A romákról szóló második európai csúcstalálkozó (RC-B7-0222/2010)

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) A romákról szóló második európai csúcstalálkozóról szóló elfogadott európai parlamenti állásfoglalás-tervezet új utat nyit az Európai Unióban élő roma lakosság problémáinak megoldásához.

Nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes országok arra irányuló egyéni erőfeszítései, hogy megoldják a roma lakosság társadalmi integrációját, nem hozott kielégítő eredményt. A helyzetnek különböző okai vannak. Üdvözlöm éppen ezért az Európai Unió erőfeszítéseit, hogy részt vegyen a romák problémájának megoldásában, és szervezett módon segítse e közösség társadalmi integrációját.

  Nicole Sinclaire (NI) . – Elnök úr, bár helytelenítem a társadalom bármely csoportja elleni bármilyen alapon való megkülönböztetést, nem tudom támogatni ezt az állásfoglalást. Ez az állásfoglalás a megkülönböztetés elleni küzdelmet uniós összefüggésbe kívánja helyezni, én azonban úgy gondolom, hogy a tagállamokban meglévő hozzáállások és megközelítések olyannyira különbözőek, hogy a kisebbségi csoportok érdekeivel a tagállamoknak és különösen azoknak a tagállamoknak kell foglalkoznia, amelyek nem osztják a tolerancia és egyenlőség eszményképét, amelyet mi britek magától értetődőnek tartunk.

Tudok róla, hogy például egy olasz európai parlamenti képviselő, az EFD képviselőcsoport egyik tagja ellen vádat emeltek, mert részt vett egy önbíráskodó támadásban, amely során felgyújtotta egy bevándorló holmiját. Ez elfogadhatatlan. Kérem, hogy ne azonosítsák a briteket az ilyen viselkedéssel azáltal, hogy azt javasolják, hogy az országunkban élő kisebbségi csoportoknak ugyanolyan szintű védelmet biztosítsunk, mint annak a szegény embernek, akire épp most utaltam.

  Frank Vanhecke (NI) . – (NL) Elnök úr, tény, hogy bárki, aki tagadja egy probléma létezését, aki tagadja az igazságot, nyilvánvalóan képtelen lesz megoldani az adott problémát. Ez tény. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az Európában élő romákról szóló állásfoglalásunkkal, amely dokumentum tele van politikailag korrekt ostobasággal, nem fogunk tudni kitalálni vagy egyetlen megoldást ajánlani, mert amit teszünk, az a probléma tagadása. Mindenekelőtt észre kell vennünk, hogy komoly problémákkal állunk szemben a jelentős számú roma miatt, akik teljes mértékben a társadalmon kívülinek tartják magukat, és akik igen gyakran súlyos, kisebb és nagyobb bűncselekmények elkövetéséért felelősek. Számos érték és szabvány, vagy ezek hiánya, amelyeket a roma közösségek magukénak vallanak, szemben állnak azokkal az értékekkel és szabványokkal, amelyeket szeretnénk, hogy az európai országok tiszteletben tartsanak. Lehet, hogy amit mondok, kicsit elfogultnak tűnhet, de az állásfoglalás, amelyet épp most fogadtunk el, még elfogultabb az ellenkező irányba. Úgy gondolom mindenesetre, hogy valamennyi tagállamnak rendelkeznie kell azon joggal, hogy eldönthesse, hogyan kezelje ezt a nagyon súlyos problémát.

  Philip Claeys (NI) . – (NL) Elnök úr, ez a jelentés politikailag különösen korrekt, olyan jelentés, amelyre úgy tűnik, hogy a Parlament szabadalmat kapott. A romák hátrányos gazdasági és szociális helyzetét ismételten az intoleranciának és a megkülönböztetésnek tudjuk be. Amennyiben csak új kvótákat és elnémító jogszabályokat határozunk meg, és újból megnyitjuk a pénz-csapot, minden rendben lesz.

A Hollandia kapcsán szerzett tapasztalat egyértelműen megmutatta, hogy a roma közösségek többsége elutasítja az alkalmazkodást és integrálódást, bármit is teszünk. Nem a mi hibánk, hanem a roma közösség hibája, hogy a romák aránytalan mértékben vannak jelen a bűnüldözési statisztikákban. Értékeik és normáik éles ellentétben állnak a mieinkkel. Ellenzek továbbá minden olyan kísérletet Európa részéről, hogy beleavatkozzon ebbe a kérdésbe, és szeretném megismételni, hogy valamennyi tagállamnak joga van eltávolítani saját területéről azokat a személyeket, akik nem hajlandóak alkalmazkodni és bűncselekményeket követnek el.

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska (A7-0033/2010)

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Több okból szavaztam a 2011-es költségvetés prioritásairól szóló állásfoglalás mellett, de főként amiatt, hogy figyelmet fordít a fiatalok munkanélküliségének problémájára. A jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzet számos európai uniós országban különleges megközelítést igényel a fiatalok és a munkaerőpiac közötti szakadék növekedését illetően, annak ellenére, hogy elfogadott, hogy a fiatalokra és az oktatásra fordított befektetés a jövőbe való befektetés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy gazdasági megtorpanás idején a fiatalok inkább az oktatási rendszerben maradnak vagy tanulmányokat kezdenek, semmint hogy munkát keressenek. Hasonló tendenciákat figyelhetünk meg most országainkban is. Azt szeretném ezért mondani, hogy a tervezett intézkedések, az aktívabb munkaerőpiac és az oktatási rendszer koherenciája nagyon fontosak. A vállalkozói készségek és speciális programok fejlesztésére nagyon nagy szükség van, függetlenül attól, hogy az ERASMUS-os első munkáról vagy egyéb intézkedésekről beszélünk. Nagyon remélem, hogy az Európai Uniónak elegendő politikai akarata van ahhoz, hogy ne csak egyszerűen elfogadjon nagyon fontos dokumentumokat, hanem végre is hajtsa azokat.

  Frank Vanhecke (NI) . – (NL) Elnök úr, én a jelentés ellen szavaztam, főként mert egyáltalán nem értek egyet azokkal a prioritásokkal, amelyeket a Parlament javasolt a Bizottságnak, beleértve a bevándorláspolitika harmonizálását. Tudom, hogy ez mit jelent; valamennyi tagállam bevándorláspolitikájának harmonizálását prioritásként kezelik. Én ezzel nem értek egyet.

Elsősorban azonban azért szavaztam a jelentés ellen, mert már mostanra teljesen egyértelművé tette, hogy a Parlament nem támogatja az európai bürokrácia csökkentését, amire pedig nagyon nagy szükség lenne. Ennek épp az ellenkezője igaz. Alaposan át kell gondolnunk valamennyi olyan jelenleg működő intézmény és ügynökség megszűntetését, amely feleslegessé vált, vagy mindig is az volt. A Parlament ugyanakkor még több úgynevezett decentralizált ügynökség létrehozására szólít fel. Ismétlem, véleményem szerint már most is túl sok ilyen ügynökség létezik. Van néhány, amelyet azelőtt kellene megszüntetnünk, hogy létrehozunk egy újat. A Régiók Bizottságára, az Európai Alapjogi Ügynökségre és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetére gondolok. Mennyibe kerül mindez adófizetőink számára és milyen célt szolgálnak, az isten szerelmére?

Jelentés: Helga Trüpel (A7-0036/2010)

  Vito Bonsignore (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az ilyen rendkívüli időkben, mint amiket most is élünk, rendkívüli intézkedéseket kell elfogadnunk.

A következő évi költségvetést nem úgy kell elkészíteni, mintha átlagos időket élnénk. Sajnálatos módon a gazdasági válság még nem ért véget, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Képviselőcsoportom és én a költségvetési prioritások mellett szavaztunk, de a közeljövőben rendelkeznünk kell annyi politikai felelősséggel, hogy fontosabb döntéseket hozunk.

Meg kell gondolnunk az uniós költségvetés reformját, hogy megfelelő állapotba hozzuk Európát, hogy határozottabb módon tudja irányítani a gazdaságpolitikát. Következő célkitűzéseknek a belső piac teljes körű megvalósítását, a kutatásra és infrastruktúrára szánt több forrást, a biztonságra és családokra irányuló több befektetést kell tekinteni, máskülönben azt kockáztatjuk, hogy a tagállamok még konzervatívabb cselekedeteket hajtanak végre.

Befejezésképp, európaibb és kevésbé nacionalista módon kell viselkednünk, valódi európai politikát kell működésbe hoznunk.

  Daniel Hannan (ECR) . – (ES) Elnök úr, engedje meg hogy elmondjam, örömömre szolgál Önt még egyszer az elnöki székben látni.

. – Mark Twain azt mondta, ha csak kalapácsunk van, előbb-utóbb minden szögnek fog tűnni.

Az Európai Unió nagyon jó, amikor a pénz elköltéséről van szó − az emberek pénzének elköltéséről. Ha jól tudom Milton Friedman volt, aki azt mondta, hogy kétféle pénz létezik a világon: a te pénzed és az én pénzem. Sokkal óvatosabbak vagyunk az utóbbival, mint az előbbivel. Ez elmagyarázza, hogy mi zajlik ma Európában.

Valamennyi tagállam költségvetési megszorításokat akar. Görögországban a közszférában körülbelül 10%-os csökkentést javasolnak, Írországban több mint 7%-ot, Németország a nyugdíjkorhatár megemelését vizsgálja, Spanyolország − az Ön hazája − a GDP 2%-át kívánja megtakarítani, azonban a mi költségvetésünk itt az Európai Unióban továbbra is feltartóztathatanul nő. Miért? Azért, mert az Európai Unióban nincs kapcsolat az adóztatás, a képviselet és a kiadás között, és ezáltal nincs külső kényszer az adófizetők részéről.

A túlzott mértékű költekezés jutatta a világot ebbe a zűrzavarba − az egyének, a vállalatok és a kormányok túlzott mértékű költekezése. Ha ahelyett, hogy ezeket a billiókat adósságunk további növekedésére költöttük volna, ezt visszaadtuk volna az embereknek adócsökkentés formájában, gondoljuk csak el, hogy ez milyen ösztönző hatást gyakorolhatott volna.

Jelentés: Giancarlo Scottà (A7-0029/2010)

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Az európai mezőgazdasági termékek megfelelnek a világ legmagasabb szintű minőségi követelményeinek, amelyek természetesen még versenyképesebbé teszik azokat a nemzetközi piacokon.

Az uniós állampolgárokat és a józan ítélőképességű fogyasztókat ezért saját érdekükben teljes körűen tájékoztatni kell. Mindenekelőtt dicséretes az a tény, hogy az európai termékek nemcsak a szigorú higiéniai, biztonsági és állatorvosi követelményeknek felelnek meg, hanem tiszteletben tartják a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a biodiverzitás és az állatjólét elveit is. Éppen ezért teljes mértékben támogatom az európai minőségi logó bevezetését a kizárólag az EU-ból származó termékek esetében. A logó hivatalosan elismeri az európai mezőgazdasági termelők erőfeszítéseit, és biztosítja a szellemi tulajdon nemzetközi szintű védelmét. Határozottan úgy gondolom, hogy ez segíteni fog számos olyan vidéki területnek, amelynek nincs más fejlődési lehetősége.

Az EU-nak pénzügyi támogatást kell nyújtania a mezőgazdasági vállalatok modernizálására és a mikrovállalkozások fejlesztésére, különösen a vidéki területeken, annak érdekében, hogy magas minőségű mezőgazdasági termékeket tudjanak előállítani az Unió segítségével.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) . – (LT) Én a dokumentum mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az ökológiai és tiszta termelés jelenti a jövőt és ezt kell támogatnunk. Növelnünk kell továbbá az emberek érdeklődését az ökológiai és termelés és az ökológia termékek iránt, uniós szinten és a tagállamokban egyaránt. Másrészről, mivel biztosítani és támogatni akarjuk az ökológiai termelést, nem szabad sürgetnünk a géntechnológiával módosított szervezetek legalizálását. Néhány ország nagyon jó példát mutat, szigorúan tiltja a géntechnológiával módosított szervezetek termesztését az ökológiai farmok közelében. Egyértelműen el kell választani a két dolgot. A fogyasztóknak meg kell adni valamennyi információt és eredményt a géntechnológiával módosított szervezetek tudományos kutatásával, valamint a géntechnológiával módosított takarmányoknak a környezetre és az emberek egészségére gyakorolt hatásával kapcsolatban, anélkül, hogy bármit eltitkolnánk előlük. Csak ekkor fogjuk tudni az ökológiai termékek valódi közös piacát létrehozni, amely nagyon fontos mindannyiunk számára.

  Alfredo Antoniozzi (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném megköszönni Scottà úrnak a jelentés kapcsán végzett munkáját.

Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági termékeinkre vonatkozó minőségpolitika védelme és megerősítése prioritás az Európai Unió számára, mivel számos más európai szintű alapvető fontosságú témát foglal magába és ölel fel, mint például a még mostaninál is nagyobb fogyasztóvédelem, a kkv-k támogatása, számos európai régió kulturális örökségének és hagyományainak védelme, valamint az európai élelmiszeripari termelők globális szintű versenyképessége.

Ezek azok az okok, amelyek miatt a jelentés mellett szavaztam.

  Jan Březina (PPE) . – (CS) Méltányolom, hogy a mezőgazdasági termékek minőségpolitikájáról szóló jelentés összhangban van a minőségpolitika megerősítése felé korábban tett lépésekkel. Kifejezetten előnyösnek tartom a földrajzi jelzések és az eredetmegjelölések rendszerének fejlesztését, miközben megőrizzük a védelem megszerzésének szigorú követelményeit. Egyetértek a különleges termékek biztosítására szolgáló eszköz fenntartásával, azzal a kikötéssel, hogy egyszerűsíteni kell a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályokat. Tekintettel arra, hogy ez alacsonyabb szintű védelmet biztosít, és nem szükséges a termék különleges földrajzi jellemzőit bizonyítani, nem látom semmilyen okát, hogy a kérelmek elbírálásának miért kellene ugyanannyi ideig tartania, mint a földrajzi jellemzők és az eredetmegjelölések esetében.

Véleményem szerint van egy gyenge pont a Bizottság azon hatáskörének jelenlegi gyakorlatában, hogy tetszés szerinti alapon utasítja vissza azokat a jelentkezéseket, amelyeket hiányosnak tart. Ez gyakran ötletszerűen és önkényes módon történik, a termékre és a földrajzi területre vonatkozó különleges jellemzők ismerete nélkül. Szükség van továbbá a nyilvántartásba vételi eljárás során a határidők kijátszása elleni intézkedések létrehozására oly módon, hogy a Bizottság egyre több megjegyzést és kiegészítő kérdést tesz fel.

  Diane Dodds (NI) . – Elnök úr, én is szeretném megköszönni Scottà úr munkáját ennek a fontos jelentésnek a kapcsán.

Különösen a 4. módosításra szeretnék utalni, amely azt tartalmazza, hogy a lehető legtöbb információt tegyük elérhetővé a fogyasztó számára. Támogatja továbbá a „termelés helyére” utaló címkékre vonatkozó átfogó és kötelező érvényű jogszabály bevezetését.

Ezek dicséretre méltó célkitűzések, mégis úgy gondolom, hogy a módosítás túl szigorú, és talán jobb lenne, ha ez önkéntes tájékoztatás lenne.

Észak-Írországban erőteljesen az Egyesült Királyság és más európai országokba irányuló exporttermelési képességre támaszkodunk. Ez a módosítás esetlegesen hatással lehet Észak-Írország képességére, hogy olyan piacokon adjon el termékeket, ahol jelenleg nincsenek nehézségek, és fontosnak tartom, hogy az új címkézés ne teremtsen olyan korlátokat, amelyek akadályozzák a különböző tagállamok közötti kereskedelmet.

Míg a 4. módosítás támaszt néhány nehézséget, elismerem a jelentés fontosságát, és elismerem továbbá a nyomon követhető, kiváló minőségű és biztonságos termékek előállításának fontosságát.

  Vito Bonsignore (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ezzel a szavazással olyan eszközt teremtettünk saját magunk számára, amely megvédi a fogyasztókat és megfelelő értéket ad a mezőgazdasági termékeknek: ez olyan célkitűzés, amelyet már régóta el akartunk érni.

A mai naptól kezdve a származási helyet egyértelműen jelölni kell a húsalapú termékek, a tejtermékek, a zöldségek és gyümölcsök, a baromfi és egyéb, egyetlen összetevőt tartalmazó feldolgozott termékek címkéjén. Ami az állatokat illeti, a származási helynek csak akkor kell egyetlen meghatározott helynek kell lennie, ha az állatok ugyanabban az országban jöttek a világra, ugyanott tenyésztették és vágták le őket.

Ez egy olyan beavatkozás, amely segítségével megfelelő módon el lehet ismerni a mezőgazdasági termelőket, és azokat, akik mezőgazdasági termékeket állítanak elő. Bebizonyítottuk, hogy az Európai Parlamentnek csak egy célja van a mezőgazdasági élelmiszereket illetően, és ez a fogyasztók rendelkezésére álló információ minőségének és elérhetőségének biztosítása.

Jó munkát végeztünk. Minden elismerésem azon európai parlamenti képviselőke, akik ezen az ügyön dolgoztak.

  Syed Kamall (ECR) . – Elnök úr, elvben nincs problémám a minőségi logókra vonatkozó elképzeléssel. Életünk számos területén találkozunk ilyen minőségi logókkal. Egészen addig, amíg ezt nem arra használjuk fel, hogy megsértsük a fogyasztók választási lehetőségét.

Amennyiben az élelmiszer nem felel meg bizonyos méretbeli és esztétikai előírásoknak, azért még nem kell eldobnunk, nem kell a kupac tetejére dobni, ahogy látjuk, hogy ez történik az európai mezőgazdasági termékek 30%-ával, amelyeket gyakran kidobunk, mert nem felelnek meg a szigorú európai előírásoknak.

Nem szabad továbbá minőségi előírásokat ürügyként felhasználni, hogy a fejlődő országok termelőitől érkező importot megtiltsuk, szegénységbe taszítva ezáltal ezeket a mezőgazdasági termelőket, és ezt követően elvesszük az adófizetőink pénzét és azt a korrupt kormányoknak dobjuk, míg a termelők szegényekké válnak.

A minőségi jelzések és az ilyen gesztusok helyett a piacban, a fogyasztókban és az emberekben kellene bíznunk.

Jelentés: Enrique Guerrero Salom (A7-0034/2010)

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Én a jelentés ellen szavaztam, mert ahogy az gyakran előfordul más jelentések esetében, ebben a saját kezdeményezésű jelentésben Európa ismételten a saját, úgynevezett szexuális és reprodukciós jogokra vonatkozó elképzelését helyezi előtérbe, amelyeket ráerőltet a fejlődő országokban élő emberekre.

Egyértelművé kell tenni egyszer s mindenkorra, hogy az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint ez a fogalom a terhességmegszakítást a családtervezés egyik módszereként tartja számon. Az emberi élet szent a fogantatástól a természetes halál bekövetkeztéig, és ezért nem tudtam támogatni ezt a jelentést. Másrészről, vannak benne jó elképzelések, amelyek természetesen segíthetik a fejlődő országokban élő embereket, és ezért elmondhatjuk, hogy mivel a fejlődő országokban emberek százmillióinak kell szembenézniük az alaptermékek és élelmiszerek áremelkedésének következményeivel, ily módon fognak majd szembenézni a túlélés problémájával. A nemzetközi pénzügyi intézmények becslései figyelmeztetnek arra, hogy a már most a bolygón élő emberek milliárdjainak száma több száz millióval fog növekedni, és a szubszaharai Afrikában 30 000–50 000-rel megnő a gyermekhalandóság eseteinek száma.

  Joe Higgins (GUE/NGL) . – (GA) Elnök úr, én a jelentés mellett szavaztam, amely a pénzügyi és gazdasági válságnak a világ szegény országaira tett hatásairól szól. A jelentés ugyan nem ad kellően alapos választ a szegény országok problémáira, ezzel egy időben egyetértünk számos dologgal, amelyet a dokumentum tartalmaz.

A szegény emberek és a szegény országok szenvednek leginkább a gazdasági válság következményeitől. Minden segítséget meg kell adnunk az állami beruházásokra vonatkozóan, különösen ezekben az országokban. Azt is el kell ugyanakkor mondani, hogy az Európai Unió és a szegény országok közötti kereskedelmi megállapodások nem igazán kedvezőek számukra. Ezek a megállapodások a nagy európai cégek számára előnyösek, a kistermelők, a kis gazdaságok és a munkavállalók nem részesülnek ezekből az előnyökből, és emiatt változtatnunk kell az ezekkel az országokkal való együttműködésünkön.

  Diane Dodds (NI) . – Elnök úr, én a jelentés 7. bekezdése ellen szavaztam, és felháborított, hogy megint azt tapasztaltam, hogy a Parlament egy ilyen jellegű jelentést arra használ fel, hogy titokban bevezesse a terhességmegszakításhoz való jogot, valamint a szexuális és reprodukciós jogoknak a közegészségügyhöz való kapcsolását a fejlődő országokban.

Nem a mi feladatunk eldönteni, hogy a terhességmegszakításhoz való hozzáférés jog-e vagy sem. A nemzeti kormányok feladata ennek a szabályozása. Én és a választóim túlnyomó többsége Észak-Írországban továbbra is határozottan hiszünk a születendő gyermek élethez való jogában.

  Frank Vanhecke (NI) . – (NL) Elnök úr, a Parlamentnek kétszer is át kellene gondolnia, mielőtt javaslatokat tesz. Olyan javaslatokat kell hoznunk a politikákat illetően, amelyek megoldják a problémákat és nem súlyosbítják azokat. Tehát ami a fejlesztési segélyt illeti, számos olyan komoly tanulmány létezik, amely rávilágított, hogy a fejlesztési segély automatikus módon való odaítélése mindig is a gazdasági reformok késleltetését fogja eredményezni, és ezáltal késleltetni fogja a fejlődő országok gazdasági növekedését. Ennek ellenére a Parlament továbbra is azt a hitvallást vagy úgynevezett axiómát tekinti kiindulási alapnak, hogy ha több fejlesztési segélyt adunk, az segíteni fog az afrikai országoknak, hogy talpra álljanak. A fejlesztési segély évtizedeken keresztül való nagymértékű folyósítása ellenére, sajnálatos módon nincs arra egyértelmű bizonyíték, hogy a legtöbb afrikai ország ma nincs sokkal rosszabb helyzetben, mint közvetlenül a dekolonizációt követően. Ez az első megjegyzésem.

A második megjegyzésem nagyon rövid. Az természetesen igaz, amit a jelentés is tartalmaz, hogy a fejlődő országokat még jobban tönkreteszi az agyelszívás, de miért ragaszkodunk a „kék kártyához”, amely csak még inkább súlyosbítja ezt a problémát?

  Anna Záborská (PPE) . – (SK) Nem értem, hogy ez a jelentés, amely a globális pénzügyi és gazdasági válságnak a fejlődő országokra és a fejlődési együttműködésre gyakorolt hatásairól szól, miért foglalkozik a reproduktív egészséggel.

A reproduktív egészségügyi szervezetek támogatják a terhességmegszakítást, mint a születési arányszám szabályozásának egyik lehetséges módját. Ezt az ágazatot is európai szinten azoknak az állampolgároknak az adójából fizetik, akik ellenzik a terhességmegszakítást, és akik az élet megóvásának elkötelezett hívei. A nemzetközi intézmények évtizedek óta úgy beszéltek a születési arányszám szabályozásáról, mint a szegénység elleni küzdelem egyik módjáról, azonban a fejlődő országok továbbra is szélsőséges szegénységben élnek. Véleményem szerint az EU pénzügyi forrásokat pazarol el a születésszabályozásra, ami nem oldja meg a szegénység problémáját. Én tiszteletben tartom az életet, valamint a fejlődő országokkal való kapcsolatokban a szubszidiaritás elvét. Ezért szavaztam a 7. bekezdés és a teljes jelentés ellen.

  Daniel Hannan (ECR) . – Elnök úr, meg lehetett jósolni, talán elengedhetetlen volt, hogy az Európai Unió ráugorjon a görögországi pénzügyi válságra, hogy véghezvigye a költségvetési politika harmonizációjával kapcsolatos, jól kidolgozott terveit.

Többször is felmerült egy európai államadósság ügynökség, egy Európai Valutaalap, a páneurópai adóztatás kérdése, hogy ne kelljen a nemzeti választókerületekhez menni segítségért.

Van Rompuy úr és a többi biztos őszinte föderalistaként teljes mértékben egyetértenek a brit szkeptikusok érvelésével, amely szerint nem létezhet monetáris unió költségvetési és gazdasági unió nélkül.

Ha jól tudom, John Maynard Keynes írta, hogy „Aki a pénzt irányítja, az irányítja az országot”. Ígérem, hogy csak ez egyszer idézem Keynest elismerőleg.

Valójában hadd idézzek még egy John Maynard Keynesnél is nagyobb és megfelelőbb tekintélyt. Hadd utaljak Máté evangéliumának 22. fejezetére. Biztos vagyok benne, hogy emlékeznek rá. Megkérdezik az Urat, szabad-e a császárnak adót fizetni. Ő azt feleli: „Mit kísértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nekem az adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt. „És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás?” „A császáré”, felelték. „ Akkor monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.”

Nem azt bizonyítgatom, hogy Urunk az euróról szóló vita során melyik oldalon állt. A lényeg, hogy az érme a világi tekintély legfőbb szimbóluma, a szuverenitás abszolút jele. Láttuk tehát, hogy az euró közös gazdasági irányításhoz vezet. Hála Istennek, előrelátóak voltunk és megtartottuk a fontot.

  Elnök. – Köszönjük, hogy megáldotta a ma reggeli ülést, Hannan asszony.

  Syed Kamall (ECR) . – Elnök úr, amikor megnézi ezt a jelentést, sok régi és megkopott kifejezést lát arról, hogy a fejlődő országok hogyan szenvednek a gazdasági válság következtében. Egyértelmű, hogy vannak olyan emberek, akik szenvedni fognak a gazdasági válság eredményeképp ezekben az országokban, de gyakran ezek az emberek nem feltétlenül azok, akiknek segíteni akarunk. Igen gyakran a kormányok azok, akik aggódnak a támogatási költségvetések csökkentése miatt, mivel ha kevesebb támogatási pénz érkezik hozzájuk, nehezebb lesz korrupt és eredménytelen kormányokat a hatalomban tartani. Amikor tavaly Afrikában jártam és sok jobbközéphez tartozó politikussal beszéltem, arról panaszkodtak nekem, hogy a támogatási költségvetések valójában csak hatalmon tartják a korrupt kormányokat, és még inkább nehezebbé teszik a gazdasági és politikai kormányzás javítását ezekben az országokban.

