiért a technológiába való beruházásnak kéz a kézben kell haladnia az emberekbe való beruházással.

  Liam Aylward (ALDE) . – Tisztelt elnök asszony! Két kisebb észrevételt kívánok tenni. Az első az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó beruházás jelentőségéhez, a második a mezőgazdaságban történő szén-dioxid-leválasztáshoz kapcsolódik.

Először, valóban nagyon fontos, hogy az EU és költségvetését a stratégiai energiatechnológiai tervre összpontosítsa figyelmét. Kétség nem férhet hozzá, hogy ahhoz, hogy az EU elérhesse a 2020-as célszámokat, alapvető fontosságú az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákba való célzott beruházás.

Másodszor, ki kell szélesíteni a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos kutatásokat és beruházásokat, mivel ez az éghajlatváltozás elleni küzdelem gyakorlati eszköze lehet. Itt a mezőgazdaság játszhat kulcsfontosságú szerepet a szén-dioxid-megkötés tekintetében, és hozzájárulhat a 2020. évi célkitűzések eléréséhez.

A talaj biomasszája és a természetes szén-dioxid-megkötés – a talajban lévő szén-dioxid – további előnyöket hozhat a mezőgazdasági termelőknek azzal, hogy csökkenti az eróziót és a lehetővé teszi a műtrágyabevitel csökkentését. További kutatásra és beruházásra van szükség ahhoz, hogy a mezőgazdaságot és a mezőgazdasági termőterületeket teljes mértékben fel lehessen használni a szén-dioxid megkötésére és a 2020-ra kitűzött célok elérésére.

Ahhoz, hogy mérhető eredményeket érjünk el, megfelelőképpen és hatékonyan kell támogatni az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákkal kapcsolatos újításokat és kutatásokat.

  Vicky Ford (ECR) . – Tisztelt elnök asszony! Üdvözlöm az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákba való beruházásról, pontosabban szólva az energiatakarékosságról és a biztosabb és diverzifikáltabb energiaellátás biztosításáról való beszélgetésről szóló kezdeményezést. Különösen az európai uniós támogatások felhasználására szeretnék kitérni.

Az általam képviselt régió már rendelkezik az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó gazdasági növekedés elérésére szolgáló, 250 millió eurót meghaladó európai uniós alappal. Noha ambíciói figyelemreméltóak, az alapnak a tényleges eredményt felmutató beruházásokkal kapcsolatos teljesítménye jóval elmarad a várakozásoktól.

Kelet-Anglia – a Cambridge-i Egyetemmel együtt – vezető kutatóintézeteknek is otthont ad, és a régiómban már több mint 250 szerződést írtak alá a hetedik keretprogram által nyújtott támogatásokról. Sok helyen láthattam kitűnő eredményeket felmutató innovációs kutatásokat, de komoly kérdések fogalmazódnak meg – különösen a kkv-k esetében – a komplexitással, a bürokráciával és a rugalmatlansággal kapcsolatban, ha fejlesztésekhez és a tudományos eredményekhez való igazodásra kerül sor. Néhány esetben szörnyű történeteket lehet hallani arról, hogy a fizetéskor maga az EU esik késedelembe.

Amikor azt vizsgáljuk meg, hogy miként fektetjük be az adófizetők pénzét a jövőbe, akkor a már rendelkezésre álló tanulságokat is figyelembe kell vennünk, és gondoskodnunk kell arról, hogy a pénzt a jövőben hatékonyabban költsük el.

  Marian-Jean Marinescu (PPE) . – (RO) Az Európai Unió által kitűzött éghajlat-változási célok elérése attól függ, hogy ki tudunk-e alakítani egy olyan stratégiát, amely támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó iparra és a fenntartható energiaforrások felhasználására való fokozatos átállást.

Az új technológiák alkalmazása az épületek energiafogyasztását akár 17%-kal, a közlekedés szén-dioxid-kibocsátását akár 27 %-kal is csökkentheti, míg az intelligens fogyasztásmérés bevezetése akár 10 %-kal mérsékelheti az energiafogyasztást. Ahhoz, hogy elérhessük az optimális köz- és magáncélú energiafogyasztást, szabványos módszert kell kialakítani az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás mérésére. Ezt szem előtt tartva európai szintű egységes funkcionális minimumjellemzőkre és interoperábilis intelligens hálózatokra van szükség.

A Bizottságnak a lehető legtöbb nagy léptékű projektet kell társfinanszíroznia az intelligens fogyasztásmérés és az intelligens hálózatok szabvány szerinti felhasználásának megkönnyítése érdekében, még az olyan tagállamok esetében is, amelyek jelenleg még nem rendelkeznek ezekkel a technológiai megoldásokkal.

Azt szeretném kérdezni, hogy a Bizottságnak szándékában áll-e az, hogy további olyan erőforrásokat biztosítson az EU költségvetéséből, amelyek a kkv-kat az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, fenntartható energia előállítására szolgáló technológiák kifejlesztésére ösztönözné.

Köszönöm.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Ambiciózus és intelligens iparpolitikára van szükségünk, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy megőrizze globális versenyképességét, valamint hogy a munkahelyeket és a gyártást az EU-n belül tartsa. Az alacsony-szén-dioxid kibocsátással járó technológiák kifejlesztésébe való beruházások hozzásegítik az Európai Uniót a gazdasági válság leküzdéséhez és 2020-ig körülbelül 2,7 millió munkahelyet teremthetnek.

Az Európai Uniónak be kell ruháznia a megújuló energiaforrásokat és az ilyen erőforrásoknak az európai villamosenergia-hálózatba való bekapcsolását előmozdító európai kezdeményezésekbe, továbbá a bioüzemanyagokba és a környezetbarát közlekedésbe is. Az intelligens városokba és az épületek, különösen az otthonok energiahatékonyságába való beruházásokkal gyors eredményt lehet elérni.

Arra ösztönzöm a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a háztartások energiahatékonyságának javítására elkülönített forrásokat, és – a Strukturális Alapok felhasználása középtávú felülvizsgálatának elvégzése során – fogadják el azokat az intézkedéseket, amelyek a háztartások energiahatékonyságának növelésével kapcsolatos 4 %-os ERFA-arány eredményesebb felvételének biztosításához szükségesek. Ez lehetővé teszi majd az aránynak a 2014–2020-as időszak során való növelését.

Köszönöm.

