17. A Szerződések felülvizsgálata - Az Európai Parlament összetételével kapcsolatos átmeneti intézkedések - Határozat a Szerződések felülvizsgálatát szolgáló konvent összehívásának mellőzéséről az Európai Parlament összetételével kapcsolatos átmeneti intézkedések tekintetében (vita)
Elnök. - A következő napirendi pont együttes vita a következőkről:
– Méndez de Vigo úr jelentése az Alkotmányügyi Bizottság nevében a 2009-2014-es parlamenti ciklus hátralévő részében az Európai Parlament összetételével kapcsolatos átmeneti intézkedésekről szóló (36.) jegyzőkönyvet módosító jegyzőkönyvtervezetről: az Európai Parlament véleménye (az EUSz. 48. cikkének (3) bekezdése) [17196/2009 - C7-0001/2010 – 2009/0813(NLE)] (A7–0115/2010), és
– Méndez de Vigo úr jelentése az Alkotmányügyi Bizottság nevében a Szerződéseknek az Európai Parlament összetételével kapcsolatos átmeneti intézkedések tekintetében való felülvizsgálatát szolgáló konvent összehívásának mellőzéséről szóló Európai Tanácsi javaslatról szóló ajánlásról [17196/2009 - C7-0002/2010 – 2009/0814(NLE)] (A7–0116/2010).
Íñigo Méndez de Vigo , előadó. – (ES) Elnök úr, engedjék meg, hogy beszédemet egy Rilke-idézettel kezdjem: „Herr, es ist Zeit. Der Sommer war sehr groß...”. Rilke volt a kedvenc költője nemrégiben elhunyt képviselőtársunknak, Dimitris Tsatsosnak. Egy ideje már, 1997. november 19-én, Dimitris Tsatsost és engem ért az a megtiszteltetés, hogy a Parlament elé terjeszthettük az Amszterdami Szerződésről szóló jelentést.
Pontosan ebben az Amszterdami Szerződésről szóló jelentésben javasoltuk, hogy a szerződések bármilyen módosítását egy konvent készítse elő.
Ezt neveztük közösségi módszernek. Ténylegesen ezt a konventen alapuló módszert használtuk az Európai Unió Alapjogi Chartájának, és mindenekelőtt az alkotmányszerződés előkészítésekor.
Szeretném, hogy ma különösen emlékezzünk Dimitris Tsatsosra, mivel a Lisszaboni Szerződés első reformja elvégzésének küszöbén állunk, amely, végső soron, elnök úr, az az alkotmányszerződés, amelyért olyan nagyon küzdöttünk.
Ezt az első reformot, amely a Lisszaboni Szerződés (36.) jegyzőkönyvének módosításából fog állni, egy anomália okozta, mivel amikor a parlamenti választásokat tartották múlt év júniusában, a Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba a mindenki számára jól ismert viszontagságok miatt.
A legutóbbi parlamenti választásokat tehát az akkor hatályos Nizzai Szerződés szerint tartották, és a Nizzai Szerződés 736 európai parlamenti képviselő megválasztását írja elő a Lisszaboni Szerződésben szereplő 751-gyel szemben.
Hogy tovább bonyolítsuk a dolgokat, elnök úr, az 1976. évi okmány előírja, hogy egy európai parlamenti képviselő mandátuma öt évig tart. Ez azt jelenti, hogy nem alkalmazhatjuk egyszerűen a Lisszaboni Szerződésben foglalt szabályokat a számokkal kapcsolatban, vagyis hogy 751 európai parlamenti képviselő legyen, mivel Lisszabon értelmében egy bizonyos ország elvesztene három megválasztott képviselőt, akik viszont nem hagyhatják el a Parlamentet a parlamenti cilkus alatt.
Ezért van szükség, elnök úr, a (36.) jegyzőkönyv módosítására, hogy lehetővé tegyük a lisszaboni egyezmények hatályba lépését, és ezért lesz a Parlamentben ebben a parlamenti ciklusban, 2009 és 2014 között, amikor a módosított (36.) jegyzőkönyv hatályba lép, kivételesen 754 képviselő.
Ezért intézett önhöz, elnök úr, levelet az Európai Tanács a Szerződés 48. cikkének (2) bekezdése alapján azt kérve, hogy a Parlament véleményt nyilvánítson két kérdésben.
Az első kérdés, hogy szükség van-e egy konvent összehívására a (36.) jegyzőkönyv módosításának előkészítéséhez. A második kérdés, hogy az állam- és kormányfők összehívhatnak-e egy kormányközi konferenciát a (36.) jegyzőkönyv módosításához.
A két kérdés összefügg, bár két különböző jelentésben foglalkoztunk velük. A kormányközi konferencia összehívásával fogom kezdeni. Ahogy már említettem, a Lisszaboni Szerződés alkalmazásának politikai következményeivel foglalkozunk, valamint egy olyan átmeneti és kivételes megoldás megtalálásával, amely csak a jelenlegi parlamenti ciklus időtartamára vonatkozik majd. A kormányközi konferencia tehát egy olyan dologra fog korlátozódni, amelyről már megállapodás született: hogy hogyan osszunk el 18 európai parlamenti képviselői helyet 12 ország között.
Következésképp, elnök úr, nincs vita. Úgy gondolom, hogy a kormányközi konferenciát nagyon gyorsan össze lehet hívni, és akár egyetlen délelőtt meg tudja oldani a problémát, lévén, hogy a politikai döntést már meghoztuk.
Ebből adódóan azt fogom kérni, hogy igennel szavazzanak a kormányközi konferenciára, és azt fogom mondani, hogy nem hiszem, hogy szükség van egy konvent összehívására egy olyan kérdés megtárgyalásához, amelyet már megoldottunk. A kormányközi konferencia mellett, és a konvent összehívása ellen érvelünk.
Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök úr, szeretném elégedettségemet kifejezni azzal kapcsolatban, hogy az Európai Parlament, kedves kollégám és barátom, Íñigo Méndez de Vigo fennhatósága alatt, osztja az Európai Tanács véleményét abban az értelemben, hogy úgy véli, a Lisszaboni Szerződés (36.) jegyzőkönyvének javasolt változtatásához nincs szükség egy konvent összehívására, mivel egy kisebb változtatásról van szó, amely ugyanakkor létfontosságú ahhoz, hogy lehetővé tegyük annyi európai parlamenti képviselő jelenlétét ebben a teremben a következő választásokig, amennyinek lennie kellett volna, ha a Lisszaboni Szerződés hatályos lett volna.
Ez az ügy meglehetősen ellentmondásos, mivel mind Méndez de Vigo úr, mind én magam is tagja voltam annak a konventnek, amely Európa alkotmányának szövegezését végezte. Ebben az esetben az a cél, hogy megpróbáljuk elkerülni ezt az eljárást, mivel a Lisszaboni Szerződésnek egy nagyon apró – valójában csak egy formai – változtatásáról van szó.