Nézzünk meg néhány dolgot azok közül, amiket mi javaslunk. Több befektetésről beszélünk a fejlődő országokban − és ezzel mindenki egyetért −, mégis, elfogadunk egy olyan javaslatot a Parlamentben, az alternatív befektetési alapok kezelőiről szóló irányelvet, amely csökkenteni fogja a befektetéseket a fejlődő országokban. Arról beszélünk, hogy segítjük a fejlődő országok gazdálkodóit, azonban folytatjuk, még a mai költségvetésben is, további források megszavazását a közös agrárpolitika számára, amely igen nagy mértékben hátráltatja a gazdálkodók megélhetését a fejlődő országokban.

Foglalkozzunk ezen országok problémáinak valódi forrásával − a rossz kormányzással és az EU-n belüli protekcionizmussal.

  Martin Kastler (PPE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, két ok miatt szavaztam a jelentés ellen. Először is, aggaszt, hogy Európa szórványos megközelítést alkalmaz a fejlesztéspolitika kapcsán, és egyre több állásfoglalás és kérelem támogatja ezt a megközelítést. Másodszor, azért szavaztam a jelentés ellen, mert úgy gondolom, rossz dolog számunkra, hogy családtervezési politikákat próbálunk ráerőltetni a fejlődő és felemelkedő országokra a kulturális imperializmus egy formájában. A terhességmegszakítás nem megoldás, és sajnálatosnak tartom a tényt, hogy néhány európai parlamenti képviselő eufemisztikus módon a „reproduktív gyógyszerre” utal, ami alatt a terhességmegszakítást értik. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a terhességmegszakítás egy születendő gyermek megölését jelenti. A jelentés ellen szavaztam emiatt, és remélem, hogy a jövőben nem fogunk eufemisztikus kifejezéseket használni valamennyi állásfoglalásban és saját kezdeményezésű jelentésben a kulturális imperializmus aspektusainak jellemzésére.

  Nirj Deva (ECR) . – Elnök úr, én a jelentés ellen szavaztam, mert ostobának tartom. Ez egy lényegtelen jelentés. Tehát: valamennyi tőke az értéktőzsdéken New Yorkban, Londonban, Tokióban, Frankfurtban stb. Most körülbelül 6 billió USA-dollár értékben fogunk tőkét összegyűjteni. Ha eladjuk valamennyi jogon kívüli ingatlant, a nagyon kis értékű, jogrendszeren kívüli ingatlanokat a fejlődő országokban, az összeg 7 billió USA-dollárt tesz ki. Nagymértékű tőke áll rendelkezésre a fejlődő országokban, amely ezeknek az országoknak a jogi struktúráján kívül esik, a nyomornegyedektől egészen addig a több millió üzletig, amelyek az utak mentén vannak, és amelyek nem képezik a hivatalos gazdaság részét.

Másodszor, ha megnézzük, hogy mennyi pénz jön ki a fejlődő országokból évente a világ pénzügyi rendszerein keresztül, ez 800 milliárd USD összegnek felel meg. Miért nem azon dolgozunk, hogy ezt a tőkét ezekben az országokban tartsuk és ezáltal gazdagabbá tegyük őket?

Nem, mit tettünk ehelyett épp most? Egy Tobin-adó mellett szavaztunk, amely még jobban sújtja a már amúgy is gyenge nyugati pénzügyi intézményeket, és a pénzt olyan embereknek adjuk, akik valószínűleg el fogják lopni.

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, az előző felszólalókhoz hasonlóan nekem is van egy ellenvetésem a 7. bekezdéssel kapcsolatban. Szabad szavazási lehetőséget kaptunk képviselőcsoportunktól, azonban küldöttségünk úgy döntött, hogy a jelentés ellen szavaz, mert − ahogy azt a felszólalók mondták − a reproduktív egészséghez fűződő jogok említése a terhességmegszakítás újabb megnevezésének tekinthető. Ha ez a jelentés célja, akkor ezt egyértelműen ki kell mondani, és nem a gazdasági válságot érintő tervnek álcázva kell beszélni róla. Más felszólalókhoz hasonlóan mi is kifogásoljuk ezt, és a szakasz ellen szavaztunk.

Jelentés: Edward Scicluna (A7-0010/2010)

  Morten Messerschmidt (EFD) . – (DA) Elnök úr, a Dán Néppárt a jelentés ellen szavazott. Úgy érzem ugyanakkor, hogy köszönetemet kell kifejeznem a jelentésben ismertetett számos megfigyelés miatt. Különösen a 27. bekezdésre gondolok, amely nagyon őszintén kijelenti, hogy az eurónak az euróövezeten belül a gazdaságpolitikák szorosabb együttműködését kellene eredményeznie. Természetesen teljes mértékben ellenzem ezt a kijelentést, azonban szeretném megköszönni azt az átláthatóságot és őszinteséget, amiről az előadó tanúbizonyságot tesz az euróval kapcsolatban. Az euró tehát egy olyan konstrukció, amelynek célja, hogy nagyobb gazdasági egységesítést hozzon létre Európában. Más szavakkal, a pénzügypolitikát, a munkaerő-piaci politikát, a strukturális politikát − valamennyi gazdasági területet, amely hatással van a gazdaságra − egységessé kell tenni. Ezt látjuk jelenleg Görögországban, amikor közgazdászok Frankfurtban megmondják a görögöknek, hogy milyen gazdaságpolitikát kell folytatniuk, és ezt fogjuk látni néhány hónapon belül Spanyolország, Olaszország és számos más ország kapcsán is. Ily módon a jelentés a lehető legegyértelműbb módon szemléleti, hogy Dánia − és különösképpen pártom, a Dán Néppárt − miért kíván az euróövezeten kívül maradni. Mi saját magunk akarjuk eldönteni, hogy milyen gazdaságpolitikát kívánunk folytatni. A dán szavazóknak és nem a Frankfurtban lévő közgazdászoknak kell ezt eldönteniük.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Jo Leinen (A7-0018/2010)

  Andrew Henry William Brons (NI) , írásban. – Mi elfogadtuk a javaslatot, amely szerint az élőállatokra, hús és hústermékek importálására vonatkozó meglévő szabályoknak kell érvényben maradniuk, amíg azokat nem helyettesítik az új jogszabályi keret érelmében elfogadott intézkedések. Míg szeretnénk, hogy az ilyen jogszabályok minden egyes ország jogszabályai lennének ahelyett, hogy egy uniós tagállamok feletti szuperhatalom jogszabályai lennének, szükség van az ilyen ügyekre vonatkozó jogszabályokra. A jelentés mindazonáltal tartalmazza a harmadik országok vagy azok részeinek listáját, amelyekkel kapcsolatban a tagállamoknak engedélyeznie kell a szarvasmarhafélék, sertések és friss hús importját. Ez magában foglalja, hogy az Egyesült Királyság jogi kötelezettséget kap, hogy engedélyezze az ezekből az országokból érkező importot. Ez versenyt fog jelenteni a gazdálkodóink számára, valamint a szuverenitás további csökkenését fogja eredményezni. A jó és rossz javaslatok párosítása eredményeképp úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A szarvasmarha-, juh- és kecskefélék, valamint a sertések, a friss hús és a húsipari termékek harmadik országból való behozatalára vonatkozó egészségügyi és állategészségügyi vizsgálatok problémáiról szóló, 1972. december 12-i 72/462/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadja azoknak a harmadik országoknak a listáját, amelyek esetében a tagállamoknak engedélyezniük kell a szarvasmarhafélék, sertések és friss hús importját. Ezt az irányelvet hatályon kívül helyezték ugyan, az eljárást azonban még alkalmazzák, és az előbb említett listát az évek során módosították. A Bizottság most egy olyan rendelet megalkotását javasolja, amely kodifikálja az évek során elvégzett valamennyi lényeges módosítást, és amelyet rendszeresen módosítanak, hogy folyamatosan naprakész legyen.

Úgy gondolom, hogy ez az eljárás egyértelműséget és átláthatóságot eredményez, nemcsak azon tagállamok számára, ahol módosítások vannak, hanem azoknak a harmadik országoknak is, amelyek a szóban forgó termékeket importálják az EU-ba.

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Üdvözlendőnek tartom a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék, valamint a sertések, a friss hús és a húsipari termékek behozatalára vonatkozó egészségügyi és állategészségügyi vizsgálatok problémáiról szóló jelentés elfogadását. A jelentés az 1972. december 12-i 72/462/EGK tanácsi irányelv alapján készült, amely arra ösztönözte a Tanácsot, hogy elfogadja az azon harmadik országokat tartalmazó listát, amelyek esetében a tagállamok engedélyezik a szarvasmarhafélék, sertések és friss hús behozatalát. Ezt az irányelvet hatályon kívül helyezték ugyan, az eljárást azonban még alkalmazzák, és az előbb említett listát módosították az évek során. A Bizottság most egy olyan rendelet megalkotását javasolja, amely kodifikálja az évek során elvégzett valamennyi lényeges módosítást, és amelyek rendszeresen módosítanak, hogy folyamatosan naprakész legyen.

Úgy gondolom, hogy ez az eljárás, valamint az EU élelmiszerbiztonságának megerősítése nagyobb egyértelműséget biztosít azoknak a tagállamoknak és harmadik országoknak, amelyek húskészítményeket exportálnak az EU-ba.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az európai polgárok élelmiszerbiztonsága alapvető kérdés, amellyel mindnyájunknak foglalkozni kell. A harmadik országokból származó egyes élő állatok és friss húsuk importálására vonatkozó egészségügyi kritériumok létrehozásának nagyon szigorúnak kell lennie, és az ilyen termékeket rendszeresen ellenőrizni kell annak érdekében, hogy nyomon tudjuk követni e kritériumok teljesítését.

Elengedhetetlen éppen ezért egy lista felállítása azokról a harmadik országokról, amelyek teljesítik az állat-egészségügyi, közegészségügyi és az állatorvosi bizonyítványok kritériumait, amely lehetővé teszik számukra élő állatok (szarvasmarha-, juh- és kecskefélék, valamint a sertések) és azok friss húsának uniós tagállamokba való exportálását.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A jelenleg zajló könyörtelen árversenyben a cégek felháborító módszereket alkalmaznak haszonkulcsuk növelésére. Az importált húst hazai termékként adják el, a rohadt hús gyakran kiárusításban kapható, és ott van még a hamisított sonka esete is. A másolt termékeket ma már egyértelműen fel kell címkézni. A géntechnológiával módosított szervezeteket tartalmazó takarmányok kötelező címkézését ugyanakkor nem támogatta az európai parlamenti képviselők többsége, annak ellenére, hogy az európai polgárok nagyon kritikusak a génmódosítással szemben. Fontos az állat-egészségüggyel és higiéniával kapcsolatos rendelkezések létrehozása. A behozatali rendelkezések ugyanakkor nem foglalkoznak a génmódosítás kérdésével, én emiatt tartózkodtam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Én „igennel” szavaztam az állásfoglalásról szóló zárószavazáson. El kell mondani, hogy tartottak egy informális ülést a Tanács és a Bizottság részvételével, ahol egyértelművé vált, hogy a Parlament egyetért az eljárással. A Jo Leinen által szavazásra benyújtott jelentéstervezet veszi át a Bizottsági javaslat és az ENVI bizottságban előterjesztett módosítások helyét. A Tanács már hozzájárult a Parlament állásfoglalásának elfogadásához, ezért első olvasatra elért megállapodást lehet remélni. Mi, Zöldek egyetértünk az eljárással.

  Róża Gräfin Von Thun Und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) Elengedhetetlen az állatjóllét javítását célzó jogszabályok megváltoztatása, és nagyon örülök a ténynek, hogy az Európai Bizottság nem az Európai Parlament részvétele nélkül akarja véghezvinni ezeket a változtatásokat. Támogatom éppen ezért az egyes élő állatoknak és azok friss húsának a Közösségbe történő behozatalára feljogosított harmadik országok jegyzékének megállapításáról, valamint az állat-és közegészségügyi feltételek és a szükséges állatorvosi bizonyítványok meghatározásáról szóló 79/542/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra vonatkozó javaslatról szóló Leinen-jelentést.

Annak ellenére, hogy nem vagyok tagja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságnak, továbbra is részt kívánok venni a jogszabály módosításában, különösen amennyiben a cél a lovak szállításának radikális fejlesztése. Ennek számos indoka van, elsősorban azonban a keresztény erkölcs kényszerít arra, hogy ne csak az emberek életének javításával, hanem az állatok és a természetes környezet javításával is törődjek. Az Európai Unió nagyon sokat tehet ezen a téren.

Jelentés: Barbara Matera (A7-0047/2010)

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Támogattam a Litvániában élő munkanélkülieknek az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból való támogatásáról szóló mindkét jelentést. Litvániában a gazdasági és pénzügyi válság számos különböző ágazatot érintett, és sok ember maradt munka és megélheti forrás nélkül. A források elosztására vonatkozó EGAA-szabályokat egyszerűsítették, figyelembe véve a munkaerőpiac bonyolult helyzetét és a munkanélküliek egyre növekvő számát. Litvániának éppen ezért valamennyi lehetőséget ki kell használnia a kért források megszerzésére, hogy a lehető legnagyobb mértékben segíteni tudja a munkanélkülieket. Az is nagyon fontos továbbá, hogy biztosítsuk ezeknek a forrásoknak a hatékony felhasználását, és hogy azok valóban a litván emberek előnyére váljanak.

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) 2006-ban hozták létre, hogy további támogatást nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akik a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következményeit elszenvedik, továbbá hogy segítsék a munkaerőpiacra való újrabeilleszkedésüket. 2009. május 1-jétől az EGAA hatályát kibővítették a gazdasági és pénzügyi válság közvetlen következményeként elbocsátott munkavállalókat segítő támogatással.

Most, amikor ezzel a súlyos gazdasági és pénzügyi válsággal állunk szemben, az egyik fő következmény a munkanélküliek számának növekedése. Az EU-nak valamennyi rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia a válság következményeinek kezeléséhez, különösen azt a támogatást, amit azoknak nyújt, akik a munkanélküliség mindennapi valóságát tapasztalják meg.

Ezen okok miatt szavaztam az EGAA Litvánia támogatása érdekében történő mobilizálására vonatkozó javaslat mellett, azzal a céllal, hogy támogatást nyújtsunk a bútorgyártási ágazatban működő 49 cégből elbocsátott munkavállalóknak.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Én a jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) pénzügyi támogatását a bútorgyártási ágazatban működő cégekből elbocsátott munkavállalóknak osztják szét, mivel a bútorgyártási ágazat kivitelének csökkenése számos munkavállaló elbocsátását eredményezte. Az uniós támogatást arra a célra különítik el, hogy segítsék a munkavállalókat új képesítés megszerezésében, új munkahelyek keresésében, vagy saját vállalkozásuk elindításában. Örülök neki, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta Litvánia uniós finanszírozás iránti kérelmét, mivel a recesszió alatt a bútorgyártási ágazatból elbocsátott munkavállalóknak nagyon kevés lehetősége van a munkaerőpiacra való visszatérésre, és a 49 cégből való tömeges elbocsátások nagyon negatív hatással vannak az ország gazdasági helyzetére. Arra szeretném felszólítani az uniós intézményeket, hogy biztosítsák a határozatok zökkenőmentes és gyors elfogadását a pénzügyi támogatások odaítélése kapcsán, mivel az ilyen határozatok késleltetése csak tovább súlyosbíthatja a munkavállalók nehéz helyzetét. Szeretném hangsúlyozni, hogy az EU-tól érkező pénzügyi támogatás azoknak a munkavállalóknak fogja a munkaerőpiacra való újrabeilleszkedését segíteni, akik a gazdaság és kereskedelem fő strukturális változásait elszenvedték.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Litvánia építőipari ágazatához hasonlóan, amelyet korábban elemeztünk, ugyanezen ország bútoripara is megérezte a globalizáció hatásait, mivel jelenleg a rosszindulatú versenytársak termékeivel áll szemben, akiknek a gyártási folyamatai más szinten zajlanak. Mivel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználására és alkalmazására vonatkozó követelmények teljesültek, úgy gondolom, hogy egy ilyen jellegű mobilizálás segítség lehet.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Csupán két héttel azt követően, hogy a Parlament jóváhagyta az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételét válaszlépésként a Litvániában és Németországban végbement elbocsátásokra, most újból elfogadjuk annak igénybevételét, ebben az esetben a litván bútorgyártási ágazatban működő 49 cégben történt elbocsátásokra való válaszlépésként. Ahogy akkor is mondtuk, eltelt azóta némi idő, hogy az elbocsátott munkavállalók száma jelentősen meghaladta a Bizottság kezdeti becsléseit azon munkavállalók számát illetően, akik részesülhetnének az alapból.

Szeretnénk rá emlékeztetni, hogy ez az iparág komoly nehézségekkel küzd Portugáliában is, különösen azokon a településeken, ahol nagymértékben jelen van, mint például Paredes és Paços de Ferreira. Ez ott is elbocsátásokhoz vezetett, súlyosbítva a régió szociális helyzetét.

Minden egyes új intézkedés iránti kérelemmel egyértelművé válik, hogy amire az enyhítő intézkedéseknél is nagyobb szükség van − amelyek mindenképpen szükségesek −, az a sürgős intézkedések bevezetése a termelői ágazatok és munkahelyek megóvására: különösen azokéra, amelyeket leginkább érint a válság, és amelyek részt vesznek az egyes országok fejlesztési potenciáljának kihasználásában, a közprojektek elősegítésében, a mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a szövetkezeti szektor támogatásában…

(A szavazatok indokolását az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítik.)

Jelentés: Barbara Matera (A7-0048/2010)

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) 2006-ban hozták létre, hogy további támogatást nyújtson azoknak a munkavállalóknak, akik a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következményeit elszenvedik, továbbá hogy segítsék a munkaerőpiacra való újrabeilleszkedésüket. 2009. május 1-jétől az EGAA hatályát kibővítették, hogy támogassa a gazdasági és pénzügyi válság közvetlen következményeként elbocsátott munkavállalókat.

Most, amikor ezzel a súlyos gazdasági és pénzügyi válsággal állunk szemben, az egyik fő következmény a munkanélküliek számának növekedése. Az EU-nak valamennyi rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia a válság következményeinek kezeléséhez, különösen a munkanélküliség mindennapi valóságát megtapasztaló személyeknek nyújtott támogatás terén.

Ezen okok miatt szavaztam az EGAA Litvánia támogatása érdekében történő mobilizálására vonatkozó javaslat mellett, azzal a céllal, hogy támogassuk a ruházati iparban aktív 45 cégből elbocsátott munkavállalókat.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Örülök neki, hogy ma szavaztunk a litván ruházati ipar pénzügyi támogatására vonatkozó rendelkezésről, mivel ezt az ágazatot különösen súlyosan érintette a recesszió. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy főként nők dolgoznak a ruházati iparban, és a válság következtében történt elbocsátások miatt a 2009 júliusát megelőző évben a munkanélküli nők száma megduplázódott Litvániában. Én a jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alaptól (EGAA) érkező pénzügyi támogatást a foglalkoztatást ösztönző intézkedésekre fogják felhasználni, hogy a lehető leghamarabb foglalkoztassák az elbocsátott munkavállalókat, valamint a tanulás és átképzések finanszírozására, 18 év alatti fiatalok számára juttatások kifizetésére és a fogyatékossággal élő családtagok gondozására. Erre a pénzügyi támogatásra éppen ezért nagyon nagy szükség van a ruházati iparban, mivel a ruházat iránti igény drasztikus csökkenésével Litvániában és az exportterületeken a ruházati ipar mérete feltűnően csökkent. Azt is szeretném még hangsúlyozni, hogy e munkavállalók elbocsátása nemcsak az országra és a helyi gazdaságra van negatív hatással, hanem hátrányosan érinti az egyes munkavállalók életét is.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A litván ruházati ipar az ország építőiparához és bútorgyártási ágazatához hasonlóan vesztesként éli meg a globalizációt, mivel jelentős számú munkavállalót bocsátottak el. Az illetékes parlamenti bizottság jelentős többsége szavazott a jelentés mellett, és ez igazolja az intézkedés nyilvánvaló helytállóságát. Ezt figyelembe véve nem látok okot arra, hogy az alap mobilizációja ellen szavazzak ebben az esetben.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Mindössze két héttel azt követően, hogy a Parlament jóváhagyta az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap mobilizálását a Litvániában és Németországban történt elbocsátásokra adott válaszként, most újból jóváhagyjuk az alap mobilizálását, ezúttal Litvánia ruházati iparában működő 45 cégben történt elbocsátásokra való reakcióként. Érdemes felidézni, hogy ugyanez az ágazat súlyos válságon megy keresztül Portugáliában is, ahol a világkereskedelem liberalizációjának hatásait szenvedi el különösen intenzív módon, a védelméhez szükséges intézkedések elvégzése nélkül.

Az alap mobilizációjára vonatkozó minden egyes új kérelemmel az általunk támogatott intézkedések egyre sürgősebbé válnak: a munkanélküliséget hatékony módon kell kezelni, munkahelyeket kell létrehozni olyan jogok létrehozásával és támogatásával, amelyek a gazdasági tevékenység fejlődésén, az állami foglalkoztatás ösztönzésén, a foglalkoztatás biztonságán, valamint a fizetések csökkentése nélküli munkaidő-csökkentésen alapulnak. Intézkedésekre van továbbá szükség a cégek offshore irányba való elmozdulása elleni küzdelemhez, azzal kezdve, hogy az állami támogatásokat − különös tekintettel a közösségi támogatásokra − olyan kötelezettségek teljesítéséhez kötjük, mint a munkahelyek és a helyi fejlődés megőrzése, intézkedésekhez, amelyek egyértelműen szakítanak a neoliberális politikákkal, amelyek a szemünk előtt idéznek elő gazdasági és társadalmi katasztrófákat az Európai Unió országaiban.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU a szolidaritás térsége és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) ezzel a céllal jött létre. Ez a támogatás elengedhetetlen a munkanélküliek és a globalizáció kapcsán végbemenő áthelyezések áldozatainak segítéséhez.

A cégek egyre növekvő számba települnek át, kihasználva egyes országok alacsonyabb munkaerőköltségeit, különösen Kínában és Indiában, azon országok kárára, amelyek tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Az EGAA célja, hogy segítse a cégek áthelyezésének áldozatait, és ennek elérése érdekében elengedhetetlen, hogy ezek a munkavállalók hozzáférhessenek új munkahelyekhez a jövőben. Az EGAA-t már korábban is igénybe vették más uniós országok, különösen Portugália és Spanyolország, ezért most ezt a támogatást Litvániának kell adnunk.

Jelentések: Barbra Matera (A7-0047/2010 és A7-0048/2010)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE) , írásban. – Én Litvániában elbocsátott munkavállalók számára az Európai Globalizációs Alapból nyújtandó pénzügyi támogatásról szóló, Barbara Matera által készített két jelentés mellett szavaztam. Azoknak a kollégáknak is szeretnék köszönetet mondani, akik minősített többséggel a jelentés mellett szavaztak, és a leadott szavazatok háromötödére volt szükség a jelentések elfogadásához.

Mindkét jelentés, a bútorgyártási ágazat, illetve a ruházati termékek ágazatának helyzetéről, a Litvániában tapasztalható munkanélküliség legsúlyosabb eseteit mutatja be. Az összegek nem nagyok az EU számára, azonban enyhíteni fogják a litván munkavállalókra háruló terheket.

Ez a helyzet azok esetében, akik a bútorgyártási ágazaton belüli 49 cégben dolgoztak, ahol az elbocsátott munkavállalóknak 662 088 eurót fizetnek ki az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból, valamint azok esetében, akik a ruházati termékek ágazatában működő 45 cégben dolgoztak, ahol ez az összeg 523 481 euró.

Bár lehet, hogy ez csak a jéghegy csúcsa a litvániai munkanélküliség problémáját illetően, a pénzügyi támogatás a leginkább rászorulókat fogja támogatni.

  Andrew Henry William Brons (NI) , írásban. – Mi nem támogatjuk, hogy az Európai Unió felelőssége az elbocsátott munkavállalók (vagy bármi más) segítése. Ellenezzük, hogy pénzt osszunk ki az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap számára, ahogy ellenezzük, hogy bármilyen uniós alapnak pénzt osszunk ki. Úgy gondoljuk, hogy a tagállamoknak kell segíteniük saját elbocsátott munkavállalóikat. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapban olyan pénz van, amelyet már kiutaltak számára és az a pénz a tagállamoktól érkezett. Ha az lenne a javaslat, hogy az EGAA-ból származó pénzt a Nagy-Britanniában elbocsátott munkavállalóknak fizessék ki, akkor a kifizetés mellett szavaznánk, és kritizálnának minket, ha nem így tennénk. Amellett kell szavaznunk éppen ezért, hogy az alapot megfelelően használják fel a tagállamok támogatására. Biztosítani akarjuk ugyanakkor, hogy a jövőben a pénzt az elbocsátott brit munkavállalóknak fizessük ki, és ha úgy találjuk, hogy nem jogosultak erre, akkor az alap valamennyi jövőbeni mobilizációja ellen fogunk szavazni.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A globalizáció oltárán feláldozott litván munkavállalók gondolata ösztönzött arra, hogy tartózkodjam. Mivel az Európai Unió által támogatott neoliberális politikák következményei taszították őket ebbe a helyzetbe, akkor érezheti magát valaki igazolva, hogyha a szánalmas összeg ellen szavaz, amelyet az európai elit nekik szán. Akármilyen keveset is nyújtunk nekik, az enyhítheti a fájdalmat. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap logikája azonban még mindig elfogadhatatlan. Az eurokraták királyságában a tiszta lelkiismeretet olcsón adják.

Jelentés: Sven Giegold (A7-0031/2010)

  Alfredo Antoniozzi (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Giegold úr jelentése tartalmaz néhány érdekes pontot a jelenlegi gazdasági válságot illetően, amely a legsúlyosabb az európai integráció kezdete óta.