  Zbigniew Ziobro (ECR) . – (PL) Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákba való beruházásról folyó vita gyakorlatilag a tagállami gazdaságoknak az üvegházhatást okozó gázkibocsátások korlátozásával kapcsolatos követelményekhez való hozzáigazításának módszereiről folyó vita. Függetlenül attól, hogy az elmúlt néhány hónapban hogyan alakultak kontinensünkön az éghajlati és időjárási körülmények olyan módon, hogy aztán tápot adjanak az embernek a szén-dioxid-kibocsátás által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatását megkérdőjelező tudósok érveihez, mindenképpen fel kell tennünk a következő kérdést, amikor az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákról beszélünk ebben az összefüggésben: hogyan biztosíthatók a tiszta technológiák kifejlesztéséhez szükséges eszközök olyan módon, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb hatást érjük el?

Azt hiszem, hogy a kutatás és fejlesztés támogatására létrehozott rendszernek a lehető legrugalmasabbnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az erőforrások olyan módon való kezelését, amely a tudományos kutatás dinamikájához igazodik. Felmerül az a kérdés, hogy vajon tervezik-e – és ha igen, milyen módon – az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákba való beruházás támogatásával kapcsolatos megfelelő mechanizmusok kialakítását?

Végezetül szeretném azt is hozzátenni, hogy függetlenül attól, hogy milyen számottevő érvek szólnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák kifejlesztésébe való beruházás mellett, ennek nem a kohéziós politika költségén kell megvalósulnia.

  Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz (PPE) . – (PL) Tisztelt elnök asszony! A Bizottság „A fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatásáról” című, 2008. január 23-i közleményében, amely az éghajlattal és az energiával foglalkozó csomag részét képezi, az szerepelt, hogy az Európai Unió 10-12, a szén-dioxid leválasztására és tárolására szolgáló demonstrációs létesítmény építését támogatja majd. 2008 végén az Európai Parlament is foglalkozott ezzel a kérdéssel egy állásfoglalásában. E dokumentum 11. pontja szerint a Bizottság által bemutatott intézkedések nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a várt ösztönzőket biztosíthassák a legalább 12 demonstrációs létesítmény 2015-ig való létrehozásához, míg a 18. pont alapvető fontosságúnak mondta azt, hogy legalább a támogatásra kijelölt 12 demonstrációs létesítménynek be kell tudnia mutatni a három szén-dioxid-leválasztási és -tárolási módszer valamennyi lehetséges kombinációját.

A pénzügyi eszközöket ugyanakkor a szén-dioxid-kibocsátásokra vonatkozó 300 millió kibocsátási egységnek az új kibocsátok részére fenntartott tartalékból való értékesítéséből, azaz a NER300-ból remélték megkapni. Következésképpen a demonstrációs létesítmények létrehozásának támogatására szánt összeg a kibocsátási egységek piaci árától függ majd. A becslések szerint ez 7–12 milliárd EUR lesz. Az indítványban szereplő bizottságihatározat-javaslatokból kihámozható, hogy a NER300 rendszere szerinti támogatás hat szén-dioxid-leválasztási és -tárolási projektre elegendő az energiatermelésben, és kettőre az iparban.

Támogatni kívánja-e a Tanács (a Bizottsággal együttműködésben) a további 2–4 létesítmény létrehozását, és ha igen, miként?

  Roger Helmer (ECR) . – Tisztelt elnök asszony! Sok butaságot hallhattam ma a környezetbarát munkahelyekről. A helyzet az, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos megszállottságunk miatt már most növekszik a villamos áram költsége, és üzemanyag-szegénységbe taszítjuk az európai polgárokat. A magas energiaárak azt jelentik, hogy az európai energiaigényes üzleti vállalkozások egyszerűen feladják, és máshová mennek, ahol kedvezőbb a jogszabályi környezet. A magasabb energiaárak lassabb növekedést és nagyobb munkanélküliséget jelentenek, és a munkahelyek elvesztését is magukkal hozzák. Csupán egyetlen hivatalos tanulmányt láthattam a környezetbarát munkahelyek kérdésével kapcsolatban. Ez egy spanyol tanulmány volt, és azt bizonyította, hogy a zöld ágazatban létrehozott minden egyes munkahelyért 2,2 munkahelyet kellett más ágazatokban feláldozni.

Ha az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó villamosenergia-termelést valóban komolyan gondoljuk, akkor csak egyetlen megoldás van, és az az atomenergia. Európa-szerte az új nukleáris kapacitásokról beszélünk, és ez jó. Ha a villany fénye mellett szeretnénk folytatni, akkor nukleáris reneszánszra van szükségünk, és minél gyorsabban.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) . – (PT) A kutatás és a technológia alapvető szerepet játszik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom kialakításában. Fontos, hogy be tudjunk ruházni a városok fenntarthatóságán, a decentralizált energiatermelésen és az ipar versenyképességén alapuló radikális társadalmi változásba. Ez nélkülözhetetlen politika egy olyan prosperáló és fenntartható társadalom számára, amely készen áll az éghajlatváltozás, az energiabiztonság és a globalizáció kihívásaira, és amely világelső a tiszta technológiák alkalmazása terén.

A stratégiai energiatechnológiai terv pont ehhez a célhoz kíván hozzájárulni. Üdvözlöm a közleményben ismertetett, azzal kapcsolatos alapvető iránymutatásokat, hogy miként kell megszervezni a beavatkozás rendszerét a magán- és az állami szféra, vagy a közösségi, a nemzeti és a regionális finanszírozás között.

Ugyanakkor alapvető fontosságú, hogy növeljük a tiszta technológiák területén folytatott tudományos kutatás közfinanszírozását. Európának egyúttal olyan feltételeket is kell teremtenie, amelyek előmozdítják az e területen történő magánberuházásokat is. A szavak szintjéről a cselekvések felé kell elmozdulnunk.

Az EU jövőbeni pénzügyi tervei és a nyolcadik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram prioritásai között kell szerepelnie az energiabiztonságnak, az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek és a környezetnek. Ez az egyetlen módja annak, hogy fenntartsuk iparunk versenyképességét, előmozdítsuk a gazdasági növekedést és munkahelyeket teremtsünk.

  Patrizia Toia (S&D) . – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A mai nem csak egy rutinvita, hanem nagyon specifikus vita, amely során egyértelmű és konkrét kérdéseket kell feltennünk – milyen erőforrások vannak, honnan lehet megszerezni ezeket az erőforrásokat –, és remélem, hogy a Parlament ugyanilyen egyértelmű és pontos válaszokat vár, ma is és a Tanács soron következő, március 12-i és 25-i ülése során is.