Örülök, hogy ily módon, ha a Parlament elfogadja a Méndez de Vigo úr által előterjesztett állásfoglalást, és a kormányközi konferenciát és az Európai Unió tagállamainak 27 parlamentjében elvégzett kapcsolódó ratifikálási eljárásokat követően további 18 európai parlamenti képviselő érkezhet a lehető leghamarabb 12 országból – az Egyesült Királyságból, Szlovéniából, Lengyelországból, Hollandiából, Máltáról, Lettországból, Olaszországból, Bulgáriából, Svédországból, Franciaországból, Ausztriából ás Spanyolországból.
Ily módon ezeknek az országoknak az állampolgárai még jobban képviselve lesznek az Európai Parlamentben. Ezért örülök annak, hogy Méndez de Vigo úr elkészítette ezt a jelentést, és hogy azt az előterjesztett formában elfogadta az Alkotmányügyi Bizottság. Remélem továbbá, hogy a jelentés széleskörű támogatást fog kapni ezen a plenáris ülésen is, és hogy a lehető leghamarabb üdvözölhetjük majd a 18 hiányzó európai parlamenti képviselőt itt a Parlamentben, és hogy ezt a Lisszaboni Szerződés fogja lehetővé tenni.
Maroš Šefčovič , a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Méndez de Vigo úrnak kiváló jelentéséért. Én is örömmel tájékoztatom az Európai Parlamentet arról, hogy a Bizottság pozitív véleménnyel van a kormányközi konferencia összehívásáról, amely a szerződés szükséges változtatásait fogja vizsgálni, hogy lehetővé tegye további 18 európai parlamenti képviselő befogadását.
Az Európai Tanács a spanyol kormány javaslata alapján kérte a Bizottság véleményét, és mivel a spanyol kormány javaslata tükrözi azt a régóta fennálló politikai megállapodást, hogy késedelem nélkül további 18 európai parlamenti képviselőt nevezzünk ki, a Bizottság javasolja egy kormányközi konferencia összehívását a lehető leghamarabb.
A spanyol javaslattal összhangban a Bizottság azt is hangsúlyozta véleményében, hogy a kormányközi konferenciának a további európai parlamenti képviselők kérdésének tárgyalására kellene korlátozódnia. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy Méndez de Vigo úr jelentését jelentős többséggel támogatta az Alkotmányügyi Bizottság és reméljük, hogy ez lesz a helyzet a Parlament holnapi ülésén is.
Szeretném kifejezni a Bizottság abbéli reményét is, hogy az ezen a kormányközi konferencián megtárgyalandó korlátozott szerződésmódosításokról hamar megállapodás fog születni, és a tagállamok általi megerősítés lehetővé fogja tenni, hogy a 18 további európai parlamenti képviselő a lehető leghamarabb felvehesse hivatalát.
Carlo Casini , a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon rövid leszek, mivel az elnökségemmel működő bizottság nagyon átfogó megállapodásra jutott az eddig elmondottakkal összhangban, és ezért nincs szükség a vita elnyújtására.
A bizottságban felmerült és tárgyalt probléma főleg a következő kérdéseket érinti: mind az 1976. évi választási törvény, mind a Lisszaboni Szerződés megköveteli, hogy ennek a parlamentnek a tagjait a különböző országok állampolgárai közvetlenül válasszák. Ez problémát jelent olyan esetekben, amikor az európai parlamenti képviselők ebbe a parlamenti ciklusba való megválasztásához használt választási rendszer nem teszi lehetővé azoknak a jelölteknek a Parlamentbe való belépését, akik nem szereztek elég szavazatot a képviselői hely megszerzéséhez, de elegendő szavazatot szereztek ahhoz, hogy lehetővé váljon későbbi belépésük.
Néhány választási rendszer ezt lehetővé teszi, de úgy tűnik, hogy más rendszerek nem. Ezért ha nem akarjuk, hogy jelentősen késsen a képviselőknek a Parlamentbe való integrálása, akkor kivételes, átmeneti kinevezési rendszerekhez kell fordulnunk, ahogy azt a Tanács javasolta.
Hosszú tárgyalásokat követően bizottságom arra a következtetésre jutott, hogy ez egy elfogadható álláspont. Ezért támogatjuk az eddig elhangzottakat. El kell mondanom valójában, hogy én személy szerint előterjesztettem egy módosítást, amely megfigyelők kinevezését javasolja egy átmeneti időszakra az új képviselőnek a Parlamentbe való választását megelőzően. Bár ezt a módosítást még mindig tárgyalják, ellene fogunk szavazni – akkor is, ha ez az én módosításom –, mivel a megegyezéses módosítás lehetővé teszi a képviselőknek a zökkenőmentes, azonnali integrálását a Parlamentbe.
Ramón Jáuregui Atondo , az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy a döntés, amelyet ebben az esetben hozunk, nem könnyű. Először is, felülvizsgáljuk a Szerződést. Hatályba lépését követően nem sokkal most először javasoljuk a Szerződés felülvizsgálatát. Ez nem könnyű ügy.
Másodszor azonban mi most visszaállítjuk, megerősítjük és létrehozzunk a lehetőségét annak, hogy 18 európai parlamenti képviselő, akiknek joguk lett volna képviselői helyük elfoglalásához, ha a Szerződést a választások előtt elfogadták volna, éljen ezzel a jogával. Lehetővé tesszük továbbá 12 ország számára, amelyeknek joguk van helyzetük újrarendezéséhez ebben a Parlamentben, mert megállapodásuk van az egész Európai Unióval, hogy a jelenleginél nagyobb képviseletük legyen, hogy éljenek ezzel a jogukkal. Ennyiről van szó, de ez fontos kérdés.
Mindazonáltal a Szerződés maga írja elő, hogy konventet kell összehívni a szerződés felülvizsgálatához. A Tanács meglehetősen jogosan kérdezi tőlünk, hogy szükség van-e egy konvent összehívására egy olyan megállapodás megerősítéséhez, amely az összes uniós tagállam támogatását élvezi. A Parlament válasza, hogy erre nincs szükség. Ebben az esetben nincs erre szükség.
Ez tehát felhatalmazza a Tanácsot, hogy egy kormányközi konferenciát hívjon össze, és hogy felülvizsgálja a Szerződést, lehetőséget adva arra, hogy a 27 ország ratifikálja a felülvizsgálatot, és ezáltal lehetővé tegye, hogy 18 európai parlamenti képviselő ide jöjjön, és hogy a 12 érintett ország teljes parlamenti képviseletét megszerezze.