Szeretném hangsúlyozni, hogy egy nemrég a Bizottságnak feltett kérdésben a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályát érintettem, amelyet egyes különleges esetekben túl lehet lépni, ilyen például a középületekkel és a szociális lakásépítéssel kapcsolatos projektek végrehajtása. Az ilyen jellegű munkák társadalmi célt szolgálnak, és különösen a nagyobb városokban felmerülő lakáshiányra adnak választ, és tanácsos lenne ezért a kivételes intézkedések igénybevételével megbirkózni ezzel a problémával.

Kívánatosnak tartom ezért, hogy a Bizottság nagyon egyértelmű álláspontot fogadjon el, hogy irányelveket tudjon kiadni a tagállamokra vonatkozóan a Stabilitási és Növekedési Paktum paraméterei által a helyi hatóságokra kivetett költségvetési és kiadási korlátozásait illetően, amelyek, különösen a nagy hatóságok esetében, lényeges infrastrukturális befektetést igényelnek.

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Én az euróövezetre és az államháztartásra vonatkozó éves európai bizottsági beszámolóról szóló jelentés mellett szavaztam. Mindenképp szeretném kiemelni, hogy a jelentés, amely számos elemzést és javaslatot tartalmaz, felszólít a megerősített európai gazdasági kormányzásra, és különösen a költségvetési politikák megfelelőbb koordinációjára. Növekedés és szolidaritás: ez a két kulcsszó, amelynek irányítania kell európai gazdasági stratégiánkat. Növekedés, mert anélkül képtelenek leszünk megbirkózni a társadalmi kihívással. Szolidaritás, mert ez adja az európai integráció létjogosultságát, és ez jelenti a jövőjét.

  Liam Aylward és Pat the Cope Gallagher (ALDE) , írásban. – (GA) Az Európai Parlament Fianna Fáil párthoz tartozó képviselői, Pat „the Cope” Gallagher és Liam Aylward határozottan ellenzik, amit a jelentés a közös összevont társasági adóalap (angolul CCCTB) bevezetésére vonatkozóan tartalmaz.

A közös összevont társasági adóalap Európában nem javítaná az Európai Unió versenyképességét vagy az egységes piac működését, és mindennek tetejébe a közös összevont társasági adóalap akadályozná a kisméretű nyitott gazdaságokat, mint amilyen Írország gazdasága. Az adóztatás az egyes tagállamok hatáskörébe esik, és az ír kormánynak joga van vétójogát alkalmazni valamennyi adóügyi intézkedés kapcsán, beleértve a közös összevont társasági adóalapot is. Ezt a jogot biztosítják a szerződések, többek között a Lisszaboni Szerződés is.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Én támogattam ezt a jelentést, mivel úgy gondolom, hogy részletesen hangsúlyozza az euróövezet és az államháztartás problémáit. Tovább csökkent a foglalkoztatás az Európai Unió tagállamaiban, és az előrejelzések szerint ez folytatódni fog. Egyes tagállamok kaotikus strukturális reformjai, amelyeket konkrét terv nélkül hajtottak végre, az EU egészének stabilitását veszélyeztetik. A kis- és középvállalkozások különösen nehéz időszakon mennek keresztül, mivel mind a tagállamok, mind az Európai Központi Bank képtelen volt ellenőrizni és biztosítani, hogy a bankok számára előirányozott alapokat a legfontosabb célkitűzésre utalják ki − a kisvállalkozások számára nyújtott kedvezményes kölcsönökre. Nagyon fontos továbbá az euróövezet fejlesztésének támogatása, továbbá a helyes intézkedések megalkotása, hogy megfelelő feltételeket alakítsunk ki azon tagállamok számára, amelyek szeretnének az euróövezethez csatlakozni.

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) Én az euróövezetről és az államháztartásról szóló 2009-es éves beszámoló mellett szavaztam. Támogatom a jelentésben lévő javaslatot, amely arra szólítja fel az eurócsoportot, hogy segítse elő azon tagállamok euróövezetbe való belépését, amelyek csatlakozni kívánnak, és teljesítik a meghatározott feltételeket. Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen a pénzügyi piacok szabályozásának és felügyeletének javítása, valamint a külső és belső hiányok korlátozása a Gazdasági és Monetáris Unió sikeres fejlesztésének elősegítése érdekében. Külön figyelmet kell fordítanunk továbbá a költségvetési fegyelemmel kapcsolatos problémákra. A jövőbeni EU 2020 stratégiának tartalmaznia kell a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés ösztönzését célzó politikákat, hogy ezáltal megakadályozhassuk új gazdasági válságok kialakulását. A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak ugyanakkor együtt kell működnie a költségvetési egyensúlyhiány csökkentése érdekében. Az államháztartás konszolidációja lényeges előfeltétele a fenntartható gazdasági növekedés biztosításának. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Bizottság nagyobb szerepet fog játszani a tagállamok gazdasági fejlődésének ellenőrzésében. A 121. cikkel összhangban az Európai Bizottság figyelmeztetheti azokat az országokat, amelyek nem felelnek meg a gazdaságpolitikákra vonatkozó általános iránymutatásoknak.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Én a jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament felhívta a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy míg a fejlett államok fokozatosan kimásznak a globális válság gödréből, a fejlődő országokban a helyzet egyre romlik. Az Európai Központi Banknak (EKB), az Európai Bizottságnak és az euróövezet tagállamainak éppen ezért ösztönözniük kell az integrációs folyamatot az Európai Unióban a gazdasági és monetáris politika területén, és támogatniuk kell az euróövezet kibővítését. Én támogatom, hogy felszólítsuk az EKB-t az euróövezeten kívüli tagállamok arra vonatkozó erőfeszítéseinek támogatására, hogy bevezessék az eurót, különösen azokban az esetekben, amikor a tagállamok bizonyítják, hogy megbízható és stabil költségvetési fegyelmet tudnak fenntartani. Szeretném kiemelni, hogy a jövőbeni pénzügyi válságok elkerülése érdekében fel kell szólítanunk az eurócsoportot, a Tanácsot és az EKB-t, hogy hatékonyabban koordinálják cselekedeteiket a valutaárfolyam-politika területén. A válság ellenére éppen ezért kevés fejlődés történt az euróövezet közös nemzetközi képviselete felé való elmozdulásban. Az okozza a legnagyobb gondot, hogy annak ellenére, hogy minden erőfeszítést megteszünk a monetáris és fiskális politika területének stabilizálása érdekében, tovább csökken a foglalkoztatás az EU-ban és a munkanélküliség és a társadalmi elszigeteltség növekszik.

  Nessa Childers (S&D) , írásban. – Én a Giegold-jelentés mellett szavaztam, mert szükség van a jelentésben említett különböző kérdésekről való részletes viták folytatására. Biztosítani kell, hogy a különböző társasági adórendszerek ne tegyék lehetővé a cégek számára, hogy kitérjenek kötelességeik alól, hogy egy tisztességes vállalati adórendszeren keresztül támogassák a társadalmat bevételük egy részével. Különleges figyelmet kell szentelni azonban azon negatív hatásokra, amelyeket a közös összevont társasági adóalap olyan kis országokra gyakorolhat, mint például Írország, amelynek jóléte és foglakoztatási szintje jelentősen függ attól, hogy milyen mértékben tud külföldi befektetést vonzani. Az Ír Munkáspárt nem támogatja a közös összevont társasági adóalap bevezetését.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Én tartózkodtam az erről a jelentésről szóló szavazáson. Látnunk kell, hogy a recesszió nem múlik el, tekintve, hogy szinte valamennyi tagállamban a gazdasági helyzet egyértelműen negatív és a munkanélküliség nő. Nem az „erős” költségvetés a konkrét probléma. Egyes országok, mint például Görögország, állami hitelfelvétellel kapcsolatos problémákkal áll szemben a piacok spekulatív támadásai, valamint a GMU intézményi és politikai problémái következtében. Az államháztartási hiányt érintő válság, amely általános jelenség az egész EU-ban, többek között a nagymértékű adókikerülésnek köszönhető, amit a Bizottság elfelejt. Ezeken túl a bankok által a nemzeti kormányoknak nyújtott támogatási csomagok tovább növelték az államháztartási hiányt, ahogy azt a spanyol elnökség elismerte az erre vonatkozó kérdésemre adott válaszában. Mindenesetre a Stabilitási Paktumhoz való ragaszkodás, különösen recesszió idején, katasztrofális. Tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket és az állami beruházások csökkentéséhez vezet, növeli a munkanélküliséget és aláássa az országok növekedési kilátásait. Ezért kell a növekedésellenes és antiszociális Stabilitási Paktumot megváltoztatni, és másik keretet létrehozni a gazdasági és szociális politika gyakorlásához, amelyet a munkára, szociális szükségletekre és a fenntartható és megvalósítható növekedésre kell alapozni.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Súlyos gazdasági és szociális válság idején további erőfeszítéseket kell tennünk a makrogazdasági és strukturális reformra irányuló stratégiák összehangolására a nemzeti határokon keresztül, hogy kezelni tudjuk a munkahelyek létrehozását gátló egyenlőtlenségeket. Osztom az euróövezeten belüli egyenlőtlenségekkel kapcsolatos aggályokat, mint például az építőiparban lévő spekulációkat, amelyek túlzott mértéke hozzájárul az aszimmetrikus hatású megrázkódtatásokhoz, és arra szólítják fel a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az euróövezet gazdasági irányításának fejlesztésével és az ilyen jellegű egyenlőtlenségek csökkentésével kapcsolatos lehetséges mechanizmusokat. A pénzügyi válság szigorúbb szabályozása és felügyelete most sürgetőbb, mint valaha. A közös összevont társasági adóalapról szóló valamennyi európai megbeszélésnek tekintettel kell lennie az EU olyan földrajzilag marginális régióira, mint Írország, és azok közvetlen külföldi befektetéseket vonzó képességére. A közös összevont társasági adóalap nem egy közös adómértékről szól. A cégek megadóztatása minden egyes tagállam kizárólagos felelőssége. A közös összevont társasági adóalap célja az olyan cégek bevételeinek kiszámítására szolgáló közös jogalap, amelyek legalább két tagállamban rendelkeznek létesítményekkel, hogy csökkentsük azt a rájuk nehezedő bürokratikus terhet, hogy összhangban legyenek azoknak az államoknak az adózási szabályaival, amelyek területén működnek.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A pénzügyi, gazdasági és szociális válság nagy nehézségeket okozott az Európai Unió tagállamainak, amelyet az államháztartások súlyos helyzete is tükröz. Az országok többségének jelentős mértékű adósságai vannak, így sürgősen szükség van a stabilitást és növekedést elősegítő intézkedésekre egy kiegyensúlyozottabb helyzet eléréséhez.

Az államadósság csökkentése és a tagállamok prioritásainak felülvizsgálata elengedhetetlen az állami pénzek hatékony felhasználásához, és különösen olyan politikák alapjainak létrehozásához, amelyek elősegítik a gazdasági növekedést, és ezáltal a szociális jólétet. Az adópolitika felülvizsgálata elengedhetetlen a megfelelő gazdasági ösztönzők bevezetéséhez, mivel csak egy erős gazdaság révén lehetséges leküzdeni a jelenlegi nehézségeket és felkészülni a jövőre.

  Marian Harkin (ALDE) , írásban. – Nem támogatom a 29. bekezdést, mivel az a közös összevont társasági adóalap bevezetésére szólít fel. Az egyik dolog, amit elmondtak nekünk a közös összevont társasági adóalapról, hogy az hatékonyabb lesz és egyszerűsíti a dolgokat. Figyelembe véve, hogy a jelenlegi helyzet szerint a cégek dönthetnek mellette és ellene is, a jelenlegi 27 helyett 28 adóalap lenne, ezt nehezen nevezhetnénk egyszerűsítésnek. A jelenlegi javaslat szerint a közös összevont társasági adóalap az európai bevételek újraelosztását jelentené Unió-szerte, tehát egy olyan országot, mint Írországot, amely sok mindent exportál az általa előállított termékek közül, büntetnénk, mivel a bevételek az eladás szintjén lennének. Ez némileg furcsa, mivel az áruk szabad mozgása az EU alapját jelenti; így a közös összevont társasági adóalap használatával az exportáló országokat büntetnénk. Ennek bevezetése tönkretenné Európa képességét, hogy közvetlen külföldi befektetéseket vonzzon, mivel a szabályok nem azokra a tagállamokra vonatkoznának, amelyek területén van, hanem csak egy utólagosan kiszámítható bonyolult formulára való hivatkozással lehetne kiszámolni, amely tönkretenné képességünket, hogy külföldi befektetés vonzunk.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Én a jelentés ellen szavazom, amely vakon támogatja azt a neoliberális logikát, amely a gazdasági, társadalmi és környezeti válságért felelős, amelynek hatásaitól mindannyian szenvedünk. A javasolt szöveg nem csak rendkívül dogmatikus, hanem semmibe veszi az embereket is , különösen a görög embereket. Hogy szavazhat a Parlament egy olyan szöveg mellett, amely annyira szégyenletes, hogy megkérdőjelezi Görögországnak az euróövezetbe való belépését az azon politikák által előidézett költségvetési hiány miatt, amelyet támogat? Egyértelmű hogy ez az Európa az emberek újabb ellensége.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU-t sújtó gazdasági válság, amelynek hatása még mindig erőteljesen érezhető, rávilágított a közösségi monetáris politika és egyes tagállamok államháztartásának néhány hiányosságára. Tanulnunk kell az elkövetett hibákból, hogy a jövőben elkerülhessük őket.

Az EU-nak számos területen fejlődnie kell, különös tekintettel a monetáris politikára, a gazdaságpolitika megerősített koordinálására és együttműködésére, valamint a tagállamok államháztartásainak ellenőrzésére. Erőfeszítéseket kell tennie továbbá az energiafüggőség elleni küzdelem terén, és jelentős számú munkahelyet kell létrehoznia olyan ágazatokban, amelyek modernek és környezetvédelmi szempontból fenntarthatóak.

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) Én az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam, amely megfelelő és határozott hangnemben fejti ki a Tanácsnak az Európai Unión belüli foglalkoztatás előre jelzett csökkenésének problémáját, amely különösen Görögországot érinti, miközben kiemeli a rendkívüli helyreállítási intézkedéseket, amelyekre uniós szinten van szükség. A 12–18. bekezdések, amelyek a gazdaságpolitika területén az együttműködés megerősített koordinációjára utalnak, kiemelik az euróövezeten belüli egyenlőtlenségeket, amelyek a recesszió idején a tagállamok gazdasági és még inkább kereskedelmi politikái közötti kohézió hiánya miatt alakultak ki. Úgy gondolom továbbá, hogy az Európai Parlament hivatalos ajánlása a Bizottságnak, amely szerint eurókötvényeket kell kibocsátani és közös megközelítést kell alkalmazni az euróövezeten belüli kihívások kezelésére (26. bekezdés) különösen fontos azon politika ismeretében, amelyet az Európai Unió folytatni kíván a jövőben.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Én nyomon követtem az előadó, Giegold úr ezzel a témával kapcsolatos álláspontját, és a jelentés mellett szavaztam. A Bizottság euróövezetre vonatkozó éves beszámolójának célja, hogy ösztönözze az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló széleskörű vitát. Még konkrétabban egyrészről a Bizottság álláspontját tartalmazza azokról a kihívásokról, amelyekkel az euróövezet gazdasága szembenéz, másrészről a gazdaságpolitikák megfelelő válaszainak vizsgálatát.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Felszólalásomban beszéltem az euróövezet és az államháztartás 2009. évi helyzetéről. A szavazatommal kifejezett véleményt szélesebb kontextusban kell vizsgálni.

Ahogy azt közgazdászok megjósolták, a 2009-es év volt a legnehezebb a válság által sújtott tagállamok számára. Az Unió GDP-je 4%-kal, az ipari termelés 20%-kal csökkent, a munkanélküliek száma 23 millióra növekedett és még sorolhatnám. A válság elleni küzdelem költségei az államháztartás helyzetének drasztikus romlásához vezettek. Néhány ország ugyanakkor, még a recessziót megelőzően is, magas állami adóssághiánnyal nézett szembe, amely ellentétes a Stabilitási és Növekedési Paktummal.

Ami az euróövezetet illeti, a pénzügyi válság bizonyult a legnagyobb kihívásnak eddigi történelme során. A válság kíméletlenül rávilágított a közös valutarendszer gyenge pontjaira. Ezek közül kétségkívül a legsúlyosabb az euróövezetbeli országok közötti jelentős különbség az államháztartás stabilitása és az adósságszint tekintetében. Hirtelen egyértelművé vált, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumot, amely elvben a konvergenciakritériumok teljesítésének biztosítéka volt, figyelmen kívül hagyták a nemzeti hatóságok és az uniós hatóságok egyaránt. A fegyelem és a büntetések megfelelő rendszerének hiánya a közös valuta válságát eredményezte. Számos politikus, aki nem támogatja az európai gazdasági integrációt már bejelentette az euróövezet összeomlását, és a teljes integrációs folyamat katasztrófájának vízióját emlegeti.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy ezek az álláspontok nem indokoltak és spekulatív jellegűek, mivel az euróövezet egy alapos reform lehetősége előtt áll, amely javítani fogja az ellenőrzési mechanizmusokat, és biztosítja a megfelelőbb együttműködést. Ésszerűen kell azonban végrehajtanunk ezt a folyamatot.

Jelentés: Sharon Bowles (A7-0059/2010)

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Egy olyan kiváló szakember kinevezése az Európai Központi Bank alelnöki posztjára, mint Vítor Constâncio úr, növelni fogja az intézmény által támogatott gazdasági és pénzügyi politikák értékét. Vítor Constâncio úr az euróövezet számára nehéz időszakban veszi át az EKB alelnöki posztját. Arra vonatkozó nézetei, hogy az Európai Uniónak milyen módon kell válaszolnia a görög válságra, egyértelműsítik, hogy van elképzelése és tudja, hogyan védje meg az európai valutát. Constâncio úrnak lenyűgöző az önéletrajza. A tény, hogy ő a portugál központi bank elnöke (Banco de Portugal) igazolja szakmai bizonyítványát. Ez emlékeztet a közelmúltban történt esetre, amikor a román nemzeti bank alelnöki posztjára kinevezett szakember mindenhez hasonlítható, csak a Constâncio úr személyében megismert példaértékű szakemberhez nem. Szerencsére a román nemzeti banknál szintén számos szakember dolgozik, és a jelenlegi gazdasági válság alatti intézkedései hibátlanok voltak. Ugyanakkor a nemzeti bankok esetében a legkevésbé elfogadható, hogy a kinevezések politikai alapon, és ne kompetenciák megléte alapján történjenek. Constâncio úr kemény meghallgatáson vett részt az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága előtt. Constâncio úr ugyanakkor egyszer sem ingott meg, folyamatosan következetes nézeteket fejtett ki és bebizonyította, hogy az euróövezettel kapcsolatos elképzelése megalapozott.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A portugál központi bank elnöki székében töltött évei alatt Vítor Constâncio úr hűségesen követte az Európai Központi Bank által az Európai Unió tagállamainak előírt iránymutatásokat. Ezek az iránymutatások jelentősen ártottak a nemzeti érdekeknek és a szuverenitásnak, és sértették a portugál munkavállalók és emberek jogait.

Köztudott, hogy folyamatosan a bérek mérséklésére szólított fel egy olyan országban, ahol nagyon sokan alacsony bért kapnak, és ahol jelentős társadalmi egyenlőtlenségek vannak. Ezek is a jövedelmek igazságtalan elosztásának köszönhetőek, amely a munkavállalókat sújtja a tőke érdekének ellenében. Az is köztudott továbbá, hogy megbukott a bankrendszer felügyeletét ellátó szerepében, amelynek feladatát rábízták.

Továbbra is − ahogy ezt eddig is tettük − határozottan és erőteljesen ellenezni fogjuk a Stabilitási Paktum irracionális feltételeit, továbbá a politikai iránymutatások kicserélésére és egyéb makrogazdasági iránymutatásokra vonatkozó érveket, valamint a termelés és a munka alábecsülését − amelyben Vítor Constâncio úr központi szerepet játszott.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A Vítor Constâncio úr Európai Központi Bank alelnökének való kinevezésével kapcsolatos tanácsi ajánlásról szóló szavazás nem okozott meglepetést számunkra. A portugál központi bank elnökeként végrehajtott cselekedetei mindig is összhangban voltak az EKB liberális iránymutatásaival.

Az EKB által követett és az általa az Európai Unióra vonatkozó politikák, amelyek jelentősen rongálják a nemzeti érdekeket és a szuverenitást, továbbá megsértették a portugál munkavállalók és emberek jogait, alapjában véve ugyanazok, mint amelyeket Constâncio úr támogatott és továbbra is támogat a portugál központi bank elnökeként. Mi továbbra is harcolunk e politikák ellen, attól függetlenül, hogy ki vesz részt azok irányításában.

Ezért szavaztunk a jelentés ellen, mivel az abban található válaszok ugyanazt a régi, EKB által követett irányvonalat erősítik meg. Támogatja a Stabilitási Paktum irracionális kritériumait, az átváltási politikát és egyéb makrogazdasági iránymutatásokat, valamint folyamatosan alábecsüli a termelés és a munka szerepét.

  Astrid Lulling (PPE) , írásban. – (FR) A tények teljes ismeretében utasítom vissza annak jóváhagyását, hogy Vítor Constâncio úr legyen az Európai Központi Bank jövőbeni elnöke. Sem személye, sem képességei nem vonhatók kétségbe, amellyel tehetségesen kérkedik. Nagyon szeretnénk hinni neki.

Csak az a több ezer portugál ember, akik meggondolatlansága és előrelátásának hiánya miatt mentek tönkre, élő bizonyítékai a portugál központi bank élén elkövetett katasztrofális cselekedeteinek.

Valaki, aki megbukott saját országában, hogyan törekedhet arra, hogy felügyelettel kapcsolatos posztot töltsön be Európában? Azt a provokatív megjegyzést tettem, hogy ez kicsit olyan, mintha dinamitrudakat adnánk egy piromániás kezébe.

Ezek a szavak nagy visszhangra találtak Portugáliában. Hozzám hasonlóan a portugálok sem értik, hogy valaki, aki ilyen módon megbukott, most a legmagasabb szinten kaphat kinevezést.

Általánosságban azt mondhatnám, sajnálom, hogy az Európai Parlament nem az amerikai szenátust követi és olyan jelöléseket terjeszt elő, amelyek döntőek az Európai Unió jövőjére nézve.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) 2008-ban több hónapon át részt vettem a portugál parlament vizsgálóbizottságában. A bizottság számos súlyos, a felügyelettel kapcsolatos hibát tárt fel és jelentett, ami végül 2008-ban a bank államosításához vezetett. További következmény, amely még ma is érezteti hatását, hogy egy másik bank több száz ügyfele nem tud hozzáférni befektetett pénzéhez (számos esetben megtakarításaikhoz). A Banco Português de Negócios és a Banco Privado Português nevű bankokra utalok.

Akkor többször és nyilvánosan kritizáltam, ahogy Constâncio úr a felügyeleti feladatokat végezte a portugál központi bank élén. Csak azért nem szavazok ellene, mert portugál, valamint mert lojális vagyok az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) iránt. A lelkiismeretem és intellektuális őszinteségem azonban nem engedi, hogy olyan kinevezés mellett szavazzak, amelynek eredményeképp ő lenne az Európai Központi Bank elnöke.

Jelentés: Inés Ayala Sender (A7-0039/2010)

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Én támogattam Rasa Budbergytė  számvevőszéki taggá való kinevezését. Kedvezően fogadják mint Litvániában, mind Európában, mivel széles körű munkatapasztalattal rendelkezik, és magas színvonalú, független auditálási rendszert hozott létre Litvániában. A Költségvetési Ellenőrző Bizottságban Budbergytė asszony jelölését nagyra értékelték − szinte valamennyi tag jóváhagyta jelölését. Hozzáértő szakember, és szakmai tapasztalata és személyes tulajdonságai lehetővé teszik számára, hogy az Európai Számvevőszék tagjaként valamennyi feladatát megfelelően lássa el. Budbergytė asszony továbbá nyilvánosan ígéretet tett rá, hogy munkáját független módon és az ellenőrzési standardoknak megfelelően szervezi meg, figyelembe véve az etikai követelményeket. Amennyiben kinevezik erre a posztra, ígéretet tesz rá, hogy két elv mentén végezi majd munkáját. Először, feddhetetlen ragaszkodással a nemzetközi auditálási szabványokhoz, valamint az Európai Számvevőszék által bevezetett auditálási gyakorlatokhoz és eljárásokhoz. Másodszor, produktívan fog dolgozni személyes kötelezettségei, a Csoport/Kamara szintű kötelezettségei és az Európai Számvevőszék kollégiumának tagjaként ráháruló kötelezettségek elvégzése során. Tervei között szerepel az Európai Számvevőszék és az Európai Parlament, különösen a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság intézményközi együttműködésének megerősítésére. Meggyőződésem, hogy a könyvvizsgáló bizonyította hozzáértését és professzionalizmusát az auditálás területén. Biztos vagyok benne, hogy hibátlan munkájával rendkívüli módon hozzá fog járulni az Európai Unió egészéhez.