Azt kívánjuk határozottan közölni a Bizottsággal és a Tanáccsal, hogy az Európai Uniónak, amely a légkörbe való kibocsátások és az éghajlatváltozás elleni küzdelem zászlóvivője a világ előtt, most nagyon következetesnek kell lennie, ha nem szeretné elveszíteni a hitelét. Mindent meg kell tennie, amire csak lehetősége nyílik, hogy elérje ezeket a célokat. Tudatában kell lennünk annak, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság egyfajta kopernikuszi fordulatot hozna a termelés rendszere számára; számos dolgot meg kellene változtatni, egyértelmű prioritásokra és politikai akaratra volna szükség, de mindenekelőtt elegendő erőforrásra és eszközre.

Azt is tudjuk, hogy ez a kopernikuszi fordulat alapvető fontosságú termelési rendszerünk, az európai ipar számára, hogy versenyképes maradhasson. Az intellektuális erőforrások, a lehetőségek és az akarat már számos országban, számos kutatóközpontban és számos egyetemen rendelkezésre állnak: most annak jött el az ideje, hogy mindezeket mozgásba hozzuk. Ezt mindenkinek meg kell tennie, ahogyan azt a biztos úr és a Tanács is megfogalmazta: a tagállamoknak, a vállalkozóknak és a magánágazatnak is. Mindazonáltal úgy vélem, hogy e komplex partnerség megvalósításának feladata az Európai Unióra hárul.

  Mairead McGuinness (PPE) . – Tisztelt elnök asszony! Valamennyien egyetértünk abban, hogy a nagyobb energiahatékonyság elérése kell legyen az első lépés, de hozzászólásomban szeretném felhívni figyelmét a bioenergiát övező politikai zűrzavarra és aggodalomra.

Azt hiszem, hogy különösen a Parlament, de a Bizottság, és általában véve Európa is eltávolodott a bioenergia egyes részeitől, amikor 2007–2008-ban az élelmiszerárak növekedésével szembesültünk. Most Európa-szerte csak kevesen beszélünk a mezőgazdasági termelőket sújtó valóságról, ami a bizalmi válság jele, az árak ugyanis csökkentek. Ugyanakkor hiányzik a nekik szóló koherens politikai üzenet, amely a földhasználatról és a termőterületeiknek az energianövények termelésére való felhasználásáról tájékoztatná őket.

Írországban ráadásul a kormány is kimenekült erről a területről. Láthatjuk, az iparágnak politikai biztonságra van szüksége; a politikusok pont ezt a biztonságot nem tudják felkínálni, és lám, ez meg is hozta a maga gyümölcsét.

Ha a kutatásba való beruházásról beszélünk, és a kutatás nem valósul meg, mivel nem hozzuk meg a megfelelő politikai döntéseket, akkor az időnket vesztegetjük. <>

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) Kedves elnök asszony, kedves Potocnik biztos úr! Az új tagállamok esetében különösen nehéz lesz finanszírozni az alacsony kibocsátású zöld technológiákra való átállást. Az egyik lehetséges, nagyon fontos forrás a kiotói kibocsátás-kereskedelmi rendszerben felhalmozódott kibocsátási egységek felhasználása lenne a közép-európai és a balti-államok klímavagyonának értékesítése. Ennek természetesen feltétele, hogy létrejöjjön a poszt-kiotói rendszer, illetve, hogy az Európai Tanács és a Bizottság támogassa azt a törekvésünket, hogy a megmaradt klímavagyonunkat megfelelő módon tudjuk értékesíteni. Mint a biogáz jelentéstevője tisztában vagyok vele, hogy milyen sokba kerülnek az új technológiák, ezért nagyon fontos lenne a technológiai fejlesztés. A közös agrárpolitika keretében nagyon fontos lenne ennek a szempontnak az érvényesítése, például az állati takarmányok összetételének megváltoztatásával, mélyszántás helyett más szántási módszerekkel, új, innovatív technológiák bevezetésével.

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) Az Európai Unió hosszú távú stratégiájában megfogalmazott egyik legfontosabb prioritásnak az innovatív gazdaság megteremtésének kell lennie, például a jelenlegi energiarendszernek egy alacsony kibocsátású modellel – például az alacsony szén-dioxid-kibocsátáson alapuló technológiákkal – való átalakítása révén. Az Európai Unióban felhasznált elsődleges energia körülbelül 80%-a származik fosszilis tüzelőanyagokból. Az elmúlt néhány évtized során a hálózatok és az ellátási láncolatok szinte tökélyre fejlődtek a társadalomnak az ezekből a forrásokból származó energiával való ellátása tekintetében. A gazdasági növekedés és a jólét alapjait az olaj, a szén és a földgáz teremtette meg, és nehéz volna az egyik napról a másikra való átállás.

Az európai stratégiai energiatechnológiai terv, amely az európai Unió energia- és éghajlat-változási politikájának egyik oszlopa, megfelelő lépést jelent az Európai Uniónak egy innovatív gazdaság felé való elmozdításának irányába, természetesen amennyiben figyelembe veszi a tiszta, alacsony szén-dioxid-kibocsátással technológiák finanszírozását. Amennyiben Európa gazdaságilag is el szeretné érni az ambiciózus kibocsátáscsökkentési célkitűzéseket, alapvető fontosságú, hogy növelje a tiszta, fenntartható és hatékony energiatechnológia területén folytatott kutatásokkal, valamint az erőfeszítéseknek, a lehetőségeknek és az erőforrásoknak a közszférában és a magánszektorban való kombinációjának összehangolásával kapcsolatos kiadásait.

A múlt ipari forradalmai bebizonyították, hogy a technika örökre megváltoztathatja életmódunkat. Most megismételhetetlen és kihagyhatatlan lehetőségünk adódott az energiatermelés jelenlegi modelljének megváltoztatására. Mindazonáltal a tiszta, megújuló energiaforrások kifejlesztésébe és használatuk előmozdításába való beruházás csak abban az esetben valósítható meg, ha a Közösség elegendő szintű finanszírozást biztosít, e beruházásokat pedig felveszi az Európai Unió stratégiai célkitűzései közé.