Ezzel foglalkozunk most, van azonban egy probléma. Azzal kezdeném, hogy szeretném elismerni, nehézségekbe ütköztünk, amikor arról kellett döntenünk, hogy azokat, akik csatlakoznak hozzánk, közvetlenül kell-e megválasztani, vagy más módon is meg lehet-e választani őket képviselői helyükre.
Úgy vélem, hogy ezt a felmerült problémát, amelyet reálisan kell vizsgálni és bemutatni, sikerült kielégítően megoldani. Nem csak az előadónak, Méndez de Vigo úrnak szeretnék köszönetet mondani a jelentésért, hanem Duff úrnak is, hogy sikerült létrehoznia egy – véleményem szerint – nagyon fontos megállapodást a három csoport között.
Mi azt mondjuk, hogy igen, vizsgáljuk felül a Szerződést, de egy konvent nélkül, hogy ennek a megerősítésnek a jogán el lehessen kezdeni a munkát. Ugyanakkor azonban ennek a Parlamentnek emlékeztetnie kell a nemzeti parlamenteket arra, hogy olyan képviselőket kell küldeniük, akiket közvetlenül választottak az Európai Parlamentbe, és hogy itt a Parlamentben el akarjuk végezni az európai választási rendszer felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az európai választási modellnek egy egységes, nemzetek fölötti rendszere legyen tagjai megválasztásának tekintetében.
Örülök, hogy ez a két megfontolás lehetővé tette egy egyensúly elérését, és így újra lehet foglalkozni a kérdéssel.
Andrew Duff , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az előttünk álló javaslat természetesen megelőzi a Szerződés hatályba lépését. Ha a Szerződést hatályba léptették volna egy ilyen javaslat előterjesztése előtt, akkor nem fogadtuk volna el azt.
A Parlament nem tudta elfogadni, hogy Franciaország két helyettest szeretne kinevezni az Assemblée Nationale-ból a Parlamentbe. És ha ezt a Szerződés hatályba lépését követően fogadtuk volna el – ha ezt a javaslatot nem terjesztették volna elő annak hatályba lépése előtt –, akkor szintén megsértettük volna a Szerződést, mivel az a javaslat nem tartja tiszteletben a fokozatos arányosság elvét.
Elfogadunk egy átmeneti megoldást, a vitának azonban meglehetősen jól sikerült megvilágítania a Parlament összetételével és a választási eljárással kapcsolatos problémákat. Örülök, hogy mostanra minden parlamenti csoportunk egyetért azzal, hogy szükség van a választási eljárás alapvető reformjára, és a Parlament hamarosan elő fog terjeszteni javaslatokat, amelyekhez szükség lesz egy kormányközi konferenciára, amelyet teljes mértékben és megfelelően elő fog készíteni egy konvent, amely tartalmazni fogja a nemzeti parlamenteket, amely széles körűen konzultatív lesz, és amely magában fogja foglalni a nemzeti politikai pártokat, hogy 2014-re időben megfelelően rendezzék ezt a kérdést.
Rendkívül hálás vagyok kollégáimnak és a többi képviselőcsoport koordinátorainak a konstruktív tárgyalásokért, amelyet azzal a szilárd elkötelezettséggel zártak, hogy reformálják a Parlament választási eljárását.
Gerald Häfner , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, széleskörű egyetértés van ebben a kérdésben. Örömmel várjuk a Parlament kibővítését és a 18 új képviselőt. Most akarjuk megteremteni az ehhez szükséges feltételeket, hogy ide jöhessenek, és elkezdhessenek velünk dolgozni.
Csak egy apró véleménykülönbség van, ami valójában igen jelentős, mert munkánk alapját érinti, beleértve a demokráciáról alkotott elképzelésünket és ezen Parlament iránti megbecsülésünket. Arról a kérdésről van szó, hogy ki dönti el, hogy kik legyenek ezek az új képviselők. Számunkra ez nem másodlagos kérdés, hanem ez a fő kérdés. A Szerződés értelmében az Európai Parlament tagjait „közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos választásokon, ötéves időtartamra választják”. Az állampolgárok választanak. A 12 országból 11-ben ez történt.
Egy ország most azt állítja, hogy ez nem lehetséges, és hogy olyan európai parlamenti képviselőket fognak küldeni, akiket állampolgáraik egy teljesen más feladatra választottak meg. Úgy gondoljuk, hogy ez nem megfelelő mód a Parlament vagy az állampolgárok szavazási jogainak és a demokrácia elvének kezelésére.
Eltekinthetnénk egy konventtől, ha ez csupán egy technikai kérdés lenne, más szóval ha a Szerződések tiszteletben tartásának elve mellett állapodtunk volna meg. Ezen a ponton azonban a Szerződést az összeomlás veszélye fenyegeti. Szeretnénk ragaszkodni a konvent összehívásához, amely egy nagyszerű módja a konszenzus elérésének a kormányok szintjén kívül Európában pontosan az ilyen típusú kérdések esetében.
Ashley Fox , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, üdvözlendőnek tartom ezt a jelentést és következtetéseit, miszerint nincs szükség egy alkotmányozó konventre. Egy ilyen konvent összehívásával csak időt, és az adófizetők pénzét pazarolnánk. Tényleg nincs kedve választópolgáraimnak egy olyan konventhez, amely kétségkívül további politikai integrációt tárgyalna. Valójában a domináns vélemény Nagy-Britanniában az, hogy a politikai unió már így is túl messzire haladt.
Miközben üdvözlendőnek tartom olyan intézkedések meghozatalát, amelyek lehetővé teszik, hogy a további 18 európai parlamenti képviselő elfoglalja helyét, nem gondolom, hogy megfigyelői státuszt kellene kapniuk az átmeneti intézkedések hatályba lépéséig. Egy ilyen lépés feljogosítaná őket fizetésük és kiadásaik megtérítésének igénylésére mielőtt szavazati jogot kapnának, és úgy gondolom, hogy elvben ez nem helyénvaló.
Egy olyan időszakban, amikor a közkiadások nagymértékű csökkentését tervezik majdnem minden tagállamban, ennek a Parlamentnek példát kellene mutatnia. Mindig körültekintően kellene kezelnünk a közpénzeket. Az én képviselőcsoportom a jelentés ellen fog szavazni, mert az figyelmen kívül hagyja ezt a fontos elvet.
Søren Bo Søndergaard , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, sok mindennel nem értünk egyet az EU-val kapcsolatban. Kétségkívül sok olyan dologgal sem értünk egyet, amelyek az Európai Parlamenttel kapcsolatosak. Úgy vélem ugyanakkor, hogy széles körű egyetértés van a tekintetben, hogy ami legitimitást ad az Európai Parlamentnek, az az, hogy tagjait demokratikusan és közvetlenül választják az állampolgárok. És itt állunk most egy olyan javaslattal, amely arra kényszerít minket, hogy szembenézzünk azzal, hogy ez megváltozhat. Egy olyan javaslat van előttünk, amely következtében az helyzet állhat elő a következő négy évben, hogy olyan emberek fogadhatnak el dolgokat ebben a Parlamentben, akiket nem demokratikusan választottak, hanem kineveztek. Úgy vélem, ez nagyon rossz fejlemény. Úgy vélem továbbá, hogy ez egy nagyon sajnálatos fejlemény.