Jelentés: Inés Ayala Sender (A7-0038/2010)

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Fazakas úr számvevőszéki taggá való kinevezése szenvedélyes és élénk vitát váltott ki a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban. Jelölése ugyan már november óta ismeretes, a bizottság előtti jelölti meghallgatása előtt néhány nappal látott napvilágot az állami titkosrendőrséggel való lehetséges együttműködésével kapcsolatos információ. Megdöbbent, hogy csak most merül fel Fazakas úr kompetenciája, amikor Magyarország a választásokra készül, míg az öt év alatt, amíg Fazakas úr az Európai Parlament képviselője volt, a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság és a Quaestor elnöke volt, kompetenciáját és feladatainak elvégzéséhez szükséges képességeit nem kérdőjelezték meg. Meggyőződésem, hogy az Európai Parlament nem adhat helyet homályos politikai játszmáknak, éppen ezért támogattam Fazakas úr jelölését. Úgy gondolom, elegendő idő telt el november és a meghallgatás között ahhoz, hogy az érdekelt felek kellően megalapozott tájékoztatást nyújtsanak azokról a körülményekről, amelyek befolyásolhatták Fazakas úrnak az Európai Számvevőszék tagjai közé való jelölését, és hogy biztosítsák az alapos parlamenti ellenőrzést, ez azonban nem történt meg.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Mindenki tiltakozása érthető, aki nem szeretné, hogy a szóban forgó kinevezés megtörténjen. Ugyanakkor, ha szigorúan ragaszkodtunk ehhez a feltételhez, sok más személyt − és számos ilyen van Európában − akadályoznánk abban, hogy betöltse ezt a pozíciót a kommunista vagy kommunisták által támogatott szélsőbaloldalhoz való harcos ragaszkodásuk miatt, és amiatt, hogy olyan cselekedetekben bűnösek, amelyek még inkább elítélendőek. Emiatt tartózkodásom igazolható.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – Én Fazakas úr ellen szavaztam, mert hivatalos önéletrajzában nem közölte azt az információt, hogy a kommunista diktatúra alatt a magyar állami titkosrendőrség ügynöke volt 1976-tól 1989-ig, a rezsim összeomlásáig. A Magyar Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának hivatalos dokumentumai szerint Fazakas urat 1976-ban szervezték be az állambiztonsági szolgálatba, a kommunista titkosrendőrségbe, „hazafias” alapon (azaz önkéntesen lépett be a szolgálatba) kémelhárítási feladatokra.

  Sławomir Witold Nitras (PPE) , írásban. – (PL) Az Európai Számvevőszék tagjainak jelöléséről szóló mai szavazás kapcsán szeretném kifejezni támogatásomat a vitás jelölt, Fazakas úr személyével kapcsolatos döntés iránt.

A hivatalos dokumentumok szerint Fazakas úr éveken keresztül támogatta a kommunista diktatúrát Magyarországon a magyar állambiztonsági szolgálat tagjaként. A világszerte közismert tények beárnyékolják önéletrajzát, és ezt hamarabb kellett volna figyelembe venni. Az EU mindig védelmezte a demokráciát, a véleménynyilvánítás szabadságát és a lelkiismeret szabadságát, és ezeket az értékeket a szocialista rezsimek évtizedeken keresztül megsértették, nemcsak Magyarországon, hanem számos más országban is, amelyek a keleti blokk néven voltak ismertek. Igaz, hogy ma már más időket élünk, és már mindannyian széles körű szabadságjogokat élvezhetünk, azonban nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik korlátozták ezt a szabadságot.

  Traian Ungureanu (PPE) , írásban. – Fazakas úr támogatása kiábrándító. Ez komoly precedenst teremt. Én az Európai Néppárttal együtt az ellen szavaztam, hogy Fazakas úr a Számvevőszék tagja legyen. Ez nem mindennapi szavazás volt. Fazakas urat azzal gyanúsítják, hogy együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. A magyar sajtó bemutatott egy erre vonatkozó dokumentumot. Számos véleményt hallottunk, amely ellenezte Fazakas úr bármiféle „büntetését”. Azt kérik, hogy ne ébresszük fel a múltat. Ez nem helyes. A múlt nem halott. Kelet-európaiak millióinak életét keserítik meg még mindig a kommunista borzalmak. Ha a múlt halott, akkor nincs értelme, hogy normák és értékek által irányított életet éljünk. Ez a csökkent felelősség politikájának receptje lenne. A közhivatalok vesztenének méltóságukból. Bárki, függetlenül attól, hogy mennyire korrupt vagy erkölcstelen, dolgozhatna a közszférában. Amennyiben még mindig vannak politikusok, akik nem ismerik a kommunista nyilvántartást, ez nem teszi számukra lehetővé, hogy megalapozott véleményt formáljanak. A kommunista aljasságok elkövetői nem lehetnek részesei egy demokratikus rendnek, amelyet el akartak nyomni. Fazakas úr eltitkolta a múltját és hazudott, amikor erről kérdezték. Az őszinteség ilyen jellegű hiányát nem szabad díjazni.

Jelentés: Inés Ayala Sender (A7-0041/2010)

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) , írásban. – (PL) A plenáris ülésen Augustyn Bronisław Kubik számvevőszéki taggá való kinevezéséről szóló jelentésről szavaztunk.

Jelenleg ő a Regionális Fejlesztési Minisztérium államtitkára. Korábban a Legfelső Ellenőrző Kamara elnökének tanácsadójaként, valamint a Pénzügyminisztérium belső auditálásáért felelős vezető ellenőreként dolgozott. Kubik úr nagyon jól teljesített az európai parlamenti meghallgatáson, és jelöltsége semmilyen kétséget nem vetett fel. Rendelkezik a megfelelő szakmai tapasztalattal ahhoz, hogy az Európai Számvevőszék tagja legyen, és a megfelelő személy lesz a megfelelő pozícióban. Erre való tekintettel úgy döntöttem, hogy támogatom jelöltségét.

Jelentések: Inés Ayala Sender (A7-0037, 0039, 0040, 0041, 0042, 0043, 0044, 0045 és 0046/2010)

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Számvevőszék egy olyan intézmény, amely vizsgálja az Európai Unió bevételeit és kiadásait, hogy ellenőrizze azok törvényszerűségét, valamint vizsgálja, hogy megfelelő-e a pénzügyi gazdálkodás. A Számvevőszék teljes mértékben független szervként működik. Ebben a szellemben a Számvevőszéket alkotó egyének kinevezését alkalmassági és függetlenségi kritériumok alapján kell elvégezni.

A Tanács kezdeményezésére tehát különböző tagállamokból sok személy javasoltak az Európai Számvevőszék tagjai közé. Mindannyian benyújtották önéletrajzukat, kitöltöttek egy írásbeli kérdőívet, és meghallgatáson vettek részt a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság előtt. Többségük megfelelően érvelt saját esetében ahhoz, hogy igazolja számvevőszéki taggá való kinevezését, ahol hozzáértéssel és független módon végzik majd feladatukat.

Jelentés: Alexander Graf Lambsdorff (A7-0049/2010)

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – Én teljes mértékben támogatom ezeket az ajánlásokat. Úgy gondolom, hogy az EU megerősített külső szerepét a kulcsfontosságú partnerekkel való párbeszéd fokozására és egy erősebb EU felépítésére kell használni. Az EU és tagállamai jelentős mértékben hozzájárulnak az ENSZ költségvetéséhez. Annak biztosítása érdekében, hogy az Unió értékeit és érdekeit következetes és hatékony módon képviseljük az ENSZ-en belül, az EU-nak egységes hangon kell megszólalnia. Az EU-nak aktív szerepet kell játszania az ENSZ rendszerére vonatkozó reformfolyamat támogatásában, különös tekintettel a Biztonsági Tanács reformjára. Úgy gondolom, hogy továbbra is az EU célkitűzése kell hogy maradjon egy uniós hely megszerzése a kibővített Biztonsági Tanácsban.

  Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE) , írásban. – (SV) Az ENSZ Közgyűlésének 65. ülésén a Tanácshoz intézett európai parlamenti ajánlásról szóló javaslatot tartalmazó jelentést (A7-0049/2010) elfogadtuk ma, 2010. március 25-én, az Európai Parlament szavazata nélkül. Szeretnénk kijelenteni, hogy nem támogatjuk a jelentés szövegét, amely kimondja, hogy a Tanácsot sürgetni kell, hogy tegyen javaslatot innovatív finanszírozási mechanizmusokra, mint amilyen a pénzügyi tranzakciókra kivetett nemzetközi adó.

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Én támogattam az ENSZ Közgyűlésének 65. ülésén a Tanácsnak benyújtott ajánlást, amely az EU fokozott jelenlétére szólít fel az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül. Az Európai Uniónak támogatnia és ösztönöznie kell a globális kormányzás reformját, különösen a Biztonsági Tanács vonatkozásában, amelynek felépítése nem tükrözi a 21. század realitásait. Továbbra is törekedni kell az uniós hely megszerzésére a kibővített Biztonsági Tanácson belül. Amennyiben az Európai Unió támogatni akarja a globális kihívások kapcsán a többoldalú megközelítéseket, akkor tagállamainak koherensen és következetesen kell cselekednie az ENSZ szintjén, különösen a millenniumi fejlesztési célokat, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést, valamint az Emberi Jogi Tanács státusát és munkamódszereit felülvizsgáló közelgő konferencia fényében. Szorgalmaznunk kell a nemzeti és transznacionális parlamenti közgyűléseknek az ENSZ-en belüli munkában való intenzívebb részvételét az ENSZ legitimitásának és demokratikus jellegének megerősítése érdekében. A tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük, hogy ez a kérdés szerepeljen a Közgyűlés napirendjén.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Súlyos szociális válság idején, amikor a kapitalizmus válsága fokozott szegénységet és munkanélküliséget eredményez, az ENSZ Közgyűlésének 65. ülése még inkább kiemelt fontosságú.

Számos globális szintű kérdés van. Az egyik különösen fontos kérdés a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett fejlődés nyomon követése, mivel a minimum célkitűzéseket 2015-ig el kell érni. A megtett ígéretek csökkentésére, gyengítésére vagy elhalasztására irányuló valamennyi kísérlet ellen küzdeni kell.

Fontos éppen ezért létrehozni egy megállapodást a fejlett és a fejlődő országok közötti folyamat felgyorsításáról. Ennek a megállapodásnak egyértelmű és konkrét kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia, mivel a nemzetközi közösség messze van a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kötelezettségvállalások tiszteletben tartásától. Ha nem hajtunk végre megfelelő intézkedéseket, akkor közel 1,5 milliárd munkavállalót sújthat szegénység a munkanélküliség vagy a bizonytalan és rosszul fizettet munkahelyek miatt.

  Krzysztof Lisek (PPE) , írásban. – (PL) El szeretném mondani, hogy örömmel tölt el a tény, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 65. ülésén az EU prioritásairól a Tanácsnak szóló európai parlamenti ajánlásra vonatkozó javaslat szövegében az előadó említette az ENSZ és az EU közötti együttműködés fontos témájával kapcsolatos kérdéseket a válságkezelés területén. A közelmúltban Haitin és Chilében bekövetkezett földrengés rámutatott, hogy az emberek milyen mértékben ki vannak téve a természeti katasztrófák okozta szenvedésnek és kárnak. Mindkét ország esetében azonban nagyon jó együttműködés volt az EU és az ENSZ között az áldozatok kimentése és segítése kapcsán. Véleményem szerint most ennek az együttműködésnek az optimalizálásán kell dolgoznunk annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a legmegfelelőbb módon tudjuk kihasználni, hogy ne csak a lehető legtöbb áldozatot tudjuk megmenteni, hanem későbbi túlélésüket is biztosítani tudjuk. Egy további rendkívül fontos kérdés a rend fenntartásában való segítségnyújtás és a katasztrófa sújtotta ország újjáépítése. Annak ellenére, hogy az EU valamennyi tagállama az ENSZ tagja is, és az Európai Unió állandó megfigyelő az ENSZ-en belül, nehéz valamennyi uniós ország által támogatott egybehangzó álláspontot kialakítani. Biztos vagyok benne, hogy a válsághelyzetek idején való segítségnyújtási műveletek alatti hatékony együttműködéssel kapcsolatos ügyek kapcsán prioritásként szerepel egy közös és konstruktív megközelítés alkalmazása.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Elképzelhetetlennek tartom, hogy a szöveg mellett szavazzak, annak ellenére, hogy elismerem, tartalmaz néhány jó elképzelést. Igaz, hogy a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását és a fegyverek ellenőrzését sürgeti. Igaz, hogy támogatja a halálbüntetés eltörlését. Támogatja ugyanakkor a civil nukleáris atomerőművek használatát és az azokkal kapcsolatos kutatást, amelyről ma már mindenki tudja, hogy sürgősen be kell szüntetni; továbbra is támogatja a G20-ak létezését, amely nem legitim; és továbbra is hangsúlyozza a „védelmi felelősség elvét”, amelynek definíciója olyan homályos, hogy az emberek nemzeti szuverenitásának mindenféle interferenciáját magába foglalhatja. Ezen és más okok miatt, amelyeket most itt nem tudok felsorolni, a szöveg véleményem szerint nem méltó az Európai Unióhoz.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének közelgő ülése újabb lehetőség arra, hogy az EU a világbéke és szolidaritás valódi katalizátoraként mutatkozzon be. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az EU jelenti a pénzeszközök fő forrását az Egyesült Nemzetek Szervezete számára, ő adja költségvetése 40%-át, a békefenntartó műveletek költségének 40%-át és a konfliktusövezetekben lévő csapatok költségének 12%-át. Ez az első olyan Közgyűlés továbbá, amelyen az EU-t a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője képviseli.

Ebben az esetben a legfőbb szereplőként kell jelen lennünk, újra kell értelmeznünk az EU és az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét, valamint részt kell vennünk a globális kormányzásban és az Egyesült Nemzetek Szervezetének reformjában, a béke és biztonság fenntartásában, a fejlesztésben és az éghajlatváltozásban.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A jelentés, amelyet egy német európai parlamenti képviselő, Lambsdorff úr készített nagyon átfogó és hozzáértő módon mutatja be az Egyesült Nemzetek Szervezetének különböző felelősségi területeit és jövőre vonatkozó célkitűzéseit az Európai Unió szemszögéből. Nem kétséges, hogy az ENSZ-t és annak a nemzetközi rendszerben betöltött szerepét meg kell erősíteni a megfelelő reformok segítségével. A fejlesztési együttműködési rendszer reformját, amelyről a jelentésben is szó esik, szintén támogatni kell. Ezt sürgősen végre kell hajtani, mivel a jelenlegi fejlesztési támogatási politika nem megfelelő. Nem értem éppen ezért, hogy a jelentés miért szólítja fel a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék hozzájárulásukat a reformok végrehajtásához. A fejlesztési segélyt a fejlődő országokkal közösen kell felülvizsgálni, újraszervezni és átstrukturálni. Problematikusak továbbá az éghajlat-változási politikával kapcsolatos állítások, amelyek többek között makacsul visszautasítják az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportot kritizálókkal való párbeszédet, és amelyek dogmaként tekintenek a munkacsoport megállapításaira. Emiatt tartózkodtam a zárószavazáson.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL) , írásban. – (DA) Elismerem, és teljes mértékben támogatom az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nukleáris lefegyverzésére, a nemek közötti egyenlőség elvének általános érvényesítésére, a szegénység elleni küzdelemre, a millenniumi fejlesztési célokra irányuló célkitűzéseit, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének az emberi jogokkal és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos fontos szerepére irányuló célkitűzéseit. Amennyiben tartózkodom a szavazástól, annak az az oka, hogy a jelentés meg akarja akadályozni, hogy az egyes tagállamok saját véleményüket mondják el az ENSZ-ben, például olyan esetekben, amikor kritikusabbak az EU-nál különböző diktatúrákkal kapcsolatban. A jelentés továbbá következetesen összekapcsolja a polgári és katonai eszközöket, amit én nem tudok támogatni.

Állásfogalásra irányuló indítvány RC-B7-0222/2010

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – Az európai romák többsége a 2004-es és a 2007-es bővítéseket követően vált állampolgárrá, és nekik és családjaiknak jogukban áll szabadon mozogni és letelepedni az EU területén. Néhány olyan tagállamban azonban, ahol a roma népesség aránya jelentős, a romák még mindig számos problémával szembesülnek, mint például az oktatásban, a lakhatásban jelentkező szegregáció, a nagyon alacsony foglalkoztatási ráta, az egészségügyi ellátáshoz és a közszolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés. Az EU és a tagállamok közös felelőssége a romák befogadásának segítése és biztosítása, európai állampolgárokként bírt alapvető jogaik védelme, és erőfeszítéseik növelése látható eredmények elérése érdekében.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Én az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az európai romák továbbra is nagyfokú diszkrimináció szenvedői, és sok esetben mérhetetlen szegénységben és társadalmi elszigeteltségben élnek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az EU sok tagállamában élő romák helyzete különbözik más európai etnikai kisebbség helyzetétől, és ezért meg kell hoznunk a szükséges intézkedéseket uniós szinten, és közös stratégiát kell kidolgoznunk a romák elleni diszkriminációval való megküzdés érdekében. Egyetértek az Európai Parlamenttel, amikor arra szólítja fel a Bizottság új tagjait, hogy a romaügyeket prioritásként kezeljék saját hatáskörükben, valamint hogy megfelelő figyelmet fordítsanak a romák társadalmi integrációjára vonatkozó stratégiának a végrehajtására. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy demokratikus és szabad társadalomban élve tiszteletben kell tartanunk minden ember jogait és alapvető szabadságait. A Bizottságnak és a tagállamoknak ezért meg kell állapodniuk és egy közös párbeszédet kell kialakítaniuk a romák helyzetéről és intézkedéseket kell hozniuk, hogy megküzdjenek a romákat érő megkülönböztetéssel. Csak akkor lehet aktívan végrehajtani a stratégiát, ha közös európai megközelítést találtunk az európai romakérdésre. Támogatom továbbá a Parlament álláspontját, hogy be kellene vonnunk a roma közösség képviselőit a romakérdést érintő uniós politika előkészítésének folyamatába.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió mostanában tisztában van a roma kisebbség problémáival, ahogy azt számos megtárgyalt és bevezetett jelentés is jelzi, beleértve a romák társadalmi befogadását segítő programok jelentős támogatását, amelyek azonban nem érték el a várt hatást. Mindazonáltal egy 10–12 millió fős, Európa számos részén élő kisebbségről beszélünk, akik sok száz éves hagyományokon alapuló szabályaik szerint élik életüket, és természetesnek érzik, hogy így viselkedjenek, elszigetelve a többségben. Romániában egyes becslések szerint a roma kisebbség több mint 2 millió fős. Ez nagyobb, mint a magyar kisebbség, és ésszerű lenne azt gondolni, hogy erősebb is. A romániai roma kisebbségnek azonban nem sikerül saját vezetőt találni, aki a nyilvánosság előtt vagy a romániai parlamentben képviselhetné ezt a csoportot. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy minden társadalmi befogadással kapcsolatos nemzeti program teljesen megbukott. Jelenleg, mivel a roma népesség számos európai állam területére átterjeszkedik, és mivel ismert vándorlásra és bűnözésre való hajlama (ennek köszönhetően a „cigány” szót sok más állampolgárra is használják), a társadalmi befogadás kérdésének megoldása közösségi üggyé vált. Valószínű, hogy ahol a tagállamok kudarcot szenvedtek (amiért gyakran kritizálják őket), ott az Európai Unió sikeres lesz.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A romákról szóló második európai csúcstalálkozó elkötelezettséget fejez ki egy párbeszéd iránt a kulturális sokféleségről és arról, hogy mit jelent ez az emberiség értékei szempontjából.

Az oktatás a kulcsa az integrációs folyamatnak. Azáltal, hogy oktatást és képzést nyújtunk, a kirekesztés, a munkanélküliség és a diszkrimináció ellen harcolunk. Ezzel továbbá olyan társadalmat teremtünk, amely igazságosabb, kreatívabb és dinamikusabb.

Fontos az etnikai kisebbségek integrálása nem csak a munkaerőpiacba, hanem a társadalom minden területébe. Az alapvető jogok védelme, és egy közös, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása az európai integráció célkitűzései.

Elismerésemet fejezem ki mindazoknak, akik helyi szinten segítik elő az integrációt, beleértve a politikusokat, a tanárokat és a különféle szervezeteket. Sokszor ezek az emberek felelősek a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a kultúrához és a jobb életminőséghez való hozzáférésért.

Arra szólítom fel az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy közös erőfeszítéseket tegyenek, és olyan politikai stratégiák iránt kötelezzék el magukat, amelyek egyértelmű jogalkotási kötelezettségvállalást és hiteles költségvetési hozzájárulást tartalmaznak.

Fontos egy közös álláspont elfogadása a strukturális és csatlakozási támogatási politikával kapcsolatban.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Becslések szerint 10-12 millió roma él az EU-ban, és így az egyik legnagyobb etnikai kisebbséget jelentik Európában. Ezeknek az embereknek a többsége rendkívüli szegénységben és a társadalom perifériáján él, korlátolt hozzáféréssel a foglalkoztatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz. Ennek az etnikai kisebbségnek a tagjai az integrálásukra tett erőfeszítések ellenére folyamatosan diszkriminációnak és társadalmi kirekesztésnek vannak kitéve.

Az EU folyamatosan támogatja a tagállamokat hatékony politikák bevezetésére tett erőfeszítésükben. Különösen a speciális projektek és az olyan kísérletek számára biztosított támogatást, amelyek célja biztosítani, hogy a diszkriminációellenes törvényeket megfelelően és hatékonyan alkalmazzák. Brüsszelben ebben a hónapban tartottak egy konferenciát, amelyen különböző uniós projekteket mutattak be. Az eredményeket áprilisban fogják megvitatni a romákról szóló második európai csúcstalálkozón Cordobában. Remélem, hogy ennek a csúcstalálkozónak az eredményei hozzá fognak járulni egy jövőbeni stratégia iránti erős európai politikai elkötelezettséghez, amelynek célja a romák bevonása Európa gazdasági, társadalmi és kulturális életébe, valamint egyenlő lehetőségek biztosítása mindenki számára az EU-ban, beleértve a romákat is.

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) Minden országban, ahol nagy a roma népesség, vannak az integrálásukra irányuló politikák, amelyeket azonban csak szektoronként vezetnek be, miközben más politikák nem vesznek figyelembe specifikus tényezőket, és ezáltal végső soron eredménytelenek lesznek. Elemezni kellene az összes olyan gyakorlatot, amely sikeresnek bizonyult a romák integrálása szempontjából, alapként használva ezeket végül egy olyan ezzel a csoporttal foglalkozó európai stratégia létrehozásához, amely csoportról köztudott, hogy a legnagyobb kisebbség az EU területén. Továbbra is az oktatásra, a gyerekek iskolázására, a szakképzésre, a munkaerőpiacra való szakaszos belépésre, a nők szerepének megerősítésére, a társadalombiztosítási rendszer modernizálására stb. kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni. Ezen a területen is szorosabb együttműködésre van szükség az Európai Bizottság és a tagállamok kormányai között a strukturális alapokból és a kohéziós alapokból támogatott projektek, valamint az olyan speciális programok kapcsán, amelyek inkább az egyének megerősítésére, mint a hagyományos hierarchiára összpontosítanak. Véleményem szerint a közösségi cselekvések szinergiájában létfontosságú elem egy olyan, a nagyközönségre és a roma népességre irányuló széleskörű tájékoztató kampány megszervezése, amely ellensúlyozza a romákban az európai társadalmi életből való kirekesztettség érzését, és nagy hangsúlyt fektet az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvére.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Roma közösségek évszázadok óta léteztek egész Európában, és a legutóbbi időkig üldöztetésnek voltak kitéve számos tagállamban. Hagyományos nomád életstílusuk, azok a tevékenységek, amelyekben dolgoztak, valamint nagy arányú csoporton belüli házasságkötésük és kirekesztésük mind hozzájárult ahhoz, hogy ezeket a közösségeket nemkívánatosnak, veszélyesnek és antiszociálisnak minősítsék.

Ezek az előítéletek még ma is tartják magukat, csakúgy, mint a történelmileg ezekkel kapcsolatos következmények: még ma is a roma közösségben az egyik legalacsonyabb szintű az iskoláztatás és az egyik legmagasabb szintű a bűnözés. A szociológusok és a történészek feladata lesz a romákkal kapcsolatos kérdések okainak és következményeinek vizsgálata.

A politikusoktól az várható el, hogy képesek legyenek tenni valamit azokért a közösségekért, amelyeket szolgálnak. Ezért különösen fontos, hogy előterjesszenek lehetséges módokat a romák kirekesztésével való megküzdésre és elősegítsék valódi integrációjukat azokba a társadalmakba, ahol élnek, valamint hogy ebből a célból a kérdés komoly és részletes tanulmányozásán alapuló konkrét intézkedéseket terjesszenek elő.

  Carlo Fidanza (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ez az állásfoglalás utal bizonyos alapelvekre, amelyeket nem szabad alábecsülni, mint például a romák elleni diszkriminációval való megküzdés fontossága, és ennek a kisebbségnek egy globális stratégia eszközével való integrálásának szükségessége.

Ezek mind jó javaslatok, de nem veszik figyelembe a lealacsonyodásnak azt a szintjét, amelyen egyes tagállamokban, mint például Olaszországban, sok roma közösség él, gyakran saját választása alapján. Az illegális tevékenységek (lopások, táskaelrablások, koldulás, prostitúció), amelyet gyakran egyre súlyosbít a gyerekeknek az ilyen célokra való felhasználása, és a gyakorlatilag nem létező vágy az integrációra és egy civilizált életre a legfőbb jellemzői egyes roma közösségeknek Olaszországban.

Erre a kritikus helyzetre a válasznak az uniós állampolgárok szabad mozgásáról szóló 2004/38/EK irányelv teljes körű bevezetésének kellene lennie, amely azoknak az uniós állampolgároknak a kitoloncolását írja elő, akik egy tagállamban való három hónapos tartózkodást követően nem rendelkeznek rendszeres jövedelemmel, és akik visszautasítják, hogy részt vegyenek az állami és/vagy helyi hatóságok által biztosított integrációs folyamatban.

Az általános „integráció” nem elég. Olyan programokra van szükségünk, amelyek hozzászoktatják a roma közösségeket, hogy tiszteletben tartsák a jogállamiságot és a társadalmi normákat, valamint büntető intézkedésekre azok számára, akik kivonják magukat ebből a folyamatból. Máskülönben fennáll a veszélye, hogy az ennek a kisebbségnek a tiszteletben tartására irányuló jogos követelések egyfajta ellentétes diszkriminációba fordulnak át azoknak a tisztességes állampolgároknak a kárára, akik a romák által elkövetett bűncselekmények és visszaélések áldozatai.

Integráció nem létezhet a szabályok tiszteletben tartása nélkül, és a roma kisebbségek nem képeznek kivételt az ennek az alapelvnek való megfelelés alól. Ezért tartózkodtam az állásfoglalással kapcsolatban és ezért más a véleményem, mint politikai csoportomnak.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A romákról szóló második európai csúcstalálkozóról szóló állásfoglalás, amelyet április 8-9-én tartanak Cordobában, aggodalmát fejezi ki a romák által az oktatásban, a lakhatásban, a foglalkoztatásban és az egészségügyi rendszerekhez és más közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben elszenvedett diszkriminációval, valamint a romák politikában való részvételének meghökkentően alacsony szintjével kapcsolatban.