  Fiorello Provera , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió energiaellátási lehetőségeiről folytatott vitában csak egy dolog biztos: a rendelkezésünkre álló legjelentősebb, legolcsóbb és leginkább fenntartható energiaforrás a megtakarított energia. Természeti, történelmi, kulturális és gazdasági okokból a hegyvidéki régiók az energiafogyasztás csökkentésének olyan modelljéül szolgálhatnak, ahol a fogyasztás csökkentése összhangban van a modern életvitel követelményeivel és az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó megújuló energiaforrások felhasználásával a nagyobb léptékű kísérletek terepéül is szolgálhatnak.

A vízerőművekben előállított villamos energia majdnem teljes egészét a hegyvidéki régiók adják Európában. Például az a tartomány, ahonnan én származom, önmagában majdnem a teljes ország vízerőműben előállított villamos energiájának 12 %-át adja. Emellett a hegyvidéki területeken történelmi tapasztalatai vannak az energiatakarékosság tekintetében nagyobb hatékonyságot felmutató épületek építésének. Sikerrel építettünk olyan otthonokat, amelyek mind a villamosság, mind pedig a fűtés tekintetében teljes mértékben önellátóak, és amelyek több energiát szolgáltatnak annál, mint amit felhasználnak – mindezt természetesen a korszerű technológiai megoldások révén. A hegyvidékek gyakran szolgálnak az új megoldások kipróbálásának terepéül, ilyen módon ideális környezetet nyújtanak a biomassza, a napenergia, a geotermikus energia, a hőszivattyúk hatékonyabb felhasználásának kikísérletezéséhez, és – mindenekelőtt – az energiaellátó rendszerek továbbfejlesztéséhez.

Biztos úr, a hegyek energiában gazdag területek, nekünk csak a kezünket kell nyújtanunk ezért az energiáért. Ezért azt kérjük a Bizottságtól, hogy foglalja bele stratégiájába a hegyvidéki területeket, vizsgálják meg a hegyvidéki területek tapasztalatait, és ismerjék el e területek azon jogát, hogy méltányos ellentételezésben részesüljenek, ami az e régiók által már most is szolgáltatott megújuló energia miatt megilleti őket. A Lisszaboni Szerződés 174. cikke elismeri a hegyvidékek szerepét, és éppen ezért türelmetlenül várjuk a Bizottságnak az e cikk végrehajtásáról szóló kezdeményezését és az energia területére is kiterjedő, a hegyvidékekről szóló európai politika megszületését.

Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy kövesse a Régiók Bizottságának keretében megszületett Durnwalder-jelentés ajánlásait, és hogy foglalja bele az európai területek értékelésébe az energia kérdését és a hegyvidéki térségeknek a megújuló energia és a passzív épületek létesítése tekintetében rendelkezésre álló termelési kapacitását.

A hegyvidékeket, amelyek Európa területének 40 %-át teszik ki, és ahol 90 millió ember él, eddig hátrányos helyzetű területeknek tekintették: innovatív és következetes energiapolitikák végrehajtásával e régiók leküzdhetik e hátrányukat, és kellő ösztönzést adhatnak a „20/20/20” stratégiában kitűzött célkitűzések eléréséhez, igazolva azt, hogy az energia esetében is lehetséges az elfogadható költségek mellett megvalósuló önellátás, ha ehhez megvan a szilárd politikai akarat.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) . – (RO) Az európai mezőgazdaságot gyakran hibáztatják, mondván, hogy jelentős mértékben hozzájárul a globális felmelegedéshez. Ez a kép azonban nem teljesen pontos. Másfelől pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a mezőgazdaság milyen mértékben járulhat hozzá a szén-dioxid-kibocsátások csökkentéséhez.

Ezt a témát természetesen már más hozzászólók is felvetették. A szén-dioxid-tárolás, a biomassza, továbbá a felhasznált műtrágya mennyiségének csökkentése csak néhány példa arra nézve, hogy miként érinti a mezőgazdaságot a probléma. Ez az, amiért az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákba való beruházásokról folytatott vitával összefüggésben én azt gondolom, hogy a mezőgazdaságot kiemelten kell kezelni, és nem szabad teljes mértékben figyelmen kívül hagyni, ahogyan az egy másik európai stratégia esetében történt. Az Európa 2020 stratégiára gondolok.

Köszönöm.

  Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, a Tanács tisztelt soros elnöke! Saját nevemben kívánok hozzászólni, és következőket kívánom képviselőtársaimnak mondani: véleményem szerint a nukleáris technológia nem jelent megoldást, és – amennyire én tudom – nem is megújuló energiaforrás.

Parlamenti feladatunk az, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek hosszú távon is gyermekeink és a jövőnk érdekeit szolgálják. Ezért nagyon fontos, hogy csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást, noha a kibocsátáscsökkentés nem történhet a környezet kárára – másként szólva nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy milyen intézkedéseknek biztosítunk támogatást, és milyen intézkedésekbe ruházunk be. Nem tehetjük meg azt, hogy csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátást, ugyanakkor tönkretesszük környezetünket.

2010 a biológiai sokféleség éve, és nagyon fontos, hogy ezekben a dokumentumokban rögzítsük, hogy minden beruházás, minden intézkedés végrehajtáskor szem előtt kell tartanunk azt a célt, hogy megóvjuk környezetünket gyermekeink, a jövőnk és a biológiai sokféleség számára.

  João Ferreira (GUE/NGL) . – (PT) Tisztelt elnök asszony! Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó gazdaságra való átmenetről szóló vita során nem szabad megfeledkeznünk a tényről: az átmenet aligha lesz zökkenőmentes folyamat. Néhány éven belül szembesülnünk kell annak hatásaival, amelyet az elsődleges energiaforrásoknak, a fosszilis tüzelőanyagoknak a hiánya és fokozatos kimerülése okoz. Ezek a tüzelőanyagok nyersanyagul is szolgálnak számos rendkívül fontos iparágnak, például a vegyiparnak és a gyógyszeriparnak is.

Az emberiség számára kiemelt fontosságú, hogy a megmaradó olajkészleteket nagyon bölcsen, azaz mindenekelőtt nagyon takarékosan használjuk fel.

Ezzel függ össze, hogy az olajkészletek kimerüléséről szóló jegyzőkönyvnek nevezett terv, amelyet 2002-ben Uppsalában és 2005-ben Lisszabonban mutatott be az olyan országok tudósaiból és szakembereiből álló csoport, amelyek részesei az olaj- és gázhozamcsúcs kutatásával foglalkozó társaságnak, meghatározó szerepet játszik majd egy olyan terv összeállításában, amely fontossági sorrendet állapít meg az említett erőforrások helyes és tisztességes felhasználását, a hiányuk enyhítését és az egyéb elsődleges energiaforrásokra való irányított átmenetet illetően.