Ez természetesen ellentétes a Szerződéssel. Ezért felül kell vizsgálnunk a Szerződést. Ez azonban azzal is ellentétes, amit valójában a gyakorlatban teszünk. Amikor Románia és Bulgária csatlakozott az Európai Unióhoz 2007-ben, azt mondtuk nekik hogy nem kell választásokat tartaniuk? Azt mondtuk, hogy ezeknek az országoknak a tagjai választások nélkül lehetnek képviselők két és fél évig? Nem, arra utasítottuk őket, hogy tartsanak választásokat, és ezt kellene tenni az új képviselők esetében is. Ennek kellene történnie, még akkor is, ha csak egy országban kellene választásokat tartani, például Franciaországban.
Morten Messerschmidt , az EFD képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, van valami bizarr a jelenlegi helyzetben. Éveken keresztül azt hallgattuk, hogy a Lisszaboni Szerződés lesz az eszköze a demokrácia, az átláthatóság, és az állampolgároknak az EU jogalkotása fölötti hatásgyakorlása biztosításának. Azt követően, hogy éveken keresztül mondogatja ezt az állampolgároknak, az egyik első dolog, amit az Európai Parlament tesz, hogy nemet mond a közvetlen választásokra, nemet mond a konvent összehívására, és nemet mond az összes olyan eszközre, amelyet régebben arra használtunk, hogy meggyőzzük az állampolgárokat arról, hogy szükség van erre a Szerződésre. Van valami rendkívül furcsa ebben.
A magától értetődő dolog természetesen az volna számunkra, hogy komolyan vesszük a választópolgároknak tett ígéreteinket, hogy komolyan vesszük, hogy ennek a Parlamentnek közvetlenül és demokratikusan megválasztott tagokból kellene állnia, és hogy komolyan vesszük, hogy nem kormányok, hanem választott képviselők változtathatják meg a szerződéseket. Mindezeket az alapelveket – és mellékesen mindezeket az alapvető ígéreteket – leromboljuk, ha elfogadjuk a két jelentést. Az egész elképzelés, valójában a Lisszaboni Szerződés szükségessége melletti egész érvelés – minden, amit arra használtunk, hogy meggyőzzük az állampolgárokat arról, hogy még több hatalmat adjanak az EU-nak – az, aminek ma hátat fordítunk, most, hogy már megvan, amit akartunk. Az előző felszólalóhoz hasonlóan tehát nekem is azt kell mondanom, hogy képviselőcsoportom nem tudja támogatni ezeket a jelentéseket.
Bruno Gollnisch (NI) . – (FR) Elnök úr, egyenesen a tárgyra térnék. Méndez de Vigo úr jelentésének 2. bekezdése helyesen hangsúlyozza, hogy az egyik tanácsi javaslat teljes mértékben ellentétes az 1976. évi okmány szellemével. Ez az európai parlamenti képviselőknek a nemzeti parlamentek általi kinevezésével foglalkozik, akiket az 1976. évi okmány értelmében általános és közvetlen választójog alapján kell megválasztani.
Az előadó teljes mértékű tiszteletben tartása mellett sajnálom, hogy nem vette jobban figyelembe ezt, és hogy nem szigorúbban, egyértelműbben és hajthatatlanabbul foglalkozott ezzel a kérdéssel az 5. bekezdésben. Egyáltalán nem lehetetlen ragaszkodni a választáshoz. Amennyiben a tagállamok nem akarnak időközi választásokat tartani, akkor figyelembe vehetnék a 2009-ben rendezett választások eredményét, és annak a szavazásnak az eredményeit alkalmazhatnák arányosan az európai parlamenti képviselők részükre meghatározott új számának tekintetében.
Minden más megoldás demokráciaellenes, különösen az én országomban, Franciaországban, ahol a nemzeti parlamentet nem arányossági alapon nevezik ki, arányossági szabály nélkül. Ez valójában a kormány általi kinevezés egy formája lenne, ami ellentétes a Szerződések szellemével.
Mario Mauro (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, még mindig rejtély, hogy hogyan kezelhetett a Tanács egy ilyen kérdést ennyire felszínesen. Remélem, hogy ez a szerencsétlen megakadás nem fog problémákat hagyni maga után, és hogy nem fogja aláásni intézményeink és európai projektünk hitelességét. Egy példát szeretnék mondani: Olaszországnak egy európai parlamenti képviselőt kell választania egy lehetséges kiegészítő választáson, de amiatt kell-e jobban aggódnunk, hogy ez olyan választás lesz, amelyen valószínűleg a választópolgárok nem több mint 5%-a fog részt venni, vagy hogy a 2009. évi utolsó választások eredményeit vegyük figyelembe, hogy biztosítsuk, a megválasztott európai parlamenti képviselőt közvetlen és általános választójog alapján választották?
Mindenesetre nem szabad tovább rontanunk a helyzetet: soha korábban nem volt még ilyen fontos Európa számára, hogy elkerülje az intézményi akadályokat és a késlekedést az integráció folyamatában. Én is szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy mind a 18 európai parlamenti képviselő elfoglalja helyét az Európai Parlamentben, hogy elkerüljük a Parlamentben képviselt nemzetek közötti kényes egyensúly felborulását. Ez egy olyan kérdés, amelyet – ismétlem – azonnal meg kell oldani: elképzelhetetlennek tartom, hogy az új képviselőket esetleg ne válasszák meg a 2009-2014-es ciklus fennmaradó részére.
Sürgősen el kell fogadnunk tehát a kérdéses ajánlást és jelentést, hogy zöld utat adjunk a Lisszaboni Szerződés (36.) jegyzőkönyve módosításának egy konvent összehívása nélkül, viszont az előadó javaslata alapján egy kormányközi konferencia közvetlen összehívásával. Ténylegesen a leggyorsabb úton kell haladnunk, mivel ezen a ponton kevés megtárgyalandó dolog van. Inkább meg kell fordítanunk a dolgokat, és újra, konstruktívan kell hozzákezdenünk az ügyhöz egy sajnálatos módon nagyon negatív epizódot követően.