A Parlament azonban felkérte a Bizottságot, hogy új javaslatokat dolgozzon ki a romák társadalmi befogadásával kapcsolatban. A Parlament felkéri továbbá a tagállamokat, hogy jelentősebb és láthatóbb intézkedéseket hozzanak a romák törvényes jogainak tiszteletben tartására, figyelembe véve, hogy a diszkriminációval való megküzdésre irányuló intézkedések nem elégségesek társadalmi befogadásuk megkönnyítéséhez. Közös erőfeszítésekre van szükség közösségi szinten, pénzügyi hozzájárulásokkal együtt.

Az állásfoglalás azt ajánlja, hogy a Tanács egy közös álláspontot fogadjon el a strukturális és csatlakozás előtti támogatásról, amely tükrözi a romák befogadásának elősegítésére irányuló európai politikai kötelezettségvállalást.

Reméljük, hogy a romákról szóló második európai csúcstalálkozó a stratégiai politikai kötelezettségvállalásokra fog összpontosítani, amelyek azt a politikai akaratot tükrözik, hogy megszüntessük a roma közösségek és a többségi lakosság között számos országban tapasztalható szakadékot.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Ez az állásfoglalás megint egyike azoknak a szövegeknek, amelyek szerint abszolút prioritásként kell kezelni az ilyen vagy olyan kategóriába tartozó embereket, amely kategóriának természetesen külön figyelemben kell részesülnie, és amely kategóriát figyelembe kell venni az összes nemzeti és európai politikában. Ma az EU területén élő 10 vagy 12 millió romáról beszélünk. Másokkal összehasonlítva, mivel itt már más alkalmakkor is vizsgáltuk helyzetüket, azt találjuk, hogy hierarchiát állítunk fel az emberek között, amelyben a roma kisebbség van legfelül, utána jönnek az Európán kívüli bevándorlók, majd a nem európai származású európaiak, és végezetül, legalul, az európai „származásúak”. Ha ehhez még hozzáadjuk a „nemi dimenziót” és az uralkodó ifjúságkultuszt, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy az Önök úgynevezett Európai Uniójában nem valami nagyszerű dolog olyan férfinak lenni, aki középkorú, európai, európai származású, és nem tartozik semmilyen etnikai, kulturális, vallási vagy szexuális kisebbséghez, amelyet Önök ilyenként azonosítanak. Mikor lesz végre egy olyan politika, amely elsősorban az európaiakat szolgálja? Mikor fognak prioritást élvezni a szegény munkavállalók, az adókkal sújtott középosztály, a munkanélküliek és azok a családok, akik egyszerűen csak európaiak, és az Európai Unió lakosainak jelentős többségét teszik ki, és azok az állampolgárok, akikért felelősek vagyunk, és akikre Önök csak a választások előestéjén gondolnak?

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Én támogattam ezt a 2010. április 8-ai cordobai csúcstalálkozót megelőző állásfoglalást, mert a romák bevonásának a társadalom minden szférájába olyan prioritásnak kell lennie, amelyet európai szinten kell megvédenünk. Véleményem szerint nem csak Kelet-Európában kell hangsúlyoznunk a roma helyzetet, ahol jelentős diszkriminációnak vannak kitéve, hanem azzal is tisztában kell lennünk, hogy ezek a problémák hasonlóan jelen vannak, csak még alattomosabban más európai országokban, például Franciaországban is. Meg kell kérdőjeleznünk a bevezetett intézkedések hatékonyságát is, és ki kell találnunk, hogyan lehetne javítani ezeken, hogy ténylegesen elérjék céljukat, a romák társadalmi-gazdasági integrációját és teljes jogú európai állampolgárokká válásukat.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D) , írásban. – (RO) Én a roma integrációról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, annak a nézőpontnak az alapján, hogy ennek az európai kisebbségnek speciális politikákra van szükségük, amelyeket gyorsan végre kell hajtani. Bár már a romák bevonásának szentelt évtized felén túl járunk, az oktatással, a foglalkoztatással, a regionális fejlesztéssel stb. kapcsolatos problémák folytatódnak, sőt, néhány tagállamban egyre rosszabbodik a helyzet. Egyetértek azzal, hogy az alapelveket újra kell fogalmazni, de úgy vélem, hogy az átlós stratégiák helyett horizontális stratégiákat kellene kidolgoznunk, amely integrált, de nem kizárólagos módon kezeli ennek a kisebbségnek a problémáit. Arra szolgál ez az állásfoglalás, hogy megkérjük az új biztosokat, hogy prioritásként kezeljék portfóliójuk romákkal kapcsolatos vonatkozásait, és hogy véget vessenek a jelenlegi politikának, amely bőbeszédű, de nem tartalmaz valódi cselekvéseket. Nagy várakozással tekintünk a cordobai csúcstalálkozó elé, de a romák szükségletei, akik jogaik tiszteletben tartásának és a diszkriminációellenes politikák vonatkozásában várnak eredményeket, ennél nagyobbak.

  Lívia Járóka (PPE) , írásban. – (HU) Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném üdvözölni az Európai Parlament hat legnagyobb frakciója által közösen benyújtott állásfoglalási indítvány elfogadását, amely megerősítve az előző ciklus 2008 eleji határozatát, ismételten felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az európai romákat sújtó társadalmi és gazdasági kirekesztés orvoslására dolgozzon ki egy átfogó Európai Roma Stratégiát. Az indítvány helyesen mutat rá, hogy az anti-diszkriminációs intézkedések önmagukban nem elegendőek a romák társadalmi integrációjának előmozdításához, hanem biztos jogi alapon nyugvó összehangolt közösségi erőfeszítésekre van szükség az intézményi és társadalmi szereplők intézkedéseinek összehangolása érdekében, valamint abból a célból, hogy a résztvevőkre nyomást gyakoroljanak saját ígéreteik betartására.

Rendkívül fontos továbbá, hogy a határozat egyértelműen állást foglal a "soft law" jellegű eszközökön túlmutató jogalkotási kötelezettségvállalás és a valós költségvetési hozzájárulás biztosítása mellett. Végezetül hadd fejezzem ki reményemet, hogy az Európai Parlament határozott felszólításának és az Európai Tanács jóváhagyásának eleget téve az Európai Bizottság minél előbb útnak indítja a határozatban taglalt komplex fejlesztési programot, amely végre gátat szabhat a romákat sújtó mélyszegénység generációkon átívelő újratermelődésének, amely valamennyi kapcsolódó szakpolitikai területen egyszerre tesz erőfeszítéseket, és amely képes az azonnali beavatkozásra a komoly strukturális hátrányokkal küszködő, gettósodó térségekben.

  Timothy Kirkhope (ECR) , írásban. – Én és ECR-képviselőcsoportbeli kollégáim a jelentés nagy részével egyetértünk, és teljes szívünkből támogatjuk az egyenlő jogok és lehetőségek biztosítását minden ember számára, fajtól, vallástól, nemtől és szexuális beállítottságtól függetlenül.

Azonban miközben teljes mértékben támogatjuk az európai unióbeli romák integrációját, komoly aggodalommal tölt el minket az Európai Unió bevonása olyan témákba, amelyek véleményünk szerint az egyes államok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, mint például az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférés.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az EU a szolidaritás és a befogadás térsége, ezért minden szükséges lépést meg kell tennie a romák elleni diszkrimináció megakadályozása érdekében, valamint hogy azonos jogokat biztosítsunk számukra az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás terén minden tagállam és minden olyan állam területén, amelyek a jövőben csatlakozni kívánnak az Unióhoz.

Döntő lépéseket kell tenni, hogy véget vessünk a diszkriminációnak. Azonban ha ezt el akarjuk érni, a romák nem vonhatják ki magukat, hanem segíteniük kell saját integrációjukat egy olyan európai térségbe, amelynek befogadónak kell lennie.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Sok koldus Szlovákiából, Romániából és Bulgáriából érkezik a nyugati országokba, és nagy részük a roma kisebbséghez tartozik. Hosszú ideje próbálkozunk azzal, hogy javítsunk a romák rossz társadalmi helyzetén, akik a társadalom peremén, viskónegyedekben vagy sátorvárosokban élnek. Múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy az, hogy egyszerűen pénzt pumpálunk a roma településekbe, semmi jóhoz nem vezet. A siker kulcsa az oktatás, mert ez az egyetlen módja annak, hogy hosszú távú lehetőséget nyissunk egy más típusú életre. Elvileg Kelet-Európában a szegénység elleni küzdelemre irányuló intézkedéseknek van értelmük. A múltban bevezetett intézkedések azonban megbuktak, és nincsenek új, ésszerű megközelítések. Ezen okok miatt én a jelentés ellen szavaztam.

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány egyoldalú szemléletet tükröz, mivel csak támogatásokat és pénzügyi segítségnyújtást javasol az Európai Unióban élő romáknak. Természetesen minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy az olyan marginalizált csoportok, mint például a romák, jobban beilleszkedjenek a társadalomba, és különösen a munkaerőpiacba. A romáknak azonban meg kell mutatniuk, hogy eltökéltek, és képesek maguk is erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy ez az integrációs folyamat sikeres legyen. Azzal kell kezdeniük, hogy bevonják gyermekeiket és a roma fiatalokat az európai iskolarendszerbe. Túl kevés szó esik ezekről a vonatkozásokról a romákról szóló csúcstalálkozóról szóló állásfoglalásra irányuló indítványban, ezért ellene szavaztam.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A romák elleni diszkrimináció éveken keresztül az egyik legnagyobb tabu volt Európában. Az utóbbi években ez megváltozni látszik. A romák elleni diszkriminációval való megküzdésre irányuló intézkedések azonban továbbra is elégtelenek. Ezt a problémát gyakran elhanyagolják.

Jó példa ennek az állításnak az alátámasztására, hogy az Európai Bizottság nem reagált az Európai Parlamentnek egy romákról szóló európai stratégia kidolgozására irányuló 2008. január 28-ai, a tagállamokkal együttműködésben kidolgozott javaslatára. Nagyon nagy szükség van ennek a javaslatnak a megújítására, mivel a gazdasági válság során nőtt a romák elleni agresszió. Ez az európai unióbeli 10–12 milliós roma közösség sok tagját érintette.

Úgy gondolom, hogy a romakérdést prioritásként kellene kezelniük az újonnan kijelölt biztosoknak, így amellett döntöttem, hogy jóváhagyom az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Képviselőcsoport tagjai és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) által kidolgozott, a romákról szóló második csúcstalálkozóról szóló állásfoglalást).

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) A Parlament által elfogadott közös állásfoglalásra irányuló indítvány, amely mellett szavaztam, rendkívül fontos. Ahogy a 7. bekezdés hangsúlyozza, jóllehet a roma közösség egy páneurópai közösség, és ezért európai szintű közös erőfeszítésre van szükség velük kapcsolatban, az Európai Bizottság eddig nem válaszolt az Európai Parlament 2008. január 28-ai felhívására, hogy egy európai stratégiát hozzon létre a romákkal kapcsolatban a tagállamokkal együttműködésben, annak érdekében, hogy megerősítse a koordinációt, és javítsa a helyzetét ennek a közösségnek. Lévén, hogy a szubszidiaritás elve alapján a tagállamok felelősek a népesség e speciális csoportjának a társadalmukba való zökkenőmentes integrálásáért – és Görögországban egy nagy, bevett roma közösség van –, az Európai Parlamentnek – és ez a célja ennek a speciális indítványnak – arra kellene felszólítania a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dinamikusabb kezdeményezéseket tegyenek a tevékenységek jobb koordinálása tekintetében a romáknak az európai társadalmakba való teljes integrációja céljából.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Abban a meggyőződésben szavaztam az állásfoglalás mellett, hogy a közeljövőben a roma népesség helyzetének javítása céljából hozott speciális intézkedéseket átültetik a gyakorlatba, és nem szép kijelentések maradnak csupán. Az európai strukturális alapok hatalmas lehetőséget jelentenek a roma népesség társadalmi befogadásának elérésére. Eljárásbeli és tartalmi vonatkozásai azonban sajnálatos módon megnehezítették ennek a lehetőségnek a kihasználását. Amikor Romániában alkalmazták ezeket, felismerték, hogy más megközelítést kell alkalmazni a foglalkoztatás kérdésében, amikor a népesség roma része is érintett, a POSDRU (a humánerőforrás fejlesztésével foglalkozó ágazati operatív program) által bevezetett intézkedések részeként. A romáknak szóló szakmai átképzéssel, konzultációval és információnyújtással kapcsolatos hagyományos intézkedéseknek is figyelembe kell venniük kultúrájuk speciális voltát. Bár a vidéki területeken élő kedvezményezettek a leginkább érintettek, soha semmilyen program nem készült a roma közösségek számára a vidékfejlesztést célzó európai programok részeként. A romák nem tartoznak az ilyen finanszírozási programok célcsoportjai közé. A mezőgazdasági vállalkozások fejlesztésére, az állattenyésztő gazdaságok létrehozására irányuló programok elindítása, csakúgy mint az ebben az ágazatban működő munkáltatók támogatása olyan megoldások, amelyeknek szerepelniük kell az egyenletben, amikor a roma népességnek a munkaerőpiacba való integrálásáról van szó.

  Teresa Riera Madurell (S&D) , írásban. – (ES) Én az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a roma közösségek befogadása az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport egyik prioritása. Ez az állásfoglalás ismerteti a Parlament álláspontját a spanyol elnökség alatt április 8–9-én Cordobában tartandó, romákról szóló második európai csúcstalálkozó előtt. A roma népesség helyzete különbözik az EU-ban élő többi kisebbség helyzetétől, és befogadásuk hatékony politikákat kíván, hogy csökkentsék a módszeres diszkriminációt, amelynek ki vannak téve. Az EU-tól a helyi hatóságokig minden kormányzási szintnek részt kell vennie és szerepet kell játszania a romákkal való egyenlő bánásmód elérésében, mivel ez az egyik alapvető értéke az EU-nak. Az állásfoglalás felszólítja az európai intézményeket, hogy koordinált és stratégiai hozzájárulást tegyenek Európa roma népességének integrálásához. A cordobai csúcstalálkozón előrelépést kell elérni, mégpedig úgy, hogy a jó szándékoktól a konkrét politikák megalkotása irányában mozdulunk el, amelyek lehetővé teszik, hogy megoldjuk ezeknek az embereknek a lakhatáshoz, az oktatáshoz, a közszolgáltatásokhoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémáit.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Nagyon örülök, hogy ezt az állásfoglalást elfogadták (én természetesen mellette szavaztam), mivel alapvető fontosságú indítványokat tartalmaz a roma népességgel kapcsolatos megkülönböztetésmentesség előmozdításával kapcsolatban. Pontosabban, ismételten felszólítja az Európai Bizottságot, hogy egy átfogó európai stratégiát fejlesszen ki a romák befogadására, amely eszközzel meg lehet küzdeni az európai romák társadalmi kirekesztésével és az őket érő diszkriminációval.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Én a romákról szóló második európai csúcstalálkozóról szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a romák – egy páneurópai közösség – diszkriminációja elleni harc közösségi megközelítést kíván. Aggodalmunkat kell kifejeznünk a romák által az oktatás, a lakhatás és a foglalkoztatás, valamint az egészségügyi rendszerekhez és más közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés terén elszenvedett diszkrimináció iránt. Elítéljük a romák elleni ellenséges érzelmek újabban számos uniós tagállamban tapasztalható eszkalációját (romaellenesség), amely általában gyűlöletbeszédben és a roma népesség elleni támadásokban jut kifejeződésre. Ismételten felszólítjuk a Bizottságot, hogy horizontális megközelítést alkalmazzanak a romakérdéssel kapcsolatban, és hogy további javaslatokat fogalmazzanak meg, amelyek célja egy európai szintű koherens politika bevezetése a romák társadalmi befogadásának érdekében. Ezt szem előtt tartva kérjük a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben készítsen egy európai romastratégiát, hogy elősegítse a roma népesség helyzetének javítására irányuló erőfeszítéseket, és jobb koordinációt biztosítson ennek a munkának. Remélem továbbá, hogy a tagállamok hatékonyabban fogják használni a jelenleg rendelkezésükre álló különböző eszközöket a romák kirekesztésével való megküzdésre, mint például az ERFA-források maximum 2%-ának a társadalom peremére szorult közösségek lakhatási támogatására való felhasználásával, vagy az ESZA részeként meglévő lehetőségek által.

Állásfogalásra irányuló indítvány B7-0227/2010

  Andrew Henry William Brons (NI) , írásban. – Természetesen támogatjuk, hogy a Frontex ellenőrző tevékenységet folytasson az Unió határországainak felségvizein túl. Ellentmondásos jogi vélemények alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy van-e már ilyen hatásköre. Ez az állásfoglalás azonban olyan szabályokat és iránymutatásokat fogalmazott meg, amelyek akadályoznák ezt a funkcióját. Nemcsak ahhoz ragaszkodtak, hogy a Frontexnek meg kell mentenie azokat az illegális bevándorlókat, akik veszélybe kerültek a tengeren (amit morális okokból magától értetődően meg kell tenni), hanem ahhoz is, hogy kötelezővé tegyék a menedék biztosítását a megmentett illegális bevándorlók számára. Mi úgy gondoljuk, hogy ezeket a megmentett illegális bevándorlókat vissza kell vinni abba az országba, ahol feltehetően hajóra szálltak, vagy hazájukba, és ott kell hagyni őket.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Én az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, olyan okokból, amelyek túlmutatnak a határozattervezeten és a Határ-ellenőrzési Kódexnek a külső tengeri határok ellenőrzése tekintetében való kiegészítésére irányuló tanácsi javaslat tartalmán. Annak ellenére, hogy különösen a második részben, amely nem kötelező érvényű a tagállamokra, a határozat az emberi jogok megvédésének pozitív elemeire utal, a ratifikálása érdekében használt eljárás egyértelműen megkerüli az Európai Parlament munkáját és hatáskörét. Ebben a határozattervezetben a Tanács túllépi végrehajtói hatáskörét. Amennyiben az Európai Parlament elfogad egy ilyen eljárást, az nagyon negatív precedenst fog teremteni szerepére és hatékony működésére nézve, miközben védelmeznie kellene ellenőrzési, jogalkotói és egyéb hatásköreit az egyetlen európai szintű választott intézményként. Mi több, nemrégiben láthattuk, hogy az Európai Parlament ügydöntő szavazata megbuktatta az európai állampolgárok személyes adatainak az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálatai és kormánya számára való elküldéséről szóló megállapodást. Az ilyen gyakorlatot nem engedhetjük szabadjára.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Megcáfolhatatlan, hogy szükséges az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált határellenőrzések megerősítése. Szükség van továbbá közös operatív eljárásokra, valamint világos szabályokra a közös tengeri műveletekben – főleg keresés és mentés – és a megmentett személyek partra szállításában való részvétellel kapcsolatban.

Ebből a célból a Bizottság úgy döntött, hogy benyújt egy bizottsági eljáráson alapuló határozattervezetet. A Tanács nem volt képes túljutni a tárgybeli megosztottságán, és inkább technikai érvelések mögé bújt a Parlament elől, kiiktatva ezáltal kompetenciánkat. A Parlament Jogi Szolgálatának véleménye teljesen egyértelmű. A Bizottság túllépte végrehajtói hatáskörét. Ez nem pusztán technikai eljárás. Malmström asszony szavaival élve ez egy nagy politikai jelentőséggel és gyakorlati következményekkel bíró kezdeményezés.

Ellene szóló szavazatunk nem csupán a parlamenti előjogok megerősítése, hanem egyfajta szolidaritás is a kisebb országokkal, amelyeket igazságtalanul büntetnek ezzel a határozattal.

  Cornelia Ernst és Sabine Lösing (GUE/NGL) , írásban. – Figyelembe véve, hogy a Frontex-et többek között az EU határainak az úgynevezett „illegális” bevándorlóktól való „megvédésére” állították fel, mi ellenezzük az ügynökséget és annak célkitűzéseit. Üdvözöljük azonban a nemzetközi és európai menekültügyi és az emberi jogokra vonatkozó jognak a megfelelő figyelembe vételére irányuló iránymutatásokat a Bizottság javaslatán (COM (2009)0658 végleges) belül. Különösképpen üdvözlendőnek tartjuk az I. melléklet 1. pontját (a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartása, a sebezhető és a sürgős orvosi segítségnyújtást igénylő emberek különleges szükségleteinek figyelembe vétele, a határőröknek az emberi jogokkal és a menekültjoggal kapcsolatos képzése), valamint a II. melléklet 3. és 4. pontjait (amelyek tartalmazzák a bevándorlók helyzetének mérlegelését, esetleges segítségkérésüknek és a hajó hajózásra való alkalmasságának figyelembe vételét, valamint hogy nem rakják partra az embereket olyan országokban, ahol üldöztetés vagy kínzás kockázatának vannak kitéve). Hangsúlyozzuk emellett annak szükségességét is, hogy ez a második melléklet kötelező érvényű legyen, és kiemeljük, hogy módosítani fogjuk a Frontex megbízatását ezen alapelvek szerint.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Én ellene szavaztam ennek az állásfoglalásnak, amely megakadályozná számos jó irányba mutató intézkedés elfogadását, bár elismerem, hogy a helyzet korántsem tökéletes. Ez a szöveg lehetővé fogja tenni, hogy keresletet nyújtsanak be az Európai Unió Bíróságához olyan államokkal kapcsolatban, amelyek nem tartják be kötelezettségvállalásukat a nyílt tengeren való visszaküldés tilalmával kapcsolatban, míg jelenleg teljes mértékben megmenekülnek a felelősségre vonástól. Fontos, hogy a Frontex égisze alatt működő tagállamok segítséget nyújtsanak a tengeren bajba jutott bevándorlóknak, függetlenül nemzetiségüktől, státuszuktól vagy megtalálásuk körülményeitől.

  Georgios Papanikolaou (PPE) , írásban. – (EL) Az állásfoglalásra irányuló indítvány a tanácsi határozattervezetről szól, és kiegészíti a Határ-ellenőrzési Kódexet a külső tengeri határok őrzése tekintetében a Frontex által koordinált műveletek keretén belül a tengeri mentéssel kapcsolatos intézkedések terén. Görögországot illetően, és tekintettel a megnövekedett bevándorlási nyomásra, ezek a speciális intézkedések meg fogják könnyíteni a Frontex jelenlétét a görög tengereken.

Pontosabban, ezek olyan intézkedések, amelyek mind szabályokat, mind nem kötelező érvényű iránymutatásokat tartalmaznak, és a tengeren való befogadásra, keresésre és mentésre összpontosítanak. Ezek lényegében olyan intézkedések, amelyeket meg kell tenni, ha egy hajót beazonosítanak, és gyanítható, hogy a határellenőrzést elkerülni próbáló emberek tartózkodnak rajta. A keresést és a mentést továbbá speciális elvek alapján kellene végezni, és a letartóztatott vagy megmentett embereket egy speciális műveleti terv alapján kell partra szállítani. Ezért gondolom úgy, hogy ezt a speciális kezdeményezést támogatni kell, valamint hogy a tanácsi javaslatban utalt intézkedések végrehajtását fel kell gyorsítani.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – A mi álláspontunk ellenére (én mellette szavaztam) nem értünk el minősített többséget, és így megbukott az állásfoglalás, hogy utasítsuk vissza a Bizottság javaslatát és a Parlament jogi szolgálatának tanácsát kövessük. Ez azt jelenti, hogy a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexet nem fogják a Bizottság által a bizottsági eljárás alapján javasolt módon módosítani egy mellékletnek az irányelvhez való csatolásával, amely nem kötelező érvényű intézkedéseket tartalmaz a tengeri keresési és mentési műveletek alatti kötelezettségekkel kapcsolatban. Csak remélni tudjuk, hogy a Bizottság valóban lehetőségként fogja használni ezt, hogy szigorúbban ellenőrizze a Frontex által koordinált műveleteket, hogy elkerüljük a tengereken az emberi tragédiákat és kétségbeejtő helyzeteket. Ezzel az eredménnyel azonban komolyan fennáll a veszélye, hogy nem leszünk képesek kötelező érvényű intézkedéseket sürgetni a Frontex most felülvizsgált mandátumával kapcsolatban, de természetesen nem adhatjuk fel, és mindent meg kell tennünk, hogy jobb eredményeket érjünk el az ezzel kapcsolatos jövőbeni munka során.

Jelentés: Sidonia Elżbieta Jędrzejewska (A7-0033/2010)

  Richard Ashworth (ECR) , írásban. – Én és ECR csoportbeli kollégáim egyetértünk a jelentés nagy részével, beleértve a költségvetési hatékonyság növelését, az uniós finanszírozás kérelmezési eljárásainak egyszerűsítését, valamint a 2020-as stratégia befejezésének prioritásként kezelését.

Komoly kételyeink vannak azonban az egy uniós szociális pillérre, egy ambiciózus szociális menetrendre, egy összehangolt bevándorláspolitikára és a mezőgazdasági egységes piac korlátozásaira való utalásokkal kapcsolatban, és hangsúlyozzuk, hogy az oktatás és a katonai és védelmi vonatkozású területek a tagállamok területei.

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Én a 2011-es költségvetés prioritásáról szóló jelentés mellett szavaztam. Ahogy a jelentés is említi, speciális támogatást kell nyújtani a vállalkozói szellemnek és a mikrovállalkozásoknak, és ezeket a kérdéseket kell az Európai Unió innovációs és fiatalokkal foglalkozó politikájának középpontjába helyezni.

A jelentés megköveteli, hogy minden olyan program és eszköz segítséget kapjon, amely a vállalkozói szellemet támogatja – különösen a vidéki területeken –, valamint segítséget nyújt az új vállalkozások elindításának folyamatában és támogatja a fiatal vállalkozók közötti információcserét.

Támogatni kell azokat a programokat, amelyek segítik az új vállalkozást indító fiatalokat. Üdvözlendőnek tartom, hogy a jelentés hangsúlyt fektet a fiatalokkal kapcsolatos politikára és a fiatalok szerepére a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságból való kilábalásra irányuló kísérletünkben.