  Alajos Mészáros (PPE) . – (HU) Véleményem szerint ebben a jelentésben az atomenergia nem kapta meg az őt megillető helyet. Azok a megoldások, amelyek az alternatív bio-, szél-, illetve napenergia fejlesztését célozzák hosszadalmas és végsősorban egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő eredményt hoznak. Nekünk pedig energiastratégiánkban gyorsan kell lépnünk, ha visszaidézzük a tavalyi gázválság hatásait és a fenyegető klímaváltozásokat. Az atomenergia a legnagyobb szénmentes energiaforrás az Unión belül, és szükségleteink egyharmadát jelenleg is ilyen forrásból nyert elektromos árammal fedezzük. További biztonságos fejlesztése egyszerűen elkerülhetetlen. Jó lenne, ha ezt mindnyájan tudatosítanánk.

  Seán Kelly (PPE) . – (GA) Tisztelt elnök asszony, figyelemmel kísértem a vitát és nagyon érdekesnek találtam. Amit lehetett, azt mind elolvastam a tárggyal kapcsolatban.

. – Két észrevételt kívánok csupán tenni. Az első: azt a kérdést tették fel, hogy honnan származik majd a finanszírozás? A második: hogyan történik majd a kutatás és fejlesztés összehangolása?

Úgy látom, lehetőség nyílik az Európai Unió három intézménye számára – a Parlament, a Tanács és a Bizottság szakértői számára – hogy egy irányító bizottság keretében üljenek össze. Először azért, hogy biztosítsák a közszféra és a magánszektor partnersége esetében szükséges finanszírozást, másodszor pedig azért, hogy felügyeljék és összehangolják a kutatást. A kutatásnak, a demonstrációnak és a teljesítésnek kell megvalósulnia, illetve a finanszírozás egy részének természetesen a sikeres eredményektől kell függenie, máskülönben Európa minden professzora megpróbálkozna a kutatással, amely a végén teljesen összehangolatlanná válna.

  Zoltán Balczó (NI) . – (HU) A Tanács és a Bizottság képviselője nagyon szép szavakat mondott az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákról, csak a lényegről nem beszélt: honnan lesznek ehhez pénzügyi források? A tagországok adott csoportjában van kézenfekvő forrás. A volt szocialista országok messze túlteljesítették a kiotói vállalást, ezért mehetett olyan büszkén az Európai Unió a koppenhágai találkozóra. Ezeknek az országoknak joguk van a szén-dioxidkvóták értékesítésére. Mégis a Bizottság és a 15 eredeti tagállam ezt meg akarja tagadni ezektől az országoktól. Magyarország esetében több százmilliárd forintról van szó. Koppenhágában Magyarország, Lengyelország vállalta, hogy zöld beruházásra fordítja ezeket az összegeket. Itt van tehát a forrás. Mindeddig ez a felvetés süket fülekre talált. Ez azt jelzi, hogy mégiscsak igaz, hogy az új tagországok másodrangúnak számítanak az Európai Unióban.

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) Az Európai Unió fő célkitűzéseinek egyike az alacsony szén-dioxid-kibocsátáson alapuló gazdaság létrehozása. A szándék az, hogy 2020-ig a termelt energia teljes mennyiségének 20 %-a megújuló erőforrásokból származzon.

Románia célkitűzése ennél is ambiciózusabb: 24 %. Egyes tanulmányok szerint a Románia délkeleti részén fekvő Dobrogea régió Észak-Németország után Európa második legnagyobb potenciállal rendelkező területe a szélenergia tekintetében. Az említett régióban most folyik a legnagyobb európai szárazföldi szélerőműpark fejlesztése, amely 240 szélerőművel rendelkezik majd, és 600 MW-nyi megújuló energia fejlesztésére lesz alkalmas. A projekt első szakasza ebben az évben zárul le, 139 turbina üzembe helyezésével. A projekt egésze 2011-ben zárul le, a Constanţa megyei Fântânele és Cogealac területeken.

A projekt végrehajtása fontos Románia energiabiztonsága szempontjából, mivel hozzásegít majd az energiahordozók behozatalának csökkentéséhez.

Köszönöm.

  Antonio Cancian (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, teljes mértékben egyetértünk több dologban – a hatékonyságot, a megtakarításokat, a megújuló energiaforrásokat és az új technológiákat illetően, hogy csak néhányat említsek azok közül, amelyekről ma délelőtt hallhattam. Ez azonban nem elegendő, hölgyeim és uraim, ha nem foglalkozunk két másik kérdéssel is.

Az első az atomenergia: már maga a szó, a téma említése is elriaszt bennünket. Folytassunk kutatásokat, és próbáljunk meg felelősen eljárni ezek során. A második kérdés a finanszírozás kérdése: ahogy ma délelőtt is hallhattam, tartunk a köz- és magánszféra partnerségétől. Már magát a puszta gondolatot is, hogy a magánszektor egy kezdeményezésben játszhat szerepet a közszférával, idegennek, szégyenletesnek és gyanúsnak gondoljuk.

A rendelkezésünkre álló pénzügyi erőforrások miatt azonban ez – hölgyeim és uram – elkerülhetetlen. Ráadásul a közszféra számára fontos a magánszektorral való együttműködés, mert a közszférának meg kell tanulnia üzleties módon, és a fenntartható politikával összhangban eljárni.

  Christian Ehler (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, igyekszem rövidre fogni a mondanivalómat. A képviselőcsoportokban parttalan – de indokolt – vitákat folytattunk a különböző technológiákkal összefüggő ideológiai kérdésekben. Tegyünk fel végre közösen egy olyan kérdést, amelyet Tanácsnak és a Bizottságnak kell megválaszolnia. Sokat beszéltünk a SET-tervről. Mik a terv végrehajtásának eszközei? Mik az időbeni perspektívák? Mik a tagállamok kötelezettségvállalásai?

  Claude Turmes (Verts/ALE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony! Most nem kívánok az ideológiai kérdésekkel foglalkozni – ezt majd egy másik alkalommal ejthetjük meg –, de úgy vélem, hogy az ideológusok a terem másik oldalán ülnek.