ELNÖKÖL: ANGELILLI ASSZONY alelnök
Matthias Groote (S&D) . – (DE) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Méndez de Vigo úrnak. Nem látom szükségét egy konvent összehívásának. Inkább egy részletet kell tisztázni. 1979 óta az Európai Parlamentet közvetlen és titkos szavazással választják, és ennek a jövőben is így kellene lennie. Tanácsos lenne nekünk és a Tanácsnak is, hogy a lehető leggyorsabban foglalkozzunk ezzel a problémával egy kormányközi konferencia keretein belül, mert a 18 képviselőből 16 átmeneti állapotban van, ami elfogadhatatlan. A labda tehát visszakerült a Tanács térfelére. Arra kérném a Tanácsot, hogy ne hátráljon meg ezen a ponton azért, mert egy tagállamnak nem sikerült egyértelmű szabályokat kialakítania, mert azt várta, hogy a Lisszaboni Szerződés korábban hatályba lép. Örülök, hogy ez a Szerződés most érvényben van, de most el kell végeznünk a feladatunkat is.
A Méndez de Vigo-jelentés jó alapot biztosít ennek a folyamatnak a megerősítéséhez. Ajánlatos azonban, hogy a Tanács ne engedjen a kísértésnek, hogy elfogadja, hogy egy nemzeti parlamentből küldjenek képviselőket. Ez precedenst teremtene, amit nem szívesen fogadnék el. Az előadó tehát teljes támogatásomat élvezi azzal a feltétellel, hogy nem küldenek képvselőket nemzeti parlamentekből.
Sandrine Bélier (Verts/ALE) . – (FR) Elnök asszony, Franciaország az egyetlen tagállam, amely nem számított a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésére, és amely nem hajlandó a 2009 júniusi európai választások eredményeit felhasználni. A harmadik lehetőség – a francia kivétel – elfogadásával, hogy kinevezünk két új európai parlamenti képviselőt, arra kérnek, hogy az Unió egy elsődleges jogszabályát sértsük meg: az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján való megválasztását, amelyből legitimitásunk származik immár 31 éve.
Ragaszkodni fogunk a Tanács határozatához egy tagállam nyomására, amely bizonyos mértékig elmulasztja figyelembe venni az Uniót és az európai állampolgárokat? Parlamentünknek szankcionálnia kell az európai demokrácia elvének ilyen komoly megsértését. El kell utasítanunk az európai nyilvánosság által megválasztott képviselőkként meglévő legitimitásunk és hitelességünk aláásását. Az európai állampolgárok döntik el, hogy ki képviselje őket az Európai Parlamentben, nem a tagállamok kormányai.
Ez a francia kivétel indokolja követelésünket, hogy vonják be a Parlamentet, ha egy konventet hívnak össze a szerződések felülvizsgálatára, és hogy elutasítsunk bármilyen kormányközi konferenciát.
Trevor Colman (EFD) . – Elnök asszony, a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának késleltetése azt eredményezte, hogy a most javasolt 751 európai parlamenti képviselő helyett 736-ot neveztek ki. Ezt a magasabb számot úgy kívánják elérni, hogy 18 helyet osztanak ki 12 tagállam között, és hármat elvesznek Németországtól, de ez nem történhet meg, mivel jogellenes, hogy idő előtt megfosszák a három német európai parlamenti képviselőt mandátumától.
Egy további bonyodalom, hogy a Szerződés előírja, hogy az európai parlamenti képviselők teljes száma nem haladhatja meg a 751-et. A 18 további európai parlamenti képviselőnek a három német hely elvesztése nélkül való bevonásához szükség van a Lisszaboni Szerződés (36.) jegyzőkönyvének módosítására. Ezt egy konvent összehívásával kell elérni, amely javaslatokat terjeszt elő, amelyeket a tagállamoknak kell jóváhagyni, hogy módosításokként bevezessék a Szerződésbe. Ha ezt nem tesszük meg, akkor jogellenessé válik a Parlament minden tevékenysége, amelyet egy 754 tagú erős házzal tesz – ami hárommal a 751-es határ fölött van.
A Parlament elé terjesztett javaslat az, hogy ezzel a problémával egy kormányközi konferencia keretén belül foglalkozzunk, ez azonban a Lisszaboni Szerződésnek egy olyan jelentős felülvizsgálata és módosítása, amelyhez szükség van az összes tagállam beleegyezéséhez, és amellyel kapcsolatban lehetőséget kell nyújtani az egyéni nemzeti népszavazásra. Arra biztatom a Parlamentet, hogy utasítsa el ezt a javaslatot.
Rafał Trzaskowski (PPE) . – Elnök asszony, teljes mértékben nem értek egyet az előző felszólalóval. A Parlamentnek választ kellett adnia egy kérdésre, hogy összehívjunk-e egy konventet a kérdés eldöntésére, és mi úgy döntöttünk, hogy ezt nem tesszük meg, de ezt ennek az eszköznek a tiszteletben tartása alapján tettük – ennek az új eszköznek, amely valójában tovább növeli minden döntésünk legitimitását. Természetesen ez nem teremt precedenst a jövőre nézve, mivel a Szerződés megváltoztatásával kapcsolatos minden igazán fontos kérdéshez, mint például a választási eljárás megváltoztatásához, szükség van egy konvent összehívásához.
Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Íñigo úrnak és a koordinátoroknak, hogy meghozták a döntést. Ez nem volt könnyű. Probléma adódott a további 18 parlamenti képviselő kijelölésével, mivel bizonyos tagállamok nem terveztek eljárást ehhez, de úgy döntöttünk, hogy a reprezentativitás a legfontosabb kérdés, hogy ennek az irányelvnek kell vezérelnie minket, és hogy ennek a Parlamentnek a lehető leghamarabb kiegyensúlyozott képviselete kell hogy legyen. Ezért döntöttünk egy pragmatikus megoldás mellett, arra szólítva fel a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb folytassák le választási eljárásaikat, feltéve természetesen, hogy minden parlamenti képviselőt, aki csatlakozik hozzánk, közvetlenül választanak.
Sylvie Guillaume (S&D) . – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a további európai parlamenti képviselők kinevezése nem újkeletű kérdés; emlékezzünk, hogy képviselőtársaink, Severin úr és Lamassoure úr már foglalkoztak ezzel a kérdéssel az előző parlamenti ciklus alatt. Hogy nem lepődnek meg akkor azon, hogy egy ország – történetesen az én országom, Franciaország – egyáltalán nem készült saját két új európai parlamenti képviselőjének kinevezésére? Nem lehetett volna jogosan feltételezni, hogy a Lisszaboni Szerződés egy napon hatályba lép, és hogy felmerül az új képviselők kérdése? Mi magyarázza akkor az előrelátásnak ezt a hiányát, ezt a nemtörődöm hozzáállást?
Azzal, hogy a (36.) jegyzőkönyvtervezet értelmében felajánlják Franciaországnak, hogy a nemzeti parlamenten belül nevezzen ki európai parlamenti képviselőket – lehetővé téve ezáltal, hogy kis ráfordítással megőrizzük a látszatot – annak az alapvető szabálynak a megsértését kockáztatjuk, miszerint az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján kell megválasztani. Ez ellentétes az 1976. évi okmány szellemével, amely szerint az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján kell megválasztani, és aláássa az Európai Parlament legitimitását és hitelességét.