Határozottan támogatom a jelentésben megfogalmazott igényt a fiatalokkal és az oktatással kapcsolatos növekvő beruházás iránt, ahogy azt az „EU ifjúsági stratégiája” ajánlja. Fel kell ismerni, ösztönözni és támogatni kell a fiatalok szerepét és fontosságát az Európai Unióban és az Unió jövőjében.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A fiatalok, a tudomány és az innováció képezik a következő európai uniós költségvetés prioritásainak központját. A fiatalokba való beruházás a jövőbe való beruházás. Ezt a beruházást a különböző politikák között koordináltan kell elvégezni.

Az oktatás, a szakmai képzés és az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra való átmenet képezik ennek a költségvetésnek a központját. A diplomával és képesítéssel rendelkező fiatalokat egyre inkább érinti a munkanélküliség. Ezért gondolom, hogy az Erasmus Első Munkahely mobilitási program stratégiai kötelezettségvállalás a jövőre nézve, mert egyértelmű kapcsolatot létesít az oktatási rendszer és a munkaerőpiac között. A költségvetés egyéb prioritásai közül a kutatást, az innovációt és a digitális menetrendet említeném: ezek a területek létfontosságúak Európa fenntartható fejlődése szempontjából.

Szeretném kiemelni néhány már meglévő program fontosságát is, amelyek hozzájárulnak ehhez a célkitűzéshez, mint például az Európai Innovációs és Technológiai Intézet. Ez a költségvetés erőfeszítést tesz a környezetbarát és innovatív technológiák támogatására is, ezáltal lényegesen hozzájárul a gazdasági fellendüléshez és lendületet ad a kis- és középvállalkozásoknak. A fiatalok, az innováció és a tudomány iránti elkötelezettség a kulcsa annak, hogy Európát ismét a világ vezető hatalmává tegyük.

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (S&D) , írásban. – (DA) Ma a dán szociáldemokraták megszavazták a 2011-es költségvetés prioritásait. Támogatjuk az általános prioritásokat, és különösen a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelmet, valamint a kutatás, az innováció és a környezetbarát technológiák támogatását. A dán szociáldemokraták teljes mértékben támogatják továbbá a szükséges támogatások előirányzását a EU növekedési és foglalkoztatási stratégiája, az EU 2020 számára. A dán szociáldemokraták szeretnék hangsúlyozni azonban, hogy a közös uniós agrárpolitika célja továbbra is a piacok stabilitásának biztosítása kell maradjon, és ezért nem tudjuk támogatni, hogy állandó támogatást kapjanak az EU-tól többek között a tej és tejtermékek.

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D) , írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták, ma úgy döntöttünk, hogy a 2011-es költségvetés prioritásai mellett szavazunk. Nagymértékben egyetértünk a jelentésben meghatározott prioritásokkal. Úgy gondoljuk például, hogy fontos a fiatalokba, a kutatásba és innovációba, valamint a környezetbarát technológiákba való beruházás. Úgy véljük továbbá, hogy fontos megadni a szükséges pénzügyi erőforrást az EU új növekedési és foglalkoztatási stratégiája, az „EU 2020” számára ahhoz, hogy sikeres lehessen.

Szeretnénk hangsúlyozni azonban, hogy nem gondoljuk, hogy az EU közös agrárpolitikájának a piaci stabilitás biztosítása a fő feladata, és ezért nem akarjuk, hogy az EU folyamatos piaci támogatást nyújtson a tej és tejtermékek számára.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az általános válság összefüggésében és a 2020-as stratégiának az innováció, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás tekintetében megfogalmazott ambiciózus elvárásai hátterében létfontosságú, hogy a 2020-as stratégia kihívásait állítsuk a költségvetési prioritások központjába.

Örömmel látom ezért a Bizottság által meghatározott 2011-es költségvetés prioritásai között az egyértelmű elkötelezettséget az oktatással, a kutatással és az innovációval foglalkozó politikák iránt. Létfontosságú továbbá a gazdasági fellendülést és a válságból való kilábalást is szem előtt tartani, így örömmel látom, hogy a 2011-es költségvetés komoly hangsúlyt fektet a kis- és középvállalkozások támogatására. Szeretném újra hangsúlyozni annak szükségességét, hogy a közös agrárpolitika megreformálása keretében felgyorsítsuk a KAP finanszírozását; ez olyan prioritás, amelyet szintén támogatnia kell a Bizottságnak.

Szeretnék rámutatni, hogy a 2011. évi költségvetés lesz az első, amelyet a Lisszaboni Szerződés alatt fogadunk el, az abból eredő megerősített parlamenti beavatkozással.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A 2011-es költségvetés javasolt prioritásai a szociális retorika ellenére, amely válság idején elkerülhetetlen, meglehetősen egyértelműek: az a szándéka, hogy alapvetően megtartsa ugyanazokat a prioritásokat, amelyek a korábbi költségvetések irányát is megszabták. A jelek szerint ismételten olyan költségvetésről van szó, amelynek célja az egységes piac elmélyítése, a munkahely biztonságának megszüntetése, amit rugalmas biztonságnak neveznek, a liberalizáció, valamint a környezet és a társadalmi élet egyre több területének kereskedelmi hasznosítása. Jóllehet ezeket egy úgynevezett új „2020-as stratégia” néven gyűjtötték össze, ezek régi iránymutatások.

A fiatalok prioritásként kezelése nem kendőzi el a tényt, hogy a cél mostantól a munkavállalók olyan jövőbeni generációjára építeni, akik számára a munkanélküliség strukturális lesz, egy stratégiai változó, amely munkaerejük leértékelését idézi elő. Ez arra fogja kényszeríteni még a képzett munkavállalókat is, hogy egyik bizonytalan munkahelyről a másikba kerüljenek, váltogatva azokat az elkerülhetetlen munkanélküliséggel. Ezek azok a prioritások, amelyek kiszolgáltatják a 2011-es költségvetést az EU külső intervencionizmusának; a közös kül- és biztonságpolitikának és a közös biztonság- és védelempolitikának; a militarizálódásnak és a háborúnak; olyan politikáknak, amelyek büntetendővé teszik a bevándorlást; az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségnek.

Ezek alapján az erre a jelentésre adható egyetlen válaszunk, hogy ellene szavazunk. Ez azonban nem az egyetlen út, és nem is elkerülhetetlen. Mi megpróbáltuk ezt megmutatni a vita során előterjesztett számos javaslatunk által.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – (PL) Nem könnyű az EU költségvetésének megalkotása pénzügyi válság idején, egy nagyon szűkös költségvetési kerettel, és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből eredő új munkaterületekkel. Még nagyobb megelégedéssel töltött el ezért a szavazás során, hogy jóváhagytuk Jędrzejewska asszony jelentését a 2011-es költségvetésről és az európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítványt, amelyek közül mindkettő ambiciózus prioritásokat fogalmaz meg a következő évre.

Az olyan hagyományos prioritások mellett, mint a kohéziós politika és az innovatív és ökológiai technológiák támogatása, a 2011-es költségvetésnek összpontosítania kell az EU új kezdeményezései teljes működésének biztosítására is: az Európai Külügyi Szolgálatra, az EU 2020 stratégiára és a keleti partnerség részét képező intézkedésekre. Mind a hármat kudarc fenyegeti, amennyiben a hozzájuk rendelt pénzeszközök túl „szimbolikusnak” bizonyulnak.

Szintén érdemes megjegyezni a fiatalok kérdésének átfogó megközelítését. Demográfiai problémái mellett az EU nem engedheti meg magának, hogy kevés képzett fiatallal rendelkezzen, mert ez a munkanélküliség még nagyobb növekedéséhez vezetne ebben a korcsoportban, amit az EU egyszerűen nem engedhet meg magának. Az európai költségvetésnek ezért tartalékokkal kell rendelkeznie a nyelvtanulás, az interkulturális párbeszéd, a fiatalok növekvő mobilitásának támogatásához és a diplomásoknak a munkaerőpiacra való integrálásához.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Ha jó értettem ennek a jelentésnek a szövegét, minden, legalábbis majdnem minden prioritássá válik, ami azt jelenti, hogy nincsenek prioritások. Egész egyszerűen egy nagyobb költségvetést kérnek; más szóval több adót az európaiaktól. Igaz, hogy, hogy dicséretes, hogy az előadó kitér annak biztosítására, hogy az EU költségvetéséből finanszírozott költekezés ne csak hasznos, hanem hatékony is legyen, és hogy igazi európai hozzáadott értéket jelentsenek a nemzeti politikák számára. Azonban, hogy őszinték legyünk, ezzel folyamatosan törődni kellett volna az évek során. Egyrészről emlékszem, hogy az elmúlt 14 vagy 15 évben ez nem így volt, mivel az Európai Számvevőszék nem volt képes jóváhagyni az éves költségvetés végrehajtását. Másrészről még mindig keresem a konkrét javaslatokat ebben a jelentésben, amelyek lehetővé teszik ennek a célkitűzésnek az elérését. Különösen olyan javaslatokat keresek, amelyek véget vetnek azoknak a programoknak, amelyek csupán populisták, hiábavalóan osztanak szét kis összegű támogatásokat, ideológiai propagandát folytatnak, megkísérelnek jobban beavatkozni olyan területekbe, ahol az EU-nak szerencsére csak kevés hatásköre van, és mindenekelőtt nem hatékonyak.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Bár én a jelentés mellett szavaztam, szeretnék kiemelni néhány kritikai észrevételt a 2011-es költségvetés prioritásaival kapcsolatban. Igaz, hogy készségesen támogatom az EU kötelezettségvállalását, hogy támogatást nyújt a fiataloknak, az innovációnak és az önkéntes ágazatnak, társadalmunk számos strukturális elemének. Ennek ellenére a pénzügyi keret egyáltalán nem megfelelő, különösen a gazdasági válság és a magas munkanélküliség idején: nem teszi lehetővé számunkra, hogy bármilyen olyan politikai célkitűzést támogassunk, amely igazi változást idéz elő. 9 millió eurót, vagyis a költségvetés 0,07%-át különítették el a foglalkoztatásra: ez igazán nem tükröz erős ambíciót a foglalkoztatás támogatásával kapcsolatban.

  Iosif Matula (PPE) , írásban. – (RO) Én az Európai Bizottság költségvetésről szóló jelentése mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, fontos, hogy az EU-nak kiegyensúlyozott, reális költségvetése legyen, amely hatékony választ ad az állampolgárok elvárásaira, akik túl szeretnének jutni a jelenlegi gazdasági válságon, jól fizetett munkahelyeket és biztonságosabb jövőt várnak. Úgy gondolom, hogy a kkv-k pénzügyi támogatásának prioritást kell élveznie Európában, mert a kkv-k döntő szerepet játszanak a nagyszámú munkahely biztosításában, valamint a régiók és a vidék területek fejlődésében. Úgy vélem továbbá, hogy a fiatalok jelenleg nagyon fontosak az EU jövőjére nézve. Ezt is tükrözni kell a költségvetési prioritásokban. A fiatalok képezi az európai társadalmi és befogadási stratégiáinak központját. A fiatalok innovatív képessége a fejlődés és a gazdasági növekedés kulcsfontosságú forrása, amire az EU-nak számítania kell. Szilárdan hiszem, hogy a fiatalokba és az oktatásba való beruházás a jelenbe és a jövőbe való beruházást jelent, ahogy azt az Unió ifjúsági stratégiája is vázolta. Üdvözlendőnek tartom, hogy az ifjúsági politikának az iskolákban és az egyetemeken történő, munkaerőpiacra való felkészítést is figyelembe kell vennie.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Én a 2011-es költségvetési prioritásokról szóló jelentés ellen szavazok. Ez utóbbi olyan dogmatikus és káros eurokrata politikákat vezet be, amelyet ellenzek egész Európában és az egész világon. Nem szavazhatok egy olyan költségvetés mellett, amely ennyi potenciális katasztrófát rejt magában.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Stratégia bukását követően az EU-nak most újra lehetősége nyílt, hogy a világgazdaság nagy katalizátora legyen a 2020-as stratégiával. Ahhoz, hogy ez az új terv sikeres legyen, szükséges, hogy a különböző elfogadandó költségvetések számos olyan területet kezeljenek prioritásként, amelyek alapvetően fontosak a 2020-as stratégia sikeréhez.

Az innovációról beszélünk, a fiatalok támogatásáról a társadalmi mobilitás növelése érdekében, és a kis- és középvállalkozások megerősített támogatásáról, amelyek az országok valódi gazdasági motorjai. Hasonlóan fontos az is, hogy nagyon nagy mértékű beruházások legyenek az éghajlatváltozás, a környezetvédelem és a szociálpolitika terén. Ahhoz tehát, hogy a 2020-as stratégia sikeres legyen, létfontosságú, hogy a finanszírozás és a támogatás új módjait találjuk meg, mivel nem csinálhatjuk azt, amit a múltban tettünk, vagyis hogy átirányítottuk a strukturális, a kohéziós és a közös agrárpolitikára szánt támogatásokat.

  Georgios Papastamkos (PPE) , írásban. – (EL) Én a 2011-es költségvetés prioritásairól szóló jelentés mellett szavaztam, és ennek egyik oka a KAP támogatásával kapcsolatos javaslatok. Különösen annak hangsúlyozása, hogy a jövőbeni EU 2020 stratégiával kapcsolatos prioritásoknak az alapok egy lehetséges újraelosztásával való támogatása nem történhet az olyan alapvető uniós politikák rovására, mint a kohéziós, a strukturális és közös agrárpolitika. Újra hangot ad az idei közösségi költségvetés elfogadásakor kifejezett aggodalomnak a mezőgazdasági kiadások szűk kerete tekintetében, és támogatja egy megfelelő keret kialakítását a 2011-es költségvetésben. A mezőgazdasági kiadásokra fordítható megfelelő keret különösen fontos a mezőgazdasági ágazatok előre nem látható szükségleteinek kezeléséhez, különösen az árak ingadozásának fényében.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Én a 2011-es költségvetési prioritásokról szóló európai parlamenti állásfoglalás – III. rész – Bizottság mellett szavaztam, megerősítve ezáltal, hogy az Európai Unió és a tagállamok politikai vezetőinek prioritásként kell kezelniük a meglévő munkahelyek megőrzését és újak teremtését, amely lehetővé fogja tenni az európai állampolgárok számára, hogy megfelelő életkörülmények között éljenek. A Bizottság „Európa 2020: európai stratégia az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésért” elnevezésű közleménye képezi az alapját az EU elkövetkezendő évekbeli gazdasági és szociális stratégiájáról szóló kiterjedt vitának. Az 5. módosítást is megszavaztam, figyelembe véve, hogy a munkanélküliség kulcsfontosságú téma a jelenlegi vitákban, továbbá mert ahhoz, hogy teljes mértékben kezelni tudjuk a már most magas és egyre növekvő munkanélküliség problémáját, az Uniónak egy ambiciózus szociális menetrendet kell bevezetnie. Az Európai Uniónak be kell ruháznia mindenekelőtt a kutatásba, a közlekedésbe és az energia infrastruktúrába, hogy globálisan versenyképes tudjon maradni. Továbbá mind a tagállamoknak, mind az EU-nak beruházásokat kell tennie az oktatásba és a fiatalok fejlesztésébe. Ezért kell az olyan programoknak, mint az Erasmus, különösen a fiatal vállalkozóknak létrehozott Erasmus-rendszer, prioritást élvezniük, amelynek a 2011-es költségvetésben is tükröződnie kell.

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Örültem az Európai unió 2011-es költségvetési prioritásairól szóló Jędrzejewska-jelentésről való szavazás eredményének. Én természetesen mellette szavaztam. A mai szavazás két szempontból is kivételes volt. Először is, ez az első, a Lisszaboni Szerződés szabályai szerint elfogadott költségvetés. Másodszor, az Európai Parlament terjesztette elő a prioritásokra vonatkozó javaslatait először, és nem a Bizottság.

Az előadó nagyon helyesen utalt jelentésében a fiatalok és az oktatás kérdésére. Válság idején különösen fontos a fiatalok támogatása, azáltal például, hogy segítséget nyújtunk számukra első munkahelyük megtalálásában vagy beindítani vállalkozásukat. Az, hogy a korábbi években nem foglalkoztak megfelelően ezzel a kérdéssel, most különösen jól látszik. Foglalkoztatási szakértők hangsúlyozzák, hogy nem csak a friss végzősöknek vannak nehézségeik a munkaerőpiacon, hanem a harmincas éveikben járóknak is, akik már több éve részt vesznek a munkaerőpiacon.

Jelentés: Helga Trüpel (A7-0036/2010)

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Én támogatom ezt a jelentést, mivel a 2011-es költségvetést kivételes körülmények között fogjuk elfogadni a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének és a folytatódó gazdasági és pénzügyi válságnak köszönhetően. A költségvetésnek megfelelően kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy biztosítsa a Lisszaboni Szerződésben foglalt célok, például egy közös belső energiapiac létrehozásának sikeres teljesítését. A költségvetés tervezésekor jelentős figyelmet kell fordítani a pénzügyi válság következményeire is, amelyet sok ország még mindig érez, valamint erőfeszítést kell tenni ezek hatékony megszüntetésére. A legfőbb prioritásnak továbbra is a munkahelyek megőrzésének és a munkahelyteremtésnek kell lennie, amely szorosan összekapcsolódik a munkahelyteremtésben jelentős mértékben résztvevő kis- és középvállalkozások pénzügyi támogatásának szükségességével. A 2011-es európai parlamenti költségvetés elfogadásakor különös figyelmet kell fordítani az Európai Parlament prioritásainak értékelésére – a magas szintű szabályozás kialakítására –, és minden szükséges intézkedést meg kell hozni ennek a célnak az érdekében. Megfelelő megoldást kell találni továbbá az EP munkájának hatékony szervezésével kapcsolatos kérdésekre, beleértve azt, hogy megfelelő helyet kell kialakítani az európai parlamenti képviselők munkavégzéséhez.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése szélesebb hatásköröket biztosít a Parlament számára. Egy globalizált világban az egyes kérdések egyre összetettebbé válnak, és a döntéseknek technikailag megalapozottaknak és a tudomány által alátámasztottnak kell lenniük. Létfontosságú, hogy a politikai döntéshozók tisztában legyenek a legújabb tudományos eredményekkel, mivel ezek lehetővé teszik számukra a legjobb döntések meghozatalát. Ez a költségvetés hosszú távú iránymutatásokat tartalmaz az épületgazdálkodási politikával kapcsolatban, amely csökkenő kiadásokhoz vezethet a jövőben.

A képviselők fokozott képzésére és technikai támogatására szólítok fel, mivel ezek fogják a szükséges erőforrásokat nyújtani a Parlamentnek munkája elvégzéséhez, a tudományos és technikai támogatással együtt, ami rendkívül fontos a 21. században.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Mivel az új keretben sok intézmény felelőssége megnövekedett, ahogy a Parlament esetében is, létfontosságú, hogy minden intézmény működési költségvetése biztosítsa, hogy rendelkezésükre álljanak az intézményi kereten belüli feladataik pontosan és kiválóan való elvégzéséhez szükséges anyagi és humán erőforrások.

Én egy realista és megvalósítható költségvetést támogatok, amely azonban a különböző intézmények rendelkezésére bocsátja a feladatuk elvégzéséhez szükséges anyagi eszközöket. Ezeknek a megfontolásoknak azonban nem szabad veszélyeztetniük a költségvetés fenntarthatóságát és a szigorú könyvelést, amelyek minden intézmény esetében létfontosságúak. A szigort és az átláthatóságot az egyes intézmények rendelkezésére bocsátott eszközök kezelésében is biztosítani kell.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – A 2011-es költségvetés megtervezése nagyon fontos, és egyetértek a jelentésben foglalt igénnyel egy jól átgondolt és átlátható vitára. Abban a kijelentésében is igaza van, hogy a költségvetési korlát kérdése nagyon kényes, és tekintettel kell lenni a globális költségekre. Elégedett vagyok a jelentés körültekintő megközelítésével. Ha kevésbé körültekintően közelítenénk meg ezt a kérdést, az sértő lenne hazám és Európa egészének állampolgárai számára, akiknek szembe kell nézniük saját költségvetési nehézségeikkel. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy elmondjam, remélem, körültekintésünk megmutatja görög és portugál kollégáinkkal való szolidaritásunkat és testvériségünket is, akik különösen nehéz időket élnek át.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés új kötelességeket szabott a Parlamentre. Ebben a helyzetben nő az adminisztratív teher, ezért a tagországoknak szakképzett tanácsadókra van szükségük. Ez az új helyzet két problémát eredményez: a több tisztviselő magasabb költséggel jár, és további helyiségekre van szükség ahhoz, hogy megfelelő körülmények között láthassák el feladatukat. Ez a költségek megnövekedéséhez vezet. Ezt nehéz megindokolni a jelenlegi válsághelyzetben, de ha azt akarjuk, hogy a Parlament kiváló munkát végezzen, meg kell adnunk a szükséges pénzügyi és humán erőforrásokat.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Én megszavaztam ezt a fontos jelentést. Az iránymutatások képezik az első lépést a költségvetési eljárásban, általános útmutatást adva az Európai Parlament főtitkárának és hivatalának a következő lépéshez, az előzetes költségvetési becslésekhez, amelyek már a hivatal előtt vannak.

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A 2011-es költségvetést kivételes körülmények között fogadjuk el, és ez nagy kihívást jelent. A Lisszaboni Szerződés sikeres végrehajtása fontos prioritás, míg a gazdasági válság hatásai, amelyek még mindig érezhetőek az Európai Unióban, még nehezebbé teszik ennek a célkitűzésnek az elérését.

Ebben az összefüggésben az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták), amely képviselőcsoporthoz én is tartozom, továbbra is egy fenntartható és szigorú költségvetést támogat, amelyben minden kiadási tétel indokolt, és amelyben a szigort és a hatékonyságot fenntarthatóan biztosítani lehet. Én ezért támogatom egy nulla alapú költségvetés irányába való elmozdulást, amely előmozdítja a hatékonyságot és megtakarítást. Ahhoz, hogy ezt a célkitűzést könnyebben elérhessük, sürgősen létre kell hoznunk egy hosszú távú épületgazdálkodási politikát.

Egyetértek azzal, hogy szükség van a jobb együttműködés és a szorosabb párbeszéd előmozdítására az intézmények között, hogy az erőforrásokat jobban tudjuk használni a különböző területeken, mint például a fordítás és az épületgazdálkodás területén. Hangsúlyoznám annak fontosságát, hogy a parlamenti törvényhozás kiválósága prioritás legyen, valamint hogy biztosítsuk a Parlamentnek a jogalkotási feladatának eredményes végrehajtásához szükséges eszközöket. Ezért szavaztam a jelentésben szereplő 2011-es költségvetési iránymutatások mellett…

(A szavazatok indokolását az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítik.)

Jelentés: Giancarlo Scottà (A7-0029/2010)

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Én a mezőgazdasági termékek minőségével kapcsolatos uniós szakpolitikáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel ez két területen is rendkívül fontosnak tűnik számomra. Először is, hangsúlyozza, hogy a termékek minőségének védelme fontos az Európai unió számára, és ezt az európai mezőgazdasági stratégia fontos prioritásává teszi. Másodszor, megvédi a földrajzi azonosítás elvét, valamint a hagyományos specialitásokat, úgy mutatva be ezeket, mint amelyek hozzájárulnak az európai mezőgazdaság versenyképességéhez és a kulturális örökség megvédéséhez. Végezetül, a jelentés támogatást biztosít azoknak a mezőgazdasági termékeknek, amelyekre olyan büszkék vagyunk, és ugyanakkor pártolja a védelmükkel kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítésének szükségességét.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Én „A mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitika: követendő stratégia” című jelentés mellett szavaztam, mert a minőség döntő tényező az európai termékek versenyképességében a nemzetközi piacokon.

Ilyen szempontból pozitívnak gondolom a kötelező „termelés helye” címke bevezetését, mivel ez lehetővé teszi, hogy minőségi szabványokkal kapcsolatos információkat nyújtsunk a fogyasztóknak. Szintén pozitívnak értékelem, ahogy a jelentés a környezetvédelemmel és az állatjóléttel foglalkozik.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Elengedhetetlen lesz, hogy a közös agrárpolitika elkötelezett legyen mezőgazdasági terményeink minőségének javítása iránt, ami tagadhatatlanul javítja az európai versenyképességet a globális piacon. A minőségpolitikát nem lehet elválasztani a közös agrárpolitika egészétől, hasonlóképpen, nem lehet függetleníteni az olyan új kihívásoktól, mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a biodiverzitás megőrzésének szükségessége, az energiaellátás kérdései, a fejlesztések a bioenergia területén, az állatjólét valamint a vízgazdálkodás a mezőgazdaságban. A fogyasztók növekvő elvárásait szintén megfelelően be kell építeni a mezőgazdasági termékek jövőbeli minőségpolitikájába, nem feledkezve meg arról, hogy a tájékozott fogyasztóknak fontos szempont a minőség, amikor választanak.

Emlékeztetném azonban Önöket, hogy a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitika nem támaszthat akkora elvárásokat, hogy veszélyeztesse a kis és közepes méretű gazdaságokat, vagy az egyes régiókra jellemző hagyományos termékeket, amelyek előállítására nem lehet szemellenzősen mindenhol ugyanolyan szabályokat alkalmazni. A minőségpolitika célja, hogy ösztönzőleg hasson a tagállamok mezőgazdaságára a globális piacon, és hogy megvédje az európai termékeket. Azért van, hogy szolgálja a termelőket és a fogyasztókat.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A most vitatott jelentésnek vannak pozitív elemei: például támogatja az olyan eszközök kifejlesztését, amelyek lehetővé teszik a helyi termékek és olyan kézműves termékek támogatását és népszerűsítését, melyek egy adott területre jellemzőek és valamilyen földrajzi nevet tartalmaz a megjelölésük, valamint hogy felismerési, hogy milyen lassú, bonyolult és költséges eljárással szembesülnek a kistermelők, amikor minőségtanúsítványért folyamodnak.