A Bizottságnak két kézzelfogható eszköze lesz majd a keze ügyében az elkövetkező néhány hét során. Az első a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus, amelyben még mindig van valamennyi pénz. Ezt a pénzt most fel lehetne használni arra, hogy ismételten a megújuló energiaforrások használatára és az energiahatékonyságra való törekvésre ösztönözzünk. Arról tájékoztattak, hogy a Bizottság Kutatási Főigazgatósága blokkolja ezt a pénzt, mivel nem az energiára, hanem az ikt-ra és más területekre kívánja fordítani. Talán a biztos úrnak van valami mondanivalója ezzel kapcsolatban?

A második eszköz a gazdaságélénkítési tervben mostanra megmaradt összegeknek a legalább 15%-át tartalmazza, és mi, a Parlament, megállapítottuk, hogy ezt a pénzt az energiahatékonyságra kell fordítani, különösen az intelligens városokkal kapcsolatos projektre. Tudna-e erről is mondani valamit, biztos úr?

  Iosif Matula (PPE) . – (RO) Az, hogy ma az Európai Parlamentben az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiába való beruházásokról vitázunk, azt mutatja, hogy az Európai Unió nem csak az energiafogyasztás csökkentése és az energiafelhasználás hatékonyságának növelése tekintetében kívánja megerősíteni vezető szerepét, de az egészséges környezet biztosítása tekintetében is. Azt hiszem, hogy az új feladatunk most a kutatáshoz és az innovációhoz hasonló területek előmozdítása annak érdekében, hogy meghatározzuk azokat a megoldásokat, amelyek alapjául szolgálhatnak majd a fenntartható európai energiarendszernek. Ezért meg kell állapítanunk az e területhez kapcsolódó finanszírozási követelményeket azzal a céllal, hogy növelni tudjuk az Európai Unió világszintű versenyképességét.

Úgy vélem, alapvető fontosságú számunkra, hogy figyelmünket a zöld energiában a regionális és helyi szinten meglévő potenciálra összpontosítsuk. Az a romániai régió, ahonnan származom, jelentős potenciállal rendelkezik a geotermikus energia területén, amelyet pillanatnyilag még nem aknázunk ki elegendő mértékben. Ennek több oka van, de úgy vélem, ebben fontos szerepet kell adnunk a helyi hatóságoknak, hogy a köz- és a magánszféra partnerségének kialakítására ösztönözzük őket.

Köszönöm.

  Pedro Luis Marín Uribe , a Tanács soros elnöke. – (ES) Tisztelt elnök asszony! Nyugtáztam mindazt, ami a ma délelőtti vita során elhangzott, és megerősíthetem, hogy a Parlament számos aggodalmát a Tanács is osztja. Bízom benne, hogy a holnap elfogadásra kerülő következtetések lehetővé teszik számunkra egy olyan szilárd alap megteremtését, amely eleget tesz a ma délelőtt tett észrevételeknek, és lehetővé teszi számunkra azt, hogy azonnali előrehaladást érjünk el az iparági kezdeményezések elindítása tekintetében.

Azt gondolom, egyértelmű konszenzusra jutottunk azt a tényt illetően, hogy a kezdeményezések alapvető fontossággal bírnak, amennyiben csökkenteni kívánjuk energiafüggőségünket, növelni akarjuk hatékonyságunkat, folytatni szeretnénk a technikai előrehaladást – további lökést adva ezzel az európai technológiának – és természetesen meg akarunk felelni az éghajlatváltozás által támasztott kihívásoknak.

A kezdeményezések az európai versenyképesség fenntartása és a munkahelyek teremtése miatt is szükségesek. Biztosíthatom Helmer urat: vannak más tanulmányok is azon kívül, amelyről ő hallott, és ezek közük néhányat maga a Bizottság készített, és ezek a foglalkoztatásra gyakorolt kedvező hatásról számolnak be – olyan hatásról, amely hosszú távon még nagyobb lesz.

Ezért javasoljuk az egységes elvek és gyakorlatok alkalmazását, irányt mutatva a meglévő iparági kezdeményezéseknek. Ez – többek között – megköveteli tőlünk az olyan pénzügyi eszközök és a közszféra beavatkozásával kapcsolatos kritériumok megállapítását, amelyek e technológiák fejlesztésének támogatásához szükségesek.

Nagy hangsúlyt fektettünk a pénzügyi aspektusokra, és ez olyan szempont, amelyet a Tanács is oszt. A Bizottság kezdeményezéshez való jogának és a Parlamenttel az e területet illetően közös jogkörök tiszteletben tartása nélkül a Tanács nem kötelezheti el magát a források újraelosztása mellett. Ezért eközben a hatályos finanszírozási megállapodásokat kell alkalmazni.

Mindazonáltal ragaszkodnunk kell a költségvetéseink növelésének fontosságához annak érdekében, hogy kidolgozzuk ezeket az új technológiákat, és ahhoz a tényhez, hogy a költségvetés-növekedések sorrendbe állítása alapvető eleme kell legyen az európai intézményekben, különösen a Parlamentben folytatott jövőbeni vitáknak.

Arról is biztosíthatom Önöket, hogy a Tanács mindent megtett, és mindent meg fog tenni annak biztosítása érdekében, hogy a stratégiai energiatechnológiai terv (a SET-terv) megfelelő finanszírozással rendelkezzen mind a jelenlegi, mind pedig a jövőbeni pénzügyi keretrendszerben.

Ahogyan azt a biztos úr az általánosságok szintjén már elmondta – szeretnék most erre emlékeztetni – a magánkezdeményezések, a finanszírozásnak a magánszektorból biztosított forrásai szintén fontos szerepet játszanak; olyan terület ez, ahol vállvetve kell dolgoznunk a közszféra pénzügyi erőforrásai által kifejtett hatás maximalizálása érdekében. Nagy léptékben megnyilvánuló, sokszorosító hatást kell elérnünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy sikeresen hajtsuk végre ezeket az Európa jövőjének szempontjából alapvető fontossággal bíró kezdeményezéseket.

  Janez Potočnik , a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a vitáért. Nagyon közelről kísértem figyelemmel, és számos olyan dolog van, amelyet jövőbeni munkánk tervezése során természetesen figyelembe fogunk venni.

Egy rövid történettel szeretném kezdeni. Az 1970-es évek olajválságát követően azt láthattuk, hogy nagy volt a versenyképességet jelentő innováció iránti lelkesedés, addig példátlan módon kezdték tiszteletben tartani a környezetet, de mindez csak rövid életű volt. Miután az olajárak elég hosszú időn át egyre csak csökkentek, a kutatásba és fejlesztésbe, valamint a K+F eredményeinek alkalmazásába beruházott összegek is apadni kezdtek, az új technológiák piaci részesedése lecsökkent, megváltoztatva a fogyasztási szokásokat, és a kényelem egy olyan becsapós időszakába érkeztünk, amikor az olcsó külföldi energiától függtünk. Ez volt a fenntarthatóság illúziójának időszaka.