Másrészről nem szabad, hogy a másik 11 tagállam megválasztott képviselői, akiket jogszerűen választottak meg, fizessék meg az árát egy ilyen amatőrségnek. Ez a helyzet egyszerűen túl sokáig húzódott, mind számukra, mind országaik számára, és jogos lenne, hogy ezek a megválasztott képviselők a lehető leghamarabb csatlakozhassanak hozzánk és hozzáfoghassanak munkájukhoz. Ezért gondoljuk úgy, hogy ezt a kérdést egy kormányközi konferencia összehívásával kellene megoldani, amely gyorsan jóváhagyhatná ezeknek a képviselőknek a kinevezését.
Ragaszkodnunk kell ahhoz ugyanakkor, hogy Franciaország is teljesítse kötelezettségeit, ahogy európai partnerei is tették. Az ilyen fajta megállapodások elfogadhatatlanok a Parlamentben, amely az európai emberek képviselőit foglalja magában. Mindenesetre ennek a vitának megvan az az előnye, hogy nyilvánvalóan megmutatta, a jövőben szükség van rendelkezést hozni az európai parlamenti képviselők közvetlen és általános választójog alapján való megválasztása egységes eszközeinek létrehozásához. Ezt a reformot egy konvent összehívásával kell végrehajtani. Ismétlem, az emberek szavának kell, hogy súlya legyen itt, ebben a Házban, és nem a kormányoknak.
Zita Gurmai (S&D) . – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani Íñigo úrnak nagyszerű munkájáért, valamint az összes résztvevő kollégának együttműködésükért. Sok év munkáját és komoly ratifikációs problémákat követően a Lisszaboni Szerződés végre hatályba lépett. Ez lehetővé teszi az Európai Parlament szerepének sürgetően szükséges megerősítését.
Komolyan kell vennünk ezt a lehetőséget, és tevékenységeinknek ezeken az elért intézményi reformokon kell alapulniuk. A progresszív döntéshozatalra kell összpontosítanunk az összes európai állampolgár érdekében. Nem lenne szabad ilyen sok időt töltenünk adminisztratív ügyekkel. Én olyan típusú ember vagyok, aki gyors, hatékony, de jó döntéshozó. Az európai állampolgárok jogosan várják el tőlünk, hogy hatékonyan és átláthatóan végezzük munkánkat.
Teljes mértékben tiszteletben tartom az egyensúlyt és a jó együttműködést az európai intézmények között, bár meg vagyok győződve arról, hogy a javasolt kompromisszum egy működőképes megoldás. Ily módon hatékonyabban tudjuk végezni feladatainkat. Következésképpen megerősítjük ezáltal az Európai Parlamentet, és nagy szolgálatot teszünk az európai állampolgároknak.
Végül, de nem utolsósorban, én személyesen ismerem a már megválasztott jövőbeli kollégák némelyikét, és minél hamarabb el tudnak kezdeni dolgozni, annál jobb. Szilárdan hiszem, hogy szakértelmük hozzáadott-értéket fog képviselni intézményeink számára.
Constance Le Grip (PPE) . – (FR) Elnök asszony, más felszólalókhoz hasonlóan én is szeretnék köszönetet mondani kollégánknak, Méndez de Vigo úrnak. Nagyszerű munkát végzett néha robbanékony, de mindig izgalmas körülmények között. Az alkotmányügyi bizottságbeli viták hosszúra nyúltak, megbirkóztak a kihívással, és megbirkóztak azzal az intenzitással és fontossággal, amelyet az európai parlamenti képviselők tulajdonítanak természetesen – és jogosan – ennek a jelentős kérdésnek, amelynek közvetlen hatása van rájuk nézve, vagyis a Parlament összetételének és tagjai jelölése módjának.
Ismétlem, az előadónak sikerült összehoznia a néha eltérő véleményeket és hozzájárulásokat, és sikerült összegezni azokat egy – azt mondanám – rendkívül kiegyensúlyozott szövegben. Szeretnék köszönetet mondani neki ezért. Úgy gondolom, hogy az ebben a két jelentésben – mind a kormányközi konferencia összehívásáról, mind a Parlamentünk összetételével kapcsolatos átmeneti intézkedésekről szóló jelentésben – szereplő ajánlások reálisak, pragmatikusak és hatékonyak. Úgy gondolom, hogy ezzel és más kérdésekkel kapcsolatban is nagyjából ez az, amit állampolgáraink Európától várnak.
Karin Kadenbach (S&D) . – (DE) Elnök asszony, én is szeretném őszinte köszönetemet kifejezni az előadónak, valamint az összes árnyékelőadónak. Nekünk, mint Parlamentnek egyértelmű jelzést kell küldenünk ma arról, hogy nagyon várjuk az új képviselőket itt a Parlamentben, és hogy a Tanács valóban hanyag. Ismételten hangsúlyozni kell itt, hogy az a nagyon egyértelmű feladatunk, hogy a lehető leghamarabb megoldást találjunk, hogy a szabadon megválasztott képviselők – valójában 18 képviselő – a lehető leghamarabb megkezdhesse munkáját.
Parlamentként nem csak az a nagyon általános feladatunk van, hogy a lehető legjobban képviseljük az embereket, hanem az is, hogy a lehető leghatékonyabban dolgozzunk a bizottságokban, és hogy ezt megtehessük, számítunk azoknak a képviselőtársaknak a szakértelmére és tudására is, akik jó részét már szabadon és megfelelő módon megválasztották. Osztrákként nagy örömmel várom itt Joe Weidenholzer urat, és remélem, hogy a lehető leghamarabb üdvözölhetjük itt a Parlament tagjaként.
Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, még alig száradt meg a tinta a sikertelen Lisszaboni Szerződésen, máris a következő módosításokat terjesztik elő, és teljes az új tagokat – az emberek fantom képviselőkről beszélnek – övező káosz. Ezt természetesen többek között a különböző választási rendszereink idézték elő, amely a demokráciával kapcsolatos problémákat vet fel. Franciaországban például, ahol regionális szinten vannak jelöltek és nincsenek listák, nem különösebben nehéz lehetővé tenni, hogy a tagok felfelé mozogjanak. Egyértelműen szót kell emelnünk egy parlamenti választás mellett és kiválasztás ellen.