A jelentés azonban megkerül olyan kérdéseket, amelyek létfontosságúak a mezőgazdasági termékek minőségbiztosításában és a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságában az EU-n belül: például a világkereskedelem deregulációjának és a piacok ellenőrizhetetlen liberalizálásának következményeit mind a kétoldalú megállapodások, mind a Kereskedelmi Világszervezet keretein belül; a genetikailag módosított szervezeteknek az eddigi módon történő környezetbe juttatásával kapcsolatos különböző veszélyeket; és végezetül a közös agrárpolitika alapos reformjának szükségességét, amely támogatja a helyi védelmet, az előállításhoz való jogot és az élelmiszer-szuverenitáshoz való jogot.

  Jarosław Kalinowski (PPE) , írásban. – (PL)Szeretnék gratulálni képviselőtársamnak a jelentéshez, és szeretném elmondani, hogy egyetértek azzal az állásponttal, hogy a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikát külön kell kezelni a közös agrárpolitikától vagy a következő néhány évre vonatkozó közösségi politika olyan központi elveitől, mint a fenntartható fejlődés, a biodiverzitás vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem.

Az Európai Unió állampolgárai jó minőségű, egészséges, olyan innovatív technológiákkal gyártott termékeket várnak, amelyek figyelembe veszik az előállítási folyamat környezeti hatásait. Támogatom az előadónak egy információs és oktatási kampánnyal kapcsolatos elképzeléseit is az összes európai mezőgazdasági terméken szereplő, létező és elfogadott címkével kapcsolatban. Egy ilyen kampány elindítása létfontosságú, mivel ha a fogyasztók nem ismerik a szimbólumok jelentését, akkor az megkérdőjelezi a teljes minőségpolitikát.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Szeretném megdícsérni mezőgazdasági bizottságbeli kollégáimat ezért a sok új kezdeményezést tartalmazó jelentésért. Mezőgazdasági termékeink minősége olyan érték, amelyből tőkét kell kovácsolnunk. Sok időt szentelünk az Európai Unióban annak, hogy biztosítsuk a legszigorúbb standardok betartását a gazdálkodásban; hogy az állatokkal jól bánjanak és egészségesek legyenek; hogy terményeink biztonságosak legyenek; hogy gazdálkodási gyakorlataink etikusak legyenek a környezetre gyakorolt hatásuk szempontjából. Szabályozzuk az iparág termelési láncának minden lépését úgymond „az istállótól a konyhaasztalig”. Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az iparnak az eladhatóság szempontjából megkülönböztető tulajdonságából – a termékek jó minőségéből –, további reklámra van szükség, ahogy arra a Scottà-jelentés is rámutat. Nagyon helyes, hogy a termékeket címkézik a termelés helye és hagyományos specialitás volta szerint, de ha a fogyasztó nincs tisztában a címke jelentésével, akkor az valójában olyan, mintha egy idegen nyelvet olvasna. Egyetértek ezért a jelentésnek a Bizottsághoz intézett ajánlásával, hogy növelje az ezzel az információval kapcsolatos tudatosságot, mert ez a reklám hatékony módja. Ez egyaránt segíteni fogja a fogyasztókat és a kisvállalkozásokat, és rendkívül hasznos lenne a mezőgazdaság és élelmiszeripar számára.

  Elisabeth Köstinger (PPE) , írásban. – (DE) Én határozottan támogatom a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló saját kezdeményezésű jelentést (A7-0029/2010), amelyről 2010. március 25-én tartottak szavazást. Szoros kapcsolat van a termék minősége és a nyersanyagok származási helye között. Javaslatot tettek egy olyan „termelés helye” címke feltüntetésére, amely jelzi, honnan származnak a nyersanyagok. Úgy tűnik számomra, hogy ez fontos lehetőséget biztosít a mezőgazdaság számára, amely jó minőségű mezőgazdasági termékeket állít elő. A termékek egyértelmű eredetcímkézése nem csak a legjobb minőséget garantálja a fogyasztók számára, hanem azt is lehetővé teszi számukra, hogy objektív és átlátható kritériumok alapján hozzanak döntést. A minőség a legfontosabb kérdés az egész élelmiszerláncban, és létfontosságú eszköz az európai mezőgazdasági-élelmiszeripari termelők versenyképességének támogatása szempontjából. A jó minőségű élelmiszerek előállítása gyakran az egyetlen foglalkoztatási lehetőség számos vidéki területen, ahol korlátozottak a termelési alternatívák. Nagyon támogatom ezért az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket és az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket, valamint a hegyvidéki régiókból és GMO-mentes területekről származó termékek szabályozott és oltalom alatt álló eredetmegjelölésének újrabevezetését. A „hagyományos specialitás” és „biogazdaság” rendszereket is meg kellene tartani.

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Én a jelentés mellett szavaztam, mert támogatom az európai termékek jobb globális védelmét. A földrajzi jelzések nagyobb hitelességet biztosítanak a mezőgazdasági termékeknek és jobban felkeltik a fogyasztók figyelmét, miközben versenyre ösztönző környezetet is biztosítanak a termelőknek. Ez ugyanakkor a termékek szellemi tulajdonjogának védelmét is biztosítja. A földrajzi jelölés rendszere jól kialakított az Európai Unióban és számos más EU-n kívüli országban, például az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon. Az EU-nak azonban sajnálatos módon vannak olyan kereskedelmi partnerei, akik nem rendelkeznek szabályozással ezen a területen. Az európai termékek ezért nem megfelelően védettek ezeknek az államoknak a nemzeti rendszerein belül, és fennáll a hamisítás veszélye.

  Astrid Lulling (PPE) , írásban. – (DE) Bár azon a véleményen vagyok, hogy óvatosnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mit kérünk a Bizottságtól saját kezdeményezésű jelentésekben, támogatom a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló jelentést.

Különösen az annak biztosítására szolgáló szorosabb ellenőrzésre és a Bizottság és a tagállamok közötti jobb koordinációra való felhívást támogatom, hogy az importált élelmiszeripari termékek megfeleljenek az EU minőségi és élelmiszerbiztonsági előírásainak, valamint környezeti és társadalmi normáinak.

Az olyan friss vagy feldolgozott termékek esetében, amelyek csak egy összetevőt tartalmaznak, jelölni kellene a származási országot, hogy a fogyasztók tudatos, tájékozott döntést hozhassanak arról, mit vásárolnak.

Megkönnyebbültem, hogy módosításomat, amely ellenzi az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések szabványosítását, elfogadták a plenáris ülésen. Ennek az információnak a beillesztése feleslegessé tette volna a meglévő jelöléseket, és jelentős károkat okozott volna az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező termelőknek.

A kvantitatív termelésirányítás kérdését szándékosan szőnyeg alá söpörték a Bizottság közleményében. Meg vagyok győződve arról, hogy még mindig szükség van termelésirányítási eszközökre a stabil árak és a tervezés biztonságának biztosítása érdekében a termelők számára, hogy teljesíthessék a fogyasztók és a jogalkotók magas elvárásait. Ez nem csak a tejtermelésre, hanem különösen a bortermelésre is igaz.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Ennek a jelentésnek van egy tagadhatatlan hiányossága: bevonja az agrárpolitikát a maximális profitra törekvés önző logikájába, ami ellentétes az agrárpolitikával kapcsolatos elképzelésünkkel. Ezért egyértelműen nem tudok mellette szavazni. A benne foglalt előrelépések miatt azonban úgy gondolom, bölcsebb tartózkodnom. Valójában nem szeretnék segíteni megakadályozni olyan termelékenységellenes elképzeléseket, mint az „ökológiai lábnyom” címke bevezetése és a mezőgazdasági termelés egy részének áthelyezése. Észleltem a termelékenység logikájától való elmozdulás szándékát. Sajnálom, hogy ezek csak lehetőségként vannak jelen a szövegben, és tényleges bevezetésük egy kapitalista környezetben jelentősen csökkenti hatásukat. Nem szeretném azonban lebecsülni az ilyen elképzelések előmozdításának fontosságát.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az európai mezőgazdasági termékek minősége örökségünk olyan része, melyet az egész világon megbecsülnek. Ezért szükség van ezeknek a termékeknek a védelmére, valamint a rosszabb minőségű, kevésbé biztonságos és néha hamisított termékekkel való összetévesztésük megakadályozására.

Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, létfontosságú, hogy ezek a termékek címkékkel legyenek ellátva, és hogy kísérletet tegyünk annak biztosítására, hogy a fogyasztók megbízható információkat kapjanak ezekkel a termékekkel kapcsolatban. A verseny torzulásának elkerülése érdekében még mindig fontos, hogy teljes egyetértés legyen abban, hogy az importált mezőgazdasági termékeknek ugyanolyan feltételeknek kelljen megfelelniük, mint az EU-ban előállított termékeknek. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Tiziano Motti (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai szabályozásnak köszönhetően, amelyek határozott szabályokat fektettek le a mezőgazdasági termények minőségével, az állampolgárok egészségével, a környezeti fenntarthatósággal és a termények speciális jellemzőivel kapcsolatban, ma büszkén állíthatjuk, hogy az európai mezőgazdaság egy olyan modell, amelynek nincs párja a világon.

Míg egyrészről köszönetet kell mondanunk a gazdálkodóknak, akik nagy kötelességtudattal alkalmazták a szabályokat, másrészről meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért vész el néha az Európai Unió olyan bürokratikus útvesztőkben, amelyek hajlamosak elhomályosítani ezt a kiválóságot, és nagy csalódásérzetet kelteni az állampolgárokban.

Ezért van, hogy manapság polgáraink egy finom narancsmentes narancslével kezdik a napot, és ebédre vörös- és fehérbor keverékéből cukor hozzáadásával készült rosét isznak a kazeinnel készült mozzarellát tartalmazó pizzájukhoz. Ha ez nem okoz nekik megelégedést, még mindig fordulhatnak a kakaó nélküli csokoládéhoz.

Még a gyerekek sem mentesek jó minőségű élelmiszereink skizofrén lerombolásának következményeitől: Európában fennáll a veszélye, hogy olyan káros terméket fogyasztunk, amelynek eredetével nem vagyunk tisztában; elég csak a Kínából származó, melamintartalmú tejre gondolni.

Az állampolgároknak joguk van a védelemre. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a fogyasztók számára a tudatos döntést, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a címkék tartalma teljes és átfogó legyen, és hogy az olyan tömegfogyasztásra szánt termékek, mint például a hosszú élettartamú sterilizált vagy UHT tehéntej és a kizárólag tehéntejből készült tejtermékek tartalmazzák a gyártás során felhasznált nyers tej eredetére vonatkozó jelölést, valamint egyéb jogilag előírt jelöléseket.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) Én a 3. módosítás mellett szavaztam, mert egy olyan ponthoz kapcsolódik az állásfoglalásra irányuló indítványban, amelyet úgy lehet értelmezni, mint ami támogatja a mezőgazdasági termékek szabványosításához való visszatérést (a gyümölcsök és zöldségek alakja és méretei).

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Ez a jelentés hangsúlyozza a jó minőségű mezőgazdasági termékeknek a fogyasztóvédelemben betöltött központi szerepét. Kiemeli továbbá a hagyományos regionális termékek és a kis- és középvállalkozások támogatását. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Georgios Papastamkos (PPE) , írásban. – (EL) Én a 3. módosítás mellett szavaztam, mivel támogatom a kereskedelmi szabványok visszaállítását a gyümölcságazatban. Indokolatlannak ítélem az ennek eltörlésére irányuló bizottsági döntést, amelyet a tagállamok széles köre és a kérdéses termelési ágazat is ellenez.

Az EU jogosan alkalmazza a legszigorúbb szabványokat a mezőgazdasági termékekre az európai fogyasztók érdekében. Emellett a minőségpolitika stratégiai fontosságú, mert elsősorban ezen alapul az európai mezőgazdasági termékek hozzáadott értéke a globális piacokon. Ugyanakkor az importált termékek ugyanolyan minőségi előírásoknak való megfelelése továbbra is problémát jelent. Felsorolást kellene készíteni az összes magán minőségtanúsítási rendszerről és jogalkotói keretet azokról az alapelvekről, amelyeket uniós szinten el kellene fogadni annak biztosítása érdekében, hogy ezek a rendszerek átláthatóan működjenek.

Én támogatom az összes elsődleges mezőgazdasági-élelmiszeripari termék címkézését az előállítási hely tekintetében. A földrajzi jelzéseket illetően változatlan formában meg kellene tartanunk a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre, alkoholtartalmú italokra és borokra vonatkozó három EU-s rendszert. Elsődleges fontosságú a földrajzi jelzések erősebb védelme a kétoldalú kereskedelmi megállapodások és a WTO keretén belül.

  Rovana Plumb (S&D) , írásban. – (RO) Én a jelentés mellett szavaztam, mert a minőségpolitika megerősítése az Európai Unió szintjén egy fontos ösztönző az európai mezőgazdasági termelőknek, hogy fokozzák a minőség, az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelem támogatása érdekében tett erőfeszítéseiket. Úgy gondolom, hogy ez a politika jelentős javulást eredményezhet az európai mezőgazdasági-élemlmiszeripari termékek hozzáadott értéke tekintetében az egyre inkább globalizált piacon. Ugyanakkor jobban kell tájékoztatni az állampolgárokat megfelelő információs kampányok segítségével, valamint az egyéb olyan termelési módszerek önkéntes címkézésének előmozdításával kapcsolatos kampányok által, amelyek tiszteletben tartják a környezetet és az állatokat, mint például az „integrált termesztés”, a „szabadtéri legeltetés” vagy a „hegyvidéki gazdálkodás”.

  Britta Reimers (ALDE) , írásban. – (DE) A mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló Scottà-jelentésről szóló szavazáson elfogadták az 5. módosítást, amely az egy összetevőből álló élelmiszerek eredetcímkézésének kötelezővé tételére szólított fel. Ez az elvárás jelentős többletmunkát és többletköltségeket jelent a mezőgazdasági ipar és az élelmiszer-feldolgozók számára anélkül, hogy igazi hozzáadott értéket jelentene a fogyasztók számára. Ezért én a módosítás ellen szavaztam.

  Robert Rochefort (ALDE) , írásban. – (FR) Én az élelmiszerekre vonatkozó minőségpolitika jövőjéről szóló jelentés mellett szavaztam. Engedjék meg, hogy rögtön kiemeljem a szöveg egy pozitívumát: a bioélelmiszerekre vonatkozó európai logó létrehozására vonatkozó javaslatot. Ez egyrészről a fogyasztók egyértelmű elvárása, valamint olyan követelmény, amelyet tiszteletben kell tartani a belső piac kifejlesztése érdekében.

Rátérek a földrajzi jelzések és a hagyományos specialitások fontos kérdésére. A földrajzi jelzések és a hagyományos specialitások, amelyek létfontosságúak az európai mezőgazdaság számára a termékek és a régiók között az idők folyamán kialakult kiváltásgos kapcsolatok miatt, szorosan kötődnek a hagyományokhoz és az ízlés történetéhez. Ezért meg kell védenünk azokat. Következésképpen örülök, hogy ellenezzük az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) és az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) két fogalmának az egyesítését, ahogy azt az Európai Bizottság javasolta. Igaz, hogy a szabványok egyszerűsítése első látásra kívánatosnak tűnhet a bürokratikus terhek csökkentése szempontjából, de ennek nem szabad a szabványok enyhítését eredményezni, amelyek teljesítését az európai termelők önkéntesen és bátran vállalták. Végezetül, ne felejtsük el a még előttünk álló munkát, melynek célja, hogy növeljük a földrajzi jelzések védelmét nemzetközi szinten (különösen a WTO-n keresztül).

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Én végül az állásfoglalás mellett szavaztam, főleg azért, mert a 3. módosítást (a gyümölcsökre és zöldségekre vonatkozó szabályok szabványosításának ellenzése) és az 5. módosítást (a származási hely kötelező megjelölése) elfogadták.

  Brian Simpson (S&D) , írásban. – Miközben örülünk, hogy a józan ész győzedelmeskedett a szabálytalan alakú gyümölcsök és zöldségek fölött, a brit munkáspárti képviselőknek még mindig vannak aggályaik a Scottà-jelentéssel kapcsolatban, és ezért ellene szavaztak. Mi ellenzünk minden arra irányuló kísérletet, hogy bevezessünk egy uniós minőséglogót, amely csak az uniós termékek számára lenne elérhető, mert ez hátrányosan megkülönböztetné a harmadik országbeli gazdálkodókat, és nem lenne összhangban fejlesztési céljainkkal. Az európai parlamenti Munkáspárt támogatja egy az egész unióra kiterjedő biocímke bevezetését, de a Bizottság már tisztában van a Parlament támogatásával ezt a kérdést illetően, és a jelentés más részei eléggé fontosak ahhoz, hogy a jelentés egésze ellen szavazzunk.

  Alf Svensson (PPE) , írásban. – (SV) Az EU-nak erős fogyasztóvédelmet kellene kialakítania. A fogyasztóknak joguk van a pontos és egyértelmű információkhoz a termékek tartalmával és eredetével, valamint azzal kapcsolatban, hogy genetikailag módosítottak-e. Az egyértelmű közös szabályok hozzák létre az egyenlő feltételekkel működő piac feltételeit az EU-n belül. Amikor a piac megfelelően működik, a fogyasztók döntéseiken keresztül még jobb élelmiszerminőséget tudnak elérni. Én mindazonáltal a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitika: követendő stratégia (2009/2105(INI)) című jelentés ellen szavaztam. Ennek fő oka, hogy a jelentés megsérti a szubszidiaritás elvét. Nem az EU feladata például, hogy létrehozzon egy „európai tudásbankot a régi receptekről és az élelmiszer-előállítás történelmi módszereiről”. Véleményem szerint az oltalom alatt álló földrajzi jelzések túl nagy hangsúlyt kapnak a jelentésben. Fennáll a veszély annak is, hogy akadályokat gördítünk a kereskedelem útjába az Európai Unión kívüli országok esetében, amikor ilyen nagy hangsúlyt fektetünk az EU-n belül előállított termékekre. Az eredetjelölés fontos, de az eredet önmagában nem szükségszerűen garancia arra, hogy a termék jó minőségű.

  Georgios Toussas (GUE/NGL) , írásban. – (EL) A megfelelő, biztonságos és jó minőségű élelmiszer iránti igény egy emberi elvárás és a munkavállalók követelése, amit nem lehet biztosítani a mezőgazdasági termékek kapitalista előállítási módszereinek és kereskedelmének a keretén belül. A jelentés az EU-nak az élelmiszerek előállításával kapcsolatos filozófiáját tükrözi, melynek célja az élelmiszeripar profitjának növelése, és nem az emberek élelmiszerekkel kapcsolatos elvárásainak teljesítése. Egy olyan időszakban, amikor egy milliárd ember éhezik és a kapitalista országokban alulról szerveződő társadalmak széles rétegeit sújtja szegénység, az EU ürügyként használja az élelmiszerekre vonatkozó előírásokat a termelés korlátozására, a földnek a nagy kapitalista vállalkozások kezében való összpontosítására és a kisüzemi és szegény gazdálkodók kiűzésére földjükről és a mezőgazdasági termelésből. Az utóbbi időben megsokszorozódott élelmiszerbotrányokat, melyek az élelmiszertermelésre az EU és a WTO által kényszerített kapitalista feltételek eredményei, soha nem fogjuk tudni eredményesen kezelni adminisztratív szabályzókkal, és a genetikailag módosított szervezetek sem tudnak együtt létezni a hagyományos és bioélelmiszerekkel. Csak az élelmiszer-szuverenitás és –biztonság, a biztonságos, egészséges és olcsó élelmiszer biztosítása, a szegény gazdálkodók támogatása és termelőszövetkezetek felállítása a néphatalom és népgazdaság keretein belül tudja biztosítani a modern, alulról jelentkező elvárásokat.

Jelentés: Enrique Guerrero Salom (A7-0034/2010).

  Sophie Auconie (PPE) , írásban. – (FR) A globális pénzügyi és gazdasági válságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre tett hatásairól szóló jelentésről való szavazáson én a 31. bekezdés módosítás mellett szavaztam, amely a pénzügyi tranzakciókra kivetett nemzetközi adó bevezetésére szólít fel. Én tényleg mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy egy adó, még egy kis mértékű adó kivetése is ezekre a nagy összegű tranzakciókra jelentős mennyiségű pénz felszabadítását jelentené. Így több pénzt tudnánk fordítani a bolygónkat érintő fenyegetésekkel való megküzdésre, és rendelkeznénk a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához szükséges pénzeszközökkel is. Ez nem csupán igazságosság kérdése, ezt diktálja a józan ész.

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – Én teljes mértékben támogatom ezt a jelentést. A globális pénzügyi és gazdasági válság hatalmas zavarokat okozott a fejlett gazdaságokban, de még mélyebben érintette a feltörekvő és a fejlődő gazdaságokat. A millenniumi fejlesztési célok elérése forog most kockán, mivel az ezek az országok által az utóbbi évtizedben elért fejlődés megrekedt. A pénzügyi segélyek önmagukban nem képesek biztosítani a gazdasági fejlődést a fejlődő országokban, A Bizottságnak ezért sürgetnie kellene a nemzetközi fejlődési együttműködés reformját. Úgy gondolom továbbá, hogy a fejlődő országoknak nyújtott segítséget folyamatosan hozzá kell igazítani az országok adott körülményeihez.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Én a jelentés mellett szavaztam, mert segítenünk kell a fejlődő országokat, különösen ebben a nehéz gazdasági időszakban. Sok fejlődő országban, és különösen a legkevésbé fejlett országokban, az exportból származó bevétel csökkent, és a déli régiók növekedése és fejlődése lelassult. Rendkívül fontos, hogy megállapodjunk gazdasági partnerségekről, hogy megerősítsük az EU politikájával való kompatibilitást a fejlődés, és többek között a megfelelő munka, a jólét, és a munkahelyteremtés előmozdítása, valamint a kereskedelmi kötelezettségvállalások megfelelő végrehajtásának és a kötelezettségvállalások alkalmazására egy megfelelő átmeneti időszak biztosítása érdekében. A fejlődő országoknak segélyekre van szükségük a szegénység és az elszigeteltség csökkentése érdekében, valamint olyan intézkedésekre, amelyek hozzájárulnak a fejlődéshez, és amelyek elengedhetetlenek a válságból való kilábaláshoz. Ezeknek az intézkedéseknek a bevezetésében az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia és döntően kell fellépnie, és ezért az EU intézményeinek nagyobb kötelezettségvállalásokat kell tenniük. Nem hagyhatjuk, hogy a válság megállítsa a fejlődést, amit ezek az országok az utóbbi tíz évben elértek a stabil gazdasági növekedés területén, és ezért úgy vélem, hogy létfontosságú a fejlődés nagyobb mértékű támogatása.

  Andrew Henry William Brons (NI) , írásban. – Mi elleneztük ezt az indítványt, mivel ez azt jelenti, hogy az európai országokra hárítjuk az elmaradott harmadik világ helyzete miatti felelősséget ahelyett, hogy az illető országokra hárítanánk. Továbbá nagy örömmel tekint a politikai és gazdasági globális kormányzás különböző formáninak létrehozása elé.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Én e jelentés mellett szavazok, amely kulcsfontosságú kérdéseket vezet be fenntartható fejlődéssel, és az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni országoknak a globális gazdaságba való fokozatos integrálásával kapcsolatban.

A fejlődő országokat érinti leginkább a globális felmelegedés, így rendkívül fontos az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos minden olyan intézkedés felgyorsítása, mint például a megfelelő technológiák átadása. Hasonlóan fontos, hogy megállapodás szülessen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerével kapcsolatban, amelynek értelmében a szén-dioxid-kibocsátási engedélyek elárverezéséből származó bevételek legalább 25%-át a fejlődő országok megsegítésére fogják felhasználni.

Az olyan témáknak, mint a fenntartható fejlődés és a környezetbarát növekedés, stratégiai fontosságúnak kell lenniük az EU-ban. Azt kérem, hogy további pénzösszegeket különítsünk el a fejlődő országok számára. Ezeknek közép- és hosszú távon fenntarthatóaknak kell lenniük, és az iparosodott országok vagy a gazdaságilag legelőrehaladottabb fejlődő országok magánszektorából, szén-dioxid-piacáról és közszférájából kell származniuk.

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) A pusztító gazdasági és pénzügyi válság katasztrofális hatással járt a fejlődő országokra, amelyek más egymást követő válságok (élelmiszer, energia, éghajlati és pénzügyi válságok) áldozatai is voltak. Sürgős segítségre van szükségük azoknak, akik nem felelősek a válságért, de akiket a legjobban érint. Az Európai Uniónak és a fejlett országoknak gyorsan, határozottan és hatékonyan kell válaszolniuk.

Úgy gondolom, döntő fontosságú, hogy a tagállamok teljesítsék a hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, és hogy megerősítsék elkötelezettségüket a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása iránt. A Bizottságnak és a Tanácsnak szintén folytatnia kell a nemzetközi fejlesztési együttműködés reformját, amely az egyik fő oka a fejlesztési segélyek alacsony hatékonyságának. Üdvözlöm, hogy a pénzintézmények javítottak a legszegényebb országok kölcsönfelvételi lehetőségein. Ez azonban nem elég. Támogatom a jelentés felhívását a fejlesztési segély jelentős növelésére.

  Harlem Désir (S&D) , írásban. – (FR) A fejlődő országok, és különösen a legszegényebbek, akiket már a 2007. évi élelmiszerválság is érzékenyen érintett, ma a fejlett országokból kiinduló nemzetközi pénzügyi válságnak az egész gazdaságot és a társadalmat átható összes következményét megszenvedik. A fejlett országoknak most csökkenteniük kell a fejlesztési segélyeket, hogy saját nehézségeikkel birkózzanak meg. A fejlődő országok ezért kétszeresen fizetnek a szabályozatlan globális kapitalizmus okozta zűrzavar miatt. Én a Guerrero Salom-jelentés mellett szavaztam, amely emlékezteti Európát kötelezettségeire, és követeli a hivatalos fejlesztési segítségnyújtással kapcsolatban vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását, különösen, hogy 2015-re a GDP 0,7%-át fordítsák erre a célra. A jelentést elfogadva a Parlament egy pénzügyi tranzakciókra kivetett nemzetközi adó bevezetésére is felszólít, amelyet a fejlődés finanszírozására, a világ közjavaihoz való hozzáférésre és a szegény országoknak az éghajlatváltozás okozta kihívásokhoz való alkalmazkodására lehet fordítani. Támogatja a legkevésbé fejlett országok adósságának eltörlését. Ezek az ajánlások mind létfontosságúak, ahogy közeledünk a millenniumi fejlesztési céloknak az ENSZ-szel való szeptemberi felülvizsgálatához. Az Európai Unió morális kötelessége, hogy késedelem nélkül bevezesse a nemzetközi szolidaritásnak ezeket az új eszközeit.

  Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE) , írásban. – (SV) Nekünk, liberálisoknak, a fejlődő országokba való beruházás közel áll a szívünkhöz. Üdvözöljük a segélyekkel támogatott országok finanszírozásának új formáit, szeretnénk azonban egyértelművé tenni, hogy nem hisszük, hogy a nemzetközi pénzügyi tranzakciók megadóztatása a megoldás, amely lehetővé tenné számunkra, hogy teljesítsük a millenniumi fejlesztési célokat, vagy hogy kijavítsuk a globális egyensúlyhiányt. Azt is fontos kiemelni, hogy egy ilyen adó bevezetése csak akkor lehetséges, ha az egy globális adó. Ehelyett annak fontosságát hangsúlyoznánk, hogy az EU tagállamai megfeleljenek jelenlegi kötelezettségvállalásuknak a meghatározott szintű segély nyújtásának tekintetében. Annak érdekében, hogy fejlődést és növekedést hozzunk létre a fejlődő országokban, a szabadkereskedelmet kellene támogatnunk, és fel kellene számolnunk az EU által a kereskedelem útjába állított különböző közvetlen és közvetett akadályokat.

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Én a globális pénzügyi és gazdasági válságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre tett hatásairól szóló jelentés mellett szavaztam.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fejlődő országokat, bár nem ők a forrásai, aránytalanul nagy mértékben érintette a nemzetközi válság. A fejlődő országoknak a legjelentősebb segélyt nyújtva az Európai Unió létfontosságú szerepet játszik a nemzetközi szintű intézkedések elfogadásához szükséges vezető szerep vállalásában, hogy lehetővé tegye a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Amikor a jelenlegi pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságra utalunk, egy globális válságról beszélünk, amelyben külön figyelmet kell fordítani a fejlődő országokra, amelyek közvetlenül és közvetve is szenvednek a válság hatásaitól. A szegényebb országokat és azok lakosait – akik rendkívüli szegénységben és nyomorban élnek – támogató meglévő mechanizmusokat hatékonyabb és összpontosítottabb módon kell alkalmazni. Nem szabad függőséget eredményezniük, amely negatívan befolyásolhatja a növekedést, a fizetéseket és a foglalkoztatást.

Ezért biztosítani kell, hogy a fejlesztési eszközök és politikák lehetővé tegyék a hatékony fejlődést. Ez koordináltabb cselekvést kíván két- és többoldalú szinten. Cselekedni kell a humanitárius segéllyel, az együttműködéssel és a fejlődéssel kapcsolatban, és ezen a téren a tagállamok, az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek rendkívül fontos szerepet játszanak. Mindazonáltal én ellenzem egy nemzetközi pénzügyi tranzakciókra kivetett adó (Tobin-adó) bevezetését ezeknek az országoknak a támogatása céljából a társadalomra általában gyakorolt hatása miatt.

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A megbeszélés tárgyát képező jelentés nagyon fontos témákat érint, és van néhány helytálló érvelése: például az adóparadicsomok megszüntetése, bizonyos országok külföldi adósságainak eltörlése, a hivatalos fejlesztési segítségnyújtással kapcsolatos nagyobb erőfeszítés szükségessége és a pénzügyi tranzakciók megadóztatása.

Ki kell emelnünk azonban a jelentés néhány pontját, amelyek negatívak, vagy akár ellentmondásosak. Egy példa a kereskedelemnek az Európai Unió által követett minta alapján, különösen a gazdasági partnerségi megállapodásokon keresztül való liberalizálása melletti érvelés, amelyet az EU megpróbál ráerőltetni az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni országokra. Ezt az ellenállás és számos országnak a negatív következményekről szóló jelentése ellenére tették, hogy a külföldi adósság problémája hatékonyabb kezelésének kudarcát ne is említsük.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) A Parlament által készített szövegek néha az abszurd határán mozognak, de azt kell mondjam, hogy a Guerrero Salom-jelentés esetében sikerült felülmúlni önmagunkat. Gyorsan felidézem a globális gazdasági és pénzügyi kormányzás elfogadhatatlan igényét és azt az alapvető ellentmondást, amely abból áll, hogy egyrészről panaszkodunk a szegény országok külső függősége miatt, miközben azt tanácsoljuk nekik, hogy még jobban nyíljanak meg a világkereskedelem felé. Megemlítem továbbá – idézem – „a teljes deregulációra és a közirányítás minden eszközének visszautasítására irányuló globalizáció fogalmának”, egy olyan elképzelésnek a képmutató elítélését, amely alapvetően az Önök elképzelése volt, és még ma is az, és amelyet éveken keresztül próbáltak bevezetni. Végül, hogy mindezt megkoronázzuk, ott van a 26. bekezdés, amelyben George Soros tanácsának követését javasolják! Az ő tanácsát, aki teljes vagyonát spekuláció révén szerezte. Az ő tanácsát, aki más kockázatialap-kezelőkkel együtt az euró összeomlására fogad, és a görög adóssággal spekulál, hogy előidézze azt. Az övét, aki figyelmen kívül hagyja tevékenységének társadalmi és gazdasági következményeit, hogy a saját választott globális gazdasági rendjét érvényesítse. Igaz azonban, hogy Önök is osztják ezt az egységes euró-atlanti blokkra, a globális kormányzásra és globális valutára irányuló elképzelést.

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Én támogattam kollégám, Guerrero Salom úr jelentését, hogy emlékeztessem a tagállamokat a fejlődő országok iránti kötelezettségeire a gazdasági válság és az éghajlatváltozás okozta globális kihívások fényében, amelyekért ők nem felelősek. Európának jobban el kell köteleznie magát a millenniumi fejlesztési célok elérése iránt; más szóval 2015-re a GDP legalább 0,7%-át kell a fejlődő országokban tapasztalható szegénység elleni küzdelemre fordítania. Annak érdekében, hogy ezt a cél elérjük, támogattam a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó létrehozását, valamint a legszegényebb országok adósságának eltörlésére vonatkozó lehetséges megoldások mérlegelését. Végezetül, a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogokhoz való hozzáférés továbbra is prioritás marad az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport számára. Ilyen alapon szavaztam a jelentés mellett.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Ennek a szövegnek megvan az az érdeme, hogy javasolja egy moratórium bevezetését az adósságokkal kapcsolatban, valamint a legszegényebb országok adósságának eltörlését, hogy támogatja az élelmiszer-szuverenitást és vállalja az ILO tiszteletben tartását. Mindez azonban nem ellensúlyozza azt, hogy egyértelműen a szén-dioxid-piac és a környezetbarát növekedés táborát erősíti, és dicséri a szabadkereskedelmet és a pénzügyi szolgáltatások növekedését. Ez a szöveg támogatja a liberális dogmatizmus kérlelhetetlen logikáját, és ezért ártalmas. Én ellene szavaztam.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Én több okból szavaztam a jelentés ellen. Először is a 7., 31. és 34. bekezdések módosításáról való gyors szavazások miatt a plenáris ülésen, amelyeket pedig kulcsfontosságú szavazásoknak tartottam. Hasonlóan, az úgynevezett szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogokról való döntés miatt is. Végezetül, az európai adók jövőbeni bevezetése irányába való elmozdulás miatt, amit végképp ellenzek, ahogy azt már számos alkalommal elmondtam, különösen a parlamenti választási kampánya során.

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) A legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válság az 1930-as évek óta nagy csapást jelentett Európára. Azonban a fejlődő országok is nagyon megszenvedik ennek hatásait, és ők többnyire tehetetlenek ezzel szemben. A felelőtlen spekuláció, a gyors profit hajszolása, amely teljesen független a reálgazdaságtól az angolszász országokban, és egy olyan rendszer, amely szakadozik a varrásoknál, a pénzügyi szakadék szélére sodorta a világot. A válság egy másik oka egy olyan globalizációs elv, amely a teljes deregulációt kezeli elsődleges prioritásként. Európa országai még mélyebbe süllyednek az adósságban, hogy újraindítsák gazdaságaikat. Sok esetben ez azonban nem lehetséges a fejlődő országok számára gyenge pénzügyi helyzetüknek köszönhetően. Ezért lehetőséget kell adni számukra, hogy hatékonyabban védjék meg saját nemzeti gazdaságukat az importált árukkal szemben, amelyeket dömpingelt áron adnak el, és amelyek lerombolják a helyi piacokat és a helyi emberek megélhetését. Lehetőséget kell adnunk a fejlődő országoknak arra, hogy saját erejükből kerüljenek ki a válságból. A hagyományos fejlesztési segély egyáltalán nem érte el célját. Végső soron a probléma gyökerét kell kezelnünk, és szigorú szabályokat kell kivetnünk a pénzügyi piacokra, meg kell akadályoznunk a spekulatív gyakorlatokat, és gyorsan be kell vezetnünk egy adót a pénzügyi tranzakciókra. A problémát nyilvánvalóan soha nem lehet megoldani a jelentésben javasolt „világkormányzás” által, amely további hatásköröktől fosztaná meg az embereket és az államokat egyaránt.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A Fejlesztési Bizottságnak a globális pénzügyi és gazdasági válságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre tett hatásairól szóló jelentése helyesen jegyzi meg, hogy az utóbbi két évben nem csak egy válság volt, hanem összefüggő válságok egy teljes sorozata. Ez nem a fejlődő országoknak nyújtott fejlesztési segély csökkentését, hanem a növekedését kellene hogy eredményezze.

2010-re a bruttó hazai termék 0,56%-ának fejlesztési segélyekre való fordítását, 2015-re pedig 0,7%-ának erre a célra való fordítását kellene közös célkitűzésnek tekinteni. Az ideiglenes segélyek mellett más intézkedésekre is szükség van, amelyek megváltoztatják a világ gazdasági irányításának felépítését. Ez magyarázza, hogy támogatom a Pittsburghben tartott G20 csúcstalálkozón vállalt kötelezettségek azonnali teljesítését, mely szerint legalább 5%-kal emelik az IMF részvételi kvótáit a feltörekvő és a fejlődő országok számára, és legalább 3%-kal emelik a fejlődő és átalakulóban lévő országok szavazati jogát a Világbankban.

Ezeket az intézkedéseket összefüggésbe kell hozni az adóparadicsomok megszüntetésével. Egy fontos megoldás a pénzügyi rendszerek számára, amelynek bevezetését érdemes megfontolni, az úgynevezett Tobin-adó. Figyelembe véve, hogy a Bizottság jelentése tartalmazza az összes fent említett javaslatot, én annak elfogadása mellett szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – Örülök, hogy elfogadták a jelentést, még ha kis többséggel is (283 szavazattal 278 ellenében és 15 tartózkodással), különösen mert az Európai Néppárt által kért néhány részenkénti szavazás, mellyel arra tettek kísérletet, hogy gyengítsék a jelentés bizonyos bekezdéseit – a bankrendszer megadóztatása a globális társadalmi igazság érdekében, a pénzügyi tranzakciókra kivetett nemzetközi adó, az adósságmoratórium és az adósságelengedés – nem járt sikerrel. Mindezen bekezdéseket kényelmes többséggel elfogadták.

  Alf Svensson (PPE) , írásban. – (SV) Március 25-én a globális pénzügyi és gazdasági válságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre tett hatásairól szóló jelentés (2009/2150(INI)) ellen szavaztam, elsősorban a bankrendszer megadóztatásáról és a nemzetközi tranzakciókra kivetett adókról szóló 31. bekezdés szövege miatt. Egy „Tobin-adó” bevezetése olyan nem kívánatos mellékhatások kockázatával járna, amely ártana a nemzetközi piacnak, amely természetesen az a piac, amelyen a szegény országoknak is részt kell venniük, hogy lehetővé tegyék gazdaságuk méltányos feltételek melletti fejlődését. Véleményem szerint nem világos, hogy hogyan tudná a Tobin-adó megakadályozni a jövőbeli pénzügyi válságok kialakulását globális konszenzus és támogatás hiányában.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) , írásban. – (RO) Én a globális pénzügyi és gazdasági válságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre tett hatásairól szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, mert ezeket az országokat érintette leginkább a gazdasági és pénzügyi válság. Nagy aggodalommal vesszük tudomásul, hogy becslések szerint a fejlődő országoknak 2010-ben várhatóan több mint 300 milliárd USA-dollár összegű bevételkieséssel kell szembenézniük, és hogy a növekvő költségvetési problémák a legkiszolgáltatottabb országokban veszélyeztetik az olyan kulcsfontosságú működési és fejlődési területeket, mint az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra és a szociális védelem, amelynek mértéke meghaladja a 11,5 milliárd USA-dollárt. A fejlődő országokat érintik továbbá leginkább az éghajlatváltozás hatásai. Következésképpen arra sürgetjük a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden olyan tevékenységet támogassanak, amelyek célja az éghajlatváltozással való megküzdés és ebben a vonatkozásban a megfelelő technológiáknak az átruházása fejlődő országok számára. Arra szavaztam emellett, hogy a tagállamok és a Bizottság különös figyelmet fordítson a megfelelő munkahelyek támogatására és védelmére, valamint a nemek szerinti megkülönböztetés és a gyermekmunka elleni küzdelemre, ragaszkodva az ezen a területen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által tett ajánlásokhoz, amelynek szerepét meg kellene erősíteni.

Jelentés: Edward Scicluna (A7-0010/2010)

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az euróövezetnek egy kiterjedt gazdasági válsággal kellett szembenéznie az elmúlt két év során. Az EKB által alkalmazott politikák kohéziója és a következetes, ugyanakkor lényegi intézkedések biztosították, hogy a válság hatásait a minimumon tartsuk az euróövezetben. Kivétel ez alól Görögország, aminek okai az idők során összeadódott és titokban tartott rendszeres hibák. A gazdasági válság hatásait lényegesen komolyabban lehetett érzékelni az EU euróövezetén kívül. Románia jó példája ennek, ahol a jelenlegi megfelelő gazdasági intézkedések ellenére a válság hatása jelentős. Sokkal kevésbé érezhető lenne a hatása, ha lett volna költségvetési felelősség, és ha Románia nem 5,4%-os költségvetési hiánnyal lépett volna a 2009-ben kezdődött válság első évébe, amikor egy évvel korábban rekord szintű gazdasági növekedésről számolt be. Míg az euróövezetbeli országok saját gazdaságaikra vonatkozóan már az elmúlt hat hónapban is növekedésbe való átmenetről számoltak be, Románia csak most kezdi érezni a meglehetősen mérsékelt gazdasági fellendülés első jeleit. Ez azonban nem tartható fent a költségvetési hiány drasztikus csökkentése nélkül, amelyre szükség van annak megakadályozásához, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, mint Görögország. Azt a mechanizmust, hogy büntetést szabunk ki a tagállamokra, amennyiben nem tartják be az alapvető makrogazdasági mutatókkal kapcsolatos követelményeket, késedelem nélkül be kell vezetni.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Én az EKB 2008. évi jelentése ellen szavaztam. 2008 óta az EKB likviditást biztosított a kereskedelmi bankok számára speciális és szigorú szabályok és kritériumok felállítás nélkül arra vonatkozóan, hogy mire lehet felhasználni ezt a többletlikviditást. Ennek eredményeképp csökkentek a kis- és középvállalkozások és a fogyasztók számára biztosított kölcsönök, és nem valósult meg a fogyasztói hitelek kamatlábának remélt csökkenése. Az EKB ugyanakkor újra bebizonyította, hogy nem képes véget vetni annak a csúfságnak, hogy a kereskedelmi bankok 1%-os kamatra vesznek fel hitelt az EKB-tól, és sokkal magasabb kamatlábbal nyújtanak kölcsönt az államoknak. El kell ismerni, hogy a központi bankok függetlensége nem volt jó döntés, sem a demokratikus és politikai ellenőrzés, sem a gazdasági hatékonyság szempontjából. Most nem csak a pénzügyi szektor szigorú szabályozására van szükségünk, hanem méretének és fontosságának csökkentésére is a reálgazdaság vonatkozásában.

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Nagyon fontos szerepe volt annak, hogy milyen intézkedéseket vezetett be az Európai Központi Bank válaszul a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságra, különösen az olyan intézkedéseken keresztül, amelyek lehetővé tették a tagállamok számára többek között, hogy fenntartsák likviditásukat, hitelt nyújtsanak a vállalkozásoknak és csökkentsék kamatlábaikat.

Úgy vélem ezért, hogy a kilépési stratégiáknak figyelembe kell venniük a pénzpiacok valódi stabilitását, vagy szembesülni fognak azoknak a hatásoknak az erőteljesebb visszatérésével, amelyeket már eddig is tapasztaltunk, de amelyek hatásait ezek az intézkedések gyengítették. Úgy gondolom továbbá, hogy el kell gondolkodnunk a Stabilitási és Növekedési Paktum átdolgozásán. Ennek az átalakításnak az volna a célja, hogy rugalmasabbá tegye, és hogy hozzáigazítsa az olyan kivételes helyzetekhez, mint amit jelenleg is tapasztalunk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Mint tudjuk, részben az Európai Központi Bank (EKB) döntései okolhatók a jelenleg tapasztalható válságért. Érdekes megjegyezni, hogy a jelentés maga nem tartózkodik attól, hogy némi kritikával illesse az EKB tevékenységét. Ez történik természetesen akkor, amikor megjegyzi, hogy az EKB gazdasági előrejelzései, például a Nemzetközi Valutaalappal és más nemzetközi intézményekkel kapcsolatban, nem tudták megjósolni a 2008. évi visszaesés mértékét. Ez történik továbbá akkor, amikor „megjegyzi, hogy az EKB kamatcsökkentései kevésbé radikálisak voltak, mint más központi bankokéi, beleértve az amerikai Federal Reserve és az egyesült királyságbeli Bank of England csökkentéseit, és összehasonlítva azzal, amit sok gazdasági megfigyelő várt abban az időben”.

A jelentés azonban továbbra is védi az EKB-t és iránymutatásait, nagyobb ellentmondásokba is keveredve így. Ezért szavaztunk a jelentés ellen. Mindazonáltal vannak más említést érdemlő vonatkozások is, különösen amikor „csalódottságát fejezi ki, hogy az EKB által biztosított többletlikviditás nem csillapította kellően a hitelszűkét, amellyel az iparnak, és különösen a kis- és középvállalkozásoknak kellett szembenézniük, hanem ezt arra használták a bankok, hogy növeljék kamatmarzsukat és fedezzék veszteségeiket”.

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Az, hogy gratuláljunk az Európai Központi Banknak 2008. évi tevékenységéért egy kierőltetett dolog, amiben nem szeretnék részt venni. A Bank nem látta a nagyszabású válság közeledtét, és nem volt különösképpen ragyogó szabályozása szempontjából sem, ami messze volt a tökéletestől. Nem gondolom, hogy bármit is tanultunk volna a válságból: még mindig bízunk abban a néhány angolszász minősítő intézetben, amelyek ma ugyanúgy nem képesek minősíteni az államokat, ahogy korábban nem voltak képesek minősíteni a bankokat és a mérgező pénzügyi eszközöket. Továbbra is „meg akarjuk nyugtatni” a teljesen irracionális piacokat, amelyek fokozzák az ellenséges spekulációt egy állam ellen, amikor véget kellene vetnünk a spekulációnak föladva a monetáris ortodoxiát. Ugyanazoknak a politikáknak a gyors visszaállítására készülünk, amelyek hozzájárultak a válsághoz, a „költségvetés életképessége” nevében, de a lehetséges fellendülés és a háztartások vásárlóerejének a rovására. És mindenekelőtt nem teszünk semmi konkrétat a rendszer megváltoztatása érdekében. A jogalkotást, amelyet látszólag sürgősnek ítélnek a közvélemény becsapása érdekében, elhalasztották Brown úr és Merkel asszony kényes megválasztásának napja utánra. Ez hiba volt: lehetséges alternatíváik éppen úgy „a világgal kompatibilisek” lennének, mint ők maguk.

  Alan Kelly (S&D) , írásban. – Nem esnénk túlzásba, ha azt mondanánk, hogy ez a jelentés nem magától értetődő. Egyértelmű, inkább, mint eddig bármikor, hogy szükség van arra, hogy a pénzintézetek szünetet tartsanak, és újraértékeljék megközelítésüket. Az elmúlt két hétben vizsgálatok során két korábbi magas rangú tisztviselőt tartóztattak le Írországban. Ez drámai jele annak, hogy szükség van a felelős és morális pénzügyi irányításra. Csak egy további megjegyzést szeretnék tenni, ez pedig az, hogy regionális, nemzeti és uniós szinten egyaránt szükség van pénzintézeteink nagyobb átláthatóságára. Ez a jelentés nagyobb átláthatóságra szólít fel, és biztos vagyok benne, hogy a parlamenti képviselők többsége ezt támogatni fogja.

  Arlene McCarthy (S&D) , írásban. – Én és munkáspárti kollégáim határozottan támogatjuk az előadó, Edward Scicluna munkáját. Külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy jelentése hangsúlyt fektet a gazdasági növekedés, mint a túlzott hiány kezelésének legjobb eszközének fontosságára. Ez egyértelmű válasz azok számára, akik a kiadások rövid távú csökkentésére helyezett aránytalan hangsúly mellett érvelnek, amely valójában veszélyezteti a hosszú távú növekedést. A hiányokat egyenletesen kell csökkenteni az elkövetkezendő évek során, ahogy a gazdaság fokozatosan felépül a pénzügyi válság hatásaiból, de a válságból való fokozatos kilábalás az egyetlen hatékony módja annak, hogy biztosítsuk a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát és megvédjük állampolgárainkat.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Én a jelentés ellen szavazok, amely vakon támogatja azt a neoliberális logikát, amely a gazdasági, társadalmi és környezeti válságért felelős, amelynek hatásaitól mindannyian szenvedünk. A javasolt szöveg nem csak rendkívül dogmatikus, hanem semmibe veszi az embereket is, különösen a görög embereket. Hogy szavazhat a Parlament egy olyan szöveg mellett, amely annyira szégyenletes, hogy megkérdőjelezi Görögországnak az euróövezetbe való belépését az azon politikák által előidézett költségvetési hiány miatt, amelyeket támogat? Egyértelmű, hogy ez az Európa az emberek újabb ellensége.

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A komoly gazdasági válság, amelytől az egész világ egyidejűleg szenved, különösen éles formában mutatkozott meg az EU-ban. Az Európai Központi Banknak a válságra adott válasza hatékony volt, bár a Bank néha hibát követett el, mert késve vagy nem elég magabiztosan cselekedett, különösen a kamatlábak csökkentésének kapcsán, amely radikálisabb és hatékonyabb volt az Egyesült Királyságban és az amerikai Federal Reserve esetében.

Tanulnunk kell az elkövetett hibákból, hogy elkerülhessük azokat a jövőben. Hangsúlyozni kell, hogy a Lisszaboni Szerződés az EKB-t az EU intézményévé tette. Ez a Parlament felelősségének növekedését jelentette, mert a Parlament lett az az intézmény, amelyen keresztül az EKB elszámolással tartozik az európai közvéleménynek.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , írásban. – (ES) Mint a Parlament jelentős többsége, én is a jelentés mellett szavaztam. A téma nem volt ellentmondásos, és nem voltak módosítások a plenáris ülésen, amelyek megváltoztatták volna a jelentés alapvető tartalmát.

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Az EKB 2008. évi éves jelentése jól tükrözi a válság okait és körülményeit. A 2008. év, amely évtizedek óta a legnagyobb gazdasági válság akut szakaszának kezdetét jelentette, meghatározza, hogy milyen módon fog a világgazdaság és Európa gazdasága fejlődni az elkövetkezendő hosszú időben.

Az Európai Központi Bank számára kétségkívül az utóbbi két év volt története legnehezebb időszaka. Az EKB-nak egy olyan válságot kellett kezelnie, amely súlyosan érintette az európai gazdaságot. A tagállamok növekvő költségvetési hiánya a növekvő adóssággal együtt alkotják a válság elsődleges makrogazdasági következményeit. A szerződés értelmében az EKB felelős elsősorban az „árstabilitásért”, ami alacsony inflációt jelent. Betöltötte vajon az EKB ezt a szerepét? Nehéz biztosan megmondani. Igaz, hogy az infláció jelenlegi mértéke az EKB által meghatározott plafon alatt van, ki kell emelni azonban, hogy a válság első hónapjaiban az eddigi legmagasabb szintre ugrott az euróövezetben, hogy később hirtelen lecsökkenjen.

Úgy gondolom azonban, hogy ez az instabilitás megmagyarázható a válság okozta meglepetéssel. 2008 októberétől folyamatosan az EKB monetáris politikáját aktívként és rugalmasként lehet jellemezni. Az EKB másfajta stratégiát alkalmazott a válságból való kilábalásra, mint más vezető központi bankok szerte a világon. Még mindig várjuk ezeknek a lépéseknek az eredményeit. Európa kezd kilábalni a válságból, a helyzet azonban még mindig bizonytalan. Készen áll vajon az EKB egy újabb válság eshetőségére, amelyet egyes közgazdászok jósolnak?

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – Üdvözlendőnek tartom kollégám, Edward Scicluna jelentését, aki egy jól megfontolt álláspontot mutatott be, és tényleg komoly munkát fordított arra, hogy egy szavazás legyen az állásfoglalásról. Ebben a vonatkozásban sokat kellett tenni a kompromisszum érdekében, és ez elfedi a mégiscsak létező véleménykülönbségeket. Különösen amiatt aggódom, hogy amikor folyamatosan kérdéseket tesznek fel az amerikai Federal Reserve szerepével kapcsolatban, a mi vitánk során nem merülnek fel hasonló kutakodó kérdések az EKB-t illetően. Különösen aggasztó a mikrofelügyeleti felvigyázás relevanciája, és hogy vajon az EKB, a jelenlegi válságban betöltött szerepénél fogva automatikusan alkalmas-e arra, hogy ilyen közvetlenül részt vegyen ebben az erőfeszítésben, vagy hogy ez jelentős reputációbeli kockázattal jár-e.