Ami azt illeti, közvetlenül az olajválság után a kutatásba és fejlesztésbe való beruházás körülbelül a négyszerese volt a mostaninak, illetve a néhány évvel ezelőttinek.

És hol tartunk most, a proaktív megközelítést nélkülöző, vonakodva és felelőtlenül végrehajtott fejlesztés időszakát követően? Az éghajlatváltozás fenyegetéseire válaszolunk, és megpróbáljuk megoldani az energiabiztonságot sújtó függőség problémáját – ezért azt hiszem, hogy a proaktív jövőkép reális és szükséges megközelítést jelent, nem csupán egy álom.

Ezzel összefüggésben – a néhány nappal ezelőtt elfogadott dokumentumban, az Európai Unió 2020-ig tartó stratégiájában hangsúlyozottakat illetően – nem látunk más lehetőséget, mint a zöld növekedést. Tisztább iparra van szükség, nem pedig több, a tisztogatással foglalkozó iparágra. Ösztönzőkre, árakra és a megfelelő jelzésekre van szükségünk. Az energiahatékonyságra kell összpontosítanunk; ha úgy tetszik, az erőforrások hatékony felhasználására kell összpontosítanunk, amely az EU 2020-ig tartó stratégiájának egyik fő gondolata.

Most pedig rátérnék a második pontra, amely a vitánk tárgyát képező SET-terv. A SET-tervben a szükséges finanszírozásra vonatkozóan megadott valamennyi becslés a technológiai ütemterveken alapul. Nagyon komoly munkáról van szó. Ha megnézik az általunk tett javaslatokat, ha áttekintik a jövőben szükséges finanszírozással kapcsolatos becsléseinket, akkor a következő számadatokat láthatják: szélenergia: 6; napenergia: 16; bioenergia: 19; szén-dioxid-leválasztás és -tárolás: 13; atomenergia: 7; intelligens hálózatok: 2; üzemanyagcellák és hidrogéntechnológia: 5; intelligens városok: 11; európai energiakutatási szövetség: 5, továbbá az alapkutatások: 1. Ha mindezeket összeadjuk, az eredmény 75 lesz.

Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy az atomenergiánál a 7-es szám szerepel. Őszinte leszek. A fúziós energia itt nem szerepel, és a fúziós energia finanszírozása jelentős összeget jelent, de ha áttekintjük ezeket az adatokat, eléggé egyértelművé válik a Bizottság azzal kapcsolatos üzenete, hogy mire kell beruházásaink zömét fordítanunk.

A következő kérdés a finanszírozás forrásaival és az ütemtervekkel kapcsolatos. A főbb forrásoknak – ahogyan azt a bevezetőben már elmondtam – onnan kell eredniük, ahol ezek a források megtalálhatók, azaz az ipartól és a tagállamoktól. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió költségvetését, a jelenlegi és a következő pénzügyi terveket, az európai energiaipari gazdaságélénkítő programot, az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerét, és természetesen a meglévő más eszközök felhasználását, továbbá különösen az Európai Beruházási Bankot is figyelembe kell venni ebben a tekintetben.

Komoly kérdést vet fel a különböző javasolt kezdeményezésekkel kapcsolatos beruházások struktúrája. Azt hiszem, egyértelmű, hogy a közszféra és a magánszektor beruházásainak belső szerkezete a piaci közelség, a különböző típusú technológiákkal kapcsolatban előttünk álló piaci hiányosságok miatt nem ugyanaz lesz, amit figyelembe kell venni, de úgy vélem, hogy ami Önök előtt áll, az egy komoly kérdés, különösen, ha megkezdik a következő pénzügyi terv vitáját, továbbá hogy újra át kell gondolnunk, melyek a prioritásaink és hogy miként kell a jövőben beruháznunk.

A következő, amit szeretnék megemlíteni, hogy egyetlen kezdeményezés kivételével – az intelligens városokkal kapcsolatos projekt, amely az Önök kezdeményezésére csak később jelent meg, és amely túlnyomóan az erőforrás-hatékonyságról szól – valamennyit elindítjuk 2010-ben, de ne gondolják azt, hogy amiről most beszélünk, arra még nem kerül sor: de, sor kerül rájuk, különösen a kutatásban. A kutatási szövetség már néhány éve ezzel a kérdéssel foglalkozik.

Az utolsó pont, amelyet meg szeretnék említeni, az az, hogy a SET-tervvel valami nagyon sajátos dologba kezdünk európai uniós szinten. Tudhatják, hogy előző megbízatásom ideje alatt nagyon keményen küzdöttem az európai kutatási térség létrehozásáért. Európai szinten a kutatási pénzeknek körülbelül öt százalékával foglalkozunk, így amennyiben nem egyesítjük európai uniós szinten – azaz európai szinten – az erőinket, és nem kerüljük el a párhuzamos erőfeszítéseket, akkor nem számíthatunk valódi sikerre. Nem szabad csak az európai költségvetésre számítani. Együtt kell megteremtenünk a finanszírozást ahhoz, hogy kibővíthessük kutatási kapacitásunkat.

Európai uniós szinten jelenleg a SET-terv a legjobb példája a közös programozásnak. Más tevékenységekre is sor kerül majd – nagyon helyesen –, de úgy vélem, nem szabad alábecsülnünk azt, ami most történik. A köz- és a magánszféra partnerségeiről beszélünk, amelyekre nagy szükség van, és az egyik olyan témát alkotják, amelyre a jövő vonatkozásában szeretném felhívni a figyelmüket. Ezt a költségvetési rendelettel kapcsolatban is megvitatják majd. Lehetővé kell tennie a kockázatvállalást, ha komolyan akarunk foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.

Azt hiszem, amikor a SET-tervről, a mögötte lévő közös programozásról beszélünk, akkor az egyik legjelentősebb európai fejleményről beszélünk. Rendelkezésünkre áll az európai energiakutatási szövetség – a legjobb kifelé is nyitott kutatási szervezet –, amelynek keretében már ma is megvalósul az együttműködés ezekkel a jelentős kérdésekkel kapcsolatban.