Másodszor, teljesen jogos lenne – és ezt várják az állampolgárok is –, hogy pontos információkat közöljünk a tagoknak a megfigyelői időszak alatti tevékenységeiről és bevételeiről. A „fantom”-helyzet nyilvánvalóan nem segíti elő az állampolgárok EU-ba vetett bizalmának megerősítését. Tisztáznunk kell a lehető leghamarabb azt is, hogy mikor érkezhetnek az új tagok, és milyen státusszal fognak rendelkezni. Még mindig nem világos továbbá, hogy a Lisszaboni Szerződést újra fogjuk-e vizsgálni – ami kívánatos lenne –, és hogy mi a helyzet Horvátország csatlakozásával kapcsolatban. Az állampolgárok ennek a kérdésnek a gyors megoldását várják a Tanácstól.
Czesław Adam Siekierski (PPE) . – (PL) A Lisszaboni Szerződés rendelkezései alapján az Európai Parlament összetétele megváltozott. Annak ellenére, hogy a Szerződés már hat hónapja hatályba lépett, még mindig nem hívtak össze egy kormányközi konferenciát ezeknek a változásoknak a végrehajtására. A tagállamoknak egy külön jegyzőkönyvet kell ratifikálniuk az Európai Parlament további képviselőivel kapcsolatban. Ez egy nagyszabású művelet, de nem változtatja meg azt a tényt, hogy a Szerződésben foglaltakat teljeskörűen és késedelem nélkül végre kell hajtani. Egyetértek az előadó által az ügy kapcsán bemutatott állásponttal.
Emlékezni kell arra, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek a Szerződés rendelkezései értelmében megnövekedett állami képviseletet kapnak, érdekük, hogy új tagjaik a lehető leghamarabb képviselhessék választópolgáraikat. Ez összhangban van azokkal az alapvető demokratikus elvekkel, amelyeken az Unió alapul. Fontos, hogy az összes további képviselő ugyanakkor csatlakozzon a Parlamenthez, hogy intézményünk elkerülje azt a vádat, hogy nem megfelelően működik.
Milan Zver (PPE) . – (SL) Én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy az Európai Parlament teljes képviselettel rendelkezzen, és hogy az új tagokkal kiegészülve teljes kompetenciájában működjön a lehető leghamarabb. Úgy gondolom, hogy még mindig nem vagyunk teljes körűen reprezentatívak, figyelembe véve a Lisszaboni Szerződés, az alkotmányunk módosítását. Úgy vélem továbbá, hogy a kormányközi konferencia összehívása a megfelelő és a leggyorsabb út ahhoz, hogy lehetővé váljon jogalapunk konszolidációja, valamint hogy lehetővé tegyük az Európai Parlament számára, hogy elérje a teljes körű reprezentativitást. Szeretnék gratulálni az előadónak, Méndez de Vigo úrnak, aki megvizsgálta a jogalapokat, és úgy vélem, hogy a mai állásfoglalás jól tükrözi azokat. Csatlakozom továbbá azokhoz is, akik örömmel várják, hogy üdvözölhessék körünkben az Európai Parlament új tagjait, és úgy gondolom, szükségünk van rájuk. Azoknak, akik az utolsó választásokkor, az utolsó európai választásokkor nem látták, hogy szükség lesz további képviselők kinevezésére, vagy inkább megválasztására, azoknak azt üzenem, hogy ez a Parlament nem fogja elveszteni legitimitását csupán azért, mert két képviselő nemzeti parlamentekből fog érkezni.
Seán Kelly (PPE) . – Elnök asszony, más kollégákhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy ha embereket megválasztottak az Európai Parlamentbe, akkor jogosultak elfoglalni helyüket, ahogy azt 736 képviselő tette az elmúlt 12 hónapban. Ez egy rövidtávú probléma, amely rövidtávú megoldást igényel, mivel négy éven belül minden el lesz rendezve, és minden normálisan fog működni.
Úgy gondolom továbbá, hogy nem helyes azért hibáztatni tagállamokat, hogy nem cselekedtek 12 hónappal ezelőtt, mivel 12 hónappal ezelőtt nagy valószínűsége volt, hogy a Lisszaboni Szerződést nem fogják ratifikálni, és ezt valóban sok ember így gondolta az én országomban és más országokban is. Most azonban, hogy mindent ratifikáltak, fontos, hogy a megválasztott képviselők elfoglalhassák helyüket, hogy hozzá tudjanak járulni a Parlament munkájához, és hogy működni tudjunk a négy éven belül esedékes következő választásokig, amikor minden, ahogy ők mondják, „frankó” lesz.
Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök asszony, csupán annyit szeretnék hozzátenni, hogy egyetértek azon tisztelt képviselőtársak felszólalásaival, akik hangsúlyozták, hogy fontos lenne megoldani a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban fennálló problémát, vagyis annak a 18 európai parlamenti képviselőnek az ügyét, akik még mindig nem foglalhatták el helyüket a Parlamentben, mert az utolsó választásokat röviddel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt tartották.
Érdemes tehát felülvizsgálni a (36.) jegyzőkönyvet. Teljes mértékben egyetértek azokkal is, akik úgy gondolják, hogy ezt a lehető hamarabb meg kell tenni, és hogy annak a 18 európai parlamenti képviselőnek a Parlamentből való hiányzását, akik 12 tagállam állampolgárait képviselik, a lehető leghamarabb orvosolni kell. Ezért értek egyet végül Méndez de Vigo úrral, aki azt mondja, hogy ne legyen konvent, hanem egy kormányközi konferenciát hívjunk össze a lehető leghamarabb, hogy a 27 tagállam parlamentjei a lehető leghamarabb ratifikálni tudják a határozatot, és hogy ennek eredményeképp a 18 szóban forgó európai parlamenti képviselő jelen lehessen ebben a Parlamentben, mivel már a parlamenti ciklus kezdetétől itt kellett volna lenniük.
Maroš Šefčovič , a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, úgy vélem, ez a vita egyértelműen megmutatta, hogy egy kivételes helyzetet próbálunk megoldani, hogy egy gyakorlati megoldást keresünk, és hogy ez a megoldás az átmenetre. Nagyon üdvözlendőnek tartom tehát Méndez de Vigo úr gyakorlati megközelítését és az általa készített jelentést, és ahogy a vita során láttam, ez nagyon erős támogatást kap itt a plenáris ülésen is. Úgy vélem, nagyon egyértelmű, hogy közös célunk a 18 európai parlamenti képviselő mihamarabbi bevonása munkánkba.
Visszatérve a Bizottság álláspontjához, úgy gondolom, nagyon egyenes kérdéseket tettünk fel azzal kapcsolatban, hogy hogyan és milyen eszközökkel lehet ezt a változtatást intézni. A Bizottság nagyon egyértelműen beleegyezett a kormányközi konferencia összehívásába a megtárgyalandó változtatás hatálya és természete miatt.
Azt, hogy hogyan választják a további európai parlamenti képviselőket, biztos vagyok benne, hogy tárgyalni fogják a kormányközi konferencia keretén belül, de engedjék meg, hogy hozzátegyem: amikor az Európai Tanács mérlegelte a kérdést, úgy vélem, egyértelmű volt, hogy a Tanács egyensúlyra törekedett, egyensúlyra a között a természetes kívánalom között, hogy a további európai parlamenti képviselőket az európai parlamenti választásokhoz a lehető leghasonlóbb módon válasszák meg, valamint annak szükségessége között, hogy tiszteletben tartsák a nemzetek alkotmányos berendezkedését; ez az eredete annak a három lehetőségnek, amellyel a mai szituációt kezelni lehet, amelyet a következő választásokra már természetesen szabályozunk.
Végezetül engedjék meg, hogy üdvözöljem a Parlamenten belüli reagálásokat az európai választások lehetséges jövőbeni reformjával kapcsolatban, úgy gondolom azonban, hogy hangsúlyozni kell, hogy ezek különböző kérdések, és annak is kell maradniuk. Ma azt tárgyaljuk, hogy hogyan lehet a 18 további képviselőt bevonni az Európai Parlamentbe. Következő alkalommal tárgyalni fogjuk a választási eljárások lehetséges változtatásait.
Íñigo Méndez de Vigo , előadó. – (ES) Elnök asszony, amikor olyan rendkívül ellentétes véleménnyel rendelkező személyek, mint Mauro úr, Gollnisch úr és Colman úr arra a következtetésre jutnak, hogy gondok vannak a választási eljárással és az európai parlamenti képviselők megválasztásának rendszerével, akkor ez azt jelenti, hogy szükség van egy egységes választási eljárásra.
Ez egy olyan mandátum, amely már a Római Szerződésekben is létezett. Ezért mi, a koordinátorok – és ezúton szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak, különösen Jáuregui úrnak és Duff úrnak – megállapodtunk a 2. módosításban, amelyről holnap lesz szavazás. Remélem, hogy a Parlament támogatni fogja ezt a módosítást, különösen, hogy a közeljövőben megoldhassuk az Európai Parlamenti tagok megválasztásával kapcsolatos egységes eljárás kérdését. Ennek segítségével úgy tűnik, hogy eltörölhetnénk ezt a típusú kérdőjelet.
Felszólalásában Trzaskowski úr beszélt a Parlament reprezentativitásának szükségességéről, amelyet a felszólalók többsége, és többek között Šefčovič elnökhelyettes úr is hangsúlyozott.
Egyetértek. Sőt, annyira ezen a véleményen vagyunk, hogy a jelentés 1. bekezdésében kimondjuk, a 18 európai parlamenti képviselőnek en bloc kellene belépnie a Parlamentbe, máskülönben sérülne a reprezentativitás.
Ahhoz, hogy en bloc tudjanak belépni, ahhoz, hogy eleget tegyünk ennek a politikai igazságosságnak, ami a Lisszaboni Szerződés, gyakorlatinak kell lennünk, mert egy átmeneti és kivételes helyzet, hölgyeim és uraim, átmeneti és kivételes helyzeteket és megoldásokat is követel.
Ezért van az, és ezt nyíltan kimondom, hogy nem támogatom azt a lehetőséget, hogy olyan európai parlamenti képviselők csatlakozzanak a Parlamenthez, akiket nem választottak meg 2009-ben, amit egyébként a jelentés 2. bekezdésében is egyértelműen kijelentek. Azonban ha választanom kell e között, és hogy a 18 képviselő ne foglalja el helyét, illetve hogy előállunk egy gyakorlati megoldással és a 18 ember csatlakozik, ami azt jelenti, hogy betartjuk a Lisszaboni Szerződésben foglaltakat, akkor arra kérem a Parlamentet, ahogy azt a jelentésben is tettem, hogy ezt a megoldást válassza; egy átmeneti és gyakorlati, de mindenekelőtt, elnök asszony, egy igazságos megoldást.
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek az együttműködésért, valamint a jelentéssel kapcsolatos érdekes hozzászólásokért.
Elnök. - A vitát lezárom.
Szavazásra 2010. május 6-án, csütörtökön, 11:00 órakor kerül sor.
Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)
John Attard-Montalto (S&D) , írásban. – Úgy érzem, nem igazságos, hogy azok az országok, amelyeknek további helyeket biztosítottak az Európai Parlamentben, még nincsenek képviselve. Nem csak Málta nevében beszélek, amelynek egy 6. helyet is adtak, hanem az összes olyan ország nevében, amelyek hasonló helyzetben vannak. Tény, hogy megoldást kell találnunk bizonyos jogi és alkotmányos korlátozásokra ahhoz, hogy az új európai parlamenti képviselők elfoglalhassák az őket megillető helyüket. Másrészről a 2009 júniusi európai parlamenti választások óta eltelt idő jól mutatja, hogy az EU egy nehézkes intézménnyé vált, amelynek hónapokra, ha nem évekre van szüksége ahhoz, hogy működésbe hozza a Lisszaboni Szerződés egyes részeit, amelyet végül majdnem 6 hónappal ezelőtt fogadtak el. Az érintett országok reprezentáltságával kapcsolatos hiányosságok mellett van egy másik kérdés is, amely véleményem szerint azonnali figyelmet igényel. Az emberi tényezőre utalok. A tizennyolc leendő parlamenti képviselő bizonyára egy nagyon nehéz időszakon megy keresztül, különösen pszichológiai szempontból. Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan itt jelenlévő európai parlamenti képviselő, aki ne érezné át ennek a 18 politikusnak a helyzetét.
Krzysztof Lisek (PPE) , írásban. – (PL) Véleményem szerint az Európai Parlamentnek kötelessége, hogy a lehető leghamarabb döntsön ebben az ügyben, hogy lehetővé tegye demokratikusan megválasztott jövőbeni képviselőtársaink számára, hogy elfoglalják helyüket. Ez rendkívül fontos, nem csak az ő érdekükben, hanem szavazóik döntéseinek tiszteletben tartása tekintetében is. Nem szabad arra kényszerítenünk őket, hogy tovább várjanak.
Minden új képviselőt demokratikus választásokon kell megválasztani. Tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg jelentős különbségek vannak a különböző tagállamok választási szabályai között. Szeretném abbéli reményemet kifejezni ezért, hogy a jelenlegi helyzet arra fog ösztönözni minket, hogy párbeszédet kezdjünk az uniós tagállamok választási eljárásainak harmonizációjáról.
Indrek Tarand (Verts/ALE) , írásban. – Szeretnénk köszönetet mondani az előadónak kiváló munkájáért. Csalódottak vagyunk ugyanakkor a francia döntés miatt, hogy az országgyűlés tagjai közül választják ki az új európai parlamenti képviselőket, megváltoztatva ezzel az európai választók akaratát. Ceterum censeo – Franciaország úgy döntött, hogy elad egy Mistral osztályú hadihajót Oroszországnak; úgy gondoljuk, őszintén meg fogja bánni tettét.