Utolsó gondolatom pedig az, hogy fő kötelességünk, hogy a program érdekében latba vessük politikai tekintélyünket.

  Elnök. – A vita lezárását követően két állásfoglalási indítványt kaptam⁽¹⁾ az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

– A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. március 11-én, csütörtökön 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Noha elismerem, hogy e bizottsági közlemény arra irányul, hogy felgyorsítsa a nagyobb energiahatékonyság és a megújuló energia felhasználása révén az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás elérése tekintetében nagyobb potenciállal rendelkező új technológiák kifejlesztését, sajnálom, hogy az európai régiók még nem juthattak fajsúlyosabb szerephez ebben a stratégiában.

Szükséges, hogy a regionális hatóságok számára garantálva legyen a megfelelő finanszírozás, például a kísérleti projektek tesztelési szakaszában való finanszírozás, vagy a megújuló energiával kapcsolatos projektek kutatási és fejlesztési szakaszában való beruházás.

Úgy vélem, hogy fontos például a geotermikus energia belefoglalása. Ez olyan megújuló energiaforrás, amely nagyban elterjedhet a vulkanikus régiókban, ami különösen fontos az Unió távoli és szigeti régiói számára, és amelynek tekintetében még nem tűztek ki célokat.

Ezzel összefüggésben az energiatechnológiák fejlesztésével fokozni kell a közszféra és a magánszektor beruházásait, hogy elérhetővé váljanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság célkitűzései, és segítséget nyújtsanak az éghajlat-változási és energiacsomagban említett piaci hiányosságok leküzdéséhez. <>

  András Gyürk (PPE) , írásban. – (HU) Fontosnak tartom, hogy az Európai Bizottság egy stratégiai energiatechnológiai terv keretében számba vette, milyen mértékű kutatás-fejlesztési támogatásokra van szükség a zöld technológiák fejlesztése érdekében. Annál is inkább, mert a napenergia, a bioenergia és a hidrogéntechnológia üzleti értelemben ma még a legtöbb esetben nem kifizetődőek. Amint arra Steven Chu, az Egyesült Államok energetikai minisztere is helyesen felhívta a figyelmet, Nobel-díj léptékű kutatási sikerekre van szükség annak érdekében, hogy a zöld fejlesztések felvehessék a versenyt a hagyományos, fosszilis technológiákkal. A zöldtechnológiai terv jelentős szépséghibája azonban, hogy nincs sejtésünk arról, milyen uniós forrásokból valósul meg. Elnézve a napenergia-kutatásra szükségesnek vélt 16 milliárd eurós, vagy a hidrogéntechnológiával kapcsolatos 5 milliárd eurós becsült költségeket, ez nem lehet mellékes szempont. Egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy a következő hétéves pénzügyi kerettervben az eddigieknél jelentősebb források állnának majd rendelkezésre zöldtechnológiai kutatási célokra. Jól tudjuk, hogy a közpénzekből kiutalt támogatások nem pótolhatják a magánbefektetők erőfeszítéseit. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak ennek ellenére is meg kell erősíteniük a zöldtechnológiai kutatásokra szánt költségvetési forrásokat. Az emisszió-kereskedelmi rendszer majdani bevételei ehhez jó alapot szolgáltathatnak. A tét nem kicsi. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az energiapolitikai és éghajlatvédelmi tervek az ellentmondásos eredményeket hozó Lisszaboni Stratégia sorsára jussanak.

  Jim Higgins (PPE) , írásban. – Ahhoz, hogy a széntechnológiát gyakorlatilag is megvalósíthassuk, foglalkoznunk kell a fejlett technológiai megoldásokat tervező és gyártó mérnökök és más magasan képzett szakemberek hiányával. Ezt úgy tehetjük meg, hogy képzési rendszereket vagy ösztöndíjakat hozunk létre, illetve intenzívebbé tesszük ezek működését annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók szakismeretei időben naprakészek legyenek akkorra, amikor a gazdaság felélénkül. Biztosítanunk kell a magasan és jól képzett, a mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati ismeretek megfelelő kombinációjával rendelkező munkavállalókkal való ellátottságot. Fel kell számolnunk az EU-n belüli mobilitás előtti akadályokat, különösen a kutatók és a magasan képzett személyek esetében, és rendeznünk kell a mérnöki képesítéseknek az egész EU-ra kiterjedő elismerésének kérdését is. A pénzügyi piacok és intézmények óvatosak a beruházásokkal kapcsolatban, különösen ami a kkv-kat illeti, noha éppen ezek esetében van szükség a hatékonyabb szinkronizálásra és koordinációra, mind a keresleti, mind pedig a kínálati szempontok szerint. Meg kell könnyítenünk a kkv-k és a kutatóintézetek közötti együttműködést, elő kell mozdítanunk a szellemi tulajdonjogok ügyét és a technológiai transzfert. Az elektronikai ipar területén tevékenykedő üzleti vállalkozásoknak maguknak is tevékenyebbeknek és kezdeményezőbbeknek kell lenniük a klaszterkezdeményezések támogatását és a klaszterekhez való csatlakozásukat illetően. A kutatást és a fejlesztést adókedvezményekkel vagy innovációs utalványokkal, továbbá – az üzleti angyalok vagy a határokon átívelő kockázati tőke esetében – a kockázatitőke-befektetések feltételeinek javításával is ösztönöznünk kell.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés tény. Az e folyamat és a folyamat káros hatásai elleni küzdelem aktuális szükségszerűség. E problémák rendezésének egyik módja a tiszta és megújuló energiaforrások használata. Ahhoz azonban, hogy ezek az energiaforrások jelentős szerepet játszhassanak az európai energiarendszerben, két feltételnek kell teljesülnie. Az első, hogy növelnünk kell az említett energiaforrások fejlesztésével kapcsolatos kutatás rendelkezésére álló finanszírozás összegét. A második, hogy növelnünk kell az olyan beruházások finanszírozásának összegét, amelyek a legújabb alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákat valósítják meg. Az európai stratégiai energiatechnológiai tervben szereplő alacsony kibocsátású technológiák fejlesztésébe való beruházás az EU egészének szempontjából fontos lépésnek számít. Különösen azonban az olyan országok szempontjából fontos ez a lépés, amelyek energiaipara – történelmi okokból – nagy mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki. Az egyik ilyen ország Lengyelország. A szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra szolgáló technológiai megoldások hatékonyabbá tétele és fejlesztése alapvető jelentőségű az egész lengyel gazdaság szempontjából.